SZÍNHÁZ: ALTERNATÍV

 

    

       2004 -2008     2009    2010    2011    2012    2013    2014    2015   2016

 

    

                             A L T E R N A T Í V     2 0 1 7

 

    

                                          2 0 1 6

KARNYÓNÉ                              Szilágyi Bálint                                Mozsár Műhely
 

A rövidtávú Karnyóné Világkupa döntőiben három honi versenyzőnk győztesként csap a cél-
ba. A furmányos intrikus  Szántó Balázs háton, a felturbózott   Barna Zsombor gyorson dia-
dalmaskodik, a női számokban  Feczesin Kristóf  mellben erős.
A sportdaliák cápadresszben, HK úszósapkában, fekete szemüvegben  lépnek a rajtkockára,
a  Csokonai Vitéz Műhely  ifjú delfinhősei  szédületes elánnal  valósítják meg az  Edzőguru
Szilágyi Bálint tizenöt jelenetre zsugorított stratégiáját.
A harmadolt szereposztásban  Tiptopp, Lázár szolgáló és végül a nemzetközi Szuvarov vizek-
ről hazatérő Karnyó szerepét  Szántó Balázs  hozza,  pipiskedő udvarló, áruforgalmi asszisz-
tens, bőkezű ajándokkal érkező obsitos-apa. Gyengéd hangon olvassa fel a Magyar Nemzet
aktuális híreit, gitáron kíséri angyalhangú korálját.
A csípős dialógusok veszett iramban sziporkáznak,  a hangvétel mai, mégis híven idézi Vitéz
Mihály szellemét.  Pompásak a figurák,  féktelen a komikum szilaj áradása,  a játszók tüzes
kedvvel ugranak fejest egyik szerepből a másikba.  Apró, ám jellegzetes gesztusok határol-
ják a fürge alakváltások kaleidoszkópját, könnyedén követhető a tündéri játék.
Karnyónét Boristól  csak a ledobott hárászkendő alól kivillanó  bikinis bájak különböztetik
meg,  Feczesin Kristóf  a csábítás összes tromfját beveti  tangás tangójában,  átlényegült
asztrálteste maga a "földiekkel játszó, égi tünemény".  A bekokszolt energiabomba,  Barna
Zsombor  Lipitlottyként nyertes gőgjétől  becsapott bosszújáig élteti alakítását, összes le-
hetőségét kiaknázza Samu ziccer-szerepének,  a finálé szivárványos szappanbuborékaival a
csodás darabot színházi tündérkertté varázsolja.
Szilágyi Bálint  bravúros tömörítése, rendezésének természetes lendülete és a humor él-
tető közegében  vízijártasan lubickoló triumvirátus frenetikus összjátéka  az évad legkelle-
mesebb meglepetésévé teszi a frissen nyílt  Mozsár Műhely  előadását.

A FURA                        FeHér Balázs Benő                       Orlai                     B32
 

"Nincs darab!"- szokták mondani  az irodalmár ítészek,  most csatlakozunk.  Wells Spinner
regénye legfeljebb filmjelenetekben életképes, nulláról indul, nullába ér, nincs konfliktus,
nincs fokozás, nincs katarzis.  Persze, hiszen egy fiatalember szellemi nihiljét,  totális élet-
képtelenségét ábrázolja. Epikusan ez elmegy, sőt, de színpadon nem él meg, noha Fekete
Ádám  
megkísérelte a lehetetlent, épkézláb szituációkat, jó dialógusokat formált.
Fehér Balázs Benő  rendezése látványpékségbe menekül. Nagyszerű  Izsák Lili  színpadké-
pe,  a bútorzat depresszív feketesége,  a falakat tagoló fénycsövek,  ám ezek a világító bo-
tok villogóan színes,  kétségbeesett vitustáncba kezdenek,  a diszkó-fényorgonának semmi
megfogható köze nincs a cselekményhez, látványos szemfényvesztés.
Pedig a rendező kiváló munkát végzett  az értelmezés és a színészvezetés terén, a karakte-
rek érzékletesen elevenek a kiváló aktorok jóvoltából. Radnay Csilla és Rába Roland több
alakban,  Bán Bálint és Nagy D. Viktor,  mint két jóbarát jelenti a fura hős társaságát.  A 
helyzetképek hitelesek,  egy igazi drámában is megállnák a helyüket.  László Lili az egyet-
len, kinek módja van szerepének időbeli ívét szépen megrajzolni.
Ami, aki miatt muszáj szólni erről a félsikerről: az  Rada Bálint mesterien felépített, követ-
kezetesen megalkotott extrém alakítása. Sok ilyen fiók-Platonovot ismerünk, mindannyiuk
jellegzetességeit sűríti  az ifjú színész briliáns munkája. Jesperje zavart, életidegen, noha
minden adottsága megvan a normalitáshoz, nem a képességekkel van baj, mindössze kama-
szos gyermetegséget kéne nagykorúvá érlelnie.  A merev arc,  a mozgás találó,  a beszéd-
mód esetlegességei,  a váratlan reakciók is jellegzetesek.  A natúrbursból karakterszínész
lett, a perfekt jellemábrázolás ereje igazán figyelemre méltó.


NYILAS MISI EKSZTÁZIS                 Halmi Gábor               Vígkarma              RS9
 


Hitted volna,  hogy  a gyermekszínésznők rövidnadrágos Misije  egyszer még ugródeszkául
szolgál egy kirobbanóan extrém csapat eksztatikus örömjátékának. Móricz Zsigmond hőse
a várva-várt Pakk méretes ládájából ugrik elő,  Szabó Dániel  brillírozó játékával  Csokonai
Vitéz Mihály-
t személyesíti meg, aki osztálytársait az újratervezett Csittvári Krónikákkal le-
pi meg.
A vöröspólós, rothbart Tanár,  Szurdoki Péter  a diákokat polgári nevükön szólongatja, be-
indul a zabolátlan asszociációk féktelen csapongása.  Halmi Gábor  veszett fantáziával, szó-
játékok, utalások, vendégszövegek halmozásával építi fel textusát, a félelmetes bakugrások
óriási lendülettel torlódnak  a szüntelen mozgásban villogó játékban.  Senki sem marad há-
borítatlan,  isten és ember egyaránt  megkapja a magáét,  az egymás sarkában lihegő poé-
nok követése feszített koncentrációt igényel.
A színpadon Simon Óbester, a huszárosan nyalka  Dzsubák Richárd  tart rendet, az iskolá-
ban erélyes és megtört tanárok:  Székely Erika és Berecz Dorina próbálkoznak a szigorú-
an sötétlő   Marton Sándor  Igazgató úr vezetésével.
A báva mosolyú Doroghy, akit Misi korrepetál,  szintén a láda fia,  Szilágy Zsófi  ellenállha-
tatlan humorral, a butaság-mimika és a váratlan kacagórohamok arzenáljával hozza folyama-
tosan nyüzsgő figuráját.  Halmi Gábor  rendezése  a tomboló energiákat  átgondolt fegye-
lemmel tartja kordában,  a tenyérnyi színtéren, a helyét folyamatosan változtató tucatnyi
szereplőt látva ez gigászi föladat!
Eszméletlen motívum  a tömény diákszerelem:  Szabó Dániel  Pilinszky-idézettel vall  az áb-
rándos tekintetű Orczynak /Gáll Levente/. Az Anya,  Barta Viola  már semmin sem képes
meglepődni, az ifjú pár gyengéden ejtőzik a többfunkciós láda-kádban. Fergeteges áradat-
ként zúdul ránk a geg-cunami,  az első óra végén fel is adjuk néhány percre, muszáj rege-
nerálni az elsavasodott nevetőizmokat...
Pedig sok van még benne:  Mihály Alexandra  Rendőrként keménykedik az iskolai nyomo-
zás kapcsán, a virgonc tanulók kórusa  nagyszerűen interpretál kizsigerelt slágereket, kü-
lön ajándék,  hogy a játszók,  lábunknál guggolva,  ingerlő mimikával próbálnak velünk sze-
mélyes kontaktusba kerülni.  Az meg egészen döbbenetes,  hogy töretlen összpontosítás-
sal figyelik egymást,  a tekintetek lézersugarának  sűrű hálója fogja össze a történéseket.
Ilyen lehetett anno Jarry Übü királya? Ilyen lehet a közeljövő alternatív üstököse? Mert a
Vígkarma  fantasztikus együttese rövidesen új darabbal jelentkezik, már a cím vérpezsdí-
tő: Übü FC. A  Halmi Gábor  vezette atomcsapás-csapat produkciója az Évad Legnagyobb
Meglepetése: - bizony, Debrecenbe kéne menni...


BABAHÁZ/NÓRA/                                 Jeles András                              Stúdió K
 


Téli utazás  óta már semmin se lepődünk meg:  Jeles András  most is expresszíven ere-
deti előadással ejt ámulatba. Ibsen érdektelen,  Kúnos László  fordítása emelkedett, de a
lényeg a hogyan,  a csak ugródeszkául szolgáló textus színházi megjelenítése.  A szereplők
szürreálisan elrajzoltak, mozgásuk csökött, hangjuk kimódolt. Ritka ajándékként érint meg
az annyira hiányolt abszurd lengyel színház kóbor szelleme.
Nóra,  Nyakó Júlia  gégerákos rekedtséggel motyog,  nem hogy nem szép, egyenesen szá-
nalmasan torz,  dermesztően esendő.  Nagypál Gábor  Rank doktorként angolkórosan csá-
lén állongó, bizonytalanságában tetszelgő lúzer, kimerevített hosszúság után, látomásként
tűnik elő a háttérből.
Végig a színen hajladozik  Tóth Noémi,  biedermeier babaként,  borsós dobjával keltve, si-
rálysikkantásokkal kísért hullámmorajt.  A másik statikus alappont  Lukin Zsuzsanna,  aki a
szövegkönyvet lapozgatva,  elképesztő humorral  követi az eseményeket,  kommentál, súg,
néha még énekel is.  Extrém lényét hatványozva,  Spilák Lajos  értetlen férjként, falzett-
ben kántálja férfiúi szentenciáit.
Perovics Zoltán  víziójaként hópehelyként hulló,  avagy emelkedő fényfoltjai  pettyezik a
teret,  a váratlanul felfénylő kivilágosodások, véletlen csomópontokat képezve tagolják a
költői monotonitás, a lassított mozgások által transzcendens dimenziókban lebegő cselek-
ményt. Kihuny a logika, felesleges az értelmezés,  az önmagában létező, önmagát jelentő,
"Ding an sich" színházi valóság képezi a tudattalanba ható lényeget.
Lovas Dániel  quasimodói szolgaként tologatja  a szereplő-bábokat,  Bánki Róza  mély be-
pillantást engedő, frivolan hasított abroncsos aljában  Homonnai Katalin  fenségesen bú-
gó, arisztokratikus orgánummal teszi felejthetetlenné alakítását.  Sipos György, a brutáli-
san berobbanó Krogstadt, félrehajolva alantas énjével társalog, kettejük szerelmet élesz-
tő jelenete az előadás lenyűgöző csúcspontja.
A báván szépelgő dialógusokat időnként  köznapi malacságokkal fűszerezi  a színpad sarká-
ban,  bilin kucorgó,  meredtszemű kislány.  Pallagi Melitta  cumiját kiköpve  vijjogja trá-
gárságait, legvégül  De Sade: Filozófia a budoárban-béli monumentális nőgyűlölő monológ-
jával koronázza meg  gyémántfokozatú remeklését.
Jeles András  rendezése fantasztikus szugesztivitással üt újabb rést üt a hazai mütyürrea-
lizmus vályogfalán,  példát mutatva egy korszerűbb szemlélet irányába. A  Stúdió K alkotó-
gárdája gigászi erőfeszítéssel küzdi le a hagyományos beidegződések bénító korlátait.


IRINA /DE MI LETT A NŐVEL?/   Korányi Bálint  RÉV Színház  RS9 Vallai Feszt.
 

Veszettül dobozolnak. Addig hajtogatják, míg az egymásra tornyozott kockák oldalán egy
akasztófa jelenik meg.  A Gyabronka-Horváth-Honti trió,  anno több mint  tíz évig játszot-
ta,  oroszul még  Szentpéterváron is.  Bojkovszky Zsolt és Suhaj Miklós  csomagolóipari
egységei a színészek fürge kezeivel minden jelenetben átrendeződnek, szemléletes ábrá-
kat állítva háttérként.
Többfunkciósak:  Csehov tokba bújt embere húsz évig  itt dobozba zárja magát, az ábrán-
dos tekintetű  Szántó Dániel,  kiszabadulva mennyei zene kíséretével hirdeti,  a pénzzel
szemben, a tudás és a művészet felsőbbrendűségét. De hová lett a nő?, a gyönyörű Irina
Bikulina?!?  Szökik az fűvel-fával,  a három szerelmes ifjú pedig  fantasztikus lendülettel ül-
dözi.
A tempót  Korányi Bálint rendező diktálja, a mozgások, díszletezések éppen olyan átgon-
doltak, mint heves iramú trialógusok . Három nagyszerű színész  percenként ugrik szerep-
ből szerepbe, a helyszínek és alakváltások tűzijátéka mégis könnyen követhető.
Balla Richie: Jura, papos méltósággal keresztet vetve vágja el a fogadásokat, a vágy üldö-
zött tárgyához ő kerül a legközelebb,  a folyóból sellőként kilépő Irinát, ruházat híján bő-
gőtokba rejtve cipeli a hátán.  Az ellenvonat kalauza,   Nagy Zsolt Zsozsa  hasfalszaggató
humorral pöfög Pétervár felé, de mint fogfájós páciens, a pokoli kínok panoptikumával is
velőtrázóan hatásos.
A vasúti kupé és a fogorvosi rendelő képei után,  a karton építőkockákon  Irina portréja
rajzolódik ki, a poén-orgia hősei nő nélkül, csalódva futnak tovább, mi nézők sem tudtuk
meg,  hová lett az a bestia,  azt viszont  kitörő örömmel állapíthatjuk meg,  hogy az évad
egyik legerősebb alternatív trió-darabját láthattuk!
A serény dobozok pedig összehajtogatva, csöndesen lapulnak  a csomagtartóban, maguk-
ba zárva Csehov hőseit és az összes helyszínt, folyóparttól a bálteremig.  Bárhová el tud-
nak jutni, hisz  Kiss Csaba  darabjához csak egy üres terem kell, melyben a RÉV Színház
produkciója, sodró erejű előadásban, a komikum és a költészet frappáns elegyeként bű-
völ el.


CÁJTSTÜKK         Fábián Péter - Benkó Bence        k2      Átrium Film-Színház
 

A jövőből visszatért k2 Társulat aktuális darab-kezdeményeket állít elénk,  Palánki Hedvig
igéző jelmezében  Piti Emőke
bújtat egy menekülő szíriait,  Bíró Kriszta küzd életidegen
tudós nő figurájával, a lovasíjász apa, Domokos Zsolt magyar módra szégyelli fia,  Borsányi
Dániel  
bűnös melegségét,  Boros Anna  életmódot cserél ikerhúgával, a vendég  Gyöngy
Zsuzsi
  szikrázóan energikus játékkal kelt feltűnést.
Nem túl érdekes mindez,  sokkal inkább a kalapját lazán hátra toló  Csáki Tamás  kritikusi
reagálása.  Jelenetről jelenetre ízekre szedi az előadást,  önfényező szóáradattal, okosko-
dó szókinccsel, "szakmailag" bunkózza le a produkciót.  Horváth Szabolcs  bravúrosan hoz-
za a tipikus színikritikusi hozzáállás jellegzetességeit,  van tudás, műveltség, tájékozottság,
éles a nyelv, sziporkázik a stílus,  csak éppen  az egyértelmű vélemény hiányzik. Elementá-
ris kitörés:  "de hát mit tegyek, ha nincs?!?",  elevenünkbe vág, nem merünk, nem tudunk
alapvető kérdésekben állást foglalni.
Lassúdad elhalnak a nevetések, elcsendesedik a nézőtér, befelé fordulunk, érlelődik vala-
mi,  talán szembe kéne néznünk néha önmagunkkal.  Az író-rendező páros és a nagyszerű
társulat produkciója nem  "politikai fórum... oktatási eszköz... üres szórakoztatás, avagy a
sznobok maszturbációs kukkoldája",  minden színházi konvencióra fittyet hány,  cájtstükk,
időszerű darab, nekünk szegezett kérdés: nem kéne már tennünk valamit?!?
Dúdolom a  Marat/Sade forradalmi kórusát, imbolygó tömegléptekkel araszolok, a "novem-
beri éj"-ben, a gánti járólapok között hiába keresve a proletár utcakövét, - időgép nélkül
is  "Égitesten a lábam:  elindulok az istenek ellen...  könnyű, fehér ruhában".


EGY PERCCEL TOVÁBB        Gerner Csaba       Stúdió 13      RS9 Vallai Fesztivál
 

Ott ül velünk szemben az üres színpadon. Feszes, mint az íj, arcéle márványba vésett,  nem
klasszikus szépség,  sugárzó energiák feszítik a tekintetét. Összenyomott rugóként, halálug-
rásra készen lesi áldozatát. Ő az a Nő, aki  Tallér Edina  félelmetes darabjában, hihetetlen
invencióval, bámulatos életismerettel megalkotott játszmákban alázza partnerét.
Kondákor Zsófia  metsző pontossággal rajzolja meg rettenetes karakterét, gyilkosan mono-
ton mondatainak pergőtüze sárba tapossa az önérzetet, kifogyhatatlan ötletességét kifogy-
hatatlanul széles színészi spektrumával realizálja.
A Férfi,  Jászberényi Gábor  acélos nekifeszüléssel ellentart, elhallgat, kitér, megbúvik és
csak  végső esetben vág vissza.  Akkor felborul a képlet,  dermesztő kitöréssel kényszeríti
térdre ezt a házi szörnyeteget, akihez képest Shakespeare Makrancos Katája kispályás vic-
celődő. Kifejezetten színpadias otthoni jeleneteket látunk, "gyere be még egyszer!" -szól
néha a parancs.  Eric Berne:  Emberi játszmák  enciklopédiájában nem találhatjuk ennyi
variánsát a folyamatos összetűzésekre ingerlő akcióknak.
Kondákor Zsófia  fantasztikus szuggesztivitással életre keltett figuráját borzalmas traumák
terhelhetik. Talán előző emberének agresszivitását veri le a mostanin, talán zsigeri ösztön
hajtja annyira, hogy még a pillanatnyi győzelem sem elégíti ki, mindig újabb összetűzések-
re vágyik.  Talán a megalkuvás segítene,  talán a szex,  Jászberényi Gábor elszánt kitartás-
sal, keresi a megoldást, szinte megbénítja azonban az örökmozgó aktivitás démoni varázsa.
Gerner Csaba  rendezésében a két fél libikókája lenyűgöző tempóban billeg föl s alá, nem
adjuk fel a reményt, hogy a végén csak megnyugszanak. A padlón széttépett babák testré-
szei hevernek,  groteszk mementói a szilánkokra szabdalt kapcsolatnak. A mozgások, hang-
súlyváltások  állandó feszültségben szikráztatják a cselekményt, a gondos elemzés minden
lehetőséget felkínál a két nagyszerű színésznek.
Tallér Edina  kiváló textusa abszolút telitalálat, az előadás intenzitása az alternatív szcéna
élvonalába emeli a  Stúdió 13-at,  Kondákor Zsófia  alakításának tragikus mélységű drámai
ereje, túl az egyszeri színpadi bravúron, kiemelkedő jövőbeli reményeket sugall.


A HALOTTEMBER       Bérczes László      Ördögkatlan - Kaposvári Cs.G. Színház
 

Röpül a szerelem körhintája,  Mészáros Sára  boldogan kering  a hajdani búcsúban.  Ám az
ifjú férj,  Mucsi Zoltán  nem tér vissza a háborúból, kislányával egyedül szenvedi az özvegyi
létet. Donganak körötte az ágaskodó hímek, még Kovács Krisztián ájtatosan hátradőlő, míg
Molnár Gusztáv robusztus alakjában rányomuló plébánosa is megkörnyékezi. Az asszony áll-
hatatos magányban őrzi az emléket,  Háy János veretes textusa érzékletesen tárja fel a lé-
lek legapróbb rezdülését is.
A színpadi forgót emberkéz hajtja, a hangteret Rozs Tamás csellója élteti,  Bérczes László
rendezése  első Háy-opuszának,  a Gézagyerek-nek  varázsos atmoszféráját idézi.  A Kórus-
trió narrátorként kommentál,  eljátssza a környezet figuráit,  Grisnik Petra  szívbemarkoló-
an énekel. A háromszólamúságot viszont kár erőltetni , különösen a tragikus befejezés hal-
lelulája zavaró.
Cziegler Balázs díszletének tengelyében a hinta áll, a játék gyújtópontjában elejétől a vé-
géig  Mészáros Sára  megrendítő alakítása. Esendően összezárt lábak, alig gesztusok, kevés
mimika,  csak a gyönyörűséges mondatok áradása,  a négydimenziós, személyes hitelesség.
Zsótér egri  Selyemcipő -jében éteri átszellemültséggel,  égi mosollyal filozofált,  most az
állhatatos konokság, a kitartó helytállás Paraszt Madonnáját jeleníti meg.
Váratlanul visszatér  a holtnak hitt férfi,  Mucsi Zoltán  oszlopszentként meredve áll, csak
annyit mond:  "nagyon hideg volt",  rezzenéstelen arcának giacometti-vonásai azonban né-
mán tanúskodnak  a rettenetes szenvedésekről.  Létezése zavaró tényezővé válik  a felvál-
lalt sors zord közegében,  más ember jött vissza,  nem az, aki elment,  a kényszerközösség
tűrhetetlenné torzul.
Érthetetlen a melodramatikus Horror End,  igazabb lenne egy sátántangósan a végtelenbe
szürkülő életút.  Az előadás így is, mindenképpen nagyszerű,  a társulat és az eddig alig is-
mert Színésznő felejthetetlen munkája.


SOHA, SENKINEK        Simkó Katalin         Scherer Péter      Nézőművészeti Kft
 

A miskolci  Boldogtalanok, a Woyzeck a  Nagy Füzet, az  Emberszag  sátáni dizőze, - egy
szemünk láttára, előttünk nagyra növő színésznő útjának legutóbbi állomásai.  Pesten és vi-
déken, kőszínházban, alternatívban, társulatban vagy Horváth Csaba Forte csapatában: ma-
radandó, egyedülálló munkák mindenütt. Színművészetis korában,  a tizenkét Hamletet fel-
vonultató vizsgaelőadásban egyike volt az Oféliáknak. Akkor nem tetszett, nagyon más volt,
elütött a megszokottól,  eredetisége inkább taszított.  Aztán  Zsótér Sándor Brechtjében
volt egy anyai jajkiáltása, amire felkaptuk a fejünket:  itt valami van..., - és most már foko-
zott izgalommal várjuk  Simkó Katalin  minden színpadra lépését.
Beate Teresa Hanika  regényét  Gyulai Eszter és a próbafolyamat gyúrta előadássá, lassan
kiderült,  nincs szükség apára, anyára, nővérre, de még a megrontó nagyapára sem, a figu-
rák sokkal elevenebbek lesznek a színésznő monológjában. Belőle szól a durvahangú apa, a
betegségébe menekülő anya, megcsippenti trikóját, kacérrá élesedik a hangja és előttünk
áll a kihívóan vonzó nővér. Beleborzongunk a nagyapa édeskés célzásaiba, átéljük a tanács-
talan rettegés éveit.
Két hónap múlva 16 éves leszek -mondja,  először azt hisszük, hogy az abúzus a jelenidejű,
fokozatosan derül ki, hogy a múlt üres fotókkal, a tudattalanba süllyesztett, kővé dermedt
képekkel öli a lelket.  A gyerekkor múlik, a kamaszlány tudatára ébred  a szörnyű tettnek.
Jelez otthon, senkit se érdekel, senki se hisz neki, sőt, a nagymama halálos ágyán kéri, ne
álljon ellen. Végre felbukkan egy fiú, észreveszi, hogy itt valami nem stimmel, de végül egy
lengyel szomszédasszony támogatja egyedül,  aki talán ez az egyetlen pozitív személy,  aki
valósan meg is jelenik, tiszta egyszerűséggel  Moldvai Kiss Andrea  szólaltatja meg.
Scherer Péter  rendezése minden lehetőséget megad  a majdnem monodráma kiteljesedé-
séhez.  Simkó Katalin  hihetetlen átérzéssel éli  a gyalázat éveit, ám a befejezés, a megta-
lált szerelem pillanataiban  felragyog égi mosolya.  Fenomenális színészi munka,  a fiatal szí-
nésznő első tíz évének ragyogó betetőzése.
Jó, hogy a letaglózó, egybe felemelő élmény után beszélgetéssel folytatjuk. Sokan kérdez-
nek a produkció születéséről,  a regényről, a szereplők hozzáállásáról,  de egyre inkább a
tabu-téma minket személyesen érintő vetületei kerülnek szóba.  Van, akivel történt hason-
ló, van, aki hallott ilyesmiről, sokan sürgetik, legyen ez is téma az iskolában, figyeljenek er-
re a pedagógusok. Talán a  Soha, senkinek tantermi előadásai éppen ezt a célt szolgálják,
hogy soha, senki se szenvedje meg a családi ártalmakat, de legalább is képes legyen feldol-
gozni a traumát. A Nézőművészeti Kft tucatnyi előadása már 280 alkalommal került diákok
elé, ám nekünk fölnőttebbeknek is múlhatatlan szükségünk lenne a szembenézésre.


GELLÉRTHEGYI ÁLMOK        Kovács Henrietta        Komód      Karinthy Színház   
 

Hálás anyag  Karinthy Ferenc Gellérthegyi-je,  jutalomjáték két színész számára, tucatnyi,
izgalmasabbnál izgalmasabb szituáció, briliáns dialógusokkal hatványozva.  Kovács Henrietta
parádés koncepciója háromszor két játszót használ, az egyéniségekhez illesztve osztja a je-
leneteket, többeknek nyújtva így komoly játéklehetőséget.
Fönn Budapest ostroma dúl,  a katonaszökevény és az üldözött lány  szópókertől a helyzet-
gyakorlatokig mindent kipróbál a beláthatatlan idejű bezártság enyhítésére. Több változat-
ban is elmondja az átélt előzményeket  Szabó Sára, alakoskodásán átüt a kiéhezett szeret-
ni, szeretve lenni vágy. Nem is akarja elhinni a Fiú meséit, együttérzést, jövőbe néző álmo-
kat vár.  Inoka Péter  a háború  feloldhatatlan dilemmáit feszegeti,  elítélhető-e egy olyan
vagy-vagy helyzetben, ahol mindkét válasz végzetes.  Életben maradt,  mégis kiszolgáltatott
áldozat: a társadalom véleménye éppúgy sújtja, mint lelkiismereti vívódása.
Kovács Henrietta  egymásba úsztatja a párok reagálásait, az eredetinél komplexebb, sokré-
tűbb értelmezéseket kínálva. A fegyverropogás, a bombák hangja, a kihunyó villanyfény ta-
golja a cselekményt,  de a jelenetek közben is  könnyen követhetők az átmenetek.  A fan-
tázia féktelen csapongása  szikár realitássá transzformálódik,  apró térbeli gesztusok,  villa-
násnyi elmozdulások teszik hitelessé a játékot.
Gulyás Ádám bírói mivoltát melltartó-parókájánál is hatásosabban erősíti reszelősre változ-
tatott hangszíne, a Fiúban lappangó,  későbbi férfiasságot előlegezi meg.  Széplaki Szilvia
primadonnai felsőbbséggel piruettezik hódolója érzelmein,  igazi dáma a luxusétteremben,
borsót kanalazva is bélszín-mámort sugall. Kocsis Fülöp Soma kamaszos izgékony hévvel he-
vül, karikírozó képessége kiváló,  roggyant bácsiként robbanékony komikumot csempész a
zord bunkerfalak közé. Házsártos nyelvelő  Bodó Edit, aki szédületes mimikával élteti öreg
és fiatal lényét egyaránt. Cserfes csücsörítése némán is megszólal, szeme villanása lézersu-
gárként szabdalja  a szűk teret.  Valahogy elhisszük,  tucatnyi forró kaland izzította bakfis-
éveit.
Az együttes példás összjátéka,  Kovács Henrietta  emelkedő feszültségű, sokszálú rendezé-
se Karinthy ünneppé avatja a  Komód Színház  első Karinthy Színház-i produkcióját.


JÉG-DOKTRÍNÁK  Perovics Zoltán  Metanoia  ReflACT  B32 Galéria és Kultúrtér     
 

A fehér drapériákon cilinderes úr, turnűrös hölgy sziluettje,  a komor fekete háttér előtt
mészpormaszkos arc ágál, még  Perovics Zoltán  kiállításának hatása latt vagyunk,  érthető,
hogy a lengyel abszurd színházak  feszült atmoszférája rémlik fel.  Elváltoztatott hang, torz
gesztusok,  Erdély Andrea  első jelenetében döbbenetesen erős,  míg a zene a Wagner-i,
Richard Strauss-i,  bombasztikus  domináns-tonika állásainak  harsány üressége ostromolja
málladozó tudatunkat.
"A róka mindig  róka marad" - sulykolja  antiszemita  mérgét  valamelyik ordas náci szónok,
keményen összpontosítanunk kell,  hogy az egymásra torlódó hangörvényekben egyetlen
szót se veszítsünk el. Balra Buster Keaton-arcú  bohóc,  Szokol Szilárd  a levegőben vib-
ráltatja dobverőit,  csak néha hangsúlyoz  egy-egy förtelmes frázist  néhány dobütéssel.
Fuldoklóan hörgő hang, vörösre mart szemek,  Krasznahorkai Ágnes  végstádiumban szen-
vedő betege  őrjöngve fröcsögi ocsmány átkait,  apácafőkötős nővér,  Varga Vera  támo-
gatja vijjogó vércsesikolyok kíséretében.
Perovics Zoltán  koncepciója  a rettenetes textus,  a stilizált játék,  az embertelen han-
gon tomboló hangorkán és a fényekkel szabdalt látvány összességét alkotja meg.  Elemen-
táris a komponensek feszült kölcsönhatású hatványozódása, a rétegződő effektusok áttö-
rik a tudat oksági szféráit, védhetetlenül bombázzák a tudatalattinkat..
Erdély Andreá-nak százezer hangszíne van, Hitlert elfúló rikácsolás, a szégyenletes magyar
zsidótörvényeket gunyoros kajánság jeleníti meg,  végenincs felsorolás:  "zsidó nem lehet,
zsidónak nem lehet", - a "zsidó" ejtését kottázni kéne... Saját hangján szólal meg Szálasi, a
gázkamra működését  Lengyel Zoltán narrációja ismerteti, az ő érdeme a káprázatos hang-
mix is: Cage-i merészséggel sokszor  egyszerre szól többféle zene, zaj és szöveg, lenyűgöző
szintézist teremtve.
Tóth Péter Zoltán a közönség által kitöltött kérdőíveket hozza, tanulságaik bekerülnek a következő előadásokba, kíváncsiak lennék, hány rasszista ült a nézőtéren... A színpad nem hagy nyugton senkit, jönnek a bájos cigányviccek, majd  Erdély Andrea tűnik fel immár Merlin, a távgyógyító sarlatán képében. Civil kérdések után meghallgathatjuk Eichmann és
gügyögő  Horthy Miklósunk  önmentő  nyilatkozatait,   a produkció energiaszintje   már az
egeket verdesi. "Mi lett volna, ha Hitler megnyeri a háborút?"- akadékoskodik az ápolt, mi lesz, ha "Szálasi Ferenc édesapánk" szelleme újra támad?- kérdezzük.
Minden elhangzott szó dokumentértékűen eredeti, a Harmadik Birodalom Nyelve görcsbe rántja tagjainkat, perzsel a gyűlölet, rémít a sikeres demagógia. Beszűrődnek közéletünk  gyilkos hangjai, a Metanoia Artopédia letaglózó előadása Memento Mori a Patyolat Próba-
üzem csupasz téglafalai után a ReflACt-on, a B32 Galéria és Kultúrtér színpadán.
Perovics Zoltán és Erdély Andrea  félelmetesen nagy előadása  Vakító Szupernova!!! Az el-
telt egy év óta egyre erősödő náci atmoszférában,  most még élesebben hasít.  Minden el-
képzelhető helyen el kell játszani!  Mindenkinek!!!


KUTYAHARAPÁS      Szikszai Rémusz       Vádli - Nézőművészeti Kft      Szkéné 
 

Székely Csaba  textusa jótékonyan felülírja az otromba Tarantino-nyelvet, a nyers gengsz-
ter-szlenget aktuális rasszizmus fűszerezi. Fenyegetően döngnek Varga Járó Ilona acélfalai,
de a zene, agyrengetés helyett, simulékony kontrasztja a drasztikus cselekménynek.
Mindegyik figura ritka szerzői, rendezői, színészi lelemény. Katona László /névleg/ tót, té-
tován buta székelye,  Szikszai Rémusz /névleg/ zsidó románja remek színfolt a Monarchia-
kavalkádban. A kicsit túlzott gyakoriságú  Pálmai Anna,  a Dead Line Airlines stewardess-e
képben, hangban, szájközeliben, tánctotálban taglalja a történéseket.
Szikszai Rémusz  érett színészvezetése, kihegyezett poentírozása ragyogó együttessé for-
mája a fantasztikus egyéniségeket.  Kardos Róbert  szűk epizódokban brillíroz, ahogy taná-
csaiban visszaköszönnek  az "érzelmi megközelítés" gengszter-instrukciói:  mesteri!  Kovács
Krisztián  áldozati kínokban mutat félelmetes perspektívákat. Nagyon nagy kisöreg  Fodor
Tamás  
Dzsó bácsija, Kicsidzsóként  Bercsényi Péter  határozott férfiassággal, kemény ele-
ganciával zúzza szét szerepskatulyáit.
Eleinte lanyhul az érdeklődés, suttyomban perecemet rágcsálom, ám  Székely Csaba ármá-
nyos dramaturgiája, az egymásra rétegzett idősíkok  növekvő feszültségével űzi el az értet-
lenség kételyeit.  Mucsi Zoltán  rangidős rosszfiúja szikrázó szópárbajban védi meg  Mucsi
Zoltán
 káromkodós színész böcsületét, elementáris alakításával újra igazolva, régen megha-
ladta már a rákényszerült külsőségeket. Az alternatívok felszabadultabb légkörében  Kaszás
Gergő is egymás után hozza karcosan fogalmazott, extrém karaktereit, melyek sorában ez a
pergőbeszédű lovis Cigány egy újabb hármas befutó.  Nem valószínű, hogy jósvádájú szélhá-
mossá válhatna a flaszter iskolájában, legfeljebb hajlékony zsebes lehetne, beépített tégla-
ként találja meg identitását:  Nagypál Gábor  enervált halksága, haláltusája nagyformátumú
színészi munka!
Van olyan színész, aki megtanulja a szerepét, van, aki beszélni tud, van, aki egyéniség, van
aki el tudja hitetni ,- állítja az ukránná degradált Nagymagyar. Ritka példaként, Ő magában
hordozza az összes lehetőséget:  Király Attila  bődületes karizmájú,  lehengerlően maszku-
lin energiabomba, beszólásai életveszélyesek, riposztjai halálosak, de eldobott szeretőként
zokogva is tökéletesen hiteles.
Várjuk ki a végét!  A tempós építkezés nagyszerű produkciót eredményez, "ilyen jó magyar
darabot csak magyar színészek tudnak létrehozni, magyar nyelven, magyar színházban".
(Kissé elferdített idézet, de hát a börtönben nem volt magyar-szak).


NIMFOMÁNIA            Menszátor Héresz Attila              Anyaszínház             RS9
 

Hamisan becsali cím:  szó sincs kielégíthetetlen szexualitásról,  bár egy kimódolt,  közönsé-
get is bevonó betét is ezt óhajtja erősíteni, többet érne a téma: a gyerek utáni kudarcos
vágytól beszűkült nő paranoiába zuhanó vergődése.  Igen erős textus,  Cziglényi Boglárka
többször veretes jambusokba fokozó szövege, amelybe még az önironikus humor is belefér:
"nem veszed észre, hogy az egész jelenetben rímekben beszélünk?!?"
Kiváló a zenék, effektusok  akusztikus háttere,  teljesen indokolatlanok  az énekes-táncos
megmozdulások. A dramaturgiai esetlegességek egyenetlenné teszik az előadást, mindunta-
lan megtörve a cselekmény és a színészi munka folyamatát. Pedig a különös arcélű  Timkó
János,
kiugrott papként  Menszátor Héresz Attila  és a brutális karizmájú,  elementáris ki-
sugárzású   Maday Gábor  szélsőségesen izgalmas figurákat állít elénk.  Elképesztő sodrású
Rusznák Adrien  letaglózóan ismétlődő elemekből épített  nagymonológja,  melyet teátrá-
lis fokozás helyett a kényszeres monotonitás tesz felejthetetlenné.
A rendezés találékonyan bánik a térrel, kiválóak a jelenetváltások,  az együttes összhangjá-
ból csak az érthetetlenül túlvezérelt  Dióssi Gábor lóg ki, akit szívesebben látunk régebbi,
visszafogottságában extrém szuggesztivitású stílusában. A közösülési jelenségek nevetséges
naturalitása legfeljebb a kukkolóknak jelent szextechnikai beavatót,  stilizáltabban mindez
elfogadhatóbb lenne.
Nem a beugrási bravúr miatt:  Kovács Olga  alakítása  megkerülhetetlenül uralja  a produk-
ciót.  Összeszorított szája,  az élessé szűkült szemek,  a meddő küszködés tehetetlensége
az átélés tudatosságával erősítve alapozza meg töretlen hitelességét, még az őrületbe tor-
kolló végkifejletet is szinte eszköztelen létezéssel realizálja.
Megszegjük mottónkat:  nem ajánljuk  egyértelműen az előadást,  de  Cziglényi Boglárka,
Menszátor Héresz Attila  
és egyáltalán az   Anyaszínház  minden munkája a jövőben is fo-
kozott figyelmet érdemel.


9.ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL                                                     augusztus 2 - 6
 

Öt napig egy félnapi Sziget-jegy árából!!!  És mennyivel kedvesebb hangulat...  Igaz, sátort
kell vinni, szoba az nincs, de így még belevalóbb az egész.
Hihetetlen kínálat! Csak színházból van több, mint 20 , köztük az Évad Legjobbjai:  Orlaitól
az Egyasszony Tenki Réká-val,  Horváth Csaba Forté-jétől a Te országod és egy Concerto
Bartók zenére,  emlékprogram a legyilkolt Bárka Színház alapításának 20.évfordulóján.  És
az elképesztő színiegyetemisták!!! Kaposvárról a kis Vidnyánszky Romeó-ja, Budapestről a
zsótéri  Sirály, a Pszyché a IV-es kaposváriakkal, meg az örök csoda szentesiek. Különdíjas
nagy élmény a végzős Kocsis Pál-osztály  Fürdőavatás-a,  Felhőfi-Kiss László veszett tragi-
komédiája, a saját rendezésében.
Az  Óbudai Danubia Zenekar Mozart-tal, rengeteg rock-együttes, köztük a  Quimby  és a
Kiscsillag  ütős koncertekkel nyomul.  Kiállítás is lesz bőven, legjobban  Pittmann Zsófi-t
várjuk, vajon kivel találkozik most a szatyros néni? (Matolcsyt már leütötte...)
Elindulnak hát a normálisak és a NemNormálisak, hogy  Öt Napig Angyalok legyenek, vára-
kozva a remélhetőleg betoppanó Ördögre...


 
KOSZT FESZTIVÁL     Kaposvári végzős Kocsis-osztály    Patyolat//Próbaüzem
 

Ez az a kaposvári osztály, amelynek tanárait kirúgták:  légüres térben maradtak. Tavaly en-
nek ellenére csináltak egy pompás vizsgaelőadást. A  Fürdőavatás  a Best of 2015-be is be-
került, ennek az öt tanévet lezáró Fesztiválnak is csúcsdarabja lett.  Mert az osztály, lezá-
rásul, a végtelen energiájú  Hasenfratz-Szegvári Júlia  vezérletével háromnapos összművé-
vészeti fesztivált rendezett a  Patyolat Próbaüzem  fantasztikus tereiben.
Az első napon  Haydntól Kodályig  hallgathattunk  klasszikus zenét, a  Fürdőavatás  talán
még nagyobbat szólt,  mint a bemutató idején,  csak hatványozhatjuk tavalyi véleményün-
ket. Utána kontrasztként jött a  Rumex Live elektronikus zenei performansz.  Közben né-
zegethettük a fiatal művészek kiállítását, különösen  Kovács Dávid Aszfalt-fotói tetszettek.
Másnap a  Jónás Tamás:  Lassuló zuhanás  verseiből készült koncert volt  a fő műsorszám,
néhány újabb dallal kiegészítve. A Kocsis Pál vezette osztály tagjai nemcsak megzenésítet-
ték, de saját zenei kíséretükkel is adják elő az igen eredeti songokat. Háttérként az évek
közös emlékképei szolgálnak, ezt a fantasztikus koncertet  bárhol, bármikor dübörgő siker-
rel lehetne előadni!
A folkkocsmában   Szökő Folk Band  húzza a talpalávalót,  a lilahagymás zsíroskenyér meg-
bízhatóan alapozza a bodzaszörpök, kis- és nagy-fröccsök hektolitereit. Együtt mulat, tán-
col és vigadozik itt a sok művész és a nagyközönség...
Harmadnapon a klasszikus zene is beköltözik, az Nharmónia énekegyüttes Debussy, Ravel,
Poulenc kompozíciókkal andalít. Az igazi meglepetés aztán egy újdonság, a  Tiszta ház  cí-
mű merész komédia.  De ez megérdemel egy külön beszámolót , most csak annyit:  bárme-
lyik alternatív játszóhelyen fergeteges siker vár rá!  /A kérdés, hogy hol?!?/.
Megszüntethet az önkény  egy osztályt,  megcsonkíthat egy iskolát,  a tehetség és a szín-
ház szeretete áttör a bornírtság betonfalát: "Koszt was Koszt", Kerül amibe Kerül,  ennek
a nagyszerű osztálynak tagjai  előbb-utóbb  meg fogják találni  az őket megillető helyet a
friss erőket szomjazó magyar teátrumi világban.


 
ROSALIE ELMEGY MEGHALNI                     Szilágyi Bálint                      Stúdió K
 

Nem szeretem őket.  A fiatalokat, a fiatalságot szeretem.  Ez a gyönyörű előadás  mégis le-
nyűgözött, pedig öregségről, halálról szól.  Szilágyi Bálint  nemcsak megtalálta és lefordí-
totta  Daniel Kehlmann  novelláit, de kiváló dramaturgiai invencióval koherens darabot al-
kotott a kilenc novellából.
Spilák Lajos  rendezgeti a színpadot, instruálja a közönséget,  majd az utcai ajtón keresz-
tül beviharzik az elbeszélő  Nagypál Gábor.  Guruló bőröndjéből  Hoffer Károly marionett-
bábja, az agg Rosalie kerül elő.  Ki nem állhatom az erőltetetten használt bábokat,  ám eb-
ben az esetben elképzelhetetlen, hogy a halálba induló idős hölgyet egy színésznő játssza.
Annál érzékletesebb, hogy törékeny válaszait feje, keze, lába mozgásával kíséri.
Keresi  a szép halál lehetőségét, csak szenvedni ne kelljen,  talál is  egy műintézményt az
interneten, mely könnyű. biztos elmúlást ígér. Az utazás során váratlan kalandokba bonyo-
lódik,  végül egy népies taxisofőr viszi a cél felé.  Spilák Lajos  veszett komikummal,  vijjo-
gó jódlizással vezeti kocsiját,  Pascalt idéz:  "un roseau pensant",  a natúr humor mutatós
kontrasztja a gyengéden fogalmazott halállírának.
Döbbenetes, hogy a huszonéves  Szilágyi Bálint  milyen érett együttérzéssel nyúl  a halál
sziklasúlyú témájához. Az  Alszanak a halak?  egyedülálló remeklésében  egy kislány mesél
öccse elvesztéséről, ebben a hiperérzékenységű előadásban az elmúlás dermesztő világát
mutatja meg poétikus finomsággal.  Árnyalt és hiteles minden szó,  hihetetlen mélységű a
színészi játék, szinte fel sem tűnik az életre kelő báb fantasztikus mozgatása.
Az író isteni szerepében  Nagypál Gábor-nak  jut a lehetőség,  hogy egyetlen mozdulattal
fiatallá varázsolja a már megszeretett Rosalie-t, valahogy diadalmas reményt csempészve a
hátborzongató történetbe: - talán mégis van kiút, talán mégis győz az élet?!?
A hátfal vörösbe borul, megnyílik a távolba vezető fény-út, két csodálatos színész, Nagypál
Gábor és Spilák Lajos  tűnik tova a halhatatlanság bíborában. Felettük szelíden lebeg az if-
jú alkotó,  Szilágy Bálint  tündér-szelleme.


 
TISZTA HÁZ      Felhőfi-Kiss László      KOSZT Fesztivál      Patyolat Próbaüzem
 

A tavalyi páratlan Fürdőavatás után a végzős kaposvári Kocsis-osztály néhány tagja teljesen
új darabbal rukkolt ki.  Az író-rendező  Felhőfi-Kiss László  most kivételesen nem saját mű-
vét rendezte,  a régebben Tiszta vicc címmel játszott  Sarah Ruhl  opuszt vette elő. Szelle-
mes, enyhén abszurdba hajló vígjáték, kiváló alkalom öt ifjú színésznek.
A Brazíliából jött mindenes,  Pilnay Sára  nem szeret takarítani,  csak vicceken jár az esze,
szeretné kitalálni a Világ Legjobbját.  Orvosnő gazdájának nemigen tetszik ez,  Gyurkovics
Zsófia  komoran kéri számon az elmaradt munkákat. Beállít a nővére, döbbenten vizslatja a
feltűnő koszosságot, bevallja, imád takarítani,  remegő kézzel neki is esik  a vicc-ötletekkel
telefirkált ablaknak. Titkos egyességet köt a henyélő alkalmazottal, a háziasszony távollété-
ben mindent rendbe hoz, rövidesen ragyog is az egész lakás. Hasenfratz-Szegvári Júlia ele-
mentáris játékkal alkotja meg a merev nézésű megszállott mániákus alakját.
A háttérben  a szintén orvos férj betegébe szerelmesedik és ezt, felvilágosult entellektüel-
ként, derűs kávézás közben, hatszemközt közli élete eddigi párjával.  Gelányi Bence  a nai-
vitás álarcában győztesként értetlenkedik , a frissen operált  Gábri Nikolett  pedig lecsap
a különös háztartási alkalmazottra: ugyanis szenvedélyes vicc-imádó!
A váratlan fordulatok  Felhőfi-Kiss László  rendezésében  fokozódó komikai  feszültségben
teljesednek ki, tüzes energiákkal pezseg a színészi játék, a kvintett pompásan összehangolt
együttesként muzsikál. A harsány humor helyett a finoman poentírozott szituációk uralkod-
nak,  nagyságrenddel fokozva  a polgári vígjátékban rejlő lehetőségeket.  Csak akad valahol
hely, ahol a Patyolat Próbaüzem-i KOSZT Fesztivál kivételes alkalma után is játszani lehet
ezt a nagyszerű előadást...
Hasenfratz-Szegvári Júlia  hősies higiéniai harca felejthetetlen, ha esetleg kevés lesz a fel-
lépés, felajánlom igen férfias  110 négyzetméteremet,  melyben ragadozóvá érett porcicák,
hályogos ablakok, pleisztocén-kori koszrétegek, ujság-kupacok várják.


 
ENGEDETLENEK                             Perényi Balázs                           KBN35 Inárcs
 

A Rákosi korszakban  A hős falu  címmel játszták a népi forradalmi apoteózisaként. Sikerte-
lenül, miközben  Lope de Vega   ezen műve valóban az ellenállás,  a polgári engedetlenség
himnusza. Vonalas erőltetés helyett a nagyhírű KB35 csapat a legjobbkor talált újra rá, ma,
amikor a változtatás egyetlen lehetősége az alulról induló, a hatalommal szembeni össznépi
szembeszállás.
Csupasz színpad, Húsz Szék, Húsz Szereplő:  Perényi Balázs-nak  csak ennyi kell a klasszikus
dráma átütő erejű színreviteléhez. Hispániában tartományi királyok háborúja dúl, a Calatra-
va-Rend Nagymestere,   Presenszki Péter  daliás komturját tünteti ki, aki harctéri aktivitá-
sát szűkebb pátriájában,  Fuente Ovejuna  faluban szűzlányok hajkurászásában éli ki.  A ki-
köpött szívrabló  Szivák-Tóth Viktor  mintha egyenesen Frans Hals festményéről toppanna
elénk, nagyúri agresszióját keretlegényei,  Kovács Zoltán és Presenszki Gábor támogatják.
A lányát védő egyik apát,  Ordasi Gábor-t véresre verik, a falusi bíró menyasszony-lányát az
esküvőről próbálják elhurcolni.
A jelentek fürgén váltakoznak,  a sok-sok szereplő játékát a heves indulat jellemzi.  Egyvég-
tében majdnem mindenki jelen van, az egymásra irányuló koncentrált figyelem lézersugarai
magasra izzítják a feszültséget. Villant Bálint  zavartan kéri meg Esteban bíró lányát, az ad-
dig csak  citerája mesteri pengetésével feltűnő  Malik Gábor  parázs humorú játékkal ruk-
kol ki. Gyermekei, a menyasszony  Fodor Katalin és a zöldruhás  Fodor Éva védelmében az
ellenállás vezéralakjává nő. A széklábak fegyverré hegyesednek, az elnyomottak őrjöngő fú-
riákként végeznek a bitorlóval.
Parasztfelkelés a hűbérbirtokon?  Tűrheti ezt a hatalom?  Szerencsére közben Aragon kirá-
lya és Kasztília királynője győz,  a Boda Tibor, Bálint Anett-Bálint Petra uralkodói sokszög
kivizsgálja az ügyet és igazat ad a rebellis falusiaknak.
Hihetetlen, hogy egy ennyire összetett drámát, általában kisebb létszámú előadásokon fel-
nőtt színházi csoport ennyire intenzíven, hatásosan, hitelen képes eljátszani. Ez valóban a
közösségi színjátszás, az egyet akarás, a csapatmunka fényes diadala, elképzelni se tudtuk
eddig! Éppen ezért írjuk ki nem névsorolvasásként az összes többi szereplő nevét:  Kovács
Anna,  Urszinyi Ádám,  Boda Anna,  Gál Zsófia,  Fazekas Anna Dorottya,  Talapka Gergő,
Kiss Nóra. 
Az eszméletlen összmunkát  Perényi Balázs  mesterien fogja össze, a mozgások.
térbeli rendeződések, az egész tempóját és szédületes dinamikáját példása vezérli.
Lehet, hogy egy kőszínház  mívesebben adná,  de meg se közelítené a KB35 előadását, ez
maga   Inárcs, a Hős Falu  népe volt!


 
ÁRVÁK                                        Koltai M.Gábor                                    Stúdió K
 

Vereckei Rita  különös ábrákkal egyénített díszletfalai egy filmforgatás kaotikus forgatagát
kerítik,  eszeveszett iramban ügyködik  sminkes, csapós, kameraman és az egész őrült stáb.
A gondjaiba zápult Rendező,  Fodor Tamás  aggódva vizslatja a reflektorokat, Lovas Dániel
asszisztensi agresszivitással parancsolgat,  a háttérvetítés előtt,  kézi erővel ringatott konf-
lisülésen rázódik a komoran árva Homonnai Katalin és az édelegve bájolgó  Pallagi Melitta.
A némafilm hangja Viczei Zsolt, a csapatot váltakozva alkotják a kisebb-nagyobb szereplők.
Jeles András  filmjét forgatják, Pest a Monarchia idején, mintha Lengyel Péter Macskakő-
jének világa elevenedne meg.
A következő snitt a belvárosi kuplerájba vezet,  Nyakó Júlia  reszelőshangú madámja a cse-
lédként szolgáló széplányt próbálja kecsegtetőbb altesti munkára csábítani.  Az elegáns bá-
ró  Nagypál Gábor-nak  be kell érnie a tüneményes kis kokott  Pallagi Melitta  ledér bájai-
val, kinek színpadi teremtménye, megvalljuk, felér a földi mennyországgal.  Emberi szimpáti-
ánk azonban az értetlenül maga elé néző, hosszú ideig némán ellenálló  Homonnai Katalin-
é, aki átszellemült erénnyel  a végsőkig kitart,  mígnem a marat-i kádban szenvelgő bajszos
Sipos György szelíd létezése megindítja gyermeki szívét. A másik, a gyámolításra szoruló ár-
va  Székely Rozi: visszafogott, belső erőkből táplálkozó jeles alakítás.
Jeles András  árnyékában  az ő darabját rendezni nem mindennapi merészség,  a rendező
Koltai M.Gábor  kongeniális módon realizálja  a Nevető ember, a Kis Lord sejtelmes képei-
re hajazó textust. Eddig sem hátrált meg a kihívások elől, emlékezzünk csak az egyedülálló
extremitású  Európa, Európa!  remeklésre. A furcsán lebegő, lassúdad áramlású történést
képes most is megteremteni, csöndek hálójába feszített fojtott indulatokat, a ki nem mon-
dott szavak  torkon ragadó feszültségét. A fliegaufi permanens alapzúgás, a szűk térbe szo-
rított cselekmény,  a színészegyüttes lézerpontos játéka  ellenállhatatlan összhatást gene-
rál.  A felvillanó humorszikrák csak élezik  a reménytelen kilátástalanság kontrasztját.  Két
vénember téved be a forgatásra,  kávéscsészéjével  Fodor Tamás és gyászkalapkás, ernyő-
jét kivont kardként forgató neje, a páratlan  Spilák Lajos epizódja csak múló derültséget
hoz a füstös homályba.
Igencsak rákaptunk mostanság az 1900-as évek nosztalgiájára.  Pedig az a Félvilág nem tün-
dérvilág,  az a bécsi erdő csúnyákat mesél, a Hauszmann-giccs és a nem dobott macskakő
pofánkba röhög.  Szerencsére ennek a csodálatos előadásnak semmi köze sincs ehhez, az
író, a rendező és a Stúdió K társulat különösségében megkapó, lenyűgöző alkotása. Képei
felejthetetlenek, mámorító az atmoszféra költőisége, Koltai M.Gábor és az együttes, élén
a két szélsőség,  Homonnai Katalin és Pallagi Melitta   mennyei párosával  extrém értékű
kincset állít elénk.


 
A HAHAGÁJ                  Árvai Péter            Fejlesztés alatt Q           MU Színház
 

Már az is érdem,  hogy nem a drámaírás terén ismert  Gerald Durrell regénye nyomán szín-
darab készült. Nem tetszett maradéktalanul, be is bólintottunk egyszer,  de a hozzáállás és
az invenció mindenképpen reményteli távlatokat ígér.  Árvai Péter koncepciója eredeti és
ötletes, az együttes még nem elég erős a föladathoz.
Foxglove,  Rábavölgyi Tamás  érkezik az Óperencián túli birodalomba, ahol a civilizáció ipa-
ri terjeszkedése veszélyezteti a hahagájok és az ősfák életterét.  Boros Ádám  éretten ki-
munkált színészi eszközökkel jeleníti meg figuráját,  eleven dinamikája  motorja az előadás-
nak.  A tutyimutyi király szerepében  Baradlay Viktor  jó úton halad a komikum kiteljesíté-
se felé, ugyanez mondható  Tóvaj Ágnes  Audrey-járól, amely váltásaiban jelzi a később re-
alizálódó lehetőségeket. Két kisasszony, Horváth Fruzsina és Orbán Borbála játszva, zenél-
ve járul a produkció sikeréhez.
Árvai Péter térbeli elképzelései, a szereplők mozgatása, a textus értelmezése hibátlan, ta-
lán a tempó lehetne sűrűbb, a csomópontokon fokozódhatna a feszültség. A társulat neve
tökéletesen fedi a valóságot, "fejlesztés alatt" áll, de az eddigiek alapján igencsak kiérdem-
li bizalmat. A szimpatikus hozzáállás és az egymást éltető figyelem koncentráltsága megnyit-
ja a fejlődés útját. A  FAQ, a Fejlesztés Alatt Q csapat munkáit a jövőben is érdemes lesz
nyomon követni.


 
TITANIC VÍZIREVŰ                                                                             KB35 Inárcs
 

A Bárkát elsüllyesztette a gengszter-kormány, a Titanic azonban újra vízre száll! A messziről
hazajött  Ritter Dénes, a szikrázóan energikus  Boda Tibor  amúgy Irimiás-módra rázza fel a
világvégi zsákfalú zsírba tespedt lakosságát. Helyi erőkkel vizirevűt szervez a félig megfenek-
lett hajóroncson.  A belesdi polgármester,  Ordasi Gábor  nemcsak magát áldozza be a köz-
let oltárán, bevonja énekesi babérokra pályázó nejét,  Gál Zsófiá-t is.
Nem hiányzik a hajótest gigászi monstruma,  amely a hajdani előadás szünetében száznyolc-
van fokos fordulattal váltott orról farra, a szilaj lendülettel játszó együttes imponáló erővel
jeleníti meg  a groteszk szituációkat.  Elsőnek jelentkezik  a postáskisasszony  Blaubacher,
született Kékpataki Mónika,  a vizes családfával bíró  Fodor Éva,  kitörni vágyóan /föl/fede-
zésre vár.  Kovács Nóra  népművelőként csatlakozik, férfias álmokkal áll be a sorba  Kovács
Zoltán, alternatív álmokkal a deviáns  Talapka Gergő. Kedvencünk Pakura bácsi, a túlkoros
hobbipreparátor  Szivák-Tóth Viktor  ellenállhatatlan figurájában.
Az első rész jól megalapozott expozíció,  megismerjük a kisded közeget és  a kissé karikatú-
rába elrajzolt karaktereket.  Húzónévként állít be  Kiss Nóra  Bugár Mara díva  fővárosi ele-
ganciájával, lassan oldódnak a technikai nehézségek, már-már beindul a műsor, amikor revi-
zor helyett a tulajdonos maffiózó befektető, Babetta Béla régi motoros megálljt parancsol.
Malik Gábor  káprázatos alakítással lep meg, gusztustalan lénye  szempillantás alatt a törté-
nések fókuszába kerül.  Újgazdag brutalitással veszi át az uralmat,  leiskolázza az ügyeskedő
főszervezőt, jobbján a rúdtáncos  Bálint Anett  pompázik, balján az ellenállhatatlan ajánla-
tokkal izmozó Presenszki Gábor, akit még családi háztájiban sem tud Presenszki Péter alig
hatósága megfékezni. Van az a pénz, amely az erőnél is hatásosabban győzi le az ellenállást,
behódol itt mindenki, nemcsak Boda Anna és Bálint Petra elvileg táppénzen lévő Bundi bá-
csija, de a hírnévtelen énekesnőtől kezdve a teljes népességig mindenki.
Közben szól a harmonika, énekelnek a lányok, szofisztikált népi koreográfiával szédítik a kö-
zönséget, szívfacsaróan zengenek a táncdalfesztiválok dalocskái.  Kacagtató a groteszk for-
gatag,  a poénzáporban dermesztően üt át  szikár valóságunk.  Hogy ne a gonosz győzzön,
Pakura bácsival az élén támadásba lendül a falu népe,  Tasnádi István  remek darabja meg-
újult változatban diadalmasan hajózik el az inárcsi vizeken.
K35: ennyi kilométerre tanyázik a nagyszerű csapat, de jó,  hogy a MU Színház-ban három
előadásukat is láthatjuk!                   


 
                
VÁRUNK.HAZA.                            Nagypál Gábor                                   Stúdió K
 

Meredten ott ül az asztalnál a család, elrajzolt, groteszk fejek, gnómszerű figurák: félelme-
tes nyitókép, Tadeusz Kantor Halott osztályát idézi. Várnak. Levelet az Amerikába kitántor-
gott apától, életjelet a Don-kanyarban eltűnt férjtől , mindig a távollevő talán élőktől. Köz-
ben a dominagymama parancsszavára: "Dologra!", folytatják a sziszifuszi munkát.
A darb szétesik, nincs szerkezete, az epizódok esetlenül torlódnak. Pedig a szövegek jók, a
karakterek keményen rajzoltak.  Lovas Dániel  dühkitörésekben őrlődő szerencsétlen, az
Anya,  Nyakó Júlia az asszonyi helytállás, a szuperszenzitiv  Pallagi Melitta megnyomorított
gyermekség eleven ikonja.  Sipos György a mindent eltűrő lúzer,  Homonnai Katalin  a bé-
nultságba békélt vénlány,  Nagypál Gábor  több alakban a visszavárt férfi.
A monológok találóak, megvillan a torz komikum is,  jó a rendezés,  ám egészében nem tud
végig hatásos lenni a produkció. Túl sokféle, túl széttartó.  Valahohogy szigorú külső szem
kordába tartó dramaturgiája hiányzik.
Van azonban egyetlen nagylélegzetű momentum, amely indokolttá teszi a megnézést.  Min-
dig átütő,  mindig eredeti,  megszoktuk kiemelkedő alakításait,  de amit most  Spilák Lajos
művel, az lélegzetállítóan óriási.  "Kanördög seggéből előbújó" diktátorokról és a legfájóbb
sorskérdésekről beszél, reszelősen sírós nagymamahangon,  győzhetetlen folyamatossággal
nyűgöz le. Ezt a tirádát minden bizonnyal megőrzi a színházi emlékezet!!!


NAPRAFORGÓ                         Pass Andrea                       Jurányi Inkubátorház
 

Nagyot szólt az  Újvilág,  Pass Andrea  Napraforgó-ja  még magasabbra tette a mércét. Ez
is mai, aktuális,  de inkább családi témájú,  gyerekek, szülők, tanárok. Pontosan tervezett
dramaturgia, szikáran rajzolt karakterek, hiteles dialógusok gyerek- és felnőtt-szinten egy-
aránt.
Depressziós, súlyos személyiségzavarokkal küzdő anya és a mindezt látó és átélő nyolc éves
kislány.  Ellensúlyként  a szelíden tehetetlen apa és a rendkívül szimpatikus, igazi gyerekba-
rát tanítónő.  A gyerekrajz árulkodik  a szörnyű a családi légkörről,  Pető Kata  első iskolai
hisztériája magáért beszél, Petrik Andrea okos nyugalmával próbálja megfékezni a kitörést.
Az áldozat a magába forduló,  értetlenül tűrő kislány,  Sztarenki Dóra  érzékenyen formált,
néma arcjátékával hatásos alakítása. A szomszéd rosszcsontok természetesen még cigányok
is,  Kárpáti Pál  naiv átlényegülése,  Kőszegi Mária  primer vadsága telitalálat.
A pszichotikus önkény elkergeti  a kedvenc kiskutyát,  az álarcosbálba meglepetésként az
Anya érkezik Lady Gagaként,  botrányos tombolása tönkre teszi a várva várt eseményt. Mu-
száj zárt intézetbe vinni,  hiába könyörög  az erőtlenül jóságos Apának.  Pető Kata  ellent-
mondásos összetettségű alakja rendezői-színészi remeklés, az előző kényszerpályák múltán
végre  méltó szerepben láthatjuk.  Hajduk Károly  is a hősinél alkatához jobban illő karak-
tert játszhat, visszafogott tónusban, cizellált árnyalással. Sopingoló asszonyka - diliházi szo-
batárs:  Tolnai Hella  két pompás epizódja.
Pass Andrea  íróként, rendezőként egyformán triumfál, szépen felépített szerkezet, találó-
an alakított szituációk, a sok apró ötlet egységes képbe szerveződik.  Félénken bontakozó
szerelmi jelenetbe,  meredten lesve, botorkál be  Kárpáti Palika, legalább annyira bizony-
talan, mint az egymást kereső  árva lelkek.  Formán Bálint  egyik szerepében, mint elmeor-
vos jön zavarba  a hölgy-páciensek heves érdeklődésétől,  a hihetetlen energiájú  Kőszegi
Mária  
bakfis-dölyffel csörtet át a színen.  Petrik Andrea  sem csábos díva,  vagy a végzet
buja asszonya, magas homlokával, megfontolt szavaival az áhított arany középutat képviseli.
Ideálképe  a ritkán látott pedagógusnak,  könnyes búcsúja  a kisdiákoktól felejthetetlenül
emberi. Micsoda együttes! Mindenki a legjobbját hozza, a nagyszerű anyag ellenállhatatlan
szuggesztivitással érvényesül,  mindennapjaink világában mutatva meg  az örökké időszerűt.
Néhány tornazsámoly az üres térben, az előadás mégis maga a lenyűgöző teljesség.


A HALHATLANSÁG ORSZÁGA           Fabók Mariann           Bethlen-téri Színház
 

Megszólítja a nézőket, néhány gyerek nevét is megkérdezi,  azok a felnőttek, akik egyedül
jöttek, kísérőt kapnak. Mert ezt az előadást "14 év felettiek csak kiskorú társaságában néz-
hetik"/!!!/
A nagy kör a lépegetőlábakkal forogni kezd,  a Királyfi elindul megkeresni a  Halhatatlanság
Országát.  Keresztes Nagy Árpád  furulyaszóval kíséri,  vándorútján csodalények segítik az
akadályok legyőzésében. A bábokat most is  Opra Szabó Zsófia  munkái, fából faragott figu-
ráikat  Fabók Mancsi  kelti életre.  Mindegyiknek más a hangja,  gesztusaik fantasztikusak,
még vöröspecsenyét is képesek egymással játszani. Az elbeszélő szemvillanás alatt alakul át
vajákos öreganyóvá, csak egy fejkendő és a varázslatos mimika kell hozzá,  egyből öregedik
ötven évet.  Mátravölgyi Ákos  forgó díszlete alatt csapóajtó is nyílik, az egyszemélyes ze-
nekar síppal-dobbal is támogatja világjárást.
A végkifejletben a Halállal kell megküzdeni,  Fabók Mancsi most már megháromszorozza ma-
gát, gyilkos harcban  győzelemre segíti  kedves hősünket.  Elképesztő színészi teljesítmény,
az alakváltoztató előadásmód káprázata, a megjelenítés legősibb módjának revelációja. Föl-
nőtt és gyerek egyaránt lenyűgözve figyeli a megelevenedő mesét,  ha kell, egy jót énekel
is együtt a tüneményes alkotóval.
Ezt a produkciót  bárhol el lehet (és kell!) játszani,  mobil a díszlet, semmire sincs szükség,
elég egy üres terem félszáz nézővel és adva van a legnagyobb színházi élmény!


RÖPÜLJ, LELKEM!              Fábián Péter - Benkó Bence            k2          Szkéné
 

Az "Árpád térnyerése" operett ultramarinban úszó élőképekbe merevül az Országház díszes
terében, a G.Tahó képviselők /és mi/ lelkesen tapsoljuk meg Etelközy Mátyás, G.parlamen-
ti képviselő és színigazgató hazaffyass darabját.  Viktor Balázs nyelvileg akadozó szónoklata
után együtt ünnepel a társulattal, a pezsgőzés eljegyzésbe torkollik, unokahúga,  a Színész
Kettő besorolású  Rút Malvin egész pályás letámadással gyűrűzi meg  a gyanútlan bonvivánt.
Kicsit hosszadalmas képekben tárul fel  a legígéretesebb pályakezdő  Bácsalmássy János té-
tova identitása,  Borsányi Dániel helyzetét egy váratlanul fellobbanó szerelem is nehezíti.
Léna,  Boros Anna ráadásul avar, ilyen vegyes kapcsolat kizárt a tisztafajú ugarok világában.
Üstökösként robban be  Rábaközy Roland sámán, ex-alternatív színész,  aki bődületes elán-nal abszolválja  zsíros hakniját.  Rózsa Krisztián  delejes komikummal izzítja fel a színpadot,
még két hajdani független aktor színesíti a palettát, az ellenzéki tüntető  Piti Emőke és a
nem színpadi berobbanásra készülő ős-avar Domokos Zsolt.
Fábián Péter és Benkó Bence  lazán felskiccelt expozícióját  nagyszerű dal-betétek teszik
elevenné, Horváth Szabolcs és a zenekar dr. habil Kalányos Ference, Szabó Sipos Ágoston
kompozíciói szellemesen eredetiek,  utalnak az operett-sablonokra,  de így is igen igényes,
korszerű hangzást képviselnek. Néhány refrén után mindig jön egy váltás, új ütemezésben,
más hangvételben teljesedik ki a szám.
Az éneklés apró hiányosságait  pompás színészi jelenlét feledteti,  míg az első felvonás csú-
csán Taksony-Malvin duettje veszett virtuozitású remeklés. Az álompár Lovas Rozi és Rózsa
Krisztián,  Gyöngy Zsuzsi koreográfiájában végig táncolva,  frenetikus énekléssel, bombasz-
tikus mimikával és gesztusjátékkal,  lenyűgöző intenzitással hengerel le.  Árpád atyánk miti-
kus megjelenése abszurd csattanója az első résznek.
Jeli Sára Luca  rácsos térelemei boltozattá rendeződnek, a következő szín a Parlament ku-
polája,  belülről.   Horváth Szabolcs  fejedelmi alakjában  árpádkori akcentussal  archaizál,
sorozatos félreértések  bontják ki  a konfliktusokat,  szóhoz jutnak a statiszták,  a harsány
Brennbergbányai Kólya, Georgita Dezső és az önmagát adó Pignitzky Ádám. A zenekar ér-
tő odaadással követi a zűröket, Évike,  Héjja Katalin  lágyan billent,  Orsós Robertókárlosz,
a bőgős  Csizmás András  ívelt legátókkal húzza a vonót. A két Árpád hagymázos megjelené-
se az őrületig fokozza a káoszt,  az eddig csak kartársnőjével,  Papp Barbará-val veszekedő
Ásotthalmy Jolán,  Erdélyi Adrienn  méltó ellenfelet talál: eszelős sikoly-cunamival gyűri le
a honfoglaló vezért. A gyönyörtől alélva, kimerülten tántorgunk ki a szünetben, három óra
ment le mennyei mámorban, de vajon mit hozhat még a harmadik felvonás?
Először is a szcenikai csodát:  Jeli Sára Luca  kupolája belülről világítva ragyog,  párkányán
kucorog a teljes stáb  az ásító mélység fölött. Fenn karvalyok, héják, bakcsók avagy dene-
vér-drónok röpködnek,  Domokos Zsolt,  az intrikus avar mélán öleli a perceken belül rob-
banó Szent Kenyeret,  Kicsi, a technika ördöge Karbantartó Zoli bácsiként filozofál, míg a
csapat utolsó vacsoraként fogyasztja a töltöttkáposztát. Ez a ionescoi kép magában megér
egy komolyabb tanulmányt!, - de még belefér néhány eszement csavar. A második rész álfi-
náléja után, megbabonázva beérjük egy poétikus véggel.  És, ellentétben bulvár-kritikusok
véleményével,  egyáltalán nem "mohácsis",  nem is poentíroz,  szituációból, karakterekből
autentikusan építkezik. Utálom a Parlament Trianon előtti gőgös pöfetegét, de mostantól
kezdve, ha felnézek, mindig a k2-sök lógázó lábait látom odafönn.
Négy óra, de még maradtunk volna... A  Fábián Péter - Benkó Bence alkotópár és a k2 tár-
sulat produkciója az Országház tetejére és a Korszerű Színjátszás magaslataira hág.


