BEST  OF  2 0 0 4    www.toptipp.hu
     B E S T   O F   2 0 0 4
 


     SZÍNHÁZ            FILM          TÁNCZ          ZENE          KIÁLLÍTÁS          KÖNYV
        

 S Z Í N H Á Z                  (l.hogy volt 2004)                  B E S T  O F  2 0 0 4
 

 


 

   M A G Y A R   F I L M E K                                       B E S T   O F   2 0 0 4 
   



Legjobb  film:                TAMARA                               HAJDÚ SZABOLCS                

Legjobb  rendező:          DEALER                               FLIEGAUF  BENEDEK 

Legjobb valóság-film:       NYÓCKER                             GAUDER ÁRON-NOVÁK ERIK


Legfontosabb film:          MÉSZÁROS MÁRTA                TEMETETLEN HALOTT    

Legjobb közönség-film:    VILÁGSZÁM                          KOLTAI RÓBERT  
                                                       

Legjobb  elsőfilm:           RAP, REVÜ, RÓMEÓ               OLÁH J. GÁBOR       

Legjobb  operatőr:         SZALADJÁK  ISTVÁN              TAMARA


Legjobb   filmszínész:      JAN NOWICKI                        TEMETETLEN HALOTT    

Legjobb alkotógárda:      NYÓCKER   


 K Ü L F Ö L D I  F I L M E K L     (l.best of 2004)             B E S T  O F  2 0 0 4
 



Z E N E                                      (l.hogy volt2004)            B E S T  O F  2 0 0 4
 


T Á N C Z                                                                          B E S T  O F  2 0 0 4
 



Legjobb előadás:              SZENTIVÁNÉJI ÁLOM                       Szegedi Kortárs Balett   

Legjobb koreográfia:        JURONICS TAMÁS                             Szegedi Kortárs Balett


Legjobb karakter-táncos:   MARKOVICS ÁGNES                          Szentivánéji álom

Legnagyobb visszatérés:     KOPECZNY KATA                             Szentivánéji álom


Leginkább majdnem jó:      TÁNCTERÁPIA   /BOZSIK YVETTE/      Trafó

Legjobb alternatív:            BOLYONGÓ  /DUDA ÉVA/                                   


Legjobb külföldi előadás:  RAMBERT DANCE COMPANY              Trafó

Legjobb mozgásszínház:     DIVINA COMMEDIA  /DEREVO/            Anton  Adassinskij 


Legjobb koreográfia:         NACHO DUATO                                Spanyol N. Táncszínház 2 <áncszínház 2>

Legjobb együttes:             K. BROWM afroamerikai tánczosai                     Trafó

Legjobb tánckettős:          ALEJANDRA SABENA és GASTON GODOY           /tangó/


Legköltőibb légibalett:       Romeó és Júlia egy szál szalagon            Kínai Cirkusz

K I Á L L Í T Á S (l. hogyvolt 2004)                         B  E  S  T    O  F    2  0  0  4
 


K Ö N Y V            (l.hogy volt 2004)                       B  E  S  T    O F    2  0  0  4
 



