Gubbaszt a vadász hosszú, fagyos lesben,  lapul a sarki róka, bundája sziklaszín, egyelőre
döntetlenre áll a csörte. A tiszteletes tisztes mellékkeresete a rókaprém,  de hogy ő mi-
lyen is voltaképpen, az csak a végén derül ki.
Betépett hétvégék után, - éter, kloroform, belladonna, nevetőgáz, galóca, mandragóra,-
a "lótuszevők"szektájába tartozó egyetemista  nagyapai örökségét keresi fel  a hófúvásos
északon,  megtetszik neki az elhagyatott környék,  a csönd és a "jó levegő", marad,  gaz-
dának áll.  Egy falubeli disznóólban félkegyelmű lányt talál,  magához veszi, szó szerint: a
helybéli szociális háló szabálya, hogy a hajléktalan, munkaképtelen lényeket életre szóló
váltságdíj fejében gondozhatja a jótevő...
Kopár, balladai mondatok. Súlyosak, mint a gránit, élesek, mint a hasadt jég. Két oldalon
tíz évnyi történés, egy mondatban hosszú órák kínja.  A Down-kóros lánynak, aki az anya-
méhben a hal-gyík-madár-kutya-majom-néger-sárga-indián-fehér egyedfejlődés félállati fo-
kán ragadt, vőlegénye is van már, amikor meghal. Egyetlen kincse,  a barna csomagolópa-
pírba rejtett koporsó-rajz méltó temetését teszi lehetővé,  később sorsának titkát is fel-
fedi.
Hiába szurkolunk a vadnak, a sörétek találnak,  a vadászt azonban, a zubbonya alá dugott
tetemmel együtt lavina temeti el.  A hó alatt életre kel a róka, meg is vitatják az elektro-
mosság kvantumfizikai problémáit/!/, a gonosz pap, - mert közben kiderül, az ő elhagyott
csecsemője volt a bolond lány, -  ledöfi az állat-embert,  megnyúzza és prémjébe bújik.
Eléri a büntetés: a nőstény keresésére indul, de immár más puskacsövek lesnek rá.
Vadászkalandnak indul,  felsejlik a kriminális rejtély,  sötét északi drámává válik, abszurd
őrület transzcendens éjébe hull. Lenyűgöző olvasmány, egyszuszra vág a földhöz.

Csalhatatlan megfigyelő,  abszolút életközelség,  "az elbeszélő hőseivel szemben ül a villa-
moson", mozdulataikat fürkészi, szavukat lesi. Lélegzetnyi novellák, platina-tömörség, kü-
lönös, ám köznapi karakterek.
Nagypapa Puskás Öcsit gyászolja, felejti a családi ünnepet,  bánata, még az unokái is leá-
nyok, nincs kinek átadni a futball-tudást.  Két nő a strandon, román-magyar az egyik, gö-
rög zsidó a másik,aki így szól: "De hiszen te nem is vagy zsidó?!?" "- Mindenki zsidó!" Ez ép-
pen a Váll története, mert az elbeszélések egy-egy testrészhez kapcsolódnak. A Nyak-ba
vetett sálat a próbafülkében találják,  elegánsan feszítenek vele,  miközben az a ruhákat
a rúzsfoltoktól védő célzattal került mindegyik fülkébe és az áruház emblémája díszíti...
" A sors többféle lehetőséget kínál fel, és a valóság a legrosszabbra bökött rá,  hogy tör-
ténjen az." Az író szemünk láttára alakítja az eseményeket, indulatosan irányít: "nehogy
valaki benyisson pongyolában a történetbe..."
Görög emigránsok a határvárosban, tésztával kínálják őket, melyet "földdel" szórnak meg,
hosszas tanácstalanság után lemossák róla, -... a mákot. A németországi temetésen a ke-
letiek a sír másik szélén állnak, mintha az egy negatív berlini fal lenne, "a férfi a ruhákat
szagolgatja, azt képzeli legnagyobb szerelmét éli most,  a nő csak áll a töltöttpaprikával
a kezében, úgy tűnik, őrá nem is nagyon van szükség".
Egyszuszra elolvasható, a szereplők átjárnak a csattanós történetkékben, nevesítve, de
néha csak egyjelzős utalás erejéig bukkannak fel.  Ahogy a művész kinyomott teafilterek
pixeleiből építi fel képét, úgy áll össze a félelmetesen koncentrált kötet egysége.
Tóth Krisztina alkotása mindenképpen  meghatározó eseménye az évnek,  biztos,  hogy
többször is elolvasandó.

Elképzelünk egy jó negyvenes hölgyet, akit nem csak a szójáték szintjén "ver az élet". Sze-
relme, "Vera az élet", elhagyta,  megél ugyan a mézeskalács sütögetésből, piacozásból, de
magánéletfogytig szenvedi másságát.  Fűti a tesztoszteron,  "csípőig nő, lefelé bak",  kinek
önkihívása: "rászoktatni valakit a dugásra, amikor nincs mivel..."  Aktív hímként űzi a gyors-
éttermi kalandokat, ám legfeljebb szűk barát/női/ körben érzi otthonosabban magát. "Hiá-
ba van melle, aki férfisorsot él, férfihalált hal".
Zorka megvan a férfiakkal, tizenhat szava van a szopásra,mint eszkimónak a hóra, de ráme-
nősen fekteti meg a lányokat.  Így a 100 százalékos küllemű nőt,  Bástyá-t,  aki ennek elle-
nére XX kromoszómával bír.  Sára is maszkulin, csak győzni akar, leigázni, nem is érdekli a
szerelem, de még a szimpla beleegyezés sem.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt a vékonyka könyvet  az extremitás teszi érdekessé, erő-
teljesen leszögezzük, hogy az utóbbi évek  legátütőbb alkotása, egy elementáris tehetség
gigászi belépője. Zuhognak a mázsás mondatok, bekerítenek a váratlan asszociációk, nyel-
ve kegyetlen,  pillantása éles,  kíméletlen önmagához,  kérlelhetetlen a világgal szemben.
Letehetetlen!!! Néhány óra bódultság után azonban újra kell olvasni, hogy a stílus dinami-
kája, veszett szépsége is érvényesüljön,  elsőre csak tátogunk a viharzó számum örvényei-
ben. Micsoda nyelv, micsoda sorsok, micsoda életek!
La Mamma, aki nemrég halt meg,  karrier-diplomaták  szikrázóan szép és tehetséges gyer-
meke,  tinédzserkorban megesik,  a "nagypolgári gyilkosság" koreográfiája szerint csecse-
mőjét azonnal örökbe adják,  őt meg jó messzire száműzik  a "normalitás"-ból.  Dunna kis-
lányként szenvedi mostohaapja "hasítékban turkáló" kezét,  Bástya apja meg a Párt főem-
bereként gyűlölteti meg a férfinemet.  Viki alkoholistaként menekül egy szikvízgyáros kar-
jaiba, buborékos csókjai végül már a leszbikusoknak sem kellenek.
"A történetek szalagjai mőbiuszként tekeregnek,  nyolcasba fordulva pontjai azt hiszik, a
végtelenben járnak...",  pedig ezek a romos egzisztenciák csak faltól falig vergődnek a ki-
taszítottság ketrecében, "szívós szálkák...a világ körme alatt". Mindegyikük a szerelemért,
a szeretetért küzd, tudván,hogy a "megszeretés Halál, - a nem szeretés Halál."
Ki tudja, ír-e még újabbat?  Mert keserű élményein túl, a belterjes világ igazán szolgáltat
muníciót, de vajon továbbra is fűti a megszólalás kínzó kényszere?  Ha egykönyves marad,
ez a félelmetesen borzalmas gyönyörűség akkor is üstökösből állócsillag lészen.