JOLANTA CIPŐJE        Almási-Tóth András        Operavizsga       Zeneakadémia
 

A Keleti Nyitás szele a visszafújta a Vörös csillagot a Solti terem színpada fölé. Almási-Tóth
András 
 összeházasította  Csajkovszkij  két operácskáját,  tűsarkú lett a  Cárnő cipellő-je,
Jolanta  meg TV-sorozat sztárja. Oroszország a 90-es években,  Kisvárosi Lady Nagyáruháza,
ahol az ex-párttitkárnak már csak az Ördög mellékszerepe jut.
Ruszó Alekszandra  Kulcsár Noémi  igéző koreográfiájára üzekedik egy porszívóval, pompás
éneklése  Ambrus Ákos  levitézlett Ördögét is lépre csalja.  Találkára röpülnek, míg a mun-
ka áruházi frontján a celebségről álmodó Oxana,  Luszine Sahakayan  szövögeti álmait. Vá-
gyakozásának ábrándképeit a  Budapesti Metropolitan Főiskola  videósai meg is jelenítik a
kockákba dobozolt falakon.
A röpködők röpke nászra készülnek a raktárban,  Kristofori Ferenc  élvhajhász Iskolameste-
rének váratlan érkezése belezavar, többszöri bujkálás vet véget a bujálkodásnak.  Lendüle-
tes a játék, a hatásos zenei közegben nagyszerűen komédiázva lubickolnak az énekesek.
Az újabb Oxana,  Horti Lilla szédületes áriával mutatkozik be, cipő-fétisizmusa mérgezi sze-
relmi játszmázását, lenyűgöző dallamíveit  félelmetes koloratúrával tetézi.  Vakula, a kiebru-
dalt udvarló obligát öngyilkossága Moszkvába röpüléssé szelídül, a régi jó KGB-s kapcsolatok
még mindig lehetővé teszik az űrutazást.  Gyűlöljük a színházi háttérvetítéseket:  a fantázia
csökött hiányosságait leplezik,  itt azonban  konzekvensen alkalmazott,  letisztult formában
építette az illúziót, /Juhász András, Izsák Lili/.
Az ifjúi hevületű Óbudai Danubia Zenekar, Kovács László vezényletével szárnyaló dallamok-
kal triumfál, (óh, azok a vonós lányok!!!/, a szituációt és karaktert egyaránt pontosan festő
áriák javítják az orosz mester, általunk eddig meglehetősen lefokozott értékelését.
A Jolanta-sorozat  újabb epizódját veszik fel  a TV-stúdióban, a szilaj deklamációjú  Szigeti
Karina  groteszkül ágálva bánkódik vakságán, a három ápoló,  Kiss Diána, Molnár Anna, Kiss
Judit Anna  
könnyei sem vidítják fel.  Hogy-hogy nem,  Vaudemant márki jelmezében  vala- 
honnan idecsöppen  a cipellőt kereső Vakula,  azonnal bele is szeret  a sárga ruhácskában
alvó Második Jolantába. Nem csoda:  Brassói-Jőrös Andrea annyi szívvel, olyan muzikális po-
ézissel énekel, belesajog a lélek és nem a vaksága okán.  Nem akar látni, igaza van,  a belső
világ békéje többet ér,  mint a valóság éles fényei.  Párja,  Ódor Botond  erőteljes tenorja
is egyre jobban érvényesül, levetkőzi gátlásait és atlétikus izomzatával csúcsra hatványozza
az élményt.
Közben a halálhírét váró nők  gyönyörűséges duettel kápráztatnak el,  Ruszó Alekszandra
mezzója folyondáros legátókkal ölelkezik  Horti Lilla  bámulatos szopránjával, az előadás lí-
rai tetőpontját követi a táncos boldogságba vezérlő finálé.
Harmadik dramatikus  operavizsgájával  Almási-Tóth András  és a tüneményes csapat  még
magasabbra tette a mércét, bár tavaly azt hittük,  annál jobbat nemigen lehet produkálni.
Ilyennek kéne lenni az operajátszásnak, fricskázva, de megtartva a hagyományok értékeit,
a Kortárs Gesammtkunst jegyében színházzá avatva az énekesek otthonát.


EMBERSZAG               Szikszai Rémusz                Vádli Társulat               Szkéné
 

Rettenetes olvasmány volt.  Az első kivégzés után  majdnem letettük.  Végigverekedtük ma-
gunkat a borzalmak idején,  de nem nagyon mertük senkinek ajánlani. A Szkénében szürke
parókás dizőz idézi  a 40-es évek színházi emberének kávéházas, társalgós, budoáros életét.
Így máris könnyebb!  Szép Ernő-ből három is van:  az idős, rezignált bölcs  Fodor Tamás, a
hevesebb vérmérsékletű ifjú,  Kovács Krisztián és a huncut sármőr  Tóth József.
A csillagos házban  tucatnyi báb jelzi a társakat,  összezsúfolódva is aránylag konszolidáltan
sustorog a társasági élet. Eljátsszák az örök optimistát, a vészmadarat,  Simkó Katalin  egy-
személyben az anyukát két kislányával. Az utcára kimenni csak  3 és 5 között,  sárga csillag-
gal lehet,  akkortájt  Székely Éva,  a későbbi olimpiai bajnok úszó  a lépcsőházban fel-alá li-
hegve tartósította formáját. A tetőteraszon, sárga pokrócokkal takarva napoznak a báb-em-
berek, svéd, portugál és svájci menlevelek után kajtat a mindenki.
"Minden férfi az udvarra! Sorakozó!"- töri meg a fél-idillt egy vijjogó nyilas-hang, az urak en-
gedelmesen vonulnak,  Simkó Katalin puskatusos parancsolgatás után szemünk láttára ved-
lik vissza csábos dívává, elragadó sanzonjai ellenpontozzák  az egyre vészesebb szituációkat.
Alibi-sáncásás valahol Gödöllő környékén, - majd pont ez fogja a szovjet tankokat megállita-
ni...  Kása és üres leves, alvás a téglagyári padló vékony szalmáján,  de pihenőben Rimbaud,
Mallarmé, Arany sorait idézi  az elvágyódó képzelet,  vagy éppen hajdani dús lakomák pazar
menüsorait.
Szikszai Rémusz  dramatizálása lehetetlen föladatot old meg az epikus epizódok, belső mo-
nológok találékony összefűzésével, kicsit könnyedebb az eredetinél, de az atmoszféra irtó-
zatából ennyi éppen elég.  A fantasztikus triumvirátus ezer színnel,  gazdag fantáziával, kér-
dőjelezhetetlen hitelességgel jeleníti meg a gyilkos abszurdum világát. Ahogy Fodor Tamás
mindenttudó mosollyal mesél, ahogy  Kovács Krisztián szilaj szenvedéllyel protestál, ahogy
Tóth Joczó  pajkos mosolya bevillan: " nem fogunk bosszút állni, mert kell a kuncsaft..."!!!
- "Azért maga is fölözött!" - vágja oda élesen  suhanc keretlegényként,  mint táborparancs-
nok álszent módon mentegetőzik,  másodpercek múlva  frakkos eleganciában búgja a dalt:
Simkó Katalin  spektruma a kegyetlen harsányságtól a gunyoros nosztalgián át az elbűvölő
bájig terjed, pulzálva visszatérő üstököse a sötét szcénának. Koporsós kisdedet szoptat/!/,
a zsidó-csillag hat ága között, mondókát dúdolva  ugróiskolázik,  démoni jelenés az orfeum
flitteres színpadán. Felejthetetlen remeklés!!!
Az ordas árnyak ugrásra készen, a múlt aljas fényezése tombol, nemhogy feledni inkább el-
hazudni készül a nagy nemzeti öngyilkosságot!  Ideje megidézni a szemtanukat, a túlélőket,
Máraitól Szép Ernőig.  Szikszai Rémusz-nak a Vádli Társulat-tal sikerül, azonnal elővesszük
az  Emberszag  1946-os kiadását.


NÁCY                  ifj.Sebő Ferenc                  Anarchista Színház                   RS9
 

Még ha csak abszurd lenne! Ám  Toepler Zoltán  darabja széttartóan eszement, értékelhe-
tetlen vacak,  szavunk sincs róla.  Annál inkább  a realizálás lehetetlenségével küszködő, ki-
váló együttesről. Az elborzasztó Többszörös és a csodálatos  Zöld Szofi-ból részben ismert
arcok mellett újabbak is felbukkannak,  ifj.Sebő Ferenc rendezésében teljes összhangban,
tartósan összekovácsolt csapatként működnek. A hangszerét kisebbre váltó Kertész Endre 
találóan felnagyított figurában jeleskedik,  Balogh Orsolya  különc egyénisége  érdes bájt
kölcsönöz az óriáscsecsemő Pókocskának.
Znajkay Zsófi  Dolfi kutyája a szokványos kutyasablonok mellőzésével,  mozgásban, hangvál-
tozatokban formálja meg igen eredeti ember-állatát.  Pálházy Henriette  a démoni macska-
ság buja testi attribútumaival operál, ragadozó nőiességű nemes vad. Az ezerarcú  Horváth
András 
 skálája a fürge kameramantól az emblematikus örök megalkuvóig terjed, alakítása a
színészi sokoldalúság iskolapéldája.
Mit lehet még  Paizs Miklós-ról elmondani?!? Fölényesen visszafogott, látszólag semmit sem
csinál, nem játszik, nem idomul szerepéhez,  Ő egyszerűen VAN! - és rejtett önmagát adja
megfogható valóságában,  ennek ellenére abszolút Nácy,  autoditakta alkotó a javából.  Az
előadás revelációja az első kép(keret)-ben feltűnő celebke, vajákos bűbájjal vonz a hangja,
Döbrösi Laura  érett szuggesztióval játszik.  - És ahogy énekel!!!, sajnos csak egyszer:  vég-
telen muzikalitás, áradó poézis a szimpla kis dallamban,  minden sor végén felfoghatatlanul
kitartott, a semmibe diminuáló legatóval.
Hatalmas erők,  győzhetetlen energiák feszülnek  a függetlenek titkos világában,  mindegy,
hogy mit,  mindegy, hogy hol,  mindegy, hogy hányszor játsszák:  a legapróbb rezdülésre is
szenvedélyes kíváncsisággal érdemes figyelnünk!


 

    

                                          2 0 1 5

SZEMÜNK FÉNYEI                        Spirál Bébik                        RS9 Stúdiószínház
 

Először a  Gyulai Várszínház Kazohinia előadásában láttuk őket, pompásan illeszkedtek az
eredeti rendezői koncepcióba. Ők aztán igazán off-off-ok, még az alternatív szcénán belül
is a legfrissebbek.  Saját darabokat csinálnak, "még van bennünk...", később szándékoznak
majd "rendes" színműveket is játszani. A Szemünk fényei lazán összefűzött jelenet-csokor,
huszonévesek mindennapjai, éles ütközések, kedves cikizés, heves párkapcsolatok.
Bartus Marcell  bizonytalankodó kamasz,  lehet, hogy homofil, lehet, hogy csak gyerekes.
Kőszegi Judit, akire már a  Kiállok érted-ben felfigyeltünk, humorával,  Gulyás Vivien  szi-
laj temperamentumával jeleskedik. Középponti figura  Ivák Bence,  gitározik is, zenét kom-
ponál, a többiekhez hasonlóan jól játszik és jól énekel.
Máris készül a következő opusz, a repertoáron is van néhány, fokozott érdeklődéssel néz-
zük majdand mindegyiket.


ÉN A SZABADSÁGOT VÁLASZTOTTAM            Balázs Zoltán                Maladype
 

Viktor Kravcsenko  gyermekként csodálta apját, aki sztrájkvezérként állt a munkások élén
az 1905-ös forradalom idején. Ő maga is vasgyári munkás lett, onnan emelte ki az Októberi
Forradalom után egy még őszintén lelkes kommunista veterán. Mérnöknek tanul, vezetővé
válik, a proletárlétet felváltja az ötszobás nagypolgári luxus, az állandóan dugig telt fridzsi-
derrel. Az ukrajnai éhínség idején  pártmunkásként rekvirálja el az utolsó szemig a parasz-
tok gabonáit,  látja a csontig soványodott gyerekeket,  de az ideologikus hit elvakulttá te-
szi. Látja a nép, a cári időknél mélyebb nyomorát, a csinovnyikok, káderek féktelen dikta-
túráját, de munkája, sikeressége mindent feledtet.
Kravcsenko 807 oldalas önéletírásából  Balázs Zoltán a legjellemzőbb részleteket választot-
ta ki,  heves szenvedéllyel vágja arcunkba a döbbenetes tényeket.  Gyorsan beszél, szinte
szétrobbantja a düh és keserűség.  Mert az önámító mondatok mélyén  már ott lapul a ké-
tely, a régi igaz bolsevikok, így apja figyelmeztető szavait sem lehet elhessegetni. Elkezdőd-
nek a koncepciós perek, sorra végzik ki a forradalom vezetőit, Sztálin a legfrissebb ifjú ká-
derekre építi rémuralmát. Mindenki besúgó, karriervágyból, vagy kényszerből, szerelméről
is kiderül, környezetében is minden második az.  Nagy ideálja, az emberi arculatú Buharin
is bevallja, az imperialisták ügynökeke, kém és áruló. Kravcsenko is sorra kerül, tizennyolc
hónapon át/!!!/, naponta kihallgatják, gyötrik, kínozzák, valami égi szerencsével megússza,
de vakhite végkép megrendül.
A borzalmak szennyes áradatát  Balázs Zoltán  közvetlen kiszólásai, váratlan megállásai eny-
hítik, ránk néz, kérdez, egyes részeket rövidítve foglal össze, egyetlen pillanatra sem veszí-
ti el a hallgatósággal való élő kapcsolatot. Kell is ez nagyon: az NKVD-s, ÁVH-s vallatófények
megtörik gőgös ellenállásunkat,  majdnem összeroppant a kiszolgáltatott félelmek dermesz-
tő atmoszférája.  Amit a Sötétség délben olvasásánál is éreztünk,  de itt most egy "szabad-
lábon", ipari vezetőként dolgozó elit-ember vallomásával szembesülünk. A lepaktálás Hitler-
rel, a finn háború, fél Lengyelország és a Baltikum bekebelezése a végső csapás, hősünk a
háborúban már nem a szovjet rendszerért harcol, szülőföldjét, népét védi. Amikor tovább-
képzésre, azaz kémkedni küldik az USA-ba, kinyilatkoztatja, hogy a szabadságot választja.
Könyve 1946-ban jelenik meg, akkor még szerettük a nácikat legyőző Szovjetuniót, nem je-
lent meg, később indexre került, így most 70 év késéssel ismerjük meg. El kell olvasni, meg-
lentette a  Maladype,  sajnos, időszerű figyelmeztetés is: számos jelenség nagyon is hajaz
jelenünk formálódó rendszerére.
Balázs Zoltán heroikus vállalkozása,  a könyv megtalálása, színre vitele, lenyűgöző szuggesz-
tivitású előadása az évad egyik legfontosabb színházi-közéleti eseménye.


ENGEDJ KI!                 Boda Tibor                    Inárcs35                    MU Színház
 

Bár Kárpáti Péter Szörprájzpart-ja a HOPPart-osokkal pompás élmény volt az Astoria mellet-
ti lakásban, Boda Tibor és a társulat kreatív koncepciója még ütősebb, még maibb, még in-
kább rólunk szól.  Az eredetiből csak hősünk párhuzamos szerelmei és maga a meglepetés-
szülinap maradt.
Az erős kiállású Fiú,  Talapka Gergő  number one csajával nyűglődik,  Bálint Petra folyama-
tos játszmázásai az "Elmegyek!" - "Engedj!" - " Itt vagyok!" esetlegességei között vergődnek,
annyi fiatal párhoz hasonlóan,  kapcsolatukat a kisstílű hatalmi civódás tölti be,  pedig me-
hetnének mondjuk színházba is, itt vannak például az Inárcs35 előadásai.  A szerelmi dupli-
kátum,  Bálint Anna, (hihetetlenül nagy dobás, hogy ikertestvér voltában a két ügy totális
egyformasága érvényesül!!!),  annyival ügyesebb, hogy csatasorba állítja a terhességi tesz-
tet.
Döbbenetes a játékmód érett szuggesztivitása, lazán természetes, megélten mély. Az egész
társulatra, kivétel nélkül a hatásos színészi jelenlét jellemző.  Az előtérben két fiú instruál-
taa közönséget, könnyedek voltak, természetesek, biztosra vettük, hogy a darab főszerep-
lői, kiderül, hogy ők "csak" a hang-fény emberek, igaz, Ördögfiókaként azért Ordasi Gábor
és  Presenszky Gábor  bevillan egyszer...
Soproni vagy Borsodi?, ez itt a kérdés,  na meg a natúr és szalámis kockasajt közti sorsdön-
tő választás. Csokornyakkendősen, szmokingosan be is toppan a maga a Medvesajt, tálcán
hozva a kínálatot.  Bozsoky Roland abszurd alakja még feljebb lép a Peer Gynt-i Halál figu-
rájában, a romantikus hőskép kontrasztálja a sorstárs Fiú kisszerű problémáit. Persze az se
semmi, ha a vérig sértett Aldi Lány,  Boda Anna  szidalmait kell elviselni.
A Szörprájzparti és az előadás rendezője, Boda Tibor, Nyúlként menetközben is dirigálja a
csapatot, a játék a játékban is fokozza az előadás "kinn is, benn is" hangulatát. Négy lány
zenél,  Jobbágy Kata  dobol,  Fodor Katalin, Barta Gyöngyi, Lajkó Nóra a húrokat uralja,
ez a kvartett úgy énekel, mint a mennybéli angyalok.
Most tudtuk meg, hogy van olyan, hogy Inárcs, nincs is messze! Az " Engedj ki!" bámulatos
színházi atmoszférája, az elképzelés eredetisége pedig arra ösztönöz, hogy rohanva keres-
sük az  Inárcs35  társulat többi produkcióját.


ÚJVILÁG             Pass Andrea             Mentőcsónak            Marczibányi - Jurányi
 

Nem születünk nácinak. Minden harmadik kamasz ordas eszmékkel fertőzött. De hogyan is kerülhet valaki az aljas ideológiák bűvkörébe? Pass Andrea szövegkönyve ütős jelenetekben exponálja dermesztő aktualitású történetét.
Válás után anya-lánya papírfalú panelbe költözik, rögvest megjelenik az ifjú jószomszéd, baráti szolgátait ajánlja föl, sok itt a kisebbségi, vigyázzanak a kerékpárjukra, meg ha bármire szükségük van. Kovács Lehel féktelen dinamizmussal hozza a veszett gesztusokkal, pergő dobverőkkel operáló fiút,  Szamosi Zsófia, a házassági viszályba már  belefáradt anya
azonban felfigyel a szavai mélyén bujkáló rasszizmusra. Lányának inkább tetszik, haverságba kerül vele, harmadikként feltűnik a politológiát tanuló, megnyerően értelmes egyetemista, kinek hazafias gondolatai jófejségbe burkolt nácizmust rejtenek. Porogi Ádám könnybe révedő szemekkel hallgatja a Himnuszt, fekete köpenyben, Martens bakancsban is hódítóan szimpatikus, el is nyeri a lány szívét, belé is plántálja szélsőjobb eszméit.
Sztarenki Dóra bámulatos hitelességgel rajzolja meg átváltozását, deszkás cuccait fehér-fekete pruszlikos eleganciája cseréli, mindennek ellentmondó kamaszsága izzó tekintettel kimondott hitvallássá lényegül. Sugárzó aurája lenyűgöző, arcjátéka tökéletes, heves deklamációja ellenállhatatlan.
Pass Andrea rendezése pontos ritmusban bontja ki a cselekmény fordulatait, a tenyérnyi térben is kifejező elhelyezkedések, mozgások érvényesítik a szituációkat. A tétován liberális apa, Hajduk Károly a bal csücsökben bizonytalankodik, az ifjú triumvirátus a centrumban nyomul, a ki-be járások, külső zajok érzékeltetik a panelbeton életminőségét. A várható agresszió életveszélyes tetté érik, a brutalitás kételyeket ébreszt a szerelembe, rasszizmusba szédült lányban, ráadásul származása is kétessé válik. Igen hatásos, hogy az előadás itt ér véget: vissza tud lépni, avagy végképp elveszik a gyűlöletes fertőben? A kérdés számunkra is fel van téve, ahogy majd a tantermi előadások után, az iskolás közönség is hozzászól, elgondolkozik, eltöpreng és minden bizonnyal egy kicsit tisztábban lát.
Pass Andrea írói, rendezői munkája, a színészi négyesfogat játéka rendkívül érzékletes, letaglózó szuggesztivitású produkciót hozott létre. Az epicentrumban mindannyiunk féltett gyermekeként, az izzó üstökösként sugárzó, kirobbanó tehetségű  Sztarenki Dóra!


HON A HAZÁBAN                     Máthé Zsolt                 RS9                  Vallai-kert
 

"Haza", "Hon", "Magyarság", - annyit beszélünk róla, rosszul... A Liget Műhely Antológiá-jában  a költők szava szól, a nagyrészt az Örkény Színházból ismert színészek versműsora meggyőző válogatásban nyújt lelkesítő betekintést.
A még színiegyetemista Jéger Zsombor tüzes energiákkal villog Novotny Gergő: Magyar csárdá-jában, nem adja alább Baka István Dózsa-versében, a Temesvár ostromá-ban sem. Ficza István a hangmérnököket kapacitálja Székely János strófáival a Tapsgép lelkesítő használatára.  Illyés Gyula, József Attila  kemény szavakkal ostorozza a Hazát,  amely, ahogy
Orbán Ottó Fortinbras & Fortinbras Dán Királyi Főszámvevő átvilágító jelentésében mondja: "Nem működik".  Petri Györgyi ismeretlen költőként még keserűbb: "...többé nem hiszek és nem bocsátok meg senkinek".
Szelídebb húrokat penget Tarr Judit, Krúdy-t, Kosztolányi-t idéz, Szép Ernő poézisével Csokonai-t. Honleányként is derekasan helytáll, a nagy költők forradalmi verseit egyszerre harsogó három ifjú titán,  Jéger Zsombor, Ficza István, Máthé Zsolt kiégve hajtja hókeblé-
re tüzes fejét.
Radnóti 1942-es Napló-jában vallja rokonának elődeit Berzsenyitől Aranyig, Orbán Ottó-nál a Kaddis lehetne éppen csángó sirató is... Az igézetes versek sorát zongora-futamok tagolják, Kassák versét "Bartók Béla feje liliom" , elementáris átéléssel dühöngi el a komponista-virtuóz  Kákonyi Árpád, aki kétszólamú Himnusz-parafrázisával elképesztő zenei
performanszot alkot. A két színházi énekes csalogány, Murányi Márta és Szathmáry Judit soronként fél hanggal lejjebb modulál, Kölcsey pesszimizmusa Erkel sötét Gesz-dúrjában hal el.
Máthé Zsolt Somlyó György-gyel mondja Ady-ról: "Meghalt a költő, tehár élni fog", rendezőként az átgondolt szerkesztés és a játékos gesztusokkal operáló megjelenítés dicséri. Két felejthetetlen mozzanata van a gyönyörűséges estének. Epres Attila Babits Mihály Szózat-elemzését vezeti elő epikus átéltséggel, Márai: Halotti Beszéd-ével pedig az igazi hazaszeretet és az emésztő honvágy döbbenetes mélységeit tárja fel.
A nagyszerű előadást az RS9 Színház Vallai-kert-je fogadta be, méltó a nagy versmondó emlékéhez, olyan élmény, mintha újra Vallai Petri-verseit hallgatnánk a Kassák-klubban.


BŰN ÉS BŰNHŐDÉS             Horváth Csaba             Forte Társulat            Szkéné
 

Mindenki olvasta, mindenki szeret, - de hogyan versenghet a színházi előadása a remekművel? A rendező és Garai Judit átirata százszázalékosan szövegcentrikus, hűen követi a cselekmény fordulatait, minden momentumát hozza az eredetinek. Látszólag ez ellentmond a Horváth Csaba-i "fizikai színház" koncepciójának, ez a hozzáállás azonban hatalmasat fejlődött az első bemutató, a Tavasz ébredése óta. Akkor is volt szöveg, de igen kevés, később a Toldi, A mi utcánk, az Irtás igazolta, hogy az epikus művek színpadi megjelenítésének új formái alakultak ki.
Tökéletesen körülírt, nagyszerűen játszott karakterek: Fehér László Marmeladov-ja adekvát gesztusain túl, a szokott részeg-sablonokat mellőzve lenyűgözően hiteles, Dunyása szerepében  Zsigmond Emőke a személyiség belső ellentmondásait a kiváló színészi játék mellett káprázatos akrobatikával is érzékelteti. Őrülési jelenetében a talajon vergődve, kígyózón forogva,  követhetetlen kombinációkkal  rajzolja meg  lelkiállapotának  végletessé-
gét.
A legkisebb epizód is fontos, Blaskó Borbála kontyos háziasszonya komikai remeklés, Nagy Norbert  decens bőrzakójában az egyetlen "rendes ember"-t hozza, Horkay Barnabás  Pap-ként, Hegymagi Máté túlmozgásos Házmesterként emlékezetes. Mindenkinek több szerepe van, a pontos rendezői értelmezés és az alakítások sokszínűsége azonban tökélete-
sen megkülönböztethetővé teszi a figurákat.
Kétszer két óra, érdeklődésünk egyetlen pillanatra sem lankad,  Horváth Csaba koreográfikus stílusa minden mondatot találó mozgáselemekkel hatványoz, a padlat szivacslapjai ezer variációban tagolják a teret, a ritmus pontosan követi a feszültség fokozódását. Porfirij vizsgálóbíró rafinált taktikája minket is az őrületbe kerget,  Kádas József  laza könnyedség mögé rejti a célratörő akaratot, gyönyörű munka!
Pallag Márton, a szenvtelen Raszkolnyikov a kihallgatás képei után a Háy Anna Szonyájával folytatott vívódó párbeszédben teljesedik ki.  Krisztik Csaba, aki most rókalelkű eleganciá-
val hódít, kemény elutasításában részesül, Szvidrigaljov, az orosz lélek abszurditását hordozó  Andrássy Máté azonban megalázó módon kényszeríti térdre. Földeáki Nóra két anyaszerepében tág spektrumú dinamikával jellemez, karizmatikus jelenlétével uralja a szín-
dot. A produkció legnagyobb erénye az abszolút kiegyensúlyozottság, egyenrangú szereplők példásan összeforrott együttesét láthatjuk.
Minden darabjával újat hoz: emberi lelkünk dosztojevszkiji mélységei lehengerlő érzékletességgel manifesztálódnak  Horváth Csaba Forte Társulat-ának revelatív újdonságá-
ban.


 KÉT POGÁCSA BESZÉLGET                            Fejér Máté                              KIMI
 

Beterel a nézőtérre, csacsogva szóval tart, miközben ledéren átöltözik, kicsit túlsúlyos, kicsit vaksi: energikus lány, aki barátját várja. Alaposan letolja a késésért, dühében szivacsból hajtogatott házikójába bújik, a Batman-papucs ajándékot is visszautasítja. A kedves viccelődés komoly kiborulásba torkollik, a fiú, az állandó közbeszólások miatt, képtelen befejezni a két pogácsáról szóló történetet.
Gács Bence szimpatikus, megnyerően okos, barátságosan elbeszélget a nézőkkel is, színészi kvalitásait nagyívű kitörésekben mutatja meg. Keményen ellentart  Forgó Rebeka Sára elsöprő erejű hisztizésének, ez a Rebi úgy visít, nyög, ordít és hahotáz, hogy a százéves iskola méteres falai is beleremegnek. Ám némajátékai sem akármilyenek, egyetlen frivol gesztussal elintézi a "szék-erotikát",  végtelen percekig töpreng ujjaival a térdén zongoráz-
va... fagyizás kenős-nyalós bohóctréfába hajlik, tocsogva locsog a tüneményes duett.
Az alapötlet a rendező Fejér Máté-é, a vázlatos szituációk közös munkával érlelődtek frappáns jelenetekké, a színre állítás alakította ki a végső formát. A KIMI, a Keleti István nevét viselő művészeti iskola meghatározó bázisa az alternatív szcéna utánpótlásának, növendékeivel állandóan találkozunk a különféle társulatokban. Ez a triumvirátus is méltó a tanoda hírnevéhez, ez a produkció is jóval több, mint egy vizsgamunka.
A soron következő veszekedést halánték-masszázs oldja, a békítő pizza-lakomának azonban rosszullét a vége. A hátizsákból egyre izgalmasabb dolgok kerülnek elő, még egy fúrógép is: jól beválik léggömbpukkasztásra. A lökdösődés ölelkező táncba fordul, de azt a pogácsás viccet nem sikerül befejezni. A kiegyensúlyozott harmóniát megtestesítő Gács Bence elcsi- gázva jelenti be a véget.
A rendezésben remeklő Fejér Máté gyönyörűen kijátszott, oroszos befejezéssel koronázza meg munkáját, feltakarítanak, összecsomagolnak, lassúdad kihátrálnak az ablakon át látható udvarra. Bencének végre sikerült elmondani, hogyan is beszélget az a két pogácsa, a lánynak hosszú percek után "leesik":  akkorát kacag, hogy még a Szondy utca illatos jázmin-
jai is mosolyogva bólogatnak...
De még mindig van benne: a szűnni nem akaró taps után még egy meglepetés vár ránk, legyen ez a következő előadások titka.


JÉG-DOKTRÍNÁK         Perovics Zoltán        Metanoia      Patyolat//PRÓBAüzem
 

A fehér drapériákon cilinderes úr, turnűrös hölgy sziluettje, a fekete háttér előtt mészpormaszkos arc ágál, - még  Perovics Zoltán kiállításának alatt vagyunk, nem csoda, hogy  a lengyel abszurd színházak  feszült atmoszférája rémlik fel.  Elváltoztatott hang, torz
gesztusok, Erdély Andrea első jelenetében döbbenetesen erős, míg a zene a Wagner-i, Richard Strauss-i bombasztikus domináns-tonika állásainak harsány üressége ostromolja mál-
ladozó tudatunkat.
"A róka mindig róka marad" - sulykolja antiszemita mérgét valamelyik náci szónok, keményen összpontosítanunk kell, hogy az egymásra torlódó hangörvényekben egyetlen szót se veszítsünk el. Balra Buster Keaton-arcú bohóc, Szokol Szilárd a levegőben vibráltatja dobverőit, csak néha hangsúlyoz egy-egy förtelmes frázist néhány dobütéssel.
Fuldoklóan hörgő hang,  vörösre mart szemek,  Krasznahorkai Ágnes  végstádiumban szen-
vedő betege őrjöngve fröcsögi ocsmány átkait, apácafőkötős nővér,  Diószegi Ágnes támo-
gatja rekedt torokhangok kíséretében.
Perovics Zoltán koncepciója a rettenetes textus, a stilizált játék, az embertelen hangok, a tomboló hangorkán és a fényekkel szabdalt látvány összességét alkotja meg.  Elementáris
hatás,  a komponensek  feszült kölcsönhatásban hatványozódnak,  a rétegződő effektusok
áttörik a tudat oksági szféráit, védhetetlenül bombázzák a tudatalattit.
Erdély Andreá-nak százezer hangszíne van, Hitlert elfúló rikácsolás, a szégyenletes magyar
zsidótörvényeket gunyoros kajánság jeleníti meg,  végenincs felsorolás:  "zsidó nem lehet,
zsidónak nem lehet", - a "zsidó" ejtését kottázni kéne... Saját hangján szólal meg Szálasi, a
gázkamra működését  Lengyel Zoltán narrációja ismerteti, az ő érdeme a káprázatos hang-
mix is: Cage-i merészséggel sokszor egyszerre szól többféle zene, zaj és szöveg, lenyűgöző
göző szintézist teremtve.
Tóth Péter Zoltán a közönség által kitöltött kérdőíveket hozza, tanulságaik bekerülnek a következő előadásokba, kíváncsiak lennék, hány rasszista ült a nézőtéren... A színpad nem hagy nyugton senkit, jönnek a bájos cigányviccek, majd  Erdély Andrea tűnik fel immár Merlin, a távgyógyító sarlatán képében. Civil kérdések után meghallgathatjuk Eichmann és
gügyögő Horthy Miklósunk önmentő nyilatkozatait, a produkció energiaszintje már az egeket verdesi. "Mi lett volna, ha Hitler megnyeri a háborút?"- akadékoskodik az ápolt, mi lesz, ha "Szálasi Ferenc édesapánk" szelleme újra támad?- kérdezzük.
Minden elhangzott szó dokumentértékűen eredeti, a Harmadik Birodalom Nyelve görcsbe rántja tagjainkat, perzsel a gyűlölet, rémít a sikeres demagógia. Beszűrődnek közéletünk  gyilkos hangjai, a Metanoia Artopédia letaglózó előadása Memento Mori a Patyolat Próba-
üzem csupasz téglafalain.
Perovics Zoltán és Erdély Andrea   félelmetesen nagy előadása Vakító Szupernova!!!  Min-
den elképzelhető helyen el kell játszani!  Mindenkinek!!!


AZ 1001 ÉJSZAKA MESÉI          Lippai Krisztina          Rokytka Arnoldo Kávéház
 

Csak az utolsó pillanatban léphetünk be az Ezeregyéjszaka világába, két "szilát", azaz női dzsinn trónol előttünk, félősen húzzuk össze magunkat székecskéinken, a tündéri Arnoldo Kávéházacska tíz négyzetméterén vagy huszonöten. "Ha tudunk jöttedről, leterítjük elébed a szívünk vörösét s a szem-feketénket, meg orcánk szőnyeg gyanánt, fogadásul, egyenest hogy szemünk pilláira lépkedj!" -kezdik,  miután illatos olajjal rituálisan bedörzsöl-
ték kígyózó karjaikat.
Az ötcentis szempillák valóban alkalmasak a taposásra, de még ennél, is elbűvölőbbek az öltözékek. Gyöngyök, láncocskák, szalagok díszítik a buján színpompás jelmezeket, egy pillanatra sem tudjunk levenni szemünket az ezeregy dísz örvényes csodájáról. Gerlóczy Sári  fejdíszei pedig  magukban is kiállítási objektumok,  rézlemezként domborodik az egyik,
csillogó függvényekkel  sziporkázik a másik.  Krasznahorkai Ágnes és Miklusicsák Alíz  ural-
kodói fenséggel hatványozza a látványt, míg megszólalásuk a hetedik paradicsom szerelmes hurijait idézi.
Seherezádé meséi nagyrészt a női hűtlenség témakörében mozognak, bizony nehéz ellenállni a szerecsen rabszolgák vonzó testének, hullanak is aztán a csalárd fejek, amit görbeorrú jatagán baljós villogása szemléltet. A szerelmi élet hőse a majom és a medve, felizzik az erotikus atmoszféra, szerencsére nyugtató szörbetet is kapunk, - a májas tortillát elkerülve, a valószínüleg növényi eredetű pástétommal töltöttet tesszük elephántmódra magunkévá.
Lippai Krisztina r endezése arányosan osztja a varázslatos szöveget, egyaránt tudunk mosolyogni és nagyokat nevetni. A folyondárként tekergő mesék észrevétlenül ölelnek magukba, hát mi lehet több egy Seherezádénál, mint két lenyűgöző szuggesztivitású dzsinn?!?
Krasznahorkai Ágnes és Miklusicsák Alíz  lassúdad hömpölygő  deklamációja,  szemeik csá-
bító villanása,  árnyaltan érett játékuk  védhetetlen  transzba ringat.  Magunkba szívjuk az
ámbrától illatozó éjszakák leheletét, ízelgetjük  Huszics Kata oszmán édességeit, elhatároz-
zuk, hogy összes kötetét elolvassuk sötétkékben árválkodó magyar Ezeregyéjszakánknak...
De talán inkább szorgosan eljárunk az Arnoldó-ba, lesz folytatás: még 997 mese van hátra!


 HATÁRAINK                              Simányi Zsuzsanna                               Stúdió K
 

A színpadi drótkerítésen nincs, ám az előadás gyilkosan penge!  Hol volt még a nagy mene-
külthullám, mikor  Simányi Zsófia és Kelemen Kristóf  lecsapott a témára, azonnal elindult
a határra interjúkat készíteni. Rendőrök, segítők, helybeliek és migránsok mondataiból állt
össze a darab.
Noha a szegény készenlétiek gézmaszkban terelgették a tömeget, Spilák Lajos járványszak-
 
értője cáfolhatatlanul bizonyítja  a fertőzés-rémhírek alaptalanságát.  Az állami propagan-
dával szemben álló,  humánus európai véleményt  Homonnai Katalin  vörösben izzó aktivis-
tája fejti ki.  Nyakó Júliá-tól hallhatjuk a falusiak ellentmondásos szavait, szerencsére, mi-
vel bajszos férjeura,  Lovas Dániel  orrhangon hadaró karikatúrájával nem sokra jutnánk.
A menekülők Szabadság-kórus helyett a Tudósok zenekar Bevándorló Blues-át éneklik, egy-
re jobban kirajzolódik az alkotók véleménye, pedig csak valós szövegek hangzanak el, igaz,
tökéletesen értelmezett és kidolgozott színészi jelenléttel. Simányi Zsuzsanna jelenetezé-
se korrekten komponált, pontosak az arányok, hibátlan a tempó. A társulat nagy kedvvel,
alkotói hozzáállással játszik, mindenkinek jut egy nagyobb és sok kisebb szerep egyaránt.
Sipos György büszkén hordja mezőőri sóspuskáját, a polgármester sameszaként pedig isko-
lapéldaként szolgáló rezonőri alakítást nyújt. Ahogy a kábel-köteget tekergeti méretes za-
varában,  ahogy meredten bámul és magadóan bólogat!!!  TV-rendezőként bukkan újra fel
Lovas Dániel, a kvízjáték kérdései közül kedvencünk: "Gondolt-e már politikus meggyilkolá-
sára?"  Nagypál Gábor hungaromán polgármestere szédületes otrombasággal fejtegeti zava-
ros eszméit, kvintesszenciáját adva a fasisztoid senkik bárgyú retorikájának.
A kis rendőrnő, aki oly kedvesen énekelgetett a menekült-áradat kellős közepén, hazaérve
anyukája sminkes keze alá fekszik. Nyakó Júlia vigasztaló szavakkal szépíti lánykáját, a szür-
ke zubbony fényes selyemruhára cserélődik,  Pallagi Melitta seherezádi csábtáncát fehér
burkában lejti, ám szerencsére nem fedi fátyol mennyei mimikáját.
A szúrós paródiát szellemes humor enyhíti, a fenyegető légkör végül dalban oldódik: tétlen
együttérzésünk gúnyolja a Csókolom anti-slágere, legszívesebben együtt dünnyögnénk, is-
mételgetve: "Persze!"
Lám, a független szcéna egyből reagál. Ahogy a Vörösmarty gimnázium, a fiatalok elvándor-
lását először szóba hozó  "Jövőképtelen"-jét  loholva követte  a kő- és nemkő-színház, úgy
fog rövidesen elszaporodni színházainkban a migráns-téma...


APÁTLANOK        Benkó Bence-Fábián Péter       k2      Orlai      Hátsó Kapu   
 

Tucatnyi változatát láttuk már a csehovi jelenet-kazal nyolcórányi tömegéből, ez volt az el-
ső igazán meggyőző. Benkó Bence és Fábián Péter, találékony dramaturgiával, a szokottnál
sokkal többet használ a tengernyi anyagból, leleményesen egységesíti a koncepciót, végig-
vezeti a cselekményszálakat, pontosan térképezi fel az érzelmi viszonylatok zavaros káoszát.
a vadember Oszip rabló jelenléte például megduplázódik, megértjük motivációit, a karizma-
tikusan expresszív  Domokos Zsolt nagyszerű alakítása tovább fokozza szerepét, összeszorí-
tott szájjal szurkolunk, hogy gyilkos kése  vessen már véget a platonovi ámokfutásnak. Idő-
ben is tovább nyúlik a történet, tovább gazdagítva a játszó személyek arcvonásait.
Az erőteljesen férfias  Horváth Szabolcs  nem kopasz, nem hájasodott el a hazamenekülés
tunya öt éve alatt, nem hajaz az ötven éves Platonovokra, a lelki leépülés erózióját a hite-
les átélés sokszínű eszköztárával tárja föl. Száz arca, ezer hangsúlya van,  a széteső jellem
szinte tébolyult zűrzavarát merész szélsőségekkel is jelzi. A világmegváltó lelkesedésből im-
ponáló filozofálgatás, szofisztikus szózuhatag marad, a tettrekész aktivitás cinikus szerelmi
játszmákba korcsosul. Hatalmas munka, szilárd tengely az epizódok forgatagában.
Színházi függőségünk nyilvánvaló. Sok rosszat látunk, a kőszínházakban mindig az 1-es szék
biztosítja a menekülési lehetőséget, a csalódások órák alatt törlődnek. De eruptív mámor-
ban ünnepeljük, hirdetjük a jót!  Kevés példa van arra,  hogy több, mint kétszer két órát
rezzenéstelen figyelemmel éljünk át. Benkó Bence és Fábián Péter rendezése megvalósít-
ja az időtlenség ötödik dimenzióját, végtelenbe tágítva a színjáték hatását. Az együttes fé-
lelmetes intenzitású játéka  már-már Grotowski produkcióinak  döbbenetes szuggesztivitá-
sát idézi, míg az észrevétlenül múló idő a mohácsis mennyei hosszúságot.
Tenki Dalma életteli egyénisége nehezen illeszkedik Grekova vénlányságához, alkatidegen
figurájában  Ruscsák Péter  kemény önfegyelemmel áll helyt.  Viktor Balázs szépen hozza
az akarattalan puhányságot, a kiváló  Borsányi Dániel  hatásosan duplázza meg életkorát,
Farkas Sándor  nyegle romlottsággal brillíroz.  Boross Anna Szásáját mosolya aranyozza, a
szakítás tragikumát érzelmi telítettségű játékkal realizálja.
Magabiztosan értetlen szépség, Piti Emőke, váratlanul támadó szerelmi végya fokról-fokra
eszkalálódik tébolyult szenvedéllyé. Ahogy a többi nő, ő is az egyetlen, pusztultságában is
legalább érdekes férfi felé fordul. nem az ő hibája, de nincs szüksége a végső nagyjelenet
artikulálatlan kitörésére, színészi súlya mezzofortében is letaglózó.  Óriási megkönnyebbü-
lés, mikor váratlan tette pontot tesz az elaljasult hitványság rémuralmára.
A nyitóképben unaloműzően sakkoznak, az özvegy nagyasszony és az orvos személyében a
produkció két kiemelkedő alakját ismerhetjük meg.  Kopek Janka  lehengerlően elegáns,
fölényes modora, érett viselkedése tökéletes kórképe az életidegen, a valóságot magától
messze eltartó arisztokratikus attitűdnek, mely annyi későbbi Csehov-figura alapképlete.
Dikciója pregnáns, mosolya vakító,  annyi elveszett energia szorul belé!,  csak az a borzal-
mas semmitevés teszi tönkre.  Rózsa Krisztián rugalmasan ritmikus, eszem-iszomba bénult,
de ezt a léha ürességet hihetetlen robbanékonysággal állítja elénk. Garabonciás mimikája
többet mond  minden szónál,  tele szájjal is frenetikusan monologizál, legkisebb gesztusát
is drámai erő fűti.
Fiatalkori enciklopédia: minden későbbi motívum benne van, az összes híres szerep proto-
típusa felvonul, ebből az örvénylő ötlettengerből épül majdand a csehovi életmű.  Ám mi
most egy önálló, kompakt, egységes remeklést látunk a Hátsó Kapu igéző környezetében.


 BAKFITTY               Benkó Bence - Fábián Péter               k2              Stúdió K
 

Felejtsük el Dürrenmatt Nagy Romulus-át, csak a puszta váz maradt, meg a szereplők neve,
a tobzódó alkotókedvű szerző-rendező pár és a káprázatos társulat összmunkája egy telje-
sen önálló, új darabot állít elénk. Bernard Shaw Szent Johannája óta a tyúkok nem tojnak
eleget,  ez a központi problémája a Római Birodalom utolsó patrícius-származású uralkodó-
jának.  A nagy elődökről elnevezett tojók alulteljesítenek, Marcus Aurelius, Tiberius med-
dő, csak Odoáker pottyant hármat is, előre vetítve a germán befolyás vészes erősödését.
A császár szolgáinak hajnali beszélgetése remek felütés,  Achilles és Pyramus, a  Domokos
Zsolt-Borsányi Gergely  páros játéka egymagában bemutatja  a k2 játékstílusának jellegze-
tes értékeit. A laza duma mélyén fojtott feszültségek vibrálnak, a köznapi nyelv sziporkázó
humorforrás, a színészi játék visszafogottsága irdatlan energiákat sejtet.
Heverészik, tunyul, szunyókál, alszik:  semmi sem mozdíthatja ki tudatos passzivitásából, in-
ban érdekli a baromfiudvar a Birodalom sorsánál: Nagypál Gábor nagymesteri alakítása sem-
mittevésében aktív centruma a drámának. Százféleképpen tud ágynak dőlni, hanyatt dobja
magát,  párnákba bújik, görnyedve gubbaszt, köpenye alá bújva hárítja a külvilágot. Ahogy
tojást hámoz, morzsányi darabkákkal húzva az időt, ahogy rituálisan sóz és kardlappal felez,
az az aprólékos gesztusmunka csodája. Ám ha szóra bírják, halk és lassú, ám szentenciái té-
vedhetetlenek, szelíd indulattal csak a vesztésre játszik.
Hiába vágtat be  Lovas Dániel  lovassági prefektusa a vészhírrel,  hiába sürget ellenállást a
keményszavú belügyér  Homonnai Katalin, a roskadozó világbirodalom fejét csak a szobrai-
ért néhány aranyat ígérő görög műkereskedő, az igéző lendületű Piti Emőke érdekli. Nem
használ  Nyakó Júlia  anyairálynői esdeklése sem, a sorsüldözött keletrómai császár megje-
lenése sem fordít a helyzeten. Nem tudjuk, kié is az érdem, de Horváth Szabolcs negédes
szoknyácskában végződő, nemesen bíbor zakója tervezői remeklés, mely csak fokozza a me-
nekülő Zénó fenséges létezését.  Kontrasztként említhetjük a gyűrött császári hacukát és
az inasok lötyögő szürkeségét.
Spilák Lajos, annyi emlékezetes karakter után újabb pompás figurával örvendeztet meg, a
pénzeszsák Ruff nagyiparos, a császárlány kezéért totálisan szanálná a birodalmi csődtöme-
get.  Hatásos alakítás, bár az elváltoztatott hang helyett jobban szerettük volna a jeles ak-
tor összetéveszthetetlenül sajátos orgánumát.
Benkó Bence és Fábián Péter, a társulat alkotói részvételét előhívó rendezése tempóban,
egységes stílusban, a szituációk gondos felépítésében is kiváló.  Az első rész heves komiku-
ma után a folytatásban a gondolati elemek tanulságos vonulata dominál. Hiába, a germánok
már a Via Appián masíroznak, Szicíliába kéne evakuálni az udvart. De honnan szerezzünk ha-
jót?  Ez a hadügyminiszter kardinális problémája,  Sipos György fájdalmas tehetetlenségbe
torzuló,  nagyívű monológja ecseteli egy halásszal vívott csónakbérleti akcióját. Rea, az ér-
dekházasságba kényszerülő császárlány,  Pallagi Melitta lenyűgöző mimikával érzékelteti ki-
szolgáltatottságát, csak a többévi fogság ellenére hősies kiállású  Viktor Balázs megjelené-
se sugall némi csalfa reményt.
A trónutód Odoákerről kiderül, szintén totálisan tojófil,  az egymást váltó uralkodók béké-
sen majszolják  Odoáker tyúkanyó utolsó tojadékát.  Felejthetetlen, mikor Romulus a ger-
mán vezér hóhérbárdját várja, ám a délceg  Rózsa Krisztián  vezéri kardját ajánlja neki. A
befejező jelenet míves keretbe foglalja a nagyszerű előadást, a szolgák Domokos Zsolt és
Borsányi Dániel  finoman adjusztált trialógban búcsúznak a vesztésbe menekülő  Nagypál
Gábor-tól,  egyiküknek talpalatnyi állami haszonbérlet,  a másiknak a Pannon Lovasszínház
szerelmes főrendezőnője nyújt menedéket.
Dürrenmatt elégedetten csettinthet egyet a mennyei Pantheonban, a  Stúdió K2 kollektí-
va kiváló produkcióval új életet lehelt kifáradt koncepciójába. Lám, a függetlenek együtt-
működni is tudnak, ragyogó közös előadással rukkoltak ki!


SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA 2015                        Boross Martin                         Trafó
 

Feszült izgalom jellemzi a mindenkori Színikritikus díjátadót, de a körítés általában esetle-
ges. Idén  Boross Martin parádés ötletből fogant,  kiválóan dramatizált színházi előadás ke-
retébe foglalta  a jeles eseményt.  A dús növényzettel borított pódiumon a  Bélaműhely
muzsikusai,  néhány vendéggel kiegészítve  alkotta a stábot,  amely nemcsak a szerepeket
játszotta rátermetten,  de a protokolláris föladatokat is ellátta,  természetesen a sajátos
stílusú zenei jelenlét mellett.
Ördög Tamás narrációja a 2030-as évből visszatekintve meséli el a meteor-becsapódás előt-
ti, utolsó díjkiosztó eseményeit.  Mágikus dobdübögés és  Iszlai Renáta  veszett fúvós imp-
rovizációi alatt történik a csokoládéból formált szobrocskák átadása. A hátfalra a végítélet
apokaliptikus képeit vetíti  Karcis Gábor katasztrófa-videója, de a közönség fokozódó izgal-
ma inkább a díjazottaknak szól. Örülünk és bosszankodunk, dühöngünk és ünneplünk. Tisz-
teletköri pótdíjak feledtetik a Faust fiaskóját, vigaszágon nyer a Szputnyik, megérdemelt a
Vitéz Mihály-t író Székely Csabá-nak és a szombathelyi emlékezetes előadás jelmeztervező-
nek,  Pilinyi Mártá-nak első helyezése,  csakúgy, mint az újrafordító  Márton László, vagy
a nyolc epizódot főszereppé hatványozó Monori Lili teljesítménye.  Zsótér Sándor-nak in-
kább az  Otelló, a mór-ért járt volna, ahogy  Trill Zsolt  is hosszú évek főszerepeivel érde-
melte ki.  Bercsényi Péter káprázatos üstökös, a kis Vidnyánszky a jelen és jövő csodája,
vitathatatlan Mohácsiék E föld befogad-ja. Végül is egyetértési arányunk a szokásos ötven
százalék, amely az évad összes előadását tekintve is elfogadható.
És mindez fantasztikus szellemességgel megalkotott színpadi játék közben, tévedhetetlen
arányokkal, tökéletes ritmusban. Boross Martin és az együttes munkája minden bizonnyal
a jövő évi, utolsó utáni első díjkiosztó Különdíjának várományosa!


 SAID            Soós Attila Gergely             Trojka Színházi Társulás             Trafó
 

Nem egy Négerek, nem egy Balkon: a kissé jellegtelen Genet-műből Soós Attila Gergely koreografáló koncepciója mégis izgalmas előadást hoz létre. A nagyszerű társulat lehetővé teszi a karakterek igen határozott, egyedileg hiteles megformálását, a szituációk fizikai színházi vizualizálása rendkívüli élményt jelent.
Hay Anna csupán a nézésével, akár némán is lenyűgöző szuggesztivitású Anya, neki még azt is elhisszük, hogy időnként maga Allah szól hozzá. Said rebbenő érzékenységű fiú, a játékban, mozgásban egyaránt kitűnő Jéger Zsombor a körülmények tehetetlenül sodródó foglya, míg Musztafa,  Jaskó Bálint eleven izzású alakításában a harcosabb aktivitás hőse és
áldozata. A két fiú megbűvölve figyeli  sábtáncát, Farkas Franciska egy tekergő szalaggal veti ki horgát, a nézőkre is kiterjesztve mágikus vonzását. A Sin Village Gellért-hegyi előadásából és a svájci film, a Viktória hősnőjeként ismert színésznő a csúnya feleség szerepét is jól játssza, feltétlenül meg kellene viszont a beszédtechnikáját javítani. Színpadi jelenléte átütő, tekintete védhetetlen, tessék a technikai tudást is megszerezni!
Soós Attila alkotói fantáziája minden helyzethez kifejező gesztusokat talál, Bárnai Péter angol ültetvényese lova gyeplőjével húzza-vonja a kígyóként tekergő Said-ot, a falból kinyúló kesztyűs kéz ragadja torkon az áldozatokat, a menekülés, a siratás képei mozgalmas látványként elevenednek meg.  A gyűlöletes Sir Harold és az acsarkodó fenevad Főhadnagy
mellett  Bárnai Péter  nagyszerűen hozza  a mennyei sugallatokba  révülő  Kádi-t is,  Jéger
Zsombor az első perctől az utolsóig az események fókuszában elevenen égő áldozat.
Nem katartikus,  nem felkavaró,  de ez a produkció is jelzi,  Soós Attila Gergely a  Trojka
Társulat
-tal reményteli úton jár.


NEM ÉN...                  Rokka Társulat                LMBTQ Fesztivál                Kazán
 

Nem tudós bácsik, pszicho-nénik okoskodnak itt, a KIMI huszonévesei mutatják be a másság, a különféle szexuális orientáció problémáit . Maguk alkották meg a szöveget megfigyeléseik, tapasztalataik alapján, ifjonti éleslátással, páratlan kreativitással. Közös munka: színre lépésük időrendjében, egytől egyig fel is soroljuk őket.
Bukiban megismer egy "kissé ribancos" lányt, a szimpátia működik, a kémia kevésbé: Peller Cintia, aki később álarcos náciként is remekel, megrökönyödve utasítja vissza az együttalvási ajánlatot. Keserű Imre, a legendás fejdíjas szentesi drámatanár Magyar Apaként kesereg, "jó tanuló-jó sportoló" fiacskája alternatív színjátszóvá züllött, seprűnyél-
llel éli meg homokos fantáziáit.
"Sárgadinnye fölfutott a görögre, /el kell válni kis angyalom örökre" énekli Nagy Kata, öli a féltékenység: életének Nagy Nője, rajta kívül a férjébe is szerelmes. De legalább van valakije, míg a majdnem celeb, all round tehetség Forgó Rebeka sikertelenül próbálkozik hűvös barátnőjénél. Monológja briliánsan ütemezett szünetekkel telített, bizony nehezen
tudnánk ellenállni...
Míg a bajszos zöldálarcosok a Pride szétverésére készülnek, a szivárvány-maszkban ékeskedők gyengéd félelmeikkel vívódnak. Talpig decens rózsaszínben Mándy Zsófia, a 23 éves szűz tervezgeti hasonlóan érintetlen lovagja ágyba vitelét, de hát lehet, hogy "Marci meleg..." Pap Katika háziasszonya nem tudja elképzelni, hogy férfi férfibe is lehet szerelmes, azt meg végképp nem, hogy hogyan csinálják?!?
Nagyon érzékeny, nagyon szellemes, nagyon őszinte és igaz produkció! Joggal került az LMBTQ Fesztivál programjába, az sem véletlen, hogy azonnal, ott helyben meg kellett ismételni! (Így élvezhettük kétszer is...)
"Jajj Istenem, hogy búsulok, /Hogy az utcákon mind sírok" - kezdi tenorban Erdős Bence, majd egyre feljebb modulál, keresi a hangnemet, keresi rejtőző identitását. Falzettig merészkedik, végül elbátortalanodva natúr baritonba süpped vissza. Malgasi Dalma családi idillről álmodozik, Belváros, kutya, gyerek, férj:,  "Csak most már beleette a fejembe magát
ez a. az érzés..." De még a biszexek élete sem könnyű! Nyáry Pál hiába próbálkozik tai-chi-s lazasággal Szabi barátjánál.
Reméljük, a jövőben újabb és újabb produkcióival várhatjuk a Rokka Társulat-ot, amelyet ,,az egymás iránti őszinte gyűlölet és szánalom tart össze".


ÚJ HÍDAVATÁS         Pap Gábor        Trainingspot        FAL     Csontváry Színház
 

2010: a Margit-híd felújítása idején Pap Gábor Arany balladájának kortársi megfelelőit állítja elénk invenciózus színpadi látomásában. Sorra jelennek meg az egyetlen kiút, az öngyilkosság felé menetelők. A cselekményt a Kórus hangörvényei tagolják: "Mindenki rója csak saját körét /Örvényben keresi most a helyét".
A Vállalkozó, Balogh Péter a hídfelújítás pénzét próbálja fialtatni, az éleseszű, élesszavú Bagaméry Orsolya merész opciót javasol. Hol van még a Questor-botrány, a Maffiózó 100 százalékos kamatajánlata azonban már akkor is csődöt ígért. A Vállalkozó közben felcsinálja a "Híd Arcá"-t kereső castingra jelentkező Vidéki lányt /Gál Bettina/, míg a csúcsragadozó bróker, Bora Levente szárnyaló tenorján énekli a hamleti songot: "Illene lenni /Nemcsak
úgy bele a vakvilágba /Szájtátva bájosan valami fájlba /Elmentve szépen "... Hogy jobb a lélek? /Ha csak úgy tűri mint a birka /Hogy irka-firka lesz /Minden szavából / Vagy ha lázad"
Pap Gábor  rendező a történéseket találékonyan komponálja a térbe, zenei anyaga adekvátan erősíti a textust. A kísérő DrámaSzutra zenekarban is játszik, melyben Jobbágy Kata fuvolája és a trombitás Wizner Balázs mellett, égi ajándékként a basszus-alapon kívül a szólóban is remeklő  Kőrösi Péter  kis tubáját hallhatjuk.
A zongorista Németh Eszter dalban siratja nagyravágyó álmait: "Azt játsszuk élünk, márpedig alig /Úgy tűnik, ez is jelent valamit". Benya Kata nyugdíjas balerinája rideg szavakkal alázza protekciós tanítványát, a Rendőr Boros Ádám kokainnal kereskedik, a Nagyi a metró biztonsági sávján toporogva vallja be a gyilkos múltat, Manyasz Erika kataton hanghordozása lebénult gesztustalansággal teszi átütően szuggesztivvá alakját.
A kómába ájult Fruska, Solténszky Ráhel Ádámmal, a Vidéki lány meg nem született gyermekével találkozik. Lovas Dániel, akinek monológja indítja a darabot, a vízbe veszésről beszél: "Figyelj jól, mert megmutatom, /Milyen is az életközeli élmény /ringás hol nem a kéz s a láb, /a képzelet cselekszik". Ahogy a londoni színben, minden szereplő néhány itt is néhány jellemző mondattal,  ám dalban búcsúzik az élettől,  a karaktereknek megfelelő ze-
nei stílusok váltakoznak: salsa, rap, tangó, balettzene és gyermekdal. Még egyszer csodálhatjuk Bora Levente mágikus tenorját. "Állókép, félhomály /Egy sosem volt puszta néma táj /Kél a hold", majd a Kórus szól: "Így ívelünk át időt s teret /Mindnyájan kisbetűs hídemberek", - végül Arany Jánosé a zárszó: "Mire az óra egyet üt /Üres a híd csend mindenütt".
Sokszor játszották már a (régi) Új Színházban és a MU-ban: nem eleget!!! Sokunknak kéne még látni a Trainingspot Társulat fantasztikus előadását!


ALKÉSZTISZ         Karsai György          k2          KékSzobaHall          Bp.Jazzklub
 

Aiszkhülosz isteni hősei után Euripidész hétköznapibb emberei jönnek az görög drámák beavató sorozatában. A Prológ az apolloni Horváth Szabolcs és a széksorok között halálos elragadtatással cikázó Piti Emőke kettősével indul. Nincs könnyű dolguk: Karsai professzor úr folyvást megszakítja áradó deklamációjukat, értelmez, magyaráz, fenséges sztorikkal fűszerezi a dialógust. Ránk fér: csak botladoznánk a mágikus nevek és mitologikus családfák ágbogai között.
Boros Anna elszánt szavakkal hitelesíti Alkésztisz asszonyi önfeláldozását, Rózsa Krisztián teljes színészi vértezetben, igazi hősként győzi Admétosz sokrétű tirádáit. A kommentárok lendületesen avatnak be a történet titkaiba, Heráklészről is így tudjuk meg, agyműködése fordított arányban állott titáni izomzatával. Domokos Zsolt cingár legény, az ő ereje karakterformáló képességének brutális szuggesztiójából táplálkozik. Tétován formálódó szavainak komikuma falrengető, szeme villanására összeroppan az ellen, megnyílnak a zsigeri hahota gátjai. A király apja, Pherész nem áldozta fel fiáért elaggott életét, Fodor Tamás emberi érveit, pompás színpadi jelenléte okán, hajlandóak lennék elfogadni, de hálátlan fia kicsavarja kezéből, (Schluss!) a lakáskulcsot.
A színtér középső, grotowskis kifutója kedvez a minden irányban nyitott, eleven játékstílusnak, Benkó Bence és Fábián Péter rendezése értőn aknázza ki a társulatban tomboló tehetség-dömpinget. A Perzsák kezdeti bizonytalankodása után, a k2 ímmár az emeltebb deklamációt igénylő drámai hangvételt is beemeli  egyre tágasabb stílus-spektru-
mába.
Az emlékezetes kaposvári Rusznyák-produkciókon kívül, a kő- és nem kő'!-színházak görögjei dermesztő unalomba fulladnak, Karsai György beavató sorozata, közönségbarát atmoszféra mellett,  igen eredeti módon tárja elénk  a drámairodalom első nagy korszakának múlhatat-
lan értékeit.


DEGENERÁCIÓ        Kovács Henrietta        KoMód       FAL    Csontváry Színház
 

Még hogy "de"!?!  A maiak semmivel se rosszabbak vagy jobbak az ostobán feltupírozott kis-
betűs "nagy" generációnál,  a különbség az,  hogy nem a 70-as években élnek,  hanem ma.
Benedek Albert szolid vígjátéka házibulis életképnek indul, de már az első jelenetben lét-
bevágó problémákat érint.  Inoka Péter  valamennyire festőművész Botondját Londonban
robotoló szerelme skype-on csábítgatja Angliába, ám ő inkább elveri az útiköltséget.
Barátja sem különb, egésznapos testépítő programját a finanszírozza, a  Gulyás Ádám által
heves energiákkal játszott Robi feltalálónak mondja magát:  az elérhetetlen kockahas ihle-
ti a diótörést forradalmasító kockaalakú diót. Napi rendes iszogatásuk néhány betévedő is-
merőssel flashmob bulivá alakul, az éjjeli portyán felszedett pszichológus-lány,  Kókai Réka
után az egyetlen  keményen dolgozó kisember, a jógázó párkapcsolati lúzer,  Kocsis Fülöp
Soma  is megérkezik.
Kovács Henrietta  rendező a szokott túlzások nélkül alkotja meg a dévaj mulatozás képeit,
jól érvényesülnek a poénok, frappánsak a szituációk, helyénvaló a zene: hasbavágó tuctuc
helyett örökzöld ínyencségek szólnak. Kedvtelve figyeltük a tobzódó életképet, meglepe-
tésként lassúdad felsejlettek a kapcsolati, életmódbeli dilemmák.  Kelemen Tímea  talpig
rózsaszínben "nem terhes, csak kövér", fogyókúrás frusztrációit mértéktelen pizza-zabálás-
sal, az érzelmi sivárságot leszbikus odabújással ellensúlyozza.
A környezetbarátan haloványzöld spangli-szívó és a változatos piák szókimondó mámorba ta-
szítják a társaságot. A festőfiút pátyolgató, jóságos barátnő is megvallja szerelmét,  Szabó
Sára  egy lélegzetállítóan katartikus pillanatban,  dermesztő szuggesztivitással mondja ki a
"Szeretlek"-et.
A példás összhangban játszó együttes jócskán megérdemelt sikerre viszi Benedek Albert
szellemesen megírt darabját, ezután a KoMód Színház összes produkcióját meg kell nézni!


WOYZECK                           Menszátor Héresz Attila                               Auróra

 

Büchner  töredékes remekműve  ezernyi változat  után is  minden  lehetőséget  megad az
egyéni értelmezéshez.  Menszátor Héresz Attila  rendezése mind a négy emblematikus ka-
eredeti koncepcióval alkotja újjá.
A semmittevésbe belefásult Kapitány szivarrágó tunyasága mélyén elfojtott agresszió lapul.
Both András moralizáló jóembersége egy ritka pillanatban bődületes harci tirádába vált, vi-
lággá mennydörögve az Übermensch gyilkos hajlamait. Az alaptextust gazdagító vendégszö-
veg, az észrevétlenül illeszkedő Pilinszky-idézetekkel együtt, adekvátan terjeszti ki a büch-
neri kontextust /dramaturg: Sediánszky Nóra/.
Dióssi Gábor kedélyes Doktora az embert kísérleti patkánynak tekintő proto-Mengele. Dib-
dáb lelkendezése a megtiport ember hallucinációiban a tudomány lehetséges forradalmát
víziónalizálja, embertelen eleganciájához már csak egy kis Mozart-zene hiányzik.
Menszátor Héresz Attila pontosan koreografált, találóan stilizált gesztusokkal dolgozik,ép-
pen ezért feltűnő egy hamis gyereksírás az ellenkező sarokból, vagy a kocsma-képben a vö-
dörbe nyomott fej. Az a jó, ami puszta létével mindent kifejez, így a Tamburmajor, a fizikai
valójában lenyűgöző Tamburmajor,  Bánóczy Zoltán.  A villogó szemű nők bálványának hódí-
tó izomzatát az átélés belső energiái is feszítik.
Woyzeck alakját nem kell kitalálni, szavai kifent pengeként hasítanak, Maday Gábor üveges
tekintete, vonszolódó járása, semmibe vesző, megtört tekintete mindent elmond a megalá-
zottságba dermedt kisemberről. Kiszolgáltatott, kenyéradó elnyomói ellen lázadni nem le-
het, csak az egyetlen neki alárendelt nőn állhat bosszút, ami egyben az önfeladást jelenti.
Egyetlen támasza  Bakonyi Alexa  észrevétlenül surranó őrangyala, kinek éneke oldja a sű-
rüsödő atmoszférát,  fújtató harmonikája hörgi a haldoklók utolsó leheletét. Megfoghatat-
lan szuggesztivitású  Tánczos Adrienn  Mari-ja,  csak áll némán a falnál,  mégis megkerülhe-
tetlenül észreveteti magát.  "Most már mindegy"-mosolya,  atavisztikus szempárja,  tompán
sistergő szavai túlvilági aurával övezik extrém figuráját.
Menszátor Héresz Attila  óvatos léptekkel építi a cselekményt,  a szemlélődő együttérzés
fokról-fokra változik feszült érdeklődéssé, a baljós intrikát oldó hatalmas hahota-jelenet a
párhuzamosan futó szeretkezéssel és a kontrasztként csillapító ének után, Woyzeck égnek
meredő gyilkos pengéje köré rogynak a kínzók: katartikus csúcspont!  Ritka módon az elő-
adás igazságot oszt:  míg Woyzeck vízbe fullad,  a Kapitány és a Doktor alkoholba, a délceg
csábító mérgezett halálba. Nem szólal meg az Alban Berg-i Gyermekek kara, ám a kis fattyú-
poronty valahol fel fog nőni...


ELSZAKADÓBAN              Benkó Bence - Fábián Péter         JESZ        Bálint Ház

 

A pillanatok alatt az élvonalba tört k2 színház alkotópárosa Pécs Janus Egyetemi Színházá-nak írt és rendezett darabot a Mozgó Világ 1980-83 közötti történetének dokumentumaiból kiindulva.
Lazán húzzák egymást, vitatkozva feleselnek, ám az elkoptatott állezser színházi sablont rögvest le is leplezik: "de hát most is leírt szöveget játszunk..." Az Internacionálé nemes dallamaival kezdik, a végére becsúszik egy parodizáló rock-os versszak.
A hajdani szerkesztők visszaemlékezései szólnak a háttérből, milyen is volt a kádári akultúrpolitika "húzd meg-ereszd meg" taktikázása, a három T, a Támogatás-Tűrés-Tiltás ördögi libikókája. A mai ifjak összekapnak a múlt értékelésén, a jelenet végén egy pajkosan komoly lányka a Kis kece lányom dallamára akkor és manapság egyre aktuálisabb strófákat énekel.
Hónapról hónapra mohón vetettük rá magunkat a Berkovits György szociográfiai rovatának tilalmas csemegéire, Margócsy István szerkesztésében kaptak hangot a merészebb költők.
A JESZ társulata elsöprő aktivitással, hatalmas lendülettel játszik, mindenki megkapja emlékezetes mondatait, minden játszónak határozottan kirajzolódó egyéni karaktere van. A textus tematikailag gazdag, a képek tömören komponáltak, a történést taglaló ének-betétek is a helyükön vannak. Működik a diák-szleng, de egyáltalán nem kerül ellentmondásba a Vörösmarty-tól Márai Sándor-ig terjedő idézetekkel, melyek kortalanul rímelnek a nyolcvanas évek és fájón napjaink valóságára.
Méltatlan lenne bárkiket is kiemelni a nagyszerű összekovácsolt együttesből, ám nem hagyhatjuk említés nélkül Haraszty István Édeske és a fafejű művészettörténész briliáns szópárbaját, a Benkó Bence-Fábián Péter  alkotópáros és a két előadó fantasztikus remek-
lését.
A kalitkájában jól ellátott, "csak" a szabad repülésben tiltott madár mindannyiunk félelmetes szimbóluma volt, nem a sorok között, a rácsok mögött beszélt.
A Mozgó Világ egész stábja, a takarítónőt is beleértve/!!!/, '83-ban lemondott, tömegesen vonultunk lemondani az előfizetést, a folytatás a megalkuvó behódolás példája lett. Kiestek az igaziak, ahogy itt most sorra hullnak el a színjátszók: az öncenzúra kóbor vírusa szedi áldozatait. Íme a korszerű színház: nem a szöveg, a gesztusok, a vizuális történés hordozza a mondanivalót, invenciózus kép!
Lassan elfogy a tüntetők kara is, a kórus ujjait pattogtatva skandálja a tanulságot. Jól becsaptak minket, hát ki beszélt itt a Mozgó Világról, a tudósítás rólunk szólt, a máról, ahogy a  Bálint Ház 20.Savuot Éjszakája is, "Szabadság" - és kérdőjel, de sajnos felkiáltójel-
lel:   Szabadság?!?


MÁTYÁS, A NEM KIRÁLY                      CSERÖKE 2015                          Stúdió K

 

Feuer Yvette és Manyasz Erika a Bohócok a láthatáron-ból, Színész Bob Horváth Kristóf
és Szabó Veronika  leruccan Cserehátra és egy gyerekcsapattal  kéthetes színházi trénin-
get vezet le. A helyzetgyakorlatokból a társai által kiközösített, szüleitől gyötört Matyi tör-
ténete alakul ki. Nem állhat be focizni, a nagyobb lányok is megverik, szívatja a tanárnő és
az apja egyaránt. Közben sokat énekelnek, egy tizenkét éves kisfiú remekül gitározik. Ma-
tyinak csak képzeletbeli barátja segít, de azzal se megy sokra.
Az iskolások mosolyos felszabadultsággal játszanak,  valamennyien cigányok/?/, minden má-
sodik szőke vagy barna és mind mélyszegény családban él.  Ahogy a  CSERÖKE, a Csereháti
Roma Öntevékeny Kisebbségi Egyesület vezetője elmondja, jó, ha naponta egyszer esznek,
csak a kéthetes tábor és a Bánki-tó Fesztivál idején laktak reggel-délben-este jól. Jóked-
vükön, beszédkészségükön mindez nem látszik, vidáman társalognak, életkedvük szikrázóan
eleven.
A félórás darabot kórus zárja, utána  Feuer Yvette aktivizálja a nézőket. Tessék beállni va-
lamelyik jelenetbe, megmutatni, hogyan viselkedhetett volna Matyi másképpen. A beugrók
öntudatos bátorságot ajánlanak, pompásan bele is játsszák a szituációkba.  Van fegyver az
erőszak,  a kirekesztés, a lekicsinylés ellen,  még a mácsó apa is megállítható jól irányzott
érveléssel. A közönség aktivizálása hatványozza az előadást, talán itt kaptuk el a lényeget:
minél többen, közösen cselekedjünk.
Pogácsás, szörpös szünet után, melyet jóízű beszélgetések fűszereztek, Galyas Gyula vide-
óját láthatjuk a felkészülés napjairól, valami hihetetlen jóérzés szállja meg az embert! Csak
ennyi kell, "csak" néhány lelkes és hozzáértő ember, napok alatt bevillan egy kis fény a ki-
látástalan reménytelenségbe. Talán ezek a gyerekek megpróbálnak kitörni, tanulni, eljönni
onnan, a lányok se mennek mind férjhez jövőre.
Mert hogyan induljon el egy gyerek másfelé? Az egyik válasza a kérdésre: "Mi akarsz lenni?":
"Dolgozós", "De milyen?": "Udvar sepregető".
A projektet termézetesen nem a kormány, hanem az elátkozott Norvég Alap támogatta.
Pedig csak kicsit kéne szervezni, sokan lemennének egy kis időre segíteni, követve ezek-
nek a fantasztikus művész-aktivistáknak bámulatos példáját.


