Hát hogy Goldoni ilyet is írt volna...?!?  Komédia a javából, de a háborús hétköznapok döb-
benetesen éleslátó rajzolata is. Hősködők,  dicsőség-kufárok és az a sok nyerészkedő figu-
ra!  Csak úgy, mint előző századunkban,  csakúgy, mint ma és holnap.  Zsámbéki Gábor ov.
tanár és rendező alaposan feladja a leckét:  olyan invenciózus, tempós és meglepően ere-
deti eszközöket használó darabot rittyent oda, hogy egyáltalán nem értjük, saját színházá-
ban miért nem sikerül ez neki ?!? De végül is az a fő, hogy itt minden a és mindenki!!! a he-
lyén van,  az időnként szétszedésre Ítélt  zongoráktól kezdve,  amelyek nagydobtól a teke-
golyóig, kocsmapulttól a pamlagig ezer funkcióban hasznosulnak, a szemtelenül lendületes,
fantasztikus rátermettséggel komédiázó csapatig.  A nyalka ostromlók közül,  szó szerint is
Adorjáni Bálint magasodik ki, egyaránt jeleskedve a kard- és a szócsatákban.  A harcterek
leendő Kurázsi mamájaként ügyeskedik  Erdélyi Timea,  egy fokozattal nagystílűbb hadiku-
fár  Dankó István, aki metsző pontosságú látleletét adja az érdekelvű racionalitásnak. Hisz-
térikus kacagástól a gyermeki hüppögésig, a komikai ábrázolás legszélsőségesebb eszközeit
is felvonultatja  Stork Natasa, pompás epizódja mégis uralja az arányos mértéktartás hatá-
rait.  Az ostromlott vár parancsnokaként  Szűcs Péter Pál  megjelenésének, tekintetének
lézer-kardja hasít, dikciója és játéka kivételes reményekre jogosít.
Az új Zsámbéki-Zsótér osztály bemutatkozása lehengerlő volt, pazar élmény, jóízű szórako-
zás: felcsigázott várakozás jár a nyomában.

Jó a félhomály, szörnyű a kongó akusztika. Rossz a diszkó-zene, de ragyogóan éneklik. Ret-
tenetesek a ruhák, ragyogóan táncolnak, mozognak színészek. Shakaspeare mindent kibír,
a tér az  öt színpaddal szellemes,  végül csak összejön valami.  A nagyszerű csapat élmény-
szintre képes transzformálni  az egyhangú zenécskéket,  de sok mindent átment  az álom-
szövegből is. Friedenthál Zoltán /haj/koronás szerepeiben szép dikcióval sugároz erőt és
méltóságot,  csoportos szereplőként, -hiszen itt mindenki  pillanatonként vált maszkot és
kis-nagy szerepet-,  vokálban,  tánckarban egyaránt helytáll.  Bánfalvi Eszter fantasztikus
mozgásával hódít,  Herczeg Tamás kemény legény és fejhangon komédiázó Thysbe, Polgár
Csaba imponálóan váltogatja Lysander és Zuboly figuráját, de Boy George-ként is ragyogó.
Kiss Diána  varázsos muzikalitással nemesít áriává egy szimpla dallamot,  Helénaként is van-
nak emlékezetes pillanatai. Hyppolita amazoni ősereje költözött Szilágyi Kata Titániájába,
hipnotikus vonzereje egyformán szédít királyokat és szamarakat, Amanda Lear pedig elbúj-
hat mellette. De a teljes gárda kiváló, gyors öltözéseik bravúrosak,  az egész egy óriási bu-
li, amelyben a folyvást mozgó közönség is tevékeny részt vállal.  Csak dicsérni lehet az öt-
letgazda rendező  Magács László-t, merész vállalkozása fényesen sikerült, aki partykra jár,
kap hozzá egy épkézláb komédiát,  aki színházba, élvezheti hajnalig a kötetlen ugra-bugra
fesztelenségét. Az Ascher-Novák osztály megint nagyot dobott,  felajzva várjuk most már
a prózai vizsga-előadásokat!

A híres láp-regény persziflázsa, ahogy mondjuk egy shakespeare-i királydrámából Übü lett.
De a nővérek identitása erősen kétes,  szerencsére a játszóké nem, egytől egyig szépszál
legények a végzős Ascher-Novák csapatból.  A lelki mazochista  Anna a mi Táncsicsunkkal
levelez,  a Biblia-forgató atya legszívesebben  sorba hágná lánykáit,  a mocsár elbűvölően
pruttyog /P-vel!/,  a szereplők szilaj kedvvel játsszák a telivér abszurdot.  Györei Zsolt és
Schlachtovszky Csaba  merész ötlettel vágtak bele,  jól kiforgatták a történetet,  az ere-
deti szöveg ájtatos romantikáját röhejes mondatokba plántálták át.  Polgár Csaba Sarolta-
ként nyársatnyelt, kőkemény lázadó, legalább annyira igazi férfi, mint a Daumier-karikatú-
rákat idéző apafigura  Herczeg Tamás interpretálásában.  Tarjányi Tamás  túl szimpatikus
ahhoz, hogy öreg kopasz kéjenc legyen, de böcsületes szakmaisággal oldja meg feladatát.
Az ábrándosan álmodozó Emíliát Vári-Kovács Péter bűvösen naív mosolya és elementárisan
energikus játéka teszi  feledhetetlenné,  az egyetlen nővér azonban  Friedenthál Zoltán
Anná-ja, akiről egyszerűen nem hisszük el, hogy férfi...  Ahogy távolból imádott Táncsicsa
leveleit olvassa, ahogy apjának könyörög, hogy neki csak száraz kenyeret és poshadt vizet
adjon, ahogy szenvedni akar és tud mindenki helyett: belülről formált, tökéletes azonosú-
lás, színészi bravúr! A cselekmény két napját elválasztó éjszakában, megindító finomsággal,
eleven muzikalitással szólal meg az ötök négyszólamú kórusa, hát az maga a megdicsőült éj.
A pompás, élvezetes előadás végén úgy üvöltözünk örömünkben, mint ama brontei szelek.
Tényleg: - el kéne olvasni...?  El bírnánk...?!?  - De mindenképpen nézzük a Spinozá-ban...

