Színház híján ráfanyalodtam az olimpiára. Az aktív élsportból a nagy doppingolás kezdetén
távolodtam teljesen el, azóta "úgy futok, hogy célba NE érjek".
Két dolog, ami miatt nálunk nem lehet.  Félelmetesen szép város, több, mint tíz millió em-
ber erdővel borított hegycsúcsok övezte, végtelenbe nyúló homokos tengerpart mentén,
egy olyan állam, amelyben különféle népcsoportok alkotnak nemzet helyett országot, egy
olyan olimpia, ahol a Menekültek Csapatát is ünneplik...
Rettenetes ez az éremhajsza,  mintha ez bármit is jelentene egy ország értékeit illetően.
A vívólánynak és Imre Géza helytállásának örültem, a felfújt pólósok bukása nem volt meg-
lepő, ahogy a lányok szép eredménye sem, csak az utóbbiak balszerencséjét ne emleges-
sük, előző meccsüket ők is, az amúgy mindig obszcén realitású büntetőpárbajjal nyerték.
Az rendben van, hogy az aranyérmes, a győztes ordít egyet, de hogy a dúvad férfiak állan-
dóan az öklüket rázzák, torz pofákat vágnak, az szánalmas.  Sajnos, még a lányok között is
akadt acsarkodó...
Férfias bunkóság  nacionalizmussal hatványozva:  az egyiptomi birkózó veresége után nem
fog kezet a győztes izraelivel,  a szaudarábiai sportszerűbb volt:  inkább visszalépett, csak
ne kelljen zsidóval birkóznia...  A grúz fiú győztesként  címerét mutogatta gúnyosan orosz
ellenfelének, valahogy elfelejtették ezek az emberek, hogy az Olimpia idején béke van?
Minden rosszért, unalomért, csalásért, doppingért kárpótoltak a lányok!  A talajtorna már
nem hipnotizált girhes kislányok attrakciója, gyönyörű olasz és amerikai NŐK uralták a me-
zőny, hódították a szíveket. A fekete USA négyes, egy szomszéd pályáról átnyúló mozdulat
miatt elejtették a váltóbotot, ám a versenybíróság visszatette őket a döntőbe, melyet ele-
gáns könnyedséggel meg is nyertek.
Az atlétikai versenybíróság egyébként is példát mutatott emberségből.  Ötezren az előtte
elbukóval együtt esett el az amerikai futólány,  felsegítette, bátorította,  együtt futottak
be végül utolsókként a célba.  De: elindulhattak a döntőben és külön aranyérmet kaptak!
A TV megváltoztatta  a sportágak értékét.  Követhetővé váltak  a hosszútávú számok, izgal-
mas lett az országúti kerékpár, a marathonik, a triatlon,  még a gyaloglás is, a hegyi moun-
tain bike pedig elképesztően látványos!
Bukott a kormány,  leszerepelt a szervezés,  összeroppan a brazil gazdaság, ám sportolóik
derekasan küzdöttek.  Reméljük,  a mieink is ezt teszik majd, - a  2024-es párizsi olimpián.
Csak NE!!! idehaza...

Gyomorszorító látvány a Rókus kórház mellett ételosztásra váró többszázas tömeg. Pedig a
mi gyomrunk nem üres, csak tehetetlenek vagyunk.  A Kisüzem két szakácsa és a csatlako-
zó eljutott a tettig: megvalósították a Heti Betevő-t. A 2013-ban alapított díjat, melyet el-
ső alkalommal  az emlékezetes március hóviharban végzett mentési munkájáért a Szárnyas
fejvadász csapat kapott,  idén is kiosztásra került.  A Mozsár Kávéház-ban  Sándor Zsuzsa
köszöntötte a győzteseket:

"2014-es Fair Society Díj-at a Heti betevő kapja.
Önkénteseik  2013 decembere óta hetente,  vasárnaponként 200 embernek biztosítják a
heti betevő falatot.  Magányosoknak, családosoknak, fiataloknak, időseknek, gyerekeknek.
Tavaly november táján Róder András a Kisüzem szakácsa elmélázott két fazék között. Miközben ő kilószámra főzi az ételt a romkocsma hagyományosan merengő népének, másoknak máshol nem jut semmi! Holott egy sör árából kijönne egy tál étel. Ez nem lehet tétel azoknak, akik ezt maguktól még nem sajnálják! Gera Melinda biológus, Kisüzem- és romkocsmalakó azonnal felkarolta az ötletet, ezért nagyobb befőttes üvegek jelentek meg a VII. kerületi  Romkocsma Köztársaság  önálló  egységeiben, amelyekre nagy betűkkel rá-
írták: not for tip!  Meg azt is: önkéntesek vagyunk,  a 7. kerület az otthonunk,  rászorulók-
nak gyűjtünk, hetente kiadós egytálételeket főzünk.
Mert akkor már meg is főzték. Mindjárt ketten is, Róder András és Pink Péter, a Kisüzem két szakácsa. Aztán beszálltak újabb önkéntesek és tényleg jöttek a rászorulók, majd az önkéntes adományozók is. Hiszen az adakozók felelőssége óriási. Nem lehet egyszer adni, és nem lehet rendszertelenül sem. A Kisüzem-hez csatlakozott a Hoppá és a Koleves is, és alkalmanként 30 önkéntes.
Szükség volt rájuk. 40 kiló krumplit, 10 kiló hagymát, sok füzér fokhagymát megpucolni szombatonként, aztán a hozott süteményeket kiporciózni, szétzacskózni, teát megfőzni, szörpöt kavarni, és vasárnap, a 2-kor megkezdett ebédosztáshoz állókkal már negyed kettőkor beszélgetni. Az osztás végeztével szemetet gyűjteni, eltüntetni minden nyomát annak, hogy hetente 200 rászoruló embernek ők biztosítják a Heti betevő-t."

A krumplipucolás szörnyű kaszárnya-életünket idézi, sütni nemigen tudunk. De oda fogunk
menni,  a magunk módján segíteni akarunk mi is!  Gyönyörű kezdeményezés,  állampolgári
tett, emberséges hozáállás.  Egy szörppel, sörrel kevesebb,  egyheti jóérzéssel több. Gon-
doljátok meg mindannyian. Végre valamit mindenki tehet.

A forgalmazásra került filmeket természetesen most is kihagytuk, alig maradt valami. Persze
nehéz megtalálni a legfontosabbakat, lenyűgöző a kínálat, bénít a bőség zavara.
50-es évek, Prága, egy cionista koncepciós per előkészületei. A szolid nyárspolgár nyomo-
zó,  aki Humphrey Bogart modorában állandóabn rágyújt, igaz, kettétöri és csak a fél cigit
szívja megszállottan. Gulágról hozott német Stasi-szerepben, a takarékpénztárt a rendőrfő-
nök fosztogatja,  üvegfalon áttört golyó, mint bűnjel,  izgalom, rejtély, titok.  Komor tűzfa-
lak, szürke tekintetek, megható Pobjedák. Könnyű lerázni a megfigyelőket, csak a villamos
lépcsőjére kell felugrani suhancos mosollyal. Az  Árnyékban  igazán beleférne az amerikai
akció-giccsel lebutított pláza-kínálatba!
A norvég iskolákban  agitációs szerepjátékkal készítenek fel a politikai aktivitásra.  Minden
pártnak van csapata, mindegyik érvelve hirdeti igazát, szavazókat toboroz,  mivel a rendes
országos választás előtt,  az iskolákban is lebonyolítanak egyet.  Meghallgatjuk a túlsúlyos
rasszista bevándorló-ellenes téziseit,  szimpatikus a munkáspárti baloldal  szőke szóvivője,
demokraták és szocialisták adják egymás kezébe a mikrofont.  Jó kis dokument-téma, len-
dületes és korrekt a megközelítés.
Arcunkra fagy az együttérző mosoly: robbanás a kormányzati negyedben, vérfürdő Utoya
szigetén.  De hiszen oda tartott boldogan  az egyik iskolai párt küldötte!  Nagyon nagy a
csönd, amikor tízperces beállításban,  a szőke nagylány  szemünkbe nézve mondja el, ho-
gyan menekült, hogyan látta méternyi közelségből a tömeggyilkost,  hogyan futott az éle-
téért a mentőcsónak felé.  Eltelik két hónap is, de álmatlan éjszakákon, vagy éppen rém-
álmaiban viaskodik a szörnyű emlékkel.
A választások rendbe lezajlanak,  az iskolában is visszaszorulnak a rasszisták,  Norvégiában
nem a bosszúvágy,  hanem a demokrácia szelleme győz.  Százezer virág gyászolja a tömeg-
gyűlésen az áldozatokat, vadidegenek ölelgetik a zokogó lányt. - Megrázó film, döbbene-
tes alkotás, a hiteles dokumentfilm etalonja:  Oroszlánkölykök.
Láttuk még, végre, a Shining-ot. - Remekműhöz nem illenek hitvány szavaink.