Már a nevek is mágikusan csengenek: Anatol Korkodus brigadéros, Daniel Vangyeluk, aki
mezítláb érkezik a lelencházból, Aliwanka varrónő, aki könnyezve közli dermesztő jóslata-
it. Nem leír, nem mesél,  Bodor Ádám  teremt egy világot, karantén-völgyet a bércek ka-
réjában, melyben különös sorsú, furcsa emberek vegetálnak.  A hőforrásban kék disznó,
vagy kék tetem mumifikálódik a rézgálicos vízben, az erdők alján három pár róka hajtja a
pestise nyulakat, odalenn pedig  a távoli fennsőbbség csinovnyikjai  tesznek rendet. Há-
zukba bedeszkázva, a gyilkos házaspár egytál ételen, évekig kivégzését várja, Burszen kis-
asszony meg délceg huszártisztjét Magyarországról. A Két Cefre névadója a környék két
örömlánya, a madárszó nélküli erdő fáján holttestet himbál a jeges szél.
A Sinistra-körzet után újabb sokkoló remeklés, a reménytelen lét alatti lét balladája. Pö-
rölycsapás minden mondat, a nyelv képekben beszél, az atmoszféra tompán fojtogat. Bő-
velkedünk fantasztikus írókban, ám a végekről  Bodor Ádám  hozza halálos híreket. A leg-
apróbb momentum is  észrevétlen köszön vissza fejezetekkel később,  szálas szerkezetbe
szőve a tragikus sorsok fordulatait.  Ló nincs,  a madarak elhallgatnak, kőkorszak a husza-
dik században és valahol a diktatúra súlyos árnyéka, melyben az életben maradást csak a
használhatatlan hévíz eladásából származó júdás-pénz biztosítja.
Boldogtalan országunktól legfeljebb kétszáz kilométerre,  iszonyú közel a térképen, iszo-
nyú közel a lelkekben.  Olvassátok és ne nagyon kívánjátok a NagyMagyarországi, Kárpát
alji, emberalji kőkorszakot.

Szerkesztés alatt

Kétszer is földhöz vágtuk, iszonyatos stílus, híg lére eresztve, ilyen mondatok: "Pezsegve
fakadt fel az öröm András mellkasából..."  Mégis kell!  A magyar nagypapa visszaemlékezé-
seiből írta egy igen érdeklődő, minden részletre fogékony fiatal nő. Utána járt a helyszí-
neknek, "...a szűken kanyargó rue Fleurusön át  a Luxembourg-kert felé haladt...", vagy
"... a Benczúr-utcából a Bajza utcába sétált, onnan pedig a fákkal szegélyezett Andrássy-
útra...",  tudja, hogy a komódon Orion rádió zöld varászszeme pillog, ismeri a munkaszol-
gálatos század Turka-Skodnice közötti útépítésének ukrajnai körülményeit. Félelmetes a
történelmi háttér: A Szudéta-vidék bekebelezése, Hitler- Chamberlain, Ribbentrop-Molo-
tov-paktum,  hadüzenet nélküli támadás  a lengyelek ellen és a mi hősies hadüzenetünk,
amely megrengette az USA-t és Nagy-Britanniát...
A Párizsban építész-hallgató Lévi András és az odamenekült Morgenstern Klára szerelme
nem ismer határokat,  a háborúba ájult Budapesten folytatódik,  közvetlen életveszély-
ben. A terjedelmesség ellenére szorítóan izgalmas, ki éli túl, hogyan és kivel?
Az írónőnek sokat kéne olvasni, kicsit tanulhatna is szerkesztést, dramaturgiát, aki ennyi
munkát tud beleölni egy könyvbe, nem reménytelen eset. Így csak az ellenoldal kötelező
W.Albert-je, mert minden később születettben olvasmányos úton tudatosítja egy szörnyű
korszak elfojtásra ítélt eseményeit. Orringert az iskolákba!

Általában a regényekből dramatizálnak színpadi művet,  szűkített cselekményre, vagy csak
egy-egy epizódra redukálva azt, az üstökösként betört finn-észt írónő feje tetejére állítja
a módszert,  nálunk is játszott,  nagysikerű drámájából eredeztet vaskos regényt.  Termé-
szetesen képzeletében elevenen éltek a teljes életpályák, helyszínek, dialógusok, ennek
figyelembe vételével is ezerszer gazdagabb történések tárulnak elénk, mint amilyeneket a
legjobb rendezői-színészi munka megjeleníteni képes,  pedig a cselekmény alapfonala tel-
jesen azonos.
Két testvér,  Aliide és Inge  házukban rejtegetik utóbbi férjét, aki a szovjet megszállók el-
len harcolt. Aliidéből kegyetlen kínzással próbálják kihúzni, hol bujkál Hans. "Léggé zsugo-
rodott a lámpa wolframszálára tapadva...zsákkal a fején már messze járt, szíve parányi her-
nyólábakon futott, repedésekbe, lukakba, barázdákba rejtőzött". Csak a verőlegény hang-
jára emlékszik, egy pillanatra látta fekete szőrrel borított, iszonyú karját, - további rette-
gésre is van oka, a később felismert áldozatokat az NKDV Szibériába deportálja.
Védekezésül férjhez megy egy terror-legényhez,  majd feljelenti nővérét, akit száműznek.
Hans, akibe reménytelenül szerelmes, ott marad a pincében, a házastársi ágy alatt. Végül
hamis papírokat szerez neki, előkészíti közös szökésüket Tallinba,  de a fanatikus ellenálló
inkább visszamegy az erdőben harcolókhoz. Pince-naplójából kiderül,  mennyire viszolyog
az őt bújtató sógornőtől, - amikor sebesülten visszatér, Aliide megöli.
Mindez  egy 1997-es esemény kapcsán kezd kibontakozni,  a mesteri szerkezetben a múlt
és a jelen epizódjai váltakoznak, egyre gyorsuló ütemben.  Az olvadás 1953-as évében töb-
ben hazajönnek Szibériából, kiégett nézésük növeli lelkiismeretfurdalását, "...erős készte-
tést érzett, hogy leszaggassa  szemük sarkából a ráncokat,  arcukról a barázdákat gomoly-
ba gyűjtse és feldobja a Narván túlra visszamenő vonatra..."
Befogad egy viharvert lányt,  aki futtatói bosszúja elől menekül,  kiderül, hogy nővérének
Vlagyivosztokból elkerült gyermeke,  két lövéssel végez az üldöző maffiózókkal, aztán leve-
let ír Ingének, bátran hazajöhet, övé az erdő és itt a ház, majd pontot tesz a shakespeari
tragédiára: magával együtt felgyújtja azt.
Lenyűgöző írásmű, a félelmetes valóság isteni lenyomata, még a Sztálin teheneinél is jobb.
Az epilógusban szigorúan titkos ügynöki jelentéseket olvashatunk:  hogyan bírta rá őt fér-
je a feljelentésre finom lelkierőszakkal,  hogyan "szervezte be" észrevétlenül, hogyan lett
belőle, szakszervezeti tagdíjbeszedőként - besúgó. Borzalmas!
De addig olyan mondatcsodák,  mint a nagymamától  szavankénti észtül tanulás leírásában
"Ebből a mosolyból született  első közös játékuk, amely kisarjadt és szavakat hajtott, légi-
esen finom sárgás virágokat hozott és áradt,  ahogyan a hangok áradnak a víz alatt".
Finn eredetiből újraalkotta: Pap Éva.  