Szabad ötletek frappáns jegyzéke, pompás kidolgozással, lendületes előadásban: ez aztán
vizsga a javából!  A főtéma a jövő, hogyan és hol leszünk majd színészek, menedzseri tele-
fonok,  filmes felkérések áhított tömkelege,  ahogy elképzeljük, ahogy szeretnénk... Ma-
gánjelenetek között, mögött zene és ének, természetesen a kíséret is saját erőből, a kó-
rusok mellett a gyönyörűségesen daloló  Tarjányi Tamás még Bohéméletet is énekel. Van
egy WC-csésze monológ,  altesti effektusokkal aláfestve, Vári-Kovács Péter remekel, de a
lényeg a közös munka: a teljes csapat közreműködésével játsszák a tulajdonságok árveré-
sét,  ki melyik erényét-hibáját cserélné el egy másikéval... A megvalósítás laza könnyedsé-
gén túl, ezek a jelenetek az önismeret és az önfejlesztés ritka igényét is jelezték. Annak
ellenére,  hogy különösebb összetartó szerkezetről nem beszélhetünk, a kétszer egy óra
végig érdekfeszítő, tanulságos és mulattató volt. Megmutatta, milyen magas szinten birto-
kolják ezek a szépreményű fiatalok a mesterség alapjait,  így vált érthetővé, hogyan tud-
tak annyira ütősek lenni az eddigi produkciókban, amelyek folytatását egyre fokozódó iz-
galommal, heves reménységgel várjuk.

Máté Gábor osztályvezető tanár és ütőképes élcsapata  mesterien kerülte el  egy zenés
vizsga veszélyes buktatóit.  Musical-keresztmetszet,  avagy teljes mű helyett önálló alko-
tást hoztak létre,  kocsmázó társaság mulatsága a keret,  amely a nemrég múlt idő dalai-
nak humoros interpretálására teremt alkalmat . O.Szabó Soma, kitűnő zongorázáson túl,
példás önfegyelemmel rajzolja meg a kiégett bárzenész portréját, a vidám kompánia tag-
jai pedig  egymás kezéből kapják ki a mikrofont,  míg a fülbemászó refréneket kórusban
éneklik. Minden számnak más-más a hangulata,  amelyet ezer ötlettel,  improvizatív gesz-
tussal, féktelen játékkedvvel hitelesít az elsöprő lendülettel játszó együttes. Közvetlen-
ségük annyira lefegyverző, hogy szinte ott bulizunk velük, legszívesebben bele is énekel-
nénk néha.  A tíz játszó személy egytől-egyig  abszolút egyénített,  töretlen folyamatos-
sággal éli szerepét,  alaposan megnehezítve a mindent látni akaró néző helyzetét.  Egy-
végtében mosolygunk, nagyokat nevetünk  Horváth Sándor népies benyögésein, ámulva
bámuljuk a hihetetlenül szuggesztív  Ubrankovics Júliá-t, aki a szikrázó kacérságon kívül
a kiszolgáltatottság gesztusaival is megajándékoz. Felejthetetlen, ahogy Giulietta Masina-
grimasszal,  lefeszített lábfejjel,  egyszerre egyensúlyoz  székén és az elbizonytalanodás
peremén. A csúcsponton a teljes stáb zenekarrá lényegül át: a végig jelesen komédiázó
Ötvös András szájütögetős dobolása, a brummadza-duó Polgár Péter-Tóth Simon Ferenc
basszusa a beton-alap,  Zrínyi-Gál Vince egy egész tuc-tuc ritmusszekciót képez szájjal,
nem is beszélve eszelős madárvijjogásairól,  Kovács Judit és Lass Beáta  mennyei vokálja
felett pedig  Pálmai Anna éneke szárnyal. Ki kell emelni  Magyar Éva koreográfiáját, túl
a táncokon, a gesztus-rendser kialakításában is komoly érdemein vannak.
Olyan kedves, annyira bájos, olyan természetes és üdítő! Annyi mindent nem is láttunk a
bőség ígéretes zavarában: valószínűleg meg kell még nézni néhányszor...

A jövőre végző Ascher-Novák csapat, musical-vizsgáján szinte teljes egészében bemutatta
a West Side Story és a Hair zenei anyagát. Volt ugyan kísérőzenekar, de a szenzációt a sa-
ját erőből kiállított nagyszerű együttes jelentette.  Szakmailag tökéletesen, lebírhatatlan
lendülettel,  perzselő aktivitással teremtették meg énekesi,  színészi produkciójuk beton-
alapját. Polgár Csaba Jet Song-ja magabiztosan ütötte meg az alaphangot, Bánfalvi Eszter
és Szilágyi Kata szikrázott az I like be to is America-ban,  Szabó Tamás tette emlékezetes-
sé az erkély-jelenetet. Vári-Kovács Péter elszánt harciassága a második részben elmélyült
zongorázássá szelídült,  Action-ként és mint gitárvirtuóz  Herczeg Tamás bizonyította sok-
oldalúságát. Mátyássy Bence gitározás mellett a My Conviction-ban brilliáns karakter-figu-
rát rajzolt,  Kiss Diána Magdolna éteri tisztaságú éneklése és Tarjányí Tamás a Manches-
ter Englandben a muzikalitás csúcspontját jelentette. Az egész produkció legnagyobb ér-
téke, hogy egyetlen pillanatig  sem hiányzott a köztes prózai játék, az együttes pazar len-
dülete az eufóriáig fokozta az előadás lehengerlő hatásosságát.
Korcsulá-juk jobb volt,  mint a Pintér Béla Társulaté/!/,  a lehetetlent is kívánó  Zsótér
merész elképzeléseit tökéletesen valósították meg,  operettben taroltak és íme, a musi-
cal műfajában is  magától értetődő természetességgel  zenélnek, játszanak , énekelnek.
Mi jöhet még?!? ...Mohón várjuk a következő vizsgaelőadásokat!

