2 0 1 8

A várakozás csöndjét  Romeó szaxofonjának szerelmes trillái mélyítik,  néma gesztusokkal
ülnek körben a játszók.  A Capulet-ház feje nyakkendőjét igazgatja,  a két szomszédvár if-
jai vitézkedve méregetik egymást.  Csak a Bál Titokzatos szépsége mozdulatlan,  a leendő
Paris herceg ábrándos éneke neki szól,  feléje nyújtja rebbenő sziromkezeit az egész tár-
sulat.  Még el se kezdődött, máris varázsos az atmoszféra,  Rátkai Bálint  konferálja fel a
veronai pár örök történetét, majd házigazdaként nyitja meg Capuleték bálját.
Az Anya figyelmezteti lányát, ideje lenne 14 évesen végre már férjhez menni, hisz itt is a
délceg kérő, aki nemes szándékait tőrrel a kézben bizonyítja:  Flór Máté  eszelős asszót
vív, kapaszkodjanak!: a Júlia mamája Muzsai Alexandrá-val!!! A heves pengeváltások szen-
vedélyes tangóba csapnak át, - ház ez Zseniális!!!
De a bál forgataga is szilaj izgalmakat rejt.  Az ellenséget megorroló Tybaltot még sikerül
családilag leszerelni,  de mennyivel veszélyesebb a két fiatal egymásra találása!  A félénk
közeledés, az első érintés és a gyönyörűséges shakespeare-i szavak áradása  állandó moz-
gás közben fokozódik, összefonódott táncuk poétikus magasságokba szárnyal.  Váratlanul
duplázódik meg a tempó,  a jövő generációjának képviseletében  Bahrami Bence  ördön-
gős vitustánca vezeti az örvénylő szédületet.
Gyöngyösi Tamás  a vakmerő vetődések,  csattanó zuhanások  pergőtüzét és a kitartott
csöndek ritmusát egyaránt mesterien kezeli,  az éles kontrasztok erősítik egymást, a fizi-
kai akciók fokozzák  a szöveg intenzitását.  Minden másképpen van,  mégis Shakespeare,
csakhogy ez  a még majdnem kamaszok Romeó és Júliája!  Tóth Kristóf, aki  Hamlet-ként
és mint a Bál "nők bálványa" már megalapozta hírnevét,  érett játékkal,  szép daklamáció-
val hiteles a címszerepben,  Szekerka Laura  Júliája gyermeklányból  szemünk láttára nő
fel halált vállaló  tragikus hőssé.  Látomásos csoda,  ahogy ezek huszonalatti fiatalok, ter-
mészetes odaadással, hihetetlen energiákkal testesítik meg az annyira áhított, elérhetet-
len égi szerelmet.
Most csak egy párbaj-jelenet van, de az sűríti  a Gyöngyösi-stílus összes értékét. Az iszo-
nyatos intenzitást az egyre élesedő gúnyolódások izzítják, Pinke Jonatán hamisítatlan ve-
ronai akcentussal, olaszul(!), elképesztő prestissimo tempóban ingerli  Flór Máté  Tybalt-
ját,  Mercutio halálát egészen kivételes színészi munkával jeleníti meg.
A Thália Tanoda új helyszínen,  egyre hatványozódó színvonalon működik,  évről évre ejt
ámulatba eredeti produkcióival.  Gyöngyösi Tamás és a társulat  Romeó és Júliá-ja új ar-
culatát mutatja meg a legendás darabnak, ott a helye minden tanteremben, minden szín-
házi fórumon, ahogy emlékezetünkben is múlhatatlanul jelen marad.

2 0 1 7

A Hátszegi bárót  Bálint Viktória Citrom  gonoszul hápogó bábként tervezte meg,  Szántó
Dániel magyar hangján szórja átkait a gyermekekre. Az iskolákat bezáratja, falépítő munká-
ra kötelezi őket, szegény szüleikkel együtt. Az iskolások összefognak, elszöknek a távoli er-
dőbe.  Veszélyes mocsáron át visz az út,  de az ülőpárnákból lépőkövek alakulnak, a tábor-
helyen három csoportban eszelik ki a túlélés tervét.
A négy RÉV-es színész fantasztikusan bánik velük, vezetésükkel alakulnak ki a jobbnál jobb
ötletek.  Balláné Bálint Bernadett-tel  a gyűjtögetés, tűzrakás,  sütés-főzés kérdéseit tár-
gyalják meg,  Nagy Zsolt Zsozsa az őrzés és rejtőzködés módozatait ismerteti. a kis csapat
szemvillanás alatt képes magát holtnak tettetve összerogyni, a nagygyűlés pedig elhatároz-
za a hetenkénti összejövetelt.
A gyerekek elképesztően élénk fantáziával, szikrázóan eleven hozzáállással vesznek részt a
közös munkában,  kedves zsivajban születnek  a törvények és az önkéntes vállalások. A mo-
csárban fuldokló Hírnököt jól bevált polifoam-járólapjaikkal mentik meg, nem sejtve, hogy
ő az álruhás Mátyás király:  Balla Richie,  aki végül majd igazságot tesz...
Külső megfigyelő számára a tantermi nevelési előadások kritikus pontja, amikor a diákok kis
csoportokba verődve beszélik meg a problémákat, alakítják a cselekményt. Kirekesztve he-
gyezzük lapát-füleinket,  esetleg beülünk valamelyik társaságba,  de mindenképpen kimara-
dunk a legfontosabb mozzanatokból.
Most még ez a lehetőség nem állott fenn,  hiszen a mocsáron át hogyan tudtunk volna kö-
zelíteni?!? Ám  Hajós Zsuzsa  nagyszerű rendezése révén szinte felülnézetből, hallótávolsá-
gon belül figyelhetjük a formálódó erdei közösség életét.  A gyermekek kereszteshada vé-
gül elindul hazafelé, lefegyverzi a gonosz bárót,  kinyittatja az iskolákat, melyeket ezentúl
a hatalomnak támogatni kell, a falakat pedig saját kezűleg kell a diktátornak lebontani!
Pompás játék, határozott céllal és mondanivalóval. Már csak egy  Hamelni Patkányfogó ké-
ne, aki furulyaszóval vezetné a gyermekeket a  Budai Vár felé:  Többet az iskoláknak! - és
bontsuk le a Kerítést!!!

Vitányi-Juhász István  mérhetetlen empátiával instruálja a tizenéves nézőket, kis csopor-
tokban gondolják ki,  mit is kell a világtól elzárt szigeten élő 8 éves királyfinak megtanulni
az életben való  sikeres helytálláshoz.  A megfigyelő felnőttek  felülnézetből szemlélhetik
a tobzódó ötletelést, szerencsés szituáció, az ilyen tantermi előadásoknál  sokszor kizáró-
dunk a produkció legizgalmasabb részéből, hiszen az unikális lényeg  a gyermekek interak-
tivitása.
Tizenhat évesen  Bora Levente  trónörököst királlyá választják, az udvar népének zümmö-
gő kórusa,  Rab Viki  szférák felett lebegő üveghangjai dúsítják az ünnepi atmoszférát. A
szereplőket  színes folyadékkal teli palackok testesítik meg, a párbeszédeket cseppfolyó-
san öntik egymásba. Fantasztikusan izgalmas tárgyanimáció,  Kocsis Rozi  munkája, jól kö-
vethetően, eredetien hatványozza a cselekményt.
A kis nézők megkapják a következő feladatot: milyennek kell lenni királyi minőségben? Po-
kolra szállva, maga az Ördög mutatja meg, hogy milyen egy rossz király,  mit kell elkerülni
a jó uralkodónak. Odüsszeuszi bolyongás során egy szigetre vetődve, csodálatos szépség
veti be csábító bájait, elképzelni sem tudjuk,  hogyan lehet ellenállni a tündéri  Gergely
Rozi  szirén-hangjának, hullámzó gesztusainak?!? - de a királyfi hű marad szerelméhez,  az
Afroditévé visszaváltozó kísértő,  kicsit ugyan  szomorkás lemondással,  de megjutalmazza
állhatatosságát.  Még egy próbatét: anyja,  Ragán Edit  halálos ágya mellett kell virraszta-
nia, a finálé azonban mindenképpen meghozza az örömteli befejezést.
A királyi esküvőre  távoli népek küldöttei jönnek,  százféle palack, borosüveg,  söröskan-
csó, hasas billikom, a japán turistákat meg félcentes pálinkás üvegcsék képviselik.
Hajós Zsuzsa rendezése alaposan megmozgatja a fantáziát, aktivizálja a gyermek-nézőket,
egyben bevezeti őket kevéssé ismert bábszínház lehetőségek világába. Bármilyen tárggyal
lehet embereket megjeleníteni, csak következetes invenció és egy olyan társulat kell eh-
hez, mint a  győri Vaskakas Bábszínház  nagyszerű együttese. - Mostantól minden színes
üvegben Embereket látok - és mámorítóan folynak egymásba a Szép Szavak...

Sörözőben tantermi diákelőadás: ez aztán a merész ötlet! A Helvécia kocsmában együtt
üldögél a közönség és a felvételi előtt álló gimnazisták csapata.  A Mentőcsónak Alkotó-
csoport fiataljainak  improvizációiból  Bodor Panna kerekített erőteljes textust, kezdés-
ként kisköröket képezve ismerkedünk egy-egy játszó személlyel.
Nekünk Ármin, a fessen friss  Nyáry Pál  jutott, jegyzeteiből kiderül, kvantumelmélettől
a filozófiáig terjed tágspektrumú érdeklődési köre,  legalább is látszólag: mindig feltűnő-
en magánál hordja Jean Paul Sartre: Az undor című,  enyhén olvashatatlan egzisztencia-
lista alapkönyvét.
Szerelme Julcsi,  akivel éppen szakítani akar:  Boznánszky Anna, akiről még az is feltéte-
lezhető, hogy miként két foton a ködkamrában, egyszerre két alakban is létezik. A társa-
ság egyébként sem szűkölködik extrém figurákban,  Stangl Franciska  például a csakrahí-
vő, ásványokkal gyógyító népboldogítót, Borit játssza.
A sörözgető kompánia  legfőbb célja most a felvételi vizsga,  kisded vitáik közben lázas iz-
galommal várják az egyetemi SMS-eket. Ezek eredményeit a közönség alkotja meg a játék
folyamán kialakult vélemények alapján. Ki-ki megfelelő helyre kerül, Bíró Gergely rockra-
jongását hangtechnikusként élheti ki,  Árminunkat sikerül benyomnunk  a bölcsészkarra.
Farkas Attila  rendezésében a gimisek fürgén cikáznak  a kocsmaasztal és a pult között,
láthatunk képeket jövőbeli életükből,  eleven, lüktető az igen életvidám előadás.  Az úri
publikum poharazgatás közben aktív érdeklődéssel formálja a cselekményt,  jut még meg-
beszélni való az utódumcsira is.
Szepes Anna  tudatosan próbálja álmait befolyásolni,  módszerét ellestük, bevált: már az
első éjszaka róla álmodtunk...  A mókamester  Borbás Gergő  átütő orgánumával ejt ámu-
latba szuggesztív Jób-monológjában.
Csak irigyelhetjük  azon osztályokat,  akik a barátságos  Helvéciá-ban  élvezik majdand a
tanulságos és pompás produkciót!  De a nagyszerű  Mentőcsónak Alkotócsoport  iskolai
tantermekbe is szívesen ellátogat: Bizony!!!

A boldog 70-es évek...  Brook, Grotowski, Ljubimov,  - Stockhausen, Xenakis, Messiaen,
Pilinszky, Cseh Tamás, Huszárik,  - kitágul a világ:  Berlin, Párizs, London.  És egy könyv,
amelyet mindenki ismer, egy szállóige, melyet mindenki mormol: "Dömdödöm".
Balázs Júlia dramatizálásában a mindig újat hozó  Karaván Színház veselkedett neki  Tóth
Géza rendezésében. Már a nézőtéren sorra jelennek meg kedvenceink,  Ló Szerafin xilo-
fonon játszatja a gyerekeket,  Szörnyeteg Lajos, a legjobb szív behemót  Dobos Juci de-
rűs nyugalmával pásztázza a közönséget,  Sipos Eszter  egyenesen "Ingyen Ölelés!"-t kínál.
Papp Janó  csoda-dresszében, lila kalapban, türkiz harisnyában maga Vacskamati Ő, a pár-
ducmozgású, örökmosolyú négylábú tündérlény.
Nem sietős a dolog,  lassúdad bontakoznak ki  az erdei sorsközösség  apró-cseprő drámái,
elevenen élnek a Lázár Ervin-i dialógok. Színre böffen  Bruckner Szigfrid, a négyszögletű
kerek erdő fájósfogú oroszlánja, múló rettegést okoz  Kisfejű-Nagyfejű Zordonbordon fe-
nyegetése, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl szerepében a szikrázó energiájú, nagy-
szerű  Nyári Szilvia  tündököl. Színészbob:  Horváth Kristóf,  a rapkirály meglepően szűk-
szavú Dömdödöm-ként, ám árnyalt egyszavát ezerféleképpen tudja, tökéletesen értelme-
zéssel kimondani. Bravúr!
A publikum, élén az élénk gyermeksereggel egyáltalán nem bánja a vége-hossza-nincs me-
sét, boldogan tolong fel a színpadra, amikor a berezelt  Nyáry Oszkár-t, Bruckner Szigfri-
det kell  bátorítóan a fogorvoshoz kísérni.  Ki ne szeretne  akár négyszer is  fogat mosni
naponta?!?, több tucat ajánlkozó után még egy kétéves félmeztelenke is bekerül. Dr.Zirr-
Zurr alaposan vizslatja a tátott szájakat,  a mienk is tátva marad a végtelenül kedves jele-
netek során.
Fantasztikusan játszik az együttes, Dömdödöm monoton báját a jószerént az emlékezetes
Dora, avagy szüleink szexuális neurózisa óta nem látott, varázslatos  Sipos Eszter kontráz-
za,  Somogyi Zoltán  színpadán csodás figurák színes forgataga örvénylik.
A Pinceszínház-ban látható produkció egyaránt öröme kicsiknek-nagyoknak, hát még ha
utána újra elővesszük gyönyörűséges mesét.

Minden évben mámoros 7 nap a Gyermekszínházi Szemle!  Hogy egy nagy szellemet idéz-
zünk (Herczog Noémi): "...A legprogresszívebb előadásokat ma is jellemzően a megfelelési
kényszertől távol, a gyermekszínházakban találjuk".  Idén is lenyűgöző volt a felhozatal, pe-
dig a bemutatott 21 előadás mellett még 32 került ajánlásra!
Íróilag igen erős  Szabó Borbála  Nincsen apám-ja a Kolibri-től,  parádés Karinthy-Koszto-
lányi paródiával és Fábián Péter merész k2-es Hantocská-ja a celldömölki Soltis-éktől.  Pi-
cinyek tündéri csemegéje  Góbi Rita Pici bonbon-ja,  szép teljesítmény  Baksa Imre egy-
személyes Hamletman-je, kár, hogy a nézők bevonása még akadozik.
Régebbi kedvencünk a  Kerekasztal  dobszólókkal kontrasztált  Csend-je és a  Bohócok a
láthatáron -K.V. Társulat produkciója, a  Kiállok érted!.
Rövidesen  részletesen beszélünk a  RÉV Társulat Massza,  a debreceni  Jeruzsálem és a
PartVonal Műhely Bánk az esküdtszék előtt  című, kiemelkedő produkciókról. Igen nagy
lélegzetet kell vennünk,  hogy megtaláljuk a méltó szavakat  Fabók Mancsi  évi rendes va-
rázslatának ajánlásához, a friss remeklés  A háromágú tölgyfa tündére.

