ALTERNATÍV    2017

 

BALKON                                        Zsótér Sándor                                       Maladype
 

A Stúdió K 1980-as Balkon-jában  Gaál Erzsébet  Madame-Királynője és Székely B. Miklós
Rendőrfőnökének  legendás kettőse dominált,  szereposztási kényszerek miatt  a mostani-
ban a hangsúly a bordélyházi vendégek felé tolódott el.
Három  elképesztő intenzitású színész,  füvezés nélküli  mámoros vetésforgóban  játssza a
klienseket és a nekik szexet szolgáltató hölgyeket.  Pallag Márton  negédesen gyónja "va-
lódi" bűneit , majd mint Tábornok nyargal a csatába. Lova  Márkus Sándor, aki máskor szi-
gorú Bíróként ostorozza  a kisstílű tolvajnőt.  Természetesen utóbbinak is van másik énje,
a lenyűgöző jelenlétű  Fila Balázs  Püspöke csúcspontja az előadásnak.
Zsótér Sándor  interpretálása  lézerpontossággal mutatja meg  Jean Genet  művének zse-
nialitását, a létünket meghatározó szerepjátszás, szerepcsere identitást erősítő fontossá-
gát.  Balázs Zoltán  korszakos jelentőségű  Négerek-jében  a Fehérek-Feketék játszóinak
inverziója emelte ki a személyiségcserék erejét,  ebben a produkcióban a  Cselédek alak-
változásai hatványozódnak.
Ambrus Mária  fogason függő függönyén  a kéjszalonok képeit láthatjuk, néhány jellegze-
tes tárgy díszeleg a polcrendszeren,  pl. egy félbeharapott görögdinnye vasalófejjel, ere-
detiek a kézzel fejgéppé állítható led-lámpácskák.  Szívesen láttunk volna többet  Bödők
Zsigmond
-ból, Hóhér-ja  Benedek Mari  rőt bolyhos mellvédjében  torokhangon rémiszt,
kár, hogy később csak a Hulla jut neki.
Tankó Erika derekasan küzd  Irma Madame tonnás szerepével,  a forradalmárokhoz szegő-
dött Chantalként hitelesebb,  Balázs Zoltán Rendőrfőnöke alkatidegenként tévelyeg. Az
előadás mindezek ellenére  töretlen lendülettel ér célba, a  Huszárik Kata  Küldöttje ál-
tal királyi fenséggé avanzsáló kuplerosné, díszes kompániájával együtt,  délcegen feszít a
Mikszáth-téri balkonon,  majd egyre bővülő vendégkörrel folytatja  áldásos alaptevékeny-
ségét.
Jut még egyszer  Zsótér Sándor-nak a Balkonhoz kiegyensúlyozottabb társulat,  de ez az
előadás is mérföldkő a Genet remekmű magyarországi megjelenítéseinek sorában. Az meg
egyenesen Csoda!!!,  hogy mindez a  Maladype  lakásszínház éppen hogy tizenöt négyzet-
méterén történik!

 
CSONGOR ÉS TÜNDE              Balázs Zoltán              Maladype           Gyulai Várszínház
 

A 2002-es  Balázs Zoltán  rendezésben, (Jean Genet- Sáry László: Négerek), tucatnyi Bár-
ka-színész playback-elt fantasztikus énekesek hangjaira,  a játék, a mozgás és a zene töké-
letes egységet alkotott. A mostani darabban a merész rendezői koncepció négy színésszel
és négy énekessel jelenít meg kétszer annyi a szerepet.
A kiindulópont az örök klasszikus, a hozzáállás meredeken kortársi. Egyetlen teniszbírói áll-
ványzat a vertikális játéktér, körötte kergetőzve, létrákon fel-le kúszva lakják be a szerep-
lők.  Szilágyi Ágota  játékában könnyen követhető a kétarcúság, Csongor és Tünde hekti-
kus váltakozása,  Tankó Eriká-nak  csak Ilma jut,  ám időnként  ő mondhatja a kivilágló né-
zőtér felé a filozofikus szentenciákat.
Már a Platonov idején feltűnt  egyes színészek szinte szavankénti,  görcsös hangsúlyozása,
amely ütemenként töri meg a folyamatos deklamáció áradását. Teljesen érthetetlen, hogy
miért?!?, az erőltetett akcentálás bizony most is sokszor kerékbe törte Vörösmarty Mihály
mennyei poézisét.
De mindenért kárpótol a csodálatos zenei anyag, Sáry László széles ámbitusú, prozódiaba-
rát partitúrája,  a többszólamú, kánonokat, imitációkat hordozó,  átszellemült vokalitás. A
helyenként  nyaktörő regiszterváltások és az irdatlan mennyiség  veszett kihívás az éneke-
seknek,  akik elképesztő intenzitással, bravúrosan állják a sarat.  Kéringer László  morbid
Mirigy-parókában  néha basszusmélységeket is érintő orgánummal intrikál, bazalt-tengelye
a produkciónak.  Fekete János "Jammal"  az énekszólamokra érzékenyen reagáló effektu-
sai és a virtuóz szájdob-ritmusok XXI. századi atmoszférát teremtenek, mesteri kölcsönha-
tásba lépve a kortársi komolyzenével.
Németh Anikó  színes jelmez-orgiát kreál,  tüneményesek a lányok csillám arany-ezüst-ró-
zsaszínben, lenyűgöző az Éj Királynőjének emeletnyi csillaguszálya.  Sipos Marianna  mara-
toni hosszúságú a cappela áriájában hajmeresztő ugrásokkal, végtelen állóképességgel tri-
umfál,  Denk Viktória  a bájos Nemtő, a harapóskedvű Berreh mellett  Ledérként tripláz.
Mezzotündérként  Balogh Eszter cinkos mosolyokkal, káprázatos mozgással, elbűvölő meg-
jelenéssel magaslik ki,  posztmodern betétként  még két frivol operett-kuplét is elénekel
attraktív gesztusokkal fűszerezve: "Pesten jártam iskolába" - Rózsalevél kicsi rózsalevél..."
Bartha Lóránd  villámgyors nyílt színi átvetkőzésekkel, egyre kevesebb öltözékben mind a
három vándort,  a Kalmárt,  a Fejedelmet és a Tudóst kétszer is hozza,  de emlékezetes a
magas térdemeléssel menekülő,  a természetesen szirénhangú feminin ördögfattyak űzte,
ijedtfehér ugróegérré fakult Vörös Rókaként is.  Balga szerepében,  mint az egyetlen iga-
zán emberi lény,  a félelmetes karizmájú  Bödök Zsigmond  eleven humorával  az előadás
legerősebb alakítását nyújtja. Tündérmesénél többet ér egy jó alvás vagy egy oldal szalon-
na, nem is beszélve a tenyerestalpas Ilma decens bájairól! Felhág a magasba, beint a nagy
pillanatára váró "Jammal"-nak:  feldübög a tuci-mámor,  eszméletlen rap-cunami tör ki, bi-
zony mondom, ebből szívesen hallgattunk volna akár többet is!
Balázs Zoltán  rendezése fölényesen uralja  a színpadtér minden köbcentiméterét, folya-
matos mozgásban örvénylik a mesejáték,  feszes tempóban sistereg a cselekmény.  A kez-
detben ledöbbent publikum fokozatosan akklimatizálódik  az ismeretlen stílushoz, a végén
interaktív reagálással soraiból még egy Csongor is kerül a fináléba...
A Maladype és a Gyulai Várszínház  közös produkciója a korszerű színház felé mutató bá-
tor vállalás,  eredeti szemléletű, a megszokás gátjait áttörő alkotás,  a költői textus, a pa-
zar látvány és az újszerű zene bűbájos kevercse.
A budapesti klórozott csapvíz után mámorító a gyulai... Tiszta forrásból, teli pohárral!