A már megvetteket kihagytuk /Hasta, Oslo/, így 3:5 arányban buktak be a jók.
A Visszakézből  élesen logikus, profi dramaturgiával megírt krimi, félelmetes színészgárda,
tökéletes technika,  lézerpontos vágás.  Színhely a bűnösöket rejtő, sőt alkalmazó Párizsi
Főkapitányság, - képzeljünk má' el  egy ilyen témát minálunk!  Civil botladozás a maffia kar-
maiban,  élet- és halálveszély.  Lenyűgöző hitelesség,  a razzia-téboly  purgatóriumi képei.
Na így néz ki egy bűnfilm, ha nem harcművészeti akrobatikával, amcsi sziruppal dúsítják. A
Végén még katartikus pillanat is akad! Biztos, hogy nem hozzák be...
Tiszta.  Hogyan nemesedik meg Mozart-tól a kamaszlélek.  Alicia Vikander  hipnotikus te-
kintete, karcos játéka feledteti a hazug kitérőket.  Van olyan prolilány,  akit ne "használt
volna ki" a magasabb kultúrszintű férfiasság?  De csak szól közben a Requiem... Szerencsé-
re az unhappy end emberséges jövőbe torkollik.
A szerbek  sohasem lesznek románok,  az extremitást a hard pornóban keresik:  extrátum.
Annál finomabbak a spanyolok, minden műfajban aratnak. A  Kedves idegen különös törté-
net némafilmes főszereplővel, kétszer, ha megszólal tört hispánul, letisztult, humánus, gyö-
nyörű. Az ismert ír  Colm Melaney  jutalomjátéka mellett a lány és fiú szereplők is emberi
hitelességűek,  Toni Bestard  rendező helyi rendőrként magasra teszi a mércét.

A zseniális Almodóvar, /Asszonyok az idegösszeomlás szélén, Kötöz zmeg és ölelj!, Kika,
Matador, Rossz nevelés.../utóbbi gyengus filmjeihez képest is botrányosan giccses a mos-
tani, szigorúan tiltott vacak: A bőr, amelyben élünk.

Miért, miért nem, a  Csicska  sikeres a fesztiválokon,  pedig hazug, bulvár és szakmailag is
nulla. Sajnos, a nagyszerű norvég  Happy, happy-vel párosították, egyetlen lehetőségünk
van:  KÉSSÜNK TÍZ PERCET!

Ahhoz képest, hogy vége a dalnak,  ezen a négy napon jól érezhettük magunkat. A 13 ver-
senyfilmből 11-et láttunk, ebből 7/HÉT!!!/ volt jó, köztük a kiemelkedők.
A  Pál Adrienn-ről és a Zöld sárkány gyermekei-ről már mindent elmondtunk, külön öröm,
hogy a közönségszavazás is ezt a két remeklést tartotta a legjobbnak.
De még a félresikerültek is mutattak erényeket.  Így például kommersz felé süllyedő  Dyga
Zsombor három idősíkkal játszik bulvár-krimijében, köbre emelve az eizensteini montázst.

A TV-filmekben az irodalmi indíttatás győzedelmeskedett,  sereglettek a jobbnál-jobb mun-
kák.  Mátyássy Áron:  Tanár úr kérem-jében  a koponyaműtét és a kamaszkor hallucinatív
emlékképei kapcsolódnak finom rajzoltú, érzékeny hitelességgel. Karinthy olasz alteregoja
tökéletes, a kölyökkutya korabeli pedig Vilmányi Bennett személyében telitalálat. Lebegő
szürreál, kedves humor, pompás tanárportrék.  Színházi előadás alapozza meg az  Apacsok-
at,  Török Ferenc a nagyszerű  Radnóti-s  produkciót teszi  még keményebbé. A joviálisan
cinikus  Szervét Tibor  uundorítóan kegyetlenné,  Csányi Sándor  szánalmasabb puhánnyá
változik,  Schneider Zoltán  viszont sokkal szerethetőbb áldozat.  A 61'-es  Indián ügy élet-
veszélyes kockázatára mutat rá,  feszessége,  töretlen ritmusa és  Csomós Mari  diavetítő
narrációja értékes alapművé teszi.