Már azzal elbűvöl, ahogy bejön. Dallamos léptekkel, gardonját ütögetve követi régi-új ze-
nésztársát, a tilinkóján trillázó  Keresztes Nagy Árpád-ot. Odafordul a közönség felé, de
csak a kicsik tudják,  mi a mese címe.  Jó ízes népi hangsúlyokkal megnyugtatóan vezeti
be az előadást: " Óvatos leszek, nehogymá' szétrepessze magikat a katarzis".
Ezüstálarcot kap a Királyfi, lopva közelíti  Mátravölgyi Ákos  ormótlan padból kinőtt tölgy-
fáját, amelynek ágvégein  három elvarázsolt királylány senyved.  Sok víz lefolyik a torkán,
míg végül  kiszabadítja az egyiket.  Fabók Mancsi  tündérhangja reszelőssé gonoszul, be-
surran a gonosz báb-uska, menten kútba öli a szépséget.
Locsolókannából ömlenek a könnyek, háromszor győz a boszorkány, de végül a vödörből
zuhogó könnyáradat erejével  hősünk megmenti aranyhalak, aranyalmák képében elvará-
zsolt szerelmét.
A két alkotó által népmeséből írott történet veretes magyarsággal, a vásári komédiák ele-
ven erejét idézve szólal meg. A hangzó atmoszférát fazekak, csöbrök, éneklő edények te-
remtik meg, nádsíp szól, zeng a gong, ezerféle hangon, minden rezdülésre reagál a furmá-
nyos muzsikus  Keresztes Nagy Árpád. Aztán szóban el is mondja újra az egészet, nehogy
bármit is elfelejtsünk. Az aranymaszkos tündérlányok és a királyfi  gyönyörűséges tablóba
rendeződnek, jó véget ér a mese,  de még a csúf boszorka is megússza, életben hagyják,
csak jó messzire elkergetik. Büchner mondja a Leonce és Lénában,  a Pokol csak a kont-
raszt kedvéért van, hogy értékeljük a Mennyországot.  Fabók Mancsi itt meg azt sugallja
forráscsobogású csodahangján: "A fehér liliomnak is fekete az árnyéka" - "Gyomláljuk ki a
magunkból a rossz gazt, dédelgessük a szerény jóságot".
Elképesztő színészi teljesítmény,  az alakváltoztató előadásmód káprázata, a megjelenítés
legősibb módjának revelációja. A  Vitéz László és Vas Juliská-ban  a fiús hetykeség meg
a cserfes lányhang egyaránt megütött, de a Halál vérfagyasztó akcentusára is volt regisz-
tere. A Halhatatlanság országá-ban  háromszorozódva küzdött a gonoszokkal,  de most a
Háromágú tölgyfa tündéré-ben még tovább tágította szédületes spektrumát.
Sírtunk, nevettünk és bizony kemény lelkünk kérgét szétrepesztette az édes katarzis. A
vásári komédia tantermi Nagymesterének, Fabók Mancsinak, bármelyik Gyermekszínházi
Szemlé-n előre odaadhatjuk az  Évi Rendes Nagydíjat!

A gyurmahegy a félholddal  a muszlim fennhatóság alatt álló, XIII.századi Jeruzsálemet jelké-
pezi.  Apró golyócskákat is gyúrnak belőle, ezek a támadó, ám elfogott és kivégzett keresz-
teslovagok levágott fejei.  Szaladin szultán  csak egynek kegyelmezett,  a szegény tizenhat-
éves fiú aztán váratlanul egy zsidó lányt ment ki az égő házból.
De honnan is jöttek és miért? ezek a németalföldi fiatalemberek talpig páncélban?  Láthat-
juk, hogy az egyházi, pápai propaganda szédítette meg őket, nem is dőlt be mindenki a ke-
reszténység érdekeire hivatkozó szép szavaknak.  Az iskolásnézők itt szólhatnak először be-
le a cselekménybe, három csoportban segítve  a menni, vagy a maradni akarók érveinek ki-
alakításában. vannak akik ökölharcot, vannak akik csöndes kibúvót ajánlanak.
Lessing  Bölcs Náthán -jából és a Nemzetiben is játszott  Náthán gyermekei-ből  kiindulva
Madák Zsuzsanna pompás nevelési előadást írt, mely az adekvát színházi megjelenítés mel-
lett  találékonyan vonja be játékba a közönséget.  Három színésszel oldja meg  a tucatnyi
szerepet, a bravúros átváltozásokat mesterien kidolgozott rendezés teszi lehetővé.
Mercs János  vadítva toborzó keresztes, fenséges Szultán,  gyilkosságra felbujtó pátriárka,
vagy éppen  a zsidó kereskedő Náthán,  Rózsa László  fanatikus muszlim, szerelemre gyúló
vitéz. A tüneményes  Mészáros Ibolya a békét képviseli, szelíden hálózza be a hevesen an-
tiszemita Kurt lovagot: a fiatalokat jelképező gyurmagolyócskák egymásra találnak...
Elragadó a nagyszerű színészek játéka, a töretlen tempó fokozza az izgalmakat.  Most azon
vitatkozhatnak a nézők, a szent hit nevében  meg kell-e ölnie az ifjúlovagnak a neki megke-
gyelmező szultánt. Nem kell félteni a gyerekeket,  igen aktívan szólnak bele az események
folyamatába, a jól feltett kérdések, a színészekkel való párbeszéd  magától értetődővé te-
szi a részvételt.
Mindössze egy asztal kell,  háromöklömnyi gyurma,  három kiváló színész és a darab osztály-
teremben játszható,  Gemza Melinda empatikus természetességgel vonja be játékba a kö-
zönséget. Történelem, hitvita, konfliktusok, - krízisek, háború, előítéletek: az egész Szem-
lén a  Debreceni Csokonai Színház Jeruzsálem-e,  Madák Zsuzsanna  írói-rendezői remek-
lése teremtette meg legjobban  a színházi produkció és a nevelési előadás egymást éltető
szimbiózisát.

Katona József őskövületének egyetlen élvezhető előadása Mohácsi János, akkor statiszta
csopi rendezése, Kaposvár 1981.  Tisztító viharként örvénylett  Szabó Borbála  nyomozati
jegyzőkönyve Kecskeméten gimis-közelbe hozta  az avítt nemzeti kincset.  Most tantermi
nevelési produkcióként  Telihay Péter viszi tovább az eredeti nézőpontú, kiváló darabot.
II.Endre, Quintus Konrád egyben Moderátor is, a gimnazista közönség bevonásával próbál-
ja kibogozni  a királyné-gyilkosság kusza szálait.  Gertrudis tetemét körülrajzolják a padla-
ton, visszafelé görgetjük a történéseket.
Mindenki gyanús! Petur bán, Hajnal János gyűlöli a meráni hitvest, összeesküvést szőnek
a békétlen főurak. Biberach, a lézengő ritter fondor módon intrikál,  mérget és titkokat
árul,  Bánk bizalmába is be tud férkőzni,  Jászberényi Gábor  virtuóz szuggesztivitása köz-
ponti figurává emeli az éleseszű cselszövőt. Haloványak a hölgyek,  Létay Dóra legfeljebb
dekoratív,  Cselle Gabriella  Melindájának egyetlen erénye a fekete hajzuhataggal ékes,
puhán hispán, bolyóti szépség.
Telihay Péter  kiválóan mozgatja szereplőit a szűk térben,  érzékletesen felrajzolt szituá-
ciók, eminens színészvezetés.  Juhász Katalin  jelmezeinek jellegzetes ékei a hátakon dí-
szelgő címer-ornamentikák, míg Bánkon terepszínű gerilla-öltözet feszül.  Előd Álmos  sű-
rűn népies energiával robbanásig tölti fel őserejű nagyurát,  a hitvány aranyifjú Ottó sze-
repében  Hernádi Szabolcs  formál hetyke karikatúrát.
Telivér tempóban, töretlenül fokozódik a feszültség, a kötelező iskolai színházlátogatások
galacsindobálós unalmát  már elképzelni se tudjuk,  hisz' így ez egy lenyűgöző történelmi
krimi, eleven részvételünkkel! Rádöbbenünk a dráma rémítő aktualitására, Bergendi Áron
áradó hitelességű Tiborc-monológja szó szerint illik a magyarországi jelenidő rettenetére.
A  Quintus Konrád  vezette PartVonal Műhely nagyszerű produkciója még szélesebb kör-
ben teszi ismertté  Szabó Borbála  darabját, végső fokon még Katona Józsefet is megsze-
retteti...

Az agresszió természetes dolog,  nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. Már a homoko-
zóban kezdődik,  nagyon jelen van  a kamaszkorban is.  Az erősebb vegzálja  a gyengét, a
nagyfiú jogot formál a legszebb lányra. Jó, hogy mindez általános, de hogyan kezelhetjük,
hogyan formálhatjuk alkotó energiává ezt a legyűrhetetlen késztetést?
A sziporkázó kommunikációjú  Szántó Dániel  az első percektől fogva  bevonja a közönsé-
get, a mutatós gesztusokkal pózoló szereplők karakterét kell meghatároznunk. Elegáns fö-
lénnyel áll ki  Bálint Betty,  a férfivágyak tárgya a szigorúan szemüveges, érettebbnek tű-
nő  Lakatos Dorina.
Az osztályterem urai  az izomemberek,  Nagy Zsolt Zsozsa nemcsak molesztálja a gyengéb-
beket,  de a hosszúhajú Patrick kedvesére is  fáj a foga.  Balla Richie  másodvagánya asz-
szisztál neki, a hars indulatok egyre éleződnek. Mohó érdeklődéssel figyeljük Tóth Miklós
rendezését, vehemens energiákkal játszik a nagyszerű csapat.
A tűrhetetlen alázások kirobbantják  a romantikus szelídségű  Bársonyosi Dávid  ellenállá-
sát, kés villan,  csúcspontba dermed a cselekmény:  a nézők újra vélemnényt nyilváníthat-
nak: - mit gondol, mit tesz most a zaklató és mit az ellenálló fél?
A szünet után ennek alapján folyik tovább a játék, egyre tisztábbak a viszonyok, egyre lát-
hatóbban rajzolódnak ki  a konfliktus erővonalai.  Vajon felsejlik-e a megoldás,  kezelhető,
jobb útra terelhető-e a macsós erőszak?  Minden előadáson,  a színészek instruktori rész-
vételével, maga a közönség dönt, remélhetőleg ezzel az életben is aktívabbá válik hasonló
helyzetekben.
Kalapos Éva  regényét  Romankovics Edit  avatottan dramatizálta, a RÉV Társulat a Liliom
és a felejthetetlen  Irina után a komplex színházi nevelési műfajban is kiváló produkcióval
tette le a garast.

A színpadon csak gyűrött újságpapírhalmok, - ez már a szuperszegény színház?!?  Aztán be-
toppan két tarkaruhás játszó és olyan fergeteges mókázásba kezd,  hogy gyermeki lelkünk
menten beájul.  Kukába gyűrik a rengeteg papírt, majd lassan előszedik onnan, hogy ezer-
féle módon játsszanak vele.
Egész állatsereglet elevenedik meg,  darazsak, egerek,  meg a papírsárkány!  Felgyullad az
olimpiai láng, hosszú futását ő is a kukában végzi.  A látványsportok viszont sorra megjelen-
nek: kosárlabda, gerely- és diszkosz-vetés, kézilabda, kötéltánc,  foci helyett a sikeresebb
labdagyúrás, úszás víz alatt és felett, a súlyemelést hagyományainkhoz híven ólombetűkkel
doppingolják.
A nyomtatott hátfal beszakad:  a TV-képernyőnyi sportrovatot időjárásjelentés követi. Be
is csap a villám, felfújt zacskók pukkannak mennydörögve, sűrűn hull a fecni-hó. Papírcsá-
kó, papírhajó, a végén vetélkedő: ki mit tud még a nemes alapanyagból.
Nincs cselekmény,  nincs konfliktus,  nincs időegység:  Arisztotelésznek annyi!  Tisza Bea
és Ruszina Szabolcs  veszett fantáziája, tengernyi ötlettel, egy szó nélkül, gesztussal, arc-
játékkal alkotja meg pantomimikus geg-parádéját.  Novák János  csellója inspirálja a simít-
gatós, ütögetős ritmusjátékokat, igézően teremti meg az akusztikai hátteret.
A fináléban WC-papír gurigákból virágok, hullámok alakulnak, konfetti-spirál tekereg, a kis
közönség aktívan beszáll, kinek jut eszébe még egy lehetőség. Hajtogat, gyűr és tép min-
denki, de azt is megtanulja,  hogy végül minden papírszemétnek a /szelektív!/ kukában a
helye.
Egyedülállóan eredeti produkció akár hároméves kortól, de lenyűgözően izgalmas nagyko-
rúaknak is.  Tisza Bea és Ruszina Szabolcs kreatív humorral fűszerezett  előadása valóban
ÚJság: kiemelkedő  Újdonsága az Évadnak.

A Tantermi produkciók általában színielőadással kezdődnek,  később alakulnak a közönség
bevonásával  interaktívvá.  Pap Gábor és Manyasz Erika  nagyszerű leleménye,  hogy most
már az első percekben énekelnek a zenetagozatos gimnazista nézők, őket vezényli a négy
felvételire aspiráló fiatal.
Buzási Fanni  gátlásosan görcsölő éltanuló,  Ivák Bence  nagymamai pénzzel  jól kitömött,
hetykén lezser amorózó.  Boznánszky Anna állandó késésben kapkodó, csupaszív leányzó,
Bora Levente  az örök-felvételiző,  mereven doktriner alattvaló.  Közülük csak egy juthat
be a felsőoktatásba,  Jobbágy Kata  Tanárnője rafináltan manipulálja a riválisokat,  eszkö-
zei a hízelgéstől a megalázásig terjednek.
A leendő karvezetők próbatételként dirigálják a közönség kórusát,  közben baráti- szerel-
mi szálak is szövődnek köztük.  Mindegyiküknek van problémája, az egyiknek pénze nincs,
a másiknak önbizalma,  a világfi túl könnyed, a túlkoros,  sokadszor próbálkozó nevetsége-
sen túlliheg mindent. Ellenszenvünk és szimpátiánk ide-oda csapong az egymás ellen kiját-
szott fiatalok között.
Pap Gábor  rendezése, színészvezetése méltó a pompás textushoz, pontos ritmusban egy-
re feszültebbé fokozza a játékot.  A tanári diktatúra besúgásra, hazudozásra, árulásra ösz-
tönöz, kérdés, hogy a delikvensek ellenállnak-e a kiélezett versenyhelyzetben. Mostantól
már a mi véleményünk is számít,  saját hangunkkal szavazhatunk.  A nagyszerű együttesből
is kiemelkedő  Jobbágy Kata  ugyanis a közönséget is befolyásolni akarja: csak akkor éne-
keljen, amikor az ő választottja vezényel. De a népet nem lehet elnémítani! Teli torokból
teszi le a voksát, - már ha a diáknézők a következő előadásokon is átlátnak az ármányon.
Igéző erejű produkció,  legkisebb rezdülésében is hatásos társulat,  a nevelő célzat és a
rendkívül élvezetes színjáték  magával ragadó szintézise.  A Trainingspot  Pap Gábor  ren-
dezte előadását bármelyik neves színház megirigyelhetné...