NÁDGARNITÚRA       Andrusko Marcella      Radnóti      Sanyi és Aranka Színház

 

Sárbogárdi Jolán már örökéletű, regény, színdarab, monodráma, emblematikus ikonja a Parti Nagy Lajos életműnek. Recseg-ropog a nádgarnitúra, sziszegnek a tákolt eresztékek,
az ibusári vasúti pénztároslányt gyakja éppen a muzikális amorózó Misi. A reményteli szerelem hamvába hal, sokkal több várható az operett-librettótól, melyet az ábrándos hajadon fantáziál magányos óráiban.
Andrusko Marcella önálló estje a másik emlékezetes színházi siker, a Mauzóleum felejthetetlen monológjával nyit. A Szabadság-szoborba szerelmes öregember, (egek! Horváth József!!!), gyengéd szavakkal vall a bronz-alak szoknyáját lebbentő déli szélről, kézi bábu mondja, mégis megejtően szólnak az abszurditásukban is poétikus mondatok.
A zongoránál Dinyés Dániel
kíséreten túl énekkel, játékkal, gesztusokkal köríti a játékot, egyenrangú szereplője a szépen felépített darabnak.
Kockás ruhát ölt, félszegen álldigál, a huszárbábuval egymaga játssza el a grófkisasszony és a délceg Bajkhállóy RichArd románcát. Szikrázó humora élteti, temperamentumos létezése hitelesíti a pompás textust.
Kiváló interpretációkat láttunk már, Andrusko Marcella munkája új színekkel gazdagítja a világvégi jegykezelő figuráját. Sokat nevetünk, de lassúdad bekúszik a tragikus árnyalat, egyre erősebben érvényesül a reménytelen beszorítottság kegyetlen valósága. Mert sosincs kiút a tudatlanság sötétjéből, ha virág fakad a sziken, a csorda népek lelegelik...
A karszékben ölbe veszi Jolán kerekszemű bábuját, megmozgatja, beszélteti és az maga a csoda, hogy eleven élőként látjuk magunk előtt az együtt érző iróniával ábrázolt antihősnőt.
A zongorán MÁV-szignál billeg, a gyékényesi gyors dübörög, megcsörren a telefon. A pályaudvari megafon élőben közvetíti a huszarett-dalmű végkifejletét. Hiába jön az áramszünet, a végtelenbe visszhangozik az áhított beteljesülés diadalmas fináléja. Sárbogárdi Jolánnak nem sikerült, - de egy nagyszerű rendezés, /A hideg gyermek/ és számos színházi  alakítás után Andrusko Marcella szólóban is fellépett a világot jelentő deszkákra.


 

    

                                          2 0 1 4

FÜRDŐAVATÁS  Felhőfi-Kiss László  Kaposvári Kocsis oszt. Patyolat Próbaüzem

 

Lakodalomtemetés/20X/, az Alagút, a Shakespeare-t überoló III/II Richárd elsődlegesen az alternatív szcénához kötődött, Felhőfi-Kiss László ezen remek családi-közéleti drámája akár egy kőszínházban is megállná a helyét. De nem kőőő! Mennyivel izgalmasabbak az épülőfélben lévő Patyolat Próbaüzem szórakoztatóipari komplexum téglafalas, boltíves, ám
high-tech konyhát is rejtő, majdnemkész terei. És mennyivel eredetibb  a végzős kaposvári
Kocsis Pál osztály teremtette sistergően izzó atmoszféra!
A gondosan felvázolt pentagram csúcsán a Polgármester dölyföl, körötte húga, új asszonya, lánya és a legrosszabb pillanatokban időnként felbukkanó volt feleség népesíti be a kígyófészket. A gyanús ügyek után a városi tisztiorvosnő és egy kósza újságíró szaglász, az  első jelenet a pincében játszódik, négy fehérruhás nimfa taglalja a fürdőavatás megnyitója- ként a magyar tánc felsőbbrendűségét.
Komótos indítás:  az ünnepi ebédlőasztal terítése máris felvillantja Gatti és Flaró rejtett el-
lentétét, furcsa Algo anya és lánya, Érin kapcsolata, kulcsra záródik a végzetes pinceajtó.
Felhőfi-Kiss László míves rendezése minimozzanatokból építkezik, lassúdad léptekkel bon- takozik ki az érdekek és ellentétek kusza hálója.  Ragyogóak a dialógok,  mohácsis szójáté- kok /Ki van kint?/ élénkítenek,  pattognak a humor-petárdák, az élmény sava-borsát azon-ban a remek színészi játék adja.
Pirityi Emese kapucnis szív- és hó-tipró jelmezében Gábri Nikolett a tinilány csapongó érzelmeit, gyermeki kételyeit egyaránt hitelesen érzékelteti, Gyurkovics Zsófia a kissé megzakkant első nej szerepében komoran hordozza a sötét múlt tragikus terheit. Szerencsétlen pedagógus ráadásul, aki tudja, minden szó hazugság, amit a "kis hülyék"-nek tanít. Pilnay Sára talpig EU-kékben ibseni elszántsággal kutatja a fürdővíz és a politikusi de-
magógia-betegség kémiáját, csábít és csábul.
Gelányi Bence  Petár polgármestere a kóros képmutatás,  a korrupt hazudozás emblemati- kus figurája,  karizmatikus férfiasságának /nyúl/gerince  fokozatosan puhul,  ezen még pél-
dás szónoki deklamációja sem segít.  Hasenfratz - Szegvári Júlia  a végzet intrikus angyala,
megmagyarázhatatlan szuggesztivitása  delejes energiákkal tölti fel  démoni alakját. Iszonyú
csöndje gyilkos hisztériát takar, egy mintás pulóver láttán vulkánikus őrjöngésben tör ki: "Norvégmintás!!!"
Az elbűvölő szépség  elementáris karakterábrázoló képességgel párosul:  Lénárdt Laura a
második feleséget tűsarkon, decens kéztartással a füstölt nyúl és a gombaszósz birodalmá-
ba tipegő,  értetlenségét kitörő hahota-cunamikkal leplező konyhatündérként vezeti elő.
Ahogy mindenki, egyszer ő is bekattan,  hatalmas monológban panaszolja, mennyire nehéz
jólneveltnek lenni, de jó is lenne négybetűseket üvölteni a pofájukba: Fasz! Lófasz! Pina!
Shakespeare-i végkifejlet, félelmetes intenzitás, káprázatos együttes, nagyszerű alkotói munka. Csússzon a Patyolat Próbaüzem építkezése! Láthassuk még többször és azután is valahol!!!


BLOKKOLÓ                           Zrínyi Gál Vince                         KOMA Panelszínház

 

Két gimis lány a szűk panelszobában. Suliról esik szó, fiúkról, bulizásról. Schmiedmeszter Adrienn és Almási Virág lendületes átéléssel játszik, újra is kezdenek egy jelenetet, másodjára keményebb téma kerül terítékre. Pompás koreográfia finoman érzékelteti a homoerotikus légkört, a csattanó:  "Terhes vagyok!". "Megtartjuk!!!" - a fantasztikus reakció
a több helyszínes, egész estés produkción végiggyűrűző konfliktust indít el.
Zrinyi Gál Vince a KOMA élén most fiatalokból álló csapattal dolgozik. A témákat az ő saját élményeik hozzák, melyekből a rendező és a dramaturg  Mattyasovszky Zsolnay Bálint  épít
sokszálú, összefüggő szerkezetet. A dialógusok is a tizen-huszonévesek stílusát tükrözik, ele-
venen eredetiek, ezért is tudják ennyire hitelesen mondani.
Az újpalotai panelház két pöttöm lakásában négy jelenet, kilenc szereplő, húszpercenként baktatunk át az egyik lakásból a másikba. El is férünk vagy tízen, a nézők csoportjai követik egymást, a jeleneteket permanensen játsszák. Igen komoly a logisztika, ugyanis az egyes szereplők több helyszínen is felbukkannak, mégis mindig pontosan érkeznek egyik pontból a másikba.
Fiúk a lövöldözős játék képernyője előtt, laza diskurzus, majd féltékenységi szcéna, amelyet  Lipovetz Réka énekkel, Papp Tibor gitárral old átmeneti békévé. A zegzugos szerelmi téboly igencsak meghatározó az ifjúság életében, Katona Krisztina  heves bizonytalanságban szakít az inkább mosogatásban jeleskedő álmacsó Blaskó Marcell-el, hogy végül kosarat kapjon  a barátságot mindennél többre tartó,  igazi kemény legény  Csoknyai
Henrik
-től.
Életszagúak, izgalmasak a képek, felszabadult természetességgel, saját tapasztalatból építik figuráikat a játszók, percek alatt többet tudunk meg róluk, mint egész eddigi életünkben. Pirityi Emese jelmezei sokat segítenek a karakterek formálásában, egy bézbólsapka, egy lánc, egy kendő, vagy a jellegzetes színek találó ütköztetése szinte névjegyként szolgál. Az átmenetileg hajléktalan  Nagy Attila állig gombolt tolldzsekiben bolyong a baráti lakások kö-
zött, főleg melegedni tér be mindenhová.
Végül összefutnak a szálak, az izmozó  Urbán Gergely  megdöbbenve forgatja a terhességi tesztet, dermedten hallgatja alig néhány hónapos kapcsolt része és az élesszavú barátnő gyalázkodásait.  Mi meg, a környékbeli nézők és a minden újra fogékony kíváncsiak  teljesen
lenyűgözve nézzük őket, hogy aztán a "Titokszobá"-ba bújva kamerába suttogjuk elragadtatá-
sunkat. Mert még az is van a KOMA Panelszínház Nyírpalota-utcai rejtekhelyén!


SZENTIVÁNÉJ          Rácz Anna         KIMI        Kortárs Drámafesztivál       Auróra

 

Athén ura és az Amazon királynő, Oberon és Titánia Tündérországból, de ezen szerelemespároknál sokkal érdekesebbek a fejveszett kamaszok! A Lőrincz Agnes-Adorjáni Panna dramaturg-páros közreműködésével a rendező meglepő koncentráltsággal, arányos ízléssel formál leleményes játékot. Nem túlozza el a mai szlenget, mégis egyéni stílust tud adni a gördülékeny nyelvezetnek.
Az energikus kis hisztérika,  Magasi Dalma  ellenszegül az atyai parancsnak, inkább a filozófi-
kus hajlamú Erdős Bencé-vel szökik el.  Lysander és Hermia kettőse már az első percekben
megadja az ütős alaphangot,  melyet agresszív epekedésével  Papp Katika  Helénája tovább
fokoz.
Nem hiányzik az erdő, néhány odavetett lepel kedélyes hálóhelyet biztosít, Puck varázslatát hangháttér jelzi, a szerelmi őrület kibontakozását a szereplők nagyszerű játékkal hitelesítik. Sági Ádám szuggesztív megjelenését dinamikus artikulációval hatványozza, a kakaskodó kamaszok viadalát a lányok hajtépő összecsapása kíséri.  Rácz Anna rendezése keményen összefogja az együttest, ám láthatóan teret enged az egyéni elképzeléseknek is.
Átadjuk magunkat a lendületes történések sodrásának, a Szentivánéji tengernyi előadása után első ízben követhetjük egyvégtében a tini-bonyodalmak zegzugait. Valahogy helyreáll végül a kiegyensúlyozó béke, bár érezhetjük, hogy bármelyik párosítás nyerő lehetne.
A Keleti István Művészeti Iskola, a KIMI növendékei  korukat messze meghaladó képzettség-
gel, szikrázó tehetséggel alkotják meg eredeti szemléletű produkciójukat. Ez aztán valóban a Kortárs Drámafesztivál-hoz nyitottságához méltó előadás, joggal reménykedhetünk hasonló folytatásban. ...és milyen izgi, milyen kedves Hely az Auróra!


VARÁZSFUVOLA                       Almási-Tóth András                       Zeneakadémia

 

Kérdés, lehet-e Mozart operáját kortársi szinten élvezetesen megcsinálni? A hajdani Novák Eszter - Harangi Marcsi-féle HOPPart-os változat nagyságrendekkel ütősebb vala, így csak
kiváló énekesekkel működik. Az meg alig vagyon. Az egyre jobban belelendülő, muzikalitását szép orgánummal, érvényesítő Pamina, Szemere Zita, a pompás játékkal triumfáló Papageno: Gaál Csaba és párja Zavaros Eszter az örvendetes kivétel. Na meg a Három Csodálatos Grácia!  Horti Lilla,  Vincze Klára és Vörös Szilvia sugárzó jelenléttel, nagyszerű gesztusok-
kal, gyönyörűséges énekléssel hatványozza a három Dáma szerepét.
Almási-Tóth András  zseniális látványkoncepcióval nyer csatát, a foyer freskója, majd az or-
gonasípok grandiózus látványa lenyűgözően szellemes, a világítás váltásai tovább fokozzák a hatást. A főpapok kukucskáló ablakokban tátognak, a bronzszobor erotikája Papagénát rejti, az üvegablakokat tűzvész lángjai festik vörösre. Az elképzelést Lisztopád Krisztina imponáló perfekcióval valósította meg. Humorforrásként érvényesül Varró Dániel dicséretesen tiszteletlen fordítása, nagy szerepet kap Juronics Tamás invenciózus koreográfiája. A Táncművészeti Főiskola növendékei üdítő frissességgel mozognak, elviselhetetlen viszont a totál hamis fiúcskák szerepeltetése.
Szívesebben nézzük Almási-Tóth András kortársi, avagy saját librettóira épülő munkáit ám a Látvány az  Best of 2014:  feledhetetlen!


OTHELLO                                    Zsótér Sándor                                  Stúdió K

 

Fontos az alcím: " a néger mór", hiszen az arabok nem feketék, de a "szerecseny" tényleg sötétbőrű. Ambrus Mária, Ungár Juli és Zsótér Sándor teljesen újjáformálja a textust, továbbfejleszti a szituációkat, átértelmezi a karaktereket, aktualizál és minden ízében élvezetesebbé alakítja a híres történetet. Vendégszövegek, mai beszólások, József Attila, Petőfi, "168 óra" és István, a király...
Brabantio kezdőjelenetét még sohasem láttuk teljes egészében, a súlytalan expozíció itt sűrű feszültséget hordoz. A végre újra látható Molnár Erika elsöprő dinamikával játssza a dühöngő apát. A színen teázó asztalka pöttyös plexi-terítővel, fehér dominó, csészék, kedélyes étkező-nappali, a hűtőben Cola és NÉGERcsók, a friss lehelletet NEGRO biztosítja.
Jagó kezében narancsszín kendő előlegezi meg az ominózus, tarkamintás, rózsazsín bűnjelet, csokizabálás közben, csámcsogva szövögeti aljas tervét. Gusztustalan pondró, ám vág az esze, fondor ármányát  éles emberismeret,  csavaros logika vezérli.  Rába Roland,  annyi
méltatlan, rosszul osztott, rosszul játszott szerep után parádés alakítással lep meg. Ragyogó deklamációval szinte rágja, habzsolja szavakat, legyűrhetetlenül aktív, baziliszkusz-szemekkel
hipnotizálja az őrületbe jóhiszemű áldozatát. Színészi, rendezői mestermunka, magában ese-
ménnyé avatja a produkciót. Észrevétlen helyezi el sistergő poénjait, feledhetetlen szörnyű Nemzeti Giccsünk, az István-show parodisztikus idézése.
De hát nincs egyedül! Kovács Krisztián lúzer-remeklései után hipermozgékony, majdnem epilepsziás rohamokat produkál Cassióként, heveny kitörései azonban mindig a szigorú arányosság kereteiben belül maradnak. Nagypál Gábor tétován tébláboló Rodrigó, Lodovico szerepében  Spilák Lajos, Montanó-ként  Sipos György  erősíti a makulátlan összjátékú
együttest. Zsótér Sándor kihasználja a lehetőséget, hogy végre nem társulati kötelezettsé- gek szorításában dolgozhat, a Stúdió K tagjai és a vendégek tökéletes egységben valósítják meg eredeti invencióit. Nem kötik berögzült szabályok sem: egy jelenet közben Brabantio átoson a játszók között, kimegy az utcai ajtón, hogy kívülről, onnan léphessen majdand be!
Rengeteg apró gesztus, piciny geg, kósza jelzés erősíti az atmoszférát, félreismerhetetlenül zsótéri a stílus!
Kaszás Gergő, megszabadulva maníros csöndjeitől, puszta létezésével teremti meg figuráját, komor antréje egyből a formátumos hadvezért mutatja meg. Fölényes nagyvonalúsága percek alatt, szemünk láttára roskad a tépelődő féltékenység poklába, fojtott indulata romantikus habzás nélkül, iszonyatos belső energiákkal emészti el a józan eszét. "Nehéz szí-
nest játszani" - suttogja félre, gyönyörűséges munkája igazolja, hogy érdemes.
És micsoda Nők!!! Bianca félreeső szerepét Nyakó Júlia titkos tartalmakkal tölti meg, ha Othello látná, nem képzelné, hogy mellette más is kellhet... A csöndes komolyságában hiteles Desdemona és két tűz között őrlődő szolgálója, Emilia meghitten beszélget az alkonyi homályban.  Az egyik nem érti,  a másik eltitkolja, mi baja is van a néger mórnak. Rezenéste-
len béke, a mozdulatlan levegőben tragédia árnya settenkedik.  Dúdolgatnak halkan: " I love
silence,  I love peace,  I don't wanna see police,  I don't wanna hear police..."  A sátáni go-
noszság, a kiszolgáltatott butaság, a cselszövények mocsarában  a mennyei tisztaság, az em-
beri természet szépsége fénylik  Földeák Nóri és Homonnai Katalin  utolsó jelenetében.
Klasszikus érték mai valutában, Zsótér Sándor és társulat remeklése, nagy-nagy előadás a kis
színpadon.


TEXTÚRA 2014        Pelsőczy Réka - Török Ferenc      Szépművészeti Múzeum   

 

A  Ganymed  tavalyi sikerén felbuzdulva,  a Szépművészeti saját kép-színházát alkotta meg.
Franz Xaver Messerschmidt Karakterfej-ei előtt  Pindroch Csaba  vehemens energiával bir-
kózik  Parti Nagy Lajos brutális eredetiségű szövegével,  Török Ferenc  rendezésében sike-
resen érvényesíti a hajdani szobrász-inas váratlan szófordulatokba bővelkedő emlékezését.
Lucas Cranach Salomé-ja előtt  a sugárzó szépségű  Téby Zita tolmácsolja  Bartis Attila je-
lenkori monológját,  a kézben tartott levágott fej csak kellék,  a szavak egy mai férfiember
fejére hullanak, a megkapó báj kemény egyéniséget takar.
A Szabadkai Népszínház tagja,  Pálfi Ervin  Giovanni Antonio da Pordenone:  Szent Márk
evangélista oroszlánjával alszik, felriadva városligeti kalandjait meséli. Garaczi László textu-
sa nem fukarkodik  a humoros fordulatokkal,  a papírpuffokon ücsörgő közönség nagy taps-
sal ünnepli a nagyszerű színészt.
Mert most is teremről-teremre vándorlunk, de nem kell ülőkénket cipelni, a tíz helyszínen
eloszló tömeg mindenütt szépen körberakott alkalmatosságokat talál. Hihetetlen élmény a
képtár csodákban dúskáló falai között bolyongani,  ha kell, várni, hogy megüresedjen a kö-
vetkező stáció, közben nyugodtam nézegetni  a máskor futtában abszolvált képeket. És fél-
homály van a legtöbb helyen,  csak a színterek vannak kivilágítva,  meghitten barátságos az
atmoszféra.
Térey János  a politikai bűn-elit közegébe visz, a miniszter protokollfőnökének egy napját
idézi. Pelsőczy Réka briliáns lelemény, hogy video-vetítéssel hatványozza a szöveg hatását,
miniszter autóútja, a fogadásra érkezők képe elevenedik meg a képernyőn. A Textúra töb-
bi alkotója játssza a lépcsőn fölfelé igyekvőket,  Török Ferenc az MMÁ-s Festő,  Pindroch
Csaba a bunkó Polgármester, Pálfi Ervin maga Miniszter: fantasztikus arcképcsarnok! És itt
áll előttünk  a simulékony beosztott,  a még színiegyetemista  Szabó László Sebestyén, aki
elsodró deklamációval  egészen kiváló  kabinet-alakítást nyújt  Lorenzo Lotto  Alvó Apolló
Múzsákkal és az Elröppenő Hírnévvel
című képe alatt.


ZÖLD SZOFI             Sebő Ferenc             Anarchista Színház             Hátsó Kapu

 

Sirály-beli  Ember tragédiá-juktól az aljanép fekália-akciója,  a "Többszörös orgazmus"-tól a
taszító cím riasztott el.  Tévedtem!  Rohanni kellett volna...  Sebő Ferenc  mostani darabja
kivételes színműírói képességet, a társulat játéka erőteljes színészi adottságokat bizonyít.
Karesz apu, Horváth András behemót óriáscsecsemő fiacskáját,  Preiszner Miklós-t  leckéz-
teti.  Rosszul áll a családi költségvetés,  valamit ki kell találni.  Kapóra jön Pártunk és Kormá-
nyunk Nemzeti Dohánybolt akciója,  fondor módon sikerül is megszerezni  a jószomszéd évti-
zedek óta jól működő trafikját.
Felbukkan a Nagypapa, az off-off színház nagyágyúja, Paizs Miklós, a Nagymama szerepében pedig módunk van Nem Felismerni a fantasztikus metamorfózisokra képes Horváth András-t. Na nem a ruhacsere, nem a paróka révén, a hangbeli moduláció és a tökéletes belső azono-
sulás teszi... Nem marad el tőle  Preiszner Miklós  sem, aki Karesz apu feleségeként kápráz-
tat el.
A szöveg olyan vulgáris, annyira káromkodós, mint a sajátunk, szellemessége viszont a magvas humor kategóriájába emeli. Csattannak a poénok, szikráznak a helyzetek, fergeteges iramban zajlik a cselekmény. Sebő Ferenc rendezése tévedhetetlen arányérzékkel komponál, a három négyzetméteres színpad szilaj akciók terévé bővül. Díszlet is alig, a nyitható-csukható paraván elég, szobazug, üzletecske, telefonfülke egyaránt alakítható belőle.
A boltban sorra lépnek be a különböző vevők, szatyros nénikétől a lepukkant csóróig. Elhangzik a címadó márka, többen is "Zöld Szofi"-t kérnek. Természetesen az epizodisták is a főszereplők, hárman abszolválják fényesen a félperces belépőket. Mivel értelmes ember ma már vagy sodor, vagy a piacon veszi meg csempész-cigijét, pang az üzlet. A megoldás kézenfekvő: marihuánára kell áttérni, nő az a sufniban, mint a fű!
Felvirágzik a kender és a vállalkozás,  elfúló röhögéseinktől remegnek a  Hátsó Kapu  kirakat-
üvegei, fel is figyelnek a járőröző vagyonvédők, alig lehet őket kitessékelni a színről. Az igaz rendőrség is lecsap, börtön jár a zugtermesztőknek, nem késik azonban a deus ex machina: félisten Kis Vezér-ünk személyesen jelenik meg, görcsös karmunkával, szédületes népboldo-
gító stílusával hirdeti az amnesztiát és országunk szebb jövőjét. Páratlan produkció, veszett komikumba ágyazott szatíra, titkos imáinkba rejtett vágyaink, a textus és a játék egymást gerjesztő egysége, elképesztő színészi játék. A Hátsó Kapu-ból bizakodva nézünk előre: fan-
tasztikus ereje, innovációs képessége van  a hivatalosan annyit gyalázott független, alterna-
tív szcénának!


TERECSKE              Kroó Balázs              Színház a Gangon            Pulzus Társulás

 

Goldoni mosolyogva nézné, hogyan lett nápolyi terecskéjéből egy pesti bérház körfolyosós udvara.  Németh Nikolett  dramaturg segédletével  Kroó Balázs  találékonyan transzponálta
mai mindennapokba, mai nyelvbe az elnyűhetetlen komédiát.
Csücsülünk a keramit-kockás mélyben, hét emelet kovácsoltvas korlátjaira függesztjük vigyázó szemünket. Az első emeleten a Donna Pasqué-ből Piroskává lényegült anya bátorítja félénk Ági lányát, magát pedig féldeci pálinkákkal tartja formában. Katalin szépasszony a másik oldalon lesi Lüszi-je vőlegényét. Minden az eladó lányok körül forog, miközben a földszint és a második emelet között szövődik a várandós Napsugár és a blues-osan búsképű Lovag románca.
Az udvarlakó Orsolya fia,  Rábavölgyi Tamás  szerencsejátéka  felpaprikázza a lakókat,  a vi- szályt tovább élezi a dörgőhangú óriás vőlegény,  Kroó Ádám  vélt csalfasága. Össze-vissza és
keresztben bonyolódik a konfliktus, melyet ízes szócsaták színeznek. Kroó Balázs rendezése a legapróbb lehetőséget is kihasználja, zúdulnak a gegek, csattannak a poénok, a mulatság percről percre fokozódik a fergeteges végkifejletig.
Nehéz választani a bakfisok között, Deák Fruzsina plázacicasága vetekszik a látszólag szerény
Hegedűs Barbara diszkrét bájával, ahogy Fazakas Júlia delnői donnája is méltó ellenfele M. Simon Andrea alkoholmámorba szédülő agressziójának.
Jó magyarmódra azonban első szóra találnak bűnbakot, a felsőbb szintű hölgy, Tarr Judit  áradó monológba önti  könnyes panaszát,  ám végül ő az egyetlen, aki  Kroó Balázs  elegáns
idegenjének karján a boldog végbe libben.
Mert honfitársaink menetrend szerint verekedéssé fokozzák a szópárbajt, a vőlegények ököllel,  az asszonyok egymás haját,  parókáját tépve csapnak össze,  a fiatalok elvesznek az
örvénylő gomolyagban,  az erélyes ex-házfelügyelő  Bakos Éva  sem tud rendet csinálni, Gol-
doni happy end-je közállapotainkat jellemző acsarkodó belháborúvá torzul.
A munkából hazatartók, szatyros anyukák bizony megállnak a gangon, nagyokat derülve élvezik a váratlan komédiát.
Király híján is van már Udvari Színház-unk, a  Pulzus Társulás  pazar produkciója remélhető-
leg minden szomorú bérház udvarára eljut! Tavasszal a turné újra indul...


A CSEMEGEPULTOS NAPLÓJA               Göttinger Pál             Orlai           Jurányi

 

Már felolvasószínházi formában is  nagyot ütött  Gerlóczi Márton  walraff-i vállalású munkanaplója, a csarnoki húspultos eladójának irodalmi szférákba emelt hétköznapi tragikrónikája.  Göttinger Pál  rendezése a "gesammtkunst" összművészeti eszközeinek bevetésével elképesztő produkcióvá hatványozta.  Mobil díszlet, bábozás,  virtuóz kellékhasználat, zene, hangmodulációk, pantomim,  na meg a legmélyebb rétegeket is feltáró, fantasztikus színészi játék.  Mindezt egyetlen személy élteti:  a monodrámai csúcsra hágó  Ötvös András.
A szomszéd nénit törlőrongyból, Joli kartársnőt papírmaszkból formázza, a beázással fenyegetett,  az alatta lakó szépséget kapucnis dzsekijéből, tucatnyi szereplőt jelenít meg egykezes bábtechnikával.
Játszik a teljes árúkészlet, virslifüzér feszül a légben, tüzelőállásban rúdszalámik meredeznek, pattog a pejsli, arat a lókolbász.  A parizertömb nyugdíjas reklamálót formáz, a véreshurkák násztáncot, az ölnyi füstölt sonka minden vágyak tárgyát, a női princípiumot.
Ötvös András  szédületes deklamációja 42 oldalnyi szövegből alkot  másfél órás permanens monológot,  melyet csak az eszméletlen hangváltásokkal életre keltett, kliensekkel vívott szócsaták és a szerelmi dialógok szakítanak meg. De felbődül a részeg szomszéd, torokhangon sziszeg az öregasszony,  szepegnek, bájolognak a lánykák, de még a szűkagyú szülők is szóhoz jutnak. Beillik egy össznépi hangjátéknak...
Tartja az erőnlétet, vadul súlyzózik,  leveti magát a hídról,  billenős teherautó-platóról zuhan a földre. Végigszáguldja az előadást,  jelenetről jelenetre forgatja el a keretes díszletet, amely hol az a bizonyos húsokkal rakott csemegepult,  hol kocsma-sarok, vagy éppen a sivár randikra váró albérleti szoba.
Mert néha azért jönnek a lányok. Az egyik a végkifejletben árulja el, hogy nem lehet, van valakije, csak most éjszakás, tűzoltó...,  a másik lelkes és boroskólát rendel, kiábrándítóancvidéki, de egyszer mégis összejön valami a házbéli ismeretséggel.
Felvonul a vevők dicstelen csapata. A ZsírÓriás ugyan tekintélyt parancsol, a mobilozva letegező menedzsert viszont móresre tanítja. Komikus, abszurd, helyenként szürreálba hajló epizódok fergeteges áradata. A rendkívül érzékenyen válogatott zene észrevétlenül árnyalja az atmoszférát, slágerek, sanzonok, dübögő tuc-tuc váltakozik.  Mikor a  szomszéd nénit tepsiben húzza ki az elfekvőbe, bachi csellószó dermeszti meg a tragikus pillanatot.
Jön a nyugdíjas hölgy, 95 Frt-ja van felvágottra, de az ötöst otthagyja borravalónak... és még mindig ez a varázsos zene szól.
A Szeretet Ünnepe hajszolt pánik,  mindenki mindent vásárol tomboló őrületben, szilveszterkor fokozódik az iram, virslihegyek tűnnek el a szatyrok mélyén,  a Csemegepultos egyre gyorsulva ordítja végtelen tirádáit, egyre veszettebb tempóban forgatva  az egész színpadot, - a diabolikus végítélet másnapján a végszó: "felmondtam."
Hipnotizáló játék,  félelmetes humor,  tébolyító szórakozás,  Ötvös András és a rendező Göttinger Pál  összművészeti remeklése.


OROSZOK               Harsányi Attila              Aradi Kamaraszínház              Bakelit

 

Ikon volt, a Lázadás Szentje. Ljubimov Hamlet-jét Paszternák Zsivágó-versét ordítva indította, torokszaggatóan üvöltve énekelt, ám a mi torkunk még jobban összeszorult: Vlagyimir Viszockij sistergő üstökös volt a brezsnyevi sötétségben. Harsányi Attila érzelmeit fekete szemüveg rejti, mindent énekesi mivoltában közvetít, a színész-költő 12 dalából épít általánosabb érvényű produkciót. Mert még Sztálin is megszólal, megismerjük borscs készítésének receptjét, beleolvasunk a  Három nővér Másájának naplójába, megsiratjuk Lajka kutyát, szembenézünk az orosz rulett pisztolyának halált pörgető dobtárával.
"Világra jönni volt-e kedvem/ Végigcsinálni ezt az életet... /Barátom mondd?  Megéri ez?"
Falamon Viszockij gyerekkori képe kutyájával: keserűen kérdő a tekintete, már akkor munkál benne az ellentmondások démona. "Csak orosz lélek vagyok. Korábban kezdtem, úgy is végzem, szellemem sokra nem viszi."
Harsányi Attila finoman rezonáló belső azonosulással, saját énjére vetíti a nyílt és a rejtett mondanivalót, az előadásmód kudarcra ítélt utánzása helyett, személyiségének hitelével alkotja újjá a dalokat. Éneklése is inkább piánó, muzikalitása széles ívekbe rendezi a veszett dallamokat, szuggesztivitása minden esetben ellenállhatatlan.
Először durva nyersfordításban hallottuk sorait a rádióban: "Fáj, hogy Krisztusnak kereszt jutott", a veszteség kínja állandóan felbukkan most is, "kusza nélküle... most veszem észre /csupán mikor ő elesett a csatában".
A Nép imádta, nem csak az értelmiség, matrózok idézték a tengeralattjáróban, ezerszer másolt kazettákon terjedt, soron kívül kapott interurbán-vonalat a telefonoskisasszonytól, /Moszkva-Ogyessza/, persze csak ilyen vidám számai jelenhettek meg Melogyija lemezen...
Felderül Harsányi Attila kedélye is - Utránnájá gimnásztyiká, Reggeli torna:
"Tíz perc csupán minden reggel/ Tód fel magad ereszd vissza.../Jobban bírod a híreket, a hazugságot s az emlékeket".
Gyűlölte a Hatalom. Ám a legyőzhetetlen népszerűség és a Taganka Színház világhíre védte. Brezsnyev főtitkárnak egyszer személyesen, négyszemközt vágta a pofájába a Farkas dalát:
"Bevérzem ellenségem s magam is halálba vetem".
Szíven üt, vijjog az ének, robbannak a szavak: "Tőrbe csaltak engem tőrbe csaltak s a kordon felé hajtanak/ de én megszegem az ezer éves törvényt/
fel a zászlókra, fel a hajtókra hát/  hasam a piszkos havat súrolja/kitörök a tiloson át".
Vihula Mihajlo páratlan alkotótársként kísér gitáron, kortárs-zenei szférákba transzponálja a zenei anyagot, bravúros szólójában oroszos népi-, flamenco-, blues-és jazz-elemekből épít lehengerlően virtuóz stílust.
Viszockij önsorsrontó életét korán végezte be a halál: "Elkártyáztam a gyenge szívem..."
Harsányi Attila előadó-estje, vers-koncertje kongeniális módon szólaltatja meg az örökérvényű strófákat, felmutatja az orosz lélek extremitását, mementóként idézi a rettegett múlt újra kísértő árnyait. Színészi, előadói, énekesi teljesítménye az Oroszok-at monodrámai csúcsbravúrjai közé emeli.


ANONIM DRÁMAHŐSÖK KLUBJA  Korcsmáros András   Teatro Surrel  AAK Stúdió

 

Pirandello-nál "Hat szerep keres egy szerzot", Korcsmáros András személyében nagyon is megtalálja. Szophoklész, Shakespeare, Moliere, Csehov és Tenesse Williams legendás hosei a függöny legördülése után csoportterápiára mennek, ahol a Száll a kakukk fészkére zord Fonénije az Anonim Alkoholisták közösségi módszerével gyógyítgatja lelki sebeiket.
A Háromból legifjabb novér, a búgócsigát dédelgeto  Holczinger Szandra  Moszkva helyett Amerikáról ábrándozik, a jelenlevok között epedve keresi, lehetoleg nem párbajhos, újabb volegényét. Oidipus vakságát napszemüveg rejti, a sántaságot imitáló robusztus Straub Péter leszázalékolt férfiassága igencsak felértékelodik. Flores Hedvig Montserrat egy kicsit túl szelíd terapeuta, de hát o színpad híján csak egy filmbol került elo.
Korcsmáros András szövegkönyve bravúros, magabiztosan játszik a ráutaló idézetekkel, csípos humorral aknázza ki a szereplok közti szópárbajokat. Tartuffe Oidipusz anyukáját emlegeti, Irina a hamleti asszóktól retteg, a dán királyfi meg nem tud vicceket mesélni. Ragyogó ötletek, mozgalmas jelenetezés, az emberi kapcsolatok bomlékony hálózata. A drámák nyelvezetének  parodisztikus kifacsarása,  Tartuffe rímesen,  Blanche hisztérikus ne-
gédben deklamál. Éleseszu szellemesség, amely merészen épít a közönség darabélményeire.
Hercegi szerepével az író-rendezo bokezuen bánik, a híres nagymonológot "Színpadon lenni, vagy nem lenni" kezdettel, virtuóz stílbravúrrá hatványozza.
Mint Álszent Úr,  Pásztor Máté fölényeskedik hetyke asszonáncokban, veszettül udvarol, ndacára cinikus cseleinek, a nézok kegyeibe színpadi hódításainál sikeresebben férkozik be.
"Nem alkoholista", de surun meghúzza a whiskey-s szelencét, hisztis felhangokkal bájolog, másodlagos frissességu femme fatale-ként csábít:  Pintér Szilvia  hiteles átéléssel hozza a  Vágy villamosának elegáns hosnojét, az álságos számítás és a kétségbeesett kiszolgáltatottság színeivel továbbfejlesztve, megállná helyét az eredeti darabban is.
A körfüggönyön a színészi munkára utaló tanulságos képek, sajnos, csak az eloadás végén tudjuk nézegetni oket, rajtuk kívül mindössze öt szék tölti be a teret, az idobeli tagolás, a helycserék és mozgások, na meg a pompás színészi összmunka révén a végig lendületes,  izgalmas produkció színházszereto szívünket magasabb pulzusszámra ösztönzi. Miután a  drámák majd mind kötelezo olvasmányok is, a legtöbben valószinüleg értik a nyílt és a rejtett utalásokat, így a darab bármelyik kőszínház kamaratermében is sikeres lenne.
Korcsmáros András a Viszlát, Föld! és a Cowboyok és banditák után immár sokadszor bizonyítja  színműírói és rendezoi tehetségét,  a  Teatro Surreal  és az  AAK Stúdió  együtt-
muködése a jövoben is még sok örömteli újdonságot tartogat a számunkra.


OKOSOK           Szegezdi Róbert            Trainingspot Társulat           Marczibányi

 

Kajzer Tivadar, Balogh Péter  aggódva hiszterizál, családja totálisan a tudálékos művészetrajongás csapdájába esett. Moliere után a társulat szabadon értelmezi, találóan aktualizálja a  Tudós nők-et, a korabeli fricskák örökérvényű telitalálatokká hatványozódnak.
A szponzori adakozás a csőd szélére juttatja a jómódú famíliát, Manyasz Erika professzor-asszony anyukájának nyaka  szenvelgéseiben egészen ferdére merevedett.  Két lányában sincs sok köszönet,  a buján erotikus Heni,  Király Kriszta  éppen elhódítja húgának vőlegényét. A vágyak snájdig tárgya  Boda Tibor, aki  Kiliti Andor koronaőrként, cikázó szemvillanásokkal ingadozik a csábos lehetőségek között. A negédesen karcos  Benya Kata Arankája mindent bedob, kivéve a blúzát, melyet ledobva áttetsző sellő-hálóba öltözik.
Szegezdi Róbert  rendezése jó ütemben komponálja meg a komikus jeleneteket, amelyek mélyén ott lapul a feszítő kérdés: mikor jön már a megváltó Vaszilij?  Keményen rajzolt karakterek, eleven poentírozás, egységes csapatmunka.
A fürge észjárású szolgálólány  manapság bölcsészhallgató,  Jobbágy Kata  a mindenttudás ritka erényével ruházza fel. Alíz kékharisnya vénlányban  nehezen ismerünk rá az elragadó szépségű  Németh Eszter-re,  gesztusvilága, hangja, mimikája  a totális belső átlényegülés is-
skolapéldája.  Aztán itt vannak a haszonleső művészek,  Mészáros András  szofisztikus hőzön-
gője, meg a kiemelkedő alakítással kirukkoló  Árvay Péter. Már a megjelenése is káprázatos! Sántha Borcsa  elképesztő eleganciájú fehér öltönye alatt arany/!!!/ ing,  az égre meredő szűkre húzott fekete szemekkel, rúzsos szájjal, decens mozgással  páratlan látványt eredményez. Dallamosan ívelő, bárgyún érthetetlen frázisok,  lassú tagolással motivált deklamáció tetőzi be a lenyűgöző összhatást, a hódolókhoz hasonlóan, mi sem tudunk neki ellenállni...
Végül beállít  Takáts Ádám, mint pénzforrás maffiózó, minden turpisság kiderül.  A furfangos öccs,  Boros Ádám  elrendezi a dolgokat,  plusz lehetőséget kap egy napjainknak szóló, agitatív monológra.  Helyettünk is kiáll a szabadság,  a demokrácia mellett, szót emel a sajtó és a letiport kultúra védelmében.  Hiteles személyisége révén töretlenül szárnyal az
annyira áhított szózat, csakhogy ezt nekünk kellene kimondani...


LESELKEDŐK         Boross Martin         STEREO Akt          Szputnyik         Jurányi

 

Az udvar sarkában kucorgunk, fejhallgató, látcső, a darab az Inkubátorház három emeletének tucatnyi ablakában játszódik. Látni-hallani jól lehet, de nincs mit. A lakóközösség felveszi a harcot a csótány-invázióval szemben, találóan castingolt, ám karakter nélküli figurák köznapi létezését figyelhetjük.
Mutatós a falra, ablakra vetített díszlet, egészen kiválóak  Keresztes Gábor  aláfestő idézet-zenéi és a billentyűs dalkíséretek.  Ásmány Zoltán és Mózes Anna  animációi dermesztő hitelességgel mutatják a gusztusos csótány-seregletet.
Darab nincs, Máthé Zsolt munkája nagyon helyesen "szöveg"-ként van aposztrofálva, bár az énekszámok textusa üdítően szellemes. A lomha cselekmény először Rainer-Micsinyei Nóra vágytól fűtött slágerében kap lábra, végre egy emberi gesztus, még ha csak a spionkodó közös képviselő absztrakt erotikájáról van csupán szó.  Pető Kata  politikus-nejének ennyi sem jut,  bele is fásul a zoknimosásba, az összes szennyest lezúdítja a harmadikról,  blues-os
áriozóval, imponáló stílusát meghazudtolva,  artikulálatlan ordítással kergeti magát az őrület-
tbe. Pedig milyen árnyaltan tud énekelni a szépséges hölgy-duettben...
Kurta Niké a lila másság teljes spektrumát uralja a jógától az aura-dilin át az állati jogok hithű védelméig, gyönyörűséges énekét briliáns halandzsa-monológgal tetézi. Az együttes minden tagja áldozatos összmunkával teljesíti föladatát, még némi zenei közreműködésre is telik. A rendező Boross Martin is a sokféle alkotóelem professzionális összehangolásáért dicsérhető, ráadásul mindent megtett a szerepvázlatok kiteljesítéséért.
Néhány pillanatra felvillannak az igazi színház csalfa szikrái , ilyen a mágikus aurájú Bach Kata leleplező tirádája, amely fenyegető okossággal, kérlelhetetlen következetességgel leckézteti meg a kisszerű aljasságot. A gimnazista nimfácska nádszál termete, delejes tekintete shakespeare-i energiával üt rést a közömbös látványosság patyomkin-falán.


PSYCHÉ-LIORONA              Fekete Réka-Thália              Bálint Galéria és Kávézó

 

Weöres Sándor hősnője elszontyolodva ünnepli a tizenhatodikat, nagyon szeretné már szüzességét elveszteni.   Pöttyös ládafiából halássza elő  piros topánkáit,  heves gerjedelem-
mel bugyijától is  megszabadul,  varázsos verssorok  ritmusára  bekövetkezik  az áhított ese-
mény, a második, immár vörös alsónemű a földre hull.
Fekete Réka-Thália  Székelyföldről jött,  Marosvásárhelyen végzett, a hagyományosabb képzés előnye  a mieinknél  direktebb hangképzés:  tisztán szárnyalnak a szavak, ezer árnya-
lat színesíti a pregnáns deklamációt. Felszabadultan kacag, dermesztő erővel sikít, az indula-
ti kitörések sem csuklanak el, a beszédregiszter energikus mélységben szól.
A szerelem gyümölcsét vörös sálként elvetéli, újra éledő vágyában aztán egész sereg újabb bugyitól szabadul meg, de a csábítás, a kitárulkozás frivolitását gyermeki humor enyhíti, az egyik illatos ruhadarabka megőrzésre is kerül egy gyanútlan nézőhöz.  A költő a leglehetetlenebb helyzeteket is bűbájos frázisokkal emeli a poézis mennyei szféráiba,  így a sógor feltüzelése a nővér szülőágya mellett is kedves kalapos pantomimjátékká válik.
Elek Ányos rendezése, térkezelése aprólékos kimunkáltsággal hitelesíti a szituációkat, monodrámai tapasztalatait, /A szerelem halottja/, invenciózusan fejleszti tovább.  A parányi pincekávézóban korlátozottak  a lehetőségek,  mégis találó világítási effektusokról beszélhe- tünk:  szülésnapi torta-rakéta,  pisla gyertyafény, lidérces ultraviola-derengés.
Képkeretbe foglalva áll előttünk egy közömbös ifjú,  aligha sejtette,  hogy ő fogja játszani a nehezen becserkészhető jövendőbelit, megadóan visszhangozza a szájába adott igenlő szava-
kat, a színésznő avatott drámapedagógusként is kiválóan helytáll.
Hallunk melizmatikus népi éneket,  a gombolós lányka-pruszlik  szűzfehér gyolcsba vált,  a végkifejletben már feketében feszül a tragédia. Az ezerarcú mimika rezzenéstelen halotti maszkba merevül, gyönyörű látomás! - és a végén újra az ének: vészterhes drámai sirató a fluoreszkáló sötétben.
Fekete Réka-Thália  sokoldalúsága, érzékenysége,  átütő szuggesztivitása nagyszerűen érvé-
nyesül a Weöresből épített monodrámában, a költészet és a színjátszás ünnepe.  Sokszor és
sok helyen kellene eljátszani, elbírna egy ötször ekkora játékteret is.


ESZTER HANGJA             Pap Gábor            Trainingspot Társulat            S8Pince

 

Néhány tantermi erőpróba után nyilvánosan idilli helyen került bemutatásra a jeles társulat (Szül! Szeret! Hal..!!!) legújabb darabja. A Palotanegyed hátsó fertályában egyemeletes házikót foglaltak el független művészek, a körfolyosón parányi mű-és próba-termek, a pincé-
ben színház.
Pap Gábor  szövegkönyve a régi idők felvételi vizsgáinak, egyetemi buktatóinak problémáit vizsgálja,  ám a protekció,  korrupció, a zsarolás és megalkuvás dilemmái manapság talán még
égetőbbek.
Az alsóbb osztályból induló Eszter felvételijén  miniszterasszonyi támogatást kap, önállósága,
igazságkereső szókimondása rövidesen a vezető-tanárral való összeütközéshez vezet.  Istár fénye oratóriumát egy feketelistás ellenzéki költő szövegére írja, a diktatúraellenes hangvé-
tel, a forradalmi hevület joggal rémíti meg a múltjában sötét foltot rejtegető professzort.
Benya Kata, az Esztert játszó  Németh Eszter és  Boros Ádám három szólamban vezeti fel a vitatott művet, utóbbi zeneszerzés-tanárként pazar dühkitöréssel próbálja elnémítani a veszélyes hangot.  Megismerjük félelmének okát,  egyszer egy titokzatos telefont kapott, amely az egyetemi állás elnyerését bizonyos feltételekhez kötötte.
A nézők itt kapcsolódnak be,  merész találgatás indul,  ki és mit mondhatott a telefonba? Nagyon jól esik, hogy a mai közönség sok mindenre gondol, csak éppen a besúgói beszervezés nem merül fel. Ez manapság talán /még!/ nem feltételezhető...
A játszók összegezik a véleményeket és a további fejleményeket ez határozza meg. Igazán izgalmas lehetőség, a színjáték eleven részesévé tesz.
A színészek pompás játékuk mellett a barátságosan könnyed kapcsolatfelvételben is nagyszerűek, mindenre figyelnek, mindenre reagálnak, mindenkit meghallgatnak.
Takács Ádám   elefántként tombol  a fegyelmi tárgyalás diszkrét porcelánboltjában,  minisz-
terasszonyi hamisságával   Manyasz Ildikó  rajzol leleplező karakterképet,  Boros Ádám  sze-
münk előtt törpül lobogó hajú forradalmárból meghunyászkodó törpeségbe. Németh Eszter
tekintetében az igazságkeresés lángjai lobognak,  míg énekében fenséges tisztaság szárnyal.
szárnyal.  Az arisztokratikus szuggesztivitású   Benya Kata  kiválóan jelenít meg egy magas in-
tellektusú, okosan helyezkedő személyiséget, csábos vonzereje szolgalelkű álnokságot takar.
Pap Gábor  koncepciója, textusa, zenéje egyaránt dícséretes,  rendezése újabb sikerre ve-
zeti az egyre ütősebb  Trainigspot Társulat-ot.


SZÜL-SZERET-HAL             Tóth Miklós           Trainingspot Társulat           Müszi

 

"Nőnek szülni kötelesség, lánynak dicsőség" - hirdette Sztálin, így gyarapítva alattvalói, gulág-rabszolgái, ágyútöltelékei tömegét.  Finomabban ma is ezt sugallja a többség:  "Fogy a nemzet, szaporítani kell." Az anyaságról csak fennakadt szemű áhítattal beszél a művészet, Kiss Noémi Ikeranyá-ja ütött meg először eltérő, merészen nyílt igazmondó hangot. A felvilágosult,  egyenjogúbb,  tanult és öntudatos nőnek  szembe kell nézni a gyermekvállalás ambivalenciájával.  Kiesni az élet, a munka eleven forgatagából, elnehezedni magányos elszigeteltségben: "Egyedül egész nap, nem szól senki hozzám, /Egyedül, ismeretlen váladékok szagában, /Ismeretlenné torzult önmagammal..."
A fiatal lány szerepében   Benya Kata   mély átéléssel,  érett eszközökkel állítja elénk a hasában növekvő "zsarnoki kis géntasak" elleni küzdelmet, "aki életre pusztít engem és önmagát".  A Mama követelőzik:  "Éjjel mosok, nappal fonok... Unokát akarok, dajkálni babát újra!",  Balogh Péter  Apá-ja kinyilatkoztat: "Istentől rendelt dolga ez az asszonynak."  "A férfinak mi?" - kérdezi a lány, "A megvilágosodás". - "Szülj te, én szívesen megvilágosodom."
A rendező  Tóth Miklós  Kiss Judit Ágnes  versciklusából formált progresszív színházi eszközökkel élő darabot.  Minden gondolathoz találó gesztusokat, érzékletes képeket társít, az együttes példás összmunkával realizálja elképzeléseit.  Boros Ádám  narrátori külső szemlélőből lép át  luther mártoni elveket sistergő szülésszé:  "Tépjétek, húzzátok, vágjátok, /A hasába könyököljetek,  /Amint meg van írva, ámen!"  A fiatal anya rogyadozó térdekkel cipeli hátára fonódó magzatát,  Jobbágy Kata  velőt rázó hangon ordítja: "Azt mondom: anya s azt hallom: oááááá!..., Nem jön ki más, csak az, hogy: oáááááá!" A férj, BodaTibor  is menekül. " Csak el innen, el/ A magam nemzette pokolból..."
A zongoránál csábító szépségként   Németh Eszter  kínál alternatívát,  énekel,  Bachot is, jazzt is játszik és lenéző mosollyal  győzi le a másikat.  A mikrofonnál,  népdalból applikált songgal bukkan fel a fekete plasztronos   Bora Levente,  hogy később operátor orvosistenségként dölyföljön: " Én döntöm el, mikor és kit operálok!... /Az ember csak hibaszázalék, Isten tűréshatárán belül."  A zenei anyag kimunkálását a  Trainingspot Társulat vezetője,  Pap Gábor  végezte, az ő érdeme az is,  hogy az együttes évek óta  töretlen len-
dülettel halad színházteremtő útján.
Az előadás az életút végpontjait jelöli ki, a szület-szeret-szül után ott vár a halál.  Fogyatkozó székek körül kergetőzve az életért küzdenek a játszók, de hiába szól  a donor-ballada:  "Haljatok meg, emberek, /Autóbalesetbe'/Motorbalesetbe'/Búvárbalesetbe',/ Adjátok májatok /Anyámnak örökre", - a Mama halálra készülődik. A "Mennyi időd van még?"
kérdésre  Manyasz Erika  válaszol: "Talán holnap elmegyek."  Még ebben a rendkívül sűrű, szédítően szuggesztív folyamatosságban is letaglózóan katartikus mondat! - És aztán a haláltánc végzetesen távolodó, kopogó léptei...
Csak a  Férjek kara  vígad:  "Húzzon óvszert a bánat, /Hegyezd meg a cerkádat! /Minden  napra egy-egy korty, /Minden évre új poronty!"  A dinnye-magzattal labdázgatnak,  trancsírozott gerezdjeit mohón felzabálják. Körbe-szeretkezik a világot, tangót járnak a fenődő kések fémes ritmusára.
Benya Kata,  akinek figurája emésztő hévvel izzik az előadás fókuszában, világgá köpi  Kiss Judit Ágnes  apokaliptikus ítéletét:  "A mellem két pénisz,  ki akar lövellni, /Így akarja a férfi, hogy szopják,  /Gyere, kis parazita, kis vérszívó, szívd csak,  /Pióca mindkettő, apa és gyerek". Keserűen összegzi a feloldhatatlan ellentmondásokat:
Gyereket szülni, aláírni halálos ítéletem,
Selejt vagyok, ha nem teszem.
Selejt leszek, ha igen.
Iszonyatosan erős textus,  lehetetlen nem idézni.  Óriási fegyvertény,  hogy a produkció abszolút adekvát a versciklus gondolatiságával, a vizualitás érzékletességébe transzformálja annak gazdagságát.  Tóth Miklós,  akire már jó tíz éve felfigyeltünk nyíregyházi Oidipusza idején, aki a  Kává-ban is remekelt a  Digó-val és a  Bábok-kal, kiemelkedő rendezéssel, min-
taszerű színészvezetéssel, nagyszerű társulattal alkotta meg  az évad egyik legjelentősebb független előadását.


NEM ÉN...                Rokka Társulat                 LMBTQ Fesztivál                 Kazán
 

Nem tudós bácsik, pszicho-nénik okoskodnak itt, a KIMI huszonévesei mutatják be a másság, a különféle szexuális orientáció problémáit . Maguk alkották meg a szöveget megfigyeléseik, tapasztalataik alapján, ifjonti éleslátással, páratlan kreativitással. Közös munka: színre lépésük időrendjében, egytől egyig fel is soroljuk őket.
Bukiban megismer egy "kissé ribancos" lányt, a szimpátia működik, a kémia kevésbé: Peller Cintia, aki később álarcos náciként is remekel, megrökönyödve utasítja vissza az együttalvási ajánlatot . Keserű Imre,  a legendás fejdíjas szentesi drámatanár Magyar Apaként kesereg, "jó tanuló-jó sportoló" fiacskája alternatív színjátszóvá züllött, seprűnyéllel éli meg homokos
homokos fantáziáit.
"Sárgadinnye fölfutott a görögre, /el kell válni kis angyalom örökre" énekli  Nagy Kata, öli a féltékenység: életének Nagy Nője, rajta kívül a férjébe is szerelmes. De legalább van valakije, míg a majdnem celeb, all round tehetség Forgó Rebeka sikertelenül próbálkozik hűvös barátnőjénél. Monológja briliánsan ütemezett szünetekkel telített, bizony nehezen
tudnánk ellenállni...
Míg a bajszos zöldálarcosok a Pride szétverésére készülnek, a szivárvány-maszkban ékeskedők gyengéd félelmeikkel vívódnak. Talpig decens rózsaszínben  Mándy Zsófia,  a 23 éves szűz tervezgeti hasonlóan érintetlen lovagja ágyba vitelét, de hát lehet, hogy "Marci meleg..."  Pap Katika  háziasszonya  nem tudja elképzelni,  hogy férfi férfibe is  lehet szerel-
mes, azt meg végképp nem, hogy hogyan csinálják?!?
Nagyon érzékeny, nagyon szellemes, nagyon őszinte és igaz produkció! Joggal került az LMBTQ Fesztivál programjába, az sem véletlen, hogy azonnal, ott helyben meg kellett ismételni! (Így élvezhettük kétszer is...)
"Jajj Istenem, hogy búsulok, /Hogy az utcákon mind sírok" - kezdi tenorban  Erdős Bence, majd egyre feljebb modulál, keresi a hangnemet, keresi rejtőző identitását.  Falzettig merészkedik, végül elbátortalanodva natúr baritonba süpped vissza.  Malgasi Dalma csalá- di illről álmodozik,  Belváros, kutya, gyerek, férj:,  "Csak most már beleette a fejembe magát
ez a. az érzés..." De még a biszexek élete sem könnyű!  Nyáry Pál  hiába próbálkozik tai-chi-s lazasággal Szabi barátjánál.
Reméljük, a jövőben újabb és újabb produkcióival várhatjuk a Rokka Társulat-ot, amelyet ,,az egymás iránti őszinte gyűlölet és szánalom tart össze".


KÉT POGÁCSA BESZÉLGET                             Fejér Máté                               KIMI

 

Beterel a nézőtérre, csacsogva szóval tart, miközben ledéren átöltözik, kicsit túlsúlyos, kicsit vaksi: energikus lány, aki barátját várja.  Alaposan letolja a késésért, dühében szivacsból hajtogatott házikójába bújik, a Batman-papucs ajándékot is visszautasítja. A kedves viccelődés komoly kiborulásba torkollik, a fiú, az állandó közbeszólások miatt, képtelen befejezni a két pogácsáról szóló történetet.
Gács Bence  szimpatikus, megnyerően okos, barátságosan elbeszélget a nézőkkel is, színészi kvalitásait nagyívű kitörésekben mutatja meg.  Keményen ellentart  Forgó Rebeka Sára elsöprő erejű hisztizésének,  ez a Rebi úgy visít, nyög,  ordít és hahotáz, hogy a százéves is-
kola méteres falai is beleremegnek.  Ám némajátékai sem akármilyenek, egyetlen frivol gesz-
tussal elintézi a "szék-erotikát", végtelen percekig töpreng ujjaival a térdén zongorázva... A fagyizás kenős-nyalós bohóctréfába hajlik, tocsogva locsog a tüneményes duett.
Az alapötlet a rendező Fejér Máté-é, a vázlatos szituációk közös munkával érlelődtek frappáns jelenetekké, a színre állítás alakította ki a végső formát. A KIMI, a Keleti István nevét viselő művészeti iskola meghatározó bázisa az alternatív szcéna utánpótlásának, növendékeivel állandóan találkozunk a különféle társulatokban. Ez a triumvirátus is méltó a tanoda hírnevéhez, ez a produkció is jóval több, mint egy vizsgamunka.
A soron következő veszekedést halánték-masszázs oldja, a békítő pizza-lakomának azonban rosszullét a vége. A hátizsákból egyre izgalmasabb dolgok kerülnek elő, még egy fúrógép is: jól beválik léggömbpukkasztásra. A lökdösődés ölelkező táncba fordul, de azt a pogácsás viccet nem sikerül befejezni. A kiegyensúlyozott harmóniát megtestesítő Gács Bence el-
csigázva jelenti be a véget.
A rendezésben remeklő Fejér Máté gyönyörűen kijátszott, oroszos befejezéssel koronázza meg munkáját, feltakarítanak, összecsomagolnak, lassúdad kihátrálnak az ablakon át látható udvarra. Bencének végre sikerült elmondani, hogyan is beszélget az a két pogácsa, a lánynak hosszú percek után"leesik": - akkorát kacag, hogy még a Szondy utca illatos jázminjai is mosolyogva bólogatnak...
De még mindig van benne: a szűnni nem akaró taps után még egy meglepetés vár ránk, legyen ez a következő előadások titka!


HELENÉ                           Karsai György                          Sanyi és Aranka Színház

 

Hűha!!! Nemrég láttuk az Oresztészben isteni szépségű Helenét, akiért tíz évig ostromolták Tróját, erre most Euripidész darabjában kisül, hogy ott se volt!!! Vágyakozva várta édes urát a békés Egyiptomban, legfeljebb a király szerelemi ostromától kellett tartania.
Az Ókori Görög Drámák beavató sorozatának nyolcadik állomásán Karsai György  ismét lebilincselő stílusban elemzi a politikai-magánéleti szövevényeket. Újra megvilágosodik a mitológiai családfák ágbogas hálózata, életközelivé válnak a koturnuson ágáló figurák.
Az eddigi darabok Jolly Jokere, az ifjú all round színész,  Nagy Dániel Viktor hajótöröttként hozza a hírt, megjött Menelaosz, a trójai győztes, aki hazafelé tartva egy pszeudo-Helenét hurcol magával. Gazsó György azonban ismeri a görög drámák felismerési jeleneteinek koreográfiáját, némi értetlenkedés után boldogan öleli magához igazi hitvesét.
Feledve a papirusz-ízű tandrámák unalmát, nagyokat derülünk a találékony magyarázatokon, kedvtelve lubickolunk a pompás alakítások özönében. Lukáts Andor minden alkalmat megragad a komikum felé való mesteri terelgetésben, a játszók virgoncan élnek a ritka lehetőséggel.  Cseh Judit  szigorú kapusként, jószándékú öregasszonyként egyaránt hiteles,
az akrobatikus légmunkájáról elhíresült Szávai Viktória szilárd talajon állva is fenséges erővel sugárzik, a világra szóló szépsége mellett  legalább annyira okos Helené szerepében.
Dekadens slafrokjában kap kosarat Nagy Dániel Viktor egyiptomi királya, de mintha hagy-ná is magát becsapni, hiszen annyi zsenge kisasszony várja nászra epedve...
Van még hátra vagy kilenc, ám úgy tűnik, hogy végzetesen beleszerettünk az annyit szidott ókori görögökbe. "Az antik hős vagy sír, vagy gyilkol"- állítja Karsai György tüneményes levezetésében, mi pedig nevettünk és okulunk.


AKÁRKIK             Ficzere Béla               Manna             Tantermi Színházi Szemle

 

Kilóghat bárki a sorból, bárki lehet "más". A bigott katolikus, az autista, a meleg, a cigány, a kerekesszékes.  Szabó Borbála  hat gimnazista szereplőt mozgat jellemző szituációkban, a szúrósra hegyezett röpke jelenetecskék kaleidoszkópja  tág spektrumban tárja elénk az intolerancia eseteit.  Heves szócsaták, kiélezett sértések, félperces összecsapások. Káprázatosan tömör dialógusok, túlzásokat kerülő, ám abszolút hiteles diák-nyelv, humor-villámok a tragikum sötét felhői között.
Ficzere Béla  rendező alaposan megmozgatja színészeit, a sapkával, sállal jelzett alapfigurák mellett jut mindenkinek felnőtt szerep is,  a szülőket, tanárokat,  a doktor bácsit, pszichonénit is ők játsszák.  Kőszegi Mária celeb-sikerekre áhítozó, súlyosan extrovertált bulimiás, zabál és kihány,  de sokgyermekes anyukaként álságos jósággal eteti családját. Merev nyakkal értetlenkedik az autista  Jászberényi Gábor,  öntudatlan áldozata az osztály-
társi és a tanári elutasítottságnak.
Maga az előadás nem interaktív, száguldó iramban, egyvégtében pereg le előttünk, a nézők a később kapnak lehetőséget. Valamelyik szereplő helyzetébe képzelhetik magukat, megírják naplójukat, rajzzal ábrázolják a problémát, tanácsaikkal segíthetnek.  Az egyik fémmunkás szakközépben például a deréktól béna lánynak kerekesszéke felturbósítását ajánlották fel...
Látszólag a legelőnyösebb tulajdonságok  Réti Adrienn-ek jutnak:  szőke, kékszemű, jómódúak a szülei, okos és szép, - csak oxigénhiányos születés okán mozgáskorlátozott. Nyomorékozzák, ki akarják zárni az iskolai Ki mit tud-ból, szülei meg állandó korholások mögé rejtik keserű csalódottságukat.  Sugárzó erővel énekel,  a szuggesztív alakítást érzékletesen
nyalja az irigyelt külső mögött búvó tragikus sebzettség.
Cikázó mozgás, gunyoros szemtelenség,  fürge észjárástól fénylő tekintet,  a cigányfiú, aki arcátlanul sérteget,  keményen ellenáll, ha vádolják,  nem lop mobilt, de egy kóbor ezres csak a markába ragad néha.  Sütő András Miklós sokszínűen kidolgozott figurát formál, de magyarbunkó buzizó apaként is félelmetes, - nem szívesen ebédelnénk vele.
A kontyosan szigorú bigott  Sipos Vera  szimpatizál harmonikusan szelíd,  visszafogott viselkedésű osztálytársával,  az óvatos közeledésből ebédmeghívás lesz.  A terített asztal fölött melegeket gyalázó szitkok röpködnek, a vendég nagyokat hallgat, a lány a keresztény toleranciára hivatkozik. "Őt is ezzel gúnyolják, pedig nem is, ugye?" - néz rá Horváth Zoltán-ra, aki egész alakításának teljes belső átlényegülésével, rezzenéstelen némasággal mond igent.
Célzatosan tantermi a produkció, de biztos, hogy némi bővítéssel  Szabó Borbála  briliáns textusa,  Ficzere Béla  rendezése normál színpadon is kiválóan megállná a helyét.


MIELŐTT AZ ÉJ LESZÁLL!           Benkó Bence-Fábián Péter         k2          Jurányi

 

A szecsuáni jólélek romantikázott már piros ruhában,  Kaposváron a trafikocska telefonfülkényi volt, a Piccolo Teatro-ban  a vízárus Wang a horizonton emelkedő hajnali Napkorong rózsaszínjében tolta triciklijét. A k2 két ifjú mágusának elég egy szobányi csupasz tér, hat szereplő fekete trikóban, pittyegő sansula, zümmögő zenetál, pentatonnyi fadob. - És úgyszól  Bertolt Brecht  céltudatosan szikár szövege, mint még soha!
A három napszemüveges istent földi szerepekben is viszontlátjuk,  Horváth Szabolcs fülelő szomszédasszonyként intrikál,  Rózsa Krisztián okoskodó rokon és szoknyácskás örömanya, Jerger Balázs   asztalosként, szerelmes borbélyként  egyaránt megvillantja szúrósszemű agresszivitását.
Benkó Bence és Fábián Péter   csalhatatlan érzékkel  teremti meg a szituációkat,  a legjelentéktelenebb mondat is találó értelmezésben realizálódik,  a tiszta deklamációt leheletnyi gesztusok kísérik, a jelenetek tempója és tagolása tökéletes szerkezetté épül.
A vízárús  Borsányi Dániel narrátori szerepén kívül alakváltás nélkül követi végig a történéseket, a külsőségektől megfosztott stílusba  magától értetődően illeszkedik naturálisan vörösre vert alsókarja.  Pallagi Melitta   első megjelenése megszenvedett törékenységet, naiv együttérzést, született jóságot mutat.  Nagybácsiként sem szorul  maszkulin külsőségekre, a rákényszerített szerepjátszás mélyről átélt megmutatása, az éles szembenézés, a felcsattanó keménység hitelesíti, nem a nadrághúzás.
Azt tartjuk Bechtről,  hogy tanmesemondó, racionális és kiszámított, - de azonnal homályba zuhannak a gondolatok, amikor megérezzük a szerelem viharának előszelét. Az álnok pilóta,  Domokos Zsolt  igazi manipulátor, égnek emelt orral bűvöli el áldozatát, aki csak arra vár, hogy végre célra találva feltörhessenek  soha nem volt érzelmei. Sen Te átlát a szitán, ám az őrült vágyakozás a jóra és szépre letöri a kétely ellentmondásait.
Az egyetlen lány a bandázó férfitömegben lenyűgöző sugárzással játssza a vállaltan vak szerelem tragikus stációit,  de még ennél is  magasabbra emelkedik  az anyaság szentségé-
ben. Egycsapásra eltűnik a  "Micsoda város ez" Charlotte Corday-i szorongása,  szárnyaló sza-
vak jelentik be  egy kis ember érkezését.  Pallagi Melitta  ezerarcú alakítása a női,  az asszo-
nyi, az emberi lét  totális spektrumát tárja elénk,  elementáris songja  a produkció nyolcez-
res csúcsainak katartikus betetőzése.
Az önálló társulattá előlépett k2,  az író-rendező páros  Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével röpke évek alatt  a független szcéna egyik legfontosabb együttese lett, minden előadásuk újabb és újabb területeket hódit meg.  Hiperszonikus alkotókedv, töretlen lendület,  az egyéni energiákat hatványozó csoportkohézió: lassan már semmin sem csodálkozunk, csupán még inkább felcsigázott érdeklődéssel várjuk a következő csodát!


LELÁNCOLT PROMÉTHEUSZ             Karsai György         Sanyi és Aranka Színház

 

Tudjuk, az örökérvényű drámák mindig aktuálisak, de hogy  Aiszkhülosz egy az egyben reflektál napjaink dermesztő belpolitikájára, az mégis meglepő.  Karsai György  most is lebilincselő bevezetőjében figyelmeztet a darab cselekményszegény "unalmára", a gazdag nyelvezetű dialógusok azonban rendkívül izgalmas és szórakoztató előadást teremtenek.
Szegény  Lukáts Andor rendezőt főisteni parancsra láncolják a sziklához, moccanás nélkül tűri a korlátozottságot, követendő példát mutatva nagynevű pályatársainak.  Héphaisztosz, Hegedűs D. Géza piacozásból beugorva, teli bevásárlókosárból szedi elő szerszámait, hogy kovácsolt vasakkal rögzítse a kínzóan szorosra húzott köteléket.  Együtt érez, de távolságtartóan mentegetőzik, csupán jelentéktelen láncszem ő a felülről irányított megtor-
ló gépezetben. Egy személy tripla hatványon,  belép a Kar,  Pallagi Melitta , heves empátiá-
val ki is kel a zsarnokság új undokai ellen.
Karsai professzor  eredményjelző táblán összegzi a  Jók-Rosszak arányát,  az  Erőszak és az Erő segítő közreműködése révén, pillanatnyilag 0,5/3 az állás, Prométheusznak rosszak a kilátásai.  Vízhatlan köpönyegében  Ókeánosz  is negtívan befolyásolja az erőviszonyokat, levegőnek nézi segítőkész leányait, emgedelmes hűbérese az isteni klánnak.
Az állatvilág sem marad tétlen,  bögölyűzte tehénke botladozik elő,  szerencsére hamar ledobja maszkját,  Móga Piroska  áradó deklamációval panaszolja szenvedéseinek stációit. A Boszporuszt megúszva járja be  Európát, Ázsiát,  végül is a fekete egyiptomiak között talál menedéket.  Ám az ő utóda lesz 1300 év múlva Héraklész,  aki megszabadítja az embereknek
tüzet hozó hőst.
Az athéni demokráciát mindvégig a diktatúra fenyegette, drámánk nem véletlenül van megtűzdelve akkurátus zsarnokság elleni kirohanásokkal .  Be is toppan a kedves Vezér: Zeusz égi küldötte: Hermész, óvatosan fürkészi a kamerák helyét,  eligazítást mobilon kér a Nagyfőnöktől, nyájas szavakkal tolmácsolja az elutasító üzenetet.  Nagy Dániel Viktor az apparátcsikok kaméleonarcával, csinovnyikfürgén abszolválja a parancsot,  komikai csúcsra lendítve a nagyszerű produkciót.
Hat kettőre vezet az ellentábor, a megszabadított  Lukáts Andor  oszt-szoroz, ki is jön az ominózus 2/3, az átkozott kétharmad...  Mit tehetünk másfél ezer évig?!? Tovább járunk a Sanyi és Aranka Színház,  Karsai György vezette, sorozatosan legendás ógörög drámaóráira.


