2 0 0 6     2 0 0 7      2 0 0 8      2 0 0 9      2 0 1 0     2 0 1 1

                                           2 0 1 1  

Sehol egy kancsó, egy pohár, de még egy  nyomorult váza sincs,  ehelyett üvegszobrokat
látunk.  De nincs olyan műfaj,  hogy agyagszobor, márványszobor, tehát üvegszobor sincs,
nem anyagától lészen valami szoborrá!!! A kiállított tárgyak nagy része  dilettáns "szobor",
még az üvegséghez sincs köze. Néhány kivétel azért akad, ám ez nem menti a csődöt.
Jovánovics Tamás szövött anyagra emlékeztető vízszintes vonalai grafikailag szépek, Botos
Péter legalább üvegkockába zárta mondriani koloritját,  Kertész Ágnes  hajladozó üvegru-
dacskákat forrasztott össze. Imponáló anyagszerűség jellemzi  Lugossy Mária réteges hul-
mait, a hullámérzet emeli formai remekléssé  Gonzáles Gábor  matt-zöld nehezékét.
Egyetlen alkotás üti meg  az egyediség artisztikus szintjét:  Borkovics Péter  térbeli vasa-
relyvé avatja üvegbe rejtett vaskos spirálját, az  Örvény-t.
Nem üvegből kell erőltetni lebutított geometriát, lehet strukturális, organikus, avagy illu-
zionista, de legyen értelme: tárgy legyen, ne bűvészet.

                                           2 0 1 1  

'90 körül,a rendszerváltás lázas lobogásában,  szinte véletlenül estünk be az Andrássy-út 1
számú kapualjba. A lépcső alatt, néhány négyzetméteren, kicsiny tollrajzok voltak kiállítva
Azóta kitörő örömmel fogadjuk a felbukkanó  Krstic-képeket, vagy éppen a Forte Társulat
"Ó azok a szép napok"  Beckett-előadásának díszleteként láthatjuk  összetéveszthetetlen
stílusú, strandon sütkérező figuráit.
A Műcsarnok első termében falra nagyítva találkozunk a Liszickij-plakát parafrázisával, me-
lyen a Vörös Ék zúzza a Fehéreket, míg szemben  McCarthy szenátor operál ki éppen egy
fertőző vörös csillagot az USA kibelezett testéből.
A XX. század történelme,  szürreális abszurdban elevenedik fel az Anatomische Theater so-
rozatában,  változatos méretben és megjelenítésben. Grafikai alap, konstruktivista  színme-
zők, karikaturisztikus szemlélet, Vizuális Történelmi Enciklopédia.
"Guerra sola igiene del mondo",  a világot megtisztító Első Világégést lelkesen üdvözlik a fu-
turisták, Nyugaton a helyzet változatlan:  Marne és Verdun poklában milliók pusztulnak ér-
telmetlenül.  Lenin még hajas  kölyökkutya-másaival, - Dada és a  Cabaret Voltaire, ahol a
szürrealizmus atyjával,  Tristan Tzarával sakkozik.  Malevics Vörös Négyzet-ével kezdődik a
cárizmus bukása,  mondja  Majakovszkij, - amíg a népek  még az  ormányosfaszú generálist
imádják, a falloszlábú kalapácsos emberek rohamra indulnak a Téli Palota ellen.  Karl Kraus
az Emberiség végnapjait jövendöli,  Tatlin  Gépművészetet, Satie  Bútorzati Zenét álmodik,
Piscator színházát csinálja, Bunuel az Andalúziai kutyát. Kafka Perét a/jogi/csavarra tűzött
K. jeleníti meg,  a Párizsban megnyílt "Malevics, a szuprematizmus pátriárkája" kiállítást a
négycsöcsű Paris nyelv-szervét szopó, feszület-falloszú főpap.
Az  Alexander-platz harmonikása  sírkeresztre hajazó kottafejeket énekel, a fejszefejű ná-
cizmus vörös szeméremajkai csábítják a madárpöcsű szovjet kakast: a  Molotov-Ribbentrop
paktum árnyékában készül a  Barbarossa-terv: itt az újabb Világháború!  Az Anschluss-tapé-
tán sormintaként  Hitler tankjai kúsznak fel Ausztria szecessziós indáin, többet ér ez, mint
Welles Mars-lakók támadását vizionáló hangjátéka. A Szabadság rajzszögre nyársalva haldok-
lik,  bár nemsokára már Vietnám és Jugoszlávia lesz a hadszíntér.  A művészet virágzik, csak
a Marat/Sade emlékeztet forradalmakra, csak a Vörös Brigádok miniterrorja rémít. Gagarin
és  Marylin Monroe, Hitchckok madarai,  Jules és Jim, Godard és az  Utolsó tangó Párizs-
ban. Szuez 1956, de hol marad a miénk?!? A  Jeunet Delicatessen képen az obligát hímtag
mellek dombjain át  önmagát markoló ököllé transzformálódik,  a szex és az erőszak szimbó-
lumai összefonódnak.  Ost- és West-Berlin, szögesdróttal elválasztva, iker-emlőként csüng,
felirataik majdnem azonosak:  Vigyázat!  Most hagyja el West/ill. Ost/-Berlint!  Nem túl bíz-
tató a jövő sem: az  Ideális Nő  antioxidáns hajfestéket, márkás rúzst használ, csökkentett
öko-lábnyomú gyapot-szoknyát, tiszta gyapjú kásmir-kendőt, Versace csizmát hord,  Nissan 
Maximán furikál, de oldalán Kalasnyikov himbálózik...
A Kupola-temben esténként a  Milorad Krstic szövegkönyvéből,  Horváth Csaba rendezésé-
ben megalkotott fantasztikus színjáték: a  Ruben Brandt  látható. Valami igencsak megmoz-
dult a Műcsarnokban!!!                                                                                      2011

A szegedi Hősök Kapuját legalább egy Aba-Novák dekorálta, míg az al. törv. giccseskönyvét
/K/erény-mentes piktorok illusztrálják. Gyémánt László saját szintjén belül marad, de mért
adja nevét  egy ilyen ocsmánysághoz?   Galambos Tamás  Bánk bán-i kétértelműséggel festi
bele zöld kaméleonját, MSzMp-re gondol,  vagy a Nagy Imre-temetés legradikálisabb szóno-
kára? A többi botrány,  bár a Lovasroham Szent Györgyként ábrázolja a pikás rendőrlovast,
amint éppen egy hajadonnak álcázott B-közepest tűz dárdavégre... /?!?/
Az első reakció a Gozsdu A kávézójában látható:  OV végre megkoronázva,  Magyar Hangja
szájat tépve,  aztán fehér lovon a hajléktalanok elűzetése után...  Alsóneműje is Trianoni
Trikolór,  Zikuray Bence képén, mint Méltó Utód,  az Áltörténelmi Tablón,  mint a Magyar
Rulett párbajhőse tündököl. Igaz, itt Gy.F.-el pörgetik a revolvert,  a szegény /csonka/ma-
gyarországot lőve főbe.
A Hervé Fabrik műveként a  "Birkák Vagytok" fekete báránya meresztgeti vörös száját, míg
a "Válság Kutyája" az ebadó jogosságát igazolja  felemelt lábbal a lámpaoszlopnál. A Tv ost-
romára  "Magyar Zsidók!" táblákkal törtet a B-közép csürhe,  Császár Norbert két értékes
alkotásán  /Árnyék I-II/ az eredeti tőkefelhalmozás és a Rákosi-kor reneszánszának tapsol-
hatunk. Tani Toguro Gyula  fotói is messze kiemelkednek: a  Papa emlékei-ben dülőút és
jégvirágos szögesdrót dermesztő mementó.
A többi csak hozzáállásában,  az energikus visszavágásban értékelhető,  de baj ez?!?  Valaki-
nek csak ordítani kell, ha már a komoly művészek hallgatnak...

Szabolcska Mihály fűzfapoéta neve is csak az Így írtok Ti-ben maradt fenn,  jelenkori jelen-
kori politikusainkra, történelmi lábjegyzeteken kívül,  legfeljebb  drMáriás  képei emlékez-
tetnek majd. Talmi öröklétüket segíti, hogy ábrázolásuk a nagy festők modorában történik.
Torgyánt  Gauguin  tahiti szépségei csókolgatják,  Pollock  vörös pacái Matolcsy portréját
népünk kisajtolt véres verejtékekként pettyezik. Vezérünket, a Haza Álmodóját egész galé-
ria jeleníti meg: körkörös fekete-sárga céltáblán, Francis Bacon nyershúsból generált vász-
nán,  Nitsch vörösiszapos vérözönében. Nehéz dolguk lesz Kerényi kurzusfestőinek, ha ver-
senyben akarnak maradni...
Megkapja a magáét a múlt: Biszku elvtárs  Van Gogh  sárguló háttere előtt pipázik, a tárlat
szenzációja pedig a  Vámos Rousseau  csíkos térdzoknis kisfiúja, aki Gyurcsány szemüvegét
hordja, miközben a néplélek klaviatúráján a "Nem fog fájni"-t pötyögi.
Csinálhatta volna jobb festő, de az ötlet életrevalósága felülüti a kivitelezés színvonalát.
Siessünk: csak december 12-ig!

Annyi képét csodáltuk már, de az itt lévők legtöbbjét még soha. Virág Judit  elképesztő
aktivitással hozta ide őket  magángyűjtőktől, múzeumoktól, galériáktól, - Szlovákiától egé-
szen Chiléig kajtatva utánuk. Óriási teljesítmény, fejedelmi ajándok!
A ködön át derengő, csipetnyi Nap, vizek, partok, erdők, nádasok.  A  Nyírfaligetben pi-
ros fejkendő virít, a  Havas úton már halvánnyá fakul, a  Zúzmarás erdő apró alakot rejt.
Sárga az ég, kékesek a hópamacsok a Vízparti táj hóolvadáskor merész koloritú vásznán,
a  Téli verőfényben  víztükre, égboltja vakító világoskékben ragyog. A  Dunajec partján
a hegyoldalon vízerek  zuhognak alá,  törtfehér fényben  úszik az  Olvadás: fácskás liget
állong a hólében, a parton az első zöldek festékpöttyei.
Zöldesen csobogó csermely, tarajos hullámok a  Zúgó patak hídja alatt, a víz vibráló folt-
jai Tavaszi eső után, sárgásbarna horizont sötétjében  Menekülők, a Végtelen című ha-
talmas képen a zavarosan áradó folyó hasonló árnyalata.
Mindenütt a lombokon, felhőkön át beszűrődő fény, a Tengerszem  tükrén a heves gesz-
tusokkal odavetett körkörös reflexek. A Tátrában füves hegyoldalak, csönd és tavaszi op-
timizmus, a  Vaskapu  komor sziklái fölött acélszürke ridegség gomolyog.
Padon ülő vénséges Galíciai zsidó, ágrólszakadt csavargók a Kocsmában, Verekedés után,
gorkiji látleletek a mélyvilágból és tudósítások az I.Világháború rettenetes poklából.
Soha vissza nem térő alkalom: azonnal meg kell nézni, - nem is lesz elég egyszer...

Németh Hajnal videóján félmeztelen zenész dobol a testén,  Tarr Hajnalka ezernyi birká-
ja engedelmesen sorjáz a padlaton: bugyután szavazó népünk?  Gerhes Gábor  Gyász-zász-
lója hirdeti: "Adjatok oda mindent Neki!", Bodó Sándor Jeanne d'Arc-, Mao- és Goebbels-
szendvicseket állít ki,  Nemes Csaba meg a Turul-szobor Hűlt Helyét...A SzAF, a Szájjal és
Aggyal Festők társasága "Don't Juan"-ja: "Világszövet", Derkó Naptára tömény irónia. A gyi-
lokjáró keskeny folyosójában Horváth Tibor és Kis Réka Csaba remek rajzai, Várnai Tibor
 számjegyekkel ékített  Tatjána levele-variációi és a  Süketszoba, a falra kúszó kis fekete
hangszórókkal: igencsak figyelemre méltó.  Karácsonyi László-é a fémpántokból szerkesz-
tett, fluoreszkáló páncélos vitéz, Kaszás Tamás faliújság-jurtája, a Société Réaliste  Spek-
trális eróziója, fraktálokat imitáló bemaródásaival a 3D-s vonulatot képviseli.  Halász Péter
Partíció-ja mellett "Trófeának látszó tárgy"-ával jeleskedik, mely gigászi nagyításban felfüg-
gesztve, duplikátként Revolver-ez. Szerencsére nem került a Kék Rendőrök kezébe, akik
Komoróczky Tamás és Uglár Csaba videójántáncolva vígadnak.
Az a jó,  hogy szárnyaszegett  hűsz évünkből  legalább a kortárs művészet értékeire büsz-
kék lehetünk a távoli jövőben...

A Kerge ABC címerállatai, barátságos vízilovak, kedves orangutánok néznek ránk, de itt van
a  Róka és egér sorozat néhány jeles darabja,  a nyuszi meg virágos pokróc alól súgja: " El-
bújtam..." Találkozhatunk a Katicabogár elveszett pöttyei-vel, de a sok állatiság mellett az
embergyerekek is szóhoz jutnak.
Nagy szemekkel csodálkozik ki a Metró ablakán egy kisfiú, de sétálgató szüleit is kíváncsian
figyeli. A nagylány mosogat a családi ebéd közben, fenyegető árnyéka vetődik a kisfiúk elé.
Apa a kötelező hitvesi csók közben tini angyalkáról fantáziál, bajuszos ábrázata több képen
is behatárolja a gyermeki létet.
Először "nyócker"-rajzaira figyeltünk fel,  melyek reprodukciói a Szerkesztőség falán is meg-
találhatóak,  most biztos kompozíciójú,  találó illusztrációival lep meg:  Paulovkin Boglárka
eredeti egyénisége, témától függetlenül, érett szuggesztióval érvényesül.
A Nagyfülű Nyúl-ról fotó készül a bűnözői kartoték részére,  Ordas Rendőr tereli a bilincs-
be vert Bárányt. Ki ágál a flash mobon? Hát a Tüntető Szamár... Ott a helyünk!!!

Erős felütés a szentendrei  Erdész Galéria  Kassák-ja, Mattis-Teutsch-ja, de nem vall mel-
lettük szégyent  Regős István Klasszikusok sorozatából a Mozartos, a Berlin-i kép és a so-
főr-perspektívából festett "Keresem Rousseaut" sem. A Mucius Galéria  Fehér László kör-
alakú fekete-fehérjeivel arat,  Ujházi Péter Loholók-ján körbe kering a ziháló tömeg.
Megunhatatlan a  Milorad Kristic  Anatomische Theatr a  Roczkov Stúdió-ban, a  Kogart
Szabó Ábel  dróttekercseivel kérkedik.
A MODEM-ben csodált Tara von Neudorf két, térképre tervezett művel jelentkezik:  a vé-
res keretűn a mohácsi csatát idézi,  az SS-jelű, nyilaskeresztes koporsót ölelő kígyó-spirá-
lok az aktualizálódó Szálasi-időket.  Magyar trikolórba tűnik át  az Árpád-sáv  Szalay Péter
miniatűrjén,  Szőllősi Géza  szőnyegein Mao-n, Leninen taposunk /Faur Zsófi/.
Az acb standján a Société Réaliste a sláger: The future is extension of the past by other
means: a felrobbantott Lánchíd mementója riaszt,  Bíró legendás Kalapácsos Ember-e na-
rancsszínben sújt le az 19?9 kérdőjelére.  Zárt ajtó fölött az áthúzott rovásírásos felirat:
Sztálinváros/halott/.
Süveges Rita  bedeszkázott fákat vizionál, Alfredo Bursiglia halovány erdőt, Várnai Gyula
széklábból készült gramofón-karral teszteli a Hungaroton lemez eredetiségét.
Gazdag a fotó-anyag.  Magyari Ádám: Urban Flow-ja és a new yorki metrókocsik dermesz-
tő realitása felejthetetlen,   szürke alapra montírozott 20X30=600 járókelőjére szépen rí-
mel  Varga Éva képe:  200 ajtó a miskolci Vasgyárból.  Kiemelkedő Marije Kuiper anyaga,
ütős a Window Giraffe, Walrus ,Orangutan stb képsor /szerző?/ derengő emberalakokkal
a színes panorámában.  Mad Dog 1994, Oleg Kulic  meztelenül,  pórázon vezetteti magát
nyakörves kutyaként az elegáns nagyvárosi utcán...
Ha van "legjobb", akkor az  Peter Lauritis  Utolsó vacsora  parafrázisa, a részeg, bekábult
hajléktalanokkal lakomázó avangárd Krisztussal.
Nagyon jó helyen, átgondolt rendezésben, végre Kortárs Művészet a Nagyközönségnek -
és: Ingyen... Kérjük jövőre is !!!

Valóban a 70-es évek, hiperrealizmusából továbblépő, legjobb fotonaturális alkotóival talál-
kozhatunk a  LUMÚ értelmetlen című kiállításán.  Malcolm Morley-t több jelentős műve is
képviseli, a Yellow Pages borítójáról festett St.John's vitorlás fregatt és a Los Angelesi te-
lefonkönyv, minuciózus aprólékossággal rekonstruált ábrázolása mellett a  képeslap Rajnai
Kastélyokról és egy Central Parki csónakázós emlékkép, olajosan sötétlő hullámokkal, ame-
lyen a pályatárs  Estes evez, aki a tárlat három legerősebb művét jegyzi.  A "Szélvédő" csil-
gó felületén a felhőkarcolók ferde síkjai rajzolódnak fel, a  "Rappaport patika és a Cafete-
riát ábrázoló,  mikronnyi szürke vonalas, fémes ultramarinkék kompozíció  éles kontrasztja
Don Eddy sárgában, pirosban tobzódó, az utcaképet tükröző cipőbolti kirakatának.
Félelmetes műgond jellemzi  Beckman tojástemperával tenyérnyi oltárszárnyakra remekelt
"Cím nélkül"-jét, minden fa levélszekrény más-más színben pompázik  Milutin Dragonic lele-
tén, barna árnyalatokon át a szürkésfehérig, vörösig.
A mieink sem vallanak szégyent.  Méhes László  halovány Dagály-zöldben derengő "Langyos
víz"-e,  Kocsis Imre  üzlet-portálja  a rácsot lehúzó boltoskisasszonnyal és az a tüneményes
"Csirkeragu 81 végén",  Nyári István  brutális erejű szocio-képe.  Bernáth/y/ Sándor  ázott
újságlapról másolta "Ki tud róluk?" című, a Papíripari Osztály 1931-es évfolyamának tablóját,
Lakner László-t 1972-ben a Ganz-Mávag Petőfi-brigádja érdekelte, de élénken foglalkoztat-
ták az 1919-es,  bőrsapkás terrorlegények is.  Bartók Béla vasúti igazolványa is jó téma, míg
az AU-V. 206415 számú Személyi Igazolvány tulajdonosát,  Méhes Lóránt-ot ihlette meg.
Ben Schönzeit  mandarincukorkáinak finom erezete Lakner méteres ajakképét idézi, a mo-
zivászon rasztere üt át  Millo Rotella  képén, de ne feledkezzünk meg Jadranka Fatur kék
autóbuszáról és Lift-jéről sem.  Sokszor láttuk már  Chuck Chose  rőthajú "Nat"-jét,  most
rádupláz a fekete-fehérben készült "Önarckép"-pel. Azok a fenomenális szakállszőrök...!!!
Nem illik egészen ide Csernus Tibor, caravaggiós korszakát sejdítő  farmeros lányokat muta-
tó és kék-sárga piaci natúrja,  hiteles dokumentum  Lukasz Korolkiewicz-é,  a TV-ben ágá-
ló Jaruzelski tábornokkal,szintén 1981-ből.

Fura ember ez a  Szolnoki József.  Az elvékonyodott szappanokat  az újakra ragasztja, de
nem hasznosítás, hanem kiállítási tárgy készítése céljából. Kedvesen illatozik az opálos kol-
lekció,  a falakon meg különböző évjáratú  iskola-címerek sorjáznak.  Kádár-kori csillagos,
mai szentkoronás, Kossuth-pajzs és sarló-kalapács. Legizgalmasabbak a takarékos megoldá-
sok: átragasztott, levakart emblémák a Községi Tanács, vagy a Napközi Óvoda falán. Triko-
lór fölött Vörös Csillag, a szovjet kalászok békésen ölelgetik  koronás jelvényünket. A bor-
jádi Tűzoltószertárnak csak  soványra horpasztott címer jutott,  a Középdunántúli Vízügyi
Igazgatóság beéri a semmit karoló szovjet gabonákkal.
1997-ben  feltűnést keltett a  Kolorádóbogár 50-es évekbeli  inváziójáról tudósító áldoku-
mentumfilmje, később Hédervár-on szobrot is állított a jeles rovarnak. Ugyanakkor készült
a "Titanik,avagy sokan ott sem voltak, mégsem élték túl". 
Kinyomozta  a sörrel való koccintás tilalmának történetét,  tájékoztat a Nopcsa báró által
felfedezett őslény, a  Magyaroszaurusz tragikus zsugorodásának eseményéről.
A talált tárgyak, ready made-ek mellett grafikai műveket is láthatunk.  A hevenyészett raj-
zolatú  Heraldikus Rorschach Teszt éber álomban fogant címer-variánsokat mutat be, míg
a képernyőn tetszés szerinti államjelképet konstruálhatunk a történelmi hozott anyagából.
Kompország: Kelet és Nyugat között ingázva,  a Turáni Átok, István, Mohács, Bécs, Moszk-
va és az EU plusz - mínusz előjelei váltakoznak...
"Művésznek lenni nem jelent foglakozást.  Ahogy nem foglakozás  kerékpározni, futni, sze-
relmesnek lenni, - hanem: természetes dolog. /Frank Marc 1908/.
Fura ember ez a  Szolnoki József: művész - és ez természetes dolog.

Kockakuckó épül a korabeli slágerlemezekből, az underground a padlón van, a falakon a
kortárs avangárd villog. Altorjai Sándor Aleatorikus montázs az idomításról, Vető János
és Méhes Lóránt, Böröcz András, mert bakelit-lemezek látszanak a rajzain, El Kazovszkij,
mert Vajda Lajos motívumait variálta /?!?/. Teljes káosz és összevisszaság!  Mi köze ennek
a szentendrei Bizottsághoz? (Sokan festették a Dunakanyart...)
A három képzőművész még ezt a szintet sem üti meg, igaz, híresebbek... ef Zámbó István
egyből felismerhető képei jelentenek kivételt, Esküvő szaloncukorral, levágott ujjak, pi-
ros villanykörték.  Aki a legerősebb, akiben szellem és fantázia sziporkázott,  Bernát/h/y
Sándor  teljesen eltűnt azóta, pedig a  Mákostészta, a  Csaptelep '83 és a  Limuzin ma-
gasan veri a mezőnyt.  Fürdőszoba-fotó felülnézetben  lábmosó akttal,  színezve, szőr- és
ér-rajzolatokkal, a másik középpontjában pisla stoplámpa az előkelően domborodó hűvös
szürkék felett, remek!
A szentélyben vastraverzek, többszáz ömlesztett családi fénykép,  szánalmasan felépített
koncert-helyszín, videók a jelenből, diák a múltból, - "de minek? de minek?  köpni kell..."
Hiába, a semmiből nehéz kiállítást csinálni, annak ellenére, hogy legszebb emlékeink kö-
zé soroljuk azt a néhány évet a Bizottság-koncertekkel, a "Szerelem", az "Egy lány kéne
nékem" revelatív  Wahorn-jával.  Belépve az első terembe,  az utolsó leves-vacsora képe
fogad, a füves padlaton pedig a  Síremlékmű: a zenekar minibronzban, a vízben tükröző-
dő lángok és a körben cammogó, sajnos fekete elefántok. Hát ezért: - érdemes volt.

Mennyi tévedés, mennyi előítélet sújtotta a Kolibrit!  Magunk is csak egy véletlen folytán,
az állatszereplős Hamlet idején jutottunk el oda... Igaz, azóta nemes egyszerűséggel a leg-
jobb pesti színháznak aposztrofáljuk, mely minden célkitűzését maradéktalanul megvalósít-ja.  Mesedarab, csecsemőszínház 0-tól 3 éves korig, kamasz-előadások, operák/!!!/ és aktu-
ális felnőtt-opuszok. Fantasztikus látványvilág, erős társulat, vendég-rendezők, saját rende-lésre írt művek. A nemzetközi kínálat naprakész követése,  sikerek hazai és külföldi fesztivá- lokon.
A két évtized története képben, szóban, bábuban, de akad itt komplett díszlet is,  Mozart
Varázsfuvolájának miniatűr bábszínpada, melynek proszcénium páholyában maga a császári
fenség figyel. Felelevenednek az emlékezetes régi előadások, örömmel látjuk a még műso-
ron lévők fotóit is.
A megnyitón a hajdani szigorú műítész,  Nánay István  vonta vissza ünnepélyesen korabeli
kritikáját, azóta már régen rajongó híve ő is az egyedülálló gyermek és ifjúsági, azaz csalá-
di theátrumnak. A társulat pedig a zenés darabok, többek között a Macskák társasága, a
Bors néni, a Locspocs dalaival melengette szívünket.

Lenica, Swierzy, Starowieski, Sawka... , - áhítattal ejtettük ki neveiket, Krakkóból sen-
ki se jött haza a legújabb, nehezen szerzett plakát nélkül, pedig a  Lengyel Kultúrá-ban
sokfélét venni is lehetett. Akkoriban még  a magyar grafikusok is felejthetetlen postere-
ket alkottak,  nemcsak a film, a színház,  a koncert-élet,  de még a kereskedelem is meg-
rendelésekkel halmozta el őket. Mára nekünk a silány fotómontázs maradt, míg a lengyel
plakátművészet él és virul.
A Lengyel Intézet kiállítása  Krzysztof Dydo  gyűjteményéből válogatott, színházi témájú
alkotásokat sorakoztat fel. Imponáló anyag, fájdalom, a művészek nem azonosíthatóak, a
kézjegyek csak néha olvashatóak, - se címke, se katalógus...
Így hát találomra ragadunk ki  néhány szembetűnő plakátot,  hátha jelentkezik majd egy-
szer a megdicsért alkotó.  Csiszolt vaslemezből vágta ki bárdot forgató, koronáját térdén
hordó figuráját az egyik Shakespeare-darabhoz készített poster mestere, Nizsinszkij alak-
ja gyűrt papírból formálódik,  halálfej rémít a gyilkos fekete háttér előtt.  Penderecki-t
könnyű felismerni  Swierzy  jellegzetes ecsetvonásai  alatt,  tetszik  Sitek  gömbölyödő
macskája,  vörösre lakkozott körmeivel.  Oslinski  trombitatestű,  duzzadó vitorlájú fre-
gattja délcegen szeli  a jazzfesztivál hullámait.  Elzbieta Chojana  origami-kezekből kom-
ponál kollázst Mrozek Tangó-jához.
Dydo  múzeumából sok plakát meg is rendelhető,  de még jobb lenne  hazai hasonmásai-
kat utcáinkon látni...

Disznó-piac-nak is hívták, ahogy a belőle nyíló Lónyay/Szamuely/-utca, amely ma leginkább
a FeHér ElepHánt-ról híres, jó régen a  Két Nyúl  korcsmáról kapta nevét. Az 1780-ban épí-
tett Két Oroszlán ház kapuja fölött  ma is látható a két nemes címerállat, az csak zárójeles
megjegyzés, hogy a gyönyörű épület hajdan a gyönyörök nyilvános háza is vala.
A Metró-gödör palánkján, imponáló fotók sorozatán követhetjük végig a tér történetét, bi-
zony itt állt majd' száz évig  az Erzsébet-térre száműzött  Danubius-kút, két villamosvonal is
keresztezte egymást, a Baross-utcai éles sarkon pedig,  a szörnyű üvegpalota helyén 1906-
tól a  Hollandi Udvar "ékes"kedett. A  Biztosító-monstrum gyomrában  "vízgyógyintézet" is
működött, míg a Korona Szálló helyén a félköríves homlokzatú  Báthory Kávéház.
A húszas évektől itt a téren osztogatta Feinsilber Róbert, azaz  Róbert bácsi ingyenebéd-
jét, hely és igény most is lenne rá... A bombázások után újjáépített falakon  56-ban levert
vörös csillag, majd  Casco-reklám és a nemzeti kincs  Fabulon Ági  díszelgett,  mai neveze-
tessége a sziszifuszi tempóban épülő Metró-állomás.
Vándor! Ne rohanj annyira: tíz percet érdemes rászánni és még múzeumi belépő sem kell!

Persze fontos a  PR, azaz a píár,  azok jó zaftos, tudálékos trendi-szövegek, társadalmi ne-
mek, szexuális szerepek, (kiderült ám, hogy a FeHér ElepHánt egy leszbikus hölgy...), meg
ez a fülbemászó "genderqueer"...,  de a lényeg mégis az alkotói munka,  a művészi teljesít-
mény, esetünkben a dupla életnagyságú, lenyűgöző portrék.
Nem fotonaturális, nem is részletező annyira,  de képeit hihetetlen invencióval festi meg.
Nedvesen tükröződnek a szemek, halovány okkerek érzékeltetik a vonásokat, a ráncok is
gyengéden puhák,  az álbajusz viszont élesen elüt a valóditól.  Fenségesn zuhog alá, vagy
kacéran göndörödik a haj, az ajkak csábítóan fénylenek, a blúz baboskendős pöttyei szin-
te lepattannak a vászonról.
Wojtek Kubiak  messze túllép  a fotorealizmus szintjén,  nem másol és nem kopíroz,  egy-
szerűen nagyon tud festeni. KIt érdekelnek a szerepcserék,  kit érdekel, hogy ki a nő és
ki a férfi,  letaglóz a szuggesztív látvány,  a brutális valóság égi mása. Jó lenne több művét
látni, bánom is én, legyen hozzá akár valami lila szövegelés is...

A lehangoló Bauhaus-kiállítás után ez a pécsi Europa 2010-produktum sem bizonyul különb-
nek. Időrendben/?/ mutatja be a műveket, kapkodó esetlegességgel. Berény a vörösruhás
csellista, Tihanyi a korszakos portrék nélkül?!?  Orbán Dezső csendéleteiből sem a legfon-
tosabbak,  Czóbel-től sem a legeredetibbek láthatók.
Kernstock Károly  imponáló,  szálkás textúrájú park-részleteket festett, a kiállítást rémsé-
ges lovasai, csoportos aktjai uralják. Utóbbiakkal amúgy sincs szerencsénk, a Márffy-rette-
netek mellett Berény Róbert-éi is viszolyogtatóak, de ő legalább két hisztérikus őszintesé-
gű önarcképpel ellensúlyozza a hiátust,  Weiner Leó-ja pedig egyenesen "tihanyis"erőssé-
gű. Meglepően érett  Czóbel Béla "Kislány ágy előtt" című alkotása, a Pont Saint Michel
hídját se láttuk még tőle.
Elszomorító a csendéletek termeken át sorjázó dandárja, a közepesek nyomják le a remek-
léseket. Pedig itt vannak, a két tisztán fogalmazott önarcképpel indító Czigány Dezső geo-
metrikus gyümölcsei,  nem is beszélve  Orbán Dezső  fehér kancsóiról, vakító színeiről. Az
ő, komorzöldben komponált képe, a "Magányos fa" magasan kiemelkedő műve a tárlatnak.
Aminek maradéktalanul örültünk: a csoport legjobbja,  Tihanyi Lajos kevéssé ismert olda-
lairól is képet kaphatunk.  Csendéletein buggyanó drapériák ölelik a szerény almácskákat,
drámai feszültséget indukálva a kiegyensúlyozott arányosságba, nagybányai tájképei pedig
külön minőséget képviselnek  az ismert tematikában.  Milyen vulkánikus energiával festi a
fák lombos ágait!/Kanyargós erdei út/,  mennyire erőteljes a majdnem kubus háztető ko-
loritja a  Trencséni utcá-n: a szinte lapos vörös háromszöget halvány lilásszürkében dülön-
gélő házfalak keretezik  a távoli magasban csúcsosodó torony előtt.  Van két  autoportré
is tőle,  Leopold Magdolna groteszkül fitos és  Ciaglan Virgil pászmásan szabdalt arcképe
mellett.

Tarr Hajnalka birka-tömege,  amely már a Nemzeti Galéria lépcsőit is megmászta,  tíz négy-
zetméteren sereglik a kiállítás erőteljes felütéseként. A kosárlabdapályányi térben, hosszá-
ban hat falon sorjáznak a fotográfiák. Talán csak Fekete András Moszkvai menzá-ja hagyo-
mányos zsáner, a többiek a fotó lehetőségeit autentikus képalkotásra használják.  Németh
Dániel, caravaggiói fényekkel, járókelőket emel ki a sötétített háttérből,  fiút a vasúti alul-
járóban, hazafelé tartókat a panelházak előtt, bicikliző asszonyt, a háttérben gyerekkocsit
toló alakkal: a legegyszerűbb eszközökkel emel képpé érdektelen mozzanatokat. A Melinda
hajmosás után  Puklus Péter tágas térbe komponált  érzékletes portréja, míg a Hajadonok
sorozatában Szabó Benke Róbert fura fehér körgallérba, habos ruhába öltözteti hétközna-
pi modelljeit. Eredeti látásmódot tükröz  Surányi Miklós Elhagyott játékok  együttese, a
zöldszürkében derengő valós tárgyak: konténer, teherautó, kitett bútorkockák, - ottfelej-
tett,  élettelen gyermekjátékoknak tűnnek.  A szex-pozitúrákat fehér árnyképekkel megje-
lenítő Loveogram-ok Flanek Péter munkái, a hölgyek piciny alsóneműi finom brüsszeli csip-
keként ragyognak  fekete alapú kollekciójában. Az igen értékes fotóanyag elegáns elrende-
zésben, a templomi fenséget sugalló, hatalmas térben kerül bemutatásra.
Technika Schweiz, /László Gergely és Rákosi Péter/ fotorealista festmények benyomását
keltő, 48-as tüzéruniformisba bújtatott utca-emberei szoborszerűen sorakoznak az emeleti
erkélyen,  Kovács Gergő jegesmedve-bundájú kentaur-kutyája, a Tavaszi kuvasz és a szép-
ségesre formált, levélruhás félakt,  Duronelly Balázs  Holtodiglan-ja viszont  "igazi" szobor.
Zseniális fricska  Szabó Ádám reliefje:  "A Kis Varsó átveszi a Munkácsy-díjat Hiller István-
tól",  mintha az ötvenes évek  sztahanovista oklevél-átadásait látnánk,  szürke mészkőben...
A félreeső zugok  káprázatos kincseket rejtenek.  A fizikai munkát idézőjelbe tévő  Lakner
Antal Falfestő Hengere, Taligá-ja azonnal kipróbálható, megmozdítani alig lehet őket!  Mil-
lió gemkapocsból fűzte össze függönyét Tarr Hajnalka, a sejtelmesen zizegő, fémes mámor
nappali szobánkba kívánkozik.  Nagy Karolina fehérpöttyös, néha horpadt fekete labdákkal
telíti benyílóját, de a legdöbbenetesebb élmény  Várnai Gyula: Átjáró ív-e. Dübörgő vashí-
don közeledünk  a keskeny, sötét helyiség végéhez,  ahol a falon  csúcsos ajtó keretez tu-
catnyi hangszórót.  Bartóki éjszaka:  tücsökciripelés, autó-suhanás, kutyaugatás, kuvikhang
teremt transzcendens atmoszférát.
A nyár, az egész év kiemelkedő eseménye ez a kiállítás,  amely az évtized legfrissebb alkotá-
sait hozza közelebb hozzánk, egy kiérdemesült kenyérgyár varázslatos terében, 320 Celsius
fok fehérizzásában.