 

PEER GYNT          Hegymegi Máté           Stúdió K         Kőbányai Pincerendszer

 

Riasztó vészjelek, (pincerendszer, 8 Celsius, 4 óra a föld alatt),  a végtelenül barátságos Rá-
day-utcai  Stúdió K-ban  kicsit szégyelltük a polártrikókat, tolldzsekiket,  szerencsére a jé-
geralsót nem láthatta senki.  A szépen komponált nyitóképben ott gubbaszt az a kilenc szí-
nész, aki mind a negyven szerepet el fogja játszani.
A hebehurgya legény, Peer nagyokat lódítva meséli kalandjait ámuló anyjának, Nyakó Júlia
és a vagabund elánnal sistergő  Nagypál Gábor  átütő erővel indít. A menyasszonyrablás je-
lenete  már az előtérben zajlik,  Horkay Barnabás  félszeg Vőlegénye  kajla igyekezetében
majd nyakát szegi a kunkorodó szőnyegen.
Buszra szállunk, Aase anyó és Solvejg közben kitárgyalja a garabonciás fiút, dünnyögő zene
szól, angyalhangok kísértenek.  A Sörgyár alatt húzódó  Pincerendszer bejáratánál hangzik
el az utolsó figyelmeztetés,  nagyon hideg lesz, még fel tudunk kapni valamit a kirakott pu-
lóverekból, kabátokból, de még pokróc is akad. Alászállunk a mélybe, kanyargós botorkálás
után Manóország fogad. Peer méretes farkat növeszt, (elöl), a kényszernász miatt menekü-
lőre fogja. Útközben fantasztikus zenekarral találkozunk, Spilák Lajos egyhúros seprűnyél-
hárfáját ütögeti, dübög a lavór, sikít a fejsze.
A tízméteres boltozatok, a dermesztő akusztika, a monoton vonulás félelmetes atmoszférát
teremt, az akkurátusan értelmezett, erős koncepcióval rendezett képek  még tovább erő-
södnek az együttes nagyszerű játékával. Aase halála az első csúcs, a test a fém gyerekkád-
ba hanyatlik, a falakról hulló cseppek kopogják a Memento Mori gyászritmusát:  katartikus
élmény.
Az erdőben megjelenik Solvejg,  Kurta Niké alkatilag tökéletesen jeleníti meg a fjordok fa-
gyos szépségét, előttünk haladva klarinétján énekli Kákonyi Árpád melódiáit. Az elhagyott
manólány  többméteres nylon-uszály végén fiacskáját vonszolja szemrehányón,  Peer Gynt
rettegve iramodik tova újabb plexifüggönyök felé. Fekete Anna és Kálmán Eszter, a rend-
kívül kifejező szórólap poliészter jéghegy motívumának megfelelően,  díszletként használja
gazdag fantáziával a fóliákat, de még a fehérben világító ruhákra is jut néha belőlük.
Fellépcsőzünk a szabadba,  a szünet után  a milliomossá vedlett fiú  luxushajóján vagyunk,
bugyuta sleppjének éke  a gyilkos hajlamú Kovácsmesterből,  csokornyakkendőjét bajusz-
ként hordó agrárbunkóvá előlépő  Lovas Dániel.  A kertben élvezhetjük  a csábos Anitra,
Pallagi Melitta élvhajhász játszmáit, csodáljuk   Nagypál Gábor minden szituációhoz új és
új színeket találó játékát.  Már három órája egyfolytában a színen van, lendülete szédüle-
tes, szuggesztiója egyetlen pillanatra sem csökken.
A kriptamély Bolondok Házában  Sipos György  tudós őrültként létrázik fel s alá, a hajóút
bambuszrudakra vont fólia-vitorlákkal torkollik katasztrófába.  Visszaköszön az első kép,  a
halálba dermedt szereplőkről  lehullanak a gyászleplek hagymahéjai.  Dobre papa  ideje is
lejárt,  Homonnai Katalin  már csak mint  "nemzeti érzelmű színész"  folytathatja valahol.
Deres a haj, görnyed a hát, a dikció nem lankad, de itt a vég: Gomböntő képében lép be
a Halál,  Nyakó Júlia kérlelhetetlen, csak a Keresztútig ad haladékot.  Spilák Lajos patás
Ördöge nem ismer kegyelmet,  fölfelé indulunk a lejtőn, szabadba nyílik az ajtó,  Peer ka-
landozása véget ér.
Ascher költői,  Zsótér intellektuális előadása után,  a XXI. század második évtizedének Ni-
belung lakópark-jaként,  korszakos jelentőségű a mélyvilági  Peer Gynt.  Hegymegi Máté
elementáris erővel komponált munkája eredetien illeszkedik a különleges tér adta lehető-
ségekhez, a  Stúdió K társulata mérhetetlen energiával, extrém tehetséggel, gigászi mun-
kával valósítja meg  a kivételes rendezői koncepciót, a címszerepben  Nagypál Gábor  az
utóbbi évek legnagyobb alakításával triumfál.

ROMA HŐSÖK I. ROMA STORYTELLING FESZTIVÁL                              Stúdió K

 

Kutyanyár, kánikula, színházi szünet, a Stúdió K mosolygósan barátságos falai között mégis
pezseg az élet. A  Független Színház  tucatnyi aktivistája egyedülálló fesztivált hoz össze,
Roma Hősök minden hátrányos helyzetből, lehetetlen körülményekből kitörni akaró em-
bert képviselnek: reményt adnak, mert lám, nekik sikerült.
Remek a szervezés, az előkészítő munka,  Skóciától Romániáig, Svájctól Angliáig tágul a té-
mák és a résztvevők köre.
Balogh Rodrigó, az egész esemény egyáltalán nem szürke eminenciása  Richard R. O'Neill
monológját rendezi  Dömök Edina  előadásában, az Olaszországban élő szerb nemzetközi
cigányszervezeti aktivista,  Dijana Pavlovic a Mariella Mehr: Kőkorszak című regényéből
formált textust recitálja.  Ki hallott egyáltalán  a Svájcban élő roma  jenish kisebbségről,
hát még az őket pusztító  kormányzati népirtásról?  Az USA-ban,  Skandináviában kialakult
fajnemesító tanok nemcsak a nácik alapeszméje lett,  fél évszázad alatt a jenishek száma
kétharmadára csökkent. Sterilizálás, gyermekek árvaházba hurcolása,  már csak a gázkam-
ra hiányzott.  A titkos művelet tényei  csak 1970 után kerültek napvilágra,  a kormány bo-
csánatot kért, - a dokumentációt száz évre titkosították!!! Kicsit széttartóan egyenetlen
az előadás,  ám az utána következő beszélgetés dermesztően izgalmas. Hihetetlen dolgok
derültek ki  a gazdag, művelt,  békés Svájc szörnytetteiről,  az alapul szolgáló önéletírást
mindenkinek azonnal el kéne olvasni.
A z első nap csúcspontja a Budapesten már járt  Alina Serban  monodrámája volt,  beszá-
molónk alább, hasonlóan a másnapi, lenyűgöző hitelességű  Mihaela Dragan (a n)ő beszél
című előadásához.
Az első  Roma Storytelling Fesztivál hatalmas esemény, az öntevékeny művészet ünnepe,
köszönet érte a szívmelengetően lelkes szervezőknek: reméljük, a folytatás sem marad el!