A Mikszáth novellából ból kiinduló  Éji séták és éji alakok a  Hegedűs Bálint - Vecsernyés
János forgatókönyvíró-páros jóvoltából  kiváló dramatizálással került a vászonra.  Miklauzic
Bence a naturális történések és az áttetsző Krúdy-légkör kényes egyensúlyát teremti meg.
Ezen a fesztiválon mindenképpen övé a "Legjobb Rendező" cím!
A Zöld Sárkány operatőreként is imponáló  Vecsernyés János rendezőként Egressy Zoltán
bravúros egyfelvonásosából alkotott frappáns játékfilmet. A trolibusz zárt tere végigzötyög
az esős városon, a szituáció adott, a szerepek is. Kiválasztásukban vannak hibák, de a színé-
szi helytállás korrekt.  Haumann Péter  szelíddé érett egyéniségét,  Keresztes Tamás vitat-
hatatlan zsenialitását adja, utóbbi premier plánjai  Ragályi Márton  mestermunkái.

Az amerikai kommerszfilmet a  Halálba táncoltatott lány  képviselte.  Hules Endre  témája,
könyve,  rendezése is abszolút profi, a legjobb értelemben,  ahogy a filmben, mint produ-
cer mondja, nem a "tánc lelke", nem az alkotók érzelmei, hanem a siker a lényeg. Függet-
lenül a film giccsbe hajló, szélsőséges elemeitől, melyek műfajának jellemzői és csak ezen
belül szabad megítélni hibáikat,- nem ártana hazai önfeledt jófej álmodozóink orra alá dör-
gölni a  "szabadság - őszinteség - nyitöttság"  közhelyeibe rejtőzés helyett pontosság, meg-
bízhatóság, kiszámíthatóság követelményeit. A táncosok eszméletlenek, a koreográfia brili-
áns,  Hules színészként is remek,  Melvi Bea erőteljes,  a tündéri ártatlanságú táncoslány,
Zsigmond Emőke az Ég küldötte.  /Nem a színészek, a magyar férfiak lepusztultságát jelzi,
hogy a két testvér,  László Zsolt és Hules Endre  közötti korkülönbség  HÚSZ ÉV-nek  lát-
szik, ...az idősebb amerikai javára.../.
Hasonlóan lenézhetjük az Anna Frank emlékére romantizáló dialógusait, számon kérhetjük
bőbeszédűségét, de minden schindleres beütést felülír megrázó valódisága, a téma sajnos
soha nem múló aktualitása.  A.Negrini  rendezése nagyvonalú és átgondolt,  Otto Frank és
Anna alakítói fantasztikusak, sok jól kiválasztott hazai arcot is látunk. Népünknek kötelező!

Elsőfilmesként Vécsei Márton, a Simó-hagyományokhoz mérhetően, nagyot dobott. Extrém
témája gondosan kiérlelt forgatókönyvben realizálódik,  széplélek tabukat döntve világítva
meg az alkotói alkalmatlanság  exhibicionista útkeresését.  /L. Hajas Tibor és Halász Péter
tévelygései/. Anyagi szűkösségek ellenére  a kivitelezés is nagyszerű,  már a főcím báb-ani-
mációja lenyűgöző, a helyszínek találóak, míg a nagyrészt kézikamerás fényképezés Szügyi
Balázs  kiemelkedő teljesítménye.  Uglár Csabá-ban  az abszolút adekvát karaktert,  Tenki
Réká-ban a Szemle  "Legjobb Színésznő"-jét  csodálhatjuk. A  Diamond Club  repülőrajtos
belépő,  reméljük, hogy az elborzasztó állapotok nem akadályozzák a további terveket - hi-
szen ez a film is állami támogatás nélkül készült. Szóval: ...Csoda!