IRTÁS                      Horváth Csaba                   Forte Társulat                  Szkéné

 

Horváth Csaba  esetében két szót felejtsünk el:  "Táncszínház" - "Mozgásszínház". Nem! Ez a korszerű SZÍNHÁZ, csak így, simán.  Helen Edmundson erős textussal, találékony dramaturgiával megírt darabja végül is  teljesen hagyományos, ráadásul történelmi, de nem
lett átigazítva, koreografálva,  csak, "csak" az alkotó egyéni stílusában,  saját színpadi nyel- vén realizálódott.  A szavak és szituációk erejét  gesztusok, fizikai elemek, mozgáskombináci-
ók hatványozzák, nagyságrendekkel sokszorozva hatásukat.
Cromwell, az angol forradalom hőse rövid úton diktátor lett, az írekben találta meg az angol egység megszilárdításához szükséges belső ellenséget, módszerei számunkra nagyon is ismerősek: vagyonelkobzás, kitelepítés, népirtás. Fejpénz: Egy Farkas = Hat Font,  Egy Ír: ugyanannyi. De az utóbbi többet ér: földjét, házát, pénzét is szét lehet osztani!  És ha a férj angol, ám a feleség bennszülött, előbb-utóbb családon belül éleződik ki az ellentét.
A homokzsákból épült házat lerombolják, a színpadot barnásvörös föld borítja, a farkasok fenyegetése nyüszítő behódolásba vált,  a plasztik-ruhák vöröse-feketéje, a zene vijjogó fájdalma a rettegés sötét atmoszféráját teremti meg.
Horváth Csaba  együttese darabról-darabra bővül,  a régiek és az újak anyanyelvként bírják  a test, a hang, az átélés és a mozgás  egyenrangú egységét megvalósító játékmódját.  Nagy Norbert  skót dudával imitálja  a csecsemőhangokat,  Pallag Márton  alkati erejét árnyalt deklamációja fokozza,  Zarnóczai Gizella  karizmatikus létezése súlyos ellenpontja az örvénylő mozgásoknak. Andrássy Máté  főúri figurája a kompromisszumból születő árulás ellentmondásos szobra, a lázadó nép fia a fojtott indulatú  Kádas József. Az ő hozzáállásuk a Tavasz ébredésétől datálódik, tökéletesen művelik  a  Forte Társula t sajátos stílusát. Azóta
játszik  Földeáki Nóra is, aki több éves kihagyás után még az addiginál is magasabb szinten folytatja. Töredezett szavai, megtört tekintete a rabszolgahajón felejthetetlenné teszi megrázó alakítását.
Ne nevezzük koreográfusnak:  Horváth Csaba  unikális rendezésének a mozgáskombinációk csak a legkisebb összetevői  a tér,  a díszlet,  a zene és a  színészi játék alkotta összművészet színpadi univerzumában.  Az emblematikus főalak:  Krisztik Csaba, a kegyelmet
nem ismerő Kormányzó. Tértölelő vetődésekkel gyűri le a farkasokat, éles replikákkal veri vissza a belátást kérő, racionális érveket.  Minden írt felkötünk,  mindenüket bekebelezzük, a családokat a senki földjére, a kóborlókat Barbados szigetére űzzük! A legyőzött ellenfél örök ellenség:  el kell pusztítani! /Ismerős igék, a XVI. századi recept ma is beválik.../ Minden mondatot heves gesztusból indít.  Pózba merevedő piruett, villámgyors elhajlás, káprázatos forgások élesítik a szikrázó szavakat. A hipnotikus tekintet, a fenyegető csöndekkel keményített frázisok, az energiától túlfűtött fizikum démoni erejűvé teszi az utolérhetetlen ifjú színész elképesztő színpadi létezését.
És van még újabb csoda is!   Még e.h., de már első megjelenése figyelmet kelt. Pedig akkor még boldog anya,  szerelmes feleség,  a váratlan események azonban  rögvest előhívják drámai tónusait. Habozás nélkül, gyalog siet a testvérként kezelt, távoli kikötőbe hurcolt szolgáló után, beverekszi magát a kormányzó elé, letépi ruháját, térden állva könyörög.  Gyűlöljük a színpadi pőreséget,  de ez nem az!  A meztelenség itt a totális odaadás, a teljességében felvállalt emberség szimbóluma,  Ostorházi Bernadett  doboló alakja eleven tiltakozás, az égő tűzoszlop felkiáltójele, játékának mágikus aurája bukásában is egyértelművé teszi tragikus győzelmét.
Az utolsó képben  Fehér László, akit előzőleg a hatalom szolgai és bírói megtestesüléseként láthattunk, legyilkolt írként a föld alá veti magát. Szó szerint: döbbenetes látvány, ahogy a hullámzó talaj alatt kúszva  ledöfött szívként pulzál az utolsó dobbanásig.


WOYZECK                   Szilágyi Gábor                    Képzetlenek                   MÜSZI

 

Szimpatikus bevállalás a társulat neve:  Képzetlenek.  Valóban nem gyakorlott játszók,  de sokkal fontosabb,  hogy nagy energiákkal,  szorongás nélküli,  ösztönös rátalálással játszanak. A produkció erénye  Szilágyi Gábor különleges rendezői koncepciója, amely a lehetőségekhez képest meglehetősen magas szinten valósul meg.
A töredékes darab képei  kreatív módon vannak kezelve:  egy őrület gyilkosságba torkolló fejlődéstörténete párosul a Hatalom embereinek  talán még veszélyesebb paranoiáival. A szereplők kiválasztását nyilván megszabták az adottságok,  de a típusok önmagukban beszédesek.  Marie,  Gönczy Barbara  mindenki macája, esendően kiszolgáltatott, talán csak a szép szál Tamburmajor, Kámvás Bálint  kellene neki, ha választhatna.
Egy szál deszka a díszlet, arra pisálnak, amőgé bújnak, azon táncolnak, azon fekszenek. A világítás és a zenei effektusok mesteri kezelése  kiválóan tagolja a jeleneteket,  váratlan  hatásokkal fokozva a növekvő feszültséget. Izgalmas szituációk,  lendületes tempó, a rendezői ötletek pontos kidolgozottsága. Nincs szükség a homoerotikus borzalmakra, elhagyható minden egyéb brutalitás, elég a nagyon jól ábrázolt, megalázó lelki terror.
A Kapitány,  Nemes Gusztáv és az Orvos, a feminin  Berkes István  kíméletlen agresszivitása éppen eléggé indokolja a leggyengébb ellen irányuló, kétségbeesett tettet, amellyel Woyzeck  önmagát is megsemmisíti.  Keindl Péter-ben  a kíméletlen önfeltárás  krisztusi gesztusa figyelemre méltó,  ez egyben  Szilágyi Gábor  markáns színészvezetésének is dícsé-
rete.
A produkció a független színház hatalmas tartalékait bizonyítja:  ebben az esetben nem egyes alakítások, hanem az együttes összeforrott játéka, a rendezői elképzelés ereje és a megvalósítás hitelessége kelt további reményeket.


EURIPIDÉSZ: ANDROMAKHÉ               Lukáts Andor         Sanyi és Aranka Színház

 

Karsai György  "Ókori görög drámák" sorozata után  igazán időszerű volt már egy egész estés színpadi előadás is,  Lukáts Andor  merészen egy ismeretlenebbet választott,  a tragé-
dia mögött megbúvó komikumot is felvillantva.
Székely Rozi, a szegény elűzött Andromakhé  keserves sirámokban ecseteli szenvedéseit, kegyetlen úrnője,  Szilágyi Csenge  szigorú fogságban tartja, melyet egyáltalán nem enyhít a bájos  Móga Piroska  együttérzése. Sziszegő szipirtyóként  Andruskó Marcella újabb oldaláról mutatkozik be,  az expozíció találékonyan ágyaz meg két hatalmas férfiegyéniség röhejbe fúló összecsapásának.
Nagy Dániel Viktor  sokoldalú kiválóságát, a Sanyi és Aranká-n kívül és belül, már régesrég megismertük, de most olyan partnert kapott,  aki mondatainak súlyát öregesen sunnyogó, ám annál keményebb riposztokkal hatványozza.  Pallag Márton, a Színművészeti Fizikai Osztályának végzőse, robusztus energiákkal,  aláló karakterrajzzal hozza  az aggastyán apóst,
kettejük szócsatája Euripidész,  a rendező  Lukáts Andor és a játszók páratlan remeklése. Szofisztikus elmeéllel, a groteszk humor kacskaringós ösvényeit járva,  újabb és újabb gondolati csavarokkal próbálják igazukat bizonyítani, tartósan terhelve nevetőizmainkat.
De a folytatás is tartogat meglepetéseket. Miklós Marcell  markáns jelenléttel abszolválja figuráját,  a színiegyetemista  Jéger Zsombor  pedig  magabiztos játákával  tűnik ki.  A meg-
mentő kékesen derengő,  angyali fényben lép elénk:  Fekete Réka-Thália  gyönyörűséges
deklamációval,  sugárzó szépséggel testesíti meg a  Jó diadalát,  szuggesztív lénye mennyei
felkiáltójelként tetőzi a nagyszerű előadást.


M.ORSZÁG GYERMEKEI      Benkó Bence-Fábián Péter    k2     MODEM  Debrecen 

 

Egyszem újabban épült múzeumunkban,  (MODEM /Debrecen/),  még a Föld szintjén fogad Piti Emőke  őszhajú angyala, kéri, hagyjuk el hétköznapi gondunk-bajunk,  kövessük őt fel  az égi lajtorján. A köztes felhőszinten megszabadulhatunk alantas anyagcserénk vágterméke-
eitől is,  feljebb már az angyalok kórusa vár.  Szakács Hajnalka  szopránja szárnyal a szférák
Horváth Szabolcs  alkotta zenéjében, a kórus az idilli boldogság békéjét zengi.
Terített asztalnál illatozik földi létünk Utolsó Vacsorá-ja, nekünk Boros Anna méri sugárzó mosollyal a paprikáskrumpli Mennyei Manná-ját. Szikvizes Nektárral koccintunk, a palacsinta nem egészen illik a paradicsomi menübe, talán a sompolygó Lucifer csempészte elénk.
Mi is a beöltözünk  Domokos Barbara angyaljelmezeibe és  Rózsa Krisztián kalauzolásával át-
szellemülten bolyongunk tovább.
Nincs itt Színház, nincs itt Színész, az Üres Tér-ben, 32 kottatartón Lucia Marneanu grafikái
érzékletesen jelenítik meg  az ABC-t,  míg lilás fényben  csontokból kirakott  M.ennyország
felirat ragyog.
Eldugott zugban angyalkák utánozzák a TV-ben táncoló csontvázak és Micky Mouse mozdulatait,  Kátai Kinga és Pallagi Melitta gyermeki bájjal zümmögi a felhőtlen gyermekkor
dicséretét.  A belső udvar fölött futó gyilokjáró szűk folyosójában  már csak magunkban görnyedünk karszékeinkbe, már Üres Tér sincs, előttünk a Paradicsom Télikertjének pálmafái hajladoznak,  lebegőn zúgó csönd ölel,  tényleg kiléptünk Való Világunkból  a Nihil békéjébe. A hosszú expozíció  performális történései belső békévé oldják a földhözragadt feszültségeket, könnyek fojtogatnak,  ez lenne a teljes boldogság?  A Semmi, a Nemlét, az a megkomponált Unalom, amelyről Bach kapcsán Pilinszky beszél?!?  A M.ennyország, amely csak a büchneri kontraszt kedvéért van, hogy tudjuk, mi a Pokol?
Be vagyunk a sötétbe zárva, ám váratlanul egy felháborodott néző  töri meg a csendet, ki kell mennie pisilni, a kapuőrző arkangyal azonban nem engedi.  Krajcsi Niki elszántan védel-
mezi az isteni tiltás abszurditását,  a vita hevében azért megtörik egy kissé, bevonulhatunk a tárgyalóterembe, ahol a nézői kilengés bűnöse áll a bíróság előtt. Nehézkesen bár, de álságos felmentő ítélet születik,  elrettentés végett viszont, az Úr elé kerülve,  bepillantha-
tunk szörnyű jövőnkbe.
Az Atyaisten,  a Kedves Vezér  babzsákokon ugrálva grandiózus fingó-repertoárját mutatja be, kézzel-lábbal,  térddel, fejjel bökdösve,  brutális hangképzéssel variálva ízes alhangjainak tágas arzenálját.  Először a protestáló néző kérdéseire csak  szellentésnyi válaszokat ad,  majd fölényes gőggel utasítja vissza vádjait.  Félelmetes intenzitású posztmodern közhelyáradat zúdul ránk, színházi utalások, irodalmi asszociációk,  bárgyú politikai szólamok. Beckett és Brecht, Shakespeare és Bulgakov szavai röpködnek, az útszéli humor kontrasztál a magas irodalommal.  Borsányi Dániel  virtuóz komikusi vénával  támadja röhögőizmainkat,  erőteljes színekkel festi meg  a kényúri bunkóság portréját.  Megkapja magáét tőle a közönség is, amely mindent bevesz, semmit se kérdez, meg idejön, amikor ennyi pénzért egy igazi színházba is elmehetett volna...  Mestermunkájára dicséretként leginkább kedvenc szavajárása illik: "Ez az! Ez az!!!" A lázadó egyén szerepében  Viktor Balázs vöröslő fejjel ágál, szenvedélyes kirohanásokkal ostromolja  a pöffeszkedő hatalom bástyáit. A két színész három síkon brillíroz: az uralkodó és alattvaló mellett az istenség és az ellentmondó Lucifer párosát is megjelenítik,  egymásnak súgva,  végszavazva pedig  még azt is eljátsszák  színész-
ként, hogy színészek... Óriási!
Ahogy az író-rendező  Benkó Bence és Fábián Péter  koncepciója, szövegkönyve, színészve-
zetése is,  amely az összeforrott együttes  energikus munkájával teszi újszerűen feledhetet-
lenné a minden ízében eredeti előadást. Ilyent még nem láttunk, az elképzelés kimunkálta sajátos formáját, mely a performansztól, az environmenten át, a színjátékig használta eszkö- zeit, hatásos egységgé ötvözve a legtávolabbi elemeket is.
Debrecenbe kéne menni!!!  A  k2  helyspecifikus produkcióját aligha láthatjuk máshol...  Hacsak a  Szépművészeti Múzeumot  nem ajánlja fel a szókimondó kortárs színházért köztudottan rajongó kulturális vezetés...


NEMZETI VEGYESBOLT                             Dömötör Tamás                           KOMA

 

Mai valóságunk beemelésével  Dömötör Tamás  jó érzékkel tágította az eredeti Shop-Stop  filmsztori dimenzióit, az amerikai videotékát  az egész rettenetes magyar kócerájt jelképező népnemzeti vegyesbolttá alakítva. Tombol a szexis szókimondás, ám a zsigeri promiszkuitás komikumánál  sokkal erősebben rémít a hivatali packázásba rejtett alattomos maffia-önkény.
Érsek Obádovics Mercédesz  végtelenített szalagként sorolja  a törvény abszurd kívánalmait,
Mohácsi Norbert  tanítóbácsisan korholó hangsúlyokkal figyelmeztet  a trafikkoncesszió kö-
telmeire: "Dániel! Dániel!"-jét kottázni kéne.
A boltosok lázasan falazzák ketté a Sóhaj Videótéká-t a kisvegyestől,  a kettős bejárat homályos üvegén, a fórsriftos cégtábla mellett már ott virítanak a mocskolódó feliratok. Lassan exponálódik Dante,  Hajmási Dávid  konfliktus-hálózata,  a világszép Jennifer elhagy- ta, de mégis  állandó telefonkapcsolatban kelti a reményt, a jelent  Szvetnyik Kata  ebédet
hozó, továbblépésre sarkalló hétköznapi napsugárkája képviseli.  Bolti mindenesként Sára, a szoliddá szelídített Pallagi Melitta szolgál, bevásárol, lót-fut, szorgosan malterozza a téglát, miközben krisztusi Kristófja,  (Jaskó Bálint  parádés karakter-alakítása!), folyvást vallási köte-
lezettségekkel nyaggatja.
Jönnek -mennek az ellenőrök és a vevők,  Felhőfi-Kiss László a pongyolásan, papucsosan csoszogó tragikomikumot hozza, az elképesztő lazaságú drogos lány,  Piti Emőke  brechti songokat rappelve  tagolja a jeleneteket. Brutál-erősek a  Baqais Ádám  enjambment-okban
indázó dalai,  csakhogy képtelenség élőben felfogni őket,  mindenképpen meg kéne kapni őket a végén, nyomtatásban...
Dömötör Tamás  rendezése,  Szili Péter  akkurátusan bekellékezett díszletében,  biztos kézzel bontja ki  a cselekmény  lassan összeérő szálait.  Hétköznapi a tempó,  ám a mélyben ott lappang az ellentmondások sűrűsödő szövevénye. Váratlanul állít be Tolnai Hella, gyönyörűen felépített, tökéletesen játszott csábítási játszmájában remekel, szépségével ál-
cázva számító fondorlatait. A látszólag felületes, szélsőséges tettekre képes videótékás Oszi,  Domokos Zsolt  pergőnyelvű figurájában, könnyedsége ellenére pontosan érzékeli a szituációkat, zsonglőri fürgeséggel dobálja sörösdobozait és magát, észrevétlen trükkökkel manipulálva a többieket.
A váratlan végkifejlet forgatagában az addig engedelmes kisegér,  Pallagi Melitta  vulkánikus kitörésben szikráztatja robbanékony energiáit,  tétován rendeződnek a konfliktusok, a tüneményes  Piti Emőke utolsó songja zárja a nagyszerű előadást.  Dömötör Tamás  vezeté-
sével a  KOMA Társulat  érdesen komikus,  metszően  politikus komédiával koronázza meg az Óévet.                                                                                                    


 

    

                                          2 0 1 3

MAMELOSN                  Borgula András                 Gólem Színház                 Thália

 

Úgy tűnik, a kivándorlás témája nemcsak minket érint.   Marianna Salzmann  színművének témája magyar, általánosabb érvénnyel az identitáskeresés drámája. A nagymama a Kádár-rendszer aktivistája volt,  az anya is itt él, a lány már messzebbre vágyik.  Mássága a zsidó származás és gondolkodás mellett, a leszbikusság felvállalásában is megnyilvánul.  A bátyja
egyenesen Izraelbe ment, ő inkább a békésebb New Yorkot választja.
Borgula András  takarékos eszközökkel,  meggyőző erővel realizálja  a frappáns szituációkat, Varsányi Mari  fordításában hatásosan szólnak a dialógusok.  A három nőszerepet három korosztály,  három stílusú egyénisége jeleníti meg, ennek ellenére sikerült egységes sikerül az egységes hangvételt megtalálni.
Kerekes Viktória  jó kiállású negyvenes,  a realitásokban él, kényszerű toleranciával próbálja megérteni  a világot és gyermekeit.  A Nagymama anno  beépített tégla,  vidoran jelentgető hálózati személy,  hazafias indíttatású besúgó volt,  holokauszt-emlékező világutazó, az elkötelezett nomenklatúra díszes tagja. A korra vissza nézve bizonyos mértékig
meg kell értenünk,  a jelen ifjú generációjának szemében  megbocsáthatatlan kövület.  Ellentmondásos alakját  Kiss Mari kiválóan hitelesíti, emberi vonásait erősítve az ideológiaiak-
kal szemben.
Nagy örömmel látjuk újra,  a színművészeti egyetem elvégzése után, családi örömök miatt eltűnt  Huzella Júliá-t. Extrém egyénisége, energikus játéka, sugárzó színpadi aurája már igencsak hiányzott. Tűéles deklamációja, átható tekintete, karakterformálásának ezer árnyalata méltán állítja az előadás fókuszába. Neki köszönhető, hogy az előadás a közvetlen
konkrétumokon túl, a sorsdöntések, életmódváltoztatások tágabb érvényű problémáira is reflektálni képes.


SZÉLBEN SZÁLLÓK              Kárpáti István              Kerekasztal            Stúdió K

 

Szerencsére eszünkbe sem jutott, hogy a titokzatos  Kalapos Ember bosszúból/?/ működik
mobil spermabankként,  szerteszét szaporítva  a nemes cigány-fajt/?!?/  Ez egy akkora mar-
haság, plusz rettenetes ellenrasszizmus, hogy csak elfelejteni lehet, jó, hogy a darab szín-
revitelékor is ez történt. Apa- és identitáskeresésről van szó, a kamaszkor jellegzetes kon-
fliktusáról, okoskodás, erőltetés, belemagyarázás nélkül.
A nagymúltú  Kerekasztal  most a  Stúdió K-val szövetkezett  nagykamaszoknak szóló inter-
aktív produkcióra. A tisztatekintetű  Bagaméry Orsolya származását firtató kérdésére any-
ja,  Nyakó Júlia  csak homályos mesével válaszol,  Mirkó világgá megy, az erdőben a furcsa
testvérpárra, a nagylány Milára és öccsére, Lubóra talál.  Kalandos útjukon követjük őket,
miközben a nézők  Hajós Zsuzsa  vezetésével alaposan kitárgyalják a felvetődő kérdéseket.
Az öt-tízfős csoportok a játékvezetők és a színészek közreműködésével beszélgetnek, véle-
kedéseik aktívan befolyásolják a történéseket.
Homonnai Katalin és Lovas Dániel szépen rajzolt karakterekkel árnyalják a képet,  Spilák
Lajos
varázsosan duruzsoló hangkulisszát fest,  míg a legendás apát kifinomult eszközökkel
jeleníti meg.  A rendező  Kárpáti István,  hasznosítva az  Országalma  Csulánó-motívumait,
biztos kézzel fogja össze  a szálakat,  egységes hangvételű,  nyugodt tempójú előadást te-
remtve a laza szerkezetű anyagból.
A kisebbik testvér, Lubó szerepében  Tárnoki Márk  nemcsak szimpatikusan hiteles,  a ze-
nélésben is tevékeny részt vállal.  Bagaméry Orsolya  szélesmosolyú Mirkójának kontraszt-
ja Mila, a néhány évvel érettebb, öccsével kóborló cigánylány. Jól felvágták a nyelvét, he-
ves a vére,  éles a szava,  kényszerű keménysége mimóza-lelket takar.  Pallagi Melitta, ko-
rábbi alakításaihoz hasonlóan, most is sugárzó makacssággal hipnotizálja a nézőt, legkisebb
gesztusa is villámcsapás.
Egyszerre élünk meg egy színházi előadást, amely teljesen feloldódik a kíváncsi tekintetek
kereszttüzében és egy barátságos beszélgetést, amely aktív részvevővé emel. Színházi köz-
mondás, hogy "nincs két egyforma előadás". Ebben az esetben ez aztán a végletekig bizto-
sítva van: a színészek is váratlan meglepetésekkel, újabb kihívásokkal szembesülnek.

I.ERZSÉBET                 Szikszai Rémusz              Vádli Társulat              Szkéné

 

Shakespeare-i üres színpad, mindössze egy, leporellóként ki-be-hajtogatható, négyes ajtó-
keret a díszlet, melyben az összes királyi fenség rögvest elénk áll. A zselézett frizurájú his-
pán uralkodó, a gömbölyded mosolyú  Tóth József és a bűbájos hölgykoszorú,  Medici Ka-
talin, Stuart Mária, I.Erzsébet. A korhűségnek megfelelően, természetesen férfiak játsszák
őket... Nagypál Gábor  elegáns dikcióval teljesíti Narrátor-szerepét, a királynő szeretőjét,
érces férfiassággal,  Király Attila  adja.
Szikszai Rémusz a Vádli  harmadik darabjával folytatja  következetes társulatépítő munká-
ját, a Caligula és a Kárhozottak összeesküvése nagyszerű együttesére alapozza koncepci-
óját. Meghatározó feladatot kap  Tamási Zoltán, a hatalmat képviselő cenzorok:  Herczeg
Tamás
és az élesszavú  Keresztény Tamás  magától értetődő természetességgel illeszkedik
a hétpróbás kiválóságok csapatába.
Bodor Johanna  egyaránt nagyszerű, mint mozgásművész és mint  érzékeny megfigyelő, de
királynői felsőbbségként is emlékezetes. Többször kilépünk a történelmi drámából, a színé-
szek próbáját hivatalosságok zaklatják, a két síkon zajló cselekmény tömény izgalmakat hor-
doz. Hogyan alakul a királynők hatalmi párbaja?  Sikerül-e a társulatnak eljátszani a korabe-
li eseményeket tárgyaló darabot?
Egyetlen bútor egy asztal, felfordítva kád, melyben a királyi szennyest mossák, vagy éppen
a Nagy Armada elleni  tengeri csatát vívják.  A fürge angol gyújtóhajók győzelmét  lobogva
lángoló papírvitorlák jelzik,  pontosan képezve le  a produkció stilizált könnyedségét. Gör-
dülékeny textus, kikacsintó komikum, pompásan kimunkált szituációk.  Elsöprő tempó, öt-
letes gesztusok,  összehangolt játék:  Szikszai Rémusz  egyre magabiztosabban bizonyítja
kivételes rendezői rátermettségét.
És ezek a gyönyörűséges nők!!!  Kaszás Gergő  Medici Katalinként emésztő szőkeségében,
frivol csábmosollyal, kölcsönért környékezi az uzsorást, aztán a visszautasítás okán megve-
tően lezsidózza.  Nagypál Gábor-nak  elég egy sapkát húzni  a tökéletes átlényegüléshez,
bámulatos finomsággal érzékelteti a tudás és tapasztalat szellemi fölényét. Egészen kiváló
a zene,  ebben a képben például klezmeres klarinét szól  a csembaló ritmus-alapja fölött,
Monori András  nagyot alkot az énekszólamokban is, dalszöveg  KAF, azaz  Kovács András
Ferenc
!
A címszerep, annyi színésznő álma:  Fodor Tamás-é. Nyílt színen öltözik be ledér kombiné-
ból páncélos fenségbe, sűrűn veti le vörös parókáját, ám csupasz fejjel, borostásan is ab-
szolút biztonsággal abszolválja  sokszínű szerepét.  Arcjátéka félelmetes, grimaszai többet
mondanak minden szónál, hangja a dühödt fortétől a leheletnyi pianóig terjed: a kádban
mélázva suttogott monológja színészi remeklésének csúcspontja.
Tilly Boom-ként, énekelve, táncolva sürög-forog a nagymosás és a háztartási asszisztencia
összetett terében, majd mint  Stuart Mária  készül a pallos alá. Nem fejhangon  igazi szop-
ránszólamot interpretál a széles legatójú Stabat Mater-ben,  mellyel párhuzamosan a halá-
los ítélet dübörgő kórusa szól.  Bercsényi Péter  alakítás több, mint reveláció: hihetetlen
érzékenységű, arányosan megformált, elbűvölő szuggesztió, - a karizmatikus színpadi jelen-
lét ritka csodája. Nem azért, mert Férfi, nem azért, mert Nő, egyszerűen elképesztő!!!
Van-e nagyobb öröm, mint látni egy frissen alakuló együttest, mely immár harmadik előadá-
sával vívja ki helyét az élvonalban!

A HIÁNYZÓ PADTÁRS                             Sereglei András                                Káva

 

Számtek osztályba járt, szeretett volna a dráma-tagozatra átkerülni.  Varga Attila hitelesen mutatja be kálváriáját, elhatározásába hiába egyezik bele anyukája /Bari Amália/, a zordon vaskalaposság megakadályozza, a kétszer is megpróbált átlépést.  Bangó Roland   nagyszerű-
en játssza a dermesztően elfogult,  lehetetlen feltételeket támasztó Tanár Urat,  hogyan is
tanulhatna be egy járatlan fiatal, néhány nap alatt,  három monológot és öt verset?
A Káva-menetrendnek megfelelően, itt kapcsolódik be a közönség, a gimnazisták elmondják véleményüket, tanácsokat adnak Attilának, jobbnál jobb ötletek merülnek fel.  Moderátorként  Takács Gábor  hallgatja, irányítja a pezsgő hangorkánt,  összegez és megadja a játék további irányát. De az informatikusok felkészületlen, hanyag, nemtörődöm ofőjét is ő adja, aki a diákok jogos lázadását "Dögöljetek meg!" kiáltással és szigorú megrovással töri le.
Óriási a felháborodás, a nézők sorra mesélik el suli-élményeiket, sokkal nehezebb azonban megoldást találni az elénk állított problémákra. Szóljanak a szülők?  Tárgyaljanak a tanulók? Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba?
A pedagógusok is elpanszolják bajaikat.  Kardos János  a radikális megoldások szenvedélyes  híve, Kovács Richárd (Cafu) a pótlék elvonását fájlalja, de mindőjük közül egyedül  Csatlós Melinda szépen éneklő tanárnője érez együtt a problémásnak kikiáltott diákokkal. Sereglei András  rendezése keményen fogja össze a cselekmény gubancos szálait, a nézői reagálások a szemünk előtt épülnek be az előadásba.  Nagyon helyes, hogy felnőtteknek is játsszák, rá-
fér ez a tudatlanságban tévelygő szülőkre, de még inkább a pedagógusokra!
Magántanulói menedékben vészeltük át a középiskolát, melyet anno még iskolának volt ne-
vezhető,  a mai,  egyre színvonaltalanabb, egyre inkább központilag lebutított, egyre gyen-
gébb intézményekbe semmi kedvünk se lenne járni. De mit tegyenek a mai diákok?


ROSENKRANTZ ÉS GUILDENSTERN           Szikszai Rémusz         Vádli       Szkéné

 

Sokszor, sok helyen játszták már a félsiker Katonás bemutató óta, talán Gigor Attilá-é volt a legemlékezetesebb. A két főszerep soha nem volt igazán megoldva, Szikszai Rémusz-nak ez most sikerült. Hőseink homokban küzdenek, Varga Járó Ilona könnyed díszlete akrobatikus bravúrokat is lehetővé tesz.
Ros és Guil véget nem érően dobókockázik, Rubik és mobil híján ez vala a középkor játékszere. Mindig fej hullik, ami már előre jelzi a nevetséges véget. Kaszás Gergő gyötrő filozofálgatásba fullad,  kárhozatos manírjai  a személyiség jellemző vonásaivá transzformálód-
dnak, Nagypál Gábor az értetlen csodálkozás naiv szobra.
A hajdani Rosenkrantz, Tóth József beleszürkül Polonius szolgai alázatába, Bánfalvi Eszter és Tamási Zoltán csak nevüket adják a királyi párnak, Király Attila Hamletjét könyveken lépkedő monologizálása teszi emlékezetessé,  Simkó Katalin-nak  néhány szó is elég  a szug-
gesztív színpadi létezéshez.
Kaszás Gergő agymenései egyre szélsőségesebbekké válnak, az örök játszmázást rettegő bizonytalanság árnyalja, Ros eszement narancsos cseleit Nagypál Gábor bravúros becsúszó szereléssel védi. Ő az is, aki a magasból eszméletlen virtuozitással zuhan alá a hágcsó kötélzetébe fonódva.  A félelmetes színész-páros  jelenetről jelenetre  erősödik godot-ivá,
Szikszai Rémusz  rendezése mesterien épít i a szerkezeti fokozatosságot,  amely a színész-
trupp megjelenésében csúcsosodik.
Fodor Tamás valódi Színészkirályként, sokat megélt bölcsességgel, pajkos fölénnyel, észrevétlen színészi rafinériával válik az előadás középpontjává. Delejes szelídségű figura, alkotótársként titkos mozgatója Hamlet leleplező színjátékának. Garabonciás mosolyával érzékelteti, hogy alárendelt szintjénél jóval többet lát a történésekből, - és így a darabból.
A hajóúton színházi világunk aktualitásai is terítékre kerülnek, halványan az önkényuralom éles kritikája is felsejlik. Egyvégtében derülünk, míg az arcunkra nem dermed a mosoly, életünk kis játékában vajon Rosenkrantz, avagy Guildenstern vagyunk-e?
A Vádli diadalmenete folytatódik, el fognak jutni a III.Richárd-ig, ahogy  remélhetőleg mi is: akkor a  zsarnok bukik, nem mi emberek.


A HOSSZABBIK ÚT               Gigor Attila               Kerekasztal              Szputnyik

 

Négyen a tetőn, ugrásra készen. Elegük van. A félkegyelmű gyerekből, a celebkudarcokból, az aktuális pasi viselkedéséből.  Öngyiloskjelöltek,  k ivétel a később betoppanó, nagymúltú rockerből pizzafutárrá lecsúszott J.J., Farkas Attila,  de nemsokára ő is kedvet kap az utol-
só röpüléshez.
Na de ha elkezdünk beszélgetni, kiokádjuk agyoncsócsált problémáinkat,  kissé távolabbról nézve objektívebben látunk, a többiekkel összehasonlítva is csökken konfliktusunk súlya. A társaság addig diskurál, míg elindul megkeresni egyikük hűtlen fiúját.
Gigor Attila  dramatizálása itt megszakítja  Nick Hornby regényének fonalát,  a gimnazista nézők  kisebb csoportokban tárgyalják meg a történteket.  A színészek és a moderátorok találó kérdéseket vetnek fel: Hogyan tálalna a sajtó, a TV, a média egy ilyen esetet? a diákok jobbnál jobb ötletekkel lepik meg a játszókat, igen tájékozottak a bulvárfogásokat illetően.  "Az államtitkár lányának szerelmi bánata",  "Szakadék szélén a TV-sztár", Bebukott
rock-énekes bukása" stb. A következő részben el is hangzanak a legjobbak, ekkora ismertségről még Martin, /Fábián Gábor/, az eddig oly sikeres műsorvezető sem álmodott.
A kis csapat buliba megy, ott keresi a gátlástalan tini Jess elkódorgott párját.  Pofátlanul agresszív, hevesen szókimondó, nem tisztel az senkit és semmit.  Gyors a mozgása, gesztusai szinte szikráznak, elemi csapás, lézerkard, két lábon szédelgő gyújtóbomba. Hay Anna, a felejthetetlen Antigoné, a Ganymed vakító meztelenségű örök Évája, a színikritikusi butaság észbontó karikatúrája  (Európa! Európa!)  most egy újabb  bravúros alakítással nyűgöz le. Szavainak géppuskaropogása,  tűéles ritmusa,  mágikus szuggesztivitása  a történések gyújtó-
pontjába helyezi,  színpadi figurája ellentmondásosságában is elnyeri  együttérzésünket.
Ahogy, végül,  a többiek is...  Gigor Attila  összefogott, arányos rendezése mindegyik szereplőnek lehetőséget ad  a nézői szimpátia kivívására.  Sokszor belelátjuk saját élményeinket, megéljük az annyi fejfájást okozó, nevetséges problémákat.  Persze vannak megoldhatatlan dolgok, ha valakinek fogyatékos a gyermeke és azt kénytelen ápolni, hiszen nevelésről aligha lehet szó, az nehezen talál kiutat.  Hajós Zsuzsa,  a megértés és átélés teljességében, révedt pillantásaival, halk szavaival hitelesíti hálátlan szerepét, míg a beszélgetések idején éppen találékony, éleseszű reagálásokkal, gyors kérdéseivel, fürge válaszaival tűnik ki.
Láttunk egy színdarabot teljes kifutásában, nemcsak átéltük, át is gondoltuk konfliktusait, része voltunk az alkotásnak,  hatványozva éreztük át a színházi munka nehézségeit és örömét. A Kerekasztal "színházi nevelési" produkciója életszükséglet az ifjúságnak, de bizony  ráfér a betompult felnőttekre is.


ANTIGONÉ                   Gigor Attila                 Szputnyik           Tantermi Projekt

 

  Az osztályfőnök helyett egy komplett zenekar sétál be a tanterembe, gitárok, dobszerelés, hangfal.  Ahogy Ljubimov Hamletjének egérfogó jelenete kezdődött,  minden színész kezében hangszer, amely nem akadálya, gazdagítója a teljes értékű játéknak.  Jankovics Péter bele is vág, krónikásként mesél az előzményekről: - tucatszor láttuk a szophoklészi alapművet, de most derült ki először,  hogy pl. Kreón csak gyámkirály,  végső fokon trónbitorló...
Máthé Zsolt, megőrizve az eredeti szerkezetet,  mai fülekhez igazította a szöveget, eleven ritmusú, a karakterekhez illeszkedő textust alkotott, érzékenyen egyensúlyozva a klasszika és a szleng között.  Matkó Tamás dalbetéteihez emelkedetten szellemes, fürge invenciójú szövegeket írt, melyek a történet tagolása mellett a cselekmény továbblendítői is.
Gigor Attila  az első padtól az utolsóig a teljes teret bejátszatja, a fordulópontokon graffit-
tikkel is illusztrál, gondos elemzése az emberi viszonylatok hajszálpontos képét rajzolja fel. Az együttes minden pátosz nélküli természetességgel játszik,  egy orrunk előtt zajló, közvetlenül érzékelhető esemény résztvevői vagyunk.
A zenei alapot  Szabó Zoltán, nagydobbal erősített  basszusgitárja adja,  de Ő az is, aki az apjával szembeszálló Haimónt szikrázó hevességgel állítja elénk. A címszerepben  Hay Anna a tőle megszokott, elsöprő energiájú játékot  ragyogó dikcióval hatványozza,  ókori  Szent Johannaként a megszállott erkölcsi helytállást testesítve meg. Igazsága meggyőző, szuggeszivitása ellenállhatatlan, a mindennapi hősiesség mitologikus ikonjává istenül.  De mennyire emberi tud maradni!  Tudattalan mélységekre rezonáló, fájdalmas blues-ában egy boldogságra termett fiatal lány búcsúzik élettől,  szerelemtől.  Dalát  Pető Kata  halk énekszólama kíséri, mely észrevétlenül úszik át a gyász-ária gyönyörűséges largo-jába.
A Hirnök alakját  Lajos András  a dráma gyújtópontjába emeli. Még a harmonikája is fújtat, midőn a rossz hírrel futva érkezik, szédületes mimikával, pazar gesztusokkal előre mentege- ti magát, még a nézőket is bevonja önigazoló magyarázataiba. Második jelenésében hangsze- rével kisípolja  az idézett obszcén szavakat,  kétségbeesetten libikókázik  a félelem és a re-
mény között.  A baljóslatot is  Ő exponálja,  a mobilt az agg jós, Teiresziász csörgeti meg, a
jószimatú előérzet  veszélyt jelez:  "...mindig mi szoktuk hívni,  de most ő jelentkezik !?!"
Sokkal több, mint Hirnök: a hatalmi téboly, a diktatúra eszelősségei között reszketve lavíro-
zó, túlélésért küzdő nádszál-létünk önképe.
Az  utóbbi  időkben  reményteli  divatja  támadt a  Tantermi Színházak-nak.  Fontosabbnál
fontosabb előadások költöznek az iskolafalak közé, Mohamedként mutatva meg a kötelező színház-látogatásoktól görcsölő fiataloknak, milyen is a nekik és főleg róluk szóló igazi teáth- rum.
Ha csak ennyit tett volna az  Alternatív Szcéna, - hiszen a legtöbb produkció  innen szárma-
zik, - csak ezért megérdemelné a legnagyobb elismerést és támogatást.                      2011


GANYMED GOES EUROPE        Jaqueline Kornmüller       Szépművészeti Múzeum

 

Louvre: három nap,  Ermitage: kettő,  British: kettő, Guggenheim: három, Vatikán: egy, de az szörnyű! - egyhuzamban ennyi időt töltöttünk  a legfontosabb múzeumokban, de egy se volt annyira gyönyörűséges, mint ez a mostani, nem is kifejezetten képnézési célzattal történt este a Szépművészetiben.
A Ganymed egy zseniális koncepció, adott képekhez kortársak írnak szövegeket, melyeket színészek mondanak el a képek előtt,  fel-alá hullámzó tömegeknek,  órákon át, addig ismételgetve, amíg csak néző van...
Tóth Krisztina: Tükör című novelláját  Terhes Sándor  adja elő, lerántva a leplet egy családi csőd titkairól, a második emeleten  Fátyol Hermina táncol  Erdős Virág  szövegének vékony jegén, (Hendrick Averkamp: Téli táj korcsolyázókkal).  Udvaros Dorottya  elbűvölő humorral,  fanyar öniróniával mesél a  Van Dyck  kép manufakturális megszületéséről, fullán-
kosan odaszurkálva az akt-gyáros  Rubens-nek, (Terézia Mora: Utolsó napjaink emlékére, szerelemmel).
Grecsó Krisztián Daru-jának kételyeit fogalmazza meg  Takátsy Péter, Közösjézus? - Magánjézus? , némi flagelláció után, egy áldozatkész bakfis társaságában, kúszva hasal el  Herrera Szent József a gyermek Jézussal festménye előtt. Dióssy Gábor nyúzott mártírban utazik, Szécsi Noémi Szent Bőrtelen-jét jeleníti meg színészi személyiségének elemi szuggesztiójával,   Matteo di Giovanni  vászna előtt.
Nyilvánvaló, hogy az előadók saját értelmezésükben, önmaguk által kialakított formában adjákelő textusukat,  az összehangolás,  a térbeli ritmus és az egész produkció egysége azonban a rendező  Jaqueline Kornmüller-t dicséri.
A fűtő-hűtőtest pódiumként szolgál,  de  Leo Putz:  Csónakban  képénél vizen ringó bárkává is alakulhat.  Szvoren Edina  sorait, fantasztikus állóképességgel, gyönyörűségesen hullámzó
gesztusokkal,  derékból, csípőből, vállból hajladozva,  Székely Rozália tökéletes tengeri illúziót keltve mondja el.
A legnehezebb föladat  Thomas Glavinic:  Mezítelenül című,  letaglózó erősségű írásának életre keltőjére hárul.  A reklámanyagok, előzetesek bulvárosan kiemelték, hogy az interpretáció  Hans Baldung Grien: Évá-ja előtt  ruhátlanul történik, - hatványozottan gyűlölve a színpadi pőreséget,  rettegve kucorogtunk tábori ülőkénken.  - És csoda történik!  A hibátlan szépségű  Hay Anna  az emberi hitelesség  olyan csúcsán  áll előttünk,
hogy, ahogy mondja: "egy képet látunk" és kukucskálás  helyett a szöveg, az emberi test és
a színészi megjelenítő erő sugárzó aurájában éljük át az esztétikum lenyűgöző varázsát.
A fűtőtest rácsa megnyílik, kirepül a holló, majd a galamb, amely csőrében a virágzó olajfa ágát hozza,  a legjobbnak járó pálmaként nyújtva azt  a Noéként, Istenként félelmetes muzikalitású deklamációval triumfáló  Hegedűs D.Gézá-nak.  Vajda Miklós  minden szava a drámai erő  döbbenetes súlyával szólal meg,  a frázisok kottázható ívekkel szárnyalnak,  a megtorpanások,  szünetek még hatásosabbá emelik  a gondosan komponált monológot. Ifj. Jan Brueghel alkotása, a   Noé bárkája  előtt sztentori hangon robban az utolsó szó: "Lőn!"
Mikor töltött több száz ember három órát a Szépművészeti Múzeum-ban? Mikor látott észrevétlenül ennyi csodálatos képet?  Mikor élt meg ilyen eszméletlen produkciókat egy ennyire transzcendentális térben?                                                                         2013


LENZ               Soós Attila               Trojka Társulás             Jurányi Inkubátorház

 

 Betipeg egy snájdig udvaronc,  fényes öltözék,  csokornyakkendő,  ékesen zengő szép szavak,  Nagy Dániel Viktor Oberlin tiszteleshez, Fehér László-hoz fordul. Ám a dialógus nem merül szavakban,  Keresztes Gábor  zenéjére a két frissen végzett színész  káprázatos mozgásművészeti bemutatót tart. Hallatlan hévvel, virtuóz pantomimmel, legyűrhetetlen állóképességgel a fizikai színház kortársi összetettségét képviselik. A bravúros felütést  Büchner  elbeszélésének Kerékgyártó Yvonne és a rendező által adaptált motívumai követik. A tudatalatti vizekből Lenz,  Bárnai Péter  emelkedik ki, a befogadó családot  a keményen komoly anya,  a mindig megkerülhetetlen jelenlétű  Hay Anna és az ártatlanság glóriáját sugárzó  Bach Kata  képviseli.
Soós Attila Gergely
munkája a legnehezebb föladatot rója a recenzensre, alig történik valami kézzelfogható,  de a színházi tér atmoszféráját a transzcendencia  titkos feszültsége hatja át. A frázisok pontossága, a visszafogott ritmus mágikus ereje, a váratlan gesztusok lenyűgöző eredetisége emelik az ámulat szintjét egészen az elragadtatásig.
Nem marad ki a komikum sem:  Horkay Barnabás  garabonciás testnevelő tanára a groteszk elrajzolás karakter-remeke.  A depresszív magányban vergődő  Lenz viselkedése  egyre furcsább, elfojtott szexualitása végül brutális agresszióban tör ki.
Ha valamit utálunk színpadon, az a vér és a szex, ahogy a tarantinós blődli és az ínycsiklandó kukkoldák képzelik. Itt és most  a rendező abszolút telitalálatként, merőben szokatlan, stilizált formában, koreográfusi absztrakcióval,  vonagló, nyújtózó,  hengeredő és vonszolt testek  kusza geometriájába sűríti  a brutális letámadás képeit.  Lenz és a néma ellenállás
pantomimjébe  fantasztikus energiákat összpontosító  Bach Kata  soha nem látott intenzitással realizálja a félelmetes elképzelést. Bárnai Péter  úgy játszik pőrén,  hogy eszünkbe sem jut esendő meztelensége, nagyszerű alakítása az átszellemült melankólia virtuális terében teljesedik ki.
Bár legutóbbi vizsgadarabja,  a Kastély bizonyos fokig a realitásba való visszalépést jelezte, a Büchner-darab újra  az absztrakt szürreáliában eredeti  Soós Attilá-t  mutatja,  aki útját az
Ódryn a Kenyérpusztitók és a Panzió előadásaival már igen figyelemre méltóan jelölte ki.


MAGÁNÜGY                                    Domokos Zsolt                                        KOMA

 

Zúgó tapsvihar fogadja a Kaposvári Egyetem, Réthly Attila vezette, színész-osztályának végzős hallgatóját, aki éppen az Oscar-díjosztó színpadán éppen köszönő-beszédéhez készülődik. Akkurátusan felsorolja tanárait, társait, nem maradnak ki a rendezők, így Kelemen József,  akinek a Tartuffe-címszerep és a k2-s Benkó Bence-Fábián Péter pár, melynek az emlékezetes  Morgenstern halála-béli alakítás köszönhető.
Domokos Zsolt kifejezetten anglomán, Tom Waits songját ragyogó artikulációval énekli, de még ütősebb a kozmikus sebességgel deklamált, elsodró lendületű To be, or not to be.
Hangsúlyozottan nem interaktív estje a végén mégis közös dalolásban tetőzik, az első strófa alatt megtanuljuk a dinamikus, egyszavas refrén-választ és vehemensen oldódunk fel az előadás közvetlen atmoszférájában. Mert az ifjú színész nemcsak átváltozásra, átélésre, alakításra képes, de orátori szuggesztiójával könnyedén ragadja magával a közönséget.
Akit Kaposváron három év után gyakorlatra küldenek, az ottmaradókat pedig nevetséges ruházkodási előírásokkal alázzák, az nem térhet ki a közéleti reagálás elől sem. Zsolt derékig meztelenkedve mondja el véleményét, érzékeltetve az új színész-nemzedék fojtogató problémáit. Gyakorlatra sem talál mindenki színházat, nemhogy majdani szerződésre! Legfeljebb a "pártkasszák által felülfinanszírozott", éhkoppon tengődő függetlenekre számíthat néha. Sokak nevében ki is kéri magának a fiatalok brutális ellehetetlenítését, amely persze csak része az egész színházi élet sorvasztásának...
Végül, eleget téve a kaposvári Dressz-kód elvárásainak, az ifjú tehetség a legkifejezőbb módon mutatja be a jövőbeli lehetőségeket: tök pucéron távozik a világot jelentő d/r/eszkákról. - De mi tudjuk, hogy a nagyszerű Domokos Zsolt-nak nagyon is ott van a helye!!!


VIHAROK                  Benkó Bence - Fábián Péter                  k2                Szkéné

 

Nem szeretjük a Vihart, lehet, hogy a legköltőibb, de a hajótöréses, varázslós, pálcatörős rendezések még felednivalók sem voltak. Kivétel  Pucarete  hálószobaszekrényes remeklése és átirat voltában is  Korsunovas Mirandá-ja.  A k2 ifjú titánjai azonban  most is a saját útjukat járják,  a szent szövegek megtartásával,  sajátos stílusukban alkotnak egy egészen
másféle előadása.
Nacsa Lilla  óriás-sakktábláját gigászi kockacukrok népesítik be,  időnként felrecseg az ósdi hangraforgó,  maróan eredeti  Domokos Barbara jelmezeinek  színkavalkádja. Sebastian válldíszes vörösben,  Antonio intrikus-zöldben,  Egger Géza  villámló szemű  nápolyi királya
indigókékben pompáz,  Tóth József  emberséges Prosperoja csúcsosvállú hófehérben filozofál.  Karsai György, aki bennfentesként képviseli az emelkedett szellemet, a honorácior-entellektüel oksági fölényével, óriáscsecsemői rózsaszín kezeslábasban szórja szentenciáit.
A legnehezebb azt megfogalmazni, mitől lesz a színházi minőség osztályon felettivé, hogyan válik el a textustól, a figuráktól, a tértől és emelkedik  teátrumi transzcendenciává. Nádas Péter tolla tudná egyedül megfogalmazni ezt a megfoghatatlan csodát...
Tündérröpködés helyett feketében, síri arckifejezéssel, sántikálva botorkál be Ariel, a túl-
világi fényű  Pallagi Melitta, zizzenő szempillákkal, éteri hangokkal követi-irányítja a történéseket. Annyi délceg hős után  Horváth Szabolcs intrikusként villogtatja a foga fehérjét, sikerrel élesztgeti a királyfi  Borsányi Dániel  lappangó karriervágyait.
Az obligát részegeskedést  fantasztikus párjelenet helyettesíti,  Rózsa Krisztián  boroshordójánál mámorítóbb a pekingi opera sárga majomkirályruhájában, elsöprő hévvel mozgó és deklamáló  Jerger Balázs  óriásdisznós meséje,  melyet a záróképben  még egy fergeteges  tantörténettel is megtetéz.  Caliban is eltér a sablontól,  csúf vademberség helyett  Kátai Kinga  alakításában kisemmizettségébe dermedt, nőnemű véglény.
A világtól elzárt, ingerszegény Miranda:  Sodró Eliza maga a begörcsölt, esetlen szorongás, a tétova kamasz Ferdinánddal, /Viktor Balázs/ találkozva, félszeg ámulattal veti bele magát a szerelem tengerébe.  Langyos pocsolya az inkább!  Benkó Bence és Fábián Péter rendezése ebben a képben eszméletlen csúcsokra hág.  Kimérten adagolva, elhangzanak a shakespeare-i mondatok, de a vajákosan hosszú szünetek, a remegő bizonytalanság atmoszférája, a fájdalomba torzult testek,  a félve osonó léptek  az érzelmek végzetes ambivalenciájáról árulkodnak.  Csak fojtogatóan szorul a torok,  védhetetlenül átéljük a szerelem kiismerhetetlenségének édes tragikumát.
A végén elcsitulnak a viharok,  Tóth József Prosperója, varázslaton túli, földi békét hirdet. A  k2 csapata, mely immár negyedik produkciójával érdemli ki a nagybetűs SZÍNHÁZ nevet,  győzedelmes vizekre evez, bizonyítván a  "pártkasszák által felülfinanszírozott" függetlenek életképességét.


DREAMBEGISZTÁN    Flores Hedvig Montserrat     Teatro Surreal   Zöld Macska

 

Második darabja ez, de a minden bizonnyal az első sem lehetett akármilyen. Flores Hedvig
Montserrat 
 egy baráti befogadás hétköznapi szituációiból kanyarít  mindvégig érdekes tör-
ténetet.  A távoli útról betoppanó feleség ifjú párt talál az ágyában, közeli barátjai ugyan,
de a helyzet mégis meglepő.  Lakásukat kiadták, hogy fizetni tudják a deviza-hitelt, így ala-
kul a nem is annyira átmeneti együttélés, négyesben.
Korcsmáros András,  a komoly karriert építő férj,  akinek "Szisza!, Szisza!" megszólalásai pil-
lanatok alatt  szállóigévé váltak,  a lövöldözős képernyő-játékok megszállottja,  a másik úr,
az ellenállhatatlan humorú  Pásztor Máté valamely tai-chi, jóga, kung - fu keverék megszál-
lottja. A frappáns képekben pergő a komikus jelenetekben sorra kerülnek elő a manapság
minden fiatalt érintő kínos kérdések.
Elsőnek a gyermekvállalás, kockázatok és mellékhatások,  a két pár versengve küzd az első-
ségért.  A pukkancs energiabomba  Pintér Szilvia  hisztérikus rohamot kap,  mikor nem az
terhes-tesztje lesz pozitív, a házigazda  Flores Hedvig Montserrat boldogan készül a kisma-
maságra. Alkotóerejét a rendezésben is csillogtatja, lendületes, árnyalt, gördülékeny a já-
ték, fürgék a váltások, röpködnek a parádés poénok.
Az alakulóban lévő egyensúlyt újabb beköltöző, egy harmincéves, füvező mamakedvenc za-
varja meg. Az alkatilag telitalálat  Nádas Gábor Dávid  könnyed nonsálansszal heveredik be
az áhított kanapéra, hippilényével szöges ellentétben, nemzeti hévvel ítéli el külföldre ké-
szülőket. Mert nem kerülhető meg napjaink legégetőbb problémája, a fiatalok (és öregeb-
bek!) tömeges kivándorlása. "Dreambegisztán" tárt karokkal várja a villanyszerelők, mosoga-
tók mellett a diplomásokat is.  Végül éppen az itthon is jól élő házasok indulnak hosszabb
külhoni munkára, a háromfős ittmaradók pedig folytathatják bohókás együttlétüket.
Nagyszerű mulatság,  tanulságos események,  sziporkázó humor.  A Zöld Macská-ban nem-
csak a palacsinták és a házi (meggyes-szilvás-fekete!!!)-sörök  élvezetesek,  a hátsó, titkos
traktusban igen színvonalas és mindig nézőbarát előadások láthatók.  Ezek hosszú sorában
újabb gyöngyszem a  Teatro Surreal  fergeteges komédiája.

MAGÁNÜGY                   Domokos Zsolt önálló estje                        KOMA Bázis

 

Zúgó tapsvihar fogadja a Kaposvári Egyetem, Réthly Attila vezette, színész-osztályának vég-
zős hallgatóját, amint éppen köszönő-beszédéhez készülődik  az Oscar-díjosztó színpadán.
Akkurátusan felsorolja tanárait, társait, nem maradnak ki a rendezők, így  Kelemen József,
akinek a Tartuffe-címszerep és a  k2-s Benkó Bence-Fábián Péter pár, melynek az emléke-
zetes Morgenstern halála-béli alakítás köszönhető.
Domokos Zsolt  kifejezetten anglomán,  Tom Waits  songját ragyogó artikulációval énekli,
de még ütősebb a kozmikus sebességgel deklamált, elsodró lendületű To be, or not to be.
Hangsúlyozottan nem interaktív estje a végén mégis közös dalolásban tetőzik, az első stró-
fa alatt megtanuljuk a dinamikus, egyszavas refrén-választ és vehemensen oldódunk fel az
előadás közvetlen atmoszférájában.  Mert az ifjú színész nemcsak  átváltozásra,  átélésre,
alakításra képes, de orátori szuggesztiójával könnyedén ragadja magával a közönséget.
Akit Kaposváron három év után gyakorlatra küldenek,  az ottmaradókat pedig  nevetséges
ruházkodási előírásokkal alázzák, az nem térhet ki a közéleti reagálás elől sem. Zsolt deré-
kig meztelenkedve mondja el a véleményét,  érzékelteti az új színész-nemzedék fojtogató
problémáit.  Gyakorlatra sem talál mindenki színházat, nemhogy majdani szerződésre! Leg-
feljebb a  "pártkasszák által felülfinanszírozott",  éhkoppon tengődő függetlenekre számít-
hat néha.  Sokak nevében ki is kéri magának  a fiatalok brutális ellehetetlenítését, amely
persze csak része az egész színházi élet sorvasztásának...
Végül, eleget téve a  kaposvári Dressz-kód  elvárásainak, az ifjú tehetség a legkifejezőbb
módon mutatja be  a jövőbeli lehetőségeket:  pucéron távozik  a világot jelentő d/r/esz-
kákról. - De mi tudjuk, hogy a nagyszerű  Domokos Zsolt-nak nagyon is ott van a helye!!!

VÁROSI FERENC ÉLETE                         Schermann Márta                         Trafó

 

Nagy ötlet: egy ferencvárosi polgár élete öt részben, az eredeti helyszíneken, a legkülön-
bözőbb színházi formákban. Az egyik rész sikerül, a másik kevésbé. A "Városi Ferenc szerel-
me" anonim alkoholisták beszélgetése,  melyben egyetlen mondatból tudjuk meg,  hogy a
szerelme is itt ül a csoportban. Az utolsó, temetői jelenet teljes csőd, hiába énekel szép-
ségesen a (Soharóza) Amőba Halas Dóri vezetésével, deklamálja a totál unalmat Bezerédi
Zoltán,  hiába jelenik meg egy valóban élő Városi Ferenc, a dagályos tömegesítés és a tar-
talom üressége bukáshoz vezet.
Erőteljes volt az elvándorlással foglalkozó rész, künn a szabadban a zseniális Kemény Zsófi-
Horváth Kristóf
duó nyomta  eszméletlen eredetiségű,  fantasztikus slam-jét,  a Soharóza
zümmögött a háttérben, utána a közönség kisebb csoportokban beszélgethetett a menni
vagy nem menni kérdéseiről, avatott szakértőkkel.
A nyitó darab, a Városi Ferenc születése botrányos előzményekkel indul. Egy ferencváro-
si kislakásban játszották volna, videó-kivetítéssel a közönségnek. Két helyszínen is meghiú-
sult a terv, a folyamat történetét   Hárs Anna és Garai Judit  dramaturgok azonnal megír-
ták: igen erős felütése lett a darabnak.  Szerencsénkre végül  egy próbateremben láthat-
tuk, élőben,  bár az oldalt játszódó történések itt is láthatóak voltak vetítve. Szabó Vera
szülni készül, anyja,  Pogány Judit tyúkanyóként sürög-forog, megjelenik az otthonszülés
nagyasszonya:  Urbanovits Krisztina.  Vita kerekedik, kórház, avagy hazai pálya?  Álmosd
Phaedra 
semmihez sem konyító, hiszteroid dulája borzolja a kedélyeket,  végül is győz a
kipróbált hagyomány,  jönnek a mentősök.  Molnár Csaba  vitatkozás közben majdnem le-
dobja sikoltozó terhét,  parázs szócsatában, kiforrott klinikai tudással zúzza szét az ottho-
ni módszer érveit.
Így az előadás, féktelen humora és a nagyszerű színészi teljesítmények mellett, otthonszü-
lés-ellenesre sikeredik, ám ez nem von le semmit  Schermann Márta koncepciójának, ren-
dezésének értékéből.  A szokatlan megoldások,  új utak keresése mindenképpen jelentős-
sé teszik az ötrészes sorozatot, amely ritka affinitással kapcsolódik a ferencvárosi helyszín-
hez.

MÉLYEN TISZTELT K!                            Fodor Tamás                            Stúdió K

 

A k2  Morgenstern halála című remeklésén kívül, Kafkába eddig mindenkinek beletörött a
bicskája.  A Kastély nem történet, nem dramatizálható, állapotrajz,  melyet a fogalmi absz-
trakció dimenzióiból legfeljebb vizuális stilizáltságba lehet szublimálni. Ennek az előadásnak
első része beleragad  a vélt valóság natúrájába,  hiába komédiázik nagyszerűen a két Artur,
Lovas Dániel és Sütő András Miklós,  hiába hoz  Gyabronka József  egy aprólékosan kidol-
gozott, pompás karaktert, hiába próbál  Spilák Lajos  életet lehelni a gyufásdobozos Nagy
Fal építés unalmába, az egyetlen kafkai alak  Homonnai Katalin  éterien elvont Fridája.
Kitűnő a jelenetek tagolása, átkötő zenének  Kurtág szól,  akinek minden zenéje magában
egy kafkai töredék. A  Csengery Adrienne és Keller András lemezéről elhangzó mondatok
magnetikus ereje szemvillanás alatt teremti meg a Kastély atmoszféráját.
Szünet után meglódul az előadás, belép Olga, begyújtja a tábori gyorsforralót, kezében va-
lódi tárgyak, de egész lénye felfoghatatlanul transzcendens:  Hay Anna mágikus jelenléte
elementáris szuggesztióval mutatja meg  a színreállítás lehetőségeit.  A félmeztelenül(?) ér-
kező Földmérő leharcolt katonagúnyát kap, sikerül lepusztult klosárrá változtatni, azonban
ez és az ágytálazás sem képes  a megtalált hangvételt lerombolni.  Nagypál Gábor értetlen-
ségből az alkalmazkodásig változó figurája nagyszerűen érzékelteti  a kiszolgáltatott létezés
dermesztő bizonytalanságát: "Van cél, de nincs út: amit útnak nevezünk: habozás."
Nem lehetünk elégedettek a Stúdió K Kafka-kísérletével, de erős késztetést gerjeszt a mű,
ki tudja hányadszori, mámoros újraolvasásához.

TITKAINK                                         Pintér Béla                                       Szkéné

 

A Szamuely-utca 17. IV.1.-ben ugyan nem működött a Világ Ifjúsága szerkesztősége, ám a le-
hallgató magnók nagyon is!  Fizikusi végzettségünk segítségével rögvest felfedeztük a polos-
kákat, akkori lakásunkból azonban, fejlett konspirációs érzékeink jóvoltából csak gigantikus
párnacsaták hangörvényeiben élvezkedhettek a szerencsétlen államvédelmisek.
Egyébként viszont abszolút hiteles, az általunk preferált, régebbi hangjához visszatalált író-
rendező-színész.  Isteni szerepek  fantasztikus megvalósításban!  Már az első jelenet kiüté-
ses győzelem.  Friedenthál Zoltán,  eddigi csúcsait is felülmúlva,  a zsarolhatósága miatt ki-
szolgáltatott, szexuális devianciája okán  állandó rettegésben élő ember alakját hihetetlen
átéléssel, végtelenül finom, letisztult színészi eszközökkel formálja meg. Van-e nagyobb tra-
gédia a pedofil késztetésnél? Legyőzhetetlen, elfogadhatatlan, megoldás csak a minden ér-
zéki vágyról való lemondás: a kémiai kasztráció, vagy az a lehetőség,  melyet végtelen ciniz-
mussal,  a zsidó származás problémájában  Szabó Lőrinc ajánlott  Zelk Zoltán-nak: az öngyil-
kosság. (De hogyan kerül kés a kezébe, homoszex mellett még szadista is?!?).
Szotyolázik,  turkálós műrongyaiban gubbaszt  a pszicho-néni, neki könnyű kimondani a ké-
nyes szavakat, pragmatikus és magabiztos. Csákányi Eszter, aki Pintér Béla színészvezetése
jóvoltából immár másodszor és remélhetőleg végképp megszabadult hatásvadász manírjaitól,
második,  férfialakú megjelenésével aztán felteszi a koronát eddigi pályájára.  A kockafejű-
testű  Pánczél elvtárs  Május 1 Ruhagyár-i öltönyében, aczélos bajusszal, lenyalt hajjal be-
sétál és velőkig ható nézésének,  kedélybe ágyazott, dermesztő fenyegetésével, elképesz-
tő szuggesztióval teremti meg a nagyhatalmú pártcsinovnyik emblematikus figuráját, ki mel-
lesleg talpig férfi is: olyan diszkrét bájjal csábít, olyan esztétikus erotikával, hogy androgín
lényünk bizony nem tudna ellenállni óvatos ostromának...
De ki tekinthető  másodlagosnak ebben a bombaerős csapatban?  Roszik Hella, a táncházi
hegedülés mellett erőteljesen megrajzolt figurát hoz,  pengeéles éneklése pedig a muziká-
lis stílusérzék iskolapéldája.  Enyedi Éva életveszélyes szerepében képes a kislányi naivitás
hiteles megjelenítésére,  míg az anyai álomképben  újabb elfogadhatósági szakadékokat hi-
dal át.  Munkájától undorodó pincér a hetvenes évek lepukkant presszójában,  besúgóból
hitvány jelenünkben /párt/államférfivá emelkedő, undorító senki:  Thúróczy Szabolcs  bár-
melyik karakterben lenyűgözően remek.
A Soha vissza nem térő és a Szutyok óta szárnyaló  Szamosi Zsófia  most is ellenállhatatla-
nul erős,  Stefanovics Angéla  pedig mindkét alakjában revelatív. Kiskamasz, aki sziporkázó
érvekkel gyalázza helyére a táncházi moll-pentatont,  aki csöndes esetlenségében minden-
kinél jobban érzékeli  a műparasztok viselkedési ambivalenciáit, - trendi undergrund dizőz,
aki énekesi alkalmatlanságát a szenvtelen életuntság álcájával rejti: fenomenális!
Mit mondhatunk a mi Jean Baptiste Poquelin-ünkről, a Szkéné kortárs  Moliere-jéről? Aki-
nek ugyan Napkirály helyett csak Törpebolygó jutott,  de aki reménycsillagunk az eltapos-
ni vágyott független szférában. Aki rendre írja, rendezi és játssza tűréshatárig feszített da-
rabjait,  aki meg tudja szólítani,  aki reagálásra képes bírni  az igaz szóra vágyó közönséget:
Pintér Béla  úgy nevettet,  hogy a szívünk szakad,  úgy szórakoztat,  hogy hetekig nem sza-
badulunk gyilkos képeitől,  úgy kényszerít a szembenézésre,  hogy kicsit megtisztulva, vala-
hogy mégis el tudjuk viselni tépett életünket.

AKÁRKIK       Ficzere Béla        Manna       Tantermi Színházi Szemle     Jurányi
 

Kilóghat bárki a sorból,  bárki lehet "más". A bigott katolikus, az autista,  a meleg, a cigány,
a kerekesszékes.  Szabó Borbála  hat gimnazista szereplőt mozgat jellemző szituációkban, a
szúrósra hegyezett röpke jelenetecskék kaleidoszkópja  tág spektrumban tárja elénk az in-
tolerancia eseteit.  Heves szócsaták, kiélezett sértések, félperces összecsapások. Kápráza-
tosan tömör dialógusok, túlzásokat kerülő, ám abszolút hiteles diák-nyelv, humor-villámok a
tragikum sötét felhői között.
Ficzere Béla  rendező alaposan megmozgatja színészeit, a sapkával, sállal jelzett alapfigurák
mellett jut mindenkinek felnőtt szerep is,  a szülőket, tanárokat,  a doktor bácsit, pszicho-
nénit is ők játsszák.  Kőszegi Mária celeb-sikerekre áhítozó, súlyosan extrovertált bulimiás,
zabál és kihány,  de sokgyermekes anyukaként álságos jósággal eteti családját. Merev nyak-
kal értetlenkedik az autista  Jászberényi Gábor, öntudatlan áldozata az osztálytársi és a ta-
nári elutasítottságnak.
Maga az előadás nem interaktív, száguldó iramban, egyvégtében pereg le előttünk, a nézők
később kapnak lehetőséget.  Valamelyik szereplő helyzetébe  képzelhetik magukat,  megír-
ják naplójukat, rajzzal ábrázolják a problémát, tanácsaikkal segíthetnek.  Az egyik fémmun-
kás szakközépben például a deréktól béna lánynak kerekesszéke felturbósítását ajánlották
fel...
Látszólag a legelőnyösebb tulajdonságok  Réti Adrienn-ek jutnak:  szőke, kékszemű, jómó-
dúak a szülei, okos és szép, - csak oxigénhiányos születés okán mozgáskorlátozott. Nyomo-
rékozzák, ki akarják zárni az iskolai Ki mit tud-ból, szülei meg állandó korholások mögé rej-
tik keserű csalódottságukat.  Sugárzó erővel énekel,  a szuggesztív alakítást érzékletesen
árnyalja az irigyelt külső mögött búvó tragikus sebzettség.
Cikázó mozgás, gunyoros szemtelenség,  fürge észjárástól fénylő tekintet,  a cigányfiú, aki
arcátlanul sérteget,  keményen ellenáll, ha vádolják,  nem lop mobilt, de egy kóbor ezres
csak a markába ragad néha.  Sütő András Miklós sokszínűen kidolgozott figurát formál, de
magyarbunkó buzizó apaként is félelmetes, - nem szívesen ebédelnénk vele.
A kontyosan szigorú bigott  Sipos Vera  szimpatizál harmonikusan szelíd,  visszafogott visel-
kedésű osztálytársával,  az óvatos közeledésből ebédmeghívás lesz.  A terített asztal fölött
melegeket gyalázó szitkok röpködnek, a vendég nagyokat hallgat, a lány a keresztény tole-
ranciára hivatkozik. "Őt is ezzel gúnyolják, pedig nem is, ugye?" - néz rá Horváth Zoltán-ra,
aki egész alakításának teljes belső átlényegülésével, rezzenéstelen némasággal mond igent.
Célzatosan tantermi a produkció, de biztos, hogy némi bővítéssel  Szabó Borbála  briliáns
textusa,  Ficzere Béla  rendezése normál színpadon is kiválóan megállná a helyét.

IRTÁS                    Horváth Csaba                    Forte Társulat                Szkéné
 

Horváth Csaba  esetében két szót felejtsünk el:  "Táncszínház" - "Mozgásszínház". Nem! Ez
a korszerű SZÍNHÁZ, csak így, simán.  Helen Edmundson erős textussal, találékony drama-
turgiával megírt darabja végül is  teljesen hagyományos, ráadásul történelmi, de nem lett
átigazítva, koreografálva,  csak, "csak" az alkotó egyéni stílusában,  saját színpadi nyelvén
realizálódott. A szavak és szituációk erejét  gesztusok, fizikai elemek, mozgáskombinációk
hatványozzák, nagyságrendekkel sokszorozva hatásukat.
Cromwell, az angol forradalom hőse rövid úton diktátor lett, az írekben találta meg az an-
gol egység megszilárdításához szükséges belső ellenséget, módszerei számunkra nagyon is
ismerősek: vagyonelkobzás, kitelepítés, népirtás. Fejpénz: Egy Farkas = Hat Font,  Egy Ír:
ugyanannyi. De az utóbbi többet ér: földjét, házát, pénzét is szét lehet osztani!  És ha a
férj angol, ám a feleség bennszülött, előbb-utóbb családon belül éleződik ki az ellentét.
A homokzsákból épült házat lerombolják, a színpadot barnásvörös föld borítja, a farkasok
fenyegetése nyüszítő behódolásba vált,  a plasztik-ruhák vöröse-feketéje, a zene vijjogó
fájdalma a rettegés sötét atmoszféráját teremti meg.
Horváth Csaba  együttese darabról-darabra bővül,  a régiek és az újak anyanyelvként bír-
ják  a test, a hang, az átélés és a mozgás  egyenrangú egységét megvalósító játékmódját.
 Nagy Norbert  skót dudával imitálja  a csecsemőhangokat,  Pallag Márton  alkati erejét
árnyalt deklamációja fokozza,  Zarnóczai Gizella  karizmatikus létezése súlyos ellenpont-
ja az örvénylő mozgásoknak.
Andrássy Máté  főúri figurája a kompromisszumból születő árulás ellentmondásos szobra,
a lázadó nép fia a fojtott indulatú  Kádas József. Az ő hozzáállásuk a Tavasz ébredésétől
datálódik, tökéletesen művelik  a Forte Társulat sajátos stílusát.  Azóta játszik  Földeáki
Nóra
is, aki több éves kihagyás után még az addiginál is magasabb szinten folytatja. Töre-
dezett szavai, megtört tekintete a rabszolgahajón felejthetetlenné teszi megrázó alakítá-
sát.
Ne nevezzük koreográfusnak:  Horváth Csaba  unikális rendezésének a mozgáskombináci-
ók csak a legkisebb összetevői  a tér,  a díszlet,  a zene és a  színészi játék alkotta össz-
művészet színpadi univerzumában.  Az emblematikus főalak:  Krisztik Csaba, a kegyelmet
nem ismerő Kormányzó. Tértölelő vetődésekkel gyűri le a farkasokat, éles replikákkal ve-
ri vissza a belátást kérő, racionális érveket.  Minden írt felkötünk,  mindenüket bekebe-
lezzük, a családokat a senki földjére, a kóborlókat Barbados szigetére űzzük! A legyőzött
ellenfél örök ellenség:  el kell pusztítani! /Ismerős igék, a XVI. századi recept ma is bevá-
lik.../ Minden mondatot heves gesztusból indít.  Pózba merevedő piruett, villámgyors el-
hajlás, káprázatos forgások élesítik a szikrázó szavakat. A hipnotikus tekintet, a fenyege-
tő csöndekkel keményített frázisok, az energiától túlfűtött fizikum démoni erejűvé teszi
az utolérhetetlen ifjú színész elképesztő színpadi létezését.
És van még újabb csoda is!   Még e.h., de már első megjelenése figyelmet kelt. Pedig ak-
kor még boldog anya,  szerelmes feleség,  a váratlan események azonban  rögvest előhív-
ják drámai tónusait. Habozás nélkül, gyalog siet a testvérként kezelt, távoli kikötőbe hur-
colt szolgáló után, beverekszi magát a kormányzó elé, letépi ruháját, térden állva könyö-
rög.  Gyűlöljük a színpadi pőreséget,  de ez nem az!  A meztelenség itt a totális odaadás,
a teljességében felvállalt emberség szimbóluma,  Ostorházi Bernadett  doboló alakja ele-
ven tiltakozás, az égő tűzoszlop felkiáltójele, játékának mágikus aurája bukásában is egy-
értelművé teszi tragikus győzelmét.
Az utolsó képben  Fehér László, akit előzőleg a hatalom szolgai és bírói megtestesülése-
ként láthattunk, legyilkolt írként a föld alá veti magát. Szó szerint: döbbenetes látvány,
ahogy a hullámzó talaj alatt kúszva  ledöfött szívként pulzál az utolsó dobbanásig.