Albérleti diáktanyánkon kezdődött.  Reprókat, újságokból kivágott színes képeket, később
/ah!  Lengyel Kultúra!/  plakátokat tettünk a falakra.  Szerelmi üzenetek, levlapok, /akkor
még postán küldtük.../, össze-vissza,  válogatás nélkül azt, ami tetszett. Nincs stílusbeli kö-
töttség, giccstől a campig, régitől a kortársig minden jöhet, csak személyes legyen, csak a
mienk. Jószokásunkat a mai napig se hagytuk el,  a szerkesztőség falait  fergeteges képára-
dat önti el. Paulovkin Boglárkától Fehér Lászlóig, Színházi és filmplakátok, Kicsiny Balázs és
Juan Miró kiállítási poszterei,  67 Roskó Gábor állat-rajz és a legnagyobb kincsek: ismerőse-
ink sajátkezű munkái. Vizuális kárpit, kép-tapéta: órákig lehet böngészni és valahogy eleve-
nen lüktetnek a néma falak...
Vörösváry Ákos a diszeli Látványtár óceánnyi anyagából hoz egy kis ízelítőt, arcképcsarno-
kában a falusi fényképész képe békésen megfér  Gulácsy Lajos  autoportréjával,  Kaponya
Judit Nizsinszkij-e  Somogyi Győző  Jézusaival.  Sokukkal már találkoztunk az emlékezetes
diszeli kirándulások során, de hát T.Szabó László: Istvánka beteg, avagy Gross Bettelheim
Jolán bármelyik képe  mindennapos gyógyírünk lehetne!  Hányszor kellene  Kováts Albert
brutális fejeit,  Altorjai Sándor Önarckép-ét látni ahhoz, hogy tökéletesen megismertnek
tekinthessük őket...
A fotográfiák is kitesznek magukért.  Lugosi Lugo László  gömblámpás tükröződése, Bálint
György fenséges tekintete  Kecskeméti Kálmán képén és azok az indián felhőkarcoló-épí-
tők Manhattan látványa fölött lebegve...
Műfajok varázsos demokráciája, ahol  Vörösváry Ákos  az álomelnök!

Díszlettervek a 20-as évekből, a Német Állami Opera Hoffmann meséihez és a Kroll Opera
Pillangókisasszonyá-hoz. Az előbbihez a kosztümtervek is,  utóbbinál pedig a lombok érzé-
keltetésére felhasznált árnyhatások  jelentenek nóvumot.  A parola-híd,  a pagoda-tető, a
szobor-idol mellett a háttér és a bútorok Bauhaus-geometriája erősíti a korban még szokat-
lanul erőteljes stilizációt.
Az 1922-ben feltalált fotogramm  a valóság leképezése helyett  a fotográfiát önálló képalko-
tásra tette alkalmassá.  Fényfoltok, árnyék-rajzolatok, bemozdulások, tükröződések: egész
életében készíti  Moholy-Nagy  a mindig új utakra vezető fény-ábrákat.A festészetről, gra-
fikáról sem mond le, az összes műfajban érvényesíti alkotói koncepcióját.
A nagyváros dinamikája film merész látószögeivel,  kameramozgásaival és a zeneileg épitke-
ző vágással egyenrangú párja  Rutmann  Egy nagyváros szimfóniájá-nak, paralellje Dziga Ver-
tov  Filmszem-ének. A Londoni Állatkert modern architektúrája, 1936-ból, zseniálisan kon-
trasztálja a spirális betonrámpák lendületes íveit a pingvinek suta totyogásával.
Moholy-Nagy LÁszló-t hírből ismerjük inkább,  sokat láttunk-olvastunk tőle, ideje volt vég-
re, hogy egyben tekinthessük át korszakos életművét.

Egyik múzeumunkban éppen fut egy Kinszki-kiállítás, elképesztő, hogy nem tudtak a Föld-
alattiban készülő tárlatról.  Míg itt szépen kinagyított fotográfiák láthatók, ők beérték iga-
zolványkép méretű  miniatúrákkal: egyszerűen a korabeli újságok oldalait  másolták ki, köz-
ben üveglemezek és film-negatívok is rendelkezésre álltak.
A Milleniumi Földalatti 7X2 állomás-án úgy hatvan kép bizonyítja a 30-as évek fotográfusá-
nak világraszóló kvalitásait. Az említett recenziónkban tárgyalt képeken kívül, több rendkí-
vüli alkotással is találkozhatunk,  ha utazgatás közben meg-megállunk a míves fakeretű tab-
lók előtt.
Árnyékrajzok: a jellegzetes felülnézetben emberek és egy lovaskocsi,  Belvárosi utcakép
1935: sétáló hölgyalak ellenfényben, ívelten a fénybe vesző járdaszél, házfalak keretében.
Virtuóz lendületű a Lánchíd alagútjában hullámvonalú fénycsíkja, 1930-ban így fényképez-
ni valóban unikum! A  Szegényember mosókonyhája  a remek Dunaparti felvételek között
is kiemelkedő, a lépcsősor ferde párhuzamosai, a kuporgó emberalak és az átlós gerendán
száradó ruhák...
Nincs bérletünk?  Két jeggyel végigpásztázható, - sokkal több, mint egy múzeumi látogatás!

Fehér László  mellbevágó hajléktalan-portréi,  Libera  Auschwitz-Legojátéka adja meg az
alaphangot, a 70-es évek művei csak tovább erősítik.  Maurer Dóra: Reverzibilis és felcse-
rélhető mozgásfázisok, Pinczehelyi Sándor: Sarló és kalapács, a korszak emblematikus al-
kotásai,  Szombathy Bálint: Lenin Budapesten /1972/ és Hajas Tibor: Utcán a mondaniva-
lóddal erőteljes politikai tartalmat hordoz.
Bachmann Gábor-nak nem áll hazánkban épülete, túl jó volt nekünk az a merész geometri-
ájú modernizmus.  A proletkult szovjet stílusára hajazó bútorok nem is oly régen még egy
falusi kocsmában díszelegtek, a fantasztikus energiájú  Kortárs Múzeum-terv  legalább ma-
kettben látható, éppen itt, ebben a szánalmas külsejű börtönsilóban. Jovánovics György
fehér reliefje jobban mutatna a Közgáz új épületén, ahová csak szegényes architektúrája
jutott.
A  Kis Varsó  Nefertiti-projektje és  Nagy Kriszta  kihívó önképe a jelenkor hiteles képvi-
selője,  Sugár János "Wash your dirty money with my art"-akciója  a nevetséges bünte-
tőjogi következmények melléklése nélkül is jelentős.  A csőcselék  2006-os őszi randalíro-
zását elfogulatlan tárgyilagossággal mutatja be   Nemes Csaba  zenés Remake-je.
Végre itt is láttunk valamit, up to date, a kortárs magyar művészetből!

Ha magyarság, nem hiányozhat Sándorunk,  Almásy Aladár Spontán Petőfi-je,  Szemadám
György  Disszidens bőrönd-jének Petőfi-érméi,  Nádler szenvedélyes március 15-i gesztu-
sai mellett, számunkra mégis  a nagy költő bajuszával kérkedő  Kovács Pisti hűtőmágnes a
kedvenc. Nemzeti színekben pompázik Pinczehelyi Sándor beiglije, a hatvanas évek plakát-
ja:  Egyetek gyümölcsöt!,  Hecker Péter Trikolór-ja, melynek címei önmagukban remeklé-
sek:  "Andi nyuszival kombájn előtt",  "Zsolt sonkával kínálja Andit",  ám gansendorfi szafari-
park bilincses fotókelléke is megérdemel egy elismerő pillantást.  Balogh Elemér kéregsze-
rűen rongyolódó zászlója után  Thúróczy István "Rend a lelke mindennek" képén bukkan
fel újra a honfiúi kelme, gyűrődéseit rendőrségi emblémával díszített vasaló egyengeti.
Duchamp arcképét magyar módra keretezik a színek  a "Legfinomabb Nemzeti Fénymáz"
reklámján,  Baktay Patrícia sziámi hintalova, két múmia-lovasával hirdeti: Előre magyarok!
Anna Margit csipkével keretezett  Családi kép-e,  Balassa Katalin: Attila a Dunánál című
alkotása a nemzetiszínű dinnyehéjjal, reprezentálja festőink hazafias elkötelezettségét.
A pazarul rendezett kép-gyűjtemény mellett  kicsit háttérbe szorul a pink-kerámiák egye-
dülálló kollekciója, bár felizzó magyarságtudatunkban  már a félemeleten rózsaszínben lát-
tuk a turulos jövőt.
A legfelső szinten páratlan izgalmú művek gazdagítják az élményt, találunk Korniss Dezső-t,
Gross-Bettelheim Jolán-t, mosolyogva tükröződünk  Pócsy Ferenc Várakozó terében, ter-
mészetesen  Szabán György  Kései barokk-ja  viszi el a pálmát, műmárvány kockácskákból
épülő rózsaszín elefántjaival...                                                                    2011 július

Éppen hazaér a káptalantóti vásárból, ahol a Liliomkert-ben régiségeit, ruháit árulja, ame-
lyeket évtizedes gyűjtőmunkával, /"lomizás"/szedett össze,  de ez az állomány most is folya-
matosan gyarapodik. A házat romokból varázsolta újjá, a futball-pályányi telken "wellnes-zu-
hanyozót, pihenőt, fáskamrát épített,  saját kezűleg, méretes terméskövekből.  Az irdatlan
tágasság folytán a sátrak mellett parkolni, frizbizni, lábtengózni is lehet. Reggelinket, teán-
kat, salátánkat, fagylaltunkat  a napernyős Sisa-Mica teraszon költhetjük el, pénzünket ne-
zebb lesz, mivel az árak "1976-os szint"-en mozognak...
Mágika, alias Zeller Ágnes majd minden tárgy eredetére emlékszik,  pedig a  Retró Anyag-
csere Galéria dugig van régi tárgyakkal,  a kádárkori könyvkiadás annyiszor visszasírt  Olcsó
és Modern Könytár-ával. Ja, hogy "anyagcsere": ha hozol is valamit, cserélhetsz fizetés nél-
kül, de itt hagyhatod csak úgy is... Az Öreganyád Padlásá-n láncos rudakon a rengeteg ru-
ha,  gyerekcuccok, farmerek, öltönyök, blúzok,  retró-estélyitől  a nagypapa viharvert bőr-
kabátjáig. Cipők, cipellők, ezernyi apróság, csak győzzed végigbogarászni őket.
A váratlanul ránk törő  Tibeti Terrier  jóvoltából, aki bundájáról ítélve egy yak és egy puli
nászából született, az állati összetartozás okán sikerült a magánlakosztályba is behatolnunk.
Az Első Magyar Látványtárhoz méltó,  képekkel, emlékekkel dekorált falak,  az egyéni ízlés
káprázatos összhangja. Nemcsak sárkánylábakon álló, hófehér zománckád van, de amerikai
konyhás vendégszoba is, /azt csak ki kell érdemelni.../.
Autósok, figyelem! Nem kell a kapolcsi zsivajban álmatlanul forgolódni,  a Vögytől 4 km-re,
Tapolca-Diszel,  Szabó Ervin-u 29,  harmadik ház a Tapolca felőli leágazásnál.  Stopposok,
bicajosok is induljatok bátran, biztos, hogy új ruhában mentek haza... De ha beszélgettek
Mágikával, hosszú lesz a délután!  Addig is:   magikatanyaja@t-email.hu    06 30 2125652
Honlap: http://www.magikatanyaja.hu/news.php

Már a plakátokon feltűnnek  a jellegzetes körkörös csigavonalak és az uralkodó bíbor meg
zöld színek. A felülnézeti autó tetején piros esőcseppek dobolnak, a házsor felett véreső
dühöng. Stovodka mester mindenben az emberi arcot keresi: fej-örvényekben szemfoltok-
kal, bárgyú olimpiai kockafejekben,  öt vörös indián-öt fehér matróz alakjában, a 99 fej ön-
magáért beszél.  Motívumai egyaránt díszítenek  csészéket, tányérokat, neonfényű figurái
az éj feketébe kötött Bibliát.  Erős kötödése van a szürreálhoz: fejjel lefelé lógó aktjának
tompora szívet, két lába madárfejet formáz.
Rokonlelkeket talál a japán művészek között,  Hasegava Soichi  karcolt vonalrajzaival közö-
sen is kiállít, az "Úszó ablakok" 29 színben bizonyítja a technika tökéletes birtoklását. Fon-
tosak a címek: "A végtelen út, mely hozzád vezet",  "Ments a bálnákat", vagy a haiku mély-
ségű "Fájdalmas várni a szerelemre, ha a szerelem máshol van". A Hold nevető sarlója vi-
lágít a "La lune en rotage"-on, az "Irinaland" szemei türkizzöldben fluoreszkálnak.
Alapmotívum a ház, az ablak.  Hagymakupolák fénylenek,  a tető nélküli házsorok fölött Le
Sage ördöge röpül.  Az "ablakjog" kimondja,  mindenkinek biztosítani kell  saját ablakának
önálló kialakítását, hiszen az ablakok a "város szemei", mivel "a ház az ember tükörképe".
Nagyszerűen szemlélteti ezt  híres bécsi háza, melynek hullámzó emeleteit,  pazar színezé-
sét maketten és a "Wien 1977-1985" posteren is megcsodálhatjuk. A Homo humus-elv pe-
dig, füves tetőivel, parkosított teraszaival a jövő zöld-építészetét előlegezi meg.
Gyönyörűséges kiállítás, mesteri rendezés, nagyvonalú környezet. A REÖK-palota kacskarin-
gós vonalai magukban megérnek egy látogatást, de a tartalom méltó a külsőhöz:  a 2007-es
Szépművészeti Múzeumi  Hundertwasser -tárlathoz fogható, egyedülállóan gazdag anyaggal
lép be az élvonalbeli kiállítóhelyek sorába.                                                     2011 július

Félméteres fej, szürke alapon feketefehér ecsetnyomokkal, Le Qui Tong-tól két festmény
is erős felütése a tárlatnak. Thang Ha Mong Pázsit-ja téglavörösssel élénkített fűszál-mező,
Az énekesnő  című vászna vörösben úszó,  italcimkékkel díszített félnatúr.  A külhoni szer-
zőksorában találjuk  Philipp Raymond  háromszoros nagyítású, brutál-fekete  Lábfej-ét.
De itt vannak a mi nagy öregeink is. El Kazovszkij: Párkák,  Konok Tamás reprezentatívan
grandiózus, négyosztatú képe,  Haraszthy Édeske  Hintaligá-ja,  Nádler István lefelé hajló
színes csiga-buborékjai. Ám a legnagyobb öröm kevéssé ismert fiatalok műveivel találkozni!
Hatházi András László pálmaházi látképe,  Jovánovics Tamás vörösbarnában húzott vonala-
zása,  Várady Róbert Duchamp  az Interface-en, - váratlan meglepetések!  Csiszér Zsuzsa
a  Bihari Teri  továbbfejlesztett fotorealizmusú, tépett hajtincseivel,  a piros fűző-cipőjű
láb-kivágattal és fehér lángokban örvénylő képével betetőzi a kiválóan rendezett tárlatot.
Ne hagyjuk azonban szó nélkül  Franyo AAtoth vörösalapú fekete sziluettjeit, az  Európa
eső előtt  és a  Modern Cowboyok jelképerősségű látványát.
Amíg ilyen nagyszerű gyűjtők léteznek, reménykedhet a kortárs magyar festészet:  valami
fennmarad belőle...

Rabul ejtették a kockakövek! Szenvedélyesen fotózza az átlós, vagy félköríves rajzolatú út-
testeket,  egy ízben négyzethálójukba fogott, esőáztatta csatornafedél a téma.  Uralkodó
a felülnézet, megejtően komponált a  Friss Újság táblája alatt várakozók esti képe. A hold-
fényes athéni Csontváry-ra rímelnek a zuglói finoman derengő tetők, a vakítóan fénylő ab-
lakokkal.
Modernebb a kortárs "magyar iskola" ellenfényes idilljénél, egy időben fényképezi a körfo-
lyosó rácsait, árnyékait  Moholy-Naggyal...  A graffitiket is észreveszi /Brassai/,  Párizsban
komoly feltűnést keltett volna: - idehaza  "amatőr"-nek címkézték a Balogh Rudolfok. Mak-
rofotói sem akármilyenek: virágok, termések varázsos képei és az az imádkozó sáska! "Zeng
egy fél cukordarab..."- ahogy Radnóti írja, a nógrádverőcei csendéleten a lavór fölött me-
rőkanál lóg az ablak fény-négyszögében.
Kinszki Imre reggelente begyalogolt a munkahelyére, átvágott Zuglón és órás útján mindig
akadt lencsevégre valami.  Átlósan sugárzó fények, ködbe vesző híd-korlát, a Piarista gimná-
zium boltívében a régi Erzsébet-híd, a máig híres ovális lépcsőház és Krumpli Béla pocsolya-
fotóinak lefolyó-rácsos előképe, vagy egy hókupac tükröződése az olvadásban.
A háború alatt, melynek maga is áldozata lett, a negatívok elpusztultak,  de a piciny hírlap-
képek is visszaadják  eredeti látásmódját.   Ilyen fotókat csináltunk a 70-es évek végén, 40
évvel később és még akkor is díjakat lehetett nyerni velük...
De mi marad meg negyven év múlva digitális fotóinkból?!?

Szöszke kislány kalimpál egy furcsa dróthurok fölött, vibráló hullámzással a szférák zenéje
szólal meg: - de hiszen, ez a Theremin!, mellyel  Spilák Lajos  varázsolt csehovi poézist a
Stúdió K  Ványa bácsi-jába... A 20-as évek leghíresebb elektronikus hangszerén boldogan
próbálkoznak  a fenomenális kiállítás látogatói,  sajnos, a térbeli mozgásokat hanggá alaki-
tó  Terpsziton  nem működik, pedig gyagilevi koreográfiával készültünk.
A Dziga Vertov-i "Elektromos Ember" és  Meyerhold Biomechanikai kísérletei mutatják az
elektromosság és a gép korabeli fontosságát, azt hitték,  hogy a zongorista izommozgásai-
nak feltérképezése megfejthetővé teszi  a nagy pianisták billentésének titkait. A zseniális
Leon Theremin  a lábpedál használatát is kikémlelhetővé tette,  (talán ma sem ártana be-
szerelni néhány parlamenti törtető talpa alá...) KGB-hasznosítású fejlesztése az a lehallga-
tókészülék is, amely szovjet ajándékként került  az USA Nagykövet irodájába és csak 8 év
után leplelződött le.  Lám, a Gulágon töltött évek mennyire megtermékenyítik az alkotói
fantáziát!
A többiek is versengve hozták létre  hangkeltő eszközeiket.  Avrámov ötvenkét gőzsípból
konstruált  Magisztrál-ja,  melyet tucatnyi zenész kottából vezérelt, a legendás  Sziréna-
Szimfónia  előadásán is szerepelt.  A szerző zászlójelekkel,  pisztolylövésekkel vezényelte
művét bakui kikötőben, a flotta összes gőzkürtje, több ágyú-üteg, géppuskás dandár és a
város gyárainak szirénái alkották a zenekart. /Leningrádban nem engedélyezték a koncer-
tet, félő volt, hogy az Aurora ágyúlövései újabb forradalmat robbantanak ki.../
A Zajzene apostolai  Zajzenekar-aikkal  a proletárvilág fülsiketítő gyári akusztikájával óhaj-
tották leváltani  a hangversenytermek klasszikáját,  performanszaik az  50-es évek konkrét-
zenei kísérleteinek elfeledett előfutárai.
A filmszalag hangcsíkjának manipulálásával a múlt század végén próbálkozott animációs film-
jeiben  McLaren, a Balázs Béla Stúdióban pedig  Vidovszky László  karcolgatta zörejeit a
hangcsíkra. Solpo és Jankovszkij  Grafikus Hang-ja jócskán megelőzte őket,  geometrikus
ábrákon túl, saját árnyprofiljukat is használták kísérő-hangzatok előállítására.
Elképesztő anyag, fantasztikus kiállítás, Technikusok, Fizikusok előre! Közönségnek élvezet,
Muzsikusoknak kötelező!!! Usgyi neki: csak július 20-ig látható!

Masanori Handa  csempékre rajzolja  bangás-szemethys  vonalkáit  Paradicsombéli  érzék-
szörfölés-én, Hiroe Saeki egymás fölé helyezett két fekvő téglalapjának  bal alsó sarkából
hevesfaktúrájú növényzet ágaskodik a felső kép,  fraktál-alapból lefelé indázó ágbogai felé.
Az expresszív lombrajzolat  Makiko Kudo "might fly at night" című festményét is uralja, a
mangaszerű, irtózatos fagylaltszínekben pompázó  Mahomo Kunikata munkák mesteri kom-
pozíciójukkal hatásosak.  Aya Takano szürreál beütésű "Faugró hercegnő harcba és álom-
ba hív" tollrajzán még a szélerőművek lapát-virágai is képjellé magasztosulnak.
A máskor dögletesen primitív videó-alkotások itt az imponáló kiállítás legnagyobb erényeit
képezik. Víz alatt sisteregve kúszó gyújtózsinór, tusrajzok, melyeket vízbe dobott kő csob-
bantotta hullámok mosnak el, egymás után felgyulladó asztali lámpák képsora: nézd a világ
rejtett moccanásait...
A Hang-gömbök tengelyüket folyvást módosítva forognak, barázdált felületükről gramofon-
tű szedi le  az extrém hangzatokat /Lyiota Yagi/.  A hattagú  Chim Pom  csoport bengáli
tűzzel festi ábráit lépcsőre, padlóra, ereszre avagy egymás hátára,  az aszfaltra pedig egy
egész futball-pálya vonalait húzzák meg lobogó lángjaikkal.
A művészek nagyrészt harmincasok, felrémlik előttünk a hazai fiatalok avitt unalma,  csak
irigykedni tudunk. Remélhetőleg megnézik japán kartársaikat, legjobb lenne esős időben
érkezni: a bejáratnál impozáns padló-irat fogad: " Használd a lábtörlőt! - Ez a tánc a Tied
és csak ennyi van itt"...

Igen furcsa, mikor egy több évtizede működő, egyedülálló intézmény,  a nagyhírű diszeli
Első Magyar Látványtár alanyi nevét orozza el  egy másik kiállítási hely...  Ennyire szűkös
a fantázia?!?  - Ettől eltekintve a tervezők éves seregszemléje  sikerültnek nevezhető, ha
összhúzott szemmel  csak a hazai mezőnyre koncentrálunk.  Mert korszerűségben  azért
volna mit tanulni oroszoktól, románoktól, lengyelektől... Mondjuk itt dolgozik Debrecen-
ben  Ondrij Bilozub, látta-e valaki a Mesés férfiak szárnyakkal forgószínpados díszletét?
Örömmel fedeztük fel  a budaörsi  Mézeskalács mesés képeit,  Fógel Adrienn csálé bo-
szorkánykunyhójával, invenciózus munka  Horgas Péter három csónakos  Szirénének ter-
ve, a Pokol és a zenés Szirén-Büfé keretében. Az évad szenzációjának, a Mohácsi testvé-
rek  Egyszer élünk-jének színpadi látványa,  Khell Csörsz-től, mind a három felvonásban
lenyűgöző. Kár, hogy a fantasztikus Ambrus Máriá-t csak az  Olasz szalmakalap leporelló-
ja képviselte, hát senki sem látta az egri  Selyemcipő-t?!? Az a rózsafűzér-függöny egyma-
gában is reveláció!!!  Benedek Mari természetesen most is egyedülálló,  - megelőlegezve
az őszi bemutatót, megcsodáltuk  Orosz Klaudia  bűbájos  Háry János  bábjait.
Méltó kezekbe került az első díj,  Kentaur két különleges alkotással tarolt. A vígszínházi
Romeó és Júlia  legnagyobb értéke  a színház belső képéből kifejlesztett,  fokozatosan
romba dőlő díszlet,  míg az  Álmodozók  poétikus tere,  az áttetsző falú szerelmi fészek
centrális hengerével, a kifinomult dekadencia virtuóz megjelenítése.

A közönség csak  Monet-ra, Van Gogh-ra megy, de a Kortársak elénk úsznak a gyönyörűen
újuló  Műjégpálya előtt,  a tavon.  Hatvitorlás hordó-katamarán lebeg a vízen,  a Híd előtt
Németh Hajnal  virágos-kertje ringatózik,  Abakanowicz lepkeszárnyú madara  Bernhardt
valamelyik odúja felé röppen.  Aranyló futók járnak a vízen, vágató ló ágaskodik, a TOI TOI
kabin és a Gázlámpás ligeti pad  kedvesen simul a környezetbe. Fenyegetően mered  Jiri
David Vakvezető bot-ja, a Görőg Amphorák kontrasztját a biomobil vadkacsák képezik. Ka-
vicsokból épült a Rücsök-Hóember, rózsaszín gyurmából Krzysztof Bednarski Marx-oszlopa.
Atlantiszt idézi  Tea Makkipaa és Haldór Ulfarsson ferdén süllyedő finn faháza, extrém ka-
rambolt formáz  Kicsiny Balázs  pepitakockás autóinak  sziámi négyes-ikre:  ablak bezúzva,
de odabenn sárga sziréna-lámpa villog.
Ennyi kortársalkotást se láthattunk egyszerre szabadon, irány hát a Városligeti Tó! Csónak-
kal is körbe lapátolhatunk a különleges szobrok között...

A Zwack Unicum hasas üvege időtállónak bizonyult, már a harmadik évszázadban keseríti az
ízes aperitifre vágyók életét. De a  Ganz Villany is kitett magáért, az 1891-es mozdonyterv
után, a századfordulós  Kandó Valtellina után, az Árpád sínautó következett,  Argentínától
Jugoszláviáig uralta a piacot,  még a  Paris-Orleans  vonalon is magyar villanymozdonyok jár-
tak. Jól futott a  Földalatti és a MÁVAG híres 424-es és a 242-es gőzparipái is. Levegőben
az 1915-ös kétfedelű, az állatkertben a kétemeletes city-busz képviselte járműiparunkat.
Tungsram  wolframszálas izzólámpa és  Lingel Varia-bútor  a húszas évekből,  aztán hosszú,
néma csönd... Andor Goy GO-PEN golyóstolla délamerikai szabadalom lett, a Rubik-kockán
a hongkongiaiak híztak. Talán az elnyűhetetlen   Ikarus farmotoros és a kétüléses  Góbé vi-
torlázó-tangép említhető, manapság a  Gömböc és az  Üvegbeton.  Bizony ez a háttéripart
nélkülöző kispálya... Leendő feltalálóink, lánglelkeink, innovátoraink éppen veszik a vándor-
botot, - húsz év múlva megint lesznek "magyar" Nobel-díjasaink!

Évekkel ezelőtt megforgattuk a kurblit, vészjóslóan dübögött a bakancsok erőltetett mene-
te. A Zsidó Múzeum Izsó Miklós-on szocializálódott teremőrei "hozzányúlni tilos!" vezényszó-
val megakadályozták ezt, most maga  Böröcz András kerepeltette meg  a marhavagonba szo-
rított lábakat.  Vázlatai mutatják, hogy a vasúti deportálás témája nem hagyta nyugodni, te-
mérdek variációban fejlesztette tovább a gondolatot.
A sok éves munka kristályosodik ki  a bevagonírozott emeletes, erzsébetvárosi bérházacska
tervében. Csak a tetejét kell megskalpolni,  csak a szomszéd tűzfalak közül kell kiemelni és
máris betuszkolható a vasúti kocsiba. Rajk László  míves ábrákkal illusztrálja a folyamat fázi-
sait,  az utolsón már sínen gördül  a családi otthon Auschwitz felé.  Még a lakókat sem kell
háborgatni!
Viktor Ulmann mellett, akinek  Atlantisz Császárá-t 2011-es őszén  a szegedi Armel Opera-
fesztiválon végre  operai körülmények között is bemutatnak nálunk,  a terezienstadti gyer-
mekopera szerzője,  Hans Krasa a legismertebb cseh komponista, akit szintén a potyemkin-
táborból hurcoltak  a gázkamrába.  5 dal-át  énekelte el most  a házigazda  Böröcz László, 
míg  Rényi András lendületes megnyitója érzékletesen állította szembe a hazai és a német
holokauszt-emlékezetet. Liebeskind  monumentális emlékműve zegzugos járásokkal osztott
gránitkubusok sorával, egy kozmikus ürességgel tátongó boltozatos belső térrel és a látszó-
lag barátságos, dülöngélő perspektíváival mégis szorongató, fácskás oszlopkerttel teszi meg-
kerülhetetlenné az iszonyatos traumát, - kedves országunkban inkább a mindent elhallgató,
egalizáló, a felelősséget másokra hárító ködösítés dívik.
Talán ha a Király utca sarkán állna, indulásra készen a bérház-vagon,  néha sikerülne elgon-
dolkozni a történelmi szégyenen.

Ne siess! Álljá' má' meg!!! A Nemzeti Múzeum kerítésén impozáns fotó-tablók, imponáló kép-
anyaggal, három félelmetes építész alkotásaiból!  Ismerjük az Iparművészeti Múzeumot, még
a Földtani Intézetet is a Népstadion mellett,  a Hold-utcai Postatakarékpénztár rejtettebb
kincs, azonban  Sipeki Balás/sic!/ villáját  a Hermina-úton kevesen társítják  Lechner Ödön
munkásságához.  Kicsit tulipános- népiesch,  de acéltetői,  mór cirádái fantasztikusak. Jel-
lemző, hogy majdnem mind állami rendelés,  az újgazdagok, újeurópaiak ízlésének nagy volt
az ugrás. Látták volna Antoni Gaudit! Harminc évesen veszettül fantáziált, mégis megtalálta
a maga Güel-jét, aki nem sajnálta pénzét parkra, kastélyra. Sagrada Familia: ki ne ismerné,
de a Casa Battlo,  a Casa Vicens művelt, jóízlésű,  minden újra nyitott polgároknak épült...
A virtuóz fantaszta zsenialitása azzal mérhető leginkább, hogy a Güel kápolna őrült tobzódá-
sát,  a Szent Teréz konvent folyósólyán hogyan váltja fel  a parabolikus csúcsívek letisztult
fogalmazása. Akit éppen hogy ismerünk:  Victor Horta  brüsszelli műteremháza a szecesszió
építészetének sajátos enciklopédiája. Micsoda hevesség a korlát lendületes ívében, - hogy
indáznak tovább falon-padlón az oszlopfők hajladozó acélporzói, mennyire él az ablakok raj-
zában az üvegtető hálózatának képe.  A Casa Solvay lépcsőházának mennyezetén kettős le-
gyezőmotívum szárnyal, a mindenfelé kacskaringózó görbék a belső szabadság impulzív vetü-
letei. Messze van Belgium, Barcelona meg drága?!? Sétáljunk el a Múzeum-krt-ra, lesz abból
a nézésből félóra is, csak "ne siessük el": május 8-án utazik tovább az anyag Barcelonába...

Bakfark után a húrokhoz, Lenica, Starowieski, Sawka után plakát-grafikához nyúlni..., több,
mint kockázatos. A kulturális reklám-front összeomlott, a fototákolmányos stílus rémuralma
sötétlik, már ha kell egyáltalán színházi, film avagy bármilyen nemesb célú falragasz...
A lengyelek még állják a sarat, Ryszard Kajzer, a Liszt-év pályázatának nyertese erős anyag-
gal jelentkezik a Lengyel Intézetben. Díjazott munkája a hullámzó öt kottavonalra rótt, szi-
kárrá egyszerűsített  Chopin-Liszt  arcél, mely ettős szinte felcserélhetően hasonló.
A hunyorgó vetitő-objektív a  Cinema szó  "C"-jére hajaz,  vagy inkább picinységet mutató,
összeérő hüvelík- s mutatóujjat formázza. Az absztrakt jelszerűség Kandinszkiji fordításai a
Taxi - Fej, Madár - Arc párosítások,  John Lennon-t elég drótkeretes szemüvegével megje-
leníteni.  Lám ott még a múzeumok is hirdetnek így:  a  Muzeum Historii Polski  plakátján
királyi körvonal rejti a sisakos főt és a kispolgári kalapot. A lovasszobor egyetlen heves tus-
vonás, Franz Kafka viszont gyengédrajzú lámpaoszlopok alatt botorkál.
Van még egyáltalán magyar grafikus, aki plakátol?!?

Mintha Tarr Béla Sátántangójának végtelenbe vesző, szürke útján csikorogna velünk a sze-
kér, de ez a táj kevésbé reménytelen. Eltompuló sárgák szegélyezik, a rizspapír rücskeibe
oldódó foltok ködös bizonytalansága kemény kontúrokat rejt. Vihart jósol az ég aljának va-
kító fehérsége,  a tócsákban éles fény vakít,  a horizonton tornádó-tölcsér fenyeget. Be-
felé haladva a mintaszerűen rendezett kiállításon,  egyre kontrasztosabbak a képek, egyre
keményebb a tárgyiasság.  A Champagne-i ködöt Manchester-i távlat váltja, a képmezőt tá-
vírópózna tagolja, a Nagy Tao, maga az Út sehova sem vezet, hiszen csak a következő lépés
a cél. Gyönyörűséges zeneisége van ennek a parttalan lebegésnek, melynek mélységét ép-
pen az átderengőkontúrok teszik transzcendenssé. A nap vége a tengerhez visz, folyópart
után a hullámzó óceán kínál semmibe vesző felületet.  Vizes, mint akvarell, melynek lágysá-
gát heves ecset-gesztusok kontrasztálják,  a direkt és a szórt fény dialektikáját  emelve ki.
Az elöntött Duna-parttól érkeztünk ide, immár narancs-foltok nélkül merülve el a misztikus
poézis szűrt fényeibe. Nem olvastunk Segalt, de már látjuk...
Egységes, katartikus anyag, az év legjobbjai között lészen méltó helye.            2011 tavasz

A Tovarisi konyec!  hájas tarkója még eleven emlék, de rendszerváltás képei sajnálatosan
megkoptak. Olyan fogalmakat kell /újra/tanulnunk,  mint Kerekasztal, Munkásőrség, Határ-
nyitás.  A vágyott EU hófehér felhőjébe csupán álmainkban vizionáljuk az áhított Eurót, de
jó is volt akkor, abban az egy-két évben hinni és örülni...
A kételyek hamar felbukkantak.  Pócs Péter  tátottan bla-blázó szájában a királyi korona a
fogmű fényes burkolata, az a történelmi rekvizitum, amelynek ferde keresztje már az Álom-
brigád 80-as évekbeli poszterén feltűnik, igaz, csak egy csálé micisapkán... Orosz István az
említett megszálló-búcsúztatón kívül  Erdély-re, Temesvár-ra utaló plakátjaival tűnik fel, a
Verne Gyula regények illusztrációiból ismert, párhuzamos vonalrajzú felületeivel.
A leggazdagabb anyagot  Duczki Krzysztof  vonultatja fel. A micisapkás korona vándormotí-
vummá vált, de feledhetetlen a pohár vízben árválkodó  Munkásőrség-protézis is. A KGB al-
konyá-t Húsvét-szigeti kalapos bálványok hirdetik, a cseh szabadságot a végzetes 68-as dá-
tumból fejlesztett bársonyos 88, mely lehanyatló ágyúcsövek torkolataiból formálódik.
Történelmi lecke  egy friss generációnak,  kár, hogy csak sötétben tudtuk tanulmányozni,
megnyitó beszédek irdatlan ömlenye miatt. De aki ezután nézi, annak megvilágosodás lesz!