Ceausescu alatt rettenetes volt a román állampolgárok élete, hát még ha ráadásul szászok
is voltak.  Ők a háborúban SS-ek, most meg Németországra kacsingató hazaárulók, nagyon
meg kell hát szorítani a nyakukat!  Pelje százados változatos módszerekkel gyötri  a tiltott
iratokat rejtegető csoportot,  a vallatásokban  Pelje nevű kutyája is részt vesz,  de van itt
megalázó vetkőztetés,  besúgó barátnő,  egymásra uszítás is.  A gárdistáktól  mindenki fél,
hármasával járnak és egyvégtében zöld szilvát rágcsálnak, útvonalukat a kiköpött magok je-
lölik.  Olyanok a mondatok, mintha rönköket hasogatnának,  zuhogva akadozó, görcsösen
kivajúdott mementók,  nem egy könnyű olvasmány,  a látszólagos bárdolatlanság  kivérzett
traumákat takar.  A dinnyeföldön törtetve  térdig vörös lesz a láb, a megfigyeltek borotvá-
ját elkobozzák, mégis sokan halnak.
Luca, a kisvárosi liget engedékeny madonnája az elbeszélő övével köti fel magát a munkás-
szállás kocka-szobájában, Georg az ablakon ugrik ki,  Edgart emigrálása után német földön
éri utol  a Securitate igazságosztó keze,  Kurt a kertben pusztul,  senki sem érti, hogyan.
A lakásajtóba szorított hajszál jelzi, hogy megint járt ott kutató idegen,  a nyomozók a vé-
gén egész borítékra valóval kedveskednek áldozataiknak,  demonstrálva:  nincs menekülés.
A kisfiúk mégis gárdisták akarnak lenni,  a nagymama tébolyultan énekel, aki teheti, élete
kockáztatásával szökik.
Aztán a Bundesrepublik  súlyos márka-milliókért kiváltja  az össze romániai németet,  nem
marad ott más,  csak a nagyszebeni szászok fakó emléke.  Hertha Müller pedig szabad föl-
dön írja meg letaglózó regényét.

Éjjel-nappal olvas, nem egy szépség, gyakori könyvtárlátogatásai egyikén mégis férjet talál,
aki nem kevésbé különc nála: világot - és gulágot járt entellektüel, a szovjet rendszer aljá-
ra szorított öntörvényű ember. Együtt újra száműzik őket, de sanyarú sors és a gyermekál-
dás még meghittebbé teszi kapcsolatukat, Szonyecska végtelen boldogságban lubickol.
Hajnalban az ágyban fekve szoptatja kisdedét,  hátulról meg párjának vágyott közeledését
érzi, így egyszerre elégíti ki a két szeretett lényt.  Dosztojevszkiji Hősnő,  szenvedélye hit-
tel, "magasztos és szent tapasztalatlansággal", a feltétlen odaadás eszelős hűségével.
Viktor papírból hajtogat játékszereket kislányának, addig gyűri, formálja, míg végül elhatal-
masodik rajta  a filoszba fagyott  képzőművészeti kreativitás,  váratlan fordulattal híres ma-
kett-szobrász lesz,  így visszaköltöznek Moszkvába, bodega helyett luxuslakás lesz az ottho-
nuk. Az egyre nagyobb művész szerelmes lesz lánya barátnőjébe, össze is költözik a vadóc
tinivel, de Szonyecska örök szerelmét  ez sem rendíti meg,  hármasban járnak a protokoll-
eseményekre. Érvényesül a könyvmolyként szerzett ""fogékonyság a magasrendű, néha kis-
sé érthetetlen dolgok iránt".
Ulickaja:  fantasztikus stílus, elképesztő figurák, vakmerő meseszövés.  Az utóbbi esetében
könnyű neki,  a brezsnyevscsina abszurdjában  paraszthajszálnyira van egymástól a kivétele-zett művész-elit és a távoli gulág.  Kedves írók, ne aggódjatok, a kivételezettség ugyan már
megszűnt, de a szögesdrótot már fonják...

Minket ugyan régen tép a balsors, de hol vannak szenvedéseink a balti népekéitől:1939-
ben független köztársaságaikat legázolja a Szovjetunió és 50 évig be is kebelezi. Ahogy a
Balti Hét dokumentum-filmjeiben láthattuk, a lakosság ötödét Szibériába hurcolják. Ter-
mészetesen "önként mennek: itt tessék aláírni..." Nem haláltábor, ugyan! - munkatábor,
sárból tapasztott lakhelyek, fekete üröm magvából sütött kenyér, ritka levélváltás az ott-
honiakkal. Elvitték a testvért? Húga azonnal betelepszik a lakásába, még meleg a kenyér!
Csoda, hogy Sztálin halála után senki sem akar visszajönni, hová is jönne, csak az ott szü-
letett fiúk érkeznek meg, agyon is verik apjuk árulóját.
A nagymama itthon dolgozik a kolhozban, a család férfitagjai az erdőben bujkálnak, ők a
partizánok, akik 8 éven át harcoltak az észt-szovjet milícia ellen. A Zöld Légió, a Fekete
Kéz, az "erdei testvérek" csapatait a lakosság segíti, a nagypapa is ingázik az otthon és a
búvóhely között.  Lányuk jó tanuló,  Moszkvába kerül és egy ott dolgozó finn  feleségül
veszi.  Így lesz hősnőnk, Anna szovjet-észt gyermek, aki Finnországban születik, de sokat
van az észtországi rokonoknál,egy életen át szenved kettős identitásától. A finnek orosz
kurvának nézik már kamaszkorában, az észtek a gazdag szomszédot gyűlölik benne.
A kompenzációt az evés jelenti: finomat, mindig és sokat, amit az ideális testsúly érdeké-
ben azonnal ki is kell hányni. Ez meghatározza az élet célját, ritmusát, - kényszer?  Nem:
vallás! Hiszen Uram-nak, Teremtőmnek nevezi, imádkozik az ételhegyeket követelő Hata-
lomhoz és hozzá igazítja vágyait, szerelmeit, egész világát.
Sofi Oksanen jelen, a 70-es és a 40-es évek idősíkjait váltogatja, káprázatos stílusának le-
bilincselő lendületével, a belső történések felől közelít. Szó sincs történelmi emlékezés-
ről, a szereplők gondolatai tükrözik a kül- és belvilág rettenetét.  Érdemes az azonos év-
számmal jelzett fejezeteket egybeolvasni,  akkor folyamatosságában  könnyebben érthe-
tővé válik  a sokágú, sokszereplős cselekmény,  a fantasztikus író mesteri szerkezetében
haladva viszont letehetetlen izgalmakba sodródunk.
A tempó egyre gyorsul, tömör szaggatottsággal zúdulnak ránk az extrém helyzeteket raj-
zoló különleges mondatok. Anna nem mindennapos egyéniség, akiben joggal fedezhetjük
fel az író vonásait,  olyan ember,  "aki nem várja meg a kellemetlenséget, már előtte cse-
lekszik".  Aki mindenen túl is vágyik  a gyermekkori szovjet-észt világba,  ahol minden egy-
forma, az üzletekben nincsenek próbababák! - és "úgy kell csomagolni,  mintha soha nem
térnénk vissza".
Láttuk színdarabját, amit másik regényéből írt, /Tisztogatás/, az a nyálkás szovjet-észt vi-
lág köszön vissza ebben a könyvben is, melynek ellentmondásossága egy szélsőséges egyé-
niség lelkében csapódik le. Sofi Oksanen műve az utóbbi évek legnagyobb,  ám legkegyet-
lenebb ajándéka.

