2006   2007   2008   2009   2010   2011
   2012   2013   2014   2015   2016   2017

2 0 1 8

Az első pillantás lenyűgöző, egy teremnyi Vajda Lajos!!!  A képcímek önkényesek, de lega-
lább van mire hivatkozni...  Akadnak soha nem látottak, így a Fej és végtagok, a Kéz és láb.
A gomolygó szénörvények valóban dramatizálhatóak, de minek?  Áttetsző testű madár, Sün
ezüsz négyszöggel, Bagoly fészekkel - mintha az elvont képzeteknek lenne naturális alapja,
Önarcképek, Vörös Krisztus-fej,  tucatnyi szentendrei tollrajz,  a Bárányos betűszegéllyel.
Ámos portrék és az ismert sapkás önarckép. Mennyei gazdagság, már ezekért érdemes Deb-
recenbe menni. És a kezdet: a szentendrei festmények.
Anna Margit  bábjai és néhány igen jelentős kép:  a Cigánymenyasszony,  a Miska kancsós
Gáspár, Menyhért és a mézeskalács huszáron lovagló Szerecsen király. Először találkozunk
a tűzet hátán cipelő Prométheusszal, a térdelő Töviskoronással, a púpos Kaszással.
Korniss Dezső Bodobácsa,  mérleges képe és a felülmúlhatatlan kalligráfiák!!! Zöld mocsár,
mint előkép és a fekete, vörös, szürke vonal-gesztusok elementáris csodája.
Barcsay a tájból indul, a mezők hullámvonalai absztrahálódnak  hálózatos szerkezetté. Ház-
csoport holdfényben, majd a függélyes elemek struktúrái. Ritkán láthattuk: reveláció!
Bálint Endre  ereklyetartó szekrénykéi,  a fotókollázsok,  visszatérő zenei motívumok: hin-
talovacska,  csadoros nők,  szentendrei ördögvilla, ablakkeretek. Tollrajzok, köztük a "Ku-
tya szereti a szaloncukrot".  Fadarabok, Fanyarfa,  Népligeti álmok és a megkerülhetetlen
szentendrei motívumok.
Az állami műgyűjtés fukarul bánt  az Európai Iskolával,  Szentendrén van Vajda,  de ennyire
sokoldalú tárlattal még nem találkoztunk. ez már a hatodik Antal-Lusztig válogatás és ki tud-
ja, mi mindent rejt még a páratlan gyűjtemény... Igen: Debrecenbe érdemes menni. Kell!!!

Amennyire érdektelen volt számunkra múltkori vegyvédelmis járványügyi kollekciója, annyi-
ra szíven üt  már az első képpel a mostani. Visszatért a régi sebaldos képiség, fekete, tört-
fehér, szürke trikolór alkotja  a tengerparti tájak impresszióit.  Mindig azonos a hozzáállás,
mindig egészen más formák születnek.
Órákig merengünk  a végtelen tenger hullámait szemlélve,  a képeket pedig sajnálatos mó-
don legfeljebb percekig nézzük,  mármint a több tucatot összesen...  Próbáljuk ki! Óra in-
dul: mennél tovább hagyjuk hatni a látványt, annál megfejthetetlenebbé, annál izgalmasab-
bá válik. A szélfútta táj egyre több arcát mutatja meg,  a kontúrok észrevétlenül ébreszte-
nek távoli asszociációkat.  Megtanítanak figyelni, átengedni magunkat az állandóság múlha-
tatlan arányainak. Nem kell mindegyik képet megnézni, válasszunk ki egyet - az lesz örök.
Sienában Duccio Jézus élete előtt a mélyhűtött teremben  fagyhalálig gunnyasztottunk az
egy szem ultrakényelmes fotelben. Elkelne ez a B32-be is, heverő is jöhet.

Kezdődött a fotórealista képekkel, aztán jöttek a fekete alapon fehér vonalfigurák, fehér
alapon a fekete sziluettek.  Az irány a fokozott stilizáció volt,  most kicsit visszalendült az
inga, rózsaszínben úsztatva szürke alakokat látunk.
Geberációk: óvosások mögött  az apák árnyképei,  siófoki anzix a halász-szoborral,  szolno-
ki emlék biciklitömlős fiúkkal a vízparton.  Gyorsan végigfutunk a tucatnyi képen, teljesen
érdektelen mind.  Talán a Önarckép az,  amely még közöl valamit, a művész befal, avagy ki-
köp valamit. Hová tűnt a Fehér László képek varázsos mámora?!?

Korszakos esemény volt 2006-ban a Kiscelli Múzeum Kápolnaterében az a monumentális tég-
latérkép! Itt most fájón hiányzik!!! Minden fontosabb kiállításon szerepelt, de a téglaképek
csak vázlatokon, grafikákon. Hiába tették most padlóra egy másik, kisebb művét, ez a baklö-
vés védhetetlen bűn.
Amikor még raszterpontokkal bíbelődtünk, Ő már pixelekben gondolkodott. Rajzait is szét-
boncolta, analizálta,  új struktúrákat teremtve  egymásra vetítette.  Nagy léptékben terve-
zett, sokszorozott elemekkel, az absztrakció geometrikus formáival.
Kockákra bontva a felületet, minden négyzetbe más folt-variációkat tett.  Számos módszer-
rel alkotta újra a síkot, a teret. Senkinek sem kellett ez az alapkutatási tevékenység. Elbor-
zadva a közterek, épületek silány dekorációin, üvöltünk a felháborodástól!!  Micsoda kincs
lenne egy-egy Türk-felület  valamely nem létező XX.századi épületen... Mert az sincs, mert
kinek kellett itt Hundertwasser, Zaha Hadid és a többiek.  Ocsmány belpolitikánk tükre az
otromba gagyi Nemzeti Színház, az ős-siló Müpa, hát minek is örülhetünk?!?
Országunk a Türk-féle kutató-újító emberek Nagy Temetője . A Ludwig is bevert egy kopor-
sószeget, egy nyomorult fotóra csak futotta volna!!! (Még a plakát is gyönyörű volt).

Egyre gyakoribbak dr.Máriás tárlatok, de mindig találunk seregnyi új alkotást. Molnár Gyula
/ki az?!?/, ja, az MSzP volt vezére éppen egy bolygót hódít meg,  kifejező a neki szóló cím:
Mars!!!  Jeles alközéleti senki M. Lőrinc Szarka és az  Oszama Bin Ladennek gitárórát tartó
/Bér/Kocsis Máté.
Régi remeklés a Malevics modorában készült /pénzt/ Kaszáló Habony, központi darabja a ki-
állításnak Picasso Guernicája, a testvéri terrorban egyesülő  Soros-Orbán-Putyin szt.három-
sággal. Biblikus témájú az  Áder János Áder János lábait mossa Áder Jánosok körében.
Üdítő villanások az ocsmány politikusok között  a művészeket karikírozó alkotások.  Marylin
Monroe végre lefekszik  Henri/Vámos/ Rousseau  kutyájával,  Woody Allen  pedig rémülten
hallgatja saját klarinétját Schiele műtermében.
Vidító percek az Örkény Könyvesboltban, ránk fér az össznépi bugyutaság mocsarában.

2004. Majdan. 2004. A Krim elrablása.  Zsanna Kasirova  brutális fekete tégalfalból alakítja
ki Ukrajna térképét,  az elszakított Krim is ott lebeg sötét mementóként. Az ukrán művé-
szet manapság döbbenetes nagyléptékben gondolkodik, plakátszerű, agresszíven hatásos.
Fekete farkasfogak recézik Nyikita Salennij tépett sasszárnyra hajazó Szibéria-sziluettjét.
Fotón gázálarcos férfi  a Majdan-téri tűzben,  Gleb Katcsuk  Bársoylabirintus-a a térről.
Dúl a háború a keleti végeken, Nyikita Salennij terepruhás alakjai, kicsavart testtel a föl-
dön elterülve beszélnek a rettenetes eseményről /A megértés határa/.
Vörös színben tobzódó fotósorozat a múltról,  transzparensekkel eltüntetni szándékozott
építési csődről egy másik tudósít. Az alkotmányból kihúzott sorok a be nem tartott törvé-
nyeket jelzi  Darja Kolcova  művén, nálunk is elkelne!.
Az autópálya fölé furcsa vastraverz ível: az Első Lovashadsereg  szétlopott bronzszobrának
tépett torzója.  Szögesdrót mögött árválkodik az ottani szobortemetőben a Lenin és Tsai
gengszter-klán.  Nyikita Salennij képén Tulp dr anatómiáját a terrorlegény Berkut rendő-
rök tanulmányozzák.
Ukrajna vérzik, Ukrajna szenved,  Roman Mihajkov hatalmas vásznán foszlottan barnállnak
a  Realitás égési sebei.  Félelmetes kiállítás,  békebeli torzsalkodásain idején vessünk sze-
münket a háborúban senyvedő szomszédra. Térben, időben nagyon közeli.

Egyfarkú kutyák, kétfarkú jelvények, biciklik, zászlók, gyerekek. A légben helikopterek kö-
röznek virgonc jávorszarvasokkal,  csepereg az eső,  ám széles a mosoly, harsog a kacagás.
Az ifjak okosak, az aggok fürgék, szól a Bunkócska, halad a menet.  Az iram most nem tün-
tetési totyi, máris az Urániához értünk az Oktogontól. Nőmozgalmár gyalázza a nőket, akik
el is indulnak azonnal haza,  ebédet főzni derék uraiknak. Zúg az "Éljen a Párt!", egyértel-
mű derék kormányunk támogatása, koronát is követelünk a Kedves Kis Vezérnek, dühösen
hasít a  "Több értelmiségit a börtönökbe!"  A lágyszavú B.Zsolti eszméi hatolnak a nyílt szí-
vekbe,  megjön a Mikulás: szózata téli örömöket ígér. Vagyunk vagy százezren,  de számol-
ni sem kell, minden ablak egy szerelmes kutyapárt rejteget.

Szusszanásnyi pihenő és máris  a Szabadság tavasz-zöld hídjánál toporgunk.  Összbaloldali a
meeting, de oldottabb a szokottnál.  Sokan beszélnek ugyan sokat,  néha még gondolatok
is pettyezik lelkesítő szónoklatokat.  Ígéretek helyett gesztusok  a többi párt felé, szövet-
kezési óhaj az ördöggel a sátán ellen,  még a Nap is előbújik kíváncsian a komor felhők mö-
gül, még ha az ellenfény el is vakítja a türelmes tömeget. Szalai Kriszta a Van egy ország-ot
skandálja, nem sokan értik itt az emberi beszédet, mégis átjön a dühödten dübögő ritmus.
Kollár-Klemencz fájdalmas indulónkat énekli:  "Ezt is elviszem magammal",  Erdős Virág saját
Talpra magyar-ját mondja, hosszú percekig a szellem angyalszárnya suhog a fejek felett.

Összeér, ami összetartozik, belelógunk az operai diák-tüntetésbe, - megvárnak, a lefojtott
energiák lávaként törnek fel.  Kiabálnak,  heves a gesztikuláció,  de minden szavuk komoly
és érvényes. A diákság szószólói mutatják meg, hogyan kell kifejezni véleményünket. Nincs
itt politika,  nincsenek pártok, nincsen agitálás: csak az oktatásról, tanulásról, jövőről van
szó. Egyetlen egyszer hangzik el a kormány neve,  amikor az összes tárgyból bukásra ítélve
csak egyeseket kap lidérces ámokfutására.  És a végén felgyulladnak a fények, ezernyi csil-
lag ragyog az Andrássy úton, kétszer annyi lelkes szempár csillog az alkonyatban.

Kit érdekel  az ostoba számháború, "...nem sokaság,  hanem lélek,  szabad nép tesz csuda
dolgokat". És megteszi azt 18.4.8-án is!!!

Kevés bájosabb hely van Pest-Budán, mint az Arnoldo!!! Piciny, meghitt, belengi a magas-
kultúra édes lehelete. A falakon  Gross Arnold angyalai, tündérei röpködnek, virágzanak
a fejecskék, indáznak a tűvékony vonalak. Mesés tájak, mesés lények, míg a galérián való-
di mozdonymodellek, csecsebecsék.
Ebben a mennyei környezetben láthatóak most  Cseh Tamás  rajzai, munkái. Évtizedeken
át nem ezért szerettük, vezérlő csillagunk volt  a szürke évek szűrt levegőjében. Néztük,
hallgattuk,  követtük.  Dúdoltuk dalait,  idéztük sorait.  Azóta sincs senki  hozzá hasonló,
nem is lesz, nem is lehet:  ő a kor foglalatja,  minta egy szoborhoz. Nincs értelme művei-
nek értékéről beszélni. Ő maga a mű, Ő maga a múlhatatlan érték.
Egy szálas zöld tea mellett hallgatjuk  a megnyitót, az ismertetőt,  de csak a halkan düny-
nyögő dalokat figyeljük, hiszen azokat belülről halljuk nap, mint nap, állandóan.

2 0 1 7

Erős kontúrokkal felrajzolt paródia-plakátok. Madonna megvéd az elvont művészettől, ám
hiába állítja ezt  egy ájtatos kép,  minket bekerít az agitatív ribillió.  Jézus a Balatonból ki-
menti Teréz anyát, miközben albán szirének csábítják,  de a vallás héroszait kiszorítják a
történelem és a politika gengszterei.  A Paradicsomban  Hitler és a Bajszos Sz.  osztozik az
Marx krisztusi hevülettel űzi ki a templomból Lenin-t és Sztálin-t.  Engels  hajléktalanként
alszik a Das Kapital graffiti alatt, Mao Modigliani aktként nyújtózkodik a szófán.
A Vámos Rousseau modorában bábozik a gyermek Che Guevara, Báthory Erzsébet  Picasso
véres hentesboltjában fetreng.  Hírességek arcképcsarnoka:  Göncz Árpi bácsi  vonásaival
Rippl-Rónai kukoricázik,  Dózsa György-öt Seurat alaposan kipontozza,  Woody Allen vég-
tagjait  Schiele rántja görcsbe, Máté Péter Elton John-nak nyújtja a liliomos stafétabotot.
Kemény ütések, szellemes asszociációk, pofán vágó grafika. Hiába lép be Soros a Zalaigricei
Gyermekszínjátszó Körbe, hiába játssza el Krisztust a Passió-játékban, hiába szívja vérünket
a  Magyar Nemzeti Parkban,  a Kis Szent Vezér , Szt. Lőrinc és a Bajszos Ördög  társaságá-
ban,  lüktető Szívvel és röpködő Dollárokkal feltámasztja Magyarországot.  Munch  vásznain
feje Trockij-ével verseng, a Sikoly viszont sajnos a mi arcunkra fagy.
Dr. Máriás képben-hangban sohasem adja alább,  újabb anyaga elbűvölően revelatív, ideje
lenne alkotásait a Jelenkor Történelmi Múzeum-ába helyezni.

Egyre több az autó,  lerepülnek a fűzők,  Le Corbusier épít, milliószám jönnek emigránsok.
Senki sem fél a bevándorló hadaktól:  olaszok, spanyolok,  üldözött örmények és zsidók. A
modern művészetet  az École de Paris külföldi festői, szobrászai teremtik meg.  Modigliani,
Picasso, Brancusi, Chagall - és köztük magyarok, Rippl-től Czóbel-ig.  Jönnek az amerikaiak
a puritán Államokból, ömlik a dollár, hódít a jazz.  Gertrude Stein szalonjában  Hemingway,
Fitzgerald, Henry Miller vedeli az abszintot,  Josefine Baker  banánszoknyában  őrjíti meg
táncával a párizsiakat. Eric Satie és Man Ray együtt tüntet a háború ellen, a Dada és szür-
realisták feszítik szét a polgári művészet kereteit.
A filmbe illesztett képek a kiállításon is láthatóak,  Tihanyi vörös csónakja a Szajnán, a fel-
tűnően erős Perlrott-Csaba Vilmos: Rálátás a pont Neufre.  Mednyánszky ott is csavargó-
kat fest,  Martyn Ferenc az absztraktokhoz szegődik, Rippl-Rónai kialakítja up to date stí-
lusát,  Czóbel  élete végéig párizsi szellemben alkot.
A hazaiak között Boromissza Tibor emelkedik ki:  Rőzsehordók és a Mokry-Mészárost elő-
legező Őszi reggel  pufók vegetációjával.  Ritkán láttunk  A. Tóth Sándor-t,  nagyszerű az
Ebéd és a Rikkancs.  Csendéletben Czóbel , a fehér korsós Czigány Dezső és pipás képé-
vel  Tihanyi Lajos vezet.  Gulácsy,  Ámos,  Bálint Endre  gazdagítja az anyagot.
A fényes padlaton  a hosszú ideig vetélkedő  Montmartre és Montparnasse térképén ta-
posunk. Pontok jelölik hírességeink lakhelyét, kár volt a Bateau Lavoir-t magyarítani, ott
azért nem magyar volt a közvetítő nyelv, - még jó, hogy a  Coupole és a Rotonde kávéhá-
zak megúszták a fordítói gyalázatot.
Szerencsénkre csak szemvillanásnyira borzongatott a tésztareklámos akt, szívesebben gyö-
nyörködtünk volna  Kiki avagy Baker  idomaiban.  Virág Judit  most is káprázatos anyaggal
rukkolt ki, ismét megleckéztetve a királyi intézményeket.

Tengernyi érdekesség heteken át, jó, ha tucatnyit sikerült elkapni. A Károly-kert melletti
Csendes Társ ablakában a tallini ElepHánt-Csúszda felújításában gyönyörködünk, a Trapéz
Galéria-ban az obligát  Lakner László  társaságában  Jiri Kovanda utcai cukorszobra,  Tót
Endre I am glad-ja látható. A Pont-ban  az Oslo Christiania Kommuna és a berlini Tégel-tó
Sziget hétköznapjai izgalmas videókon. Súlyos beégés a sokat csodált Kis Varsó Rebels-be-
mutatója,  a rendkívül fontos hajdani  Képzős Diáklázadás-ról  csak a nagyszerű könyv lett
"kiállítva".
Annál erősebb a hazai új és régi nácikat bemutató  Kispál Szabolcs anyag,  Pilis Szívcsakra,
szózatok, göncök, kultikus tárgyak versengenek  a Horthy-kor ocsmány relikviáival. Három-
szor is zárva találtuk  a Három Hét Galériát,  vigasznak ott a Bertalan-utca sarkán  díszelgő
El-Hassan Róza  vertfalú földkupolája, ideális éjszakai búvóhely...
A heves lendületű  Léggyár-ban imponáló a beöltözés, a kávé-szoba, a nyúltenyészet és a
növények nyomulása, nem is beszélve a diszkózás utáni Tapló-gomba kóstolóról. A játékos-
ság az alaphangulata a Három Holló háromszintes komplexumának, a Kaszás Tamás Lóránt
Anikó Ex-Artists Collective-je játékokat, ruhákat készít népi hagyományok alapján, lakó-
helyük lécvázas kunyhó...
Extrém hatásúak a videók. A Radom városi parkour, free runner kamaszok rohamrendőrök-
kel barátkoznak, az állami agresszió és a civil agresszió-kiélés békés együttélését/?/.  Dob-
utcza 24,  a Hidegszobá-ban  megdermed a lélek:  a Madársziget önkéntesei a valóságban
hivatalos megrendelésre, kegyetlen módon irtják a költöző madarakat.  Zbynek Baladrán
egy városszéli "Legyek ura" gyerekközösséget filmez,  gondolataikat narrátor fordítja,  fel-
nőttmódra erőszakot sugallva torzít.  Johanna Billing  római migráns-gyerekei beszabadul-
nak egy néptelen iskolába, ismerkednek a tárgyakkal, a folyosó kövére rajzokat rittyente-
nek,  az önkéntelen alkotás mámora!  A Gaudiopolis  gyerekköztársaság volt,  Makarenko
és Korczak atya neve adódik, nálunk az üldözötteket mentő  Sztehló Gábor  hozta létre.
Több hónapot töltöttünk az Árnyas-úti, akkor még alakulóban lévő Fiúk városá-ban: Fecs-
kefészek, Csendilla, Leányvár, Farkastanya - mi kicsik a Zergelak-ban éltünk.  UNRA-kakaó,
vajas kenyér/!,/ semmi vallásos maszlag, csak a tejkonzervek áhítata. Akkor indult a saját-
kezű építkezés, szerveződött a Babagyár, az Asztalosműhely, a holland színházi ruhakölte-
ményekből  napi cuccokat gyártó Varroda.  Még nem volt futballpálya, egész nap ment a
fejelő-bajnokság. (Ennek köszönhetem későbbi, általános iskolás hírnevemet, legyőztem a
a rúdugró-bajnok Kirchoffert tornatanárt...) És hogy ne csak az emlékezés legyen: pereg
a Valahol Európában, az első, utolérhetetlen igazságú, háború utáni magyar film. "Könyör-
göm, akasszuk fel!"

Az első a Bizottság volt, bizony a plakát láttán mentünk,  akár Gödöllőre is. "... magyar ver-
senycukrászok a trópusokon" - hirdette a Wahorn-plakát és már akkor egy majdnem FeHér
ElepHánt volt rajta, dús homlokán égő gyertyával. Az alapemberek mellett akkor még Kokó
művésznő is vala, meg a feledhetetlen Bán Mari takarítónő a doboknál...
Aztán az ETA a párducbőrös férfiakttal,  amely most kitűzőként annyi mellkason virít,  URH
a Kassák-klubban 1980-ban,  SexEpill és Neurotic a Gorkij könyvtárban,  (ah! Tettinger 48
kilója riszál a nyakamban ülve,  fülben-fanban totális satisfaction...).  Dagadok a büszkeség-
ségtól, hogy számos fiú-csapat itt sündörgött a már akkor (első) fénykorát élő Vármegye-u.
Hétben!
A most is példamutató Kieselbach Galéria kiállítása fantasztikus élmény azoknak, akik anno
jártak az alig tűrt koncertekre, avagy akár ragaszthattak is derekasan. Részemről olyan ak-
ció is volt,  hogy kitettem  a külön vállalati engedéllyel fénymásolt posztert,  majd ráírtam:
BETILTVA!!! - ez volt a csúcspiár!
Hihetelenül  szép és hiteles a  Czeizel Balázs  tervezte gyönyörűséges könyv,  ott a helye
minden könyvtárban! Szaporodnak a felkiáltójelek, örömünkben csak ordítani tudunk!!!
KIcsit háttérbe szorul a punkos vonal. 1978: Csepeli Papírgyár uszodájában Kurtág György!
társaságában ámulunk a Beatricé--n,  betiltásuk előtti utolsó koncertjükön Kispesten már
térdenállva, melynek végén rendőrkutyák lihegő sorfala között kellett távozni... Spions: a
nézők között az  Új Zenei Stúdió  figyelmes tagjai,  az igazgató szánalmas beavatkozása, az
énekes   Molnár Gergely  eszement stílusa.
Az esti programok is félelmetesek, még  Röhrig Géza  is jön,  akinek ujjnyi falragaszai úgy
hirdették Szoba-Koncertjeit,  hogy mindig mindenki ott volt, aki számít.  (Nálunk is volt a
hírhedt Elephánt-tanyán, - én botor!, nem őriztem meg az Astoria aluljáróból mentett, pi-
cinyke papírfecnit. Ám az emlék örök, ez a tengernyi csoda tartósan beépült friss levegő-
re szomjúhozó életünkbe.

Járó motorral lékbe akadva nem könnyű a jéghorgászat, ám a nyári Balaton annál több jót
ígér. Az aligai képeket  Kádár János pártfőtitkár uralja.  Brezsnyev elvtársat csókkal fogad-
ja a baráti látogatáskor,  meg is vadásztatja  valamelyik pártbirtokon.  Medve ugyan nincs,
de megteszi a kedves szovjet nagyúrra erősen hajazó vaddisznó is. A trópusokon tett láto-
gatás után Kádár apánk a Liget átalakításáról tárgyal,  majd Fidel Castrót látja vendégül. A
Milánóra irányított rakéták árnyékában szögezik le,  hogy velük nem lehet ám kukoricázni.
A szakállas kubai népvezér még kísérleti 3D vetítést is nézhet az aligai kertmoziban.
Weiler Péter  keményen absztrahált színsíkokkal dolgozik, plakátszerűen pofánvágó. Gyer-
mekkori élményei inspirálják,  de sok téma erősen idézi  a jelenlegi állapotokat. Csakhogy
jánosunk nem urizált, krumplilevest ebédelt,  vágyaink maximuma a grízestészta vala, ügye-
sen kacsázott a feltöltött Balaton partján,  lövészlecke után barátságosan csevegett a kis
úttörővel, - pedig az le is lőhette volna...  Fürdőjét tankcsapdák körítették,  de nem volt
mitől félnie, népe szívből szerette: "addig jó, amíg Kádár él".
Szörfös ügyetlenkedés folytán  egyszer az aligai pártüdülő strandján kötötttem ki. Aparát-
csikfeleségek segítettek, fagyott hátamat törölközőkkel melengették, joviális őrök mutat-
ták meg a kijáratot. (Hogy festene ez ma?!?)
Aligha vágyjuk vissza Aligát,  ám gyönyörködünk és nagyra értékeljük   Weiler Péter  frap-
páns képeinek kegyes humorát.

Egy évre való kortárs képzőművészeti eltöltődés!!! És micsoda Tér!!! Darupálya, traverzek,
csigalépcső a semmibe, átlós hidak, dőlt oszlopok, feszített kábelek... Fölülnézetben szé-
ditő gazdagsága a labirintusokban búvó up to date alkotásoknak.
Sok a hazai, ismert és újonc egyaránt.  Pinczehelyi Sándor  örök Vörös csillaga,  piros-fe-
hér-zöld kenyere,  Roskó Gábor  Vidróczky-ja az ő gyilkos fokosával:  "tűnjél, beste lélek,
mielőtt megölnélek".  Szép anyagot hozott a  Jászi Galéria, a  Capa Center tucatnyi házi-
asszonyt azonos otthonkában,  feLugossy László  akciófotókat a  Missionart-ban.  Berlin-
ből érkezett a Kremens  Lajos Edit  színes háromszögekből épített absztraktjával, kiemel-
kedő kvalitásúak   Barakonyi Zsombor  fotói. Nagyon trendi most a képelemek összemáso-
lása,  az alulnézeti háztömbök négyszögében röpülő, a New Yorki ellenfényes utcaképben
feketéllő sziluettek, a varázsos piros székek fotói kevéssé élnek ezzel a talmi eszközzel. a
fényes utak geometriáját fatörzsek tagolják, az ipari tájat tekergő drótspirál.  Az ankarai
Güler Sanat Galéria  nagyot dob  Orosz István  ész- és tér-bontó grafikáival.
Suzanne Moyhak tűzfalakra úsztat fenyő-árnyakat,ablakaiból mesés tájak látszanak, elha-
gyott enteriőrjében  szállongó papírfecnik.  Nanato Shinata  száguldó autóból fényképe-
pezett elmosódottan suhanó fenyőket,  Yuki Hareda  finoman kidolgozta artisztikus cse-
csemőfejeit. Látunk plexiszalagokból szőtt felületet,  Tót Endré-től az ABC betűiből alakí-
tottat.  Mladen Miljanovic  komor jóslatot írt mankókkal tartott táblájára: "no future". A
Stavelot Galéria sztárja  Ferdecor,  vasgolyós emberkéi mellett  félelmetes bronz óriáskí-
gyóval rémít, kedves ellenpontok  Jens Klappmann  múlt századeleji, mókásan piciny figu-
rái. A Bernheimer Contemporary levelet levelet állított ki:  "Dear Art! Are You on Face-
book?", sírkövére meg ezt írta: "Life was better".
De addig is igen jól élünk az Évi Rendes Art Market-en!

Emlékszünk az Örkény István Színház János király-ára, az egymás után szétnyíló vörös füg-
gönyök szédítő varázsára. A diadalmas király győztesen lépkedett egyre feljebb a lépcsőze-
tes színpadon, a látvány tökéletesen kifejezte a történések hangulatát.
A szegedi  Don Giovanni  súgólyuka előtt legyezőként tükröződött az épület oszloprendje,
a pesti  Finito  színpadát barokk páholysor keretezte. A  Centrál Színház My fair Lady-jé-
be higgins professzor dolgozószobáját  időnként alkalmasan szétnyíló könyvespolcok szegé-
lyezték, Az Örkény  Hamlet- ben piros plexiszékes, futball-stadion volt a színtér.
Megannyi elnyűgöző látványterv,  amelyeket a  Marczibányi-téri Művelődési Központ-ban
rajzok helyett eredeti maketteken csodálhatunk meg.  Még jobb, ha meg is nézzük a még
futó darabokat, miközben izgatottan várjuk  Bagossy Levente újabb, színpadon megvalósu-
ló munkáit.

Mindig volt benne politikai kritika, de most csak az van! Óriási tömeg tolong, "Soros bérenc
a 99%-uk!" - hirdeti egy kormánykék plakát. "Pipa vagyok!"  Magritte nyomán, mert EU csil-
gunk ötágú vörösre váltott, trikolórunkban meg jóformán már csak piros szín van.  Kis Veze-
tőnk rendőrként gumibotozza 1989-es tenmagát a betiltott poszteren, a Rókus kórház olda-
lában  Ingyenes étkezés-t kapnak sokan.  Nekik a csökkentett minőségű  Nemzeti Túró se
jár, összetétele: "hatalmi gőg 37%, nacionalizmus 10%, mutyizás 22%, arrogancia 12%, ostoba-
ság 12%, rasszizmus 8% - Nyomokban demokráciát tartalmazhat! Szavatossága lejár: 2018?"
Szól az  Elszármazottak balladája:  "Már nincs itt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, az or-
vos, a tanár és a díjbeszedő..." A Hazai trend:  "fekete ápolói formaruha - állásvesztés, kék
CEU-kitűző - ugrik a prémium , szivárvány-póló - buzi-e vagy?"  Mégis:  "Keep calm and stay
civil!"
"A pesti levegő halált okozhat!"- áll a cigarettásdobozon,  de lásd:  az Üdvözlet a  Római
part-ról anzixon százával vágják ki a fákat. A Gróf Széchenyi-terv 1842-ben Lánczhidat épí-
tett,  a "Külföldről támogatott Kormány"  parlamenti büféjében  "Blut und Rotz - Vér és
Takony" sörre telik, a  Bajszos Szar-tól viszont hiába várjuk a Szig-NO-t.
"Állítsátok meg a nőtlenséget! Tompek Barbara légy a feleségem!" -buzdít egy kék óriás-
plakát, címe:  "Adj egy CSOK-ot!"  De azért van itt Nem-civil plakáterdő is, az összes állvá-
nyon az ismert uszító propaganda-szöveg virít égszínkék alapon.
Nem tudunk díjakat osztani, legalább egy tucat kellene!  Gyűlik a népharag, izzik a levegő
a Felvonulási-téren. De bármikor megnézhető később is:
https://www.facebook.com/ArcMagazin/photos/a.1628005200552809.1073741896.
116946551658689/1628005560552773/?type=3&theater           vagy: Facebook ARC

Egy fokos, mint sétabot,  fokos-árnyak képelemként, borzas ecsetfelület,  fényes töltény-
fenekek.  Haraszty Édeske  bármiből képes műalkotást varázsolni!  Fémpálcikák és fogaske-
rekek lényegülnek pávafarokká, kulcs-tömegek fenyegetik a makacs zárakat.
Behúztuk a nyakunkat,  hiszen bármelyik Édeske-mű megmozdulhat és váratlan módon pro-
vokálhat újabb felségsértést...  Haraszty István  rabmadara kiröppent a diktatúra kalitkájá-
ból, azóta is szabadon szárnyal!
Ezek a képek megvásárolhatóak, a pénz a  Klubrádió életben maradását segíti.  Öröm, hogy
legtöbbjük már elkelt. Irány a Bokor utca 1-3, a jól álcázott bejárat a Galagonya utca felől
vagyon.  Arra fonódnak a villamosok,  ahogy létezésünk fonódik össze  a nélkülözhetetlenül
életfontosságú  Klubrádió-val.

1970: az  Új Zenei Stúdió-ban rakétaként robbantak a John Cage-i elvek. Szabályok, hagyo-
mány, profizmus helyett  a véletlen,  a külvilág hangjai, a Xenakis- algoritmusok diktálják a
hangzó anyagot.  Sokkal előbb  Marcel Duchamp  WC-kagylója nyelte el  a "nagy művészet"
kánonjait, ezen a kiállításon ők ketten ütik meg az alaphangot. Számosan járják Cage útját,
Ben Vautier egyenesen a Fluxus zene nyitáshoz és záráshoz való kulcsát alkotja meg. Itt
vannak  Stockhausen  grafikus kottái,  avagy  Joe Jones  objet trouvée-ja,  a napelemmel
működő Zene Kalap.  Takako Saito ajánlata: "Üljetek körbe mezítláb, fessétek be lábujjai-
tokat különböző színűre!"
Man Ray  vasalója , lámpaernyője és a csellóhátú akt,  Magritte  pipája és a későbbi negli-
gáló reagálások,  Arman kinyomott tubusai és  George Brecht: káprázatos gazdagság! Múlt
és jelen kapcsolódik izgalmas kavalkádban,  örömmel bukkanunk  Tót Endré-re,  szerencsé-
re nem sebezzük meg ujjainkat  Ay-o Finger Box-ában.  Kedvünk lenne  magunkra nézvést
újraalkotni  Spoerri  önéleti ásatását, ínyencfalat   Gasztronómiai Napló-ja, amely Dieter
Roth  Fűszerablak-ától, Irodalmi kolbász-ától  Alison Knowles Hagymahéj-áig a Fluxusmű-
vészek konyhaművészetét összegzi.  A bélcsatorna másik végét  Ben  hírhedt testváladékai
nyomán  Dieter Roth  Összegyűjtött Szar-könyvei jelzik.
Napokig lehet kéjelegni a  Ludwig Múzeum  elképesztő kiállításán,  úgy tudjuk, lesz több-
napos jegy és bérlet is!

"Báb" - miért is használjuk kicsinyítő képzőként: "bábkormány", "bábként mozog" stb., mikor
a színpadon sokkal többet képes kifejezni,  mint az élő ember,  mivel semmiféle kötöttsége
nincs, valós és stilizált egyszerre, a külső, a gesztus, az átváltozás lehetősége korlátlan.
A Lőrincpap téren láttuk először: a legendás Woyzeckben  Németh Ilona  fazék-napkorong-
jával animálta a büchneri mesét. Aztán a Leonce és Léna és az alig bemutatott  Balkon jel-
mezei, rengeteg jelentős munka Szolnokon, köztük a felejthetetlen  Száz év magány.
A negyedikgenerációs, zöldlámpás  Stúdió K-ban egymást érték  a varázsos bábszínházak. A
Kelekótya Jonathán-ban  irdatlan klepetusok függnek ordas nagy zsebekkel,  huszáros hős
Diótörő Ferenc és a mai napig játszott Rettentő görög vitéz, melyben a fenyőhajlító rabló
az agyafúrt Thészeusz szálfacsúzlija által szó szerint kettészakittatik. És a  Csipkerózsika, a
tündéri  Rózsa és ibolya, meg a Nemzetiben játszott  Hamupipőke...
A Kacskaringó-ban szemünk láttára születtek a képek  szalagokból, pálcikákból, többfunkci-
ós gombolyagokból.
A kiállításon ujjongva ismerjük fel  régi kedves báb-ismerőseinket,  az előtérben  Van Gogh
triciklizik, a  Szekrénymesék filmje pereg, a sarokban  Picasso hegyezi ecsetjét. A megnyi-
tót  Nyakó Júlia  hiszteroid Izabella királynő monológja fűszerezi a fantasztikus alkotó-duó,
Homonnai Katalin és Spilák Lajos közreműködésével.
A szűk teret  a bábok titkokat  sugárzó szemei tágítják a mesés végtelenbe,  emlékeinkben
azokat is látjuk, akik nincsenek itt. A  Kíváncsi kiselefánt, a  Kengurukölyök falramászó ál-
latkái, a  Szamár torony tetején  gülüszemű Békájának jóságosan tátogó harcsaszája, vagy
a  Maya hajója  sustorgó nejlon-habok ölelésében  vidáman szörföző dakszli-csónakja.
torgó nejlon-habok ölelésében  vidáman szörföző dakszli-csónakja.
A  Vakkacsá-ban  a példátlan invenciójú textust  Németh Ilona  bábjai  transzformálták ab-
szurd dimenziókba.  Klütórisz lánya, Ellöktra, majd  a kékrefestett shekespeare-i mór, Kan
Dalló-t követően jólesőn ismertünk hőn szeretett magunkra  az előbbi Orestes Samsa után
Jágó di Samsa, Tarr Tüff és végül a Három Bővér Paganéni Kosztya figurájában.
Katartikus zárókép:  Szép Ernő Emberszag-ának siratófala  a sárga csillaggal megbélyegzett,
végzetükbe dermedt férfiak halálsora.
Németh Ilona életmű-kiállítása gyönyörűséges visszatekintés, ám a jövője még igen sok káp-
rázatos meglepetést tartogat...