Olaszok építették, osztrákok lakták, Pest versenyzett vele, íróink imádták. Az olaszos kultú-
rájú zene-város önkéntes és kényszerű lakói:  Kassák, Bortnyik, Uitz, Derkovits,  Musil és
Rilke szelleme,  Batthyány Gyula felfelé örvénylő folyója, Sassy Ópium-álmának pávatoll-or-
namentikája, Tihanyi portréi,  Mattis-Teutsch Johann zöld-sárga vonalrajza.
József Attila huszonévesen: szája szögletében még kisfiús mosoly,  Kosztolányi sorai "Ő és
a tárgyak", Rilkéről:  "Másokba kell keresni önmagunkat, hisz csak folyamat vagyunk...  "egy
dal megütött hangja, mely éppen most van elhangzóban".
Bécs után a budapesti Ködlovagok jönnek.  Síkos macskakövekre lépünk,  talpunk alatt
remegő víztükör vibrál,  belegázolunk az álomvilágba.  "Mi ez a varázsgömbökbe rejtett kép-
zűr?!?"  Gulácsy Spiritisztá-ja, garabonciás önarcképe  Csavargó-ként, majd reneszánsz ifjú
ábrándos képmásában. Ópium, Nakonxypan és teljesületlen Szerelem...
"Weiss halt Grün - Gelb birgt Weiss", ismét az elképesztő János-Johann, a Mattis-Teutsch!
Kaleidoszkóp a fejünk felett, puffokba süllyedünk,  hanyatt ájulva isszuk a borongós lelkek
szürreális vízióit.  Féltenyérnyi tollrajz,  homályos olajkép, szénnel húzott gesztusok, mind-
egyik másképp közelíti a tudattalan titkait.
A mikszáthi Fekete Városok történelmi racionalitása után vakmerő lépés a mélyvilágba. 2011

.                                                     2 0 1 0     

Az Év Kiállítása:   FERNANDO BOTERO                       Szépművészeti Múzeum

Up to date:          A PULT MÖGÖTT                                                Műcsarnok

Legeredetibb:     SZUBJEKTÍV BUDAPEST TÉRKÉPEK             Centrális Galéria

Kortárs múlt:       BANÁNKÖZTÁRSASÁG                           MODEM    Debrecen

Innováció:           SAXON SZÁSZ JÁNOS         Poliuniverzum         B55 Galéria

Jubileum:           ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁR/20 ÉV!!!/      3 Pillér       FUGA  

                          ELSŐ MAGYAR LÁTVÁNYTÁR/20 ÉV!!!/       333           Diszel

Magán:               KASSER-MOCHARY GYŰJTEMÉNY     Magyar Nemzeti Galéria

Galéria kiállítás:    WANTED!                           Virág Judit Galéria  

Aukciós kiállítás:    VIRÁG JUDIT GALÉRIA     KIESELBACH GALÉRIA

Élő múlt:                EURÓPA ISKOLA                        20/21 Galéria

Legfontosabb:       ART FAIR 2010                               Műcsarnok

Nem jó, csak kell:  MAGYAROK A BAUHAUSBAN      Janus Pannonius M. Pécs

Fotográfia:            VANCSÓ ZOLTÁN                Mai Manó Fotográfiai Múzeum

Kortársaink:          NEMES CSABA         Állj!                          Kiscelli Múzeum

                             SZIRTES ANDRÁS     Szellemarcok     Kiállítás Előtt Galéria

Plakát:                 13.ARC-PLAKÁTKIÁLLÍTÁS     Hol élsz Te?    Felvonulás-tér

                            KRAKKÓI PLAKÁTGRAFIKUSOK                    Lengyel Intézet

Építészet:             NEMZETKÖZI MAKETT-KIÁLLÍTÁS         KÉK         Műcsarnok

Videó:                  IGOR LAZIN   BERTA ÁGNES       Kovásznai György       MNG

Utcai:                  HUSZÁROK A PESTI UTCÁN       Budapesti Tavaszi Fesztivál

V I S S Z A

Falak szürkesége lilák, narancsok kontrasztjával:  lepusztult tájképek önveszélyes jelenünk-
ből. A mennyezeten a födém beton-geometriája ismétlődik, a fekete falon szigetelő-kockák
fehér pöttyei vibrálnak, tűzfalon Colosseum-ablakok fényfoltjai, a kéménysorral koronázott
téglafelületen a "kőmüvesek simogatása". Tébláboló férfi-aktok, szürkés-rózsaszín hacukák,
labdázó gyerekek enyhítik az egyhangúságot,  narancsszín uralja az aluljáró képsorát. Öltö-
nyös multirabszolga halad át, majd nőtől-gyermektől távolodóban látjuk, végül kiterítve fek-
szik a vigyorgó graffitti mellett.  A panelház függőfolyosóját  csak a festett ajtó-sor tagolja,
a búzamező vörösét madárijesztő helyett kókadt emberalak.
Elhatalmasodnak a színek. A csatorna-alagút szürke vizét bús háziasszonyi szatyrok szántják,
narancsuk köszön vissza a kéklő YTong-kazal előtt árválkodó kismenedzser kezében, propa-
ganda-koloritjuk tragikus katasztrófává pirul a vörösiszap-tenger rettenetében.
Kasza Gábor kiállítása nem az öko-vonatkozások:  a nagyszerűen meglátott, kiválóan kompo-
nált, átgondoltan szerkesztett képek miatt életfontosságú esemény.

Úgy kezdődik, mintha egy normális kiállítás lenne,  Baranyíai Levente városszéli térképfo-
tója legfeljebb a címével feltűnősködik: "Feri legyen, fenn a Feri-hegyen".  De Göbölyös
Luca  Árnyékutazó-ja máris szürreálisabb húrokat penget, nem is beszélve Kitchen Buda-
pest Submap bravúros gömbtorzításairól.  Kusza vonalrajzzal a kórházakat, rendelőket ösz-
szekötő vérkörök rezegnek, ahogy  Papp Tibor: E-city-jén a mobil-sugárzások pókhálója.
Szeszélyes ötletek, villódzó kreativitás, lám, egy eredeti koncepció a találékony alkotóerő
micsoda gazdagságát hívja elő!
Nagy magyar írók, költő neveit viselik az utak, terek: Pilinszky János-körút!  Kassák Lajos
sugárút!  Az északi, az égre mutató sztráda pedig a Weöres Sándor repülőtér felé vezet...
"Vízhatlan kabátban száraz a jelenlét/  Szálkásak vagyunk, mint egyensúlyát vesztett őrto-
rony tavasszal/ A csábság fiolája, a kedvesség vonalzója mentén..."
El is indulunk  Beney Zoltán és Barcsay Gergő  Metró-térkép mászófalá-n fölfelé,  sereg-
nyi apró lábnyom jelzi, hogy nem csak mi lépünk néha félre,  a virtuális Bosnyák-téri meg-
állónál nem tudunk megkapaszkodni, lágyan huppanunk le a szelíd tatamira...
Sok érdekes kiállítás volt már a  Centrális Galériá-ban, de ehhez foghatóan poétikus alig!

Lehet érdektelen egy kiállítás, amely  Kicsiny Balázs Suszterinas-ával kezdődik?!? Ahasvérus
órája konok egyhangúsággal kattog, a híres gyűjtemény újabb válogatása viszont elképesztő
sokszínűséggel  kápráztat el.  Pauer Gyula  pszeudo-korszakának  Nyugágy-a,  a perzselődő
méhsejtekből álló Swierkiewicz: Telefonkönyv,  Bukta Imre légörvényben surrogó őszi fa-
levelei a hazai kortársakat képviseli, jól megférve  Nemes Lampérth szálkás, Dési Huber ko-
pasz,  Koszta József  angolvörös fasziluettjeivel.  És megint egy  Gulácsy, az  Óhaj  buboré-
kos, szökőkutas ábrándja,  Moholy-Nagy,  Ámos és Anna Margit  könyöklő alakjainak szom-
szédságában. Farkas István komor színredukciójú Hajnal-a, Vízparti tájának sötét derengé-
se és a  Kondor Béla: Kék gömbfej-jel feleselő,  lakkosan csillogó  Szerelmespár. Rejtélyes
felületével tűnik ki   Andreas Gursky  kőfalat ábrázoló alkotása, az  Ország Lili: Nagy fal II, 
lebegő acélgolyóval szürreális titkokat sejtet.
Az  Antal-Lusztig  gyűjtemény új utat nyit a kortárs monokróm képek bemutatásával, '72-es
alapmű  Joseph Albers  Artikuláció-ja és háromdimenziós kiterjesztése  Dirk Ratke  Fehér
kocká-ján.  A türkizkék örvénylik tovább  Bernáth András Objekt 119-én,  Shen Shanahan
képén pedig kékekkel ötvöződik,  Hantai Simon  nagystílű kék vegetációja nem versenghet
a smirglialapú Korniss-kalligráfiákkal, Soto cérnahálós árnymobilja a párizsi háztetőket idézi.
Múlhatlan gyönyörűség  Baglyas Erika mosószappanból készült, glédában álló négyzetlapja-
in olvasni a belélyuggatott sorokat:  "Mert üresek, ezért sem az emlékezést sem a felejtést
nem segítik a szavak/ Akkor leszel egészen múlhatlan és tiszta,  mikor újra átszüremlik rajta
a fény/ Hisz még ennél is kevesebb marad".
A Csokonai Színházban a  Mesés férfiak szárnyakkal, itt meg  Panamarenko légi alkalmatos-
ságokkal hódol  a röpülés csodájának.  Lepkeszárnyú dínó-babák lépegetnek drótlábaikon,
a lámpaernyő formájú Repülő Kalap ufo-képzeteket kelt,  a kéthengeres szállító-keret min-
den bizonnyal forradalmasítaná a logisztikát. A hátizsákként  felszíjazható, robbanómotoros
Nyúlhátnak egyetlen hibája, hogy a légcsavar nemcsak a frizurát zilálja szét, de a hallószer-
veket is. A kitárt szárnyú Leviathán azonban,  plexi-szárnyán a felhőkből kicsapódó vízcsep-
pekkel bármelyik pillanatban fölemelkedhetne Debrecen légterébe...

A belépőt  Kicsiny Balázs  sakktábla-fejű, búvársisakos alakjai fogadják, ejtőernyős bábuik-
kal egyenesen  a regensburgi katedrálisból ereszkedtek alá  Janos Gat Gallery  boxába. A
Kárai Galéria az ismeretlen  Cselényi Walleshausen Zsigmond (1888 - ?) panamakalapos pá-
párizsi csendéletével lep meg,  amit a  Gilden Art's UK Limited  eredeti  Picasso, Matisse,
Dali és Chagall  nyomatai tetéznek. A bukaresti  Colors Art Gallery  egyik kedvenc festőn-
ket  Hans /!!!/ Mattis -Teutsch-ként mutatja be, de nonfigurativ America-ja magában is re-
velatív. Elhaladva a  Dovin bizalomgerjesztő gitárosai mellett /Kovách Gergő-Péli Barna/, a
hangzatos  " Heroes Corner"  fantasztikus orosz kincsekekkel szolgál:  Anatolij Kalashnikov
népiesen stilizált Dzsingiz kán-ja, a bronzszobor homlokán duzzadó escsepp /Nazar Bilyk/,
a fiús lánytestét  Petrov-Vodkin vörös lovára festő  Katya Belkina.  A Kálmán Makláry Fine
Arts  külösnféle korszakokból származó  Csernus-ok mellett a titokzatos  Reigl Judit-tól hoz
absztrakt és figuratív csodákat, fekete falaival egyébként  a legimponálóbb dizájnok egyike.
Kieselbach-nál, Nemes-nél Batthyány Gyula hölgyei, három helyen is a  Scheiber Hugo-ké-
pek keltik a legnagyobb feltűnést. A Knoll Galéria favoritja  Nemes Csaba, a 2B-ben gem-
kapcsos,  kaktuszos ceruza-miniatúráival  Böröcz András.  Az utóbbi helyen látható  Sylvia
Plachy: Függőhíd a Tisza  fölött című, bátran zseniálisnak nevezhető fotográfiája. Találkoz-
tunk még az egyik szomszéd rekeszben behavazott tó jegében hajladozó sás-szálak grafikus
hatású foto-remeklésével, (lapzártáig nem sikerült a szerzőt azonosítani...).
Többet láttunk egy óra alatt,  mint hosszú évek során a becsali  mammut-kiállításokon,  rá-
adásul a múlt századtól  napjainkig ívelő intervallumban.  A kísérő-tárlatra is  régóta áhitoz-
tunk már: a 20-as évek orosz fotográfiája, plakát-művészetével együtt  tátongó fekete lyuk
volt élményeink csillagtérképén.  Grinberg: Szakácsnő-je proszocialista portré, bauhausos
lépcsőháza Lucien Hervé-t előzi,  Fürdő-je monumentális szobor-tanulmány zuhanygőzben.
Viktor L. Menshikoff  anyagából is kiemelkedik a festő  Rodcsenko expresszív Erdei táj-a,
Knyiga-posztere a mai napig agitatív, de hogy milyen fotós volt úgy magában, azt  Tűzlép-
cső képe és a fenségesen komor  Majakovszkij-portré mutatja.
Lenyűgöző, élvezetes, tanulságos: jövőre veletek ugyanitt!

A metz-i Centre Pompidou faerezettel hálózott teflon-sisakja, tornyával és panoráma--abla-
kaival, a  Régészeti Múzeum  /Mainz/ hüllőfejű építménye, a  koppenhágai Modern Művé-
tek Múzeuma  lépcsőzetes tetőzetével  a művelt, fejlett, gazdag  Nyugat merész építésze-
tét képviseli.  A körüljárható makettek, a leírások,  a fotók és a videók kézzelfoghatóvá te-
szik a legelvontabb konstrukciókat is. Egy csoda bolyongani a makettrengetegben, de a vé-
gére megkeseredik a szánk: a sanghaji Gömböcz-pavillon-on kívül legfeljebb a  Nagy Szikla
terveinek, a  Komáromi erőd pályázatának örülhetünk. A mi kortárs művészetünk a Ludwig
/hű/bérkaszárnyájába szorul,  híre-hamva sincs még csak egy  jövőbeni koncepciónak sem.
Pedig Lánszky Csenge berlini Neue Nationalgalerie-terve érzékelteti, hogy tehetségekben
igazán nincs hiány! Jó: a Fashion Museum lábas emeletei  Tokió-ban épülnek,  de szomszé-
daink vajon gazdagabbak-e nálunk?  Igor Franic elegáns Kortárs Művészeti Központ-ja 2009
óta áll,  Varsó-ban nemsokára csodálhatjuk  Christian Kerez  lyuggatott tetőhullámait, me-
lyek a Modern Művészet Múzeumá-nak boltozatos tereit fedik.
Tervekben nálunk sincs hiány, de a politika perspektívája az állatkerti barlangok léptékére
zsugorodott. A magánmecénások építési hevületére még várni kell...

Medellin városáról eddig inkább a hírhedt drog-klán kapcsán hallottunk, hittük volna, hogy
ilyen nagyformátumú festő-szülötte is van?  Óriásfarú, bálnahátú tusoló akt fogad:  "Lépjen
be közénk és hívja meg barátait is!" Hideg zuhanyként ér ez a gruppen-felhívás,  bemerész-
kedünk azért: híres klasszikus festmények alaposan kiforgatott reinkarnációi fogadnak.
Raffaello Fornariá-ja dagadt kofaként riaszt, Van Eyck házaspárja is felszedett vagy harminc
kilót, de legnagyobb szerelmünk, Velasquez infánsnőjének dundi szőkeséggé puffasztott ar-
ca aztán  végképp beteszi a kaput...  Szerencsére elolvassuk a  Mester szavait,  miszerint a
másolatokból kiindulva,  olyan egyedi stílusú képeket akart létrehozni,  melyek megállják az
összehasonlítás próbáját.  Duzzadó idomok esetén is maradunk Rubens-nél, de a következő
terem autentikus alkotásai  fokról fokra győznek meg  Botero  kvalitásairól.  Mert a körték,
narancsok formái is kövérre redukáltak, még a rózsaszín terítő is  gömbölyített hullámok-
ban fodrozódik. Az egyszínű felületek nem homogének:  sejtelmes ravaszsággal vannak meg-
élénkítve,  a zuhanyozó csempéi  párásan derengenek,  a mezőn szinte egyenként érezzük
a fűszálak remegését. Az asztallap tölgyfa, a kancsó zománcozott bádog, mindez a naturális
megjelenítés teljes mellőzésével. Úgy festi az embereket, "mintha gyümölcsöket" festene...
Szűkszemű, bávatag férfiakat, csecsemőszájú nőket, felfújt kutyákat, tömzsi lovakat. A bör-
leszk táncmulatság zenekarában  kétszeres méretű  a hárombundosra szűkített gitáron ját-
szó frontember, ahogy a vatikáni fürdőkádban lebegő bíboros mellett is eltörpül  a törölkö-
zővel szolgáló kispap.  A kupleráj dominája előtt  miniatűr mazo-férfiúja térdel,  csak a hül-
lőszerű macskák tartják meg rettenetes méreteiket. Rémült torreádor, bekötött szemű lo-
ván bénázó pikador,  piknikezők, szeretkezők, ebédezők.  Az iszonyatos hájtömegeket oda-
vetett szemölcsök karakterizálják,  a felületvirtuóz ecsetkezelés  burjánzó szőrpamacsokat
rittyent, férfivégtagokon kívül  a hengeres gólyalábú bohóc-hölgy dekoltázsába is. Enyhüle-
tet a Virág Triptychon sem hoz:  a sziromlevelek gömbformái úgy burjánzanak,  mint egy rá-
kos sejttenyészet.
... - és ezt a zseniális festőt, minden megszokottól eltérő, tudatosan anti-modern, abszolút
egyedi stílusát csak most ismertük meg!" De jobb később..." -köszönet a Szépművészetinek!

Budapesti párját az  Erzsébet-téren lebontották,  de  Olbrich Secession-ja,  azzal az igéző
gömbbel a tetején most is áll.  A száz évvel ezelőtti mozgalom  mostanság is heves érdeklő-
dést kelt.  Gustav Klimt  aranyban úszó, színes foltokkal dekorált látomásai, melyek textú-
ráját a virágos rétektől kölcsönözte, divatkellékké léptek elő, a vertikális komponálás is új-
raéled nemsokára.
A jellegzetes inda-ornamentikával először talán Kolo Moser illusztrációin találskozhatunk, a
fekvőhableány uszonyos farka ugyan  eltűnik a lombok között,  de a burjánzó vonalrajzolat
végigkíséri a korszakot. Klimt szinte foto-, illetve daguerrotyp-naturalista portréjára is oda-
biggyeszt az aranyló hullámvonalat,  ezzel bizonyítván  a mozgalmi eredetet.  Aktjain egyre
tágabb betekintést enged a hölgyek intim testtájékainak irányában,  a szeretkezők között
még egy szapphói pár is előbukkan...  Bronzkeretben, pöttyözött háttér előtt üget fekete
ménjén aranypáncélos lovagja, jelezve, hogy "Az Élet /virágos/ küzdelem".  A  Reggel a tó-
nál szinte impresszionista módon sejtelmes, ahogy költőien dereng a homály a Fenyőerdő
II-ben is. A legszebb haloványság azonban  fekete kalapos hölgyének  hegyesszögekből for-
mált arcát fátylazza, a keskeny ajkak kontraposztja egy sakktáblaháttérbe rejtett narancs-
négyzet, az átszellemült tekintete a karszék támlájának L-alakú hullámvonala. Eszményi kár-
pótlás a Nuda Veritas borzalmas baziliszkusz-szeme után...
Josef Hoffmann ornamentális alakjainak giacomettis vonalai mellett,  leginkább a leánypro-
filok száraz rajzolatait  biblikus üvegkompozíciókra cserélő  Kolo Moser  tűnik fel, de meg-
kerülhetetlen  H. Lenz kompozíciója, a " Gyászoló a gesztenyafa alatt"  és az  "Egy élet",
melyen a leplekben csábító nőalakok vetített képként lebegnek a margarétás mező felett.
Aztán a szokásos higítás következik: egy-egy Degas, Gaugin, Manet, Lautrec, Whistler etc.,
kortárs névsorolvasás..., de hol van Mucha, innen a szomszédból?!?
S hol van a Csók és hol vannak a Vágyak, - a tavalyi hó...

Úgy tűnt, Hans Albers  Malevics utáni négyzet-tanulmányai teljesen kimerítették a témát,
a magyar művész-feltaláló mégis új dimenziókat talált a legendás négyszög számára. Sötét-
kék színű falapon először négyzetlyukakat ejtett, majd arány- és irányváltoztatásokkal po-
limerizálta az alapegységet. A csak méretben különböző, önismétlő egységek továbbfűzé--
sének módszerét a későbbiekben más geometriai elemekkel is a megkísérli. A háromszög
és a kör is sorra kerül, a három alapszín tovább bővíti a variációs lehetőségeket.
Festett képek után a mágnesesen tapadó,  elmozdítható motívumok következnek, míg vé-
gül megszületik a 3 elemes, 3 színes 24 darabos alakzat,  amelyet bárki rakosgathat kedve
szerint: ez a polidimenzionális univerzum,  mely kreatív játék és képességfejlesztő eszköz
egyszerre. "Kényszer nélkül",  öntevékenyen fedezzük fel  a geometriai alapelemeket, az
az arányok, színütköztetések alkalmazásában rejlő kompozíciós lehetőségeket, a kombiná-
ciók, formák jelentőségét.  A célt saját magunk szabjuk meg,  a szabályokat is mi állítjuk,
tudás és előtanulmányok nélkül csöppenünk bele az alkotás gyönyörébe. Úgy építjük fel
képi világunkat, ahogy az Univerzum szakaszosan ismétlődő elemeiben megvalósul.
Kell-e, van-e ennél gyermekbarátabb pedagógiai eszköz?!?  Saxon Szász János számos isko-
lai bemutatóján a legkisebbek is váratlan hévvel és eredményességgel használták a furnér-
ból kivágott , vagy kartonból kipattintható elemeket. Pazar munkák születtek, melyek ma-
tematikai, kombinatorikai összefüggéseit a jelenlévő csúcsmatekosoknak sem sikerült min-
den esetben levezetni.  Be kellene hát vezetni az oktatásba, filléres dolog, csak egy hazai
gyártó kéne, hogy a Rubik-szintű találmány haszna és sikere az országban maradjon.
A plasztik-hengerbe csomagolt 24 lapocska  oldalnézetben 7 milliárd/!!!/ változatot mutat.
Nem lesz két egyforma a világon!!!  Lehetne még Saxon-csokit is gyártani, milljom változat-
ban, a Richter-gyár ismert négyzetéhez hasonlóan, mondjuk megskalpolt körformában, de
jól is elférne az a diákzsebben...

Hadiállapot a kolostorban,  délszláv állapotokat konstruáltak amerikai filmforgatáshoz. Ho-
mokzsákok fedezékében igyekszünk,  de a napoleoni dölyffel vezénylő  Angelina* megállít:
"Fine! Bosnian killer's face!" Győzködjük, hogy nem statisztálni jöttünk, véleményt szeret-
nénk nyilvánítani a cigánygyilkosságokra reagáló képekről.  A producer behemót őrző-vé-
dői közelednek, ők meg autogram-vadásznak néznek: bemenekülünk a templomtérbe, hol
fotók alapján készült festmények derengenek életveszélyes homályban.  A kivetítőn nem-
zetiszín karszalagos álkommandós gyaláz egy fatolvaj cigánygyereket, jó helyre jöttünk...
Málladozó vakolatú falusi ház a cigánysoron, amúgy rendben van, színes a padlásajtó,  az
udvar sem sáros,  DIGI TV tányér  is kerekedik a falán.  Molotov-koktél után  elszenesült
váza meredezik az égnek,  rendőrök vigyázzák,  sorszámozott táblák jelzik a bűnügyi hely-
színt. aztán eltünnek a rendfenn/nem/tartó erők, csak a letépett Police-szalag lengede-
zik a szélben. Legendás Combinó-s, október 23-as videójához hasonlóan, Nemes Csaba is-
mét azon melegében reagált a szörnyűségekre, kevesen cselekedtek így,  Máté Gábor a
Cigányok-kal talán az egyetlen...  Elég egy ilyen szelíd memento,  nem az égre kéne írni,
hogy már majd' minden összetört?!?
Az alagsorban a  Freecikli kiállítás  márka-bemutatója sérti  a téglaboltozat fenségét, me-
lyet néhány ottfelejtett ortodox freskó is erősít.  Egyetlen tárgy azonban fontossá teszi
ezt  a kontár módra rendezett tárlatot.  Vörös parkoló-bilincs kalodájába vert  kerékpár
vázán hívogató felirat: " I Love Budapest! Try it!"
Nem volt könnyű kijutni  a pergőtüzes hadszíntérről,  beindult a kamera,  nagyon lőttek.
Egyelőre vaktölténnyel.
                                                                        /*Jolie, avagy csak egy script-girl?!?

Belépünk és egyből valami friss levegő árad a tágas terekben, - vagy hat éve éreztünk így,
a lengyel kortársakat szemlélve.  A nagy apszist egyetlen alkotás uralja,  az ukrajnai R.C.O
csoport piktrogrammokból épülő félkörképe,  egy másik termet, vaspálcikákból, szigetelő-
szalagból konstruált mátrixával  parcelláz fel  Mona Vatamanu  Földosztás-a.  A 30 képző-
művészt felvonultató tárlatot  MÁV-trepnikből,  /magyarul: raklap/, épített térelemek ta-
golják, a Société Réaliste /Gróf Ferenc-Jean Baptiste Naudy/, Derkovits Dózsájára vörös-
sel-feketével írt Alkotmánya, a "Büdös Paralel" felirattal szintén ilyenre feszül. Bukta Imre
Naptárlapok-ján,  a nyarat tyúkketrec illusztrálja megható szöveggel, miszerint:  " A tojók
is költők"... A svájci Uriel Orlov félórás videón mutatja be  az 1988-as örményországi föld-
rengés után gorbacsovi garral építeni kezdett panel-várost, amely a harmadik szint beton-
vázainál befulladt. Fecskék, csókák, hajléktalanok lakják, félelmetes memento, háttérben
az Ararát-tal.  Andreas Fogarassy: Városok  sorozata a jövő perspektíváit tárja elénk: ho-
gyan jutunk el a Borvárostól, Parkvárostól  a Szocialista Városon, hős Városon át  a "City
of Villains"ig,  a Gazemberek  Városáig.  Lucia Nimcova  empatikus alkotásában egyszerű
öregemberek-aszzonyok  elevenítik fel  gimnasztikai emlékeiket,  kedvesen tipegve-topog-
va a ducivá gömbölyítő objektív előtt.  A mai utcán pedig Szatyor- Emberek bandukolnak
Mladen Stilinovic installációjában, mi is egyek vagyunk a szomorú sorban,  de még lehan-
golóbb a magyar  Interiority  képpárja: az "Olaj után jön a Szolgaság" és az "Olaj után jön
a Néptudomány".  Az áramvonalasított  Puttonygép  teszi lehetővé a háton való szállítást,
amelynek  rovásírással magyarázott  ősi módszereit tanulmányozhatjuk az ábrákon. Persze
áru lesz bőven:  Mircea Cantor  Kétfejű gyufá-t ajánl, a "Pult mögött" állva pedig még ke-
csegtetőbb kínálattal örvendeztet meg: "Szabadidőm eladó!"
Felvidulva csatlakozunk ezen ajánlathoz, válaszokat e-mail címünkre várjuk.

A kérdés telitalálat, különösen mondjuk Londonból hazatérve, amikor döbbenten rökönyö-
dünk meg a honi lepusztuláson.  A népi alkotók,  mint eddig is annyiszor, elsősorban a haj-
léktalanokat veszik észre, döbbenetesen szellemes a tábla a földönfutó kezében: "Húsz Frt-
ért semmibe vehetsz!"  A számítógép-rabság  figyelmezető illusztrációján, bábként görnye-
dünk a klaviatúra fölött, a hat logón hat felirat: Dolgozom - Szerelmet vallok - Szórakozom -
Utazom - Barátkozom - Szakítok ... /Kovács Ambrus/.  Tágkörű kitekintést ad  a zene világá-
ra   Magyar Balázs  atlasza, melyen különböző színek jelzik, a különféle országokban honos
zenekarok műfaját. Kimagaslóan ötletes a 7-es busz kapcsolatai-t, iwiw-es ábrán bemutató
óriásposzter, a beágazó buszok, villamosok képeivel.  A sajnos legigazabb képet háromtagú
alkotócsoport jeleníti meg:  Borsos Lőrinc,  Borsos János és Lőrinc Lilla  egyik munkája a
szégyenbe szürkülő magyar trikolór, míg a másikon a három színű zászlót, jobbszélről fenye-
gető feketeség árnyékolja. Óh, ha a figyelmeztető publicisztika is eljutna ennyi emberhez!
Mert az utcaembere még csak néz. Nagyokat.
Van még könyvgyűjtés árvízkárosult gyermekeknek: Hozzatok el minden kiolvasott könyvet,
nekik még internetjük sincs...

A pályaudvaron, közvetlenül a "Kávé - Hotdog" cégér fölött szegény jó Placido mosolyog az
"Európa Kulturális Városa: Pécs"-poszteren, vajon miért: Föllép? Énekel? Vezényel?  Talán il-
lett volna kiírni  a nevét és fővédnöki stallumát...  De ilyen nonszensz az egész ügy,  még a
centrum felé mutató tábla is hiányzik, koszlott falragaszok jeleznek egy-két nevenincs ese-
ményt. Szeptember van és nem épült fel semmi, igaz: 500-ért láthatóak drága Gross Arnold
metszetei, egy kávéházban...
Keressük a Bauhaus-kiállítást, a Janus Pannonius Múzeum gyönyörű épületén azonban csak
a kijáratot jelzik,  a csodaszép faragott kapuk némán bezárkóznak.  Amit egyetlen szórólap,
prospektus, térkép nem mutat: a tárlat a Kőtárban van. /Impozáns kiállítási csarnok híján/.
Olyan is.  Két épületbe, 15 kis szobába szétszórva,  esetlen szakszerűtlenséggel. A kortárs,
ám egyáltalán nem bauhaus-os  Bortnyik öles képe díszítí a leporellót,  Klee  vagy  Moholy
helyett, az emblémának szánt  Vörös Ház  is csak piciny ábrácskát kapott. Makettje szép,
de párhuzamba lehetett volna állítani Molnár Farkas kétszintű tervrajzával és Fiú hátaktjá-
val, ahol a háttérben már ott piroslik... A fantasztikus építész képzőművészeti megnyilvánu-
lásait mellőzni kellett volna, ahogy  Breuer Marcell-t sem a képeiért szeretjük. Szerencsé-
re ő az egyetlen, aki még ma is bámulatos székeivel nevéhez méltóan szerepel. Kedves toa-
lettasztalkáját azonban inkább a mellékhelyiségbe kellett volna kiállítani, ahol a tükör meg-
lepő módon hiányzik, /igaz, az ajtókulcs is/. Weininger Gömbszínház-a és Mechanikus Re-
vű-je, Moholy "Elektromos színpad fényrekvizitumai", Schlemmer jelmezei azonban kivá-
lóan reprezentálják a Bauhaus színházi törekvéseit, ugyanez mondható el  Forbáth  tervei-
ről, Breuer Kis házairól is. A nagy kollégák közül Itten munkái jellegzetesek, de az a három
Kandinszkij, hozzá képest igencsak csak szegényes,  ahogy a Legnagyobb  Paul Klee-től is
megalázó széljegyzet az  E.T.A. Hoffmann meséi nyomán és a Szerelmes férfi.  A nagy ma-
gyarkodás közben  nem ártott volna kiírni Moholy és Breuer leánykori nevét,  ahogy a két
évvel ezelőtti,  fenomenális budapesti  Breuer-kiállítást  is illett volna,  tapasztalatszerzés
céljából felkeresni.
Akit a magyar Bauhaus érdekel, látogasson el a Pasaréti-úti mintaházakhoz,  avagy sétáljon
el  Molnár Farkas  budapesti villái felé,  néhány cím:  II. Hankóczy-u. 3/A,  Trombitás-u 32,
Széher út 84, Csévi-köz 7/c, Mese-u. 8, a XII. kerületben pedig: Vércse-u 4/a-b.
Ami Pécset illeti, szégyen, hogy egy ilyen óriási lehetőséget így elpuskáztak. Közben egyes
alulkalibrált fantaszták  budapesti olimpiát vizionálnak...  De utazni jó volt: az IC nálunk azt
jelenti, hogy 100 km-es távon buszra kell átszállni/!?!/, ám a táj így a legszebb elsuhanó ar-
cát mutatja, átszáguldunk Szakcson, ahol a jazzkirály született,  az Ischler meg sötétbarna
tésztájú!!! - igaz, belül az elátkozott magyar barackjam szomorkodik, ama fekete szederlek-
vár helyett...

Sok jót nem hoztak a mexikóiak,  Daniela Edburg  közhelyes kollekciójában például az egy
poén, hogy a babazsúr, avagy a folyóparti reggeli hátterében  atomgomba pöfög...  Erősek
azonban  Guillermo Serrano  /persze, ilyen névvel könnyű!/ ipari környezetű fotói, orsók,
gépsorok a bágyadt üzemcsarnokban, az előtérben rózsaszín nadrágban, kék köpenyben a
Munkásnő, ahogy a raktárbeli képen, azonos kék köpenyben balra méláz a Munkás...  Igazi
értékek azonban  Maurizio Alejo mesterséges talált tárgyai:  a csipeszekből formált polip-
kar,  kedvenc színterén, a mosdóban színültig opálosan fehérlő tej, a lépcsőfalak közé szo-
rult strandlabda, vagy a padlótól a plafonig duzzadó párnahegy.
A balatoni nyaralás régi plakátjai édes emlékeket idéznek: Bambi, aztán az "Itt a Márka, it- 
ta már ma?"..., a vásárlásra csábító "Új Nyár Új fürdőruha: 80- 250 Frt" és az életre szóló jó-
tanács:"Ha nyaralni megy, NE vigyen élelmiszert magával, a KÖZÉRT balatoni fiókjaiban min-
dent megkap!  (Úgy véljük,  a Májkonzerv-re, Mackó-sajtra és az NDK Paradicsomos hal-ra
/Brrr!!!/ gondoltak...) Mennyivel fejlettebb volt a reklámkultúra a 30-as években:  "Mondja
marha, mért oly bús? Mert olcsóbb a hal mint a hús", nem is beszélve az 1930-as ritkaságról:
"MARX csónaklakk felülmúlhatatlan!"  /Ebben maradhattunk volna.../  A fődíjat mindenkép-
az  ORION Hőpalack nyeri: melyből kenguru anyu tölt forró kávét ölében ágaskodó picinyé-
nek. Mindezek ellenére mégis jó érzéssel távozunk: a Kenyérgyár Kulturális Centrum terv-
pályázatára 64 /!!!/ mű érkezett,  öröm volt nézegetni őket, - éveken belül megépül, itt, a
hajdani gyár helyén és részben formájában, Siófokot a Kortárs Művészet Fővárosává avatva!

Nézzük mágus-fejét, böngésszük sorait, de nehezen tudjuk elképzelni a Második Világhábo-
rú előtti-utáni időket,  az Ő pokolbeli víg napjait, krónikus és gyógyíthatatlan boldogságát.
Mert nem írtuk meg  huszonhárom évesen a villoni balladákat és harmincnyolcban, amikor
József Attila már halott és Radnóti homlokán már kirajzolódik a kereszt, nem menekültünk
az országból, ahol "...négyzetméterenként több a szellem...de senki sincs ki megvéd, mert
ritkaság a jellem", - nem harcoltunk,  a családunkat kiirtó fasizmus ellen az amerikai hadse-
regben, nem tértünk vissza a "patkányok tanyájá"-ra  az ifjú és boldog Amerikából.  Apánk
építi deportáltként a kőrösi gátat, míg Ő a haláltáborban sínylődik, ahol, ahogy írja, "Ezer-
százan feküdnénk recski mészben, hanem te jössz ötvenhárom nyarán" /Nagy Imréhez/.
Nem tudjuk, milyen lehetett, egy újabb internálás elől újra emigrálni, hontalan költőként
idegenben őrizni  nyelvet és hitet,  majd harminc év után,  töretlen gerinccel visszatérni
ide, ahol "Köztünk élősködik még a pártoskodó átok/  a falu meg a város  avult harca s le-
késünk/ Európáról, mert egymásba döf a késünk/ s bár elsőnek kezdtük, ott kell cammog-
nunk hátul?" ...és végül megérni,  hogy legyen  "jó Budában lakásom"  és azt, hogy még az
ellenfelek is elismerik az életmű nagyságát.
Bocsáss meg, drága Faludy Gyuri!  Bár Villon-odat kamaszkorunk óta fújjuk,  most, libbenő
fóliákon lengedező soraidat olvasva döbbentünk rá, mennyire nagy költő voltál és vagy, aki
így fohászkodott Michelangelo nevében: "Hogy tudnám testem börtönét levetni/ Üss rám,
ha tudsz még, vén bűnöst, szeretni/ Istenszobrász! A márvány én vagyok".
Ha csak ennyit adna, akkor is az év legnemesebb kiállításán járnánk...