ALINA SERBAN: FELELŐSSÉGEM TUDATÁBAN KIJELENTEM        Roma Hősök I.

 

"Roma vagy?" "- Anyám roma, apám roma."  Lenyűgöző monodrámájában  Alina Serban  éle-
tét játssza el, amelynek során egyre kevesebbet számított a származása,  mindenek felett
a céltudatos akarat és a puszta tehetség győzött.
Ahogy felénk fordul, ahogy ránk néz, ahogy hihetetlen energiával deklamál, el tudjuk kép-
zelni, hogyan állított hosszú sorban mindenkit maga mellé. iszonyatos szegénységben nőtt
fel, takarítás fejében laktak egyetlen nyomorult szobában,  mégis tanult és képességei ré-
vén a bukaresti színművészetibe is bekerült.  A jómódú gyerekek, művészsarjak között ide-
genként téblábolt, tanárai azonban felfigyeltek rá. Már akkor eredeti ötletei voltak, hiába
próbálták rábeszélni, hogy olyan rendes színésznő legyen,  megszállottan járta saját útját.
Merész ugrással  Londonban felvételizett,  első feladata:  "mutassa be a szobáját".  De hát
ilyen neki még sohasem volt...
A különleges történéseket  változatos eszközökkel jeleníti meg,  mókázik, táncol, vetít és
még sprintel is helyben  egy nagyot.  Páratlan szuggesztivitással hitelesíti  minden szavát,
egyetlen pillanatra sem tudunk bűvköréből szabadulni. Az epizódok elementáris lendület-
tel követik egymást, kislányos termetét óriássá növeszti a színészi bravúr. Egyáltalán nem
"cigánykodik",  nem használja a roma kliséket,  egy ember, egy művész, aki túlnőtte etni-
kai meghatározottságát.  Mert elsőrangú színész,  aki képes volt  életútjából fantasztikus
textust, eleven sodrású előadást alkotni.
Éber álmomban Jeanne d'Arc szerepét osztottam rá, de Makrancos Kataként is látom ma-
gam előtt, Júliaként felrobbantaná Veronát és megmentené Romeót. Most egy belga film-
ben játszik,  mi mást, mint egy boxolót/!!!/ , Romániában egy független fizikai színházban
Mercutio-ra készül, de olyanra, akibe fiú-lány egyaránt szerelmes...
Karizmatikus egyéniség, letaglózó játék,  parázs nyitódarab a  Független Színház  rendkí-
vüli fontosságú, nagyszerű  Storytelling Fesztivál-ján.

MIHAELA DRAGAN: (A N)Ő BESZÉL                                               Roma Hősök I.

 

Mihaela Dragan  aztán nem rejti roma voltát, fekete copfjait piros szalaggal fonja, félig ro-
mán, félig cigány, vagy tán egészen az.  A nagypapa még medvetáncoltató, a rokonság réz-
műves.  A zárt közösségből "szociális támogatás" révén tud kitörni,  úgy tűnik arrafelé nem
az összes pénzt lopták el a felzárkóztatási alapból.
Puha piánóban, a gitáron kísérő  Balogh Gusztáv-val gyönyörűen énekel, végtelen melankó-
lia, csodálatos költőiség. De a játékban sugárzóan hetyke, pajkosan vidám.  Nem sokat idő-
zik a gyerekkorban, egyből rátér különféle asszonysorsok bemutatására.
A hagyományos életforma  nem annyira negatív.  Aki elfogadja státuszát,  boldog.  A közös-
ség védi szokásait, inkább megütközik a mai világ számára idegen elvein. Saját pohárból isz-
nak, idegen után összetörik,  még a szállodában saját ágyneműben alszanak,  hiába frissen
mosott az ottani. A párokat a szülők választják ki, ezek a házasságok se rosszabbak az átlag-
nál.
Ellentétként a másik nő azért szökik el otthonról, mert saját maga akar választani.  Sokféle
sors elevenedik meg,  Mihaela  rengeteg interjúból építi fel darabját,  amelyben a  Nő be-
szél. A mai sorsok, a változó életfelfogás poétikus kontrasztja a zene, meditatív, finom, ősi
titkokat sejtet, a szociologikus közelítést művészi formába oldja. És táncol és bohókás mer
lenni, a monológot kamaszos humora fűszerezi.  Négy, szinte gyerekkorban kiházasított nő
és saját élményei a romániai cigányság  mély ambivalenciákat hordozó helyzetét írja körül.
Annyiból tényleg feminista, hogy csak nőkről van szó,  de hozzáállása  ennél sokkal tágabb
perspektívájú.  Felveszi a  gyönyörűséges cigány-szoknyát,  vörös kendője izzik a fényben,
mégis mai, modern, európai:  nincs kibékíthetetlen ellentét  az etnikai kultúrák között, a
múlt és a jelen szimbiózisban, egymást erősítve él a demokráciában.
Bukarestben alapította meg a  Giuvlipen Színházi Csoport-ot, előadásaik nemzetközileg is
elismertek.  Jó lenne  a többit is megismerni,  Mihaela Dragan  robbanékony játéka  üstö-
kösként hódította meg a kortárs színház híveit.

SZÁZ ÉV MAGÁNY                            Czeizel Gábor                         Spirit Színház

 

A 70-es évek trendi-boom idején nem voltunk annyira oda érte, de a Törőcsik Mari - Garas
Dezső-féle szolnoki előadás óta imádjuk. Nagy merészség belevágni a Schwajda dramatizálta
nagyszerű anyagba, Czeizel Gábor  pompásan célratörő rendezéssel fontos produkciót ho-
zott létre.
A középpontban álló  Tóth József (Joczó)  az alkatától  idegen  José Arcadio Buendia  sze-
repében nagy játékkedvvel,  virulens humorral derekasan helytáll,  kicsit líraibbá, kicsit kis-
fiússá formálva a család- és városalapító ősapa legendás figuráját.  Nagyvonalú vándorcigány
Melchiades-ként Anga-Kakszi István robusztus formátum, két cserfes leányzó, Marjai Virág
és  Perjési Hilda vetekszik későbbi, decens gépzongora-készítői alakjáért.  Gere Dénes, az
első és második José Arcadio: komor tömbből kedves fiúcskává változik,  Szitás Barbara fék-
telen pöfékeléssel sorra gyűri maga alá a még ártatlan ifjakat, utoljára a hevesen álmodozó-
an szerelmes Hajdú László-t.
Czeizel Gábor  nagyszerűen hangolja össze  a főhős és a több szerepben is remeklő együt-
tes akcióit, kitűnő jelképes tárgyhasználata is: az asztroláb triangulum, az eltemetett leány
zizegő ritmuscső,  a daguerrotypiát ledlámpácska készíti.  Megszólal a  Márquez-i költészet,
katartikus a 451 Fahrenheitot is idéző emlékezetvesztős kép.  Kutik Rezső  alkotótársi szin-
ten gitározik, aláfesti, kommentálja a jeleneteket, Brouwer-től Joao Gilberto-ig terjedő re-
pertoárral, csodálatos játékkal hatványozza a hatást.
Aki olvasta, boldogan élheti újra át a gyönyörűséges mesefolyamot,  aki nem, azt elkapja a
varázslat,  talán még a könyvet is előveszi egyszer... A  Spirit Színház és Czeizel Gábor vál-
lalkozása figyelemre méltó,  Gabriel García Márquez  alapkönyvéhez méltó színházi tett.