Voith Jocó,  friss jogászdiplomával a zsebében, a fényes Szegedről Békéscsabára, "Tótvá-
rosba utazik.  "A kupé és a vagon erotikus zóna,  a finoman mocorgó,  műbőr ülés még a
leghidegebb asszonyt is felbirizgálja", hősünket nagybátyja protezsálja be gyakornoknak,
kalauza is lesz a Nagy Életben, meg a kisvárosiban.
Szalma Lajos, biosz és testnevelés tanár,  hajdani sportbajnok, jelenkori Don Juan, aki a
sprinter lányoktól kezdve, lángossütő kofákon át  a törvényszék hölgyeiig,  hajadonoktól
fonnyadt asszonyokig, a női lelkek délceg amorózója. Tanyáján drogokat termeszt, ezzel
is "korrepetálja" az ifjúságot, de egyet kell értenünk credojával: " Használni, élvezni, mű-
ködtetni kell a testet... szeretni és dicsekedni kell vele". Pedagógusként,  neki "élő élet-
műve van", zűrös zegzugaiban vezetgeti későn érő unokaöccsét.
Megmutatja a sztrádát  a kétéltűek nász-vonulása idején,  horror, "a békák Waterlooja",
elviszi Méhkerékre, hol román rabszolgamunkások robotolnak, a strandon együtt bámul-
ják a hétköznapi szörnyűséget:  "ápolatlan, szőrös nők, hájas, csámpás férfiak... cuppog-
va jajgatnak a hatalmas testek alatt a fröccsöntött vietnámi gumipapucsok",  de nem ke-
vésbé lehangoló a kisvárosi létezés, "a protekciók, indulatok, vágyak zavaros hálója" sem.
Grecsó Krisztián  a szerkesztésből is jelest érdemel,  fokról fokra lepleződnek le a viszo-
nyok kriminális összefüggései, addig is oldalanként nyűgöz le  extatikus leírásaival.  Jocó
drogos látomásai,  a víztározó fölött lebegő bakter-ház konténere,  a vudu-hallucináció,
melyben a pulykacomb nyalogatása orgazmusba szédíti a felöltözött lányokat, vagy mikor
az úttest másik oldalán Szindbád, Anna Karenina, dr.Lewerkühn és az Avrahim Bogatir lá-
nyának udvarló angol katona jelenik meg...
De poézisben sincs hiány, Szalma Lajos hagymázos monológjában  "a nyárfák finom zizegé-
se,ahogy a temérdek lószőr nyalogatja őket, a húrok ernyesztő simogatásává változik...",
a programbeszéd szimfonikus költeménnyé.  Főnöknője helyett, annak béna lánya hozza
a megváltó szerelmet  a hódítás praktikáit egyre jobban elleső  jogász-gyakornokunk szá-
mára, ám ez aligha jelenthet hosszútávú kiutat szellemi leépülés mocsarából.
Varázsosan ír: "A napok lebegtek, mint zsírszagú körfolyón száradó mackónadrág..."  Élve-
zet olvasni, érdemes eltöprengeni rajta, nagyszerű könyv.

Lesújtó véleményünk van a hazai közállapotokról, szellemi és fizikai téren egyaránt, de mi-
vel ars poétikánknak megfelelően csak a jóról szeretünk tudósítani, megkönnyebbülve ad-
juk át a szót a jóval drasztikusabban bíráló lengyel-magyar írónak. Szókimondó, frappánsan
fogalmaz. tisztán lát, teljesen elfogulatlan, - ezt könyvet nehéz letenni...
A hírhedett magyar pesszimizmust  melankóliának becézi, enyhítve,  lengyelesítve tömény
panaszkultúránkat.  Egyszem világslágerünk a Szomorú vasárnap öngyilkos melódiája, a vilá-
gosi fegyverletétel érdekesebb nekünk,  mint Bem apó legendás győzelmei. Címerállatunk
a "sas és liba" kereszteződésből  született turul,  Tatabánya felett  grandiózusan szárnyal,
Sopronban már inkább egy gubbasztó tyúkra hajaz.
A "Rákosi leves" fejezetben az 50-es évek emlékeit elemzi, a "Horthy pecsenyé"-ben a ten-
ger nélküli ellentengernagy körül feltámadó nosztalgiát.  A Kormányzó győzelemre vezeti
dülledtszemű bakáit a szegedi Hősök kapuja freskóin, míg Kun Béla girhes pléh-katonákat
lelkesít a Vérmezőről az Emlékparkba száműzött "vonulós" szobron.
Nagy ínyenc ez a  Krzysztof Varga,  egytől egyig ismeri a gasztronómia kultikus kegyhelye-
it, a pesti és budai kiskocsmák ízeit, az utcai lángossütőket és az italkínálatot. Elismerően
szól  a villányi borpincékről,  szereti a budapesti külváros falusias atmoszféráját és a sasli-
kot, melyet turul híján csirkéből-kacsából sütnek...
A magyarok csak az  MTV-ben és a  Rádió déli harangszavában vallásosak, állapítja meg, ám
az Ormányság elnéptelenedett vidékén már a harang se szól.
A Hősök terén  Jancsó montázsfilmjét idézi,  a hamis diadal és a kelletlen kudarc kaotikus
egyvelegét, szerencsére nem olvasta  Parti Nagy Lajos Hősöm terét, akkor mit szólna...?!?
Ózd posztkommunista Aquincumnak tűnik, a Gyurcsány-Orbán viszály lecsóba aprította az
országot, ahol a Parlament előtt hónapokig lehet randalírozni zsíroskenyéren és babgulyá-
son, lehet gyújtogatni szóban és tettben...,  mindezt évekkel ezelőtt írta: vajon most mit
mondana?
Az uszoda kabinjában össznépi felirat: "Fürdő Geci Cigány haza", - de hol van itt a Haza?!?
Ajánlott könyv optimistáknak és gyengénlátóknak, de aztán ne idézgessük, keressük meg
inkább a pozitívumokat és főleg a Kiutat!!!

A várostérkép naprakészen ott a fejében, de nemcsak minden utca nevét tudja, minden
házét,kávéházét, de az ott élőkről is mindent tud. A  Budapest noir-ban  az újságárus
kötényét lehúzza  a tengernyi aprópénz,  a mozifutár biciklin kerekezve száguld  moziról
mozira a filmtekercsekkel.  Annyira dohányzik a város, hogy még a Kulacs vendéglő kony-
hájának/!/ padlóján is halomban állnak a csikkek.  1936-ban igen alacsony volt  a Duna víz-
állása és az emberek saláta-költemények helyett a kiadós grenadírmarsot kultiválták...
A Budapest romokban talán még hitelesebb, az ostrom után éledező nagyváros lehangoló
képeivel, a jég hátán is túlélő lakosság,  a megszálló szovjetek, szövetséges amerikaiak és
az azonnal felbukkanó gengszterek.  Kondor Vilmos a félelmetes cselekményszövés, a fe-
szes dialógusok, a karakterrajzok ereje mellett, egyre tisztultabb stílusban ír. Gondolatai
vannak,  találó meglátásai,  idézzünk egyet:  " vállán lógott,  akár egy liszteszsák, amiben
alig maradt egy veknire való".  Vagy a mottónak is beillő sorok:  " Mindenki keresett vala-
mit, vagy két tojást egy tojásleveshez,  vagy egy festményt az elfoglalt lakás falára,  vagy
egy veszett rokont a megtalált élethez."
Az első három az igazság volt, a negyedik pompás ráadás:  felcsigázva várjuk a következőt.

