Gimnazista lány mondja,  Zsótér KMamá-ja után:  "hát nem értem!?!..."  Pedig csak két sze-
replőt játszottak váltogatva öten. Megkövesedett színházainkban ennyire idegen a legősibb
színészi eszköz, a sámán-játék , a pantomim alapformája. Stefo Nantsou darabjában úgy  25
figurát jelenít meg három színész-virtuóz, a szerepváltások sokszor nyíltszíniek,  a metamor-
fózis tizedmásodpercek alatt történik. Abszolút világcsúcs a pletykajelenet, amelyben a hír
fél perc alatt fut végig a fiúk-lányok-apák-anyák-nénik-bácsilk láncolaton, a tucatnyi párost
hárman játsszák, káprázatos!... és teljesen magától értetődő.  Már a Kövek-ben megcsodál-
a szerző-rendező és a színészek  rendőr-kamasz váltásait,  de ebben a darabban iszonyatos
sebességgel, tökéletes kidolgozottságban,  lehengerlő szuggesztivitással zajlik,  az már való-
hihetetlen!  Az est hőse  Megyes Melinda,  aki könnyedén játssza el Julit és csatár-fiúját,
szomszédasszonyt, néhány bámész nénikét és nemcsak színészi játékban egyenrangú a fér-
fiakkal, de fociban is... Felejthetetlen jelenet, mikor egy gumiabroncs segítségével szimul-
tán vitatkozik egyszemélyes szerelmespárja.  Ruszina Szabolcs hetyke támadónak, törtkarú
lúzernek egyaránt remek, anyukája, Traktor néni az év legjobb női epizódalakítása és hogy
tud eldobott söröskupakként kotyogni...!  Szanitter Dávid  most lelki borostáit is  megmu-
tathatja: kacskaléptű falubolondként szedi a szemetet, saját apjaként bunkókodik,  fájdal-
mas mélységeket tár fel egy edzői lélekből. Hókay anyut és különféle vénlányokat megjele-
níteni neki aztán nem kunszt,  de a zárójelenetben,  Megyes Melindá-val,  pillanatok alatt
az igazi katarzis csúcsaira ér fel az előadás. Mit is mondhatunk a rendezőről,  aki kitalálta,
megírta, elképzelte és ami a fő: realizálni tudta mindezt.  Ötlettel nálunk is tele a padlás,
az egész honi teátrum egy látványpékség,  amelyben túlízesített levegő-kenyeret,  meg a
a maszek-pecsenyét  sütögetik,  de azt az étket  lenyelni és megemészteni  mégis nehéz,
csupa keletlen sületlenség.  Mert végül is csak az számít, ami a színpadon meg is történik!
Stefo Nantsou éppúgy érti a szituációk aprólékos kidolgozását, a mimika leheletnyi rezdü-
léseit, mint a vad gesztusok, a kavargó indulatok nyelvét.  Színészvezetése fenomenális, a
nagy mérkőzés szédületes iramú perceit pedig elképesztő változatossággal, kifogyhatatlan
fantáziával jeleníti meg.  Akik tizenévesen ezt a darabot nézik,  nem fognak értetlenkedni
a kortárs-teátrum "modern"-ségén, a legjobb színi-iskolába járnak! / De miért vannak kizár-
va a 3 órakor még robotoló-tanuló nagykorúak ?!?  Rájuk is férne egy kis szemtágítás.../
Túl azon,  hogy nagyszerű előadásnak  örülhetünk,  még valami  nagyon fontos derült ki,
most már végérvényesen: a jövő színházának partitúráját a Kolibriben írják !!!