KÉT MAGAS NŐ ÉS Ő                     Botos Éva                    MANNA                 RS9

 

Az érdem  Bacsa Ildikó-é, aki megtalálta ezt a szellemes, eredeti, jól megírt darabot. Csak
azt mondhatjuk el újra, milyen jó, hogy a független szférában jobban olvasnak az arra hiva-
tottak, mindig hoznak újat, míg a kőszínházak alig találnak tisztes kortárs anyagot.
Kurucz Nóra  háttérfala megnyílik,  egy tüneményes madárfejű lény bukkan elő,  fejdíszét
rázva pisszeg, vijjog és csicsereg,  közben szédületes díszítésekkel , váratlan oktávváltások-
kal énekel,  már ha éneknek nevezhető  Szani, alias  Szabó Annie  teljesen egyéni,  félfal-
zettben sikongó,  elementáris hatású előadásmódja. A pregnáns gesztusokkal színezett dal-
betétek,  Hegedűs Dani  pompás gitárkíséretével találékonyan tagolják a cselekményt.
Két, még alig 45!, fiatal hölgy diskurál a kávéházi asztalnál, a kétgyerekes, férjjel bíró kávé-
zacc-jóslással biztatja az aktuális férfit éppen elvesztő barátnőt.  Találkozásaik kapcsán ala-
posan kiismerik egymást, hiába álcázzák féltett titkaikat.
Botos Éva  pontosan értelmezett szituációkkal,  lendületes tempóban vezényli a játékot, a
fordulat, a Nagy Ő megjelenéséig tökéletesen tisztába jövünk a Két Magas Nő alacsonyszin-
tű, kölcsönös hazugságaival.  Bacsa Ildikó  keserű csalódásokba dermedt lúzer, míg az ener-
gikus Varga Klári hihetetlen szuggesztióval sugározza a munkás hétköznapok csalási boldog-
ságát.  Bepillanthatunk otthoni életébe,  fantasztikus kontrasztokkal váltogatja  a Tv-show
nézés és a telefoncsevej pillanatait.
A bomba  Baksa Imre  megjelenésével robban, végre egy férfi!, - aki a kezdeti értetlenség
után reménykedő alkalmazkodással lép a konfliktus kellős közepébe, kirobbantja azt, majd
személyében kínálja a kétséges megoldást. A csúcson a Budapest Kamaraszínház  Galócza
és  Árpádház  előadásaiban nyújtott nagyszerű alakításai után  Varga Klári  újra bizonyítja
sokszínű karakterformálási képességeit, a végjáték frenetikus tablóval zárul.
Annagrete Kraul  ötletes darabja,  Botos Éva rendezésében,  Szabó Annie varázslatos ma-
dárhangjaival felettébb jóízű színházi csemege!

PROMÉTHEUSZ               Kulcsár Noémi                Tellabor              MU Színház

 

A  Fenevadak  után  Cseh Dávid  újabb darabot írt táncszínházi célzattal,  Kulcsár Noémi
koncepciójában az előadás messze meghaladja a mozgásszínházi behatárolást,  ez egy szín-
házin produkció, melyben a textus, a látvány, a zene és a koreográfia egyenlő mértékben
szerves egységet képez.  A Vándor  Prométheusz szenvedésének színterén kutatja a titán
emlékét, az Öregember és a Leány ógörög szövegek idézésével idézi fel a történéseket.
Táncos létük ellenére a játszók gyönyörűen beszélnek.  Csere Zoltán  és Kiss Anikó  orá-
tori tónusban, vasziljevi szinten deklamálják a veretes sorokat. Bárcsak a mütyür-motyogó
kőszínháziakat hallanánk így!
A hangteret  két nagyszerű zenész-alkotó uralja  Márkos Albert  csellója őrdöngős effek-
tusokat produkál,  sír, jajong, csúszkál és reszel,  a húrok közé illesztett rudacska tremo-
lózni képes, glisszandók sikoltanak, a vonó diabolikusan táncol  húrlábon, húrvégen, a tel-
jes gordonka-testen.  Porteleki Áron  a dobszerelés milliárd lehetőségét használja, hang-
színek és dinamikai árnyalatok tágas arzenálját.  A zene abszolút szinkronban van a mozgá-
sokkal, nemcsak kísér, akusztikus elemekkel fokozza vagy ellenpontozza is azokat.
Eifert Kata Nóra jelmezeiben a szereplők állandóan változó felállásban mozognak, a koreo-
gráfiai elemek eredetisége még az eddigi, ugyancsak feltűnő  Kulcsár Noémi  alkotásokét
is meghaladja.  Hullámzó hátak, örvénylő csípők,  a karok permanens dinamizmusa, a folya-
matokat  groteszk momentumok fűszerezik,  váratlan váltások, kicsavart végtagok.  Kovács
Domokos  
Vándora szenvtelen céltudatossággal keresi  a félisteni múlt emlékeit,  a páros
Karból először  Stohl Luca  monológja és szólója válik ki.
Csere Zoltán gigászi gesztusokkal közben szétszedi, elmozdítja a dobokat, egy-egy ütéssel
még a ritmusokat is élénkíti,  a nemesen tiszta hangvételt képviselő  Kiss Anikó  az egyéb-
ként is szenvedélyesen viharzó  Márkos Albert-et bosszantja.  Addig piszkálja a hangszert,
amíg a művész végül is alaposan megsuhintja vonójával. A nagy szólók sorát  Rubi Anna  te-
tőzi, talajon kúszva, lépve és forogva,  vulkanikus energiákkal fűtve, izzó szenvedéllyel fog-
ja be a teljes teret.  A vonagló test,  a kígyózó hát, a kordában tartott iszonyatos intenzi-
tás döbbenetes hatású, katartikus csúcsa az előadásnak.
Kulcsár Noémi  töretlen lendülettel bővíti eszköztárát,  egyre erősebb társulattal tör elő-
re alkotói útján. A  Prométheusz az újabb koreográfusi remeklésen túl, az alternatív szcé-
na kimagasló Színházi Eseménye.