A SZERELEM HALOTTJA           Egger Géza Lorca-estje        Ady Endre Színház  
 

La vie en rose:  csöpp kis kávézó az  Elvis Presley-térnél, - van, aki nem tudja,  hogy ez az
álnevű képződmény hol is van?,  inkább mondjuk azt, hogy a  Frankel Leó-utca - Margit-krt
sarkon,  itt ver tanyát a sötét szenvedélyű  Federico Garcia Lorca  estjével az  Ady Endre
Színház. A Kaposvárról indult  Egger Géza  céltudatos válogatással szerkesztett, arányosan
felépített produkciója, olyan párizsiasan intim térben szólal meg, amilyenben a meggyilkolt
"Hej, Federico"-ra emlékező versét Radnóti írhatta.
"De mit is mondhatnék én a költészetről? ...egyetlen költő sem tudja, mi a költészet" - állít-
ja Lorca, de minden sora igazolja, nem baj, ha nem tudja, ha így teszi. Ha vakító színekben
pompáznak a képek,  ha sudár zöld fácskák hajladoznak kedvese szemében, ha narancslige-
tek buja illata remeg a forró levegőben, ha a verslábak álmatag vizek  hullámritmusát verik.
"Lassú rívásba kezd a gitár."  Komjáti Áron  zenéje a színész legkisebb rezdülését is követi,
elhalóan melankolikus futamok,  átvezető melódiák,  sejtelmes titkok, robbanékony kitöré-
sek. "Öt húrral, öt karddal járt át a halál."
Egger Géza  természetes egyszerűséggel vonja be a nézőt: "most elcsábítom a párod", a fe-
kete szerelem versei  igen alkalmasak erre,  hát még,  ha egy szál virágot is tűz a lány hajá-
ba. Sorra szólalnak meg a magasan járó Hold, a haramia-éj, az őrjítő vágy szavai,  a csöndek
és a csillagok. Minden hang értelmezve van, minden gesztus találó és pontos. Nem szenvte-
len közlés, de nem is a színészkedés álságossága. Ahogy a nagy Latinovits tette: maga a köl-
tő elevenedik meg előttünk, megjelenített személye minden játéknál hitelesebb.
Változatos térbeli mozgások,  a torreádor-gesztusoktól a hidalgói eleganciáig,  Elek Ányos
rendezése szigorú egységbe szervezi az andalúz tűz hevességét.
Végig ott ólálkodik  a tragédia gyilkos árnya,  mégis a közvetlen humor, a csodálatos sorok
felfedezésének izgalma, az ifjúság tüzes lendülete a jellemző. Lorcának Bunuel és Dali volt
a legjobb barátja,  költészetében azonban  az avangárd ifjak újat akarása mennyei esztéti-
kummá szublimálódik. A  Szerelem halottja-est minden pillanatában ez a feszített szépség
tükröződik,  a szelíd líra és csúcsra futó kirobbanások váltják egymást,  mesterien tagolva
az elevenen lüktető folyamatot.
Andalúz dalok, Cigány-románcok, Torreádor-sirató és a mai napig élő drámák motívumai él-
tetik a produkciót, melynek végén a gyilkos lövés  a nyílt utcán dördül el.  A poéta fehér-
inges alakja lehanyatlik, de a hófehér papíron örökké égnek szavainak fekete lángjai.
Egger Géza  nagyszerű előadása  felújítja homályos emlékeinket,  a lorcai univerzum isme-
retle tájaira kalauzol.  Néhány négyzetméteren , bárhol eljátszható és arra késztet, hogy
azonnal megkeressük a polcon régesrég lapuló Lorca-összest.

NŐNAPI ESZTRÁDMŰSOR          A Boldogság Tanyája       Rokytka Lakásszínház
 

Nagypolgári miliő: stukkós mennyezet, fatokos óriásablakok,  a háromágynyi galéria a szín-
pad kerete, előtte-alatta-fölötte zajlik az előadás. Kényelmesen elfér ötven néző, Lippai
Krisztina Spiritus Rector lakása meghitt otthona a neves SztárCeleb  Stubnya Bélá-ról el-
nevezett Lakásszínháznak.  Nőnapi műsorukban házilag kisütött jelenetekkel lepnek meg,
az egyszem zongorista  Simon Attila  mellett Hét Hölgy csigázza jókedvünket.
Tóth Józsefné  Zoltán-napi versikéjével  Paskó Ildikó  köszönti a jelenlévő névnaposokat,
majd  Berki Szofi  hiszteroid anyukája próbálja megzabolázni magát  "Feri Babá-"nak neve-
ző kislányát. A fékezhetetlen sárkányeregető Dittácska,  Varga Judit  ámokfutását össze-
húzott szemöldökkel, értetlen kívülállóként figyeli  a nemesvonású  Németh Orsi,  ám pa-
raván mögötti gyorsöltözéssel, pillanatok alatt vedlik át szegény férjét szúrós szavakkal ki-
készítő, agresszív Nyuszicápává.
Nem ússzák meg az ünnepelt Zoltánok sem!  Egyikük a szomszéd intimszobában élvezheti
két maori szépség,  "Miamammamúéj" zsolozsmával kísért,  aligha aszexuális masszázsát. A
"Bimbóvédelem" féktelenül humoros jelenetét  a két újdonsült kismama,  Krasznahorkai
Ágnes
és  Miklusicsák Alíz  írta és játssza, bepillanthatunk a szoptatás csipeszes, mellvál-
tós, Romulusz és Rémusz Pozitúrás fortélyaiba. Különben a teljes műsor saját lelemény:
a mindennapok különlegességei válnak nevetségessé nőiesen találó aszpektusból.
Turisták Bécsben:  a magyar idegenvezető  tört németséggel,  gyatra helyismerettel ma-
gyaráz,  Mándli-Nagy Anikó  rideg anyaként  kegyetlenül egzecíroztatja kamaszlányát, a
briliáns  Szexkurzus  képben viszont,  csodás metamorfózissal adja  a csábítás összes tit-
kát merő, bűbájolgó dívát.
A független színházak pályázati esélyeit  alaposan feljavítaná  a befejező képben látható
módszer. Szorgos cseteléssel, facebookolással szórakozik  a prezentációt készítő csapat,
az érdemi munka  uzsonnázó pletykahegyekbe fullad.  Mégis nyernek!  Miklusicsák Alíz
professzionális altesti kommunikációja révén, egyetlen munkavacsora alatt övék a pálma!
Hát ha ez a fantasztikus Hölgykommandó így dobja be magát az  NKA-nál, legközelebb mi-
nimum a Mupá-ban tartják a Nőnapot...
Nincs az a kabaré, ahol többet nevettünk volna, sokáig üldögélünk családias beszélhetés-
ben a szalonná alakuló színházi térben,  senkit sem ismerünk,  mégis egyből barátian ott-
honos a légkör. Még! Még! - Csak nem kell várnunk a következő Nőnapig?!?

TTT 2013 -14                 Lengyel Anna                PanoDráma            Hátsó Kapu
 

Verbatim, szó szerint, de nem memoriter: az előadásban csak az hangzik el, amit pedagógu-
sok szülők, diákok, igazgatók és a minden tekintetben utolsó  politikusok írtak és mondtak.
Lengyel Anna  társulata a sajtóban fellelhető anyagokon túl,  személyes beszélgetések, in-
terjúk hosszú sorából válogatta ki a legjellemzőbbeket.
Sokat tudunk, sokat láttunk, sokat hallottunk, de még így is felháborító, elborzasztó az ok-
tatásügy elénk táruló torzképe.  Az iskolákat, kiszakítva a helyi önkormányzatok hatásköré-
ből, vagy államosítják,  vagy, ami még rosszabb,  feudális egyházak kezére játsszák át. A ta-
nárok fizetését csökkentik, óraszámát növelik,  kirúgással fenyegetik.  Ami még be sem ke-
rülhetett  a letaglózó erősségű előadásba: elismertetésük érdekében félszázoldalas tanul-
mányt kell írniuk önmagukról,  amit majdand,  egy csókosokból álló,  dilettáns társaság mi-
nősít...
Feuer Yvette,  Hárs Anna,  Cseh Judit  interpretálja a dokumentumokat,  játsszák,  olvas-
sák, érzékelhetővé teszik az abszurd szituációkat. Néhány dalbetét is elhangzik a Nemzeti
Pedagóguskar illusztris számaiból,  melyek zenéjét  Ted van Leeuwen  komponálta.  Az in-
terjúk készítésében, kiválogatásában, egyáltalán, az egész előadás létrehozásában az első
pillanattól kezdve az összes színész egyenrangú alkotótársként vesz részt.
Az est derekán gimnazisták állnak a pódiumra, vetélkedő csapataik a  szegregáció-integrá-
ció témakörét vitatják meg.  Olyan jó érveket hallunk tőlük, melyeket talán a társadalom
szélesen sötétlő tömegeivel is meg kéne ismertetni.
Ördög Tamás szakállas iskolaigazgatóként osztja az észt, alig lehet megkülönböztetni a sár-
ga lufikkal szerencsétlenkedő iskolarendőrtől.  Máris készülhet újabb szerepére,  komoly
föladat vár rá a tankönyvszállítás, elosztás, és ha így megy tovább, rövidesen az egyen tan-
könyvek oktatásának terén is.  Röhejes,  tombol a humor,  valahogy még sincs kedvünk a
nevetéshez.
Tetszetős a pantomimes mozgásszínház is,  ám a csúcsra  Schermann Márta  hág Hoffman
Rózsa maszkjában, csak testi épségét féltettük a nézők indulatos kitöréseit hallva. Hason-
lóan erőteljes karaktereket alakít a védhetetlen szuggesztivitású  Urbanovits Krisztina.
Pofozni kell,  cigánykölyök nem kell,  tíz éve még  a finn példa követéséről ábrándoztunk,
most pedig lassan  már középiskolába is  Nyugaton kell gyermekeinket járatni.  Az egyete-
misták elmennek, így tanár sem lesz a jövőben, be lehet vezetni a kötelező hat elemit.
A  Panodráma  produkciója vigasztalan képet fest,  de jó lenne,  ha mkindenki tudatosan
így szembesülne a mélybe zuhanó oktatási rendszer csődjével.

EURIPIDÉSZ: ANDROMAKHÉ          Lukáts Andor          Sanyi és Aranka Színház
 

Karsai György  "Ókori görög drámák" sorozata után  igazán időszerű volt már egy egész es-
tés színpadi előadás is,  Lukáts Andor  merészen egy ismeretlenebbet választott,  a tragé-
dia mögött megbúvó komikumot is felvillantva.
Székely Rozi, a szegény elűzött Andromakhé  keserves sirámokban ecseteli szenvedéseit,
kegyetlen úrnője,  Szilágyi Csenge  szigorú fogságban tartja, melyet egyáltalán nem eny-
hít a bájos  Móga Piroska  együttérzése. Sziszegő szipirtyóként  Andruskó Marcella újabb
oldaláról mutatkozik be,  az expozíció találékonyan ágyaz meg két hatalmas férfiegyéniség
röhejbe fúló összecsapásának.
Nagy Dániel Viktor  sokoldalú kiválóságát, a Sanyi és Arankán kívül és belül, már régesrég
megismertük, de most olyan partnert kapott,  aki mondatainak súlyát öregesen sunnyogó,
ám annál keményebb riposztokkal hatványozza.  Pallag Márton, a Színművészeti Fizikai Osz-
tályának végzőse,  robusztus energiákkal,  találó karakterrajzzal hozza  az aggastyán apóst,
kettejük szócsatája Euripidész,  a rendező  Lukáts Andor és a játszók páratlan remeklése.
Szofisztikus elmeéllel, a groteszk humor kacskaringós ösvényeit járva,  újabb és újabb gon-
dolati csavarokkal próbálják igazukat bizonyítani, tartósan terhelve nevetőizmainkat.
De a folytatás is tartogat meglepetéseket. Miklós Marcell  markáns jelenléttel abszolválja
figuráját,  a színiegyetemista  Jéger Zsombor  pedig magabiztos játékával tűnik ki.  A meg-
mentő kékesen derengő, angyali fényben lép elénk:  Fekete Réka-Thália  gyönyörűséges
deklamációval, sugárzó szépséggel testesíti meg a Jó diadalát,  szuggesztív lénye mennyei
felkiáltójelként tetőzi a nagyszerű előadást.

WOYZECK                   Szilágyi Gábor                   Képzetlenek                MÜSZI
 

Szimpatikus bevállalás a társulat neve:  Képzetlenek.  Valóban nem gyakorlott játszók,  de
sokkal fontosabb,  hogy nagy energiákkal,  szorongás nélküli,  ösztönös rátalálással játsza-
nak. A produkció erénye  Szilágyi Gábor különleges rendezői koncepciója, amely a lehe-
tőségekhez képest meglehetősen magas szinten valósul meg.
A töredékes darab képei  kreatív módon vannak kezelve:  egy őrület gyilkosságba torkolló
fejlődéstörténete párosul a Hatalom embereinek  talán még veszélyesebb paranoiáival. A
szereplők kiválasztását nyilván megszabták az adottságok, de a típusok önmagukban beszé-
desek. Marie,  Gönczy Barbara  mindenki macája, esendően kiszolgáltatott,  talán csak a
szép szál Tamburmajor,  Kámvás Bálint  kellene neki, ha választhatna.
Egy szál deszka a díszlet, arra pisálnak, amőgé bújnak, azon táncolnak, azon fekszenek.A
világítás és a zenei effektusok mesteri kezelése  kiválóan tagolja a jeleneteket,  váratlan
hatásokkal fokozva a növekvő feszültséget. Izgalmas szituációk,  lendületes tempó, a ren-
dezői ötletek pontos kidolgozottsága. Nincs szükség a homoerotikus borzalmakra, elhagy-
ható minden egyéb brutalitás, elég a nagyon jól ábrázolt, megalázó lelki terror.
A Kapitány,  Nemes Gusztáv és az Orvos, a feminin  Berkes István kíméletlen agresszivitá-
sa éppen eléggé indokolja a leggyengébb ellen irányuló, kétségbeesett tettet, amellyel
Woyzeck  önmagát is megsemmisíti.  Keindl Péter-ben  a kíméletlen önfeltárás  krisztusi
gesztusa figyelemre méltó, ez egyben  Szilágyi Gábor  markáns színészvezetésének is di-
csérete.
A produkció a független színház hatalmas tartalékait bizonyítja:  ebben az esetben nem
egyes alakítások, hanem az együttes összeforrott játéka, a rendezői elképzelés ereje és
a megvalósítás hitelessége kelt további reményeket.

M.ORSZÁG GYERMEKEI           Benkó Bence - Fábián Péter          k2       MODEM
 

Egyszem újabban épült múzeumunkban,  (MODEM /Debrecen/), még a Föld szintjén fogad
Piti Emőke  őszhajú angyala, kéri, hagyjuk el hétköznapi gondunk-bajunk, kövessük őt fel
az égi lajtorján. A köztes felhőszinten megszabadulhatunk alantas anyagcserénk végtermé-
keitől is,  feljebb már az angyalok kórusa vár.  Szakács Hajnalka  szopránja szárnyal a szfé-
rák  Horváth Szabolcs  alkotta zenéjében, a kórus az idilli boldogság békéjét zengi.
Terített asztalnál illatozik földi létünk Utolsó Vacsorá-ja, nekünk Boros Anna méri sugárzó
mosollyal a paprikáskrumpli Mennyei Manná-ját. Szikvizes Nektárral koccintunk, a palacsin-
ta nem egészen illik a paradicsomi menübe,  talán a sompolygó Lucifer csempészte elénk.
Mi is a beöltözünk  Domokos Barbara angyaljelmezeibe és  Rózsa Krisztián  kalauzolásával
átszellemülten bolyongunk tovább.
Nincs itt Színház, nincs itt Színész, az Üres Tér-ben,  32 kottatartón  Lucia Marneanu gra-
fikái érzékletesen jelenítik meg az ABC-t, míg lilás fényben csontokból kirakott  M.ennyor-
szág felirat ragyog.
Eldugott zugban angyalkák utánozzák a TV-ben táncoló csontvázak és Micky Mouse mozdu-
latait,  Kátai Kinga és Pallagi Melitta  gyermeki bájjal zümmögi  a felhőtlen gyermekkor di-
cséretét.  A belső udvar fölött futó gyilokjáró szűk folyosójában  már csak magunkban gör-
nyedünk karszékeinkbe, már Üres Tér sincs, előttünk a Paradicsom Télikertjének pálmafái
hajladoznak,  lebegőn zúgó csönd ölel,  tényleg kiléptünk Való Világunkból  a Nihil békéjé-
be. A hosszú expozíció  performális történései belső békévé oldják a földhözragadt feszült-
ségeket, könnyek fojtogatnak,  ez lenne a teljes boldogság?  A Semmi, a Nemlét, az a meg-
komponált Unalom, amelyről Bach kapcsán Pilinszky beszél?!?  A M.ennyország, amely csak
a büchneri kontraszt kedvéért van, hogy tudjuk, mi a Pokol?
Be vagyunk a sötétbe zárva, ám váratlanul egy felháborodott néző  töri meg a csendet, ki
kell mennie pisilni,  a kapuőrző arkangyal azonban nem engedi.  Krajcsi Niki  elszántan vé-
delmezi az isteni tiltás abszurditását,  a vita hevében azért megtörik egy kissé, bevonulha-
tunk a tárgyalóterembe, ahol a nézői kilengés bűnöse áll a bíróság előtt. Nehézkesen bár,
de álságos felmentő ítélet születik,  elrettentés végett viszont az Úr elé kerülve, bepillant-
hatunk szörnyű jövőnkbe.
Az Atyaisten,  a Kedves Vezér  babzsákokon ugrálva grandiózus fingó-repertoárját mutatja
be, kézzel-lábbal,  térddel, fejjel bökdösve,  brutális hangképzéssel variálva ízes alhangjai-
nak tágas arzenálját.  Először a protestáló néző kérdéseire csak  szellentésnyi válaszokat
ad,  majd fölényes gőggel utasítja vissza vádjait.  Félelmetes intenzitású posztmodern köz-
hely-áradat zúdul ránk, színházi utalások, irodalmi asszociációk,  bárgyú politikai szólamok.
Beckett és Brecht, Shakespeare és Bulgakov szavai röpködnek, az útszéli humor kontrasz-
tál a magas irodalommal.  Borsányi Dániel  virtuóz komikusi vénával  támadja röhögőizma-
inkat,  erőteljes színekkel festi meg  a kényúri bunkóság portréját.  Megkapja magáét tő-
le a közönség is, amely mindent bevesz, semmit se kérdez, meg idejön, amikor ennyi pén-
zért  egy igazi színházba is elmehetett volna...  Mestermunkájára dicséretként leginkább
kedvenc szavajárása illik: "Ez az! Ez az!!!" A lázadó egyén szerepében  Viktor Balázs vörös-
lő fejjel ágál, szenvedélyes kirohanásokkal ostromolja  a pöffeszkedő hatalom bástyáit. A
két színész három síkon brillíroz: az uralkodó és alattvaló mellett az istenség és az ellent-
mondó Lucifer párosát is megjelenítik,  egymásnak súgva, végszavazva pedig még azt is el-
játsszák színészként, hogy színészek... Óriási!
Ahogy az író-rendező  Benkó Bence és Fábián Péter koncepciója, szövegkönyve, színész-
vezetése is, amely az összeforrott együttes energikus munkájával teszi újszerűen feledhe-
tetlenné a minden ízében eredeti előadást. Ilyent még nem láttunk, az elképzelés kimun-
kálta sajátos formáját, mely a performansztól, az environmenten át, a színjátékig használ-
ta eszközeit, hatásos egységgé ötvözve a legtávolabbi elemeket is.
Debrecenbe kéne menni!!!  A  k2  helyspecifikus produkcióját aligha láthatjuk máshol...
Hacsak a  Szépművészeti Múzeumot  nem ajánlja fel a szókimondó kortárs színházért köz-
tudottan rajongó kulturális vezetés...

SZÜL-SZERET-HAL           Tóth Miklós           Trainingspot Társulat          Müszi
 

"Nőnek szülni kötelesség, lánynak dicsőség" - hirdette Sztálin, így gyarapítva alattvalói, gu-
lág-rabszolgái, ágyútöltelékei tömegét.  Finomabban ma is ezt sugallja a többség:  "Fogy a
nemzet, szaporítani kell." Az anyaságról csak fennakadt szemű áhítattal beszél a művészet,
Kiss Noémi Ikeranyá-ja  ütött meg először egész más,  merészen igazmondó hangot. A fel-
világosult,  egyenjogúbb,  tanult és öntudatos nőnek  szembe kell nézni a gyermekvállalás
ambivalenciájával.  Kiesni az élet, a munka eleven forgatagából, elnehezedni magányos el-
szigeteltségben: "Egyedül egész nap, nem szól senki hozzám, /Egyedül, ismeretlen váladé-
kok szagában, /Ismeretlenné torzult önmagammal..."
A fiatal lány szerepében  Benya Kata  mély átéléssel,  érett eszközökkel állítja elénk a ha-
sában növekvő "zsarnoki kis géntasak" elleni küzdelmet, "aki életre pusztít engem és önma-
gát".  A Mama követelőzik:  "Éjjel mosok, nappal fonok... Unokát akarok, dajkálni babát új-
ra!",  Balogh Péter Apá-ja kinyilatkoztat: "Istentől rendelt dolga ez az asszonynak."  "A fér-
finak mi?" - kérdezi a lány, "A megvilágosodás". - "Szülj te, én szívesen megvilágosodom."
A rendező  Tóth Miklós  Kiss Judit Ágnes versciklusából formált progresszív színházi eszkö-
zökkel élő darabot.  Minden gondolathoz találó gesztusokat, érzékletes képeket társít, az
együttes példás összmunkával realizálja elképzeléseit.  Boros Ádám narrátori külső szemlé-
lőből lép át  luther mártoni elveket sistergő szülésszé:  "Tépjétek, húzzátok, vágjátok, /A
hasába könyököljetek,  /Amint meg van írva, ámen!"  A fiatal anya rogyadozó térdekkel ci-
peli hátára fonódó magzatát,  Jobbágy Kata velőt rázó hangon ordítja: "Azt mondom: anya
s azt hallom:oááááá!..., Ne jön ki más, csak az, hogy:oáááááá!" A férj,  Boda Tibor is mene-
kül. " Csak el innen, el/ A magam nemzette pokolból..."
A zongoránál csábító szépségként  Németh Eszter  kínál alternatívát,  énekel,  Bachot is,
jazzt is játszik és lenéző mosollyal  győzi le a másikat.  A mikrofonnál,  népdalból applikált
songgal bukkan fel a fekete plasztronos  Bora Levente, hogy később operátor orvosisten-
ségként dölyföljön: " Én döntöm el, mikor és kit operálok!... /Az ember csak hibaszázalék,
Isten tűréshatárán belül."  A zenei anyag kimunkálását a  Trainingspot Társulat  vezetője,
Pap Gábor  végezte,  az ő érdeme az is,  hogy az együttes évek óta  töretlen lendülettel
halad színházteremtő útján.
Az előadás az életút végpontjait jelöli ki, a szület-szeret-szül után ott vár a halál.  Fogyat-
kozó székek körül kergetőzve az életért küzdenek a játszók, de hiába szól  a donor-balla-
da:  "Haljatok meg, emberek, /Autóbalesetbe'/Motorbalesetbe'/Búvárbalesetbe',/ Adjá-
tok májatok /Anyámnak örökre", - a Mama halálra készülődik.  A "Mennyi időd van még?"
kérdésre  Manyasz Erika  válaszol: "Talán holnap elmegyek."  Még ebben a rendkívül sű-
rű, szédítően szuggesztív folyamatosságban is letaglózóan katartikus mondat! - És aztán a
haláltánc végzetesen távolodó, kopogó léptei...
Csak a  Férjek kara  vígad:  "Húzzon óvszert a bánat, /Hegyezd meg a cerkádat! /Minden
napra egy-egy korty, /Minden évre új poronty!"  A dinnye-magzattal labdázgatnak,  tran-
csírozott gerezdjeit mohón felzabálják. Körbe-szeretkezik a világot, tangót járnak a fenő-
dő kések fémes ritmusára.
Benya Kata, akinek figurája emésztő hévvel izzik az előadás fókuszában, világgá köpi  Kiss
Judit Ágnes  apokaliptikus ítéletét:  "A mellem két pénisz,  ki akar lövellni, /Így akarja a
férfi, hogy szopják,  /Gyere, kis parazita, kis vérszívó, szívd csak,  /Pióca mindkettő, apa
és gyerek". Keserűen összegzi a feloldhatatlan ellentmondásokat:
                Gyereket szülni, aláírni halálos ítéletem,
                Selejt vagyok, ha nem teszem.
                Selejt leszek, ha igen.
Iszonyatosan erős textus,  lehetetlen nem idézni.  Óriási fegyvertény,  hogy a produkció
abszolút adekvát a versciklus gondolatiságával, a vizualitás érzékletességébe transzformál-
ja annak gazdagságát.  Tóth Miklós,  akire már jó tíz éve felfigyeltünk nyíregyházi Oidipu-
sza idején, aki a Kává-ban is remekelt a  Digó-val és a Bábok-kal, kiemelkedő rendezéssel,
mintaszerű színészvezetéssel, nagyszerű társulattal alkotta meg  az évad egyik legjelentő-
sebb alternatív előadását.

EÖTVÖS PÉTER: PARADISE RELOADED /LILITH/       Neue Oper Wien       Müpa
 

Talajmenti operakultúránk nem sok esélyt adott korunk  nagy magyar komponistájának: he-
venyészett Nofreteté, csődtömeg Balkon és a lyoni három kontratenoros Három nővér itt-
honi borzalmas hazai bukása. Kétszáz kilométerre Budapesttől, fényévekre Operaházuntól,
a bécsi  Neue Oper Wien  felejthetetlen produkcióval vendégeskedett nálunk.
Negyven éve csodáljuk  Eötvös Péter-t kamaraművei,  Brácsaverseny-e, a grandiózusan fé-
lelmetes Atlantis ámulattal töltött el, a zenei nyelv ismeretének hiányában érzelmileg még
sohasem sikerült közel kerülni hozzá.
Az áttörést az  Albert Ostermaier  textusára épülő Lilith hozta. A recitáló énekbeszéd ára-
dása már  az első percekben letaglóz,  a frenetikus clusterekben tobzódó  zenei anyag fö-
lött csodálatosan éneklő szereplők tágas legátói szárnyalnak. Minden szó gondosan árnyalt
értelmezésben hangzik el, a "félszcenírozott"-ság felér egy operaházi rendezéssel.
Johannes Erath  nem keres bodói gegeket,  racionálisan áttekinthető,  szigorúan adekvát.
A bámulatos fizikumú énekesek  Katrin Connan  jelmeztelenségében paradicsomi pőreség-
gel érvényesítik számunkra elképzelhetetlen manökeni szépségüket. Három fiókangyala-ör-
döge,  Gernot Heinrich, Andreas Jankowitsch és Michael Wagner  rezonőri társaságában
a brutális bariton,  Holger Falk  kényszeríti luciferi terveit Ádám ősapánkra.
Az Ember tragédiája koncepciójának megfelelően,  ám rövidítve követhetjük  a történelmi
stációkat, teljesen új elem azonban az első feleség,  az Évával konkurráló Lilith megjelení-
tése. Az égi jósok, Avelyn Francis,  Christina Sidak és Anna Clare Hauf a szférák zenéjét
idéző, negyedhangos párhuzamokban, szirénhangon lebegnek a magasban, "Liebe... liebe"
frázisaikat puhán párnázott tangóharmónika kíséri.
Igéző bikiniben Rebecca Nelsen,  varázsos orgánummal játssza  Évát,  Eric Stoklossa  világ-
színvonalú tenorja,  pianisszimó töprengéstől,  vitatkozó középhangokon át a szilaj kitörés
fortisszimójáig érvényesíti drámai karakterét.  Eötvös Péter mesteri precizitással váltogat-
ja dinamikai elemeket,  kifinomult vonóstremolók, lehengerlő rezes tömbök, ütős arzenál-
lal megtámasztott csúcspontok teszik lüktetően elevenné a  Vajda Gergely vezette zene-
kar briliáns játékát.
Két órán keresztül egy percig sem lankad a figyelem, a dramatikus izgalmakon túl, a katar-
tikus pillanatokon,  a színészi játék, a mozgások, a fényhatások és a hihetetlen szuggeszti-
vitású éneklés totális egységben viszi diadalra a zseniális alkotást.
A Bibliából kisatírozott apokrif heroina, Lilith szerepében  Annette Schönmüller  fenome-
nális alakítással hitelesíti szerelmi tragédiáját.  Saljapini mélységek, keményen ütő alsó re-
giszter, az érzelmi árnyalás minden lehetőségét kihasználó középfekvés, a magasságokban
démoni dinamika, majdnem falzettben hiszteroid vijjogás.  A többi főszereplőhöz hasonló-
an, ő testesíti meg a korszerű operajátszás ideálját, a kiművelt orgánum, a magabiztos mu-
zikalitás, a színészi játékkultúra és a tökéletes fizikum magától értetődő egységét.
Nem vagyunk hívei a  Müpa akusztikus jégvermének,  a professzionális térhangosítás azon-
ban elfedte az utánzengés hiányosságait, ahogy sötétbe borult a csiricsáré környezet, az
eötvösi univerzum paradicsomi fenségébe emelkedtünk.

DON JUAN PROJEKT                   Almási-Tóth András                 Zeneakadémia
 

Négy  Mozart koncert-ária plusz négy az  Álruhás Kertészlány-ból  egyvégtében alaposan
megfeküdné gyomrunkat,  a briliáns rendezői koncepció azonban  felszínre hozza  rejtett
drámaiságukat. A doktornők erotizált Frankensteint próbálnak fabrikálni férjeik, szeretőik
DNS-einek felhasználásával, az áriák pompásan festik a szerelmi vágy teljes spektrumát, só-
várgástól, beljesüléstől a lemondó beletörődésen át a bosszúállásig.
A begördülő hullán  Vincze Klára mezzoszoprán dominája kezdi a műtétet, az átszellemült
Makiko Yoshida  a  K.538-as "Ah se in ciel" áriával reménykedik.  Kutrik Bence kortárs in-
termezzojára tétován kel életre az áhított ideál,  Dr E., Bernáth Éva  testhezálló petting-
gel próbálja elcsábítani.
A Zeneszerzés Tanszék hallgatóinak kompozíciói nagyszerűen illeszkednek, élénkítő kont-
rasztot alkotva értelmezik újra  a zenei anyagot.  Az első kísérlet kudarcát  Pintér Bence
disszonanciái festik alá, másik közjátékában decensen kíséri az operátor hölgyek kávézga-
tását. Az énekesek teljesítménye káprázatos, tökéletes stílusérzékkel adják Mozartot, mi-
közben egy borzongató thriller szituációit játsszák el.
Gheorghita Orsolya  minden regiszterben  abszolút kiegyensúlyozott, megejtő orgánumát
arányos formálás, átélt muzikalitás hatványozza,  a majdnem beteljesülő szerelem   Ayane
Imai  szopránján szólal meg. A vágy titokzatos tárgyát mozgásművész,  Bukta Gergő  alakít-
ja,  Lázár Eszter  koreográfiáját viharos virtuozitással realizálja.  Az életre galvanizált test
kígyózva vonaglik, kínlódva vetődik,  ébredő vágyakozását  motozó kezek,  haláltusáját ver-
gődő végtagok jelzik.
Almási-Tóth András, a fantasztikus alapötleten túl, derékszögű geometriába hangolt moz-
gásokkal, pontosan értelmezett szituációkkal, az éneket kísérő gesztusok adekvát kialakí-
tásával egy  soha nem volt  Mozart-operát valósít meg. Jelenetezésében az összes hangu-
lati elem helyet kap, dolcissimótól az allegro barbaróig. Pedagógiai munkája révén az elő-
adók érett színészi eszközökkel hitelesítik figuráikat,  természetes lendülettel mozognak
a mai kortárs operastílus mezején.
Laczkó Bálint zenéjére Don Juanunk friss fehér gyolcsba öltöztettetik, hogy aztán a vér-
szomjas  Vincze Klára, elsöprő drámaiságú áriája közben, flaskányi művérrel öntözze újra
halálba. Az énekesnő félelmetes legátókban ívelő hiszteroid kitörése az egész előadás ka-
tartikus tetőpontja.  Kutrik Bence  takarítás-zenéjére azonban  fürgén rendet csinálnak
a higiénia zöldruhás angyalai, a tisztára mosott tetem pietapózban ernyed a gyilkos anyai
ölelésében.  A Crudeli, fermate áriában  még egyszer megcsodáljuk  Gheorghita Orsolya
varázsos éneklését,  a fergeteges Finálé  Solti Árpád  alkotta remeklésében  az együttes
ötszólamú versengése koronázza meg a produkciót.
A tökéletes férfit nem sikerül előállítani, ám  Almási-Tóth András operavizsgának készült
munkája távlatos lehetőségeket nyit a szereplőknek, zeneszerzőknek és a kortárs operá-
ra szomjúhozó közönségnek.
(Nem ünneprontásként: elég volt sz ingyenjegyekből!  A nézőtéren Diótörőn szocializáló-
dott,  Hoffmann meséibe töppedt egyedek értetlenkednek, az igazi közönség meg, mert
nem tud időbe foglalni, kinnreked!  Ezernéhányszáz forintja  mindenkinek van, az eddigi,
nem ingyenes vizsgákon is telt ház volt... A jószándékú avatatlanoknak rendezzünk kakaó-
koncertet a Liszt Ferenc-téren!)

IBUSÁR           Nyitrai László - Parti Nagy Lajos - Máthé Zsolt          Hátsó Kapu
 

Nyitrai László már diplomakoncert-jén bemutatta  Parti Nagy Lajos  emblematikus darab-
jára épülő minioperáját, a mostani változat sűrűbb, elhagyja a narrátort és sajnálatosan az
akkor  Molnár Gyöngyi  által nagyszerűen interpretált anyaszerepet is.  Máthé Zsolt  pró-
za helyett a rendezői teendőket látja el, két menetrendtáblából állít mobil díszletet, négy
férfialakot viszont egyetlen kiváló színészre testál.
Friedenthál Zoltán  először a lúzer állomásfőnök,  Guszti képében jelenik meg, hogy pilla-
natokkal később délceg  Bajkhállóy kapitányként vitézkedjen. Ám annak bajuszát huszáro-
san a homlokára tolva,  máris az alávalóan spionkodó  Talpighy-t alakítja,  hogy ráadásként
a grófi kérő, Leopold decens figuráját is eljátssza. Bravúros ez a Három és az egy Ráadás!
A karakterek élesen elválnak, a hősi groteszk és az abszurd karikatúra egyaránt hiteles, az
éneklés meg átütő perfekcióval diadalmaskodik.
Máthé Zsolt  rendezése, az akkurátusan felépített dramaturgia révén, sebesen változó je-
lenetekben, heves iramban realizálja Sárbogárdi Jolán vasúti jegykezelő és a grófkisasszo-
nyi alterego,  Amália fordulatos történetét.  Robbannak a poénok,  a dalszövegeket is kö-
vethetetlen töménységű szellemesség jellemzi.
A MÁV-Monofonikusok szólistájaként a zongorahangolásban is jeleskedő Kéménczy Antal
keze alatt dübörög a pianínó, a gyékényesi gyors ostinátójától, operapersziflázsokon át a
bluesos betétekig terjedő  pompás zenei anyag  elementáris tempóban szólal meg. Jolán
szerepében  Kiss Diána Magdolna  jeleskedik,  színészileg hatásosan különíti el a két alak-
ját, az éneklés spektruma a meditatív piánóktól a majdnem koloratorikus kitörésekig ível.
Kicsit túl gyors, túl izgága, ami főleg az arcjáték szésőségeiben zavaró. Miért is kell az "í"-
ket, "é"-hangzókat  szélesre feszített szájjal intonálni?  A kortárs operajátszásban bebizo-
nyosult, hogy kameraképes artikulációval is bármit ki lehet énekelni... (Példa a legutóbbi
Eötvös opera: Paradise reloaded,  a Neue Teatr Wien vendégjátéka a Müpában).  Biztos,
hogy némi korrekcióval ez a Sárbogárdi Jolán-alakítás egészen kiemelkedővé válhat.
Nyitrai László  invenciózus műve, a  Hátsó Kapu intim terében meggyőzően mutatja meg
a korszerű operajátszás közönségbarát lehetőségeit.

LÜSZISZTRATÉ (görög drámák sorozat)        Karsai György       Sanyi és Aranka

 

Az eddigi Lüszisztraték, vitathatatlan vezéregyéniség voltuk mellett, igencsak vonzó szépsé-
gek voltak, (Ah! Martinovics Dorina!), ám Arisztofánésznél ő az egyetlen, kinek nincs senki-
je, csak a furfangos  Devecseri Gábor írt bele neki egy férjet,  nehogy má' a finálé orgiáját
irígykedve kelljen kukkolnia. Így Tóth Ildikó, feketébe komorult címszereplője adekvát, szi-
gorúan agitatív volta teljesen hitelesen exponálja a történéseket.
Csábos nőiességnek itt van  Móga Piroska, Székely Rozi és Andruskó Marcella triója, még
ha őket nehezebb is meggyőzni a "fasz"-ról való lemondásról.  Igen: "fasz" és nem "az", meg
hasonló Arany János-i körülírások,  Szepesi Erika  fordítása végre  nevén nevezi a dolgokat.
Karsai György  tudósi pontosságával, előadói szuggesztióval, közvetlen humorral, képekkel
ecseteli a görög demokrácia korának szexuális viszonyait. Nagy sikert aratnak a míves phal-
losz-ábrázolások, melyek a kifejezetten mácsó társadalom nézőpontját képviselik. Bár igaz,
hogy a hímvessző a populáció fenntartásának alapeszköze, de akkor a sóvárgott női megfe-
lelő miért nem? /Talán, mert nehezebb szobor-jellé absztrahálni...?!?/.
Az athéni színház fölé magasodó Akropolisz tükröződik a darab képzelt díszletében, oszlop-
sorai mögött a harcos amazonok sorra kosarazzák ki a férjeiket. Az ókori drámákat ismerte-
tő sorozat Jolly Jokere, aki hős Achilleusz és tragikus Oidipusz nagyszerű megformálásával
már eddig is kitűnt:  Nagy Dániel Viktor  most két alakban is színre lép. Togyogó-motyogó
aggastyánként hiába győzködi a sztrájkoló feleségeket,  de háborús hősként, méretes fér-
fiasságával sem tudja nejét magához édesgetni. Székely Rozi vágyakozását nehezen ugyan,
de konok kitartással gyűri le,  Móga Piroska  fájdalmas arccal mond le  a gyönyörökről,  a
szikrázóan karakteres  Andruskó Marcella pompásan érzékelteti a helyzet ambivalenciáját.
Lukáts Andor újgörög szinkrontolmácsolással ismerteti a sztorit, újmagyar intelmekkel kap-
csoltatja ki telefonjainkat,  lendületes rendezéssel kapcsol be az ókori békeharcos komé-
dia bájosan frivol köreibe.  Tragédiák után végre megmártózhattunk  a komikum pezsgőfür-
dőjében, ám azért kíváncsian várjuk  Karsai György  Leláncolt Prometheusz-át.

    

                                          2 0 1 3

NEMZETI VEGYESBOLT                     Dömötör Tamás                      KOMA Bázis

 

Mai valóságunk beemelésével  Dömötör Tamás  jó érzékkel tágította az eredeti Shop-stop
filmsztori dimenzióit, az amerikai videotékát  az egész rettenetes magyar kócerájt jelképe-
népnemzeti vegyesbolttá alakítva. Tombol a szexis szókimondás, ám a zsigeri promiszkuitás
komikumánál sokkal erősebben rémít a hivatali packázásba rejtett alattomos maffiaönkény.
Érsek Obádovics Mercédesz  végtelenített szalagként sorolja a törvény abszurd kívánalma-
it,  Mohácsi Norbert tanítóbácsisan korholó hangsúlyokkal figyelmeztet a trafikkoncesszió
kötelmeire, "Dániel! Dániel!"-jét kottázni kéne.
A boltosok lázasan falazzák ketté a Sóhaj Videótéká-t a kisvegyestől,  a kettős bejárat ho-
mályos üvegén, a fórsriftos cégtábla mellett már ott virítanak a mocskolódó feliratok. Las-
san exponálódik Dante,  Hajmási Dávid  konfliktus-hálózata, a világszép Jennifer elhagyta,
de mégis  állandó telefonkapcsolatban kelti a reményt,  a jelent  Szvetnyik Kata  ebédet
hozó, továbblépésre sarkalló hétköznapi napsugárkája képviseli.  Bolti mindenesként Sára,
a szoliddá szelídített  Pallagi Melitta  szolgál,  bevásárol,  lót-fut,  szorgosan malterozza a
téglát, miközben krisztusi Kristófja, (Jaskó Bálint parádés karakter-alakítása!), folyvást val-
lási kötelezettségekkel nyaggatja.
Jönnek -mennek az ellenőrök és a vevők,  Felhőfi-Kiss László a pongyolásan, papucsosan
csoszogó tragikomikumot hozza, az elképesztő lazaságú drogos lány,  Piti Emőke  brechti
songokat rappelve  tagolja a jeleneteket. Brutál-erősek a  Baqais Ádám  enjambment-ok-
ban indázó dalai,  csakhogy képtelenség élőben felfogni őket,  mindenképpen meg kéne
kapni őket a végén, nyomtatásban...
Dömötör Tamás  rendezése,  Szili Péter  akkurátusan bekellékezett díszletében,  biztos
kézzel bontja ki  a cselekmény  lassan összeérő szálait.  Hétköznapi a tempó,  ám a mély-
ben ott lappang az ellentmondások sűrűsödő szövevénye. Váratlanul állít be Tolnai Hella,
gyönyörűen felépített, tökéletesen játszott csábítási játszmájában remekel,  szépségével
álcázva számító fondorlatait. A látszólag felületes, szélsőséges tettekre képes videótékás
Oszi,  Domokos Zsolt  pergőnyelvű figurájában, könnyedsége ellenére pontosan érzékeli
a szituációkat, zsonglőri fürgeséggel dobálja sörösdobozait és magát, észrevétlen trükkök-
kel manipulálva a többieket.
A váratlan végkifejlet forgatagában az addig engedelmes kisegér,  Pallagi Melitta  vulkáni-
kus kitörésben szikráztatja robbanékony energiáit,  tétován rendeződnek a konfliktusok,
a tüneményes  Piti Emőke utolsó songja zárja a nagyszerű előadást.  Dömötör Tamás ve-
zetésével a  KOMA Társulat  érdesen komikus,  metszően  politikus komédiával koronázza
meg az Óévet.                                                                                      2013.dec.31.

SZÉLBEN SZÁLLÓK              Kárpáti István              Kerekasztal            Stúdió K

 

Szerencsére eszünkbe sem jutott, hogy a titokzatos  Kalapos Ember bosszúból/?/ működik
mobil spermabankként,  szerteszét szaporítva  a nemes cigány-fajt/?!?/  Ez egy akkora mar-
haság, plusz rettenetes ellenrasszizmus, hogy csak elfelejteni lehet, jó, hogy a darab szín-
revitelékor is ez történt. Apa- és identitáskeresésről van szó, a kamaszkor jellegzetes kon-
fliktusáról, okoskodás, erőltetés, belemagyarázás nélkül.
A nagymúltú  Kerekasztal  most a  Stúdió K-val szövetkezett  nagykamaszoknak szóló inter-
aktív produkcióra. A tisztatekintetű  Bagaméry Orsolya származását firtató kérdésére any-
ja,  Nyakó Júlia  csak homályos mesével válaszol,  Mirkó világgá megy, az erdőben a furcsa
testvérpárra, a nagylány Milára és öccsére, Lubóra talál.  Kalandos útjukon követjük őket,
miközben a nézők  Hajós Zsuzsa  vezetésével alaposan kitárgyalják a felvetődő kérdéseket.
Az öt-tízfős csoportok a játékvezetők és a színészek közreműködésével beszélgetnek, véle-
kedéseik aktívan befolyásolják a történéseket.
Homonnai Katalin és Lovas Dániel szépen rajzolt karakterekkel árnyalják a képet,  Spilák
Lajos
varázsosan duruzsoló hangkulisszát fest,  míg a legendás apát kifinomult eszközökkel
jeleníti meg.  A rendező  Kárpáti István,  hasznosítva az  Országalma  Csulánó-motívumait,
biztos kézzel fogja össze  a szálakat,  egységes hangvételű,  nyugodt tempójú előadást te-
remtve a laza szerkezetű anyagból.
A kisebbik testvér, Lubó szerepében  Tárnoki Márk  nemcsak szimpatikusan hiteles,  a ze-
nélésben is tevékeny részt vállal.  Bagaméry Orsolya  szélesmosolyú Mirkójának kontraszt-
ja Mila, a néhány évvel érettebb, öccsével kóborló cigánylány. Jól felvágták a nyelvét, he-
ves a vére,  éles a szava,  kényszerű keménysége mimóza-lelket takar.  Pallagi Melitta, ko-
rábbi alakításaihoz hasonlóan, most is sugárzó makacssággal hipnotizálja a nézőt, legkisebb
gesztusa is villámcsapás.
Egyszerre élünk meg egy színházi előadást, amely teljesen feloldódik a kíváncsi tekintetek
kereszttüzében és egy barátságos beszélgetést, amely aktív részvevővé emel. Színházi köz-
mondás, hogy "nincs két egyforma előadás". Ebben az esetben ez aztán a végletekig bizto-
sítva van: a színészek is váratlan meglepetésekkel, újabb kihívásokkal szembesülnek.

I.ERZSÉBET                 Szikszai Rémusz              Vádli Társulat              Szkéné

 

Shakespeare-i üres színpad, mindössze egy, leporellóként ki-be-hajtogatható, négyes ajtó-
keret a díszlet, melyben az összes királyi fenség rögvest elénk áll. A zselézett frizurájú his-
pán uralkodó, a gömbölyded mosolyú  Tóth József és a bűbájos hölgykoszorú,  Medici Ka-
talin, Stuart Mária, I.Erzsébet. A korhűségnek megfelelően, természetesen férfiak játsszák
őket... Nagypál Gábor  elegáns dikcióval teljesíti Narrátor-szerepét, a királynő szeretőjét,
érces férfiassággal,  Király Attila  adja.
Szikszai Rémusz a Vádli  harmadik darabjával folytatja  következetes társulatépítő munká-
ját, a Caligula és a Kárhozottak összeesküvése nagyszerű együttesére alapozza koncepci-
óját. Meghatározó feladatot kap  Tamási Zoltán, a hatalmat képviselő cenzorok:  Herczeg
Tamás
és az élesszavú  Keresztény Tamás  magától értetődő természetességgel illeszkedik
a hétpróbás kiválóságok csapatába.
Bodor Johanna  egyaránt nagyszerű, mint mozgásművész és mint  érzékeny megfigyelő, de
királynői felsőbbségként is emlékezetes. Többször kilépünk a történelmi drámából, a színé-
szek próbáját hivatalosságok zaklatják, a két síkon zajló cselekmény tömény izgalmakat hor-
doz. Hogyan alakul a királynők hatalmi párbaja?  Sikerül-e a társulatnak eljátszani a korabe-
li eseményeket tárgyaló darabot?
Egyetlen bútor egy asztal, felfordítva kád, melyben a királyi szennyest mossák, vagy éppen
a Nagy Armada elleni  tengeri csatát vívják.  A fürge angol gyújtóhajók győzelmét  lobogva
lángoló papírvitorlák jelzik,  pontosan képezve le  a produkció stilizált könnyedségét. Gör-
dülékeny textus, kikacsintó komikum, pompásan kimunkált szituációk.  Elsöprő tempó, öt-
letes gesztusok,  összehangolt játék:  Szikszai Rémusz  egyre magabiztosabban bizonyítja
kivételes rendezői rátermettségét.
És ezek a gyönyörűséges nők!!!  Kaszás Gergő  Medici Katalinként emésztő szőkeségében,
frivol csábmosollyal, kölcsönért környékezi az uzsorást, aztán a visszautasítás okán megve-
tően lezsidózza.  Nagypál Gábor-nak  elég egy sapkát húzni  a tökéletes átlényegüléshez,
bámulatos finomsággal érzékelteti a tudás és tapasztalat szellemi fölényét. Egészen kiváló
a zene,  ebben a képben például klezmeres klarinét szól  a csembaló ritmus-alapja fölött,
Monori András  nagyot alkot az énekszólamokban is, dalszöveg  KAF, azaz  Kovács András
Ferenc
!
A címszerep, annyi színésznő álma:  Fodor Tamás-é. Nyílt színen öltözik be ledér kombiné-
ból páncélos fenségbe, sűrűn veti le vörös parókáját, ám csupasz fejjel, borostásan is ab-
szolút biztonsággal abszolválja  sokszínű szerepét.  Arcjátéka félelmetes, grimaszai többet
mondanak minden szónál, hangja a dühödt fortétől a leheletnyi pianóig terjed: a kádban
mélázva suttogott monológja színészi remeklésének csúcspontja.
Tilly Boom-ként, énekelve, táncolva sürög-forog a nagymosás és a háztartási asszisztencia
összetett terében, majd mint  Stuart Mária  készül a pallos alá. Nem fejhangon  igazi szop-
ránszólamot interpretál a széles legatójú Stabat Mater-ben,  mellyel párhuzamosan a halá-
los ítélet dübörgő kórusa szól.  Bercsényi Péter  alakítás több, mint reveláció: hihetetlen
érzékenységű, arányosan megformált, elbűvölő szuggesztió, - a karizmatikus színpadi jelen-
lét ritka csodája. Nem azért, mert Férfi, nem azért, mert Nő, egyszerűen elképesztő!!!
Van-e nagyobb öröm, mint látni egy frissen alakuló együttest, mely immár harmadik előadá-
sával vívja ki helyét az élvonalban!

LENZ                  Soós Attila Gergely/SzFE/                       Jurányi Inkubátorház

 

Betipeg egy snájdig udvaronc,  fényes öltözék,  csokornyakkendő,  ékesen zengő szép sza-
vak,  Nagy Dániel Viktor Oberlin tiszteleshez, Fehér László-hoz fordul. Ám a dialógus nem
merül ki szavakban,  Keresztes Gábor  zenéjére a két frissen végzett színész frappáns moz-
gásművészeti bemutatót tart. Hallatlan hévvel, virtuóz pantomimmel, legyűrhetetlen állóké-
pességgel bizonyítják a fizikai színház kortársi összetettségét.
A bravúros felütést  Büchner elbeszélésének Kerékgyártó Yvonne és a rendező által adap-
tált motívumai követik. A tudatalatti vizekből Lenz,  Bárnai Péter  emelkedik ki, a befogadó
családot  a keményen komoly anya,  a mindig megkerülhetetlen jelenlétű  Hay Anna és az
ártatlanság glóriáját sugárzó  Bach Kata  képviseli.
Soós Attila Gergely munkája a legnehezebb föladatot rója a recenzensre, alig történik valami kézzelfogható,  de a színházi tér atmoszféráját a transzcendencia  titkos feszültsége
hatja át. A frázisok pontossága, a visszafogott ritmus mágikus ereje, a váratlan gesztusok le-
nyűgöző eredetisége emelik az ámulat szintjét egészen az elragadtatásig.
Nem marad ki a komikum sem:  Horkay Barnabás  garabonciás testnevelő tanára a groteszk
elrajzolás karakter-remeke.  A depresszív magányban vergődő  Lenz viselkedése  egyre fur-
csább, elfojtott szexualitása végül brutális agresszióban tör ki.
Ha valamit utálunk színpadon, az a vér és a szex, ahogy a tarantinós blődli és az ínycsiklan-
dó kukkoldák képzelik. Itt és most  a rendező abszolút telitalálatként, merőben szokatlan,
stilizált formában, koreográfusi absztrakcióval,  vonagló, nyújtózó,  hengeredő és vonszolt
testek  kusza geometriájába sűríti  a brutális letámadás képeit.  Lenz és a néma ellenállás
pantomimjébe  fantasztikus energiákat összpontosító  Bach Kata  soha nem látott intenzi-
tással realizálja a félelmetes elképzelést. Bárnai Péter  úgy játszik pőrén,  hogy eszünkbe
sem jut esendő meztelensége, nagyszerű alakítása az átszellemült melankólia virtuális teré-
ben teljesedik ki.
Bár legutóbbi vizsgadarabja,  a Kastély bizonyos fokig a realitásba való visszalépést jelezte,
a Büchner-darab újra az absztrakt szürreáliában eredeti  Soós Attilá-t mutatja, aki útját a
Kenyérpusztítók és a  Panzió  előadásaival már igen figyelemre méltóan jelölte ki.

MAMELOSN                    Borgula András                Gólem Színház             Thália

 

Úgy tűnik, a kivándorlás témája nemcsak minket érint.   Marianna Salzmann  színművének
témája magyar, általánosabb érvénnyel az identitáskeresés drámája. A nagymama a Kádár-
rendszer aktivistája volt,  az anya is itt él, a lány már messzebbre vágyik.  Mássága a zsidó
származás és gondolkodás mellett, a leszbikusság felvállalásában is megnyilvánul.  A bátyja
egyenesen Izraelbe ment, ő inkább a békésebb New Yorkot választja.
Borgula András  takarékos eszközökkel,  meggyőző erővel realizálja  a frappáns szituáció-
kat, Varsányi Mari  fordításában hatásosan szólnak a dialógusok.  A három nőszerepet há-
rom korosztály,  három stílusú egyénisége jeleníti meg, ennek ellenére sikerült egységes
sikerül az egységes hangvételt megtalálni.
Kerekes Viktória  jó kiállású negyvenes,  a realitásokban él, kényszerű toleranciával pró-
bálja megérteni  a világot és gyermekeit.  A Nagymama anno  beépített tégla,  vidoran je-
lentgető hálózati személy,  hazafias indíttatású besúgó volt,  holokauszt-emlékező világuta-
zó, az elkötelezett nomenklatúra díszes tagja. A korra vissza nézve bizonyos mértékig meg
kell értenünk,  a jelen ifjú generációjának szemében  megbocsáthatatlan kövület.  Ellent-
mondásos alakját  Kiss Mari kiválóan hitelesíti, emberi vonásait erősítve az ideológiaiakkal
szemben.
Nagy örömmel látjuk újra,  a színművészeti egyetem elvégzése után, családi örömök miatt
eltűnt  Huzella Júliá-t. Extrém egyénisége, energikus játéka, sugárzó színpadi aurája már
igencsak hiányzott. Tűéles deklamációja, átható tekintete, karakterformálásának ezer ár-
nyalata méltán állítja az előadás fókuszába. Neki köszönhető, hogy az előadás a közvetlen
konkrétumokon túl, a sorsdöntések, életmódváltoztatások tágabb érvényű problémáira is
reflektálni képes.

A HOSSZABBIK ÚT                    Gigor Attila                      Kerekasztal Szputnyik
 

Négyen a tetőn, ugrásra készen. Elegük van. A félkegyelmű gyerekből, a celebkudarcokból,
az aktuális pasi viselkedéséből. Öngyilos-jelöltek, kivétel a később betoppanó, ígéretes rok-
kerből pizzafutárrá lecsúszott J.J., Farkas Attila, de nemsokára ő is kedvet kap egy utolsó
röpüléshez.
Na de ha elkezdünk beszélgetni, kiokádjuk agyoncsócsált problémáinkat,  kissé távolabbról
nézve objektívebben látunk, a többiekkel összehasonlítva is csökken konfliktusunk súlya. A
társaság addig diskurál, míg elindul megkeresni egyikük hűtlen fiúját.
Gigor Attila  dramatizálása itt megszakítja  Nick Hornby regényének fonalát,  a gimnazista
nézők  kisebb csoportokban tárgyalják meg a történteket.  A színészek és a moderátorok
találókérdéseket vetnek fel: - Hogyan tálalna a sajtó. a TV, a média egy ilyen esetet? a di-
ákok jobbnál jobb ötletekkel lepik meg a játszókat, igen tájékozottak a bulvárfogásokat il-
letően.  "Az államtitkár lányának szerelmi bánata",  "Szakadék szélén a TV-sztár", Bebukott
rock-énekes bukása" stb. A következő részben el is hangzanak a legjobbak, ekkora ismert-
ségről még Martin, /Fábián Gábor/, az eddig oly sikeres műsorvezető sem álmodott.
A kis csapat buliba megy, ott keresi a gátlástalan tini Jess elkódorgott párját.  Pofátlanul
agresszív, hevesen szókimondó, nem tiszetel az senkit és semmit. Gyors a mozgása, gesztu-
sai szinte szikráznak, elemi csapás, lézerkard, két lábon szédelgő gyújtóbomba. Hay Anna,
a felejthetetlen Antigoné, a Ganymed vakító meztelenségű örök Évája, a színikritikusi bu-
taság észbontó karikatúrája  (Európa! Európa!),  most egy újabb  bravúros alakítással nyű-
göz le. Szavainak géppuskaropogása, tűéles ritmusa, mágikus szuggesztivitása a történések
gyújtópontjába helyezi,  színpadi figurája ellentmondásosságában is kihívja együttérzésün-
ket.
Ahogy, végül,  a többiek is...  Gigor Attila  összefogott, arányos rendezése mindegyik sze-
replőnek lehetőséget ad  a nézői szimpátia kivívására.  Sokszor belelátjuk saját élményein-
ket, megéljük az annyi fejfájást okozó, nevetséges problémákat.  Persze vannak megoldha-
tatlan dolgok, ha valakinek fogyatékos a gyermeke és azt kénytelen ápolni, hiszen nevelés-
ről aligha lehet szó, az nehezen talál kiutat.  Hajós Zsuzsa,  a megértés és átélés teljessé-
gében, révedt pillantásaival, halk szavaival hitelesíti hálátlan szerepét, míg a beszélgetések
idején éppen találékony, éleseszű reagálásokkal, gyors kérdéseivel, fürge válaszaival tűnik
ki.
Láttunk egy színdarabot teljes kifutásában, nemcsak átéltük, át is gondoltuk konfliktusait,
része voltunk az alkotásnak,  hatványozva éreztük át a színházi munka nehézségeit és örö-
mét. A Kerekasztal "színházi nevelési" produkciója életszükséglet az ifjúságnak, de bizony
ráfér a betompult felnőttekre is.

DREAMBEGISZTÁN    Flores Hedvig Montserrat     Teatro Surreal   Zöld Macska

 

Második darabja ez, de a minden bizonnyal az első sem lehetett akármilyen. Flores Hedvig
Montserrat 
 egy baráti befogadás hétköznapi szituációiból kanyarít  mindvégig érdekes tör-
ténetet.  A távoli útról betoppanó feleség ifjú párt talál az ágyában, közeli barátjai ugyan,
de a helyzet mégis meglepő.  Lakásukat kiadták, hogy fizetni tudják a deviza-hitelt, így ala-
kul a nem is annyira átmeneti együttélés, négyesben.
Korcsmáros András,  a komoly karriert építő férj,  akinek "Szisza!, Szisza!" megszólalásai pil-
lanatok alatt  szállóigévé váltak,  a lövöldözős képernyő-játékok megszállottja,  a másik úr,
az ellenállhatatlan humorú  Pásztor Máté valamely tai-chi, jóga, kung - fu keverék megszál-
lottja. A frappáns képekben pergő a komikus jelenetekben sorra kerülnek elő a manapság
minden fiatalt érintő kínos kérdések.
Elsőnek a gyermekvállalás, kockázatok és mellékhatások,  a két pár versengve küzd az első-
ségért.  A pukkancs energiabomba  Pintér Szilvia  hisztérikus rohamot kap,  mikor nem az
terhes-tesztje lesz pozitív, a házigazda  Flores Hedvig Montserrat boldogan készül a kisma-
maságra. Alkotóerejét a rendezésben is csillogtatja, lendületes, árnyalt, gördülékeny a já-
ték, fürgék a váltások, röpködnek a parádés poénok.
Az alakulóban lévő egyensúlyt újabb beköltöző, egy harmincéves, füvező mamakedvenc za-
varja meg. Az alkatilag telitalálat  Nádas Gábor Dávid  könnyed nonsálansszal heveredik be
az áhított kanapéra, hippilényével szöges ellentétben, nemzeti hévvel ítéli el külföldre ké-
szülőket. Mert nem kerülhető meg napjaink legégetőbb problémája, a fiatalok (és öregeb-
bek!) tömeges kivándorlása. "Dreambegisztán" tárt karokkal várja a villanyszerelők, mosoga-
tók mellett a diplomásokat is.  Végül éppen az itthon is jól élő házasok indulnak hosszabb
külhoni munkára, a háromfős ittmaradók pedig folytathatják bohókás együttlétüket.
Nagyszerű mulatság,  tanulságos események,  sziporkázó humor.  A Zöld Macská-ban nem-
csak a palacsinták és a házi (meggyes-szilvás-fekete!!!)-sörök  élvezetesek,  a hátsó, titkos
traktusban igen színvonalas és mindig nézőbarát előadások láthatók.  Ezek hosszú sorában
újabb gyöngyszem a  Teatro Surreal  fergeteges komédiája.

VIHAROK                    Benkó Bence - Fábián Péter               k2              Szkéné

 

Nem szeretjük a Vihart, lehet, hogy a legköltőibb, de a hajótöréses, varázslós, pálcatörős
rendezések még felednivalók sem voltak. Kivétel  Purcarete hálószobaszekrényes remeklé-
se és átirat voltában is  Korsunovas Mirandá-ja.  A k2 ifjú titánjai azonban  most is a saját
útjukat járják,  a szent szövegek megtartásával,  sajátos stílusukban alkotnak egy egészen
másféle előadást.
Nacsa Lilla  óriás-sakktábláját gigászi kockacukrok népesítik be,  időnként felrecseg az ós-
di hangraforgó,  maróan eredeti  Domokos Barbara jelmezeinek  színkavalkádja. Sebastian
válldíszes vörösben,  Antonio intrikus-zöldben,  Egger Géza  villámló szemű  nápolyi királya
indigókékben pompáz,  Tóth József  emberséges Prosperoja csúcsosvállú hófehérben filo-
zofál.  Karsai György, aki bennfentesként képviseli az emelkedett szellemet, a honorácior-
entellektüel oksági fölényével, óriáscsecsemői rózsaszín kezeslábasban szórja szentenciáit.
A legnehezebb azt megfogalmazni, mitől lesz a színházi minőség osztályon felettivé, hogyan
válik el a textustól, a figuráktól, a tértől és emelkedik  teátrumi transzcendenciává. Nádas
Péter tolla tudná egyedül megfogalmazni ezt a megfoghatatlan csodát...
Tündérröpködés helyett feketében, síri arckifejezéssel, sántikálva botorkál be Ariel, a túl-
világi fényű  Pallagi Melitta, zizzenő szempillákkal, éteri hangokkal követi-irányítja a törté-
néseket. Annyi délceg hős után  Horváth Szabolcs intrikusként villogtatja a foga fehérjét,
sikerrel élesztgeti a királyfi  Borsányi Dániel  lappangó karriervágyait.
Az obligát részegeskedést  fantasztikus párjelenet helyettesíti,  Rózsa Krisztián  boroshor-
dójánál mámorítóbb a pekingi opera sárga majomkirály-ruhájában, elsöprő hévvel mozgó és
deklamáló  Jerger Balázs óriásdisznós monológja, melyet a záróképben még egy fergeteges
tanmesével is megtetéz. Caliban is eltér a sablontól, csúf vademberség helyett  Kátai Kinga
alakításában kisemmizettségébe dermedt, nőnemű véglény.
A világtól elzárt, ingerszegény Miranda:  Sodró Eliza maga a begörcsölt, esetlen szorongás,
a tétova kamasz Ferdinánddal, /Viktor Balázs/ találkozva, félszeg ámulattal veti bele magát
a szerelem tengerébe.  Langyos pocsolya az inkább!  Benkó Bence és Fábián Péter rende-
se ebben a képben eszméletlen csúcsokra hág.  Kimérten adagolva, elhangzanak a shakes-
peare-i mondatok, de a vajákosan hosszú szünetek, a remegő bizonytalanság atmoszférája,
a fájdalomba torzult testek,  a félve osonó léptek  az érzelmek végzetes ambivalenciájáról
árulkodnak.  Csak fojtogatóan szorul a torok,  védhetetlenül átéljük a szerelem kiismerhe-
tetlenségének édes tragikumát.
A végén elcsitulnak a viharok,  Tóth József Prosperoja, varázslaton túli, földi békét hirdet.
k2 csapata, mely immár negyedik produkciójával érdemli ki a nagybetűs SZÍNHÁZ nevet,
győzedelmes vizekre evez, bizonyítván a  "pártkasszák által felülfinanszírozott" függetlenek
életképességét.

BÁNYAVÍZ                                   Csizmadia Tibor                                    Szkéné
 

A folytatásos dolgok  nem sok jót ígérnek, ám  Székely Csaba  trilógiájában csak a helyszín
közös, az a szörnyű atmoszféra,  melyben annyi góbés cifraság után, megmerítkezhetünk a
székely falu rettenetes mocsarában.
A paplak nappalija  faburkolatú templombelsőt idéz,  csúcsos faragványok, fiókos kazettafa-
lak,  Cziegler Balázs  játéktere egyből nagyszerű lehetőséget kínál  a mobil-szószéken arti-
kulációs gyakorlatokkal tréningező tiszteletesnek.  Kaszás Gergő kenetes modorossága ele-
ve kételyeket ébreszt hitelessége tekintetében, egyelőre azonban csak az obligát bányavi-
déki alkoholizmus stigmáit viseli.
A lassúdad expozíciót mondatismételgetős, kriplis, Varró Dani-s álpoénok nehezítik testide-
gen töltelékként az egyébként hiteles dialógusokban. A pap neveltfia,  gondnok és háziba-
rát szerepében  Márkus Sándor  talpraesett jelenléttel,  vágyának tárgyaként  Eke Angéla
miseruhába  rejtett naivitással jeleskedik.  Tóth József,  az előző darabokban formált emb-
lematikus figurák után  most a tűzvész sújtotta tanító szerepében remekel,  kirobbantja a
konfliktust, késelésig fokozódó felháborodással leplezve le álnok kisemmizését. Párhuzamo-
san éleződik  a tiszteletes és neveltfia ambivalens kapcsolata, a nyugalmas első félidő után
heves drámai fordulatok feszültsége vibrál.
Csizmadia Tibor  rendezése átgondolt stratégiával vezényli a tempót,  a szépen kimunkált
szituációk egymást erősítve rétegződnek. Kevesebb a humor, gazdagabbak az elgondolkod-
tató részletek,  az együttes összehangolt munkája  páratlan jutalomjátékká nemesíti a pro-
dukciót. Ebből a fantasztikus csapatból is kiemelkedik  a totyogós, dünnyögős, mindent el-
felejtő, mégis mindent tisztán látó, esettségében szeretetre méltó, kortalan anyóka, Irén,
a házvezetőnő. Tétova madárhang, révedező pillantások, óránként idézi távolba szakadt lá-
nya levelét, mégsem lehet megunni,  bizonytalansága mélyén a gyermeki ártatlanság szent-
sége ragyog. Bozó Andrea, túl a viseltes göncökön és a manó-fövegen, hihetetlen átlénye-
güléssel éli paplakba zárt életét.  Ahogy a fiú versét olvassa,  az maga a tenger végtelenjé-
nek transzcendenciája, ahogy fel-alá bóklászva, minden üres pálinlásflaskát a helyére téve
rendet tesz, miközben a látottakat belefogalmazva dalocskájába, azt archaikus fohászként
recitálja, az egymagában felejthetetlenné teszi meghatóan gyönyörűséges létezését.
A feloldást a befejező kép jelenti,  beszélgetve kucorog  az egyenrangúan kiváló  Márkus
Sándor  társaságában a lépcsőn,  az ocsmány hitványságok után  egy pillanatra a szeretet
csöndjének békéjét varázsolva az elátkozott vidék dermesztő sötétségébe.

ÖRÖKVIRÁG           Szegedi Tamás András             Affér Budapest           ANTRÉ
 

Furcsa lányka álldogál az udvarban, a fiatal házaspár ablakát lesi, szavaiból átszellemült ide-
genszerűség árad, mintha földönkívüli lény lenne. A cigarettás férfi beszédbe elegyedik ve-
le, a "fogd meg az arcom!" kérlelés rövidesen különös kapcsolathoz vezet.
Kal Pintér Mihály darabja hétköznapi háromszög-történetből formál meglepő érdekességű
színdarabot. A feleség és a színlap által "hercegnő"-nek titulált lány szorításában a fiatalem-
ber egyre nehezebben igazodik el.  Látszólag szimpla cselekmény, melyből az egyben fősze-
replő  Szegedi Tamás András  rendezése teremt varázsos atmoszférájú előadást.
Egy ágy, egy léckeret a forgatható díszlet, változatos terek jönnek létre, még a háttérvetí-
tés is, - amelytől általában annyira irtózunk - ,  itt értelmes, konzekvensen kidolgozott: lát-
juk a lépcsőházban érkezőt-távozót, figyelhetjük az udvari találkozásokat.
Vucsics Virág  szinte transzcendens figurát állít elénk, extrém a beszéde,  tétova a mozgá-
sa, otthontalanul mozog a reális világban. Ellentétpárja a feleség,  Hetesi Beatrix  maga az
életerő: dinamikus, reális, hevesen küzd az igazáért.
Nehéz szavakkal jellemezni  Szegedi Tamás András  játékát. Hihetetlen! Alig egy éve lépett
színre,  ám tempója,  deklamációja,  arcjátéka és átélése tökéletesen érett.  Érzékeltetni
képes hősének bizonytalanságát,  de vergődésében is férfias,  szerelmes szavai gyengédek,
míg dühkitörése abszolút hiteles.  Rendező-Színész,  sőt...! - még a díszletet is ő tervezte!
Sokoldalúsága természetes adottság,  fassbinderi tehetsége lenyűgöző.  Dramaturgiai érzé-
két jellemzi a kísérő-zene is: Granados X. spanyol tánc-a és más híres gitárdarabok szólnak,
hibátlanul illeszkedve a pontosan kimunkált szituációkhoz.
Ha csak ez az egyetlen előadás lenne,  akkor is érdemes lett volna  a Fringe-utód Antré-t
megrendezni.  Mennyi tehetség lappang a homályban, milyen sok kis csapat akar színházat,
zenét játszani, mennyien érdemlik meg a ritka nyilvánosságot!
Óriási kíváncsisággal várjuk  az  Affér Budapest  következő jelentkezését,  Szegedi Tamás
András  személye magában garancia arra, hogy az is figyelemre méltó lesz.