Vörösváry Ákos-ék  egyedülálló múzeumának története  lengedező plasztik-csíkokra nyom-
tatva olvasható, a diszeli CsodaMalom külső és belső képeinek társaságában. A megálmodók,
alkotók, válogatók  eszményi szakértelmét és kreativitását dicséri ez,  a gyűjtemény három
három kiemelkedő művészét bemutató, jubileumi tárlat.
Gross-Bettelheim Jolán  néhány képe ugyan látható az MNG-ben, de jelentőségére éppen
az utóbbi időben döbbentünk rá, több diszeli megjelenése kapcsán.  Első korszakában a fu-
turista hatások nyilvánvalóak,  a nagyváros, a gyárváros  csövekből,  traverzekből,  kémény-
tornyokból álló, felfelé törő képei,  a Leger-i hengeres formákkal,  a modern életérzésnek
dinamikáját jelenítik meg. A motívumok visszaköszönnek a Világítótorony, vagy a "Viharos a
tengerpart" expresszíven vakító pasztellcsíkjaiban, később a new yorki fények égbe nyujtó-
zó fehérjében. A rózsadombi ablakból készült, leheletfinomságú üveges csendéleteken már
a Diszelben látható, párizsi, "ablakból felülnézetek" gyengédrajzú fácskái is felbukkannak, a
Pozsonyi öreg házak-on pedig a tetők geometriájának  kusza szövetét csodálhatjuk. Ábrán-
dosan poétikus a Manhattan ködben képe, hevesen égnek a  Kohó narancsszín reflexei, az
utolsó keretben látható, félelmetes lendületű  Absztrakt kompozíció  azt mutatja meg, mi-
vé válhatott volna ez az autentikus tehetség, ha a tárgynélküli témák felé fordul.
Altorjai Sándor  első, Tanács- /Nektek: Károly-/körúti kiállítására , anno,  az iszonyatos tö-
meg miatt nem tudtunk bejutni, azóta sem láttunk sokat tőle. Képaláírásokkal együtt értel-
mezendő, szürreálba hajló stílusát mellbevágóan képviseli a  Részeg disznó önarckép,  vagy
a "Hogyan változtam zöld bokorrá, amikor közeledtek a fekete liliomok". Tüzes lángnyel-
vek táncolnak  Gyagya bácsi  képén,  elementáris hatású az  Interkontinentális Lépegető
Totyográf.  A  Festmény vakoknak most nem izzik "meleg"-en,  a szürkére mázolt, zsaluere-
zetű betonfalak lenyűgöző hátteret biztosítanak.
Kedvünk lenne ideírni,  a nálunk méltatlanul mellőzött  e.e.cummings minden egyes sorát,
szerencsére  Swierkiewicz Róbert ezt már húsz éve megtette. Gyermeki írását betűzve, a
színes hátterek bűvöletében, szóról-szóra végigböngésszük a mennyei mondolatokat. A me-
sebeli manó, a weöresi költő,  aki "...semmi volt a semmi éjjelén...",  kongeniális közvetítő-
re talált: lassúdad lépegetve a képek között, mosolyogva ízelgetjük tündéri sorait: "...szép
tavasz időd időm időnk midőn/ bőven terem a szerelem vivát...", "...a vanból lesz vagyok...",
"... édes öreg etceterám álmodozva a te mosolyodról szemedről térdedről etceterádról...",
"e buzgó végeismingyárba Élet:... én nevetve vágok"

Ahogy a népdal ma mondaná:  "Sej, a FUGÁ-ban,  a Pillér az Három/, de Diszelben Hárszáz-
HarmincHárom...!"  Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga itt ennyi alkotót válogatott be a fenn-
állás huszadik évfordulójának  ünnepi tárlatára.  Volt miből:  a több évtizedes gyűjtőmunka
páratlan gazdagságot halmozott fel, az elismert és kevésbé ismert mesterek mellé  a naív, a
generatív, a köznapi alkotókedv munkáit is beemelve. A Gulácsy-k jól megférnek  Lidi néni
rajzaival,  a tavon úszkáló hattyúknak  Szemadám: Süvöltő-je felel.  A közeli Káli-medencé-
ben legeltető  Somogyi Győző: Jézus megkísértése fogad a belépéskor, míg a Kisfaludyak-
ról készített portréi a felső szintet ékesítik.  Ismernénk-e T.Szabó László nevét, ha az "Ist-
vánka beteg"  nem fogná meg  azonnal tekintetünket, láttunk-e már képet a "Napoleon a
tengeren"-t jegyző  Halász Arisztid-tól?  A 20-as évek nyomorát  behavazott gödör-kunyhó
idézi hegedülő cigánypurdéval, a nagyvárost  Vértes Marcell  Est-plakátja.  A budapesti ki-
állítás sztárja itt  J.G.Bettelheim  álnéven fut, jellegzetes "ablakból felülnézet"-eit a poéti-
kus rajzú Tavasz és a hócsíkos Tél képviseli, na meg egy szelíd Önarckép.  Meglepetésnek
számítanak clevelandi Kerámia-tervei, ahogy  El Kazovszkij 18 variációja Vajda Lajos Tányé-
ros csendéletére.
Mintaszerű a válogatás, a felületek artisztikus megkomponálása,  különdíjat érdemelnek, a
szédítő gazdagságban könnyű tájékozódást biztosító,  kicsinyített képet is tartalmazó kép-
címkék. A paszpartuk varázslójának,  Albert Katalin-nak kezenyoma  minduntalan előtűnik,
.Gross-Bettelheim Jolán  ördögi csavarvonalakból építkező karikatúráján fehér gallér virít,
a "Fekete bekeretezése" pedig autentikus  "Hommage á Malevics".
A fotóművészetet  Frankl Aliona Présházi csendélete és  Lugo Hortobágyi Endré-ről ké-
szült, mesteri megvilágítású, kalitkás portréja képviseli, a legnagyobbakat Korniss két vég-
lete: a  Fej és a  Kis kalligráfia,  Gulácsy Lajos-t raffaeli autoportréja és a szürreális gyö-
nyör: a  Délután Na'conxypánban.
Mit is mondhatunk húsz év káprázatos bősége után, - talán a bejárat felett függő, kétfejű
hintaló feliratával buzdítanánk további alkotómunkára: ELŐRE!

Talán mégis az akt?!? - Nem, neeeem!!! A legnehezebb fotográfiai föladat minden bizonnyal
az emberi arcz, a portré... Tízezerből jó, ha egy igazán kifejezőt találunk, minden objektív
torzít, nem is beszélve a világítás és a páciens lelkiállapotának hamisságairól.
De  Szirtes András 200, azaz  Kettőszáz képe, egytől egyig hiteles, esztétikus és különös
egyediségében mutatja fel az előtte ülő ember valós ábrázatát. Nem csak a vonások rajzo-
latát, a mimika édes rezdüléseit, de valamit a lélek titkos kivetüléséből is. Csak ez lehet a
magyarázata annak a döbbenetes ténynek, hogy fiatal és öreg,  férfi és lány,  közönséges
és extrém egyforma érdeklődést tud kelteni.
A képek muzeális keretes géppel, síkfilmre készültek, barnítva, halványítva, szolarizálva van-
nak, az utólagos beavatkozások azonban csak segítik az ábrázolást,  hiszen az azonos arcok
különböző manipulálása nem változtat a belső tartalmak szuggesztív kisugárzásán.
Boldog lehet az az ember, aki  Szirtes András  "szubjektív"-je elé kerül, az a talán önmaga
számára is ismeretlen, tudattalan szépsége örökítődik meg, amit csak az angyalok látnak...
Az egyenesen bűbájos  Tűzraktér  emeletén, remélhetőleg egy nagy, mind a Négyszáz Ké-
pet bemutató kiállítás előzeteseként látható a tárlat. 

Nem volt mindennapi jelenség, de hogy  Kondor-hoz,  Csontváry-hoz mérni enyhe túlzás...
Az MNG kiállítása méreteiben túlhabzó, nincs ennyi kép, legfeljebb egymásból variált kép-
sorok, de egy tárlat fala nem lehet Story Board! Talán a Bányász-sorozat az egyetlen igazi,
míg mondjuk a Francia Forradalom, avagy a Katedrális-ömleny vázlatok kóros duzzanata.
Nem ajánljuk tehát a kiállítás megnézését, de: az előcsarnokban látható egy videó, amely-
ben,  neves személyiségek vélekedő mondatainak háttereként,  animált  Kovásznai-motívu-
mok hemzsegnek. Hankiss, Parti Nagy,  a Nyóckeres Gauder Áron, Török Feri és a többiek,
kicsit megmozgatott portréját, szikár vonalakkal vázolja fel  Berta Ágnes.
Igor Lazin munkája,  átgondolt koncepciójával,  mintaszerű kivitelezéssel dokumentálja az
eddig legfeljebb a  Habfürdő  zseniális alkotójaként ismert  Kovásznai György  életművét.
Így, aki a Várban sétálgat,  némi pörkölt-illattal körítve, beleszagolhat a  Magyar Nemzeti
Galéria foyer-jában, gratis...

Pocsék válogatás, jelentéktelen képek tömege, pedig igazán volt miből meríteni! De ami jó,
az ebben a környezetben is kitűnik.  Ata Kando  borongós perui szürkesége, a rossz címvá-
lasztás ellenére, /cumulus-felhők és kukorica lábon:  ősszel?!?/  drámai hatású  Naggyörgy
Sándor fotó, vagy  Haller F.G. Felvonulás után című, depolitizált utcaképe.  Gyengécskék
a maiak: imponáló mérete mellett, mennyiben tekinthető képnek  egy vakufénybe roskadt
tréler az M1-esen?  Egyedül  Gerhes Gábor  konceptuális alkotása, a "T-betűt ültetek" ér-
demel említést, de az is csupán dokumentáló eszközként használja a fotográfiát.  Szilágyi
Lenke domboldalon játszó gyermekei sem versenghetnek  Langer Klára a fény felé kúszó,
nyúlt árnyékú, caravaggoian kontrasztos fiúcskáival.  Legemlékezetesebbek különben is az
ellenfényes kompozíciók:  Eke Károly  mesterműve  a vakító fehérben égő tutajjal,  Járai
Rudolf Tavaszi zápor-a, lágyan hajló ívek keretében, a szórt gégenben botorkáló család az
az ázott pesti aszfalton.  Fejes László 1965-ös Esküvő-jén,  a gang koszlott fala 56-os löve--
dékek nyomát őrzi, vagy még a 44-esekét?!? - tájkép tíz-húsz évvel a csata után...

A kinyomozott, megtalált, megszerzett értékek tárlata: tudósítás azokról a kincsekről, ame-
lyeknek sokszor még a létezéséről sem tudtunk..., Mednyánszkytól a Nyolcakig, Nagybányá-
tól az  Európai Iskoláig.  Fekete-fehér és színes fotók,  de mindegyik mögött  ott dereng az
emlékkép: mintha nem rég láttuk volna itt, a már-már legendás Virág Judit Galériá-ban.
Berény Róbert-ről hallhatunk előadást,  sőt, zeneszerzői mivoltában is megmutattatik,  egy
vonósnégyes-tételének  bemutatásával.  Inkább Kodály,  mint Bartók,  de hiszen nem ezért
szeretjük... A híres pirosruhás csellós-kép maga képpé dermedt zene!
A falakon is van látnivaló: három elbűvölő fiatal kortársunk.  Bernát András  cirmos-texturá-
jú képei a Mars örvénylő porfelületeit idézik,  Haász Katalin ritmikus gimnasztikai szalaggya-
korlatok kondenzcsíkjaiból  meríti témáit.  A hullámzó csíkok, térbeli ecset-gesztusokként,
gyönyörűséges kompozíciókká érlelődnek.  Radák Eszter  képein  Czóbel lilája, málnaszíne,
angolvöröse és sokféle sárga-okkere jelenik meg,  szigorú hard edge felületekbe sűrítve. A
témák mindennapiak,  szoba-enteriőr, fotel, veranda, tájrészlet.  Kicsit mesés,  kicsit isme-
rős, de nagyon erőteljes artisztikum.
Virág Judit nem fukarkodik a meglepetésekkel,  öröm, hogy a kortársak között is csalhatat-
lan érzékkel válogat, nagyon várjuk az elkövetkező izgalmakat!

Bocciononi: Lépcsőn lemenő akt és Marinetti kiáltványa,  - nagyjából ennyit tudunk a futu-
rizmusról... Pedig Depero valóban igen figyelemre méltó!  Állat-absztrakció-ja, a Plasztikus
formák körforgása  előfutára a képletben,  koncepcióban való gondolkodásnak,  a témától
való részleges eltávolodásnak. A Táncosok Fernand Léger-t idézik,  a frappáns karosszékter-
vek  Breuer Marcel-t  vetítik előre, a  Mozgó zajkomplexum Spriccelővel/!!!/,  nyugodtan
lehetne akár  Haraszthy Édeske alkotása...  Ennek a dinamikus, forradalmi lendületű izmus-
nak valóban volt hatása  a korabeli magyar művészetre.  Néhány évvel később alkotóink ho-
nosítani próbálták, az absztrakció mellett a mozgás ábrázolásának viharzó gesztusait is. Uitz
Béla, Tihanyi Lajos inkább az előbbi alkalmazásában jeleskedtek,  de  Schheiber Hugó, vö-
rös-kék-fehér  Önarckép-én túl,  Bál  című zseniális képével a kiállítás csúcspontját képezi.
Frakkos urak ölelő karjainak fekete csoki-ívei, a keringőző estélyik habcsók-pamacsai a bál-
terem nagylátószögű felülnézetében: reveláció!

Fél évszázad múltán,  egyre nagyobb érdeklődést vált ki az  Európa Iskola,  főleg, ha magán-
gyüjtőknél lappangó, ismeretlen művek felbukkanását remélhetjük. Hát itt akad bőven! No-
ha sokszor találkozunk képeivel, a  Korniss Dezső: Boszorkányok és a Barátok ritkaságszám-
ba megy, nem is beszélve  Vajda Lajos Arcok-járól, avagy  Ámos Imre Holdsugár-képéről. A
sort folytathatjuk  Bálint Endré-vel,  a  Kobold ördögvillával és a  Gyászoló  örömteli meg-
lepetés.  Kevéssé ismert  Vilt Tibor  Kentaur-ja,  Jakovits József-et  nem hogy elfelejteni,
még tüzetesebben megismerni sem volt módunk, rajzai angyali,  ördögi szobrainak releváns
előképei.  Gyarmathy Tihamér  Arckép-ével  új oldalát mutatja,  Lossonczy Tamás három-
szögekből komponált variációi,  kis méretük ellenére,  méltón reprezentálják  a nemrég el-
hunyt alkotót. A "nemzeti" intézmények alig foglalkoznak a múlt század legjelentősebb cso-
portjával, milyen jó, hogy ezt a szerepet  a galériák, aukciós kiállítások komoly hozzáértés-
sel vállalják fel.

Ha már tisztességes XX.-XXI. századi gyűjteményünk nincs,  némi vigaszt jelentenek az auk-
ciók előtt közszemlére bocsátott,  ritkán,  avagy soha sem látható műremekek.  Ugyan hol
találkozhattunk volna  Mednyánszky majd' feketébe komponált "Borongós folyópart"-jával,
melynek füstös-okker ege terpeszkedik a "Tavaszi eső után" vásznán is. A fodrozódó vízcsil-
lámok,  az ázott levelek reflexei fölött,  csak egy árva bokor körvonalai derengenek:  félel-
metes atmoszféra!  Szinyei poétikus finomságú "Patakpart"-ját Perlmutter Izsák heves fak-
túrájú  "Holland táj"-a követi,  Szőnyi  zebegényi vörös-sárga-türkiz  ecset-táncát a fehér-
ben fehér Tóth Menyhért-ti látomás.  De a panorámát tovább szélesíti  Aba Novák Vilmos
"Olasz kikötő"-je,  Batthyány Gyula örvénylő vonalhálójú "Mediterrán táj"-a,  Kmetty ku-
busokba tömörített, haragoszöld  "Szentendrei Művésztelep"-e.  A figurális alkotások sem
alábbvalóak:  Fényes Adolf  "Parasztlány"-a és vörösarcú kendős képe, a "Lány sárga korsó-
val" Nagy István-tól,  Anna Margit "Beátá"-ja,  vagy a cirkuszképeinek  szerkezeti építkezé-
sét idéző  Cserépvásár,/ Aba Novák/. Ki ne hagyjuk  Vörös Géza tündéri bájú Biai Föglein
ábrázolását, vagy a  Kádár Béla  kevéssé ismert arcát megmutató  "Bécsi pályaudvar"-t!
Öröm a számunkra eddig ismeretlen Bálint Endre: "Áttünéses bébilidérc-cel találkozni, de
Korniss Dezső "Gondolkodó"-ja is nóvum. A spektruma máig tágul, Csernus: "Házmester és
Halak",  Schéner Mihály: Régi Duna Kiskatona jelzik ezt,  néhány utcasarokkal arrébb élő-
ben szemlélhetjük a "Reggel a Pannónia utcában" című  Mácsai-kép helyszínét. A szenvedé-
lyes kalligráfiájú  Hencze Tamás-mű mellett a döbbenetes energiájú  El Kazovszkij "Három
Grácia" és a  Lakner László  "Fujijama Kukac" ejt ámulatba.  Méltó zárókép a közvetlen je-
lenből  Fehér László feketébe karcolt, zseniálisan dekomponált  Fohász II-je.
Hihetetlen élmény, kár, hogy csak egy hétig, - kár, hogy nem láthatta mindenki!

Bizony többet vártunk a Puskin Múzeumtól: ez a takarékos válogatás nagy csalódást jelent!
/Az MNG-beli  Kasser-Mochary magángyűjtemény  nagyságrenddel érdekesebb anyagot mu-
tat be.  Courbet vásznai lakktól csillognak/?!?/, Corot energikus koloritú alkotással képvisel-
tetik, átlagos  Renoir  mellett,  egyedül  Paul Cézanne  vörhenyes okkerjei, a szálkás Saint
Victoire Hegy és a Bois de Boulogne, cikázó ecsetvonásokkal felrakott, ellenfénnyel áttört
lombsűrűje csodálható a mesterhez méltó képeken. Ezzel az első terem, a kiállítás fele már
le is fut,  Van Gogh  felé lépve,  körkörösen,  mint a fegyencei a börtönudvaron, kicsit re-
ménytelibb a helyzet. Gauguin győzhetetlen!  A Matamoe égő színfoltjai, a Vairaumati bál-
ványszerű alakjai pótolhatatlan mámort jelentenek.  Bonnard, Vuillard  megszokott kvalitá-
saikat reprezentálják, Rippl és társai jobbak... A szinte giccsesen túlszínezett Fehér rózsa
virágokkal mellett,  Matisse  egy árnyékba tompított erdei útja méltó a figyelemre. Akitől
a rá leginkább jellemző, szórt fényben derengő remekléseket láthatunk,  az  az aránylag is-
meretlen  Albert Marquet, /A Nap Párizs felett, Vezúv, Montfleuri kikötő/. A Kolibri elő-
teréből jól ismert  Vámos Henri Rousseau  dzsungelképén hatalmas virágok, húsos levéldár-
dák alatt miniatűr párduc ragadja torkon csodálkozó áldozatát. Persze Picasso mindig erős
és micsoda húzónév...,  Braque is jellegzetes, de a kifejezetten gyenge Leger mellett, túl-
zás, hogy a dekoratív  Ozenfant  a legjobb...
Monet, Klee, Van Gogh után ilyen sekélyes tárlattal szédíteni a Nagyérdeműt: nem méltó a
Szépművészetihez. Nézzük a pozitívabb aszpektusból:  Vallotton  szürkébe ágyazott, szinte
fotószerű kivágású, végtelen nyugalmú Kikötő-jét aligha láthattuk volna ezen kiállítás híján.

Délceg kedvességgel ülnek paripájuk hátán,  szép színes öltözékük oázis a szürke ütcakép-
ben, 18-an képviselik a 48-as szabadságharc 18 huszárezredét. Érdekesek voltak a tehenek,
szerettük az elefántokat, de ezeket a lovasokat valóban a magunkénak érezzük. Dicséretes
ötlet volt, emberi gesztus az áradó hülyeségben, sikerült egy olyan jelképet találni, amely-
lyel mindenki egyetért. Nincs jobb- és nincs baloldali huszár!  A lovon a középen kell ülni,
nem bukdácsolhatunk egyik oldaláról a másikra...
Ne vigyék el őket! De ha eltünnek, maradjanak meg bennünk és ne csak a következő már-
cius 15-ig!

A szokásos Canossa-járás után, - sehol egy tábla,  csak mész a Várhegy hosszában, ama bor-
zalmas palotatermek  zegzugait követve,  - érdemes megtalálni: a két jószemű gyűjtő olyan
anyagot vonultat föl, amelynek tizedét nem produkálta a kincstári műgyűjtés egy fél évszá-
zad alatt.  Vajon ott kik kerestek,  válogattak,  vásároltak? - Polbürokraták.  Most már azok
sem. Egyszerűbb lenyelni a letétbe helyezett kincseket, begyűjteni az "eltűntek" értékeit,
manapság meg  évtizedes perlekedéssel késletetni  a visszaadást.  Szégyen!!!  A műgyűjtés
NEM legalizált állami rablás, - hanem természetes, emberi dolog...
A XIX.század fordulójának éveiből  hallatlanul sokrétű  válogatást láthatunk.  Nem  Renoir,
nem  Monet  itt az attrakció, inkább  Derain  sötéten gomolygó fenyőfái, Vlaminck szikár
tömörsége,  Utrillo mesésen rajzos koloritja. De még a grafikus  Dufy is gazdagítja az össz-
képet. Braque fura kollázst készít papírhajókból a sziklafal előtt,  Signac pöttyözve, Sisley
vonalasan építi képeit.  Az igazi vad erőt  Javlenszkij  Murnaui táj-a képviseli,  nagybányai
színek,  de mennyivel merészebben herseg az ecset!  Chagall  Krisztusos képén nem lepő-
dünk meg,  de hogy egy  Pechstein  mennyire izgalmas tornyosuló gomolyfelhőivel,  örvé-
nyes partjaival...!  Vagy  Moise Kisling  harsogó Saint Tropez-i táj-a, 1918-ból, érzéki gyö-
nyörűség!!! Ami nálunk szinte nincs is: szobrok parádéznak a következő termekben. Túlér-
tékelt  Marino Marini-k, piciny, de annál robusztusabb  Maillol,  Lipchitz  kiérlelt kubiz-
musa, és a sarokba bújtatva egy félfülű  Giacometti-fej! A távolba meredő Király és Király-
nő előképe  Henry Moore  arasznyiban is monumentális Két Figurá-ja, egyelőre, skót lan-
kák híján, bronzfal előtt. Wotruba-tömbök és Zadkine-látomás, hihetetlen pompája a kis-
séháttérbe szorított modern szobrászatnak.  Lesunyt szemmel menekülünk a renoir-i hús-
kollekciók irtózata elől,  a búcsúzás mégis felejthetetlen:  Kees van Dongen  verőfényes
Útszéli kávéház-a akár Colorado-ban is lehetne, de  Nino Caffé szárnyas papnövendékei,
a behavazott park fái között:  hamisítatlanul európaiak.  Ahogy mi is azzá  nemesedtünk a
böngészés tavaszi mámorában.                   2010 tavasz

Lenica, Swierzy, Starowieski: a 70-es évek plakátgrafikus ikonjai után, töretlenül folytató-
dik a világelső hagyomány.  Wladyslaw Pluta  tipografikus betűkombinációkból  építkezik,
ez még nálunk sem teljesen ismeretlen,  bár inkább  a könyvművészek mívelték felsőfokon.
Mieczyslaw Górowski autentikus stílusához hasonlót, sajnos, nemigen találhatunk a hazai
grafikában.  Fekvő téglalapba,  rendkívül sűrített tömörséggel komponál,  torzít, megnyújt
és zsugorít,  jelszerű ábrázolásai  mindig tartalmaznak  találó ötletet is.  A kereken guruló
fa-Pegazus hintaló szájában bohócsipkával utal  az irodalom szerepére.  Skanzen-házát pla-
tóra kötözi, a nádtetős lak is guruló játékszerré válik.  Bikája fekete-fehér, fújtató dühön-
gés,  Mrozek színdarabját elől-hátul,  ellenkező irányba fűzhető bakanccsal reklámozza, a
Satyricon keménytojása ágyútalpon gördül.
Kár, hogy néhány négyzetméteren, csak egy tucat plakátot láthattunk, eljött az ideje egy
nagyvonalú, retrospektív lengyel plakát-kiállításnak!

Anconai alkonyat: a szurokfeketében csak az utolsó napsugarak csúsznak át két autó tete-
jén,  egy árnyalak körvonalai, lépcső-vonalak,  tető-sziluettek.  A másik anconai képen két
autóreflektor,  a tetőgerincekből kiemelkedő torony és egy tétova fényvisszaverődés a fa-
lon jeleníti meg a rajzos fekete-fehér kontrasztokat.  Nincs derítés, az árnyék komor, a fé-
nyek vakítóak, olyan grafika ez, amely kínai tust kíván a merített papíron.  Minden sziluett:
a part betonkaréján rudat tartó alak, vagy Szabadság-szobrunk fáklyás mellékfigurája, mely
közel-távoli sétálókkal, az oldalperemen sejlő álló alakkal képez  klasszikus háromszög-alak-
zatot.  Élére állítva, hasonló kompozíciós elemmel találkozunk az egyik Toszkána-fotón. Há-
rom fényfolt rajzolja meg:  egy felhőpamacs  lebeg az égen,  a lemenő Nap megcsillanó fé-
nye az utcai lámpa üvegén, amely levetíti a talajra..., bravúros meglátás! Az ellenfény misz-
tikus szépsége majd' minden képen hangsúlyos: a Pannonhalma címűn három asztal fénykö-
re találkozik a járdaszél kockacukor-köveinek vakító négyzeteivel, a Nap elmosódottan vilá-
gít a ködön át,  - a mohácsi fotó előterében  siklóernyő karéja fehérlik,  párja sötét árny-
ként lebeg a vasszürke égen, háttérben csak a horizont vékony csíkja izzik.  Égő csipkebo-
korként vakító virágzó fák a komor hegyek előtt  a toszkánai képen, melynek előterében a
nagybányai Ziffer Sándor dárdacsúcsos kerítését ismerhetjük fel.
Vancsó Zoltán egyedülálló képalkotó tehetsége  érthető módon keresi a tágas perspektí-
vát, amelyhez  a tenger és a síkság kínálja  a legtöbb lehetőséget. A tunéziai homokpartra
fekete árnyköröket vetítenek a napernyők bambusz-kúpjai,  Falcolara Marittima strandján
a tártkarú vízbe ugró és a horgász keretezi az olvasó nőt, míg a tenger végtelenjét a pers-
pektívában sorjázó reklámoszlopok  emelik ki, a másik képen az óceáni távlat előtt egy haj-
dani betonbunker hengere a közép,  napozó és guggoló alakok  az oldalmotívumok az éles
fényben. A mauritiusi négy vulkánkúpra négy fényképező turista rímel,  a tokiói betonren-
geteg zsúfoltságát örökzöldek sötét foltja és az óriáskerék áttört rajzolata töri meg.. Szű-
kebb terekben is otthonosan mozog a fantasztikusan komponáló fotográfus: Jesiben az ab-
lakeretben terpeszkedő férfihát ellenpontozza  a másik beugróban látható  Mária-szobrot,
- szigorú ablakkeretek határolják a tátrai hegyoldal havas faktúráját, találóan érzékeltetve
a nőalak magányát, - a panelváros bezártságot, a víztorony tölcsérkúpja előtt, vidáman ker-
getőző gyermekek enyhítik. Kamakurában fatörzset ölelő kéz, Pacsán fát hasogató fejszés
jelzi, hogy a Cartier-Bresson-i témák  sem idegenek számára,  pacsatüttősi képein pedig a
teleobjektív alkotta nyomott síkban, egymásra vetül a szénahengerek és a fotózást imitáló
fiúcskák képe, akik közül az egyikkel egy másik fotón is találkozunk: az aszfaltúton hever a
távoli takarmány-görgetegek közönyös háttere előtt.
Eddigi munkái is kiemelkedő helyet biztosítottak  Vancsó Zoltán-nak a hazai fotográfiában,
de ehhez hasonló erősségű anyaggal s  nemzetközi viszonylatban is ritkán találkozhatunk. A
kiállítást kísérő Mészöly Miklós idézetek közül, hadd idézzük a végtelen felé nyíló lehetősé-
gek mottóját: " Az ég a fűszálaknál kezdődik, jó tudni mindig benne járunk."

 Amikor kis hazánkban a Nyolcak számítottak a legmodernebbeknek, a krakkói Zöld Macska
kávéházban Wytkiewicz köre  már fél évszázaddal előttünk járt.  A hátrány azóta csak nőtt,
expresszionizmust most is Lengyelországból kell kölcsönözni.
A közelmúltból válogató kiállítás címerállata, neonfényben villogó fogsorával  Cieplielewska
Kék párduc-a,  emblémája pedig az idősb Bosch nyomán készült  Kettős portré, Kaliská-tól.
"A valóság maga a műalkotás" - vallja  Waldemar Fridrich,  bizonyítékul utcai Jaruzelski-graf-
fitiket mutat be.  Kaliska  végiog uralja a tárlatot, műanyagból reprodukált hajdani desszer-
tes asztala az undor legmagasabb fokát képes kiváltani, különösen a sajtosstangliból formált
vörösre lakkozott körmű ujjak borzongatóak,  az  Utolsó vacsora-parafrázis, a kihagyott ala-
kokkal persze, bizonyos fokig, esztétikus ellensúlyt képez.  Plakátszerű felkiáltójel  Bozena
Grzyb-Jarodzka  Elektromos csók-ja,  méltó párja  Borshevic Brezsnyev-szemöldökű, fehér
íriszű, rúzsos szájú  Mon cheri-je.  Míg  Miastkowski  A természet tervezte új bolygók-ról
ábrándozik,  Dawlak képén  Adolf Hitler idilli öböl trópusi növényei között teszi ezt. Nincs
győzelem:  a Victory-jelet levágott ujjvégek mutatják..., mégis, a 80-as évek lengyel képző-
művészete diadalmaskodott a haldokló rendszer felett,  míg nálunk sunyin kapirgáltak, jobb
sorsra aligha hivatott alkotóink.

Ha csak az az egyetlen erénye lenne a MODEM-nek, hogy immár többedszer mutat be válo-
gatást a káprázatos Antal-Lusztig Gyűjtemény-ből, csak ezért érdemes volt felépíteni. Állí-
tólag kevesen látogatják...,  na és?  Hiszen "nem sokaság,  hanem lélek... tesz csoda dolgo-
kat". A Nemzeti Múzeumot sem keresik fel többen,- de Ott Van!!!
Egy kakukktojás  Csontváry-hamisítvány mellett egyből olyan képekkel indít, melyek nagyhí-
rű festők ritkábban észlelt oldalait mutatják meg.  Ferenczy Károly világos textilei helyett
a Háromkirályok zöldjeit ragyogtatja a  Parkban,  Mednyánszky  tátrai tájának baljós sötét-
jét a hegygerinc havas csíkja enyhíti,  a Templombelső békéjében csak a jellegzetes kolo-
rit árulja el  Fényes Adolf-ot. Rippl-Rónai visszafogottabb a  Bóbiskolás reggeli után szür-
kéjében, de Márffy Ödön fagylaltszín virágai legalább annyira meglepőek, mint az általában
alulértékelt  Orbán Dezső monokrómba hajló, csodás Passaui táj-a. Ilyen szárazon intellek-
tuális, ridegen komponált remekművet nemigen találunk a francia festészetben sem!  Aba-
Novák  zsenijét sokkal jobban bizonyítja  a drámaian energikus  Zugligeti  villa kertjében,
mint későbbi képeinek teátralitása,  Nagy István-t felértékeli  Kettős portré-ja és a Falusi
utca. Önarcképek ritka sora:  Korniss Dezső,  Molnár Farkas/!!!/,  Vajda Lajos architektú-
rával,  Nagy Balogh János... Tudott  Farkas István  kicsit kevésbé komor lenni /Idill 1937/,
Kondor:  Baltás király-jával,  a  Bálint Endre-i  Zsennyei Padlómotivumok-kal, az  Allegro
Barbaro-val  a közelmúltig ível az anyag.  Szegények vagyunk szobrokban:  Schaár Erzsébet
(bronz)-Bundás Nője, Tóth Menyhért brutális erejű, atavisztikus ősállata /Afrika/ örömteli
kárpótlás. Kassák Lajos kései, erőltetett fiaskóját Barcsay Jenő monumentalitást követelő
Architektúrá-ja súlyozza.
Úgy tűnik, egyre inkább érdemes negyedévente Debrecenbe menni, bizonyára az újabb vá-
logatások sem okoznak majdand csalódást: az Antal-Lusztig gyűjtemény kifogyhatatlan meg-
lepetései várnak...                                                                                            2010

                                              2 0 0 9     

Az Év Kiállítása:     CSÖRGŐ ATTILA                                     Ludwig Múzeum

Magánkiállítás:     VIRÁG JUDIT                121 LEGSZEBB MAGYAR FESTMÉNY

Legszebb:           A SZENTFÖLD ÖRÖKSÉGE               Szépművészeti Múzeum

Meglepetés:        MIRO PLAKÁTOK     Haggenmacher Udvar              Budafok

Gyűjtemény:       CSERNUS TIBOR                            Sulkovsky-gy.    KOGART

Emlékkiállítás:      RADNÓTI MIKLÓS                          Petőfi Irodalmi Múzeum

Életmű:              VAJDA LAJOS                               Nemzeti Galéria

Külföldön:          VAJDA LAJOS  KIÁLLÍTÁS                ANTWERPEN

Reneszánsz:       BOTTICELLITŐL TIZIANOIG                Szépművészeti Múzeum

Imponáló:          MESSIÁSOK                                     MODEM         Debrecen

Galéria:            KICSINY BALÁZS  A szobafestő halála  Park Galéria /MOM Park/

Kortárs:            MI VIDA         Musac Gyűjtemény      Műcsarnok

Végre!:            JAKOVITS JÓZSEF                             2B Galéria

Retrospekt:      SOMOGYI GYŐZŐ                              Forrás Galéria

Szobrász:          BÖRÖCZ ANDRÁS      Fakönyvek         Petőfi Irodalmi Múzeum

Mobil:              HARASZTY ÉDESKE                           Aulich Galéria

Fotó:               SANGHAI FOTO és PLAKÁT                 320 fok Galéria    Siófok

Végre jó:         10.ARC PLAKÁTKIÁLLÍTÁS                   Felvonulás-tér

Plakát:             TAKÁCS JÓZSEFNÉ                            Foltozott 56zászló  ARC

Pornográfia:      KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA                MODEM          Debrecen

Alternatív:        AZ ŐLTÉS MŰVÉSZETE                       Iparművészeti Múzeum

Generatív:        MINDENEMBERBOLDOGAKARLENNI      Első Magyar Látványtár    Diszel

Falfestmény:     ALSÓERDŐSOR-UTCAI ISKOLA

Folyóirat:         MŰÉRTŐ


                   
                      VISSZA  BEST OF 2009

Két vágyódó Tetraéder lebeg egymás felé,  plátói szerelmük panelkockában teljesedik be,
pókháló-drótokon mozgatott pálcikák alkotják a Kocka +Okta- +Tetraéder egyedek,  Ikoza-
éderben megvalósuló családegyesítését.  A gépezet tovább mozog, a törékeny testecskék
végeláthatatlanul járják  az összeborulás - szétválás tündértáncát.  Amott narancsot hámo-
zunk, kiterítve: a kacskaringós felületből következtethetünk a gömb szerkesztésének lehe-
tőségeire.  Csörgő Attila  kilencfélét próbált ki,  szögletesecske papírgömbjei  tétován fo-
rognak a ventillátorok függőleges szelében. Ábrándos kép: A különféle felületű golyók más-
más módon mozognak,  ahogy mi is sokféleképpen hajladozunk úgy,  ahogy a szél fúj...  Há-
mozni kockákat, sőt maketteket is lehet, padlóra terítve cikkcakkjaikat, nem mindennapos
látvány nyújtanak.  De még izgalmasabb  a furcsa ábrát összragasztani: szemünk előtt szüle-
tik meg egy egész toronyház!
Lefényképezhetjük a dobókocka röpülő forgását is,  kis lámpát szerelünk egyik oldalára, a
képet pedig a különböző irányokból, tükrökkel vetítjük a fotoapparátba. Ma a művész gon-
dolkodik elsősorban, a felmerülő kérdésre pedig láthatóvá tett válaszokat ad.  Hol van már
az ecset, a toll, a véső..., az eszközöket a technika és a fizika biztosítja.
Csörgő Attila univerzumában minden forog: még az asztal is, amelyen a két pohár víz felszí-
ne, enyhén lejtve egymás felé,  fittyet hány a gravitációra,  míg a Maelström-projekt faze-
kában 45 liter motorolaj alkot csillogó parabola-felületet. A biciklikerékre rögzített izzó ár-
kád-íveket rajzol, két forgó drótdarab fehér poharat, de legköltőibb a fényspirálokból, há-
rom forgómozgásból eredő Gömbörvény valószerűtlen transzcendenciája a térben.
Gyerekek! Ez a Jövő Háza: egy helyen a Fizika, a Technika és a Láthatatlant Láthatóvá vará-
zsoló Művészet!         2009

A zene nem absztrakt, nem valamiből származtatott forma, viszont, mint az önmagával való
teljes azonosság, irigylésre méltó jelenség  a képzőművészet,  valóságtól távolodni igyekvő
irányzatai számára. Ezért meglepő, ha egy muzsikus, aki ráadásul zeneszerző, grafikai műve-
ben nem szakad el a tárgyiasságtól. Tréfás klaviatúra, kottaképek, zenei jelzések, hangsze-
rek, - másrészt természeti képek, (Naplemente, A puszta télen, Ezüsthíd), stilizált megjele-
nitései. Reményteli a  Fecskék lendületes vonalvezetése, ha nem lenne csőrük, egyből az
áhított absztrakcióba ugorhatnánk,  ahogy a szórólap ölelkező hullámvonalai már mutatják
a továbblépés királyi útját. Moholy, Kandinszkij, Miro vajon mit tett volna egy átlagos com-
puterrel?!? Követeljük a tiszta zenei formát! Ahogy a Tűz angyala, az INRI csírájában jelzi a
lehetőségeket, a  Világégés,  a  Robbanás ősképei  pedig az alkotóban fortyogó vulkánikus
energiákat, melyek minden bizonnyal a Káosz örvényeiben, az erővonalak hisztérikus kavar-
gásában, a megfontolt kompozíció rendjébe kényszeritett mozgások extrém formáiban tud-
nának, eredeti módon realizálódni.