A padlaton hullámos rajzú fehér lisztszőnyeg, tapodnak, vonaglanak rajta, belegázolnak, a
végére meg lassúdad összeseprik.  Három generáció:  Nagymama, Mama és a Lány szorgos-
kodik a színen, de furmányos vetésforgóban, mindössze ketten játsszák a titkokkal terhes
családi drámát.  Feuer Yvette és Romankovics Edit  több élettörténetből  gyúrta darab-
ját,  a kitűnő dialógok és a mesteri alakváltások révén azonban  gond nélkül követhetőek
az események.
Hogyan lett kismama az Anyu? Hogyan születtem én? - vetődik fel a Lányban a kérdés, egy
váratlanul megtalált régi levél aztán  berobbantja a konfliktust. - Ki az apám? Miért titkol-
tátok előlem? Felhorgadnak az indulatok, izzó hevületű dráma szikrázik a színpadon. Kinek
van itt igaza? Lehetett volna másképp?
Ezt már a közönség próbálhatja eldönteni,  már ha egyáltalán lehetséges.  Mert jó lenne,
ha igazi apukám  híres teniszbajnok lenne,  de ha egy  szerencsétlen lúzer munkanélküli,
akkor is jobb tudni,  mint még bizonytalanabbnak lenni abban: ki is vagyok?  A kamaszkor
szélsőségeit csak fokozza, ha még ezt se tudhatjuk meg...
Gondolatébresztő, hatásos előadás, tágabb értelemben is fontos.  Mert semmilyen elfoj-
tás nem vezet jóra,  a mélyben lappangó kételyek  egyaránt mérgezik a szülőt és a gyer-
meket.  Létezik pozitív hazugság,  óvó-védő elhallgatás,  de legtöbbször egy jó kibeszélés
előbb-utóbb végleges gyógyulást hoz.
Nincs díszlet,  nincs kellék, a két ragyogó színésznő érzékletesen betölti a teret, a peda-
gógiai hatáson túl,  Feuer Yvette és Romankovics Edit sokoldalú összmunkája nagyszerű
színházi előadást hoz létre. ...És csak egy tanterem kell hozzá!

A boldog 70-es évek...  Brook, Grotowski, Ljubimov,  - Stockhausen, Xenakis, Messiaen,
Pilinszky, Cseh Tamás, Huszárik,  - kitágul a világ:  Berlin, Párizs, London.  És egy könyv,
amelyet mindenki ismer, egy szállóige, melyet mindenki mormol: "Dömdödöm".
Balázs Júlia dramatizálásában a mindig újat hozó  Karaván Színház veselkedett neki  Tóth
Géza rendezésében. Már a nézőtéren sorra jelennek meg kedvenceink,  Ló Szerafin xilo-
fonon játszatja a gyerekeket,  Szörnyeteg Lajos, a legjobb szív behemót  Dobos Juci de-
rűs nyugalmával pásztázza a közönséget,  Sipos Eszter  egyenesen "Ingyen Ölelés!"-t kínál.
Papp Janó  csoda-dresszében, lila kalapban, türkiz harisnyában maga Vacskamati Ő, a pár-
ducmozgású, örökmosolyú négylábú tündérlény.
Nem sietős a dolog,  lassúdad bontakoznak ki  az erdei sorsközösség  apró-cseprő drámái,
elevenen élnek a Lázár Ervin-i dialógok. Színre böffen  Bruckner Szigfrid, a négyszögletű
kerek erdő fájósfogú oroszlánja, múló rettegést okoz  Kisfejű-Nagyfejű Zordonbordon fe-
nyegetése, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl szerepében a szikrázó energiájú, nagy-
szerű  Nyári Szilvia  tündököl. Színészbob:  Horváth Kristóf,  a rapkirály meglepően szűk-
szavú Dömdödöm-ként, ám árnyalt egyszavát ezerféleképpen tudja, tökéletesen értelme-
zéssel kimondani. Bravúr!
A publikum, élén az élénk gyermeksereggel egyáltalán nem bánja a vége-hossza-nincs me-
sét, boldogan tolong fel a színpadra, amikor a berezelt  Nyáry Oszkár-t, Bruckner Szigfri-
det kell  bátorítóan a fogorvoshoz kísérni.  Ki ne szeretne  akár négyszer is  fogat mosni
naponta?!?, több tucat ajánlkozó után még egy kétéves félmeztelenke is bekerül. Dr.Zirr-
Zurr alaposan vizslatja a tátott szájakat,  a mienk is tátva marad a végtelenül kedves jele-
netek során.
Fantasztikusan játszik az együttes, Dömdödöm monoton báját a jószerént az emlékezetes
Dora, avagy szüleink szexuális neurózisa óta nem látott, varázslatos  Sipos Eszter kontráz-
za,  Somogyi Zoltán  színpadán csodás figurák színes forgataga örvénylik.
A Pinceszínház-ban látható produkció egyaránt öröme kicsiknek-nagyoknak, hát még ha
utána újra elővesszük gyönyörűséges mesét.

A színpadképet mobil kockák adják,  belőlük épül  Klopperék lakása,  az utca, a szomszéd
ház. A legmagasabb ponton a TerrorApa trónol, álszent módon a Biblia mögé bújva ordítja
le a családját. Thomas,  az álmodozó, élénk szellemű kisfiú,  aki a csatornában sellőket, a
szomszéd néniben boszorkányt lát és még Jézussal is elég közvetlen a kapcsolata,  naiv hi-
székenységgel tűr, pedig időnként még a keresztet formáló fakanál is előkerül,  mint bün-
tető eszköz. A kislány még hízelgéssel megússza, de Anya is megkapja a magáét.
Polgár Péter  látványvilágában a bábok mérete  a családi erőviszonyokat tükrözi.  A hatal-
mas Apa mellett  eltörpülnek a családtagok,  csak a szintén férji elnyomás alatt senyvedő,
alkoholista nagynéni és a kedves szomszéd néni méretes. Leleplező módon a gyerekek raj-
zolják meg így családjukat...
A fiú a csatornában sellők helyett egy féllábú kislánnyal találkozik,  szerelem első szóra. A
korántsem boszorkány szomszéd néni  bátorító szavai  lassan öntudatra ébresztik,  az apai
leckefüzetbe gondolatait kezdi megírni, ez lesz a Minden Dolgok Könyve.  Guus Kuijer  re-
génye, a rendező Kiss Márton adaptációjában frappáns, rövid képekben jelenik meg, nem
nélkülözi a meglepetéseket. Thomas problémája: hogyan szabaduljon meg félelmétől?  Vá-
ratlanul maga Jézus jelenik, igaz, elég földön-villamoson járó profán figuraként,  a gyengé-
den erős  Szanitter Dávid megindító alakításában. A nagyszerű színész sokarcú középpont-
ja az előadásnak, hiszen az összes nőszerepet ő játssza! A megtört Anya szinkronban társa-
log cserfes kislányával, a Nagynéni mámorosan vitatkozik a gonosz Apával, a szomszéd néni
derűsen osztja jótanácsait, a titkos szerelem tárgya, a hullámok között talált lányka ábrán-
dosan álmodozik:  Briliáns Színész Munka!!!
A Hello náci! felejthetetlen triumvirátusa végre méltó szerepekben lép újra elénk. Beton-
merev kövület  Mészáros Tamás házi zsarnoka, álszent és kegyetlen, az ő ütlegeit még kéz-
csókkal is meg kell köszönni.  Ruszina Szabolcs  igazi művészlélek,  fantáziájában él,  álmai-
ba menekül. Fokozatosan ébred öntudatra, kamasszá érik, végül ellenállni is képes,  a ked-
ves kisfiú szemünk láttára változik egy kicsit már felnőtté.
Kiss Márton  rendezése eminens tempóban, a szituációk pontos belső ritmusával vezérli a
játékot, tömör szerkezeti egység, lefegyverző hatásosság.  Nem tudjuk, a mai tizenévesek
érti-e a vallási momentumokat,  ám az erőszakról és az ellenállás szükségességéről szóló lé-
nyeg biztosan világos lesz.  Úgy érezzük,  hogy a korhatár fölfelé bármeddig kitolható... A
Kolibri-ban újra nagyon fontos előadás született, mely a kortárs színház nyelvén életbevá-
gó problémákról szól gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt.

Két hetyke fickó,  Gyöngyösi Zoltán és Dóra Béla  már az  előtérben vizslatja  a közönség-
kapcsolatokat, a nézők feje fölött palackot dobálnak, viccesek, groteszkek, akrobatikusak.
A Zarathustra fenséges fanfárjaival  bombasztikus a kezdés,  Szabó Sebestyén László, mint
virtigli debreceni dobogtatja meg a hazai szíveket.  Eredetien artikulált, nagyívű monológja
az akkori világhelyzet, az ipari forradalom és  a háborús hírek után jut el  a végig általa ját-
szott  Arany Jánosig.  Széltől is óvott gyermek, a barátok nélküli magány erősíti befelé for-
ló, sajátos gondolatvilágát, a kitörés útját a könyvek, a versek, a tanulmányok jelentik.
A kamasz Aranyt  az Ady Endre Gimnázium drámatagozatán kiválóan előképzett,  pörge kala-
pos  Juhász Kristóf   játssza,  rövidesen végre jó barátot is talál a debreceni kollégiumban,
Lantai János  /Szécsi Bence/ személyében.  Óriási rendezői érdem, hogy a diákszínjátszók
megkülönböztethetetlenül illeszkednek a felnőtt színészek együttesébe, nagyszerűen éne-
kelnek, táncolnak,  játszanak.  Kiss Diána Aida  erős színpadi jelenléttel, érett szuggeszti-
vitással képviseli a női vonalat,  Bolla Bence  még basszusgitározik is,  Mészáros Gábor zon-
gorán jeleskedik.
Vecsei Hasi Miklós  merész asszociációi, merészen csapongó képzelete váratlan irányokba
sodorja a cselekményt, rengeteg ötlet színezi képet,  ujjongóan szabad játékra adva lehe-
tőséget.  A szépen formált dialógusokat  frappáns riposztok,  csípős beszólások fűszerezik,
letaglózó a humor és a sziporkázó szellem tűzijátéka.
ifj.Vidnyánszky Attila  fékezhetetlen fantáziája hatványozza az őrült forgatagot, viharzó po-
én-áradat, virtuóz gesztusok, az abszurd komikum groteszk cunamija. Az iszonyatos tempó-
ban az együttes hajszálpontos kidolgozottsággal valósítja meg a lehetetlennek tűnő elkép-
zeléseket, izzik az egymást lendítő,  közös akarat bódult felszabadultsága. Csak kapkodjuk
a fejünket,  permanens szédületben hahotázunk,  amikor egy tehén/!!!/  jön be a színre,
a szempillánk se rezdül.
Azért az  Arany-életrajz is folytatódik,  Janka Barnabás  pohos direktora  instruálja a szép-
reményű vándorszínészt,  majd bődületes  szaracén-maszkban hozza  a frenetikus Othello-
paródiát.  Nem könnyű a költő élete,  nappal  a marhalevelek jegyzői taposómalma,  éjjel
a Toldi, Shakespeare, az ismert nagy versek és még mindig csak huszonéves!  Az anya halá-
la,  Tar Dániel  ismétlődő fájdalma: "Édesanyám!" Várakozás az elismerésre, Petőfi barátsá-
ga, amelyet a költőtárs a rosszmájú Pák kritikus, Molnár András spontán lelövésével szen-
tesít. - Jó, hogy jön a szünet,  ki kell pihenni egy kicsit  eme Tehetség Tornádó tombolá-
sát...
Íratlan szabály: lassú expozíció, nyugodt építkezés,  a nagy fokozást a végére tartogatjuk.
A garabonciás alkotópár azonban fittyet hány a dramaturgiai béklyókra, az első rész szilaj
Prestissimo hysterico-ját egy horizontális mederben hömpölygő, lassúdad Adagio-tétel kö-
veti.  Vecsei Kinga öntöttvas kályha monstruma előtt, gyönyörűséges feketében bűvöl el
a feleség  Szakács Hajnalka, a házaspár a szalontai csöndben  Petőfi Sándort  várja türel-
mesen.  Kiss Gergely Máté árnyalt alakítása a szélsőséges, zabolátlan csodagyerek jól lep-
lezett komolyabb énjét mutatja meg.  A két költőiórás szelíd érvekkel, megfontolt gondo-
latokkal indázó, komótos párbeszédben politikáról, népről, szabadságról elmélkedik, hosz
szan, megfontoltan, ráérősen. - És mégsem esik a feszültség!   Ez is hihetetlenül izgalmas,
akció helyett  a míves dikció  tartja ébren az érdeklődést,  az író és a rendező példátlan
merészsége mennyei hosszúságú meditatív ajándokot szül.-
A befejező kép, "Petőfi nincs egyedül!",  Berecz András dübögve dobbanó koreográfiájá-
val idézi vissza az első rész fergeteges viharzását,  felállva, vijjogva, tapsunk ritmusával ün-
nepeljük a hihetetlen színházi élményt.
ifj.Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós  szűk három évnek hetedik remeklését csodál-
hattuk. "A HetedikTe magad légy!"  De ők ketten az első pillanattól saját öntörvényű útju-
kat járják,  egész generációjuk nevében szólnak, kötetlenül a magukét mondják,  nekünk,
nektek, rólunk.
És áldja az ég a debreceni Csokonai Színház-at, amely a vidékiek között először ad helyet
egy olyan produkciónak,  melyet az ország összes színháza mellett az összes gimnáziumban
is el kellene játszani!

Az üres bálterembe beosonó gyerekek felnőttes komolysággal keringőznek, a Bahrami fiúk
egymásra licitálva forgatják  Takács Kitti-t. Lassan gyülekeznek a résztvevők, nyakkendőiga-
zitás, frizuraellenőrzés a tükörben, a szürke 50-es években vagyunk, jól nevelten, szolidan.
A fiúk és lányok  félénkek mustrálgatják egymást,  Juhász Tibor  pimasz fölénnyel  pörgeti
kulcscsomóját,  Szegezdi Anna  álmodozva mereng, a komor  Flór Máté féltékenyen vetél-
kedik a hölgyek bálványa  Tóth Kristóf-fal. A lassú bluesban reménykedve oldódnak a gátlá-
sok, az idilli hangulatot civil nyomozók félelmet keltő igazoltatási akciója töri meg. Egy gya-
nús alakot el is visznek,  az ijedt csöndet a veszett iramú Viaszbaba hangjai űzik el,  Sinkó
Réka  a nagyfiú   Bahrami Bencé-vel jár eszelős vitustáncot.
Rendkívül változatos cselekmény, lebilincselő koreográfia,  az összjáték kavargó lendülete
Gyöngyösi Tamás  színházi pontossággal dolgozza ki a szituációkat, a karakterek hitelesen
élnek, játékban messze felülírják a táncprodukció követelményeit.  Miniatűr drámák, villa-
násnyi ütközések, tekintetek, gesztusok sziporkázó össztüze.  A Rejtély sejtelmes dallama
csillapítja a lázas lüktetést, ám azonnal követi egy komoly kis verekedés.
Depresszív feketében,  viharvert arcú lány sehogy sem találja helyét, zavartan futkos fel s
alá,  egy váratlan pillanatban aztán  atomvillanásként robban be  a twist rángó őrületével.
Bezzegh Bettina,  aki rövidesen vörösbe vált, fergeteges forgatagba rántja az egész társa-
ságot.  Az örökké mosolygó szépfiú,  Pinke Jonatán  kincset őriz a zakója alatt:  egy igazi
Benny Goodman lemezt! A  Sing, sing  ritmusorgiájára  Sinkó Réká-val briliáns akrobatikus
bemutatót tart, forgások, pörgések, emelések mesteri szövevénye ejt ámulatba. A dobszó-
ló dübögése még a megfontolt Pincért,  Katona Zsolt-ot  is táncba hívja,  az össznépi őrü-
lete katartikus csúcsra hág.
Kifújjuk magunkat egy nyugodt lüktetésű sláger alatt, ám még egy meglepetés következik:
ábrándos hófehérben,  hullámzó mozdulatokkal lebeg be  a lányok tündéri kara.  Ultraibo-
lya fény teszi sejtelmessé a félsötétet, megjelenik  a Nő, a Vágy Titokzatos Tárgya. A lírai
szépségű, káprázatos sugárzású  Szekerka Laura finom mozgása a végsőkig fokozza a szerel-
mes révületet:  Égi Tünemény a kopár bálteremben.
Varázslatos produkció,  Gyöngyösi Tamás és a Thália Tanoda növendékeinek újabb remek-
lése.