SIN VILLAGE             Balogh Rodrigo          Független Színház        Gellért-hegy
 

Mélyen a Hegy alatt, vonul a kis csapat:  az Ibsen után  szabadon honi pályára fogalmazott
Peer Gynt's Children, több órás panoráma-túrás színházi bolyongására igyekszünk. Az első
állomásnál a vibráló temperamentumú  Lovas Emília  fogad,  ízes Welcome-mal ásványvizet
kínál,  körbe ültet: "sit down ide!", eleven humorával nyugtatgat: "don't foss!" és máris fel-
bukkan József, a Tollfosztás és a Földevők produkcióiból jól ismert, védhetetlen karizmá-
 Oláh Edmund. Lomizik éppen, fiát sikerült beajánlani közmunkára, a faluban minden ha-
talom a nemdolgozó népé, Zsigmond és a Polgármester uralja az élet minden terepét: szo-
ciális kártya,  kocsma, kisbolt,  munka.  A fiú, Günter a falu vezetőjének lányát hódítgatja,
ám első munkanapján lopás gyanújával, kirúgják, elverik, menekülni kényszerül.
Átsétálunk a játszótérre,  az apa itt  Manyi néni anyácskává változik,  gulyáslevessel várja
rejtőzködő gyermekét. Északi koboldok, röpülő szarvasok helyett az elképesztő természe-
tességű  Budai József  cigány-folklórból eredő  vaddisznó-mesékkel szédíti anyját, szerel-
me esküvőjének hallatán, félelmetes intenzitású epilepsziás rángógörcsben dobálja magát.
Tovább haladva,  a bokrok mögül acsarkodó kutyákat  kolbásszal szelídítjük,  a totál-giccs
Fabinyi-kastély előtt,  Zsigmond,  Tóth István  ékes angolsággal dicsekszik el kalózlobogós
villájával, nem is egy autójával.  Nem a mesebeli Gonoszt játssza,  minden hájjal megkent,
de intellektuálisan racionális vérszívó.
Felkaptatunk a Gellért-szoborhoz,  ott lészen az esküvő,  Günter híján kamaszhaverja lett
a vőlegény,  Nati,  a csélcsap plázacica azonban  a tyúkólba zárkózik előle. A civil-pályáza-
ton nyert fejlesztési pénzből telik a lakodalomra, csak 200 támogató aláírást és 10 élmény-
beszámolót kell tőlünk összegyűjteni! Balogh Rodrigo textusa, melyhez többrendbeli hely-
zetgyakorlat improvizációi során  a teljes társulat  hozzátette a magáét, minden erőltetés
nélkül hozza be borzalmas jelenünk  szégyenletes visszásságait.  A dialógok szikrázóan való-
sak, roma-szleng és nagyképű hatalmi duma, merész kiszólások, pattogó élcek.
Időnként veszettül fújtató túrabiciklis, pulzusát, vérnyomását rettegve figyelő trendi futó-
lány,  meglepett turista,  ábrándozó szerelmespár halad át a bukolikus színpadon, tovább
élezve a produkció utánozhatatlan különösségét, de még biciklis "Szolgálunk-Védünk" ren-
dőr-járőrök is váratlan nézőnek szegődnek...
Hősünk természetesen elrabolja a készséges menyasszonyt, függőágyas erdei idilljük alatt
Farkas Franciska okosan ecseteli a rá váró gazdagságot és a pénz megszerzéséhez vezető
görbe utakat. Günter elhagyja, ám a falu urai utána nyúlnak, a briliáns útszéli szexmunkás
Lovas Emília  segítségével,  aki kegyeit, aránylag olcsón,  nekünk is felajánlja,  a teherbe
ejtett ex-menyasszony becsületét mentendő bilincsbe verje hurcolják  az anyakönyvveze-
tő elé.
A Polgármester választási beszédét tartja,  Boros Tamás, aki egyben drogárus verőlegényt
is játszik,  sztentori deklamációval mutatja be  a manipulatív beszéd iskolapéldáját. Felbé-
relt sámán-fióka,  Csiki Gellért kínozza transzba sorsüldözött Günterünket, aki még a vér-
padon is mohó szenvedéllyel udvarol a jóságosan szelíd  Ádám Orsolyá-nak: "Cukrot ettél,
hogy olyan édes a tekinteted...", - "Van térképed, teljesen elvesztem a szemeidben..."
A félidőben járhatunk, caplatunk is vidáman föl s alá,  sétányon, ösvényen, árkon-bokron
át követve  az egyre izgalmasabb helyszíneken bonyolódó cselekményt. Hosszú lépcsősor
fáraszt a csúcs alá,  megéri!:  lassan haladva,  kedvesünk lengőbordáit becézve,  méla má-
morban gyönyörködhetünk  az alkonyi fényben fürdő város, oly ritkán látott,  tündéri pa-
norámájában. A turisták is elégedettek,  szinkrontolmács súgja fülesükbe  Lengyel Anna
muzikális fordítását. A körkilátóhoz érve alant a Duna, a Cet, a Ferencz József -, (nektek
Szabadság -) híd pazar látványa.  Peer jelenkori alteregója a sziklaágyon delirál, végül mé-
gis átmeneti nyugtot talál a zöldruhás Dorka, (Jázmin?) kunyhójában.  De előbb még meg-
akadályozza,  hogy a népnyúzó uzsorás Zsigmond, mézes-mázos szavakkal rátegye kezét a
szülői házra.
Szerény közmunkásként hallgatjuk a halottait sirató fiút,  aztán megint a hatalomé a szó,
lekenyerező gulyás-partyra invitál, hát mi sem tudunk ellenállni...
Balogh Rodrigo  legendás csapatának újabb remeklése egyszerre alternatív, független és
természeti élmény. Fel sem fogható az a sokszínű gazdagság, melyet az eredeti stílusban,
nagyszerűen játszó társulat és a tömören kimunkált szöveg jelenít meg. - És ez még csak
az első rész,  újabb háromórányi anyag készül  a dráma második felének persziflázsaként.
Októberig minden péntek-szombat-vasárnap,  gyülekező  16:45 a Gellért-szobor Vízesé-
sének lábánál.  Minden bizonnyal repetálunk mi is, nemcsak a gulyásleves kedvéért...
Kétszázharmincöt méterrel a tenger, - és a hazai színjátszás szintje fölött!

ÁLLAMPOLGÁRI ISMERETEK       Tengely Gábor      Manna     Zsámbéki Színház

 

Tudjuk, hogy nem egy Aranybulla, de hogy ennyi otromba hülyeség következik az alaptör-
vényből, hát azt lidérces álmainkban sem gondoltuk volna. A Boronkay Soma dramaturgiai
segédletével hazai iszonyokra alakított szöveg röpdolgozati tanári kérdésekben hágja meg
a bornírt abszurditás csúcsait, nyerítve röhögünk, pedig sírni kéne.
A ravenhilli gimnazisták közösségének nyílt és rejtett kapcsolati hálózata,  Tengely Gábor
kimunkált koncepciójában rajzolódik fel,  barátságok, szerelmek, vágyak, gyűlöletek.  Alá-
fölé rendeltségek kuszasága, egyértelmű és ambivalens szituációk végletei.
A középpontban  Ivanics Tamás  identitását kereső kamasza,  a padtárslánnyal szimpatizál,
de haverja,  a képre, szövegre fantáziáló onán-bajnok, a naturális erejű Fige Attila is csi-
gázza félénk libidóját.  A darab és a rendezés mesterien egyensúlyoz  a jó ízlés és a tabu-
döngetés veszélyes mezsgyéin, gegbe, humorba ágyazza a meredek fordulatokat. A mobil-
fotóin fütykösét több szögben is mutogatót három a kislány lesi,  fejtartással híven követ-
ve a legkedvezőbb látószöget.
Hitelesen megoldott a tanár-diák jelenet, a fiú masszírozását, a harsányság helyett végre
arányos eszközökkel remeklő  Pál András  először csodálkozva, majd hálásan pillogva tűri,
avagy élvezi inkább. A hátsó padban gunnyasztó izomagyúak, kissé eltúlzott naturalitással
alázzák  a homokosnak csúfoltakat,  Mohácsi Norbert  férfiasan célratörő  udvarlásban is
jeleskedik,  Viktor Balázs, dermesztő hungarista turulos-trikóját meghazudtolva,  versek-
kel is képes hódítani, igazi macsófiókaként azért ő sem becsüli sokra a lányokat. Lukad a
fül, törik az orr, folyik a vér, rettenetes, ahogy a többiek szenvtelenül figyelik a brutális
játszadozásokat.
Az összetett szerep minden mozzanatát kibontó, nagyszerű  Ivanics Tamás a felnőtt part-
nerrel,  Bercsényi Péter-rel kialakuló viszonyt is  érzékletesen ábrázolja. Kár, hogy csak
a hímneműek problémái, konfliktusai kerülnek elénk, igaz, az is éppen elég, hogy a túlsú-
lyos, frusztrált Anna, koton híján,  egyetlen kósza aktustól teherbe esik.  A drámai erejű
Spiegl Anna  lézerpontos gesztusokkal hozza extrém figuráját, diadalmas anya-monológjá-
ban végül lenyűgöző elégtételt vesz sérelmeiért.
Tengely Gábor  jól használja az üvegfal mögötti háttér és a "falakból kikandikáló" alakok
adta lehetőségeket,  értelmezése,  tempója  kiváló,  az előadás fokozódó feszültségben
ér el a záró-kórus feloldást jelentő kedves harmóniájáig. A feminin erotika áhított elem-
zése helyett  a lányokban gyönyörködünk. A rágózó, örökösen nevetgélő  Kerkay Rita a
helyén van, az első padban babázó kettős pedig, szerepen túlmutató dimenziókat képes
megjeleníteni.  Virgonc vihogó,  megnyerően tud gyűlölni,  a barátnő érettségi bukását
vijjogó kárörömmel telefonálja meg anyunak:  Gergely Rozália  úgy sistereg, kedvünk tá-
mad egy merész tűzpróbához.  Krajcsi Nikolett schielei szépsége, magába roskadt tekin-
tete elfojtott traumákat takar, nyúlánkan feszülő mozgása sejtelmes titkokat álcáz, üvöl-
tés a csöndje, gyengédségében tigriskarmok meredeznek. Olyan jelenség, amely deleje-
den vonzó, fénykörének kisugárzása legkisebb gesztusát is emlékezetessé teszi.
Felnőtteknek megdöbbentő, a korosztálynak életfontosságú produkció, látni kell minden-
kinek, aki azt hiszi, hogy tud valamit az ifjúságról.  Reméljük,  hosszú ideig elérhető siker
lesz az alternatív játszóhelyeken!                                                                       2013

 
SÁRKÁNYTIVORNYA                 Deák Tamás                 Picaro               Fogasház
 

A Sátántangó kocsmája túl van a faluvégen,  bizonyos komondoros asszonyverés miatt a fa-
lu elhatárolódott a vendéglőstől, így  Gyirmótatelep-felső  néven búslakodik egymagában.
Napjainkban is pókok szálazzák terét, ahogy a "mindenes pap" fejét hálózzák be a sárkány-
látó kényszerképzetek.
Dzsordzsi, a szub-entektüel Felhőfi-Kiss László sokat olvas, "Nagy jéger? Nem, még dolgom
van, jó lesz a kicsi is, kettő."  A hiszékeny pap,  aki gyerekkorában "Tüzérség"-nek nézte a
"Tűzőrség"-et /Pintér Gábor/,  már azt is elfelejtette, hogy fél éve elvált, ám minden éjjel
hazamenet találkozik a /Házi/ Sárkánnyal. Röpködnek a cifra beszólások, de a szokott alko-
holista viccek helyett,  Deák Tamás  szövegkönyvében  az egymásnak feszülő viszonyulások
és fura helyzetek szülik a komikumot. A keményen célratörő dialógusok fokozatosan rajzol-
ják meg meg a törzsgárda lepusztult figuráit.
A Nagy Ász  Urmai Gábor,  kártyán mindig veszít, ám dagasztásban kigyúrt, harsány hasassá-
gában karizmatikus jelenléte biztos nyerésre áll a veszett szópárbajokban.
A rendező  Deák Tamás  jól ismeri az alternatív szcéna nagyjainak nyelvét, határozott me-
derbe tereli  a poénok zuhogó áradatát,  összehangolt egységbe kovácsolja a kiváló szólis-
tákat. Színészként a permanens delíriumot testesíti meg,  tőmondatokon kívül egy ismétlő-
dő szavajárása van: "Jön az a nagy téglalap szembe, és rá van írva, hogy én hol lakok", ez a
Gyirmótatelep-tábla, melynek filctollal írott közepének negatívja nyomódik izzadt homloká-
ra, komor névadóként : ATÓM.
Korunk hőse három lábon áll.  Robin László  polgármestere kocsmáros és egyben a vegyes-
bolt tulajdonosa, trafikja még nincs, mivel 2012-t írunk. Ötletes ember, a kricsmiben tábla
hirdeti: "NEMKÁROMKODÓ, HELYISÉG", a közönség az utcára fut ki  egy-egy jóízű bemondás
erejéig. Sanyika talán tanító volt, amíg még éltek gyerekek a faluban,  Orbók Áron /szem/-
üveges tekintetű révületben rendel:  "Álmodom színész-korokról, csókold meleg dallal a szí-
vem/ Kereszt előtt, Halál előtt, most egy sörre éhezem."  Alig veszi észre az izzóan parázna
nézésű Judy,  aki "nem Csuti!", szerelmi vágyakozását,  amelyet a hipnotikus aurájú  Kovács
Annamária  
keresztrejtvény izgalmakkal álcáz. "Szín, három betű. - Ződ." Avagy a végkép le-
leplező: "Szerelem nyílása, négy betű.  Ja, nem!, nyilasa. - Kupido. - 4 betű, csak az jön ki,
hogy: kupi." Néha könnyű a dolga, az "Izlandi vulkán, 19 betű?"-re, egyhangúan vágja rá min-
denki:  Skeggjastaoahreppur!!!  A bűbájos kocsmatündér,  alkoholosztó tevékenysége,  de
még inkább  sugárzó színészi jelenléte mindvégig  az előadás gyújtópontját képezi, azt is el
tudja nagyszerű énekléssel játszani, hogyan kántál angolul egy csiszolatlan gyergyói lány.
Az alkesz-trupp  hamleti módon néz szembe a Sárkánnyal:  "Káprázat!  Ha van beszélni han-
god, vagy szavad: Felelj!", ám országra szóló Sárkánytivornya helyett csak a tovazúgó vonat
zakatolása jut nekik.
Pompás mulatság ez a vendéglátóipari színház, a  Deák Tamás  vezette  Picaro Műhely elő-
adása azonban túllép a mai kocsmán, "az értelemig és fel, tovább".

A SZÖKÉS                   OROSZ ÁKOS                  Csuja László                Maladype
 

A leghalkabb hangon, a végtelenből indít.  Szavanként áll meg, mintha légszomj fojtogatná.
1951.  Alig nagykorú, 15 évet kap államellenes összeesküvésért, barátját szeme előtt kötik
fel. Elképzelni nem tudjuk, mi lehetett az ennyire veszélyes szervezkedés... De ez a tragé-
dia csak sokkoló felütés,  Orosz Ákos  monológja a hihetetlen szökést mondja el.
Az Évszázad árvize kínál váratlan lehetőséget, a rács félig már átreszelve, csak negyven mé-
ter kell víz alatt úszni a kerítésig, ez az emberi teljesítőképesség határa, főleg bakancsban,
ruhában. Kijut az őrtornyok zónájából, árkon-bokron át menekül, bekerítik.
Szemben áll egy üldözővel.  Gérecz Attila, börtönben verseli meg odüsszeáját, így emléke-
zik: ""Vácról szöktem az éjszaka"... - lentről a szürke folyam kavarog... -
        Álltunk szótalan én meg a rendőr: egymásra fogott magyarok,
        s én néztem az álla-hegyét - belelendül a váll - , hova majd lecsapok."
Az "egymásra fogott magyarok"-ban van becsület, a rendőr int, merre fusson. Napokkal ké-
sőbb fogják el Pesten, 56 szabadítja ki, 56 barrikádján hal meg néhány nap múlva.
A szökés képei  Orosz Ákos karizmatikus létezésével érzékletesen elevenednek meg. A víz
alá bukás vödörbe csobbanó fejjel, a hajsza helybenfutással realizálódik, a fokozatosan sű-
rűsödő deklamáció torokszorítóan idézi  a rettegő félelem óráit.  Átütőek a szavak, megej-
tőek a költői elbeszélésbe illesztett verssorok.
"Nekem már szitok az Isten szó a számon  Én nem a haldoklót, az élőket szánom.
 Már a tavaszban is csak öldöklést látok,   minden új élet új, Istenre szórt átok."
                                                                            (Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)
Az átmeneti kiábrándulást az egyetlen mentsvárba való visszatérés követi:
Másom sincs, Uram. Beérem azzal, hogy arcodat viszem;
csak így bírtam még el: kenyéren és vízen.        (Márianosztra, Szigorított 1955.)
Csuja László rendezői együttműködésével  Orosz Ákos, a sok utófényezést követően, egy
hiteles 56-os drámával szembesít. A monte christoi feszültségen túl, a börtönlétben kibom-
ló belső szabadság példáját állítja elénk, a sziszüfoszi győzhetetlenség apoteózisát.

"
Nincs tömött zsákom s hegymászó botom, segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyök- fejemre borzol lágy barackokat!
s a hegytetőn majd minden mezt lehántva, én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok, s eltáncolunk a fejetek fölött!
Így bocskorosan úgy-e megnevettek, hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes: én is feljutok!

AZ ISTEN ÉS A RÉSZEGEK          Benkó Bence - Fábián Péter      k2      Stúdió K
 

Kilenc szőlőtermelő dünnyögi  borgőzös kórusát:  csökken a kereslet, turbózzuk fel!:  piac-
bővítés kéne. Megoldás lenne, ha a málnaivó thébaiakat sikerülne borra szoktatni: Bacchus
el is kezdi aknamunkáját  a külváros szegényei között.  Hegedűs Géza regényéből a  k2 he-
ves invenciójú alkotó-párosa,   Benkó Bence és Fábián Péter  csavarintott a szokott szelle-
mességgel pazar szövegkönyvet.
A hatalmasok, a népét jótettekkel szelídítgető király  Horváth Szabolcs,  a szigorú tekinte-
tű hadvezér  Egger Géza és  Jerger Balázs csokornyakkendős üzletembere,  tanácstalanul
állnak a fokozódó hangulat fenyegető viharában.  Rózsa Krisztián nemesszándékú forradal-
mára még a rabszolgáknál is alantasabb, kirekesztett, bűnbaknak alkalmas Fazekasok képvi-
selőjét,  Sipos György-öt is cselekvésre bírja,  Borsányi Dávid kétszínű fegyverkovácsa pe-
dig mind a két harcra készülő félnek szállít, de a besúgás sem idegen tőle.
A történéseket  Mohácsi Norbert  elegáns dikciójú narrátora követi nyomon, a szembenál-
ló felek között  Domokos Zsolt minden hájjal megkent manipulátora közvetít. Nagyszerű az
összjáték,  minden karakter élesen rajzolódik ki,  a jobbnál jobb alakítások magától értető-
dően illeszkednek. Ennek oka csak az lehet, hogy Benkó Bence és Fábián Péter rendezők,
a különböző évfolyamok növendékeiből, kiválóan összehangolt, sokszólamúságában is egysé-
ges együttest tudnak formálni.  Egyetlen poén sem veszik el, egyetlen gesztus sem felesle-
ges, kidolgozott szituációk, feszes ritmusú jelenetek követik egymást.  Mi jobb egy jó ren-
dezőnél?  Ezek szerint: kettő...
Frenetikus a bort először kóstoló uraságok rapid lerészegedése, fantasztikus figura a leplét
ezerféle módon gyűrögető Teiresziász, Takács Géza, - jellegzetes kézmozdulattal  súlyosbí-
tott,  öreges regiszterben kántáló megszólalásai, egytől egyig  életveszélyesek.  Minden bi-
zonnyal szállóigévé válik  Borsányi Dávid  meghunyászkodó mentegetőzése: "már nem csiná-
lom..."
Redőzött nyakbavetők,  steppelt harci mezek,  mindig találó jelmezek dicsérik a  Domokos
Barbara - Nacsa Lilla
kettős jelmeztervezői munkáját,  a kórusok, így a munkásmozgalmi be-
ütésű forradalmi dal is,  a társulat ragyogó zenei érzékét bizonyítják.  A felkelés élére álló
kormányzat  Tóth Géza  elbárgyult agg uralkodóját hozza vissza  a trónra,  a nép meg bele-
feledkezhet a szenvedést enyhítő italozásba, míg minket a katartikus élmény bódít.
Alig két év alatt, a  k2  már féltucat emlékezetes produkcióval rukkolt ki,  hallomásból tud-
juk,hogy máris újabb darabbal készülnek a még magasabb csúcsok ostromára.
De addig ezt a remeklést még a Zsámbéki Színház Rakéta-Hangárjában is láthatjuk!

CABARET      Rusznyák Gábor     III-os Réthly osztály    Kaposvári EMK  Átrium
 

Domokos Zsolt  Konferansziéja androgyn kívülálló,  igazi manipulátorként uralja a közönsé-
get,  igazi színészként motorja az előadásnak.  Metszően gunyoros hang, letaglózó éneklés,
olyan humorérzék, amely a viccek rosszaságának poénját is be tudja hozni. Hat görl és két
transzveszt táncos veszi körül a nyitókép forgatagában, a véget nem érő fokozást egyaránt
bírja az éneklő tánckar és Gonda Kata feltűnően professzionális koreográfiája.
Sodró Eliza Sally Bowles-ként számítóan kacér, lustán élveteg, az eredeti regényt író ame-
rikait, Christopher Isherwood-ot játszó, gyengéden biszex  Hajmási Dávid-dal párban, már
az első jelenetekben megteremti  a még weimari  Berlin frivol légkörét.  A férfi/?/kvartett,
a nagyszerűen éneklő  Fábián Szabolcs vezérletével, a szokásos homogesztusok nélkül tud
átütő erejű, pregnáns humorú songot felvezetni, míg  Piti Emőke  bundás indulata az alat-
tomosan terjedő antiszemitizmust érzékelteti.
Rusznyák Gábor rendezése frappáns váltásokkal, kevés szóval, mesterien kidolgozott szitu-
ációkkal operál,  az ének- és tánc-betétek  magától értetődően szervűlnek  a filmszerűen
pergő cselekménybe.  A hozományvadászból   szerelmesen coming out-olóvá érő  lengyel
zsidó férfit játszó  Mózes András, a híres Money, money-ban, énekesként is helytáll, - az
aranyló cilinderek a  Csomor Katerina, Jeli Luca  jelmeztervező párost dicsérik, csakúgy,
mint a lányok trikói és a Konferanszié extrém jelmeze.
Pallagi Melittá-nak  egy-egy félmondattal is elég, lebiggyedt ajka, enervált fejtartása, tu-
nyán kihívó mozgása  hitelesen állítja elénk  Kost kisasszony csábos alakját.  Keringő rolle-
rek írják az Ananász-dal legátó-íveit,  Borsányi Dávid  hangjának, figurájának gyümölcsöző
eleganciájával hódít. Most még Fraulein Schneider a leendő Schultzné: "házamban egy iga-
zi Landauer lány!" - suttogja, miközben négykézlábú asztalként, szexuális rugózással élénkí-
ti a társalgást. Szvetnyik Kata csoda-hangja kitűnő játékkal párosul, de slágeréneklés köz-
beni, elmélyedt konzerv-turkálása is emlékezetes.
Móga Piroska egy felsőbb világból leszálló, végtelenül finom, mókásan életidegen milliomos-
lány, nehéz ráismerni a piszkos kis lebuj tánckarának Betty-jeként.  Mert a színésznők pa-
zar szex-tettet is alkotnak!, - pillanatok alatt vedlenek át polgári szerepükből a félvilágiba.
A korlátnál állongva, bódító erotikával adják elő sejtelmes ritmusú számukat, kemény kiszó-
lásokkal hívogatva az epedő közönséget.
A másik szereposztás Sally-je, a szerelmi felajánlkozást követően, vágyakat ébresztő testét
fantasztikus elánnal mozgatva kezd bele a  "maybe this time"-ba. Lenyűgözően expresszív,
zsigerien muzikális, a blues-os hangvétel mélységével,  a szenvedély vörösizzásában, lehen-
gerlő energiával énekel.  Gonda Kata  szilaj dinamikája a katarzis csúcsára röpíti létezését,
egyenes deklamációja,  sallangmentes gesztusvilága  a korszerű színjátszás annyira vágyott
stílusát idézi.  Elsöprő cunamiként a keserédes végkifejletig mozgásban tarja a produkciót,
ahogy  Domokos Zsolt  különös figurája is az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket.
Kettejük hangja szárnyal a finálé kórusa felett, tetőzve egy igen eredeti,  vizsgaelőadáson
jócskán túlmutató, nagyszínpadra érett előadást.
Jó hír: a Zsámbéki Színház Rakéta-hangárjának templomi akusztikájában is láthatjuk majd,
még ezen a hideg nyáron.

TRISZTÁN ÉS IZOLDA           Balázs Zoltán         Ljubljanai Mini Teater       Ódry
 

Két Trisztán és két Marke király ül a színpadon.  Oldalt hajolnak, visszaegyenesednek. Kar-
jukat emelik, fejüket forgatják. A lassított minimálgesztusok egyből álomszerű lebegést ad-
nak a szótlan cselekvésnek.
Balázs Zoltán nem felejtette el hajdani revelatív stílusát,  (Teomachia, Négerek, A vámpír),
legsajátabb nyelvezetével alkotta meg az archetipikus történetet.  Izolda itt két alakban is
megjelenik,  a legszebb jelenet  a szőkehajúhoz kapcsolódik.  Franz Schubert  Szerenádja
von romantikus dallamíveket a térbe,  a jobbról-balra, fel s alá futkosó primadonna mozgá-
sát fekve gördüléssel követik  a mohó férfi-tekintetek. Nemcsak irányban rezonálnak a lát-
ványra, vízszintes piruettekkel könnyedén szökellnek át egymáson is.
A csoda nem szünetel, apró gesztusok, egyszerűségükben artisztikus jelzések érzékeltetik
az eseményeket, híven rajzolva meg a belső történések modulációit. Nem baj, hogy ismer-
jük a szerelmese legendáját,  de akkor is maradéktalan az élmény,  ha csak a látvány szug-
gesztióját éljük át. - Vagy talán még erőteljesebb!!!
A dramaturg  Góczán Judit  érdeme,  hogy a párhuzamos szerepek, kettőződések és a tö-
mörítések ellenére, megőrizte a cselekmény fővonalát, stiláris egységét. Sokkal jobban át-
élhetővé vált az eredeti történet,  ellentétben a rendező utóbbi alkotásaival, melyekben
a tonnányi szótömeg agyonnyomta a produkciót.
Nagyon szeretnénk,  mi Vámpír-imádók,  Négerek-fanek, hogy a jövőben a  Maladypé-vel,
avagy más formációkkal,  itt nálunk is szülessenek  hasonló indíttatású művek, hiszen ezek
fémjelzik leghitelesebben  Balázs Zoltán  kivételes alkotóképességét.

FEHÉR BUZOGÁNY   Lucie Málková   Lakmusz Csoport  Katona József Színház
 

A cseh felolvasószínházi esten két figyelemre méltó előadás is akad. Alice Nellis Árvizek-
je,  Dömötör András  rendezésében, Katonás színészekkel került bemutatásra.  Épkézláb
cselekmény, mutatós szituációk, formás karakterek, leginkább a süketnéma fiú,  Tasnádi
Bence 
alakítására emlékezünk.
A négy darabot bemutató program vezércsillaga  David Nejedly-Stanislav Jiránek: Fehér
buzogány, avagy a végleges megoldás. Verácska,  Koncz Andrea, aki szociológusként et-
nikai kisebbségekkel óhajt foglalkozni, párhuzamos szerelmi kapcsolatot építget egy sűrű
roma fiúval és egy protofasiszta széplegénnyel.  Cigány-lakodalomból egyenest a neonáci
ifjak harci gyülekezetébe siet, nem tud dönteni  a gyengéden kifinomult cigány-stílus és
a belemenősen agresszív mácsó között.
Egy asztal, fehér ingek, fejkendők: ennyi elég a lendületes Lucie Málková-nak, a villanás-
nyi helyszínváltások megteremtéséhez.  Hatan játsszák  a két csapat mindenben gyökere-
sen eltérő tagságát, hol mulatozó romák, hol jelszavakat fröcsögő gárdisták.  Népnemzeti
body-art pantomimet mutat be Kovács Annamária, míg a többiek ritmikusan Heil Hitlerez-
nek,  Orbók Áron  pörge kalapját cseréli  szélben lobogó hősi frizurára.  Kendő a nyakba
és máris kántáló cigányasszonysággá lényegül a nagyszerű  Fekete Réka-Thália,  hogy az-
tán szőkén lelkes, kékszemű rasszistaként sugározza a faji felsőbbrendűséget.
A teljes darabnak mindössze részletét láthattuk, a próbafolyamat Prágában fejeződik be
majdand, ősszel mi is látni fogjuk, de ez a hihetetlen tempójú, a  Lakmusz csoport régi
tagjai által játszott, kihívóan szellemes produkció  jogossá teszi a felfokozott várakozást.
Endlösung helyett, Végső Megoldásként, a lány szerelméért vetélkedő ifjak összecsapása
homoerotikus násztánccá szelídül: a bússötét  Fekete Zsolt és a hetykegermán Tasnádi
Bence
 vágyakozó ölelésben borul össze.

III/II RICHÁRD            Felhőfi-Kiss László           Utolsó utáni Vonal         Jurányi
 

Nem dönt úgy, hogy gazember lesz: de genere az,  gyengéd szavakkal csábítja híveit, hogy
aztán holttestükön átgázolva lépkedjen a trón felé.  Keresztény Tamás  Richárdja egyálta-
lán nem púpos, "tudós, világfi szeme, kardja, nyelve", körül is dongják egyből a hízelkedők.
Stubnya Béla  kín-mosolyba meredve alázkodik meg,  Róbert Gábor Hasting-a alig veszi ész-
re, hogy a bitó alá viszik.
Felhőfi-Kiss László  textusa tiszta forrásokból merít, Shakespeare jambusai vegyülnek ked-
ves  Vezérünk és szeretett alávalóinak  szó szerinti idézeteivel.  Nagyokat derülünk, ám las-
súdad ajkunkra kérgesül a mosoly,  ahogy az áldozatok levágott,  I.osztályú hentesárú disz-
nófejei előttünk sokasodnak  a fejedelmi padlaton.  A temetői sokaság kezeiben virágként
csirkelábak díszelegnek, a baráti üdvözlések mottója: itt a kezem: - disznóláb!
Feuer Yvett, Lady Anna J.V.Sztálin kedvenc dalának,  a grúz Szulikó-nak hangjaira fogadja
Plantagenet Richárd hódító közeledését, míg az anyakirálynő Bede Fazekas Annamária át-
kokat szór a trónbitorló fejére.
A jeleneteket tökéletes akcentussal énekelt,  torlódó mássalhangzókkal ékes,  penetráns
humorú finn dalok tagolják, szövegükben észrevétlenül bujkálnak a magyar vendégszavak,
például a pazar ritmusú "vinyetta"...
Álmosd Phaedra  malváziás hordóba fojtott két kisgyermekét siratja, Buckigham hercege,
Molnár Csaba, addig hordja arisztokratikus eleganciával fennen a fejét, míg végül, utolsó-
ként, az is porba hull. Az úri társaság enerváltan tépkedi szét a leleplező háromperkettes
dokumentumokat, minden bűnt Richárdra hárít,  aki menekülés közben hiába kiáltja: "Or-
szágomat egy lóért!", - a lovak már régen kolbásszá lényegültek a király mészárszékben.
Stubnya Béla  a leigázott nép nevében nagyívű lendülettel deklamálja a Walesi bárdok-at,
Keresztény Tamás  lézererős alakítása mindvégig gyújtópontja  a zsigerekbe döfő, sajnos
örök aktualitást hordozó, nagyszerű produkciónak.
A múlt és jelen vérfürdőiből még a hóhérnak is elege van:  Felhőfi-Kiss László  gigászi mo-
nológban fröcsögi szét, minden és mindenki ellen égre kiáltó gyűlöletét. Félelmetes felso-
rolásában helyt kap élő és élettelen, élősködő és nincstelen,  politikus, polgár, hatalmas
és ellenzéki. Nincs pontja ez árva világnak, melyet nem érnének el biblikus átkai, megkap-
juk a magunkét mi is...
A hatalmas tiráda méltán koronázza meg a királyi drámát,  óvatosan osonunk haza a kihalt
városon át és talán a jövőben inkább vegetáriánusok leszünk...

A PER       Barta Dóra      M Stúdió Mozgásszínház Sepsiszentgyörgy    Bakelit
 

Rubin teát iszogat, vörös ágyon, a vörösszőkével.  Két keménykalapos  robban az idillbe:
"Josef K?" "Igen?!?" A kafkai rettenet betör a színpadra, hogy másfél órán át zúdítsa ránk
a kiszolgáltatottság képeit.  Barta Dóra,  akit eddig koreográfusként ismertünk, a fizikai
színház teljes fegyverzetével lép elő,  hibátlan dramaturgia /Réczey Tamás/:  kevés szó,
mindig a megfelelő helyen,  a hagyományos pantomim,  a klasszikus, a kontakt és a saját
invenció sugallatos elemei szuggesztív formanyelvvé ötvöződnek.
Grubachné remegő kezében trillázva csörög a teáscsésze, a reggeli főtt tojás a szájából
pottyan elő,  Polgár Emília  fojtott dinamikájú mozgása később,  csábítói szerepében is
lenyűgöző.
Az állandóan helyüket változtató állványzatokon  irdatlan iratkötegek halmozódnak. Ra-
kosgatják, cipelik, szortírozzák őket,  lépkednek rajtuk,  megdobálják velük a perrel fe-
nyegetett K.-t,  a szerelmet megtestesítő, vörösruhás  Sanziana Tartá-t élve temetik a
papírcsomók alá.  Bajkó László  parókás bíróként kopogja  az ügyrend ritmusát, festő-
ként szigorú keretbe zárja az eleven fejeket.
Barta Dóra  nagyszerűen használja  Katonka Zoltán  zenei anyagát,  az értetlen bizony-
talanság, az agresszív indulat,   az érzelmi önkívület atmoszférájának megteremtését ép-
pen úgy segíti,  mint a döngölően dübörgő expresszív mozgásokét.  Nagy Eszter  szédü-
letes tempóban cikázik földön s egen, vetődéseit, ugrásait vörösizzásig hevülő fejjel ko-
ronázza meg egy végtelen halálforgásban.  Veres Nagy Attila és Szekrényes László dé-
moni párosa sűrű öltözésekkel váltogatja szerepeit, felejthetetlenek a gumikötelek fog-
ságából szabadulni igyekvő, visszapattanó kudarcra ítélt kísérleteik.
Az együttes kidolgozott technikával, elképesztő állóképességgel, energikus átéléssel re-
alizálja a rendezői elképzeléseket, szólóban, tuttiban, szerepben, karban, egyaránt tel-
jes erőbedobással áll helyt. Vendégként  Várkonyi Eszter tökéletesen illeszkedik a tár-
sulat érett stílusába,  Orbán Levente  pedig anyanyelvi szinten míveli azt. Az ő Josef K-
ja elgyötört arcú, megkínzott, megalázott férfi,  mégsem veszíti el emberi tartását. Fel-
feszítik, padlón görgetik,  tapossák, hurcolják,  vallomásra kényszerítik, egy óvatlan pil-
lanatban, kedvesére gondolva, mégis feldereng arcán egy halvány félmosoly. A formátu-
mos alakítás, karizmatikus erejével, lézererős gyújtópontja a nagyszerű előadásnak.
"Az eljárás maga az ítélet". A kafkai vízió mellbevágó erővel érvényesül, alkotói munkájá-
val  Barta Dóra  a kortárs fizikai színház ígéretes mezejére lépett, amely tágabb lehető-
ségeket hordoz, mint a szimpla koreografálás.  Invenciója,  arányérzéke,  színpadi látás-
módja, fantáziája és bátorsága megvan hozzá,  reméljük, hazai vizeken is találkozhatunk
majd érzékletes alkotásaival.

NEM ÉRTEM, DE VELETEK... Simányi Zsuzsanna   Pulzus   Bethlen-téri Színház
 

A fizikai színház köpönyegéből előbújt a fizikai operett. Primadonna, Bonviván, Táncoskomi-
kus és Szubrett. A Csárdáskirálynő Honthy Hanna hangján nosztalgiát gerjeszt, ám szemünk
előtt vaskos paródia bontakozik ki.
Bakos Éva,  a múlt idők dívája, avítt gesztusokkal bűvöli képzeletbeli közönségét,  a szuicid
bonviván, Kroó Balázs a méla megvetés és az ajtókilinccsel eszközölt öngyilkos zsarolás vég-
letei közt ingadozik. A szerelmi négyszöget kiegészítő második vonal kényelmetlenül fészke-
lődik a fapados zsöllyékben, Kálmán Imre zenél, szavak helyett pantomim beszél.
Simányi Zsuzsanna elementáris invencióval alkotja meg, ezer elemből álló gesztus-nyelvét.
Pontosan elemzett szituációk, keményen körvonalazott figurák,  a tekintetek és mozgások
kifejező kavalkádja.  Még az eldobott virág is  hajszálpontos röppályát ír le,  a testek és a
tárgyak viszonyulása  komikus paradoxonokban alakul ki előttünk.  Csodálkozunk, nagyokat
nézünk, ízelgetjük a forma grammatikáját, aztán feladjuk az oknyomozó értelmezés bárgyú-
ságát, derűsen szippantjuk be a groteszk atmoszféra nedvdús levegőjét.
Masszív férfiasságában,  Tóth Máté  erélyesen érvényesíti macsós fölényét,  hűtlen kedve-
sét mosogatórongyként csapja a balkon korlátjára.  Guary Szandra érzékletes mimikája hí-
ven követi bűvös mozgását, mely még a puffanó eséseknek is muzikális felhangokat ad. Né-
ha feltűnik a Bethlen-téri Színház Anonymus-a, bebútoroz, kidünnyög,a végén meg hygié-
nikus műveletekre biztatja a szereplőket.  Rendet is raknak,  Bakos Évá-nak  még a porszí-
vózása is primadonnaian emelkedett.  Kroó Balázs  a parázs üldözési jelenetben pajzsként
székeket használ, dühében poharakkal együtt tépi fel az asztallapot és azt a fej fölé emel-
ve támad.
Az együttes félelmetes összhangban realizálja  a presztisszimó tempóban kottázott cselek-
ményt, szól a  "Jaj cica",  a "Rongyos élet", a negédes bájt a paródia élessége sebzi. Nagy-
ívű keringő édeskés dallamára, szemünk láttára őrül meg a kecses szubrett. Eszement moz-
dulatait, szaggatott vitustáncát az önkívület sikolyai kísérik. Kicsavarodott végtagokkal vág-
ja földhöz magát, hisztérikusan kacag, követhetetlen gyorsasággal viharzik. Guary Szandra,
akit joggal tekinthetünk a rendező Simányi Zsuzsanna  szinkron reinkarnációjának, gigászi
szólójában hipnotikus átéléssel hatványozza fizikai teljesítményét. Milyenek lehettek, ket-
ten a próbákon, amikor mágikus kölcsönhatásban együtt alakították a koreogáfiát?!?
A varázsos produkció turbulens fináléba torkollik, reprízként mindenki bemutatja jellegze-
tes gesztusait, a kábító forgatagból felocsúdva első gondolatunk: de jó lenne még egyszer!

MERKÚR AUTÓSISKOLA          Lippay Krisztina        Stubnya Béla Lakásszínház
 

A parkolót a kutya se őrzi, a Stubnya Béla lakásszínház stábja könnyedén foglalja el szom-
bat délelőtt. Illusztris transzparensek hirdetik az oktatási programot, szuperintenzív, akár
meg is várhatjuk a jogsit az előadás végén.
Akad is merész vállalkozó,  Paskó Ildikó  annyira bénára veszi a figurát, fel se tűnik, hogy
beépített ember.  A Stubnya-család  nem tagadja meg magát, energikus veszekedésekkel
színezi a tanfolyamot.  Simon Attila ölti fel a Szárnyas Merkúr jelmezét,  Reitter Zsolt hi-
telesen kétbalkezes,  Miklusicsák Alíz  szomszédasszonyként üti bele mindenbe az orrát.
Lippay Krisztina  textusa most is találóan fogja össze a hétköznapi abszurditások művirág-
csokrát, nem is a poénok, inkább a vaskos játéklehetőségek szintjén. Rendezése is jó, ha
egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről az egyénített improvizációk kavalkádjában.
Tamási Zoltán méretes karizmája élteti a családfő tekintélymentes alakját, Fazakas Júlia
exprimadonnája butikos álmaival is kielégíti szereplési vágyait. Lányuk,  Varga Judit ismer-
teti az Euró 5-ös oktatási módszert, a lényeg:  "3 kocsi, 5 kormány, 15 pedál, 1 irány".
Pedálozásból éppen elegünk van, a kicsi kocsi is gurul. A  Stubnya Béla Lakásszínház irá-
nya biztató, kormányból tényleg csak egy kéne, csak végre jó legyen.

A KATONA TÖRTÉNETE                    Almási-Tóth András                Uránia mozi
 

"A zene mindenkié": nagyon régi és nagyon hasznos, zenei ismeretterjesztő bérlet-sorozat.
A nézőtéren iskolások, a bevezető értelmes és tömör. Először magyar némafilmeket látunk,
élő zongorakísérettel, legjobban  Mackó úr budapesti kalandjai tetszenek, igen mozgalmas
autós üldözések közben,  mai filmeseinknek is például szolgáló,  Budapest legszebb neveze-
tességei körében játszódó dinamikus képsorokban gyönyörködhetünk.
Stravinszkij  pantomim-zenéje  ritkán hangzik el teljes szövegével,  most nemcsak a mozgá-
sok, de a mondatok is eklatáns erővel érvényesülnek. Almási-Tóth András két szereplővel
realizálja a darabot, a zenekar viszont teljes létszámban abszolválja a nagyszerű kompozíci-
ót.  Rozmán Lajos  vezénylése érzékletesen jeleníti meg  a legapróbb motívumot is,  a ma-
napság, sajnálatosan, még mindig "modern"-nek tekintett zene könnyen találja meg az ifjú
nézőkhöz vezető utat.
A Katona  Krisztik Csaba  saját koreográfiájával kel életre, a Forte Társulat zseniális színé-
sze pregnáns deklamációval mondja a szöveget is. Gesztusainak elementáris koncentráltsá-
ga, egyéniségének delejes aurája fergeteges iramban érvényesül, az Ördög, Horváth Illés,
talpig feketében csábítja a rossz útra.
Almási-Tóth András  minimális eszközökkel, pontosan értelmezett, tempósan összefogott
produkciója meglepő mértékű tetszést vált ki, a kortárs zenében, kortárs színházban egy-
aránt kevéssé jártas publikum körében. Belőlük magától értetődően válhat a korszerű mű-
vészetek lelkes közönsége. Ha csak ennyi lenne, az is nagy öröm,  de az a közlés még job-
ban szíven ütött, hogy a jövő évi előadások már a megújult  Zeneakadémia, évek óta fájó-
an hiányzó pódiumán lesznek!!!

FÖLDEVŐK            Balog Rodrigó            Független Színház           Európa Pont
 

A Föld Napján a Millenáris zöld pázsitján gyülekeznek a Földevők. A kisebb nézőcsoportok-
nak füves vetésforgóban keringve, egyenként monologizálnak.  Tóth István, elnyűtt kerék-
párbelsőből formált bukósisakban sorolja a biciklisták panaszait,  Csiki Gellért atombiztos
öltözékben,  Geiger-mérős fejfedővel ecseteli,  a szén-olajlobbi  legnagyobb örömére,  a
nukleáris energia környezeti előnyeit.
Illés Márton hatásosan felépített monológjai elevenen szólalnak meg a nagysikerű Szemét-
álmokból ismert együttes előadásában.  Balog Rodrigó  rendezése akkurátusan gyúrja ösz-
sze a szinkronban játszott szólókat, a helyváltások  Lisztóczky Hajnal koreográfiájával tör-
ténnek.  Minden szereplő  négyszer is elmondja a magáét,  a részletek így egymást erősít-
ve hatványozódnak meg.
Rózsadombi úrinőt alakít  Ádám Orsolya,  fényes eleganciájában értetlenül figyeli a termé-
szetet óvó törekvéseket.  Boros Tamás  energiatakarékos passzív házakat,  biogazdálkodók
öko-tanyáit tervezi.  Air "Franci" feliratú röpülős-sapkában feszít  Farkas Franciska  légikis-
asszonya, tengerentúli útjain döbben rá, mennyi mérgesgázt okádnak a Boeingek.
A szellemes jelmezek természetesen  újrahasznosított szemétből készültek,  a tervező-kivi
telező  Dani Boglárka, Paráda Zsolt  kreativitását dicsérik.
Többen mutatnak  határozott színészi erényeket.  Barabás Anna  felvilágosító trénerként,
Oláh Edmond  szakállas lomozóként teremt szuggesztív figurát. Az ügyeskedő, a jég hátán
is vígan élő csempész szerepét, dinamikus mozgással, erőteljes gesztusokkal  Budai József
formálja meg.
Még süt a Nap, érdemes volt üldögélve hallgatni  az igen fontos témákat érintő produkci-
ót,  tetszett a lelkesen egységes csapat, amely  Balog Rodrigó  vezetésével újabb megha-
tározó érvényű előadást hozott létre. Távozóban, búfelejtőnek, még egy nagy pohár friss
vizet is kaptunk...

A VIZSGÁLAT                  Lengyel Anna                PanoDráma              Nemzeti
 

A frankfurti Auschwitz-per vizsgálóbírói székéből  Csákányi Eszter  teszi fel  kínosan éles
kérdéseit.  A tanúk és vádlottak sorában jeles színészek és a legjobb színigazgatók ülnek.
Bezerédi Zoltán  keményen vádló ügyész,  de hasonlóan szuggesztív a vádlott hóhér sze-
repében.  Urbanovits Krisztina is kettőséletet él, mint fogoly megrázóan vall, mint védő,
pofátlanul érvel: "Ezek szerint nem mindenki halt bele a kínzásokba..."
Peter Weiss, jegyzőkönyvek alapján íródott, eposzi énekekbe rendezett színműve meste-
rien ragadja meg a drámai csomópontokat,  élesre hegyezi a jelenetek végét, saját szava-
ikkal karakterizálja a vádlottakat. "A rendfenntartás érdekében tettem", "Kísérleteket vé-
geztem "- vallja a szadista kínvallató és a gyermekeket fenol-injekcióval halálba küldő dok-
tor. Szamosi Zsófia  elmondja a nyújtóra függesztés purgatóriumát,  Mácsai Pál szavaiból
először értesülünk az állócellákra ítéltek kéthetes kínhaláláról.
Azt hisszük, mindig már mindent tudunk, evidencia a holokauszt, a megsemmisítő tábor, a
gázkamra. De a szikáran dokumentált részletek mégis letaglóznak. Nem lehet eleget halla-
ni ezekről az emberiesség elleni bűntettekről!  Még hogy eleget!  Hiszen nálunk az elhall-
gatás tabuja, a történelemhamisítás fokozódása dívik, hol vagyunk még a kibeszéléstől, az
elfogadó feldolgozástól!
Az "egyszerű" német ember semmit sem tudott... A cyklongázt szállító sofőr vidáman ciga-
rettázva, sétálgatva lazította gémberedett izmait a gázkamrától húsz méterre, a kirendelt
ügyész csak a "tábor-korrupció"-t vette észre:  az őrök kilószámra vágták zsebre, a hullák-
ból szigorúan állami célra "kinyert", fogaranyat.  Nagy Zsolt  hétköznapi realitással mesél
a kis közkatona munkájáról,  Alföldi Róbert  szemtanúként cáfolja  a ködösítő állításokat.
Lengyel Anna  héroszi munkája a színre állítás, a szereposztás, a szervezés,  a pótolhatat-
lanul fontos esemény létrehozása.  Tapsolni nem lehet,  ez nem előadás, ez kiáltvány, ez
hitvallás az embertelen eszmék ellen.  De jó is lenne, ha ugyanúgy elindítaná a megtisztu-
lás folyamatát, ahogy Peter Weiss drámája Németországban 1965-ben tette...
Mert nem mindenki tagad, nem mindenki szégyenkezik.   Lanzman Soah filmjében a birke-
naui táborparancsnok azzal dicsekszik,  hogy még akkor is teljesítették a napi előirányza-
tot,  amikor a lázasan túlteljesítő  MAGYAR hatóságok,  a szokott két szerelvénnyi 8 ezer
fővel szemben,  három szerelvényt küldtek,  12 ezer emberrel!   Alföldi Róbert és  Máté
Gábor
szavai tovább erősítik a vádlók igazságát,  Molnár Piroska  megindítóan deklamálja
a deportált nők tanúvallomásait.  Bogel főinkvizitor  az összerabolt kincsekből kozmetikai
szalont nyitott,  a frajlájnok bőrét ápolta  az auschwitzi szappannal és évekig tisztes pol-
gárként élt a kisvárosban,  ahol ugye mindenki mindent tud egymásról...  Végszó gyanánt
Básti Juli  mondja ki,  csak a táborban 6000-en dolgoztak,  országosan nagyságrendekkel
többen vettek részt a népirtásban, ( ahogy nálunk is).
A vizsgálat és a Dohány utczai seriff  után elkezdődhetne végre a tiszta beszéd. Még nem
késő. /?!?/

TARTUFFE     Kelemen József    III.színész-osztály   Kaposvári EMK    Stúdió K
 

Parti Nagy Lajos  alkotó fordításában játszották már az örökkön aktuális darabot, de anno
a Nemzeti jellegtelen produkciójában fel se tűnt  az archaizáló, máraizó nyelvezet, a frap-
páns dialógus,  a karaktereket jellemző szóhasználat.  Kelemen József  értelmezése egyet-
len poént sem hagy ki, a viták élessége,  a szólamok hamissága, a felháborodás nyersesége
egyaránt életszerűen sziporkázik. A pompás együttes  olyan elementáris lendülettel dekla-
málják a hatalom- és tekintélyellenes szöveget, hogy a Napkirály bizony azonnal betiltotta
volna.
Már az expozícióban feltűnő "Nagyi ",  Móga Piroska megkapja a magáét a Tartuffe-öt utá-
ló háznéptől, a nadrágos  Gonda Kata és az élesnyelvű pukkancs  Szvetnyik Kata hevesen
ócsárolják az álszentet, robbanékony felütéssel indítva az előadást.  A menyasszonynak ki-
szemelt  Pallagi Melitta  dühében szemünk láttára, szó szerint kirohan az utcára, sikoltoz-
va tiltakozik atyja elhatározása ellen. Botrány a Biblia-utcában! Egy felháborodott lakótárs,
feljelentéssel fenyegetőzve, be is kopog az ablakon...
De minden hiába, az elvakult Orgont, Borsányi Dávid-ot még az aranyszájú sógor, Fazekas
Szabolcs sem tudja meggyőzni, gyermeki áhítattal lesi az álszent képmutató szavait. Megka-
pó pillanat,  mikor alulnézetből annyira csodálja Tartuffe-öt,  szinte azt várjuk: mohó csók-
kal veti alá magát  az isteni kinyilatkoztatónak.  Még nem láttuk, de már annyi mindent hal-
lottunk, jót is, de főleg sejtető rosszakat róla, míg végre belép a címszereplő. Talán a drá-
mairodalom  leggondosabban előkészített antréja,  Domokos Zsolt  különleges hanghordo-
zásával, égnek emelt profiljával, padlóra feszülő krisztusi pózban  egyből teljesíti a felcsigá-
várakozásokat.  Bűvölően zsolozsmázik,  kivágja magát a legszorultabb helyzetből is, ám bar-
langos teste vágyain nem tud uralkodni. Már megszerezte a pénzt, a lányt, de neki még az
asszony is kell!
Vannak esélyei:  hiába készül leleplezésére  a szépséges feleség,  a heves udvarlás közben
ő is belemelegedik, talán nem is bánja, hogy a hallgatózó férj nem lép közbe.  Piti Emőke
ellentmondásosságában rajzolja meg  kihívó karakterét,  furcsa fénytörésbe helyezve a hí-
res jelenetet.
Kelemen József  rendezése a gesztusok, szituációk kifejező nyelvén beszél,  tengernyi ha-
hota közben észrevétlenül épül fel a darab gyilkos kritikája, amely az egyházon, valláson kí-
vül minden kor minden demagógiájának mechanizmusát tárja fel.  Boldogan hisszük el a ha-
zug ígéreteket, felülünk a csábos szavaknak, önfeledten vetjük magunkat álszent haszonle-
sők karjaiba. ...- És nem jön a királyi hírnök!  A Deus ex machina szavatossága lejárt, ott ál-
lunk, mint Orgon házanépe, kisemmizetten, bután.

COWBOYOK ÉS BANDITÁK     Korcsmáros András     AAK Stúdió   Zöld Macska

    

Sok helyszín, tucatnyi szereplő - tenyérnyi színpad, négyfőnyi társulat: hogyan jön mégis
össze  egy fergetegesen mulattató, pompás előadás?  Korcsmáros András  ötletesen kom-
ponálja meg vadnyugati paródiáját, minden ismert klisét felhasznál, megcsavar és jó adag
humorral paprikáz meg. A magunk részéről inkább a Vadkeleti gengszterfilmeket ismerjük,
(Thaiföld, Hongkong),  ám így is egészségesre hahotáztuk magunkat a fura figurákat felvo-
nultató komédián.
El Pasarlo /!/ tanyabokor,  35-ről rövidesen 29-re apadó lakossággal, nehezen tart el egy
ginről pattant ko/r/csmárosnőt.   Rátonyi Krisztina élveteg bájjal hozza a vendégre, sze-
relemre egyaránt áhítozó szépasszonyt,  idézőjelesen kommentálja a történéseket, majd
begyes-farosan formálja meg a kaktuszfarmi feleséget,  indiánlányként pedig, bizony mon-
dom: megér egy kínvallatást.
A titkos kincsre vadászó poncsós idegen maga az író-rendező  Korcsmáros András, elszán-
tan küzd a helyi hatalommal,  másik szerepében, gengsztervadászként  majdnem önmagát
teszi el láb alól.  Pásztor Máté  egyik alakjában sem IQ-jával tündököl, kezdő bandita, ma-
gyaros bajszú,  magyarosan élénk észjárású,  vadul ide-oda pillogó,  méla seriff, vadóc kis-
fiúja figuráinak hiányos gyermekkori szocializációját szemlélteti.
Kaktuszültetvény a sivatagban, indiántábor, Halálvölgy: minimális jelzésekkel, pillanatokon
belül váltakoznak a színek, ahogy a szereplők is fürgén cserélik maszkjukat. Alig ismerhet-
jük fel a falucska kevély urában a félnótás postásfiút, de gyökeres belső átalakulás jellem-
zi az ültetvényes-indiánfőnök metamorfózist is.  Körmendy Dávid sziporkázó humorral, ra-
gyogó tempóérzékkel jeleníti meg  tüneményes karaktereit, energikus motorja a hatásos
produkciónak.
Korcsmáros András  rendezői leleménye nem hagy kiaknázatlan poénlehetőséget, tartani
tudja a cselekmény és a nevetőizmok feszültségét.  Méltán várjuk növekvő kíváncsisággal
következő írói-rendezői jelentkezését. Viszlát Föld! Viszlát Cowboyok! - és Viszlát annyira
kedves Zöld Macska!

RIVER                           Miklós Marcell                          Sanyi és Aranka Színház

    

Hamar rájövünk,  hogy a szereplők  honnan ismerősek:  Miklós Marcell  előző,  igen erős
rendezésében, a  Téboly-ban láttuk őket. Cseppet sem zavaró, mivel ez a történet annak
a kezdete...
Horváth Kristóf, a "két lábon járó gyújtóbomba",  sistergő, agresszív, kiismerhetetlen, ro-
hamainak célpontja a gyermekre vágyó feleség.  Dobra Mária,  szinte eszelős vágyakozásá-
ban egy plüssállatkát dédelget, becéz és pólyáz.  Nem ismeri fel:  embergyűlölő, világmeg-
vető, zavarodott társa  aligha lesz segítségére, kettejük kapcsolata hisztérikus veszekedé-
sek, őrjöngő összecsapások kilátástalan sorozata.
Megjelenik a barátnő,  Zsíros Linda, de éles szavai is leperegnek a férfi tar koponyájáról.
Aztán a lágyszavú  Dióssi Gábor  tűnik fel, a kisstílű bűnözés megtagadott világába próbál-
ja visszacsábítani, kettejük találkozója nevetséges dulakodás után, majdnem pisztolylövés-
sel végződik.
Hihetetlenül leköt a színészek elementáris játéka,  a filmszerű kisrealizmus perzselő nagy-
feszültsége. A rendező  Miklós Marcell  kezenyoma jól felismerhető a karakterek, szituá-
ciók korrekt kidolgozásában,  a darabnak nincs eleje és nincs vége,  folyamatábra,  talán
érdemes lenne hozzácsapni a már meglévő folytatást, még több teret adva az alkotóknak.

 

ALMÁSSY BETTINA: A FELHŐK IS... Réthly Attila  III.o.Kaposvári EMK Átrium

    

Az Átrium FilmSzínház erkélye Duna-hidat jelképez: fiatal pár dobja kívánságcéduláit szil-
veszterkor a hullámokba. Alant a parton egy másik,  a kövek közé rejtett milliós drog-cso-
magot keresgéli.  Almássy Bettina számos pályázatot nyert már színdarabjaival,  a Megful-
ladok a POSzT-on meg is szólalt, első helyezett lett a Színművészeti Egyetem drámaverse-
nyén is, de felolvasószínházi bemutatása elmaradt.  Most, az "Add ide a drámád!" projekt-
re érkezett 104 darabból  Deres Kornélia és Herczog Noémi válogatott be négyet a nyil-
vánosság számára, a  Kaposvári Egyetem III-évesei  pedig a felolvasószínháznál jóval kidol-
gozottabb formában mutatják be.
A TV-celebként sikeres fiatalasszony,  Pallagi Melitta  szorongató problémája: sehogy se
tud teherbe esni. A szüntelen ágyrajárástól megkínzott párja,  Fábián Szabolcs  megtesz
mindent, a helyzet mégis egyre reménytelenebb.  A barátnő,  Móga Piroska  ezzel ellen-
tétben,  semmiképpen se szeretne újabb gyereket,  a házon belüli erőszaktól sem vissza-
riadó, jelentéktelenségét brutálisan alpári durvasággal leplező férjétől.
Olvastunk már recenziót a darabról,  amely az alakok kidolgozatlanságát hiányolta,  példá-
nak éppen az említett családi dúvadat hozva fel. Nem értünk egyet! Igenis, hangoskodnak
otthon így  a máshol inkább nyuszi macsók, volt szerencsénk szomszédunkból hallani pon-
tosan effajta szövegeket. Másrészt: nem a mondatok mennyisége a döntő,  (Rosenkrantz-
nak hány sora van?!?), hanem a színpadi megjelenítés intenzitása.  Hajmási Dávid, alkatel-
lenes figuráját energikus deklamációval, hitelesen hozza, csakúgy, mint  Domonkos Zsolt
a visszafogott gesztusokkal kitűnően jellemzett anyóst.
A narrátor  Gonda Kata pontosan értelmezi a cselekmény drámai fordulatait, olyan külön-
lege szituációkat élhetünk át,  mint a fogamzásra és az abortuszra váró két nő  szürreális
találkozása a betegszobában. Fönn, a mennyek magasában két gyermek,  Szvetnyik Kata
és  Piti Emőke  humoros, poétikus,  néha abszurdba hajló  beszélgetése folyik, benne a
címadó kérdés: " A felhők is a Mennyország részei?"
A szerző dőltbetűs színpadi utasításai  komoly szcenikai jártasságot mutatnak,  a rendező
Réthly Attila  jó tempóban, energikus egységben realizálja  a történéseket.  A feszültsé-
get zenei betétek finomítják, vagy éppen fokozzák:  Borsányi Dániel  gitárja fölött, züm-
mögve, énekelve hullámzanak a dallamok.  Az együttes összefogottan,  erőteljes színpadi
jelenléttel viszi sikerre a színpad után kiáltó, kitűnő darabot. Méltatlan lenne bármilyen
sorrendet állítani, ám elkerülhetetlen, hogy  Pallagi Melitta  sokszínűen hiszteroid, "szí-
nésznő a színésznőben" alakítását megérdemelten kiemeljük.
Az Ördög hárfája-koncert és a nagyszerű vizsgák után, igencsak várjuk a fantasztikus osz-
tály újabb zenés és prózai előadásait!

 

STAND BY ME             Szabó Attila Feri              Jákim Stúdió Színház         E10

    

Rettenetes kezdés! Esetleges versmondás, jól rábömböltetett ének, közös kórus, futkáro-
zó gyerkőcökkel: - mi ez?!?  Éppen menekülésre fogjuk,  amikor két hajléktalan totyog be,
seperc alatt színházban érezzük magunkat.  Bereczky Péter jóságos agg, de ha már Villon,
akkor inkább csak mondja!  Zöldhegyi Sarolta  a töretlen hitelesség, homlesz felesége az
érzelmes realitást képviseli. Az égből pottyant pénz egy kiábrándult milliomostól származik,
a koldus maffia egyből rá is száll.  Muzslai-Bízik Bence a nagyszájú álprofi,  a Piszkos Fred
hajdani Nagy Malája,  Homolya Attila kétbalkezes gengszter-tanonc. Bolondok is akadnak
a társaságban, az örökké gyanakvó  Robin László és a másik, a gesztusban, hangban kiváló-
an karakterizáló  Németh Balázs.
Szabó Attila Feri  szövegkönyve néha kicsit túl sokat markol, ám dialógusai feszesek, ötle-
tei találóak,  rendezése pedig pontos ritmusban fedi el a feleslegeket.  Színészi jelenléte
a legnagyobb ajándék: minek az a kaotikus kezdés, elég, ha begurul tolószékén és halkan
beszélni kezd hozzánk.  A meggyőződésében rendíthetetlen,  sanyarú sorsában is magára
talált, igaz ember karizmatikus ereje sugárzik minden szavából. Szelíd mondatai lassan hat-
nak,  végül azonban az önfeladó depresszióba süllyedt milliomosnak (Barva László) is meg-
nyugvást hoznak. Gyönyörűséges megszólalásai közül is kiragyog a Példabeszédek Könyvé-
ből vett idézet:  adjatok a szegénynek borra is,  hogy könnyebben viselje nyomorúságát.
Nem vallásról van szó,  még csak hitről sem.  Magunk kereséséről,  botor céljainkról,  az
annyiszor hiányzó emberségről.  Megtisztító, felemelő este,  legszívesebben együtt éne-
kelnénk a végén.  Jécsai Borbála  szopránja szárnyal a magasban, a teljes társulat moso-
lyogva énekli a gospelt, velük örülünk mi is.

 

ODAADÓ HÍVÜK, SURIK                 Bagó Bertalan                 Rózsavölgyi Szalon

    

Színházban nem illik enni-inni,  ám a Rózsavölgyi az Szalon!, ahol az étlap ínycsiklandó aján-
latokkal csábít.  Úri környezetben,  ilyen felütés után,  desszert mellett főfogásként igazi
színházi csemegét is tálalnak.
Ulickaja kisregényét  Selmeczi Bea  avatott invencióval dramatizálta, filmszerű váltakozású
jeleneteket kínálva  a rendezőnek.  Bagó Bertalan  ki is használ minden lehetőséget,  tér-
ben-időben, a nézők között is pörgetve  a cselekményt. A színészek segítségével zene szól,
néha a narrátor kommentálja a történéseket.
Surik, a retardált nagykamasz senkinek sem tud ellentmondani. Lányok, nők, asszonyok ha-
da él vissza gyermeki jóindulatával. Az idősebbeket  Tordai Teri és Balogh Judit, a kisebb-
nagyobb lányokat  Tánczos Adrienn és Sipos Vera  játsszák.  Szépen rajzoltak a figurák, a
karakterek mind a helyükön vannak, a burjánzó női vonal méltó ellenpontja a címszereplő
nagyszerű teljesítményének.
Magánügyeiben tétova, de ha másnak kell segíteni, fürge és odaadó,  majdnem dosztojev-
szkiji alak.  Megszállottan csapong  az eszement kívánságok hálójában,  szánni való,  mégis
végtelenül szimpatikus.  Mohai Tamás  energikus átérzéssel, szuggesztív színészi jelenlété-
vel hitelesíti antihősét,  ha az eredeti novella  lehetőséget adott volna,  meg tudta volna
mutatni az életút tragikus árnyalatait is.
Tenyérnyi színpad, barátságos légkör, komoly színházi produkciók: a  Rózsavölgyi Szalon
már első évadában csatát nyert.

 

12 HÉT   Novák Eszter   KV Társulat  Nemes Nagy Á. Műv.Szakközép  Jurányi

    

Merész vállalkozás! A KV Társulat a fiatalkorú teherbeesés tabutémájához nyúlt, ráadásul
gimnazisták ötleteiből,  jeleneteiből áll össze a produkció. A  Nemes Nagy Ágnes Szakkö-
zépiskola OKJ-és tanulóinak munkáit, Jurányis Író-tanítványok közreműködésével,  Novák
Eszter
 kovácsolta kerek egésszé.
Az Anyuka rémülten fedezi fel 16 éves "kisfia" zsebében a használt kotont,  Apuka féltéke-
nyen kapja rajta nagylányát,  a szegény szülők nehezen fogják fel  édes gyermekeik nagy-
korosodását. Örvénylő a forgatag, változatos pózokban esnek egymásnak a párok, a Káma
Szutra helyett ma már az internetet böngészik. Két tucat fiatal játssza a frappáns jelene-
teket, a hitelességet koruk és a saját élmények biztosítják.
"Azt mondta, vigyázni fog!"...,  "olyan részeg voltam, nem tudom, ki tette", nincs mentség,
a terhességi teszt kettős vonala kíméletlenül jelzi a végzetet. Száger Zsuzsanna anyaként
hisztérikus kitörésben tiltakozik, "Te nem lehetsz apa, neked tovább kell tanulnod!", egy
másik szülő,  Urbanovics Krisztina  nagymamai örömökkel vigasztalódik, Chován Gábor be-
letörődve már a bölcsőt faragja...
A bakfisok és nagykamaszok azonban kételyek között őrlődnek. 200 eurós avagy háromna-
pos tabletta? Babérlevél-tea, vagy forró mészkőn ücsörgés?  Abortusz, vagy a felhőtlen if-
júkor váratlan vége? Tucatnyi képben szembesülünk a nehezen feloldható kérdésekkel, a
játszók intenzív jelenléttel teszik kiélezett izgalmúvá a szituációkat.
A fiúk, a felcsinált lányok ügyében, majd' összeverekednek edzés után, a lányok egymást
szédítik, vagy éppen jószándékkal támogatják.  - Az idő halad,  az óra vészjóslóan ketyeg.
Már tíz hét múlt el. Ott ülnek a rendelőben. A lány legszívesebben hazamenne,  "beszél-
jük át még egyszer",  "de hát mára kaptunk időpontot,  legközelebb már kicsúszhatunk a
12 hétből!" Bach szól, - az egészet dermesztő tragikum szövi át, nem azért, mert "Gyilkos-
ság!", nem azért, mert félelmetes a beavatkozás, de mert ilyen szélsőséges helyzetbe kell
nagyon fiatal embereknek kerülni. Miért nincs értelmes felvilágosítás?!? Miért nincs ingye-
nes kondom az iskolákban?!? Miért hárítja mindenki másra  a "kényes" kérdések megvitatá-
sát?
A kérdések felvetése, a jelenségek széleskörű bemutatása teszi végtelenül fontossá a pá-
ratlan vállalkozást.  Játsszák el minden iskolában,  mutassák meg a felnőtteknek is!  Az ak-
tualitáson túl igazi színházi értékeket is hordoz. Himnikus pillanat, mikor a versengő sper-
miumok leggyorsabbika,   győztesen átszakítva  a gátakat,  ölelésben egyesülve új életet
fogan. - De miért így?!?

 

A NAGY FÜZET                  Horváth Csaba                    Forte                   Szkéné

    

Három évente újraolvassuk. Hat példányunk volt eddig, egyiket sem kaptuk vissza. (Legjob-
ban az fáj,  amelyiken egy kisfiú pocsolyát ugrik át,  Szilágyi Lenke fotográfiáján). Félünk a
filmváltozattól,  naturális képekben  ezt nem lehet.  Horváth Csaba  eredeti formanyelvén
viszont, letaglózóan brutális erővel, zseniálisan sikerül. A  Tavasz ébredésé-ben, a zsámbé-
ki Evangélium-ban alig, a Godot-ban,  Peer-ben sokat beszélnek, a Toldi az első sortól az
utolsóig, szó szerint elhangzik. Dialógban vagy narrációban,  Agota Kristof szikár mondatai
most egytől-egyig, géppuskatűzként ropognak.
Játszódhat a világ bármelyik perifériáján,  sajnos, ez itt a mienk,  Ökrös Csaba  hegedűje,
a végén pedig az életbe-halálba táncoltató  magyar rapszódia szörnyű múltunkhoz köti. A
színpadon,  sütőtökök tányéraknái között botladozik a két kisfiú.  A líraibb  Nagy Norbert
és a visszafojtottan robbanékony  Krisztik Csaba,  sziámi ikerpárként  egy lénnyé fonódik
össze  az egymásra utaltság  világvégi magányában.  Külön nyelvet beszélnek színházi érte-
lemben is,  a pregnáns dikció,  a kifejező gesztusok, a párhuzamos mozgások audiovizuális
mondatait.
Mobil díszletként, kellékként  az életben maradás  egyetlen lehetőségét jelentő,  háztáji
veteményeskert zöldségei szolgálnak. A paprika bohócorr, a póréhagyma mankóbot, a bú-
gócsiga alakú dísztök gramofonként pörög,  a káposztalevelek foszlott rongyokként válnak
koldusgúnyává.  Kádas József rendőre krumplizáport zúdít a gyilkossággal gyanúsítottakra,
mazochista német tisztként fél vöröshagymákat szorít a szemeire. A Nagymama,  Andrássy
Máté
fejére hálóba kötött burgonyák borulnak,  a krumpliszsákok börtönfalából könyörgő
kezek bújnak elő.
Agyag és sár, fém és fa után  Horváth Csaba  gyúrt tésztával is  százféle dolgot képes meg-
jeleníteni. A postás nyakára tésztakötél hurkolódik,  az éhező katona ehető tésztaálarcot
kap, - szárazon ceruzaköteg,  sapka,  tüskeként ágazó fejdísz lesz belőle. Dolgos kezekben
macskafejet formáz,  rétesvékonyra nyújtva, a félnótás Nyúlszáj,  Blaskó Borbála  tetemé-
re halotti lepelként borul.  Ősmasszaként uralja a pőre testeket, a vágyakozó szolgálólány
piciny falloszokat simogat belőle.
Félelmetes zuhanás  az embertelen lét pokoli bugyraiba,  rettenetes szembesülés a múlt
árnyaival. A kompozíció vasfegyelme, a játszók emberfeletti odaadása, az ezer momentum-
ból kikezdhetetlenül összeálló,  gránitkemény egység  Agota Kristof  belső purgatóriumát
a látható univerzum időbeli, negyedik dimenziójával tágítja végtelenné.
Mindenki a magáét: az Anyát bomba találja, az Apa aknára lép, a Nagymama halálát méreg
könnyíti meg. Piros ruhában, őrült szeretetvágyban ég a lelkész cselédlánya, felejthetet-
len jelenetében  Simkó Katalin fájdalmas tragikummal állítja elénk a szépre éhezés és az
öntelt intolerancia  ördögi ambivalenciáját.  Imádja a gyönyörű gyermekeket, megvetően
gyűlöli  a halálmenet nyomorultjait.  Katartikus csúcspont,  amely tetőzi  Krisztik Csaba,
Nagy Norbert  és az együttes kétórás maratoni bravúrját.
Aki nem olvasta a XX. századvég legnagyobb regényét, azt is kiüti,  Agota-rajongóknak pe-
dig, a könyvhöz hasonlóan, örökbecsű élmény, - akár többszörösen is.