Mi lehet jobb egy nyomozónál? Hát kettő: a  Budapest noir és a  Budapesti kém írójának
legújabb könyvében  Gordon Zsigmond mellett, a sok évtizedes tapasztalattal bíró, nyug-
díjas Nemes detektívfelügyelő is csatasorba áll. Tisztes megélhetéséhez, /180 pengő, ami-
kor "200 pengő fixszel, az ember könnyen viccel"/, jól jön egy kis pluszt hozó magánmeg-
bízatás. 1939-ben  hatvan év már fehérhajú öregséget jelent,  a mi emberünk sem akció-
hős, utána jár az ügynek, kikérdez, elemez, revolvert is csak magánügyben használ.
Gordon viszont keményöklű férfi, aki lőtt sebbel is könyörtelen ellenfél, aki szarkasztikus
élességgel biztosítja fölényét,  még a kollégáival szemben is. A korabeli jó fej elengedhe-
tetlen attribútuma a folyvást parázsló cigaretta, a mérhetetlenmennyiségű, gyakori étke-
zés és természetesen az alkohol. Egy kupicával sohasem iszik, rátölt,  whisky, brandy, ko-
nyak egyre megy.  Furcsa:  az erotika nem csábítja,  felméri szépséges vendége idomait,
ám kalapját homlokára bökve, elegánsan kihagyja a kínálkozó alkalmat.
Kondor Vilmos  nemcsak a cselekményt bogozza  virtuóz fantáziával, de helyismeretével,
tárgyi jártasságával  lenyűgözően képes történetét  hitelesíteni.  A Macskakő,  Lengyel
Péter  feledhetetlen bűnregénye óta  nem követhettük  ennyi bennfentes izgalommal a
szereplők útjait. Minden utcasarok, minden villamos,  minden kocsma neve, leírása leltá-
ri pontossággal stimmel,  Pest-Budán és Bécsben egyaránt,  de az étlapok, az árak, az ut-
cán bóklászó emberek rajza is. A  Piatnik kártyák típusai, a kokain-halál kínja, de még a
borotválkozás módjának leírása,  a "Sollingenből hozott,  Zwilling márkájú bajusznyíróval"
is abszolút korrekt. Persze a "vajassütemények boltja", (ah! az Oktogonnál...)  Kádár-kori
találmány,  ahogy a tejcsárda is, ahol mesterdetektívünk fogyasztása  "fél liter forralt tej
hidegen, egy sajtosrúd és két vajas kifli"...
Az aprólékos leírások azonban  nem gátolják a a sodró lendületet, inkább ellenpontozva
fokozzák íz izgalmakat.  A fejezetek egyre rövidebbek, a harmincadik már csak egy oldal,
csattan is egy jókorát. Ami még értékesebb,  a történelem és a helyi politika eseményei
komor hátteret adnak:  zsidótörvények, lengyel menekültek, nyilasok előre törése, sűrű-
södő félelmek légköre,  a Horthy-Magyarország fővárosáról  még sohasem született ilyen
intenzitású tabló.
Letenni nem lehet,  újra böngészni pattogó dialógusait,  szemezgetni különleges kincseit
ritka ráadás, azonnal el kell olvasni a Budapest-sorozat többi kötetét! -és várni a követke-
ző/ke/t...

Novellák, tömörek, sűrűek, meglepően olvasmányosak a sok túlírt regény után. Életképek,
saját élmények alapján, család és történelmi háttér előtt.
A Rajk-per idején,  a magyar komcsi apa,  kirakat-per elől menekülő,  csehszlovák spanyo-
losokat ment át a határon. A kisfiú csak ül a zötykölődő autóban, később érti meg a vadre-
gényes erdei kirándulás okait.
A szeretet nélkül, ridegtartásban cseperedő gyermeket semmi sem köti anyjához, a kórhá-
zi haldoklás idején érez először valamit: "jó hogy meghal, nehogy a végén megszeressem."
Nyaralási baleset után egy krími kórházban, ukránok mesélnek: - Tatárok éltek itt, átálltak
a németekhez a háborúban, Sztálin kitelepítette őket, mi jöttünk a helyükre.  Megpróbál-
tak lassan visszaszivárogni. - Leöldöstük mind.
A belterjes közösség gyilkos játékai: kaposvári színház. Az újonchoz fél évig nem szól senki,
el nem tudja képzelni, mi lehet a baj vele. Egyszer csak a nyakába borul mindenki: Tudod,
mi mindig így próbáljuk ki az újakat. Aki nem bírja, elmegy...
Nincs min meglepődnünk: a Colosseumot 100 000 zsidó rabszolga építette fel!
Frappáns, érzékletes stílus, megélt hitelesség, kifejező asszociációk: így kellene a követke-
ző regényt is írni, de honnan jön az élmény, az átélt valóság?
A csúcs a  "Milyenek a csehek, Milyenek a lengyelek, Milyenek a magyarok? " Hogyan visel-
kednek azonos szituációban a visegrádi hármak?  (Nincs mire büszkének lennünk.)

Sokat ivott, keveset írt, a Magvető életműsorozata mindössze három kötetes. Az először
olvasott,  második elbeszélés-gyűjtemény  érdektelennek bizonyult,  ám ez a mostani an-
nál fontosabb. Száraz, kimért stílus, hétköznapi környezet, de a mindennapos esetek tra-
gédiákat rejtenek.
Kisfiúkat baleset éri, kómában fekszik,  a házaspár napokig jár a kórházba, felejtve a szü-
letésnapjára rendelt tortát.  A gyermek meghal, a cukrász vigasztalóan ajánlja a töppdő-
édességet: " Jól jön ilyenkor az a pár falat".
A félnótás Dinka beleszerelmesedik pisztrángjaiba,  miután féltékenységében megöli fele-
ségét, fejesugrással öngyilkolja magát kedves halai közé.
A szenvtelen elbeszélő modor,  kívülállása ellenére,  mély empátiát,  együttérző humánu-
mot takar. Csak egy alkoholista lehet ennyire merev és ennyire érzelmes lenni egyszerre.
Gyakori terep a szomszédok eszem-iszom társasága, a "Kezdők"-ben a semmitmondó cseve-
gés váratlanul vészjósló természeti képbe csap át,  recsegő ablaktáblák, dübörgő zuhany-
rózsa, a lombok feketén rezgő árnyai. - de nem történik semmi,  "...csak Henry ment ki a
dóba".
A felnőttek sivár világa ez, ahol "a kudarc és a halál a természetes dolgok közé tartozik."