ANOUILH: ANTIGONÉ                  György Zoltán Dávid                    Pont Műhely

 

Nem nagyon ismerjük a szerzőt,  eddig látott darabjainak  színpadra állítása  nem hagyott
nyomot.  György Zoltán Dávid  narrátorként jól exponálja a művet,  rendezése pedig szé-
pen bontja ki  Anouilh koncepcióját.  Ez nem ókori,  inkább vitatkozósan korszerű,  néha
még ironikus is.  Antigoné makacsul következetes,  ám az igazi,  ellentmondásokkal terhes
hős Kreón.
Az eklektikus századeleji bérházak boltíves pincéiben  sorra nyílnak új játszóhelyek, a leg-
újabb a  Pont Műhely  a belvárosi Királyi Pál-utca 18-ban. Egy-egy szék minden szereplő-
nek, fekete fólia-szőnyeg, a csellónál  Kocsis Dóra.  Horváth Alekszandra  Iszménéje pró-
bálja húgát lebeszélni Polüneikész betiltott eltemetéséről, fenyegetően magasodik a zsar-
nok Kreón sudár alakja.
Pontosan illeszkedik  Kiss Erzsi  zenéje, imponáló a tág lépésekben cikázó, szöveg nélküli
betét   Kőszegi Mária  hangján.  Nagy Johanna   bakfis Antigonéja jól kezd, kár, hogy ké-
sőbb artikulálatlan kiabálásba fullad.  A dialógusok feszesek, árnyaltak a szituációk, a tem-
pó lendülete is a rendezőt dicséri.  Nehéz helyzetben van  Szabó Mátyás Péter,  Haimón-
ként a brutálerős Kreónnak kell ellentartania.
Már az első Hirnök-jelenetben meggyőző,  Varga Ádám  egészséges szuggesztióval hozza a
kétségek között lavírozó, naturális figurát, sokrétű alakítása  a nagyszerű textus összes le-
hetőségét bravúrosan használja ki. Amit Kreón szerepében   Kőszegi Máriá-tól  látunk, az
messze kimagaslik  az alternatív szcéna átlagából.  Királyként, anyaként is talpig férfi, vívó-
dik a rokoni megértés és a hivatali kötelesség béklyóiban,  végtelenül okos, keményen kö-
vetkezetes,  de mindig ott érezzük benne  a befegyelmezett,  visszaszorított emberséget.
Deklamációja tisztán áradó,  ami a legritkább:  kitörése is árnyaltan artikulált!. Megállásai,
nézései ritmikusan tagolják frázisait, veszett energia fűti nagyívű munkáját.  Eddig is sokra
tartottuk  kisebb-nagyobb szerepeiben,  de ezzel a Kreónnal nagyott lép  a legkomolyabb
drámai feladatok irányában.
György Zoltán Dávid  rendezése megmutatja Anouilh művének értékeit, az együttes össz-
munkája végső soron  kiváló előadást hozott létre, nagyszerű kezdés  egy új játszóhely, a
Pont Műhely  számára.

BEBÚJÓS                                        Pass Andrea                                       Jurányi

 

Ahogy az irodalomcentrikus kritikerek mondanák. "nincs darab". Jól rajzoltak a karakterek,
kiváló a szöveg és a gyerekszáj,  eminens dramaturgia teszi lehetővé  a fölnőtt- és gyerek-
szerepek  szinte percenkénti váltogatását,  így mindössze  4 színész elég a kivételes játék-
lehetőségek abszolválására, hitelesek a szituációk,- csak éppen a velős konfliktus hibádzik.
Egy kislány bántalmazása, a szülők torzsalkodása nem elég gyúanyag, a rettegést kiváltó be-
dugós-bebujós játék leleplezése  triviális:  melyik gyermek nem tesz ilyesmit,  mi is játszot-
tunk hasonlókat, de nem ettől lettünk rosszabbak...
Ami most íróilag nem sikerült, azt ellensúlyozza a kiváló rendezői munka.  Pass Andrea cas-
tingja nyerő, minden egyes játszó csúcsra jár,  az együttes pedig mintaszerű összhangban
forrott össze. Nemigen láttuk még  Réti Adrienn-tól ennyire árnyalt, visszafogott alakítást,
óvónője igazi Pedagógus Szent, aki példás önfegyelemmel alkalmazza  a modern nevelési el-
képzeléseket. Formán Bálint ölelésre vágyó kisfiú és az események szilárd tengelyét képe-
ző, józan apuka.  Herczeg Adrienn  rejtve agresszív, aggodalma érthető,  de inkább magát
az összeütközést keresi, brutális erejű figura.  Eddig inkább  entellektüel széplélekként is-
mertük,  Schruff Milán  most végre kimutathatja a foga fehérét,  részegen kötekedő nagy-
hangú nímand, gyermekként is fékezhetetlen rosszcsont: remek!
Óvodai műsorokkal haknizó énekesnő, hisztérikusan sértett anya,  ám a macsó közeledést
gránitkeményen visszaverő nő:  Petrik Andrea  felnőttként  szuggesztíven sokszínű,  öntu-
datlan kislányként pedig egészen káprázatos.  Fejét ingatva,  ábrándos tekintettel legózik,
megadóan tűri a gúnyolódásokat,  szégyenkezve rejti sérelmeit, fokozatosan jut el kitörés
helyett az önvádig. Gyönyörűséges színészi munka!!!
A lenyűgöző társulat miatt tehát érdemes megnézni a produkciót, ám nyugodt szívvel gon-
dolhatunk utódainkra,  pikáns játékaik teljesen ártalmatlanok,  a gyermekkor természetes
jelenségei.

HÁROM NŐVÉR          Balázs Zoltán       Csak Vájtszeműeknek!!!       Maladype

 

Már a Dadában kacérkodott a művészettörténeti enumerációval,  frenetikus Bödők-panto-
mim izmozott végig  az izmusokon.  A Három nővér kanavászára most a teljes művtörit felfe-
szíti,  Benedek Mari  bíborvörösben, hars zöldben pompázó  tógái,  leplei,  drapériái a XII.
századtól idézik a nagy festők műveit. Aránylag működnek a párhuzamok is a csehovi törté-
nésekkel, izgatottan nyomozzuk Boscht, Botticellit, Rembrandtot. Hatásosak Archimboldo
zöldség-maszkjai, addig tart a lendület,  amíg sok a kép, kevés a szöveg.  Ám a híres Bobik-
jelenet kifullad, egyre halványabbak az asszociációk, az első rész végén  Hokusai Nagy Hul-
láma dobja fel utoljára a hangulatot, Balázs Zoltán  zseniális Vámpír-ját idézve a szamuráj-
kardos gésákkal.
A briliáns koncepció érdemelt volna  kitartóbb érlelést,  800 évet nem bír el, talán, ha az
1900-as századfordulón megáll, végig tartani tudta volna a feszültséget. A második részben
egyre erőltetebbek az utalások, elveszik a cselekménnyel vont párhuzam, üres játszadozás-
sá fajul a fantasztikusan induló játék.  Csodás öltözékeikben  a hölgyek elszürkülnek, talán
egyedül a szikáran karcos  Szilágyi Ágota  tudja Olgá-ját hitelesíteni.
Nagyszerűek a fiúk!!! Páll Zsolt sűrű szerepcserékkel imponál, kiemelkedően emlékezetes
a Vámos Rousseau dzsungelképében abszolvált doktor-monológja,  a kiégett tompa elbutu-
lás rezignált beismerése. Szürke testű, halálra ítélt betyárként búsong  Munkácsy Siralom-
házá-ban  Lendváczky Zoltán, keményen rajzolt Kuligin tanár úr, tenyérbe mászóan ellen-
szenves  Szoljonij.  Bödők Zsigmond  ismét remekel  a kefír-kúrára fogott  Andrej papucs
férji szánalmasságában,  Tuzenbachként viszont mint  munkás jövőt álmodó civil erőteljes.
Az együttes iszonyatos energiával teljesíti  a hatalmas anyag,  a díszletmunka és a folyama-
tos jelmezcserék adta föladatot, összmunkájuk káprázatos.
Nagyot álmodott, nagyot markolt,  nem sikerült egészen. De  Balázs Zoltán féktelen fantá-
zája, örökösen a legszélsőségesebb kihívásokat kereső garabonciás szelleme  így is a legfaj-
súlyosabb elismerést érdemli meg.  Azoknak ajánljuk, akik jártasak a képzőművészet törté-
netében és jól ismerik a Három nővért, amellett szeretik a rejtvényfejtő izgalmakat!