Kiterjesztett karú Krisztus szárnyal  Róma felett - Fellini  Nyolc és féljének felejthetetlen
nyitóképe villant be. A Falk Miksa utcai CsodaTárlaton  Kondor Béla Pléh Krisztus-a fogad-
ja a látogatót, a  Mesteré az utolsó kép is, a  Szent Antal megkísértése.  Közben pedig a
honi piktúra lenyűgöző sokoldalúsága, a válogató  Virág Judit érdeméből születő, fantaszti-
kus gazdagság. Perlrott Csaba Vilmos rózsaszín házfala előtt szeszélyes rajzú lombok, nagy-
bányai egének ultramarinja, a híres vörös hegy aljában köszön vissza  Ziffer Sándor keríté-
sén.  Mednyánszky  mindent ural:  a  Katonák karácsonyá-n naturális tüzek égnek az abla-
kokban, a pokrócok csíkjai metszőn élesek, de az  Ágyút húzó katonák  fölött már a hegy
sejtelmesen derengő látomása magaslik,  majd a  Zúzmarás erdő  csillámos fényeivel, mirá-
kulumként teljesedik ki a transzcendentális élmény. Lentebb a  Berény Róbert-pillér káp-
ráztat: a sápadtszín  Alvó nő rókával  szinte protoabsztrakt, míg a macskás csendélet mél-
tó társra talál  Faragó Géza amúgy szintén macskás, lámpafényes  Karcsú Nő-jében. Az imá-
dott arcú  Lotz Károly  Fürdő Nő, merész párosításban  Korniss Dezső bodobácsos Mezei
Vénusz-ával szembesül, Derkovits páratlan zsenijét az  Aukció  bizonyítja a képek üvegén
tükröződő licitálók portréival.  Czóbel Bélá-ra nem azok a homogén felületű színfoltok jel-
lemzőek, melyek a Bergeni lelkész vaskos kontúrjait töltik ki, de még a Ferenczy-imázs is
bővül a  Háromkirályok  zöld reflexeinek tovatűnő impressziójával. A korai Rippl-Rónai-t a
Feketeruhás nő fátylas hajzuhataga, a magyarországi éveket  Lazarine és Anella képviseli,
a monarchikus bájú  Lajos és Ödön társaságában.  Scheiber Hugó cirkuszi tömege  inkább
személytelen adóalanyok sokasága,  míg  Csernus Tibor Saint Tropez-én minden figura ön-
álló karaktert kap, ahogy az  Angyalföld  is a szerkezeti elemek  végtelen variációjából áll.
Lerogyva az élmények  gyönyörűséges súlya alatt,  pihentetőül az impozáns albumot lapoz-
gattuk. Sajnos, festményeket nem szabad reprodukálni, legfeljebb leltározási célból, ezek
a színek nem azok, - persze Malevicset, Hans Alberst lehet, de árnyalatokban élő képeket
nem! Vigaszul szolgálnak az illusztris személyek kommentárjai, egy Ungvári Tamás, egy Parti
Nagy Lajos mondatai mindig ínyenc csemegék...
Meg kell hagyni, az agyonkanonizált  Munkácsy  igenis nagyon jó festő: a  Poros út  sem a
szokott benyomást erősíti, de a  Virágcsendélet  még erősebb bizonyság, a váza faktúrája
elementáris, a haldokló virágok konyulása kontrasztál a heves gesztusokkal odarittyentett
kardvirág-szirmok torkolattüzeivel. Az egyik legszebb kép-pár  Aba-Novák mesteri kompozí-
ciójú Taverná-ja - Tihanyi Lajos  gyengéd  Pont Saint Michel-ével. Idei felfedezettünk, a
debreceni Szent Sebestyén-nel betört  Batthyány Gyula némi csalódást okoz mechaniku-
san sokszorozott lóverseny-közönségével, bár ha a fotonaturalizmus előképének tekintjük,
talán csak korán született és hamar kénytelen volt abbahagyni... Gulácsy Lajos irrealitása
lebeg  Az ópiumszívó álma és a  Dal a rózsatőről áttetsző poézisében,  Nemes Lampérth
városligeti fái, hátaktja,  de még csendélete is szálkás ecsetvonásainak utánozhatatlan fak-
túráját hordozza. Végül a legbelső, titkos szoba: Egry József Halász-ának lendületes vona-
lai szembesülnek  Paizs Goebel kanyargó színfoltjaival, a Vajda Lajos: Műtermi csendélet
vizavija a  Növényi élettér Gyarmathy Tihamér-tól.  Farkas István Sírakuzai bolond-jának
szikkadt okkerére  Bálint Endre zsennyei  Tritychon-jának deszka-natúrja válaszol,  Ámos
Imré-től végre  egy nagyméretű festményt láthatunk,  a tragikus árnyú  Sötét idők-et, fö-
lüttük pedig a kondori  Bukás grandiózus víziója dermeszt.
Hányszor is kellene még elmenni?  - Ekkora gazdagság megismeréséhez egy élet is kevés...
Virág Judit rászánta azt, - Hozsánna Néki és Köszönet!

A cím hangzatos, a NagyKözönséget be kell csábítani: sorjáznak a húzónevek, nagyrészt ér-
dektelenebb képekkel, az igazi érték a rengeteg kevéssé ismert kül- és bel/!!!/földi alkotó.
Hiszen például  Batthyány Gyula /gróf/ nevét, akinek cizelláltan Van Gogh-örvényes Szent
Sebestyén-je azonnal feltűnik, a napokban hallottuk először, de Tamayo gesztusokat is rit-
kán láthatunk. Ritkán láthatjuk Francis Bacon litográfáit, Abakanowicz ketrecbe görnyedt
Hát-torzóját, avagy  Dali-t pózolni  Gaudi  csontváz-Krisztusa előtt, ahogy revelatív élmény
a halálfej-botos  Mapplethorpe arcvonásait felismerni Munch Temetés-ének nőalakján. Az
ötvenes években iskolafolyosókon, vasúti kocsikban egyaránt díszelgő  Dózsa-sorozat félel-
metes intenzitása lejárathatatlanul érvényesül ebben a méltóbb környezetben,  Derkovits
kevéssé ismert arcát mutatja a Halottsiratók karakter-panorámája. A kiállítás igazi értékét
az először látott, huszadik századi művészek hosszú sora adja: Panagiota horizontálisan tor-
zított portrája, a Társalgás,  Apcar Baltazar réz-olvadék gyertyákkal díszített keretben fog-
lalt  Lunanarcia halála,  August Bröse 1913-as, fakó ecsetvonásokból szerkesztett A Halott
életre keltése, Tonitza temetői képének szikár siratóasszonyai. A téma legeredetibb alko-
tásai:  Leszek Boltanski  Apám halála  háromosztatú képén  Archimédesz, Jézus és az Apa
komor sziluettjeinek kontrasztja csak néhány vérfolt,  Christian Boltanski  Árnyak-ja átló-
san világított,  függesztett elemek  árnyékával operál.  A performerek is csalnak:  a tüskés
drótakadályból készített karikával hulahop-ozó  Sigalit Landau sebeit sminkmester csinálta,
a tövisek aligha sebezhették ennyire: kifelé állnak..., nem csalás, nem ámítás azonban a ta-
valyi vendég  Blue Notes  Putyin-Jézus-Puskin triója,  a "Győzelem zászlója"-filmet és a Két
Torony füstjét idéző  Hyjork/New York/, nem is beszélve a penetráns bajszocskájú Hitler-
Ikrek-ről.  Percekig kell nézni Jörg Immendorf plakátszerű tablóját, melyen a ledőlő Bran-
denburgi Kapu alatt békésen megfér  a Molotov koktélt csóváló, tetovált proletár az irdat-
lan nagykabátban pöffeszkedő bankárral.  Térképekre  rajzol  Tara von Neudorf  Patkány-
Rumaniá-t, A 2000 év kereszténységének terhe című képén a kígyófejű, hétlábú disznón
a Halál csontkarmú Kaszása lovagol,  de rossz a véleménye az  U.S.Army-ról is: muszlim fél-
hold sebzi a támadót. Vajda Lajos Piros Krisztusának vöröse izzik Gulácsy Lajos Keresztes
vitéz-én, igazi meglepetés  Anna Margit Céllövöldé-je: kedvünk szerint lőhetünk zsidóra,
nácira, magára a festőre, avagy csak úgy, gyakorlásképen,  bárkire illeszthető lőtáblára. A
politika is megkapja a magáét, Lenin Párizsban alszik a padlásszobában Frantisek Skala al-
kotásán, Lech Walesa álszenten térdel hajdani villanyszerelőműhelye előtt  Grzez Klaman  
installációjában. Szerencsénkre, a gyilokjáróban térdeplő  Kicsiny Balázs  búvárok, pizsa-
más karjukkal tele kupát emelnek szájukhoz,  fejükben inkább az értelem fénye ég. Az is-
meretlen,  Jaschik Álmos 1931-es diptychonjával  a kiállítás legizgalmasabb alkotóinak kö-
rébe lép, merész felülnézetben, erős rövidülésben ábrázolt, reneszánsz épületgeometria,
pont-emberkék  az utcán, , egyen-hívők a templomban,  örvénylőn ívelő Sátán a tetőn: a
Jézus megkísértése  XX.századi festészetünk méltatlanul feledett remeke.  A sok muszáj-
Krisztus között  Eugeniusz-Get Stankewicz  Do you itself-je az igazi, kezünkbe ad szöget,
kalapácsot,  ott a kereszt, ott a korpusz is,  nekikezdhetünk a felfeszítésnek... Eredendő
video-utálatunkat enyhítette  Bill Viola  poétikus finomságú  Hírhozó-ja,  a fekete vízből
felmerülő, majd buborékfűzért fújva  lassan visszaereszkedő test, a halott szemek, a leve-
gőért ziháló, tátott száj, reflektív áttételeivel mindent elmond az áldozati halálról.
Kell a reklám, kell a jó píár, de mindez mit sem érne, ha nem állna mögötte a MODEM gár-
dájának elszánt következetessége,  nagyralátó koncepciója,  amely rövid idő alatt a hazai
múzeumok élére emelte az új kortársművészeti centrumot, Debrecen jogos büszkeségét.

A Vörös Teremben stílszerűen a Mao-korszak agit-poszterei: "Felépítettük Sanghai Első Áru-
házát!" - mindenki kedvére válogathat  a teljesen egyforma mao-kék overallokból,  büszkél-
kedünk "Az Új Jangce Híd!"-dal, alaposan megfenyegetjük a gaz Amerikát: "Papírtigris, amit
legyőzünk!" Grafikailag nem rossz : kicsit Berény forradalmi plakátjainak  erős kontúrjai kö-
szönnek vissza...  A "felfutó" acélgyártást Vörös Sárkány jelképezi, de sárkányfejűek azok a
lándzsák is, melyekkel kisgyerekek döfködik, megérdemelt halálba, a Négyek Bandáját.
Van der Hilst a régi város belső tereinek mulandó szépségét mutatja meg: falapátok a kam-
ra barna falának támasztva,  hasas hombárok,  száradó ruhák,  vagy egy csomó  czóbelgrün
zöldség-szár a lócára vetve.  A lakószobákban már műanyag teáskanna, plexi-székek, a falon
mozgalmi plakátok piroslanak  úgy, ahogy a többi kínai fotón a Fantom Sanghai bontásra vá-
ró, öreg házai vöröslenek  a felhőkarcolók árnyékában.  A vízililiomok tengerében  még kö-
zépkori harcosok feszítenek, de az egyik öböl rejtekében két meztelen gyönyörűség búvik.
Hang Mingshi  Elveszett Paradicsom-a az elhagyott Angol Park, hattyús körhintával és egy
szomorú brontoszaurusz, hajdan csodált szobrával  a csenevész fák között. A régi házakból
bontott téglák elnyúló paralelogrammája  nem egy új épület alapozására vár,  mélázó gon-
dolatjel a háttérben égbe szökő kínai Manhattan előtt.
Chen Chunlin többszáz polaroid-képből szerkeszt impozáns mátrixot:  a Moszkva-téri emlé-
kezetes Öndivatbemutató-hoz hasonlóan,  fehér paraván elé állítja  a hétköznap embereit.
A tengerparti strandon  a csinoska lányok,  délceg izomlegénykék, büszke szerelmespárok
társaságában azért egy tehenes pásztor meg egy quados aranyifjú is felrtűnik, de tartogat
meglepetéseket a városi utca is: vak zenész görgős bottal, görgős kiskocsiján erősítőt, mé-
retes hangszórót hurcol, vállán mérlegként egyensúlyozza edényeit a vízhordó, portékáját
kínálja az ollóárus.  Egy úr asztalkájánál a teáját issza,  egyik irányból motoros,  a másikból
kerékpáros riksa száguld.  A pagodás tetőkkel díszes villanegyedben  trendi uracsok, dizáj-
nos dámák illegetik magukat, egyik bébijét öleli, másik a spánieljét.
A bíztató társadalmi körképhez a mohó építkezés panorámája társul. Yang Yong Liang régi
tusrajzok modorában zengi az új kor dicsőségét. A szeszélyes kontúrú hegyeket a növekvő
város toronyház-tömegei váltják fel,  a szárnyaló darucsapatot emelődaru-rengeteg. Közle-
lekedésí táblák erdeje, autócsordák hömpölygése helyettesíti a természetes környezetet,
költői fantom-látomás a szikár realizmust.
Alaposan felhevültünk a  Kenyérgyár  eszméletlen közegébe ágyazott kiállítás  lehengerlő
élményétől,  biztos, hogy  Juhász László 320 fok Celsius Galériá-jának vakmerő kezdemé-
nyezéseiből még sok jó fog kisülni!

A könyvekhez sok közük nincs, ezek hamisítatlan Böröcz-kasztlik könyvalakban, a bakancsok
ugyan könyveken lépegetnek,  vagy forognak,   futó, térdelő, ácsorgó lábuk is nőtt, belse-
jük polcain viszont az alkotó univerzumának ismert kellékei sorjáznak. Gemkapocs, tölcsér,
kaktusz,  - fűrész, lépcső, cipő és uszony.  Találó variációk teszik mozgalmassá a kollekciót,
szellemes ötletek, kiérlelt asszociációk.  A kidolgozás mívessége most is lenyűgöző, a fa ne-
nes anyagszerűsége maradéktalanul érvényesül, a rajzokon vázolt elképzelések valós mivol-
tukban erőteljesen hatványozódnak meg. Megforgattuk a lábbeliket, csoszogtattuk is őket,
szerencsére a PIM-ből nem kergettek úgy el, mint egyszer a Dohány utcai múzeumból...
A Garaczi haikukkal körített Budi-képregényben holtversenyben végzett az Ádám-Éva zené-
lő-Budi,  a Tutajon utazó budi és az Ejtőernyőző Budik...  Helyettünk kucorogtak  a Budik
a Budi-Színházban,  de a pingvinek is használták,  a Budi  Páter Noszter, a Gyóntató- és a
a Hord-szék, meg a formás Vadászles pedig mindnyájunkat hívogatott. 
Hiányoltuk a lépcsőn lemenő cipellőket, (akt nélkül),  de jócskán kárpótolt a kihívóan ver-
Gemkapocs-Uszony. Örültünk, hogy az emblématikus ceruzák után,  újra láthattuk a börö-
czi facsodákat és hogy mások is láthatják itt, még hosszú ideig...

Mindig nagy ünnep egy Somogyi Győző tárlat, talán nincs is nála eredetibb, meghatározóbb
alakja jelenlegi képművészetünknek.  A csoda már negyven éve tart, mióta első, rettenete-
sen elrajzolt, kiégett arcú melósfigurái megjelentek. Jöttek aztán délceg huszárok, deli ka-
tonák, de még a legnyalkább vitéz szemében is ott bujkált az egyáltalán nem hősi halál.
A mitikus kereszthalál parafrázisának morbid döbbenete: "Ez a zsidók királya": a Kezdet és
a Vég talányos mementója, de nem optimistább a  Feltámadás  víziója sem. Az  Öreg pár és
az  Anya archetipikus asszonya hasonul a  Látomás denevérűzte anyókájához, ahogy a falu-
végi cigányarcok tülökorrú vonásait nemcsak a karóba húzott jobbágy hordozza, de Petőfi,
Kossuth és Bem apó is. Ritkán találkozhattunk míves állatképekkel, a Fiát etető pelikán és
a tüneményes nevezetű Lappantyú meggyőzően képviseli őket, a tájrajzok között Torockó,
Székelykő  egy későbbi színezett változatot sejtet  a beírt kolorit-jelzésekkel, de legalább
ennyire drámai  Galícia  fekete-fehére.  A moszatszerű organikus felületek,  melyek a port-
rékon is meghatározó szerepet játszanak,  teljesen uralják  a Káli-medencés  Térképvázlat
és a Hullámok textúráját.
Ennyi nagyszerű lapot régen láttunk egyszerre, - hát irány a hajdani Derkovits Terem, a mai
Forrás Galéria kiválóan rendezett kiállítása az Oktogonnál, a Teréz 9-ben.

Minden évben megnézzük,  esőben, szélben, éjjel andalogva,  avagy éppen futva, a nappali
rohanatban.  Sokszor percek is elégségesnek bizonyultak,  de az idei,  minden bizonnyal az
eddigi legjobb, megkívánta az órányi szemlélődést. "Állítsuk meg a tömeggyilkosokat!"moz-
gósít a  Love Plankton logojú, a Nippon Research Fishing álszenten tudományos bálnairtá-
sát parodizáló óriásposzter,  de a hazai fehérje-ipar álmai is  megkapják a magukét:  Ahol a
kolbász is kerítésből van... Jövőre valószínűleg éppen itt, a Hősöm Terén vonul majdand a
Critical Bus menet, ha így megy tovább, mi utazók cipeljük  a tonnás jármű-tetemeket, fel-
téve, hogy nem zárják le,  AUDI-sávval, kizárólag Merciknek, BMW-knek fenntartva.
Magyar vagyok, nem turista! - mutatkozik be egy cigány honfitársunk, míg a fehérebb pol-
gár "Magyar vagyok, nem gárdista!" - trikóban virít.  A nemzetközi pályázaton első díjat el-
nyerő, zárt és nyíló bilincsekből formált  Year of Liberty 89 szlovák alkotás, de mi sem val-
lunk szégyent, legalább is önismeretből.  Semmit sem csinálnék másként!,  mondja  Kocsi
Olga, 2009-ben ugyanabba a virágvályúba térdelve, amelyben 1989-ben, kisbabaként fotóz-
ták.  De azért van itt ébredező nemzeti öntudat:  Tovariscs Konyec! - utal a legendás szlo-
genre a korrupt nyakkendős csuklóján csattanó mai bilincs. Hazai állapotainkat metsző hu-
morral jellemzi a gyermekrajzok stíljében készült Kurucinfant.hu, állításait a "Dobj be Te is
egyet! Garantáltan tűzbe hoz!" Molotov Coctail-reklám hitelesíti.  "A csapvizet ma nem ér-
tékeljük" - De másnap... - posztert  csak a szöveg élteti, kifejezőbb a grafikailag lendületes
Csapvíz,  a nyújtott C  szárából buggyanó vízcseppel.  Megjelenik az  ifj. Széchenyi István
DiákHitel című közgazdasági alapműve, a kulturális plakátok díjazottjai között boldogan fe-
dezzük fel a Monostorapáti Sátoros Ünnep falragaszát.
Nagymamánk mosolyogva foltozza a lyukas 56-os zászlót, de még erősebb  Takács Béláné fő-
díjas trikolórja, amely már frissiben bevarrt állapotban mutatja lobogónkat.  Öröm, hogy a
poszt-feudál címer nélkül, de elgondolkodtató, hogy a kerek folton alig van hely a vér piro-
sának, csak az alján szerénykedik a remény zöldje: az egész majdnem  CSAK  FEHÉR...
...A megdermedt  Időkerék tövében kilenc Homeless ElepHánt búsong, - valahogy mégis uj-
jongva sétálunk el az őszi alkonyatban.

Bizony a Tömegkultúra eleve /majdnem?/ Giccs,  a Reklám szinte teljesen..., - akkor ugyan
milyen alapon kárhoztathatóak  a generatív alkotókedvű hétköznapi festők, pingálók, rajzo-
lók? Hát még ha szőnek, színeznek, lehetetlen alkotórészeiből eszkábálnak félnaív dolgokat?
Vörösvári Ákos Látványtár-a idei tárlatán, a jól bevált módon gyűjtötte be az inkább jóízű,
mint bántó művecskéket. A hegyi tavacskán úszó csolnak vitorlái, fehér lángnyelvekként lo-
bognak, liliomszirmot formázva,  a rózsaszín viasz-elefánt emberi ülepet formázó farát fordít-
ja felénk, természetesen a fülei is antropomorfok, csak a kanóc-ormány jelzi gyertya mivol-
tát. Az uborkásüvegben pompázó, színes kupakok  a rendezők kreativitását dicsérik, amely-
nek hivatásos megfelelőjét is  megtaláljuk:  Gellér B. István  porcelán Lédá-ja,  Szemadám
György Tépett hattyú-ja verseng a giccsfestők címerállataival. Utóbbi  Angyalos szék-ével
három dimenziót is uralja, ahogy  Fodor Ákos játékra ingerlő Csocsó-ja is.
Veress Lidi néni  88 éves korában kezdte, - vonalkontúrra redukált,  pasztellfelületű képei
semmilyen értelemben sem illenek ide:  öntörvényű, elementáris tehetséget jeleznek, egy
sajnálatosan későn ébredt, őserejű egyéniséget.  Örültünk a vele való újabb találkozásnak,
de az ő alkotásai tavaly, a nagyok között voltak méltó helyükön.
Az ajtófélfa fölött baljós figyelmeztetés: Előre Magyarok!  Baktay Patrícia  sziámi ikerként,
háttal összenőtt hintalovai  páratlan eleganciával jelképezik  a magyar átkot: nálunk még a
lovak is ellenkező irányban húznak...

Csúnyán ömlesztett, gyengécske anyag. 30 kép több lett volna, azért annyi jó fotója volt...
Más a hírlap-szenzáció, ami akkoriban a mai TV-nek felelt meg és más a értékes fotográfia.
Mondjuk a haifai menekülttáborban,  a sátor előtt zokogó kisgyerek,  a kopaszra csúfított
"kollaboráns"-lány, /...lám, a csőcselék  milyen bátor  a vesztesekkel szemben és hogy kus-
solt a megszállás idején.../,  - a puskás Hemingway fiával a folyóparton,  /kontrasztja az íz-
léstelen palackból kortyoló.../, na de a többi!  Azok az iszonyatosan hamis,  beállított spa-
nyol harcosok, a pisztolyos Taro és a hírhedt csúcsmanipuláció: a milicista! Elvitathatatlan
érdem, hogy ott volt,  hogy leugrott az ejtőernyősökkel,  van is ott egy véletlenül jó kép,
annak az aláírása sántít: látható, hogy nem a levegőben, de a földről készült... (na és?).
Nagy charmeur volt, fantasztikus kapcsolatokkal, - aki Seymour-ral, Cartier-Bresson-nal tu-
dott céget alapítani - és ők még nem is nők voltak... Másrészt miért is magyar, a származá-
son kívül? Ionesco vajon román? Brancusi? Chagall? Most már könnyű befogadni, előbb kel-
lett volna. De ha annyira a miénk, miért nincs kiírva, hogy: Friedmann Endre?!?

Elég nehéz volt ott megmaradni...  Egyiptom, Babylon, Róma tette rá a kezét és végül sike-
rült elüldözni a zsidó népet,  melynek ivadékai  csak majd' kétezer évvel később térhettek,
részben, vissza - és a történetnek sajnos, koránt sincs vége... A jeruzsálemi Izráel Múzeum
azonban nem történelmi sirámokkal foglalkozik, hanem egyrészt a színhely különböző korok-
ból származó kincseit gyűjti,  másrészt, a jelenkorig a zsidóság kultúrájához, bármilyen szá-
lon kapcsolódó alkotásokat.  Ideális módon,  mindössze  negyven tárgyat láthatunk,  lazán
komponált, egész kis helyiségekre tagolt térben, gyönyörűséges kék homályban, ahok csak
a művek és a feliratok vannak megvilágítva.  Hát így néz ki egy igazi kiállítás! Nyugodtan né-
zelődhetünk, hosszan tanulmányozhatjuk,  mondjuk a Holt-tengeri tekercsek darabjait, az
1859-ben, viaszpapírra készült Louis de Clerquc fotót a Damaszkuszi Kapuról, vagy az egyip-
tomi jellegű terrakotta koporsókat. Végtelen, szent nyugalom, nyoma sincs a dölyfös Vati-
káni Múzeum vagy az  Ermitage raktár-dömpingjének.  Chagall imádkozó zsidója  jól megfér
Rembrandt  Szent Péterével,  a holt-tengerben úszkáló dinnyék videója  Rothko absztrakt
képével. Utolsó vacsorából kettő is van:  Adi Nes fotonaturján sziesztázó katonák alakítják
a leonardói figurákat, míg  Serrano döbbenetes műve roncsolt portréfotókból áll: az elren-
dezés itt is a reneszánsz mintát követi, de sejtelmesen bugyborékoló víz alatt... - és valaki
hiányzik, természetesen Júdás.  Az utolsó kabinetben márványnak látszó, élethű műanyag-
szobor áll, úgy, ahogy   Mark Wallinger  a Trafalgar Square egyik üres talapzatára helyez-
te, a bámuló londoniak elé állítva jelenkori, töviskoronás Krisztusát: "Ecce Homo!"
A felejthetetlen Kopt Kiállítás óta nem részesültünk ilyen fenséges élményben, oly ritkán
érethetjük magunkat, penzum-teljesítő látogató-robot helyett, békésen szemlélődő, alko-
tó embernek...

Peti bácsi mesélte, hogy az alattuk lakó Éliás-gyerekek anyjukkal együtt vidéki rokonoknál
nyaraltak 44-ben,  soha többet nem jöttek vissza,  munkaszolgálatos apjuk hazatérve üres
lakást talált:  huszonéves fiát valahol Pest határában lőtték agyon.  A törvénytisztelő, ren-
des magyar állampolgárok emelt fővel vonultak be,  hogy fegyver híján,  csákánnyal-ásóval
védjék a hazát. Bizony: megszökhettek volna, százszor is! De nem ellenségnek érezték ma-
gukat, legfeljebb, átmenetileg, másodosztályúvá sorolt hazánk fiának. Radnóti Miklós, aki
igaz katolikus volt és a legigazabb magyar költő, háromszor is eleget tett a behívó-parancs-
nak és az utolsó percig,  mint "a kor igaz tanúja", sort sor alá körmölve írta verseit. Halála
nem háborús esemény: egy fajüldöző ország aljas, békebeli gyilkossága.
A PIM kiállításán  Vajda Lajos  két kései, szén-örvényes grafikája ad komor felütést, amely
a továbbiakban  Ámos Imre félelmetes háborús vízióiban , apokaliptikus látomásaiban kitel-
jesedve, mindennél erőteljesebben érzékelteti a szörnyű évek iszonyatát. Sokoldalú doku-
mentáció segítségével követhetjük a költő életútját,  levelek, írások, fotók sorjáznak gon-
dosan komponált tablókon. A barátok az akkori irodalom nagyjai, akik a szűken vett irodal-
mi életen túl, a nyaralások, kirándulások, baráti összejövetelek szereplői is. Erősen megti-
zedelték őket a vészterhes idők,  legfeljebb minden másodikkal találkozhatunk  a háborút
követő művészeti életben.  Levelezőlapokon hazavihetünk egy-egy, fotóval kísért alap-ver-
set,  szívszorító a "Levél a hitveshez",  a Duna-parton, összefonódó kezekkel napozó házas-
pár képével. Ott vannak a tömegsírból előkerült kéziratok, a végzetes sorok gyöngybetűk-
kel, hallgathatjuk a túlélők tanúságtételét, még egyszer végignézhetjük egy sors stációit,
majd magunkba roskadva, nagy csendben sétálhatunk el a Károly Mihály utcán, ahol most,
mint hajdan  "a Rue Cajus utca sarkán": "kissé lejt a járda"...  Gondolatainkban  már mind-
örökké  "cseppje hull a méznek", "bakter integet",  "...és Fanni várna szőkén a rőt sövény
előtt, míg árnyékot írna lassan, a lassú délelőtt..."

Évekkel ezelőtt, egy budafoki szórakozóhelyet hirdető poszteren,  síléceken futó H-betűt
ábrázoló  Miró-grafika tűnt fel:  miután Magunkra ismertünk,  azóta is szerkesztőségünk fa-
lát díszíti. Úgy látszik, a XXII.kerület hevesen mirófil, a Klauzál Gábor Művelődési Központ
rendezésében elképesztő mennyiségű,  eredeti Miró-plakátot állítanak ki a Haggenmacher
Sörgyár régi palackozó-üzeméből kialakított,  remélhetőleg a jövőben kulturális funkciót is
ellátó épületben.  Leleményes módon  a  testvérváros  Kristianstadt  Kortárs Művészetek
Központ-jából sikerült az egyedülálló gyűjteményt kölcsönözni, Magyarországon eddig ösz-
szesen nem láthattunk ennyit!
Gyermeki ákombákomok a legszigorúbb formai követelmények rendszerében, űrlények, ko-
boldok, játékos manók: de leginkább markáns vizuális jelek, amelyek elsődlegesen csak ön-
magukat reprezentálják.  A vaskos tus-piócák  zöld-sárga-kék felületeket ölelnek, gesztusa-
ik minimálisak, mégis tökéletesen uralják a teret.  A különös lényeknek mindig van szemük,
vörösbe ágyazott izzó fekete,  lehetnek halak, faunok,  mesebeli állatok.  Spanyolországot
fekete-kontúrú,  tűzvörös Napkorong jelképezi, karcolt csillaggal párban.  De a Drága Mes-
ter egyáltalán nem spanyol:  katalán Ő, saját a nyelve, saját a hazája,  így a legtöbb plakát
katalóninai múzeumok, kiállítások részére készült.
Egyetlen kép előtt is percekig álldogálhatunk,  olyan kép-zene ez,  amit a szemünkkel hall-
gatunk,  de mindegyik alkotás teljesen önálló világ,  nem újabb variáció, hanem a teremtő
szellem autentikus gyümölcse.  Mindig a mívesen kidolgozott Szépség,  a mesterségbeli tu-
dás Mágiája, ahogy az általa illusztrált Jaques Prévert versben áll: "toujours la suprenante
beauté du travail bien fait, toujours la magie de Métier."
Mindannyian őrzünk Miró-reprodukciókat,  nosza: futás Budafokra!  Csak 20 perc a Körtér-
től: 33-as busz a Vágóhíd-utcáig, /...tudjuk: a Budafoki Borkatakombánál.../

Debrecen is épített egy kortárs múzeumot,  de abban a fő attrakciót csak a 70-80 éves re-
mekművek jelentik. A MUSAC gyűjtemény viszont szinte jelen idejű és kizárólag latin nyelv-
területről válogat.  Persze, sok az üres video-installáció,  a gyengék menedéke, egy csomó
kép pedig jól felnagyított, csodás részletgazdagságú , sima fotó...  Ha van egy rossz képed,
csinálj sorozatot belőle, vagdald össze és szét artisztikusan,  írj hozzá lila szöveget és máris
kiállíthatod! Kivétel erősíti a szabályt: Angel Marcos FIB 08 2007 című grandiózus koncert-
fotója maga a gyönyör és végre nem az izzadó, álőrjöngő előadókat mutatja, hanem a resz-
ketőfejű, csápoló tömeget: arcok nélkül. Fotó vagy sem, mindegy: kép!  Mellette a nyolc-
részes panoráma-kép a strandról,  ásító unalmú, tartalmatlan dokumentum csupán, bár ké-
pes érdekes perspektívát láttatni.  Két monumentális alkotás azonban  feledteti kételyein-
ket: a chilei  Alvaro Oyarzun  terepasztallá változtatta  a Műcsarnok hatalmas apszisát, há-
borús tájképpé csata után. Timor, Afganisztán, Koszovó..., sorjáznak az ENsz-csapatok állo-
máshelyei, égő házak, füstölgő romok, lakatlan szellemvárosok, melyek felett az UNO zászló
lobog sejtelmesen, -  Abigail Lazkozco  murális képe,  amely valóságosan a fehér falra lett
fekete sziluettekkel festve, a nagy mexikóiak modorában, szociális elkötelezettséggel kiált-
ja világgá  a papok, katonák, rendőrök által nyomorgatott  tömegek szenvedését.  Brutális
expresszívitás, primitív őserő, három teremfalon agresszíven körbezáró remekmű. 2009

A magyar részleg csúfosan leszerepelt,  a "tű-cérna-fonal" fogalmak mentén összerántottak
néhány vacakot és szégyenszemre, ki is állították.  Annál imponálóbb a Műhímzők Céhének
válogatása,  amelyben a technikától teljesen függetlenül,  a kortárs képzőművészet értéke-
it vonultatják fel. Két magyar, Szabó Veron és Csókás Emese finoman kidolgozott orchidea-
variációkkal menti meg a böcsületet. Cindy Hickok Elmúlt vacsorá-ja a Leonardo-kép para-
frázisa: az apostolok helyét  a művészet nagy idoljai foglalják el,  Maria Ryan hímzett képe,
A skalandi imaház,  ruháról lepattanó pöttyeinek,  röpülő bolháinak groteszk humorán túl
a virtuóz rajzosság öltésbe mentett varázsával lep meg. Maga az öltés a témája az igen szel-
lemes Javítom magam-nak,  de a képét cérnaujjakkal hímző  Dürer se kutya... Találunk fo-
nálból készült folyami rákot, teáskannát és napozóruhát, evidens, hogy Berenike királynő
meséje  Katherine-May Carey kézimunkája által kel életre.  Egy horgolt fej tekert ráncok-
ba fordul, ruháját földbe fúródó tűkben végződő cérnaszálak alkotják. Grafikai indíttatású
a Turisták szemlélik a British Múzeumot,  de a pálmát  az akcióhősökkel dekorált paplan
viszi el. Az egész kiállítás maga az alkotás ujjongó öröme, a protokolltól, trendtől, divattól
és sznobériától távoli, egészséges kreativitás felszabadító mámora. 2009

Kortárs? Magángyűjtemény? Up to date? Magyar?!? Nem sok egy kicsit?... Mégis igaz: két üz-
letember Szombathelyen egyedülálló arzenálba mentette a 80-as-90-es évek  hazai fiataljai-
nak jelentős alkotásait, napjainkig.
A Munkásmozgalmi-Ludwig aulájában  Halász Péter Óriás-Revolvere forog fenyegetően Tró-
feának látszó, fegyvert rejtő tárgyai előtt,  hasonló léptékű, Gross Arnold-finomsággal raj-
zolt Galagonyabokor dicséri  Varga Ferenc-et, a képernyőn pedig  Ádám és Éva naiv kom-
mentárral fűszerezett őstörténete látható a  Komoróczky Tamás-Gurbánovits Attila  szer-
zőpártól.  Szarka Péter  csillogó fémbe öltözteti a  Lázadók szobrai-t,  Karácsonyi László
űrlényének már csak fémszalag-bordázat jut. Németh Hajnal a web-kamera lehetőségeivel
él  Comfort-os heverőjében,  Bodó Sándor magát a Földet forgatja földgömb-alakban, a le-
mezjátszó különböző sebességeivel. Az egyik márványpadozatú folyosóvéget Tarr Hajnalka
bunuel-i birkái foglalják el, előre gyártott instant-létük révén  akárhová terelhetők, voltak 
már pályaudvaron, szállodai recepció előtt,  - talán még a Parlamentbe is bekerühetnek...
A másodpercmutató képeinek széttükrözésével  Várnai Gyula  az  Idő legújabb cáfolatá-t
adja,  Csáki László futball-labda kollekcióval helyettesíti a Jó Labdaérzék Sport Club arc-
képcsarnokát, míg a TV-ben "csak" egy mérkőzés pereg, mint esztétikai csúcsélmény.
Sziporkáznak az ötletek, vibrál a tér, pezseg az élet a rettenetes környezetben: ilyet sem
ez a szomorú múltú múzeum!  És hogy a jövő se legyen biztató:  Ariadne fonala, vakvezető
kutya és GPS segítségével is alig lehet a kiállítást megtalálni... Nem telik néhány táblácská-
ra, avagy szégyeljük az alkalmi irányító cédulákat?!?   Vagy jobb, ha Népünk nem is látja az
újat és leragad a másodlagos frisseségű mélyhűtött Munkácsynál ?!?
Pedig a szokásos eszközökkel dolgozók is kitesznek magukért:  SZAF noteszlapokból alakít-
ki, talán az írni nem tudás kínjait megjelenítő Kereszt-jét,  Pintér Gábor stílvariációs port-
résorozata imponáló,  Szűts Attila  pasztell-ködben úszó,  eső mosta fasora ábrándos gyö-
nyörűség. De azért mi leginkább a konceptuálisabbak körül keringünk, mint  Szalay Péter
Libero arbitrió-jának éji bogara az izzólámpa fényében.
Kortárs? Magyar?? Magán??? Up to date?!? IGEN!!!...: van remény! 2008

Lábujjhegyen jártunk szentendrei múzeumában,  dühöngtünk a new yorki képcímváltozta-
tó önkényeskedésén,  örültünk, ha felbukkant egy még nem látott kép  valamelyik magán-
gyűjtőtől.  De most, végre,  reprezentatív teljességgel állunk szemben, a múlt század első
felének legnagyobb művésze került méltó helyre.
Már az 1927-es  Házak lépcsővel rejti a későbbi stílusjegyeket, a 34-es egyvonalas portrék
szédületes rajztudást jeleznek, a szentendrei képek még részleteznek, de egy  Csendélet
már a teljes redukciót mutatja.  A motívumok eredete nagyszerűen követhető a szigetmo-
nostori parasztház, harangláb, oromdíszítmény vázlatokon és aztán jönnek  a jól ismert re-
meklések: a Barátok, a Maszkos, Liliomos, Felmutató kezű Önarcképek, az egymásra úszta-
tott elemek kompozíciói a szárnyaló feszületekkel, elrajzolt ablakokkal. Nagyon sok a meg-
lepetés! Bel- és külföldi gyűjtemények  soha nem látott kincsei, vagy éppen a Galéria rak-
tárában dugdosott grafikák:  Lámpaember Madonnafejjel,  Petróleumlámpa vásári síppal,
Profil madárszemmel,  naranccsal szálkázott  Madárarc.  Az  Absztrakt önarckép már natu-
rális témáktól való távolodást sejteti, egy világító szempár, egy hajfonat, egy bagolyfej már
csak tétova kalaúza a minden áron értelmezni vágyásnak.  Ágas-bogas, indázó, szárnyaló és
örvénylő vonal-kötegek adják a totális zeneiséget,  a formák uralma, az önmagában létező,
belső képek csodája következik. Címek ugyan vannak néha, de az hogy Indián csónak, Sün
ezüst kockával,  avagy  Koponya madárral papír repülőkkel,  már pusztán a katalogizálást
könnyíti,  a szénrajzok követhetetlen motívumokból épülő,  autonóm vizuális kompozíciók.
Félelmetes áradása ez a minden előzményt nélkülöző vízióknak, amelyek saját korukon túl,
talán még ma is unikálisan újszerűek. Soha ilyen átfogó gazdagságban nem láthattuk Vajda
Lajos rövidre szabott, mégis teljességet sugárzó életművének  ilyen káprázatosan sokszínű
bemutatásban. Csontváry - Moholy - Vajda - Kondor... ez a XX.század kvintesszenciája.

