Legjobb  társulat:   CSAK  EGY  SZÖG     /Mohácsi János/     Kaposvári  Csiky G. Színház

Legjobb rendező:   ZSÓTÉR SÁNDOR      Kaukázusi krétakör         A törpe        Phaedra
                                                                        Carol Ann Dufy:   A világ feleségei

Legjobb előadás:    KRÉTAKÖR    Hideg gyermek     Nézőművészeti  Főiskola    SIRÁJ

Legjobb alternatív előadás:         BOLONDOK  ISKOLÁJA                R.:  Balázs  Zoltán       

Legjobb stúdiószínházi előadás:   GYÉVUSKA                                Pintér  Béla  Társulat

Legjobb  operaelőadás:              AZ ÓRIÁSCSECSEMŐ                    R.:  Kovalik  Balázs

Legjobb határontúli előadás:      ANTIGONÉ                                  R.:  Bocsárdi  László

Legjobb zenés előadás:              VARRJAK VAGY NE VARRJAK ?     R.:  Rába  Roland

Legjobb határontúli társulat:      BEREGSZÁSZI   ILLYÉS  GYULA   SZÍNHÁZ
                                              A szarvassá  változott  fiú            R.:  Vidnyánszky  A.

Legjobb  gyermekelőadás:          RÓZSA  és  IBOLYA      Studió K    R.: Fodor  Tamás       

Legjobb mozgásszínház:             VÉRED  ÍZE       Katona    Kamra     R.:  Uray  Péter  

Legjobb szabadtéri előadás:       PULCINELLA     Zsámbéki  Nyár     R.:  Simon  Balázs

Legjobb új magyar darab:          FILLÓ  VERA:    Egy  szobalány  Londonban 
                                                                   R.:  Jámbor  József   Zsámbéki  Nyár

Legjobb  férfiszínész:                TRILL  ZSOLT   A szarvassá változott fiú, Roberto  Zucco

Legjobb színésznő:                   BÖRCSÖK  ENIKŐ    Kaukázusi krétakör, A világ feleségei

Legjobb egyéni produkció:        BÁN  JÁNOS         Tar Sándor:  Túlélési  gyakorlatok

Legjobb versmondó:                 TÓTH  ANITA        Lesz  vigasz              Katona  Sufni

Legjobb ezerarcú színész:          HARKÁNYI  ENDRE                Kaukázusi  krétakör

Legjobb énekes alakítás:            BOTOS  ÉVA                        Varrjak vagy ne varrjak ?

Legjobb mellékszereplő:            GERLE  ANDREA    Oidipusz   Nyíregyházi M.Zs. Színház

Legígéretesebb pályakezdő:       KURUCZ  PÁL    rendező       Simon  élete        Merlin

Legemlékezetesebb előadás:     A  Krétakör  LEONCE és LÉNÁ-ja a monostorapáti 
                                hegyi forrás  tisztásán,  viharos éjszakában, fáklyafénynél...

Legvidámabb szomorú búcsúzás: A  Hazám,Hazám  utolsó  előadása a monostorapáti
                                                           cirkusz-sátorban...

Legjobb  zene:                         DARVAS BENCE                  Gyévuska 
 
Legjobb hangeffektus:              RAJKAI  ZOLTÁN                  Véred  íze

Legjobb díszlet:                       AMBRUS  MÁRIA                  A  törpe 

                    V E N D É G J Á T É K O K 

Legjobb előadás:              MALYSH         Oskaras  Korsunovas  Színhz     / Vilnius/   
                                      irta és rendezte:  Marius  Ivaskevicius

Legjobb rendezés:            EIMUNTAS  NEKROSIUS        Meno  Fortas       Évszakok

Legjobb mozgásszínház:     TEATR  PIESN  KOZIA     Krónikák        R.: Grezgorz  Bral

Legjobb  monodráma:       JEVGENYIJ  GRISKOVEC /RU/          Hogyan ettem kutyát?

Legeredetibb produkció:   CIRKUS CIRKÖR  /SW/

Legnagyobb meglepetés:   MOSZKVAI  VIZICIRKUSZ

                  A   LEGJOBB  DOLOG  A  VILÁGON:        ENNYI  JÓT  LEÍRNI  !!!