Duhaj öröm, hogy a huszonévesek úgy látszik, értik az abszurdot! Gombrowicz remekébe,
az egyszem  Horváth Klárá-t kivéve, /Szív KamaraSzínház 2005/, eddig mindenkinek beletö-
rött a pszicho-realista bicskája, - lám,  most egy végzős rendező magától értetődő termé-
szetességgel rittyent oda egy pompás kis előadást!  Már a színpadkép üde, a jelenetezés
bravúros: volt egy kétmondatos is..., a fényváltások könnyedén tagolják a cselekményt, a
beállítások, mozgások mindig kifejezőek. Egy gurulós dupla-kanapé van és sok-sok elbűvölő
rendezői lelemény.  A Kaposvárról és helyből verbuvált együttes  jó ritmusban,  egységes
felfogásban interpretálja az átkozottul rafinált darabot,  a jelmez minimális,  a színészi áb-
rázolás azonban egyértelmű karaktereket állít elénk.  Túlzásaival együtt is hiteles  Szvath
Tamás Ignác királya,  sokszínűen izgalmas  Pál Tamás a herceg bonyolult szerepében, ele-
mentárisan hatásos a szuggesztív  Ubrankovics Júlia.  Az este  fénypontja  Végh Zsolt je-
lentéktelenségéből ágáló  Innocent-je,  amely joggal pályázhat a  Best of 2006  ''Legjobb
epizód-szereplő címére!
Vizsgaelőadást vártunk, nagyszerű rendezést láttunk, amellyel az ifjú  Molnár Keresztyén
Gabriella a legnagyobb reményekre jogosító ifjú titanidává lépett elő.

A jövőre végző Ascher-Novák csapat, musical-vizsgáján szinte teljes egészében bemutatta
a  West Side Story és a Hair zenei anyagát.  Volt ugyan kísérőzenekar,  de a szenzációt a
saját erőből kiállított nagyszerű együttes jelentette.  Szakmailag tökéletesen, lebírhatat-
lan lendülettel,  perzselő aktivitással teremtették meg énekesi, színészi produkciójuk be-
tonalapját.  Szabó Tamás hevesen félszeg volt a Balcony-ban,  emlékezetes maradt a Got
Life-ban is,  Vári-Kovács Péter diabolikus energiákat láttatott a  Cool és a  Donna  berob-
bantásával. Áradó muzikalitású, gyönyörű énekléssel szárnyalt a Tonight-ban és az esküvői
képben  Kiss Diána Magdolna /legyen csak Kiss Dia!,  annyira nagy.../ és  Tarjányi Tamás
álomkettőse. Karakter-gyöngyszemként villogott  Mátyássy Bence /My Conviction/, átütő
szuggesztivitás jellemezte  Polgár Csaba  Jet Song-ját és a Hair-t. De legnagyobb erény az
egész vizsgaelőadásnak a kiérlelt összmunka, a szakmai biztonság, a kimunkált tudás, amely
lehetővé tette az egyéniségek erőteljes megjelenését.  Ennek köszönhető,  hogy az első
nyilvános zenés produkció,  a  Pintér Béla  által írt és rendezett  Korcula-vázlat, teljesér-
tékű előadásként aratott megérdemelt nagy sikert.
A kapolcsi Szárítóban megfelelő volt a közeg,  a Szigeten még a beszüremkedő koncertdü-
bögés és az értetlen közönség sem tudta csökkenteni a darab ironikus erejét.  Az alkotó
a Sütemények és az Anyám orra tévelygései után,  visszatalált a  Parasztopera hangvételé-
hez, rendezői elképzeléseit pedig a csapat fényesen valósította meg. Lisztestestű ember-
múmiák kornyadoztak az adriai verőfényben,  lassan derengett fel a cégi és szerelmi viszo-
nyok kusza hálózata.  Jutott itt szereplehetőség  mindenkinek,  a mikroklímában minden-
napjaink ismert figurái tenyésztek.  Friedenthál Zoltán  puha szigora vehemens érzelme-
ket rejtegetett,  Polgár Csaba  mindent megértő  főnökként  bizonyította  átlényegülési
képességét,  Szilágyi Kata vérbő penziósnéje horvátul-magyarul,  énekelve-beszélve, egy-
formán természetes hitelességgel  deklamált.  A pintéri ál-recitativo  groteszkségét legin-
kább  Kiss Diána tudta érzékeltetni, /"Edina..., szerinted...?"/,  enervált titkárnője aztán
a tömegjelenetekben heves énekléssel és energikusan harmonikus mozgással tűnt ki.  De
nyugodtan elmondható ez a teljes együttesről:  a kis és nagy slágerek kórusai, a visszafo-
gott jelenetek hatásásos kontrasztjaiként,  hatásosan illeszkedtek  az előadás  egészébe.
Brillírozott a zenekar, azaz mindenki, hiszen nem volt ember hangszer nélkül,  a dob és a
zongora környékén pedig percenként cserélődtek a játékosok. Eredeti módon ábrázolta
meghatározhatatlan korú gyerkőcét Tarjányi Tamás, gügyeségtől az indián-táncig bontva
ki a fura karaktert, messze elkerülve az kopott sablonokat.
Készül a Korcula Szkéné-s változata,  nyilvánvalóan egészen más dolog születik,  ezért re-
méljük nagyon, hogy néhány előadásban párhuzamosan is látható lesz a kétféle interpre-
táció. Biztos, hogy ez az előadás nem fog szégyent vallani !!!