ÁPRILIS PÁRIZSBAN                        Horgas Ádám                         Mozsár Műhely

 

Kisvárosi angol kisemberek, még Londonban sem voltak soha. Bet mozgékony fiatalasszony,
Al évek óta munkanélküli, betokozódva vegetál.  John Godber Lawrence  mesteri darabjá-
ban  kibékíthetetlen,  örök civódásuk jelenti  a lankadatlan feszültséget adó,  permanens
konfliktust. Kapcsolatuknak nincs közös témája, végtelenül unják és így utálják is egymást.
A kilátástalanságba szikkadt férfi vacak képeket festeget,  a feleség pedig nyereményjáté-
kokkal próbálkozik.
Megtörténik a csoda,  egy napos, kétszemélyes párizsi utat nyernek,  az örök kétkedő Al
először nem akar elmenni,  végül győz a kíváncsiság,  hajón indulnak "ketten Párizs ellen".
Horgas Ádám  biztos kézzel vezérli  a szikrázó szópárbajok, rendkívül szellemes, változatos
sorát,  a komoran erőszakos férfi és a rafináltan cseles nő, mindkét fél részére állandóan
veszteséges ütközéseit.
Amit ez a  két csodálatos színész művel,  az méltán nevezhető  a színjátszás magasiskolájá-
nak.  Mert hiába lennének csattanó poénok, parázs riposztok,  ha minden egyes szó nem
kapná meg  egyéni hangsúlyát,  ha a mimika és a gesztusok villanásai  nem tennék minden
másodpercet megkerülhetetlen fontosságúvá.
Botos Évá-nak ezer hangszíne van, egy mondaton belül képes  váratlan modulációra, villo-
gó tekintete, heves aktivitása ellenállhatatlan szuggesztivitással bír. Támad, kitér, védeke-
zik és visszavág,  mosolyos kedvessége  taktikus ravaszságot rejt.  Majdnem mindig győzte-
sen kerül ki a vitákból, de ez csak növeli üres boldogtalanságát.
Az ellenpólus  Szirtes Balázs  tölgyfából faragott,  mozdíthatatlanul élőhalott szobra. Min-
dent elutasít,  mindent elítél,  mindentől tart,  mindenben a bénító rosszat látja.  Durván
recseg, trágáran erőszakos, álkeménysége megtört gyengeségét leplezi. Aztán finom átme-
nettel enyhül, tetszik az elegáns hotelszoba, az Eiffel-torony és végül a Louvre:  a feleség
csak szájtátva hallgatja, mennyire ismeri a modern festőket,  "ez egy Cézanne,  az Manet,
az meg Pisarro és Monet..."- És mosolyog és sugárzó szemekkel végre örülni tud. Az ő me-
tamorfózisa világosítja optimistábbá a képet, a végén még a szörnyen lejáratott "Sz...k"-et
is kimondja, "de hát sohase mondod?!?" - "Most mondom!!!"
Szívderító előadás: ráismerhetünk nevetséges kis ellentéteinkre, kapcsolataink begyepese-
dett vakvágányaira, ujjongó örömmel csodáljuk  Botos Éva és Szirtes Balázs  páratlan ket-
tősének bravúros játékát, a  Mozsár Műhely  újabb gyönyörűséges produkcióját.

PRAH                  Tóth Géza                 Karaván Színház               Pinceszínház

 

Mi tehet egy emberpárt tragikusan boldogtalanná? Egy lottó-főnyeremény. Spiró György
végletekig kiélezett logikai konstrukciója  iszonyatos éleslátással  tárja elénk  az abszurd
szituáció stációit.
Somogyi Zoltán  díszlete, az  I'm on-line  teréhez hasonlóan, grafikus rajzolatokból épít-
kezik, kétdimenziós  a vízcsap, a kancsó,  még a bútorok is.  A szereplők ruházata  ugyan-
ilyen stilizált, vonalhálós papíröltözetben élnek.  Lehetnek kivágandó ábrák, fekete-fehér
illusztrációk, bármik, csak hús-vér emberek nem. Mozgásuk panoptikumszerűen szögletes,
nézésük merev, papírbabák, a megszólaló mondatok szócsövei.
A totális stilizációban csak a dialógusok valósak.  Az örömtáncot járó férj alig tudja kibök-
ni a végén, hogy:  Nyertünk!  Nyári Oszkár  szangvinikus, heves érzelemkitörésekben tob-
zódó nagy gyerek, a felesége katatón arcú, élettelen pillantású, kőmerev bálvány.  Nyári
Szilvia, 
akit leginkább  operett-primadonnaként ismertünk, hihetetlen átlényegüléssel al-
kotja meg a totális negatívizmus élőhalott jégszobrát.
Tóth Géza  aprólékos elemzéssel,  mondatról mondatra rétegezi  a dialógus-párbaj össze-
csapásait,  a két végletesen ambivalens karakter ütközése  egyre gyilkosabb feszültséggel
telíti a jeleneteket.  Nem is tudjuk ki mellé álljunk, persze, szeretnénk, ha legalább egyi-
kőjük eljutna a boldogulásig,  de végül elsodor  a kíméletlenül következetes szerkezet és
az előadás elementáris lendülete.
Nyári Szilvia és Nyári Oszkár fantasztikus intenzitású, lézerpontos játéka az évad kiemel-
kedő produkciójává avatja  Spiró György  hatalmas kihívást jelentő tragikomikus abszurd-
ját.

 
 

SZÜRKE GALAMB                               Horváth Csaba                             Stúdió K  

 