                                             2 0 0 8      

A Legfontosabb:      FRANK O.GHERY                         320 Celsius fok Galéria    Siófok

Az Év Kiállítása:        AGNES DENES                                                Ludwig Múzeum

Legjobb kiállítás:      BLUE NOSES    KORTÁRS OROSZ KIÁLLÍTÁS     MODEM  Debrecen

Történelmi:            AZ 50-ES ÉVEK MAGYAR "MŰVÉSZETE"             MODEM  Debrecen

Retrospektív:          MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ                                     Nemzeti Galéria

Avangárd:               BRACO DIMITRIJEVIC                                         Ludwig Múzeum

Esemény:               MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA   MOME Divatbemutató    Iparművészeti M.

Életmű:                  KORNISS DEZSŐ                              Művészetmalom   Szentendre

Kortárs elődök:       KIÁRAMLÁS ÉS DELEJ                                       Centrális Galéria

Gyűjtemény:          LEVENDEL LÁSZLÓ                                        Nemzeti Galéria

Kortárs gyűjt.:        IROKÉZ-GYŰJTEMÉNY                                       Nemzeti Galéria

Építészet:              KÉK MAKETT-KIÁLLÍTÁS             néhai Kortárs Építészeti Központ    

Magánmúzeum:       XX. SZÁZADI MAGYAR FESTŐK          LÁTVÁNYTÁR            DIESEL

Festő:                   SOMOGYI GYŐZŐ                                            Vármegye Galéria

Galéria:                 BARABÁS MÁRTON    Síkplasztikák és Tér-képek    Aulich Galéria

Kortárs:                 HENCZE TAMÁS                                               Kiscelli Múzeum

Fotográfus:           VANCSÓ ZOLTÁN    Egy elrejtett napló képei     nessim galéria

Fotográfia:            SZILÁGYI LENKE                                                  Platán Galéria

Foto retró:           ANDRÉ KERTÉSZ                                            MODEM  Debrecen      

Három Fotó:          MAPPLETHORPE                                    Szépművészeti Múzeum

Külföldi "magyar":    LUCIEN HERVÉ                                                         Mai Manó

Legeredetibb:        PIM VÖRÖS BUSZ     Nyugat 100                        Szerte Szét...

Irodalmi:                NYUGAT 100                                       Petőfi Irodalmi Múzeum

Emlék-kiállítás:        VLAGYIMIR VISZOCKIJ                           Petőfi Irodalmi Múzeum

Folyóirat:               MŰGYŰJTŐ



Legszebb:              MEGYERI-HÍD !!!                   HUNYADI MÁTYÁS és csapata

Viadukt:                KŐRŐSHEGYI VÖLGYHÍD                  

Rekonstrukció:      SONNENSCHEIN-HÁZ              Tűzoltó-u 24

Még a megnyitás előtt felmenni  Rád,  csodálni a kettős gyalogos-biciklista járdád, az átló-
san feszülő drótkötelek tündéri legyezőjét,  vágyakozva nézni  a nyolc emeletes pillérkam-
rát, ahová földi halandó nem teheti be a lábát. Életre szóló élmény volt végre közelről lát-
ni az utóbbi húsz év egyetlen olyan budapesti alkotását, amelyre joggal büszkék lehetünk.
Elszalasztottuk  Hundertwassert,  meg se hívtuk Frank O.Gheryt,  Eggerath talán most jön,
bár az előjelek újabb Gödröt jósolnak... De Te állsz! Téged a Mi  Hunyadi Mátyás-unk ter-
vezett és az általa vezetett  fantasztikus csapat  épített meg!  Négy keréken végigsuhanni
két és fél kilométer hosszodon,  végül is három igazi hídon keresztül:  a kisebbik Duna-ág,
a szigeti rész és végül a táncoló könnyedségű,  ferdén felfüggesztett  Nagy Dunai-szakasz.
Mintha fogpiszkálók tartanák az irdatlan terhet, mintha a levegőben lógna, csak úgy..., az
egymást kioltó erők káprázatos egyensúlya, gyönyörűséges látomás.
Kit érdekelnek a bugris falvacskák kapzsi ármánykodásai,  miért fontos az, hogy nincs foly-
tatása, "nem vezet sehová..."? Igenis vezet: egy olyan jövőbe, ahol országunk nem  Mátyás
király  hódító háborúival  büszkélkedik majd,  hanem a kortárs  Hunyadi Mátyás korszakos
alkotásával.

82 helyszín, 40 000 látogató után, 9000 km-es zarándoklatának végén,  végre Budapestre
érkezett a  Petőfi Irodalmi Múzeum  legendás  mozgó kiállítása.  Az Írók fotóival dekorált
csodajármű most a Károlyi palotáaval szemben, az  Egyetem-tér sarkán látogatható:
kedd 10 - 18, szerda 10 - 22!!!, csütörtök, péntek 10 - 18.
A Nyugat 100 kiállítás természetesen még megtekinthető a múzeumban!

http://www.toptipp.hu/kiallitas/index.htm#pim

Míg nálunk hamvába holt, a litvánok Vilnius-ban épülő  Kormányzati Központ-ja tökélete-
sen illeszkedik a meglévő a meglévő templomok, épületek,  de még a tetők dőlésszögéhez
is. a gyönyörű maketten  a gilisztaölő varádics virágzatának  okkerbe száradt ernyővirágza-
tai reprezentálják a fákat... Az északiak mindig is remekelnek,  svéd és finn alkotásokon kí-
vül igen izgalmas egy szintén magvalósult észt lépcső, amely egyre magasabb fokokkal érzé-
kelteti a várba felvezető ostrom-út nehézségét,  miközban a gyengébbeknek ott sorjáznak
a szokványos méretűek is.  Salzburg főterén  MacskaSétány  kanyarog, a spirál-emelkedés
büvöletét azonban legszebben a Sanghai-i Világkiállítás Dán Pavilon-ja képviseli: guggen-
heimi úton kerekezhetünk felfelé kiállított bicikli-sorok és a látogató-hadak között, a kör
középpontjában lenn pedig a koppenhágai sellő szobra tükröződik a vízben.
Nem örülnénk,  ha Zoboki újabb dilettáns koncertterme épülne meg Pécs városában, de
hatalmas érdeklődéssel várjuk a  Közraktárak Cet-jét  Oosterhuis-tól és a  Lánchíd budai
végén a  Clark Hotel-t. Törökbálint megérdemelné a játékos figurákkal lyuggatott tetejű
óvodát, a budafoki Víztorony már áll és reménykedünk,  hogy lesz egyszer  Orangerie-nk
a Népligetben,  a Fűvészkert-ben meg új arculatú fogadó-épületünk...
Öt emeleten 100 szobában 100 makett, a fotókkal, szöveggel, videóval kiegészülve, szán-
junk rá két órát, megér egy világkörüli utazást. A Harmadik Emeleten látható Belvárosunk
leendő büszkesége,  Zaha Hadid eszméletlen  KristályCsepp-je,  amely a  KÉK helyén fog
fényeskedni, ha igaz, néhány éven belül!

A szentendrei padlásszobákban hárman is keresik az újat alkotás titkát, Vajda nagy igéret,
akinek útja, félbeszakítva is az  Örökkévalóságba vezet,  Bálint és  Korniss pedig,  tőle és
egymástól is elválva, önálló életművek teremtői. A Szerb Temető Bálinté is lehetne, a Fej
és an Bagoly Vajdáé, de már a '44-es sírkeresztes fej autentikus, a szentendrei kapuk, há-
zak, kulcsok csak motívumaikban rokoníthatók a társakéihoz. A híres ablak-kontúrból szüle-
tik a  Fuvolázó,  boszorkányok és ördögök helyett a titokzatos bodobácsok jelennek meg.
A  Tücsöklakodalom  szintézise az első évtizednek,  a Halász tömörségében emblematikus,
a továbbiakban mindez az Allegro Barbaro-ban folytatódik,  a csúcs a fekete alapon titkos
üzenetet hordó  Mese. Még a szűrmotívumok is visszatérnek, amíg a magyar trikolór a nem
hazafias hungarikumot reprezentálja.  Imponáló a kiállítás,  az ismertebbek vonulatába szá-
mos ritkán,  avagy soha sem látott kép illeszkedik,  a gondosan nagyvonalú,  koncepciózus
gyüjtőmunka eredményeképpen. Egyedülállóan szép a tér, az egymásba nyíló szintek, a ba-
ráti felületek és első legjobban a csodálatosan alkonyi-bíbor téglapadló...
Hozzánk legközelebb természetesen a kalligráfiák állnak. Ha ezt akkor a Világ láthatta volna,
senki nem beszélne tache-istákról, firkancsokról, jelmázolókról... A felületképző festéknyo-
mok örvénye, a fekete-vörös színpárosítás,  a heves gesztusokból szublimált tökéletes szer-
kezet valami megfoghatatlan transzcendencia égi egységében. Fakózöld mocsárképzet, sár-
gás fényű aranybarna ragyogás, bűvös struktúrák a csiszolópapíron: elragadó képzene, a le-
írhatatlan titkok homályló mélységeiből.

Hiába kerítették  narancstrikós pittbullok,  a nyolcméteres  Sztálin Jóskát látva a ruhatár
ablakából, inkább nem adtam be a táskámat. Az udvari festők, meglepő realitással meredt-
szemű rettenetnek, avagy hypertróf alkoholistának ábrázolták, bezzeg a mi-kusunk joviális
bácsikává hízelegte.  Rákosi is kedélyes atyácskánk inkább, csak  Pór Bertalan merte szú-
rósszemű csinovnyiknak festeni.  Mert voltak itt akkor is  igazi festők:  Csernus Tibor-nak
már a témaválasztása megüt,  Három lektor, de hívhatjuk nyugodtan cenzornak is őket, a
Szabad Népet félve böngésző, ám még kávéházi fölénnyel uraskodó triumvirátust, a későb-
bi sajtómogulokat.  Benedek Jenő tudott, de alább adta,  FelekiNÉ/!/ Gáspár Anna nem,
de nem is erőltette zsánernél feljebb. Kokas Asztalos-a komoly kvalitásokat mutat,  Rozs
János expresszív elánnal harsogtatja az Úttörők-et. Gyöngyszem a sárban: titokzatos Isme-
retlen festő szinte hyperreál képe,  a kisdobos lánykák  kanalas orvossággal gyógyítgatják
játékmackójukat,  a háttérben hodleri sormintájú felhőcskék az égen...és a kutya nyelve
Boucher modorában árnyalva!!! Bizony ez még a Kitüntetett utczatisztogató-t is felülmúl-
ta...Nézhetetlen volt az ötvenes évek fotó-és plakát-tárlata. Ennyi szürke ostobaság, eny-
arcátlanság a hazudozásban:  ha nem lett volna egy kedves partvis-reklám, biz'isten letép-
jük mindet, sovány vigasz volt a  Kis Katalin házassága vásznán buzgólkodó Szirtes Ádám...
A kortárs oroszok Orlov matrózblúzzal dekorált  Patyomkin páncélosával fogadtak, a pima-
szul dekoratív  Micky Mouse-os Lenin-rend társaságában  Oleg Vasziljev Fekete papíron
kimunkált miniportréi,  Borisz Smelev  repedtablakú fotócsendélete,  felülnézetű bérka-
szárnyái Pétervárról.  A huszas társbérlet kultúrantropológiáját  Ilja Kabakov  térképezte
fel, a faliújságra tett lakótársi üzeneteket  ásatag tárgyakkal hitelesítve. "A 16-os szoba la-
kói ne hozzanak hölgyvendégeket a konyhába, úgy sincs levegő!" "Lopott ecset, kredenc
alatt találtuk,  biztos a kis  Nyikoska volt..."  "Papucsa éjjel csoszog,  Grigorij Jakovlevics,
vegye le!"   Elbűvölő látvány  Kirill Csepuskin nagyjából 500 különböző! hóembere, arasz-
nyi habszivacsból, emeletesen installálva, mintha Mrozek Hókus-ait látnánk.  Végre valami,
aminek nincs direkt értelme...  Mintha Tandori Dezsőt látnánk egy korai FeHér László ké-
pen ám Szemjon Fajbiszovics fotonaturális vásznán  Lev Rubinstejn, a költő a Metrón.
Amiért akár gyalog is érdemes Debrecenbe menni:  az irkutszki  Vjaszcseszlav Mizin és a
jekatyerinburgi  Alekszandr Saburov, azaz a  Blue Noses. Áll egy sereg nyírfa a réten, áll
a két kis katonácskáé is szépen, ölelkezve csókolóznak serényen, meg ne fázzanak itt né-
kem...  A híres kép hívogat,  de elébb még megcsodáljuk  a politikusokat,  Iljics, Guevara,
Sztálin keresztre feszítve, az ám!  Lenin még a sírjában is forog alattuk,  de fekszik ő a ge-
rillavezér halottas ágyán is,  míg  Che alkoholistaként puffad negyven évesen, így végzik a
a tömeggyilkosok... A Forradalmi Ikonok undora után azonban  ritka értékek irónikus újjá-
születésének örvendhetünk.  Malevics utolsó,  1925-ös petrográdi tárlatát rekonstruálták
egy az egyben, festék helyett felvágottakból alkotva meg a szuprematista képeket. Még a
kerítés is kolbászból van, az archív fotó azonban kései tiszteletadásnak hitelesíti a csúfon-
dáros blaszfémiát.  A Blue Noses-nak különben is a kedvenc terepe a konyha, de nem ám
az Ilja Kabakov-i közös: náluk a csodaszép Dása pózol a lerámolt asztalon, elragadó humor-
ral interpretálva a teljes művészettörténetet, mármint azt, ahol le lehet vetkőzni. Manet
Olympiája, Botticelli Vénusza habokból kelve,  a meztelen Maja és a másik is: meztelenül,
na meg a forradalmi hagyományokhoz híven,  Delacroix lánglelkű /és keblű/ géniusza.  Át-
osonva a videoernyős gyilokjárón,  végre a sejtelmes titokszobába jutunk,  a politikai por-
nó nyilvános házába: "Csak öt év fegyházon felülieknek!" Álló és mozgóképeken édeleg itt
a történelmi múlt és jelen, Sztálin Hitlert gyakja, Erzsébet királynő Lady D-t szadizza szeg-
gel-kalapáccsal,   Rice asszony Busht taszigálja  Száddám ágyékába. A két Kennedy termé-
szetesen Marlyn Monroe-val, Puskin, Putyin és Jézus after partyzik. Bájos ukrán gruppen
acopfkoronás Timosenkóval,  Jelcin, Gorbi és Putyin egy ágyban,  Oszama Bin Laden ezzel-
azzal, majdand mindenkivel.  Kár, hogy  Mizinék nem ismerik  a hazai belpolitikát!  Nagyon
hiányzott egy  Ibolya-Kornél kettős, a Fodor-Demszky-Kóka trió,  na meg a páratlan Fletó-
O.V. páros... Vagy akkor itt is betiltották volna?!?
Szerencsénk volt, mind a három fantasztikus kiállítást láthattuk, nem utoljára!, mert a zá-
rónapon újra eljövünk,  nagykalapáccsal verni szét Joszif Visszarionovics szobrát! Én felül-
ről a harmadik gombot szeretném hazavinni...

A Niagara mennydörgése, ahol Mahler így szólt: "Végre Fortisszimó!",  de most a vízfüggöny
mögött, asztallapnyi kiszögellésen egy Hölgy kucorog. Rajzol, ír, fényképez,  eszik, iszik, al-
szik is, ha félelmében bír: a sziklapárkány bármelyik pillanatban leszakadhat... 8 nap - 8 éj,
előtte rizst ültet, fákat láncol össze,  oda temeti verseit - ez a performansz teszi ismertté
Agnes Denes-t, aki a szikla s a művészeti élet pereméről azonnal az érdeklődés középpont-
jába kerül. Addigi rajzai magasfokú stilizációs érzéket, érett absztrakciós vénát mutattak, a
tömegek viselkedését pedig madárrajok röptén keresztül tanulmányozta, míg át nem tért a
minket sokkal inkább reprezentáló birkanyájakra. "Mit gondol egy mammutfenyő?  Mekkora
az intelligencia hátránya  az ösztönökkel szemben?"- megnyilatkozásai mindig elmélyült gon-
dolati hátteret sejtetnek, melyeket később az enciklopédikus igényű "A por könyve" foglal
össze. A Manhattan szemétdombnak használt kikötői csücskén  búzamezőt telepít, a World
Trade Center akkor még álló tornyai alatt,  háttérben a Szabadság-szoborral,  szánt, vet és
megrökönyödött, vagy éppen  a váratlan boldogságtól síró emberek előtt aratja le a félton-
nányi termést. Visszaalakítani a meggyalázott természeti környezetet, ez a szándéka, amely
/számunkra/ meglepő módon,  visszhangra talál a hivatalos szervekben is!  Berkeley városá-
nak szeméttelepéből több szigetből álló óriás-parkot alakít, édes- és sósvízű tavakkal, vadvi-
rágos rétekkel,  vadas erdőkkel,  tengerben álló szobrokkal,  amelyek az ár-apály  hatására
változtatják alakjukat: varázslat!!! Mert szerinte a kommunikáció legfőbb eszköze a művészi
látomás, ezt igazolja a rozzant gerendákból ácsolt,  de belül űrhajós navigációval felszerelt
"Noé bárkája" is, amely hulladéktelepen horgonyoz, ha beszállunk, zümmög, pöfög és imbo-
lyog, de sohasem indul el: szemétbe rekedt exodus... Mégis megmenekülhetünk: Göringen
és Amsterdam között ahol a Védvonal komor bástyái sorjáznak a vízzel elárasztandó terület
mentén, gigászi méretekben ismétlődik a berkeley-i vadvízország, turisták, csónakosok, kor-
csolyázók több balatonnyi gyermek-felnőttparadicsoma. Az erődökben múzeum, látványtár,
étterem, játékkert, a gátakkal védett tavakban halak, madarak: flamand életkép télen-nyá-
ron. Az erdők Amsterdamig érnek,  a lápok, mocsarak az országutakat szegélyezik,  a hábo-
rú nyomvonalán szélmalmok és szélerőművek váltakoznak. Huszonöt Éves Terv:  6 évnyi már
magvalósult! Finnországban pedig ott magasodik a Pascal tökéletes valószínűségű piramisát
formázó Hegy, 11 000, tizenegyezer! spirálisan ültetett fenyővel, a rajzokon meg láthatóak
jövőbeli, 12-24-36 éves látképei. Matematikai képletek vizualizálódnak  a piramis-sorozat áb-
ráin, törpesüveget avagy elektromos ráját utánozva, de a fő mű az Emberi Piramis, amely a
Tudás és a Lét  paradoxonát fejezi ki.  A 36 000 ember  egyenként individiuális Létezés, de
itt az entitások sok pusztán számkomponensek a Tudás geometriájában.
Agnes Denes  mindent tud,  mindent lát és mindent akar,  a XXI.század olyan Leonardo-ja,
aki meg is tudja valósítani éber álmait, melyekben igazi művészként képes "megjeleníteni a
láthatatlant".                 A legnagyobb kisbetűs költőt, e.e.cummings-ot idézi:
                      köszönöm Isten a növények zöld lehelletét az égbolt kék álmát
                                      ...és mindent  ami természetes  végtelen  és  IGEN

Tülökorrú Majom-Jézus a keresztfán, hasonló orczájú cigányemberek a faluvégen: profán
szakramentum volt az indulása,  mára vitézi göncökbe,  tájképekbe szelídült csontvárysan
naív szürreálja. Somogyi Győző így is, úgy is a legnagyobbak közül való, teljesen függetle-
nül attól, hogy a hivatalos ítészek más isteneket imádnak.
A Pécsi vásá-on ugyan felbukkannak  a barázdált cigány-arcok,  az  Öreg pár férfifeje is a
hajdani döbbenetet idézi, de a kicsinyített ortodox oltárkép már az átszellemült Joshuát
ábrázolja. Az  Első váci csata  montázsán  a szlovákokkal együtt harcol  a honvédok hada,
nem ennyire egyértelmű a  Bácskai vérengzés, a golyólyuggatta tetemek felett vöröscsil-
lagos sapkák lebegnek: a hóhérok fövege avagy az áldozatoké ?!? Az 56 okt 25-i parlamenti
sortűz képén orosz tankok dübörögnek, de hiszen nem is ők lőttek, hanem aztán nekik...
Mindez nem érinti az esztétikai értéket, csak zavar egy kicsit, annál l tisztább a Dörögdi
medence, vagy a szitakötős  Marcal folyó zöld-sárga idillje. A Káli medence Madonnája
fecskefarkú lepkékkel övezett, az unokák a ház előtt  bóbitás szajkóval szemeznek, maga
a festő pedig, 2007 nyarán, huszárgúnyában feszít nejével.
Balaton-felvidék, béke, családi öröm és egy kis csöndes hősi nosztalgia: gyönyörűség...

Valahogy semmi 68-asat nem érzékeltünk, de miért is kellett volna, ennyi fontos képet rit-
kán látni együtt, mindegy is milyen címszó ürügyén...  Lakner László Mosoly-a tükröződik
Paizs László  68-as  Borotválkozótükré-ben,  Kő/nyv/baltá-ja  riogat,  HarasztHy Édeske
cenzurázhatatlan  Madárkalitká-ja  mellett. Galántai  Talpgép-e  Maurer Dóra  Május 1-i
Mesterséges Talaj-án masíroz,  Szentjóby Csehszlovák Rádió-téglája  Gulyás Gyula  Utca-
kővé cseperedett fütyülő macskakövét füleli.  Kemény György Gyermekkori  micisapkás-
kiskabátos önarckép-e a halálmenet árnyékából üzen,  Pinczehelyi hírhedt Sarló és kala-
pács-a a Kádár-korszakból. A Meleg kép és a Rövidzárlat ötletességén túl  Altorjay festő-
i kvalitásait is csodálhatjuk /Zöld bokor/,  Hencze Tamás  Füstrajza egész életművét vetí-
ti előre. Végre egyértelműen kiderül, Szentjóby mennyire nem volt kókler: a  Rendőrgör-
be prófétikus trendje napjainkban máris kézzelfogható valósággá vált, de azon a kérdésen,
hohy "Ki a művész?", még rágódhatunk egy kicsit. Mindenesetre Ők azok voltak.

Sokszor untuk, néztük már szélviharban, esőben, déli melegben, de mégis minden évben el-
megyünk: jó, hogy ilyesmi lehet!!!  Az idén, talán a "Boldogság"-mottó miatt  kedvesebb, ér-
dekesebb, többször is végigmentünk rajta.  Még soha nem értettünk egyet a zsűrivel, most
sincs másképpen.  Szívesen emlékszünk  az /új/ház-foglalásra buzdító "Csak csinálj valamit"
zászlót kitűző fiataljaira /Nagy Zsombor/, Váradi András körözött biciklifutárára, /Ki vezet
a végén?/, Herczegh Balázs tálcán kínálja szeretett Mackó-sajt-unkat, jó lett volna lánynak
születni, de ha így történt volna, biztos egyetértenénk  Zsari Zoltán-nal:  "ha nagy leszek,
fiú leszek"... Amennyire harmatos volt a Szívcirkusz-Varieté, annyira pompás Tóth Andrej
plakátja, tetszett a Lépcsőn lemenő akt persziflázsa  Orosz István Warrenné mestersége c.
Nemzeti Színház-i falragaszán is.  Igen érdekes dolgok voltak a gusztustalan üdítő-cég pályá-
zatán is, kár,  hogy a logójuk uralta a teret.  A legszellemesebb  mindenképpen a katalógu-
son látható reményvesztett autóstoppos, az elérhetetlen úticél tábláját szorongatva.
Ha jó szlogent választ, jövőre, a jubileumi tizediken még boldogabbak leszünk!

Már az magában üdítő, hogy hűvösen lélegző, hatalmas fehér terek várnak, kevés tárggyal,
a kötetlenség szabad érzetét sugallva. De hát az "...isten szereti Mécs Miklóst!" - hirdeti a
felirat, így semmin nem csodálkozunk.  KissPál Szabolcs Utópia akkumulátor-a percenként
feldübörögve fejt le egy nyaláb vörös fonalat az elárvult vörös zászlóról,  Várnai Gyula "ké-
pét" fatörzsek, ágak fűrészadta évgyűrű-metszetei alkotják, míg  Kudász Gábor művei tulaj-
donképpen szimpla fotók a városligeti népünnepélyről. A Kis Varsó most kevéssé invenció
zus, a közönség által is manipulálható fényreklámon hirdeti:  "Little Varso is dead",  szelle-
mes ábrákat fundált ki  Szörényi Beatrix, virágszirmait virsliből, püspökkenyerének mazso-
láit kulcslyukakból készíti.  Lakner Zoltán  forradalmasítja a tömegsportot, sportszereivel
a mozgólépcsőn lólenghetünk, bobozhatunk, a metrókocsiban pedig szél nélkül is tökéle-
tesíthetjük szörf-technikánkat...
Végre egy kis egészséges vidámság költözött a sokáig haldokló épületbe, végre nem annyi-
ra "mű" ez az impozáns csarnok!

Már Sidney Operaházának beton-vitorlái is kiakasztottak,  de a bilbaoi Guggenheim múzeum
aztán totálisan sokkolt. Új évad kezdődött az építészetben, a környezetbe izgalmasan illesz-
kedő vakmerő formák a  funkcionalitáson messze túlmutató  esztétikai csúcsminőséget kép-
viselnek.  Mit sütöttek ki  a siófoki régi kenyérgyárban kialakított 320 Celsius Galériá-ban?
Példátlan merészséggel, az országban először mutatják be F.O.Ghery korszakos művészetét,
képben, fotóban,  videóval,  multimédiával.  Minden alkotása méretes tablót kap,  amelyen
vázlatoktól a megvalósulásig tudjuk követni  létrejöttük folyamatát, míg a szöveg rövid szak-
mai elemzést ad. 1989: semmi titán, csupán kissé döntött fehér falak, de az ívelések, hajla-
tok összerendezése már sejteti a jövőt a Wheil an Rhein gyár és bútormúzeum képein. Öt-
letben nincs hiány, a kaliforniai Venice Tengerészeti Hivatala egy fejreállított kék gukker,
amelynek okulárjai égre néző tetőablakok. a toledoi Egyetem /USA/ bástyaszerű tömbjeit
markánsan ellenpontozza a  Minneapolis Museum  artisztikus felületgazdagsága. 1996, ami-
kor Budapest NEM építtette meg  Hundertwasser Levéltárát, Prága a Moldva partján, a Ká-
roly-híd és a Nemzeti Színház patinás patinás szomszédságában adott helyt  Frank O.Ghery
alkotó képzeletének. Cikk-cakkban futó ablakok, tüskekorona a vékony, rózsaszín tömbön,
üvegtorony támaszkodik hozzá,  melynek variációi között egy bokorugró menyecske lebbe-
nő szoknyáját idéző konstrukció is szerepel... /Persze, a városatyák a mostani, szolidabbat
választották, az is hihetetlen felkiáltójel  a barokk környezetben/.Tenyérnyi helyre kellett
mesterien beilleszteni,  Bilbaó-ban, a vízparton, korlátlanok voltak a méretek. A homokkő-
külső és az emblématikus  titán-burkolat  50 méter magas,  eszméletlen tágasságú kiállítási
tereket ölel körül, ki nézi itt a műtárgyakat, amikor a  Guggenheim Múzeum maga világcso-
da, amely évi egy millió látogatót vonzva, óriási lendületet adott a lepukkant iparváros újjá-
születéséhez. Düsseldorf vámkikötőjében az irodaházak piros-fehér tömbjei mesebeli kuny-
hóként dülöngélnek,  míg az  IAC New York-i üvegháza nappal résnyi fekete ablakcsíkjával
hunyorog, hogy aztán éjjel, lila körvonalait barátságos narancsfénnyel töltse meg. Hispáni-
ában ragadós a példa:  Riscal lefelé tartó borvidéke olyan épületet rendelt, mely bor nél-
kül is újra híressé teszi.  A látogató szőlőültetvényeken keresztül közeledik, ódon borásza-
ti műhelyek mellett visz az útja, amikor hirtelen valami szédületeset láthat:  veszettül hal-
mozott,  rózsaszín, kék és lila titán-leplek alatt,  a bor-múzeum szolid kubusai bújnak meg.
Mint egy elvadult trópusi virág, ez aztán a turisztikai spektákulum! A Pritzker Pavilon Chi-
chagoban ugyanez ezüstben, feltűnőségét fokozza az előtte elterülő futballpályányi beve-
zető gyepszőnyeg bálnabordákat imitáló, acélívekkel megvalósított lefedése. ...És jöjjön a
legfájóbb pont: milyennek is kell lennie egy koncertteremnek? Walt Disney Concert Hall,
Los Angeles:  30 vázlat szemlélteti a tervezés menetét,  természetesen az ideális négyzet-
ből indul ki, /Zoboki figyelj!/, csupán a telekméret miatt engedi az 1:1,4 arányt, majdnem
köralakban helyezi el a nézőket, egy, csak egy erkélyt csinál,  így a belmagasság fele a mi
szörnyszülöttünkének, a székek száma ugyanaz,  de a légköbméter legfeljebb a harmada!!!
Így az akusztika minden bizonnyal a zeneakadémiaira emlékeztet,  nem egy steril süketszo-
báéra...  Az orgonasípokat az előttük pálmaként hajladozó oszloperdő emeli oltárképpé, a
a tengely-képzetet is  megteremtve egyúttal.  Fesztivál  Színházunk  irígyelt pendant-ja az  
annandale-i kisebb táncszínház, alaprajza hexaméter,  de itt az oldalról nézők nem a falon
lógnak,  kívülről pedig  börtön-monstrum helyett,  egészen piciny  titán-kunyhónak látszik.
Berlinben a DG Bank acélhálós bogárháta  mélytengeri sárkányszörnyet rejt: fémtestének
csücsöri szívószája,  előre-hátra egy-egy kitüremkedő szemnyílása,  gyomrában békés kávé-
zó-étterme van.  Tanulmányozhatjuk, hogyan alakul ki a  jeruzsálemi  Tolerancia Múzeum
képe, az első örvénylő szobortesttől  a már megvalósulás alatt lévő lemezes héjszerkezetig.
A szél és a Nap vív csatát az  Abu-Dabi Guggenheim Múzeum üveg sátorfalán, a sziget, me-
lyen állni fog, már épül, de a makett-fotó is elég az ámulathoz.
Hajdan a kenyér a névadó 320 Celsius fokon sült itt a Kenyérgyárban,  mi 37 fokos lázban
égve, a gyönyör fehérizzásában csodáltuk a század egyik legnagyobb építészét. Bilbao drá-
ga, nincs messze Prága, addig irány Siófok!         Somogyi-út 53, mindennap 14.00-18.00

A Múzeumok Éjszakájának idején, néhány kitüntetett középületen,  hatalmas portré-fotók
tűntek fel. Braco az utcán kapott el járókelőket és öles nagyításban az utcán aggatta ki a
képeket: "...az utca a műtermem, az utca a múzeumom". A véletlen találkozás és a koncep-
tuális gondolkodás ragyogó példájának dokumentációja, azaz az utcai képek utcai képei is
részei a kiállításnak, amely kivételesen, azért mégis "igazi" múzeumban látható, (ha az elfu-
serált  MUPA-szárny egyáltalán annak tekinthető).  Hasonló fotók igazolják a művész felfe-
dező útjait, hol Hegel-t keresi, hol Tiziant. Dimitrijevic is jár múzeumba, na nem nézelőd-
ni, inkább itt alkot, felhasználva az intézmény műalkotásait, triptichonba rendezve őket: 1
db kanonizált műkincs + 1 db hétköznapi tárgy a jelenből + 1 db gyümölcs = eredeti új mű!
Van Gogh piaci tolókocsin narancsokkal , Malevics - lapát - alma, Leger - tuba - tojás. /Ho-
zott anyagból művészetet vállalok!/  Egy másik sorozatban Beethoven drót-profilja a Madár-
házban figyeli süketen a csicsergést, Margritte vásznait oroszlánok szagolgatják, jobban jár
Picasso, pávák körítik.  Franz Kafka megkapja a "Nemkivánatos Személy"-billogot, bukott po-
litikusok arcképcsarnokában tigris marcangolja a koncot.
Mindez a 70-es évektől kezdődően született  Braco Dimitrijevic kreatív fantáziájában,  az
akkori Jugoszláviában, amikor nálunk, lecsócsált ábrándokba veszve, síri álmát aludta a ma-
gas /képző/művészet. A KK-Medencében a helyzeten máig változatlan.

Hát portréban nem egy Karsh, zsánerben nem egy Bresson, de építészeti fotóban Hervé a
Number One. A Kikötő a Szajnán feketéjébe rajzolt fényívei, az árnyékadta előterek, a ház-
tetők unhatatlan geometriája.  A Miro kerámiafal és a háttér-épület trapezoidjait  egy éles
árnyék-háromszög alakítja tökéletes kompozícióvá.  Az Unesco-székház fényjátékai után az
agyoncsócsált Eiffel-torony is különös rajzolatú képekre inspirálja.  Soha nem észlelt néző-
pontok, tárgyuktól maximálisan eltávolított absztrakciók.  De ha Brassai-s foszlott plakátok-
hoz nyúl, a papírmaradványokat időtálló bádog-tépésekké transzformálta alkotói képzelete.
Mennyi nagy "magyar" fotográfus! - És mind a másé...