A katalán géniusz hipnotikus szeme biztatóan mered ránk: hatvan alkotást nemigen láttunk
eddig egyszerre tőle.  Egy prágai gyűjteményből való  litográfiák, kőrajzok, apró bronzszob-
rok sorjáznak kitűnő válogatásban, Dalí minden korszakából találunk jellemző műveket.
Elképesztő eleganciával odavetett lovak, a Halál lovasától pókhálórajzú Pegazusig. Üstököst
nyújtva hódol Don Quijote a várfalon kihajló Dulcienának, jó Rosinantéja nyergében indul
a fazekaskorong formázta szélmalmok ellen.
Gala hírhedt lakomáit tengelyszimmetrikus, gazdag koloritú képek mutatják be,  a múzsa rá-
kokból épült  piedesztálon trónol,  a csábító fogásokat rejtő tálakat  elefántok háta tartja.
A tudatalattiba elfojtott traumákat  a Milói Vénusz testéből kihúzott fiókban találhatjuk, a
csigaház lépcsőjén felmenő akt Marcel Duchamp emblematikus képére utal.
Vörös háttér előtt démoni alak csellótestű nőn gordonkázik és végre belépünk a szürreáli-
ába, "Az emlékezet állandósága", az elfolyó óralap 33 - 44-et mutat.
Két eszelősen nyújtott nőalak a vicsorgó kutyafejű szikla előtt,  a légtérben lebegő póklá-
bú elefánt,  három lábfejben végződő, ölelő karú háttámlájú, vékonytestű szék, egy másik
képen Nő megjelenése felfüggesztett épülettel.  Szent Antal megkísértése: rovarlábú ele-
fántok élén támadóan ágaskodó fehér ló, a csúcson Gala égi aktja.
Ő a Vágy titokzatos tárgya a "Gránátalma körül repdeső méhecske" boschi vízión, őrjöngő
tigrisek támadják, az eszményi test érinthetetlenül sugárzik.
A Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana-jának arany napkorongja is felbukkan, de Magyar
Ede zseniális lépcsőházának rézliliomaival is találkozhatunk:  a virágok képén tölcsérükből
zene szól, tölcsérvégi gramofontűik alatt bakelit-lemezek forognak.
Páratlan kiállítás a szecessziós műremek REÖK-házban,  csodálatos épület - feledhetetlen
élmény.

Az Olimpiai Stadion /1938/, Blomstedt Hotel Pohjanhovi-ja,  Alvar Aalto Villa Maierá-ja bizo-
nyítja, hogy a finn építészet a 30-as években up to date szinten volt a világgal.  Igaz, akkor
még mi is, elég Molnár Farkas, vagy Gerlóczy Gedeon alkotásait említeni.
Csakhogy azóta nálunk semmi sem történt, míg ők az élvonalban vannak. A jövő háza űrbéli
építmény, a Kukkapuro House lendületes tetőhullámmal triumfál,  a 2012-es Kristianstadt-i
Előadóművészeti Központ láttán szégyenkezve gondolunk nevetséges Müpánkra. És a temp-
lomok!  A St. Henry's gótikusan sorjázó faívei,  Myyrmaki Church  kékeszürke fényben úszó
falai a tucatnyi függesztett lámpával...
Nem marad le a dizájn sem. A fényvisszaverő esőkabát fémesen csillog, a diszkrét kávéscsé-
széket egymástól  a haloványokker tucatnyi árnyalata különbözteti meg.  Minden letisztult,
kifinomult,  hivalkodás helyett végtelenül egyszerű.  A fonál-neonokból  mandalává formált
lámpa pulzálva  gömbbé tágul, csíkká vékonyodik,  három tépett papírréteg adja a lámpaer-
nyőt, győzhetetlen variabilitás uralja a világítótestek mezőnyét.
Hatalmas lélegzet, tiszta levegő, a nemes formák emberbarát környezete, mindig a FUGÁ-ba
kell mennünk, ha valós értékeket akarunk látni.

A 90-es évek elején, a régi Merlinben láttuk  három angol performer, a falból kitüremkedő,
élénk színezésű élő szobrait. Akkoriban már jól ismertük  Gilbert és George  nevét, éneklő
szobraik dokumentációja revelatív volt. És íme, harminc év múltán, a két disztingvált úriem-
ber itt üldögél kiállításuk Ludwig Múzeum-i megnyitóján.
Dalolás helyett azóta képeket csinálnak,  kortársművészeti tudással, virulens fantáziával, fo-
tómontázs formájában. Négyzethálóval osztott, monumentális alkotások, mindegyiken ott a
két ember,  öltönyös egészalakban,  avagy maszkokkal, festéssel alakított portréikkal. A ké-
pek tengelyszimmetrikusan tükrözöttek,  visszatérő motívumokkal zsúfoltak.  A háttér lehet
utcakép,  főleg a színesek lakta kerületekből,  sok a felirat,  állandó elem nitrogéndioxidos
patron. A kéjgáz reszketeggé bűvöli az alkotókat, időnként hatalmas mennyiségű fémpalack-
juk borítja el a felületet. Meghatározó még a vörös szín,  az összhatás lenyűgözően dekora-
tív. Tombol a fantázia, a variációképző kreativitás.
Gondolat egy szál se, teljesül a kortárs művészet  John Cage-i alapeszméje: "I have nothing
to say and I say it, I desire it, that is poetry."

Nem a valóságot másolni,  megjeleníteni: - új világot kell teremteni.  Ez a hitvallása a művé-
szettörténet által "naiv"-nak besorolt, ismeretlenségbe száműzött  Mokry Mészáros Dezső-
nek. Pedig Ő egy öntörvényű, páratlan eredetiségű alkotó.
Megteremtette díszítéseit, kalligrafikus írását,  a mélytengerek és a jövő állatvilágát, tájain
otthonosak a vöcskök, varjak vadkacsák,  sivatagi képein Szent Kígyók ölelkeznek, ám az ős-
korszaki világban barlangi medve, dinó, mammut és kardfogú tigris oson.
A primitiv népek mítoszai érdeklik,  ősembereket fest vigyori koponyákkal, idegen planéták
űrlényeit.  Minden kép rendkívül érdekes, tévedhetetlenül felismerhető a festő stílusa, iz-
galmas, váratlan, katartikus.
A kor divatos teozófiája, a jóga és a keleti filozófiák hatása nyilvánvaló,  mégis meghatározó
a borsodi táj is.  A Mester élete vége felé  a miskolci barlanglakások mellett élt:  Bábonya
Bérc-sor 5/A. Képein az előteret bumfordi köcsögök, virágcsokrok uralják, a tál-arzenálban
a fecskéken kívül gereblyéző parasztok, kenyeret sütő asszonyok is felbukkannak.
Szobrai között az Ülő Buddha és Batu kán azonos alkot ölt, vázáin is uralkodik a mongol mo-
tívum.
Emlékezetes a Háború sorozatban a feketén gomolygó robbanás képe, külön elemzést érde-
melnének a kézzel satírozott, díszített képkeretek.  A végén Váraljai Anna  gyönyörűséges
albumát lapozva újra végignézhetjük a csodálatos anyagot.
Kovács Margit gagyi szobrocskáinak van, Kondor Bélának, Mokrynak nincs állandó kiállítása.
Rémítően avítt a művtörténeti kánon,  pedig ilyen művészek kedvéért  sokan jönnének bár-
honnan a világból, na meg népünk is megismerhetné igazi értékeit.

Mennyezetünkön a tenyerünkön tartott Európát ábrázoló Lakner-plakát díszeleg, ám az ő
műveivel egyébként  igen ritkán találkozhatunk. Az 1971-es csillagvizsgálói akció képe után
a Holdnapló látható, a Sárpentele és Úrhida közötti séta lábnyomaival.  Ökölcsapások nyo-
mait őrzi a párna AZ 1973-as fotósorozat képein,  a '68-as diákforradalmat idéző  Wounded
knife  mellett. Lenyűgöző festmény a  Barikád, utcakövek alkotnak tömör felületet, a pro-
letár-fegyver égető aktualitással mered ránk: itt az idő, hogy újra a kezünkbe vegyük.

7 éves volt, amikor első rajzait láthattuk az ÉS-ben. Érett művészként most házfalakt, kapu-
aljakat ábrázol komor fekete litográfiákon,  egy-egy fura kis mesealakot  odacsempészve a
gyermekkorból, kedves emblémaként.
De vannak itt monotípiák, gyűrt papírból bohókás állatfigurák, mese-illusztrációk is. A fest-
ményekről glycée technikával készített képek eredeti izgalmakat keltenek. így, mikor a ha-
lász nála kétszer nagyobb, lila-zöld halat próbál kifogni.
Nem egy atomvillanás, szelíd tábortűz, amelynek fénye egy semmilyen trendet nem követő,
imponálóan önálló, öntörvényű ember munkáit láttatja.
A Patyolat Próbaüzem, fokról fokra épülő,  acél-üveg csicsa nélküli,  geometrikusan szolid
terei pedig minden alkalommal friss felfedezések örömét nyújtják.

Amíg az avítt  Nemzeti Galériában  Munkácsyt mélyhűtik,  Aczél elvtárs árnyékában Pécs vá-
rosában Csontváry a húzónév és csöndben kivirágzik egy up to date kortárs műhely.
Op art-tal, konstruktív absztrakttal l indulnak,  Halász Károly Vasarely-s zománcok után sö-
tét formákból építkezik a Magasles fotó-sorozatban,  Kismányoki Károly  kollázsban utazik,
Ficzek Ferenc  Székek-ből épít katedrálist,  Cím nélkül-i geometrikus hasábjai elementári-
sak.  Pinczehelyi Sándor már akkor piros-fehér-zöldben lobogózza fel Magyar Kenyér című
alkotását.
A nemzetközi trendek hamar beszivárognak, a koncept és a land art válik meghatározóvá. A
lépcsőkön sárga csíkok gurulnak alá, az erdő fái szalagöveket kapnak, a kőbányában lángoló
csigavonal araszol. A rögzítés eszköze a fotográfia,  Kismányoki Károly  Lépésváltás-a  és a
performanszok videóra kerülnek.  Pinczehelyi Sándor jól  ismert műve a Sarló és Kalapács,
számos módon alkotta meg az ötágú csillagot, magyar trikolórban és a "proletárok fegyvere
az utcakő" mottójára  puszta földön, macskakövekből is.  Ficzek Ferenc  fotóin "önlapozza"
magát, a  Hommage á Christo spárgával átkötözött, téglákból álló kubus.  Halász Károly fo-
tókísérleteket folytat Moholy-Nagy alapján,  Stelázsi Múzeum-ában  dekorált befőttesüve-
gek gubbasztanak,  megörökíti a falusi Lenin-út hárfalait,  politikai plakátokat is tervez, idé-
zőjelbe teszi a hírhedt TTT-t.
Izgalmas korszak, sajnos véget ért. Manapság nálunk még halovány visszfényét sem látjuk az
útkereső, kísérletező avantgárdnak.

Szüts Miklós  képeit legtöbbször  kis termek intimitásában csodáltuk.  A szürkék, feketék
közegét narancs villanások feszítették,  meditatív atmoszféra belső csöndet sugallt.  Meg-
lepő módon, most a  Kiscelli Múzeum homályosan ásító tere a helyszín.  Templomtér min-
dig is  varázsos érzeteket kelt,  a csupasz téglafalak,  a végtelenbe sötétlő boltozat titkos
ábrándokat rejt.
Emlékszünk  Türk Péter  várostérképet sejtető téglamezejére, amely akaratlanul is rímelt
a falak textúrájára.  De hogy lehet itt  piciny akvarelleket hatásosan kiállítani?  Elsősorban
ezek a képek nagyméretűek, csak fekete-fehérrel ékesek, nem kötődnek témához, mégis
hordoznak valamely tárgyszerűséget.
A koncepció briliáns:  fekete falakkal határolt, lebegő doboztér a centrumban, amelynek
belsejében láthatók a képek,  mögöttük, felettük érezhető a tér monumentalitása. Ez ad
egy újabb dimenziót, tágabb perspektívát,  hatványozza az elmélyedést kínáló gondolatisá-
ságot. Az oldalfalakon  vertikálisan sorjáznak az alkotások,  különösen erős a feketén szag-
gatott tömbökből építkező,  felfelé mutató képsor.  A világítás sejtelmessé fokozza a han-
gulatot, ráadásként fölülnézetben is pásztázható a misztikus tér.
Vibrál a csönd, a bűvös közeg belső hangokat gerjeszt. Ilyen gyönyörűséges kiállítást még
sohasem láttunk: a tudattalan mélytengere találkozik a transzcendenciával.

Majd' fél évszázada csodáljuk  Országh Lili képeit, ez a kiállítás nem tett jót neki. Miért a
mennyiség a cél? Feleennyi,  de abszolút kvalitásos mű többet jelentene,  nem is beszélve
az ostoba téglafalakról, röhejes labirintról...
Nagyszerű indulás a chirichos perpektívákkal, falba mutató fátyolos nőkkel!  Aztán a Bálint
Endre hatás nyomasztó, a kollázsok hagyján,  de amikor igazi Bálintokkal szemben árválkod-
nak a plagizátumok, az elég hevasztó.  Egyáltalán:  minek folyton a kortársakat is odatenni?
Nem összehasonlító művtöri óra kell!!!
A korszak legnagyobb képe fájó memento: jelenünk profetikus előképe: ablaktalan, tetőte-
len fehér házak, fekete cserjék,  a végtelenbe szűkülő út gánti Orbán járólapokkal vannak
kikövezve, oldalt meg feltéphetetlenül, lebetonozott kockakövei  a fegyvertelen proletari-
átusnak,  a horizonton erdeiktől, fáiktól megkopasztott sivár dombok.  Jelenünk, közeli jö-
vőnk apokaliptikus látomása - de csodálatos kép!!!
Az ikonosok elég jók, persze muszáj volt egy Anna Margitot odacsempészni, majd végre sa-
ját hang  az Exodus, az Ókori város architektúráiban.  Rekviem 7 táblán,  írásvariációk, ma-
donnák 3X3, 5X5 változatban.
Kőfal előtt heves esésű Kiáltás,  Perzsa kertek, kőtáblák.  A tranzisztoros áramkörök multi-
plikációi, sorjázó felületek szédülete.  Nincs tartalom: a képi jelek önmagukat jelentik, az
asszociatív mező végtelen.
Borzalmas arany/!?!/keretben szenved néhány remekmű,  a nevetséges labirintusban a ha-
nyatló utolsó évek önismétlései gyötörnek.  A Kazovszkij rendezés látványpéksége  úgy tű-
nik elpusztíthatatlan!  Az az oevre erősebb volt,  kibírta,  ennek sokat árt az erőltetett di-
zájnolás.
Legyen már egy olyan kiállítás,  ahol csak képek vannak!!!  Vagy építsünk-füvesítsünk dom-
bot a Majális alá...

Bizony a Tasnádi József Kórházi Ágy-a önjáró módon sétál a Hősök terén, alaposan rácáfol
Duchamp Lépcsőn lemenő akt-jára,  mivel virágos réten, fehér hómezők egyaránt sétál. Út-
jelző bójával a fején, pizsamában kézikaszál Kicsiny Balázs Megalkuvó forradalmár-a, miköz-
ben szorgosan szelfizi magát. Az alkotó szerint: "A dadám megóvott a valóságtól, mert az el-
viselhetetlen.  A dadám megóvott a művészettől, mert az gazemberek prédája lett". Jöjjön
hát az igazi DADA!!!
A 100 éves Dada emlékére láthatóak kortársaink munkái,  de hallható anyag is van:  élőben
szólnak a Kossuth Rádió szürreál hírei a  Pseudo Chaotic Dadameter-en. Hiába a Kockakő a
nép fegyvere,  Szilágyi Kornél és Vándor Csaba Elnyomásteszt-je bemutatja szétroppantá-
sának módját.
Mit olvasott Dreyfus kapitány ördögszigeti rabságában? A kor avangárdjait: Lautréamont-tól
a Maldoror énekeit, Gogolt, Dosztojevszkijt és hihetetlen!: Jean Childre megkerülhetetlen
művét, A szexuális idő-t. Nekünk viszont a 2020-as Népszabadság friss példánya jut, a fiktív
jövőből visszanéző híranyaggal.
Mi a jó művészet, mi a Dada? Megtudhatjuk  Kovács Tamás, a Berlini Magyar TV budapesti
tudósítójának utcai interjújából.

2 0 1 6

A  Játszótér éjjel misztikus látomását már régen ismerjük, de most ez a kiállítás döbbent rá
az egyedi látásmódú festő rendkívüli értékeire. Horizontális látképein többször is feltűnik a
sárgászöld szalagpaneház,  ahogy a vörös szín  a szobabelsők meghatározó koloritja.  Először
csak két vörös szék,  majd a nagy vörös ágy,  végül a sejtelmesen gyűrődő plasztiklepedő a
bíbor takarón.
Jellegzetes a tárgyak,  alakok elmosódottsága és a lecsurgó függőlegesek  lazúros lebegése,
melyeket geometrikus párhuzamosok ellenpontoznak. Esőfátylas Gulácsys ópium-füst, a mű-
tő homálya a  Presentiment-on. Ismert arcok: Buster Keaton a kameraállvánnyal, Csontváry
ezüstszürke arabs telivérrel.
Abszurd asszociációk.  Szertartás: papnő hátaktja  a lángoló asztalka fölött gyászoló férfival,
Nappal a Kádár villában:  kacatok padlón, újságlapok a a plafonon, - disznópörzsölés képét
hóban bámuló tolószékes figura,  spániel karácsonyfaégőkkel/!!!/.  Csupa rejtélyes izgalom,
fölényes technikával megvalósítva.
Tíz kép analizál egy lidicei fotót, a grafikák lángoló hajcsóvát, gyászoló lányt, fallikus bokrot
mutatnak.  Fontos téma a "planking".  Biliárdasztalon, hatalmas fehér golyón,  sőt, borjúhá-
ton,  meg a szalagház előtt nyúlnak el a merev testek.  A hírnév vége:  papírzacskó szemlu-
kakkal a nyakkendős fejen, - hóbaglyok pislognak tenyérnyi festményen.
Delejesen szuggesztív anyag, a festőiség eredetiségét a megfejthetetlen gondolati tartalom
hatványozza.  Búcsúzóul láthatunk  egy rajzolt  Exit felirat,  amely már a kórházi üvegajtón
is félelmetes mementóként vöröslött.

A szupergalériák vetélkedésében a Kie - Vi aukció-párharc téli rangadónak számít. Gyűjtők,
spekulánsok öröme, de a legtöbbet a csupán látogatva ámuló közönség nyeri.
Belépve az örök talány  Scheiber Hugó  most az  Art decós kalapos hölgy  alatt egy  Kádár
Bélá-ra hajazó, finom rajzolatú  Muzsikusok-kal lep meg.
A régmúltat  Lotz Károly x-edik Vénusz-a képviseli,  Mednyánszky elterpeszkedő tanyáját
rügyező fák szegélyezik, Rippl Rónai zsáner és portré is akad.  Aba-Novák Nemzedékek-je
kemény kontrasztja  Iványi Grünwald Béla hetyke ecsetjárású virágcsendéletének. Czóbel
könnyen felismerhető,  ahogy  Mattis Teutsch  ölelkező színgörbéi is.
Zsidó ünnepek: Ámos Imre  15 kis rajzból álló  csodás négyzethálója,  Fehér László  sejtel-
mes  Zsidó temetőben című munkája szomszédságában.  Csernus Tibor  Modellrepülőgépes
műterme a korai évekből: már majdnem fotórealista.
Váratlan ajándék  Szőnyi István: Zebegény ősszel, a fácskák gyengéd vonalkáit sárga, vörös,
kékeszöld és angolvörös lombkoronák őszi színpompája koronázza. Ábrándos mámor!!!
A fő attrakció  Tihanyi Lajos-tól a  Pont Neuf. Az asztalon gyönyörű album járja körül a mű-
vet, kár, hogy a reprodukciók durván színesek: a mestermű koloritját a fauves-os vadság he-
lyett sokkal inkább  Perlrott Csaba  nagybányai lírikus szelídsége jellemzi, /Kisváros kék fel-
hőkkel/.

Az utcára  Vajda Lajos, 17 éves korában rajzolt  Felemelt karú önarckép-e kacsint ki. Mel-
lette két  Ámos Imre, arrébb egy elementáris meglepetés:  Scheiber Hugó Fekvő nő-je ke-
reveten, fantasztikus textúra, a takarón és a kacér masnin  ezüst villanások.  Ziffer Sándor
imádja a sárgákat, ökörfarkkórók meredeznek a Zadar-part-on, 1930-as Canna generalis-án
meg kagylós vörös virágok.  Johan Hugó Fiesolé-ja  komor pinea-dárdákkal ékes,  Scheiber
hetykén odavetett egyperces fejei döbbenetesek: az a szakállas, kalapos vadember...
Aba Novák  uralja a belső termet, a 30X30-as  Ivók  éles kontrasztjai szinte döfik a szemet.
Mattis Teutsch  most csak a  Család  fametszetbe vágyó körkörösségével versenyképes,  a
múltkori tárlat hőse, Frank Frigyes ismét egy Mimi-képpel arat. Boromisza Géza 1910-ben
fauvista kolorittal, a keményen kontúrozott  Rőzseszedők-kel előzte meg korát,  Szobotka
Imre  ködös, fénypászmákkal szeldelt háztetői imponálóak. És az a reflexcsíkos tenger Aba-
Novák Trabucco-ján, a pirosperemű csónakokkal...
Batthány Gyula  élesen tagolja Férfiportré-ját,  Aba-Novák  majdnem tihanyisan szabdalja
Szász Tibor  fejét. Tündérkert minden  Pekáry, Bornemissza Géza Napsütéses meseváros-
án hundertwasseri házacskák ablakaiban sajdikos fejecskék. 60 éves korára  Márffy Ödön is
beérett, áttetszően irizáló virágai költőien finomak.
Ki az a Karlovszky Bertalan, aki 1910-ben a matrózruhás Kisfiú-t fotoreálban festette meg?
Bizonytalan pozíció, szorongóan görcsölő kezek.  Scheiber Hugó Konflis-a mellett, ismeret-
len arcát villantja fel a sárgászöld reflexekkel, lámpasorral fénylő Esős Utca. A mérhetetlen
gazdagságban zárókőnek egy elmélyedt  Váli Dezső: Csend a szobában, a billegő négyzetek
sarkában vajdai-kondori rajzolatok.

Évi rendes öröm-cunami  a díszlet- és jelmeztervezők mustrája,  amelyet hatványoz a  FUGA
újabb, most is hófehér kiállítóterme
Khell Zsolt Hamlet-jének forgószínpadán a zsöllyében Kocsis Pál keringett Szellemként, Fe-
hérváron  Antal Csaba  börtönrácsai borították a  Száll a kakukk fészkére  falait, a  Pál ut-
cai fiúk iskolapadjai könnyen alakultak Füvészkerti híddá, Grund-farakássá  Khell Csörsz mo-
bil elemeiként.
A Kolibri Színház Szöktetés a szerájból bábui, korabeli színházbelsője az Opera lépcsőházá-
ban is megállták helyüket,  Orosz Klaudia  remekében maga Mária Terézia trónolt a császá-
ri páholyban.  Szellemességével tűnt ki  Bozóky Mara A nagy Gatsby-vel,  az embernyi rúzs-
rudak között art deco könnyedségű táncruhák lebegtek.
Pilinyi Márta Vitéz Mihály jelmezei tobzódnak a román trikolór és a székely nemezség szín-
kavalkádjában,  Remete Kriszta  most is remekel a szombathelyi Parasztoperá-ban, a  Spam
operett-ben  Balla Ildikó  sámánjelmeze, kacagány-gardróbja tündököl.

A Vasárnapi Hírekben minden hétvégén izgatottan keressük, itt most a ritkábban láthatóak
is a falra kerültek. Szembeforduló fejek, szájukban kicsinyített képük:  Ecsetrajz, a halálba
vivő auschwitzi sínek: Hommage á Kertész Imre. A teljes képfelületet elborítják a zongora-
klaviatúrák,  Liszt Ferenc szitanyomat, a fejkeréken átfeszülő hajtószíj az  Öntekervény bi-
ciklijén.
Mindig gondolati asszociáció nemzi az egyedi stílusú grafikus megjelenítést,  tág spektrumú
megfelelések, képi, irodalmi utalások.  A pozícióba pipiskedő  Balettgém  Kosztolányi-ra, a
virágszirom száj  Weöresre hajaz.  De verseskönyvhöz készült a cseppfolyóslábú ember-állat-
testekből épülő  Akrobáciák is. Többször felbukkan a tusból lecsepegő négylábúság, ahogy
a kicsinyített, nagyított ismétlődő szekvenciák is jellemzőek.
A nagy kortársakra emlékezik a Kaján Tibor-t,  Réber László-t idéző munka. utóbbin az ere-
deti Janikovszky illusztrációktól övezve,  a Mester Albert Dürer képében éppen  négyzethá-
lós rajzasztalán alkot. 2009-ben még a hajdanvolt Népszabadság címlapján ékeskedett, miku-
lásokkal, ördögfattyakkal, évvéget mutató órával az obligát Réber-ajándék.  Mi jut a mának?
Csendélet a szegénységről. A parizer, a tojás rovátkákkal van  napról-napra beosztva, maga
a Napkorong is szeletekre szabdalt.
Meghitten barátságos az Örkény István Könyvesbolt Szent István körúti galériája, szívderitő
nyugalom, a hosszan nézhető képek fenséges csöndje.

Paranoid emlő-fixáció tüneteit mutatja a Csoport . Hagyján,  hogy porno-manökenek muto-
gatják bájaikat,  de a XVI.századi festő,  Jan Kochanowski  női mivoltát is avitt félakt képek
leplezik le.  Slowacky Balladyná-jának nyolc gyilkosságát a szelfiző gyilkos hölgy mutatja be,
előrelépés, hogy a melleit csak az egyiken.
A rettenetesen felnagyított Polonia csatakép pixelekből nem rakható össze,  ez az eredeti
ötlet még egy plakáton is feltűnik.  Harmatos Warhol-utánérzés  Zeromski és a kielcei mus-
tár szitanyomattal sokszorosított ábrázolása.
Egyetlen performansz érdemel figyelmet:  Álló roham,  avagy a lovasság nélkülözhetetlensé-
ge a mai Lengyelországban:  a tornalovakon elhízott nők  emelik rohamra  a játékkardokat,
a romantikus mitológia profanizálásaként.
Mindez az Új Budapest Galéria méretes termeiben, a teljesen hasznavehetetlen Bálná-ban,
tengersok adófizetői pénzért. Amilyen a kasztrált épület lett, amilyen botrányos volt a kivi-
telezés és a birtokba vétel, olyan semmitmondó a működtetés is.

Tihanyi és Czóbel  rövid ideig volt Berlinben,  Párizs vonzóbbnak bizonyult.  Utóbbi a Lány
kalitkával, kedvencünk a még kevésbe szabdalt  Önarckép, Evith és a Család című képeivel
szerepel. A Sturm kiállításainak sztárja, Mattis Teutsch János öt nonfiguratív örvénylése és
a Nagy piros kompozíciója tűnik fel a  Tájkép kék patakkal, valamint kubista faszobrai mel-
lett.
Nemes Lampért József  szálkás lendülete feketéllik a  Híd a Szajnán, a Palánkok,  a Vasúti
őrház festményein,  Kádár Béla  áttetsző geometriája teszi poétikussá az  Udvarlás,  a Ház-
tűznéző. a Szerelmes pár  idilljét. Keményebb muzsikálós képein túl, az Olympia és a Gyü-
mölcsös csendélet hölggyel  eszményi líraiságát tükrözi. A  Kalapos önarckép  finom ellen-
pontja  Scheiber Hugó  vaskos színpompájú  autoportréjának,  melyet az csak szikár vonal-
rajzú Walden-arcmásával múl felül.
Elképesztő gazdagság,  a nagy állami kiállítások bizony elhalványulnak.  Az ötvenes években
főiskolai besúgóvá züllött Bortnyik Sándor-t tréfás grafikák és az emblematikus Gépember,
a Bauhauslereket Molnár Farkas háztetői, Moholy-Nagy körkörösen épített  Női portré-ja
és a Fotográfiák reprezentálják, illik melléjük  Vajda Lajos két konstruktivista filmplakátja.
Mindig is imádtuk  Berény Róbert  széles ívekből komponált  Alvó nő rókával-ját, hajaz rá
a  Napsütötte kert  geometriája. A vicces önarckép, az  Asztaltársaság kusza gubancrajzo-
lata absztraháló vénáját jelzi, amelynek kinagyított remekei a  Cordatic autopneu, a  Kau-
csuksarok és a híres Modiano  plakátok.
És akinek ennyi jó kevés...,  az végignézheti  a magyar film kezdeti éveit bemutató videót,
a világhírre emelkedő emigránsok,  köztük a méltatlanul elfeledett  Konrad Wieder,  alias
Cserédy Arzén  hazai pályakezdését.  Egy másik képernyőn  a modern művészet nagyságai
vonulnak fel, Archipenko, Klee, Kandinszkij mellett  a legalább annyira fontos kortársak.
Megbabonázva roskadunk a nádfotelekbe,  pihenni lenne jó,  ám a vásznon egy saját gyár-
tású alkotás pereg. A gépemberek lázadása  Fritz Lang Metropolis-ából, Ruttmann Berlin-
jének nagyvárosi szimfóniája,  a Kávéházak, az Éjszakai élet, az Utca élete,  mesterien pá-
rosítva a korabeli és a kiállított képekkel. Kirchner, Heckel, Macke, Franc Mark a német
exresszionistákat,  Scheiber Hugó egyedi tílusát képviseli:  Berlini körhinta, Villamoson,
Nappali japán tűzijáték,  Kávéház, Kabaré, Cirkusz.  Zigzag jazz-modernség, a tágult sze-
mű, sokszorosított alakok, az őrült mozgás bizarr kavalkádja.
Két óra nem elég, de lehet, sőt, muszáj kétszer is megnézni:  az Év Kiállítása!!!

A létra tetején tinilány,  kapucnis dzsekijén rakottszoknyásan nyíló,  trikolór csíkos körsze-.
let, zöld a harisnya, piros a cipő, Csontváry: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban képe
előtt az örök kamasz  Stefanovics Angéla győzhetetlen lendülettel mondja  Berniczky Éva
szövegét. Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - Gyerek!!! A gyantás cédrusokat kivágják a leuké-
miás rózsaszín hegyek előtt,  a madarak elpusztulnak,  de énekük ott szunnyad  az aprított
törzsekben, míg lantot nem faragnak belőlük.
Kemény Zsófi  slambe ritmizálta a  Szinyei Majális-án  guggoló ifjú sértett gondolatait, mi-
ért nem őt szereti az a tornyoshajú szépség...  Olasz Renátó  vörös bézbólsapkára cseréli
a szalmakalapot, izzó szenvedéllyel, szókimondó szlengben dühöng.
Térey János  is a mába helyezi sztoriját,  Berény Róbert  gyönyörűséges pirosruhás cselló-
zóját a Füst Milán Színház ifjú titánja köríti.  Szól is Bach gamba-szonátája,  Tasnádi Bence
a balkáni feketeséget /Bojána...?!?/ fixírozza, elmélyedten elemzi a combok közé szorított
hangszer erotikus vonatkozásait, végül szemünk láttára reményteli szerelembe réved.
Péterfy Gergely  nyersen aktualizálja a Székely Bertalan Egri Nők-jét, a punnyadt bécsi-
ek nem küldik a zsozsót, no go zónáikat a gaz migráncsok uralják, akik ugye szüzeket és a
püspök falatját csámcsogják reggelire.  Az ostromló keleti törökökkel meghitt a kapcsolat,
még a nyakukba zúdított  szurkot is  barátilag tűrik.  Murányi Tünde  krumplihámozás köz-
ben a szegényeket szidja, van pofájuk ünnepnapon éhenhalni.
Rakovszky Zsuzsa  Gulácsy képének címére reagál, utazója a  Varázsló Kertjé-ben keresi
tűnt gyermekkora boldog emlékeit.  László Zsolt,  egy pohár bor mellett, mély átérzéssel
mesél. A legerősebb élményt  Kiss Noémi:  A rőzsenyakú lány-a jelenti.  Munkácsy képe
tövében nehézsorsú parasztlány gunnyaszt.  Reménytelen a szerelme,  beteg a teste, úgy
tűnik, munkába rokkanó vénlány marad. Lovas Rozi totális átlényegülése, elképesztő mimi-
kája néhány perc alatt egy teljes sorsot képes elénk tárni,  a görnyedt fájdalom, a lemon-
dás, a kiábrándult beletörődés mesteri megjelenítése.
Hasonlóan nagyszerű szerepet épít  Kelemen József  Garaczi László, Fehér László: Kútba
néző  című képéhez alkotott professzorának figurájából.  A kútológia, (nem kuTYológia!!!)
tudománya meghatározza az emberiség történetét.  A kútba révedés ősi rítus, amelyet az
ormányukat, vizet keresve a földbe fúró afrikai kútelefántoktól tanultunk el. A komikus ka-
rizmájú színész  szuggesztív játékával,  szinte egyenként győzi meg a nézőket  a képen és a
szemléltető táblákon is követhető /ál/tudományos tézisekről.   "Agyaraink harcban állnak,
az ormány a helyén van".
A jelmezeket a  MOME Textiltervező Tanszék  hallgatói tervezték,  a gazdag fantáziájú pi-
ros-zöld-fehér kombinációk,  a szövegek mondanivalóját erősítve  színesítették a látványt.
Idén is pompásra sikeredett a Textúra, melyet most már évente, felfokozottan lelkes han-
gulatban várunk.

Mire az  Európai Iskola  jelesei katedrához jutottak volna,  beköszöntött a Rákosi-diktatúra,
néhány évre a nímandok vették át az uralmat. Egy Bortnyik/!!!/besúgó lett, az ex-avangárd
bauhausler szorgosan jelent tanárról, diákról,"a főiskoláról sikerült kiirtani  az absztrakt tö-
rekvéseket", - a tehetségek mégis megtalálják útjukat.
Hajnal Gabriella:  Archeológusok-ja s kék-picassosan kifinomnult  Gross Arnold-ot profilban
mutatja,  míg az Önarckép-én néz szembe.  Mácsai István  a Falusi szatócsbolt-ot festi lóhá-
tas előtérrel,  Kokas Ignác Asztalosinas-a majdhogynem a fotórealizmust előlegezi meg.
Micsoda gazdagság!  Még  Gedő Ilká-t is találunk,  Rajzoló önarckép-e előre vetíti az asztal-
szék sorozat vonalas szerkezetét.
Jönnek az igazi tanárok:  Szőnyi István Zivatar után,  Bernáth Aurél  sötét remeke, vagy a
meglepően tárgyszerű  Nagy rugó  Koffán Károly-tól.  Nagyszerűen rendezett tárlat, a leg-
jelentéktelenebbnek tűnő képet is érdemes megnézni, a nehéz évek alatt sok tehetség el-
veszett.
Csernus Tibor: Műterem, fénycsíkokkal erezett padló, kóbor reflexekkel jelzett fémfelüle-
tek és már itt van  Kondor Béla!!! Festőként kirúgták, grafikára visszavették,  rézkarcainak
komor zsúfoltsága reveláció : A mocsárban,  Pihenő.  Aztán a Dózsa-sorozat és már felbuk-
kannak az  Emberek és Angyalok. 56 után , "Érdekel a forradalom, akkor ugyanis képet ölt
az Emberiség egyetlen élő volta", a látomásos  Apokalipszis.
A Győzelem és Dicsőség és a Halott Forradalom témái: Kocsis Imre  Nemzetőrök,  Címerté-
pők,  Szőnyi István kinagyított rézkarca, a  Pieta.  Lakner László: Utca 1956.  Roncsoltan
pacsmagolt háttér, botos öregember háttal,  Lenin elvtárs gülüszemű képe a falon,  ugyan-
ez az arc a maga elé meredő járókelő fején: Látlelet, Remekmű!!!
A szemben lévő Látványpékségben szorgosan hamisítják a történelmet, a tűzfalakon pózoló
Pesti Srácok, az igazi képek itt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem újra megnyitott kapu-
ja mögött láthatók.