Végre jól válogattak a felvételiztetők: a jövőre végző prózai és a párhuzamos zenés-színész
osztály, egyaránt rendkívül erős csapat!  A Máté Gábor vezette társaság  dolgozott most 6
iszonyatosan megterhelő, verítékes héten át  Schilling SüSü Árpád-dal, aki állítólag a jövő-
ben sivatagi harcokra specializált amerikai kommandós-egységek kiképzésében is részt vesz
majd.  A RakétaBázis főépületének csupasz labirintusában a közönség engedelmesen tolon-
gott a főinkvizitori útmutatások nyomán, taktikus ökölharcot vívva egy-egy jobb pozícióért,
már ha tudta, melyik is az. Sokszor ugyanis elöl-hátul is zajlott a cselekmény, többen is ját-
szották ugyanazt, ráadásul a szerepek percenként cserélődtek. Zsótéros-Mundruczós beü-
tésekkel, mégis, végre valahára az igazi  Schilling-gel találkoztunk, aki úgy képes megcsava-
varni egy szituációt,  hogy minden ötletesség, eredetiség, trouvaille mellett,  végső fokon
mégis maga a Mű szólal meg, ritkán látott intenzitással. A Hamlet esetében, amelyet alapo-
san szétcsócsáltak már, ez igazán óriási fegyvertény.  Tanulmányt lehetne írni,  míves disz-
szertációt a megjelenítés pazar eszközeiről,  az árnyalt antipoénok rejtett hálózatáról, az
Idő és a Tér frappáns kezeléséről. De hagyjuk a bulvár-kritikusoknak az ínycsiklándó részle-
tek bravúros ismertetését, inkább közöljük azt, ami az ő megnyilvánulásaikból mindig hiány-
zik: a tömör értékitéletet! -- Egyedülálló, kiváló produkció, méltó az általunk csak jóhírből
ismert bécsi elődhöz, előre vetíti a háromszemélyes Krétakör-Hamlet ígéretét, noha a há-
rom előadás bizonyára gyökeresen különböző lesz. A színésztanoncokkal ugyanúgy sikerült
megjeleníteni egy korszerű, jelenlétre, gesztusra, belső munkára építő stílust, mint a nem-
zetközi Phaidra-teammel. Ez egyben a nagyszerű együttes felsőfokú dícséretét is jelenti !!!
Miután mindenki volt minden,  a tökéletesen logikus,  csak az emlékezet számára követhe-
tetlen metamorfózisok taglalása helyett, hadd ejtsünk szót "csak" az  játszó személyekről.
Ubrankovics Júlia a szuggesztív erő, Lass Beáta a rebbenő érzékenység, Pálmai Anna a tö-
mör felkiáltójel!  Ez a triumvirátus is képes lenne egy Hamletre !!!  Kovács Judit Katalin ra-
cionálisan tiszta, Cs. Tóth Simon Ferenc /jaj!/ vitézül kemény, O.Szabó Soma titkos rezdü-
léseket képes sejtetni,  Zrínyi Gál Vince a hősi Hamlet robusztos szelleme.  /Ne haragud-
jon meg senki, ha elvesztünk a pompás elő-, utó- és bece-nevek tudjuk szükséges!, de for-
tályosan bonyolult dzsungelében.../ Egy nevet azonban bízvást megjegyeztünk már a frene-
tikus Baal és a mozgalmas Vőlegény idején: Ötvös András Királytól a Sirásóig remekelt, ne-
ki aztán édesmindegy,  comico-tragico avagy pastorico...,  Opháliája  éppen olyan hiteles,
mint settenkedő intrikusa a majonéz-injekcióval.  De ne felejtsük  Horváth Sándor osrick-i
grimaszát sem...!  Polgár Péter-t a nézők között találtuk, rossz ötlet!... hiányoltuk.  
Csak az a baj..., hogy alig láthatták,  őszi folytatás is lehetetlen,  ha csak a Főiskola felújí-
tása el nem kezdődik váratlanul és a kafkai monstrum helsingőri várrá nemesül...  De azért
bízzunk  Zsámbék buja televényében,  hátha jövőre újra virágozhat itt  az ifjú tálentumok
színes csokora!