Társulatépítő rendezői ujjgyakorlat, mert kit érdekelne  Mauriac szenvelgős sztorija, ha
nem egy ennyire alkotóképes, kreatív egyéniség kezébe kerülne.  Baráthy  György gon-
dos elemzéssel rajzolja meg a figurákat,  mozgáselemekkel választja el az egyes jelenete-
ket és mindvégig nagyszerűen kézben tartja a változatos tempóval felépített előadást. A
társulat összefogott  biztonsággal,  kiválóan oldja meg  a gyors lüktetéssel változó képek
nehéz feladatát.  Minimál díszlet, minimál kellék, maximális élmény !  Sáfár  Kovács Zsolt
és Tabi  Orsolya ostorozós-sírós  kettőse az igazi katharzis csúcsaira röpített, a  Nő ala-
kítója a későbbiekben is annyira hiteles volt, azt hittük néha, nem is játszik, hanem ön-
magában is ilyen... Páratlan színészi tálentumát mutatta meg  Takács Panka,  ismét bizo-
nyított a  Nórában már feltűnt  Hetényi  Zoltán. Hernádi  Szabolcs imponáló természe-
tességgel formálta meg a kamaszfiú alakját.
Baráthy  György  és az   ar-te'ri-a /ezt azért lehetne egyszerűbben.../ széles alapokon
nyugszik, most is újat, kitűnőt produkált, sokat várunk tőle és most már végleg Szívünk
Kamaráiba zártuk.

Mert hosszú az út a Köröndtől, írjuk le a pontos címet: Szív-u.71./Podmaniczky-sarok/

VIDNYÁNSZKY ATTILA és a BEREGSZÁSZI SZÍNHÁZ végre újra Budapesten!!! A Nyári Hadjárat végetért: a Monostori Erőd méteres falai beleremegtek a tavaly Zsámbékon bemutatott KIOLDÁS /Verebes Ernő/ atomrobbanásaiba, a zsámbéki hegytető rakétakilövő-állomásáról fejvesztve menekültek a szovjet katona-kísértetek a HÁROM NŐVÉR költői látomása elől, a Gyulai Vár pedig a Titkok Kapujává változott az SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ nyomán. Minden erőd és minden néző megadta magát, győzött az igaz színház, a jövő magyar színháza!!! -------- melynek utóbbi előadását láthatjuk most majd a Tháliá-ban, nov.21-én. Zenei építkezésű oratórium Juhász Ferenc költeményéből, de igazi szerepek, változatos szituációk vizuálisan, mozgással, szuggesztív képekben megjelenítve. A legkisebb karakter is imponálóan kidolgozott és hatásos , Törőcsik Mari Anyá-ja és különösen Trill Zsolt Fiú-ja pedig megkoronázza ezt a zseniális előadást. Csak vájtszemüeknek! ----- És nincs osztályzat, ahhoz szűk a mi skálánk.

Reméljük, a Tháliában nem ez volt az egyetlen előadás. Egyszer biztosan nem elég. Beregszász pedig egyre messzebb van. Moszkva is, Párizs is, mert ott: fogják játszani !

Vidnyánszky  Attila legújabb vendégrendezése nehéz terhek alatt rogyadozik. Maga a darab nem elég jó, nem ad választ arra, miért is gyilkol ez a szerencsétlen Zucco, laza epizódokban csupán elmeséli történetét. A másik ballaszt a társulat gyenge játéka,kivételt képez  Varga József, de hát ő /is/ beregszászi, csakúgy, mint a címszereplő, a zseniális  Trill  Zsolt, aki miatt mindenképpen muszáj megnézni ezt az előadást. A rendezés ötletekben és vizuális megjelenítésben most is hihetetlenül gazdag, árnyalt és kidolgozott. A brutális vaku-villanások és a sokkírozó zene pótolja az említett okokból hiányzó feszültséget.

A színészekre vonatkozó éles kritikánkat nagymértékben enyhíti egy szívmelengető kivétel. Botos  Éva az első pillanattól tragikus mélységeket sejtet a nővér szerepében, a vége felé pedig káprázatos monológban bizonyítja, hogy a Varrjak, vagy ne varrjak című, méltatlanul kevéssé ismert darabban nem véletlenül játszott és énekelt káprázatosan. Ha egyáltalán éneklésnek nevezhető az a kivételes virtuozitás, ahogy szavanként, szótagonként vált stílust, hangszínt, artikulációt, ezer titkot rejtve a legszimplább dallamba és szövegbe, mennyei magasságokba röpítve azt. Mindezt most tetézte az egész színpadot bejátszó csodálatos mozgás, na meg ama vörös esernyő, amelyet lényének katarktikus ellenpontjává bűvölt.