Jó stílus, érzékletes képek, minden kétszer hosszabb a kelleténél. A magánéleti konflik-
tusok így érdektelenné silányulnak, egyedül az úti élmények jelentenek kivételt.
Annyi jót és rosszat hallunk Izraelről, permanens háborúban álló, túlfeszült ország. A je-
ruzsálemi fejezet  könyörtelen pártatlansággal,  pengeélesen mutatja meg  a lehetetlen
helyzetett. Ezt a 20 oldalt mindenkinek kötelező elolvasni!                2011

Három hónapja olvassuk,  sort sor alá tapogatva,  el is jutottunk már a közepéig.  Tömény
kénsav + tömény salétromsav = Királyvíz!!! Minden sora földrengés, minden utalása gyehen-
na, minden ötlete villámcsapás. Szétmarja az olvasásról alkotott eddigi összes elképzelésün-
ket, Joyce és Proust ezek után könnyed bestseller, mert minden oldal leküzdése után dia-
dalmámorban ünnepelhetjük  váratlan alkalmasságunkat.  Az első tíz oldal  menekülésre in-
gerel, bár egy-egy félelmetes szókapcsolat,  megfejthetetlennek érzett állítás egyből elbű-
völ, aztán a zsenialitás polipkarjai ellenállhatatlanul húznak be a monstrum örvénylő perisz-
taltikájába, nincs mese, illetve csak az van!, annak ellenére, hogy fogalmunk sincs, miről is
szól az egész. Stephen,  K.,  Swann alteregójaként, "hősünk" tétova Ulysseseként téblábol
a második világháború titkosszolgálatainak harcmezején,  a szédelgő olvasót  a V-2 sújtotta
London, a warnemündei rakéltabázis,  avagy éppen a száműzöttek kazah sztyeppéire kalau-
zolva. Közben játszva tanulunk bele a ballisztika alaptörvényeibe,  részesei lehetünk zaftos
szeretkezésnek,  miközben egyre inkább reszketünk a csöndben,  mivel az éppen a bomba
becsapódásának  baljós előjele,  hiszen,  hangsebességnél  gyorsabb lévén,  sivító hangját
hallva, már biztosak lehetünk, nem minket talált el...
Slothrop, a kétbalkezes,  de annál férfiasabb hírszerző  egy piros léggömbön menekül a ra-
kétagyár földalatti kazamatáiból,  de közben  ádáz tűzharcba keveredik  egy konkrens ame-
rikai kém-csoporttal,  szerencsére, van nála tizenkét sárga vaníliatorta,  amelyekkel sikere-
resen bombázza szét az ellenfél röpülőgépének motorját... De ha már az édességeknél tar-
tunk, ne maradjon említetlenül a háborús évek londoni "Hazafias Édesség"-sorozata, a med-
vecukor Páncéltörő, az ezüstcsillámos kék zselatinból formált Földrengésbomba, a rózsaszí-
nű, zöldcsíkos fruttiból gyúrt  Webley-töltény és végül  a Mills-féle kukoricagránát 1:4 ará-
nyú másolata,  amelynek tüzes kandírozott kukébaborssal  telistele tüzdelt, pepszinízű nu-
gát-testét, legbelül, rágós kámformézga alkotja. /Ezen parányi idézet, reméljük, meggyő-
zően bizonyítja, hogy van a Tandori-krimiknél is nehezebben emészthető olvasmány.../
Széky János forditói bravúrjára egyetlen meghatározás illik: kongeniális újrateremtés!!!
Munkanélküli értelmiségiek ez a Ti nagy kalandotok, doktorandusz filoszok, vakációzó kék-
harisnyák, ezzel a könyvvel rövid lesz a nyár...  Példányomat már ketten is várják, de nem
adom! Másodszor is belevágok, múlhatatlan élvezet:  nem beszippantom a mámort, hanem
keserű-édes erőfeszítéssel megalkotom szerelmemet, hiszen égitesten a lábam.

Nagyon nem tetszett, már közeledtünk a vízválasztó ötvenedik oldalhoz, /ha addig nem fog
meg a könyv, félre tesszük/,  oldalnyi mondatfűzérek hömpölyögtek, vesszőkkel elválasztva: tudatfolyam,  kicsit Zabhegyező,  persze, a tizenkétéves fiú  valahogy így beszél, de mégis,
csináltnak tűnt, blikkfangosnak. Nem tudtuk letenni: felbukkan Csákány, akinek arcát a há-
borús himlő felismerhetetlenné roncsolta, Dzsátának bemagyarázzák, hogy az apja, aki visz-
szatért a Dunadeltai haláltáborból, az addigi naturálisan brutális képeket hirtelen a szoron-
gó lélek sokkal szörnyűbb bugyrai váltják fel, a reményt pedig a beletörődő csalódás. Mint
egy epikus szimfónia:  hosszú expozíció után,  a nagyívű szerkezet egyre megrázóbb epizó-
dokból épülve sodródik a kiteljesedés felé. Lassan a stílus is megszokottá válik, hitelessége
fokozódik, a gyermeki szókincsből alkotott gazdag nyelvezet eredeti plaszticitással jeleniti
meg a szűz szem éles megfigyeléseit. Ceausescu Romániája rideg és kegyetlen, a kölyökkö-
zösségek még inkább, a felnőttek szavajárása a felakasztalak, agyonverlek, felgyujtalak, víz-
be fojtalak, a kisfiúk meg féltéglákkal ütik egymást,  tűzzel égetnek, késsel szúrnak. A ban-
daháború nyomán majdnem leég a fél város,  de mi ez ahhoz képest, amilyen titkokat rejt
egy komcsi nagykövet villája,  vagy a rejtett moziterem,  ahol a funkcik élvezhetik a tiltott
és pornó filmeket. Egyes szám első személyben éljük át egyre szorítóbban a külső és belső
világ hétköznapi szörnyűségeit, az anya talán az egyetlen ellenpont, amikor az igen vesződ-
ségesen összekuporgatott születésnapi tortát megeteti a  7 és fél/!!!/ éves házaló-fiúcská-
val, aki az országot járja  családilag faragott vállfáival... A lezáratlan frázisok delejes erővel
lendítik előre a mesemondók élőbeszédére hajazó szógörgeteget,  sűrűsödő enrgiájuk an-
nál vakítóbban szikrázik fel a fejezetzáró csúcspontokon.  A pártmogul nagyapa temetésé-
re, négy fegyőr kíséretében hazaengedik  munkatáborban sínylődő fiát, hősünk apját:  ez
már magában is feudális balkáni őrület,  a temetés tragigroteszkje aztán még botrányosab-
bá fajul.  Feltépik a koporsó fedelét,  hisztérikus szcénát rendez a szerető, összevereked-
nek a családtagok és a börtönőrök, akik végül nagy nehezen, a rabomobilba tuszkolva sike-
rül elmenekíteni el a rabot. Dzsátá pedig,  egy kitépett vascsövet forgatva maga körül, ve-
szetten reménytelen őrjöngéssel lohol a távolodó szürke furgon után. ...És ez bízvást nem
az utolsó rettenetes gyermekkorának 400 csapás-ából.
Iszka utazásá-ban láthattuk,  hogy él ma egy nincstelen gyermek Romániában,  Dragomán
György elvezet a közelmúlt fertelmes mocsarába. Változott, változik-e a helyzet...?!? Nem
tudhatjuk, de az elementáris hatású nagy regény értéke, bizonyára nem.