Lehet a halálról egyszerűen,  hétköznapian  beszélni,  melodráma és letargia nélkül?  Lehet
az árváknak pótmamát keresni, hirdetés útján és teheti ezt éppen a halálosan beteg mama?
A mi halál-tabutól irtózó köreinkben aligha, de Skandináviában,  Irena Kraus  merész témájú
darabjában magától értetődő természetességgel,  igenis lehet.  Rövid expozíciót követően,
a mama távozik  az élők sorából,  de hogyan ?!?... és ez még csak az első csodája a rendező
Benedek Judit-nak: egy nosztalgikus bigin puha ritmusára, átszellemült boldogsággal táncol
el, a mediterán béke narancsfényű végtelenjébe. Erdei Juli  pillanatok alatt képes megmu-
tatni a sorsával szembenézni merő embert, a gyermekeiről különös módon gondoskodni tu-
dó anyát, felejthetetlenül nagy pillanata, amikor szemének fénye megtörik, arca lehervad:
" eljött az idő..."  Megyes Melinda és Ruszina Szabolcs derekesan helytállnak nem minden-
napos szerepeikben, /12 és 14 évesek!!!/, - a váratlanul férfi!-pótmama  Tóth Joczó  pedig
ismét érvényesíteni tudja extrém egyéniségének hallatlan érzékenységét.  Pengeélen tán-
col a nevetségesség és a komikum,  a blődli és a groteszk humor veszélyes határán,  mégis
elképesztő könnyedséggel szeretteti meg furcsa figuráját. Amikor feltárul a hősi múlt, moz-
galmi induló gagyizenéje fölött harsogja el a diktatúrával vívott harc és a menekülés közhe-
lyeit, a rendezővel közös érdeme,  hogy megformálásában a patetikus giccs igaz legendává
nemesül. A Mama megjelenő szellemével csendesen összenéz a végén, fogalmunk nincs, mi-
től szorul össze a szív,  nem is tudjuk, mit jelent,  amit látunk,  csak döbbenten ámulunk a
színészi szuggesztivitás vakító fényében.
Merész vállalkozás, gyönyörű megjelenítés, tanulságos este: sokat kell beszélnünk róla.

Csak az első felvonást tudtuk a főpróbán megnézni, de így is, meggyőződtünk arról, hogy a
Kolibri diadalmasan halad előre az  Igazi Színház! felé vezető úton.  Nemcsak a gyerekek is-
merhetik meg a színházbajárás örömeit, de nagyik, papik és mamik is, ők se járhattak még
túl sok valódi teátrumba.  Az Apuka, a Semmiség,  a Trapiti után újabb produkció, amelyet
bizvást többször is megnéznek majd a kis és nagy nézők,  /nemcsak a SZanDáL-rajongók.../
Nyávogó, éneklő macska-bábok a háztetőn, macskából emberré változott lány a fán, macs-
kabarát ujságíró a padlásszobában.  A macskák városi pletykákkal látják el,  a főbérlő lesel-
kedik utána,  végül még az ármányt és veszélyes vegyszereket keverő gyáros üzelmeinek is
nyomára jut. Ötletes guri-díszletek, gyors kép-váltások és folyvást szól az  ÉLŐ!!! zene: hát
igen, ez a korszerű színház! Megállja a helyét a szereplő-gárda, összetett figuráját jól hoz-
za  Megyes Melinda,  a fenomenális macskaseregből is kiemelkedik  Mici néniként  Farkas
Éva, akinek nagypolgári tompor-tánca se kutya! A kiscica-kórus fölött loncsos anyamacska-
ként,  Erdei Juli soktonnás tálentuma dübörög. Az egészséges humorú, lendületes számok
magától értetődő természetességgel illeszkednek a cselekménybe,  előadásuk pedig egye-
nesen pazar. Ritkán látunk igazi muzsikusokat a színpadon,  köszönet a kiváló együttesnek:
Bágyi Balázs/diszkrét! dob/ és gitárokon  Baranski László, Kaboldy András, Tóth Tamás.
Bár teljesen kábák vagyunk a nemes elfogultságtól, de nem restelljük, hogy Első Szanitter
Dávid most is elbűvölt, ebben az esetben a könnyed elegancia és a groteszk komikum káp-
rázatos villanásaival.
Alig várjuk, hogy kiderüljön, hogyan is győzik le a macskák a karvaly-tőkét, de az máris biz-
tos:  Fábri Péter majdnem T.S.Eliot...,  Novák János pedig lenyomta  Webber-t !!!
Második,  immár teljes látásra  csak annyit tudunk hozzátenni,  nemcsak a közönyös szom-
széd,  a teljes szereplőgárda,  de az összes játszótér és iskola is  zengi a kis- és nagymacs-
kák cirmos kórusát: Miauuu...Miauu a jó...!!