Ételosztás? Tüntetés? Nem!  Kultúr-flash mob a Kieselbach galéria előtt. Egy órával a nyitás
előtt már százan állnak sorba(!) a bejutásra várva,  a rendkívül tapintatos, öltönyös őrző-vé-
dő óriások gondosan számolják a bejutókat, de ötszáznál se zárják be az ajtót.
Nyáry Krisztián: Festői szerelmek  könyvének bemutatásával összekapcsolva, a listavezető
galéria fantasztikus anyagot hozott össze a kötet szereplőinek műveiből. Gyorsan túljutunk
Vaszary, Márffy jelentéktelenségén, borzadva kerüljük el a hamis Csontváryt, a vörös fallal,
a piroscsíkos abrosszal beégő  Ferenczy Károly  képpár, igaz örömünkre, évtizedekkel kor-
szerűbb az impresszív stílusú  Fürdőző nők-nél.
17, azaz tizenhét Rippl-Rónai! Elzike és Zorka finommívű portréi, a Vöröshajú nő és a feke-
te Lazarine az emblematikus Piacsek bácsi-val...  Derkovits páros képének kubista ridegsé-
ge, Berény Róbert elnagyolt önarcképe, az Eta macskával és az elmaradhatatlan fehér te-
áskanna porcelán-gömbölyűsége ritka élmény.
Egyetlen képen Galimberti durván geometrikus formái, mellette Ámos Imre Alkony-a, meg
a nélkülözés éhkoppját jelző témák:  Szalonnás csendélet, Kenyér, szalonna, só.  Bizonyí-
tó erejű, hogy  Anna Margit munkáiban már akkor megjelent a bábszerűség, 60-as éveinek
jellegzetessége.
Czigány Dezső harsányzöldje, piros szája, sárga arca dekoratív autoportréján, Czóbel Béla
kislányarca, Táj fákkal, házakkal,  sajátos kolorit, már csak az obligát rózsaszín hiányzik. És
íme a legnagyobb.  Egri József  három vászna, balatoni verőfény nélkül is, irizáló felületek,
elmosódott alakok lebegő kompozíciója:  A festő ablakkeretben, Ajtó mögött.
Aztán a felfedezés mámora.  Álló formátum,  vörös dunyha, az átlósan fekvő nőalak hetyke
rajzolatú fekete tincsei, festmény a falon, teáscsésze a földön:  Ébredés előtt. A kevéssé
ismert, nagyszerű   Frank Frigyes  modellje  nyugágyban, vagy fotelben, szívószállal ülve is
elragadó.
A könyvbemutató az utcán kezdődik.  Többszázan tolonganak  Nyári Krisztián-t  hallgatva,
gyomrukban a kedvesen osztogatott kürtös kaláccsal, odabenn pedig félezernél is többen
várják a folytatást.  A Merész magyarok,  Igazi hősök,  Írók szerelmei utáni  újabb kötetet,
mely végre egy kicsit megerősíti magyarságunknak porladó büszkeségét.

A 100 szóban Budapest 2016 tíz legjobbja került kiállításra a Madách-téren, a hozzájuk ké-
szült illusztrációkkal együtt. Döbbenetes, hogy a legtöbb a múltra emlékezik . Még a Bach-
korszaki gyalázat,  Maderspachné megvesszőzése is felbukkan,  a 44-45-ös idők pedig baljós
idők pedig fenyegető hangsúlyt kapnak.
Zsigó György Lomtalanítás-a, Kürti Andi rajzával egy véletlenül talált noteszt mutat: "Stein
Jozefát, 1944.X.2-án vitték el a nyilasok". A zsidómentő Mancinak, "A világ legjobb kurvája"
című 100 szavában állít emléket,  Csiszár Judit: Budapesti asztalomon történelemmel terí-
tek" írását  Simonyi Cecília  illusztrálja.  A Nagymama a romok alól szedte

össze aranyszegé-
lyű tányérjait, a könnyeivel mosta le a port és a piszkot a háború törhetetlen emlékeiről.
Augisztinné Bíró Zsófia  gyermekként tapasztalta meg  a képmutató köpönyegforgatást. A
képen bajszos nyilas,  zsebében a nemrég még fennhangon osztogatott  Kitartás! újsággal,
tárt karokkal üdvözli a szovjet katonát:  "Moi drug!" /Kyru nagyszerű grafikája/.  5 vagy 56,
nem tudjuk, a Corvin-negyedi házfal bedőlt,  Soltész Béla  megjegyzi: éppen ott laktunk...
És végre a Jelen!  Sári Erika egy tolókocsis kisfiúval fut versenyt, a győztesnek egy régóta
zsebében hordott gesztenyét ajándékoz  Édes Pirkó képén. Budapest Grill:  a fiú 500 Frt-
próbál,összegyűjteni, FASZÉNRE!!! - a Deák-téren saslikot szeretnének sütni, - az adakozót
meg is hívja a vacsorára...
Vándor! Állj meg egy percre, nézd végig ezeket a kedves tablókat, ott a téren, a Városház
oldalán. De ott vannak az 56-os magyar-lengyel párhuzamos történések fotói is.

1905. A Potyemkin páncélos lázadó matrózaival cirkál a Fekete-tengeren,  a császári és kirá-
lyi Taurus,  fedélzetén Bozóky Dezső hajóorvossal  a Boszporusz felé halad.  A doktor több
száz fényképet készít 6X6-os üveglemezre, ezekből válogatott a Hopp Ferenc Múzeum, a di-
gitálisan  50X50 centiméteresre felnagyított képek láthatóak most a  Kolta Galéria  V. Sem-
melweis-utca 4 alatti kiállításán.
A Hölgy kutyáival pózol, a fahíd a víz fölött ível,  a temetőben turbánfejes sírkövek,  a Bosz-
porusz partján komor bástyák állnak, ám a tenger vize csábosan sötétkék! Az eredeti leme-
zeket  avatott mesterek színezték  mértéktartó ízléssel,  messze meghaladva a mai,  alapszí-
nekben gagyizó mobilfotókat.  Az előtér füve élénkzöld, a fák sötétebbek, a távolban homá-
lyos hegyek érzékeltetik a perspektívát.
Az Aja Szófia mecset után a Nagy Bazár képei,  vöröslenek a fezek, de még a tető cserepei
is napsütötte okkerben fénylenek. Üres hordót cipelnek háton, a telit, rudakra függesztve
négy teherhordó viszi. Az izmiri kikötőben vitorlások, csónakok káoszában a Monarchia Flot-
tájának büszke Taurusz-a, kapitányi kajütjében, a tisztek között, a mi hajóorvosunk feszít.
Lacikonyha,  kenyérkorongokat árusítók,  halszárítás a tengerparton,  a hátán csillogó, fél-
holddal díszes, dudoros rézhengerből méri az édes nedűt a szörbetárus.
A szultán zenekarral, testőrszázaddal vonul az esti imára, elődjére, I.Mahmut-ra az 1572-ben
épített,  gigászi vízvezeték-híd emlékeztet,  kedvenc lovára pedig egy kecses síremlék,  köz-
vetlenül szabadságharcunk hőse, gróf Guyon Richárd márványtáblája mellett.
Ritkán látni ennyire érzékletes régi képeket, ráadásul az ismeretlen Oszmán Birodalom ide-
jéből, jószemű honfitársunk jóvoltából.
Nyitva hétköznap 14-18-ig, november 4-ig.

Régi filmplakátok, hajdani sztárok és emlékezetes filmek falragaszai.  Amikor még műfaj volt,
legjobb grafikusaink terepe. Nyugaton már a fotómontázs dívott, nálunk Szyksznian Wanda
fekete kalapot, álarcot rajzolt  a portréra,  de még az egyszerűbb megoldások is  mennyire
kedvesek voltak: Latinovits, Ruttkai és Major mosolyog az Alfa Romeó és Júlia poszteren.
Felvidéki András  Az Androidok lázadásá-t  hirdeti kemény kontúros, színes rajzával,  Khell
Csörsz  buja koloritja uralja a  Rocky Horror Picture Show  plakátját.  Találunk azért a kül-
földiek között is komoly művészt:  René Ferracci két Bunuel-filmet reklámoz:  A burzosázia
diszkrét bája és A Szabadság fantomja.
Azonnal szembeötlik a kiemelkedő kvalitás:  Twiggy, Lakner László  letisztult szuggesztivitá-
sú műve. Kedvencünk természetesen a  Fel a fejjel! filmposzter, Latabár Kálmán a  Fehér
Elefánt ölelésében...

1936 Picasso: Guernica. 2016 Aleppo:  32 magyar művész  azonos méretű képet alkot, 100X
100-as kockákból, az egyetlen meghatározott feltétel a vörös szín.  Az egyénileg megfestett
elemeket, vörös cérnával, lelkes közreműködők varrják össze, a Kossuth-téri tüntetés előtt.
A gigászi patchwork a szónoki emelvény mögött feszül,  az esemény után  az alkotók viszik a
teherautóhoz, amely összetekert állapotban Szabadkára viszi, ahol az ottani művészek illesz-
tik hozzá hasonló koncepciójú művüket, majd Párizs, London és a többi jelentkező város az úticél,  az akció a szíriai háború végéig tart.  Így több mázsás, akár több száz méteres lesz a
kép, reméljük, minél rövidebb, mert addig csatlakoznak  újabb és újabb résztvevők,  amíg a
népirtó háború tart.
A Lásd meg az embert!  tüntetésen az ötletadó  Horgas Péter  mellett  Schilling Árpád  és
olyan jeles közéleti személyiségek mondanak beszédet, mint  Iványi Gábor,  Donáth László.
A Civilek  számos képviselője is felszólal, köztük a már legendás  Sándor Mária.  Nem a kor-
mány ellen,  de valami mellett, az áldozatok, háborús menekültek, a bajba jutottak mellett.
Elfogult vagyok: háromszor voltam menekült, mindig segítő kezek nyúltak felém. A szavak el-
szállnak, a tribünt lebontják, a tömeg hazamegy.
De a húsz négyzetméteres kép  bejárja a világot, együttérzésre buzdít, hírül adja, hogy Ma-
gyarországon nem mindenki dőlt be  az acsarkodó propagandának.  Egyszer a szíriai háború
is véget ér és a  Horgas Péter  koncepciójából,  magyar művészek által elkezdett,  európai
összefogással megalkotott hatalmas vászonfal ott fog állni Aleppo főterén.

http://444.hu/2016/09/30/ideje-hogy-megmutassuk-mi-megsem-vagyunk-ennyire-borzalmasak

https://www.facebook.com/gabriella.csoszo/media_set?set=a.10209269884957477.
1073742012.1032608777&type=3&uploaded=65&pnref=story

Visszaszerzett Területek: az addig Németországhoz tartozó Mazuria, Alsó Szilézia, Pomeránia
a lengyeleké lett, ahogy Günther Grass Danzig-ja is Gdansk.  Az egymilliós Breslaut a háború
porig rombolta, ahogy egy döbbenetes fotósorozat mutatja, pusztán csak az utak maradtak,
Wroclaw életét kopár porsivatagként kezdte.
A periféria  "Vadnyugat"-ja, a nyugati határ közelsége  aránytalan szabadságot biztosított a
lassan újjáépülő városnak, kivirágzott az avangárd művészet. 1965-ben alapította Grotowski
a  Teatr Laboratorium-ot, a XX.század legnagyobb hatású színházi vállalkozását. A kiállításon
videón láthatjuk-hallhatjuk  a Mestert,  Ryszard Cieslak,  Calderon Boldog hercege,  maga
Jézus Krisztus az  Apocalypsis cum figuris-ból pedig a nagy kivetítőn táncolja végtelen tré-
ningköreit.
Nem ez volt az egyetlen jelentős színházi csoport, Helmut Kajzar Tadeusz Rózewicz műveit
viszi színre Wspólczesny/Kortárs/Színházban, a Mindennapi Színház eszméjét pedig 1980-as
Mágikus Manifesztumá-ban fogalmazza meg.  Itt működik  Henryk Tomaszewski  pantomim-
színháza, a  Grupa Luxus  önarcképét ajánlja: "Ön is élhet így". 1510-ben Kopernikusz mér-
te fel a néptelen területeket, nyomában jár egy öles légyölő galócával ékes fotósorozat.
A város határban húzódik az Ostwall, a nácik által épített erőd földalatti labirintusa, amely
számos avangárd akció színhelye volt.
A terem közepén dekorált dobozokból épített installáció jeleníti meg a várost, Gyár, Disco,
Pizzázó, Repülőtér, Állatkert és Erőmű egyaránt látható.  Az új városrészek tervei mellett a
föld mélyéből előkerült tárgyak,  rozsdás sisaktól középkori szerszámig.  Már 1970-től foglal-
koztak itt az  Új Médiá-val,  innen indult a  Konkrét Költészet,  az első  Feminista Kiállítás
is Wroclawban volt.  A 70-es években sóvárogva jártunk a  Jazz nad Odra  fesztiválra, az ut-
cán meg a többszörösen betiltott  Kormorany  zenekart hallgattuk.
Európa 2016-os Kulturális Főváros-a  más országok,  így felénk is  nagyszerű píárral kelt ér-
deklődést, a pécsi kudarcra emlékezve, mélán irigykedünk... A jelennel sem maradnak adó-
sak egy emelettel följebb.  Jezierski  fekete gyapjúszőttesén  űrlények támadják a várost,
Szczesny egy panelház és egy csodamód épen maradt gettóépület közötti 90/Kilencven!!!/
centiméteres résbe építi garzonját,  konyhával, tusolóval,  a legtágasabb méret is csak 152
centi...  Etgar Keret  izraeli író nevét viseli, kinek szülei anno itt ismerkedtek meg. Plexile-
mezekből alkotott, otrombán szögletes autó is vár ránk,  oldalán későbbi felgyújtását videó
előlegezi meg.
Könnyű volt nekik,  az átkos rendszer ott békén hagyta  az újító művészeket,  nem volt há-
rom T, friss levegőt szívni oda ruccantunk ki a Tűrt-Tiltott atmoszférából.

Kétembernyi Dino-szobor, több ezer egységből alkotott  Kupak-Szaurusz fogad, az általános
közérzetet feloldhatatlan ellentmondásait legjobban Szabó Flóra Magyar Rubik Kockája jel-
zi: "Feladom!"  Petrók György: Ki fizet a végén?  Monopoly társasjátéka a "20 évre eladóso-
dunk"-kal startol, közpénzt kapunk, melynek 30%-át költhetjük vesztegetésre, aki ellenkezik,
5000 egységtr fizet, ám ha birkamód béget, ugyanennyit zsebelhet be, a végén mindannyian
jól ráfizetünk. "Elvesztett enyém jellegét", ahogy  Kálmán Kristóf és Putz Patrik  telitalálat
alkotása mondja, mutatja.
Az ok: túl sok az ellenség! A  Kétfarkú Kutyapárt zseniális ellenség-generátort állít ki, saját
magunk ragaszthatunk rá a bő választékból: Migráncs, Norvég, Zsidó, Brüsszel, Soros meg a
többiek...  A "Nem támogatom a melegek házasságát" poszteren ugyan,  lépcsőre állva, kita-
karhatjuk a "Nem"-et, ám Vályi Péter  csókolózó címer-angyalai bízvást ádáz elleneink sorát
gyarapítják.  Elfogadjuk  Jack Herrorwitz  ajánlatát,  szürkecsíkos zászlók alatt vonuljon fel
a "Budapest PrÜde".
Nem kellett volna idejönnünk: Árpád apánk igazán megállhatott volna Szvatopluk drótkeríté-
sét látván!  Itt a Liget sarkán arcátlan sértés  a Liget Project grafikája:  sík zöld mezőben a
Közlekedési Álmúzeum  gagyigiccs tornyai,  a tarvágás helyén  Mű-zeneház,  még jó, hogy a
/Nem/Nemzeti Galéria kolosszusának tervei nem készültek el.  A 380 milliós keretből kiizadt
vacakot több nagyszerű alkotás elentételezi.  Magyar Balázs és Varga Bence "Kmetty 1911"
képének dús vegetációját állítja szembe a "Kmetty 2017" csupasz sivárságával. A Parlament-
be ülteti képviselőink nyakába a fákat  Kovács Anikó, - ott vágják ki őket azokkal  együtt!!!
Ne legyen a Városliget olyan, mint  Kovács Béla  szürke képén: "United Colors of beton".
Brutális záróakkord:  "Orbán egy Geszti!" - ahogy a többi, ez a kép is megvásárolható! De mi
már mindannyian jól bevásároltunk vele...

"Keményen, mint a jégverése" - úgy zuhognak azok a vonalszálkák.  Drámai, tragikus, lehelet-
szaggató. A házfalak sárgája éget, a sötétzöldek metszenek, a bordó, lila, ezüstszürke foltok
patchworkként alkotnak  döbbenetes képeket.  Féltenyérnyi felületek merész geometriája,
lilatörzsű fák fűzöld fényben, táncoló kaktuszcsóvák harsány csendélete.
Mindez 1910 és 20 között!!! A poszimpresszió fordul kubista halmazokba.  Monet boglyái kör-
teformába durvulnak,  a pöttyök, vonalkák  ujjnyi ecsetvonásokká. Tucatnyinál alig több hú-
zásból Férfiportré szögletesedik,  a fémes festékfoltok acélosan tükröződnek.  Az Uszály ko-
moran lebegő sötét tömb, a tusrajzok tomboló fekete orgiák.
Jól látható a határozott vonások ecset-textúrája, a fölényesen odavetett gesztusok kiérlelt
arányokat rejtenek.  Toll,  ceruza,  pasztell,  olaj - mindegyik eszköz a szilaj expresszivitást
szolgálja. Pont Neuf, avagy Margit-híd, umbriai tál, vagy dunántúli látkép, a téma egyáltalán
nem befolyásolja a tévedhetetlenül egyéni karakterjegyeket.
A Kieselbach Galéria  újra telibe talált.  Nemes Lampérth-től egyetlen kép is reveláció, de
így maga a tömény eksztázis mámora. Végig lehet nézni szép lassan, de ha csak egyetlen kép
előtt horgonyzunk le percekig, akkor is átjár a fenséges gyönyör égi bódulata.

Ariadne vörös fonala végtelenített formában gigászi hálózat-építményt alkot. Nem a barlang-
ból kivezető utat mutatja,  becsábít az emberi kapcsolatok  molekuláris káoszába.  A három
teremben háromféleképpen szerveződik a monumentális szövevény.
Az elsőben kulcsok függenek a fonálrengeteg csomópontjain.  Huszonkétezer darab/!!!/. A
mi kulcsaink, Wertheim-, heveder-, lakat-nyitogató, titkainkat záró eszközök. Csöndben gra-
vitálva a vérvörös felhőben,  mintha felfüggesztenék a bezárkózás kényszerét.  Szerencsére
teljes a csönd, nem szól zene, így hat igazán  az esőként a vertikális kulcstömeg és az elké-
pesztő fonál-univerzum szuggesztiója.
Aztán csak a hálózatból épülő kupolás forma marad.  Belsejében fekvő ember formálta kád-,
avagy bölcsőalakú képződmény, a vonalrengeteg epicentruma.  Chiharu Shiota  nem képző-
művész, nem festő, nem grafikus, de nem is szobrász.  Formát teremt, amelybe bármit bele-
láthatunk, vagy akár semmit: legyen ez csak "Dinge an Sich", magában lévő dolog.
Az utolsó szobában kicsit nyílik a háló, az emberi sokaságot összekötő- elválasztó kapcsolat-
özön vetülete. Misztikus révület, felejthetetlen látvány.  Örökké itt kellene hagyni, az időt-
lenség archaikus fényében.  Ki itt belép,  más emberként lép ki a  szentendrei Fő-térre és
talán egy mikronnyival jobban érti az élet kaotikusan bonyolult szövevényét.
Chiharu Shiota  műve  az ókori értelmezés szerinti  Erotika  ábrándos leképezése:  "Az egy-
mást kereső lelkek rejtett vonzalomhálója".

Szuggesztívek a letagadhatatlanul  Gerlóczy Sári-s motívumok,  az örvénylő testek, az össze-
kapaszkodó alakok, ujjak, csókos csőrök a szájba. Festve is erősek a figurák, rontja a hatást
a háttér dilettáns felpacsmagolása.  Kornis Dezső és a  Hard Edge után  alapvető technika a
monokróm,  homogén felület kialakítása,  bármelyik címfestő megcsinálja, de ezen alapozás
bárkire rábízható. Vagy lehet színes lapokra is dolgozni...
A rajzok viszont  abszolút érvényesek.  Tiszta kompozíció, látnoki ötletesség.  A madárcsőr
emberi száj is egyben, három alak légtornászi artisztikumban röpül, egymásba ülnek a vonal-
emberkék.  A Társas Mezőben  az összetartó győztesek a szerelmesek és a hullák testén ta-
posnak, a profil és a kulcsolódó ujjak keretezik a szembenálló arcot.
Fantasztikus kifejezőképesség, eredeti erő, - festményei megérdemelnének egy kis szakmai
törődést, hogy a Társas Mező8 ne ilyen legyen!!!

A náci Németország lázasan készülődik, soha nem látott módon rendez olimpiát, a propagan-
da eseménnyel próbálja agresszív rémtetteit feledtetni.  De voltak épeszűek, akik bojkottra
szólítottak fel világszerte, főleg a baloldalról.  Hagyománya volt már a munkásolimpiáknak, az
elsőt 1925-ben Frankfurt am Mainben rendezték,  ezt követte az '29-ben a nürnbergi,  1931-
ben a bécsi.
Dúlt a spanyol polgárháború,  barikádok épültek  Barcelona utcáin,  a kormány mégis támo-
gatta az  Olimpiada Barceloná-t. Népes küldöttségek jöttek még Amerikából is, ott voltunk
mi is, a megnyitón Pablo Casals vezényelte volna  a IX.szimfóniát,  Bertolt Brecht szövegére
Hanns Eisler komponált olimpiai indulót. Egy nappal a kezdés előtt a puccs elsöpörte a kor-
mányt, Franco csapatai elindultak a város ellen.
Berlinben viszont  diadalittas külsőségekkel megnyílt a Patyomkin Olimpia.  A náci sportveze-
tés minden eszközzel a faji felsőbbrendűséget óhajtotta bizonyítani. Jesse Owens, a fekete
csodafutó négy aranyéremmel alázta a Führert, a fajtisztátlan Elek Ilona "Csibi" német lány
elől halászta el a női tőr-aranyat, de győzött az Ó-utcai  Kabos László  és csapatban a mun-
kaszolgálatban elpusztult  Petschauer Attila  is.  A hazaiak nagy reménységét, a magasugró,
akkor még Dora Ratjen-t  Csák Ibolya  szorította a második helyre annak ellenére, hogy el-
lenfele nem volt egészen nő. Egy későbbi versenyről hazautaztában  figyeltek fel "5 o'clock
shadow"-jára, (a délutánra kiütköző borosta!!!):  úgy látszik, elmaradt a napi második borot-
válkozás...
A berlinieknek  a megfélemlített  Richard Strauss  szerezte  az olimpiai indulót,  barátainak
ezt így kommentálta: "proliknak írtam himnuszt".  Leni Riefenschtahl  zseniális filmjével  do-
kumentálta a világeseményt, egy sorba állítva azt a nürnbergi Hitler-ünnepéllyel.
Az Olimpia véget ért, az Olimpiai Falu a spanyol köztársaságiakat támadó  Condor Légió bázi-
sa lett, az Olimpiai Láng a birkenau-i krematóriumban égett tovább.

Olyan fotogén tájak, hogy még a piciny Homoródmente fotósai is gyönyörű anyagot tudtak
tavaly kiállítani.  Fodor István  tágabb spektrumot tár elénk,  imádja a fölülnézetet, hegyte-
tőről, sőt!, kisröpülőről, madártávlatból is fotografál.
A Hargitáról nézve áradó folyamként úsznak a narancsszín fellegek,  a marosfői birkák ellen-
fényben gömbölyödnek,  de fontos motívumot képeznek  a zetelaki, delnei képeken is. Té-
len üres karámjuk rajzolódik ki a gyimesi térben, a hóborította Csíkszeredából  vöröslik elő
a Mikó vár négyszöge.  Csíksomlyó templomtornya a ködből magaslik fel, több árpádkori, fal-
lal övezett templomot is láthatunk, legszebb a gyergyószárhelyi, elnyúló temetőjével.
És a sziklák, az Egyeskő ötujjas csúcskeze,  máshol a havasok benyúló jégtömbje,  Bányfalva
útjainak csillagos geometriája, avagy a feketéllő szántáscsíkok közegében  a hóban baktató
őzek...
Hargitafürdő fölött az ég, éjjel. Milljom csillag, két bolygó gömbfoltja, nincsen fényszennye-
zettség,  nincsenek mindent elfedő, kivilágított városok!  Olyan tiszta az éjféli égbolt, olyan
élmény, mint ez a gyönyörűséges képtömeg itt a Gyulai Várszínház Kamaratermében.

Szerencséje van, jól ismerjük.  Míg mondjuk Rembrandt csak élőben hat,  Frans Hals szikrá-
zó ecsetkezelését a repró nem adja vissza, több XX.századi festőhöz hasonlóan,  Modigliani 
vonalrajzra építő,  majdnem tónusmentes színfelületekkel szabdalt képei albumokban  szem-
lélve is értékelhetőek.
Ez a kiállítás szélesre tágítja ismereteinket, gazdagságában rövid, könnyen követhető és vég-
re nem kell magyar kortársait is látni... Az 1912-es Női fej távoli elődjeként bukkan fel majd
3000 évvel régebbi, formailag hasonló kavicstest, meggyőződhetünk  az indiai templomi szob-
rászatvhatásáról, örülhetünk, hogy végül a festészet mellett kötött ki.
Művésztársairól készített portréin pici száj, vékonyka orr és már akkor a mandulavágású sze-
mek a meghatározóak, Diego Riverától Max Jacobig, egyedül Chaim Soutine négerajka, gülü-
szeme jelent kivételt.
A híres aktok hard edge színfelületeikkel,  nyújtott nyakakkal,  mandalába préselt arcokkal
jellemezhetőek, csak úgy, mint az utolsó periódus összes férfi-és nőalakja.  Üdítő kivétel a
dús narancs-zöld kolorittal, pacsmagolt felületekkel, megfestett Fiatal férfi portréja, ezzel
a hozzáállással nemigen vált volna ennyire emblematikus mesterré.
Gyönyörűen rendezett, letisztult tárlat, éles ellentéte a picassoi tobzódásnak, egy kiállítás,
mely után nem kell gyógymasszőrt hívni.

Volt már  gyűjteményes kiállítása  Budapesten,  de ennyi kisméretű  Hantai-t  még sohasem
láttunk egyszerre. A Juhász Ferenchez kötődő barátság okán,  az emlékkiállítás törzsanyagát
az ő alkotásai képezik. Már 1953-ból láthatunk jellegzetes, csavarvonalakból épülő, spárgával
kialakított képet, a későbbi nagy művek pedig mind visszaköszönnek kicsinyitett formában.
Soha költő nem kapott még  szebb emlékezést!  Beléphetünk dolgozószobájába, leülhetünk
könyvespolcai elé, nézhetjük fotókon, videón.
A híres verskötetek borítói is majd mindig Hantai művekből valók. Az Etűdök szilánk- formáit
papírelőzményeikben is tanulmányozhatjuk, ahogy egy mű több változata is látható különbö-
ző kolorittal. Meglepetés két hatalmas, festett kalligráfia,  vörös képjel és csavaros hurokin-
dázás.  Sorjáznak a portrék, kiemelkedő  Fehér László, már törődött embert ábrázoló, szür-
kefehér alkotása és a fiatalabbkori  Csernus Tibor festmény.
Ez is a minden tekintetben unikális  Kieselbach Galériá-nak  jutott eszébe, méltó megemlé-
kezés, egyben  Hantai Simon  tárlat.

A Ráday utcában kezdődik a Greenfields zenekarral, odabenn az Írországból érkezett, Joyce
életét, műveit bemutató anyagok láthatók.
Takács Ferenc  professzor tart előadást  az író és a képzőművészet kapcsolatáról, említi az
Ulysses néhány részletet, melyeket  Kocsis Anna angol,  Bárnai Péter  magyar nyelven fel is
olvas. Igazi Guinness barna sört kortyolgatunk Martyn Ferenc grafikáit szemlélve. A írországi
múzeumban található sorozat  még másolatban is figyelemre méltó.  Részben illusztratív, ala-
kok, tárgyak, tájak körvonali sejlenek,  ám a legjobbak az absztrakcióba hajló, kollázs-szerű
alkotások, így a Páncélos lovag, vagy egy másik Lovas kép.
A Bloomhoz halovány szálon kötődő  Szombathely Egyetemének  Művészeti Karán készültek
a kisteremben látható  Ulysses-reflexiók.  A családfa bizonyítása  DNS-teszttel,  anyakönyvi
kivonatokkal, fotókkal, Joyce és Freud képzeletbeli találkozása, egy filmkép-sorozat Poirot
mesterrel az Alberg expresszen, melyen az író is a gyanúsabb utasok közé tartozik.
Nem kell ahhoz évforduló, hogy újra és újra beleolvassunk  a majd száz éves könyvbe, mely-
nek eredetiségét azóta sem múlta felül semmi.

Ritkán érkezik ennyi Hundertwasser kép Budapestre. Litográfiák, szerigráfiák, a leghíresebb
korszak alkotásai. Ráadásnak a japán fametszet-technikával készült művek,  tucatnyi színben
pompázó csodák. A másik fele a tárlatnak a hasonló korú japán  Hasegava anyaga, érzékeny,
izgalmas távoli rokonság. Óriási érdem, hogy ide került ez a kiállítás, nagyon zavaró azonban
a teljesen dilettáns rendezés.
A Gerbeaud palota  utolérhetetlen  szépségű épület.  Műemlék falaira  nem lehet képeket
akasztani. Az ideiglenes paravánok szorongatóan keskeny járásokat kerítenek,  de nem ez a
baj! Az egyik oldalán nyitott négyzeteknek  csak a közepe világított, éppen csak megfelelő-
en, a külső oldalfalak sötétek.
Talán ismerjük már a kis led-égőket, minden képhez jár egy, a hálózat központos, a fogyasz-
tás minimális: azonnal fel kell szerelni!!!
Addig is nézzük meg, kézben mobilfénnyel menni fog, de egy jó kis elemlámpa is megteszi.

25 év óta nem épült  kortárs építészeti alkotás Magyarországon.  Kapóra jön a 15. Velencei
Biennálé tematikája, a "helyi aktív építészet", ebben a műfajban csak fel tudunk mutatni va-
lamit.  Fábián Gábor és Fajcsák Dénes  egri építészek kértek egy lepusztult épületet az ön-
kormányzattól azzal az ígérettel, hogy azt öntevékenyen kulturális közösségi térré alakítják.
ráadásul "Nulla Frt-ból"/!!!/.
A csodás gesztenyés parkban állongó Gárdonyi-ház felújításában  ipari vállalkozások, helybé-
liek,  sőt, még a börtön lakói is részt vettek, anyaggal, szállítással, kézimunkával. Az eredeti
tönkrement bútorzat újrafelhasználása  az építészek tervei alapján kezdődött el,  korszerű,
szolid dizájnos berendezés született.
Az emeleten szabadon használható  tervező-iroda,  a földszinten kiállítótermek,  a parkban
beszélgetésre alkalmas helyek vannak. A kiállítók is javarészt egriek, diákok, főiskolások, mű-
vészek.  A fenntartás  pályázati forrásokból történik,  de maga a felújítás  valóban egy fillér
nélkül, kizárólag a helyi erők igénybevételével történt.
Hogy mit szól ehhez a Biennálé hatvan pavilonja között bóklászó látogató, nem tudjuk, de a
tett, a kezdeményezés példamutató,  remélhetőleg feléleszti más közösségek vállalkozó ked-
vét is.

Nagy dérrel-dúrral, fonódással és összefonódásokkal sikerült  egy totálhalott teret csinálni.
Nem hiányzik  a Gomba-presszó és a bódék,  de mi van?  Vákuum,  a Parlament terének em-
bertelen üressége, hű leképezése a diktatúrának.
A Metró-kijárat üvegfalaival derűsen áttetsző,  de még ebbe is belerondít  egy térképszerű-
séget ábrázoló behemót betonfal.  Térkép persze sehol a megállóhelyek jelölésével, eligazi-
tó tábla sincs, a BKK információ a legtávolabbi sarokban bujkál. Nénikbácsik tévelyegnek el-
veszetten az arctalan kőtengerben, de a régi kettő helyett egyetlen újságárus sem találha-
tó, ahogy száműzetett a Fornetti, a Hot Dog, de még a Könyvárus is!!!
A felső szintre százméteres lejtő vezet, "sántalépcső"-vel,  mindig azonos lábbal kell lépni...,
lebontották  a gyalogos-hidat,  az egyetlen lehetőséget a sínek elkerülésére.  Négy helyen
muszáj nagyon figyelni az ádázul csilingelő villamosokra, ugyanúgy, mint régen. Lifttel mehe-
tünk a felső buszmegállókhoz, de ezt a Metróból kifelejtették, pedig ott a helye!!!
A nyugati végen  értelmetlen építmény nyújtózkodik, füves a teteje és nincs benne semmi.
Oldalában sehovába vezető lépcső, padocskákkal,  majd éppen ott fogunk üldögélni... Per-
sze ülőkék elszórva vannak a téren is,  ötszögűek riasztó hegyesszögű csúccsal,  szigorúan
egy személynek!
Teljesen hülyének nézik a népet: 182 elültetett fáról szólnak, de ebbe az oldalrézsübe 120
törpefenyőt is beleszámították. Zöldfelület 5%, az is csak fű betonszegéllyel. A 300 négyzet-
méter járólap közepén lábmosó szökőkút spriccolgat,  hol van a virágos centrum szoborral?
Igaz, a párkányhoz  nevetséges bronz gördeszka/?/ támaszkodik,  de vannak fém-verebek az
igazi galambok pótlására, bakra kunkorodó bronzcsigák/?!?/,  sőt még egy ottfelejtett pénz-
tárca is,  forgalomból kivont érmékből öntve,  nyilvánvalóan a lenyúlt pénzekre utalva. Meg-
hirdetünk egy rejtvény-játékot: - hány nap múlva lopják el ezeket a vackokat?
Sehol egy görbe, sehol egy hullámvonal,  a kockapupillájú tervezők vonalzó-önkénye hódít.
És hol az Óra,  amelyben még nem ismertük,  az Óra, amely alatt megismertük egymást? Or-
mótlan szürke oszlop, jelentéktelenségét majd csak a grafittisek oldhatják fel.
Az autótömegek  nem kerültek  a föld alá,  óránként több tízezer ember  téblábolhat  át a
szellemileg is üres téren , reménykedve bukdácsoltunk itt egy álló évig,  kaptunk egy nagy
fityiszt az orrunkra.  Embervásár volt, zsibvásár, virágvásár,  de ácsorgók, üldögélők, találko-
zók is, nyüzsgő élet a totális rajzás helyett. A Moszkva halott, Széllelbélelt Nemkellmán Tér
a neve.

Meg sem közelíti  a 60-as évek  műcsarnok i kiállítását,  nagyságrenddel  jelentéktelenebb.
Ám  az azóta felnőtt  két-három generáció  még sohasem láthatott  ennyi Picasso-t itthon.
Az  Ivás közben elalvó nő és az abszintot éppen nem ivó pár  a Szegényes teríték rézkarcon
érzékelteti a Kék korszakot, a Rózsaszín sehol.
A cirkusz világát hidegtű-sorozat,  a kubista éveket sokoldalú anyag képviseli.  Szétszabdalt
alak,  Férfi mandolinnal,  az Arató natúr-kubista párosa,  Braque-os Vollard arckép  vezet a
teljes tárgyvesztéses,  kassáki geometriával fogalmazó  Kalapos férfi-ig.  Néhány fotó jelzi a
Gyagilev baletthez fűződő kapcsolatot, tus-örvényben tobzódó borító-terv Stravinszkij Rag-
time-jához készült.
Gyér válogatás mutatja be a szürreális periódust,  A csók merészsége  az egyetlen érdekes-
ség.  Mámorosan szép Olga portréja szőrmegallérral,  a letisztult egyszerűség mintaképe, a
karosszék ölelő vonala és a csak vonallal felvitt arc. Ellenpólus a Karórás nő, fésűvel, tükör-
rel, azzal a jellegzetes, párhuzamosan álló picassoi szempárral.
A  Szakállas férfi és az  Asszony babakocsival szobrok primitívsége  utat nyit a némi arányér-
zékkel, élénk fantáziával bíró dilettánsok mellett az alkotás örömeit kereső civileknek is. A
spanyol polgárháborút mindenféle Picasso-részlet montírozásával ábrázolni kívánó filmecske
zavaros vacak,  pedig számos  Guernicát elemző  fantasztikus munka létezik.  Jelzésszerűen
felbukkannak  faunok, kecskék és Manet reggelizői,  két különböző megfogalmazású muské-
tás, grafika- és kerámia-hiány teszi érdektelenné a végét, hiába láthatunk képeket- a műter-
mekről...
Jobb, mint a semmi, de ne várjunk sokat.