Az iskolabusz élénk danolás közben gördül a színre,  ablakaiban Lila Mamba tekereg, csíkos
mókus illegeti magát,  nem is beszélve az elegáns nyugalmú császárpingvinről. Bizony, az ál-
latok is iskolába járnak, ahogy az osztályteremben is kilencéves nebulók koptatják a padot.
Benni,  Nizsai Dániel álmodozó új fiú, ernyedt tétovaságával nemigen vívja ki társai elisme-
rését, az intrikus természetű  Helen, Kőszegi Mária, a sportos Csoki, Krausz Gábor megve-
tően kerülgetik.  Megyes Melinda, a talpraesett tanítónéni próbál békét teremteni, egye-
lőre azonban a tornatanár-igazgató, a Kalarábé-imádó Tóth József macsós versenyelvei dia-
dalmaskodnak. Pezseg a humor, csattannak a gyilkos diák-élcek, a durcás  Alexics Rita na-
gyon szeretne barátkozni, de a félszeg Benni közeledését gőgösen utasítja el. Mindenki a
saját bajának foglya,  Gazdag László, Morrison  állatkereskedő előlegez meg  egy jóslatot:
ha mágikus állatbarátja lesz minden tanulónak, aki csak vele beszél, akit csak ő szerethet,
oldódni fognak a feszültségek.
Egyelőre csak a cserfes szarka , Pintyőke bukkan fel,  Erdei Juli elképesztő madárhangján
kárálva röpköd a térben. A szertár titkos mélyén az igazgató úr rekorder kalarábéja növek-
szik, a rosszfiú   Bárdi Gergő  ármányosan zsugorítja.  Nagyon életre kelnek  a mágikus álla-
tok, váratlan SMS-ek értesítik az állatbaráthoz jutó szerencséseket.  Novák János,  alkotó-
ereje teljében bontja ki  a mesés fordulatokat,  Orosz Klaudia  szinte életre kelő  bábjai
pillanatok alatt hódítják meg  a nézői szíveket. Rabat rókafi  Szívós Károly  megjelenítésé-
ben sugározza az önbizalmat, a legnagyobb pedagógiai sikert  Török Ági  éri el: Henrietta
teknőce  szívós edzésmunkával addig futtatja  a béna Bennit,  míg a váltóversenyen is be-
kerül a legjobbak közé.
Végig szól  Novák János  nagyszerű zenéje,  a dalok  Horváth Péter  szövegeivel lendülete-
sen szárnyalnak, külön rendezői érdem, hogy a  színház fiatal színészei,  a KIMI-Kolibri Stú-
diósok és a  Régi Nagy Gárda  jelesei teljesen egységes,  egy nyelven játszó csapattá forr-
nak össze. Az ellenállhatatlan karizmájú  Bárdi Gergő  is jó útra tér, Tóth József hobbiker-
tész igazgató pedig Johann Strauss keringőjével ünnepli sikerét: "Kalarábé!  Hahaha! Kala-
rábé! Hahaha!" Talán még a kedves  Nizsai Dániel  is elkezdhet Idával barátkozni...
A boldog ünneplés után kifelé tartó gyerekek izgatottan lesik mobiljukat, hátha éppen be-
fut a remélt üzenet: otthon egy mágikus állatka vár rád...

2 0 1 6

Bertolt Brecht  kifejezetten aktuál-propaganda darabot írt, amelyet  Nagy Márk rendező a
hitleri út stációival hoz párhuzamba. Régi újságok betűivel olvashatjuk az egy-két mondatos
híreket, soha nem volt még ennyire világos a brechti példázat történelmisége.
A két tucatnyi szerepet  mindössze hatan játsszák el,  innovatívak az alakváltások, a legkor-
szerűbb színházi felfogás érvényesül  a nemek felcserélhető egyenrangúságában.  Mészöly
Anna,  a pesti egyetem negyedévese  Dogsborough, a képviselőtestület tagja,  a kaposvári
színészosztályból  Varga Bori  a fia, - ám a következő jelenetben zökkenőmentesen cserél-
nek helyet. A két helyről jöttek óriási energiával, termékeny együttműködéssel teszik sod-
ró tempójúvá  a cselekményt,  a szobányi térben, szikár brechti stílusban  elevenedik meg
Arturo Ui életútja. Revolveres vasökle Ernesto Roma:  Martinkovics Máté  képmutató lágy-
sággal takarítja el útjából az ellenfeleket,  a porba hulló fejeket a padlóra dobott kalapok
jelzik.  Bitó János  harmonikája swinges-jazzes slágerekkel kísér, a társulat énekben is egé-
szen kiváló.
Az életveszélyes gyújtópont  Mészáros Martin, kölyök-álarca rafináltan számító, kíméletlen
üzletembert rejt, vér nem tapad a kezéhez,  igazi fegyvere a népet kábító demagógia.  Az
ifjú színész  mozgékony mimikával,  ezernyi gesztussal,  letaglózó deklamációval élteti geng-
szter-főnökét, szuggesztív egyénisége gerjeszti a hatványozott feszültséget.
Nagy Márk nemcsak a pontosan értelmezett, ragyogóan kimunkált rendezéssel tűnik ki, el
se fér a színlapon: 9, azaz kilenc kisebb-nagyobb karaktert alakít,  Kikiáltó-tól igazgatókon,
zöldségeseken át  a hófehér eleganciájú  Ignatius Dulifeet chicagoi laptulajdonosig.  (Lám,
ott még a karfiol-árusoknak is van sajtójuk...) Manekenszintű neje  Horváth Julianna,  aki
pompás gengszterfigurák, Kicsi és Dockdaisy után,  bájos alattvalóként köt szövetséget az
immár ellenállhatatlan diktátorral.
Díszlet? Jelmez?  Elég néhány zöldséges-rekesz,  trikó-váltás, kalapcsere:  na, ilyen az igazi
kortárs színház!!!  Csak annyi  tehetség, ötlet, lelkesedés kell még,  amely ebben a remek
előadásban, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedésé-ben  feltartóztathatatlan lendület-
tel tobzódik!!!

Lassúsodrású  Michael Ende  varázsmeséje, de a  Horgas Péter  díszletének kakukkos órá-
ból bőszen előugró szörnyecske bizsergető izgalmakat jelez.  Ráadásul igen fontos problé-
máról van szó:   Molnár Csaba gonosz mágusa a természetet pusztítja, erdőt irt, állatokat
gyilkol, tövestül tépi ki a legszebb fákat. Szilveszterkor teljesedne ki ördögi terve, ám sze-
rencsére két kedves állat neszeli meg a végzetes csapást: a károgó Varjú és a fondorlatos
észjárású Macska.
Felhőfi-Kiss László rendezésében vészjóslóan rajzolódik fel a két ellentábor, Dr. Lidérczy
Belzebub professzorhoz  Vám Piri pénzboszorka,  a fültépően vijjogó  Juhász Réka  csatla-
kozik, Miaurcella di Mauro macska:  Szegvári Júlia, fegyvertársa  Formán Bálint szárnylen-
gető varjúja, Krákel Karesz.
A derék pároslábúak  égi segítséget is kapnak  Szent Szilveszter  megelevenedő szobrától,
csak a bennfentesek tudják,  hogy ő végül is a jó útra tért Átkos Ákos pokoli végrehajtó,
Némedi Árpád,  aki így próbálja csökkenteni  NAV-os bűntetteinek súlyát. Sokoldalúságá-
ra jellemző, hogy a zenét is szerzett (innen-onnan), de még a prológot is elénekli.
Fortyog a varázsüst, bugyborékol a mérgező főzet,  az óramutató vészesen közelít az éjfél-
hez. Miau!!! - ficánkol a cirmosléptű  Szegvári Júlia, hiába sivít a vámpíri némber,  Juhász
Réka tébolyító torka,  hiába szórja varázsigéit az ördöngős professzor, győznek az állatok,
Formán Bálint  károgása diadalindulóvá szépül.
Sokat nevetünk, jól mulatunk,  de azt is megtanuljuk, hogy nagyon-nagyon kell óvni, véde-
ni természeti környezetünket  a harácsoló bitangok eszelős pusztításától.  Minden fát szá-
mon kell tartani,  a madarakat etetni , az úrvadászokat megvetni kell.  A Pinceszínház elő-
adása szórakoztató mulatság mellett tanulságos figyelmeztetés is.

Balázs Béla  kissé zavaros meséje  szerencsére csak kiindulási pont,  alkalmat kínál érdekes
kérdések felvetésére. Az iskolásokkal kezdődő beszélgetést a szomszédból dübögő dobolás
zavarja meg, a Fiú átjön, de még itt is tikkelősen matat dobverőivel. Ő lesz a mesebeli hős,
aki két zajongás közben rőzsét gyűjt haldokló anyjának.
Nagy ötlet,  hogy belső nyugtalanságát,  mozgáskényszerét,  feszítő dühét egy dobszerelé-
sen éli ki,  mivel zavaros kamasz-énjének kételyeit senkivel sem tudja megosztani.  Az anya
búcsúajándéka az alattomos gyűrű, ha olyannak kezére húzza, kit nem szeret igazán, az bi-
zony szörnyethal. /?!?/.  A vándorúton megismert Harmonikás, a több hangszeren is játszó
Szabó Mátyás Péter  az első áldozat, miután fülsértő dobpárbajt vív a kocsma egyik vendé-
gével,  Nyári Arnold-dal.  Ez a sors vár  a csodaszép  Pájer Alma Virág-ra is,  szerelem ide
vagy oda,  miután nem elégé szereti /?!?/,  újra teljesül az átok,  a gyilkos ékszer  folyvást
visszaugrik a Fiú ujjára. Az áldozatok a Csend vízalatti birodalmába kerülnek, tovább őrjöng
a végzetes dobszóló.
Kárpáti Pál  elementáris invencióval, a dobok, ritmusok, hangszínek tengernyi variációjával
jeleníti meg szélsőséges lelkiállapotait, aktív és attraktív alkotómunkája az előadás súlypon-
ti értéke.  Játéka is kiválóan érzékelteti  a kapcsolat-képtelenség, a kommunikációs gátlás
kataton merevségét.  Segíteni kell neki,  összeülnek a diákcsoportok és a színész-tanárok
vezetésével közösen keresik a megoldást.  Lipták Ildikó  köre szóban el javaslatát,  Hajós
Zsuzsa  csapata az írói végkifejletet tolmácsolja. Legmesszebb a  Pájer Alma Virág diákjai
jutnak, dramatizálják a Fiú alászállását a Csend tómélyi korallpalotájába,  ahonnan kiszaba-
dítják a néma halottakat, legyőzik a Csend-et, melyet éppen hogy meg kéne magukban ta-
lálni...  De végül is ez sem zavaró,  a föladat világos: ne zárkózzunk dübörgő magányunkba,
keressük egymás baráti segítségét, adjuk is,  így alakítva vészes indulatainkat  éltető ener-
giává.
És hogy kell-e a  Csend?  John Cage korszakos zeneműve,  a 4' 33""- ja óta tudjuk, hogy a
nem létezik. A külvilág, a környezet hangjai mindenhol utolérnek, még a süketszobában is
fülszaggatóan pulzál a szív, surrog a vér áramlása. - Figyelj hát: behunyt szemmel  "nézd a
a világ apró rezdüléseit/ zeng egy fél cukordarab/ cseppje hull a méznek".

Álomittasan tántorogtam ki a színházból, semmire sem emlékeztem.  Nehéz az emlékek fel-
idézése, talán most, hónapok múltán sikerül. Bezárnak egy színházat, jól, ismert hétközna-
pi eset minálunk, csakhogy  Kárpáti Péter  Ende  meséjéből kiinduló darabja a takarító né-
ni látomásaiba visszajáró színházi árnyakat teremt.  Gazsó György az Árny-monstrum, szöke-
vény árny  Dénes Viktor,  Figeczky Bence a gézengúz Kálmánka, Oféliának is van alteregó-
ja:  Sodró Eliza.
Csató Kata  átszellemült rendezésében  az árnyak időnként  élő valóságként lépnek be, az
áttetsző falak beszíneződnek,  valós képek ékelődnek  a transzcendenciába.  Jaskó Bálint
változatos maszkokban pantomimezi nagyapót, a gonosz szomszédot és a favágót.  A közép-
ontban  Martin Márta  forró kisugárzású Oféliája ül,  színház híján az árnyakból alkot pom-
pásan játszó társulatot.
A lebegő a látvány, Mátravölgyi Ákos-t, a koreográfia  Gaál Mariann-t dicséri,  az éteri at-
moszférát teremtő zene  Darvas Benedek-et. Szavak nélkül, belül muzsikál a történet, egy
nálunk ritkán látott, finomított esztétikum quintesszenciájaként.  Pulzáló testek,  surranó
léptek, titkok és sejtelmek mesevilága.  Csató Kata  színháza a negyedik dimenzión túl, tu-
datunk rejtett mélyvilágában játszódik.

Bogárhátú, boltíves pince,  utcára vágott, gótikus ablaknyílások fogadnak  a Thália Tanodá-
ban, a színésztanoncok  másfél órára sűrített  Shakespeare-t játszanak.  Egyetlen lényeges
mozzanat sem marad k, a viharzó mozgáselemekkel is fűszerezett alapdarabból.
A gyilkos király,  Katona Zsolt  és udvarának menyegzői tánca torz árnyszínházként vetül a
mennyezetre, Hamlet barátai,  Juhász Tibor és Rátkai Bálint  tudósítják a várfokon megje-
lenő atyai szellemalakról, amely  Bahrami Bence és Benjámin képében,  kétszer is túlvilági
angolsággal figyelmezteti bosszúálló kötelességére.
Gyöngyösi Tamás  értelmezi a textust, szituációkat alkot, jeleneteket von össze, a tűpon-
tos játék azonban tökéletes egységet biztosít. Meglepően jó a szövegmondás, a mozgások
pedig fokozzák a lendületes tempót.  Sinkó Réka  Ophéliája engedelmesen hallgatja Polo-
nius,  Fülöp Máté  apai dörgedelmeit,  virtuóz mozgással, erős deklamációval jeleníti meg
tragédiáját.  Az együttes példás összjátékkal teszi  feszülten izgalmassá az ismert történe-
tet, melynek gyújtópontjában  a törékeny alkatú,  ám tetteiben férfivá érő  Tóth Kristóf
áll. A Királynő,  Káler-Nagy Natália  szemére hányja bűnös ingatagságát,  Ophélia sírjánál
majdnem összecsap a gyásztól őrjöngő Laertes-sel.
A dráma csúcspontján a csalárd párbajban valóban összecsap a bolondot játszó királyfi és
a bosszút szomjazó báty.  Czibolya Zoltán izzó hevületű, robbanékony Laertese  féktelen
akrobatikával,  az asztalon vívja  halálos párbaját. A helyszín szűkössége nem szab határt a
veszett indulatoknak, katartikus magasságba röpíti a drámát.
Boldog az az ifjúság, amely így, a legkorszerűbb színházi nyelven előadva találkozik először
a nagy klasszikussal! Az ifjú csapat már vagy  hússzor is játszotta iskolákban, művházakban,
Budapesten és vidéken, biztos, hogy a nagyszerű produkció a  Tantermi Projekt fesztivál-
jára is eljut.