Megsimogatja az orrod és azt mondja: Trapiti! A bűbájos  Csonka Szilvia harmadszor bizo-
nyítja kivételes rátermettségét  Gothár Péter rendezéseiben. A Vaknyugat csak böcsüle-
tes helytállás volt, /túl fiatalnak látszott 17! éves szerepében/, hiteles fruskát játszott az
egyébként félresikerült Tótékban,  de most aztán végleg meggyőzött arról,  hogy a kis- és
nagy-lány szerepkört hosszú évekre kisajátította.  Sem alkatilag, sem lelkileg,  sem színészi
kvalitások tekintetében nincs nála tökéletesebb. Hiteles a játéka, minden gesztusa telita-
lálat, mozgása vibráló, mimikája felülmúlhatatlanul édes, kiabál, énekel, fickándozik: korta-
lan csoda !!! /Talán az  Én és a kisöcsémet is Vele kellene inkább játszani,  hát még Nyilas
Misit...!/. A társulat teljesíti Gothár kívánságait,  Szanitter Dávid káprázatos a Vén Banya
Csúfság szerepében: líraian gonosz, imádnivaló szerelmes, Tallér Zsófia tangójában pedig
a Végzet Asszonya. Sás Péter bajuszán kívül groteszk pantomimjével tűnt ki, a játéktér és
lehetőségeinek kihasználása  Gothár Péter páratlan szcenikai leleményét dicséri.
Irány a Kolibri SZÍNHÁZ, mert ezt az utóbbit ki kell emelni: boldogok a kisiskolások, aki itt
találkozhatnak először az igazi színházzal.

Jobb későn: a címszereplő-csere igen nagyot lendített  Egressy Zoltán példásan megalko-
tott komédiáján, amelyet némi, /éves-téves.../ késéssel, tapsikolva örvendeztünk végig. A
legendás Popeye-t nem sokan látták a maiak közül, talán nem is értik a vetített film-címfel-
iratot, de megnyugtatunk kicsit-nagyot, ez az igazi, ez a fafey-ű! Szabó Győző immár nagy-
mesteri szinten adja az izmos hajótöröttet, aki azért néha a fejét is képes törni:  sziporká-
zik a börleszkben, de a fiát veszetten kereső tengeri medve jelenetében, bepillantást en-
ged a lélek rejtett mélységeibe is.  A  Vajdai Vilmos  válogatta zenei háttér  aktív szerep-
lője a geg-özönnel  sodróvá formált cselekménynek,  a nagyszerűen interpretált ének-szá-
mok megint csak  Novák János  stílusérzékeny invencióját dicsérik.  Pelsőczy Réka megle-
pő magabiztossággal hajózott a bohózat és a paródia sziklái között,  pompás ritmusban, át-
gondolt szituációkkal,  találó karakterekkel teremtett hatásos előadást.  Tóth Jóczó gyen-
géd emberséggel remekelt a zödséges-apuka szerepében, groteszk telitalálat a sunyin haj-
longó, nyálkás mosolyú  Bittner,  Simon Attila  parádés pantomimelésében.
Csak azt kívánjuk,  örökké játsszák ezt a gyöngyszemet,  hiszen felnőnek az ötévesek, meg-
nézik újra kamaszként , de jönnek a még ifjabb generációk Fafeye-rajongó szüleikkel is...