Sárga-fekete, rózsaszín, fehérenszürke:  számos variációja volt már  Fehér László  képhátte-
reinek. Legújabb munkái papírra készülnek, fekete alapon szürkére gondosan felvitt ceruza-
rajzok. Nosztalgikus Kádár-kori képek.  Terméskő fal előtt úttörővasutas, a Szabadság-szobor
alatt, Vörös Csillag árnyékában nyugdíjas III/III-as ügynök. Anya gyermekkel, Anya egyedül, a
szokásos aszimmetrikus dekomponáltságban. Cigarettára gyújtó pár és az emblematikus ölel-
kezők. A kiindulópont mindig egy régi fotó, a képpé transzformálás éretten esztétikus.
A legütősebb a ki tudja hányadik Önarckép, fordított Mantegna-pózban lefelé lógó fejjel.

A Deák-téren, a Blahán, a Fővám-téren is felbukkan  a Tér híres órájának másolata,  a május-
ban nyíló Kiscelli Múzeum-i  "A Moszkva-tér története" kiállítás hírveréseként.  Két hétig a
Projekt Galéria is bemutat egy előzetest, vetített fotókban a múltat, mozgóképben az épü-
lő jövőt.
Az anyag széleskörű lakossági gyűjtés eredményeként állt össze és még mindig folyamatosan
bővül.  Korcsolyák a 19.század óta telente befagyott bányagödör emlékeként,  melyet még
a múlt század 20-as éveiben is lehetett használni, az Első Metró fehérkesztyűs felvigyázóinak
egyenruhája,  könyvek a hírhedt Kalef galeriről, interjúk a randevúkra, bulikra visszaemléke-
zőktől. Szabó Simon ifjúkori élményeivel együtt a rendszerváltás nagy filmjét is idézi, látjuk
a 90-es évek embervásárát és a mostani építkezés képeit.
Nem volt szép, csak életveszélyes a síneket keresztezve, az új kopár lesz piszkafa fácskákkal,
átlátszó tetejű várók, fonódó villamosok, ám egy impozáns mozgólépcső az ívelt vonalú feljá-
ró helyett. Jó sok követ beleszuszakolnak, jó sok pénzt ellopnak, de talán egyszer a miénk-
nek érezzük majdand. És szeretni fogjuk "mindörökre Moszkva-Moszkvateret".       Ápr16-30

Horányi Lili  expresszív grafikával fogalmazott tervei bizonyítják, hogy még egy meg nem va-
lósított jelmez-együttes is lehet jelentős /Szecsuáni jólélek/. Díszletben legjobban  Rózsa
István  barokkos pompázatú színpada tetszik, melyet  Almási-Tóth András  szegedi Holdbéli
csónakos-ához alkotott,  Lisztopád Krisztina  jelmezeivel párhuzamosan.
Dörgedelmes bajuszok, délceg huszármenték, feszesen sorakozó francia sereg:  Béres Attila
Háry János-át  Tihanyi Ildi  öltöztette a  Szegedi Szabadtéri Játékok-on. Pazar látvány, öt-
letes kollázs-technika.
Kedves emlékeket idéz  Orosz Klaudia  a  Karácsonyi rózsa legendája  látványvilágával. A tel-
jesen átalakított nézőtéren, lesunyt fejjel lopóztunk árkon-bokron, hídon-patakon át, lépé-
seink nyomán mocsár cuppogott, a távolban erdei házikók ablakai világítottak.  Kalandos út-
vesztő vitt fel a hegyre, ahol végre megpillanthattuk a legendás fehér karácsonyi rózsát. Ez
a terv nyerte el a  Látványtár 2015  díját, tetőzve a nagyszerű művész évtizedes munkáját.

Mindössze tíz éve működnek,  de máris jelentős építészeti munkákat hoztak létre. A romos
állapotában jól ismert  Móricz Zsigmond-körtéri "Gomba" rekonstrukciója még akkor is sike-
resnek mondható, ha az építmény funkcióját még nem tudta a városvezetés megtalálni. Egy-
szer talán  pezsgő kávéházi élet,  kulturális tevékenység ver itt tanyát,  de addig is a lendü-
letes tető  merész ívelésében gyönyörködhetünk.  A melegedő oszlopok szerencsére válto-
zatlanul forrósítják elgémberedett tagjainkat, utóbb impozáns kötött ruházatot is kaptak.
Mennyire szánalmasak  a tonnás bronz emlékművek,  az álszent hőskultusz totemlovai, hátu-
kon civil csizmás kandúrokkal! Az emlékezet szent, az emlékezés rituális legyen. A  Trefort-
kert téglafalában ujjnyi széles rézcsík van beágyazva, rajta többszáz név:  az egyetem holo-
kauszt áldozatai, a halál helyével és idejével. Mauthausen, Birkenau, Dunapart, 1944-45.
Szinte láthatatlan, mégis örök memento.  A Hetedik Műhely hozta létre az  EME Mesteris-
kola közreműködésével. Olvassunk bele egy kicsit: sajnos, sok ismerőst találunk...

2 0 1 5

Fokozódó undorral gyorsan végigdühöngtük a NagyGömböccé felfújt kiállítást, a mennyiség
degradálta Kazovszkij vitathatatlan értékeinek minőségét.  Mintha az Ermitage, a Louvre le-
taglózásra játszó tárgytömegei kísértenének, a Pinachotéka etruszk termének többezer ap-
ró szobrocskája, a belépőt fogadó 21, darab, teljesen egyformának tűnő hófehér Apollon.
Raktár-áruház,  amely erőltetett "tematikus termek"-kel próbál  valamely rendet teremteni.
A Képregények Vajda Lajos, vagy Bálint Endre motívumainak variációi,  valóban élvezetesek,
kettő elég lenne.  Nevezhetjük Fétis-nek, hozzá erőltethetjük a fényévekkel arrébb sugár-
zó Francis Bacon-t,  attól még nem lesz egyik figura sem az.  A kutyás képek nevetséges fe-
dőneve:  Állatpszichológia, az Éles terek termében egy hajdani színes environmentet épí-
tettek meg színtelen furnérból, /Sivatagi homokozó VII/.  Kit érdekel, hogy kit s mit "bálvá-
nyozott?!?  El Greco, Chirico, Caravaggio,  vagy a punkok, Jarman és Bowie, de hát a hetve-
nes években bármely entelektüell fiatalnak is ők voltak...  Nem beszélünk a cuki-ciki csúcs
mackókról, melyek a kiállítás bulvár-vulgár hozzáállásának fájdalmas emblémái.
A Papírfríz létezett a  Bartók 32 tágas tereiben, oldott rálátással,  itt másfél méter széles
gyilokjáróba szorították, - lehet egy méretes képet  50 centiről nézni?!? (Igen jó lett volna
sok tenyérnyi gyönyörűséges tollrajz, ahogy ezt a MODEM-ben láthattuk).
Már a Merlines Dzsan-panoptikum előtt ismertük, számon tartottuk eredeti képeit, csodál-
tuk vakmerő egyediségét , összetéveszthetetlen stílusát.  Fehérvár, Pécs, Műcsarnok: sok-
szor láttuk nagyobb anyagát is.  Ez a monstre tárlat  beégeti nevét a köztudatba, de vajon
a marathoni kínlódás után szeretni tudja-e valaki?
Lehiggadva, termenként egy-egy képét néztük jó hosszan, ne kelljen leforrázva elmenekül-
nünk, maga az originális  Ikonosztáz  kikövetel egy negyed órát.  A Lüktetés-ben a lebegő
narancs mandalák alatt kutya lesi a tóból kivetődő aranyhalat, a Teatralitásban a vérző füg-
göny bűvöl el.  Mint ellenkező előjelű transzszexuális,  természetes érdeklődéssel pásztáz-
tam a Nemek termét, /szoernyue cím!/,  a Testi Mesék utána a  Nagy Szirén angyalalakja,
távoli zászlós fiúja tetőzi az élményt.
A 21 vatikáni Apollon földbe döngöl. Egyet kell megnézni, nagyon. "Egyetlen egyet, uraim".

Magyar Fanni  kurátor 25 képpárt választott régi és újabb belvárosi anyagból, kiegészítésül
folyamatosan futnak  korabeli egy szuper8-as filmkockák. A páros képek egymással szemben
vetítve váltakoznak,  nehéz az összevetés , legfeljebb a katalógus segít.  De legjobb először
külön-külön nézni a két oldalt, majd felfedezni a párhuzamokat, ellenpontokat.
Főszerepben az Erzsébet-híd: épülés közben, felrobbantva, újjáépülőben, vagy a Klotild-pa-
loták hajdani és mai fotóinak hátterében.  Napernyős pár /1900/ a Nemzeti Múzeum, eser-
nyős hölgy 1940-ből  a Váci-utcán sietve.  A Kálvin-tér tűzfala a legendás Fabulon-mozaikkal,
vörös csillaggal és "Ruszkik haza" felirattal. Dámák és fruskák, micisapka és sárga csillag, alul-
járok és rakparti lépcsők, 56-os romok és szocreál modernség.
Kedvencünk a felemelt jobbjával lelkesítő Petőfi-szobor és a hasonló pózban autókat terel-
gető, fehérruhás rendőr.  Ám bármelyik képet hosszú percekig lehet csodálni, nosztalgiku-
san bámulva a múltat, felismerve a mát.

Projekt Galéria    V. Kossuth Lajos-u. 14.

A szarvasgedei   Oláh Mara  Cigányország-a "Én imádnék egy összetartó Cigányországban él-
ni" felirattal jelzi, hogy hazánk mennyire kirekeszti, Kis Varsó (Gálik András - Havas Bálint)
a Lélekben tomboló háború-t illusztrálja seregnyi otromba harci szoborkával. A szlovák tör-
ténelem legkínosabb pillanatait önti apró gipszbábukba  Martin Piacek/bácsi/: Tiso, Hitler,
Fico, Husák. A  Société Réaliste /Gróf Ferenc - Jean-Baptiste Naudy/ az  Európai kultúrál-
mok és az  ENSz Kamuflázs  szövevényes változásait vizualizálja. Chilf Mária a nagymama ün-
neplő ruháját állítjan ki, azt, amelyben az Erdélyt visszakebelező Horthyt fogadta, még nem
sejtve, hogy a királyi Magyarország a nagypapát munkaszolgálatba küldi  a Don-kanyarba, az-
tán a szerencsés hazatérés után Bergen-Belsenbe deportálja. (l. Zsolt Béla : Kilenc koffer).
Mi is megkapjuk a magunkét:  Borsos Lőrinc:  Mozdíthatatlan ország-a  nagyon is mozog, a
samott-Parlament  az ismétlődő megrázkódtatásoktól lassúdad porrá omlik és  "Nem restau-
rálható!" A pozsonyi  Matej Kaminski  in vivo mutatja be a  Nemzeti szenvedély-t, izzó lel-
külettel, hosszan csókolózik a nemzeti hős bronzszobrával.
A Fehérló Fia, népi szuperhős/video filmtanulmány/. Már ezért az egyért érdemes volt fel-
baktatni a Kiscellibe! A tülökorrú fiú, sokéves szopás után sorra győzi le a cigány Fanyűvőt,
a germán Kőmorzsolót, végül a szovjet  Vasembert is szolgává alázza.  Isteni figurák, pompás
animáció, röhejes képek, nagyszerű ötletek.  Kétszer is végighahotázzuk a zseniális filmkez-
deményt, amelyet  Nosek Nagyvári László  nem tudott befejezni,  de nem is kell: posztmo- dern ekletikusságában így érvényesül igazán elementáris humora.  A villamosremíz vöröscsil-
lagos Rézországa után elérkezünk  az Ezüst és az  Arany birodalmába is, de a csúcs a tulipá-
nos.kert közepén pöffeszkedő Parlament a sziporkázó koronával,  mely fölött paprika-mada-
rak röpülnek csivitelve a végtelen kolbász-mezők előtt...  Zseniális a szöveg is, magyarul-an-
golul, rapp-esen fittyet hány a bugrisok Orbanisztán-jára.
/Felmásztunk Mágnás Elza halotti kosarához is, reméljük, ez a csigalépcső továbbra is járha-
tó marad.../

A Budapest Galéria-beli folytatás még sűrűbb.  A lengyel  Kulka: Utcai harc-án 70 kerámia-
bábu csépeli egymást veszettül, Nemes Csaba videóján a galád cigányok lopási technikáját
tanulmányozhatjuk. Oláh Mara festményén rögzíti: "Érdemes volt kifehéríteni magam". Szár-
mazásával büszkélkedik egy berlini magyar,  a német fővárosban  2000 regisztrált/!!!/ HUN
mereng a dicső múlton.  Pedig  Cséfalvay András  dinoszaurusza  lehangoló kritikával illeti
jelenkori pöffeszkedésünket, na ja, néhány millió év előnye van...
Fókuszban a magyar zászló:  Baglyas Erika Adjátok vissza a jelenemet rajzán likacsos, mási-
kon fekete,  Horváth Tibor  meg szó szerint "leugatja" szürkévé. Határtalan a magyar-szerb
átjárás,  Szombathy Bálint  rendszeres levizeléssel puhítja, "csendes víz partot mos".
Az ukrajnai állapotokat  Kadan: Kínzási tányérok kollekciója szemlélteti, a putyini Hitlerju-
gend orosz képzését a holland  Cahen  ifitábori videója.
"Zsidó a barátom, nem baj/  Meleg a barátom, nem baj/  Rokkant a barátom, nem baj/ Nin-
csen barátom , nem baj" állítja  Horváth Tibor,  mintha a Belga hírhedett számáthallanánk.
Most, hogy végre kötelező lesz  a foci az iskolában,  előtanulmányként ajánlhatjuk  Borsos
Lőrinc Pályák című asztalka-együttesét. Irreálisan hepe-hupa talaj, jobbra csúszott felező-
vonal az egyenlő esélyek érdekében, - jó lesz ezt már kisiskolás korban megszokni.

Ügyes húzás volt, hogy az első célpontot a prospektusban mindenkinek kijelölték, így nem
alakultak ki  a Szépművészetiben annyira zavaró tumultusok.  10 kép, 10 szöveg, tíz színész:
három órában akár mindegyiket meg lehetett nézni.  A várakozás perceiben sok-sok képet
tudtunk úgy mellékesen tanulmányozni, a terek tágasak, teremőrök jól informáltak voltak.
Rippl-Rónai festménye vendégségben lévén, a Kalitkás nő három méteres fotója előtt hall-
gatjuk  Karafiáth Orsolya: Kirepül című szövegét  Pálfi Katá-tól,  Haris László fotorasztere
Berg Judit-ot ihlette meg,  Kovács Lehel  tárja fel a zugligeti villamos-megálló  egésznapos
titkait.
A Szirakuzai bolond, Farkas István képének motívumai  Rakovszky Zsuzsa  jelmagyarázatá-
val válnak érthetővé,  Kelemen József  vörös sipkában,  homokban térdelve idézi az okker
tengerpart, a nem létező ház, a nemlétező kutya és a füstölgő Etna vízióját. Gulácsy Lajos
alkotásáról a szűz Beatrice szökött angyalszárnyakkal a magasba, igaz, hogy  Péter Kata ha-
talma nyögésekkel mászik az állványzatra,  de a mulya  Dantét kárhoztató lány felháborodá-
sát harsány komikummal fűszerezi, mielőtt elérhetetlen szerelméhez kúszik alá a Purgatóri-
umba. "Ácsi! Ilyen szelídnek festett Gulácsy!"...
Van, aki nem ismeri  Strobentz Frigyes  nevét?!? Bizonyára..., pedig  Adagio-ja, az unalmas
zongoraleckét szenvedve hallgató,  haloványglóriás homlokú  úrilány arca  legalább annyira
érdekes, mint Lovas Ildikó: Nap, mint a másik monológja.  Zsigmondy Emőke eleven szug-
gesztiója, tüneményes mimikája, koncentrált átélése  még tovább fokozza a hatást, három-
szor meghallgatva is az idei Textúra csúcsélménye.

Újra kelendő a Hordozható Utcakő, kettő összecsavarozva kicsit nehezebb, találóan illik a
jelenlegi állapothoz.  Francesca Kirke hatalmas vásznán barokkos pompával festi meg a lát-
ványos motívumokat, tenyérnyi képén Dürer krisztusi önarcképét látjuk raszta-frizurával.
Monica Eichmann  papír-reliefjein könyvespolc,  műtermi tárgyak,  igen eredeti megjelení-
taé! De a pálmát a Baltic Triangle, az észtek, lettek és a litvánok viszik el. Feketén tombol
Ivans Heinnihsons ecsetje, a vilniusi Meno Nisa Gallery másik sztárja,  Monica Dirsyte pe-
dig az egész  Art Market  revelativ gyújtópontja!
Az alumíniumhengerből  dallamos kiáltások hallatszódnak.  "Come in!"  Belépünk,  fejünk fö-
lött az üvegplafon túloldalán  gyönyörű lány kucorog,  folyvást gesztikulál és kedvesen csa-
csog. Vágyakozva visszaintünk a tükörrendszerrel a végtelenbe sokszorozott álomképnek.
Legtöbben csak bekukkantanak,  úgy kell mindenkit bátorítani,  lépjen már beljebb! A mú-
zeumi fegyelemre dresszírozott nézők  aztán csak felengednek,  kívül-belül követik a törté-
néseket. Vissza is jöttünk később,  végre egy hely, ahol mindenki mosolyog!!! A csodálatos
Monica felismert: "Come back! After eight I am free!!!"  Naná, hogy ott szobroztam záróra-
kor! - Nem voltam egyedül...
Elég lenne csak Róla írni. "Gondoljanak a rózsakertre, egyetlen rózsaszálra, uraim."

Egyet elért a kis vezér: ő az óriásplakátok arca. "Az álom és vagyok" -duplagondolja  Nessli
Viktor  falragaszán, rémálmainkban összemosódik Vonával /Gutama Dávid/, O.birodalmában
vak komondor a Ligetben, Apu a bányában, a hívek mocsárlakók, mi meg a világ szőrös seg-
gelukában:  Északi Tamás panorámájában  viktorunk a Remete-hegyen bánkódik  a felcsúti
0:9-en.  Török Tamás aktualizált Monopoly-ja életlehetőségekkel játszik: "Gazdálkodj okos-
ba!", jelszavat ajánl  Edőcs Zsóka és Kovács István "Vesszen Triász!"-a.
Amit mindig hiányoltunk:  a csak képpel operáló,  igazi plakátok most tömegesen virítanak.
Zaluber István  pálmaág helyett szögesdrótot tartó Szabadság-szobra, Varga Bence keríté-
sén országunkat formázó luk és a megindítóan szép Menekülés, melyen a názáreti pár sza-
márháton igyekszik a Mária országát elzáró drótakadály felé /Peták Dénes/.
Vágyaink is megjelennek.  Balla Csönge  a Nemzeti Konzultáció fércpapírjából kivágott be-
tűkkel fohászkodik  "Menjen el a te országod",  máshol ábrándos kérdőjelben  végződik a
rendszerváltások dátumsora: 20, 48, 56, 89, "?"...
A K Monitor osztálytablója az átláthatóságoz tiltó törvényt megszavazó képviselők szégyen-
fala, elrettentő az Országház tükrözött képéből kreált Batman-logo. Berény Róbert remek-
műve, a Fegyverbe! Ásító inassá degradálódott, ahogy országunk Tanács/talan/köztársaság-
gá. Most az egyszer egyetértünk a Fődíjat illetően, Kelemen Orsolya határkerítésen gátfu-
tó gyermekes anya-menekültje, a szögesdrót olimpiai karikákkal, elementáris erővel jelzi a
2024-es rémálom abszurditását.

Belépéskor az első kép Vajda Lajos: Barátok-ja, a másik oldalon egyből egy rendezői telita-
lálat:  Kondor Négy alak-ja és Barcsay négy feje, fölöttük egy Korniss Bodobács!!! Az elké-
pesztő felütést  Mokry-Mészáros Dezső Egyiptomi és Őskori emlék-ei, vonalkeretbe fogott
Afrikai falu-ja követi, utóbbiba kívülről oson be két csíkos hiéna... A naivok jelenléte hang-
súlyos,  Süli András  algyői őrháza, gyalogátkelője, evezőse az aperspektiv komponálás pri-
mér remeklése, egyiket gipsz vakolatminták,  Virágcsendélet-ét fekete faragás rücskös rit-
musa keretezi.
Az álnaiv  Anna Margit kollekciója  mosolyra fakasztó, üde vidámság,  a színekben tobzódó
Máriácska, a feketébb Özvegy-bábu, a Piros rózsa és Lukács, a festők védőszentje. Tóth
Menyus  útja a figuratív állatoktól  a Mackógyerek és a Mackófejű bölcs meszes örvényei
felé tart. Hasonlóan kivételes eredetiségű Schéner Mihály: karcolt Három alak, vörösben-
barnában kockázott  Huszárroham és a győztes huszárok  absztrakt pompája,  míg a subás
pásztorrajzolatok geometriája  Barcsay  festőállvány-arzenálja és lenyűgöző  Architektúrá-
ja mellett is megállja helyét.
Hihetetlen ez a gazdagság,  mellyel egyetlen állami gyűjtemény sem vetekedhet, tévedhe-
tetlen válogatás,  magabiztos ízlés,  melyet a nagyszerű rendezés találó gesztusai még job-
ban kiemelnek. Az átjáróban Búti István/?/ 1949-es prefotorealisztikus Kamrapolc-a, szem-
ven vele  egy számunkra meglepően ismeretlen  Vajda Lajos: Oszlopok.  Az elbűvölő  Süli
Ádám  vonata  Regős István  fenyvesek közt tovarobajló  Nemere-mozdonyával konfrontál.
És itt vannak a régi nagyok. Ki hinné, hogy Bernáth Aurél Graphik mappá-ja ennyire erős,
hogy  Uitz  szénrajzai  Nemes Lampérth komor Uszály-ával,  Horgony-utcai fekete satírjá-
val párosítható.  Czóbel is sötét,  de a  Mattiss-Teutsch  vörös és zöld,  Aba Novák mámo-
ros kolorit-kavalkád. A nyolcvanas években ölni tudtunk volna értük...
Ahogy Czimra Gyulá-t alig,  Gedő Ilka poézisét meg egyáltalán nem ismertük. Azok az asz-
talok, székek, köteges, nyalábos rózsakeretek, feliratos művirágok... A Hegesztők Lakner
László-tól,  Bukta Imre  gyufa-textúrájú Tavasz-a  a gumicsizmából lefetyelő disznóval, az
ezer vonalkából épített Táj! Csernus Tibor: Pilóták '72-ből és a 90-es években láthatatlan
Kenyerek, a Rue Ranbouteau és a Kávéházban.
Ritkán látott panoráma egy homályos korszakból, újabb óriási kieselbachi tett, pótolhatat-
lan, kihagyhatatlan, az Év egyik Csúcsa!

/Talán Kondor madaras képe lóg ki egy kicsit. 1970-ben már csak a Szentek mennybemene-
telét festette, csóka helyett inkább angyalt./

Aktos márkák, márkás aktok. Stilizált pop-artos plakátszerűség.  Havanna bőrszivarokon ter-
peszkedő,  Dunkin Donauts csokikrémen ringatózó,  Snickers cukorkákat bontogató avíttas
szépségek.  A mához viszonyítva testesek, hájasok, bizony azok a mellek csüggedtebbek az
átlagnál. Chiquita banánból bújik elő, ötféle Life Savers pasztillán hasal a szőke tündér.
Jól megvannak formálva,  egyenletes monokróm ívek keretezik az ingerlő alakzatokat. Hogy
mennyire reklámgrafika,  mennyire művészet, az szemlélet kérdése.  Nem multiplikál,  nem
helyezi ironikus kontextusba tárgyát, ez inkább a fogyasztói változat.
McDonald's gömbön duzzadó fargömb,  ám jobban mutat az oroszlánfókán,  melynek barna
farára hajaz.  Duchamp Lépcső lemenő aktja vastaglábú, lógó keblű hölggyé silányul, csak
az a régimódi fanszőrzet vonzó,  melynek buja áramvonalai visszaköszönnek a panda meste-
rien alkotott bundavonalain.
Nézhető kiállítás, de Magyar Ede Reök palotája kívül-belül százszor érdekesebb!

Aszálysújtotta, kiégett kukoricaszárak mögött ködben úszó falusi háztetők. Homoródszent-
pál. Nem tudjuk levenni szemünket a gyönyörűséges képről.  Hol, hogyan és ki készítette?
Véletlenül tévedtünk be a zsámbéki művház kiállítására, a kollekció az erdélyi Homoródból
való, az alkotó  Hátszegi Csaba.
De nem ő az egyetlen kiváló fotográfus.  Bors Gyula harangot mutat meg, nyelv helyett fé-
nyesre kopott kalapáccsal,  dr.Sete Attila   fehér padja előtt  fehér ló harapdálja a füvet.
Parasztházak, ódon kúriák,  mesés tájképek.  Nemigen találunk érdektelent, nemes színek,
tömör kompozíciók. Eleven sugárzású portrék, falusi nénik, bácsik gyerekek. Szénporos ar-
cú, izzadt munkás  dr.Dáné Hedvig  képén,  mellette lapátoló faszénégetőket ábrázoló,  a
füstölgő boglya sűrű ködében úszó, homoródszentmártoni látomás.
Hátszegi Csaba  éles szemét dicséri a palacksoros, kupak-mezős csendélet és a csévélőke-
ret elmosódott forgásképe. Viharos tájában, a fekete felhőfront alatt  lovasszekér bandu-
kol, a horizonton a napnyugta utolsó fehér csíkja vakít.  Kénes községből való a havas ter-
méskő-kerítés félköríve  Andorka Attilá-tól,  de még absztrakcióba hajló alkotást is látha-
tunk: a fényes égbolt Rorschach-ábraszerűen tükröződik a vízben,  a felező-tengelyen sö-
tét földnyelv, derengő pocsolyákkal,  Tóth András  páratlanul egyedi munkája.
Színház előtt avagy után, megéri betérni az Etyeki utca 2-be.

Húsz éve a  Galériában beléphettünk  egy marhavagon terébe,  a mostani padlóján színes
lábnyomok jelzik, embereket szállítottak benne Auschwitzba.  Novák Ilona tanárnő öt éve
határozta el,  hogy így állít emléket 450 000 elhurcolt és megölt magyar állampolgárnak. A
vagon azóta gördül állomásról állomásra, egy hétig látogatható mindenütt. Idén Százhalom-
battától Pakson, Baján át Strasshofból/!!!/ érkezett Budapestre.
A falakat borító 25 fotó  nagy részét már ismerjük, de egészen más itt a néhány légköbmé-
ternyi fülledtségben nézni,  azon a tizenkilenc négyzetméteren,  melyen 80 ember kucor-
gott a napokig tartó úton. Találunk ismeretleneket is, a zsidó könyvek bezúzása, a húszta-
gú zsidó család sárgacsillagos csoportképe, báró Goldberger, /Kistarcsa via Buchenwald/,
vagy Peterfreund István tízévesen az ikertábor szögesdrótja mögött.
A tárlatvezetés téveteg, de jószándékú,  a szórólapon Radnóti idézet vagonokban a front-
ra menő munkaszolgálatosokról/?/, de nem ez a lényeg. Iskolák jönnek csoportosan, olya-
nok élhetik át mindezt, akik legfeljebb az aljas ellenpropagandát hallhatták.
Látjuk az embermentő hősöket, Wallenberget, Karádyt, Gidófalvyt, de nem cicáznak a va-
gonok előtt a deportálást végrehajtó, magyar királyi csendőrtollak.
Pártunk és kormányunk most legszívesebben  a háborús menekülteket zsuppolná vagonok-
ba. A Vasúttörténeti Múzeum előtt bronzfejű ivókútból enyhítjük szomjunkat, a Keleti pá-
lyaudvar vadonatúj dizájnja mellőzi a közösségi vízcsapokat.  De most legalább a civil össze-
fogás segít.

A Gyulai Shakespeare Fesztivál idején nyílt tárlat koncepciója  tágan értelmezett, színházi
és film-plakátok,  évtizedes és mai munkák,  aktuális és nem létező produkciókhoz  készült
alkotások egyaránt megtalálhatóak.
Bizony 2012-ben a Katona József Színházban nem volt MátH/!/é Gábor rendezte Troilus és
Cressida,  Kerényi János  mégis csinált ilyet, ahogy  Horkay István is egy képzeletbeli pro-
dukciót célzott meg. "The tragicall historie of Hamlet, Prince of Denmark":  Hálófalú cent-
rifugában Shakespeare portréja zúzódik halálfejjé, a hálózati csatlakozó felett királyi koro-
na aranylik.  A kiállítást rendező  Gyárfás Gábor  kék-vörös vonalrajzú W.S.- fejét hullámos
fehér gallér köríti, Macbeth kék arcát véres kard hasítja.
Orosz István  a Nemzeti Ahogy tetszik-éhez készített fasor-perspektíva előtt kanyargó labi-
rintust,  a gyulai fesztivált hirdeti  lantból, dobból komponált két muzsikusa. 1987-ből való
Bagossy Levente pécsi Macbeth-plakátja, ám a csipkegalléros kényszerzubbony az Örkény
idei Hamlet-emblémája.  Téglafalú szűk gyilokjáró  Kemény György  Romeó és Júliá-ja,  az
Edward Bond: Fej vagy írás előadáshoz pedig Shakespeare portréját a híres drámák idéze-
teiből alkotta meg.

A láthatóság megnehezítésére plexi-csíkok lebegnek a plakátok előtt, talán a kincskeresés
izgalmait próbálták így felidézni.  Földes Imre Rohanjunk az Edison mozgóba! és Dido krém-
falragasza azonban így is feltűnő.  Tetszik  Faragó Géza  Nakiri-jének leselkedője, a "Nincs
Tűzveszély! ROPS gyorsforraló: ha felborul, elalszik" pedig egyenesen elbűvölő a két sanda
macskával.  Ahogy a későbbiekben is, a sztár  Bíró Mihály. Erős kontúrokkal rajzolt figurái
éltetik a "Gyerünk az Edisonba" felhívást, bajszos, mosolyos hájfejűje a Pauker Töltőtollat
hirdetőt. Szállóige lett az "Alkohol öl, rombol, butít", jól megfér a Gyógykeserű reklámmal.
Szuronyos, lobogó köpenyű katona  vörös háttérrel szorongatja a Pest Napló-t, ez már az
Első Világháború kora, de a java majd a Tanácsköztársaság alatt jön!
De előbb még a következő terem sutaságaival kell szembenéznünk. Fekete papírhengerek
között bóklászunk, a falakat itt mennyezetről lógó "Vivat-szalagok" takarják:  a Császárt, a
különböző fegyvernemeket és a felemás haditetteket dicsőítik:  "Vivat Isonzo, Vivat Gorli-
ce, Vivat unser Kaiser! - enyhén szólva semmi közük a hazai plakátokhoz.  Jó, ha nagy ne-
zen egy szemrevalót találunk,  Weiss Albert papucsos szerb huszára piros-kékben szamár-
háton: "Szerbia hadat üzen".  Van néhány ágyúgolyóból készített hadiemlék, váza, kulacs,
hamutartó, ezekből szívesen néztünk volna akár félszázat is.
A háborús sötétség uralja a 17-es forradalom termét, talán mégis  a Vörös illene a Köztár-
sasághoz!  A zseniális  Bíró Mihály  hét posztere végre egy megkerülhetetlen érték, itt a
híres Kalapácsos ember,  a frígsapkás forradalmár, aki leüti, kiseprűzi az elnyomókat, leta-
szítja a trónt, vörösre festi a Parlament kupoláját: Szavazz a szocdemekre!. A Paraszt Két-
fejű Sast fojtogat, míg a  Karel Kraus:  Halotti ének a Monarchia felett című könyvét pro-
pagáló plakáton munkáskezek csapják a koronás címerállatra a koporsófedelet.
A mennyezeten fekete ernyők himbálóznak,  ám Trianon után  Fehér helyett szivárványszí-
nekbe váltanak.  A Vörös forradalmat olyan művészek támogatták,  mint  Uitz Béla /Vörös
katonák Előre!/, az Internacionálé jelszavát illusztráló  Pór Bertalan, vagy a Kmetty János
vastag kontúrjait jellegzetes satírozásával kitöltő  Nemes Lampérth /Be!/. A fehérek nem-
igen büszkélkedhettek számottevő alkotókkal,  egyetlen "Horthy!"-ra futotta, melyen gör-
csös ujjak markolják a csalárdul megkaparintott kormánykereket.
Védhetetlen hiba, hogy nincs itt  Berény Róbert "Te! Sötétben bujkáló ellenforradamár!"-
ja és az emblematikus "Fegyverbe!" /Szívesen kölcsönadtuk volna.../

A 70-es években három felmutatott ujjal kerestek partnert az utcán a 700 grammos vodká-
hoz, 86-ban  Falbiszovics  fotóreálján ketten vannak:  A harmadik már fölösleges. Kritikát
fogalmaz meg  Nazarenko: Reklám és információ című képe, a jellegtelen falragaszon  "Ér-
dekes foglalkozások" derék művelői láthatóak: villamos-, autóbusz-, troli-vezető, ráadásnak
a művész mellképe. Repülőtéri váróterem üvegfalán tükröződő autók, Petrov  hochnaturál
alkotása, de azért festményekkel is találkozhatunk.  Romagyin a tömeget mutatja meg zsú-
folódó arcok hűséges hasonmásával,  A nagy jam session  képén pedig százával vonultatja
fel a híres szólistákat, Satchmo-tól, Bilie Holliday-től Ellington-on át Coltrane-ig.
Hagyományosan festmény  Iltners Tavaszi reggel-e, összehajló fatörzsek barna ölelésében
fűzöld napkorong homálylik.  Filippov négy csúcsára állított négyzetében Rorschach-szerű
szimmetriák, koronás fő jogart fogó kezekkel, karmaiban címert tartó cári sas. A Tritichon
Janklevszkij-től szürkébe szerénykedő Miró-s absztrakt, Baranov  szoborcsoportja Puskin-
nak ajánlva egy egész termet tölt be. A költő állva, a költő keretben, Dantes csakúgy, míg
a bájos feleség estélyiben és aktban, a cárné ülve és büsztként gipszfehéren.  Purigin ké-
pe, az Önarckép hajókkal  szimmetrikusan misztikus, csúnyára rajzolt profilja röpköd a zöl-
desre hangolt homályos térben.
Igazi csemege a grúz  Edzgveradze  kollekciója,  egyetlen reszketeg tusvonallal odatett la-
pok, a gigászi Olló, a Szúnyogoktól megzavart nyúl és a  Gyönyörű arcot csókolgató bol-
dog legyek.
Az ogyesszai   Leidermann  jiddisch.deutsch nyelven,  ám cirill betűkkel írja fel, a magyar
alernatív Trainingspot színtársulat "Szül-Szeret-Hal" darab-címére hajazó  Geboren-Ljuszt-
Gestorben szavakat.
A Vörös Horizont alaposan kifehéredett...

Műtős-manuszainkban becsusszanunk: már az első pillanatban  megüt valami. Mintha Bruno
Schulz valamelyik novellájában járnánk, felrémlik a Krikot 2, Kantor Halott Osztály-a...
Időrágta fa, rozsdás vasak, kongó bádogok. Perovics Zoltán tárgyai, installációi a Metanoia
Artopédia színielőadásainak látványvilágát adják,  ám konstruktív elrendezésben egy grandi-
ózus environment alkotórészei.  A fotók dokumentálnak,  jó részük ezt a kiállítást mutatja
be különös aszpektusokból.
Miniatűr kertvégi budi-makett, még a félcentis papírgurigák is valósak.  Girbegurba hántolt
faágak, végükön gézsapka.  Ágasbogas csőrendszer koszlott fémből,  dobozba zárt mohaten-
ger gyémántos gyűrűvel, vékony rúdvasakból épített torony vászon-szárnyakkal.  A jelentés-
mentes objektumok szabad szárnyalást engednek fantáziánknak, de szeretnénk látni azokat
a színpadi műveket! Elhagyott kőbánya fölött feszülő acélgerinc, két végén mesebeli bádog
őrkunyhók gunnyasztanak.  Drótkerítés, barakkok,  géppisztoly mered az égnek.  Tükrös tó
varázsgömbbel, vaskerekű vasszekér.
Nevetséges, ahogy leírni próbáljuk a tárgyak egymást erősítő együttesét, nincsenek szavak,
melyek a látvány szuggesztióját helyettesíthetnék.  Egy öntörvényű,  sajátos mikrokozmosz
tárul elénk, magába zár, nem is akarjuk érteni, csak érezzük, mennyire jó nagyon.
Szélsapkás kémények, házikó az Öregek Otthonaként, a famozdony rácsos ablakú favagono-
kat húz  a kopár örökkévalóságba. Minden végtelen tudatossággal komponált,  a padlat pa-
pírborítását se szentségteleníthetik meg  utcai cipők...  A Nevető Ember, A kis lord, a Téli
utazás, a Zarándokének látványvilága óta csodáljuk  Perovics Zoltán  egyedülálló kreativitá-
sát, ám a  Metanoia Lomtár alkotóművészetének még szélesebb spektrumát mutatja meg.
A stílus megejtően rímel a  Koncz János  által tervezett, megálmodott és megvalósított/!!!/
Patyolat//PRÓBAüzem kultúrkomplexum zegzugos tereire,  a több, mint száz éves boltoza-
tok, nyerstégla falak adta varázsos atmoszférára.
Az Év egyik Legfontosabb Eseménye, ezt látni kell!!!
A kiállítás május 16-án 19h-tól június 30-ig látogatható a Patyolat // PRÓBAüzem program-
jai mellett, valamint keddi és csütörtöki napokon 13h - 16:30h között -, utóbbi alkalmakhoz
előzetes telefonos bejelentkezés szükséges a 20-9420818-as telefonon. VIII. Baross-u 85.