Jó ha 5/öt!!!/ négyzetméteres a színpad, ám  Somogyi Zoltán  szellemes díszlete,  váratla-
nul benyíló csapóajtókkal,  tromp d'oeil perspektívával  alaposan kitágítja a teret.  Néhány
szóra bekukkantanak a gimis lányt gúnyoló osztálytársak,  gyalázkodó álneves SMS-eiket ki-
vetítve olvassuk.
Pálma, a sistergően hiteles  Lovas Emília szerelmes, de az azonosíthatatlan cyber haramiák
intrikákkal, álhírekkel, folyamatos sértegetésekkel sodorják a teljes kétségbeesésbe. Apa,
Nyári Oszkár külföldről  csak Skype-on, anyja,  Nyári Szilvia  csak telefonon kommunikál,
egyetlen barátja akad, az is inkább csak sorstárs, mivel dagi homokosnak csúfolják, Pászik
Christopher nagyívű monológja után már-már az öngyilkosságba menekül.
Tóth Géza  rendezése kiválóan fogja össze a nagyrészt saját nevelésű társulatot,  a kis je-
lenetekből épülő darab végig feszült, parádés tempóban pereg.  Hozzászól az önkormány-
zat csinovnyikja,  a Pszichológusnő okoskodik,  megoldást mégis  néhány észhez tért diák
hozzáállása jelent.
Ruszó Attila, a narancshajú fiók-punk viszonozza az érdeklődést, a duci álbarátnő, a szug-
gesztív  Figeczky Vanda bűnbánóan bevallja, hogy ő volt a féltékenységtől vezérelt, galád
bajkeverő. A Sin Village felejthetetlen gellérthegyi előadásából ismert  Lovas Emília egy-
végtében a színen,  átütő erejű játékkal  árnyalja szerepét,  sokszínűen mutatva meg egy
tinilány keserveit.
Utána a diákközönség  avatott vezetéssel tárgyalja meg  az iskolai konfliktusok, az interne-
tes üldöztetés, a külalakot, származást, családi helyzetet gúnyoló sértegetések témáit.
Bizony ráférne ez a felnőttekre is!!!
A  Nyári Oszkár  vezette  Karaván Színház, az ország iskoláit járva már több tucatszor ját-
szotta az előadást, ott a helye a jövő évi Tantermi Projekt-ben, de nyilvánosan is látható
lesz a törzshelyen, a Stúdió K utáni sarokházban. (Ráday utca 34).

Kopár tájakon indul  Hedry Mária  meséje,  szennyezett vizek,  pusztuló erdők,  haldokló
természet. Lodovico varázsló, a király miniszterének ördögi gépezetei aranyat, drágakövet
vonnak ki  a tavakból, folyókból,  lehetetlenné téve  a halak életét,  a fákat meg  annyira
utálja,  hogy tűzifa hasogatásának hangja is fejgörcsöket okoz neki.  A setétlelkű intrikus,
Kálid Artúr  imponáló eleganciáját még míves bohóc-gegjei sem csökkentik.
Míra királylány  száműzetve indul  a világ megmentésére,  rég halott anyja sírját borító ró-
zsák vigasztalják,  belebotlik Jankó halászlegénybe,  Krupp Bence  színiegyetemista szemé-
lyében szilaj erejű társra talál.
Juhász Róza  rendezése takarékosan nyújtja  az expozíciót,  a történések  a szünet után
indulnak igazán be.  A gyermekek együttérző figyelemmel követik az eseményeket és ami-
kor kérik, izzó lelkesedéssel vetik bele magukat  a természetért vívott küzdelembe. Az ár-
mány az embereket sem kíméli, a kis királyfi, akit elbűvölő tehetséggel két kissrác, Mayer
Marcell és Terék Simon  játszik,  halálos betegségben szenved.  De segít a Kígyó,  a csúf
Varangyot reszelős kuruttyolással,  groteszk koreográfiával csápoló  Horvát Anna, de még
a tüzet okádó Hétfejű Sárkány-család is.
Tündér Míra és a barátja,  álruhás doktorként hatolnak be a palotába,  leleplezik a varázs-
lót,  meggyógyítják a királyi kisöcsöt , megállítják a pusztítást, megmentik az élővilágot. A
halak újra úgy lubickolnak  a tiszta hullámok között,  ahogy a kis- és nagykorú nézők a me-
se áradó vizében.  Kálid Artúr  mesteri figurája főszereplővé hatványozza a fanyűvő állam-
férfit, méltó ellenpárja  Tündér Míra  varázslatos alakjának.
Gáspár Kata ledobja pofazacskós álruháját, nagyívű színészi munkája tündöklő fényű cent-
ruma az előadásnak.  Ott áll győzhetetlen energiájú, sugárzó mosollyal,  tetőzve fantaszti-
kus elevenségű színpadi jelenlétét. Ne mondja senki, hogy ez gyerek-darab, ez "csak" egy
mesehős, számunkra ugyanolyan értékű, kimagasló alakítás, mint anno Mohácsi  Velencei
kalmár-jának  vörösruhás leánykérő hercege! Az ifjú színésznő, végre, elismerő közegben
bizonyíthatja elementáris tehetségét.
Nagy szükségünk van az ökomesére: nemcsak a legkisebbeket is rá kell rávezetni a termé-
szet életadó kincseinek megőrzésére. A  Magyar Színház együttese, Juhász Róza  rende-
zésében a természetbarát nevelés dicséretes, élményszerű példáját adja.

Michac Gábor mesésen vadított jelmezeiben három csodalény robban be a színre, harsány
énekszóval húzzák be a Gördülő Nagymosodát, amelynek Pucerátor 2000 márkajelű gépeze-
te hófehérre mossa a szennyest, de akár a testet-lelket is.
A puceráj Főnöknője,  Feuer Yvette  hatásosan ismerteti  a masina utolérhetetlen szolgál-
tatásait, termékbemutatója végén potom 69 millióért eladásra is kínálja.  Amíg a vevők hite-
lért rohangálnak,  gonosz boszorka próbálja fekete lelkét kipucoválni.  Egy Királylányt tart
fogságban, szerencsére a szerényebb öltözetű Királyfi is a közelben van.
Félhet a gyermeksereg:  a krinolinabroncsok börtönrácsként zárhatják be őket,  még a hu-
zagolt kürtőkalap is könnyen foglyul ejtheti a figyelő fejeket.
Markó Róbert  pompás szövegét, a nézők beszólásaira reagálva,  szellemes riposztokkal gaz-
dagítják, az egyre aktívabb kisközönség már a szabadítási akcióra készül. Az üldözött szerel-
mespár,  Manyasz Erika és Ivák Bence  kifundálja a tervet:  a mindenki zsebében korlátlan
mennyiségben található varázsport fogják, "Egy, Kettő, Három"-ra  az alvó szipirtyóra fújni.
Horváth Márk  guruló masinériája jól bejátszható díszlet,  csövein dobolni, likacsain dudál-
ni lehet. A szereplők heves lendülettel győzködik a segítőkész nézőket,  szüntelen mozgás-
ban, fokozódó feszültségben tartják a játékot, de még énekelnek is, ha kell.
A lelkesítő,  színes forgatag csúcspontján,  tüdőnk gigászi cunamijával,  mindannyian részt
veszünk a szerelmesek kiszabadításában, a csúnya banya szétmosódik a pucerátor forgó la-
pát-örvényeiben.
Markó Róbert  rendezése újabb sikerhez segíti a  Bohócok a láthatáron  ütős csapatát, a
puccos Mosodásné és a setét Boszorka  kettős szerepében  Feuer Yvette,  jutalomjáték-
nak is beillő,  nagyszerű alakítás-párral  örvendeztet meg.  A végén,  Pucerátrissz Déryné-
ként ekhós mosószekerén indul országjáró körútra, hogy a legtávolibb zugba is eljusson a
gyermekekhez.

A Dzsungel könyvén kívül is van  állati élet!  Kipling  kenguru-meséjét  Németh Ilona  vará-
zsolja bábszínpadra, Gál Flóra csattanósan szellemes versezeteivel. A tépett színpamacsok-
kal ékes paravánokon izgő-mozgó állatkák forognak, fantasztikusan egyénített hangjukat az
elbűvölő színjátszó-páros,  Homonnai Katalin és Spilák Lajos  szólaltatja meg.
A kengurukölyöknek alig van lába,  így hát inkább hengerbucskázik,  magyarán ide-oda buk-
fencezik,  gyöngypikkelyes szalamandra,  méla leguán és rezignált kék iguana kíváncsiskodó
társaságában.  Ott kárál a divatszínekben  pompázó papagáj,  setét barlangja mélyén fehér
róka szomorkodik kókadt füleit lengetve.
Pajkos állatkánk fölfedezi  a mélybe nyíló lukat, fordul a paraván és máris a pattogó ritmus-
ra vibrálva táncoló  cickányok nevettetnek meg.  Spilák Lajos,  Hétkarú Sivaként,  egyszer-
re több hangszeren játszik, pönget, dobol, reszel és rittyent,  miközben az állathangok tu-
catnyi regiszterén dünnyög, sípol, bömböl és károg. Ausztráliába érve zsinóros morgattyún
idéz koala-sóhajokat, didzseriduja (hogy is kell ezt írni?) pedig a lábait áztatva Archimédesz
tételén filózó Varázsló feltesti hangjait fújja.
A dingókutya elől menekülő kengurukölyök  Homonnai Kata  tündérkezében egyre nagyob-
bakat ugrik,  árkon-folyón, bokron-tengeren át szökell  gyorsan növő hátsó lábain. Távolke-
leti útjának állomásait  kerek ernyő peremén követjük,  majd cikkcakkos zöld parapléra ve-
títve ismerkedünk  a dzsungel lakóival.  Megelevenedik  a kiselefánt  ormányos krokodil-ka-
landja, végre megtudjuk, miért is van púpja a "Puk!"-os tevének.
Németh Ilona   bűbájos fantáziával teremti meg állatseregletét, míg mozgékony rendezése
virgonc életre kelti őket.  Mosolyogva feledkezünk bele a mesevilág nyüzsgésébe, a gyere-
kek még jobban járnak,  a végén még ki is próbálhatják kedvenceink mozgatását.  Szellemi
kaland, humor, játékos tobzódás a képzeletbeli tájakon: a  Stúdió K legújabb produkciója
kicsiknek-nagyoknak egyaránt tömény gyönyör!

Az  Anyám tyúkja  óta tudjuk, mennyi titkos szeretnivaló van a kötelező iskolai versekben.
De nem minden diák jut el az  Örkény István Színházba, viszont  Kolozsi Angéla  remek pro-
dukciója tantermi előadásban valósít meg hasonló célokat. Eminens válogatása József Attila,
Petőfi, Babits és Kosztolányi mellett a legnagyobb figyelmet a kortárs költőink felé fordítja.
Közkedvelt a Túl a Maszat hegyen Varró Dániel-től, vaskos meglepetés Takács Zsuzsa Rejt-
jeles tábori lapok sorozata, vagy  Kiss Ottó: A megénekelt virág-ja.
A színpadon a gurulós iskolai asztalkák mögött  egy tanulónak minősített színész, illetve két
színinövendék kucorog,  szorgosan jelentkeznek, puskáikat gyűrögetve skandálják a kötele-
zőt, parázs humorral fűszerezve pompás dikciójukat.  Csadi Zoltán  a vehemens osztályelső,
szavaiban dübörögnek  Petőfi fújó paripái, enyhülést jelent Lázár Ervin Négyszögletű Kerek
Erdő-jének Dömdödöm dünnyögése.  Pájer Alma igéző bakfis, bűbájt sugallva szaval/l/, dur-
cás grimaszokkal hajigálja papírgombócait, poézist csempész a pajkos sorokba is. Gézengúz
rosszcsont  Kovács Domokos,  a Lecsöppenő Kecsöp Benő idézése közben  parizeres zsem-
léjét a földről eszegeti, de álmodozni is tud ama Színes tintákról.
A három kófic folyamatos mozgásban vibrál,  vadul köröz az iskolapadokkal,  harcosan akció-
zik, percenként változtatja alakzatait,  fürgén realizálva  Kolozsi Angéla  virulens koreográ-
fiáját. Bődületes a tempó, a válogatás bírja fantáziával, ők meg kifogyhatatlan szusszal. Ber-
zsián költő köszönti bábként animált mesterét , a Náthás Angol Költő bedugult orral dekla-
mál  Varró Dániel: Bádatos Dapok című versében.  Janikovszky Éva  mondataival könnyen
megfogható a facebook-on szocializálódott fiatalság is,  Takács Zsuzsa tábori élménybeszá-
molói, a Berzsián és Dideki epizódok telitalálatok.
Egy iskolai óra,  évekre szóló tanulságokkal.  A lehengerlő lendületű ifjú trió és a rendező
Kolozsi Angéla  előadása remélhetőleg eljut az évi rendes Tantermi Projekt-be és azután
minél több iskolába!

Megtalálta, elolvasta, adaptálta, - megrendezte és eljátssza:  Sherman Alexie:  Egy indián
naplójá-ból  Csiby Gergely  alkotott monodrámát.  Kartondobozokból indián motívumokkal
éles tornyot épít, fürge lendülettel meséli  a rezervátumban született fiú történetét. Apa,
anya,  a bölcs nagymama és a jóbarát nagyfiú  Oláh Richárd  tömbös,  totemmotívumokból
teremtett szoborfejeivel, a színész bravúrosan egyénített hangváltásaival elevenedik meg.
A jófejű gyerek a fehérek iskolájába kerül,  osztálytársait rajzok,  tanárait kézre erősített,
bólogatósan animált karikatúraszerű ábrázolatokból ismerjük meg.  A dobozokból állandóan
újabb tárgyak,  eszközök kerülnek elő,  a színpadot az egyetlen szereplő artisztikus vitalitá-
sa teszi mozgalmassá. Zenét is idéz, szól a sámánének, a mulatozók vagy a gyászolók hangja.
Nehéz a beilleszkedés,  ám a diákok lassan befogadják.  Az otthontalanságot fokozzák a sza-
porodó halálesetek. Először a nagybátyja hal meg az indián kamasznak,  majd kedves kutyá-
ja,  végül jóbarátját is elveszti.  Meghal a nagymama és mire végképp eltávolodik szülőföld-
jétől, apját, anyját is gyászolhatja.  A fantasztikusan formált színes koponyák, megfordítva,
misztikus indián-maszkokká válnak,  egymásra tornyozva,  fokról fokra építik fel a mementó-
ként magasodó totem-oszlopot.
"Már nem ott élek": ez a döbbenetes színpadi jel az egyetlen kapcsolat a családdal, a múlt-
tal, az elhagyott közösséggel.  Az előadás utáni drámapedagógiai foglalkozáson a diákközön-
ség nézhet szembe a kirekesztettség, az asszimiláció, a fölfelé törekvés kérdéseivel.  Van-e
más út  az elnyomott kisebbségek számára,  mint a társadalmi beilleszkedés ígéretesebb út-
ját kijelölő tanulás?  Törést jelent ugyan  az egyén életében,  de a közösség számára ez az
egyetlen lehetőség. Nálunk is ezt kellene minden erővel támogatni...
Csiby Gergely  nagyszerű játéka,  Oláh Richárd  grafikáival, bábfejeivel érzékletes színpadi
élménnyé tette  egy amerikai indián fiú történetét. Minden iskolában,  minden osztályban
el kellene játszani!