Az  East Side Stories  punnyadt utánérzései között csillogó gyöngyszem  Bodzsár Márk kis-
filmje.  Zoltán Gábor  Levegőt venni című monológja másodpercekre bontott, szédületes
plánozással rajzolódik fel,  nemcsak hitelesen szuggesztív,  végig lebilincselő feszültségű is.
Nagy András  kamerája még a  fantasztikus operatőr-mezőnyben is feltűnő,  Rába  Roland
figurateremtő képessége, mimikája, mozgása gogoli magasságokba emeli belső drámáját Ví-
zen és víz alatt, az irodában és a borotválkozó tükör előtt mutatja meg egy torzulásba haj-
ló lélek szörnyű mélységeit. Rendezői és színészi Csúcs!!!

Így fest hát a magyar film Waterloo-ja, győztes alkotásokkal végzetes vereség. Tizenegyből
hat jó, ez igazán figyelemre méltó arány! Itt az ideje a felfelé szárnyaló hazai filmművészet
lefejezésének. - Máris sikerült.

Hogy ez lett volna a legrosszabb? - mindegy:  a kritika hazug, a díjazás mutyi, a felhozatal
a szokásos, legfeljebb az igazi Nagy Film,  mint a tavalyi Utolsó idők, az hiányzik. Teljesen
idióta dolog, hogy H.Sz. újabb giccsét kiemelik.  Kimódolt, velejéig hamis sztori, fesztivá-
lokra katsintó fura keleti-nyugati extremitások. A megszokott, totális alkalmatlanság a fő-
szerepben, egyetlen erény: a fantasztikus román színészek!  Másik tömegszerencsétlen-
ségünk, aki legalább Pejó előző filmjében jó volt, most alaposan próbára teszi a néző tű-
rőképességét, - maga a Látogatás vacak krimi, átlátható izgalmakkal.  Életidegen, álságos
dialógok jellemzik  a legjobb forgatókönyv/?!?/ díját elnyert Dyga-filmet,  de ő azért tud
rendezni, bár ezt inkább a Kész cirkusz! és a Tesó bizonyítja.  Szegény Trill Zsoltot szén-
né alázza a  Bunkerember,  az 56-os bűnöző portréjával pedig Nagy Zsolt birkózik, hiába:
Vágvölgyi filmje az esetlen dilettantizmus dermesztő példája. Stefanovics Angélá-ék esz-
méletlen színészgárdát vonultattak fel,  darabot sajnos nem tudnak ennyire jót írni, de
legközelebb, külső segítséggel ez is sikerülni fog!
A Brooklyn párbeszédei viszont ragyogóak:  másfél órán át lekötnek,  miközben csak két,
egymásra, illetve másra: a túszra pisztolyt szegező férfit látunk. Valentin Titánia  szép is,
jó is,  Szőcs Artur  meg egyenesen óriási! Elsőfilmnek igazán meglepő, nem is vette észre
senki...
A Czukor-show, színpadi sikerszériája után filmváltozatban is nagyszerű!  Dömötör Tamás
megtalálta az adekvát filmes eszközöket, feszült légkört teremtett  az öt kiváló színész ki-
emelkedő játékához.  Végre valaki megmutatta, hogyan lehet ezt a bugyuta F.M. drámát
mégis eljátszani!  Gondosan elemzett viszonyok,  frappáns  dialógok,  humor és tragikum
drámai ütköztetése. Nem színpadi produkció filmre archiválása,  ami a Nibelung lakópark
esetében balul sült el, hanem önálló, autentikus opusz. Még TV-ben is nézhető!!!
9 film megnézése után ez a mérleg,  reménykedjünk  Miki bácsiban,  avagy  Makk Károly
színészcsapatában? Vagy talán az az egy, sajnálatosan elkerült: Vespa ?!?

