2003        2004         2005        2006        2007       2008

Hogy ez lett volna a legrosszabb? - mindegy:  a kritika hazug, a díjazás mutyi, a felhozatal
a szokásos, legfeljebb az igazi Nagy Film,  mint a tavalyi Utolsó idők, az hiányzik. Teljesen
idióta dolog, hogy H.Sz. újabb giccsét kiemelik.  Kimódolt, velejéig hamis sztori, fesztivá-
lokra katsintó fura keleti-nyugati extremitások. A megszokott, totális alkalmatlanság a fő-
szerepben, egyetlen erény: a fantasztikus román színészek!  Másik tömegszerencsétlen-
ségünk, aki legalább Pejó előző filmjében jó volt, most alaposan próbára teszi a néző tű-
rőképességét, - maga a Látogatás vacak krimi, átlátható izgalmakkal.  Életidegen, álságos
dialógok jellemzik  a legjobb forgatókönyv/?!?/ díját elnyert Dyga-filmet,  de ő azért tud
rendezni, bár ezt inkább a Kész cirkusz! és a Tesó bizonyítja.  Szegény Trill Zsoltot szén-
né alázza a  Bunkerember,  az 56-os bűnöző portréjával pedig Nagy Zsolt birkózik, hiába:
Vágvölgyi filmje az esetlen dilettantizmus dermesztő példája. Stefanovics Angélá-ék esz-
méletlen színészgárdát vonultattak fel,  darabot sajnos nem tudnak ennyire jót írni, de
legközelebb, külső segítséggel ez is sikerülni fog!
A Brooklyn párbeszédei viszont ragyogóak:  másfél órán át lekötnek,  miközben csak két,
egymásra, illetve másra: a túszra pisztolyt szegező férfit látunk. Valentin Titánia  szép is,
jó is,  Szőcs Artúr  meg egyenesen óriási! Elsőfilmnek igazán meglepő, nem is vette észre
senki...
A Czukor-show, színpadi sikerszériája után filmváltozatban is nagyszerű!  Dömötör Tamás
megtalálta az adekvát filmes eszközöket, feszült légkört teremtett  az öt kiváló színész ki-
emelkedő játékához.  Végre valaki megmutatta, hogyan lehet ezt a bugyuta F.M. drámát
mégis eljátszani!  Gondosan elemzett viszonyok,  frappáns  dialógok,  humor és tragikum
drámai ütköztetése. Nem színpadi produkció filmre archiválása,  ami a Nibelung lakópark
esetében balul sült el, hanem önálló, autentikus opusz. Még TV-ben is nézhető!!!
9 film megnézése után ez a mérleg,  reménykedjünk  Miki bácsiban,  avagy  Makk Károly
színészcsapatában? Vagy talán az az egy, sajnálatosan elkerült: Vespa ?!?

A nagymúltú Pálfi György egy olyan gyenge filmet csinált,  amellyel főiskolás korában bizton
eltanácsolták volna a pályáról, Szabó Simon böcsülettel próbálkozott, siker nélkül, Sopsits Árpád valami elképesztően zavaros dolgot hozott létre, melynek folyamán csak a nagyszerű
gyermekszereplőket sajnáltuk.  A már régebben bemutatott filmek  viszont helyrebillentet-
ték a mérleget.  Bacsó Péter  Majdnem szűz-e  szépen kidolgozott,  akkurátusan  megren-
dezett közönségfilm, de a szimpla zsánernél több van benne, ami elsősorban a tündökletes
főszereplő,  Ubrankovits Júlia  nagyszerű létezésének és játékának köszönhető. A legjobb
forgatókönyv és a legjobb rendezés vitán felül  Goda Krisztina  Kaméleon-ját illeti, amit a
feltűnően gyenge címszereplő sem tud elrontani, igaz, a mások oldalon  Trill Zsolt nagydí-
jas alakítása áll. Még az elsőnél is jobb műfajában Valami Amerika 2 , de a legnagyobb él-
ményt és meglepetést ismét egy elsőfilmes szolgáltatta.  Mátyássy Áron  bergmani mélysé-
geket súrolt az országvégi lepusztult környezetben játszódó  Utolsó idők-ben, két ragyogó
alakítással: Kádas József és az elképesztő Vass Teréz felejthetetlen!

u.i. Most hallom, ez a film lett a  Nagydíjas és Ubrankovits Júlia a legjobb színésznő!!!