Rettegve ültünk be az akusztikailag elátkozott terembe, félelmünk azonban néhány perc múlva elillant. A Studió K-nak sikerült elérni azt, ami Pintér  Béláéknak nem jött össze: a hangosztály nem a zenekart erősítette, hanem kizárólag az éneket, azt is alig észrevehe- tően, példás önmegtartóztatással. Igy maradéktalanul érvényesült a társulat kifinomult já- tékkultúrája, színészetben, bábanimációban, énekben egyaránt.
Mosonyi Alíz  humorral átszőtt, fordulatos darabot írt az ismert meséből,   Fodor Tamás
pedig a legapróbb mozzanatig gondosan kidolgozott rendezéssel jelenítette meg. A szereplők által  /zenére !/ mozgatott építőkocka-díszlet feledtetni tudta a barátságtalanul ásító színpadot, de a fő érdem minden bizonnyal a   csodálatos  Németh  Iloná-é, aki immár egész sorozatát alkotta meg hasonló, élőszereplős bábdaraboknak/pl. Csipkerózsika, Rózsa és Ibolya /. Az ő bábfigurái arcukkal, ruhájukkal, mozgásukkal akár hangtalanul is hitelesen eljátszanák a bűbájos mesét !!!  Hát még ha egy ilyen nagyszerű színészcsapat adja hozzá szívét-lelkét, szavát és énekét, Darvas  Ferenc meg a teljes operairodalmat irónikusan idézgető szellemes muzsikát. A Rossini-trió bebizonyította, hogy nem sokaság, hanem az invenció teszi hitelessé a színpadi zenét /is/.
Kiváló előadás, pompás szórakozás kettő éves kortól az aggastyánokig... Szombatonként gyermek zsivajtól lesz hangos a 2-es villamos !!!

Napfényes, narancs-zöld tarkaságban harsogó színpad,  ügyesen esetlen bohócok, latin
zene  mandolinon, harmonikán  és  vérforralóan  könnyed,  a legapróbb mozdulatnak is
energikusan komikus hangsúlyt adni képes táncz-csapat.  Eleve széles mosollyal nézzük,
felhők fölé röpít ez a közvetlen, természetes báj, gyermekként örülünk a fürgén pergő
jelenetek ötletzáporának és velünk tapsol, nevet, sőt! a szűk székek fogságában bátran
táncolni is próbál az a bizonyos 0-tól 5-ig, kis- és nagycsoport... Hinta, kötél és az ács-
mesternek is páratlan  Vati Tamás végtelenül változatos létra-építményei, megelevene-
dő  Weöreös-majmok, Csukás-sünök, Tamkó Sirató-rigmus, József Attila-sorok, na meg
a Háromlábú Tánczosok...
Észrevétlenül tanulunk bele  a kortárs táncz nyelvébe:  ezek a gyerkőcök aligha fognak
majd értetlenkedni,  ha a "felnőtt"-táncszínházzal ismerkednek... de jót tesz ez a játé-
kos előtanulmány a szülői kiséretnek is.
Mindenki a helyén van,  mindenki kreatívan azonosul feladatával,  nehéz itt bárkit is ki-
emelni. Először láthattuk a társulatban  Góbi Ritá-t, sünihöz igazán nem méltó, kápráza-
tosan vibráló hetykesége: feledhetetlen!  Vati Tamás egy odavetett félmondattal, villa-
násnyi mimikai gesztussal bizonyítja, a jövőben remélhetőleg egyre több lehetőséghez
jutó, nagyformátumú színészi tehetségét.
Bozsik Yvette ismét korszakosat alkotott, talált egy új területet, ahol teremtő fantázi-
ája  az önfeledt boldogság közegében villódzhat.  Sóvárogva várjuk  az  EU-programban
igért, többrészes folytatást.                                 