Úgy hisszük, igen sokszor fogunk bekukkantani kilenc óra után, hogy újra és újra lássuk  BOTOS  ÉVA  szólóját.            VISSZA !  VISSZA !!!

Baráthy  György  az ibseni cselekményt leleményesen  egy színházi páholyba helyezte és
mindvégig  következetesen, kiváló dramaturgiai érzékkel alkotta ujjá. A térbeli-időbeli sű-
rítés és a hangversenykulissza zenei hátterének kidolgozottsága,  az előadás ritmusa igen
figyelemreméltó rendezői képességeket sejtet. A színészek lehetőségeik szintjén mindent
megtettek, kitűnt  Hetényi  Zoltán  visszafogott  Krogstad-ja, dr. Rank  szerepében pedig a rendkívül  izgalmas  színészi karakterű   Sáfár  Kovács  Zsolt-ot  ismerhettük meg, aki hi-
tempóérzékével, szuggesztív alakításával a produkció motorjává vált.
Érdeklődéssel várjuk   Baráthy  György rendező következő munkáját, de addig is, nézzük
meg ezt az invenciózus  Nórá-t.                                

Az immár 25 éves Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozó most négy avantgard társulatot látott vendégül Lengyelországból. ahol a XX.század kezdetétől folyamatosan virágzott a progresszív, a kísérleti színház minden válfaja.             
Az első három egyenesen siralmas volt, csak annak örültünk, hogy nálunk ígéretes jelei van annak, hogy a korszerű színházi gondolkodás végre polgárjogot nyert, néha még kőszínházakban is. Elég csak annyit mondani: Schilling, Zsótér, Vidnyánszky ! De a gyenge kezdés után ,ami nyilván válogatási hibából fakad, az utolsó előadás visszamenőleg igezolta a Találkozó létjogosultságát. A Teatr Piesn Kozla Wroclaw-ból félelmetesen nagy volt !!! Majdnem Grotowski /!!!/ szintjén, mindenesetre hasonló intenzitással, tehetséggel és eredetiséggel,  Grezgorz  Bral a görög-albán határvidéken fellelt polifonikus siratókra építve, tragikus mélységű, katarktikus művet hozott létre. Kántáló lányhangok egy hordozható láda-harmónium monoton hangzatai fölött, rusztikus torokhangok, káprázatos melizmák, dübörgő tonika-basszusok. Aztán beindul a mozgás: lenyűgöző kombinációk testtel,tánccal, tűzzel és mindez alig követhető szituációkon keresztül, végig fokozva, 70 percen át. Csak hat éve alakultak, reméljük még sokáig lesznek és még sokszor láthatjuk őket.

Örömmel közöljük, hogy az általunk ajánlott előadások közül az utóbbi időkben több is igen jelentős szakmai elismerésben részesült.

A belgrádi BITEF-en, amely a legrangosabb európai színház-fesztivál, amelyen eddig csak a STUDIÓ K /1978/ és a kaposvári MARAT/SADE /1982/ kapott díjat, a KRÉTAKÖR   WOYZECK-je most különdíjat nyert !!!

Véget ért a STÚDIÓSZÍNHÁZI MŰHELYEK FESZTIVÁL-ja . A FŐv.Önkormányzat Nagydíját  VIDNYÁNSZKY  ATTILA   beregszászi társulata kapta, a Szarvassá változott fiú című előadásért. A Fiú alakításáért színészi díjat nyert TRILL ZSOLT !    Az  NKM   díját megosztva kapta a Sepsiszentgyörgyi Színház BOCSÁRDI LÁSZLÓ által rendezett Antigoné-ja és GODA GÁBOR az Osiris  Tudósítások-ért.

FORGÁCH ANDRÁS a STUDIÓ K  GÖRÉNY DALA c. darabjának írói, KISS ERZSI az OSIRIS TUDÓSÍTÁSOK-ban nyújtott zenei, színészi munkásságáért,  DARVAS BENCE pedig a PARASZTOPERA  zenéjéért részesült elismerésben.