A 90-es évek mámoros elején, remegve vártuk a Beszélő minden új számát:  folytatásokban
közölte  Tar Sándor  bűnregényét.  A  Mi utcánk  szerzője percek alatt  koronázott krimi-
király lett, már ha lehet ennek nevezni ezt a letaglózó remeklést . Brutális, mint egy krimi,
cáfolhatatlan,  mint egy szociográfia,  lélekboncoló, mint egy pszichothriller,  kegyetlenül
igaz, mint korrajz, - stílusban meg csúcsa a magyar irodalomnak.
Mikó Csaba dramatizálása  a lehetetlent ostromolja,  bravúrosan fogja össze a cselekmény
zegzugos fordulatait,  megőrzi a dialógusok szikárságát, teret ad a lírának, pontosan körül-
írt karaktereket formál.
A városi rendőrség feje  Nyakó Júlia, tehetetlenül küzd  a bűnözés és a belső aknamunka
ellen,  Sipos György  csak parancsra cselekszik, fenyeget, kínoz, ha kell, függeszkedő láb-
fej-akrobatikával fojtva  öl.  A havas tájban  a gyilkos szürke galambra vadászik  a tizenéves
Néger, Horkay Barnabás  mozgásművészetét a Forte Társulatból hozza, míg játéka, mimiká-
ja a legmagasabb szintű színészi munka.  Végignyüzsgi az előadást,  de kislány szerelmével,
Pallagi Melittá-val való találkozásai lebegően poétikusak.
Horváth Csaba  minden szituációba képes alkalmazni fizikai színház eszközeit,  a mozgások,
gesztusok, térbeli változások hatványozzák a megjelenítés erejét.  Élnek a tárgyak: a füst-
karikák  a szürke galambot jelképezik,  papírfoszlányok a halálos mérget,  volánként teke-
regnek a cintányérok, vagy éppen a leleplező bűnjeleket tükrözik.
Tar Sándori  figura  Nagypál Gábor  pálya szélére sodródott, italba züllött Molnár százado-
sa, mégis ő az egyetlen,  aki szembeszáll a gonosz erőkkel.  Fakóvá pusztult mondatok, re-
nált cselekvés, a győzelem pirruszi.  Malvin őrmester ruhája a vörösök, zöldek igézően bu-
ja káosza, de nem  Benedek Mari  bravúros jelmeze teszi  Homonnay Katalin  alakját meg-
kerülhetetlenné, a századossal való alárendeltségi kapcsolat váratlanul bensőségessé válik.
Nem szerelem, nem szex:  merev dialógusuk az egymást kereső lelkek kétségbeesett kísér-
lete.
A rettegés fokozódó légkörét az  "Oszt-Veszt"  rádióadó szpíkerének fanyar humora oldja.
Spilák Lajos  hawai citerán játssza a szignált, dobol, konferál, tucatnyi hangszínnel adja a
betelefonálókat, Czeglédi néniként is vált néhány mondatot, híreivel, álhíreivel lenyűgöző
sakkban tartja a közönséget. Aztán lófarkából formál arcparókát:  gengsztervezér Bátyóvá
alakul, félpercenként cseréli figuráit és az egész idő alatt  ritmikus effektusokkal kíséri a
történéseket.   Zenei alkotómunkája  kongeniálisan  teljesíti ki  Horváth Csaba  rendezői
koncepcióját, színészi brillírozásával párhuzamos, páratlan kompozíciós teljesítmény!
Narrátorként kezd, Nyúlszájként életveszélyes, mint Csiszár főrendőr aljas intrikus: Lovas
Dániel  
védhetetlenül hiteles,  kardinális jelenlétei útjelző talpkövei az előadásnak.  A vé-
gén két arca végzetes tükörjátékban találkozik,  de még ennek a szörnyalaknak is van egy
utolsó, bűneit enyhítő emberi gesztusa.
Mert Tar Sándor-nál  semmi sem  fekete-fehér, a  Stúdió K  együttese szerves egységben
képes a dolgok színét-fonákját megmutatni. A szerzők, a rendező és a társulat káprázatos
szimbiózisa  eredetiségében különleges,  korszerűségben példamutató produkciót hozott
létre. - Most sokadszorra újraolvassuk a művet,  képzeletünk alakjai  mámorító frigyre lép-
nek a látottakkal...

REPLAY             Boda Tibor /KB35/ Szobaszínházi előadása           Trainingspot

 

Hála a józsefvárosi 4 és fél méter belmagasságnak,  húsz négyzetméter  galériázva kellemes
garzon,  de még egy színielőadás is elfér benne. Tucatnyi néző, három játszó,  lankadatlan
izgalmú másfél óra.  Nagysikerű film alapján készült:  Stephen Belber Tape című drámája ír-
ta   Boda Tibor, de valójában egy önálló, eredeti alkotás született.
Ne vesztegessünk szót az alapmű kimódolt dramaturgiájára, lényegtelen, mivel a struktúrát
feszült szituációk,  nagyszerű párbeszédek  teszik elevenné.  Emberi játszmák zajlanak egy
tizenkét év előtti esemény kapcsán,  barátság, szerelem, féltékenység motiválja az egymás-
nak feszülő indulatokat.
Két régi barát találkozik,  egy óra hosszat csak kettesben beszélget  a sikeres filmrendező
és a teremőrré lecsúszott  mámorfüggő lúzer.  Az utóbbi ravasz taktikával  szorítja sarokba
volt osztálytársát, akit hajdani szerelmével kapcsolatos félrelépéssel gyanúsít meg. A mellé-beszélések, álcázások , nyílt hazugságok kusza szövevénye  fizikai összecsapásban csúcsoso-
dik, szerencsére a sör és főleg a kokain némileg enyhíti az ellentéteket.
Boda Tibor,  a KB35 Inárcs színésze, rendezője, központi figurája fölényes eleganciával ad-
ja  a majdnem befutott  elsőfilmest,  szenvtelen okossága  csak a legforróbb pillanatokban
vált kitörő indulatokba.  Boros Ádám,  annyi kiváló alternatív előadás hőse, a kisfiús dactól
a fürkésző cselezgetésen át  egészen a kétségbeesett összeroppanásig vezérli összetett fi-
guráját.  A két színész a tenyérnyi térben  változatos gesztusokkal, váratlan mozgásokkal él-
teti a nagyszerű párjátékot, melybe a tetőponton lép be  a régi vágyak áhított tárgya, aki
aztán kegyetlen racionalizmussal oldja fel a konfliktust. Jobbágy Kata visszafogott tudatos-
sága józanító hidegzuhany a heves érzelmek atmoszférájában,  könnyed játéka komoly bel-
ső tartalékokat sejtet.
Na de hogy is van ez?  A fiatal művészek  tengersok produkcióban vesznek részt,  idejüket,
energiájukat,  tehetségüket áldozzák  a független szcéna munkáira - és emellett  képesek
egy nagyigényű, bonyolult művet, teljesen önkéntes alapon megalkotni!  Ez a játékszenve-
dély, a színház-szeretet utratömény megnyilvánulása,  ez az az egyedüli erő, amely teátru-
mi világunkat életben tartja, ez a mélyből feltörő, habzsolva áradó tiszta forrás.
Kevesen láthatják,  csak a Facebook-on bukkan fel a hír, de ne adjátok fel a reményt, na-
gyon érdemes elbandukolni a még felénk eső nyócker titkos zugolyába.

MARADJUNK ANNYIBAN                      Szalai Kriszta                   Centrál Színház  

 