Nyolc filmet sikerült elcsípnünk, 5 nézhetetlen, 2 jó, egy viszont igencsak gyönyörűséges.
Nem is olyan rossz arány! Jó mulatság, igazi kemény  Férfimunka volt a finn film, frappáns
story,  amely elkerülte a csábító gusztustalanságokat,  magabiztos rendezés, kitűnő színé-
szek. Négy lány párhuzamos történetét mesélte el a Szamócás süti, hitelesen, kedvesen,
néha még mélyen is. A Fesztivál legbarátságosabb helyszíne, a tündéri Vörösmarty mozgó-
képotthon adott helyt a lengyel  Cselek-nek,  amely semmitmondó címével együtt remek-
műnek bizonyult. Mintha a Régi idők fociját látnánk, a 90-es évek lepukkadt kisvárosában,
kisfiú, nagylány - kisemberek,  nagy film.  Andrzej Jakimowski  a hagyományos filmnyelv
összes lehetőségét felhasználva, lineáris szerkezetben,  a visszatérő motívumok ritmusára
építve, valósághű, végül mégis poétikus magasságokat ostromló filmet alkotott. Megtalálta
Damian Ul-t, aki a gyerekszereplő ,kategórián messze túlmutató, eredeti karakterként je-
lent meg, míg Eveline Walendziek személyében végre egy sablonmentes, hétköznapi bak-
fis elragadó mimikájában  gyönyörködhettünk.  És nem volt könnyfacsarás,  nem volt szex,
nem volt brutalitás és jófej "társadalomkritika", mely borzalmak a rendszerváltás utáni ke-
leteurópai posztszoci film szörnyű tehertételei.  Biztos, hogy ezt a remeklést nem forgal-
mazza senki, hála hát Néked Titanic!

Nem ajánlunk mindent, de mennyi filmben vannak megkerülhetetlen értékek!

Egy nem egészen sikerült film, igaz, hogy első!-, de a képvilág varázslatos. A szörnyű külvá-
ros, a lepukkant rozsdaövezet és a budapesti utcák  esti látványa  soha nem látott erővel
jelenik meg, az alig világított közeliekben csak Orsós Lajos profilja dereng, vagy sötét sze--
me fénye villan. A régen látott  Szabó Gábor  a képkivágás, abeállítás,  a világítás bravúros
nagymestereként lép elénk /Boldog új élet/. Emlékezetes a film zenéje is!

Four Anna képnyelve kezdetleges,  de ütősek na dialógjai,  a szituációi pedig addig élnek,
amíg nem a blikk-valóságot újrázzák. A Lányok óriási értéke a két francia színésznő döbbe-
netesen hiteles játéka,  Fulvia Collangues elrajzolt vonásai, hiszteroid mimikája, karizmati-
kus egyénisége az év egyik legnagyobb alakításával lepett meg.

Hajdu Szabolcs  Off Hollywood-ját  az alkalmatlan főszereplő  az eddigieknél ismélyebb ká-
tyúba taszította,  remek karakterrel örvendeztetett meg viszont  Miklós Marcell és felejt-
hetetlen monológgal brillírozott az elsöprő lendületű  Mészáros Tibor.

Rohonyi Gábor tragikomédiája,  a Konyec neg csak azért maradt ki az ajánlásból,  mert az
első percektől kezdve tízezrek nézték: hiába, a jó hír még a toptipp.hu-nál is gyorsabb!

Legfeljebb egy nagy film várható, de ez az esély is csekély. A Fiatalok most nem tudtak új
filmet hozni, a régi középgárdától meg ugyan mit is várhatunk...  Marad a doku és az egye-
temisták, meglátjuk.
Két, színházi előadás  nyomán készült alkotás azonban  megkülönböztetett figyelmet érde-
mel.  Egressy Zoltán 4X100-át több színház is sikerrel mutatta be, Dobray György TV-film-
jében valós környezetbe helyezte a kitűnően megírt darabot. Ez csökkentette a hitelessé-
get, ami színpadon elfogadott, az valóságos közegben erőltetetté válik.  Csak kapkodtuk a
fejünk a sok zabi-gyerek között, akiknek származására néhány /ál/drámai perc alatt derült
fény. A korrektül formált karakterek jóvoltából, mégis működik az egész. Szereposztási té-
vedés a gyúrót llerobbant öregembernek ábrázolni, alkoholista ugyan, de jó ha negyvenes.
Pelsőczy Réka  közönséges érdességét ellenpontozza  az érzékeny mimikájú  Ubrankovics
Júlia, a pálma  Bertalan Ági-é, aki gondosan árnyalt, csodálatos portrét rajzol egy okosko-
dása mellett mélyen érzelmes nőről, akiről könnyebben hinnénk, hogy mélázva lebeg vagy
borongva szárnyal, minthogy egyáltalán futni is tud...