Brechtet nem kell aktualizálni,  mondatai dárdaként ütik át a közönyös megszokás páncél-
ját, csak!!!...: értelmesen el kell játszani. Ez az osztály érti, tudja és kihegyezett szuggesz-
tivitással képes megjeleníteni a brechti ihletésű zsótéri víziót. Nem hadgyakorlat van: éles-
lövészet. Összecsap az  Érdek és a  Morál, villogó szemek párbajoznak, poén-petárdák röp-
ködnek, hang-gránát nyitja fülünk, viták torkolattüze vakít: háború ez, a javából. Küzdünk
mi is, izgatott rettegéssel loholunk fel s alá, lépcsőn, korláton, emeleten,  követni próbál-
va a hadszíntér sűrű változásait.  A  Mamák sorát az átütő erejű  K1 Takács Nóra nyitja, őt
követi a líraiságában sugárzóan energikus  Kiss Diána, aki győzi a lehetetlenül nehéz ének-
szólam dessaui kacskaringóit is,  a harmadik pedig az őserejű nyúgalmú  Szilágyi Kata,  aki
Katrin2-ként is nagyszerű a talált csecsemő jelenetében és a híres utolsó,  "dobolós" kép-
ben.  Veszély leselkedik, fel kell verni álmából a Várost, a halott fiútestvérek tünnek fel a
szó szerinti Tetőn,  Verdi Don Carlos-ának szabadságkettősét éneklik bele az éjszakába, a
néma lány zongorán "üti" hozzá az akkordokat...  Elementáris zsótéri csúcspont, Tarjányi
Tamás  korlátlan áradású tenorjához  Mátyássy  Bence korláton egyensúlyozva szekundál-
ja Posa márki szólamát,  Szilágyi Kata hangtalan mosolyában az önfeláldozó hőstett, a pil-
natnyi győzelem kétségbeesett diadala ragyog.  A Szakács szerepében  Polgár Csaba pen-
geéles racionalitása mérkőzik  Vári-Kovács Péter hiszteroid cinizmusával,  ahogy a legrej-
tettebb mondat is lézer-pontossággal izzik az egész együttes kidolgozott összjátékában.
Nagyra tágult a kis Belső Udvar: bárcsak ilyen udvari Színházunk lenne az egyre apróbb-
ra töpörödő Udvari színházak helyett...
Szigorú tárgyilagosság/... Neue Sachlichtkeit.../ és szilaj teátrális dinamika: ezt a zsótéri
stílust eddig csak a KrétaKör Peer Gynt>-je tudta megvalósítani, sziporka remény a jövőt
illetően, hogy ez a nagyszerű osztály most képes volt erre!

A musical vizsgán ismét bizonyított a Csapat.  A West Side Story operai igényű akadályait
felkészülten vette,  az amatőr koreográfia ellenére tanúságot tett profi mozgáskészségé-
ről, a Hair kiséretét adó zenekarban pedig kiváló erőket sorakoztatott fel gitárokon, bil-
lentyűkön, sőt, még egy nyitó fuvolaszólamban is.  A Balcony képben és az I got life elő-
adásában  Szabó Tamás  szikrázó aktivitása lehengerlő lendülettel párosult,  emelkedett
szépségű volt a Tonight,  karakter-remeklésként  Mátyássy Bence  My conviction-ja sze-
rénykedett, míg a Hairben  Polgár Csaba hasított. Vári-Kovács igencsak  Hot volt a Cool-
ban, Donná-jának magasfeszültsége pedig kiverte a biztosítékot.
Hát ha operettben is ennyire jó ez a társulat, a végén még megszeretjük ezeket az álta-
lunk fensőségesen lekezelt műfajokat...

Funk Iván a tavalyi kamara-darab után, most  Brecht hálás szerepekben bővelkedő Kispol-
gári Nász-át hozta a végzősök CsodaCsapat!-ával.  Játékmesteri kiválóságát bizonyítja, hogy
különböző fajsúlyú gárdából  egységesen ütőképes,  bombabiztos kompániát formált.  Bát-
ran aktualizált,  ez az esküvő  akár manapság is történhetett volna a  Hetedik Kerületben.
Gondosan építette fel  a tomboló tivornyába  fulladó cselekményt,  az aprólékos kidolgol-
gozottság azonban soha sem gátolta a tempó vésztjosló, lassúdad fokozását. A hús, a férj,
a bosszú, a kéj, mind megkapta a maga frappáns hangsúlyát, míg végül az elszabadult düh
ült tort a rombolás és a kéj mámorában. A fényváltások nagyszerű ritmusában érett össze
ez a frenetikus szimfónia, hogy végül, silány megváltásként, de mégis vörös-izzásban olvad-
jon egyetlen igenné az emberi nem.
Félelmetesek voltak a tánczok, az ösztönök brutális kavalkádja dübörgött, Benkő Marcell,
aki már az elején feltűnt  erélyes zenei gesztusaival,  elementárisan neoprimitív hangjával
adott infernális alapot a mozgásvirtuózok kápráztató remekléséhez.
Kádas Joczó, Kovács Olga,  Mercs János, Hajdú László /Szabocs/  lubickolt a pompázatos
karakter-szerepekben,  Simkó Katalin nevetés-repertoárjának újabb gyöngyszemeit szór-
ta elénk, decens vihorászástól a részeg hahotáig, bizonyítván, hogy anyai kaczaj-sikolya a
Nagyvárosok Dzsungelében nem egyszeri véletlen telitalálat volt.  Miklós Marcell lehetett
volna szánalmasabb, de energikus hevességét, mozgásának robbanékony dinamikáját így is
csodáltuk. Az esküvői csokor legszebb virága, a komor erő és a gyengéd báj káprázatos ke-
vercse, "...méregből és mézből összveszűrve...": Vass Teréz, a nádszál-menyasszony.  Ezer
ilyen szerepet Neki és száz ilyen rendezőt, hogy megszülethessen az a tenger csoda, ame-
lyet égi tálentuma igér!
Hát ha valamit ősszel azért mégis meg kellene mutatni még egyszer-kétszer... az ez a gyö-
nyörűséges brechtiáda-funkiáda, ez a katartikus komédia !!!  Amíg még van kivel...

A Vőlegény kaotikus első felvonásában az ifjú hölgyek vitték a prímet:  Ubrankovics Júlia
a félmondatos rohangálásban is  árnyalt karaktert formált,  Pálmai Anna  őserejű naivitás-
sal komédiázott, a legszebben felépített alakítást pedig  Lass Beáta  nyújtotta siránkozva
sipákoló,  önsajnálatba gémberedett anyaként /"...narancsom?!?..."/. Aztán jöttek a nagy-
fiúk:  Ötvös Zoltán  és  Polgár Péter összecsapása brilliáns jelenetté kerekedett. Réthly
Attila szereplő-váltásai elég következetlenek voltak,  így nem mindenki tudta legjobb for-
máját kifutni, összeségében azonban az osztály feltűnő erényeket mutatott.