Nem volt rossz az előzmény  a Tháliában,  de itt,  a kisebb térbe koncentrált folytatás sok-
kal erősebb.  Átkötő fémes szerelvényként  Mohai Tamás  virulens játékkal biztosítja a jog-
folytonosságot,  biztató a zene, frappáns az expozíció.  A pompásan komédiázó, szőkén go-
nosz  Balázs Andrea  Fránya Frida-ként  tüstént békává varázsolja, így a továbbiakban csak
atonális brekegő-áriákban élvezhetjük vérpezsdítő éneklését.
Ingerlő vörösben   Andrádi Zsanett Szélvész Várkisasszonya is kitesz magáért, könnyű neki,
hiszen még a süvege is beszél  Vislóczky Szabolcs magyar hangján.  Bozsik Yvette  elegán-
san vezényli társulatát, az egyre színpadképesebb alapemberek mellett a bővítmények is ki-
válóak. A hajózó legénységet  Tölgyesi Zoltán  dirigálja, az Első Matróz  Elek Ányos, kette-
jükből kitelik egy fél rablóbanda.  Kiegészítő sport gyanánt Cápaként is remekül buknak fel
s alá, fölényesen igazolva vizijártasságukat.
A komikumra kényes kis közönség  harsányan hahotázik,  az izgi nyomozásban is  kellően in-
teraktív.  Vati Tamás , mint Boszi-lakáj, s mint Zenélő Óra egyaránt virtuóz,  Koksz,  a zöld
Sárkány  Gombai Szabolcs  által elsődleges humorforrás.  Vislóczky Szabolcs repertoárját
ütősen megformált Rabló-, Matróz- és természetesen mélytengeri Cápa-figurákkal bővíti.
Nem kell messzire menni, a Karinthy Színház-ban  Buda is megkapta a maga igen élvezetes
gyermekelőadását.

Fabók Mancsitól ismerjük a Halhatatlanság országa meséjét, melyet most  Feuer Yvette, az
Anya mesél kislányának. Osztálynyi kisdiákkal hallgatjuk, figyelve  a darabbeli Bibi dacos rea-
gálásait.  Apa nélkül nagyon szegények ők,  de a mama mindent elkövet,  hogy gyermeke ta-
nulás által feljebb jusson.  Áldozatos erőfeszítések árán ez sikerül is,  városi kollégiumba ke-
rül. Ambiciózus természete is kiderül: ösztöndíját technikum helyett, a legerősebb gimnázi-
umba való jelentkezésre hasznosítja.
Sokba van a vasúti jegy, ritkán jár haza.  Egyetemen folytatja,  még dolgozik is,  aztán jön a
szerelem, egyre távolabbi a szülőföld. Persze, jó régen játszódik a történet: az anyuka írás-
tudatlan, nem olvassa el levelét,  telefon nincs,  a posta késik.  Ma, az internet és a Skype
korában elképzelhetetlen egy ilyen elszakadás, még ha a felek akarnák is, akkor se lehetne
ennyire eltávolodni!  Ám manapság az asszony,  gyár híján,  munkanélküli közmunkás lenne,
a kis cigánygyerek aligha jutna el a középiskolába...
Manyasz Erika férjet talál, gyermeke születik, szép kertes házban lakik. Nyolc év/!!!/ után
akkor kap észbe, amikor 5 éves kislánya megkérdezi, hogy miért nincs nagymamája... Kicsit
groteszk, kicsit abszurd, de nagyon alkalmas a közönség bevonására: mi legyen?  Írjon haza,
hogy látogatóba jön? De hát el fogja-e olvasni valaki?  Csak úgy beállítson?  A nézők minden
eshetőséget végiggondolnak, megtárgyalnak, végül ők játsszák el,  hogyan is fog történni a
váratlan látogatás.
A két nagyszerű színésznő hatásosan aktivizálja az iskolásokat, jobbnál jobb ötletek röpköd-
nek a levegőben, a nézőkből percek véleményüket  személyiségük teljes bedobásával kifej-
tő játszó személyek lesznek.  Hajós Zsuzsa   Holdosi József: Cigánymózes című kisregényé-
ből kiindulva alkotta meg darabját,  rendezése, koncepciója a nevelési színház tantermi re-
pertoárját újabb kitűnő előadással gyarapítja.

Akkoriban még nagyon szabálytisztelő jó tanuló valék,  minden kötelezőt elolvastam, de az
édesbús Légy jó unalmával nem tudtam megbirkózni,  hiszen Ben Traven,  Jack London és
Dosztojevszkij kötött le. Több poros színházi borzalmat is átéltem azóta,  Lőkös Ildikó dra-
matizálásában  Máté Gábor  rendezése, most végre a XXI. száza színházi nyelvén átütő erő-
vel újraalkotta Móricz Zsigmondot.
Diákkorában jelenik meg a nagy író, félénken álldigálva  a brutális vehemenciájú osztályter-
mi forgatagban. Ez kell nekünk és ez kell a ma éppen olyan izgága diákságnak!  A színiegye-
temisták, csupán néhány évre a kisiskolás őrülettől, káprázatos energiával tombolnak.  Csi-
csó, Georgita Máté Dezső  permanens kárvallottja a rosszfiú   Gyöngyösi Zoltán  és a töb-
biek gonosz vicceinek,  Blahó Gergely  némán tűr, Tannenbaum,  Ember Márk legalább a
szombati hétvégeken mentesül.
Nyilas Misi: a fantasztikus  Figeczky Bence, abban a szűkre gombolt zakócskában különórá-
kat ad Doroghyék reménytelen csemetéjének, felolvasóként pedig  Baki Dániel,  imponáló
színpadi jelenléttel formált Pósalaky bácsijához kerül. A jeleneteket húsz évvel későbbi vi-
deók tagolják. A középkorúvá silányult diákok visszamenőleg értelmezik a történteket, egy-
től egyig ütős premier plánokban emlékezve vissza.  A Doroghy család Nagynénije,  Osváth
Judit, -  az Anya, a végre alkatához illő karakterekben remeklő Kiss Andrea érzékletes mo-
lógban idézi a múltat. Utóbbi, bajszos kivitelben, Török néniként még rá is tesz  egy szívla-
páttal!
A botrány hullámai fenyegetően tornyosulnak a nagyhírű oskola fölött,  Dér Zsolt Igazgató
manipulatív fejszecsapásokkal próbál rendet tenni. A tanári karban  Bodoky Márk a porosz
fegyelmezést, a művészlélek Papp Endre a humánumot képviseli, Medveczky Balázs az osz-
tályfőnöki józan középút. Hogyan lesz az osztály bohócából pattogó agresszivitású tornata-
nár:  a szédületes humorú,  Olasz Renátó  szikrázóan vehemenciával mutatja meg. - Japán
kimonóban, elitdámaként negédeskedik,  mint kispolgári nyomorból kitörni vágyó Bella kis-
asszony tétován bájos,  Misi Mamájaként  a mély emberség szól belőle,  percnyi villanásai-
ban megrendítő:  Rujder Vivien  szuggesztivitása most is lenyűgöző.
Fordulatos színpadi játék pezsgő komikummal, igazságtevő végkifejlettel,  a mindvégig a kö-
zéppontban, magányosan árválkodó  Figeczky Bence nagyszerű alakításával.  Na így tudná
Máté Gábor  a Katonába becsábítani az ifjúságot!  

Mindannyian ismerjük,  de színházban csak rettenetes adaptációkat láttunk.  Litvai Nelli
dramatizálása  célratörő józanságával,  köznapi nyelvezetével üdítő kivétel,  Lukáts Andor
rendezése hivalkodástól mentes, mértéktartóan okos,  közvetlenségével a mese valóságba
ágyazottságát emeli ki. Nincs itt szükség erőltetett abszurditásra, hát nem elég, hogy egy
pálcaorrú fabáb megelevenedik?!?
Antonio,  Bregyán Péter  egy méretes fatörzset hoz  Gepetto mesternek, némi pajzán ve-
rekedés-imitáció után  Ilyés Róbert  szakavatottan  faragja ki  a Pinokkió-nak  elnevezett
furcsa lényt.  Prohászka Fanni  különösebb akrobatikai túlzások mellőzésével,  igazi értet-
len kisgyerekként,  pompás belső átlényegüléssel állítja elénk figuráját.  Kíváncsi,  merész
és gyors elhatározásra képes, hebrencs jókedvvel járja veszélyes útját.
A díszlet csupán jelzett léc-ácsolatokból áll, fürge váltásokkal jelzi a stációkat, műhely, er-
dő, cirkusz, de még a hatalmas bálnabendő is érzékletesen felrajzolódik. Kicsit erőltetett
a zene, ám a kedves kis Pinokkió dalai  így is hatásosak.  Nem sietünk,  minden jelenetnek
el van játszva sava-borsa, átéljük a veszélyeket, de a humor mindent felold.
A népes állatseregletben  Böröndi Bence és Chován Gábor  nyúlként, nyestként tobzódik,
kitelik tőlük még egy Hajóskapitány, sőt egy méla Tonhal is.  Gyöngyösi Zoltán  az antihu-
mán relációt Csendőrként képviseli, ellenpontja a mesés szférából érkező, sugárzó jóságú
Tündér: Szoták Andrea.
Sokorai Attila díszlettervező jóvoltából  Figeczky Bence Pillangója a fejünk fölött röpköd,
szárnyalva beszél a magasból, majd könnyedén alakul át  földön járó formátummá.  A rovar-
világ tanultabb képviselője, a Táltos Tücsök  Bohóczky Sára pedáns jótanácsaival leiskoláz-
za a tanulást  polgári engedetlenséggel kerülő,  fából faragott hősünket. A lassú észjárású
Macska,  Páder Petra  társaságában ravaszkodik a  Róka:  Ódor Kristóf  ütősen intonált or-
gánummal,  kiserdei csúcsragadozóhoz illő  csúcsformában jeleníti meg a kisállatok kiskirá-
lyát.
Szegény Gepetto, a nagyszerű  Ilyés Róbert  a Bálna gyomrában, gyertyafényben üldögél-
ve várja a szomorú véget,  persze hogy odakerül  a cirkuszi szamárlétből éppen csak hogy
megmenekült Pinokkió. Az imádnivaló  Prohászka Fanni a tengervíz-kúrától bájos gyermek-
ké változik,  de tüneményes kislány-volta sem feledteti  fabábjának finoman árnyalt,  szug-
gesztív megformálását.
Lukáts Andor  rendezésével a  Budaörsi Latinovits Színház, íme a legifjabb korosztálynak
is megadta a magáét, bár bevalljuk, mi, kicsit korosabbak is remekül mulattunk...

Megszólítja a nézőket, néhány gyerek nevét is megkérdezi,  azok a felnőttek, akik egyedül
jöttek, kísérőt kapnak. Mert ezt az előadást "14 év felettiek csak kiskorú társaságában néz-
hetik"/!!!/
A nagy kör a lépegetőlábakkal forogni kezd,  a Királyfi elindul megkeresni a  Halhatatlanság
Országát.  Keresztes Nagy Árpád  furulyaszóval kíséri,  vándorútján csodalények segítik az
akadályok legyőzésében. A bábokat most is  Opra Szabó Zsófia  munkái, fából faragott figu-
ráikat  Fabók Mancsi  kelti életre.  Mindegyiknek más a hangja,  gesztusaik fantasztikusak,
még vöröspecsenyét is képesek egymással játszani. Az elbeszélő szemvillanás alatt alakul át
vajákos öreganyóvá, csak egy fejkendő és a varázslatos mimika kell hozzá,  egyből öregedik
ötven évet.  Mátravölgyi Ákos  forgó díszlete alatt csapóajtó is nyílik, az egyszemélyes ze-
nekar síppal-dobbal is támogatja világjárást.
A végkifejletben a Halállal kell megküzdeni,  Fabók Mancsi most már megháromszorozza ma-
gát, gyilkos harcban  győzelemre segíti  kedves hősünket.  Elképesztő színészi teljesítmény,
az alakváltoztató előadásmód káprázata, a megjelenítés legősibb módjának revelációja. Föl-
nőtt és gyerek egyaránt lenyűgözve figyeli a megelevenedő mesét,  ha kell, egy jót énekel
is együtt a tüneményes alkotóval.
Ezt a produkciót  bárhol el lehet (és kell!) játszani,  mobil a díszlet, semmire sincs szükség,
elég egy üres terem félszáz nézővel és adva van a legnagyobb színházi élmény!

Költőink a legsötétebb időkben menekültek  a gyermekversekbe,  ám most, a sötétedő vilá-
gosság idején önindításból művelik ezt a szívünknek kedves területet.  Gimesi Dóra  mackó-
életbe transzformálja vagy húsz poéta verseit, Erdős Virág-tól  Kiss Judit Ágnes-en át Tóth
Krisztiná-ig, de hogy a férfiak hiúsága se szenvedjenek csorbát:  Kukorelly, Lackfi, KAF és
Varró Dániel , sőt, még drága  Ranschburg Jenő  költeményeit is.
Tengely Gábor  rendezése már az előtérben csatát nyer:  Kovács Domokos és a bakfis-tün-
dér  Főglein Fruzsina  percek alatt tanít be  egy dalocskát  a nagycsoportos közönségnek,
Fejes Kitty  pompás gesztuskombinációival fűszerezve! Énekelve vonulunk a  Padlás-ra, ahol
szigorúan mezítláb kucorodunk a terem műfüves közepére.  A köröttünk zajló játékot szün-
telen fej- és ülep-forgatással követjük,  a maximális erőbedobással játszó csapat elképesztő
iramban ontja a rigmusokat. A Mackók élete pontosan olyan, mint a miénk, a reggeli fogmo-
sástól Pöhhh!/ az esti meséig.  Körbe-körbe haladt a színtér,  a díszletet a szereplők testtá-
jai adják, bútorok, hegyek, lépcsők és utak, de még a villamos, a busz és a troli is fantaszti-
kus koreográfiával testesül meg általuk.
Horváth Alexandra mackója csalódottan  hintázik, Horváth Márk sepregetője elégedetten
lapátol,  Nagy Petra a legjobb nagymama,  Tóth Mátyás  szikrázó áramszedő. A nyári munka-
bemutatón megismert Pájer Alma Virág-ot Spiegl Anna helyettesíti, az élen  Csiby Gergely
nyomul,  Valentyik Anna  elbűvölő sírás-bemutatót tart.
Hihetetlen temperamentum, lenyűgöző iram,  a csodás rigmusok  szellemes humorát a III-os
bábszínész osztály energikus összjátéka hatványozza.