Hányszor néztünk fel vágyakozva a Bedő-ház aszimmetrikusan vonzó homlokzatára, tovasiet-
tünk könnyelműen,  ám most egy jeles évforduló kapcsán  végre elodázhatatlanná vált a lá-
togatás. 1515-ben, Alfonso goa-i alkirály ajándékaként  I.Emmanuel királyhoz érkezett az el-
ső rinocerosz Európába. Az ötszáz éves esemény emlékére Orosz István tartott Útisz Galé-
riá-jában izgalmas beszámolót.
A lisszaboni Benin-torony falán ma is látható egy korabeli rinocerosz-szobor, a nemes állat-
nak csodájára járt a fél világ.  Lovagi tornán az udvari ElepHánttal is összeengedték, bölcs
elődünk azonban megfutott,  joggal tartva az alulról hasba döfő orrszarvtól.  Burgmair élő-
ben rajzolta le, ezt másolta aztán mindenki, még  Dürer híres metszete is. Hogy-hogy nem,
a lótestű mitologikus Egyszarvú homlokdísze is rákerült az ábrázolásokra,  napjainkig kísért
ez a tévedés, az Állatkertből ellopott kisbronzon is három szarv-csúcs mered az égnek.
Félelmetes vadállatnak tartották a békés növényevőt,  Luther Márton Bibliája, a Jób köny-
vében így jellemzi:  "gyors, zabolátlan és galád".  Dali és Carver képein láthatjuk,  Ionesco
abszurd drámájában tömegesen dübörögve statisztál.
Afrodiziákumnak kikiáltott orrszarva miatt a kihalás fenyegeti,  hiába dédelgetjük boldogan
az állatkerti újszülöttet. Gépfegyveres kormánymilíciák őrzik Afrikában, a helikopteres orv-
vadászok ellenében tehetetlenek.
Orosz István  talányos metszetei mellett maga a Bedő-ház is csodálatos látnivaló. A lépcső-
ház fantasztikus rajzolatú, az ablakok páratlanok, az udvarban található a Jugendstil ideillő
múzeuma. A cselédlépcső minden fordulójában  kecses kiülő erkélykék sorjáznak, ja, ami-
kor a szomszédok még beszélgettek egymással...
A Rínó Matiné egyszeri, ismételhetetlen esemény, de az Útisz Galéria állandóan látoghat-
ható, a varázsos épületben pedig bármikor körülnézhetünk.

Állványokon tucatnyi napfényes koloritú festmény, kartonruhákra nyomva csodás manöke-
neken vonulnak a kifutón. Somogyi Réka így frappáns ötlettel kettőzi meg a láthatóságot,
a független művészeti szcéna dívái védhetetlenül fokozzák a publicitást.
Egyszerűsített  vonalkontúrú, homogén színezetű stilizált ábrák, sorjázó szekvenciák, tema-
tikus címek, könnyed szövegek. Az esztétikusan mélyített sárga, türkiz, rózsa fagylaltszínek
mellé pompás fekete, borongós angolvörös, többféle kék is társul,  vidám tóparti tónusok
tarka kavalkádja. Kedves szimmetriák, duplikátumok, elegáns kompozíciók.
Borsószem királykisasszony szerelmespárokkal álmodik, a képet warholos Campbell Green
Tea Soup flakonok szegélyezik.  Góbi Rita eksztatikus tánccal mutatja be öltözékét,  Pető
Kata  kígyózó testén az Amazonas gésái vonaglanak. Egy szobában laktam:  fekete macska
vörös gombolyaggal játszik, az albérlő takarít, ám a függőszékben lengedezve szivárványszín
sálat kötöget,  Koltai Kata  mutatós gitárszólóval fűszerezi a hatást.
Somogyi Réka  Öltöztető babáinak variációs lehetőségei Barbie-tól Szűz Máriáig terjednek,
egyet  Láng Annamária  mutat be testre szabva.  Eső csepereg a szivárvány-hídról, exkavá-
torok dübörögnek a Kilenclyukú híd tövében,  Átépítjük a Hortobágyot:  Kecskés Karina
dús idomain  méla csikós, búsan bólogató libák. - A hundetrwasseri hullámvonalak keretez-
te kép alatti szöveg is igencsak árulkodó:  "Nekem senki se mondja, hogy a türelem rózsát
terem! Tele vagyok!!!"  A kitörést csak a fiúbábokba rajzolt szívecskék enyhítik,  a művész
dupla sziluettje is ott pompázik,  a fekete tükörképek bizonyára  nem véletlenül kerülnek
a csábos combokra:  Péterfy Bori Minden fiúnak, akit szerettem és akit szeretek  címzi
remekbe szabott ruhafestményét.
Szalontay Tünde  kislányával, Flórá-val vonul, a  Decemberi szerelem  motívumait hordoz-
zák,  az alcím tanulságosan jellemzi  a férfiuralmat:  "Asszony, ne festegess már,  süssél in-
kább valamit".  A selyemfestményeket az innovatív  HeartCoutu.re startup  nyomtatta tex-
tilre,  a képek továbbra is láthatóak a  Fian Koncept  Fortuna utca 18  üzletében, ruhák
is vásárolhatóak, csak a bűbájos hölgykoszorú fog hiányozni...
Somogyi Réka  kiállítása ezzel a fantasztikus megnyitóval  maradandó élményt jelentett, a
ruhákkal biztosan találkozunk a  Saint Tropez-i korzón, új képeit pedig remélhetőleg rövi-
desen láthatjuk.

Zavaros koncepció: a híres operatőr  milyen alapon tekinthető fotográfusnak?!? A bevilágí-
tott, megrendezett jelenetek képeit ugye standfotónak hívják, a helyszínek keresése köz-
beni fotózás munkafázis. Persze vonzóak a hírességek és az emlékezetes filmek kockái...
Egyedül néhány korai mű érdemel említést,  a "Jön a vihar" és a "Napnyugta" sorozat, bár-
melyikből tizenkettő egy tucat.  Szép a "Part" vizének sötétje a felhőkön áttörő fénypász-
mákkal, a "66-os út" és a fekete fák - fehér fal kontrasztjában árválkodó hinta. 1956-ból va-
ló a "Böbe a minaretben", lendületes kompozíció, érzékletes ellenfényben.

2 0 1 4

Igazi meglepetés!  Van agitatív, politizáló festő,  akinek tehetségét nem degradálja a közé-
letiség. Beuys osztályába jár, első feltűnést keltő képe:  Hagyjatok fel a festészettel! Ám
ez csak a széplelkű múltat tagadja,  ahogy  Boulez  is vígan beilleszkedett a nemzetközi ze-
nei életbe a "Robbantsátok fel az operákat!" felkiáltás után...
Kövér mandarin-babákat fest,  félelmetes erejű totemoszlopocskákat farag,  együtt mene-
tel a házfoglalókkal,  gyűlöli Németország fasizálódó szellemét,  "Tenni, amit tenni kell!" a
jelszava.
A  Café Deutschland  sorozatban  a hidegháború idején foglal állást  az abszurd kettéosz-
tottság ellen. Nagyokhoz méri magát, képein  Max Ernst-tel, Picabia-val kvaterkázik, pári-
zsi kávéházban  Marcel Duchamp-mal üldögél  egy károgó birodalmi varjú-sas társaságában.
Nagyméretű önképén vállán egy majom gubbaszt, éppen valamelyik Baba-képét festi. Szín-
házi munkái is jelentősek, Stravinszkij The Rake's progress-éhez festi meg a Török Babá-t.
Brutálisan szuggesztív, ragyogóan komponál,  indulatos expresszivitása lenyűgöző. Ismeret-
len volt számunkra, kiállítása óriási fölfedezés!!!

A Klauzál-téri Fekete Doboz emlékező alkotásokat, rajzokat rejt. A kiállított anyagnál azon-
ban többet mondanak a deszkafalak villódzó rései.  Ahogy haladunk, az őszi napfény vakító
stroboszkópként pulzál a szemünkben,  mintha  Wim Wenders: A dolgok állása filmjének ke-
ritésének vibráló fekete-fehére lenne. Letaglózóak a külső tér dokumentumai, rendeletek
gyalázatos szövege, gettótérkép, csillagos házak, statisztikák és rettenetes képek.
A Múzeum körúti Trefort-kertben, a főépület falában, a téglasorok között fémcsík fut kör-
be.  Az egyetem holokauszt-mártírjainak nevei sorakoznak.  Deutsch, Balogh, Niedermayer-
eltűnt, lelőtték,munkaszolgálat,  Treblinka, Auschwitz. Nevek, Helyek, Dátumok. Kiáltás az
égre. Memento mori. Simíts végig a betűkön, - még itt vagy.

Amit a  Királyi Hivatalos Szervek  elmulasztanak,  azt teszi igen dicséretesen a  Kieselbach.
Immár sokadszor. Helyére tesz egy nagy alkotót, akiről sokáig semmit sem tudtunk. Kit
érdekel, hogy hányat festett naponta, kit érdekel, hogy "virsli-áron" adogatta el képeit.
Jobbal, ballal,  avagy két kézzel egyszerre dolgozott? Ilyen bulvár-csemegéken rágódik
a bornírt tudatlanság, de most itt vannak, ékes bizonyítékul a festmények!
Rózsák zöld vázában:  hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető,  szenvedélyes ecsetraj-
zú alkotás, lenyűgöző kolorittal. Markáns katona-portrék a Nagy Háborúból,  köztük, egye-
dülállóan szivarmentes egyenruhás önképe. Pompás a rendezés, a Kertész utcai lalóház és
a Fészek Klub képe a bejáratnál, találóak a szöveges ismertetések. Kedvencükben olvasha-
tó, hogy bizony a világháborús katonáskodás volt  a zaklatott, rohangálós   Scheiber Hugó
egytlen békés, konszolidált életszakasza: napirend, ingyen koszt, meleg szállás és ez a sok
fantasztikus férfi-modell...
Nem szeretjük a maszk-fejek szekvenciáit,  a cirkuszos, varietés, artistás képeket, az absz-
trakcióba hajló, nagyvonalú komponálás azonban  indokolja értéküket.  Ha már absztrahá-
lás, redukció,  legyen a példa a vastag kontúrokkal, néhány lendületes ívvel alkotott port-
rék lenyűgöző sora.  Babits Mihály, kollégák és mecénások, na meg saját maga a modell, a
szuggesztív kifejezésmód, az expresszív robbanékonyság mérhetetlenül fontossá avatja em-
berábrázolásait.  Autoportréi rembrandti őszinteségűek, a leger-i puritanizmus stílusában,
piros-fehér-kék trikolórban.
Talán ideje lenni méltó helyre tenni az MNG-ben is. Bár: - kit érdekel, amíg ilyen revelativ
kiállításokat láthatunk...

Talán ez a cím kevésbé lenne megtévesztő. A többszáz képnek huszada  Rembrandt, mire
az első százat leküzdjük, teljesen összemosódik minden. Vajon mi különbözteti Őt a többi
mestertől?  Hiszen úgy festik  a bársonyt, a sujtást, a gombot, a csipkét/Hals!!!/, hogy az
ámulat,  feketét a feketében, fiatal arcot rózsaszínben, öreget karakterisztikus finomság-
gal.
Ám a Titus fiam könyvet olvas eloszlatja a kételyt. A félhomályban csak a halánték kap egy
fényfoltot,  a vonások, a haj és a ruházat  mégis a legapróbb részletig élő. Titus fiatalkori
képe már merevebb,  érdektelenül hasonul  a tengernyi portréhoz.  Valami azonban más:
a személyes élet felé fordulás.  A többiek is festettek autoportrét?  Családi képet?  Talán
ez a művészi individuum első jelentkezése?
Az aranykor festői megrendelésre dolgoztak. Üdítő kivétel  Hoogstrafen Irattartó fal-a, fo-
torealista remeklés és az  Ablakon kitekintő férfi  gyengéd humora.
Nyilvánvaló, hogy kell a  Rembrandt  húzónév, de ez nem olyan kiállítás, mint a Van Gogh,
a Toulouse-Lautrec, avagy a Monet. Őt a Rijksmuseum-ban lehet megismerni.

Mindig érdemes betérni a Falk Miksa-utcai szentélybe! Most a múlt század nagy magyar fes-
tőinek néhány ritka remeke csábít.
A Felmutató ikonos önarckép  Vajda Lajos  fantasztikus oevrjében is kiemelkedik, de ki is-
meri  Ámos Imre  szürkében derengő  Halászasszony-át?   Ki tudja, mennyi csodálatosat al-
kotott  Ziffer Sándor,  micsoda energiák robbannak eszméletlen koloritjában? Bortnyik-ot
könnyű hamisítani, de ez az igazi motorbiciklis, ahogy Aba-Novák, avagy Lakner és az elbű-
völő  Perlrott Csaba Vilmos  is az...
És lenn, a pincemélyben a mennyei magasság, Berény Róbert: Alvó hölgy rókával. Mágikus
kompozíció, ívelt vonalak, egyenletes tónusú szín-felületek, poézis, zene, álom.

A  Ganymed  tavalyi sikerén felbuzdulva, a Szépművészeti saját kép-színházát alkotta meg.
Franz Xaver Messerschmidt Karakterfej-ei előtt  Pindroch Csaba  vehemens energiával bir-
kózik  Parti Nagy Lajos brutális eredetiségű szövegével,  Török Ferenc rendezésében sike-
resen érvényesíti a hajdani szobrászinas váratlan szófordulatokban bővelkedő emlékezését.
Lucas Cranach Salomé-ja előtt a sugárzó szépségű  Téby Zita tolmácsolja  Bartis Attila je-
lenkori monológját,  a kézben tartott levágott fej csak kellék,  a szavak egy mai férfiember
fejére hullanak, a megkapó báj kemény egyéniséget takar.
A Szabadkai Népszínház tagja,  Pálfi Ervin  Giovanni Antonio da Pordenone:  Szent Márk
evangélista oroszlánjával alszik, felriadva városligeti kalandjait meséli. Garaczi László textu-
sa nem fukarkodik  a humoros fordulatokkal,  a papírpuffokon ücsörgő közönség nagy taps-
sal ünnepli a nagyszerű színészt.
Mert most is teremről-teremre vándorlunk, de nem kell ülőkénket cipelni, a tíz helyszínen
eloszló tömeg mindenütt szépen körberakott alkalmatosságokat talál. Hihetetlen élmény a
képtár csodákban dúskáló falai között bolyongani,  ha kell, várni, hogy megüresedjen a kö-
vetkező stáció, közben nyugodtam nézegetni  a máskor futtában abszolvált képeket. És fél-
homály van a legtöbb helyen,  csak a színterek vannak kivilágítva,  meghitten barátságos az
atmoszféra.
Térey János  a politikai bűn-elit közegébe visz, a miniszter protokollfőnökének egy napját
idézi. Pelsőczy Réka briliáns lelemény, hogy video-vetítéssel hatványozza a szöveg hatását,
miniszter autóútja, a fogadásra érkezők képe elevenedik meg a képernyőn. A Textúra töb-
bi alkotója játssza a lépcsőn fölfelé igyekvőket,  Török Ferenc az MMÁ-s Festő,  Pindroch
Csaba a bunkó Polgármester, Pálfi Ervin maga Miniszter: fantasztikus arcképcsarnok! És itt
áll előttünk  a simulékony beosztott, a még színiegyetemista  Szabó László Sebestyén, aki
sodró deklamációval  egészen kiváló kabinet-alakítást nyújt  Lorenzo Lotto: Alvó Apolló a
Múzsákkal és az Elröppenő Hírnévvel című képe alatt.

Felér az egész év összes kortárs kiállításával, sőt: több annál... Többször neki kell rugasz-
kodni, hogy teljességében át tudjuk tekinteni. Először szelektálás, aztán a mámoros újra-
nézés, hosszan.
A  Société Réaliste  mindig meg tud lepni valamivel,  most égnek emelt slaugok vízsugara
rajzol ötágú csillagot  a ködharmatban derengő háttér elé.  Roland Kati  falovai bókolva
húzzák az ostorát pattogató kocsis szekerét,  a holló éppen szemet váj ki, a táncosnő fo-
rog,  kattog-csattog az ormótlan faszerkezet,  melyet avatott látogatók mozgatnak fogas-
kerék-áttételű kurblival. A  Vintage Galéria  régi mozik képét idézi, na meg két meglepő-
en érett fiatalkori André Kertész-t is bemutat.
Böröcz András permanens reveláció. Akasztott ember, kasztott Lipton cirill betűs teafil-
ter,  hintaszéken tojástartót egyensúlyozó pálcika-ember,  elephánt és eszkimó a villany-
székben.  Tenyérnyi placsnikon totális világkép rajzolódik ki, lények, tárgyak, jelenségek.
Elefántok a főszereplői  Volker Marz álnaiv szobrocskáinak, hátunkon cipeljük, ormányu-
kat csókoljuk, dédelgetjük, idomítjuk, munkára fogjuk őket.  De bemutatja a fürdőruhás
Hannah Arendt-et,  vörös csillagos hősök egész sorát és szegény Franz Kafká-t is, akinek
homlokán ott a lézerfegyver vörös halálpontja.
Vasszegekkel verete:  Apolka  lófejét míves szegecsek, pántok, veretek díszítik, zöld acél-
ruhában ordítja világgá kínjait Rablóczky Rita bádog-leánykája. Fémben  Haraszty Édeske
csúcs, mágneses körein golyók tekeregnek, töltényhüvelyekből alkotja a  Rézfán fütyülő
rézangyal-t. A Brody House Group  Anonymus Projekt-je név nélkül tesz a falra ötven el-
térő stílusú, ám azonos méretű, azonosan magasszintű alkotást.
Claudia Farenkempfen embrió-alakzatokat fotóz fekete-fehérben, monumentálisak közép-
kori páncéljai,  köztük az  Eizenstein Jégmezők lovagjá-ból ismert, vonal-szemrésű, egybe-
szabott acélköpeny.  Marion Eichmann finoman vonalas fehér utcaképeinek különlegessé-
ge a néhány élénk színfolttal dekorált, reliefhatású domborzat.
Sokat szidták  Nagy Kriszta Tyeresková-t  az Orbán Viktor sorozatért, a bunkó hatalom-
hoz való törleszkedésnek ítélték, nem látva gyilkos iróniáját. "Felértékelés"-e  helyre te-
szi a dolgokat. A Kis Vezér pecsétnyomó képét  klasszikus festőink műveire applikálja, a
körítést a modell demagóg beszólásai adják.  Most is van gyémántos korona, vörös rubin
csillag, ájtatos mámorhazugság.  "A hatalmi elit alattvalóval szemben megengedheti magá-
nak az erőszakot". "Az erősebb győz". Ám a falon az igazmondó Művészet viszi el a pálmát,
betetőzésnek ott  a "Magyar Termék Akciós"  feliratú  Milleniumi Captif Codard plakát,
a léggömböt  még zaftosabb diktátori aranyköpések szennyezik.  Mindez á 70,  avagy 100
ezerért, a száznál több képkocka nincs másfél milla,  ennyit biztosan megér a kancelláriá-
nak, ne röhögjenek már rajta...

A Parlament előtt a  sivár Kossuth-beton  üde gyepszőnyeggé változik,  a mágneses asztal
zöldjén kórházakat jelképező gombok fociznak, a nagypálya pedig térfelek helyett kéthar-
mad-egyharmad arányú részekre osztódik. Ezt mutatja az unortodox matematika is: 44,68
százalék egyenlő 2/3, azaz az eddigi hatvanhattal...
Magyarország, lánykori nevén a Magyar Köztársaság lakóinak szexuális orientációit színes
vonalak jelzik, piros a hetero, narancs/!/ a homo, kék a biszex, zöld a mindegy: satírozott
szivárvány-hálózat fedi le a teljes lakosságot, itt mindenki egyenjogú! A Férfi-Női illemhely
mellett szakállas ábra hívogatja különcellájába Conchita Wurstot.
A magyarok már Angliába tartanak, öblítős palack az "I", két szivacs a love-szív, amivel hon-
fitársaink a  London betűket tisztítják.  Erélyes felszólítás:  "Szüljé Mán!" - de erre egyre
kevesebb az esély, a gólyák ugyanis kérdőn hajolnak össze: "Te visszajössz?"
Meghalt a plakát, éljen az Óriásposzter, legalább is két hétig a halálra ítélt Liget előteré-
ben, viccesen kezdődött egy évtizede, de most már színtisztán politikai...

Amennyiben a cél kortárs alkotások nézésére csalogatni, talán mégsem fülledt kockácska-
terekbe kéne a képeket berakni, ehhez stéget építeni a tóba, ráadásul még pénzt is kér-
ni ezért. Bármely kisebb kiállítóhelyen adekvátabb lenne.  Igen barátságosak a babzsákok,
párnás heverők, de a stégen pihengetve nincs mit nézni.  A szabadba nagyléptékű, esőál-
ló dolgok valók, az se baj, ha a vízben állnak. Akkor valóban "csónakázás közben" gyönyör-
ködhet az ember.
A Közép-Európa szektorban a román  Mihut Boscu Kafchin  a legerősebb  Péli Barna  pur-
hab emberkéi mellett. A képzősök anyagában Fábián Erika lazacrajai megkapóak. De még
ezek a kiemelkedő alkotások sem érvényesülnek itt igazán, a tér méretes hatásokat kíván.
Hogy mutatna  Ai Weiwei reprodukción látható székekből növekvő építménye! De hozha-
tunk példát innen a stégről is:  Szilágyi Lenke  zseniális fotói  nagyot ütnének 3X1 méte-
res formátumban,  Petyur Imre  lávakő szobrai  ötszörös méretben  egészen lenyűgözőek
lennének. Micsoda látvány lenne a tópart közelében a "Mama a vízbe lát" ebihalnéző kuk-
kolója!
A hibás koncepciónak azonban ellenpontjai is vannak.  Urban Tactics  Graffiti Élőfestés:
na ez az!!!  Előttünk készül, ott is marad megkerülhetetlenül, szemet szúr még a legközö-
nyösebb sétálónak is. Az igazi ellenpélda  Kelemen Zénó Mőbius hajó-ja, magába tekere-
dő, fehéren vakító, gyönyörűséges hullámvonal, - és ez tényleg a vízben áll...
A zenei és irodalmi kísérőműsorok igényesen válogatottak, jut minden napra ritka cseme-
ge. Film a Vivian Maier rejtélyről, magában felér egy kiállítással és még izgalmasan szóra-
koztató is. A Slam Poetry bajnokai között  Kemény Zsófia, a családi albumban a Dés mű-
vész-klán, az Átkelés Budapesten bemutatásával a félelmetes  Térey János. Az ismertető
állításával ellentétben,  Astor Piazzolla  Maria de Buenos Aires  operája egyáltalán nem
ismeretlen,  a Tháliában játszotta is egy argentin színház,  Wim Trompert rendezésében.
A mű alapján készült monodráma, a  megvalósítás esetlegességei folytán  nem nevezhető
sikerültnek, ám meghívása, különösen a zenekar fantasztikus játéka miatt mindenképpen
dicséretes tett.

Évszázaddal előzött. Folyamatos vonallal rajzolt, homogén felületekkel színezett, adekvátan
sokszorosítható. Reprodukciókból is tökéletesen megismertük, ám ez a találkozás az erede-
ti művekkel mégis maga a Csoda.
Micsoda nők! Kemény karakter, pengeszáj,  önálló eredetiség. Self made sztárok, függetle-
nek: az emancipáció pionírjai. Nem véletlen, hogy sok köztük a maszkulin leszbikus...
Jane Avril  kalapja hullámzó szoknyája vonalát követi, az örvényes áradatból csontosan szi-
kár arca, cipellőjének fekete orra bújik elő. A nyomdában vizslatja magasra emelt térdű fi-
guráját, magánzóként a kávéházban férfias eréllyel vezeti táncba barátnőjét. Metszett arc-
élét a páholyban bőgőnyak és a karmesteri pálca suhogó vége keretezi, vetélytársnője pro-
dukcióját figyeli, Yvette Guilbert fejét a merész kompozíció levágja, jellegzetes kesztyűjé-
ről így is mindenki felismeri.
Miss May Belfort is,  macskáján kívül, csak a lányokat szereti, az általános helyzetet találó-
an illusztrálja  a csókolózó hölgyek között kucorgó, begipszelt lábú  "Vesztes Ámor". Sárga
körgallérjával, férfiasan széttárt lábakkal pihen a bohócnő  Cha-u-Kao, a nevét hírhedt szá-
máról kapta,  Chahut - Chaos: Zaj és Káosz.  Az ismert sasorrú cilinderes sziluett plakátján
kutyát táncoltat  La Goulue,  a dús izomzatú domina,  aki még a taláros bíróságot is lenyű-
gözi az állatvédelem tanújaként.
Mintha Alvin Aley fekete táncosnőjének lobogó szoknyáját látnánk Keleti Éva legendás fo-
tóján,  Loie Fuller spirálba csavarodó szerpentintánca mozgóképen elevenedik meg.
A lenyűgözően gazdag anyag példás rendezésben, tematikus tagolással sorjázik a zegzugos
terekben. A Moulin Rouge után a színész-királynő Sarah Bernhardt következik, a nézőket
izgalmas páholy-perspekíivákból kukkolhatjuk.  Rózsaszínbe hajlik a világ:  végre a kuplerá-
jok titkaiba leshetünk. Felajzó képek helyett azonban, a Nagy Nők kontrasztjaként, a leg-
kiszolgáltatottabb szexmunkások hétköznapjait láthatjuk. Toulouse-Lautrec végtelen em-
pátiával, diszkrét gyengédséggel ábrázolja  fésülködő, mosakodó modelljeit.  Szinte vélet-
letlen, hogy van egy akt, a legjellemzőbb a kiégett fáradtság lírai megjelenítése: Az álom.
Remeklés az ebédlőasztalnál ülő három nő, a tükörháttérbe komponált beszélő fejjel.
A Kicsapongás átlóba helyezett ölelkezői,  az egyensúlyt generáló nagy vörös folttal a pla-
kátok, illusztrációk irányába mutat.  A zeneszerző medveként, láncon vezeti szövegíróját,
A Vörös Tehén iszonyatos elánnal kergeti a hullasárgává rémült kritikust. A vágtázó zsoké
felülnézeti rövidülése köszön vissza a Németországi Babylon poszterén, a tiszt fehér lova
előtt három, (megint csak levágott fejű)! katona üli meg  a széles tomporokat,  melyeket
három különböző frizurájú farok díszít,  a szuronyos szakáll komoran súlyozza az előteret.
Többórás Gyönyörűség!!! B izony meg kell pihenni közben a hatalmas előcsarnok foteljei-
ben.  Az Év Tárlata:  méltó folytatása a  Monet, Van Gogh, Klee,  Botero, Mapplethorpe
fémjelezte sorozatnak.

Hogyan is gyűjthetett volna nálunk bárki dadaista műveket?  Izraeli segítséggel, úgy száz év
múltán, az  MNG, végre,  az eddig legfeljebb albumokból tájékozódó  úri közönség számára
valódi műtárgyakkal mutatja be a XX.század legnagyobb hatású mozgalmát. A tablón csak az
a kérdés, ki nincs rajta..., mert minden fontos művész ott virul.
A kulcsszavakkal tagolt szektorok avatottan vezetnek be a  Dada rejtelmeibe.  Ásszamblázs,
kollázs,  automatizmus, álomképek:  - hiszen a mai napig ebből élnek az alkotók...  Picabia
gyufaszálakból,  Schwitters  menetjegyből építkezik,  a pipa öblében üveggolyó,  a palack
torkában kalapács,  Man Ray  asztalkája festőpaletta,  fogas-függönyének alcíme "Hódolat
Koltai Róbert Nagy utazásának" lehetne.  És ott a hírhedett piszoár, amely milliom repliká-
ban tette művészi aktussá a vizelést, az villás Edényszárító és ama Biciklikerék, a spektrum-
tágító  Duchamp gátlásokat döntő tettei.
Brassai behozza a graffitit,  manapság már egy furcsa alakú kő is szoborrá válik,  bárkit mű-
vésszé nemesít a talált tárgy kultusza. Azért marad hely a valódiaknak is:  /Hans/ Jean Arp
óriási rézcseppje mámorítóan villódzó akt, Yves Tanguy festékredői fellazítják az ecsetke-
zelés hagyományait. Vajon dadaista-e  Miro?!? - ám négy képét bámulni mennyei élvezet!
Támad a szürreál, a nagy tudatalatti,  Dali  fekete jegenyéjét, geometrikus dárdahegy dö-
fi által, Magritte fekete cilinderével, hullámok fölött lebegő, várkastéllyal koronázott szik-
ladarabjával egyaránt lenyűgöző.  Masson  vonalai automatikusan kanyarognak, Calder mo-
biljai gyengéden lengedeznek a szélben.
Köszönet az energikus ízelítőért,  még nagyobb öröm a szórványos magyar reagálások feli-
dézése. Soha nem láthatunk ennyi, hazai termésű up to date értéket, alig ismert alkotót!
Hogy szegény Tihanyi is elcsábuLt egy-két harmatosan gyengécske nonfiguratívra, de hát
nem ezért szeretjük, annál inkább a Tzara portréért, - mennyit érne ma egy  Lenin-Tzara
sakkpartit ábrázoló lajosi mű?!?  Bernáth Aurél  is belekóstolt,  persze az igazi nagyság az
Kassák!!!  Legkisebb könyvborítója is unikális...
Vajda Lajos  a Phárosz, de a második ötven év  Bálint Endré-é, annyiszor láttuk, mégsem
elég... Köpönyegéből bútt ki  Ország Lili,  de ott érezni minden rezzenésnyi gesztusban.
A múlhatatlan  Gedő Ilka Tőrös és Feliratos Művirágai és a két Nagy Bohóc újra előttünk.
Hantai és Csernus  külhonban tetőz,  Lakner is elmenekül,  csak Könyvbaltája marad me-
mentóként nekünk. De itt él-hal  Altorjay Sándor, nem legjobbjával is megkerülhetetlen
Major János.  Reigl Judit-ot csak nemrég ismerhettük meg, nagyon hiányoznak a váloga-
tásból  Gerlóczy Sári  egymást kereső álom-lelkei.  Gellér B. és  Szalay Péter  tovább él-
tetik a konstruktív hagyományt, talán várhatunk még a jövőben is méltó utódokat.

A magyar plakátgrafika halott.  Míg mondjuk a lengyeleknél  a színház- film- könyv tematiká-
ban még mindig a legjobbak rajzolják a posztereket, nálunk esetlen sztárarcok, fotómontá-
zsok az általánosak.  Még tipografikus megoldások sincsenek.  Bezzeg a 30-as években! Szin-
te nincs neves festő, aki ne csinált volna blikfangos falragaszt.
Berény Róbert egyaránt reklámoz  Modiano cigerettát, Cordatic autógumit, Palma cipősar-
kot,  de még Újlaki, manapság már súlyosan azbesztosnak ítélt Hullámpalát is.  Bortnyik ci-
garettahüvelyei, a nagy Kassák Lajos Magyar Hírlap poszterei sem degradálták a híres alko-
tóikat.
De a par exellence plakátgrafikusok  sem adták alább.  A Standard Rádió-t merész fotoele-
mekkel propagáló  Csemszky Tivadar, a gumis Rosner Károly, vagy a "Fűt és Hűt" figurával
emblematizáló  Konecsni György.  Irsai István  gazdag oevrjében főszereplő a  Flóra mosó-
szerek, de olyan egyedi darab is látható, mint a Lampart elektromos teafőzője.
Kozma Lajos csőfotelje,  Macskássy Gyula opálos fénybe derengő Krypton-égője, na meg
Georg /Adler György/  feledhetetlen  Frutti-kockái a mai napig ismertek, csak úgy, mint
a kiváló rajzfilmes Macskássy remeklése: a "Negro a torok kéményseprője".
Az egész kiállítás valamely megtisztító fuvallatot áraszt. Friss, direkt, tudattágító. Ahogy a
csodálatos aula is elvarázsol vakító fehérségű ornamentikájával.  Az itt látható up to date
lengyel design-tárlat bármelyik darabja készülhetett volna  Breuer,  vagy Kozma műhelyé-
akár nyolcvan évvel ezelőtt is...  Ennyivel voltunk akkor előbb,  amennyievl most hátrébb
kullogunk.

Nem volt még Toshiba, arany-ezüst viasz-ábrákkal, avagy leginkább tüzes szívet formázó bí-
bor pecséttel küldtük kreatív borítékainkat.  De volt valódi levél-levél, egyszer Hawaiból ki-
lós pálmamagot hozott a posta, szerelmes üzenettel a felületén...
Gyógyíthatatlan veszteség,  hogy bár tudtunk  a mail art-ról,  felületes nemtörődömségből
kimaradtunk a varázslatos fluxusból.
Micsoda leveleket kapott Cavellini! A világ legtávolabbi pontjaival is kapcsolatban állt, gyö-
nyörűséges példányok sorjáznak a  Ludwig kiállításán. Köztük van számos magyarországi fe-
ladó is, a legélénkebbek a boglári kápolnáról elhíresült Galántai-ék voltak.
Munkás György és Paraszt Klaniczay Júlia testesítik meg  Moszfilmovics Muhina legendás
szobrát a  Hősök terén,  sarló-kalapács helyett  magasra tartva Cavellini kiáltványát. Fehér
ruhájukra a művész festők-szobrászok nevét írja, az élő szobrok aztán így járják be a város
nevezetes pontjait.  Halászbástya, Metro,  Lánchíd és Galéria.  Sok nemzetközi megmutat-
kozással nem büszkélkedhetünk a 80-as évek elején, ez az akció azonban örökéletű.
Fotókon, videón,  több szemszögből, száz formában látható a Ludwig Múzeum-ban, nézzé-
tek meg! Reméljük, nem ez lesz a halálra ítélt Artpool jeleseinek utolsó lehetősége...

A Ludwig Múzeum párhuzamosan látható tárlatának Holttest és tükör című  Jasper Johns-
vásznán a művész  színes vonal-ismétlődésekből,  nyögve nyelősen alakítja ki  absztrakt ex-
presszionista felületét.  Hantai  eredetibb utat követ,  a cuppantó, pacsmagoló csernusi
módszert továbbfejlesztve, a hajtogatott, csomózott vászon szabadonmaradt részeire fest.
Nincs két azonos részlet, minden folt-motívum más és más.
Rovarlárvák? Tiszavirág-temető?  A szilánkszerű alakzatok hemzsegő tömege,  melyben min-
den alkotórész egyedi formájú, így dinamikusan ritmikus látványt nyújt.
Sárga kockákban felbukkanó vonalrajzok, a teljes képmező keskenyítésével, vagy egy rész-
let kinagyításával nyert képek. Monokróm és fád trikolór képződmények, apró elemekből
épülő, fehérbe hajló kompozíciók.
Textilen kívül  hajtogatott papírra is dolgozik,  a felület széleinek behajtásával tömbszerű
bendő-formák is feltűnnek.
A korai gesztus-művek szédületes kompozíciós érzéket sejtetnek, 1958-as a fekete alapon
szalagos suhintásokkal lenyűgöző remeklés,  a másik korabeli mű, narancs lángnyelvecskéi-
vel Xenakis Embers-ére, a parázs percegő hangjaira emlékeztet.
Mikor öltözhetnek a lányok ilyen textilekbe, mikor ölthetünk ilyen pólókat?