A Karnyóné koncepciótlanságában az egyszem  Dióssy Gábor csillogott a hazatérő Karnyó
parádés epizódjában, A  Mario és a varázsló-ban viszont a rendező  Göttinger Pál bizonyí-
totta rátermettségét.  Hiteles volt a helyszín,  a játék a darabbéli és az igazi közönséggel,
az éneklő katonák,  érzékletesek a tempó és világítás könnyed váltásai, nem az ő hibája a
a nagyformátumú címszereplő hiánya.

Shlick, a maláj, Brecht pozitív Übü-je: indokolatlan jócselekedetei felborítják a hétközna-
pok és a dramaturgia szabályait.  Kiismerhetetlen, konok és következetlen.  Ilyen nincs is!
Talán olyan, mint az ifjú lázadó, a veszettül pipázó Bertolt? Talán olyan szikáran logikus az
abszurditásban, mint Zsótér Sándor, aki legjobb napjait idézően varázsolt mágikus teret a
Padlás szűkösségéből. Ambrus Mária /mindig Ő, megint Ő és újra máshogy!!!/ pottyantós
budijaiból komor figurák másznak elő, akik aztán szorgosan használják az ülőkéket, méltó
közeget biztosítva a hebehurgya cselekménynek. Érteni nem lehet, de nem is kell: a mar-
káns tempó egy pillanatnyi gondolkodási időt sem enged, feltartóztathatatlan monotóniá-
val menetel a végzet.  A strici, a Féreg, az alvilági alakok zaftos ziccerekre csábítanak, de
Zsótér  műhelyében  a korszerű színjátszás rideg geometriáját sugározzák.  Mózes Balázs,
Féreg-ként,  egyetlen, /önmagát!/ arculcsapó üvöltésbe csúcsosítja lenyűgöző habkatyo-
lását,  az örök anya elnyűtt szerepének   Simkó Katalin obligát mosolya és kétségbeesett
hisztériája ad váratlan kontúrokat.  A produkció gyémánttengelye,  az archimédeszi pont,
amelyre az egész konstrukció épül,  a hihetetlen szuggesztívitású  Krisztik Csaba.  Bámul-
tuk mozgás-virtuózként,  finomságát csodáltuk  a  Poppea dajka-szerepében,  a valaha lá-
tott félszáz Hamlet közül, bizony az övé volt a legszebb halál.  Most rezzenéstelen arccal,  
merev bádogszemekkel, nullára redukált mozgással teremt leírhatatlan feszültséget. Majd-
nem géphangon beszél,  mégis érzékeltetni képes a legapróbb hangsúlyt is,  érthetetlen,
mint a kvantummechanika, de lézersugárként metszi ki a belső végtelen koordinátáit. Ta-
lán a negyedik dimenzióból tévedt közénk,  talán ismeretlen szférák égi küldötte Ő... De-
rékszögű mozgás-rítusok ellenpontjaként, a szereplők néma vonulásában, egyetlen, néma-
ságában eleven,  mozdúlatlanságba nyűgözött,  vakító felkiáltójel !  Jéghideg fehérizzás, a
Titánium hőfokán.

Vártunk egy bohókás geg-parádét, börleszk diák-csínyt, kedves ügyességet: - láttunk egy
keményen összefogott,  szikáran szerkesztett,  kiválóan színre hozott drámát! A film dialó-
gusai és geometrikus dramaturgiája ugyan jó alapot nyújtott,  de a megvalósítás és így az
élmény messze túlszárnyalta azt. Ki mit tett ebben a nagyszerű kollektív munkában,  nem
tudhatjuk, de a szálak, /betűrendben/, az  Andrássy Máté-Krisztik Csaba-Miklós Marcell
tiumvirátushoz vezetnek.  Pontosan fogalmazott karakterek,  világos szituációk, pengeéles
szópárbajok, visszafogott komikum.  Az egyre ziláltabb történések aztán lassan lehervaszt-
ják mosolyunkat, a komor katarzis dermesztő magasságába emelve  a hétköznapi abszurdi-
tást. A minimál-díszlet, a takarékos zenei keret, a helyesen tagolt tempó: mind az alkotók
rátermettségét dicséri. Bizonyára többen közülük sikerrel próbálkoznak majd rendezéssel
is a jövőben!  Egységes, hatásos produkció született, amely felért egy, mit egy!!!: két-há-
rom vizsgaelőadással...                                                                            2006 május