Jobb utat választott  Vidnyánszky Attila, aki a debreceni Csokonai Színházban bemutatott
Szőcs Géza: Liberté 56 filmváltozatát a külsőkben jelzett díszletekkel,  a kamarajelenetek-
ben pedig az eredeti színpadi tér használatával készítette el. Filmes hozzáállása éppen any-
nyival korszerűbb a valós közegben botladozó  színház-adaptációknál,  amennyivel rendezé-
seinek páratlan eredetisége előzi fényévekkel a hazai színház-stílust. A beállítások élő dina-
mizmusát az előtérben és a távolabbi mezőkben mozgó szereplők adják,  a képsorok ponto-
san idézik az előadást, miközben újabb elemekkel is gazdagítják azt. De több csak a filmben
látható kép is van,  hogy csak a keresztalakban fekvő szerzetesek máter johannás víziójára
utaljunk. A traktor-tank is sok új lehetőséget adott:  tornyában  Kádár János hadonászott,
a véres hordót lánctalpai taposták szét. Erősödött a Nagy Imre-Bíbó-Maléter vonal, a kivég-
zés elnyújtottsága viszont gyengébbnek bizonyult Garay Nagy Tamás gogol-i monológjánál.
Érzékeny mélysége volt  Kristán Attila rádiósának,  Eperjes Károly itt a filmben tudta meg-
formálni az áruló azon clown-figuráját,  amellyel a színpadon  adós maradt.  Szása Belozub
Andropov-ját fantasztikus jelenléte az események fő mozgatójává tette, Andrássy Máté és
Varga Gabi szerelmespárja a teljes azonosulás érzelmi katarzisát váltotta ki. Egészen kiválót
nyújt az operatőr  Vajda Péter, aki a színpadi világítást bensőségessé tompította és ezt a
finom tónus-világot a szabadtéri jelenetekben is következetesen képes volt lebegő líraiság-
gá transzformálni. A Garpastum jutott eszünkbe, az orosz filmek  fénybe szűrt levegője...
Verebes Ernő zenéje és válogatása a vizualitás erőteljes hátországa volt, bizony, ezeknél a
szláv kórusoknál a ''lehelet megszegik..."
Vidnyánszky Attila színháza maga a látomás,  elsődlegesen képben-hangban fogalmaz, ma-
gátóL értetődő a filmes megjelenítés igénye. Örülünk, hogy a kevés idő és lehetőség elle-
nére elsőre egy ilyen érett alkotással tudott kirukkolni. Jöhet e többi !!! Nagyon vágyako-
zunk egy  Szarvassá lett fiú-ra,  valahol a Kárpátok erdőinek sötét fái közt,  a csúcsok pa-
norámájának végtelen ölelésében...

A Szemle legnagyobb filmje lehetett volna az  Iszka utazása, ha   Bollók Csaba  nem en-
gedne a közhely-dramaturgiának. Hát miért kell lezárni egy történetet ilyen esetlen duva--
sággal ?!? Dermesztő erővel, döbbenetes hitelességgel indul,  játékfilmként direktdoku-nál
sokkal hatásosabban. Az igazi utcagyerek éppoly valós, mint a környezetét játszó színészek.
A sárban vonszolódó vaskerék  többet mond  minden szociográfiánál,  Bogdán Zsolt a szájá-
ban tövig égő cigarettával  feledhetetlen epizódot alkot,  az igazi valóság-film varázsa teszi
gyönyörűségessé  Csere Ágnes és az elképesztően szuggesztív Iszka:  Varga Mária együttes
létezését, /mert ''játék''-nak nevezni a csodát, hamisan degradáló lenne/. Kivirágzik az édes
kamasz-szerelem,  kenyeret vesznek,  de szőlőt  lopni kell hozzá,  csak kézből-szájba etetik
egymás tegyelőre, mégis, ez már a nagy érzések nyitánya, nagyon helyén van minden, a stí-
lus,  a dolgok állása,  csak egy nyitva hagyott,  kérdőjeles fél-befejezés kellene, - ehelyett
besettenkedik a suta finálé... A 11-nek se látszó fiús lánykát elviszik a gonosz széplánykufá-
rok, vége a reménynek, az életnek és a jobb sorsra érdemes filmnek is. Kár érte !!!

Egy remekmű,  Pálfi György: Taxidermiá-ja, egy rontott Hajdu Szabolcs,  egy vizsgafilm a
Simó-osztály utolsó mohikánjától /Kocsis Ágnes: Friss levegő/. A Rokonok érthetetlen és
csúfos kudarc, a Taxidermia veri Greenawayt. Hukkle után semmin nem csodálkozhatunk,
a  Parti Nagy Lajos  novellából  felburjánzó  abszurd és mégis  költői látomás  eget-földet
ráz,  évekig uralni fogja  a nemzetközi fesztiválokat,  de itthon is elvarázsolja a vájtszemű
közönséget. Bemutatója  elött írunk majd róla, hagyni kell kicsit ülepedni  ezt a megrázó
élményt.  A Fehér tenyér  lehetett volna egészen nagy,  ha keményebben megmutatja a
sportnak nevezett szadista gyerekprostituciót, ha nem megy át bulywoodi karriergiccsbe.
Az amatőrök csodálatosak, de ez még jobban kiemeli a story-párhuzamok bárgyúságát.
Kocsis Ágnes szerény történetét rokoszenves hitelességgel meséli el,  egy kicsit több fe-
szültség belefért volna..., mégis, elsőre igencsak bíztató!

        Mióta  Otar  elment...a nagy művészmozikból, a többi régebbi  filmhez hason- 
        lóan nagyon nehéz utolérni. De figyeljük csak az art-filmek utánjátszó mozihá-
        lózatát, az   ART  QUADRÁT bűvös négyszögét:  Európa-Tabán-Bem-Hunnia !!!
        és sok eltűnt kincs nyomára bukkanunk . Hátha így könnyebb:  " eutabem.hu"