 

VISZLÁT, FÖLD!       Korcsmáros András          Teatro Surreal       Zöld Macska

    

Furcsán (nem)nyílik a loft-lakás ajtaja.  Körbe forog az a fránya kilincs,  nagy nehezen mé-
gis beóvakodik egy érdeklődve szaglászó, fura alak.  Megérkeznek a háziak,  gyorsan elme-
nekül, transzcendens tekintete máris bizarr előérzeteket kelt.
A precíz férj,  Pásztor Máté  akkurátusan lát neki az ünnepi előkészületeknek, unokatesó-
ját várja  születésnapi zsúrra,  összeveszik a sürgő-forgó asszonytárssal, ámde nemigen van
esélye,  láthatólag az élesnyelvű  Pintér Szilvia  hordja a kalapot.  Újra megjelenik az ide-
gen, közli, itt szeretné tölteni az estét.  Pataky Ádám  síri hanghordozásával,  magabiztos
kívülállásával, gesztusainak tempótlan gépiességével rajzolja meg extrém figuráját, akit ter-
mészetesen, csak hosszú vitatkozás után sikerül kitessékelni.
Érkeznek a vendégek,  Gyuri újsütetű kedvesét is hozza,  Görgényi Fruzsina  csicsergően
hisztiző diszkócicát formál, butuska bája tartós humorforrásnak bizonyul.  Gyuri személyé-
ben magát az író-rendező  Korcsmáros András-t láthatjuk,  aki a frappáns dialógusok és a
korrekt rendezés mellett, erőteljes natúrbursi minőségében is kitűnő.
A TV abszurd viccbe hajló híreket közöl: itt a Világvége, egy órán belül a Földbe csapódik
egy félholdnyi kisbolygó. Előbb-utóbb elhiszik, ki félve, ki egy utolsót ölelkezve várja a ka-
taklizmát.  A lerázhatatlan lény újra beállít,  elárulja titkát, de ez már mit sem változtat a
cselekmény tragikum és komikum határán mesterien egyensúlyozó fordulatain.
Meg voltunk győződve, hogy egy nemzetközi sikert befutott darabot látunk,  annál örven-
detesebb, hogy a  Teatr Surreal  tagjának,  Korcsmáros András-nak ígéretes írói vénákat
bizonyító opusza. Összefogott a társulat, kidolgozott, jó tempójú a rendezés, mulatságos,
mindamellett komoly tanulságokat hordozó produkció született.
Ráadásul a  Zöld Macska Diákpince,  amely több alternatív kezdeményezésnek  ad teret,
nagyon kedves, nagyon barátságos Hely!  És a húszféle palacsinta, meg a Békésszentand-
rási Vízierőmű tövében főzött Fekete Sör...

 

ADY/PETŐFI                Scherer Péter              Nézőművészeti Kft           Thália

    

Petőfi a könnyebb falat,  Ady Endre sokat írt róla,  fordítva ez nem áll, így a szembeállítás
féloldalas.  Gyermek,  szabadlelkű diák,  a természet isteni csodája, ám  Kovács Krisztián
már első pillanatban inkább a villogó szemű, komor kamaszt állítja elénk, félelmetes belső
és külső azonosulással. Aztán látjuk a rossz tanulót, amint, hála egyre extenzívebb oktatá-
si rendszerünknek, épületes baromságokat hord össze nagy nemzeti költőnkről, nevetünk
ugyan,  de főleg sírni lenne kedvünk, az adys harmadik hatványon.  Katona László  nemes
dikcióval szórja, a prózájában igencsak racionális poéta igéit,  nincs itt duhaj mámor, rob-
banékony indulat, józan, mértéktartó és tűpontosan igaz. A közönség is megkapja a magá-
ét, Csinszka levelét bájos kékharisnya olvassa fel, az ex-Petrovics pedig egyenesen egy di-
áklány ölébe furakodik.  Nagyon szeretjük ezért,  életében ez nyilván nehezebben ment
volna, emlékezzünk csak az agg Jókai szavaira: "Hogy milyen volt? ... Borzalmas."
Az idézetek kiválasztása,  szembeállítása,  színházzá formálása  Scherer Péter  rendezővel
együtt a két színész és a dramaturg  Gyulay Eszter remek munkája.  A legtöbb idézet ed-
dig ismeretlen volt számunkra,  pedig a költők hétköznapjait megmutatók a legalkalmasab-
bak az irodalomtanítás elevenebbé tételére. Hogy Sándorunk szétgyalogolta a lábát, - ezt
a hollósörényű hippi  el is szilajkodja,  hogy  Ady párkapcsolatait a legfinomabb kifejezés-
sel megélhetésinek minősíthetnénk. Bezzeg Petőfié, de adjuk át ebben a szót a másik köl-
tőóriásnak:  "Petőfi szerelmi élete titok,  miként az elefántok násza is az, holott az elefán-
tok igazi életében is a szerelem a fő."
Szellemes ötletek, feszesre érett tempó, kiemelkedő színészi hozzáállás. Fergeteges kaca-
gások közben szeretjük meg egyre jobban ezt a két esendő embert, nem irodalmi nagysá-
gukért: a homlokukat övező babér a magánélet krumplifőzelékét ízesíti. Petőfi felnyújtott
bal karja váteszien mereszti mutatóujját az égnek, de ugyanilyen heves energiával fordul
be "a konyhába...". Ahogy  Kovács Krisztián  örökmozgóként jár fel s alá, ahogy Ady meg-
tört szemekkel, karszékbe rogyva haldoklik, az immár örökké élővé testesíti alakjukat.
A végén  Katona László  gitárján megpendül az emblematikus  Cseh Tamás-dal,  sorjázik a
százféle halál, hullanak a hősök, porlanak a poéták,  soraik azonban létezésünkben élnek
tovább.  Boldog lehet  az a szakmunkás-generáció,  amely a heti egy magyar-órán,  ilyen
zseniálisan rendhagyó módon ismeri meg költészetünk nagyjait.

BÁBOK                  Tóth Miklós                  Káva Műhely                  MU Színház

    

Másfél évtizede iskolásoknak játszik a Káva,  interaktív előadásai  az igazi színházi élmény
mellett beleszólni és játszani is engedi nézőit.  Az  Apalabirintus, a Digó, a Gubanc alap-
darabok,  nagyrészt első színházi beavatók a serdülőknek.  Mostantól fogva bázisuk,  ját-
szóhelyük az alternatív MU Színház-ban van. Óriási nyitást jelent ez a szakma és a közön-
ség felé, jobban szem előtt lesz és az előadások a felnőttek számára is láthatóak lesznek.
Mindenkire ráfér  egy kis bevezetés az aktív véleményformálásba:  a produkció szünetei-
ben a nézők kitárgyalhatják a szereplők problémáit,  alakíthatják a szituációkat, befolyá-
solhatják további színpadi sorsukat.
A februári sajtótájékoztató résztvevői azon melegében be is ültek a Bábok-ra, mely egy
királyfi viszontagságain keresztül  világította meg  a felnőtté válás,  az önállósodás,  a ka-
maszkori identitáskeresés nehézségeit.
A Főudvarmesternő, a káprázatos szuggesztivitású  Milák Melinda új beosztottját oktatja
az udvari protokollra, ők ketten próbálják beöltöztetni a durcásan ellenálló trónörököst,
aki folyamatos sértegetésekkel,  megalázó módon lázad a kényszer ellen.  A közönség két
csoportra válik,  az udvarhölgyek igazukról győzködik az egyiket, míg  Kardos János, a bu-
rokban született herceg,  viselkedéséről vitázik, további ténykedéséhez pedig segítséget
kér a hallgatóktól.  Kitörni? Alkalmazkodni? Elfogadni? Elmenekülni? -sorjáznak a kérdések,
ám a játékban új szereplő jelenik meg.
Gyombolai Gábor  vagabund világcsavargó,  a zöld pázsiton a legelésző tehénről filozofál,
ráismerünk Büchner Leonce és Lénájának felejthetetlen soraira. Bizsergetően zsongnak
bennünk az el nem hangzó mondatok is, a "pokol csak a kontraszt kedvéért van", vagy a
"válasszunk egy kényelmes relígiót", de a szabadság távlatai így is megnyílnak az útkereső
királyfi számára. Hiába sikerül végre beöltöztetni, hiába vágja oda lesújtó véleményét az
öntudatára ébredő udvarhölgy,  a vaskosan szókimondó  Romankovics Edit, a királyi sarj
nem fogadja el a koronát, hátat fordít a belénevelt rendnek.  Nem tudjuk, milyen lesz a
sorsa, de lehetőséget kapunk a saját választásaink végiggondolásához.
Színháznak elsőrangú,  pedagógiának életfontosságú,  élménynek pazar! Jó lenne kisisko-
lásnak lenni és már korán így ismerkedni meg a színházzal, így szembesülni a még csak ho-
mályosan felderengő létkérdésekkel.
Nagyon jó helyre került a  Káva Műhely, reméljük, többi produkciójuk is látható lesz itt
a MU Színházban a nagyközönség számára,  - biztos, hogy utána mindenki egyből elhozza
a gyerekeket is.

HELVER ÉJSZAKÁJA                       NEM AJÁNLÁS!!!                    Bakelit M.A.C.

    

Vannak művek,  amelyeket nem kell bemutatni. Ez ilyen.  A darabválasztás súlyos tévedés,
amit a csapnivaló rendezés  tovább fokoz.  Iszonyatos szenvedés volt a következetlen dra-
maturgia, a hiteltelen történések,  a tökéletlen karakterek káoszát szemlélni.  Mégis meg
kell említeni a produkciót: a két nagyszerű színész hősies csatát vív a lehetetlen anyaggal,
színészi munkájuk mindenek ellenére kiérdemli az elemzést.
Vándor Éva  anyája rutinos trükkökkel próbálja  félnótás gyermekét megfékezni, el tudja
hitetni, hogy egy ilyen, a problémával évtizedek óta küzdő asszony nem képes fiának gyil-
kos őrületét lecsillapítani. Váratlan fordulat, amikor el akarja pusztítani, majd ugyanilyen
gyorsan,  mentési célzattal kiküldi  az életveszélyes éjszakába. Csak a személyes szuggesz-
tió  legmagasabb szintjén lehet mindezt  a szegény nézővel elfogadtatni,  a színésznő em-
berfeletti odaadással kísérli meg a lehetetlent.
Hányszor csodáltuk már, a legkülönfélébb szerepekben,  elképesztő hitelességét: lágyke-
zű masszőr (Oscar),  Annemarie, az anyáskodó bejárónő  Zsótér  Nórá-jában,  legutóbb a
kecskeméti  Angliai Edwárd élete  grandiózus érseke és gyermek Edwárdja.  Itt és most
egy retardált, "húgyagyú" szerencsétlen, akiben a náci csőcselék lobbantja fel az agresz-
szivitást, aki ártatlan áldozata a dühöngő intoleranciának,  aki vétlen tönkretevője kiszol-
gáltatott édesanyjának.  Fila Balázs,  a totális belső átváltozás  ritka képességével, a sze-
mélyiségformálás  tágspektrumú eszköztárának  fölényes birtokában,  két órán keresztül
tudja százarcúan izgalmassá tenni ellentmondásos figuráját. Sajnáljuk, megvetjük, megle-
hetősen utáljuk, jólnevelten együttérzünk vele, ám zsigerileg a Taigetoszba löknénk. Fé-
lemetes alakítás,  megfejthetetlen,  felejthetetlen.  Fokozza a várakozást a jövőbeli meg-
mutatkozások vonatkozásában,  bármit is fog játszani,  az minden bizonnyal  a legnagyobb
figyelemre lesz méltó.

A HIDEG GYERMEK                   Szőcs Artúr                 Miskolci Nemzeti Színház

    

Mindenképpen érdem kortárs darabot  kortárs fiatal rendezővel bemutatni. A mélybe nyú-
ló játéktér  az oldalfalak rekeszeivel,  a középtengely ülőkéivel, /Horányi Júlia/, korszerű
látásmódot sugall, perfekt a szereplők mozgatása, eleven a tempó, jól követhetőek a váltá-
sok. Túlteng az ötletesség, ám az elképzelések megvalósítása hiányos. A lakoma-asztal szen-
zációja egy eleven disznó:  Simon Zoltán  magzati pózba görbedve, szájában citrommal, fé-
lős szemvillanásokkal jeleníti meg  az áldozati jószágot, míg friss arája,  Bohoczki Sára, éles
késeivel máris  az életére tör.  Még ez a kép is  semmitmondó véget szenved, a sokféle stí-
lusban igyekvő társaság ellentmondásos hatások áldozatává válik.  A szenvtelen hétköznapi-
ság, maníros dühkitörés, illusztratív túlmozgás ütközései szétszabdalják  Marius von Mayen-
burg drámáját, ellehetetlenítik a groteszk abszurditás kialakulását.
Az Ódry Színpad-on,  Andruskó Marcella  briliáns rendezésében négyen játszották el a  8
szerepet,  vizuális megoldásai,  dermesztő atmoszférája, egységes hangvétele tökéletesen
érvényesítette a textus adta koncepciót. De hogyan is lehetne az illemhelyi történéseket
olyan naturális filmbejátszásokkal értelmezhetővé tenni, ahogy ez  Szőcs Artúr rendezésé-
ben történik?!? (Két lézerpont szebben beszél...)
Mégis elégedetten tapsoltunk az előadás végén.  A produkció két nagyszerű alakítással fe-
ledtette kifogásainkat.  Rusznák András  hattyúfehérre borotválva, a legkisebb nőimitátor
manírt is mesterien elkerülve,  csak finommá tompított hangjával, rezzenéstelenül decens
arcával,  gesztusok,  poénok,  mimikai bravúrok nélkül,  kizárólag a totális belső átalakulás
elemi szuggesztiójával formálja meg  Erikát, a galamblelkű hóhért.  Szemünk láttára, szinte
eszköztelenül alázza porba bébifil férjét, megérdemelten találja meg párját a kamaszos he-
vületű, naivan direkt Johannban.  Simon Zoltán  eszméletlen fizikai képességein, virulens
agresszivitásán csak színészi eszköztárának széles spektruma tesz túl.  Riadt kölyök, lelkes
ámorózó, fújtató bika és megszeppent süldő,  ártatlan szeme opálosan villog, őrjöngő tes-
te lilásvörösbe feszül. A legtorzabb lelki viharokat is angyali tekintettel párosítja, figurájá-
ban az emberi létezés ambivalens szélsőségei tükröződnek.

DELETE                               Vidovszky György                               Kolbri Pince
    

Ropog a kavics a talpuk alatt,  hevesek, túlzók, bizonytalanok:  Sturm und Drang, ez a ka-
maszkor, a rettenetes szélsőségek pokoli évada. Új fiú érkezik az osztályba, föntről bukik,
idősebb, érettebb, keményebb, irigyli-csodálja mindenki. Lakos nem sokat beszél, de né-
ma kívülállása imponáló, bandája, pénze is van,  a nadrágját pedig félülepig letolva hordja.
Csabesznek is  nagyon tetszik,  amit legjobb barátja,  Boti, a számítógép-virtuóz nem néz
jó szemmel. A lányok természetesen rajonganak érte, a jó tanuló-jó sportoló eminens Dó-
rit is beleértve.  Két bajnokság és három ötös-dolgozat között  Császár Réka,  a nagylány
a zongoránál, titkon róla ábrándozik.  Fehér ruhája szétterül a pianínón és lám,  megjele-
nik a tiniálmok vagány kishercege,  hosszú övénél fogva, hangszerestől lassúdad maga felé
húzza a lányt, a nézők által közrefogott fehérmurvás ösvényen végig...
Ha csak ez az egy  csodálatos kép lenne, akkor is felsőfokon kellene  Vidovszky György
rendezését dicsérni! De már az komoly tett, hogy  Győri Katalin  kiváló megfigyelésekre
épülő, éles szituációkat, jól megrajzolt karaktereket felvonultató,  ám dramaturgiájában
következetlen darabjából,  Tasnádi István értő segítségével, a nagyszerű epizódokból fe-
szes tempójú, szerkezetileg is erős produkciót hozott létre.
A megszédült Dóri szerelmeslevelét, a vágy gátlásos tárgya, tipikus kamaszreakcióval nyil-
vánossá teszi,   Kőszegi Mária és Czupi Dániel  fergeteges gúnydalban  közhírré is teszi.
Nagyokat nevetünk, remekül szórakozunk a fantasztikusan mozgó-éneklő pároson, pedig
a mélyben iszonyatos sebeket kap a leleplezett lány, de az elkövető is. Bárdi Gergő egy-
hangú dallamot pötyög gitárján, elszigetelt magányába a bumfordi natúrburs Csabesz hi-
ába próbál behatolni.  Boti,  Ágoston Péter, finom megfigyeléseivel  messzebbre jut: az
osztályideál  Lakost verik otthon,  haverjainak imponál,  de senki sem szereti. Amikor ő,
számítógépes sikere után, apai ölelést kap, a fiú csak dermedten bámulja:  Bárdi Gergő
tekintetében, fagyott lángokkal ég a kitaszítottak, szeretetlenek minden fájdalma.
Az előadás katartikus csúcsa után, bekövetkezik a váratlan vég, az osztálytársak önmagu-
kat hibáztatva keresik az öngyilkosság okát.  Ebben a labilis életkorban egy szikra is elég
a végzetes lépéshez, bár jó lett volna kicsit tudni, mi is volt az a porszem, amely a tetté
kristályosodás robbanását beindította.
Kolibri Színház  drámapályázatának nyertes darabja azonban  így is értékes előadássá
érett, biztos, hogy gimnazista célközönségnek máshogy, még többet mond, mint nekünk,
"okos" felnőtteknek. Vidovszky György és saját nevelésű, egyedülálló csapata újabb lét-
fontosságú előadással ajándékozott meg.

OPERAVIZSGA   2013.I.12.     Cavalli: La Calisto     Almási-Tóth András      E10
    

A tavalyi operavizsga,  Bella Máté: Tavasz ébredése után már semmin se csodálkozunk, ez
a könyvtárak mélyéből kibányászott barokk opera azonban,  több okból is újabb reveláció!
Izgalmas a szövegkönyv,  merészen erotikus,  zabolátlanul pornográf,  nyelvezete szárnyaló
költőiséggel ellensúlyozza  a frivol történéseket. Parádésak az áriák, jól megrajzoltak a sze-
repek, pedig maga az opera műfaja cscecsemőkorát éli. Áthatja az újítás forradalmi lendü-
lete, a bájos metaforák, színes hasonlatok vaskos szókimondást rejtegetnek.
Hasonló energiák duzzasztották  a darabot kibányászó  Almási-Tóth András-t,  amikor a ze-
nei anyagot tucatnyi ifjú akadémista bevonásával, zenekarra meghangszereltette. Az árián-
ként változó komponisták nemcsak a barokk hangzásvilágot idézik meg, bátran dúsítják azt
a kortárs-zene üde színeivel. Ütőhangszrek csattognak, dübögnek,  harangok, gongok zen-
genek,  vibrafon- és marimba-passzusok társulnak pazar változatossággal a vonós-szólamok-
hoz. A különböző egyéniségek munkái, a fantasztikus ötletesség ellenére, egységes stílust
képeznek.
Az énekesek egészen kiválóak - itt a többesszámot kell hangsúlyozni:  mindenki ragyogóan
helytáll, mindig az tetszik legjobban, aki énekel! Mert a muzikális kidolgozottságon túl, ez
Sándor Szabolcs érdeme, virulens játékkedv, arányos gesztusok, magától értetődő termé-
szetesség jellemzi az együttest.
A jupiteri csábítás áldozatát,  Calistot  Imai Ayane és Yoshida Makiko  játssza, váltott ve-
téssel licitálnak egymásra,  törékeny lényüket meghazudtoló, energikus hangi és színpadi
jelenléttel. Kétarcú az istenség is,  Morvai Dénes és Gaál Csaba hol az elő-, hol a háttér-
ben fondorkodik. Trójai falovuk a hamis Diána,  Balgova Gabriella  ragyogó megjelenésén,
eszméletlen mozgásán túl, egy drámai kitörésben énekbeli adottságait is felvillantja. Egye-
nesen a szférákon túli mennyekből ereszkedik alá  a fenséges Júnó,  Vincze Klára  súlyos
bosszúáriáját az égből potyogó plüssmackók puffogása festi alá. Mert az istenek végül dol-
gukvégzetten,  büntetlenül osonnak haza,  míg a szegény kislányok szapphói szerelmük mi-
att, sötét erdőkben bolyongó medvékké változnak...
Az igazi Diána,  Gheorghita Orsolya  megvetően utasítja vissza  a megtévesztett Calisto ra-
jongását,  ám a végzet számára is tartogat érzelmes meglepetést.  Endimione pásztorruhá-
ban vall szerelmet,  a divatos női fehérneműjét  bátran felfedő  Vörös Szilvia  ellenállha-
tatlan énekléssel  veszi le a lábáról őt ( s a közönséget...).  Mély rezonanciákban gazdag,
gyönyörűséges orgánum, fölényes technikai biztonság,  az áradó muzikalitás elsöprő szug-
gesztiója. Könnyed színpadi játék, érett gesztusok: a megkerülhetetlen jelenlétben még
a csábító hastánc-mozdulatok is beleillenek, ki tudna ellenállni ennyi jónak?!?  Diána csak
átmenetileg távozik, biztos, hogy előbb-utóbb elviszi magával annak a titokzatos hegynek
és a beteljesült vágynak csúcsaira.
Kocsár Balázs  vezetésével a Rádiózenekar szólistái a legmagasabb szinten realizálták a hi-
hetetlen gazdagságú  zenei anyagot,  Almási-Tóth András  színészvezetése és rendezése
csak szuperlatívuszokkal jellemezhető. Marton Éva tanszékvezetői munkájának köszönhe-
tően immár másodszor ujjonghatunk  kortárs zenés-színházi eseménynek, amely bárhol a
világon robbanó reveláció lenne.                                                                      2013

 

    

                                          2 0 1 2

A DOHÁNY UTCAI SERIFF      Kovács Márton - Mohácsi János    FÜGE    Jurányi

 

Ülünk a sötétben. Nem nagyon tudunk a morbid zsidó-vicceken nevetni. Felhangzik a "Sza-
lonnát eszik a... "-skálára épülő,  egyre többszólamúbb kórus.  A hangzás gyönyörét elfojt-
ja a szöveg rettenete. A túlélők emlékező szavaiból rajzolódnak fel az 1944-es magyarorszá-
gi események,  a sárga csillagtól a gázkamrákig.  Nagyrészt ismerjük ezeket a vallomásokat,
de így mégis arculcsapóan döbbenetes. Mert nem látjuk a szereplőket. Nem látjuk a szép
lányok egyikét, avagy valamely áldott tehetségű ifjút,  csak a tudatalattiból feltörő,  ször-
nyű, goyai látomások kínoznak. Ez nem színház!  Ez direkt, brutális, kegyetlen szembesítés
a jótékonyan ködösített, elhallgatott, szépített: puszta tényekkel.  El-vi-sel-he-tet-len, ta-
golnánk  Pilinszkyvel,  próbálunk belealudni,  nem megy,  a kórusok angyali éneke ébreszt,
kontrasztjukban  még élesebb  a keményen pattogó,  szenvtelen mondatok felfoghatatlan
borzalma.  Olvadt szurokként  folyik ránk a levegőtlen sötétség,  érezzük,  bármelyik pilla-
natban megnyílhat egy csapóajtó a mennyezeten, hogy sziszegve zúduljanak ránk CyklonB
gáz lilásvörös kristályai.
Most mondjuk azt, hogy jó volt vagy nem?!?  Pontozzuk, értékeljük?!?  Keressük a szavakat,
vélekedjünk, ítélkezzünk?!?  Csak kiszédelgünk összetörten és menekülünk a friss levegőre.
Az éjszakában próbáljuk elhessegetni a rémképeket, a fagyos reggelen csak egy dolgot te-
hetünk: köszönetet mondunk az alkotóknak,  Kovács Márton  lélekbe markoló zenéjének,
Mohácsi János  vakító fényességű sötétjének, a minden fogódzó nélkül, halálos biztonság-
gal megszólaló együttesnek. Az ex-kaposvári Némedi Árpád, a HOPPartból Bánfalvi Eszter,
Takács Nóra Diána
,  Keresztény Tamás,  a tavaly  Kaposváron végzett  Béli Ádám,  Boros
Anna és a az idei IV-es osztályból  Deák Péter,  Lakatos Máté,  Rainer-Micsinyei Nóra és
Tolnai Hella.
Egész Népemnek kellene látnia, a sötétség már megvan hozzá...

 
 

AUSCHWITZ MŰKÖDIK       Jeles András        Kaposvári III.osztály    Bálint Ház

 

A hiperfantáziájú  Perovics Zoltán  most uniszex próbabákká formálja a játszókat,  akik lé-
pegető lassúsággal mondják, éneklik a visszaemlékezők mondatait. Előtűnnek a rettenetes
múlt sötétjéből,  ellebegnek a semmibe,  arctalan árnyakként járják be a pokol tornácait.
"Nemcsak arról van szó"- recitálja  Gonda Kata,  aki keserves gajdolással  később a cigány-
holokausztot idézi.  A kipufogógázokkal gyilkoló  "teherautók terhelése  nem lehet több"-
hallhatjuk a Kis kece lányom dallamára  Horváth Anná-tól,  Móga Piroska szótagolva ének-
li, a La vie en rose hangjaira: "aki nem tudott lábra állni..."  Az első rész kicsit még vonta-
tott,  Domokos Zsolt  élénkíti divatbemutatóval és különös tánclépésekkel.
A formai expozíció után igazán a második rész teljesíti ki  Jeles András alkotói koncepció-
ját. Egy párizsi kamaszlány naplóját szenvtelen hangon, annál erőteljesebb hatással, a szó-
ló és echózó szerepeket vetésforgóban cserélgetve  Sodró Eliza - Pallagi Melitta - Móga
Piroska mondja el. Hogy titkolta ezt de Gaulle hős Franciaországa:  tízezrek a Téli Kerék-
párstadionban, útban a haláltáborok felé, - a Francia Államvasutak csak az odaútért kért
jegyárat...
Váratlan fordulattal a 2.Magyar Hadsereget dicsőítő Jány Gusztáv agresszíven éles hangja
szólal meg (Borsányi Dániel),  Hajmási Dávid  a katonai külsőt zengi ércesen, heves gesz-
tusaival a közönséget sem kíméli. Hajlotthátú, kalapos aggastyánként motyogva, többször
visszatér  Mózes András, kézen fogva vezeti unokáját a gázkamrák felé.
Lanzmann  SOAH filmjének sajnos csak a felét láttuk, a legmegrázóbb talán a fodrász-jele-
net volt,  amikor a halálba menők haját vágó túlélő,  izraeli vendégeit nyírva, könnyekkel
küszködve beszél, - itt most  Fábián Szabolcs-tól hallhatjuk a rettenetes monológot.
Az utcáról beszűrődik  a (régi)-újnácik fenyegető ordibálása,  a rendező vezényletével, a
Bach Parasztkantátájának dallamára, a kórus a  "Mocskos zsidók" önbecsmérlő szövegével
válaszol.  A kényszermunkások Treblinka-indulója  Szvetnyik Kata  hisztérikusan torzított
hangján sistereg,  a párhuzamos  don-kanyari tragédia borzalmaira,  három regiszterben,
hördülő mélységek, rongált középhangok és sikoltó falzettek között oszcillálva  Domokos
Zsolt
emlékeztet.
Hiába tudjuk, hiába szembesülünk velük százszor is,  a felfoghatatlan tények újra és újra
arcunkba csapnak. A naturalitástól elszakadó, szürreálba hajló fogalmazás még inkább ki-
emeli a dolgok emészthetetlen abszurditását. Jeles András extrém színházi nyelve újabb
területen bizonyítja  életfontosságú létjogosultságát,  mindig reménytkeltő távlatot ígér
a kisrealizmusban, nagynatúrában senyvedő hazai színművészetben.

 
 

MORGENSTERN HALÁLA       Benkó Bence - Fábián Péter      k2    Malomudvar

 

A bombameglepetés  Sziszüphosz után, immár harmadik darabbal jelentkezik a  Kaposvári
Egyetem III.-os színművész osztályának hiperkreatív író-rendező párosa. Kafka Kastély-ába
már sokaknak beletört a bicskája, a k2 néven máris nevet szerzett együttes azonban reve-
latív előadással rukkolt ki.
K. földmérő, Horváth Szabolcs az egyetlen emberszabású lény az abszurd panoptikumban,
naivan tétova, konokul kitartó, természetes eleganciája lassan porlad el a kilátástalan küz-
delemben. Ő sem különb a környezeténél: két famulusát megfosztja nevétől,  "Artúr vagy-
tok!", a II.-os Farkas Sándor és Jámbor Nándor tökéletesen illeszkedik az együttesbe.
Célratörő racionalitással peregnek a jelenetek, az illusztratív játékok, mimikai trükkök he-
lyett a keményen egyenes deklamáció érvényesül. Elég egy asztal, egy karosszék a helyszí-
nek megjelenítésére, az egyetlen különös tárgy az a sublót, melybe a két Artúr elbújik. A
látvány  Domokos Barbara és Nacsa Lilla munkája, kifejezőek a jelmezek, a hölgyek ruhái-
tól, Samsa bogárfején át, K. garabonciás köpönyegéig.
Lihegve lót-fut a küldönc Barnabás /Rózsa Krisztián/, Frida szerepében  Kátai Kinga a be
nem teljesülő remény égi jelenése, Klamm lábfájós titkára és Gregor, az időnként rovarrá

változó fuvaros a markáns  Borsányi Dániel.
Az Amuri Partizánok dala, három szólamban,  aktualizált szöveggel tudósít a függetleneket
ellehetetlenítő, gyalázatos kultúrpolitika rémtetteiről. "Zárolták az áramot, Zárolták az ál-
lamot.  A színház csak pénznyelő: Sok rezsi, humánerő.  Spórolni kell. kedves nézők! Alud-
janak ki a villanyégők!  Egy perces tiszta, sötét csenddel, Emlékezzen minden ember! Egy
perces, de tiszta, sötét csenddel, Emlékezzen minden ember!"
De nekünk szól a kafkai látomás minden sora. Lánya bűnéért, - nem feküdt le a Kastély va-
lamelyik csókosával -, egész életében bocsánatért könyörög az összetört Apa: Tóth Géza,
már a kezdés előtt,  esengő tekintettel, megtört félmeztelenségben bóklászik a nézők kö-
zött. Szörnyű vétkét sírós hangon meséli  Pallagi Melitta, aki kocsmárosnéként is emléke-
zetes figurát teremt.  Sodró Eliza Tanítókisasszonya tehetetlenül siratja megtiport virága-
it, míg a szexuális technikáját frivol árnyjátékban is bemutató Olga szerepében útszéli ak-
centussal formál hatásos karaktert.
Prémes fövegben érceshangú Kastély-csinovnyik,  fekete szemüvegben óvatosan együttér-
ző Tanító:  Domokos Zsolt  rendkívüli karakter-érzékenységgel játssza extrém alakjait. Bá-
jos fekete alsóneműben, bárénekesnői paródiájában, mindkét nemi szervét felfedve, meg-
döbbentő módon leplezi le  hermafrodita voltát. /Ez a bravúr csak Ötvös András magánszá-
mához mérhető,  kinek, (uram bocsá'):  pöcse,  video-premier plánban,  play back énekre
tátogott Dömötör András hajdani Baal-jában.../
Benkó Bence és Fábián Péter,  a színpadra dramatizálás mellett,  konstruktív rendezéssel,
fegyelmezett fantáziával állítja elénk  Kafka korszakos művét,  példás egységben vezényli a
nagyszerű összmunkát produkáló együttest. Magasra tették a mércét: felajzva várjuk a k2
következő produkcióját.

 
 

TÉBOLY                        Miklós Marcell                          Sanyi és Aranka Színház

 

A nagyvonalúan entellektüel loftban   Miklós Marcell depresszív kómában szívja a füvet és
a kokaint. Egyik haverja, átmenetileg elhódította szerelmét,  a másik házassági dilemmáival
gyötri.  A folyvást cserélődő látogatók között  Dióssi Gábor ősz hippifeje tűnik fel, honta-
lan csöveslányt hoz, szabad prédául: "Akarjátok?". A naturálisan hiteles  Vajda Izabella ma-
gától, értetődően elégíti ki a férfiúi kívánságokat,  a baráti összezördülések is csak perce-
kig tartanak.
Az átmeneti galibát okozó szex-párost a  Lakmusz Csoport "Körbe K"-jából ismert két nagy-
szerű színész játssza.  Horváth András legyőzhetetlen cinizmusú, fesztelenül elegáns világ-
fi, aki golfütőjét lóbálva, mosolyogva néz szembe az ösztönőrületek kitöréseivel, a metsző-
en éles  Fekete Réka Thália  vijjogó kitörésével is igazolja drámai erejét.
A lazán kapcsolódó jeleneteket a rendező  Miklós Marcell  bámulatos ritmusérzékkel vál-
togatja,  az egészen kiváló együttes  összeverbuválása, egységesítése is az ő érdeme,  ám
talán még ennél is nagyobb fegyvertény, hogy a rendkívül összetett, szellemességében is
virtuóz textus legapróbb részletét nemcsak értelmezni tudta, de színészeinek játékába is
képes átsugározni azt.
Horváth Kristóf  két lábon járó gyújtóbomba,  sistergő,  agresszív, kiismerhetetlen. Várat-
lan dührohamai nem kímélnek senkit, hiába próbálják egy új barátnő ígéretes bájaival csil-
lapítani,  az önsorsrontás démona legyűri lelkét, - alakítása szó szerint izzó fókusza az elő-
adásnak. A vágy lehetséges tárgya,  Matykó Szilvia,  szuggesztív intellektussal próbálja az
oksági láncolatokba gabalyodott,  tébolygyanús mizantrópot győzködni.  "Neked mindegy,
hogy hol eszünk,  kínainál,  vagy thai-földinél?  De hát nem is  ugyanazon a nyelven beszél-
nek?!?  - szórja őrült rögeszméit  Miklós Marcell,  akinek színészi munkája,  rendezéséhez
hasonlóan: elsőrangú.
Egy pillanatig sem anekdotikus, realitásában is abszurd, eszméletlen szöveg, - ragyogó tár-
sulat, lélekvesztő-lélekmentő, páratlan produkció.

 
 

UNDERDOGS                       Lukács Andor                    Sanyi és Aranka Színház

 

Egyikük, gondos háziasszony módján vacsorafőzéshez készülődik, az erkélyen levesbe való
galambra vadászik,  maga a lehetetlenül  agyonbonyolító, agyontöprengő határozatlanság.
Bezzeg a másik: keményszavú,  magabiztos kismácsó,  aki agyafúrt játszmákban élvezi ki fö-
lényét. A keresztrejtvényfejtés szörnyű belháborúba torkollik, sakkozni meg nehéz, mivel
az értékes bábok valaki elkótyavetyélte,  a pótlásra használt műanyag-kupakokat pedig le-
söpri a mindig győzni tudó akarat.
Kádas József merev arccal, megfellebbezhetetlenül nyilvánítja ki lesújtó véleményét. Hiá-
ba,  két lúzer közül is van nagyobb vesztes:  Mercs János  leírhatatlan arcjátékkal, elgyö-
tört gesztusokkal állítja elénk tragikomikus figuráját. A kemény dominancia és az engedé-
keny alárendeltség kettősét  Lukáts Andor  pontosan értelmezett,  aprólékosan kidolgo-
zott jelenetekben mutatja be, rendezése minden lehetőséget megad  a nagyszerű páros-
nak.
Gázóra-leolvasó érkezik,  Mercs János  körmönfont nadrág-monológgal próbálja figyelmét
elterelni, a trükközésre azonban nem sokáig van szükség, a fura látogató önvallomása egy-
szerűbb megoldást ígér.  Miklós Marcell  pátoszos mondatokban ecseteli magánéletének
és karrierjének sikerességét, melyet született vesztesként nagyon utál, ő szenvedni, nél-
külözni, küszködni akar.  Végtelenül rühelli a talmi boldogságot,  ide szeretne tartozni, a
szakadt depresszió reménytelen világába.
A végletes ellentmondások pazar játékban tárulnak elénk,  az abszurd komikum hétközna-
pi realitásban fogalmazódik meg, újabb meglepetés a mindig váratlan ajándékokkal kedves-
kedő  Sanyi és Aranka Színház-ban.

 
 

ARTURO UI     Vajda Róbert  búcsúja a Gólem Színháztól és tőlünk   ex-Sirály

 

Mélyen a zár alatt, vonul egy kis csapat: az önkényesen bezárt Sirály pincéjében valóban
életveszélyes produkcióval búcsúzik Színházától, hazájától az alapító  Vajda Róbert. Miért
is kell elhagynia az  "édes hazám"-at?  Megkapjuk a választ  Brecht sajnálatosan aktuális da-
rabjában, amely a gengsztervilág  politikai hatalomba nyomulásáról mond elrettentő példá-
zatot.
Az egyetlen díszletelem karosszékben  Moldován Márton  rendíthetetlenül becsületes po-
litikusként kucorog, aztán kap egy gyárat ajándékba és ő is besorol a  Arturo Ui, a karfiol-
maffiózó klánjába.  Vajda Róbert  rendezésére,  csak úgy,  mint játékára,  a manírmentes,
célratörő egyenesség jellemző. A címszereplő  Végh Tibor  inkább gesztusban, figurálisan
jeleníti meg, az ebben az értelmezésben  előretolt bábként szereplő főnököt,  az igazi ke-
resztapák:  Jávor Bence és a közönséget is sakkban tartó  Hrabovszki Róbert.  Yeti, alias
Gábor Péter, különvéleményével útban van, úgy bukik, mint a demokrácia maga,  Moliere,
Komornik András  félelmetes hústoronyként uralja a színpadot.
Néhány négyzetméteren,  sűrített feszültségben, a komikus elemek pillanatnyi enyhületei-
vel pereg a cselekmény. A maffia a szomszéd város Ciceróra is szemet vet, Orosz Eszter üz-
letasszonya tárgyalni próbál,  de férje, a vizsgálóbírót is érzékletesen játszó  Bárász Tamás
meggyilkolása után nemcsak a derekát adja be.  Győz a fondor erőszak, a kétharmad mellé
hadrendbe állnak a gengszterek puskacsövei.
De minek is írunk az évek óta sikerrel játszott, eredeti ízű produkcióról? Nem láthatja töb-
bé senki, ahogy a szomszéd  Tűzraktér  bezárt tereit sem. - És ha még lenne a helyén vala-
mi!!! Csak komor biztonságiak strázsálnak az oly kedves és hasznos, önállóan teremtett kul-
túrközpont előtt... /S feni a fogát az ocsmány hatalom  az egy év alatt felvirágzó Fogasház-
ra is/.
Nekrológ avagy hommage? Legyen biztató előkép: lesz még egyszer színház a Sirályban!

 
 

EPOSZOK     Ókori örög irodalom I-II       Karsai György     Sanyi és Aranka

 

Soha senki sem tudta végigolvasni... Az isteni hősök és emberszabású istennők csodá-
latos története irdatlan hosszúságú, emészthetetlen kötelező anyagként nehezedett
ránk.  Az Odüsszeia  kalandos epizódjai sok feldolgozásból ismertek, de az első homé-
roszi remekmű esetében inkább szó nélkül elfogadtuk az irodalmárok értékelését.
A Sanyi és Aranka Színházban,  nyolcrészes sorozat kezdődik  az ókori görög irodalom
tárgykörében, a jeles aktorok által tolmácsolt részleteket  Karsai György  barátságos
kommentárjai fűszerezik.  Tv-képernyő díszletben  Hegedűs D.Géza, a nagy orátorok
ékes deklamációjával, szárnyaló hangon idézi a halhatatlan frázisokat,  néha ki is szól
hozzánk, vagy kérdéssel fordul a tudós professzorhoz.
Paris /esz-szel!/ almája, Heléna elrablása, a trójai háború tíz éve  egyből testközelbe
kerül, derülhetünk a féltékeny istennők ármányain,  az ostromló hadak tétova tunya-
ságán.  Pallag Márton  Agamennont mutatja be, a gyorslábú Achilleuszt a hihetetlen
szuggesztivitású  Nagy Dániel Viktor. Kiderül, a háborúzó felek akkor is iszonyatosan
féltek egymástól,  habozva húzták az időt,  halogatták a döntő összecsapást.  Elveszt-
vén szerelmetes barátját, Patrokloszt, a legyőzhetetlen hős 18 éneken keresztül csak
zokog és átkozódik,  Szorcsik Kriszta anyai vigasza sem segít rajta.
Karsai György  kedves humorral szeretteti meg a fenséges eposzt,  a Hektorral vívott
párbajt mindkét tábor páholyból szurkolja végig,  maga a küzdelem pedig inkább ijedt
kergetőzés, mint dicső küzdelem. Simkó Katalin isteni megjelenése kotonázza meg a
rendhagyó dráma-órát, végre közelebb kerültünk egy legendás alkotáshoz, - fokozott
kíváncsisággal, mohó érdeklődéssel várjuk a hatásos fejtágító következő darabját.
Sokkal könnyebb eset az Odüsszeia.  Cikázó hajózás Afrika, Korzika, Szicília és a görög
partok között, egy mai hajósnak is 181 nap kellett az összes helyszín érintéséhez, bár-
melyik epizód választható. A  Kirké szerelem több évig tart, hősünk legfőbb tevékeny-
sége, Achilleuszhoz hasonlóan,  a sírás... A csábos félistennőt  Pető Kata  játssza, míg
a leleményes férfiút  Nagy Dániel Viktor,  a leleplező megjegyzésekkel fűszerezett ó-
kori love story érthetően nagy sikert arat a gimnazisták és az öregdiák felnőttek köré-
ben.  Akár tudatnyi este jöhetne még Odüsszeusz bolyongásait követve, ám most már
a görög tragédiákat, komédiákat várjuk,  elvégre mégiscsak egy színházban kucorgunk
éber izgalommal...

 

BÁNYAVAKSÁG                              Csizmadia Tibor                               Szkéné

 

Még a félelmetesen nagy  Bányavirág-nál is erősebb! Míg abban a kisebbségi lét kilátásta-
lansága alkoholba fulladt,  Székely Csaba  trilógiájának második darabjában kiderül, az er-
délyi magyar ugyanolyan hazug és korrupt, mint a hazai. Nem ad felmentést a nyomorúsá-
gos helyzet, a harácsoló élősködők létezése tragikumba fordul. Mindenki hazudik, egymás-
nak és magának is, az újgazdag szomszéd ravaszul átver, a lány becsapja apját,  aki polgár-
mesterként az egész falut, a családi múltra gyilkosságok árnya vetül.
Pedig úgy indul,  mint egy újabb  erdélyi  Portugál,  a látszólagos ellentéteket a pálinkás-
üveg oldja, jókat derülhetünk a beszűkült butaság komikumán. Alig népies, annál élesebb
nyelvezet, röhejes szituációk, néhány pillanatra az egymásra utaltság érzelmes poézise.
Cziegler Balázs  díszlete enyhén szólva érthetetlen, hétajtós szekrényről már hallottunk,
de polgármesteri otthonról  féltucat üveges lengőajtóval...?!?  A filléres napi nyomorhoz
hogyan illik a glancos-csempés jómód?   Csizmadia Tibor  rendezése hajszálpontos, össze-
fogott, legapróbb elemében is tökéletesen kimunkált.  A vígjátéki perceket baljós késelé-
si próbálkozások komorítják el, észrevétlenül sodródunk a leleplezés és a gyilkos vég felé.
A szereplők kiválasztása most is fényesen sikerült: Széles László törtető dúvada és Kaszás
Gergő
 szánalmat keltő apafigurája újabb emblematikus szuperkettőse Székely Csaba drá-
mai univerzumának. Előbbi egy tömbből faragott robbanékony indulat, a polgármester ci-
zellált gesztusaival, kitartott szüneteivel pedig  a mikroárnyalatokkal operáló játékmód re-
velatív iskolapéldája.  Eke Angéla  a városba, majd külföldre menekülő, elég álságos szép-
lány szerepében sikerrel nő fel partnereihez.
Az elnyomó /és igazságosztó!/ hatalom szolgája Florin rendőr. Sete-sután ténfereg az ide-
gen terepen, óvatos taktikával mégis felgöngyöli a titkos szálakat. Ahogy Tóth Joczó, alias
Tóth József ledönti a méregerős cujkát,  aztán hosszú percekig holttá meredve áll, magá-
ban is remeklés, de egész alakítását  megfoghatatlan szuggesztivitás jellemzi. Kiszabadulva
a  Kolibri Színház  karanténjából,  - ki látta a zseniális  Semmiség-et?,  ki ismeri autentikus
rendezéseit:  Lélekvesztő, Hello, náci!, ki értékelte a  zsámbéki  Csodálatos vadállatok-,
avagy a Vendel tragédiájá-ban megformált nagyszerű alakításait?!? - , most már a Vádli Tár-
sulat Bulgakov Moliere-jében bizonyította nagyformátumú egyéniségét,  melyet ebben a
produkcióban, elementáris erővel újra bizonyít.
Az elképesztő triumvirátus mellett,  már az első percekben döbbenetes aurája van a této-
ván sertepertélő Iringó-nak. Elcsúfított, sebhelyes arc, merev mozgás, nehezen formálódó
félszavak.  Alig ismerjük meg  Bozó Andreá-t,  aki teljes belső átlényegüléssel, észrevétlen
eszközökkel formálja meg a bűntudattól béna,  esetlenségében is kemény, idegenségében
is együttérzést keltő extrém karakterét. Akkor is figyelni kell rá, amikor csak magokat rág-
csál a félreeső sarokban, kitöréseiben viszont metsző élességgel mutatja meg intenzív drá-
maiságát. Különleges teljesítménye az évad legjobbjai közé emeli egyedülálló alakítását.
Nem kell szenvelegni a határontúliak sorsán,  nem kell elfogultan viszonyulni hozzájuk, ők
is ugyanolyanok, mint mi, képmutatók, aljasok, kisszerűek és esendők, angyalok és gyilko-
sok.  Köszönjük  Székely Csabá-nak, köszönjük a fantasztikus együttesnek:  kicsit tisztáb-
ban látjuk ezután azt a világot, - ezáltal a miénket is.

 
 

PANODRÁMA 174/B     Az igazság szolgái               Lengyel Anna              Trafó

 

Első jelentkezése óta hatalmasat fejlődött a Panodráma valóságfeltáró módszere, az irdat-
lan interjú- és per-anyag,  valamint a bírósági tárgyalás  ostobán nevetséges jegyzőkönyve
erőteljes színpadi előadás kiindulópontjává vált.  Lengyel Anna  koncepciója, a dramatur-
gok,  Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna  közreműködésével  szépen kimunkált szöveg-
könyvben realizálódott.
Színházi manírjaikat feledő, mindent a direkt deklamáció hitelességére építő színészek re-
mekelnek a helybéliek és a tárgyalás résztvevőinek megjelenítésében. Kádas József tárgyi-
lagosan ellenszenves nyomozó,  Bartsch Kata maga az empatikus igazságérzet, Nagy Viktor
a racionális értelem  józanságát képviseli.  Urbanovits Krisztina  a köznapi ember esetlen-
sége mellett  az igazságért való kiállást is megmutatja,  Szamosi Zsófia  egymástól legtávo-
labb eső karakterekben triumfál: kripto-rasszista boltosnője, harcos ügyvédje egyaránt ki-
váló alakítás.  A professzionálisok mellett  eredeti színt hoz  Ördög Tamás  a polgármester
és még meggyőzőbben a hazug koronatanú alakjában. A bírói pulpitoson  Csákányi Eszter
osztja az észt és később a súlyos börtönéveket, végtelen fölénnyel uralva a tárgyalást és
a színpadot.
Az elsőfokú bíróság legszívesebben felnégyelte volna a valós és vélt garázdákat, bámulatos
önmérséklettel csak 3 - 5 éveket osztogatott, gyilkos indulattal kapaszkodva  a "faji közös-
ség elleni,  rasszista/!!!/ erőszak vádpontjába.  A nevetségességében félelmetes ítélet mi-
att újra fogják tárgyalni az ügyet, a Panodráma előadásában egy civilekből álló esküdtszék
vitatja meg a kérdést.  Zseniális húzás!  Nagyszerűen kiválasztott, okosan felkészített cso-
port, van benne cigány és nem cigány,  munkanélküli és entellektüel,  háziasszony, gépla-
katos, gazdálkodó és még egy légtornász is...
Kicsit hosszúra nyúlik, kicsit sok az önismétlés,  a spontán vita azonban  zsigerien hiteles,
fokról-fokra kristályosodik ki  az egybehangzó vélemény. Kisebbség-e a "magyarság"? Több
vádlott ott volt-e egyáltalán?  Mit ér a hamis tanú ellentmondásos vallomása?  ...És mit ke-
restek ott, /gyerekkel!?!/, a gárdisták előre tolt megfigyelői? Kitisztul a kép, meggyőző a
szavazás: legfeljebb, erősen indokolt rettegésből fakadó garázdaság lehet a tényállás.
Na majd a független magyar bíróságnak is lesz ehhez néhány szava, de minket sikerült ez-
zel az eredeti formájú színházi előadással meggyőzni.  Lengyel Anna  és csapata folytatja
a munkát, követi a fejleményeket,  remélhetőleg újabb fontos produkciókkal segít a tájé-
kozódásban és nyújt tanulságos élményt.

 
 

EURÓPA, EURÓPA                          Koltai M.Gábor                             Stúdió K

 

Láttunk már  Howard Baker  drámát Kaposváron,  kicsit abszurdba hajló,  de alapban rea-
lisztikus darab volt. Ám ez a mostani annyira különleges, megfoghatatlan, - bizony, jó ideig
csak értetlenül figyeltük  a színészek érzékletes játékát,  de se a történések,  se a szere-
pek nem voltak világosak. Aztán lassan kirajzolódott a stilizált cselekmény, fokról-fokra ej-
tett ámulatba a nagyszerű előadás.
A törökök Bécset ostromolják, a Császár és Hadvezére szervezi  a védekezést,  a lakosság
éhezik. Egy szelet kenyérért bármit meg lehet vásárolni, Orphuls pap enélkül is uralja Su-
sanna polgárlány érzelmeit.  Az ellenség által megerőszakolt,  megcsonkított, teherbe ej-
tett Katrin híressé szeretne válni, röpcédulán terjeszti tragédiáját. Szövevényes szerelmi
szálak szövődnek,  Nyakó Júlia  Császárnője  a délceg hadvezérért rajong, az burkolt for-
mában a papért.  Négyes/!/ anyaszerepben örülhetünk  Molnár Eriká-nak, különösen em-
lékezetesek bibiliai átkai és az, ahogy pap fiát érseki karrierre ösztönzi.
Koltai M.Gábor  példátlan bátorsággal nyúl az extrém anyaghoz, erős szituációkat teremt,
tempója és színészvezetése hibátlan.  Alaposan elrugaszkodik a naturalitástól, az abszurdi-
tások mégis megőrzik  valós hitelességüket.  Sokat segít a zene és  Ondraschek Péter jel-
mez-együttese,  Vereckei Rita  játékterének központi eleme egy dönthető orvosi szék.
Rezignált megfigyelőként festi a csataképet, kommentálja az eseményeket  Lovas Dániel,
nagyívű monológjában élettörténetét mondja el.  A celebségre törő Katrin szülését a tel-
jes udvar szemléli,  Spilák Lajos  finom gesztusokból építkező Császára, a sebesült polgár-
lány iránt különc módon vonzódó Starhemberg vezér,  Menszátor Héresz Attila,  aki hős-
szoborból fokról-fokra válik emberré.
A nyíltszíni szülés drámaiságát  Homonnai Katalin félelmetes sikolyai fokozzák, a fantaszti-
kus színésznő szemünk láttára hal bele  az életadó akcióba.  A legösszetettebb karaktert,
a gyenge jellemű - erős akaratú papot  Nagypál Gábor állítja elénk, színpadi létezésének
millió titkos rezdülése van, kiismerhetetlen, vonzóan izgalmas. Közjátékként résztvevői le-
szünk egy dramaturg-kritikusi konferenciának, a közönség soraiban tomboló vitában az Ő
egyetlen hisztérikus felkiáltása a döntő:  "Üzenet!" A másik kulcsfigura itt, a józanabb nő-
vért eddig is kiválóan játszó  Hay Anna, aki elváltozott hangon, elképesztő szuggesztióval
rajzolja meg a szakmai butaság karikatúráját. A "Sugar in my bowl" csodálatosan szenzítív,
poétikus muzikalitással, szinte suttogva énekelt balladája pedig feledhetetlen, életre szó-
ló, katartikus élmény.
A  Stúdió K produkciója újólag bizonyítja, hogy progresszív szemléletű, merész előadások
igazándiból csak  az alternatív szcénában születnek.  Koltai M.Gábor  adaptációja és ren-
dezése újszerűségében az évad egyik legfontosabb eseménye.                              2012

 
 

KARAMAZOV                  Laboda Kornél                   FÜGE               MU Színház

 

Micsoda lendület, mennyi szellem, mennyi ötlet! És mégis Dosztojevszkij...  Élnek a karak-
terek,  a szöveg ugyan nagyon is mai,  de a szituációk az eredetiek.  Laboda Kornél  kon-
cepcióját a négy színész isteni kreativitássaL fejleszti fel, ötleteik kiforrottak, vendégszö-
vegeik pontosan illeszkednek.  Gesztusaik a humor fő forrásai, a saját szerzeményű dalok,
szövegükkel, zenéjükkel és hatásos előadásukkal fokozzák az előadás eredetiségét.
A gyengédszívű Aljosa szerepében  Lazók Mátyás  remekel,  táncában rá is cáfol halvérű-
ségére. Jankovics Péter halmozza a figurákat, az öreg Karamazovként szikáran komor, te-
nyérbe mászóan aljas, brillíroz az szenteskedő nagynéni jelenetében.  Mindketten vadul
gitároznak, éneklésük szólóban, vagy atmoszférateremtő akusztikai háttérként is jól funk-
cionál. Váratlan váltások, izgalmas fordulatok, egyik ámulatból zuhanunk a másikba, végül
a híres vallatási kép következik. Az addig az okos Ivánt játszó  Orosz Ákos céltudatos vizs-
gálóbíróvá lényegül, metsző kérdésekkel szorongatja  a feltételezett gyilkost,  míg Aljosa
most írnokként jegyzetel az orra alá dörmögve.  A vallatószéken az indulatos ösztönlény
Mitya ül,  Adorjáni Bálint,  a duhaj előzmények után,  csalhatatlan érzékkel változik em-
beribben rettegő férfivá. Szikrázó tekintete, hódító bajusza, szilaj éneklése hatványozza
karizmatikus színpadi jelenlétét.
IIyen hozzáállás, ilyen tehetség-koncentráció csak  a kötetlen alternatív szcénában kép-
zelhető el,  ilyen lenyűgözően érdekes stílus  csak így születhet. Bárki is nézze,  komoly
színházbarát, szórakozásra vágyó néző, fogékony fiatal, lehengerlő élményben lesz része
és talán még Dosztojevszkijt is közelebb érzi majd magához...

 
 

JÖVŐKÉPTELEN Perényi Balázs-Somogyi Tamás  Vörömarty Gim. tanulói A38

 

Egyszer játszották el s máris futótűzként terjed a jó hír:  valami fontos történik az érett-
ségiző drámatagozatosok színpadán.  A Marczibányi-téren  enigmatikus hangon közlik: az
előadás "technikai okok" miatt elmarad...  Mennyire ismerjük ezt a hetvenes évekből! Ka-
posváron is  a főpróba után tiltatott be  Genet: Balkon-ja, nem is beszélve megannyi kon-
certről.  De azért már nem olyan időket élünk, /?!?/,  órákon belül szerveződik meg az új
helyszín.
Hihetetlen várakozás izzik a nézőtéren, ám a darab minden elképzelést felülmúl. Mert ők
hozták létre  minden sorát,  minden jelenetét, mert napjaink feszítő problémáira reagál-
nak,  olyan színházi eszközökkel,  melyeket a kő-, de még  az alternatív színházi szcéna is
nélkülöz. A kártyafejű politikus hörög, fröcsög, még az esetleg igazabb szavait sem értjük,
nem emberi nyelvünkön szól! Daliás támogatója dicsekszik: "négy jeeppem van!", amit má-
sodperceken belül ötre korrigál. Szelíd égitest néz le kedvenc városa boldogságban hem-
zsegő utcáira,  szereti a boldog tömeget,  majd szomorúan forog tovább az égbolttal a si-
vár Bécs, a melankolikus Koppenhága felé.  Izgalmasak a ruhák,  fantasztikusak a maszkok,
/Csiki Virág -Firnigel Kristóf/, a távol-keleti színház üzen a nagykamaszok munkájában.
Semmi sincs egészen kijátszva, akadozna a poénok, sok a sutaság, de minden mozzanatban
szikrát vet a gátlástalanul kritikus diákszellem, a torz világunkra csodálkozva nyíló elfogulat-
lan igazmondás.  No-színházi öltözékben, botra támaszkodva többször is rákezd a narrátor:
Egyszer volt,  nem igaz, hogy igaz se volt,  nem hogy volt, de van és lesz.  És jönnek a kán-
kán-táncosok,  a szédítő ritmust  formás fenekükre huppanva verik a padlaton, jön a térd-
del irányított, gázálarcfejű véreb, egyik jelenet dupláz rá a másikra.
Lehetne egyeseket kiemelni,  például a két lekvárosztó öreget,  de értelmetlen: összefor-
rott együttest, céltudatos közös akaratot látunk,  minden szereplő nevét lézerrel kellene
az égre írni, ha minden összetört!!!
Cserfes nemzeti leányzó ront be a színre: "Lett egy színházam!", tényleg!, azt játszom ott,
amit akarok, -"Lett egy kórházam!" -annyit operálok és azt, akit akarok, "Lett egy hadsere-
gem" - Itt már elakad a lélegzet, a kedves lány-vokál éneke nyugtat meg: "Egy régi mániám,
tankkal végig Románián..." (Ezek a félfelnőtt gyerekek mindent tudnak? Zsigerileg érzik?!?)
A Transzparens Csoport nevéhez méltón, röntgenszemekkel világít át minket,  feketén-fe-
ren lát mindent, még nem képes árnyalt kompromisszumokra, szörnyű jelenünkre kegyet-
len NEM!-et mond.
A feszültség képről-képre emelkedik, nem értjük, miért vagyunk teljesen oda, csak annyi-
ra fáj, annyira nehéz csak nézni. Gördülő bőröndjeikkel felsorakoznak, angolul éneklik az
"Elindultam szép hazámbúl"-t,  a Szózat soronként más-más nyelven szól, németül, angolul,
franciául,- csak magyarul nem! - ...minden elszakad belül, ordítva kéne  sírni,  sírni,  sírni.

 
 

SOHARÓZA MINIKONCERT                   Halas Dóri                   Öntődei Múzeum

 

Bemelegítéssel kezdődik, jól kifújjuk a levegőt, megpaskoljuk a farizmokat, "oááá"-zunk és
körkörösen masszírozzuk a hasikánkat, folyamatos hangadás közben. Unokák és nagypapák,
anyu-apu és régi Soharózások, a produkció létrehozója a nagyérdemű publikum.
Három csoportban folytatódik,  szólamokat tanulunk,  mozgásokat,  szerepeket. A játékos
félóra múltán szilaj csatazajjal,  mellkason dobolva, vígan hujjogatva, erőteljesen gesztiku-
lálva egyesülnek a csapatok.  Halas Dóri  vezetésével  a Kékszakállú herceg történetéhez
készülődnek,  szedett-vedett tárgyak jelzik a hét ajtót,  fontos kellékek várakoznak a kör
közepén. A Könnyek tava sóhajosan síró énekhangokkal jelenítődik meg, a fegyvertár har-
cos kardozókkal, a kincseskamra ujjongó zúgással. Vannak szereplők, de mögöttük mindig
szól a kórus, a végén a Juditot játszó karmester előtt becsukódik a hetedik ajtó.
A TV-kvíz vidámabb:  táblákkal jelölt versenyzők lépnek a színre,  legszívesebben mindegyi-
kőjüknek nagydíjat adnánk,  hogyan lehet dönteni a bűbájos Nünüke és a basszushangon
mennydörgő Sámán-kvartett között?
Végül többszólamú kórusimpró következik, szól az elején közösen megtanult népdal, de a
többi különböző hangokon ingadozó csoport,  folyton változó,  hullámokban zúgó hangtö-
megekkel teszi fenségessé a finálét.
Csak másfél óra telik el és máris megízleltük az éneklés, a szerepjáték, a közös alkotás, a
felszabadult zenélés örömét.
Halmozzuk a gyönyöröket: a nyárutói napfényben sütkérezve majszoljuk  a Soharóza-gör-
lök finom falatait.  Az obligát zsíroskenyér paradicsommal, hagymával, paprikával, vajaske-
nyér háromféle,  /házi!/ baracklekvárral és gasztronómiai csúcsként,  kondérban főzött,
huszonnégyórás keveréssel sűrített, cukormentes Szilvalekvárral!!!
Az idei Kultúrfürdő hihetetlenül gazdag, háromhetes programjának mámoros betetőzése
volt, jövőre Veletek, ugyanitt, ugyanígy...

 
 

ELŐADÓESTEK A KULTÚRFÜRDŐBEN         Gyabronka József        Závada Pál

 

Az  Orvostörténeti Múzeum  legvonzóbb része az udvar.  Két sudár fa tövében,  a teljes
négyzetet buja borostyán- és repkénytömegek borítják.  Jobb,  mint a hírhedt angol pá-
zsit: nem kell locsolni és örökzöld!
Gyabronka József irodalmi estjét a zord idő a kiállító traktusba űzi, a hasfelmetszett hul-
la rémítő viaszszobrát a nagy írók, költők  gondosan válogatott lélekboncolásai feledtetik.
Goethe után  Csokonai Vitéz Mihály-unk  dallamos sorai panaszolják bánatát: mennyivel
kiszolgáltatottabb  az emberi lét  az állatihoz képest... Könnyen felismerhetőek  Weöres
Sándor
  virtuóz sorai, de  József Attila és Babits  is megtalálja helyét a nagyívű program-
ban. Egy pillanatra sem lankad a figyelem,  Gyabronka József minden mondandóhoz meg-
találja a szuggesztív deklamációt, annyira személyes és közvetlen, mindenki úgy érezheti,
csak neki mondja  a gyönyörűséges sorokat.  Michael Ende  Végtelen történetéből való
a bűbájos mese, a Laing-i Gubancok-ból is elhangzik egy. Telítődünk szépséggel, mintha
napokig olvastunk volna csöndes nyári esteken.
A Hely Szelleme belengi a teret:  hajdan itt vendégfogadó állott és a neve,  bizony mon-
dom: FeHér Elefánt vala...
De a százötven éves  Ganz Vasöntödé-ből  kialakított  Öntödei Múzeum  sem akármilyen
helyszín! A komor öntvények között még kegyetlenebbül hatnak  Závada Pál új regényé-
nek fejezetei. A falra korabeli fotók vetítődnek,  a szereplők holt lelkek képmásaiba köl-
töznek, szinte megelevenedik a frontra masírozó katona,  vasárnapi sétájukon mosolyog-
nak a tótkomlósi szépségek,  a szálloda impozáns homlokzatán  a régebbi regény fényké-
pészhős műhelyének kirakata hívogat. Rettenetesek a dicsőséges ukrajnai hadjárat rém-
tettei, fosztogatás, pogrom, gyújtogatás, munkaszolgálat:  a még igen daliás hadfiak pec-
kesen vonulnak donkanyari végzetük felé.  A végére igencsak elcsendesedünk, lám, egy
magyar írónak kell elmondani  balvégzetű nemzeti tetteinket,  ha már  az iskolai tanterv
könnyed hazudozással teszi túl magát rajtuk.
Szerencsére, falusi szilvalekváros kenyér és vörösbor után a  Szakértők  zenekarának ka-
posvári színházi csapata húzza a talpalávalót. A fantasztikus Író füttyel,  szilaj énekszóval,
ropogós artikulációval  táncol a zenekar előtt,  Kovács Márton  a fülébe húzza, olyan ki-
válóságok társaságában, mint az eszméletlen cimbalmos  Némedi Árpád és a cselló szigo-
rú mestere: Rozs Tamás.  Szlovák balladák, , délszláv ritmusok,  betetőzésként a szovjet
Tűzoltók megzenésített Szolgálati Szabályzata...
A kúpolókemencék tornyai alatt fehérizzásig hevültek a nemes indulatok, csoda volt!

 
 

KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE            Szikszai Rémusz            FÜGE        Szkéné

 

Bulgakov regényének címe: Moliere, a mostani ugyanolyan szerencsétlen, mint a régebbi
"Kárhozottak összeesküvése".  A Caligula helytartójával berobbant rendező,  második nagy-
formátumú munkájával igazolja,  hogy sikere nem egyszeri véletlen.  Kimunkált, egészséges
koncepciójú alkotásával  Szikszai Rémusz  végleg bekerült a számottevő hazaiak élcsapatá-
ba. A Vádli alkalmi társulat képezi az együttes gerincét,  kiválóan összehangolt, további ki-
hívásokra méltó, máris példásan összeforrott társaság.
Az író ihletője a saját,  Sztálinhoz fűződő,  életveszélyesen ambivalens viszonya volt, amely
a nagy színész-író és a Napkirály kapcsolatában képeződik le.  A felhőtlen évek a Tartuffe
bemutatójáig tartanak, az álszent csuhás leleplezése azonban kiváltja az Egyház bosszúját.
Kapóra jön Moliere zűrös viszonya élettársa lányával,  akiről még az is kiderülhet, hogy az
ő saját gyermeke...  Fura és erőltetett konfliktus,  ám a cselekmény, a szituációk, a dialó-
gusok minősége nagyszerű játékalkalmat generál.
A színpadot jelmezekkel teleaggatott gördülő fogasok keretezik,  a csembaló királyi asztal-
ként, oltárként is funkcionál. Racionális, ökonomikus Varga Járó Ilona és Szikszai Rémusz
játéktere, kifejezetten eredetiek, jellegzetesek  Papp Janó  jelmezei.
A címszerep  rendkívüli összetettsége  ellentmondásos fragmentumokra  szabdalja  Fodor
Tamás 
 alakítását,  kiváló, mint a szellem embere, mint a király egyenrangú asztaltársa, de
a szerelmes Moliere, az átkozódó társulatvezető kevésbé hiteles, súlyos színpadi jelenléte
ennek ellenére meghatározó centruma az előadásnak.
Párizs érseke, Tamási Zoltán érdes intrikusságával, Némedi Árpád, mint Erő Testvér, mor-
bid humorával tűnik ki.  Király Attila két szerepében a legtávolabb álló karaktereket állít-
ja elénk, a könyvelő-színész La Grange és a párbajhős Félszemű marquis szuggesztív megje-
lenítésével. A nagyszerű  Bercsényi Péter-nek három szerep is jut, kecses színésznő, ájta-
tos Hűség Testvér és ellenállhatatlan tempójú,  fröcsögve átkozódó vándorprédikátor. Az
áruló,  majd megtérő hősszerelmes  Kovács Krisztián  képes hitelesíteni cselekedeteinek
vargabetűit, különösen az inkvizíciós kihallgatásban remekel.
Tóth József, mint minden lében kanál színpadi koppantó és mint Igazmondó Varga a kifino-
mult komikum magasiskoláját mutatja be, legapróbb gesztusa, egyetlen félre sóhaja is teli-
találat. Igazi fenség, megkérdőjelezhetetlen királyi nagyság jellemzi  Nagypál Gábor uralko-
dóját, nem jó és nem rossz, maga a korlátlan hatalom, akinek nincs szüksége alantas eszkö-
zökre. Moliere kegyvesztett lesz, de jeles szakembert nem rúgunk ki! - továbbra is a Palais
Royal színigazgatója marad,  egy kivételével darabjai is mennek,  a társulat dotációja válto-
zatlan. Egek! Ha ilyen kényurunk lenne...
A napkirályi reggeli és a kártyacsata páratlan rendezői, színészi bravúr,  az egész produkci-
ót fémjelzi,  ahogy emlékezetes  a párbajra kényszerítés drámai jelenete is.  A társulat és
Szikszai Rémusz  produkciója nemcsak az alternatív szcéna,  a teljes hazai színházi élet ki-
emelkedő eseménye.  Biztos, hogy nem lesz ott a jövő évi  KOSzT-on...  (Kőszínházak Orsz.
Találkája).

 
 
BELLA MÁTÉ: TAVASZ ÉBREDÉSE          Almási-Tóth András         Opera-vizsga
 

Talán első alkalommal vizsgázhattak  III.éves zeneakadémiai operaénekes hallgatók a királyi
Opera  szent színpadán.  De nemcsak ezért érdemel  kiemelt dicséretet  az osztályvezető
 Marton Éva, - bátor tett, hogy a két érdektelen operarészlet után,  egy fiatal magyar ze-
neszerző darabja szólalhatott meg.
Wedekind remekműve általában kétes előadásokban került színre, kivétel  Horváth Csaba
fizikai színházi rendezése,  a teljes stilizáció  gesztusnyelvén fogalmazott,  ám a textust is
maradéktalanul érvényesítő debreceni produkció.
Almási-Tóth András  nyolc önálló jelenetbe sűríti a cselekményt, megtartja a főbb szere-
peket, jól énekelhető szövegekkel vezeti elő a drámai szituációkat. A színtér egy négyzet-
alakú pódium, melyen az énekesek minimális mozgását  kilenc táncos rendkívül változatos,
koreográfiája ellenpontozza.  Kulcsár Noémi  kongeniális gesztuskompozíciója  bámulatos
beleérzéssel vizualizálja  az ének, a színészi játék, a zene érzelmi közegét, a Táncművésze-
ti Főiskola növendékei pedig teljes azonosulással,  tökéletesen valósítják meg invenciózus
elképzeléseit.
Bella Máté  már a nyitó rézfúvós-tömbök brutalitásával megteremti a kamaszlélek vergődé-
seinek túlfeszült légkörét,  a zenekari alap keménysége  még jobban kiemeli az énekszóla-
mok plasztikus melodikusságát. A két gimnazista jóbarát szerepeiben  Rab Gyula és Dékán
Jenő
a szép éneklés mellett árnyalt játékkal is derekasan helytáll, vívódásaik érzékletesen
bontják ki az ellentmondások fojtogató szövevényét. Wendla tragédiáját a szoprán  Jakab
Ildikó 
jeleníti meg,  pregnánsan érvényesül   Morva Gulyás Anna  koloratúrája,  llzeként,
Anyaként emlékezetes  Ambrus Orsolya. A Jancsi és Juliska Boszorkányaként sikert arató
Vörös Szilvia  itt kisebb szerepben is feltűnő.
A rendező-pedagógus munkája  racionális visszafogottsággal építi fel a jelenetsort, kimun-
kált arányossága  fokozódó feszültséget generál,  a cselekmény és a zene elmélyülő tragi-
kuma katartikus magasságokba vezérli a produkciót. A még majdnem kamaszkorú táncosok
pózokba kötött fegyelme  a leghatásosabb ellentéte  az ösztönök viharzásának, ez a kont-
rapunkt a koncepció legértékesebb eleme.  Jó,  hogy az ifjú operaénekes-jelöltek színé-
szi képzése  Almási-Tóth András  avatott kezére van bízva, azt meg, igaz hosszútávon, de
töretlen hittel reméljük, hogy nagyszerű prózai előadásokkal bizonyított rendezői kvalitá-
sait, előbb-utóbb az operaszínpadon is meg tudja majd mutatni.
Érdekes, hogy a rokoni-érdeklődői közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a darabot, majd
hazafelé szegény Wedekind, 1905 óta egyfolytában botrányosnak minősített témáját, meg
az éleket inkább lekerekítő rendezőt pocskondiázta.  Nem tudják,  hogy vizsgázó gyerme-
keik, nemrég ugyanilyen hínárosban vergődő kamaszok voltak?!?  Száz év alatt semmit sem
ment előre nálunk a világ?
A vizsgázó énekesek teljesítménye,  a táncosok elképesztő látványa, a koreográfia átütő
ereje,  párosulva  Bella Máté  tomboló energiájú zenéjével,  revelatív eseménnyé teszik
az operavizsga  befejező részét,  amely egy későbbi,  hosszabb szériához vezető premier
irányába mutat.