Arisztofanesz csak ötletgazda lehetett  Hamvai Kornél és a tüneményes  Nádasdy Ádám
mellett, ez a szuperpáros virtuóz zsenialitással turbózta fel az első nőbarát komédiát, saj-
nos!!!, követhetetlen és megjegyezhetetlen ötlet- és szójáték-zuhataggal kábítva el még
musical-úúúútáló Jómagunkat is.
A Jordán-Lukáts osztály, amely a tavaszi  Krakatuk, a dió-val robbantott a zenés-táncos
műfajban,  ezzel a munkával tovább fokozta sikerét,  bravúros összmunkával,  nagyszerű
mozgás- és ének-produkcióval jelenítve meg fergeteges darabot.  Ahogy a mostani fősze-
replő szinte bujkált az eddigi vizsga-előadásokban,  úgy húzódnak a háttérbe most a már
megcsodált nagy tehetségek,  példás fegyelemmel téve eleget a kiváló csapatszellem kö-
vetelményeinek.  Jordán Tamás  rendezése és pedagógiai munkája messze ráduplázott a
hajdani  Merlin-belire,  új színekkel,  váratlan meglepetésekkel gazdagítva azt,  letaglózó
iramban vezényelve a félelmetesen jó gárdát. Horgas Ádám a dinamikus koreográfián túl,
ülve nehezen hallgatható,  mégis racionális,  túlzott elektronika és effektus-dömping nél-
küli,  módfelett hatásos zenével örvendeztett meg.  Külön kell megemlíteni,  hogy immár
sokadszor!, a hang-osztály egészen kiváló teljesítménnyel tűnt ki,  jócskán meghaladva a
szokásos kőszínházi rutint. Hasznos és mutatós volt  Cziegler Balázs  játéktere, kifejezet-
ten ötletes, minden figurát egyénítve jellemző ruhákat,/aH! Dorííína!..., harci- és munka-
öltözékeket tervezett  Bujdosó Nóra.
A címszerepben  Martinovics Dorina, aki eddig inkább harmonikus szépségével tűnt fel,
az erős felütésű kezdés után, amelyben azonnal meggyőzött szuggesztív jelenlétével, vé-
gig bírta sokszínű szerepét, egyre erőteljesebben mutatva meg Lüzisztraté okosságán tú-
li, eredendő vezetési képességeit. Méltósággal viselte bűbájos jelmezét, hajlékony moz-
gásával,  szép dikcióval,  hiteles játékkal  az erotikus káprázaton,  esztétikai csodálaton
túlmutató, egyértelmű szakmai sikert aratott. Csak felsőfokú jelzőkkel illethetjük az asz-
szonyok és a vének ezerarcú karát, /utóbbiak  Miklós Marcell  vezérletével maradandó
férfiasságú, fergeteges Zorba tánc-paródiát döngöltek/, de muszáj külön megemlítenünk 
Kovács Lehel sistergő rovarászának robbanékony komikumát, amelyhez képest egy kabó-
ca násztánca legfeljebb tücsök-cirpelés.
Nebulóknak: kötelező tananyag,  felsősöknek: anti-macsó felvilágosítás, mindenkinek: a
lehető legmulatságosabb, legüdítőbb zenés komédia-bravúr!

Rettenetes darab ez a Baal,  Örkény Óriáscsecsemője sokkal jobb, mégis ezt nyúzzuk foly-
vást! Zabolátlan  kamasz-Übü, előnye csupán az,  hogy ezerféle értelmezésre ad lehetősé-
get. Dömötör András, IV.éves egyetemi hallgató megadta a módját, olyan előadást rittyen-
tett a Várkonyi-terem 20 négyzetméterére,  hogy a  zord Hétfejű Sárkány  is elámult, tát-
va maradt mind a hét szája, leesett mind a hét álla !!!  A szakmai, a nézői, a kritikai... még
a Dada-rajongó is.  Az ifjú rendező-titán olvasata egységes, minden  összefüggésében pon-
tos, az utolsó jelzőig kidolgozott, legapróbb hangsúlyában is hiteles.  Szerencsére nem kí-
mélte Bertoltot, húzott-zúzott, irtott-vágott, miközben gyönyörű idézeteket csempészett
be a legendás szerzőtől. Torokhang,  kuplé,  blues és rappelés,  sikoly, suttogás, ének és
szteppelés: változatos módokon szólt a szöveg,  keményen összefogott, lendületes tempó-
ban. A mulatóbeli csúcspont után volt mersze egy hosszú, csöndes, elmélkedő képet koc-
káztatni, térkezelése, a vizuális megjelenítés pedig egyenesen döbbenetes! Még az annyi-
szor öncélú videozás is bejött,  nem beszélve arról, hogy először láthattunk tátogva ének-
lő!!! pöcsöt,íííigen: PÖCSÖT... és ez egyáltalán nem bizonyult polgárpukkasztásnak, extre-
mitásában volt zseniális! Ahogy a megerőszakolási jelenet is frivol humorba fordult és elma-
radtak a ma már annyira lejárt homoerotikus erőlködések.  A vetítővásznak sírfedéllé avan-
zsáltak a végén,  hősünk hajtincsei árválkodtak az összezáruló lapok között,  kopott fűcso-
móként ennyi maradt utána, ez az előadás azonban atomcsapásként marad emlékezetes!
Dömötör András színészválogatásban is jelekedett: a címszerepben  Ötvös András a világra
csodálkozó gyermek naív bájával fogalmazta meg abszurd tetteit, habókos filozófiáját. Még
szeretni is lehetett, elsőnek a Baal-t próbálgatók között,  mert gusztustalanságaiban is ma-
gától értetődően hiteles tudott lenni. Sodró lendülete, duzzadó színészi energiája szilajon
röpítette a katartikus záró-képig. Ubrankovics Júlia és  Pálmai Anna először kismamai has-
tánccal bűvölt el,  majd több figurában is megmutatta sokat ígérő tehetségét. Júlia pikán-
san fanyar,  kacérságában is  dermesztő mélységeket sejtető szépségként,  Anna  egy drá-
mai hősnő konok keménységével. De  Pálmai Anna könnyedén váltott hangsúlyt a kacagta-
tó farba-próbálkozás börleszkjében és találó volt a butácska dalocska csacskaságával is.
Hat éve debütált Süsü  egy felvonásnyi Csehov-val itt,  majd robbant Baal-ja a zsámbéki ro-
mokon... Most  Dömötör András-tól várhatjuk a cunamit.