B E S T   O F   2  0  0  6              2  0  0  5             2  0  0  4          2  0  0  3  
 


B E S T   O F   2 0 0 6
 

  
SZÍNHÁZ           FILM           TÁNCZ          ZENE            KIÁLLÍTÁS           KÖNYV

B E S T   O F   2 0 0 5
 


SZINHÁZ           FILM           ZENE           TÁNCZ           KIÁLLÍTÁS           KÖNYV     

B E S T   O F   2 0 0 4
 


SZINHÁZ           FILM           ZENE           TÁNCZ            KIÁLLÍTÁS           KÖNYV
         

B E S T   O F   2 0 0 3
 


SZINHÁZ           FILM          ZENE         TÁNCZ          KIÁLLÍTÁS           KÖNYV 


SZENTIVÁNÉJI ÁLOM                       Juronics Tamás                        Várszínház
  Az utolérhetetlen Carmina Burana óta kicsit ledöccent első legjobb kortárs együttesünk.
A  Csodálatos Mandarin nem futotta ki a formáját,  az idegenkezű Carmen nem jött be, a
Bolero elégtelennek bizonyult. Minhárom esetben az egyik ok az igazi  Prima Donna kiesé-
se, hiánya volt.  De most végre újra a szegedi színpadon láthatjuk  Kopeczny Katá-t, aki a
legjelentéktelenebb mozdulatot is a mágikus transzcendencia szféráiba képes emelni, aki
a karakter, a zeneiség, a lelkiállapot és a melodikus mozgás eszményi szintézisét táncolja.
Energikusan tágas, robbanékony  gesztusaival méltó partnere  Haller János,  párosuk  így
a darab egyik biztos pillére. A másik a félelmetes adottságú  Finta Gábor tündérkirálya és
Pukk bravúrszerepében  Markovics Ági. A kecskeszakállú, kúszó-mászó, minden lében ka-
nál, ravaszdi manó tüneményes figurája csillagos osztályzatra érdemesíti a koreográfus te-
remtő fantáziáját és a megvalósító fantasztikus alakítását. Tarnavölgyi Zoltán-t végre meg-
találta a neki való szerep, elegancia, komikum és érett technika ötvöződött félszeg karak-
terében.
Juronics Tamás a dráma testreszabásával,  a cselekmény, a szerepek biztoskezű átrajzolá-
sával kitünő alapot teremtett koreográfiai elképzelései kibontásához. Az Ő igazi játéktere
nem a zenét illusztráló mozgáskombinációk ernyedt fűzére helyett a novellisztikus,  sokje-
lenetes történés, izgalmas figurákkal, változatos szituációkkal.  Hát itt aztán ebben igazán
nem volt hiány, mégis, az előadás jellemzője a visszafogott, megindító csöndesség, a lassú
ritmusú építkezés. A csöndesülő melankólia percei után, annál nagyobbat szóltak a szerel-
mi őrület tébolyult kavargásai.
Az álom immár megvalósult, újra emelkedik a szegediek csillaga és akár havonta nézhetjük
újra meg újra ezt a remeklést Budapesten is, a Várszínházban.
BOLYONGÓ                               Duda Éva                                Raktárszínház
 

A szokott alternatív-kontaktos közhelyek után lassan beindul a darab, figurák rajzolód-
nak elénk, azonos mozgások, amelyek minden egyes táncos olvasatában külön, sajátos
megjelenítést kapnak.  Feltűnik egy csökötten remegő, vonagló hát, valami ősi, animá-
lis rettegést sugallva. Megszólal az  In the mood for love, Wong Kar-vai
örök időkig új-
ra és újra nézni vágyott filmjének zenéje, előtűnik két, egymást sehogy sem találó em-
ber. Myryam Rakotomalala tétován csábos, merengően misztikus, csupa titok és csu-
pa kacér kihívás.  Minden rezdülése izgalmas,  legkisebb porcikájában is sugárzó tálen-
tum vibrál. Gyorsul a cselekmény,  egyre hevesebbek a mozdulatok és a fokozhatatlan
mámor csúcspontján végre! felfénylik mosolya,  melynek vakító fehérizzása beteljesíti
a tétova találkozást, egyetlen pillanatra értelmet ad minden bolyongásnak.
Aztán  Szabó Csongor percei következnek,  a történet fordulatos távlatokat nyer, ösz-
szetűzések és elfogadások, Duda Éva mindvégig következetesen kimunkált koreográfiai
elképzeléseit követve.  Meglepően eredeti, átütő hatású darab,  kiválóan szerkesztett
zene, nagyszerűen helytálló együttes.
Nem véletlenül lett a legjobb az alternatív kategóriában a  Best of 2004-ben.

LÁTLELET                        Szegedi  Kortárs  Balett                        Várszínház 
 

A nyitódarab, Fejes  Ádám: Out-ja változatos érdekességű dramatikus miniatűr, amelynek
kohézióját  Sárközi /Papa/ Attila karakter-alakítása adja.  A koreográfia nem túl eredeti,
de egyetlen zseniális táncos képes bebizonyítani, hogy a táncművészet alfája ugyan moz-
gáselemek kreatív elképzelése, de omegája a hogyan, a megjelenítés artisztikuma. Ahogy
Kopeczny  Katalin a legszimplább mozdulatot  képes csodává fokozni, ahogy hullámzó rit-
musokkal varázsol szuggesztív szépséget , ahogy  arca és egész lénye átlelkesíti a látvány
geometriáját, az az abszolút tökély, a megfejthetetlen titok.
Kun  Attila  darabja olyan unalmas, érdektelen, semmitmondó,  mint  szegény  Glass för-
telmes zenéje. Egyetlen üde színfoltnak  Balkányi   Kitty  energikus, robbanékony jelen-
léte bizonyult.
Csúcspont volt  Juronits Tamás:  Keresem-je, a régen hiányolt  Mester újra telibe talált.
Fogalmunk sincs, miről szól a történet, de minek is  ilyesmit  tudni,  mikor a szüntelenül
megújuló térélmény,  a fények,  a mitikus  tárgyak  féktelen  tobzódása már az első pilla-
natban leterített, nem is beszélve a  koreográfia habzsoló gazdagságáról.   Kiemelkedett
Finta  Gábor atavisztikus ősereje és újra és újra   Kopeczny  Kata  táncának  szuggesztív 
virtuozitása.  Ez az opusz nagyszínpadért kiált !!!   Esetleg bővített formában, de minden-
képen szeretnénk grandiózus díszletben is viszontlátni.