Turicuccban járunk, böcsületből mégis a "rich" oldalra álltunk. Kaptunk is gazdagoknak já-
ró papírmasé hamburgert, "Capitalism" feliratú plexipoharat: jól megszívtuk - az ürességet.
A künn várakozó hajléktalanok  este 6-kor kapják meg dobozkájukat  a napi betevőhöz ele-
gendő 3400 Frt-tal. Sajnos, csak húszan, de az akció hírértéke így is óriási.
Megmutatja, mit vett el az  Orbániáda a szegényektől:  támogatást, lakhatást, jogokat. Ne-
kik közterületen még sorbanállni sem szabad!!! Üldözött magyar állampolgárok, jogfosztott
alattvalók és erre most egy finn képzőművésznek kell felhívni a figyelmet...
Az Operát csodáló turisták a hátsó saroknál botlanak bele  a belépésre csábító vörös sző-
nyegbe. Benn elolvassák  a kormányzat angol nyelvű bűnlistáját, kinn az utcán láthatják a
várakozó homleszeket, akiket pártunk és kormányunk legszívesebben meszesgödörbe dob-
na. "Gyere és add át üdvözleted az új magyar kormánynak itt a HUNGER KING-ben!" - invi-
tál a szórólap.
Ott sétálgatsz, ott fagyizol, ott majszolod  a legendás Király-utcai 200 Frt-os pizzát, ugorj
hát be egy kalóriamentes rich-menüre!                                         www.hungerking.hu

Kacskaringós út vezet a Közösségek rejtett hálózatától a Társas Mezőkig, ahogy az ember-
alakok is  folyondáros görbületekkel fonódnak  Gerlóczy Sári  legendás grafikáin és immár
festményein is.
A védekezően összehúzódó nőalakot  támadó ujjakkal taszítja a másik,  a komorzöld alapú
festett változaton talán már inkább kíváncsi érintést láthatunk.  A kezek mindig horgosan
karmolnak, vakító fehérek avagy dermesztő feketék. A karok ívelten felrémlenek, a testek
ölelkezve tapadnak, a sárga gyermek karján fekete holló gubbaszt. Nincs primér jelentés,
az asszociációk kapuja a végtelenbe tágul.
Kifacsart pózok,  zsákba zárt tetemek.  A szájak énekre, szóra,  sikolyra tágulnak, az égre
kiált az összezárt magány. Karoló alakok fölött lebegő szárnyú testetlen angyal, két sötét
árny keríti, alatta égő okkerben zsugorodnak a többiek.
Zsákvászon gyűrődés, a fádlila tágasságban okker mező, fallikus angolvörössel, mely lehet
még embrió is. Rejtelmek, álmok, éteri víziók, a hosszan érlelt tudattalan mágikus vetüle-
tei. Láthatatlan képek látható lenyomatai.
Textil-élekből formált zuhanó alakok, a háztetőkról csorgó, sötétlő fájdalom. Csuklyás fi-
gura hajlik gerlóczys pózban, textilből gyűrve, a térbe transzponálva.  Minden hullámzik,
minden fölfelé mutat, minden összefügg, minden a titkolt társasságot erősíti.
Ritkán látjuk, túl keveset: annál vijjogóbb öröm.  Nem jegyzi nomenklatúra, nem említik
a krónikák.  Gerlóczy Sári  a Lelkek Pantheonjának Királynője.

Most is nagyobb a füstje, mint a lángja, bombasztikus piár,  a szellem pislákoló pontfényei.
Warhol után portrét szitázni  vasárnapi kedvtelés,  a fekete kontúrok háttere meg eléggé
sematikus,  inkább textilminta-kollekciónak tűnik.  Játszadozik az aranykorona,  a glória, a
kereszt gyöngyös motívumaival, de hol van a kis Vezető történelmi, politikai vulgár mítosza?
Olajkutak hiányoznak, paksi blokkok,  reszketeg bankárok, keleti kényurak.  Szárnyaló gra-
fikonok, a slepp laposkúszásban, Cohn-Bendit porig alázva.
Tetszik a vörösbársonyos hölgy, tetszik Miki bácsi Latinovits Piki bácsival, na meg a tépett
napraforgók és a többszörös autoportré.  A kreatív sziporkákat  valahogy a képekbe kéne
sűríteni, mingyá' izgibb lenne az egész...
A feliratok se verik ki a biztosítékot. Pedig ott a példa a szomszéd ház falán:  "BolseViktor"
és "DiktátOrbán". Arccal a graffiti felé!!!

Már a korai fametszetek  erősen absztraháló, jelalkotó készséget mutatnak.  A negyvenes
években érezhető  Vajda Lajos  hatása, (Figura lámpással),  fájdalmasan szép  a két barát
kettős portréja a meggyilkolt géniusztól. A rendezés már az első termekben leteszi a név-
jegyét,  az alapmotívummá emelt  szentendrei szigonyos ablakrácson át nézhetjük  festői
megjelenítését. Felbukkannak később meghatározóvá váló képjelek, a múmiababa, a szem-
üreges félkoponya, az ördög, a holland főkötők.
Azonnal felismerhetőek a bálinti montázsok, a  Biblia-illusztrációk pedig korszerűségben
magasan verik Chagall-éit. Gyönyörű a műterem-sarok alkotói környezete, a római kereszt-
re festett jelek már a párizsi éveket előlegezik. Ott a hazavágyó emlékezés dominál,  pet-
róleumlámpa a Honvágy-on, Leprás angyal, Népligeti álom. A szentendrei kapuívek rajza,
a felkantározott sárga ló,  a fára festett horizontális remeklések. /De hogy jön ide az "is-
meretlen katalán mester"?!? Ja, hogy ő is vízszintesen.../
Itt már jártam valaha,  Ibizától Szentendréig: mindig a múlt, a régen bevésődött képek,
az összetéveszthetetlen kolorit  megkapó visszafogottsága.  Visszatérés  Magyarországra,
hirtelen direktebbé válik minden. Az 1968-as Derengés poézisát az Allegro Barbaro tört-
fehér keménysége váltja, bajszos gúnyrajz reccsenő ritmusa.
Aztán a betetőzés:  Zsennye. A padlókockák csillagrózsái  végtelen asszociációkat indíta-
nak,  Kalózhistória  félpatkókkal, boxerrel,  Zsennyei emlék a miniatűr antik kapuzattal.
Visszatérnek a régi jelek:  Motívumaim, a képzene kiteljesülése a Triptichon Ikonosztáz.
Mit lehet minderről írni?!? A reagálás csak vizuális lehet,  a tudattalanból felszivárgó ábrá-
zolat, képfoszlányok, az emlékezés filmkockái.
Ez a gyönyörűséges kiállítás maga a Nyolcadik Templom,  mámoros idő végigjárni, egyen-
ként nézni percekig a képeket. De igazából minden héten kéne, - csak egyet: 168 óráig.

Kiutaztak a Helsinki Design Weekend-re, élményeik izgalmas alkotásokban testesülnek meg
a hajdani Vármegye Galéria falain. Helsinki térképasztalon látható, közlekedése szemléltető
ábrán. 180 ezer/!!!/ sziget, 190 tó, valóban az Ezer Tó Országát tanulmányozhatjuk nem is
beszélve az ott is  "Nemzeti" Állatokról, (medve, sügér, hattyú) és a hasonlóan  Népnemzeti
Bogyókról: poljukka, karpalo, mustikka, azaz vörös-, tőzeg- és fekete-áfonya.
Az országot beborító  70% erdő mellett  bizony jó lehet lakni,  a 10 % víz pedig olyan helye-
ken koncentrálódik,  mint a Balatonnál tízszer nagyobb  Saimka,  amelynek csupán 17 216
sziget jutott, igaz, a 31 halfajta mellett csak Egyetlen Fóka lakozik benne.
A képek elsősorban design-eszközökkel szemléltetik  a tanulságos mondanivalót, ám vannak
kifejezetten képszerűművek is.  Fölföldi Fruzsina  habfürdőző rókát ültet a kádba, a vizes
közegnek megfelelően lilából zöldbe világosodó tengermélyet ábrázol csolnakjában meren-
gő heringhorgásszal  Misztarka Eszter, míg  Mészáros Szani  körkörösen mossa fel a macs-
kanagymamával a konyhaasztalt.
A nemrég még koldusszegény finnek  kizárólag szellemi értékekkel rukkoltak a világ élvona-
lába, nem véletlen: a diákok 2/3-a, -mennyivel imponálóbb ez, mint a mienk...-, háromból
kettő tanul tovább, a tanári szakokon pedig 10X-es, azaz Tízszeres a túljelentkezés!!! Így a
legjobbak tanítanak, nem a resztli. Büszkék is joggal találmányaikra, melyek közül a Téli há-
borúban diadalmaskodó Molotov-koktél a legnagyobb durranás.
A belső tér kialakítása is a kiállítókat dicséri: zizegő papírlevelek függnek cérnaszálon a te-
rített "finn"-asztal fölött.  Lihapullat: húsgombóc, rusztikus barnaságú sütemények, piciny
vodka, kaparós borocska.
Érdemes eltanulni a finn design letisztult fogásait, minden racionalitása mellett van benne
valami szolidan tűző északi fény.             2014

2 0 1 3

Az  Ernst bezárt, a  Műcsarnok halott és vajon merre tart  a csonkolt vezetésű  Ludwig?!?
Hol találkozhatunk a világ kortárs képzőművészetével? - Csak az Art Market-en, kis nemzet-
közi galériák jóvoltából.
De nézzük először a mieinket.  Ani Molnár-nál  Miklós Hajnal  babszemei csíráznak, busz-
megállóban, bérházudvaron  Korniss Péter Betlehemesei feszítenek,  Győrffy László fakó
négyzetei előtt szöszke kisfiú szobroz, a Várfok Galéria az egyik legjobbat hozza  Misetics
Mátyás  Mesterséges fények  sorozatából.
Kazahsztánt  Ular Galern  képviseli esőszálak satírozta ernyőtömeggel,  Anja Hitzenberger
China Fast Food képei fotonatúrában,  Constantin Schroder 6 képes szaltóban jeleskedik.
Jevgenyij Frikin  Budapesten fest  tépett faktúrájú látképeket,  Lorenzo Pacini  gigászi
kéz-lábfej tanulmányt alkot kékben, antropomorf mosdója is érzékletes.
Szégyenre semmi ok, bár Nádler halovány lila, kunkorodó szalagcsíkjaiból sajnos, csak egy
van, ám  Fehér László-t öt képpel is reprezentálja hamburgi galéristája. Két csecsemőfej,
napszemüveges gyerek,  Szökőkút éjjel és Kis szökőkút: szürke térben fehér tócsa, a va-
kító vízsugár mellett apa gyermekével.
Güler Sanat ankarai galéiájából a fantasztikus  Annet Günestükir  monumentális alkotása.
Három reneszánsz jellegű kapu, három világvallásé, ahogy a Kazár Szótár-ból tudjuk: zsidó,
muszlim, keresztény. A rézveretek ornamentikát,  keresztet,kelyhet,  hatágú csillagot for-
máznak,  a színes zsínórfonatokból alkotott képek  kalapos, turbános, csuklyás hívőket áb-
rázolnak. Monumentális /12X3 méter/, lenyűgöző látvány, hipnotikus hatás.
Jövőre háromszor ennyi időt szánunk rá, a lenyűgöző gazdagság megér egy délutánt.

Kövesi István kóser húst árult, a galéria ablakában emlékére a piros-sárga-zöld trikolór szí-
neiben pompázó befőttesüvegek sorjáznak, uborka - paradicsom - paprika.  Nem véletlen,
hogy még a zászló is belesárgult az irigységbe, látva titkos képgyűjteményét, melyet hosz-
szú, dolgos évek kitartó munkájával hozott létre.
Rippl-Rónai Sárga zongoraszobá-ja síkba teríti  a vidám koloritú látványt, Perlmutter Izsák
havas keréknyomok hátterébe kedves barokk házacskákat komponál. Vaszary szénnel for-
mál lendületes Mercur-plakátot, a  Kalapos nő  is grafikai erényeit csillogtatja.
Mednyánszky szikár faktúrájú csavargói, köztük a fehérfényű lángokba bámuló, meg a kék
mundérban menetelő katonák  a háborús égbolt sárga fényei alatt.  Gulácsy Lajos  képén
okker háztömbök előtt kötélen száradó ruhák,  Czóbel  vásznán rózsaszín, halványzöld, lila
nélküli mélybarnák sötétnaranccsal.  Koszta József asszonyai mályvamező mögött hajladoz-
nak, Olvasó nő-je merengő tanulmány. Az elfeledett  Derkovits menekülői a Dózsa-metsze-
tek vonásait viselik, az őrült gomolygásban lovak nyerítenek, anya rohan gyermekével.
Matisse után  Bortnyik  is megfestette  Goya Korsós lány-ának replikáját,  Scheiber Hugó
szipkás önarcképe mellett hullámfodrokból épített Táncosnő-je is élmény.
Ámos Imre a fehérarcú Anna Margit-ot festi, aki maga is szerepel álomfigurával, bohóccal,
katonával.  Bálint Endre aranybarnában fénylő trombitás angyala két változatban is elraga-
dó, az egész teret  Kassák Lajos "rouge-blanc-bleu" című képarchitektúrája uralja.
Amit a hivatalos gyűjtemények   nem tettek meg,  amit most és mindörökké elmulasztanak:
a kortárs alkotások gyűjtését csak a fantasztikus civil kezdeményezésektől, a jelen és a jö-
vő Kövesi István-jaitól remélhetjük.

Kattognak, zizegnek, ciripelnek.  Ligeti György  Száz Metronómja  óta nem láttunk-hallot-
tunk kedvesebb zenét. Itt csak egyetlen vízszintes óra méri az időt, mutatóját pirospapri-
ka őrlemény akadályozza, de az időgátakat a kezünkben tartott tű fokával akár el is hárít-
hatjuk.
A többi szerkezet azonban teljesen önjáró. Parányi villanymotor hajtja,  melynek áramfor-
rása egy piciny napelem. Kigyúl a fény és a "gép forog, az alkotó pihen". a hulladékból épí-
tett kabócák belsejében húrok, lemezkék rezegnek a körbeforgó drótocskák érintésére.
De a hangforrások mobil-szobrok is egyben.  Építőelemeik: korcsolya, pritamin-konzervdo-
boz, teásbádog, sörösalumínium,  kupakok, rugók, napszemüveg és megannyi talált tárgy...
A díszítőelemek sem mindennaposak,  műanyag szőlőszem,  borostyán-utánzat,  mini Eiffel,
mini Big Ben, tojás-szeletelő, parabola-tükör.
A rovarcsápok  mandalába rendezett dróthálót birizgálnak  a Lotus-doboz halálkatlanában,
borotvapamacsok éktelenkednek nyuszifülként.  És micsoda hangok!  Szél zúg a kályhacső-
ben, ultrahangon cirpel egy hattyúnyakú sárkányforma, csatazajt dübög egy fekete monst-
rum.  Jávai gongok döngenek, két szólamban zörög az avar, komor hangzat lebeg a légben:
"mélyhangú, messzezengő és sötét".
Vidám és halálkomoly, kedves és mélyreható, kézenfekvő és fantasztikusan innovatív. Sorra
járjuk a több tucat zenélő szobrocskát, mely egyenesági leszármazottjai Haraszthy Édeske
mobiljainak, Lois Viktor hangszereinek. Távoli rovar-rokon, közeli kistestvér.
Mosolyogva sétálunk haza és azonnal belekezdünk a saját ízeltlábú-arzenál megalkotásának.
Nincs többé kukahulladék, a szeméthegyek énekelni kezdenek!

Az első terem a meghatározó.  Ott az igazi  Chagall  látható:  az 1914-es  Önarckép-en cso-
kornyakkendősen, pompás öltönyben feszít a hazai gerendaház előtt, Bella zöldben tündö-
köl az ablaknál és találkozunk az emblematikus szamárral is a háztetőn,  kár, hogy a Galéria
tudorai nem vették észre, hogy a szarvas lény, amely közvetlenül tőgyből szopható, bizony
tehenecske... Van egy temetőkapu, rombuszokba vonalazott háttérrel,  felbukkan az öreg-
asszony , az öregember brutálerős grafikája is.
A La Fontaine- és a Biblia-illusztrációk  a híres motívumok szülőágyai:  kakas, kutya, menó-
ra, próféták és feszület. A nagy korszak meglepő darabja a  Gyertyatartó fehér rózsákkal,
semmi nincs benne az ismert Chagall-ból,  ám hisztérikusan cikázó fekete levelei, a karcolt
rajzolatú rózsák, a kontúrok lenyűgöző szuggesztivitása jelzi,  a nosztalgikus múlt képei he-
lyett a keményen absztrahált vizualitást is választhatta volna.  Csodálatos kép, amely ellen-
súlyozza a folytatás gyengeségeit.
A háború elől az USA-ba menekülő festő Sárga Feszület-e  a lángoló ukrajnai faluval, a lep-
keszárnyú angyalok,  a Gyász a feleség lefelé fordított fejével  visszaesést mutat. Igen szé-
pek a vityebszki emlékeket felvonultató képek,  zöld kecske, hal-madár, ívben hajló, röpü-
pülő artisták, kakasfejű ember, kiterített nő kecskeháton,  a háttérben piciny batyus sze-
gények és mementóként az égő házak, de ez már csak saját eredetiségének zseniális után-
érzése. A teljes csőd a hatalmas méretű befejezés, az élénk színekben gomolygó motívum-
kollázs, az Eiffel-toronytól a bohóc-truppig, menyasszonnyal, csőrös madárral...

Nem állítható párhuzamba az előbbivel,  de nagy öröm és komoly tett,  hogy végre átfogó
képet kaphatunk  Ámos Imré-ről. Festményeit nem szeretjük, igen egyéni, a kék fejekkel,
a téglavörös kontúrokkal, érdekes stilizációival. Ám zavaros, furán komponált, talán a férfi-
kor letisztultsága hiányzik, melyet nem érhetett meg.
Mindent felülír azonban a káprázatos grafikai teljesítmény!  Képei közül is azok az erősek,
amelyek alapját evidensen a vonalrajz képezi. A véres ló  A háború áldozatá-n, a kínzócö-
löphöz kötözött lángoló fejek. Döbbenetesek a szenvedés képei: a  Halál  kifacsart teste,
a  Megméretett  a kállói zsinagógával és a két csúcs: a  Keresztre feszített Krisztus meg
a  Jákob álma.
Tetőpont az  Apokalipszis  tizenkét lapja. Kardpengével a szájában, lóháton közelg a meg-
mentő  El Salvator,  az arkagyal trombitaszóval hirdeti  a sárkányok legyőzését.  A  Háború  
lapján, kis körbe rajzolva,  gyengéd utalásként tűnik fel  a szamárháton hegedülő chagalli
figura.
Ritkán találkozhatunk igazi  Chagall-lal,  Ámos Imre  pedig végre előkerült a feledés bűnös
homályából.

Louvre: három nap,  Ermitage: kettő,  British: kettő, Guggenheim: három, Vatikán: egy, de
az szörnyű! - egyhuzamban ennyi időt töltöttünk  a legfontosabb múzeumokban, de egy se
volt annyira gyönyörűséges, mint ez a mostani, nem is kifejezetten képnézési célzattal tör-
tént este a Szépművészetiben.
A Ganymed egy zseniális koncepció, adott képekhez kortársak írnak szövegeket, melyeket
színészek adnak elő a képek előtt,  fel-alá hullámzó tömegeknek,  órákon át, addig ismétel-
getve, amíg csak néző van...
Tóth Krisztina: Tükörcímű novelláját  Terhes Sándor mondja el , lerántva a leplet egy csa-
ládi csőd titkairól, míg a II.emeleten  Fátyol Hermina  táncol  Erdős Virág  szövegének vé-
kony jegén, (Hendrick Averkamp: Téli táj korcsolyázókkal).  Udvaros Dorottya  elbűvölő
humorral,  fanyar öniróniával mesél a  Van Dyck  kép manufakturális megszületéséről,  ful-
lánkosan odaszurkálva az akt-gyáros  Rubens-nek, (Terézia Mora: Utolsó napjaink emléké-
re, szerelemmel).
Grecsó Krisztián Daru-jának kételyeit fogalmazza meg  Takátsy Péter, Közösjézus? - Magán-
jézus?, - némi flagelláció után, egy áldozatkész bakfis társaságában, kúszva hasal el Herrera
Szent József a gyermek Jézussal festménye előtt. Dióssy Gábor nyúzott mártírban utazik,
Szécsi Noémi Szent Bőrtelen-jét jeleníti meg színészi személyiségének elemi szuggesztiójá-
val,   Matteo di Giovanni  vászna előtt.
Nyilvánvaló, hogy az előadók saját értelmezésükben, önmaguk által kialakított formában ve-
zetik elő textusaikatkat,  az összehangolás, a térbeli ritmus és az egész produkció egysége
azonban a rendező  Jaqueline Kornmüller-t dicséri.
A fűtő-hűtőtest pódiumként szolgál,  de  Leo Putz:  Csónakban  képénél vizen ringó bárká-
vá is alakulhat.  Szvoren Edina  sorait, fantasztikus állóképességgel,  gyönyörűségesen hul-
lámzó gesztusokkal, derékból, csípőből, vállból hajladozva,  Székely Rozi  tökéletes tenge-
ri illúziót keltve mondja el.
A legnehezebb föladat  Thomas Glavinic:  Mezítelenül című,  letaglózó erősségű írásának
életre keltőjére hárul.  A reklámanyagok, előzetesek bulvárosan kiemelték, hogy az inter-
pretáció  Hans Baldung Grien: Évá-ja előtt  ruhátlanul történik, - hatványozottan gyűlölve
a színpadi pőreséget,  rettegve kucorogtunk tábori ülőkénken.  - És csoda történik!  A hi-
bátlan szépségű  Hay Anna  az emberi hitelesség olyan csúcsán áll előttünk,  hogy, ahogy
mondja: "egy képet látunk" és kandi szemek helyett  a szöveg, az emberi test és a színészi
megjelenítő erő sugárzó aurájában éljük át az esztétikum lenyűgöző varázsát.
A fűtőtest rácsa megnyílik, kirepül a holló, majd a galamb, amely csőrében a virágzó olajfa
ágát hozza,  a legjobbnak járó pálmaként nyújtva azt  a Noéként, Istenként félelmetes mu-
zikalitású deklamációval triumfáló  Hegedűs D.Gézá-nak.  Vajda Miklós  minden szava a drá-
mai erő  döbbenetes súlyával szólal meg,  a frázisok kottázható ívekkel szárnyalnak,  a meg-
torpanások,  szünetek még hatásosabbá emelik  a gondosan komponált monológot. Ifj. Jan
Brueghel alkotása, a   Noé bárkája  előtt sztentori hangon robban az utolsó szó: "Lőn!"
Mikor töltött több száz ember három órát a Szépművészeti Múzeum-ban? Mikor látott ész-
revétlenül ennyi csodálatos képet?  Mikor élt meg ilyen eszméletlen produkciókat egy eny-
nyire transzcendentális térben?
Még nem késtünk el:  október 3, 17, 31, november 7, 21, 28.

Az utált fekáliaszín, karikában a tiltó "T", "Itt hamarosan BICSKA nyílik".  Kép és szöveg rit-
ka együttállása, biztató felütés annyi év jellegtelensége után. Aztán visszazökkenünk a szö-
vegpoénok sivárságába, pedig szellemes, csak éppen nem plakátra való, legfeljebb vicclap-
ba: "Kislány, miért ácsorogsz egyedül? - Nagymama cigit vesz". A satírozott grafika enyhi-
tő körülmény, ám az  "Alkoholista vagyok, segítsetek!", "Ne adjatok semmit, úgyis eliszom"-
típusú ötletek szánalmasak és még sértőek is.
A "Le O.V-(v)al nem kell félnetek ha mindenki egyetért én nem ellenzem" Bánk bán pa-
rafrázist  mindenki tetszés szerint olvashatja,  annál egyértelműbb a  "Más péniszével fes-
tettem".  Nagy Péter: "Szivárvány magyar módra" lendületes félkör a szürke ötven árnya-
latában, szép megoldás a "Kutyával a vakvilágból" feketéből napvilágra lépő figurája.
Glázer Attila a "Jew Gay Nazi"-val a legjobb vizuális megoldás, Szabó Eszter és Kun Dávid
a lecsupaszított Hősök-terei kolonáddal nagyvonalúan hatásos.  A Lenica-s, Starowiesky-s  
régi nagy lengyel időkre emlékeztet  az egyetlen igazán plakátgrafikus remeklés,  a famet-
szetszerű vonalhálóval megjelenített "Evickélünk".
Fokozott politikai érzékenység, erőteljesebb kritika: jobb, mint a tavalyi.

Hamar levetkezi a Bálint Endre-hatásokat, a  Magtár koloritja már a Feketeruhás nő tégla-
falát sejteti, az árnyalak fekete ujjai a rést kutatja, a végpont a  Nő vörös fal előtt a sem-
mibe irányuló keze,  melynek tagadó ellenpontja  az ellenkező irányba parancsoló útjelző.
Kőszilánkok fedik az utat, a  Nagy fal  golyóütötte vöröse alkotja a  Cipők hátterét is, míg
irdatlan tágassága drámaian zsugorítja a fehér  Kislány  esendő alakját.
Didaktikus a  Szorongás  patkánya,  de a  Montázs sejtelmes figurákkal,  a tükör mögé le-
ső, kezeit az üvegre préselő és a másik, a semmibe révedő lányalak titkos mögöttes tartal-
makat rejt.
Falak,  porladó felületek, évszázadok  lenyomatai.  Jeruzsálem falai,  Heliopolisz fenséges
oroszlán-árnnyal, az 1968-as Irások a falon,  különböző eredetű és méretű betűivel szinte
felütése az új korszaknak. Hirosima - Temető - Pusztulás: a  Rekviem 7 táblán  elmosódot-
tan ismétlődő foltjai a szekvenciális képalkotás első jelentkezése. Az  Ex profundis átlóba
rendeződő elmei vezetnek a Kiáltás diagonálisan szárnyaló emberalakjához, a Lamentáció
mozgalma csöndjét  barbár csillogású képkeret rontja, amely annál jobban illik a bíbor ra-
gyogású  Keleti ikonosztáz-hoz.
És jönnek a bűvös áramkörök! A kezdeti tapogatózások, variációk, melyekből a nyomtatott
vonalrajzok  misztikus hátterei képződnek végül.  Túlzsúfolt,  kaotikus bizonytalanság,  el-
vész a kompozíció fegyelme,  a kapkodó esetlenség lesz úrrá.  Ám a végkifejlet most is pa-
zar:  Az  Ikarosz maradványai  szegmenseiben arányosan ritmizálódnak a motívumok, a leg-
szebb apokrif jelsorokat pedig az egyik sötétzöld kazettában találjuk. A Kastély őrizőjé-n
pulzáló alakzatok vonulnak, a  Sosemvolt Naptár órával  oválisa, perspektíva kezdeményei
már a megtalált harmóniát jelzik.  Egyre gyakoribbak az  Ülő figurák, a szobor-lenyomatok,
a  Kék kép a kiteljesedett tematika tökéletes egységét mutatja. Palota távozó szoborral:
megérkezünk, megnyugszunk és a kiérdemelt egyensúly békéjében távozunk.

Egyre nehezebb fogós kiállításokat rendezni a témakörben, nincs mit kitenni, honnan sze-
rezni. Akad azért így is elmélyült szemlélődést kiváltó újdonság.
Pissarro pöttyei nem túl ismertek, de a szemközti, a magyar oldalon sokkal érdekesebb a
sokat csodált Majális átellenében pompázó  Pipacsos mező. A távlatba vesző vörösök íve,
a kompozíció elegáns egyensúlya. Leibl képe  Szinyei-ről nagyvonalúan laza, erőteljesen
egyszerű koloritú.  Mednyánszky Újpesti kikötő-je veri Monet gyengécske boglyáit, (óh!
azok a lila szénaágyak a Louvre-ban...), a tavirózsák a vízesésben azért vigasztalóak.
Signac  jellegzetes,  de a pálmát itt a három  Renoir  viszi el. A  Rózsák vázában robbané-
kony vidámsága, heves színei,  Lestringuez úr  keskeny sötét szemei az örvénylő vonalraj-
zú háttér előtt, a derűs arc, a gyengéd szakáll kifinomultsága. Paulin asszony sem panasz-
kodhat, merev derekát ellensúlyozza a szálkásan dinamikus háttér.
Rippl megunhatatlan,  még egy alakok nélküli, okker házfal néhány kerti székkel is védhe-
tetlen izgalmakat gerjeszt. Gauguin Vaugirard-i házai még nem a legsajátabb stílusban te-
remtődtek, de a szerkezet és a visszafogott színek harmóniája sokat sejtet. Táj kutyával:
na itt már a lilák, bordóvörösek úgy izzanak,  mint Tahitiben, a halovány zöld varázslat, az
a mélykék vonulat is káprázatos. Az Upa! Upa! tetőzi a tárlatot, az átlóba hajló fatörzs mö-
gött narancsszín lángnyelvek lobonak az égig, a gubbasztó, táncoló alakok csak erősítik a
vulkánikus gyönyör mámorát.

Tematika tekintetében mindig is a  2B Galéria  volt a leginnovatívabb, de hogy még a caj-
ga-vázakat is beemeli a képzőművészet médiumai közé... - az egyenesen briliáns ötlet!
Jeles és jeltelen művészek estek neki kibelezett,  küllőtől, keréktől,  kormánytól fosztott
bicikliknek, hogy a maradék csővázat méltón dekorálják.
Textilbe burkolni, karcolni, festeni, a vázkeretre fekete fóliát olvasztani, - mit lehet még?
Van apróra fűrészelt szerelvény is,  a részeket természetesen bicikli-láncszemek fűzik ösz-
sze, vagy gumibelső darabkák csapolják ügyesen.
Láttunk már az utcán elhagyott bringákat,  napról napra amputálták egyre több részét, a
múlandóság  majdnem élő szobraiként árválkodtak  az út mentén.  De a karmos szfinx-kéz-
ben-lábban végződő hajdani cajga-test Giacometti fejével, felülmúlhatatlan etalonja a ke-
rékpár-művészet szép reményekkel kecsegtető felvirágzásának.

Amikor minden mobil-tulajdonos fényképez, a fotózás szó önmagában sértés,  hát még ha
a "művészet"-et is hozzátesszük. Egyszerűen: képalkotás fotográfiai eszközökkel: a rézmet-
szést sem nevezzük karc-művészetnek...
Barta Zsolt Péter  hajvágási hullaték vonalritmusából teremt képet,  Szabó Dezső  negatí-
vok részleteit trükközi egybe, így kerülhetnek a hegymászók a levélpapír piciny élére. Jól
ismerjük  Magyar Ádám-ot,  Urban flow sorozatán, a célfotó végtelen csíkjában, a talpak
gördeszkává húzódnak szét, a lányok szoknyája harangként omlik. A metróablakok akváriu-
mában merev tekinteteket őriz a megállított idő. Szép  Kudász Gábor  Autókereskedés-e,
a Csalogány-utcai lilásszürke tűzfal oltalmában négylábú, sárga plexibuborék várja a trendi
karosszériákat.
Kiemelkedő  Gyenis Tibor  szereplése.  Hobbigénsebészeti példatár-ában vadszőlőbe bur-
kolt kubusát  zöldcsíkos dinnyék díszítik,  a patakban csúcsára állított négyzet áll, oxidált
motívumok hullámvonalai erezik a  Feszített táj-at. A hómezőt indián csónak hasítja, a víz-
esés előterében csillogó őshal bukkan elő.  Pszichotanulmány-a konstruált életkép, a je-
lenkor figuráival mozgalmasan megkomponálva. Modell mérőszalaggal létrára mászik, falnak
vetett háttal  nagyszülők gubbasztanak,  a keskeny ablakrésekben  csalási idill,  az előtér-
ben traktorral játszó kisgyerek.  Örökzöldek között  sárgainges férfi mered ki a falból, gi-
gászi katicabogár fekete pötty-ablakába próbál belesni egy kifacsart lábú úr.
"Anyu és Rozi néni kerülgetik egymást  a Keleti Károly utcai lakásban, 1956-ban",  gye-
kori traumától szabadul  Eperjesi Ágnes: "Ezt most én mondom, vagy az anyám?" A  Házi-
munka rémségeiről mesél 250, kontúrokkal rajzolt színes négyzet-mondat, vidító az áttet-
sző csövecskék váltakozó sorából alkotott  Staféta.
Korniss Péter  néprajzi realizmusának évtizedei után, betlehemes jelmezekbe öltöztetett
alakjait a jelenkor díszleteibe helyezi. Hóesésben állonganak sorházak előtt, díszelegnek
a kortárs múzeum acél-üveg falainál,  tűrik a fotósok rohamát az erdélyi templomnál. Ma-
gyar királyi koronás angyalt, irdatlan subákban, maszkos pásztorok botoznak körül.
A természetfotó cukisága,  hamis impresszionizmusa helyett,  Kovalovszky Dániel a Zöld
csend sorozatban,  azonos szerkezetű képekben, a formák azonosságát kiemelő, csodála-
tos felületi- és színvariációkat mutat be. Vertikális fácskák, fák, fatörzsek, a változatos alj-
növényzet fundamentumán. Fehéren merednek a bíbor bozótban, repkénnyel borítottak
a soroksári erdőben,  szelíden hajladoznak  a szélfútta zöld sásban.  Kérdőjelként görbül-
nek  Gryfino-ban, rozsdaszínűek Felsőpetény-ben, hópamacsos szárakat, vastag pázsitot,
apró bokrocskákat őriznek árnyékukban.
Van azért igazi:  fény-árnyék komponálás is!  Misetics Mátyás  bábuszerű emberalakokat
helyez a sötétben fehérlő útjelekre,  a parkolóban csak az autók fény-élei derengenek,
fénypacában magányos járókelő. Ívlámpa terében fél tucat sziluett, útkereszteződésben
eltévedt bevásárló-kocsi.  Kockáskövű gyalogösvények  találkozásánál,  fénytócsában kis-
lány, a teret tagoló henger-lámpák  homályba futó alig-fényében  a játszótér vörösbe ár-
vult ElepHántja.

Száz év után újra Pesten! A Monarchia korában szinte azonnal láthattuk, eddig kénytele-
nek voltunk egy évszázadot várni. A bécsi  Leopold Múzeum  anyagából válogatott anyag
egyszerre meglepő és megerősítő.
A rajzok, akvarellek nagyrészt ismertek,  méretük, színkezelésük reprón is érvényesül, ré-
gi ismerősként csodáljuk őket. Fiú akt, női akt, szenvedélyes vonalvezetés, elszórtan, fol-
tokban kolorit. A formák robbanékony törésekbe futnak, nincs szimmetria, nincs tengely,
a kompozíciók mégis tökéletesen kiegyensúlyozottak. Ölelkező lányok, az arcok csak félig
látszanak, odavetett fodrok, szikrázó gesztusok.
A Szerelmeskedők  meredten bámulnak ránk, vajon lessük-e őket?  Sorjáznak az autoport-
rék. A Félmeztelen önarckép kissé átlós, a fej a vállra csuklik,  még rafináltabb az 1915-ös,
kissé felülnézet, az arc balra le néz, a jobb váll szárnyként mutat fölfelé, a bal vaskos elő-
tér, a jobbkéz karmos görbülete súlyosan traumatikus.
Anya vörös ruhájára fonódik lányának meztelensége,  a Tájszerkezet csíkjai vibrálóan telí-
tik a függőlegesen tartott pólyást, míg a nagyobb gyerek pieta pózban fekszik a halálfejű
anya térdén /Anya két gyermekkel/. Rettegés süt a kisded zöld szeméből, a Halott anya
1910 képe, a méhébe holt embrióval, felfedi a szorongások eredetét.
...és a festmények! Fuksziaágak hetyke vércseppjei,  a Fa késő ősszel kifacsart ágakba fa-
gyott groteszk mozgás. A Moa, a táncosnő visszanéző sötétsége a félelmetes Remeték-en
dominánssá válik.  A két figura komor tömbje, ölelő kéz,  a gergyésen elrajzolt hátsó alak
torzzá ferdülő tekintete: döbbenetes remekmű.
A szokott hiba: legyen minél több kép.  Kokoschka jó festő, de mit keres itt?  Klimt vázla-
tai nemcsak kinézetükben halványak,  Boekl, Mosel és egyéb noname senkik vackai pedig
felháborítóak!!!

Nem a múltat, a Centrális Galéria eddigi munkásságát, - a kétbalkezes kiállításrendezőket
kell eltörölni!!! Emészthetetlen Gagyi! Tonnányi plakát van összehordva, a leghalványabb
koncepció nélkül. Lehetett volna időrendi, történelemi, esztétikai, tematikai elvek alap-
ján falra tenni, de így teljesen értelmetlen.
Dühítő: az átkos plakátjai megérdemelnék a figyelmet.