Negyvennégy mondókát színpadra alkalmazni nem könnyű föladat,  Szívós Károly  találéko-
nyan sűríti egybe  a kedves ritmusokat,  Török Ágnes  bábjai négy színész kezében kelnek
életre. Egyvégtében szól az ének,  kicsit sok is, nem ártott volna néha prózában skandálni,
egy kis pihentető levegővételt nyújtva a szereplőknek és a közönségnek.
"Dib-dáb daruláb/Tarka désznó mezítláb"  robban be  Fehér Dávid  két függönyszár között,
aztán  Alexics Ritá-val "sétálunk, sétálunk/egy kis dombra lecsücsülünk! Csüccs!", míg a bá-
bocskák sután maséroznak: "Hej laboda, laboda/lábad ide, amoda".
A kicsik egyre közelebb merészkednek a színpadhoz,  nevetgélve követik a versikét: "Ugrál-
junk, mint a verebek, rajta gyerekek!".  Molnár Zsófia Boróka  hangköltészeti gyöngyszem-
mel lep meg:  "Etyem, petyem , szetyko, tetyem,  /mán tutyi, Béka tutyi,/ etyem, petyem,
szotty!/". Kezdünk kifáradni, szerencsére jönnek az altatók: "Tente baba, tente, /a szeme-
det húnyd le/.  Nizsai Dániel  izmos karjaiban ringat: "Alszik az ibolya/csicsija, babája/.
Ám elpilledés helyett fantasztikus finálé következik. A gyerkőcök betódulnak a színre, foly-
tatják a játékot , kézbe veszik a bábukat, dünnyögik a mondókát,  minél többet próbálnak
eltanulni a nagyszerű színészektől.
Apróságok, figyelem! Újabb csemege 3-tól fölfelé a Kolibri Fészek meghitt zugolyában!

2 0 1 5

Nem szeretjük a papokat, apácákat, vallásokat.  Nagyon nem.  Jobban örültünk volna, ha a
szépséges legenda  népmesei köntösben jelenik meg. Ám a megvalósítás szelleme, korszerű-
sége felülírja ellenérzéseinket. A kis színháztér megyényire tágul, kreatív szcenikával egész
kis világ fér el benne, klastromtól, vad tájon át a magashegyi barlangvidékig.
Az előtérben kucorgó gyermekhadaknak  Farkas Éva  kezdi a mesét, a komisz kölyök  Bárdi
Gergő  gólyalábakon ágál,  Meixler Ildikó és Sallai Virág  apáca néniként zsolozsmázik. Ké-
zen járva lépcsőzik,  francia gladiátorként teperi le az angolt  egy-egy fura báb.  A Kertész
Barát,  Mészáros Tamás  elkergeti a három gyermekével kéregető szegény anyát, aki a jósá-
gos Apát úrnak mesél a télen virágzó hegyi rózsáról.
És mi mindannyian elindulunk megkeresni a legendás virágot, hegyen-völgyön át zegzugos la-
birintus vezet a Rabló barlangjához. Toporogva haladunk a hosszú úton, óvatosan lépdelünk
a csúszós hídfeljárón,  imbolyogva egyensúlyozunk  a cuppogó mocsáron át. Szerencsénkre
vannak vezetőink, színes köteleikbe kapaszkodunk, (mi a barátságtalan zöldről váltottunk se-
besen   Kőszegi Mária  Rabló lány otthonosabb sárgájára).  Néha gyertyafényben hunyorgó
házikókat látunk, a szintén Rabló ivadék  Krausz Gábor gitáron,  Kecskeméti Gábor furulyán
kíséri lépteinket.
A fennsíkra érve, fáradt tagjainkat kényeztető nyugágyak várják, elpilledve figyeljük a Rabló
Mult István és a jóban feltétlenül hívő Apát,  Németh Tibor  drámai találkozását. Tisza Bea,
a Rabló Család matriarchája hozza a fehér virágot, melynek csodás világa a fejünk fölött ele-
venedik meg örvénylő képekben. Az apácák és a Bodnár Zoltán - Gazdag László  freskóvetí-
tő duó, rajzokból, pacákból, festékcseppekből alkot  tüneményes mozgóképeket,  a termé-
szet örök megújulását varázsolva színházi univerzumunk mennyboltjára. Még a híres hajzatát
püspöki föveg alá rejtő Absolon érsek,  Kormos Gyula  zord hangja is megenyhül  a fényt vi-
rágzó gyönyörűséges rózsa láttán.
Kételyeink elpárolognak, átadjuk magunkat  a legenda bűvöletének,  Novák János  rendezé-
se,  Orosz Klaudia  és az egész társulat közös alkotása igazi Karácsonyi Ajándok:  csillagszép
legenda a kortárs színház nyelvén!

Ijesztő képet rajzol   Romankovics Eda  munkája: hogyan csábulnak emberkereskedő futta-
tók karmaiba az állami gondozott lányok,  a beígért pincérnői, pultosi munka helyett prosti-
túció vár rájuk. A feldolgozó beszélgetéssel kiegészített előadást nevelőintézetekben játsz-
szák, ám alig hihető, hogy bárkit is meggyőzhet  a leselkedő veszélyektől.  Néhány százezer
forinttal a szebben,  hova mehet  egy tizennyolc éves állami gondozott lány,  hacsak nincs
véletlenül egy hasonló sorsú fiúja,  akivel együtt talán sikerül a felszínen maradni.  A darab
bemutatja az odavezető utat, de a tragikus következményekről csak beszél. (Talán le lehet-
ne vetíteni a  Viktória  c. filmet).
Sunny, Kőszegi Judit szökésben van, az Intercityn találkozik barátnőjével, aki pompás cuc-
caiban feszítve mesél vőlegényéről:  munkát ígér neki külföldön, addig is pénzeli, öltözteti.
"Jöhetsz Te is, a pályaudvaron vár".  A szigorú kalauz,  Varjú Nándor  fegyelmez és büntet,
Száger Zsuzsanna  asszonysága háborog a hangoskodás miatt,  de egy másik gyanakodva fel-
figyel, megpróbál közbelépni,  sejtve, hogy mi is valóban  az a külhoni munka. A strici azon-
ba könnyedén elhessegeti, a gondozói munkáját kiábrándultan elhagyó  Feuer Yvette  sza-
vaiból pedig kiderül, ez ellen semmit sem lehet tenni, a rendőrség tétlen, a társadalom te-
hetetlen.
Igen!  Ezt az előadást nekünk, mindannyiunknak kell látni,  meg a döntéshozóknak, akik mé-
giscsak tehetnének valamit!  A hangosítófülke rejtekéből belehallhattunk  a nevelőintézeti
közönséggel folytatott beszélgetésbe,  hát nem nagyon értették, ebben az egészben mi is
a rossz.  Romankovics Eda  jelenetezése, invenciózus rendezése  metszően erős produkci-
ót hoz létre, a  Bohócok a láthatáron és a K.V. Társulat tagjai példás összmunkával valósít-
ják meg  a telitalálat koncepciót.  Két alakítás emelkedik ki:  Jaskó Bálint  arcátlan lezser-
séggel hozza a vonzó csábítót,  ki tudna neki ellenállni?!?, - Háda Fruzsina   katartikus szug-
gesztióval játssza Kitty ellenállhatatlan figuráját. Ki áll ki érte, ki áll ki értük?

Ideiglenesen csonka család, apa külhonban dolgozik. Lipták Ildikó, az áltoleránsan irányító
anya diktál,  a felnőtt fiú, a nagylány  Jobbágy Kata és a későn jött kisebbik,  meg a kültag-
nak számító  Sára Eszter, a fiú szerelme él együtt.  Hajós Zsuzsa játssza a némaságba zárkó-
zó kislányt, aki rajzos testvéri segítséggel pályázatot nyer,  nemzetközi táborozásra utazhat
Izraelbe.  Nem tudjuk meg a dacos hallgatás okát,  családi, rokoni abúzust gyanítunk,  de a
kis svindli feletti vita is elül, az első rész mindössze találóan vázolta a családi szituációt.
Az általános iskolás közönség  a második részben kap szerepet. A haifai táborban az angolul
instruáló  Farkas Attilá-t  hallgatják,  a Pesten néma lány fordít,  a kérdezz-felelek játékok
oldják a gátlásokat.  Egyre többen szólalnak meg,  ütköznek a vélemények, alakulnak a kap-
csolatok, - a koncepció szerint a fő téma a kommunikáció.  A gyerekek palackpostai üzene-
teiket  a haifai szökőkútba dobják,  másrészt falakra firkálják.  Julcsit közben otthonról ke-
resik, de letagadják:  "elment egy fiúval..."  A történések a résztvevők javaslatai alapján ala-
kulnak, később a hazaérkező és immár újra néma/!!!/ lányt többen is eljátsszák saját elkép-
zelésük alapján.  Van, aki kataton némasága dermed, csak bólogat, ha kérdezik,  van, aki vi-
szont élénken meséli kalandjait,  az öntevékeny variációk kreativitása igazolja az előadás tö-
rekvéseit.
Mert teljesen mindegy,  mi a kiindulás és a cél,  a fantasztikusan reagáló  drámapedagógus-
színészek elindítják a részvétel, a véleménynyilvánítás aktív folyamatát, az egész előadás így
a kommunikáció kölcsönös aktusa.  Ezek a gyerekek nyitottabb szemmel élik majd az életet
és így nézik a színházat is!

Nem születünk nácinak.  Minden harmadik kamasz ordas eszmékkel fertőzött.  De hogyan is
kerülhet valaki  az aljas ideológiák bűvkörébe?  Pass Andrea  szövegkönyve  ütős jelenetek-
ben exponálja dermesztő aktualitású történetét.
Válás után anya-lánya papírfalú panelbe költözik, rögvest megjelenik az ifjú jószomszéd, ba-
ráti szolgátait ajánlja föl, sok itt a kisebbségi, vigyázzanak a kerékpárjukra, meg ha bármire
szükségük van...  Kovács Lehel  féktelen dinamizmussal hozza a veszett gesztusokkal, pergő
dobverőkkel operáló fiút, Szamosi Zsófia, a házassági viszályba belefáradt anya azonban fel-
figyel a szavai mélyén bujkáló rasszizmusra.  Lányának inkább tetszik, haverságba kerül vele,
harmadikként feltűnik a politológiát tanuló, megnyerően értelmes egyetemista, kinek haza-
fias gondolatai  jófejségbe burkolt nácizmust rejtenek.  Porogi Ádám  könnybe révedő sze-
mekkel hallgatja a Himnuszt,  fekete köpenyben, Martens bakancsban is  hódítóan szimpati-
kus, el is nyeri a lány szívét, belé is plántálja szélsőjobb eszméit.
Sztarenki Dóra bámulatos hitelességgel rajzolja meg átváltozását, deszkás cuccait fehér-fe-
kete pruszlikos eleganciára cseréli, mindennek ellentmondó kamaszsága  izzó tekintettel ki-
mondott hitvallássá lényegül.  Sugárzó aurája lenyűgöző,  arcjátéka tökéletes, heves dekla-
mációja ellenállhatatlan.
Pass Andrea  rendezése pontos ritmusban bontja ki a cselekmény fordulatait,  a tenyérnyi
térben is kifejező elhelyezkedések, mozgások érvényesítik a szituációkat.  A tétován liberá-
lis apa,  Hajduk Károly  a bal csücsökben bizonytalankodik,  az ifjú triumvirátus a centrum-
ban nyomul, a ki-be járások, külső zajok érzékeltetik a panelbeton életminőségét.  A várha-
tó agresszió életveszélyes tetté érik,  a brutalitás kételyeket ébreszt a szerelembe, rassziz-
musba szédült lányban,  ráadásul származása is kétessé válik.  Igen hatásos, hogy az előadás
itt ér véget:  vissza tud lépni,  avagy végképp elveszik a gyűlöletes fertőben?  A kérdés szá-
munkra is fel van téve, ahogy majd a tantermi előadások után, az iskolás közönség is hozzá-
szól, elgondolkozik, eltöpreng és minden bizonnyal egy kicsit tisztábban lát.
Pass Andrea  írói, rendezői munkája, a színészi négyesfogat játéka rendkívül érzékletes, le-
taglózó szuggesztivitású produkciót hozott létre.  Az epicentrumban mindannyiunk féltett
gyermekeként, az izzó üstökösként sugárzó, kirobbanó tehetségű  Sztarenki Dóra!

Mikó Csaba  meséjének motívumaiból  Hajós Zsuzsa és a rendező formált expozíciót, a foly-
tatás leírását mellőznünk kell, mivel azt a rendkívüli élénkséggel résztvevő gyermekközönség
alkotja meg. Mi történt és miért, mi történjen és hogyan, - mindez a kisiskolások határtalan
fantáziájára van bízva, így az eredeti történetet  káprázatos fordulatok hatványozzák meg. A
bevezetés és a kezdő jelenet humoros energikusságán túl, ez leginkább a játszók bámulatos
kommunikációjának köszönhető.
Fejenként négy-öt gyermekhez kucorodnak,  kérdéseket tesznek fel, lecsapnak a találó vá-
laszokra, nem is terelgetik  a beszélgetés folyamatát,  inkább együtt úsznak a mámoros kép-
zelet csapongó hullámain.  Szemben ülve a színészekkel,  elbűvölten figyeljük "munkájukat",
mely magában is egy remek színházi produkció.  Az ötletek természetes könnyedséggel épí-
tik tovább a történéseket, valamilyen formában a leghalványabb megjegyzés is helyet kap a
szereplők tetteiben, szavaiban.
Nyári Arnold  korrekt bevezetője után köpönyegforgató testőrkapitányként borzongat, az
álruhás király és a lánya sorsáért aggódó anya egyaránt  Lipták Ildikó,  tőle tudjuk meg, a
tizennégy év felettiekre a kötelező bányamunka vár, csak a protekciósok választhatják a ka-
tonaságot.  Árvai Péter délceg legénye kapva kap az alkalmon, de ez bizony árulást jelent
a kényszermunkára  dalolva masírozó osztálytársakkal szemben. Törpe jósnőként  Bagaméry
Orsolya  arasznyi lábacskáit táncoltatva kántálja súlyos próféciáit, majd királylányként hívja
palotai vendégjátékra a közösen kialakított színházi produkciót. Vagány lány ez a  Jobbágy
Kata, energikus hevességgel játszik, dobol és énekel, a kis nézőkkel beszélgetve viszont ba-
rátságosan kedves arca megértő bizalmat sugároz.
Kárpáti István  rendezése minden lehetőséget megad a felszabadult öntevékenységre, min-
dent áthat a játszók és a nézők mosolyos együttműködése. Bizony a kisebbek nem hagyják
csak úgy manipulálni magukat, még egészséges ösztönnel visszavágnak,  önállóan alakítják a
dolgokat, egyértelműen jobban csinálják a felnőtteknél.  (Próbáltunk gondolatban mi is be-
szállni, be kell vallani, egyetlen écánk sem állta ki az összevetés próbáját...)
Ne jósolgassunk, hogy majdand elromlanak, őket is bedarálja a diktatúra iskolája, most még
van remény: amíg ilyen előadások születnek, amíg virul a Kerekasztal és a többi színházi ne-
velési kezdeményezés, amíg a  Tükörváros-hoz hasonló produkciókat láthatunk  két évente
a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlé-n a Marczibányi Téri Művelődési Központ-ban, ne
csüggedjen optimizmusunk!