A  8. SOROS  STÚDIÓSZÍNHÁZI  NAPOK   nagydíját   PINTÉR  BÉLA  PARASZTOPERÁ-ja
nyerte el. Ez volt a legutolsó, --- most már a hazai színházkedvelő mecénásokon a "Sor"...

Elterjedt kritikusi közhely,hogy Egressy nem jó darabokat ír. "Tíz szerep keres egy szerzőt"- olvashattuk a Portugál-ról szóló lekicsinylő vállveregetést. Azóta, vagy négy éve, egyöntetű szakmai és közönségsiker, szerteszét játsszák az országban, hasonlóan a Sóska,sültkrumpli-hoz, melyet szintén rosszízű előfanyalgás fogadott. Hát a 4X100 újra egy épkézláb, sikeresen felépített, jól játszható szöveg, találó figurákkal, izgalmas környezetben, szögezzük le, a szerző igencsak jó dolgokat ír !  Rendeznie persze nem okvetlenül kellene...Ez az előadás a kiváló színészek segítségével jött össze, az egyetlen férfi szereplő téves kiválasztásán azonban ők se segíthettek. /Vagy 20 évvel fiatalabb kellett volna. Kiss Eszter, Pelsőczy Réka  bravúrosan jó, a számunkra eddig sajnálatosan ismeretlen Kató Emőke  pedig meglepően érett és dinamikus alakítást nyújtott.
Humor, ötletesség, lendület és négy fürgelábú lány a salakon, nagyon ajánlható ! 

A hazai előadások közül messze kiemelkedett a  Pintér  Béla  társulat  Gyévuská-ja, szolid estét jelentett a Merlin-beli  Egressy  Zoltán: 4X100, mindkettőt azonnal ajánlottuk.

Sajnos, nem tehetjük ezt meg a  Cirkus  Cirkör  esetében, múló mámor volt, felejthetetlen élmény, de talán éveket is kell várnunk következő vendégjátékukig. És ez még nem is a nagy csapat volt: az ifjú utánpótlás bizonyította, hogy tehetségek mindenütt és mindig vannak, csak pedagógiai szándék és tudás kell képességeik kibontakoztatásához.
Ezek a fiúk-lányok már mindent tudnak a szakmáról, legyen az akrobatika, kortárs tánc, színészi mesterség /!!!/, hangszertudás vagy pantomim. MInden szereplő egy figurává lényegül át, amit töretlenül játszik végig az egész este folyamán, a háttérben statisztálva, a zenekarban zenélve, az intermezzókat adva és természetesen a saját főprodukciójában is. A kötéltáncos harmonikázik, a zsonglőrök izompacsirták,/hiszen énekelnek is/, két dundi lányról meg csak a legvégén derül ki, hogy trapézon ők ketten a levegő királynői !

Több helyszínen vagy harminc előadás, a megszokott egyenetlen színvonal, mi is maradt meg bennünk? A félelmetesen szuggesztív és egyszerűen zseniális  Molnár  Piroska, néhány szép mozzanat  Telihay  Péter  Oresteiá-jából a nagyszerű  Horváth  Lajos  Ottó-val, --- egy elhibázott választás, a kaposvári Noszthy fiú: kár volt ennyi tehetséget, ilyen igényességgel erre a darabra pazarolni...és láttuk a hírhedt Vízkereszt-et Nyíregyházá-ról, inkább nem kellett volna. 
Pedig a legfogósabb előadás is nyíregyházi  volt, a   Három madár  Forgács  Péter rendezé-
sében. Jámbor József  Levélbombá-ja  Debrecenből pedig fantasztikusan nagyot robbant !

Hivatáskeresők, pályaválasztók, munkanélküliek !    Akartok-é különleges elfoglaltságot, furcsa, de jövedelmező munkát, bizonytalan, de érdekes állást ?   Például:  "gondolat-befejező"  vagy   "érzelmi kaszkadőr ?!?  Igen ? Akkor nézzétek meg  az igen szellemes  Carole Fréchette darabját   Kurucz  Pál  nagyszerű rendezésében ! A negatív és a pozitív hős szerepében Tóth  Attila  és  Baksa  Imre  megmutatja, mi a teendő és hogy milyen a csak színészi kifejezőkészségre építő kitűnő játék !