A vezetőfülke üvegén horgolt karika haloványzöldje mutatja, érdemes volt üldögélve várni
a fonalhálóba szőtt szerelvényt. Az ablakokban lepkefüzérek, virágos zsinórok függenek, a
fogódzókat színes hurkok ölelik, az üléseken csipkecsodák, alátétek, terítőcskék, a támlá-
kon kockás változatok, körkörös variációk.
A gerilla-csapat alkonytájt  megszállta a sárga villamost,  amely ugyan csilingelt még egy ki-
csit, de azóta kedvtelve száguldozik tündéri terhével. Népünk először alaposan felhorgadt,
de minap egy néni már így szólt: "Holnap elhozom én is a magamét!"
Trikolórunk ott búslakodik  egy ülés mélyén:  vastag a vérvörös, vakít a terror-fehér, ám a
remény zöldje igencsak vékonyka...
Ruházatban nincs hiány. Kecses pruszlik, tótágast függő bikini, csinos komplé: piros sapka,
fehér sállal összeszőve.  Barna alapon  okker ernyő,  világosban kottafejek,  szőrös muffon
csillám-gyöngyök.
A kismama ülés mellett gyerekrajz:  gombával, fával, madárral, manószemekkel a bokorban.
A másikon sárga felhők alatt harkály kopácsol, tóba béka búvik.
Mosolyos mámor, suhanó oázis az aszfalt-sivatagban.  Állítsd meg a rohanó időt! Várd be az
1450-est! Ha érdeklődsz, mikor jön, a többi vezető irigykedve próbál félrevezetni: "lesz az
egy félóra is, mire ideér..." Ne hallgass rájuk, ha nagyon akarod, perceken belül befut. Ad-
dig az Óriáskerék látványa éltet, utána behálóznak a színes képzetek.

Hanyatt vetjük magunk az ElepHántos takarón, lelkünket legeltetjük a Plafond Meditációk
csend-kertjében.  Körkörösen örvénylő, gigászi krétarajzolatok, a tenyérnyi körömlakk-áb-
rák után, Ruttkai Bori most a fekete felületek tágasságába transzformálja féktelen látomá-
sait. Elnyúló embertestek, mitologikus lények, alig felismerhető állatok. Csecsemővel a há-
tán,  disznókutya a röpülő nő  hajába tép,  A Nyár fókafejű istenség,  megadja a gyermeki
kisszék kénsárga örömét. A Hajcsárok fala kerékpáron szopja be az igyekvő spermiumokat.
Tobzódó fantázia, az automatikus gondolat-spirálok termékeny özöne.
A színesen indázó vonalrajzok lascaux-i barlanggá bűvölik a Jurányi Inkubátorház máris hír-
névre szárnyalt kiállítóterét. Felismerni véljük a  Barlangos Testek-et, bár vizslató tekinte-
tünk minden áron  ElepHántot szeretne találni, a titkos szexet leginkább a konnektor-tor-
kokból ágazó, szőrös villanyvezetékek rejtik. Az elektromosságot amorf tüskehal sugározza
tovább, a  Help Generátor  negédesen villanyoz.
"Az óriáslelkek gyakori elfeketedéseit  az őstermelők által kibocsájtott  színenergiákkal re-
habilitáljuk". Krétával irkáljuk lelkesedésünket a fekete fal vendégkönyvébe, a végtelenbe
nyújtózkodó meditáció tündéri teréből visszalépünk a hétköznapba.  Na de ott van még a
varázsos udvar, ahol alaposan betárolunk a Jurányi éltető levegőjéből.

Miután a multik, az EU és a szabadkőművesek lefölözték, még jó, hogy 20 százalékos a hazai
tejipar magyarosan sűrű büszkesége.  A kiállítást nyitó, alkalmi zenekar is ezen az emblema-
tikus néven fut, az obligát hegedőszó alatt cimbalom, nagybőgő híján, két gitárral is beéri.
Hacker Péter kontúros vonalakkal, homogén színfelületekkel ábrázol,  tónusokat csak a ko-
pár Hortobágy felhőiben látunk, melyek a dülöngélő ló - árva kútágas méla duettjét pásztá-
zó, izraeli kém-drónt rejtik.
A  Síró közalkalmazottak  képein könnyező rendőrök trafipaxolnak, míg a tanárnő zokogva
interpretálja a kétszer kettő négyet.  A bajszos k-áder serpenyőjében  Árpád apánk tükör-
képe dereng, csak a korona ússza meg persziflázsmentes szürkeségben.
Lám, a cudar napi politika, a közéleti líra után, a közéleti festészetet is élteti.

A 70-es években mindenki gipsz-másolatokkal élt.  Schaár Erzsébet  habszivacstestű fejei
egész utcát betöltöttek, Lukomski is be tudta volna népesíteni az Andrássy, (akkor még
Magyar Ifjúság-) utat.  Nincs szüksége fejekre,  a ruhákról készít negatívot, alul meghosz-
szabít, középen kettévág.  Szürkésfehér alakjainak üreges belsejébe látunk,  valószínűleg
egytől-egyig hölgyek.
A Lengyel Kultúra termében alaposan összezsúfolódnak, állandó helyükön minden bizony-
nyal tágasabb a tér. Monumentális fejetlenség, ösztövér halotti pompa. Hányféle öltözék,
hányféle stílus, hányféle karakter rajzolódik elénk! Bele képzelhetjük ismerőseinket, idol-
jainkat, példaképeinket. Magunk is beállhatunk a sosrba.

Major János kabátja bizony ott függött a boglári kápolna falán, mikor a rend szigorú őrei
rajtaütöttek az avangárd színház közönségén...  Jobban járt  Itziar Barrio  tető-posztere,
"Köszöntünk a Paradicsomban. Te, magányos vadmacska", neki csak utcáról felnéző járó-
kelők megjegyzéseit kellett eltűrnie.
A bejáratnál,ahogy illik, a  Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata fogad, a teljes érthető-
ség kedvéért,  a frissdiplomások kedvenc  lovári nyelvén /KissPál Szabolcs/.  Szentjóby,
alias  St. Turba Tamás már  1969-ben megoldotta a  Klubrádió problémáját,  hordozható
téglarádiója minden híradást elfog.  Csatlakozhatunk  Horváth Tibor felhívásához: "zsidó
vagy? nem baj, meleg vagy? nem baj, nem vagy a barátom? nem baj."
Tót Endre rosszkedvének tele tündöklő nyárrá változik át, amikor végre sikerül szabályo-
san ötágú, vörös szivacs-csillagot vagdalnia.  Amúgy is,  mellére égetett pecséttel vallja:
"A kommunizmus tett boldoggá". (Szentté avatás a következő évszázadban).
Őrzők! Vigyázzatok! Ma is "minden szükséges eszközzel" demonstrálunk ellenetek!

A lovasrendőr-nőket leszerelték, ám a Combino még mindig dalolva jár.  Nemes Csaba köz-
életi affinitása mit sem csökkent, elrettentő módon, most a jövőbe is lát.
2015: beindul a  Nemzeti Újratelepítő Program,  amelynek hogy is lenne köze az 1951-es
kitelepítésekhez!  Hiszen ez az embrrr!barát terv  csak a Szabad Bölcsészeket és a /még/
Szabad Gondolkodókat száműzi az Újnáci Rend Birobidzsánjába.  Ikerházak épülnek a pusz-
tán, lesz CBA és Kultúrcentrum, járőröznek a nemzetmentő Gárdisták,  szabott áron oltal-
maz és véd a Rendőrség. Akkor majd ott élhetünk, "ahol Duchamp se jár...", ellenállásunk
egy, a kémholdakra néző "Free the Thinkers" molinóban kulminál.
Skiccelve is láttatóan rajzol,  szigorúan nonkonform komponál, néhány festéknyom elég a
sajátos megjelenítéshez. "Replace Vasarely with Kassák!" - hirdeti,  romkocsma képeivel a
szabadság trendi búvóhelyeit járja be. Fogasház, Szóda, Ráczkert. A felirat még mindig op-
timista: "Van Helyzet, tehát van Megoldás". - Megvárjuk.

A tematikus kiállítások átka:  a téma felülírja a színvonalat.  Jó, itt férfi-aktok sorakoznak,
de gagyi vackok tömege! Könnyedén felsoroljuk a kivételeket:
Fehér mezőben hófehér szeretkező férfiak. A Lego-s Libera Univerzális Pénisznövelő Ex-
pander-e. Sylvya Sleigh Fejedelmi Akt,  Karl Sterrer  brutális rajzolatú, mennydörgő tó-
nusú  Atlasz-a,  Anne Leibovitz  mesésen tag-gelt Keith Harring képe.
Egyetlen  Mapplethorpe  százszor annyit ér, mint az egész...

A méteres fatörzsekbe szurkálva nemzetközi ceruza-ármádia meredezik. Békafejű, egérar-
cú, a Fehér Házat vagy éppen a egy csúzlit formázva,  de van gyíktestű, kígyóbélű,  fokos-
alakú, kettőslábú is.  Öszvér, manó, boszorkány mellett még százféle jellegzetesség külön-
bözteti meg őket.
Mert Fazakas Réka, ceruzakeresőben, bebolyongta a világot  Balatonboglár-tól Cheddar-
ig, Alberobello-tól Stonehenge-ig. Talált illusztris példányokat  Pompei porában, Vecsés
dombvidékén, Wieliczká-ban épúgy, mint a mindannyiunk által jól ismert  Jyváskylá-ban.
Fejünk fölött is  ceruza-ágacskák himbálóznak,  de írhatunk rajzolhatunk is  a ki nem állí-
tott múzeumi tartalékkal. Bár inkább végigjárnánk a grafit-expedíció impozáns állomásait!

Szombat = Népszabadság = Hétvége = Tettamanti!!!,  mert a kulturális melléklet arculatát
a megkerülhetetlen grafikák adják.  A PIM kiállítása,  az ecsetrajzokkal,  számunkra eddig
kevéssé ismert oldalait is bemutatja a művésznek. Téglatrónon gubbasztó király a börtön-
cellában, melynek ablakán is csak téglafalra láthatunk, cipókezű cipóorrú pék, aki éppen
cipót tol a cipót sütő kemencébe, de még a lábbelije is cipó...
Az irodalmi kötődések igenjellemzőek:   Kántor Lajos Függőhíd-ja az embertömeg feje fö-
lött függő  Damoklész kardjával,  vigyori halálfej a  Morgenstern: Akasztófa cimbora dala
Zsófihoz, a hóhérlányhoz illusztráción,  Pilinszky Apokrif-nek csupasz fája a fekete Nap-
pal, kötelekből font, nyakban összenőtt, horogra tűzött inverz koponya  József Attila so-
raihoz: "Megfeszítenek úgyis...".  Békés Pál:  Bélyeggyüjtemény-e ceruzafejű ember-tol-
lal rajzolódik,  "Az ember, aki csütörtök volt" Chesterton-regény többször visszatérő té-
ma.
Lenica plakátjaira rímel az  Egy kalap agy, az önmagába visszacsavarodó gondolkodásmód
emblémája a két kereket  a biciklista fejével összekötő lánc. Liszt Ferenc  képén az alul-
ról induló zongora-billentyűzet fokozatosan kiszínesedik,  majd egymás kezét fogó ember-
alakok sorává alakul.
Mintaszerűen rendezett,  akkurátusan csoportosított,  gyönyörűséges anyag, bizony órá-
kig lehet nézelődni az elképesztő fantázia kimunkált alkotásain.

Ami nálunk fehér folt: plakát és képregény, az Lengyelországban élő valóság!  Ugyan csak
három napig, de láthattuk a lengyel szerzők, grafikusok illusztris munkáit.
Krakkó Sziréne páncélba öltözve győzi le a Wystula Sárkányát, ahogy az 1410-es grünwaldi
csatában győznek a keresztény hadak.  Fekete fehérben is páratlanul erőteljes az ábrázo-
lás, merész csataképek,  nemes arcok, éles fegyverek.  Az oromdíszek angyalkái kedvesen
szemlélik a véres eseményeket, hiszen győz a pillanatnyi jó.
1938 tele, moziba készül a család: Walt Disney Hófehérkéje megy. A garázsban gyors átala-
kítással páncélautó lesz a gépkocsiból. A munkában Hét Törpeként segít a gyerkőcök csa-
pata. Meg is rémül a bevonuló Wermacht, kár, hogy csak egy példány készült el a félelme-
tes civil-harckocsiból. Mire kitör a háború, a szürke árnyalataiból pazar angolvörösbe csap-
nak át a képek.
A Tórát olvasó kis tanítvány nagyon unja már, nindzsává képez magát, harci tevékenységét
Jeruzsálemben kezdi.  A hatágú dobócsillag kacskaringós röppályát befutva, sajnálatos mó-
don német turistát talál el. A bölcsek rögvest visszaparancsolják az olvasókörbe...
A kocsmában olyan rossz lőrét adnak,  hogy még a disznóknak sem kell.  Az ivócimborák vi-
szont úgy vedelik, mint a közmondásos disznók.
Kiforrott grafika, erőteljes beállítások,  bizonyára szellemes is:  kár, hogy nem volt velünk
a lengyel-magyar zsebszótár.

A 2B Galéria nemrég bemutatott tárlatán szembesülhettünk   Major János  identitásprob-
lémáival. A Kádár-korban zsidónak lenni abszurd tabutéma volt. Úgy voltunk nevelve, hogy
a "zsidó" szókimondása  totálisan le volt gátolva,  emlékszünk, hogy az izrael-egyiptomi há-
ború után kezdődött  valami félénk tapogatózás,  az is inkább az "ősi föld" címszó alatt. A
Biboldó mosakszik és más hasonló tematikájú képek a művész ellentmondásos érdeklődé-
sét,  amely aztán a  "Scharf Móric emlékezete" vaskarcig vezet, de még itt is kellett tám-
kőnek,  a zsidó fiúba szerelmes,  híres német színésznő ábrázolása.  "A kubizmus nem Ma-
gyarországon született, de Kubista Lajos itt nyugszik. Neumann János, Schöffer, Herzl itt
született, máshol élt és halt.  Major /Neufeld/ János,  Iván Imrevics Nájfeld  itt halt bele
az életébe: "Művészetedért éltél, annak mártírja lettél".
A sírkőfotók egy az egyben jelentek meg  Huszárik A piacere kisfilmjében,  a rolleres kis-
lány, a kutya, az oroszlán, a ló, meg az autó és a motorkerékpár, mihelyt konceptuális ér-
telmezést kapnak, a giccses örökkévalóságot nyerik el.
Nem hiába meredtek  az égi vaginák felé  a sírkő-falloszok,  tusrajzain saját erotikus fantá-
ziái uralkodnak.  Önsíremlék-én combot fogdos, alulról kukucskálva az intim zónák irányá-
ba, jellegzetesen göcsörtös ujjaival hegedűnyakat markol falloszaként. Sírversei sem akár-
milyenek: "Csodálatos Walkűr voltál, a legjobban Te lovagoltál" -szavalja, míg Nothung-dár-
dáját a szeméremtestként hasadó fatörzsbe döfi.
Évszámmisztikus Adolf Hitler - Major János életút-táblázata, a Dávid-és a Vörös Csillag egy-
másra csúsztatása,  a Pravdán pózoló,  selfbody-art  Élő síremlék  vitriolos politikai hozzá-
állását bizonyítja.
A példásan megalkotott kiállításon újra láthattuk  Erdély Miklós Verzió-ját,  a vallatótiszt
Rajk Lászlóval,  végignézhettük a Huszárik filmben négydimenziós megjelenítést kapott sír-
emlékeket. A lenyűgözően elementáris hatást mégis a ritkán látható képek jelentették.

A tátongó színpadterek után meglepően gyönyörűséges a néhány arasznyi dobozokba ter-
vezett eredetieket látni. Felsejlik a  Ritter, Dene, Voss  fekete-zöldje, a kupola acélháló-
ja, a kandalló, a kovácsoltvas csillár alatt felejthetetlenül monologizáló Kovács Lajos. Em-
lékszünk  a másik  Thomas Bernhard  opuszra Kecskeméten, ekhós szekér belseje zongo-
rával,  mely gördülő színpaddá változik. A máig játszott Ledarálnak mélybe vesző, többré-
tegű perspektívája, a sajnos nem látott szegedi  Don Giovanni, a színpadfalon folytatódó
páholysorral, legyezőként ferdén kiemelkedő oszloprendes előtérrel.
Máris a közelmúltba érkezünk: Háy János Kolibri-s Völgyhíd-ja a díszes képkeretben ját-
szódott, a megvalósítás jóval erősebb lett , mint a terv, - ebből a gondolatból sarjadzott
a  Kasimir és Karoline filmvászon-kerete, amely eredetiségén kívül a játékstílust is kariz-
matikusan meghatározta. Az  Óra, amelyben... oldalról betorkolló utcái sokoldalúan hasz-
nos teret képeznek,  csakúgy, mint a  Badora Rómeó és Júlia  félkörösen befutó kanyar-
ja, a falakból fenyegetően meredő tőrökkel.
Geometrikus mámoros az  Asztalizene  négy síkjának hisztérikus tördelése, míg a  Finito
vonalas rézkarc-háttere,  a vulgáris történések ellenpontjaként,  cizellált operai pompát
sugall.  Nem véletlen, hogy az  Örkény István Színház, Bagossy László rendezte remeklé-
sei kínálták a legnagyobb kihívásokat. A  Tóték  revü-rivaldája, négy székkel szándékoltan
puritán,  míg utolérhetetlen kedvencünk,  a  János király  emelkedő háttérszínpadokon
suhogva feltáruló négylépcsős függönyrendszere az alkotóerő fokozhatatlan diadala.

Csodáltuk a  Levendel-gyűjtemény-ben,  láttuk itt öt éve,  az Alföldi-éra kezdetén,  még-
sincs a szakmai- és a köztudatban megérdemelt helyén. Egy olyan művész, aki százszor raj-
zolt meg egy asztalt,  száz szemszögből,  mindig újat fedezve fel.  Vonalzuhatagos önarcké-
pei a magányos lélek transzcendens kivetítései, lehetnének férfifejek, lehetnének angyal-
portrék.  Festményei, már ha egyáltalán azok, falfelületbe karcolt, haloványszín ábrák. Su-
hogó szürkészöld, derékban hajlott a Csüggedt angyal, textilszerű felületű a Lepke fekvő
alakkal. Az  Emberrablás  rejtett drámaisága, a  Viola és a  Tőrös művirág, a sárga háttér
előtt derengő  Kupolás rózsakert.
Poézis és csönd, ritka egyediség, mennyei ajándok. Kár, hogy csak ilyen kevés.

Wegry 1956-2006: a vörös szovjet tankkal a magyar nép piros-fehér-zöld párducökle sze-
gül szembe, az emberalakú ajtó a  Skizofrénia  felhős belső világára nyílik.  Kubica plakát-
stílusára a szigorúan stilizáltan geometrikus, vonalrajzos, monokróm ábrák a jellemzőek. A
legérdekesebb, hogy minden darab más-más elképzelésben fogant, mintha mindegyik más
alkotóé lenne,  talán csak a tépett és soha sem egyforma betűk árulják el a Mestert. En-
nem ellenére a kiállítás anyaga mégis megfoghatatlanul egységes: rejtély, hogy hogyan.
A jazzfesztivált papírból ollózottnak tűnő trombita hirdeti, vörös testének egyik sarkát le-
metszette a grafikus, ahogy a fekete állatsziluetteket is  piros vonalak szeldesik. A Gorilla
két lába, a Farkaskutya mancsa, a Cápa uszonya is a jelölőszenvedély áldozatául esik, csak
az Ember ússza meg  talpnyomának félbevágásával.  Csupa feszülő izgalom, kreatív ütközés,
ehhez a silány fotómontázsokkal szédített hazai publikum?  A Satyrykon plakátján négyze-
tet formázó karok,  szíves pálcikára feltekert papírlap-fej mellett  Legnica 2010  a felirat,
a legendás Lenica nevét, egy másik plakáton, fáradt téglaszín labirintus idézi. Az Irodalmi
Fesztivál  poszterén kockába komponált karok zsinórt feszítenek, melyről, a Nap és a fel-
hők közül, betű-csalik lógnak a hullámokból utánuk kapkodó emberhal fölött.
Mindig felvillanyozó élmény belépni a Lengyel Intézet plakátkiállításaira, csak ne lenne az
a fájdalmas hiány: miért nem a mienk ilyen?!?

A két fekete-fehér  Kilátó  után a 90-es évek rózsaszínhátterei következnek, a Fürdőben
barna átlója női fejjel,  a Szabadság-szobor  távoli hátulról, vörös csillaggal,  kisfiúval. Ide
baktat fel  Daddy a hegyen, a Szabadság híd ködös sziluettje előtt. A Mignon-bár kilóg a
sorból, geometrizáltan kávét szürcsölő hölgy, az alsó fertályban rágyújtó férfi fehérkörvo-
nalaival.
Victor Menshikoff  csalhatatlan szemmel érzett rá az éppen beinduló zsenire, meg is örö-
kíttetett, csíkos ingében, fotelben elnyúlva. Ritkán látható képek,  Fehér László kivédhe-
tetlen vonalrajzos szuggesztiója.  Legkedvesebb itt mégis a lakner lászlós másfél filmkocka
Sylvia arcképével. ...És az a bűbájos, régi sárga Földalatti, trapézforma sárhányóival...

Kockaház, de mindegyik fala  egy másik világhoz tartozik.  Csörömpölés. Leesett egy váza?
Betört egy ablak? - Belőttek?!? A csipkés függönyt félrehajtva, óvatosan vizslat kifelé a mo-
bilozó vállalkozó, a szentképes nénike,  a réveteg munkásember, a félős cigány. Aztán be-
húzzák a fejüket, egyikü(n)k se mer az utcára kimenni.
Bukta Imre  ott él, naponta kijár, mindent lát és mindent alkotásaiba emel.  A falusi kocs-
mát malaccal az asztalon, a Zsidótemető-t a ledőlt, ledöntött sírkövekkel,  a tányéranten-
nákat agyagból, a Tarlóégetés tüzét és a Fiatal gyümölcsös-ben lángoló gumiabroncsokat.
Öt szem krumpli a kockás viaszosvásznon, két félig tele pohár tej kancsóval, salaktéglake-
reszt üregeiben miniatűr tájak. Példát mutató vidéki polgármester népviseletben, terep-
ruhában,  táncoló cigányok a réten,  fatolvaj,  táncoló magyarok a kultúrban. Felékszere-
zett asszonyság a Tescoban, Vilma néni zöldhagymával, Jancsi babosmintás ingben: orrát,
bajuszát ráfestett körtesziluettek formázzák,  arca kemény ecsethúzásokból épül. Mezte-
len csigák  agyagteste a réten,  Jézus az öregotthonban.  A Falurossza körfűrészes, Love-
trikós képe  forrasztóón varratokból rajzolódik  a fém falvédőre:  "Begyulladt a lótrágya a
szomszédban".
Nincsenek kötöttségek,  Bukta Imre fest, rajzol, belefest és applikál.  Nem tűr műfaji kö-
töttségeket, performanszos korszakából megőrizte  a korlátlan szabadság igézetét. A GM-
kukorica torzszülöttei fotókon és tapintható valóságban is megjelennek, de minikukorica
torzsáiból alkotja meg  több mint félezer,  falon sorjázó pöttöm emberkéjét,  a bádogtáj-
ban csörtető disznók hátán pedig kukoricaputtonyok púposodnak. Az Elfogyott táj házai-
nak csak körvonalait jelzi  a fekete szigszalag,  melynek végein  elárvult cipőtalpak kornya-
doznak. A mesterséges forgószél faleveleket kavar:  Egy darab ősz.
Ártatlanság kora:  vesszőnyi fácskák kis keretekben,  a pocsolyák felületén, tutajtörzsek-
ként gyufaszáltömegek úsznak. A  Baromfiudvar-ban cigarettázó akt is  gyufavonulatokból
áll, disznók, tyúkok környékezik, gyönyörűséges tájkép a  Tavasz, az út, jegenyék, a bog-
lyák is ebből a poétikus alapanyagból nyerik hullámvonalaikat, - kotrasztként az elhagyott
gumicsizmából kandisznó lefetyel.
Mindezen csodát hatványozza  a nagyvonalú rendezés.  Óriási felületek nyújtanak lehető-
séget az elgondolásban, méretben  egyaránt grandiózus installációkhoz. Mennyezeten át-
törő távvezeték-oszlopok tövében gumiabroncsban tüzet gyújtó gyerekek. Gyepágyon tö-
kök hevernek szerteszét, három gyerekkád: az elsőben sima a zöldes vízfelület, a második-
ban hullámokat vet, mintha a harmadikban úritökkel labdázó kislányoktól csapna át a han-
cúrozó jókedv. Árva fatönkök víztükrén esőcseppek ritmusa siratja az erdőt.
Méltó búcsúzás  az aljasul elorzott Műcsarnoktól: ha  Gulyás Gábor  csak ezt az egy kiállí-
tást segítette volna a világra,  neve akkor is izzó forrasztóón-folyamokkal íródna  a magyar
képzőművészet platinalapjaira.

Pákozdi csata, Trafalgar, Waterloo.  Megrendezett hadiesemények után  re-enactement a
1984-es angliai bányászsztrájk csúcspontjáról.  Jeremy Deller koncepciójában először haj-
dani résztvevők:  volt bányászok,  szakszervezeti vezetők,  rendőrök és történészek szólal-
nak meg. A hajdani sztrájkolók  5o fontért vállalják a szerepet  a rekonstrukcióban, vissza-
emlékezéseik a film drámai expozíciója. Legizgalmasabb a bányászból lett rendőr interjúja,
talán a leghitelesebben, két oldalról, ő kommentálja az eseményeket.  Közben, másodper-
cekig,  már felvillannak  a rekonstrukció jelenetei,  az alapos és sokoldalú bevezetés után
bele tudjuk élni magunkat a korabeli állapotok feszültségébe.
Az eredeti helyszín környékéről toborzott, nagyrészt segélyen tengődő exbányászok, a ki-
vezényelt londoni rendőrök, az USÁ-ból importált profi csata-statiszták napokig próbálnak,
a rohamrendőrök lovait is szoktatják a zajhoz, tömeghez.  Mindenki tudja, csak eljátsszák
a történéseket,  de az összecsapásokban igazi pofonok,  igazi gumibotok is csattanhatnak.
A rendőrök közé helybelieket is besoroznak,  büszkén húzzák ki magukat  a gyűlölt egyen-
ruhákban.  Mike Figgis  rendező sejti, hogy az irányító igazi rendőrtisztek és a beöltözte-
tett kődobáló provokátorok révén, az áhított hitelesség javára valós ütközet is kialakulhat.
A próbán még összemosolyogva gyömöszköli egymást  a szembenállók,  de mennyire kevés
kell az indulatok kirobbanásához!  Roy Jones stanfordi börtönkísérletéből tudjuk, néhány
nap alatt brutális fegyőröket, megalázkodó rabokat lehet  békés egyetemistákból csinálni.
Mi kell?  Vezető, megkülönböztető ruházat, jelvény és: engedély az erőszakra!, (lásd az is-
lai változatot a  Bárka Színház Harmadik Hullámában).  Dühöngő jelszavak  a sztrájkolóknál,
vesztőhelyi dobpergés  a pajzsokra ütemesen zuhogó gumibotokkal.  A rendőr homlokára
tréfásan ragasztott bányászjelvényt a kommandó parancsnoka letépi, földre kerül egy tün-
tető, de lebukik rendőr is,  egyre ádázabb a küzdelem, hátrébb szorulnak a kormány erői.
Megnyílik a háromszoros rendőrsorfal,  elővágtatnak a lovasok.  Nem kell felemelni a gumi-
botot, a tonnás harci állatok elől észvesztve menekül a tömeg.
A forgatókönyv szerint  egy szűk útra szorul,  a csak percekig újraszerveződni képes soka-
ság,  az ismétlődő lovas-attak  az útpadkára kényszerít,  a futva üldöző pszeudo-rendőrök
kíméletlenül véresre verik az elesőket.
A sztrájkolók a koksz-szállítmányok útját zárták el. Minden további nélkül más útvonalon is
el lehetett juttatni a kohók a szenét,  ám a fondorlatos stratégia, megtévesztő felhívások-
kal,  erre a pontra gyűjtött vagy tizenötezer embert, hogy hatalmi agresszióval bizonyítsa
kérlelhetetlen elszántságát.  Az orgreave-i csata fordulópont volt a nagy sztrájktörténeté
netében, sikerült kiprovokálni a legdurvább összecsapást,  ahogy a professzionális dokuci-
nizmusnak is bejött a jól irányított tömegpszichózis. Mindkettő hasznos volt. Thatcher le-
törte az ellenállást, az olajkincs birtokába  könnyű szívvel bezárta a bányákat, - a lélegzet-
elállító film pedig megmutatta egy történelmi esemény emberien sokoldalú arcát.
Szurkoltunk, a kétkezi népünkre hajazó, bányászoknak,  átéreztük a fegyelembe bénított
rendvédelmiek kirobbanó agresszióját. Ajánljuk a művet a hazaiaknak: talán célszerűbben,
hetekkel előbb,  a Kossuth-téren kellett volna  sepercz szétzavarni  a pártvonalról szerve-
zett gyülevész hadat!  És akkor nincs TV-ostrom,  nincs okt 23,  gyilkos kőzápor és gumilö-
vedék... /A jövő elkezdődött. Még lehet felkészülni/.

Részletek megtekinthetőek: YouTube ECE-5 Battle of Orgreave
                        www.artangel.org.uk//projects/2001/the_battle_of_orgreave

Legszörnyűbb élményeink közé tartozik az a szombathelyi este, mikor zenei bálványunk, a
páratlan zsenialitású  John Cage  hülyét csinált belőlünk, koncert címszó alatt  két és fél
óráig felolvasást tartott valamelyik meghatározó művéből.  Szerencsére, akkor már másfél
évtizede olvastuk, csodáltuk és főleg hallgattuk kompozícióit, amelyek hírhedt gombafőze-
teinél is hatásosabban mérgezték meg klasszikus zeneideáljainkat.
Ez a kiállítás csak azoknak jelent valamit,  akik ismerik,  szeretik,  hallgatják műveit. Ezért
csak annyit fűzünk hozzá:
"Nincs mit mondanom és ezt mondom, vágyom rá, ez a költészet".           2013

A híres Gilbert & George párost harminc évvel előbb kellett volna látnunk, de akkor sem
egy képet róluk,  de egy  élő szobor-párjukat megörökítő fotót.  Gyengus a felhozatal, a
debreceni  MODEM  százszor igényesebb anyagot hozott tavalyelőtt.  Nagy nevek vannak,
ám jelentéktelen alkotásokkal /Abramovic/.  Marlene Dumas arcmetamorfózisai,  Thomas
Ruff  pasztellben derengő két  Másik portré-ja figyelemre méltó,  megható  Fehér László
1976-os útkeresése.  Hatásos  Peter Arschmann: Maszkos rendőrök videója, sisakos, álar-
cos rendvédelmisek - burkás asszonyok kontrasztos pantomimje.
Egy kemény felütés 2000-ből:  a kitelepített nagypapa a káposztaföldön,  szembesítve haj-
dani díszmagyaros képével  (Esterházy Marcell).  Múlhatatlan gyönyör,  nosztalgiamentes
ámulat:  Hajas Tibor Öndivatbemutató-ja.  Felebarátaink, sorstársaink,  apánk, anyánk és
fickós jómagunk a  Moszkva-téri kamera előtt.  A tükör megtévesztően homályos, de ez a
szembenézés kegyetlenül éles. - Ezért a húsz percért mégis érdemes volt...

Churchill akvarelljeit  sohasem állították ki,  legnagyobb írónk  nem úszta meg,  ifjúkori ri-
porterkedésének kétes zsengéi mellett lesütött szemmel oldalgunk,  ám érzékeny szemre
vall az alkonyi rozsdabarnában állongó komód: hosszú árnyékok, derengő félhomállyal.
A legjobbak az 1999-2008 között készült Világító részletek: mikromegfigyelések finom poé-
zise.  "Zeng egy fél cukordarab és cseppje hull a méznek".  Háromszögek, négyzetek fény-
rajza,  keresztárnyak,  fényszögletek.  Bergman-csövek  magányos doboza a mennyezeten,
kerti szék árnyéka kúszik a repkényes falon. Az apró rezdülések leképezése magyarázatot
ad arra, hogyan képes  Nádas Péter,  a fotografikusnál ezerszer pontosabb látásmódjával,
többszáz vasúti talpfa képét megrajzolni, (lásd Párhuzamos történetek 3).
Ezért maradjunk az író  enciklopédikus világképénél,  inkább olvassuk, évente újra, az ösz-
szeset.

Hagyján, hogy a Körös-parti erdők irtásánál használt fűrészünk  stilizált formában kiállítási
tárggyá nemesül,  de hogy az a talicska is,  mely kérgessé törte tenyerünk a békéssszent-
andrási gát építésénél...?!?, - hát azt álmunkban se gondoltuk volna.  Nemhogy itt van, de
meg is foghatjuk, passzívan érezhetjük akkori aktív munkánk emberpróbáló nehézségét.
Lakner Antal  viszont  gyermeki könnyedséggel rakja elénk  a /nem kényszer-/munkaállo-
más dizájnosra krómozott szerszámait, emelőket, markolókat, festőhengereket.
A közösségi közlekedés nehézségeit, - vigyázat! gerincbeteg politikusnak nem ajánlottak!:
a lépcső,  a mozgójárda és a metróutazás  szörf-élményei jelzik,  a taposógépek ellenben
különösen létfontosságú közhasznúak karrieristáinknak.
Vannak világraszóló tervek: az isztambuli fonódó metróhálózat három és fél perc alatt jut-
tat Európából Ázsiába,  a 2012-es grazi Olimpia látképe pedig  a 2052-es budapesti rendez-
vény előzetesének tekinthető.  Az ideális szobanövényt  nem kell locsolni, nem hervad el,
termése pedig még a felfedezetlen vitaminokat is tartalmazza. Még kecsesebb a bőrünkön
termeszthető Dermoherb: széndioxidot von el tőlünk és oxigénnel táplál.
Szexuális apátiánkat Spermacolor teafőzetekkel enyhíthetjük, halványzöldtől a kénsárgáig
terjed a spektrum,  a választások közeledtével nemsokára megjelennek  a vörös és különö-
sen az ezerszínű narancsárnyalatok is.
A Berlinberg  1000 méter magas, hegymászófal, sípálya,  magaslati hotel,  vízesés, obszerva-
tórium és függővasút is található rajta. Hulladékból épül: igazán megcsinálhatnánk mi is, itt
a borzalmas Nemzeti-MÜPA helyén. Szemetünk van hozzá.

2 0 1 2

A  Szobafestő álma  után teljes hevülettel tört ki a Pepita Téboly. Az újabb képeken min-
dent elborít a sakktábla-mintás fekete-fehér. Koporsók keringenek végtelen hurokpályán,
az ejtőernyőt, a szarkofágot, a panelházak falát is az ütköző autókról jól ismert, embléma-
tikus felület borítja. Kádár János sakktáblája evidens téma, ahogy a divatbemutató sláger-
motívuma se lehet más.
Kicsiny Balázs  következetesen építi  figurális univerzumát, a  Suszter álma  óralapjait he-
gesztőálarcosok vagdalthúsként szeletelik a egyik képen, míg a zöldkendős asszonycsapat,
a Szaturnusz alatt, gondosan tisztogatja őket egy másikon.
A 2B Galéria szobányi méreteiben nem férnének el  a széles lépcsőkhöz, ásító templomte-
rekhez szokott, búvársisakos environmentek, videón azonban megismerhetjük a késdobáló
gyilkos opuszát. Asztalnál ülő figura két késsel rögzíti a lassan körbe forgó céltábla képét,
a másik, természetesen pepita-koponyás pedig éppen megcélozza  a fehér körbe feszített
pepita-partnernőt.  A négy karambolozó pepitataxi behavazva alszik a szabadban, álmában
dudál egy kicsit, visszavágyva az azóta befagyott Városligeti-tó vizébe.
A kedvcsináló mini-tárlat után heves kíváncsisággal várjuk  Kicsiny Balázs  magánmitológiá-
jának újabb, valósléptékű térbeli megjelenését.

Monet-nál is volt töltelék, Van Gogh megúszta a zsengéivel,  de hogy egy "nagy" kiállítás
anyagának 85 százaléka gagyi, az botrány.  Egy Mestert legjobb művei jellemeznek, nem
az ifjúkori esetlenségek. (Aki hányni akar, nézze meg C.aktját...)De akkor miért kell kiál-
lítani? Hát hogy monstre legyen, hogy ájultan tántorogjon haza a látogató.
Kivétel az  Önarckép, az a bizonyos legendás Hegy és az almák...,  meg néhány kortárs,
utód, köztük Rippl a zseniális Tihanyi Fülep Lajos-a. De Braque?!?
Kell a nézőszám,  kell a felhajtás,  de azért a kiállított anyag is fontos. Elfogynak a nagy
nevek, jövőre talán Seurat, Signac és társai lesznek?!?