TÁNCTERÁPIA                                Bozsik  Yvette                               Trafó
 

Nehéz a koreográfus élete, folytatni kellene a tavalyi  Csoportterápia cselekmény nél-
küli, táncközpontú stílusát,  ürügyet kell keresni, PR-szlogeneket, teret és társulatot,
c sak aztán jöhet a koreográfia ! Librettista, szervező, tervező, sok ez egy kicsit, nem
csoda, hogy megbicsaklik a kényszer-képzelet. Mert a "terápia"-címszóból mégsem jut-
hatunk el  egy mozgássérültek kondicionálására készült gyógy-munka színpadi bemuta-
tásáig, legyen az bármennyire  EU-kompatibilis is. Álszent álhumanizmus !  Ami jó a Bal-
tazár  Színházban, hiszen akkor tudjuk,  mire megyünk, élménygyilkos otrombaság egy
gyönyörű táncdarab letaglózó befejezéseként. Érzi is ezt a káprázatosan  intuitív alko-
tó, beiktat átvezetéséként egy céltalan artista-számot, amivel  még  zavarosabbá teszi
az összképet.

Minderről boldogan megfeledkezve, emlékezzünk csak a fantasztikus előadásra:  Jean-
Philippe Héritier zenéjére, mely tudatosan ötvözi  a hagyományost  a térhatású elek-
tronikus megoldásokkal  és a  ráépülő  táncképek szédületes, minden pillanatban újat
hozó forgatagára. A vízcsobogás hajzuhatagok örvényévé transzformálódik /óh! Krausz
Alíz.../, a megbicsakló ritmusok   Vati  Tamás  csökött madártáncában vizualizálódnak.
A balkán-Keurópai mácsót leleplező  néptánc-kettősben a  fiú-férfi mindig az anyát, a
lányt megjelenítő nőre támaszkodik, kiválóan táncolja egy új ember: Ertl  Péter.
A vetített fénykockák, arctöredékek, örvénylő színfoltok, a körfüggöny különböző ha-
sítékain bekukkantó fejek, a kiemelő és elválasztó világítási effektusok /Pető  József/
a mozgásélménnyel együttlüktető teret generál.

Talán az artista-jelenet kezdésekor diszkréten ki kellene  somfordálni, így a méltatlan
utolsó tíz perc nem csökkenti majd   Bozsik  Yvette új darabjának revelatív  nagysze-
rűségét.                                        

HOGY  VOLT:                  MARIA   SERRANO                           Tavaszi Fesztivál
  A flamenco-tánc annyi, mint  Antonio  Gades, szólt a 80-as évek szentenciája. Ma már höl-
gyek is táncolják, nem baj...de bármennyire is dinamikus, lendületes egy  Maria, mindkét
férfipartnere kenterben verte. Éppen, mert túl kemény volt, túl izmos, mindenár bizonyí-
tani akart. A duende akkor költözik a flamencoba, ha visszafogott, lefojtott és így költői.
Ahogy a szédületes  Rodriguez a Furiá-ban megmutatta...
Igazi gyönyör volt viszont az argentin tangó-páros.  Alejandra  Sabena  és  Gaston Godoy
a hagyományos kávéházi formákon túl, emelésekkel, forgásokkal fűszerezett színpadi vál-
tozatokat is hoztak, hihetetlen magasságokba transzponálva az elcsépelt frázisokat.  Sok
koreográfus próbálkozott  már a tangónak  a kortárs táncnyelvbe való  beemelésével, ta-
lán a másik út célravezetőbb: alkalmazzák az autentikus előadók a modern koreográfikus
elemeket. Ahogy ez a felejthetetlen eleganciájú, káprázatosan virtuóz duó tette, értel-
met, életet adva az egész estének. Azok a feszített hátak, kígyózó csípők és a zárt lábak
rongybaba-körzése...!
 

 

 
HÓKIRÁLYNŐ        / Goda  Gábor /         Várszínház      
 


Annyi alternatív és avantgard után Goda Gábor és nagyszerű csapata, az  Artus most táncos mesével lepte meg a gyermekeket. Andersen nyomán: hógombócfejű egerekkel, csodaszép jégszívű Hókirálynővel, pirosruhás Lánnyal, aki nekivág a világnak és minden akadályt legyőz. Persze ebben sokan segítenek, varjú-pár, rablólány és egy egész rénszarvascsalád. Gyönyörűség és ötletek tobzódása jelmezben, képben, pantomimben és táncban. Lehetne kicsit gyorsabb, de hát a gyerekek és mi is szívesen néztük minél tovább. A zene sokat húz vissza, a primitív motívumok ezerszeres ismétlése igen fárasztó---, amikor viszont Kiss Erzsi variál rá, azonnal érdekessé válik.
Igazi családi kikapcsolódás és törpék öröme, Artus-ék világszínvonalán.