A nagymúltú Pálfi György egy olyan gyenge filmet csinált,  amellyel főiskolás korában bizton
eltanácsolták volna a pályáról, Szabó Simon böcsülettel próbálkozott, siker nélkül, Sopsits Árpád valami elképesztően zavaros dolgot hozott létre, melynek folyamán csak a nagyszerű
gyermekszereplőket sajnáltuk.  A már régebben bemutatott filmek  viszont helyrebillentet-
ték a mérleget.  Bacsó Péter  Majdnem szűz-e  szépen kidolgozott,  akkurátusan  megren-
dezett közönségfilm, de a szimpla zsánernél több van benne, ami elsősorban a tündökletes
főszereplő,  Ubrankovits Júlia  nagyszerű létezésének és játékának köszönhető. A legjobb
forgatókönyv és a legjobb rendezés vitán felül  Goda Krisztina  Kaméleon-ját illeti, amit a
feltűnően gyenge címszereplő sem tud elrontani, igaz, a mások oldalon  Trill Zsolt nagydí-
jas alakítása áll. Még az elsőnél is jobb műfajában Valami Amerika 2 , de a legnagyobb él-
ményt és meglepetést ismét egy elsőfilmes szolgáltatta.  Mátyássy Áron  bergmani mélysé-
geket súrolt az országvégi lepusztult környezetben játszódó  Utolsó idők-ben, két ragyogó
alakítással: Kádas József és az elképesztő Vass Teréz felejthetetlen!

u.i. Most hallom, ez a film lett a  Nagydíjas és Ubrankovits Júlia a legjobb színésznő!!!

Nyolc filmet sikerült elcsípnünk, 5 nézhetetlen, 2 jó, egy viszont igencsak gyönyörűséges.
Nem is olyan rossz arány! Jó mulatság, igazi kemény  Férfimunka volt a finn film, frappáns
story,  amely elkerülte a csábító gusztustalanságokat,  magabiztos rendezés, kitűnő színé-
szek. Négy lány párhuzamos történetét mesélte el a Szamócás süti, hitelesen, kedvesen,
néha még mélyen is. A Fesztivál legbarátságosabb helyszíne, a tündéri Vörösmarty mozgó-
képotthon adott helyt a lengyel  Cselek-nek,  amely semmitmondó címével együtt remek-
műnek bizonyult. Mintha a Régi idők fociját látnánk, a 90-es évek lepukkadt kisvárosában,
kisfiú, nagylány - kisemberek,  nagy film.  Andrzej Jakimowski  a hagyományos filmnyelv
összes lehetőségét felhasználva, lineáris szerkezetben,  a visszatérő motívumok ritmusára
építve, valósághű, végül mégis poétikus magasságokat ostromló filmet alkotott. Megtalálta
Damian Ul-t, aki a gyerekszereplő ,kategórián messze túlmutató, eredeti karakterként je-
lent meg, míg Eveline Walendziek személyében végre egy sablonmentes, hétköznapi bak-
fis elragadó mimikájában  gyönyörködhettünk.  És nem volt könnyfacsarás,  nem volt szex,
nem volt brutalitás és jófej "társadalomkritika", mely borzalmak a rendszerváltás utáni ke-
leteurópai posztszoci film szörnyű tehertételei.  Biztos, hogy ezt a remeklést nem forgal-
mazza senki, hála hát Néked Titanic!

Nem ajánlunk mindent, de mennyi filmben vannak megkerülhetetlen értékek!

Egy nem egészen sikerült film, igaz, hogy első!-, de a képvilág varázslatos. A szörnyű külvá-
ros, a lepukkant rozsdaövezet és a budapesti utcák  esti látványa  soha nem látott erővel
jelenik meg, az alig világított közeliekben csak Orsós Lajos profilja dereng, vagy sötét sze--
me fénye villan. A régen látott  Szabó Gábor  a képkivágás, abeállítás,  a világítás bravúros
nagymestereként lép elénk /Boldog új élet/. Emlékezetes a film zenéje is!

Faur Anna képnyelve kezdetleges,  de ütősek na dialógjai,  a szituációi pedig addig élnek,
amíg nem a blikk-valóságot újrázzák. A Lányok óriási értéke a két francia színésznő döbbe-
netesen hiteles játéka,  Fulvia Collangues elrajzolt vonásai, hiszteroid mimikája, karizmati-
kus egyénisége az év egyik legnagyobb alakításával lepett meg.

Hajdu Szabolcs  Off Hollywood-ját  az alkalmatlan főszereplő  az eddigieknél ismélyebb ká-
tyúba taszította,  remek karakterrel örvendeztetett meg viszont  Miklós Marcell és felejt-
hetetlen monológgal brillírozott az elsöprő lendületű  Mészáros Tibor.