Hol volt még az izzólámpa!  Ganz Ábrahám,  1860 körül alapított öntödéjében a fűrészfogú
tetőszerkezet ablakai adták a fényt. A kohók kéményei ma is ott magasodnak a múzeummá
avanzsált hajdani gyárépület tetején.
Már a bejárat melletti kertben  bumfordi öntvények sorakoznak,  hajócsavar,  mozdonyke-
rék, ismeretlen rendeltetésű  öntöttvas monstrumok.  Benn,  a homok-padlaton, az öntvé-
nyek mellett öntőformák és szerszámok sorakoznak. A falakon gyönyörűséges barna fotók,
tömör leírások ismertetik a hazai öntészet múltját,  a régesrégi vashámoroktól a kiegyezés
utáni óriási fellendülésig. Micsoda nevek:  Nyusta! Hizsnyóvíz!Turjaremete! Kisgaram, alias
Rhónic! Kedvencünk a Nadrági Vasipari Társaság Zsidóvári Öntödéje...
Persze a tárgyak mindent visznek. Lámpák, utczai kandeláberek és maga az itt működő da-
ru gigászi horga. Tűzhelyek, kályhák mutatós rajzolatokkal, köztük az amerikai rendelésre
készült hordozható/!/ sparherd...  Nem mindennapos műtárgy  a csinos özvegyet formázó
vaskályha, a kisebb-nagyobb harangok pedig meg is szólaltathatóak.  Ma, a sápadt műanya-
gok és gőgös szénacélok korában annyira meghatóak ezek a látszólag rideg, mégis mennyi
meleget árasztó avitt eszközök...
Megér egy rövid sétát a Margit-híd budai hídfőjétől: kirándulás az örökéletű, mázsás vasak
költői birodalmába.

A triplán szélesvásznú képeken,  elmosódott lábbal,  embertömegek csoszognak egy irány-
ban. Mögöttük homályosan húzott a háttér,  furcsa optikájú, eredeti fotográfiák. Bármi is
a technika, mindegy:  a hatás rendkívüli.  Magyari Ádám  munkái  már több kiállításon fel-
tűntek, ez a tárlat három teljes sorozatát mutatja be.
A Squares felülnézetben ábrázolja az alant gyaloglók tömegét. Az   Urban Flow  mozdula-
lan házak háttere előtt menetelőket.  Tokióban, New Yorkban készített metróképein el-
húzott a sötét háttér és az ajtókban, ablakokban állók meredt tekintete éles.
Igen jelentős kiállítás: lehet még a fotográfiában is egészen újat alkotni.

Attól, hogy mostani művei fontosak, visszamenőleges hatállyal fiatalkori "fotó"-i nem válnak
értékké. Egy mobillal is lekaphatta volna ezeket a közhelyeket.  /Már ha akkor ilyesmi lett
volna/. A kiállítás rendezőinek ízlésbeli hiányosságait bizonyítja a plakátra került "akt", elv-
telen szenzációhajhászásukat maga ez az amatőr "tárlat". Utómítosz.

A monstre tárlat azt bizonyítja, hogyan semmisíti meg a diktatúra a művészetet. Ennél még
a mi, 50-es évekbeli, szocreálunk is erősebb volt... Ám még a borzalmas ízléstelenségek kö-
zött is találunk néhány kivételes gyöngyszemet.
"A nagy folyam keletre folyik",  Chen Yun Gang  hullámzó bronzredőkből építi  Jangce-láto-
mását, egyetlen említésre méltó plasztikaként. A rendezés fricskája, hogy a  Nagy Menete-
lés, míves terrakottaszínben a szebb jövő felé masírozó Mao-jával átellenben egy kicsavart
testű, stilizált alkatú gyaloglónő riszál kacska lábain...
Chen Hui  "Idő Dél-Anhuiban" című ábrándos képe  félhomályos enteriőr,  két szék és egy
asztal odavetett sziluettjével, poétikus fénypászmákkal tagolt távoli kilátással. 6X2 méteres
Lin Sen  faluképe, búvó vályogházak, sötét pufajkában igyekvő többszáz/!!!/ falusi, a havas
komorságot a színészek, táncosok színes csapata enyhíti. Tisztára Brueghel! Még a lógófar-
kú kutyák, póznát cipelő alakok, a kavargó tömeg is... A légben szarkák cikáznak, az ólban
tyúkok, a kés alatt malacok,  lacikonyha és a sok kémény füstölög, káprázatos a nagytotál.
Negyedóráig is elbogarászunk rajta, csodálva aprólékos hitelességét, amely szervesen épül
a lenyűgöző perspektívájú nagy egészbe.
Luo Zhongli  majd egy évtizedet töltött, a kulturális forradalom idején, vidéki száműzetés-
ben,  fotonaturalista  "Apá"-ja,  a sok glancos vigyorgás ellenében  a milliárdnyi parasztság
nyomorban cserzett, ráncos, verítékes arcát mutatja fel.  Ötszörös nagyításban vágja sze-
münkbe  a kegyetlen valóság gyilkos képét. Hunyori szemek, cserepes száj,  a leveses bög-
rét szorongató, munkába merevedett kéz: a Patyomkin-falak mögötti Kína igazi arca.

Ebből a szedett-vedett kiállítástól ugyan nem kapunk a kérdésre választ, de látható, hogy
képzőművészetünk kőkorszaki.  Egy ilyen  provokatív kérdésre  koncept-művészek seregé-
nek válaszait várnánk, ehelyett igen hagyományos semmitmondás a jellemző.
Természetesen a kiemelkedő alkotók értékes dolgokat mutatnak be, Fehér László hármat
is. Balatoni fürdőző hátaktja jelentéktelen, de a   Hajléktalan II  és a  Fekete lepel azért
mond valamit közállapotainkról.  Kicsiny Balázs  jellegzetes pepitája uralja négyalakos mű-
vét, a figurák búvársisak helyett fejükön  méhkasokat hordanak,  minden bizonnyal veszet-
tül zümmögő hazaffyas ideákkal telítve: "Néha a magyar is idegen volt, néha az idegen lett
a legjobb magyar".
DrMáriás  jól ismert politikus-parafrázisaiból  Van Gogh  Biszku Bélá-ja és a  Combinó-ban
ágáló  Hagyó Miklós  a legütősebb.  Öt-öt rendőrt,  hentest,  vakvezetőt stb.  állít elénk
Fabricius Anna  Magyar Szabvány-a,  Kupcsik Adrián zsidó-cigány-kínai  Önarckép-ei gon-
dolatilag is erősek,  Borsos Lőrinc Határeset-eihez hasonlóan, melyek a kárpátaljai, vajda-
sági, erdélyi, felvidéki szórvány helyzetére reflektál,  a magyar zászlóba kicsinyítve a szom-
szédokét, illetve az övékbe zsugorítva trikolórunkat.
Mátrai Erik árnyképén zászlónk feketén lobog, nyugodtan kitűzhetnék a nevében is dicső-
séges utakra tévelygő  Műcsarnok Nonprofit Kft/!?!/  homlokzatára.

Strucctojások fából a falon, lópatkók és patkoló-kalapácsok, a híres  Vagon  dübögő faci-
pői. Kalitkába zárva, találékonyan mozgatva, finoman megmunkálva.
Az egyik videón fejére húzza a kalitkát, amely láthatólag bármit képes magába zárni. Régi
motívumok térnek vissza:  a kurblival hajtott emeltyű kalapácsot és az emlékezetes láger-
bakancsot mozgatja, a döngő hangok most is kísértetiesek.
Vázlatkönyvek lapjain a PIM-béli kiállítás könyv-variációi,  kenyér-boxkesztyűk, kenyér-fej-
fedők,  kenyér-boxzsák társaságában,  Bradbury olvasó könyvemberei és Johanna a nácik
könyvmáglyáján.
Csontsovány auschwitzi foglyok tartják,  felemelt karokkal  a kalitka tetejét, ők maguk al-
kotják  a ketrecrács léceit.  Ceruzavékonyak,  miniatürizálva idézik, a felfüggesztett holo-
kauszt-emlékmű formáit.  Avagy mi lennénk ezen  elkínzott alakok, létezésünk kalitkájába
zárva...?!?

De rég is volt!  Havadtőy  Falk Miksa-utcai sarok-galériájában  napokig lapoztuk áhítattal a
többkilós  Mapplethorpe-albumot...  Azóta csak néhány képét láttuk a Szépművészetiben.
Évtizedes késéssel, hozsánna!!!, megérkezett:  az álszent módon  "18 éven aluliak csak fel-
nőtt kísérettel!"- címkézett,  ezzel együtt revelatív, a teljes életművet felölelő kiállítás az
az egyre inkább lábra kapó Ludwig Múzeumban.
Szerepportrék: gyönyörű balett-táncos, ördögfióka, csábpillantású díva, a tökéletes belső
metamorfózis lenyomatai.  Művésztársak keresetlen képei: az olimposzi aurával fényeskedő
Andy Warhol, - a tetőn fekve könyöklő, ásító novellista,  - Patti Smith  ezer alakban vari-
álva.  A Hasselblad-kamera  kockába kényszerít, de erre orientál a raffaeli, michelangeloi
kompozíciós kánon is, na meg Malevics fekete és fehér négyzete.
A tónusok szűkített skáláját a szürke uralja.  Nagyon világos, lebegő távlatot ad,  a tompa
törtfehér és a puhított fekete között uralja az atmoszférát.  A világítás többszörösen visz-
szavert fénnyel,  végtelen érzékenységű  gyengédséget sugároz:  elképesztően kiegyenlí-
tett, a kontrasztok mégis élénken ütköznek.
Arcát kezeivel takaró négerfej, mahagóni-karok, izmokkal átszövött hátak. A női aktok év-
százados  egyeduralma után,  elénk tárul,  a még szteroidok nélkül kidolgozott, maszkulin
izomzat csodája. A pózok sora a geometrikus megjelenítés felé halad,  a híres Thomas so-
rozat tetőpontja  a fej nélküli,  átlóba hajló,  kezét-lábát a körívbe feszítő torzó: mintha
ventillátor-lapátok remegnének pörgésre készen.  Derris Cross ében-teste szinte lebeg a
térben,  az összekulcsolt mantegnai lábfejek  felfelé törő vonalát a széttárt karok szárny-
ként zárják le.  A húnytszemű  Ken Moody  kínai agyaghadsereg-bálvány,  Ajitto  magába
zártan gubbasztó gondolkodó.
Lisa Lyon body builder, hátulról bízvást férfinak néznék, de könnyed arányai nőies eszté-
tikumúvá transzformálják érett idomait. Aranyszínűen táncol a reneszánsz ívek alatt, arcá-
nak szépsége elragadó,  a tengerpart szelében hajladozva,  természetes fényben is fátyo-
los szürkékkel teremti meg a mapplethorpe-i csodát.
A legférfiasabb testrész tabudöngető képei művészi szempontból  kevésbé sikerültek, ám
magától értetődővé teszik a témaválasztást. Sajnálatos, hogy álszemérem okán kimaradtak
az albumokból jól ismert, ejakulációs mesterművek,  bizonyára a pornóvideókon szocializá-
lódott tanulóifjúságot óvták az általuk borzalmas képi szinten megismert jelenségektől.
Hajzuhatag rejti arcát,  kislány a zongoránál.  Csálén néz ki balra, lábai csökött ferdeség-
ben, a kezek groteszkül egymásba feszülve:  Lindsay Key fehér ruhában, falfehéren.  Fe-
kete haja rejti  Ariel Philips arcát, csak a könyökét látjuk a virágos ruhácskában: poézis,
sejtelem, a gyermekkor titkos zugai.
És végül a virágok! "Virág az Ember" és lám,  antropomorf csoda minden virág.  Egy fej ger-
bera-bohóc az üres térben, szamóca-buzogány, káposzta-főkötő. A szőlőfürt kovagömbök-
ké kövesedik, a békák a kerek tányéron virágszirmokat formáznak. Meredő phallosz a kála
porzója, vagy inkább alig rejtett hívogató clytoris? Tulipánbimbók fekszenek oldalvást, ár-
nyékuk robbanékony dinamizmust sejtet.  Két tüskés fehér gömböc a váza peremén, alig
látható nádszál-rajzolat, vágyódó tulipánok egymást kereső sóvár lelkei.
Más dimenzióba kerül bármi, amit fotografál,  a tépett amerikai lobogó csillagain napfény
dereng át,  Lucinda kezei-n ámulva fedezzük fel a hüvelykujjtövi gyűrött ráncokat.
Abszolútum. Mintha Glen Gould Bachot zongorázna.

Félévszázad múltán a falak még mindig ott magasodnak a képmutató társadalom kellős köze-
pén,  elválasztani,  kirekeszteni próbálva egy embercsoportot.  A 44-es gettófalak maradvá-
nyainak fotói láthatóak az Otto Wagner-i nyolcszögletű zsinagóga-csodában: történelmi em-
lékezés és figyelmeztető mementó.
Fejér Martin képeit szemlélve  az ötletet díjazzuk,  a hozzáállást, a térképszerűen feldolgo-
zott dokumentációt. A megnyitó hatványozta a fontosságot,  Konrád György  beszélt a búj-
kálás rettenetes napjairól, sok túlélő szemtanú volt a közönség soraiban is.
Darvas Kristóf  harmonikaszavára  Réti Anna  rögtönzött "Fal-performansz"-ot,  közben a ka-
tartikus megjelenésű  Simányi Zsuzsanna  énekelt varázsos poézissel.
Mindig esti sötétben, kivilágítva láttuk eddig a zsinagóga építészeti csodáját, a nappali fény
most káprázatos színeket hívott elő.  Valóban szégyenletes,  hogy ezt az unikális teret nem
lehet látni, látogatni,  ha már használatra nem alkalmas,  megnézésre fillérekből rendbe te-
hető! Akkor kiállítások is sűrűn rendezhetőek lennének...

Kondor Béla  grandiózus pálcika-építményei lehettek előzményei a nagyvonalú kiállítás mű-
tárgyainak.  Megyik János azonban nem ösztönből indít, mérnöki invencióval szerkeszt, át-
gondolt koncepciói olyan konstrukciókat eredményeznek, melyek kimunkált geometriájuk
mellett kifejezetten organikus felépítésűek.
Mit lehet írni egy ilyen törékeny csodáról?  Elmerülünk a térbeli szerkezet gyönyörűségé-
be, hosszan bámészkodunk,  befogadjuk a látvány absztrakt zeneiségét. Negligálja az üres
teret, kontúrokat ad a megfoghatatlannak, valahogy a megálló időt is magába sűríti.
Nagyszerűen rendezett tárlat, levegős megfogalmazás, arányos sokféleség.
Szörnyeteg betonsilók falára kívánkozik,  csillogó felületű  monstrumok  ellensúlyozására,
nem a kiállítótér az igazi helye ezen kifinomult csodáknak.  Miért alszik az építőművészet,
miért nem használja az egyedülálló jelenséget?

Benézünk a nyolcablakos házmakett szobáiba, melyek helyszínként szerepelnek a videó-in-
stallációban. Fegyveres gyermekek szerteszét, néha társasoznak azért, de leginkább japán
játékszereiket szorongatják.  Egy kislány  hosszan énekel,  a legkisebb fiú két tüzet okádó
géppisztollyal pózol. Elheverve alszanak, majd láthatjuk őket, a szétszórt gyilkoló eszközök
között, holtan kiterítve.
Vannak állókép-videók is, a csoportozat mozdulatlan, csak percenként moccan valaki. Lát-
hatjuk a szent majomkenyérfát, a zúgó vízesést, a papucsban vonuló gyermekcsapatot. Az
utolsó szekvenciában a ház előtt felsorakozók felgyújtják a fegyvereket, nyomon követhet-
jük a werk-filmben a beállítás készítését.
A kisfiú, akinek egy hosszú, végén égő pálcával kellene meggyújtani a géppisztoly-máglyát,
/véletlenül?!?/ felénk indul, a beígért Happy End helyett világégés fenyeget.
Makett, ötosztatú videó, csoportkép, vázlatok, werk-film: egy következetes alkotó auten-
tikus üzenete.

Már a múltkor feltűntek hegesztőpisztollyal fémlemezből kivágott, valamelyik Shakespeare-
hez készített erőteljes figurái, hasonló jellegű itt Venyedikt Jerofejev Walpurgis éj-ének
lakat-sarló-kalapács postere. Másik kedvelt anyaga a papír: gyűrött kéz, lakkozott körmök-
kel, vagy az akár mottóul is szolgáló "The Theatre That's Me" feliratú álarc. Tollból madár-
fejet formáz, a rózsa virágja, tövise, szára a  Rigoletto  plakátján rajzol ki lányfejet.
Lear király-hoz cipőkanál társul, Kafka: Per-éhez hullámpapír-koffer, Ionesco Nyelvlecké-
jét zúzott fababa,  Dosztojevszkij  világát facsipesz és kötél jeleníti meg. Az asszociációk
világosak, célravezetők, pregnánsak. Csak tárgyakat használ, melyek a naturális fotográfiá-
kon erősebbek a rajzolt képeknél.
Nekünk színházi plakátra sem futja, egyedül a Nemzetinek van pénze és igénye vegyes vál-
tozó színvonalú produktumokra, lám, Lengyelországban  kiváló grafikus specializálódhat er-
re a szűk területre!
Wytkacy  művét keménygallérból alakított szakállkás fej hirdeti, Hamlet-et cipóba metsző
borotva,  Gombrowicz  abszurdját tojástartóba gyűrt, főtt krumplifej, Don Juan kalandja-
it szívalakú öngyújtó... És ott értik is ezt a képnyelvet, - igaz, a korszerű színházét is.

Ezerarcú felületek, mintha szerves anyagból terültek volna széjjel, a meghatározó szürké-
ben miljom árnyalat:  kékek, vörösek, barnák visszfénye,  szivárgó homálya.  A fehéresen
gomolygó lepedők  Mondrianba oltott Tóth Menyust idéznek,  de itt érezzük  a varratok,
az öltések rajzolatát. A méretes vásznak ködös koloritjában tárgyak sziluettje dereng, az
ipari tájban komor magtár pilinszkys magánya.
A szobák falai a "kőművesek simogatását" hordják, angolvörösükbe botladozó ábrák karco-
lódtak. Elhagyott szomorúságban tekeredik egy kárminba játszó slaug, a vizesblokk csönd-
je üvölt. Nem kell érteni semmit, csak nézni, csak hagyni, hogy adja magát:  lebeg, körbe-
fog, elmerít a titkos semmiben.
Az üres terem áttetsző élei, három semmibe vezető, gaudis lépcsőfok.  Szánalmas erőlkö-
dés írni erről, inkább valami távoli neszekből komponált zene kellene.
Benn a színpadon a Náthán gyermekeiben Hármas Hitvita zajlik, az előtérben megrebben
a transzcendencia angyalszárnya.

Nem elég magyarnak lenni Amerikában!  Bakos Rita Ackermann  semmitmondó vásznakkal,
videókollázsokkal "lep meg", a műugró-deszkán jumpingoló  riói Krisztusszobor sem az ő ta-
lálmánya, Yona Friedman pedig környezetépítő közhelytárral rukkol elő: a városnak szoci-
ológiai okokból nagy zöldfelületekkel kell rendelkeznie, a lakosságot informatikai háló kös-
se össze, ahogy Európa városait, esetleg tömegközlekedéssel is...
Néhány rajza jókezű mesternek mutatja, de nem valószínű,hogy párizsi, tokiói tervei párt-
politikai szempontok miatt  nem nyertek, ami Nemzeti Színházunk esetében még elképzel-
hető. Milyenek lettek volna az építmények belülről, részletesen?  Nem kunszt lábakra állí-
tani a Beaubourg-t, lefedve a mai, elefántos vízmedencét, árnyékba űzve a mutatványoso-
kat. Háromemeletes állványzat előtt  kobak-fejvédőt kapunk,  alá kel lírni, hogy saját fele-
lősségre másszuk meg (?!?), de se fönn, se lenn, nincs semmi, sznob-vakítás az egész...
Élmény viszont a gyermekek kreatív reakcióit látni! Papír, drót, habszivacs felhasználásával
végtelenül szellemes, eredeti és esztétikus maketteket alkottak. Van itt TESCO-kubus, fel-
fújható iskola/!!!/, pályaudvar függőhíddal,  dugó-piramis,  pingpong  Atomium.  Többszáz
tárgy, ezer gondolat, a szabályokba nem béklyózott, száguldó képzelet remeklései.  Ezért
mégis érdemes volt sisakot ölteni!

Sehol egy kancsó, egy pohár, de még egy  nyomorult váza sincs,  ehelyett üvegszobrokat
látunk.  De nincs olyan műfaj,  hogy agyagszobor, márványszobor, tehát üvegszobor sincs,
nem anyagától lészen valami szoborrá!!! A kiállított tárgyak nagy része  dilettáns "szobor",
még az üvegséghez sincs köze. Néhány kivétel azért akad, ám ez nem menti a csődöt.
Jovánovics Tamás szövött anyagra emlékeztető vízszintes vonalai grafikailag szépek, Botos
Péter legalább üvegkockába zárta mondriani koloritját,  Kertész Ágnes  hajladozó üvegru-
dacskákat forrasztott össze. Imponáló anyagszerűség jellemzi  Lugossy Mária réteges hul-
mait, a hullámérzet emeli formai remekléssé  Gonzáles Gábor  matt-zöld nehezékét.
Egyetlen alkotás üti meg  az egyediség artisztikus szintjét:  Borkovics Péter  térbeli vasa-
relyvé avatja üvegbe rejtett vaskos spirálját, az  Örvény-t.
Nem üvegből kell erőltetni lebutított geometriát, lehet strukturális, organikus, avagy illu-
zionista, de legyen értelme: tárgy legyen, ne bűvészet.

2 0 1 1

'90 körül,a rendszerváltás lázas lobogásában,  szinte véletlenül estünk be az Andrássy-út 1
számú kapualjba. A lépcső alatt, néhány négyzetméteren, kicsiny tollrajzok voltak kiállítva
Azóta kitörő örömmel fogadjuk a felbukkanó  Krstic-képeket, vagy éppen a Forte Társulat
"Ó azok a szép napok"  Beckett-előadásának díszleteként láthatjuk  összetéveszthetetlen
stílusú, strandon sütkérező figuráit.
A Műcsarnok első termében falra nagyítva találkozunk a Liszickij-plakát parafrázisával, me-
lyen a Vörös Ék zúzza a Fehéreket, míg szemben  McCarthy szenátor operál ki éppen egy
fertőző vörös csillagot az USA kibelezett testéből.
A XX. század történelme,  szürreális abszurdban elevenedik fel az Anatomische Theater so-
rozatában,  változatos méretben és megjelenítésben. Grafikai alap, konstruktivista  színme-
zők, karikaturisztikus szemlélet, Vizuális Történelmi Enciklopédia.
"Guerra sola igiene del mondo",  a világot megtisztító Első Világégést lelkesen üdvözlik a fu-
turisták, Nyugaton a helyzet változatlan:  Marne és Verdun poklában milliók pusztulnak ér-
telmetlenül.  Lenin még hajas  kölyökkutya-másaival, - Dada és a  Cabaret Voltaire, ahol a
szürrealizmus atyjával,  Tristan Tzarával sakkozik.  Malevics Vörös Négyzet-ével kezdődik a
cárizmus bukása,  mondja  Majakovszkij, - amíg a népek  még az  ormányosfaszú generálist
imádják, a falloszlábú kalapácsos emberek rohamra indulnak a Téli Palota ellen.  Karl Kraus
az Emberiség végnapjait jövendöli,  Tatlin  Gépművészetet, Satie  Bútorzati Zenét álmodik,
Piscator színházát csinálja, Bunuel az Andalúziai kutyát. Kafka Perét a/jogi/csavarra tűzött
K. jeleníti meg,  a Párizsban megnyílt "Malevics, a szuprematizmus pátriárkája" kiállítást a
négycsöcsű Paris nyelv-szervét szopó, feszület-falloszú főpap.
Az  Alexander-platz harmonikása  sírkeresztre hajazó kottafejeket énekel, a fejszefejű ná-
cizmus vörös szeméremajkai csábítják a madárpöcsű szovjet kakast: a  Molotov-Ribbentrop
paktum árnyékában készül a  Barbarossa-terv: itt az újabb Világháború!  Az Anschluss-tapé-
tán sormintaként  Hitler tankjai kúsznak fel Ausztria szecessziós indáin, többet ér ez, mint
Welles Mars-lakók támadását vizionáló hangjátéka. A Szabadság rajzszögre nyársalva haldok-
lik,  bár nemsokára már Vietnám és Jugoszlávia lesz a hadszíntér.  A művészet virágzik, csak
a Marat/Sade emlékeztet forradalmakra, csak a Vörös Brigádok miniterrorja rémít. Gagarin
és  Marylin Monroe, Hitchckok madarai,  Jules és Jim, Godard és az  Utolsó tangó Párizs-
ban. Szuez 1956, de hol marad a miénk?!? A  Jeunet Delicatessen képen az obligát hímtag
mellek dombjain át  önmagát markoló ököllé transzformálódik,  a szex és az erőszak szimbó-
lumai összefonódnak.  Ost- és West-Berlin, szögesdróttal elválasztva, iker-emlőként csüng,
felirataik majdnem azonosak:  Vigyázat!  Most hagyja el West/ill. Ost/-Berlint!  Nem túl bíz-
tató a jövő sem: az  Ideális Nő  antioxidáns hajfestéket, márkás rúzst használ, csökkentett
öko-lábnyomú gyapot-szoknyát, tiszta gyapjú kásmir-kendőt, Versace csizmát hord,  Nissan 
Maximán furikál, de oldalán Kalasnyikov himbálózik...
A Kupola-temben esténként a  Milorad Krstic szövegkönyvéből,  Horváth Csaba rendezésé-
ben megalkotott fantasztikus színjáték: a  Ruben Brandt  látható. Valami igencsak megmoz-
dult a Műcsarnokban!!!           2011

A szegedi Hősök Kapuját legalább egy Aba-Novák dekorálta, míg az al. törv. giccseskönyvét
/K/erény-mentes piktorok illusztrálják. Gyémánt László saját szintjén belül marad, de mért
adja nevét  egy ilyen ocsmánysághoz?   Galambos Tamás  Bánk bán-i kétértelműséggel festi
bele zöld kaméleonját, MSzMp-re gondol,  vagy a Nagy Imre-temetés legradikálisabb szóno-
kára? A többi botrány,  bár a Lovasroham Szent Györgyként ábrázolja a pikás rendőrlovast,
amint éppen egy hajadonnak álcázott B-közepest tűz dárdavégre... /?!?/
Az első reakció a Gozsdu A kávézójában látható:  OV végre megkoronázva,  Magyar Hangja
szájat tépve,  aztán fehér lovon a hajléktalanok elűzetése után...  Alsóneműje is Trianoni
Trikolór,  Zikuray Bence képén, mint Méltó Utód,  az Áltörténelmi Tablón,  mint a Magyar
Rulett párbajhőse tündököl. Igaz, itt Gy.F.-el pörgetik a revolvert,  a szegény /csonka/ma-
gyarországot lőve főbe.
A Hervé Fabrik műveként a  "Birkák Vagytok" fekete báránya meresztgeti vörös száját, míg
a "Válság Kutyája" az ebadó jogosságát igazolja  felemelt lábbal a lámpaoszlopnál. A Tv ost-
romára  "Magyar Zsidók!" táblákkal törtet a B-közép csürhe,  Császár Norbert két értékes
alkotásán  /Árnyék I-II/ az eredeti tőkefelhalmozás és a Rákosi-kor reneszánszának tapsol-
hatunk. Tani Toguro Gyula  fotói is messze kiemelkednek: a  Papa emlékei-ben dülőút és
jégvirágos szögesdrót dermesztő mementó.
A többi csak hozzáállásában,  az energikus visszavágásban értékelhető,  de baj ez?!?  Valaki-
nek csak ordítani kell, ha már a komoly művészek hallgatnak...

Szabolcska Mihály fűzfapoéta neve is csak az Így írtok Ti-ben maradt fenn,  jelenkori jelen-
kori politikusainkra, történelmi lábjegyzeteken kívül,  legfeljebb  drMáriás  képei emlékez-
tetnek majd. Talmi öröklétüket segíti, hogy ábrázolásuk a nagy festők modorában történik.
Torgyánt  Gauguin  tahiti szépségei csókolgatják,  Pollock  vörös pacái Matolcsy portréját
népünk kisajtolt véres verejtékeként pettyezik.  Vezérünket, a Haza Álmodóját egész galé-
ria jeleníti meg: körkörös fekete-sárga céltáblán, Francis Bacon nyershúsból generált vász-
nán,  Nitsch vörösiszapos vérözönében. Nehéz dolguk lesz Kerényi kurzusfestőinek, ha ver-
senyben akarnak maradni...
Megkapja a magáét a múlt: Biszku elvtárs  Van Gogh  sárguló háttere előtt pipázik, a tárlat
szenzációja pedig a  Vámos Rousseau  csíkos térdzoknis kisfiúja, aki Gyurcsány szemüvegét
hordja, miközben a néplélek klaviatúráján a "Nem fog fájni"-t pötyögi.
Csinálhatta volna jobb festő, de az ötlet életrevalósága felülüti a kivitelezés színvonalát.
Siessünk: csak december 12-ig!

Annyi képét csodáltuk már, de az itt lévők legtöbbjét még soha. Virág Judit  elképesztő
aktivitással hozta ide őket  magángyűjtőktől, múzeumoktól, galériáktól, - Szlovákiától egé-
szen Chiléig kajtatva utánuk. Óriási teljesítmény, fejedelmi ajándok!
A ködön át derengő, csipetnyi Nap, vizek, partok, erdők, nádasok.  A  Nyírfaligetben pi-
ros fejkendő virít, a  Havas úton már halvánnyá fakul, a  Zúzmarás erdő apró alakot rejt.
Sárga az ég, kékesek a hópamacsok a Vízparti táj hóolvadáskor merész koloritú vásznán,
a  Téli verőfényben  víztükre, égboltja vakító világoskékben ragyog. A  Dunajec partján
a hegyoldalon vízerek  zuhognak alá,  törtfehér fényben  úszik az  Olvadás: fácskás liget
állong a hólében, a parton az első zöldek festékpöttyei.
Zöldesen csobogó csermely, tarajos hullámok a  Zúgó patak hídja alatt, a víz vibráló folt-
jai Tavaszi eső után, sárgásbarna horizont sötétjében  Menekülők, a Végtelen című ha-
talmas képen a zavarosan áradó folyó hasonló árnyalata.
Mindenütt a lombokon, felhőkön át beszűrődő fény, a Tengerszem  tükrén a heves gesz-
tusokkal odavetett körkörös reflexek. A Tátrában füves hegyoldalak, csönd és tavaszi op-
timizmus, a  Vaskapu  komor sziklái fölött acélszürke ridegség gomolyog.
Padon ülő vénséges Galíciai zsidó, ágrólszakadt csavargók a Kocsmában, Verekedés után,
gorkiji látleletek a mélyvilágból és tudósítások az I.Világháború rettenetes poklából.
Soha vissza nem térő alkalom: azonnal meg kell nézni, - nem is lesz elég egyszer...

Németh Hajnal videóján félmeztelen zenész dobol a testén,  Tarr Hajnalka ezernyi birká-
ja engedelmesen sorjáz a padlaton: bugyután szavazó népünk?  Gerhes Gábor  Gyász-zász-
lója hirdeti: "Adjatok oda mindent Neki!", Bodó Sándor Jeanne d'Arc-, Mao- és Goebbels-
szendvicseket állít ki,  Nemes Csaba meg a Turul-szobor Hűlt Helyét...A SzAF, a Szájjal és
Aggyal Festők társasága "Don't Juan"-ja: "Világszövet", Derkó Naptára tömény irónia. A gyi-
lokjáró keskeny folyosójában Horváth Tibor és Kis Réka Csaba remek rajzai, Várnai Tibor
 számjegyekkel ékített  Tatjána levele-variációi és a  Süketszoba, a falra kúszó kis fekete
hangszórókkal: igencsak figyelemre méltó.  Karácsonyi László-é a fémpántokból szerkesz-
tett, fluoreszkáló páncélos vitéz, Kaszás Tamás faliújság-jurtája, a Société Réaliste  Spek-
trális eróziója, fraktálokat imitáló bemaródásaival a 3D-s vonulatot képviseli.  Halász Péter
Partíció-ja mellett "Trófeának látszó tárgy"-ával jeleskedik, mely gigászi nagyításban felfüg-
gesztve, duplikátként Revolver-ez. Szerencsére nem került a Kék Rendőrök kezébe, akik
Komoróczky Tamás és Uglár Csaba videójántáncolva vígadnak.
Az a jó,  hogy szárnyaszegett  hűsz évünkből  legalább a kortárs művészet értékeire büsz-
kék lehetünk a távoli jövőben...

A Kerge ABC címerállatai, barátságos vízilovak, kedves orangutánok néznek ránk, de itt van
a  Róka és egér sorozat néhány jeles darabja,  a nyuszi meg virágos pokróc alól súgja: " El-
bújtam..." Találkozhatunk a Katicabogár elveszett pöttyei-vel, de a sok állatiság mellett az
embergyerekek is szóhoz jutnak.
Nagy szemekkel csodálkozik ki a Metró ablakán egy kisfiú, de sétálgató szüleit is kíváncsian
figyeli. A nagylány mosogat a családi ebéd közben, fenyegető árnyéka vetődik a kisfiúk elé.
Apa a kötelező hitvesi csók közben tini angyalkáról fantáziál, bajuszos ábrázata több képen
is behatárolja a gyermeki létet.
Először "nyócker"-rajzaira figyeltünk fel,  melyek reprodukciói a Szerkesztőség falán is meg-
találhatóak,  most biztos kompozíciójú,  találó illusztrációival lep meg:  Paulovkin Boglárka
eredeti egyénisége, témától függetlenül, érett szuggesztióval érvényesül.
A Nagyfülű Nyúl-ról fotó készül a bűnözői kartoték részére,  Ordas Rendőr tereli a bilincs-
be vert Bárányt. Ki ágál a flash mobon? Hát a Tüntető Szamár... Ott a helyünk!!!

Erős felütés a szentendrei  Erdész Galéria  Kassák-ja, Mattis-Teutsch-ja, de nem vall mel-
lettük szégyent  Regős István Klasszikusok sorozatából a Mozartos, a Berlin-i kép és a so-
főr-perspektívából festett "Keresem Rousseaut" sem. A Mucius Galéria  Fehér László kör-
alakú fekete-fehérjeivel arat,  Ujházi Péter Loholók-ján körbe kering a ziháló tömeg.
Megunhatatlan a  Milorad Kristic  Anatomische Theatr a  Roczkov Stúdió-ban, a  Kogart
Szabó Ábel  dróttekercseivel kérkedik.
A MODEM-ben csodált Tara von Neudorf két, térképre tervezett művel jelentkezik:  a vé-
res keretűn a mohácsi csatát idézi,  az SS-jelű, nyilaskeresztes koporsót ölelő kígyó-spirá-
lok az aktualizálódó Szálasi-időket.  Magyar trikolórba tűnik át  az Árpád-sáv  Szalay Péter
miniatűrjén,  Szőllősi Géza  szőnyegein Mao-n, Leninen taposunk /Faur Zsófi/.
Az acb standján a Société Réaliste a sláger: The future is extension of the past by other
means: a felrobbantott Lánchíd mementója riaszt,  Bíró legendás Kalapácsos Ember-e na-
rancsszínben sújt le az 19?9 kérdőjelére.  Zárt ajtó fölött az áthúzott rovásírásos felirat:
Sztálinváros/halott/.
Süveges Rita  bedeszkázott fákat vizionál, Alfredo Bursiglia halovány erdőt, Várnai Gyula
széklábból készült gramofón-karral teszteli a Hungaroton lemez eredetiségét.
Gazdag a fotó-anyag.  Magyari Ádám: Urban Flow-ja és a new yorki metrókocsik dermesz-
tő realitása felejthetetlen,   szürke alapra montírozott 20X30=600 járókelőjére szépen rí-
mel  Varga Éva képe:  200 ajtó a miskolci Vasgyárból.  Kiemelkedő Marije Kuiper anyaga,
ütős a Window Giraffe, Walrus ,Orangutan stb képsor /szerző?/ derengő emberalakokkal
a színes panorámában.  Mad Dog 1994, Oleg Kulic  meztelenül,  pórázon vezetteti magát
nyakörves kutyaként az elegáns nagyvárosi utcán...
Ha van "legjobb", akkor az  Peter Lauritis  Utolsó vacsora  parafrázisa, a részeg, bekábult
hajléktalanokkal lakomázó avangárd Krisztussal.
Nagyon jó helyen, átgondolt rendezésben, végre Kortárs Művészet a Nagyközönségnek -
és: Ingyen... Kérjük jövőre is !!!