Ijesztően giccses cím, nevetséges válogatás: a valóban legnagyobbak tucatnyi képét hazai s
más senkik gyenge fotócskái hígítják. De még  Cartier-Bresson is megjárja:  a Manet-t idéző
folyóparti reggelizők remekére mobilfotó-szintű magyar íróportrék csalfa árnya vetül. Miért
ajánljuk mégis ezt a borzalmas tárlatot? Mert soha nem látott csodákat is rejt...
Robert Capá-ról kiderül,  nemcsak erősen beállított  spanyol polgárháborús szenzációi van-
nak, köztük a szánalmas Milicista halála:  Steinbeck portréja, a varsói gettó-kép, a haiti me-
nekülttáborban és a német tábornok fogságba esésénél készültek  nagyformátumú képmű-
vészt jeleznek. Döbbenetes  André Kertész tiszai Hajóvontatók-ja 1924/!/-ből , hanyattle-
begő bankárja, víz alatti, hullámrajzolatú úszója a Vizek Évében sem vesztett aktualitásából.
Rettenetes aktok között  csak  Man Ray  grafikus és  Helmut Newton elegáns kompozíciói
hoznak pillanatnyi enyhülést. Arcban  Yousouf Karsh  a verhetetlen: Jean Cocteau profilja,
Martha Graham keze örökké beég emlékezetünkbe.  De meglepetés is akad:  az ismeretlen
Elliot Envitt egy pár csizma - két pár kutyaláb-ábrázolásának humora,  Fejes László emble-
matikus esküvői menete a golyószaggatta bérház-fal előtt, Escher szimultán hajóhintái, vagy
Szilágyi Lenke, aki külön falat érdemelt volna...
És végre Mapplethorpe!!! Az alig észrevett Falk Miksa-utczai album-nézhetőség óta,/1992/,
nemigen volt szerencsénk hozzá. Talán mégis az Ő képeit kellene, photográfiai múzeum hí-
ján, legrangosabb múzeumainkban bemutatni!  Extrém virág-csendélete, az ördögszarvú ön-
arckép, a michelangeloi Thomas-hát, a Thomas a hengerben,  a táncoló kettős és a végte-
lenül letisztult, poétikus hármas akt,  megkerülhetetlenül reprezentálja  a nagykorú fotó-
művészetet, amely jóval több, mint egy a műfajok közül...

A magasban négy gólya-fióka tanul röpülni,  Szent Nepomuk kedves szobra mögött, a híd-
ról lenézve, legelésző lovakat látunk.  Meg is etetjük őket a hajdani malom almafáiról, el-
üldögélünk a böhöm kemence padkáján,  majd az épület megejtő szépsége után a tárlat
titkaiban gyönyörködünk. Van bőviben!  Barabás Márton szitakötőszárnyú Ikarosza zuhan
konténer-keretben,  Kicsiny Balázs táskarádiója hempereg kokszdarabok ölelésében, fö-
löttük  Bodnár Zoltán  fába metszett Picassó-ja, Amerigo Tot-ja hasít. A lépcsőn haladva
Kováts Albert rozsdavöröse, piros sálas figurája, Csáji Attila koncepciózus nemzeti triko-
lór-variációi tünnek fel,  Prutkay Péter szarkasztikus  Füstbe ment Terv-ének társaságá-
ban, utóbbi később virágos-madaras keretbe ágyazott  Szűz Mária-olajnyomatával dupláz.
Grafikánk éllovasai is kitesznek magukért:  Somogyi Győző tülökarcú Petőfi-je, a Galícia
és a pipázó huszár 1708-ból,  Orosz István  ököl-formát tükröző Sziget-e méltó reprezen-
tánsai a nagymestereknek. De található Korniss Dezső, Czóbel, Gross Bettelheim Jolán
a múltból,  Szemadám Betlehembe induló szőlősgazdája,  Fehér László Fekete emlékmű-
ve, fe Lugossy Gyászkentaur-ja napjainkból. Meglepő, hogy Altorjai vizespoharas csend-
életet is tudott festeni, persze nálunk az  Interkontinentális Lépegető Totyográf  viszi
el a pálmát. A Pipamúzeum-ot helyettesítő  dohány-centrikus tárlat slágere az art decós
Fekete Elephánt Hamutartó,  de ínyencfalat a  Látványtári Felülkeretezés is,  a képből
képet akció...  Kedvenceink aztán valóban speciális opuszok:  Karsch Manfréd  /van aki
ezt a nevet nem ismeri ?!?/ Meditáció-jának gyengéd felülete, a "Horgász-szék a Balaton
déli partjáról" című  Vörösváry-objekt és Lidi néni, akinek nincs Batu kán-rokon öccse
itt Pesten, de talányos tájakat, elvarázsolt erdei képeket alkotott.  Póznái fasorként me-
rednek,  fatörzsei szimpla satírozások,  generatív újra-fogalmazásait  híres festmények re-
produkcói ihlették.  Roskó Gábor a pszichológusoknak adja fel a leckét, az elképesztően
kreatív Látványtár-i vezetés pedig  a hazai köz- és magángyűjteményeknek.

A Gástya-árok felé igyekezve Novák János Ady-dalaira, hát nem szembejön édes Ady Bandi
öles portréja !?!  Rá'dásul egy nem emeletes, de színében teljesen londoni busz oldalán...
A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat kiállítását,  hiába megyünk el naponta két-háromszor is
előtte, szégyenszemre még nem láttuk, a mobil-változat viszont nagy kedvet csinált hozzá.
100-as jelzésű jegyünket akkurátusan kilyukasztjuk, az utazóktól zsúfolt járműben megpró-
bálunk leselkedni, legalább néhány részletét lássuk az impozáns kép- és szöveg-kollázsnak.
De sebaj!  A fényben csillogó mélybordó külső falakon még több látható, sorvezetőt is ka-
punk, a kevésbéismert portrék azonosításához.  Van ilyen: ki látta  Weöres Sándor bácsit
15, azaz tizenöt évesen ?!?  Könyvjelzőt is választhatunk  kedves íróink  gyermekkori fotó-
val, a favorit a kis Márai játékpuskával, de mi inkább a álmodozó Kosztolányi Dezsőkét sze-
retjük.  Ajándoknak megszerezzük  Ottlik Géza egyetemi leczke-könyvét és megfogadjuk,
hogy hazaérve első utunk a Károlyi-palotába viszen...

A Vörös busz híján gyalog jutottunk el a PIM-be, felfokozott várakozás izzott bennünk a ka-
kapolcsi előzetes után, de az itt látottak legvadabb álmankat is felülmúlták. Emberséges fél-
homályban  Rippl-Rónai  íróportréi fogadnak, a Nyugat köteteitől roskadozó polczok, fotó-
hegyek, mosolyos relikviák. Ady Endre fekete kalapja,  bár csak szellemi Apánk Kalapja len-
ne!, a 15 éves Weöres Sándorka  Kosztolányi  albumából bukkan elő,  Babits bombasújtot-
ta írógépe elátkozott időkről mesél.  Minden áttetszően tiszta itt,  mint a  Nagy Nemzedék
minden szava, mindenen átleng a szellemi előkelőség párás aurája.  Major Henrik  karikatú-
rák,  a New York puritán asztalkái,  a kirándulások képei hozzák emberközelségbe ezeket a
félisteneket.  Pesze, vannak nagy íróink, költő is akad,  az esszé virágkorát éli, de hol van a
tavalyi hó?!? /és hol van egy Hatvany.../ Váratlan örömöt jelentenek a kortársak képei: len-
dületes krétarajz Babits-ról, egy  Scheiber Hugó-tól!, Gulácsy Keresztes Önarcképe, avagy
Márffy Ödön Csinszká-ja.
Gyönyörűséges felidézése a Nyugat korának s azoknak, akik legalább egyszer, egy múló pil-
lanat erejéig Nyugat felé fordították tekintetünket. Félő, száz év múlva "Balkáni Ámokfutás"
lesz az emlékkiállítás címe. Nélkülük, nélkülünk.

Vertikális csíkokkal kezdte, formátumos gesztusokkal. Rátalált a kalligráfiára, kiérlelte sajá-
tos nyelvezetét,  emblematikus személyiséggé nőtt.  Van Hencze-TAG,  azaz félreismerhe-
tetlen jel, amelynek variációi képezik munkáinak alapját. Vajon mennyi kísérlet áll egy-egy
opusz mögött?  Talán a régi kínai mester története rejti a választ, aki legendás Kakas-ához
éveken át, ezrével készítette a vázlatokat, aztán a császár előtt, egyetlen heves mozdulat-
tal teremtette oda a papírra... A robbanékony ecsetvonásokat  fémesen fénylő neon-hen-
gerek ridegsége ellensúlyozza, néha még csavarmenetben is követve  a villódzó vonásokat.
A későbbi műveken széttöredeznek a folyamatos vonások, dinamizmusukat szinte véletlen-
szerűen freccsenő foltocskák fokozzák.
A Kiscelli KápolnaTér, amely legszeretettebb kiállítóhelyünk, áhítatos homályával ebben az
esetben nem illett a bemutatott anyaghoz.   Hencze Tamás inkább Bauhaus-szikár háttere-
ket kíván, egynemű, monokróm felületekkel, kisebb térben,  hiszen karizmatikus energiájú
képei ugyis kitágítják azt.

Bauhaus ide vagy oda, Moholy-t még mindig nem tartjuk olyan nemzetközi nagyságnak, mint
Breuert, Kepest, Vasarelyt.  Azt sem tudtuk eddig,  honnan jött,  hogyan lett ennyire fon-
tos: ez a váratlan kiállítás kortársai közé helyezi a századelőn, egy Tihanyi!, egy Berény! kö-
reiben indul,  körkörös portréi alapján  egyenrangúvá is  válhatott volna velük.  De szeren-
csére Mattis-Teutsch, Bortnyik hatása erősebb , elmozdulása a kubizmus és a nonfiguratív
felé gyümölcsöző döntésnek bizonyul.  A geometrikus ipari tájak  rövidesen mértani alakza-
tokká szublimálódnak,  méltó társai a híres Képarchitekturáknak.  Nem véletlen, hogy a le-
gendás Sturm több Moholy-t közöl, mint Kassák-ot... A szinte ismeretlen Péli László társasá-
gában fontos kiállítások is jelzik törekvéseinek sikerét.  Aztán már Amerika következik, fotó
és film, de minderről talán már egy másik tárlat tájékoztat majd. Igaz, kíváncsian nézhetjük
Nagyvárosi szimfóniája forgatókönyvének, német kortárs művészek által, három párhuzamos
vetítéssel realizált klónozását.
A hazai nagy csönd után, ezzel a felvillanyozó kiállítással végre elkezdhetjük az ismerkedést
korszakos hatású hazánkfiával, jobb későn, mint soha.

Nahát!  Becsusszanni a /Jég/Kori-pályán,  Micimackót és barátait követni,  míg csak a Szer-
vácz, Pongrácz, Bonifácz  fagyosszentekig nem érünk,  ihol egy  Jeti,  amott a  Hókirálynő,
végül pedig az Állatfarmot fordító  Zúz Tamás unokahúga: Zúz Mara... Az Természettudomá-
nyi Múzeum csattanósat nyitott  gyermekek és hasonlólelkű felnőttek felé,  aztán még egy
Csupor Miczi-Maczkó Mézet is elnyalogathatunk a hideglelős kalandtúra után.
Annál forróbb a hangulat az  Iparművészeti-ben, ahol a MOME textiles-lányok eszméletlen
ruhacsodái vonulnak fel. Mámoros mozgású széplányok mutatják be tucatnyi tervező majd'
száz alkotását. Suhognak az art-decós bőnadrágok, habzanak a fodros selymek, őrjítenek a
színes tunikák. Gömörei Olgi sápadtzöld szabadidő-kompléi  átszellemült kecsességükkel fe-
jezik ki a belső kötetlenség tágasságát,  Sajó Bori kéziszövésű anyagait még a fogason is szí-
vesen tapogatnánk, annyira barátságosan testesek, Moyzes Dórí sárkánytaréjos, glancfeke-
te űrfantáziái lenyűgözően látványosak. Így megy ez hajnalig, de le kell hűtenünk magunkat
a  Bajor Gizi Színészmúzeum parkjában,  ahol a NagyKedvenc  HOPPart Társulat  színészei
koncerteznek:  Tom Prince and the Ex  nevű formációjuk a  Hair slágereivel  mutatja meg,
milyen is az, ha a musicalműfajt vérbeli színész-énekesek csinálják.
A betonba öntött könyvek gerincein taposni, majd elmerengve bámulni a panorámát a Kor-
társ Építészeti Központ, a KÉK tetőteraszán:  hány Helyre nem jutottunk el és hányra fo-
gunk jövőre..., - ábrándos befejezése  ezen  csodálatos éjszakának,  amelyről legközelebb
senki sem maradhat le!

Borzadva idézzük a laborálás szörnyű éjszakáit: hívó, sötétlámpa, óra, fixír, szárítás..., majd
órák múlva derül ki,  hogy egész nap semmit sem csináltunk.   Hála a digitalizálásnak,  most
egyből látható, van-e remény, aztán eltehetjük későbbre, amikor is nyugodtabban bányász-
szuk elő a rejtett kincseket. A gép persze nem lát..., nem úgy az avatott szem:  Vancsónak
nem kell "érdekes" témáért Afrikába utazni, megtalálja Ő a Budai Hegyek-ben is. Kirándulói
Henry Moore-i csöndben merednek az alkonyi fénybe, míg az előtér életlen faága a vonuló
fellegek habzó gomolyaira rímel.  Az összehajló lombos domborzatok fókuszában  idegen ös-
vényekre tévedt autó bogárháta fénylik, bizonyára természetbarát találkáról van szó. A Sza-
badság-szobor Kígyóölőjének sújtásra emelt ökle egy kisfiú égre mutató ujjait ellentételezi,
fantasztikus kompozíció: a szoboralak tömbje jobbra kifelé húz, mégis egyensúlyt teremt a
parányi gyermekkéz. Ugrató MX-lovag sziluettje az orrunk előtt,  a dombtető távolában tré-
cselő anyókák töpörödnek,  Városliget, Gellért-hegy,  még mindig Budapest!  De India sem
marad ki:  a strandon nagylátószögbe suhanó kutya,  a sivatag felett párafoszlányok gomba-
felhője és mindig ember, mindig élő, mozgó humanitás. A bálnahátú sziklákat víz öleli, álldo-
gál egy napégette guru,  de a kép lüktető ritmusát  az éppen fejest ugró ifjú kalimpáló lá-
bai adják.  Tudjuk, látványt leírni nevetséges erőlködés,  ahhoz egy  Nádas Péter is kevés,
de csak így kerülhetjük el  a tudálékos lelkendezés kísértését...,  tovább is van, csak még
egyet: Freccsenő paca a földön, menekülő alak elmosódott foltként, kislány a közeli sarok-
ban, a padlat vonalai és az egész kép geometriája az ő sárkányának deltoidját idézi.
Rejtett napló élő fotográfiái: de jó, hogy Vancsó Zoltán  meglátta és megtalálta őket!

Borzalmasak az "életmű", "retrospektív" etc. kiállítások, mivel általában a felpuffasztott sem-
mit láthatjuk:  elég jó fotósnak számít az, aki életében egy-két képet csinált, ezt szokás va-
cak semmiségekkel minél nagyobbra duzzasztani.  Az igazi, a művész csak igazi képet ad ki a
kezéből,  vagy talán nem is csinál soha jelentéktelent...?!?  Egy  Cartier-Bresson tekercseit
kockánként lehet albumba rendezni,  Szilágyi Lenké-it is. A Platán-ban 7, azaz Hét! fotója
van: elég a feltétel nélküli csodálathoz. Torockó: két mesés sziklacsúcs előtt egymásra pis-
logó, barátságosan egyéni házak az összefutó utcácskák szélesvásznú terében, jobbról egy
kóczos kutya közelg. Mintha aprólékosan beállított lenne, a Sulina 1 előterében néni puló-
veres háta, középen vaskos kerítésoszlop,  balra távol a Tűztorony,  jobbra átlót komponál
egy fekvő kutya, a szűkülő távlatban hajladozó bácsika, talpig pirosban... Leírni persze nem
lehet, azt látni kell, mint ahogy a másik sulinai fotó rozsdába döglött uszályát, a messzeség-
be rövidült lovat és orrunk előtt az eldobott zacskó ocsmány gyűrődései is.  Marosvásárhe-
lyen a múltba dermedt jelen és a sistergőn elsuhanó expressz álló-mozgó ellentéte találko-
zik. Itt is egy furcsa torony, titkos bejárattal, de épületet neonfűzéres diszkót rejt, vörös
fényében tétova alakok, akik mellett túlvilági sebességgel száguld a vonat, igaz, a távírópóz-
nák már a Monarchia idején is itt sorakoztak... Az elmosódó fénycsíkok az alkatidegen disz-
kó-sorozatot idézik, de igazán most vannak a helyükön, ahogy a zseniális  Szilágyi Lenke is
zárvány a party-életben, az Ő csúcsfotói a Himalájától a Hargitáig sorjáznak.

Bolygónak bolygó és bolyongó,  de hogy "VLAD" lett volna és "különc",  az erősen kétséges.
Énekelt verseit, Veress Miklós és Hobo kivételével, fűzfapoéták for- és fer!-dítésében olvas-
hatjuk a falakon, a hangszóróból pedig a tánczenei koktélra ahajazó, Melógyija-gyári lemez
szól, a szerencsére nagy számban léátező, élő koncertfelvételek helyett, ahol csak Ő, a fé-
lelmetes egójú, karizmatikus zseni énekel, saját gitár-kiséretével. mert azt hallgatta 200 mil-
lió szovjet állampolgár,  Kamcsatkától a Krím-félszigetig,  azt dünnyögték bányászok, recitál-
ták a számizdát entellektüeljei,  fütyülték matrózok,  énekelték diákok, azt hallgattuk mi is,
kegyelmi pillanatban  egy arbatai házibulin,  egyszer pedig  a sztyeppén kocsikázva a  Vörös
Hadsereg terepjáróján,  áhítatosan figyelő katonák társaságában.  A szép képanyag mellett
élmény, hogy itt a kiállításon  látható és hallható az igenis  VLAGYIMIR Viszockij, egy szál gi-
tárral énekelve fakó filmfelvételen.  A KGB keze azonban messze ér:  a 70 perces, a dubnai
atomkutató-elitnek tartott koncert-felvételt, amelyet fülhallgatón hallhatnánk, sikerült ár-
mányosan elnémítani...A Magyar Rádió-ban is található hasonló eredeti szoba- illetve hang-
verseny-szalag, de még a Marina Vlady hangoskönyv alatt is csak a "melógyijá"-k szóltak. Pe-
dig autentikusnak csak az Ő saját hangja számít, ma is nagy szükség lenne rá, ezért minden
kifogásunk ellenére örülünk ennek a kiállításnak, remélhetőleg nem az utolsó fecske a szik-
kadt honi ugar fölött.

Kezdetben vala a Gyurma-film, aztán a graffittik,  aztán  Háy Ágnes  felszívódott Nyugaton.
Nemrég volt egy kiállítása  a Bp.Kiállítóteremben,  de hogy majd az összes animációs filmje
látható most, az igen fontos dolog !!! A Keresztszemesek, a két élő és egy csontvázfigurát
mozgató  Dance Macabre,  az  Üvegek az ablakban... és mindez  Vidovszky László  experi-
mentális zörej-zenéjével!  A  London múzeumai  mozgóképeihez saját, már Székesfehérvá-
ron megcsodált, a térben ravaszul csavarodó,  halszem-optikájú rajzait társította,  Fekete
drapériá-jába fehér bögre, fehér alma tekeredik. Több órás, fantasztikus anyag, csak meg-
nézni nehéz, egy szék árválkodik, az is a nevetségesen felduzzasztott személyzeté...Inkább
szégyenpadot kellene kitenni,  a méltatalan helyiségben,  csak úgy, mint az egész röhejes
monstrumban, sűrű ételszag terjeng, hányingeres kirakat-kultúránk legnagyobb dicsőségé-
re. Na!... Kit is kellene ama kínpadra ültetni ?!?

Mi maradt volna az Európai Iskolá-ból, ha a mai napig torz állami gyűjtést nézzük, mi maradt
volna az akkor up to date alkotásokból, ha nincsenek olyan fantasztikus műbarátok, mint a
Budakeszi Tüdőszanatórium  Levendel doktora?  Mert  Bálint Endre a 70-es években vissza-
tért a köztudatba,  Ámos Imre most kezd, de ki hallott Jakovits-ról..?!?
A falon jól megférnek a naiv  Mokry Mészáros Dezső ördögfiókái a bálinti fekete égbolt te-
metőfalával,  Kondor Béla rebbenő szirmaira  Gedő Ilka művirágai bólogatnak, Kassák Lajos
egész életútját keretezi az 1922-es Képarchitaktúra és egy '63-as alkotása.  Igen sok érté-
kes  Bálint Endré-t látunk,  a horgonyos ablakrács-tól a fára festett csikófejig,  de az igazi
szentendrei varázslatot  Vajda Lajos  Tányéros csendélet-e, az emblematikus  Szentendrei
házak, a "Sztefán Mákszimovics" és néhány egyedülálló szénrajz képviseli. Azonnal feltűnik
Ámos Imre kezevonása,  a Jákob álma  pedig nagyszerű Zsidó Múzeum-i és debreceni kiállí-
tásait idézi. Ki hinné a hajlongó négyzethálóban derengő klee-s színekről, hogy Gyarmathy
Tihamér festette, összesen hány Jakovits József szobrot láthattunk eddig? Pedig ott kéne
állniok szoernyue köztereinken, impozáns léptékben, tonnányi bronzban! Arasznyiban is le-
nyűgözően monumentálisak,  még a gyatrán világított tárlókban is.  A grandiózus  Mózes, a
bikafejű  Kút-Bálvány,  az uszonysipkás angyal fejét hordó  Mária a szamárháton, a mítikus
titkokat sugalló barbár figurák:  egytől egyig a soha meg nem ismert és soha el nem ismert
nagy szobrászt reprezentálják. Akinek ráadásul egészséges világlátása is volt: Hitler-torzója
ritka reagálás az őrület diktatúrájára, méltó párja a falloszos Androgün nemiszervét/!!! me-
resztő Sztálin-Békegalamb...
Állami műgyűjtés most sincs, csak a jelenkor Levendel-jeiben bízhatunk...

                                              2 0 0 7      

A Legfontosabb::       NEMES CSABA             REMAKE  I- X       Kiscelli Műzeum

Az Év Kiállítása:         FRIEDENSREICH HUNDERTWASSER           Szépművészeti  Múzeum

Legjobb:                  RUPF GYŰJTEMÉNY    Klee, Picasso, Kandinszkij    Szépművészeti


Életmű:                    ÁMOS IMRE                                           Zsidó Múzeum

Kortárs életmű          HARASZTHY ÉDESKE ISTVÁN                    Kogart

Foto retrospektiv:     ANDRÉ KERTÉSZ              MODEM            Debrecen

Legeredetibb:           STAN'S CAFÉ                  STATISZTIKUS  RIZSSZEMEK

Galéria:                    CSERNUS TIBOR                                     Erdész Galéria

Kortárs:                    FEHÉR LÁSZLÓ                                      Ludwig Múzeum

Retrospektív:             SZÜTS MIKLÓS                                      Aulich Galéria

Építészet életmű:       BREUER MARCELL                                  Ludwig Múzeum

Grafika:                     ÉS GRAFIKÁK              1957 - 2007          MNG       

Utcabútor:                KUKA PROJEKT           Művészetek Völgy      Talliándörögd

Műgyűjtő:                 BEST OF MŰTEREM      VIRÁGH JUDIT        Műterem Galéria

Irodalmi:                   BERLIN A MI PÁRISUNK                   Petőfi Irodalmi Múzeum

Legeredetibb:           CHI PENG                   Fájdalom Vásár              Ludwig Múzeum

Installáció:                KICSINY BALÁZS                                           Raffeiesen Galéria

Szabadtéri:               OFRA ZIMBALYSTA  Szoborszínház   MűvészetMalom  Szentendre

Performansz:            EMLÉKEZŐ MACSKAKÖVEK    GUNTER DEMNIG             2B galéria

Plakát:                     FRANCIA PLAKÁTOK                              Bp. Kiállítóterem  

Előtéri dekoráció:      MŰVÉSZ MOZI                                     Fiatal designerek

TávolKelet:               T'ANG HAYWEN     TUS ÉS TAO              Hopp Fwrenc Múzeum

Avangárd:                 MILORAD KRISTIC                                  Körzőgyár   

 Fotó-retró:              KERTÉSZ   BRASSAI  CAPA                      Mai Manó Ház

Épület:                    CENTER POINT                    Váci-út Petneházy-u. sarok

Legszebb:                 PENTELE-HÍD                     Dunaújváros

Székház:                   I N G   Vörösmarty-tér        Fazakas György

Rekonstrukció:          PÁLMAHÁZ                       Fővárosi Állat- és Növénykert

Veszteség:                KORMÁNYZATI NEGYED      Nyugati pu                

Egy, csak egy legény,  de mégis akadt egy!,  aki reagált a mocskos októberi eseményekre,
animált mozgóképekben TéVe idézőjelbe  az eszelős történetet. Biztos készültek mobilké-
peken túl is felvételek,  talán még interjúk is,  csak nemigen mer kiállni velük senki. A vö-
rös képeiről ismert  Nemes Csaba  azonban kapva kapott a ritka alkalmon, autentikus kép-
anyag alapján eljátszatott néhány jellegzetes szituációt,  jeles alkotótársai közreműködé-
sével átemelte őket az animáció világába, tucatnyi frappáns rövidkét formálva belőlük. Su-
han a Combino, az íves repülés képeit azonban  a szerelvény belsejében fenyegetően für-
készve sétálgató csuklyás "tüntető" szaggatja ízekre, tétován indul el a hírhedt tank, hogy
aztán bénaságba huppanjon, jelképezve a támadók céltalanságát. A barikád a  "Szabadság"
utca-dísz D betűjéből épül,  egy lány pedig telefonján meséli az otthoniaknak, miért nem
tud átmenni hozzájuk  a szemben lévő házba,  az összecsapás előtti percek Rákóczi-útján.
Miniatűr remekmű a Túró Rudi, szinte helyszíni közvetítés ipari kamerával, a csokoládéau-
tomatát fosztogató hősökről.  A videókat hangkulissza és találó szövegekkel komponált da-
locskák is kisérik, tíz képernyőn, babzsákokon kényelmeskedve nézhetők. Az egyetlen baj
csak az, hogy miért nem az Astoriánál vetítik, vagy legalább is a Deák-téren?!?
Závada Pál írt helyzet-dialógot, melyben a menekülő vitéz arra a kérdésre, hogy mit is ost-
romoltatok?, így válaszol :"...valami székház..., nem t'om...", a Combino Song-ban pedig csí-
pos szavak ostorozzák  a tüntetőket és a városAtyát  egyaránt.  Az  "Ártatalanul jöttünk a
re" című klipben ilyen mondatokat hallunk: " Minden rendőr a Holdról jött", " Egy rendőr-
ben ott lakik Isten...",  a rendőrkékben derengő képeken tajtékos bőrű, fújtató rendőrló
toporog, délcegen üli páncélos lovasa.  Egyszer csak leveszi sisakját:  kibontott hajú, gyö-
nyörű lány... a rend annyit gyalázott őre. Ez már költészet..                                 .2007

Még hogy a Nagy Nevek miatt...?!?   Hiszen első pillantásaink a méltatlanul mellőzött  Juan
Gris gyümölcsös-kottás mandolin-csendéleteire esnek, amelyek színesebbek, áttetszőbbek
a gömbölyűen mozgalmas,  hasonló témájú Braque-oknál, akinek Athéni visszhang-ja állja a
Picasso szilfid-testű bohócaival. Az igazi reveláció Henri Laurens,  talán a szobrászat válto-
zott a legkevesebbet a modernizmus korában,  de ezek a hasított márvány-formák iszonya-
tos erővel sugározzák  a tömbszerű formálás mitikus erejét.  A másik oldalon, mert a kiállí-
tás ketté van vágva,  Picasso bacchanália- linóinak tiszta egyszerűsége döbbent meg, majd
Kandinszkij jobbára csak  reprókból sejtett változatossága,  a  Nyugodt Feszültség-től  az
" és akkor 1940 "-ig. A világon annyi Klee-t sehol nem láthatunk, mint a berni Rupf-gyűjte-
ményben, végrev jutott belőlük Budapestre is, ritka lehetőség, mennybemenetel...!!! Téli
hegyek derengő piramisai,  színes festmények vaskos ákom-bákomokkal, a  Kalandos Hal le-
helletnyi karca.  Aztán megint egy meglepetés,  mindannyian ismerjük azt a narancs-sötét-
kék amőba-alakzatot  az első nálunk megjelent Modern Festészet borítójáról,  de ki hinné,
hogy Hans Arp 1953-as Virág-Állat-a hasonlóan szuggesztív, arról meg álmodni sem mertünk
hogy 1916!,/ igen TIZENHAT-ban!!!!,  születhetett egy olyan remek kép, mint a  Madonna
hullámos kalappal... Szobrai se semmik, különösen "lap"-torzónak átkeresztelt rézszín Leaf-
Torso. Nagyot alakított a hangzatos közönség-kiállítások mellett a csendesebb, így igaz ér-
tékek felmutatásával tisztes egyensúlyt képviselő Szépművészeti Múzeum.

Állhatna jó Budában is háza, de csak az ókonzervatív Ausztria építészetét és turizmusát gaz-
dagítja.  A derék Stovodka Nagyúr,  akit a mély-szlovákok bízvást saját élő Nobel-díjasuknak
tekintenének, káprázatos életművel bizonyítja, hogy népszerű dekorativitása, csábító kolo-
rizmusa, mirói ötletessége  magától értetődő természetességgel ötvöződhet acélos egység-
gé zsenialitása fehérizzásában.  Az organikus hullámvonalak dombok, házak, arcok ölelő kon-
túrjai, vagy galaktikus spirálörvényekként  építik a látvány tejútrendszerét,  égő vörös - bu-
ja zöld komplementerje uralja az élénk színpompát,  a szerkezet pedig  dülöngélő vonalren-
dek hálózatos geometriája. Valós motivumai,  "az álomhoz való jog" lehetőségével élve, me-
sés felületekké szublimálódva alkotják az idilli béke harmonikus territóriumát, a nevével jel-
zett Friedenreich-ot. A száz vizek érzelmes tengere pedig elborítja érzékeink szomjasan tá-
ruló szikkadt kútjait és folyvást esik az eső...,  ezüstszín csepereg, átlósan szitál és sötétlő
tócsákkal pöttyözi a városkép színes szövetét. A "Szépség kicsiny korlátjá"-t  ugyan pont a
zsúfolt szűkületbe helyezte az egyébként dicséretes rendezés, de semmi sem szab határt a
teremtő fantázia,  a természetszeretet,  a bölcs játékosság elementáris áradásának. Kárpit,
szerigráfia, festmény, fametszet, a műfajok egymást gazdagítják és hogy mennyire képes sa-
ját képére formálni egy eltanult stílust, megőrizve annak minden meghatározó jegyét, azt a
Hyaku Mizu /azaz japán H.W./ néven jegyzett japán sorozat mutatja. De készséggel táplál-
kozik a hagyományból is: dobozain mintha Klimt dekoratív aranyesője záporozna alá.
Nyaralóit a dombhajlatok ALÁ építi,  tetejükön birka legel,  de a legtöbb építészeti csodát
NEM a magántőke segíti világra: a bokrok, fák a bécsi önkormányzati bérház zegzugos falán
zöldellenek, az újjászült Thonet-gyár,  a tündéri Szemétégető  bizony állami pénzből épült!
A darmstadti spirálház és a hullámvonalas fürdő-komplexum  a Mester motívumainak büszke
hordozója,  ahogy a hagymaturbánossá tornyosított  régi templom és a bécskörnyéki vasúti
állomás is  angyali mesevilágát tükrözi.  Micsoda veszteség és szégyen:  nálunk nem épülhe-
tett meg a hundertwasseri Levéltár,  /...de még a helyette forszírozott ó-ugor népi csicsa
sem.../, így maradtunk egyszem reprezentatív állami építmény nélkül, minket csak az I.N.G.
karvalytöke gazdagít  most már két gyönyörű házzal,  az emberléptékű Kormányzati Negyed
Városligetbe vezető park-folyosóját pedig  éppen most kormozzák be  a vágánylefedő giccs-
építészek füstködös rémálmai.
A Szépművészeti most még a  Nagy Nevek-nél is nagyobb szenzációval rukkolt ki, gyönyörű-
séges tárlattal csábítja a széles közönséget, melyben az érték nem zárja ki a hatásosságot.
Megérzi ezt majd a TV-k hulladék-vizualitásán szocializálódott, farkasvakságú publikum és a
kiművelt sznob egyaránt,  érti a felnőtt és még inkább a gyermek,  ez a kiállítás a  Szépség
és az  Esztétikum finoman harsány diadala.
                                                                      " A Házak a Hóban Ezüst esőben áznak
                                                                        Sárga Csókok, Ajak-Csónakok izzanak."

Az óramutatóként körbejáró Suszterinas után, most lavór vizekben fürdetett időmérők sor-
jáznak, gumikesztyűs asszonyok szivacsainak dédelgető simogatására várva. Az Ídő kérlelhe-
tetlenül halad előre, végzetünk mutatói itt ketyegnek, némelyik már akadozik, de olyan is
van, mely megállt.  Komor, feketekalapos férfiak jönnek,  felássák a temetői földet, lassan
belehajigálják az elnémult életeket. Mert hiszen mi vagyunk a gyengédségre váró időgépe-
zetek, vízből jövünk, földbe tartunk, de legalább közben érezzük a forró tenyerek kedves
érintését...

Aki dédanyja tükrében a rég halott ősök szellemarcát idézte,  aki már szülőfalujában is an-
gyallal a feje fölött ábrándozott, akinek létezését és művészetét az álmok írták körül, ket-
tős arcképén az olvasó pár fölött lebegő, egy másik női portrén: alvó, de mindenütt jelen-
levő, védő avagy fenyegető angyalok.  Festészete a harmincas évektől  összetéveszthetet-
lenül egyénivé nemesedik, a visszafogott kolorit erős grafikai hajlamokat sejtet. Szentend-
rei korszakának nagy képei mind itt sorakoznak: a Muzsika, az éjszakai Olvasó, az Álomkép
medvetáncoltatóval. De a döbbenetes víziók a tus-rajzokon jelennek meg:  1939-ben /!!!/
kabátjára varrott SÁRGA FOLT-tal ábrázolja magát,  másutt a háború,  a borzalmas idők sej-
tése rémlik elő. Az első ásós munkaszolgálat még BalatonAligán,  a következő a chagalli Uk-
rajnában,  a vége pedig ismeretlen,  valahol menetközben sujt le  a fasiszta végzet bárdja.
Rettenetesek a képek, a szürreália mögött a félelem, a megalázottság, a szörnyűségek bal-
jós előérzete.  Mintaszerű a kiállítás rendezése,  a korszakok szétválasztása, a képek szem-
besítése, de elsősorban  Gábor Anna biztos kezű válogatása, amely a rövid élet dacára ha-
talmas életmű  legfontosabb darabjait  gyűjtötte egybe.  A képcímek sokszor önkényesek,
úgy látszik, a Vajda-botrány óta ez a hely ártalmas jellegzetessége. De szerencsére itt egy
hihetetlenül tehetséges művész szelleme uralkodik,  a látomásos ábrázolás megrendítő dia-
dala, amely beláthatatlan magasságokba  röpítette volna szegény  Ámos Imré-t, ha Chagall-
ra hallgat és Párizsban marad...