Rohonyi Gábor tragikomédiája,  a Konyec neg csak azért maradt ki az ajánlásból,  mert az
első percektől kezdve tízezrek nézték: hiába, a jó hír még a toptipp.hu-nál is gyorsabb!

Legfeljebb egy nagy film várható, de ez az esély is csekély. A Fiatalok most nem tudtak új
filmet hozni, a régi középgárdától meg ugyan mit is várhatunk...  Marad a doku és az egye-
temisták, meglátjuk.
Két, színházi előadás  nyomán készült alkotás azonban  megkülönböztetett figyelmet érde-
mel.  Egressy Zoltán 4X100-át több színház is sikerrel mutatta be, Dobray György TV-film-
jében valós környezetbe helyezte a kitűnően megírt darabot. Ez csökkentette a hitelessé-
get, ami színpadon elfogadott, az valóságos közegben erőltetetté válik.  Csak kapkodtuk a
fejünk a sok zabi-gyerek között, akiknek származására néhány /ál/drámai perc alatt derült
fény. A korrektül formált karakterek jóvoltából, mégis működik az egész. Szereposztási té-
vedés a gyúrót llerobbant öregembernek ábrázolni, alkoholista ugyan, de jó ha negyvenes.
Pelsőczy Réka  közönséges érdességét ellenpontozza  az érzékeny mimikájú  Ubrankovics
Júlia, a pálma  Bertalan Ági-é, aki gondosan árnyalt, csodálatos portrét rajzol egy okosko-
dása mellett mélyen érzelmes nőről, akiről könnyebben hinnénk, hogy mélázva lebeg vagy
borongva szárnyal, minthogy egyáltalán futni is tud...

Jobb utat választott  Vidnyánszky Attila, aki a debreceni Csokonai Színházban bemutatott
Szőcs Géza: Liberté 56 filmváltozatát a külsőkben jelzett díszletekkel,  a kamarajelenetek-
ben pedig az eredeti színpadi tér használatával készítette el. Filmes hozzáállása éppen any-
nyival korszerűbb a valós közegben botladozó  színház-adaptációknál,  amennyivel rendezé-
seinek páratlan eredetisége előzi fényévekkel a hazai színház-stílust. A beállítások élő dina-
mizmusát az előtérben és a távolabbi mezőkben mozgó szereplők adják,  a képsorok ponto-
san idézik az előadást, miközben újabb elemekkel is gazdagítják azt. De több csak a filmben
látható kép is van,  hogy csak a keresztalakban fekvő szerzetesek máter johannás víziójára
utaljunk. A traktor-tank is sok új lehetőséget adott:  tornyában  Kádár János hadonászott,
a véres hordót lánctalpai taposták szét. Erősödött a Nagy Imre-Bíbó-Maléter vonal, a kivég-
zés elnyújtottsága viszont gyengébbnek bizonyult Garay Nagy Tamás gogol-i monológjánál.
Érzékeny mélysége volt  Kristán Attila rádiósának,  Eperjes Károly itt a filmben tudta meg-
formálni az áruló azon clown-figuráját,  amellyel a színpadon  adós maradt.  Szása Belozub
Andropov-ját fantasztikus jelenléte az események fő mozgatójává tette, Andrássy Máté és
Varga Gabi szerelmespárja a teljes azonosulás érzelmi katarzisát váltotta ki. Egészen kiválót
nyújt az operatőr  Vajda Péter, aki a színpadi világítást bensőségessé tompította és ezt a
finom tónus-világot a szabadtéri jelenetekben is következetesen képes volt lebegő líraiság-
gá transzformálni. A Garpastum jutott eszünkbe, az orosz filmek  fénybe szűrt levegője...
Verebes Ernő zenéje és válogatása a vizualitás erőteljes hátországa volt, bizony, ezeknél a
szláv kórusoknál a ''lehelet megszegik..."
Vidnyánszky Attila színháza maga a látomás,  elsődlegesen képben-hangban fogalmaz, ma-
gátóL értetődő a filmes megjelenítés igénye. Örülünk, hogy a kevés idő és lehetőség elle-
nére elsőre egy ilyen érett alkotással tudott kirukkolni. Jöhet e többi !!! Nagyon vágyako-
zunk egy  Szarvassá lett fiú-ra,  valahol a Kárpátok erdőinek sötét fái közt,  a csúcsok pa-
norámájának végtelen ölelésében...