BELSŐ GYERMEK       Kiss Márton        Pulzus Társulat      Bethlen-téri Színház

 

Palipálné kreatívan összetocsikozott 800 milliójából érzelmi karanténba zárt nagylányára is
jut: jóképű hazugságművészt alkalmaz félállásban, hátha a beprogrammozott udvarlás segít.
Két óvodai alkalmazott csap össze  a szülők által ottfelejtett, túlmozgásos kisfiú fölött, de
vitájuk tárgya inkább az az erotikus aktus,  melyet egyikük abszolvált a másik szeretőjével,
ráadásul akkor, mikor "az egész óvoda misén volt".
Kiss Márton  groteszkje éles szemmel pécézi ki a társadalmi és a magánélet abszurditásait,
minden mondata robbanékony csattanókat rejt,  a poén-áradat azonban nem fékezi a tör-
ténések eleven lendületét. Mindössze négy karaktert vázol föl, gondos felépítettségük és
a változatos szituációk révén azonban bőven elégségesek a hatásos játékhoz.
A pályázati virtuóz vállalkozó szerepében  Guary Szandra  éles deklamációjú, aktív jelenlé-
tével triumfál, mint "nem óvónő" pedig a kisstílű női játszmák bajnokának bizonyul. A lány,
akinek még  soha senki nem mondta:  "Szeretlek!", a fájdalmas líraiságú  Bartsch Kata, aki
másik figurájában jóval harciasabb gyermekkertészként mutatkozik be.  Kroó Balázs fékte-
len elánnal hentereg mackójával, /mozgás: Simányi Zsuzsanna/,  a kiscsoportos lét jelen-
ségeit karikírozva pregnáns humorral,  míg felnőttként a manipulált manipulátor portréját
rajzolja meg.
Körbeüljük a játékteret,  élvezzük a mosolyra,  nevetésre késztető  eszeveszett helyzete-
ket, észrevétlenül kúszik be a címadó  "Belső Gyermek" fogalom.  Beültetnek valakibe egy
retardált kiskorú tudatot, melynek segítségével bármilyen külső véleménnyel tudjuk mani-
pulálni. A PR-osok és a politikusok áhított csodafegyvere  a darab folyamán is váratlan for-
dulatokhoz vezet, jócskán rémülhetünk, vajon bennünk is van már ez a szörnyű métely...
Kiss Márton rendezése mesterien aknázza ki a textus lehetőségeit, a Bartsch Kata-Guary
Szandra-Kroó Balázs  triumvirátus nagyszerű összjátéka pedig  tartós élménnyé varázsolja
a különleges történéseket. Biztos,  hogy ez az előadás is legalább olyan hosszú ideig lesz
műsoron, mint mindannyiunk kedvenc Pilonon-ja!

 
 

PRESZNYAKOV-GYAKORLATOK    Gothár Péter    IV zenés színműv.oszt.  Ódry

 

Már a játéktér geometriája megkapó, málló zománcú, meghatóan régi, keskeny ablakkere-tek függnek változatos elrendezésben,  üzen a hajdani Arbat. A másik irányban tágas plexi-síkok rejtik a korszerű szobabelsőt, vagy éppen a katonai zuhanyozó mácsós gőzeit.
A Presznyakov fivérek hatlépcsős pszichorakétája igazi bombariadóval indít, ám ennél sok-
kal félelmetesebbek a párkapcsolati, a munkahelyi és a kaszárnya-terror képei. Rettegtünk
a brutalitás sokkoló jeleneteitől, de a félelmetes ökonómiájú írópár és  Gothár Péter  visz-
szafogottságában hatásos rendezése sokkal hosszabb távú, mélyebb sebeket ütött.
A repülőjáratát reklamáló, talpig csinovnyik  Ágoston Péter  nem is sejti,  milyen szado-ma- zó szcéna várja otthonában, a neje kéjvágyó csillárként himbálózik,  míg a szerető unottan
eszeget, a végtelenségig nyújtva  a kiszolgáltatottság perceit.  Szabó Irén  a mámor, a kín,
a kétségbeesés sikolyainak teljes arzenálját képes velőkig ható intenzitással megszólaltani,
orgiasztikus vijjogástól, követelőző üvöltésen át a megadás elhaló nyüszítéséig. Szélsőséges
kitörései a hivatali jelenetben folytatódnak, ő fedezi fel a menyétléptű léptű főnöki terror
áldozatát, extrém színpadi jelenléte vulkánikus epicentruma a nagyszerű produkciónak.
A hivatali nagyjelenet közegét a munkába szürkült  orosz asszonyok adják,  Kosik Anita  ki-
nyúlt kardigánba fáradt, dongalábú bánattömeg, Kulcsár Viktória  vénlányságba aszott, de
igazáért  kiadós verekedésbe is bonyolódó komolyság, Hekler Melinda,  a játszótéren lé-
zerpuskás unokáját hintáztatja, de a harcos szókimondásba is belekóstol.
Tetőzésként,  pedigrés ölebjét simogatva libeg be  Nagy Dániel Viktor  ostobaságig kifino-
mult, elátkozott pszichiátere, groteszkbe fordítva a morbid tragikumot.  Hihetetlen, hogy
ő az az áradó muzikalitású katonafiú énekes,  akinek lágy orosz deklamációjú dalai kötik át
a képváltásokat, jeszenyini tisztaságú líraisággal ellenpontozva a rettenet perceit.
A Vörös Hadseregben  napi esemény  az újonchalál, a bezárt lelkek agressziója  a leggyen-
gébbeket éri.  Wunderlich József  az eratomán szadista után itt a megalázott, megnyomo-
rított áldozat képét rajzolja meg, a többiek kiélhetik gyilkos hajlamaikat.
A röpülőtér kinyit, a kör bezárul, végre gépre szállhatunk. Hárman vesződnek a bekötő he-
vederekkel: a háromszorosan is reinkarnálódott  Ágoston Péter,  az arisztokratikus flegmá-
ját, akasztófahumorát soha nem vesztő  Dénes Viktor és a zuhany-Apollóból ijedtté kiseb-
bedett  Mikola Gergő.  Hármasságuk csúcsra járatott pantomim-remeklés,  gesztusmimiká-
ból fakadó humorfergeteg. Szorongásukat a márványszépségű  Kosik Anita Zsuzsanna  ste-
wardes-sze enyhíti, a mi félelmeinket azonban inkább megerősítette a lenyűgöző előadás.
Gothár Péter  mesteri vezényletével, a jövőre végzős zenés színművész Novák-osztály, im-
már másodzsor bizonyítja prózában is kivételes rátermettségét.

 
 

BÁNYAVIRÁG                            Csizmadia Tibor                            Pinceszínház

 

Cziegler Balázs  játéktere ferdén dúcolt bányavágatot idéz:  a bizonytalan beszorítottság
találó képi megfogalmazása.  Nyomorgó semmittevésben, haldokló apját ápolva senyved itt
a hajdani bányász,  peremvidéki orvoscimborájával alkoholba fojtva az elviselhetetlen léte-
zés rettenetét.  Kaszás Gergő,  jellegzetes megállásaival, töprengő szüneteivel, jól megrá-
gott mondataival olyan figurát teremt, akinek minden szava mögött tízszer annyi bújtatott
tartalom rejlik.  Pedig  Székely Csaba  drámája nagyszerű dialógusokkal,  egészséges népi
ízekkel,  frappáns poentírozással triumfál, karakterei,  a cselekmény fordulatai mesteriek.
Székelyföldi Portugál, tolul fel a primitív hasonlítgatás,  ám a világvégi állapotok messze fe-
lülütik a hazaiakat.
Jó lenne nevetgélni a sűrű poharazgatás népszínművi jelenetein, de Csizmadia Tibor ren-
dezés inkább tragikus árnyakat fest  a koccintók köré.   Széles László  orvosa, a heti két
öngyilkos regisztrálásán kívül,  tulajdonképpen potyapiáért járja körzetét,  segíteni aligha tud,  ahogy széteső magamagán sem.  A két nagy szerep mellett  a többiek is egytől egyig
kiváló teljesítménnyel illeszkednek az együttesbe. A szomszédasszony,  Vándor Éva létezé-
se, bányászunk számára talán az egyetlen kiút a jövőben,  ha mára féltestvére iránt fellob-
banó érzelem nem kecsegtet sok sikerrel.  Bozó Andrea olyan, mintha távoli galaxisról ér-
kezett volna,  pedig csak a közeli kisvárosban él  hétköznapi vidámságban.  Pontos jellem-
rajz, érett eszközök, szép dikció, izgalmas alakítás.  Gyermeki mosolyával, a halál torkából
kacsint ki tréfásan  a páratlan  Tóth József,  optimista ellenpontot képezve  a besüppedt
alkeszekkkel szemben.
Váratlan meglepetés a Pinceszínházban, kemény témája ellenére  rendkívül élvezetes pro-
dukció,  Csizmadia Tibor biztos egri alapokra épülő rendezése, egy szupererős csapat ha-
tásos előadásában.

 
 

HOGY ÉLNEK A HALAK /PERIKLÉSZ/              Laboda Kornél              Fogasház

 

Zsótér Sándor  Periklészében  átlátszó kádban tombolt  a vihar és a szerelem,  a Fogasház
garzon-kuckójában  kézzel pumpált locsoló ontja a párás fergeteget.  Laboda Kornél és a
társulat, frappáns vendégszövegekkel fűszerezve, mai nyelvünkre vadítja Shakespeare ten-
geri pikareszkjét, nem tékozolva el az eredeti mű költői gazdagságát.
Az ifjú király első hajóútja  Antiochus udvarába vezet,  a helytelen megfejtők lenyakazott
tetemei sem riasztják vissza  a leánykéréstől.  Nem csoda!  Kőszegi Mari/e/  Mari királylá-
nya maga a tébolyultan vonzó, megfejthetetlen titkú csáberő,  váratlan gesztusai, extrém
mozgása, dacos duzzogása ellenállhatatlan.  Nem hibája, csupán életveszélyes tény, hogy
foglalt, ráadásul apailag.
A következő kalandban egy igazi férfibarátság születésének vagyunk tanúi. A hős férfiasság
minden erényét bíró  Csányi Dávid  hiteles játékát  behízelgő ének-gitár produkcióval te-
tézi, újabb apaszerepében Egger Géza nem marad adós a rockos válasszal, az álompár röp-
ke koncertje  királyi nászba torkollik.  A szerelmesek  hosszú szembenézése  teljességgel
igaz erotika,  amely "...az egymást kereső lelkek, mindenséget átszövő  vonzalomhálója..."
A szépséges királylányok legszebbje, Thaisa, a rebbenő szemvillanású Gergely Katalin bol-
dogan ájul a sezlon ágyneműtartójába, amely rövidesen úszó koporsójává válik. De ne vág-
junk elébe, inkább értékeljük  a minimálszínházi rendezés profi fortélyait, a következetes
jelenetépítést, a szituációk, viszonylatok kidolgozottságát, a szereplők intenzív jelenlétét.
Orbók Áron minden király mellett megtalálja rezonőri helyét, a bűbájos királylányok csuk-
lyás halászjelmezben is vonzóak,  Cselle Éva  Dionyza-Bordélyosnő kettősében keresi vagy
árulja a kéjt.  Béli Ádám  viharmadárként fújja a felleget, emberrablóból kerítői állomány-
ba emelkedik, végül fürge profilváltással kulturális menedzserré avanzsál.
A harmadik királylány  békében cseperedik,  fogadóapja,  Csillag Botond  annyira szereti,
hogy midőn elrablása után Vesta szűzként praktizál,  Lysimachus alakjában hódító nagyúr-
ként is megtalálja.  Gera Marina  mosolyos állhatatossága, szelíd ereje,  sugárzó embersé-
ge azonban álljt parancsol,  az isteni szerencsével megmenekült gyermek  Periklész atyai
ölelésében teljesíti be a boldog véget.
Jókora késéssel óvakodik be, precíz magyartanárnőnek véljük. Kiss-Végh Emőke szálkásra
rajzolt karakterfigurát formál narrátorként, kioktat, tanít, magyaráz, pompásan gesztikulál
a képzeletbeli pulpituson,  egy váratlan kitörésével még inkább bizonyítja színészi erejét.
"Hogy élnek a halak a tengerben?"  ...Hogy élnek  a szabadúszó fiatalok a mi világunkban?
A Céltudat, az Akarat, a Tehetség Három dimenziójában,  - a Negyediket, a végtelen Időt
a Színházban való alkotó létezés adja.

 
 

NÉGYESHATOS                             Forgács Péter                                   Stúdió K

 

A színlap igen bíztató: megfordult a Széll,  a Combinók újra a Moszkva-térig járnak! Bevac-
kolódunk az utasok közé, színészre emlékeztető eleven tárgyak hintáznak köröttünk a len-
gő üléseken. "Előrenézünk, nem beszélünk, utazunk!"
Annál hangosabbak egyesek, magánemlékeiket mesélgetik,  gondosan jelezve a történések
dátumát.  Nyakó Júlia  furfangos fejmasszázzsal csillapítja  párja szorongását, heveny SMS-
váltásokkal, ötszörös ráfordítással bonyolítják randevújukat a jelenkori fiatalok. A régi villa-
mos zötyögését,  majd az áramvonalasabb suhanást  Spilák Lajos  ütőhangszerei érzékelte-
tik, a hangkulissza végig hatványozó erővel sűríti az utazás időtlenségét.
Forgács Péter újra kedves háziszerzője, Thorton Wilder oeuvre-jéből merít, a Mi kis váro-
sunk
után most a  Hiawatha hálókocsi  alapötletét fejlesztve tovább.  A színészek emlékei,
improvizációi adják a nyersanyagot, melyet laza szerkezetben épít tovább. Az aktorok foly-
vást helyet ,kort és szerepet cserélnek, az időkoordináták hálója  mégis egységbe fogja a
szerteindázó momentumokat.
Lovas Dániel  kihangosított térfigyelő kameraként olvassa be  a megállók környékén látha-
tó cégtáblák, hirdetések, graffitik és megaposterek hieroglifáit,  Homonnai Katalin, levet-
ve kisfiús gönceit, gondos feleségként  többrendbeli töltött kiflivel élesztgeti férjeura vá-
gyait,  Horváth Zsuzsa  görgős bőröndje után kései menyasszonyi ruháját próbálgatja. Az
ártatlanság elvesztésének zegzugos labirintusába kalauzol  Rusznák Adrienn, orvosnőként
diagnózisai annál határozottabbak.
Kuna Károly ragyogó karakterképben állítja elénk a szabadelvűségre görcsölő apukát, aki
" mi nem tagozódunk be!..." jelszóval tagadja meg kisfia /játék/fegyverhasználati kérelmét:
"Nézd azt a sok bácsit, nénit, melyiküknek oltanád ki az életét?!?"  Nagypál Gábor csúcsra
járatja a szerelvényt: mindannyiunk hóközi szorongásait vetítve ki, szerteszét szórja a gyű-
lölt sárga csekkeket,  majd a kétéltű szerb-magyar, illetve magyar-szerb migráns keserveit
okádja elénk félelmetes monológjában. Otthon katonai behívó, itt az otthontalan idegen-
ség fenyegeti, nem érezheti magát úgy, mint Joyce Triesztben, Picasso Párizsban, vagy az
a sok fényes magyar elme  Amerikában.  Egyik országa sem különb a másiknál, Szerbia élet-
és önveszélyes, a mi kis operettlink pedig  "operának kevés, prózának meg kurva sok..."
Utazunk mi még a Göbbels-sétányon át a Szőke Tisza-térig,  ám a végtelenített üzemidejű
szellemvasúti viszonylat, amíg vagyunk, a Moszkva-térig jár.

 
 

KLAUZÁL TÉR                     Kálmán Eszter                  MAROM                 Sirály

 

Öt lány a felolvasó-asztalnál, mindegyikük előtt lámpa,  azé ég, aki beszél.  Ifjú színésznők,
12-14 éveseket játszanak.  Sarah Gancher  new yorki írónő a Klauzál téri tömegsír fölé he-
lyezi a cselekményt, mely általános ugyan,  de tragikus horrorja csak  Kelet-Európában, a
a mi Budapestünkön teljesedhet ki.
A gyermek-galeri alázza, gyötri az új jövevényt, Klári,  Szilágyi Kata  értetlenül állja a ban-
davezér  Ildikó agresszióját.  Kálmán Eszter  rendező biztos kézzel választja ki a karaktere-
ket, ezen belül is telitalálat   Gera Marina  kegyetlenségig embertelen kamaszlánya.  A di-
alógusok érdes szlengben mennek,  a tettlegesség hajlevágástól  a belévágott késig fajul.
Az anyátlan kislány barátságba keveredik egy  1944-ben kivégzett lány szellemével, aki fel-
bátorítja,  szembeszegülésre készteti. Lámpája fel-felvillanó fényében  látjuk a megfogha-
tatlanul különös  Gergely Katalin  kísértő szemvillanásait, aki lelki testvéreként  tekint az
anyátlan Klárira. Semmi szükség nincs díszletekre, képzeletünkben elborzasztóbban látjuk
a tömegsírt, melyből megölt anyukája zöldkabátos tetemét húzza ki, amely fölött, szájába
robbantott tojásgránáttal gyilkolta meg őt egy nyilas suhanc. Az élő és a szellem-barátnő
együtt leckézeti meg a nagylányokat, eljátszatják velük a menekülő rettegést a nyakukba
lihegő kamaszokkal,  - mint minden mozzanat  Gancher  darabjában, ez is komoly gyermek-
pszichológiai ismereteket bizonyít.
A legkisebb, a 12 éves Kati naivan, tudatlanul sodródik a brutális Ildikó vonzásában, Érsek-
Obádovics Mercédesz
 szépen felépített ívben  mutatja meg a késelésig vezető utat. Idő-
vel a Birodalom visszavág, a főnök átgondolt manipulációkkal fokozatosan visszanyeri hatal-
mát. Az okos, jómódú családban lelki árva Éva, átlát a mesteri cselszövényeken, de képte-
len elszakadni a rossztól,  Kiss Diána Magdolna  némán,  mimikai mesterszonettel jelzi az
átállás tragikumát.  Jószelleme, védangyala eltávolodik tőle, Klárinak sem marad más lehe-
tőség:  Szilágyi Katalin  megtört akarattal hódol be a játszótéri diktatúrának.
Mi lesz néhány év múlva belőlük?   Éva a Hétkerből átigazol a Lauderbe,  Ildikó megtalálja
a rasszistákat  az Ifjú Gárdában,  a kis Kati tétován keresi az új barátnőt, Klári világgá fut
az első fiúval, ha szerencséje is van,  Gergely Katalin szívszorítóan bizarr Ágija tovább ki-
sért az egyre baljósabb honi éjszakában.
Röntgenkép  a bandákba húzódó gyermekekről,  a minden másságot elutasító  náci ideák
veszélyes térnyeréséről. A szituációk azonosak a felnőttekéivel, a mi reakcióink se lenné-
nek különbek.  Sarah Gancher  értékes,  jól megírt műve megérdemelne  egy kamaraszín-
házi előadást, ez a pompás együttes megtette az első lépést.

 
 
TANTERMI SZÍNHÁZI SZEMLE  2012                    FÜGE                   MU Színház
    

Óriási a pezsgés a diákoknak színjátszás vonalán, követhetetlen mennyiségben, imponáló
színvonalon dolgoznak a régebbi és a legújabb társulatok.

CARLOS ÜGY

A Maladype első jelentkezését  Balázs Zoltán  lenyűgöző személyisége dominálja.  Olyan
hévvel, olyan meggyőző hitelességgel vázolja fel törekvéseiket, annyira kimunkált, átgon-
dolt a koncepció,  majdnem azt mondjuk,  akár meg se kell már nézni...  Schillerből kiin-
dulva a cselekmény fordulatait azonban a közönség reagálásai adják,  így minden előadás
egy önálló produkció lészen. A Leonce-variációkon izmosodott csapat, élén Lendváczky
Zoltán-nal, Orosz Ákos-sal garantálja az együttjátszás izgalmait.

MENJ EURÓPÁBA!

Fiatal menekültek beszámolói alapján íródott, megdöbbentő képet fest az idegeneket fo-
gadó reakcióinkról. Hegedűs Barbara  egy romkocsmában találkozik a kalandos úton érke-
zett afgán  Csányi Dávid-dal.  A jócsaládból való bölcsészlány ámulva hallgatja  az exodus
szürreális történetét,  Kárpáti István rendezésében egyetlen jelenet is megmutatja a té-
mában rejlő lehetőségeket. Csupán a nézők bevonását kellene még kitalálni...

MOBIL
A legkeményebb kihívást a  Krétakör  vállalta:  WC-képek az osztályfőnöknőröl,  a tettes
itt ül a diák nézők között, hamar kiderül, ki volt, de vajon kiadja-e közösség?  A felvilágo-
sultabb elveket valló igazgató úr,  Terhes Sándor  erélyesen nyomoz, dilemmája, hogyan
büntessen, mit tegyen iskolája jóhíre érdekében.  Percenként olyan eldöntendő kérdé-
sek merülnek fel, megvalljuk, nem tudnánk helyes válaszokat adni, legfeljebb pénzfeldo-
bással.  Sárosdi Lilla a bűnös ellentmondásos személyiségét  félelmetes eszközökkel tár-
ja fel, egyszerre utáljuk, megvetjük és értjük meg egy kicsit. Ofő-csere: az újat szintén
Romankovics Edit játssza, a régi jóindulatúan konzervatív volt, utódja poroszos agresszi-
vitással kezd fegyelmezni.  Egyre újabb mögöttes rétegek  világosodnak meg, egyre több
a kérdés, lehet, hogy minden mögött az önkormányzat kegyeltjének az igazgatói székbe
ejtőernyőzése áll?  Nagyon erős, nagyon idegesítő, hosszas utóvitákat gerjesztő alkotás!

SORSLABIRINTUS                       Egri Bálint                     Manna Kulturális Egyesület
Egy állami gondozásból szabadult/?/ cigányfiút követünk a nagyvárosba való érkezésétől.
Munka? Lakás? - mi az első? Lakni? -de hol? stb.  Az alternatívákat a közönség, megbeszé-
lés után szavazással dönti el. Hetvenöt, 75!!! kidolgozott jelenet várja az életre keltést,
Egri Bálint rendezésében parádés színészcsapat játssza, a karakterek mellett, a környe-
zetet is megjelenítve:  a pályaudvar kétszer is megjelenik,  fekete, majd rózsaszín szem-
üvegen át nézve. Panelproli főbérlőként  Feuer Yvette remekel, könnyű neki, mögötte
az akcióbrutál  Ficzere Béla  izmai tornyosulnak. A Fiú a Házból, Sütő András Miklós rit-
ka kedvességgel ad jótanácsokat sörözés közben, Kőszegi Mari/e/ hihetetlenül izgalmas
woyzecki egyéniségét kölcsönzi a szomszédlánynak.
A főszerepet,  felváltva a  Kávás  Kardos János-sal,  maga a rendező  Egri Bálint  játssza,
jó érzékkel egyesítve a tétován tébláboló fiú és a közönséggel kommunikáló drámatanár
szerepét.  Van, aki puhánynak tartja, /bizonyára normális családban nőtt fel/,  van, aki
harcos ellenszegülésre bíztatja:  de mindenki szimpátiáját elnyeri.  Míg a Mobil például
zaklatottan zűrös volt, találóan olyan, mint az ábrázolt jelenség, a Sorslabirintust a gon-
dosan kimunkált tiszta szituációk jellemzik, noha a felmerülő dilemmák  továbbgondolko-
dásra ingerlően múlhatatlanul motoszkálnak bennünk.
Felejthetetlen bravúr az albérleti szoba élettelenre keltése: élő színészekből tárgyiasul
a berendezés. Feuer Yvette pislákoló állólámpaként bólogat,  Ficzere Béla hályogos te-
kintetű állótükör,  a sarokban  Sütő András Miklós  Andersen TV-je gubbaszt.  Kőszegi
Mari/e/, 
ha már széplányként  nem tehette,  baldachinos ágyként öleli magába korunk
antihősét.

TÉLI UTAZÁS           Jeles András             Kaposvári EMK IV.osztály     Stúdió K

 

Venyicska Jerofejev gyakori vendég a Ráday-utczában,  Tamási Zoltán  felejthetetlen elő-
adásában zötyögtünk végig a Moszkva-Petuski alkesz járaton.  Jeles András messze rugasz-
kodik a szovjet valóságtól, szürreális álom képeiként mutatja meg a zabolátlan fantázia deli-
riumos stációit.  Jerger Balázs  következetesen deklamálja  a zseniális szövegeket, a tudat-
talan határmezsgyéin bóklászó mondatok  igazi lényege azonban  a színpadkép kukucskakö-
rébe fókuszálódik.
Kátai Kinga  egyfogú véglénye,  Fábián Péter  torzarcú vámpírja goyai látomásként jelenik
meg, a realitást legfeljebb a manekeni pózokkal pucsító  Edvi Henrietta képviseli.  Az éte-
rien lebegő hangtér  Melis László  repetícióiból épül, a megszólaltatás  Dargó Gergő mes-
termunkája. Nem keressük a mondanivalót, nem töprengünk az "üzenet"-en, az érzéki szín-
ház szféráiban röpülünk.  Minden mozzanat  egy magában való dolog, "Dinge an Sich", nem
jelent, nem jelöl, úgy van!... - ahogy átéljük.
Schubert Téli utazásának motívumai  angyali artikulációjával simogatnak  Szakács Hajnalka
pianisszimóiban, ő később könnyű fehér ruhából szerecsen-feketébe váltva,  a blues tragi-
kus mélységeit is átélt muzikalitással jeleníti meg. Furcsa figurák tűnnek elő, Bende Kinga
tangóbíborban,  Rózsa Krisztián zöldmuszlin vitustáncban közlekedik, Horváth Szabolcs el-
fuserált csehovi félnótás rokonként mered a semmibe.  Benkó Bence kaján kanördögként
gyilkolászik a fordított kereszttel,  a "Nincsen apám, se anyám"-at  Máté Anett  reszketeg
kezű eratomániája fűszerezi.
Dobó Enikő is szépen énekel, majd fürdőruhában feszít az összművészeti csúcsot jelentő,
háromszólamú szellentés-fúgában.  Felvezeti a témát,  a rózsaszínben bűvölő, eszméletlen
szuggesztivitású  Kopek Janka  ábrándos hangnemváltással lép be, a frappáns lezárás a ka-
lauzként is remeklő  Kiss Emmá-é: "nem is fingik...".
Nem láttuk meg a Kremlt, nem jutottunk el Petuskiba, de  Jeles András látomásos színhá-
za  az extrém esztétikum világába vezetett, alkoholnál jobban tágítva elfásult képzeletünk
belső végtelenbe nyíló távlatait.

 
 
PRÓFÉTÁK                            Vékes Csaba                             KOMA Népszínház
 

A hagymás rántotta,  a virsli és a kuszkusz kitűnő,  bár reméljük,  utolsó vacsoránk inkább
Ben Traven  siralomházi menüjét követi majdand.  Lass Bea  ízes anekdotákkal fűszerezi a
finom falatokat, az asztalfőn trónoló Régens Herceg viszont eléggé színtelen.
A Messiást várjuk, duplikálva érkezik,  Szabó Vera és Huzella Juli csodás fehérségben, tö-
kéletesen tükrözik egymást.  Melyik az igazi? - töpreng a  Három Királyból  kettő,  Fekete
Zsolt engedékeny érzékenységgel vitázik  Mohai Tamás  tudósi racionalitásával.  Elég lesz
egy is!  Az udvari mindenes föladata a likvidálás,  háziasszonyunk azonban még a csirkenya-
kazástól is irtózik,  így a prófétisszák párbajra kényszerülnek. Vékes Csaba  már a vacsora-
asztal változatos kihasználásával remekel,  a fakupák, fatányérok helyére gyilkoló eszközök
kerülnek, a két nyúlánk istennő bajvívása teljes hosszában bejátssza a gasztronomikus pás-
tot.  Népként, tömegként  mi közben rácsok mögül figyelünk, csak a kiváltságos VIP-ek ül-
nek a lelátón, nem szeretnénk a prófétai sorsban osztozni, a diktatúra keménysége elhall-
gattat.
A lótifuti beosztott, Lass Bea először a várakozó emberek fékentartására kerül bevetésre,
örömmel alkalmazkodik  az élveteg föladathoz,  mesterien megalkotott metamorfózisainak
végállomása a hóhéri szerep.  A nagyszerű színésznő, aki már annyiszor bizonyította bámu-
latos sokarcúságát (Deilephila!!!),  totális belső átváltozással mutatja be a mechanikus el-
aljasodás stációit.
Mrozek  nem egykönnyen adja meg magát,  a beetető vendéglátás után mi annál inkább,
a frappáns előadás után azonban a diktatúrától még keserűbben fordul ki a gyomrunk.

 
PUCCS              Andrássy Máté               Forte             Sanyi és Aranka Színház
 

Mrozeki családmodellbe vegyített  örkényi humor, ionescoi alapállás, - a dramaturgiai ujj-
gyakorlat azonban  Fekete Ádám  sajátos fűszerezésében önálló, épkézláb abszurddá tel-
jesedik. Frappáns helyzetek, szellemes szöveg, sziporkázó párbeszédek, pompásan rajzolt
karakterek mulatságos panoptikuma.
A végtelen monológok nagymestere,  Andrássy Máté  pöfeteg családfőként triumfál, ren-
dezőként pedig  sikeresen debütál.  Célratörő, sallangmentes eszközök, összefogott tem-
pó, hangsúly a színészi munkán. A szereposztás hagy bizonyos kívánnivalókat, a családi öt-
szög minden pontja csúcsra tör,  Sipos Vera  dicséretes igyekezete kevés,  az ifjú grafo-
mán így pótkulcsszereppé degradálódik, míg a külső erők bevonása egész jelenetsorokat
lehetetlenít el.
Az előadás éltető ereje a szülők s a komornyik hármasából fakad,  faltól falig pattognak a
poénbombák, tökéletesen működik a három színész összjátéka.  Andrássy Máté  mindent
s mindenkit hengerel,  alávetett neje a megadó szelídség mártíriumát vegyíti a kedves ér-
tetlenség vonásaival.  Simkó Katalin  sajátosan ötvözi az ellentmondásos tulajdonságokat,
elbűvölő lénye  az egyetlen szimpatikusan emberi  ebben a veszett haláltáncban. Komor-
nyik-alázat, választékos válaszok,  hunyász fejtartás, kesztyűs gesztusok:  Kádas József  a
megszokottól eltérő,  színész-egyéniségéből építkező,  különc zamatú személyiséget állít
elénk, váratlan színekkel gazdagítva eszköztárát.
Messze még az évad vége,  Lukáts Andor Sanyi és Aranká-ja máris három nagyszerű pro-
dukcióval rukkolt ki, merész darabokat,  új szerzőket és új rendezőket vonultatva fel. A
Lefitymálva, a  Road Movie  és  Farkas Ádám Puccs-a:  megannyi váratlan meglepetés!
Melyik színház tud versenyezni véle?!?

 
KÖRBE K                Tóth András                Lakmusz Csoport              Fogasház
 

Kovács Anni  ábrándos utcalánya  olyan igazi, cukrászdai randevúra vágyik  a fölfelé folyó
Duna partján,  de a darab csak szerkezetében utal vissza  a száz éves előzményre, önálló,
eredeti és igen értékes alkotás.  Dóka Péter  a jelen század  bizarr körmagyarját teremti
meg, keményen rajzolt karakterekkel, feszesen komponált, városi nyelvjárásunkban írt di-
alógusokban.
Tóth Máté  acélos biztonsági őre lazán üti el a nyolcadik fuvaron túllevő, izzószemű pros-
ti szentimentális kérését, ám következő kalandjában poétikus gyengédséggel csábítja ho-
mályos esti sétára  Horváth András  erotikusan retardált nagyfiúját.  A női nem képvisele-
tében  Fekete Réka Thália  veti be csáberejét, nagy nehezen végül is sikerül ágyba csal-
ni az apakomplexustól gyötört szűzikét.  Hazai pályán már kevésbé eredményes, férjeura
ideologikus csavarokkal próbál kibújni  a házastársi kötelezettségek alól,  Orbók Áron  ki-
válóan ábrázolt tutyimutyisága,  más tájakon azonban  igencsak férfias formákat ölt.  Min-
denki két jelenetben bukkan fel,  egymásnak sokszor ellentmondó,  változatos szerepfor-
mákban,  Tóth András  rendező háttal ülteti elénk a szereplőket, de színpadi személyisé-
gük megmutatására szemtől-szembe ad meg minden lehetőséget.
Az otthon inaktív nagyember,  óvatos puhatolózással keríti be  tinédzser áldozatát, végül
topmenedzseri célratöréssel fogalmazza meg, a szellemes poszteren is olvasható kérdést:
"Akarsz-e a szeretőm lenni?"  "Meg lehet oldani..." - rebegi a csak szemre naiv, vörös ott-
honkáját tétován fel-lehúzgáló fiatalka.  Gergely Katalin  tépett érzékenységgel,  a lélek
mélyvilágából vezérelt  százarcú mimikával,  hipnotizáló szuggesztióval játszik, legjelenték-
telenebb gesztusa is sorsdrámákat hordoz.  Esendő vesztes  Csillag Botond  showmannel
szemben, aki könnyed cinizmussal használja ki helyzeti előnyét a sorozatsztárságból igazi
színházba vágyó  Koncz Andrea  esetében is.
Lágy hangszíne, macskalépte veszélyes ragadozót leplez,  Fekete Zsolt politikusa fölfelé
a sunyi alkalmazkodás mintaképe, szexuális csábításának főeszköze a gátlástalan zsarolás.
A profi partner előtt azonban  hiába vitézkedik,  álmában nem működik  a szerepjátszás,
az "államtitkár vagyok!!!" önigazoló rémálom leleplezi hitványságát.  A kör itt zárul be, az
erotikus láncolat kígyója a saját (és az utolsó úriember) farkába harap.
A képeket tagoló közjátékokban hol tojásokat törnek ékes román konferálással, hol glé-
dába sorakozva, a tokjukból ki-bebújó rúzsrudacsok oszcillálása illusztrálja a férfiúi szex
animalitását.  Személyekre osztott, Mab királynői tutti-monológban örök vágyaikról valla-
nak az altesti körforgalom résztvevői,  revolvercsodákról, címszerepekről, gyermekáldás-
ról, vagy csupán egy romantikus találka csészényi csokoládéjáról álmodoznak.
Maradandó színpadi mű, látlelet mediatizált mocsár-jelenünkről,  nagyszerűen összehan-
golt együttes, konstruktívan kimunkált rendezés. Az alternatív szcéna élvonalába egyből
betört  Lakmusz Csoport újabb bizonyítéka az agyagba döngölt színházi létezés főnixma-
dári megújuló képességének.

 
VAKNYUGAT                Kasvinszki Attila               Katlan Csoport               KET
 

Volt a Pesti Színházban,  részletei az Ódryn,  Varró Dani  találékony magyarítása,  csököt-
ten mélyvilági figuráival kitűnő játéklehetőség,  felhőtlen szórakozást ígér. Az írországi kő-
ház könyöknyi ablakát tengeri panorámává tágítja a vetített háttér, felesleges a közeledő
lelkész részeg botladozása, ahogy akrobatikus talajtornája is, ám a szomszéd szobában zaj-
ló jelenetek börleszkje telitalálat.
Kasvinszki Attila rendezése kiállja a próbát, annál érthetetlenebb, miért játszik is, mivel
a színjátszáshoz való affinitása igen mérsékeltnek nevezhető. Az alternatív világban sorjáz-
nak a lelkiválságban vergődő atya eljátszására hatványozottan alkalmas színészek, talán ér-
demes lenne második nekifutásra egy beugrást kipróbálni.
Erősíti vélekedésünket  a nagyszerű színész-trió,  mely a lelkész tragikus távozása után, a
második részben  teljességében realizálja  a darab lehetőségeit.  Fazakas Júlia, könnyen
legyűrve az alkati távolságot, életteli karakterképét adja  a védekező keménység rejteké-
ben szerelemre vágyódó bakfisnak. Az egymást emésztő testvérek kettőse, Kozma Károly
zsigerien naturális és  Kokics Péter érzékeny gesztusokban gazdag alakításában,  képről-
képre fokozva hitelességét, a befejező jelenetben szinte katartikus csúcsokat érint.
A filmszerű effektusok alkalmazása feltétlenül érdekes és járható út, egyenetlenségeivel
együtt a produkció további izgalmas próbálkozások lehetőségét vetíti előre.

 
A KÉTSZEREPLŐS DARAB                        Polgár Péter                      KOMA Bázis
 

Indulásakor a KoMa magyar darabok mellett tette le a voksát,  új helyén még bátrabb kon-
cepciót vállal.  A teljesen kultúramentes övezetben nem a komédiák, zenés darabok köny-
nyebb sikerekkel kecsegtető útját választja,  íme, második bemutatója  egy csavarosan ab-
szurd duódráma.
Tennessee Williams 
igazán nem ionescoi, becketti vonásairól ismert,  darabja témájában,
kidolgozásában is meglepő. Két színésznek látszó lény vergődik  egy hakni-előadás váratlan
nehézségei közt,  eltűnt a menedzser,  nincs műszak,  de még az a nyomorult lépcső is hi-
ányzik.  Testvérek,  unottan sorolják egymás hibáit,  gonoszkodva ingerlik a gyenge ponto-
kat, egymásra utalt cellamagányban próbálják túlélni a helyzetet.
Polgár Péter  majdhogynem debütáló rendező,  a két színész is csak néhány éve van a pá-
lyán, ez a produkció magabiztos lendületén egyáltalán nem érződik. A szerepek rutinossá
érett aktorokat kívánnának egy kőszínházban,  a KoMa két tehetsége viszont eredeti ízek-
kel, különös egyéniségük erejével üti fölül a papírformát.
Lass Bea  depresszív és hisztérika,  iszik és drogfüggő,  önveszélyes, kiszámíthatatlan, mér-
hetetlenül kiszolgáltatott.  Szétesett vonások, kapkodó mozdulatok, kicsinyes játszmák: a
talajtalan lélek  áruló jelzései.  Mohai Tamás  minden szavához  apró gesztust,  villanásnyi
mimikát társít, hatványozva nemcsak a textus, de színpadi jelenlétének intenzitását is. Ka-
maszos lénye, kisfiús aktivitása éles kontrasztja nővére dermedt tétlenségének, pregnáns
dikciója érett racionalitást tükröz.  A következetes szerepformálás, a cselekmény nélküli
cselekmény tökéletes ívű kibontása  kiemelkedő teljesítménnyé teszi  a két fiatal színmű-
vész munkáját.
Úgy tűnt, Thomas Bernhard Színházcsinálójának parallelje rajzolódik elénk, ám a végkifej-
letben, váratlanul a bunueli  Öldöklő Angyal fenyegető árnya magasodik fel.
Kockázatos választás, merész tett.  Az alkotók azonban  az elképesztően magas mérce fö-
lött, jó arasznyival, nagyot dobbantva suhannak át.  

 
FARSANG /A Boldogság Tanyája 2/     Lippai Krisztina      Stubnya Béla Színház
    

Ülünk a Nyócker polgáribb fertályában, egy stukkódíszes mennyezetű szalonban, a Boldog-
ság Tanyáján. Lakásszínház ez, amely az alternatív szcéna jeles aktora: Stubnya Béla nevét
nevét viseli, az egyetlen theátrumi műintézet, amely élő színművészről nevezztetett el...
Lippai Krisztina  már a második darabot jegyzi szerzőként-rendezőként, a Karácsony után
még duhajabb múlatságok ideje következik.
Tamási Zoltán  falkavezére amolyan  magyarosss, toros-pálinkás ünneplésre készül, sikerül
is a disznóvágás, ám a színházi múltban szerzett feleség, Stubnya II Lajosné inkább hajdani
főszerepét játssza el. Edvinként Gombrowicz egykori királya,  Reitter Zsolt teszi a szépet,
Bóni és a zongorista  Simon Attila,  a háttérben észrevétlenül munkálkodik  Buflakár Béla
távoli rokona, a kellékzsonglőr Bakurász háziszellem:  Villányi Péter.
Miklusicsák Alíz  autentikus kiejtéssel szórja regáti átkait, hogyan ismerhettünk volna rá
magyarigazolványos román medveként?!? A tánckarban a briliáns humorú  Berki Szofi paro-
dizálja a "civil a pályán"-színészséget,  egyre nagyobb hullámokat vet  Kálmán Imre örökbe-
csűjének komikus szökőárja. Az Első az elsők között, a vérbeli primadonna  Fazakas Júlia,
szuggesztív játékkal, bravúros temperamentummal, fantasztikus énekléssel kábítja rajongó-
it és a karnyújtásnyira figyelő közönséget.  Igen gazdag a magyar színház, ha egy ilyen for-
mátumú művészt kőszínházban nélkülözni tud...
A Családi Fészekből hiányoltuk az obligát "meleg"-et, reméljük, hogy a folytatásokban csak
felbukkan majdand  a trendi humorforrás.  Mert az első találkozás után  nagy kedvünk tá-
mad a továbbiakban is cselekvő részeseivé válni Stubnyáék köznapian extrém életében.

...HOGY MI AZ A MAJOMTŐR...                  Kövesdi László                    Szkéné
 

Gaál Erzsébet  Óriáscsecsemő-jében ismertük meg,  késöbb is játszott a rendező darabjai-
ban,  aztán emlékezetes alakítások a Tünet együttesben /Priznic!/, nemrég pedig  Baksa
Imre revelatív  Tévedések vígjátéká-ban.
Az életút zenitjén, 45 éves korban monodrámával jelentkezik a jeles színművész, összegez-
ve,  megítélve,  alaposan kivesézve  eddigi pályafutását. Portréjátéka természetesen szub-
jektív, de ami talán a legfontosabb, kíméletlenül őszinte. A szemünk előtt lejátszódó élve-
/ön/boncolás egyaránt elkerüli a hamis pátosz és a hangzatos önbecsmérlés buktatóit, ki-
érlelt hitelessége megkapó élménnyé teszi.
Nem tudjuk, hogy a nyúl-nyúzás dermesztő képe Kassáktól származik-e, avagy a saját gyer-
mekkorából, a nagyívű monologizálás valóban csontváry-s érzületeket sejtet-e,  ám minde-
nen átsüt az alkotó,  Kövesdi László  extrém egyénisége.
A Világszép nádszálkisasszony-ban búsképű LÓ,  Tosztogonov leningrádi "A ló története"
rendezésének címszereplője óta nem láttunk  ehhez foghatóan emberi állatszereplőt. És
ráadásul a Neptun Brigád előadásában némán játszotta el az animális anima érzékeny rez-
düléseit... Ahogy a Toszkáná -ban, a Szilánkok, avagy a panyírrögök-ben a félrecsúszott
értelmiségi külső-belső kálváriáját jelenítette meg, karizmatikus intenzitással.
Senkit ne tévesszen meg, hogy a közelmúlt színpadi sikereit idézzük: így emeljük ki a mos-
tani egyéni vállalkozás fontosságát,  hiszen mindaz benne van,  ami az emlékezetes szere-
pek megalkotását lehetővé tette. A tehetség, a tapasztalat, a megélt kínok és ritka örö-
mök, a tisztítótűz és az elíziumi mezők, a pokol bugyrai és a beteljesülés mámora.
A  Majomtőr "...pontosan leképezi mindazt,  ami életem során előrevitt és gátolt"- vallja,
úgy érezzük, hogy  Kövesdi László esetében, a gátak és gátlások folyamatos leküzdése a  
jövőben is értékes színházi munkák születését garantálja.

 
DEILEPHILA                           Felhőfi-Kiss László                            KOMA Bázis
 

A budai hegyvidék bágyadt eleganciájából  Rákospalota zegzugos mélyvilágába költözött a
KOMA,  példamutató lokálpatriotizmussal azonnal egy anekdotikus kollázst készített Ó- és
Újpalota történetéből.
A panel-világ születése: a temető helyén épülnek  az új lakótömbök,  hiába próbálkoznak
a gyászolók,  Valcz Péter akkurátus rendőre, leküzdve a keresztfiúi kötődés nehézségeit,
erélyesen távolítja el, a hajdani keresztanyai ajándékaira hivatkozó  Lass Bea  vezette ko-
mor gyülekezetet.
Régi szép falusi idők:  a polgármesteri hivatal kihelyezett üléseit a kedélyes vendéglőben
tartja,  váratlan vendégként toppan be, a kulturális életet bőkezűen támogató grófnő, a
múlhatatlan eleganciájú  Szabó Vera  személyében,  akit az ötvenes években hortobágyi
táborba deportálnak.  Jobban jár a vendéglős,  Polgár Péter patinás műintézetében, üz-
letvezetőként mérheti a keverteket.  
Az epizódok,  Felhőfi Kiss-László  míves rendezésében egységes egésszé állnak össze, az
együttes kiválóan játszik,  több szép feladat is jut mindenkinek.  Fekete Zsolt  a családi
tabló motyogó nagypapája,  de hasonlóan emlékezetes mindenttudó helybeliként, Szabó
Vera  az alsóbb néposztályba sorolva, a rideg anya figuráját is érzékletesen rajzolja meg.
Könnyelmű ficsúr  a községházán,  majd szenvedélyes lepkegyűjtő kamasz:  Mohai Tamás
remekel, mint a címadó rákospalotai ritkaság, a  Deilephila  szakértője.
Pufók szakácsnő, "de anyá!"-zó bakfis, végenincs helyrajzi ismertetővel útbaigazító kerék-
páros asszonyság:  Lass Bea  telitalálat karakterképei a Csárdáskirálynő primadonnájának
káprázatos belépőjében csúcsosodnak.  A díszletszőnyeg lámpácskái poétikus fénnyel ra-
gyogják be  a furcsa sorsú városrész emlékeit,  születőben egy lokális mitológia.  Merész
vállalás cselekmény és konfliktus nélküli darabbal kiállni, a KOMÁ-nak Felhőfi Kiss László-
val sikerült a rendhagyó kísérlet. Reméljük, a közönséghez hasonlóan,  az Önkormányzat
urainak magas tetszését és támogatását is elnyeri a kitűnő produkció.

 
ZIÁN és KOPIK                  Palocsay Kisó Kata                     Temesvári Színház
 

A környezettudatos bábok kukás-narancs és láthatási zöld színekben hirdetik a szelektív
hulladékgyűjtést, Zián a komoly apafigura, Kopik a bohókás gyermek. Négy feketébe búj-
tatott színész mozgatja őket, beszéd ugyan nincs, de a szájjal képzett hanghatások és a
pazar gesztusnyelv határokon átnyúlva,  mindenki számára érthetővé teszik a darabot. A
pisszegések, köhintések, kippek-koppok mellett a csodálkozó Ah!-ok, elutasító dörmögé-
sek, elégedett brummok alkotják az akusztikai mezőt, ujjongó klasszikus zenével körítve.
Természetesen a látvány az elsődleges,  az animáció  változatos, szellemes, arányos. Zö-
rögnek a kukába mentett fémtárgyak, sörösdoboztól teáskannáig gyűlik a hasznosítható,
a kedves bábokkal együtt örülünk minden újabb zsákmánynak.
A díszlet-pult három gyűjtőedényt tartalmaz, tetején zajlik a cselekmény, rövidesen már
a papír-kacat a célpont.  Zián, az okoskodó felnőtt,  módszeresen nevelgeti a Kopik-gye-
reket, leteremti ügyetlenkedése miatt, közben újrahasznosított papírdarabbal legyezge-
ti hiúságát.  A kislány (reméljük, az...) papírvirágot formáz,  ki is békíti a zord atyát. Min-
degyik bábra  ketten jutnak,  ezáltal mindkét kéz fürgén mozog és a lábak is  életre kel-
nek. Semmi erőltetés, természetes jókedv, egyszerű ötletek, nagyszerű megjelenítés, a
rendezés, a játék magától értetődő közvetlenséggel hatásos.
Műanyag-kacatban aztán nincs hiány,  a kis vörös izével "itt a piros, hol a piros?"-t játsza-
nak, majd lassacskán szoborrá épülnek a színes tárgyak,  ott magasodik középen egy em-
beralak, a haszontalan vackok az emberlétet teszik élhetővé.
Környezeti analfabéták vagyunk:  mindenkinek látni kellene,  nem csak  az avignoni világ-
fesztivál vájtszemű funjainak. Hazafelé bandukolva, megakadt a szemünk egy eldobott ci-
garettás-dobozon.  Óvatosan körülnéztünk, - nagyon ciki az utcán felszedni valamit!, de
aztán hősiesen felkaptuk és sutty a /nem szelektív/ szemétkosárba...

 

 

    

                                           2 0 1 1

EGYIRÁNYÚ ÚT                 Kovács Dániel                  Szakkör            MU Színház
    

Vallomásokból, jegyzőkönyvekből kiindulva, némi külső segédlettel,  maguk a játszók alkot-
ták meg a szövegkönyvet: a valós eseményeket sikerült drámai formába sűríteni.  A postás-
lányt kirabolják, a rendőrtiszt nyomoz, a szerelmesek civakodnak, az igazság alszik. Egy fel-
vonásnyit. Motorbicikli, zsaru-asztal, mikro és postástáska: ennyi elég a színpadi tér betöl-
téséhez, annál nagyobb szerepet kap az emocionális színészi munka.
Polgár Csaba laza könnyedséggel hozza a szalmabrikett-innovációba bukó, autós beszállító
fiatalembert, jószándékú, de azért végig feltételezzük róla rosszat.  Szeret elgondolkodni,
eltöpreng a dolgok állásán,  hirtelenkedései csak erősítik hitelességét.  Az asztal túlfelén,
vallatói pozícióban  Thúróczy Szabolcs ül, két hívás és két csipsz között kutatja a talányo-
kat. Ő is elmondja párválasztásának történetét,  rutinosan érez rá meg a heveny beszámo-
lók ellentmondásaira, rendőr létére azért még az együttérzés képességével is rendelkezik.
Mobilhangjaira  többször is dalra fakad,  a hitvány Edda-számok  a múlt fakult emlékeiként
hazudnak filozófiát.
A gyújtópontban  Szandtner Anna elsöprő intenzitású alakítása áll.  Mit alakítás!?! Úgy éli
a falusi levélhordó motorra turbózott konfliktusát,  mintha világéletében a szűkített mély-
valóságban vegetálna,  ahol a szerelem az egyetlen kapaszkodó a sivár köznapokban. Esze-
lős szuggesztivitással hiteti el vallomását,  remeg a félelemtől,  sír és nevet, hisztérikus és
nagyon is józan egyszerre. Ellentmondásos összetettsége rétegről rétegre rajzolódik átla-
gosságában is különleges személyiséggé.  Kitörései érzelem-vulkánok, csöndjei belénkfojt-
ják a szuszt,  akkorát rúg a bepakolt táskába,  akaratlanul is összerándulunk. Ő az utolsó.
aki kinyomja a zenét, leoltja a villanyt, de katartikus játéka az évad-elsök közé emeli.

ROADMOVIE - Th&L                  Máthé Zsolt                  Sanyi és Aranka Színház
    

A filmben két igazi sztár,  Susan Sarandon és Geena Davis röpült az égbe,  Máthé Zsolt  in-
novatív mikroszínpadi adaptációjában két igazi énekes: itt azonban az ifjú páros lendületes
játéka, énekesi-színészi bravúrja a viharos intenzitású előadást röpítette a mennyekbe.
Louise-t megtépázta az élet, nyugodt hétköznapjaiból csak egy kis kiruccanásra vágyik, az
atyai férj mellett felnőni képtelen Thelma  gyermeki szertelenséggel társul be hozzá.  Míg
a hollywoodi csodanők csillogó luxusautóban road-movie-znak, a mi útiszínházunkban négy
kéz elég a klaviatúrán:  monoton basszusok kísérik a száguldást,  pattogó párbeszédek, né-
ha egy kis dalolás, operai kádenciákkal ékesítve.
Kákonyi Árpád a legkevesebb hangból alkotja kitűnően énekelhető melódiáit, a kíséret is
gyengéden áttetsző,  mégis minden gesztusnak értéke és szerepe van. Ilyen zene és ilyen
előadók mellett  nincs is szükség elektronikus gitár-dob őrületekre, (talán máskor se...).
Szathmári Judit direkt egyenességgel jellemzi keményen érzéketlenné változott személyi-
ségét,  régebbi traumatikus élménye folytán szándéktalanul gyilkol, a még menthető hely-
zet ámokfutásba csap. Telefonon riasztott fiúja, pénzen kívül gyűrűvel megerősített házas-
sági ajánlatot is hoz,  ám a végzet gördülő kerekei  megállíthatatlanok.  Stoppos csapódik
hozzájuk,  Nagyhegyesi Zoltán  harmonikaszóval bűvöl,  a szerelmi kalandot a pénz ellopá-
sával tetézi, de nyomra vezeti  az üldöző rendőröket is. A cowboy-kalapos zord közegeket
is a két hölgy játssza,  férfiként is derekasan megállják a helyüket. A bakfiskorba retardált
Thelma egyre jobban belelendül, a nyelvelve alázó kamionosra már ő fogja a fegyvert, sze-
rencsére  most csak a kamion lövetik ripityára.  Murányi Márta  bongyor hajzatával,  rob-
banékony egyéniségével,  hangjának érett erotikájával uralja a színpadot,  játéka vulkáni-
kus erővel jeleníti meg  addig elfojtott végletességét.  A katatón férj és a vágyába rekedt
szerető párhuzamos szerepeiben  Friedenthál Zoltán  ismét csillogtatja eminens karakter-
formáló képességeit.
Máthé Zsolt  rendezése minden ízében nagyszerű produkcióhoz vezetett,  az előadás szín-
padon hatványozza meg a film sikerét és megerősíti a Sanyi és Aranka Színház  Apropera-i
rangját.

RUBEN BRANDT            Horváth Csaba            Forte Társulat          Műcsarnok
    

Milorad Krstic: Das Anatomische Theater c. kiállítása mögött, a Műcsarnok Kupolatermé-
nek lépcsőzetes nézőtere váratlan színházi meglepetéssel  ajándékoz meg. Az elképesztő-
en asszociatív, briliáns rajzkészségű művész forgatókönyve természetesen képzőművészeti
témájú, egy képrabló műgyűjtő csoport portréja.
A bűnbanda sorra fosztja ki a híres múzeumokat, első útjuk Párizsba vezet. Az éjszakai be-
törés atmoszféráját kuvikhang, szélzúgás, a mennydörgést kattogó géppisztoly idézi. Az 5
előadó kevés szóval pantomimezik, a környezetet a háttérvetítés érzékelteti. A "Flight to
New York" Krstic-kép repülője suhan velük a MOMA felé,  zsákmányuk egy Malevics, a fő-
nök Ruben Brandt szerepében maga az alkotó-koreográfus  Horváth Csaba. Boccioni Lép-
csőn lemenő akt-
ját  lefelé lopakodva,  fölfelé nézve úgy viszik el, ahogy Krstic grafikáján
a Potyemkin-lépcsőn guruló babakocsit figyelik  a fázisokban osonók.  Közben egyre gyak-
rabban tűnnek fel a kézben hozott jellegzetesen tülökorrú. többszemű, vicsorgó fogsorú
portrék, a repülést tízkarú  Síva-csoportozat érzékelteti,  míg a háttérben az olasz Polizia
helikoptere pásztáz. Keresztrejtvény-kockákon tipegve,  Blaskó Borbála  lila cipellői a há-
romszínű  Broadway boogie-woogie mondriani kockáinak ideges mozgását mímelik, az Ermi-
tage felé haladva, pétervári útikalauzunk a kifogyhatatlan orosz szókincsű  Andrássy Máté.
Az akkurátus magánnyomozó,  Kádas József  a gengszterek nyomába ered,  füstös lokálok,
buja bárok homályában kutakodik.  A kiállítás három-négymellű donnái láttán  jogosan vár-
hatjuk az intim testrészek színpadi megjelenését, - nem is hiába: a képek kínban vicsorgó
fogsorai között nemcsak igéző combok bukkannak elő. Míg a fekete-vörös árnyképen vért
köpnek,  Sipos Vera valóban rendhagyóan vibráló sztriptízt mutat be. Chagall szerelmesei
Csere Zoltán  hátán lebegnek Vityebszk egén, a kép, a film, a szöveg és a pantomim új mi-
nőséggé kovácsolódik  a nagyformátumú színjátékban.  Az erőszak fallosz-szimbólumait sze-
rencsésen megússzuk, bőven gyönyörködhetünk bennük a darab után kivilágosodó kiállító-
térben, itt most beérjük a méretes pofonoktól megbicsakló árnyék-fejekkel.
A finálé keringőző párjai  mesteri fényeffektusokkal triplázódnak meg, lábuk a Krstic-motí-
vumokkal tapétázott szőnyegen tapod,  a mozivásznon meg  premier plánban néznek ránk
a Casablancát, Godard-t, Jancsó Miklóst idézve.  Horváth Csaba  összművészeti remeklése
majd  két órán keresztül  nyűgöz le,  kiforrott ötlet-parádé,  all round reveláció,  amely a
krstic-i asszociációk stílusában, saját formanyelvén teremti meg egyedülálló mirákulumát.

NORWAY.TODAY                            Botos Bálint                         Sirály  Spinoza
    

Érettebb bakfis és egy posztpubertás kamaszfiú találkozik a neten,  céljuk közös: azonna-
li öngyilkosság,  a lehető legbiztosabb módon.  Gömbsátrukat  a távoli észak sziklái között
verik fel,  kiválasztják a megfelelő szakadékot és az időpontot. Ám vitába keverednek,  az
Északi Fény ritka tüneménye is felbukkan, másnap hajnalig össze is melegednek gömb-kuc-
kójukban. Mi is volt az a kiábrándító szörnyűség, mely miatt ide kerültek?  Mi szorongatja
lelkes énjüket? Csakugyan annyira kilátástalan a helyzetük?
Úgy érezzük, egy pillanat alatt megváltozhat az elhatározásuk, hiszen még el se kezdték a
személyes katasztrófák kálváriáját.  Igor Bauersima  azonban még a fanatikus lánynál is kö-
vetkezetesebb,  aki a sziklaperemre lép, annak le is kell zuhanni,  a dramaturgia vastörvé-
nyei nem ismernek kivételt. A frappáns dialógusok, váratlan fordulatok láncolata mégis az
utolsó minutáig lebegteti a kérdést, a színjáték abszolút hitelességével tetézve az izgalma-
kat.
A Pulzus Társulat néven, az ígéretes  Kés a tyúkban-nal bemutatkozó triumvirátus, Botos
Bálint  rendezővel az élen,  ezzel bemutatóval még nehezebb, járatlan útnak vágott neki.
Csak két szereplő, csak az üres hómező, félszeg mobil-kapcsolat az otthoniakkal,  meg az
áhított döntési szabadság csalfa lidércfénye. A lány az erősebb, ő kezdeményezte az egé-
szet, konok céltudatosságából nemigen enged.  Guary Szandra  találékony színészi eszkö-
zökkel keményíti meg líraibb alkatát,  mereven előre néz,  pattogóan artikulál,  még a bú-
csúüzenet mosolyát sem képes kipréselni magából,  nem lehet együtt érezni vele,  annyi-
ra racionális,  annyira kimódolt az elhatározása,  - annál inkább szurkolunk kisfiúsan gátlá-
sos partnerének.  Kroó Balázs  sokszínűen rajzolja meg  az összetett karaktert,  tele van
csökött érzelmekkel,  heves vággyal és tétova bizonytalansággal.  Gazdag arcjátéka, átélt
lelkísége, lappangó energiái sugallják a reményt: talán még vissza lehet fordulni.
Ott állunk a szakadék peremén,  nem tudjuk,  mi lenne a megoldás: hátralépünk avagy le-
zuhanunk?  Egy dolog azonban biztos, ez a háromfős együttes fennmarad és még sok meg-
lepetést tartogat számunkra!

40 ÉVES A STÚDIÓ K              Fodor Tamás és az alapítók                 Stúdió K
    

Mi maradt meg a 70-es évtized elejéből?  Jancsó, a Szindbád, - Pilinszky, Tandori, - Cseh
Tamás, Kaposvár - az Új Zenei Stúdió és... - a negyedik generációját túlélő Stúdió K.
Az első bemutató,  a Semprun-könyv és az  Yves Montand-film:  A nagy utazás/láttuk!!!/
alapján készült Étoile-t idézték a hajdani szereplők.
Eljátszottak néhány jelenetet  a vetített régi fotók előtt,  meséltek a játszóhelyekről, a
próbákról, a közönségről. Tucatnyi szék volt a díszlet,  kellékül a  Népszabadság szolgált,
amely összesodorva gumibotként csapott le a tüntetőkre. Könnyedén elevenedtek meg
a szituációk, a dialógusok hanglejtése is megmaradt.  Fodor Tamás erélyes koncepciója
diktálta az iramot, csak úgy, mint akkoriban,  Mélykúti Ilona  ugyanolyan aktív,  Oszkay
Csaba
  ugyanolyan délceg, mint régen,  Lacza, Székely B.Miklós a tömény hitelesség, a
korán elvesztett  Gaál Erzsébet-et mai Stúdió K-sok játszották. Ők olvasták fel a társulat
munkáját árgus szemekkel figyelő besúgók és tartótisztjeik jelentéseit, míg Nánay István
az Amatőrszínházi Fesztiválok zsűrititkairól anekdotázott.
Hosszú volt és gyönyörű, mintha most próbálnák a darabot. A kommunisták akciói elvesz-
tették aktualitásukat,  az újra nyitott, korszerű hozzáállás azonban életerősebb, mint va-
laha. Nem művészek voltak: állampolgárok, akik művészi munkájukkal politizáltak, közben,
éppen az individuális hitelesség folytán, a legfontosabb színházi produkciókat hozták lét-
re: Woyzeck, Balkon, Leonce és Léna.
A tehetség hierarchiájában  mi csak a teaházi pincér rangját értük el,  de mind a mai na-
pig, a legtöbb tekintetben Stúdió K-snak érezzük magunkat.

GARDÉNIA                  Pelsőczy Réka              KV Társulat        Thália Színház
    

A felolvasó-színházi produkcióval összevetve,  a három nagymonológot illetően a színpadi
változat sajnos alulmaradt.  Kikényszerített hangoskodással,  erőltetett nagyszínházi arti-
kolációval deklamáltak  az egyébként kitűnően játszó színészek.  Kákonyi Árpád  önironi-
kus zongorázása még a paródiába csúszást is  lehetővé tette volna,  de inkább öblögetős
melodráma sikeredett.
A párjelenetekben javul a helyzet,  Száger Zsuzsanna karcos keménysége találóan jellem-
zi az önmagával is kíméletlen "munkalkesz"  Mama2-tőt, kinek lánya,   Bartsch Kata alakítá-
sában, megtiport gyermekkor után, az alkoholmámor bódulatába menekül. Az Első Nő, va-
lamikor úriasszony,  ellenállóként nácik macája,  elhagyott feleség, majd zugívó dédnagyi,
az  Urbanovits Krisztina formálta erőteljes karakterképben, egyre intenzívebben rajzoló-
dik ki. A  Nagy Fruzsina  flitteres kisestélyijeiben pávázó hölgyek világa markáns kontrasz-
tot kap a diadalmas tört fehérben megjelenő unoka színrelépésekor. A még egyetemista
Spiegl Anni  határozott egyenessége, sallangmentes beszédmódja, szuggesztív ereje hoz-
za létre  Elzbieta Chowaniec drámájának hiteles erőterét. A lány racionális érveinek biz-
tos fundamentumán, öntudatos elhatározásával vitázva, a Három Hölgy nosztalgikus trillái
háromszólamú rábeszélő-show-vá erősödnek.  Kákonyi Árpád  elementáris ének-kvartett-
je csúcsra röpíti az előadást,  a dédnagymama élveteg mórikálása, a nagymama férfias alt-
ja, a mama lágyan indázó szólama gyönyörűséges együttessé érik,  melyben az ellenszóla-
mot napjaink karrier-gyermekének,  Spiegl Anni-nak közbevetett "de","de nem"-jei adják.
Az első húsz percen van mit csiszolni,  de  Pelsőczy Réká-nak érdemes volt kiharcolni és
megalkotni  a színházi megjelenítést,  amely biztató felütése a  Kortárs Dráma immár 10.
Fesztivál
-jának.

FRIDA                                  Czeizel Gábor                               Spinoza Színház
    

Sándor Anna  eddig is  Budapest legprogresszívebb műsorpolitikájú játszóhelyévé tette a
Spinoza Színház-at, de még ezen belül is példátlan merészségű telitalálat egy Frida Kahlo-
ról szóló "opera" előadása. A félelmetes invenciójú festőnő képein túl is elképesztő: szél-
sőségekben tobzódó élet, végletes házasság,  a testi kínok megalázó gyötrelme. A szöveg-
könyv,  Ann Silberberg  korrekt munkája,  sikeresen kerüli el a melodramatikus közhelye-
ket, miközben a tragikus alapállapotot és a viharos sorsfordulókat  szikár egységbe képes
összefogni.  Prózai darabként is megállja a helyét, a nagy kihívást az éneklésbe való átme-
net jelenti.  A két szereplő,  a százszázalékos  színészi hitelesség mellett,  támadhatatlan
muzikalitással abszolválta  Henk Nieland,  leginkább  a brechti songokkal rokonítható  da-
lait.  Közelről persze kicsit nehéz az artikuláció mimikáját nézni, - a televíziós operaközve-
títésnél bevált,  "csukott szem-nyitott fül"-taktikát alkalmazva azonban  maradéktalanul él-
vezhettük a valóban operai szintű produkciót. A kistérben a legszűkebb felállású zenekar
is veszélyeztetné az akusztikai egységet, Neumann Zoltán avatott zongorajátéka, a legap-
róbb rezdülést is követve, tökéletes beleérzéssel alkotta meg a zenei hátteret.
Czeizel Gábor minimális eszköztárral is  alkalmas játékteret hoz létre,  a narrátori monda-
tok  egy önarckép keretében hangzanak el,  a fizikai nyomorúság érzékeltetésére  elég a
tolókocsi és egy fogantyú a kapaszkodáshoz,  a nőcsábász  Diego Riverát kalaplengető já-
tékossága jellemzi, Frida nyílt színen ölti magára a kínzó heveder-abroncsokat. A szituáci-
ók mívesen kidolgozottak, töretlen a tempó, árnyaltak még a heves kitörések is.
Az egyik, társasági hölgyektől a sógornőjéig hajkurássza a nőket, a másik a drogokon kívül
a szerelmi mámort keresi  Chaplin feleségétől  Trockijon át a magyar fotográfusig,  akinek
a kávéház falán látható,  róla készült, katartikus varázsú képe meggyőzően bizonyítja: volt
mivel hódítania...
Hábetler András  már alkatában tökéletesen fedi a nagy mexikói muralista figuráját, érzé-
keny reagálásai, tiszta deklamációja,  életerőtől duzzadó játéka  találó ellenpontja a cím-
szereplő rettenetes feszültségeinek. Veszett a kegyetlen vitákban, empatikus a segitség-
nyújtás meghitt pillanataiban,  minden ízében egységes karakter-alakítás, nem is szólva az
éneklés arányos szépségeiről.
Megéljük a szenvedést, ereinkben lüktetnek a kínok,  kíváncsian figyeljük a festészetben
magára találó őstehetséget,  örülünk sikereinek,  aggódunk a váratlan fordulatok idején:
Herczenik Anna tökéletes azonosulással rajzolja meg  Frida Kahlo  színpadi portréját. Ma-
gától értetődő természetességgel  vált prózáról énekre,  mesterien arányosítva  a dinami-
kai és a stiláris különbségeket. Bírja a folyamatos jelenlét terhét, minden lelkiállapotához
megtalálja a szuggesztív megjelenítés formáit, az ívelten áradó zenei frázisok líraisága nem
zárja ki a dühkitörések elcsukló hangjait.  Nagyra értékeltük a  Tündöklő középszer-ben,
de ez a színpadi munka újabb előrelépés énekesi, színészi, előadóművészeti pályáján.

LEFITYMÁLVA         Borgula András         Gólem Színház       /Sanyi és Aranka/
    

A rendszerváltásig alig mertük kimondani azt a zsi...-vel kezdődő szót, a bármelyik /fél/ol-
dalon állók  furcsállva fogadták volna.  Aztán elszabadult  a gyalázkodás és a melldöngető
identitásgőg egyformán szörnyű kórusa.  Mennyivel jobb lenne inkriminált szavunkat egy-
szerűen úgy ejteni, mint a "szavannák foltosnyakú vándora": a zsi...ráfét!
Vinnai András a rá jellemző szabad asszociációs szellemmel, imponáló invencióval vállalja
a tabutörést: akár filo-, akár antiszemita valaki, megkapja a magáét... Humor, ötletesség,
csattanókra hegyezett szituációk, eleven textus dicséri a szikrázó tollú alkotót.
Két tévelygő gázóra-leolvasó vitatkozik,  lehet-e használni a "cigány"-szót,  lehet-e villával
enni a kínai kaját, poén-tűzijáték, magában elég lenne az egész estés élményhez,  Bánki
Gergő
és Schmied Zoltán  bravúros duettben villantja  fel a PC-hozzáállás abszurditásait.
A szélsőségek tobzódása folytatódik  a vacsorázó házaspár lakásában,  ahol  Juristovszky
Sosa
hatágú csillagot sejtető csempefala előtt ütköznek az indulatok.
A lenyűgöző eleganciájú  Huzella Júlia fürge moderátorként terelgeti a szembenállókat,
de a stúdió-beszélgetés túl hosszúra nyúlik.  A válással fenyegetőző, szókimondó asszony-
ságot az előző képben nagyszerűen játszó  Nagy Mari-nak, az egyetlen  "Gasztrofasiszta!"
felkiáltáson kívül szinte nincs szerepe,  legjobb lenne a "kedves"-"tetves" szópárbajra szű-
kiteni a jelenetet, több teret adva a Holokaust-szakértő Rosenzweigbergerstein kápráza-
tos monológjának, melynek hatását, az apokaliptikus befejezésben,  Lukáts Andor sátáni
Jud süss-mosollyal még ellenpontozni is képes.
Borgula András rendezése avatottan bontja ki az antinacionalista-fajvédő, antiszemita-zsi-
dóbérenc ütközéseket,  összefogott arányossággal teremt kiváló lehetőségeket  a kimun-
kált összjátékú együttesnek. Bánki Gergely az ideológiáktól bénult éhezőművész és az el-
vakult gyűlölködő alakjában  egyaránt remekel,  szenvtelen arccal,  fantasztikus ritmusér-
zékkel poéntíroz,  de artikulálatlan kitörései is hitelesek.  Személyében koncentrálódnak
a kibékíthetetlennek tűnő  kényszerképzetek,  az örök sértettség és az összeesküvés-el-
méletek tébolya, színészi munkája a produkció emblématikus gyújtópontja.
A végítélet fináléjában, számos újabb merész csavar után, túlvilági hang szólít, talán meg-
békélésre/?/,  de hívogató hangjait mi is tovább adjuk, hogy mindenki eljöjjön megnézni
ezt a példátlanul merész előadást: "Gyertek...Gyertek!

ROSENKRANTZ és GUILDENSTERN              Gigor Attila           Szputnyik      MU