Miközben a "szűkített" Völgy-programm összes fontos eseményére sem tudtunk eljutni, hi-
szen egy nap csak egy este van, a Marom Kulturális Egyesület egész hetes, imponáló ünne-
pet kreált Apátiban.  Napi három koncert, (pl. Nigun, Chackra Hacker, Zuboly, Csókolom),
a Yalla előadások  félelmetes neveket vonultattak fel.  Kornis Mihály,  György Péter, a bo-
szorkány-referens  Sárközy Miklós,  a Bábel-szakértő  Geréby György és a többiek, minden
bizonnyal rendkívül érdekes megmozdulásairól  le kellett mondanunk,  de utolsó Völgy-na-
punkon a jiddis irodalomról szóló előadás megkoronázta élveteg ottlétünket.  Nink Beáta
a teljesen ismeretlen XX. századeleji oroszországi írókról mesélt,  Hetényi Zsuzsa a kettős
identitás előnyeit és ellentmondásait taglalta,  Nádasdy Ádám szigorúan megszondázta jid-
dis szókincsünket, majd élvezetes példákkal vezetett be az írás és a nyelvtan rejtelmeibe.
A csúcs a Walesi bárdok 100 éves jiddis fordítása volt, melyben a Shiksé-k, azaz nem zsidó
lányok sürgő csoportja kínálja Scholet-tel /!!!/ szegény Edward királyt: "nézni is tereh..."

"A szótag befejezetlen maradt, jelentés nélküli, megakadt valahol az ablak és a virágváza
között." Egy mondat elég az író kölyökkutyakorából: nem mindennapos tehetség, valami
fejbekólintó tömörséggel.  Tekinthetjük most már ezeket az oldalnyi írásokat a Nagy Fü-
zet elővázlatainak,  de önmagukban is megállják a helyüket.  Kemény, keserű  mondatai
ostorcsapások, világlátása gyilkos, perspektívája az érzelmi, társadalmi alulnézet. Önélet-
rajzi Analfabétája után még többet tudhatunk meg  Agota Kristof traumatikus múltjáról,
de önmagában ez  senkit sem tesz íróvá,  ahhoz a kiválasztottak  zsigeri zsenialitása kell.
Esténként, elalvás előtt, ajánlatos egy-kettőt bevenni:  másnap boldog életünkre ébre-
dünk. Ha a letaglózott kábulatból egyáltalán van ilyen.

Sokarcú egy ember, hogyan is ítélhető meg? A kötélen végző nyilas államtitkár a pribékek
karmaiból menti meg ismerősét,  az ellenállást szervező katonatiszt antiszemita,  míg a re-
formátus lelkész zsidógyermeket ment. Egy baráti társaság eszem-iszom éjszakája, múltba
és jövőbe néző idősíkokkal szabdalva.  A társalgás a 40-es évek hiteles modorában,  a sze-
relmi csaták az évmilliós módon folyik. Minden utcaszeglet ismerős, a tárgyi tökéletesség
imponáló, /bár Peti bácsi szerint a Fővám-téri hentest Brauch-nak hívták, "s" nélkül/. Le-
tehetetlen olvasmány: hátha megérthetjük végre,  hogyan süllyedhetett ez az ország, ez
a korosztály ennyire a  revíziós antiszemitizmus mocsarába.  A nagyapák nem meséltek el,
hogy ujjongtak Erdély visszatértén,  hogy örültük el az elkobzott vagyonokból odavetett
koncnak.  A regényalakok észjárását, viselkedését figyelve, kicsit tisztul a kép, a tanulsá-
gokat ideje lenne levonni, hiszen ma az orrunk előtt, újra burjánzik ugyanaz a métely.
Korrekt a szerkezet, amelyet  Závada Pál lenyűgöző ismeretanyaggal, beleérzéssel és sti-
láris erővel tölt meg. Kedvencünk az a módszer, ahogy elbeszélés, párbeszéd közben, vá-
ratlanul vált valamelyik figura, avagy egy külső szemlélő narrációjába.  Az Idegen testünk
a Fénykép utókora szemléletét folytatja, néhány alak is tovább él benne. Rendkívül erős
próza, hitelessége kiofgástalan, olvasmányossága elsőrangú,...és sajnos: aktuális.

Mándy Iván óta tudjuk,  sok író inkább  a költők közé sorolható és egyáltalán nem a vers-
szerű sor-tördelések okán. Korniss a homéroszi deklamatív epikát képviseli, mondatai egy-
szuszra recitálhatóak, szinte dallamot, megzenésítést követelnek.  Hömpölyög, árad, szét-
feszíti az epika hadrendjét ez a heves,  érzelmi túlfűtöttségét nem leplező szófolyam. Az
emlékek tolulása, az édes fájdalom, a hiányérzet,  a bölcs büszkeség megannyi titkos cso-
dája ennek a szívhez szóló vallomásnak.  Ha volt szép gyermekkorunk, boldogan ismerhet-
jük fel a rejtett azonosságokat, ha meg nem, valamit irigykedés nélkül megélhetünk a soh-
semvolt paradicsomból. Hátha még Ő, a páratlan orátor meséli el nekünk!!! Mellékelve va-
gyon egy  Hangos Könyv  is,  Kornis Mihály fenomenális előadásában...                   2007

Az AblakZsiráf után semmin sem csodálkozunk, de ez a sziporkázó szellemesség, az asszoci-
ációk villámos tűzijátéka, a lenyűgöző stílus talán még jobba rabul ejtett. Pedig itt egymás-
tól független,  napi aktualitású írások sorjáznak,  egy valóban független, veszettül eredeti
gondolkodó/!!!/ reagálásai  a mindennapok eseményeire.  Politika, utcazaj, úti élmények.
Annyira szuggesztív, hogy például nem ajánljuk a kínai élménybeszámolót, különösen állat-
barátoknak nem...  Nem csoda, hogy a legnevesebb világlapok vevők ezekre a miniatűr re-
meklésekre,  ahogy az sem, hogy az A-Zs-ig szerbiai élménybeszámolót 18 nyelvre fordítot-
ták le,  eddig...  És azok a mogorván dünnyöghető rap-pelések!  Minden második sor már
szállóige... Tömött a villamos,  zsúfolt a Metró?   Nyerítve derüljünk a frappáns fordulato-
kon: mindenki elmosolyodik..., tanúsíthatjuk!

Visszaemlékezni:.. minek?   Az ifjúság szörnyű dzsungelét élni kellett,  megélni és túl...
Innen nézve szánalmas, hősi, avagy csak nevetséges, mert most már mindent jobban
tudunk,  jobban csinálnánk.  Csak az akkor minden lenne,  csak nem az a keserédes,
rettenetes, kusza őrület.  Más azonban a helyzet, ha egy igazi nagy író már ezerszer
elmondta regényessé transzformált élményeit, zseniálisan konfabulálva a szikár valósá-
got. Akkor csak azért kell írnia, hogy igazoljon valamit,  amit aránytalanul nagyít fel a
károgók hada.  Hát ki nem volt hitlerjugend-tag?  Ki nem volt cserkész avagy úttörő?
Levente akarsz-e lenni? Kérdezte valaki ?!?  Kellett!  Hát ment,mentek, mentünk. Par-
tizán-vadásznak Ukrajnában, sorozott gyilkoló-gépnek Budapesten, mondjuk még...?!?
Szegény Günter mossa a hófehér,  szennyesnek látszó tárgyat,  de az a lényeg,  hogy
kínjában is nagyszerűt alkot,  élvezeteset, izgalmasat, lebilincselőt.  Az olvassa főleg,
aki nem élt a háború idején,  aki nem tudja, mi az otthontalanság,  a túlélés napról -
napra ismétlődő küzdelmes bizonytalansága,  a véletlenek abszurditása,  amikor csak
a "jelen idő vitrinében égünk".  Akinek meg vannak tapasztalatai,  rájöhet, mennyivel
is volt könnyebb neki.  De a legjobb mégis,  néhány hét után ismét kézbe venni újra
a Bádogdob-ot,  sírni-nevetni,  iszonyodni és gyönyörködni  a katartikus művészetté
szublimált élet-mesében.