A Szemle legnagyobb filmje lehetett volna az  Iszka utazása, ha   Bollók Csaba  nem en-
gedne a közhely-dramaturgiának. Hát miért kell lezárni egy történetet ilyen esetlen duva--
sággal ?!? Dermesztő erővel, döbbenetes hitelességgel indul,  játékfilmként direktdoku-nál
sokkal hatásosabban. Az igazi utcagyerek éppoly valós, mint a környezetét játszó színészek.
A sárban vonszolódó vaskerék  többet mond  minden szociográfiánál,  Bogdán Zsolt a szájá-
ban tövig égő cigarettával  feledhetetlen epizódot alkot,  az igazi valóság-film varázsa teszi
gyönyörűségessé  Csere Ágnes és az elképesztően szuggesztív Iszka:  Varga Mária együttes
létezését, /mert ''játék''-nak nevezni a csodát, hamisan degradáló lenne/. Kivirágzik az édes
kamasz-szerelem,  kenyeret vesznek,  de szőlőt  lopni kell hozzá,  csak kézből-szájba etetik
egymás tegyelőre, mégis, ez már a nagy érzések nyitánya, nagyon helyén van minden, a stí-
lus,  a dolgok állása,  csak egy nyitva hagyott,  kérdőjeles fél-befejezés kellene, - ehelyett
besettenkedik a suta finálé... A 11-nek se látszó fiús lánykát elviszik a gonosz széplánykufá-
rok, vége a reménynek, az életnek és a jobb sorsra érdemes filmnek is. Kár érte !!!

Ang Lee: Tigris és Sárkány...  Zhang Yimou:  Hős...  után most az utóbbi le-
nyűgöző filmkölteménye, a  Repülő Tőrök Klánja, a tündérszép Sárkány-lány
 Zíyí Zhang-gal, aki vakon is vív, vakon is vakít !!!

Rossz HÍR: Wong Kar-vai 2046-ja nézhetetlen, ócska giccs. Inkább keressük
eddigi remekléseit: Csunking Expressz, Bukott angyalkák, Happy together,
/nálunk: ÉdesKettes/ és a magyarul kimondhatatlan Sz...-re hangolva, azaz
Huayang Nianhua /In the mood for love/.

Kocsis Ágnes: Tiszta levegő-je és  Pálfi György remekműve, a Taxidermia Cannes után a Fiatal Filmesek  brüssszeli  Fesztiválján is nyert:  Irisz-díjat !!!

Egy remekmű,  Pálfi György: Taxidermiá-ja, egy rontott Hajdu Szabolcs,  egy vizsgafilm a
Simó-osztály utolsó mohikánjától /Kocsis Ágnes: Friss levegő/. A Rokonok érthetetlen és
csúfos kudarc, a Taxidermia veri Greenawayt. Hukkle után semmin nem csodálkozhatunk,
a  Parti Nagy Lajos  novellából  felburjánzó  abszurd és mégis  költői látomás  eget-földet
ráz,  évekig uralni fogja  a nemzetközi fesztiválokat,  de itthon is elvarázsolja a vájtszemű
közönséget. Bemutatója  előtt írunk majd róla, hagyni kell kicsit ülepedni  ezt a megrázó
élményt.  A Fehér tenyér  lehetett volna egészen nagy,  ha keményebben megmutatja a
sportnak nevezett szadista gyerekprostituciót, ha nem megy át bulywoodi karriergiccsbe.
Az amatőrök csodálatosak, de ez még jobban kiemeli a story-párhuzamok bárgyúságát.
Kocsis Ágnes szerény történetét rokoszenves hitelességgel meséli el,  egy kicsit több fe-
szültség belefért volna..., mégis, elsőre igencsak biztató!

        Mióta  Otar  elment...a nagy művészmozikból, a többi régebbi  filmhez hason- 
        lóan nagyon nehéz utolérni. De figyeljük csak az art-filmek utánjátszó mozihá-
        lózatát, az   ART  QUADRÁT bűvös négyszögét:  Európa-Tabán-Bem-Hunnia !!!
        és sok eltűnt kincs nyomára bukkanunk . Hátha így könnyebb:  " eutabem.hu"