Hihetetlenül tömény,  óriási állóképességet,  koncentrációt és alapos mozgás-tanulmámyo-
kat igénylő vizsgaelőadást láthattunk a jövőre végző színész/!/-osztálytól.  Ladányi Andrea
sokszínű koreográfiája sem mindennapi,  de elsőnek mégis pedagógiai csúcsteljesítményét
emelnénk ki. Ilyen színvonalú produkciót soha nem láttunk színész-osztálytól, ami a képzés
módjának ígéretes változásait jelzi.  Ladányi képes volt növendékeibe szuggerálni azt a kér-
lelhetetlen maximalizmust, amit magával szemben mindig is támasztott és a csapat rendíthe-
tetlenül követte  az embert próbáló úton.  Fantasztikus közös teljesítményük  elementáris
erővel hatott a  44 feet-ben,  de akadt meglepetés az inkább  kis-együttesekre komponált
második  részben is.  Ebben  az erős közegben is  kitűnt  a pascali  "gondolkodó nádszál"-t
bűbájosan megtestesítő  Vass Teréz,  aki attraktív lényét túl a drámai,  komikai és alterna-
tív adottságokon, a virtuóz akrobatikában is csillogtatta.  Krisztik Csaba félelmetes mozgás-
készsége  thai-boxtól a kontaktig döntögette a stílus-korlátokat,  bravúros produkcióját a
az elmélyült átélés belső izzása hitelesíti.
Sokat várhatunk még ettől az osztálytól, de jó, hogy az igazi vizsgák csak most jönnek még!

Az Euripidesz-drámákban és a sziporkázó Krakatuk,a dió-ban fényesen bemutatkozó, jövő-
re végző  Jordán Tamás-Lukáts Andor-osztály ismét bizonyította ritka rátermettségét.
Kiderül  Lukáts Andor-ról, hogy Katonás rendezései azért nem sikeresek, mert látásmódja
sokkal korszerübb az ott dívó stílusnál, a nagy pályatársak pedig elbátortalanítják. Pedagó-
gus-rendezőként viszont tökéletesen megvalósítja merész elképzeléseit, ahogy azt a tava-
lyi évad görög drámáiban is elképedve láthattuk.  Hamlet-je ötletesen értelmezett,  a le-
tőségekhez példásan igazodó, a tömegjelenetekben félelmetesen brilliáns munka.
A Nagy Ő távollétében a hölgyek közül csak  Sipos Évá-t emelhetjük ki, annál délcegebb a
férfitábor: mindenki hozzá tudott tenni egy-egy jellegzetes vonást a királyfi portréjához.
Barnák László tétova kamaszként,  /remek volt papként, Claudius-ként is!/,  Tompa Ádám
mint szenvedélyes nyomozó remekelt,  Mészáros Tibor  intellektuális kérdezőbiztosból vál-
tott számonkérőkérő őrületbe. Lezser Rozenkrantz és térdlábú sírásó után  Krisztik Csaba
Hamletként a szerep soha nem látott dimenzióit tárta fel. "Udvarfi, hős szeme,kardja, nyel-
ve..." volt, káprázatosan vívó lovagias ellenfél,  majd végzetét felismerő bosszúálló. Utolsó,
józanul hiú kívánsága,  hogy tudja meg a világ,  mi is történt és ki is volt ő,  ellenpontként
még inkább a legmagasabb szintü katarzis csúcsára emelte haldoklási jelenetét.
De a kiemelések jelentősége eltörpül az összmunka pazar elevensége mellett,  a két óra
alatt egyetlen pillanatra sem csökkent a lehengerlő intenzitás,  a villanásnyi jelenetváltá-
sok csak még érzékletesebbé tették a tempó hevességét.
Nagy év áll elöttünk az Ódry Színpadon:  ez az osztály vagy ötször vizsgázik még, prózában,
operában /!/, Victor Hugo-t Brecht-tel, Szép Ernő-t Monteverdi-vel váltogatva...

Szép Ernő jelenete maga a gyengéd idill, a hétköznapok verőfényes költőisége. Középko-
rú "kis"-emberkék kis életének nagy-nagy fordulatát élhetjük meg,  mintha csak szomszé-
dainkat látnánk, /vagy netán magunkat?/. Huszonévesek adják elő a tündéri mesét, de ez
egy pillanatra sem tűnik fel,  hitelesen, szakmailag perfekt módon, természetes átéléssel,
gyönyörűségesen játsszák.  Mercs János gondosan kimunkált figurája alapozza meg a cse-
lekményt,  Alajosának korrekt erőterében sugárzik fel a kávéházi Fanny csodálatos jelen-
sége. Vass Teréz már az első Euripideszben feltűnt attraktív dámaként, majd mint Elektra
szögezett a székhez, a 44 feet-ben ámulatba ejtett penge akrobatikájával, most pedig tel-
jas színészi pompájában mutatkozott meg. Úgy viseli hajékét, mintha egy  Rippl-Rónai kép-
ből lépne elénk,  hattyúnyakának íve gőgösen távolságtartó, annál élesebb aztán a lopva
felizzó hetyke mosoly a ravaszul "lehúzhatatlan" gyűrű jelenetében.  Orgánuma titokzato-
san muzsikál, frázisai merészen ívelnek,  szemvillanásai oldalnyi monológok helyett beszél-
nek. Elszorul a szívünk: régen láttunk ilyen tüneményt a főiskolán és csak az a kérdés mo-
toszkál bennünk, hogy hol fog játszani jövőre?  Van-e olyan közeg, amely teret tud adni a
ritka tehetségnek ?!?... Na de addig még sokat gyönyörködünk benne, itt...
Funk Iván rendezése azt bizonyította, mennyi minden sűríthető egy rövid jelenetben, ha
árnyaltan kibontjuk a legapróbb momentumot is,  ha kidolgozzuk a színpadi megjelenítés
hatásos nüanszait. Összefogott, hatásos előadást produkált, bizakodva várhatunk tőle egy
háromfelvonásosat is.

MINDENNAPI KENYERÜNK                    Bagó Bertalan