Grotowski osztott nézőterű kifutóján a nagy elődhöz méltó előadás !   Verebes Ernő klasszikusokat idéző, a cselekményt aláhúzó vagy éppen ellenpontozó zenéjére egy végsőkig kimunkált, minden mozzanatában autentikus és átgondolt játék nyűgöz le. Bocsárdi László-t drámaértelmezése, elképzeléseinek szuggesztív megvalósítása a magyarnyelvű színjátszás legjobbjai közé emeli. Bíró József  Kreonját, Haimon  alakítóját, de az egész társulatot jó lenne még Budapesten látni és nem egyszer !

Mintha a Kerekasztal lovagjai öltöztek volna sárgacsuklyás, szerzetesi ruhába és zsolozsmáznának ékes latin nyelven, üvegkelyheik szélén köröző ujjaikkal varázsolva elő a szférák zenéjét... Aztán megilletődve hallgatják tanítómesterük, a csodálatos  Molnár  Erika  korholó intelmeit, mígnem szétnyílik az asztal és végre magyarul szólal meg Florial, minden bolondok atyamestere. Látomás, misztikum, költőiség égi kevercse az egész, "méregből és mézből összveszűrve", Balázs  Zoltán  hihetetlenül egyéni rendezésében. Gelderodhe darabja sejtelmes őrület, de az előadás magasan maghaladja, szürnaturális síkra transzponálva azt.
Oláh Zoltán, a virtuóz roma kannadobos fogja össze a kavargó tömegmozgásokat,elképesztő
beleérzéssel kommentálva és ellenpontozva a látványt. A szereplők: ismert színészek, fan- tasztikus civilek és az alternatív színjátszás figurái, egytől-egyig tökéletesen alárendelik magukat az együttes munkának és elementáris lendülettel valósítják meg az alkotó-rendező merész elképzeléseit.
Egyedülálló élmény, egy nagy tehetség: Balázs  Zoltán immár második kiemelkedő munkája, a  Maladype  csoport fantasztikus teljesítménye.                                                  2OO3

Nem a rendezői tálentum hibádzik nálunk, hanem az általános színházkultúra és bizony a társulatok gyengécskék. Zsótérnak néha sikerül, ő az örökös vendég, a bolygó hontalan, de itt van például  Sopsits  Árpád, aki a Budapesti Kamarában a   Bűn és bűnhődés  a  rács
mögött után az  Őrült  naplójá-val is bizonyított, most az Új  Színház-ban mégsem jött ösz-
sze neki. Nagyszerű érzékkel választotta ki   Sam  Shepard:  Hazug  képzelet-ét, egyszerű,
jól működő játékteret alkotott, átgondoltan elemezte a figurákat, tökéletesen építette
fel az előadás ritmusát: megfelelő színészgárda hiányában mégsem sikerült.
Mert a Hétből csak három a  Mesterlövész: a fojtott energiájú  Huszár  Zsolt,  Nagy  Mari,
mint bűbájos butaság és a grandiózusan markáns   Király  Levente.  A hitelesség libikókája
fel s alá billeg, attól függően, éppen kik vannak a színen,  Györgyi  Anna legfeljebb az  ingadozó balanszot jelenti. Fájdalmas konstatálni a rendezői elképzelés félsikerét,  nagyon
nagy előadás lehetett volna. /de  hol ?.../                                               Nézhető  7-es.

Még rosszabbul járt az örjítően tehetséges, igen fiatal színészrendező  Balázs Zoltán, aki
saját   Maladype társulatával már kétszer aratott /Jaques,  Bolondok iskolája/. A  Bárká-
ban elgondolásait senki sem tudta megvalósítani, oratórikus vízíói, gyönyörű képei meg-
bicsaklottak. Istent csak isteni tud játszani !  Kronos fenséges alakja  Csomós  Mari eget-
földet rázó mennydörgését kívánta, a pekingi opera és a no-színház hőseit idéző alakok
pedig mozgásművészeket. Ezzel a gárdával a  hatalmas szimfónia  eljátszatlan partitúrává
dermedt.mégis azt hisszük, meg kell nézni, annyira eredeti és nálunk kevéssé ismert ez
a látványban,mozgásban  fogalmazó lengyel-orosz stílus, annyira minden moccanásban süt
a rendező elementáris megjelenítő képessége.
Biztos,hogy egyszer egy ilyen óriási térben, óriásit látunk tőle.
/Weöreös  Sándor: Teomachia/