Legszellemesebb:    PARTI NAGY LAJOS   A VAK MURMUTÉR      

Legköltőibb:           KORNISS MIHÁLY: EGY CSECSEMŐ EMLÉKIRATAI

Abszurd:                ERDŐS VIRÁG: EURYDIKÉ

Regény:                 GÜNTER GRASS:       HAGYMAHÁNTÁS KÖZBEN

Dráma:                   GARACZI LÁSZLÓ: PLAZMA

Torténelmi:            SPIRÓ GYÖRGY: ÁRPÁDHÁZIAK

Publikus:                ZILAHY PÉTER: 3 + 1

Novella-szvit:           ÉJSZAKAI ÁLLATKERT            

Verseskötet:           VARRÓ DÁNIEL:   SZÍVDESSZERT

Vers:                     SZILÁGYI ÁKOS: FRANCI

Dalszöveg:               ZÁVADA PÁL: MINDEN RENDŐR A HOLDRÓL JÖTT    COMBINO SONG
                                                Nemes Csaba: Remake

Dalnok-költő:           LOVASI ANDRÁS                 KISCSILLAG

Folyóirat:                PARALLAEL                       MU SZÍNHÁZ

Emlékirat:               RÓBERT LÁSZLÓ: ZSIDÓNAK SZÜLETNI                       Magyar Rádió

Felfedezés:             DOBOK és TROMBITÁK              MÁTÉ GÁBOR            Magyar Rádió

Hangjáték:              BÁNYATÓ /Péterfy Gergely/     DÁNIEL FERENC         Magyar Rádió 

        = a hanganyagok megtalálhatók és másolhatók a FeHér ElepHánt Kösz!Hangtár-ban =

Aktualitás:               MAGÁNHANGZÓ                     SZIKRA ZSUZSA          Kossuth Rádió

Kultúra:                  RÁNKI JÚLIA                           KULTÚRKÖR              Kossuth Rádió

Interjú:                  SÁNDOR ERZSI                         ESTI KÉRDÉS             Kossuth Rádió

Legszellemesebb:       OUREDNIK:           EUROPEANA                 

Regény :                   SPIRÓ GYÖRGY:    FOGSÁG JEGYZETEK

Dráma:                     TÉREY JÁNOS  :     KAZAMATÁK

Verseskötet:             TÓTH KRISZTINA:   VONALKÓD

Másodszori gyönyör:   MILORAD PAVIC:   KAZÁR SZÓTÁR   

Újra taglóz:               TRUMAN CAPOTE: HIDEGVÉRREL

Gyermekkönyv:          BÖSZÖRMÉNYI GYULA:  GERGŐ ÉS A TÁLTOSVIADAL

Rádió-esszé:              ACZÉL ENDRE: ACZÉLSODRONY                               KlubRádió

Valóság-könyv:           MAGAM ASSZONYA VAGYOK          CHARLOTTE VON MAHLSDORF

Hangjáték:                KOLOMPÁR-CSOPORT                     KrétaKör            Magyar Rádió

Doku-hangjáték:         PERSONA NON GRATA /PASOLINI/   Molnár Csaba      Magyar Rádió

Dokument-dráma:       DRÁGA JÓ RÁKOSI MÁTYÁS!          Vajda Miklós       Magyar Rádió

Dalnok-költő:             LOVASI ANDRÁS   szólókoncertje  Lecsó-val

A döbbenetes Capote-film után, azonnal nekiláttunk a Hidegvérrel újraolvasásának. Évtize-
dek múltán ugyanúgy sokkol, talán még erősebb, mert vitathatatlan irodalmi értékei felül-
írják a szenzációt. További erénye, a filmmel ellentétben, hogy nem ad semmiféle álhuma-
nista felmentést a gyilkosoknak. Lehet, hogy senki sem születik annak,  de bármily nyomo-
rult sors sem indokolja, hogy azzá válik.  Higgadt tárgyszerűség,  frappáns leírások, árnyalt
lélekrajz: Letehetetlen olvasnivaló, másodszor is.
A cseh  Pável Ourednik XX.századi Európa-történelme viszont éppen ezt kívánja. Aforiszti-
kus frázisokkal,  a kegyetlen szarkazmus,  a fekete humor és a metsző irónia találékony ke-
vercsével emlékeztet a sötét század  rettenetes eseményeire.  Annyira tömör,  hogy egy-
két oldal után kicsit ki kell fújni magunkat,  hogy feldolgozzuk a ránkzúduló tényözönt és
élvezni tudjuk a szerző páratlan szellemét.  Karinthy talán írhatott volna ilyesmit, de nem
biztos, hogy ilyen elfogulatlan rálátással rendelkezett volna.  Fantasztikus könyv! Olvassuk
elalvás előtt,  öt perc mindig van még,  az éppen elég a napi adaghoz.  Eltart két  boldog
hónapig, mámoros álmaink biztosítva vannak...

Értek hozzá, de "nem szeretem a focit",  itt nálunk a /meg/él-vonalban.  A futball a sötét
bunkóság, az aljas rasszizmus mocsárvilága, a gyilkos antiszemiták, korrupt primitívek dög-
kútja. A mi világunk a  Régi Idők Focija,  a Hajra CsabaGyöngye!,  a Mándy Iván-i grundok
édes-borongós hangulata. Garaczi mesekönyve a mai kispályásokról szól, meg a nagyvilág
hírességeiről, ahogy az ő álomvilágukban élnek. Poézis, durva élc, komor nosztalgia, meg-
hökkentő poénok:  mind jól megférnek  az anekdotikus szövevényben.  Mert a kisember-
nek a futbal a minden, színház, titok, izgalom, téma, - múlt és jelen és mindig az áhított
jobb jövő. Az író nagyon éli, érzi ezt a világot, egyszer nála majd a Trapiti-vel mérkőzik a
VilágVálogatott és a /csupa/Szív Ernőtöl kap méretes kötényt a betonbekk Garaczi Laci.
Olvasgassuk hát a könyvét, de ne felejtsük el a  Pálya szélén-t a Tribünök árnyékában...

Amennyire unalmas már  E.P. végtelen önepigonkodása,  annyira vérpezsdítő az újabb em-
berek egyre gazdagodó munkálkodása. Rossz adaptáció. rossz rendezés kérdőjelezte meg
a Nem.Szín.hu-beli  Anyám, Cleopátrá-t,  arely az ígéretes színészi közreműködés ellenére
méretes bukást hozott,  Bartis Attila regénye iszonyatos erejű,  felkavaró élmény. Undo-
rodunk derekasan, a pokoljárás rettenetét vagyunk kénytelen megélni ,  de a sistergő ki-
fejezőkészség, a pörölycsapásnyi mondatok, az élet sötét oldalainak zsigeri ismerete kár-
pótol minden szenvedésért.  Ennyi keserűség,  depresszió és közöny  ritkán található re-
mekműben, kicsit Hajnóczy rémlik, de ez a hang egyedi, önálló és páratlan.