Michael Ende meseregénye kedves olvasmány, Csáki Csilla adaptációja, rendezése, a ka-
maszkorú szereplők által,  jelentős színházi eseménnyé emelkedik.   Mert nemcsak ráter-
metten lelkesek, de képzettek és kiműveltek is,  érezni rajtuk az előző produkciók alakí-
tó hatását,  a közös munka éveinek tapasztalatát.  De jó is lenne! minden oskolában egy
ilyen színjátszó csoport !!!  Túl az emberformáló pedagógián,  a színészképzés alapveté-
sén, lendületes,  múlatságos,  pompásan élvezhető előadás született,  amely a korszerű
megjelenítés számos eszközét épkézláb módon használja.  Vetítés,  árnyjáték, narrátor,
Kiss Zsuzsanna szinte a semmiből varázsolt jelmezei, /néhány tekercs csomagoló-fólia és
hullámpapír.../, mozgalmas tér-használat,  karakterjelző pantomim-elemek.  Talán zenél-
ni mégse kellene /így!/, egyébként a lányok állják a sarat, még a fantasztikus Elek Feri-
Szanitter Dávid csoda-páros társaságában is.  Elöbbi  Beppo utcaseprő gyengéd lassúsá-
gát teszi szerethetővé,  kedvenc  SzanDál-unk pedig ismét,  immár hányadszor!  igazolja
jellemábrázoló képességének sokoldalúságát.  Most éppen egy kedvesen léha,  lustálko-
dásra termett, sikerről, gazdagságról ábrádozó ifjoncot hozott, aki azonban a beteljesü-
lő showman-karrier csúcsán sem veszíti el emberségét és egy váratlan pillanatban,  drá-
mai dühkitöréssel védi meg szegénysorban szerzett barátját.  Mert Othello, sőt, Lear is
tud lenni!  Biztos,  hogy az ifjú csapat több tagjával találkozunk még színpadainkon,  ve-
zetőjük, a rendező  Csáki Csilla nevét máris megtanultuk és nagyon bízunk abban, hogy
ez a tűzről pattant előadás máshol, mások számára is látható lesz.

Most meg irdatlan klepetusok függenek elöttünk,  ordas nagy zsebekkel:  Németh Ilona
mindig tartogat váratlan meglepetéseket és még meg sem jelentek a báb-emberkék, köz-
tük az enyhén intrikus Naftalin,  aki, /véletlenül?!?/ a rendező idealizált arcvonásait vise-
li...  Szilágyi Andor  gomb-meséjéhez varrta a zegzugos történet  nagykabátját,  amelyet
Fodor Tamás vezényletével, megszokhatatlanul fantasztikus szinten  játszik, énekel s ami
a legfontosabb,  bábokkal izeg- mozog le a  Studió K  szinészeinek báb-tagozata. Különle-
ges hangszertárgyak adják a zenét, Spilák Lajos ütős-művész azonban végre szóhoz is jut,
vehemens zümmögéssel spilázva egyszerre négy molylepke-fit. Hannus Zoltán szerethető
gonoszsággal mézez-mázoskodik, Nyakó Juli pedig végre megtalálta igazi szerepkörét: ár-
mányosan gonosz Moly-királynő. A Zöldlámpás Ház-ban minden bábos előadás igazi öröm,
csak "az a baj...", hogy a régebbieket soha többé nem láthatjuk.

Annyi alternatív és avantgard után Goda Gábor és nagyszerű csapata, az  Artus most táncos mesével lepte meg a gyermekeket. Andersen nyomán: hógombócfejű egerekkel, csodaszép jégszívű Hókirálynővel, pirosruhás Lánnyal, aki nekivág a világnak és minden akadályt legyőz. Persze ebben sokan segítenek, varjú-pár, rablólány és egy egész rénszarvascsalád. Gyönyörűség és ötletek tobzódása jelmezben, képben, pantomimben és táncban. Lehetne kicsit gyorsabb, de hát a gyerekek és mi is szívesen néztük minél tovább. A zene sokat húz vissza, a primitív motívumok ezerszeres ismétlése igen fárasztó---, amikor viszont Kiss Erzsi variál rá, azonnal érdekessé válik.
Igazi családi kikapcsolódás és törpék öröme, Artus-ék világszínvonalán.