Egy igen szimpatikus nő beszél néhány szót  a kezdés előtt,  a díszletként szolgáló szedett-
vedett tárgyakat is akkor rakják a szemünk előtt össze. Lehámozza csinos ruházatát, ócska
göncöket húz magára,  loncsos ősz paróka, homlokba húzott, kötött sísapka.  Beesett sze-
mek, szederjes száj: - íme ez Lakatos Jutka, aki évtizedek óta hajléktalan, akinek történe-
tét most hallani fogjuk.
Szalai Kriszta  merészen bele is kóstolt  ebbe az életformába,  láttam a Kálvin-téren kuco-
rogni, sorba állt az ebédért, tűrte a közömbös pillantásokat, 120 óráig érezhette számkive-
tettnek magát. És most elmondja a 64 éves asszony életútját, a rettegő gyermekkort, a ta-
nulás adta reményt, a könyvelői éveket, a bukást, az újrakezdés lehetetlenségét.
A szerelem:  a férfi, mint végzetes rontó erő,  évekig veri, mégsem tud elszakadni tőle, is-
métli a szülői példát,  végleg belesüllyed a semmibe.  Munkát nem vállalhat, csak feketén,
hiába épít kuckót az erdőben, szétrombolják, nem iszik, nem lop, mégsem tud változtatni.
Szalai Kriszta  lenyűgöző szuggesztivitással,  a színészi átélés legmagasabb szintjén jeleníti
meg negatív hősnőjét,  rendkívül színes és sokoldalú,  spektruma a rezignált elbeszéléstől
a vad kitörésig terjed, bátran poentíroz, - mármint a nem nevettető formában.  Kénytele-
nek vagyunk belehelyezkedni,  beleérezni a szituációba,  bizony, felhorgad a lelkiismeret,
hányszor néztünk utálkozva a homleszekre... " Mert isznak, mert büdösek,  mert csúnyák
és mert vesztesek".
Megszólal Ernő, egy arc a Kálvin-téri aluljáróból,  egy Ember, aki befogadta, aki segítette,
pedig "C betű van a homlokán, hiába van öt szakmája, cigányként nem kell sehol. Ahogy a
hajléktalan asszony sem, hiába kezeskednek érte.  Nincs foga, de éppen ez az előadás te-
remti meg a hiánypótlást, ha a nézők akármilyen kis mértékben is hozzájárulnak ehhez.
Az utcán Szabadfogasok: a mínusz 10 előhívta  az emberek segítőkészségét, tucatjával vár-
ják a kabátok a rászorulókat.  Ez a katartikus előadás  még inkább ráébreszt  a társadalmi,
az emberi felelősségre,  ha már a gengszter-állam  csak korlátozni tud,  a civilek mutassák
meg, mi az igazi segítség, - törődni, adni és ami talán a legnehezebb:  beszélni Velük,  em-
berként szólni hozzájuk.
Szalai Kriszta  nagyon nagy színésznő, övé az  Év Legfontosabb Előadása, de mindenek fö-
lött ő maga az Emberséges Figyelem messze ragyogó példája.

SZÉPKISNAP                            B.Török Fruzsina                          Mozsár Műhely  

 

Monodrámákban igazán  gazdagok vagyunk,  Darvas Iván, Szűcs Nelli, Harsányi Attila után is
kiugróan feltűnő  Szirtes Balázs produkciója. Sajátkezűleg fordítá le  Dennis Lumborg da-
rabját, amely ráadásul két felvonásnyi, elég ritka ez monoművek esetében. Az elementáris
szuggesztiójú színész azonban nyugodtan megengedhet magának egy hosszú szünetet, zök-
kenő nélkül, a második részben tovább emelkedik a feszültség.
Apa, két szeretett kisgyerekkel,  a hét legjobb estéjén,  amikor a feleség tanfolyamra jár,
így egyedül övé minden öröm, amit a lurkók jelentenek. Bemutatkozás közben bevacsorál
egy szendvicset, megterít,  megfőz és máris jöhetnek a kicsik.  Alaposan megismerjük szim-
patikus hősünket, nem történik semmi, ám a fantasztikus szuggesztivitás, a lendületes dek-
lamáció, a sokarcú virtuozitás teljesen leköti a figyelmet.
Eszünkbe se jut,  vajon mi történhet még a következőkben,  hasonló humorra, kedves epi-
zódokra készülünk.  A sugárzó kedélyű férfiember azonban  megtört tekintettel egy ócska
szállodaszobában, szétment a kapcsolat, reményvesztetten csak a láthatásokért küzd.
B.Török Fruzsina  jó érzékkel diktálja a tempót, a tenyérnyi színpadon is képes térbelileg
szétválasztani a helyszíneket. A kínzó magány különös elhatározásokat szül, pillanatok alatt
rendkívüli helyzetek alakulnak ki, a hétköznapi légkör váratlanul fenyegetővé válik. Rendőr-
ség, kihallgatás, bűntény?!?
A különös események  egyre több színt villantanak fel  Szirtes Balázs  karakter-spektrumá-
ból, az alakítás katartikus magasságokba szárnyal. Félelem, döbbenet, gyanakvás, bizonyos-
ság: tanácstalanul követjük  a történések fordulatait.  Meddig tart egy félreértés, hogyan
mászhatunk ki a csávából, bűnösök vagyunk-e, vagy csak a véletlen áldozatai?
Letaglózóan erős darab,  lehengerlően intenzív színészi munka,  furcsa szemszögből látunk
rá hétköznapi szituációkra. Micsoda tehetségek rejtőznek a színházi mélyvilágban, az isme-
retlenségből előbukkanó meglepetés hatalmas ajándék!  Szirtes Balázs  teljesítménye egé-
szen egyedüllálló, a  Mozsár Műhely  röpülő rajtos indulásának újabb szikrázó ékköve.

 

MAJDNEM 20  /Tasnádi István/                  Vidovszky György                  Szkéné   

 

Jó volt a beszélgetés a Bárkáról, kicsit kevés szó esett  Csányi János-ról, akinek az építke-
zés és a fényes indulás köszönhető: majd' száz éve nem épült Pesten új színház... Két dalt
énekelt a nagyszerű  Egri Bálint, persze a népdallá vált Budapest és egy saját szerzemény,
hommage á  Cseh Tamás, néhány emblematikus sor köré szerveződő,  a jellegzetes hangvé-
telt kongeniálisan idéző opusz.
Majdnem színdarab,  de mégse.  Két szituáció, helyzetkép, nulla kifutással.  A halálra ítélt
színházban falhoz láncolva próbál a csapat, kopott bennfentes atelier sablonok, jó fél óra,
míg végül elkezdődik valami:  a Rendészeti Egyetem hallgatókat toboroz, a megmaradás ára
a hallgatói belépés. Beígérve kezdő csúcsfizetés, kollégium, ösztöndíj, ruhapénz stb. Az el-
lenállók bedőlnek, jöhet a kiképzés.
Újabb állóvíz: kitűnően megírt kiskatonai emlékek, bár szerény memóriám ilyen szintű meg-
alázásokat anno nem élt át. (Pedig a legkeményebb atomfelderítői kiképzés esett rám). Le-
het, hogy a "demokrácia" többet enged meg?!? Mindenesetre az együttes pompásan adja a
kiskopasz viszontagságok elszenvedőit. Az energiagombóc Császár Réka, a nőies Sipos Viki,
a vitézül tébláboló  Blahó Gergely,  a tohonya  Egri Bálint  és a  sztárkodó  Farkas Dénes
egyaránt  szépen kimunkált karaktereket jelenít meg.  Álló- és mozgásképességük is kiváló,
fizikai és színészi kondíciójával  Bárdi Gergő tűnik ki.
Ritkán látjuk a fantasztikus  Kovács Gergely-t,  különös lénye, don quijote-i alkata, vibráló
szemmozgása elképesztően szuggesztív. - És az a gémlábú harciasság...!!!  A hierarchia tete-
jén a kiképző őrmester,  Molnár Áron  parancsai süvítenek. Végtelen változatossága a pöf-
feszkedő fölénynek, az agyagba döngölő diktátori aljasságnak,  ellenállhatatlan szó-cunami,
a tenyérbemászó primitívség brutális kórképe.  Igen erős alakítás,  letaglózóan, gyűlöletes,
előle csak menekülni lehet. Ám a függetlenek beadják a derekukat, fittyet hányva a jelen-
legi realitásnak.  Senki sem állt be eddig!!!  - Még.
Szép a gesztus,  az emlékezés és a jövőkép/?/, - Vidovszky György  rendezése, a társulat
színészi munkája igazán dicséretes.