Hogy a komor időkben mégis látható volt  Lakner, Kondor, Csernus...!!! Emlékszünk az áhi-
tattal szemlélt Szemethy Endrék-re,  az azóta is acélos Gyulai Líviusz-ra és most láthatjuk,
mennyire erős  Szurcsik,  mennyire frappáns egy  Nádler-i gesztus. A hajdani ásatag tech-
nika is meglódult, ma már  Szüts Miklós és  Fehér László is átjön a szkenneren...  Mindez egy szűk kis teremben, fügét mutatva az  MNG pöfeteg, esztétikai mércét nélkülö-
ző képcsarnoki kirakodó-vására mellett.
Az igazi kiállítás mércéje a válogatás és a rendezés.  A Galériában ezt csak az  ÉS  válogatói
teljesítették, az évad egyik legjobb grafikai tárlatát alkotva meg.
Megtalálni nem lesz könnyű,  az Urak mindent megtesznek, hogy minél kevesebben láthas-
sák.  Sehol egy térkép, egy útbaigazítás...  Keressük az "A" épületet, ez az ex-munkásmoz-
galmi: talán a földszinten balra a legcélszerűbb,  akkor nem kell  az első emeleti festészeti
kripta-soron végigborzongnunk.

"...Felhígult, kommersz,  engedett az eladhatóságnak..." - szajkózza a trendi-mantrát a va-
lóban "mű"-kritikus zugfirkász-csőcselék.   Meg, hogy /aH !!!, / a lányát festi, meg folyton
csak önmagát...: - miért, Rembrandt-nak mit is kellett volna,  ha nem önképét és Saskiát?
Hiába, az igazi nagyságot nehezen bírja a tehetségtelen kisstílűség. Jó is lenne, ha képző-
művészetről értekezni merő firkászok olyan szinten írnának, ahogy  FeHér László fest...!!!
A 70-es évek  Földalatti-jának elmosódó fotóimpressziója,  a  Brigádnapló  Szondy-tesztje,
majd a tépett Aluljáró már az induláskor különös látásmódú eredetiséget jelez. Sziluettek,
melyek némelyike most a LUMU előtt hűsöl a vízben, a Siratófal köznapi drámaisága mutat-
ja a rohamosan beérő tehetség sokoldalúságát, míg a sárga-fekete és a szürke-fekete kor-
szak már teljes fegyverzetében  állítja elénk  a Fehér László-i festészetet. A monokróm sí-
kokat, a redukált vonalrajzot nemsokára felváltja a hiperrealista kezdetekből építkező, fo-
tografikus stílus. Tűéles részletek váltakoznak homályba zsibbadó szürkeségekkel, az objek-
tív mélységélességi dimenzióit leleményesen tudja meglepően furcsává tenni, mert mindig
csavar egyet a naturális képen. Lenin-arca zsebtükörből, rémült szemekkel fülessapka alól
mered ránk,  vagy éppen egy váza konvexében ragyog,  alattomos reflexekkel körítve.  De
jellemábrázoló képessége  mások portréiban is csillagos ötöst érdemel. Judit melankóliája,
a dinamikus Heller Ágnes,  a szétesett Józsi,  de még a tacskó a bárddal is!: megannyi teli-
találat. Virtuóz vörösök kontrasztja a padon, a labdán,  az éjszakai parkban csellengő gyer-
meken.  A buszmegálló esetlen puffancsa és a vörös pad félelmetes kompozíciója. Vöröslő
zsilett-nyomok az alkaron és a vörös fotel  nehézkes biztonsága.  De minden sziporkázáson
túl a valóság döbbenete  a hajléktalan-portrékon. Ennyit csak az tud, aki nagy művész, aki
bármihez nyúlhat, remekművet alkot, örökkévalót.
Kortársak vagyunk és ujjongunk!!!  Hogy létezik egy  FeHér László,  nem baj, ha világhírű,
nem baj, ha vastagon keni vajaskenyerét, attól még képei múlhatatlan csodák maradnak.

Gyönyörű makettek, belenézhetünk!, ha kell, tükörben látható a mennyezet architektúrá-
ja, vagy valamely titkos részlet, a fotók az élő környezetben mutatják az épületeket, a kiál-
lításhoz tartozó asztalok oldalából  tervrajz-tablók húzhatók ki, breueri arányok,  lajkói ele-
gancia: a  Weil am Rhein-i Vitra Design Museum  anyaga valóban lenyűgöző,  hát valahogy
így kell bemutatni az építőművészetet.  Elsősorban talán a hazai gárdának, amely mérhetet-
lenül elavult,  még a félszázados újdonságoktól is reszkető,  korcs szemléletét dédelgeti...
Bizony, Breuer villái ma is korszerűek, ha Budán épülne most valamelyikük, döbbenetes re-
veláció lenne! Saját szemünkkel láthatjuk, nemcsak izgalmasan szépek, de lakhatóak, barát-
ságosak, tökéletesen célszerűek belülről is.  Az arányokban a bauhausi bútorműhelyben al-
kotott mestermunkák racionalitása tükröződik, az anyaghasználat éppen olyan merész, mint
a csőbútorok, nyugágy-variációk esetében. A fémből formált fekvőszék vonalai visszaköszön-
nek a legújabb  trendi fekvő-biciklik alakzataiban,  de hiszen minden "modern" bútorunk a
breueri örökséget hordozza.  Az  Atalantai Könyvtár erőteljes kívülről, nyugalmasan csön-
des a belső terekben, a  Whitney Museum-ot csodálva  szégyelljük csak igazán  azt a blőd
monstrumot, amelyben vagyunk. A konzolba komponált előadóterem, a  Baldeggi Kolostor
kápolnájá-nak kockarácsos tetőzete, a János Apátsági Templom méhsejt-ablakai, mennye-
zetbordái..., ezek a kiragadott példák csak csúcsai a minden elképzelést megvalósítani ké-
pes zsenialitásnak.  A szabadon szárnyaló képzelet,  amelyet csak  a megvalósítandó célok
terelnek formás mederbe,  totális teret nyer a szakralitásban. A  Szalézi  Ferenc templom
Michigan-ben csápos rovar-testet formáz,  míg funkcióját csupán egy trapézformába illesz-
tett kis kereszt jelzi, tetővilágítása azonban áhítatos miliőt igér. Míg a colleg-ville-i apátsági
templom az égbetörő betonbordák  monumentalitásával operál,  a Mária Zarándokkápolna
az észak-dakotai Bismarck-ban  a horizontális kiegyensúlyozottság erejét sugározza. Beszél-
hetnénk kristály-szerkezetekről,  merészen kitüremkedő ablakokról,  a sajnos nem látható
párisi UNESCO-székházról,  de nem hallgathatunk a szégyenről,  hogy nálunk nincs Breuer-
ház, a kisstílű "szakma" sikerrel torpedózott meg  minden próbálkozást.  Gyűjtemény sincs,
szerencsére a művelt nyugatnémetek gondosabban őrzik az értékeket.  A Ludwig Múzeum
pedig most az egyszer megtartóztatta magát,  így az anyag egy az6 egyben kerülhetett be-
mutatásra.  Van azért remény: hajnalonta a Budakeszi úton caplatva felfelé,  elégedetten
figyelhetjük egy épülő villa  szinte teljesen átlátható üveg-falainak könnyedségét, a tetőn
meg máris napelemek sorakoznak, hiába, csak gazdagék tudnak takarékoskodni!

Felkopogunk a bájos falépcsőzeten,  lekucorodunk a márványasztalkához, kinyitjuk a nád-
keretes újságot: Hatvany báró Adyhoz írt levelét olvashatjuk,  de lapozgatásunk egyre tit-
kosabb irodalmi tájakra kalauzol. Aki számított a húszas években, mind ott volt a ruttmani
Berlin világvárosi kakofóniájában.  "...a tegnap esti vacsorámon Pali bácsi, /Szinyei Merse/
mellett Wedekind ült, Gropius húga nagyon csinos, Moholy Laczi kicsit sokat ivott..." stb.
Belterjesség? Intim Pistá-skodás?  De hát ezeknek az Uraknak minden sorából, gesztusából
a tehetség és a szellem sugárzik, amelynek nem adott teret a hazai posvány, ezek az írók,
festők, filmesek, fotográfusok jelentik a huszadik század elején magyar művészetet! A kiál-
lítás pedig újra megmutatja, hogyan kell a holt emlékekből izgalmas environment-et építe-
ni, ahol mindenről megtudhatjuk  a legfontosabbat,  árnyaltan, hihetetlen ízléssel,  pazar
ötletekkel felpaprikázva.  Vetítés /Caligari! Ruttman! Balázs Béla!/,  ragtime-os hangfoszlá-
nyok, idézetek Tőlük Berlinről,  fotók és újságoldalak,  meghitt kávéházi hangulatban. Fél
óra alatt életre szólót tudhatunk meg korról, művekről, alkotókról és ami a legtöbb, érzé-
kelhetjük a hajszolt tempó,  a lüktető társasági élet és a gondolkodás  nyugalmas óráinak
inspiráló egységét.  A két kis szobácska után ne felejtsük, hogy a hosszú teremsor végén,
a tavalyi Ragtime-kiállítás tüneményes miljője vár...!!!

Kőgörgeteg a falaknál, strucctojásnyitól a kagylóméretig, semmit sem akar jelenteni, önma-
gát reprezentáló Dolog: az igazi művészet reprezentációja. Az adott felületen tussal operá-
ló gesztus-aktor elindul ugyan a természetböl, de kalligráfiához közelítő heves vonásai jelek
halmazává szublimálódnak. Látjuk a horizont hajlatát, érezzük a táj hullámzását, de képzele-
tünk bármerre kalandozhat,  avagy hátat fordítva az analógiák és asszöciációk ingoványának,
önálló tárgyként szemléljük a mítikus ábrát. Pergamen-okker és tusfekete, néha egy kis na-
rancsosan sápadó vörös:  a teljesség  igézetes univerzuma. Ritka élmény,  üzenet egy isme-
retlenebb világrészről, Hokusai után történt és történik azért más...

Az egyik utcai kis kuka "szemét állat"-nak nevezi magát és "éhes vagyok!"-felszólítással ösz-
tökél beleszemetelésre, a másik egyenesen "lelki szemétládá"-nak titulálja magát... /Ugor-
junk talán bele ?!?/  Bármelyik díjazottal is találkozunk majdand az utcán,  mindenképpen
veri az egyen-narancssárgákat. Hátha még  Berta Gyöngyi és  Dávid Anita "Combina"-feli-
ratú "a világ leghosszabb"-kukáiba dobhatjuk lejárt jegyeinket,  Bojti Márton  rúzsos ajkú
edényzetei csábítanak, avagy  Takács Máté még erotikusabb BékaKirálynő-je mutatja hár-
tyás kezével a bendőjébe mutató utat.  A legkedvesebb azonban mindenképpen a  Leon
Design kreátorainak Marsbéli Zöld Emberkéje, villogva hívogató rezgő csápjaival.
Augusztus 25-ig a Váci-úton, a Forgách-utcai Metró-megállónál, na meg az utcán is talán...

Zoknink török,  trikónk kínai,  sarunk Hongkong,  kendőnk Nepál... De a fájdalmunk hazai,
népnemzeti-urbánus, vérrög és tősgyökér. Csi Peng téved: nem bóvli jön hozzánk a milliár-
dos országból, hanem használható tömegárú,  amely ugyanolyan minőségű, mint a nyugati,
csak háromszor olcsóbb. A kínai koncepter fotóit kínálja cserébe nálunk készült, bóvliért,
képért, emlékért. Lehet személyes, lehet kacat, lehet bármi. A törzslapon azt kérdi, mi a
fájdalom oka,  miért válunk meg cserére ajánlott kincsünktől.  Igaz, válaszolhatunk bármit,
de ez a kérdés értelmetlen. Mert úri jókedvünkben vittünk magunkkal fotót, képet, emlé-
ket régi koncertekről, lemezekről,  mivel az ötlet, a csere-lehetőség mérhetetlenül felvil-
lanyozónak tünt. És most izgatottan várjuk, visszajelez-e az ötletgazda, címünk, nevünk és
titkos érdeklődéseink tág köre ott van a kísérőlapon, amit ajándokunkhoz fájdalom nélkül
mellékeltünk.   

A Képtár tetején szárnyas angyalalak mutat a MűvészetMalom felé. A vakolatlan téglapillé-
rek,  boltíves ablaknyílások,  az áttört födém a padlástér csupasz ácsolatával: eszméletlen
izgalom már magában is.  Többtucat mozgásban merevített figurával,  amelyek ablakokból
néznek ki, falra másznak, labdákkal zsonglőrködnek, vagy csak üldögélnek méretes pizzák-
kal a kézben, énekelnek avagy várakoznak: lenyűgöző, döbbenetes látvány !!!  A falnál ru-
hátlan lágerlakók sorakoznak,  de találkozunk testetlenül üres kabátokkal is,  melyek gyű-
rődéseibe örökre rögzült  a térdre bukó láb.  Testöntvények,  de felületük semleges, sú-
lyos csöndjük drámai erőteret sugároz. A fantasztikus épület lehetőségeit tökéletesen ki-
használó rendezés is a művész/nő/ érdeme,  hiszen a Szentendrén látott kiállítóhely indí-
totta el szoborszínházának Jeruzsálem és Edinburgh utáni újraalkotását. Valóban, a fémbe
öntött lények  megfoghatatlan metamorfózison  esnek át,  az élményt az építészeti térrel
együtt alakítják,  végtelen lehetőséget kínálva az értelmezésnek. A divattá dermedt gipsz-
alakok, üres maszkok, élettelen lenyomatok után  Ofra Zimbalista  szobor-installációja fe-
lülírja a testöntvény-használat trivialitását.

Műgyűjtők Éjszakája, bolyongás régiségek, ízetlenségek között, aztán egyszer csak nbevil-
lan egy összetévesthetetlen kolorit...: csak nem?!?  De!, de igen, ez  Csernus,  még az itt-
honi, alig látott képek egyike !!! Az  Erdész Galéria már a múltkor is magasról indított gaz-
dag  Bauhaus - Moholy anyagával, de most, megállni a lépcsőn,  szemmagasságból fürkész-
ve a St.Tropez szerves bonyolultságú részleteit, hát az nem indennapos élmény... és még
négy,  nemcsak méretében hatalmas vászon,  köztük a  Bokszolók vacsorája !!! A későbbi
caravaggios-ok távolabb állnak tőlünk, annál inkább csodáljuk a foto-expresszionista képe-
ket.  Rohanás a Falk Miksá-ba:  junius végéig mindennap nyitva,  hiánypótlás a következő
mindig is Csernusiádá-ig.

A fényképezés az észrevevés művészete, különösen ma, amikor bárki készíthet technikailag
korrekt képeket, amik legfeljebb azt rögzítik,  hogy mit nem látott meg!  Hát ki látja meg a
leolvadt gyertyacsonk szecessziós hullámvonalát,  ki érzi meg az őszi falevél és egy csikk vé-
letlen találkozásának szürreális izgalmát egy szobor nyitott könyvlapján? A téliesített emlék-
mű ponyvával borított alakjai  Merce Cunningham tánc-vízióira emlékeztetnek, avagy a hely
szellemét még jobban idéző,  vörös lepellel borított élő fotelét  Somogyi István szkénébeli,
feledhetetlen Mester és Margarétá-jának Pilátus-jelenetéből...  Komor mementó a galádul
elorzott Egyetemi Színpad halotti képe:  hitvány mulandóság porlad a boltíves ablakok krip-
ta-derengésében.  Kulifay Tamás ragadozó-hevességgel csap le a váratlan pillanat különös-
ségére, fekete macska-torzója a világító tetőn rejtélyes talány. A festő arányérzéke, eszté-
tikai maximalizmusa  meghatározó a kompozícióban is: behavazott kávéházi asztala valóságos
szabadtéri oroszkrém-torta,  a tört tükröződések a márványfalon  geometrikusan expresszi-
vek, a fehér híd sísánc-lendülete pedig egyenesen a felhős kék égbe röpít.
Színházba menve  váratlan ajándék  Kulifay Tamás foto-kollekciója  a Szkéné-ben, lelkesítő
közege a Pintér Béla produkcióknak, van még két hét május végéig!

Akit a múlt századi magyar festészet érdekel,  nem is mehet máshova:  ritkán látott, szinte
ismeretlen képek, nagy nevek más nézőpontból szemlélve,  kiváló rendezés, pazar összkép.
Hogy a lírainak elkönyvelt  Paál László ugyanolyan szenvedéllyel rittyenti oda égbetörő fái-
fáinak lombjait, mint ahogy a túlfűtott géniusz  Munkácsy lobbantja színre virágszirmait, de
a Hajnal az erdőn vakító falcsíkjaira is egy  Mednyánszky alkonyi fehér Napja rímel. Az em-
lékezetes nagybányai kiállítás emblémája  Perlott Csaba Vilmos  vörös fatörzse,  de ki gon-
dolta volna, hogy  Ziffer Sándor  Morgó völgyé-ben Frank Marc-i örvények tombolnak. Nyu-
galmas béke sugárzik  Egry  ismert szigligeti félgömb-kúpjai felett, kevéssé tudott, hogy az
egyszem csellós hölgy-,  na meg a Fegyverbe!-szólító plakátról elhíresült  Berény Róbert a
korai huszas években  olyan egynemű felületekből építkező,  oldottan absztrak-gyanús ké-
peket festett, mint az Alvó hölgy rókával.  Egyik meglepetés a másik után,  a legnagyobb a
nagyszerűen felépített tárlat csúcspontja:  három  Aba Novák, amely egész más fénybe ál-
lítja a rémes szegedi utca-freskó készítőjét. Már a Trecento város is  feltűnően szuggeszt-
tÍv erőtelje geometriájú szikárságával,  de a Kikötő tágas vízfelületének tükröződő remegé-
se,  a bárkák vöröslő pereme,  a magyarosan odAvetett tetőponyva narancsfoltja  egyene- 
sen lenyűgöző,  nem is beszélve a  Trattoria  mesteri kompozíciójáról,  amely a tömbszerű
foltok felfelé tartó lendületét a vonat horizontális gördülésének irányával ellenpontozza.
Fantasztikus, hogy mit művel Virágh Judit, az életbevágó kiállításokon túl, merész állítások-
kal kontrázza a múlt századi festészetünkről kialakult avitt képet, hozzá segít a rejtőzködő
remekek megismeréséhez és ahogy hírlik, kortárs galéria nyitására készül.  Mai magyarok!,
drága ismertek és jobb sorsra érdemes ismeretlenek: reménykedhettek !!!

Bezárt az ujpest MEO,  a csodálatos padlástérben talán disco-büfé tanyáz,  de ím, új hadak
a semmiből:  szemben a Fregattal,   a Molnár utca végén,  a régi körzőgyár helyén megnyílt
Körzőgyár! Piciny lépcsők, kopott grádicsok, NEM felújított, lepusztult falak, hát ez az, ami
ami kell !!! Mostani kiállítása Kristic-orgia: szinte életmű-méretű tárlat. A délszláv művész jól
ismert nálunk,  de ilyen összetett és minden képében  revelatív megmutatkozása  még nem
volt.  Ami furcsa és jellegzetes:  szellemi elődjeit idézi a Dadá-tól a hatvanas évekig.  Elég a
kulcsszavakat felsorolni: a háború-imádó Marinetti és az ő tipográfiai forradalma,  Malevics,
akinek Vörös Négyzet-ével kezdődött Majakovszkij szerint a Nagy Októberi,  a korai szovjet
konstruktivista plakát-művészek, Tatlin, Liszickij, Larionov és Goncsarova, aztán a legendás
Cabaret Voltaire, a szürrealisták revolúciója: Tzara, Breton, Duchamp,  Brecht, Schwitters
Berlinben, Caligari a mozikban...  De a történelmi-politikai eseményekre is érzékenyen rea-
gál: Gagarin, a Berlini Fal leomlása, Vietnám és gettólázadás egyaránt szublimálódik egyedi
látomásaiban. Mintha mindig is Párizsában élt volna:  Gyagilev Parade-ja Picasso, Cocteau,
Satie társaságában,  később a Marat/Sade Charenton-ból,  Jules és Jim Truffaut-tól.  Van
persze teljesen mai kép is:  pl. a ''Portrait of my Baby ", részletesen  árcédulázott  márkás
cuccokkal. Elmét pezsdítő, szellemet csigázó, szem-léletet mozgató együttes, egy összeté-
veszthetetlen egyéniség zseniális feltárulkozása.  Méltó a gyönyörűséges új Hely  elragadó
környezetéhez, - nagy kár,  hogy későn találtunk oda és hogy sok százan kimaradtak ebből
az egyedülálló élményből.

Keringenek a kabócák, zümmögnek az áramosztók, csattog a bélyegzőóra, csilingel a Csőd-
csicsergő...  Karnevál, farsang, vidám forgatag: a játékos vizualitás örömünnepe.  Kifejezet-
ten szabad, sőt: elvárt a mobil-szobrok mozgatása,  a nemesen munkált rezek-bronzok villo-
gó élénkséggel animálódnak. Amely pedig önjáró, azt csak bámulni lehet: a kulcstartó-falon
sejtelmesen mozgolódó kulcs-csomókat,  a titokzatos golyók végtelen köreit, a néma kvarc- órák idegenségét enyhítő Ketyegéspótló-t. Haraszty /sajnos, nem találjuk az umlautot!?!/
István Édeske kitalálta műfaját,  nagyot alkotott  a kortárs művészetben és szerethetővé is
tudta tenni azt.  Reagál a politika,  a mindennapok, de még a filozófia aktualitásaira is. Az
itt nem szereplő Madár a kalitkában a kádári húzd meg-ereszd meg vircsaft találó ábrázolá-
sa: az ajtó nyitva,  de ha ki akarunk röpülni, szigorúan záródik... Szóleleményei frappánsak:
Gyujtópont, Anyafogás, Agyágyú/sajnos ezt elrontották az MNG-ben, stabillá merevedett/,
bezzeg Duisburgban munkálkodik a Fügemagozó !!!  A zsebóra-fedelek pajzán rokokó-eroti-
kát rejtegetnek, a Nézetváltók mélán imbolyogva forgatják gülü-szemeiket.
Nagyik és unokák,  vaksik és vájtszeműek,  kis- és nagycsaládok,  gyertek mind !!! Haraszty
Édeske István, a kortárs művészet Amadindája gyönyörűséges leleményeivel vezet be min-
denkit a Grand Art virágoskertjébe !!!

Figaró-t egy borbély-pamacs  jelképezi,  az aktot  nyomtatott  chip-áramkörök  hálózzák, a
hangvilla fültisztító tamponná alakul át.  Finom ötletek, fineszes megoldások,  pazar kidolgo-
zottság jellemzi az utóbbi ötven év francia plakátjait. Még egyí Dali is akad: az Eiffel-torony
lepkés hátterére  Honoré de Balzac  könnyed tus-profilja vetül.  Nincs miért szégyenkezni,
ha Laknerre, Bányaira, Keményre gondolok, a mi plakátművészeink nagyságrenddel erősebb
anyagot tudnának összehozni !!!  Persze csak a múltból,  mert egyszem Pócs Péter-en kívül
manapság sehol egy legény a szemhatáron...
Szabadsajtó-u.1., a Ferenciek terétől a Duna felé araszolva.  Be sem kell menni: az ablakon
keresztül utcai perspektívából szemlélődhetünk...      2007

                                            2 0 0 6        

Az Év Kiállítása:              VAN GOGH                      Szépművészeti  Múzeum

A Legszebb:                  ZSIGMOND ÉS KORA                        Szépművészeti  Múzeum

Új kiállítóhely:             MODEM                                        Debrecen

Építészet:                     KOVÁTS ANDRÁS  /KeletÉp/             MODEM    

Hazai kiállítás:               GRECO, GOYA, VELAZQUEZ             Szépművészeti  Múzeum

Reveláció!!!:                 MAGYAR VADAK                            MNG

Gyűjtemény:                ANTAL-LUSZTIG          MODEM         Debrecen

Kortárs:                       MAGÁNÜGY ?!?                               Műcsarnok

Legnagyobb:                 KONDOR BÉLA                                Kogart

Grafika:                        OROSZ ISTVÁN                               Ernst Múzeum            

Kismester:                    KONOK TAMÁS                               Ernst Múzeum             

Jó botrány:                  VAJDA LAJOS                                Zsidó Múzeum

Legeredetibb:               LAKNER ANTAL                             Trafó

Biennálé után::              KICSINY BALÁZS                            Kiscelli Múzeum

Esemény:                     MŰGYŰJTŐK ÉJSZAKÁJA                  Falk Miksa utca              

Legeslegszebb:             TÜRK PÉTER               BÁBEL           Kiscelli Múzeum

Plakát:                         PÓCS PÉTER                                   Bp. Kiállítóterem          

Plakát-retro:                 MAGYAR PLAKÁT 1890 -1930          Nemzeti Múzeum

Kamara:                        GERLÓCZY SÁRI                              Nyitott Műhely  

Műterem-kiállítás:          KONDOR BÉLA     RÉZKARCOK           MissionArt

Új galéria:                    2B GALÉRIA                                    Ráday.u. 47.

Fotókiállítás:                 RÉVÉSZ TAMÁS:   NEW YORK            Kogart         

Fotóalbum:                   PARIS - BUDAPEST                           VANCSÓ ZOLTÁN  

Kirakat-tárlat:               VARGA GÁBOR ÁKOS                        Városház-u. 4.

Utca-tárgy:                   TEHENEK     ...Az olvadó fagylalt      Bazilika

Plakát:                         PISTI

Kampány:                     SZDSZ HŰTŐMÁGNES

Nem hiszünk a két szemünknek! felépült egy művelődési központ a régi Kölcsey helyén és
az egyharmada hotel, de a másik kortárs múzeum !!! A  Kölcsey Művelődési Ház óriás hen-
gerét egy a bejáratban összekapcsolódó,  derékszögű téglatest köríti, a szálloda a szokott
kukucska-kockák helyett hatalmas, négyzetes ablakokkal, a múzeum valódi, lukacsos mész-
kőborítással dicsekedhet.  A főbejárat is imponáló, semmi csicsa, semmi nagyzás, okos ará-
nyok és a szokott,  hányingert keltő,  csillogó márvány plusz üveg kombináció helyett, de- 
rengően halovány opál-zöld mattüveg felületek. Belül nagyvonalúan tágas, van tere, magas-
sága az átjárásoknak, mégis ember-léptékű, barátságos és könnyen áttekinthető. Nincs réz
és nincs bőr, amelyek a honi belsőépítészet/?/ ostoba hungarikumai, a lépcsők csúszásgát-
ló rücskös! felülettel bírnak,  a korlátokon a külső burkolat  természetes mészköve köszön
vissza.  A múzeum három szintje minden képzeletet felülmúl.  Jó rálátást adó, méretes he-
lyíségek, diszkrét tetővilágítás, világos, de nem fehér!!! falak, gyönyörűen könnyed, világos-
barna, erezett padló. Az Antal-Lusztig gyűjtemény nyitó-kiállítása avatott kézzel rendezett,
csodálatos gazdagságú anyag,  méltó a nagyszerű kiállítási terekhez,  de erről majd a tárlat
méltatásánál beszélünk bővebben.  Amíg Budapesten a szégyenletes Procc-Pláza,  a  Mupa
néven elhíresült építményben szorong a Ludwig Múzeum, teljesen alkalmatlan szobácskák-ban, ráadásul iszonyatos költségek árán, amelyeket még tíz évig nyög a magyar adófizető...,
Debrecen saját erőből teremtett példamutató értéket. Kováts András és társainak munká-
ja egyedülálló a jelenkori hazai építészetben, szolid hasznosság, egészséges anyaghasználat,
horizontális nagyvonalúság jellemzi. Kapcsolódik a helyi jellegzetességekhez, finoman illesz-
kedik a környezetbe, de megállná helyét a nagyvilág bármely pontján is.

Kicsiny Balázs lehorgonyzott matrózai fogadnak, hátrébb meg pizsamásan térdeplő búvára-
inak pezsgőspoharai poharai csillognak: knock out-os felütés! A falakon pedig egyből nyolc
Ámos Imre festmény, aztán meg rajzok,  a "Csizmás angyal",  "Anna Margit a kályha mellett"
szomszédságában,  amely egy számunkra eddig ismeretlen Vajda-opusz.  Országh Lili "Nagy
golyó"-ja,  Gulácsy "Vándorló halál"-a a szélverte pineákkal,  Kondor Béla Szerelemoltár-a,
Táncosnő-je, Baltás királya és a Magányos lovas... Mérhetetlen gazdagság!  Korniss Dezső
Bodobácsos képével  Böröcz András Vagon-ja néz farkasszemet, meg is forgathatjuk, a ba-
kancsos fémlábak iszonyatos dübögését idézve elő, amit kisstílű hozzá nem értéssel máshol
szigorúan tiltottak. Hogy Moholy-Nagy azért rajzban sem volt akárki, azt Női portré-ja bizo-
nyitja,  Kicsiny Balázs  sokoldalúságát  szenes képe,  Fehér László  ismert nagyszerűségét
két műve is igazolja. A terem végén pedig  Kis Varsó-ék mellbeverő Tornasor-a ácsorog. Ki-
váló rendezés,  gyönyörű terek,  diszkrét tetővilágítás, nyugtató tónusú padló, itt minden
hozzáértést,  gondos figyelmet,  fölényes szakértelmet sugároz.  És még a harmadánál sem
tartunk!  Piacsek bácsi más Rippl-Rónai-akkal, Tornyai polaroid-szerű alföldi festmény-váz-
latsora,  Vajda Lajos örvénylő szénrajzai, Fekete István festészetének zöld-lila-fekete dra-
maturgiája. Korniss Dezső,  Herncze Tamás kalligráfiái mellett a geometrikus Maurer Dóra,
Lakner László ellenpontjaként  Nagy István katonaportréinak komor feketesége. Az anyag
nem ragad le a 70-es éveknél,  Gyenis Tibor rongyláb-hídja, elárasztott területe, Németh
Hajnal  videója már a legújabb század  fordulóját képviselik.  A  Kölcsey MűvHáz impozáns
hengerére néző,  barátságosan szűk gyilok-járóban néhány kisplasztika:  Bokros Birman fe-
jei, Vilt Tibor, aki úgy csinál, mintha... és Csáky, aki tényleg zsigerien kubista. De az igazi
reveláció itt Tóth Menyus miniatűr remeke, a Mukuli !!!
Hogy hogyan jött létre ez a fantasztikus gyűjtemény, amely tíz évig biztosítja a Modem ki-
állitani valóját,  azt elképzelni sem bírjuk,  egyszerűen elementáris csoda! De az, hogy ön-
erőből felépült az ország egyetlen  korszerű új múzeuma és ilyen tárlat  létrehozására ké-
pes, az háromszorosan az !!!  Vájtszeműek: irány Debrecen! Nagytemplom - Déry Múzeum
és ott mögötte ez a kívül-belül fantasztikus épület-komplexum, a Modem-mel...

Itt senyvedünk a XXI.-ben, két évtized alatt összegányoltunk egy "Nem!!!zeti" "színház?"-at,
meg egy Procc Plázát a Művészeteknek... A főváros egyszem korszerű építményét Egeraat
jegyzi, talán lesz belőle kettő, de hol vannak a hazaiak?!? Akiknek olyan elődjeik vannak és
itthon!, mint Kozma Lajos, 70 évvel ezelőtt.  Ma is megcsodálnák  azt a hihetetlen fegyel-
met,  amellyel féktelen fantáziáját  az ökonomikus geometria  szikár kontrollja alatt tudta
működtetni. A csupasz síkfelületek pusztán arányaikkal hatnak, az ablakok, korlátok és az
ívelt falak elhelyezés pedig a tér gyönyörűséges ritmusát adja. Kívül -belül!, mert a terve-
zés szó szerint az utolsó szögig érvényesül,  bútor, burkolat, díszítés,  mind egyazon lélek
lenyűgöző alkotása. Bizony, ellaknánk bármelyik villában, lakásban,  ahogy egyes boldogok
a mai napig ezt is teszik.  Mert nemcsak barátságos és szép,  de okosan használható is. Az
Iparművészeti  kiállítása  olyan puritán,  kifinomult és esztétikus, mintha  Kozma  tervezte
volna,  a korabeli fotók, a tervrajzok,  a belső terek képei és a mai fényképek egészséges
arányukkal jelenítik meg  a műtárgyakat.  Reveláció a  Hajnóczy-u. 2-ről  készített  video-
animáció, szinte bejárhatjuk a lakás legtitkosabb zugait is.  Azonnal látogassunk hát az év
legfontosabb építészeti kiállítására,  kérjünk engedélyt  a jóságos teremőröktől a kabátvi-
selésre: zord 16! Celsius van a Kupola-teremben és negyedóra nem lesz elég a csodálatos
anyag tüzetes tanulmányozásához...
Citadella-u. 7,  Orsó 43,  Csopaki 10 és Pusztaszeri 33: sorolnánk a mágikus címeket, de
ott van a  Bimbó 67 lendületes erkélypárja, vagy a Berkenye-u. 19-es HengerHáz...  Meg
lehet ám nézni élőben is Budán, - de kezdjük talán az  Iparművészeti Múzeum-ban !!!

Begazolt teremőrök az előcsarnokban, keményszavú fogdmegek a biztonsági kapunál, mi
van, máris ellpotak egy képet?!?, vagy csak a személyzet kezdő... Az első terem jelenték-
telen stúdiumokkal és V.G. "képzeletbeli múzeum"-ának /?!?/ képeivel van tele, melyeket
a Szépművészeti Múzeum képei reprezentálnak..., kicsit erős, - bár Franz Hals-ot mindig
szívesen nézzük, de itt és most...: fura. A középső átjáróban aztán beindul a dolog, félel-
metes parasztfejek tömör falanxát  csak az idétlen képaláírások zavarják,  illetve dehogy,
ki olvas, ha végre láthat?  Na de elég a negatívumokból,  a válogatás fejedelmi,  a begyűj-
tött anyag grandiózus, a kazettás installáció remek, a világítás, mint itt mindig, tökéletes.
A végén, végre, a színes vásznak! A Füstölt heringek, a Két levágott napraforgó többszö-
rösen visszatérésre kényszerít,  a hogyan eredetisége  transzformálja  az érdektelen lát-
ványt a felfoghatatlan transzdencia világába.  A pünkösdi rózsák,  rézvirágok és muskátlik
szinte relief-szerűen testesednek,  a  Cserepes cineráriák sápadt szürkészöldjei visszakö-
szönnek a  Parasztház két alakkal szenvedélyesen hullámzó háztetején.  A legkésőbbi vi-
rág-csendéletek, a fehérbe vakuzott  Virágzó gesztenyeágak és az  Írisz-es provenci kan-
a síkbeli ábrázolás varázslatos nyugalmát sugározzák. Signac is festhette volna a Caffée de
la Sirene vonalkás textúráját, de a  Falusi utca Auvers-ben ecset-örvényei már egyértel-
műen, kizárólagosan Vincent-é, ahogy teljesen előzmények nélküli a kubista sejtelmeket
előhívó  Három parasztház vaskos színezésű geometriája. Madame Ginoux vörös ernyővel
és könyvekkel körítve,  kétszer is bemutatja,  hogyan is látta az emberi arcot,  de hiszen
Van Gogh-nál  Egy pár bőrcipő-nek is humánus jelenléte van...
Percekig nézzük egy kancsó felületét, egy írisz szeszélyes szirmait, próbáljuk elraktározni
a ritka élményt,  hogy ott munkáljon tudatunk alján a távoli jövőben is.  Szerencse, hogy
ezeken a képeken keveset ront a reprodukció,  főleg, ha össze tudjuk vetni múlhatatlan
emlékeinkkel.
Az évtized kiállítása!  Azonnal nézzük meg,  de kezdjük a végén,  ne pazaroljuk erőnket
a higított előzményekre,  ne félholtan érkezzünk a platóra, ahol ma csúcsok magasodnak.
Köszönet a  Szépművészetinek,  hogy a nevetséges bulvár-beütések ellenére,  korszakos
eseménnyel tette feledhetetlenné évfordulóját.

Párizs: Cartier-Bresson-i bagetteket visz egy férfi sietve tangótáncos utcaművészek előtt,
míg a budapesti képen  a villamosból figyeljük a gyermekét karjaiban cipelő apukát.  A to-
ronyugró kötelére a toronydaru feszítődrótjai felelnek, a Hősök terén háttal álló királyok-
ra egy párizsi park övig borostyánban gázoló bronz-államférfija rímel. A képpárok geomet-
riája, fotográfiai szerkezete mindig hasonlít, a tematikus megfelelések is találóak.  Árvíz és
pocsolya - garázspadlón kígyózó tömlő és vízsugár, - fehér ló kérdez nálunk, a francia bul-
dog válaszol a kirakatüveg mögül.  Hihetetlen,  hogy minden kép  remekmű:  kompozíciója
tökéletes,  a pillanat koncentráltan kivárt, a megfigyelés módja eredeti.  Minden Párizs ja-
vára szóló elfogultságunk ellenére, annak mégiscsak örülhetünk,  hogy ott egyenként gub-
basztanak padjaikon, míg idehaza mindig párban!