Mindig hozzá kéne tenni azt az "IS"-t: nemcsak gyermek- és ifjúsági előadás,  bárki megnézi,
ájulni fog a gyönyörtől! A többszáz éves Vitéz László Fabók MANCSI, hadd hívjuk így, sokkal
kedvesebb...,  új megvilágításba helyezi  a legendás bábfigurát.  Nemcsak üt,  nemcsak vág,
végre szerelemre szottyan!  Vas Juliska  bohókás figurája méltó párja  a vörössipkás legény-
nek, minden bizonnyal száz év múlva is játszani fogják a távoli jövő bábszínházaiban...
Keresztes Nagy Árpád  színpadépítményén  balra Malom,  jobbra Ház,  deréktájt is van egy
játszó-felület, szép is, hasznos is, egy egész színházi épület.  Nem tudom, hogy csinálja, de
Fabók Mancsi  Lászlóként délceg hetykeséggel szólal meg,  Juliska hangján csalfán cserfes,
de még a Halál vérfagyasztó akcentusára is van külön regisztere. Közben két kézzel mozgat,
fejjel, lábbal játszik. A végén meg kijön és kiselőadást tart a Vitéz bábú előéletéről, de úgy,
hogy kicsik-nagyok egyaránt élvezettel isszák tudós szavait. Azt már meg se merjük említeni,
hogy Ő is írta a darabot, a textus fürge, pergő és módfelett komikus.
Grosschmid Erik  bábui őrzik a hagyományt, ám egészen maiak, mozog minden tagjuk, ügye-
sen bánnak a furkósbottal, palacsintasütővel.  Ebben a történetben azonban kevesebb sze-
repe van a verekedésnek,  annál vonzóbb a búzaőrlés ritmusának erotikus párhuzama.  Úgy
tűnik, a kétévente megtartott Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle első díjait évekre elő-
re oda lehet adni a Miskolci Nemzeti Színházban is jeleskedő tüneményes Mancsi-nak!

De jó lenne egy őrangyal! Nem bánnánk, ha borostás, kopottas, szemüveges bácsi képében
jönne, Tóth József /Joczó/ meg egyenesen főnyeremény lenne... Csatárka Emília, akit a vir-
gonc erősségű  Molnár Zsófia Boróka  játszik, korántsem elégedett ennyire.  Inkább afféle
szárnyas szépségekre vágyna, ám azok csak szigorú tanárnénikként trónolnak a felhők orszá-
gában:  Tisza Bea még engedékenyebb egy kicsit,  Megyes Melinda  elegánsan közömbös, a
mennydörgő hangú  Erdei Juli  viszont kifejezetten kemény.
Az Írnok Angyalok,  Rácz Kármen és Kriszta,  villámtollakkal rögzítik a rossz pontokat,  csalá-
dilag Emília öccse, Emil kapja a legtöbbet,  Nizsai Dániel, aki ijedtében még jól hangzó ere-
deti nevét (Czupi) is megváltoztatta.  Kolozsi Angéla meséjét  Novák János lendületes ren-
dezése hatványozza,  nagyszerű játék,  kedves humor,  mulatságos szituációk.  Három csitri
az osztálytársi kör,  Kőszegi Mária most is kifejezően komoly,  Alexics Rita bohókásan indu-
latos rosszcsont,  Nyakas Edit  sodró temperamentumú bakfis.
Sokat énekelnek, táncolnak, hatásosak a tömegjelenetek,  Novák János  zenéje sziporkázó
invencióval  az utóbbi idők legjobbja,  stílus-spektruma a blues-tól az argentin tangóig izzik.
Az ügyefogyott Körmöczi György Őrangyal botladozásai minden lehetőséget megadnak Tóth
József  karakterteremtő művészetének, a szeretnivalóan esetlenkedő angyal emblematikus
figurája a pompás előadásnak.  Aki nem tudja, tanítja:  sorozatosan hibázik, de az őrangyali
műhelytitkokat bölcs tanárként osztja meg puttó tanítványaival.
Fejenagy törpék, lábacskáik eszeveszetten kalimpálnak, a második rész robbanékony motor-
jai.  Picinységében nyársatnyelt Tóbiás  Ruszina Szabolcs,  Fehér Dávid zselézett frizurájú
piperkőc,  Bárdi Gergő  Ottokár,  az örök kételkedő mini-Lucifer.  A triumvirátus majdnem
elbukik az égi záróvizsgán, egyelőre csupán gyakornokként őrizgethetik  a földi halandókat
de a mi szívünket így is elnyerték, lelkesen felvállaljuk őket. Nagyapa és Nagyi féltő gondos-
sággal pátyolgatják unokájukat,  Török Ági és Szívós Károly, túl az ősök szerepén, fantasz-
tikusan énekelt-táncolt tangóval tűnik ki.
Nekünk jobban tetszene, ha csupán Boróka lenne, Molnár /Zsófia/ Boróka, Háromnegyed-
li nagysikerű debütálása után,  a címszerepben a legvérmesebb várakozásokat is beigazolja.
Magával ragadóan természetes, könnyed és energikus,  tűzről pattant gyújtópontja a nagy-
szerű produkciónak. A Macskák társasága, a Macska voltam Londonban után íme egy újabb
zenés csemege gyermekeknek-felnőtteknek a  Kolibri-ben   Novák János-tól.

Feuer Yvette és Manyasz Erika a  Bohócok a láthatáron-ból, Színész Bob Horváth Kristóf
és  Szabó Veronika  leruccan Cserehátra és egy gyerekcsapattal  kéthetes színházi trénin-
get vezet le. A helyzetgyakorlatokból a társai által kiközösített, szüleitől gyötört Matyi tör-
ténete alakul ki. Nem állhat be focizni, a nagyobb lányok is megverik, szívatja a tanárnő és
az apja egyaránt.  Közben sokat énekelnek,  egy tizenkét éves kisfiú remekül gitározik. Ma-
tyinak csak képzeletbeli barátja segít, de azzal se megy sokra.
Az iskolások mosolyos felszabadultsággal játszanak, valmennyien cigányok/?/, de minden má-
sodik szőke vagy barna és mind  mélyszegény családban él.  Ahogy a CSERÖKE,  a Csereháti
Roma Öntevékeny Kisebbségi Egyesület vezetője elmondja,  jó, ha naponta egyszer esznek,
csak a kéthetes tábor és a Bánki-tó Fesztivál idején laktak reggel-délben-este jól. Jókedvü-
kön,  beszédkészségükön mindez  nem látszik,  vidáman társalognak,  életkedvük szikrázóan
eleven.
A félórás darabot kórus zárja, utána  Feuer Yvette  aktivizálja a nézőket. Tessék beállni va-
lamelyik jelenetbe, megmutatni, hogyan viselkedhetett volna Matyi másképpen.  A beugrók
öntudatos bátorságot ajánlanak,  pompásan bele is játsszák a szituációkba.  Van fegyver az
erőszak,  a kirekesztés,  a lekicsinylés ellen, még a mácsó apa is  megállítható jól irányzott
érveléssel.  A közönség aktivizálása hatványozza az előadást,  talán itt kaptuk el a lényeget:
minél többen, közösen cselekedjünk.
Pogácsás, szörpös szünet után, melyet jóízű beszélgetések fűszereztek,  Galyas Gyula vide-
óját láthatjuk a felkészülés napjairól, valami hihetetlen jóérzés szállja meg az embert! Csak
ennyi kell, "csak" néhány lelkes és hozzáértő ember,  napok alatt bevillan egy kis fény a ki-
látástalan reménytelenségbe. Talán ezek a gyerekek megpróbálnak kitörni, tanulni, eljönni
onnan, a lányok se mennek mind férjhez jövőre.
Mert hogyan induljon el egy gyerek másfelé? Az egyik válasza a kérdésre: "Mi akarsz lenni?":
"Dolgozós", "De milyen?": "Udvar sepregető".
A projektet termézetesen nem a kormány,  hanem az elátkozott  Norvég Alap  támogatta.
Pedig csak kicsit kéne szervezni,  sokan lemennének egy kis időre segíteni,  követve ezek-
nek a fantasztikus művész-aktivistáknak bámulatos példáját.

Igen sikeres volt a Kolibri Színház drámapályázata, a  Delete és a  Csöngő  után most a har-
madik díjazott,  Oláh-Horváth Sára  műve kerül  nagy sikerrel színpadra.  A színésznő-orvos
házaspár kapcsolata romlásnak indul,  áldozat itt mindenki, de a legnagyobb trauma a gyer-
mekeket éri. Veszekedés, alkohol, ütlegek, - az összes válási dilemma elsősorban őket sújt-
ja. Kihez kerülünk? Kihez érdemes? Beindul a licit, az apa többet keres, anya színházjegye-
ket hoz,  autója mindkettőnek van, de apának kettő...  Érzelmi kérdések szóba se jönnek,
szeretetről szó sincs, igazából nem törődik velük senki.  Az ismert szituációkat az író kemé-
nyen összefogott, pontosan szerkesztett, tömör textusban fogalmazza meg, találóan rajzol-
ja meg a két gyermek karakterét, egészen kiválót alkot a színésznő anya figurájában.
In Dreivirteltakt, behízelgő 3/4-ben kamarázik a család, sorra távoznak a játszók, az anyuka
marad egyedül dideregve pittyegő hegedűjével. Az Apa lép le elsőnek, a háttérbe húzódva
markáns basszusgitár-effektekkel tagolja a történéseket:  Mészáros Tamás dobbanva pulzá-
ló hanganyaga erős támasza a cselekménynek.
Krausz Gábor  anyás kisfiú, rettegve hallgatózó kiskamasz, a bíróság előtt némaságba mene-
kül, sugárzó szeme, naiv hite fokozatosan tompul az értetlen depresszióba. Tóth József, ki
első rendezése, az ugyancsak meredek   Lélekvesztő  óta egyre eredetibb, magabiztosabb
munkákkal jeleskedik, a legapróbb mozzanatokhoz is jól átgondolt, kimunkált koncepcióval
nyúl,  pompás ritmusú gyors váltásokkal, a mozaikokat mégis egységes rendbe szervezve, ki-
váló rendezést produkál. A plexi-csíkok mögül előbukkanó alakok, a plexi-székekhez nyomó-
dó elkínzott arcok,  a térbeli mozgások és a gondosan instruált szerepek a darab legrejtet-
tebb értékeit is felszínre hozza.
Oszlopos tagja a Kolibrinek, emlékezetes szerepeinek skálája a  Csatárok futball-zsonglőré-
től a londoni Macská-n át a  Bekkanko  felejthetetlen finomságú hősnőjéig ível,  a színház
természetéből adódóan azonban  elkerülték a "nagy" női szerepek.  Most egyszerre lehet
kételyek közt vergődő Anya, néhány szárnyaló frázisig Médea és a mindenki vágya, a legsú-
lyosabb szerep-álom:  Színésznő-t játszhat!  Elkésik a próbáról,  belterjes rafinériával hiszti-
zik, "na ezt itt mondhatatlan, kihúzom...",  manírokba menekül, még a cipőjét is a súgóhoz
vágja!  Magára tágítja a reflektorfényt,  lendületesen szavalja Euripidészt,  gyönyörűséges
sörényét rázza, műkontyával játszadozik, grandiózus szörnyűségében mutatja be a színpad
csodált királynőjét. A legnagyobb kontrasztként,  mint feleség és anya maga az esendő bi-
zonytalanság, a kiszámíthatatlan sodródó szorongás. Eszelős kitörés, gunyoros fölény, ezer
szín, tengernyi gesztus:  Megyes Melinda  alakítása hatványozza a kitűnő előadás értékeit.
De van itt még öröm bőviben!   Molnár Zsófia Boróka  vendégként tökéletesen illeszkedik
a nagyszerű együttesbe, eleven erő süt minden mozdulatában, dikciója pregnáns és átütő,
mimikája a sugárzó mosolytól  a tudatalattiból feltörő könnyes szemekig tökéletes,  tud és
mer arányosan harsány lenni,  minden szempontból a legnagyobb reményekre jogosít. Sze-
repében kislány, de van öntudata, fiatal színésznő, ám játékát az eruptív tehetség magabiz-
tossága fémjelzi.
Ifjúsági színház, de nagyon is ráfér a felnőttekre!  A Kolibri Pince seregnyi produkciója ér-
demel sokkal nagyobb szakmai- és közönség-figyelmet, köztük a legfrissebb  Háromnegyed,
Oláh-Horvát Sára író, Tóth József  rendező és az alkotótársak kimagaslóan erős munkája.

Gimesi Dóra,  aki már pompás adaptációival is kitűnt a Kolibri és a Budapest Bábszínház re-
pertorjában, ragyogó darabjában már az első szavakkal megmosolyogtat.  Egyszemű, Három-
szemű és jaj! Kétszemű figurái pajkosan csengő-bongó,  ám mindig találóan szellemes rímes
verssorokkal parádéznak.
Markó Róbert  tárgyilagosan fogja meg a lényeget, a két csúnya nénit nagypöttyös szemes
bögrék,  a csúfnak gúnyolt devianciát, a páros szemű Erzsikét szívecskés csésze játssza.  A
trioptriás mostohák polcra másznak, hősnőnket Pista Kecske pártfogolja.  Valentyik Anna
tökéletes tudathasadással élteti  két gonosz asszonyságát,  a basszushangú Begónia, a hisz-
teroid Agóniával alkotott kettőse magától értetődő könnyedségű bravúr. Pájer Alma Virág
mesebeli Hamupipőke, ám kislányos létét gyönyörű orgánum ellenpontozza: mint a Radnóti
versben,  "olyan..., mint az "ú", mélyhangú, messzezengő és sötét" - (ilyenkor én mosolyból
fényes hurkokat rajzolgatok köréd"). Játéka szívbemarkolóan hiteles, szimpátiánk kivirágzik,
mint ama sárga tulipán  a dús lakomát kínáló réten.  Csiby Gergely  három ujjával anyókát,
néggyel kecskét formál és még csak mekegnie sem kell. A tárgyjáték folytatódik, a koldust
kistányér jelképezi, mely fényesre dörzsölve akár királyfivá is válhat. Állatian jó a tejeszacs-
kó, mint Pisti Kecske, élve és lucsokba halva egyaránt.
Negyven perc az egész, de három felvonásnyit ér,  szóba kerül még az éhező nép is, amely
elvakultsága folytán inkább éhen hal,  annyira nem tűri a másságot.  Három szemük van, de
süketek és vakok.  A mesés rímek szelíd csobogása  komoly tanulságokat rejt, mégis úgy jö-
vünk ki a 202-es termecskéből, hogy szét vet a katartikus öröm.
Muszáj még egyszer megnevezni a III-os bábszínész osztály jeles triumvirátusát,  Pájer Alma
Virág, Valentyik Anna és Csiby Gergely  nagyszerű játékkal kelti életre  Gimesi Dóra  me-
sedarabját.  Markó Róbert, aki már a Sütemények királynőjé-nek eddig elkészült első felvo-
násával felülírta  Pintér Béla ősbemutatóját,  ezzel a kiváló munkával is bizonyítja rendezői
kvalitásait.  Találjunk még egy hasonló opuszt, az már egész estés produkció,  mert bizony
a Szemenszedett Mesé-t addig kellene műsoron tartani, míg ki nem ürül a SPAR-os zacskó!

Picasso Pali bácsi műtermében megelevenednek a föstött képek. Kislánya, Maya, Dakszilon
nevű, kutyának látszó hajó-tárggyal játszik,  a testes gitár Miádrovics Angéla busamellű bá-
jait rejti. Lopott óriásgömbjén José artistatanonc, Lovas Dániel lépegetni tanul, Nagypál
Gábor, Bobó, a törpe varázsló tengeri kirándulásra csábítja a bohókás társaságot.
Németh Ilona  bábjai önálló élőlényként  egy csapásra belopják magukat szívünkbe, a sus-
torgó nejlon-habok ölelésében  vidáman szörfözik  Homonnai Katalin  dakszli-hajója. Mint
mindig,  most is elbűvölő a színészek munkája:  az egyik pillanatban szerepüket játsszák, a
másikban valamely másik bábu kezét-lábát mozgatják,  persze még díszleteznek is, hangjuk-
ban élnek, egyébként mesésen láthatatlanok.
A zene Nagy Varázslója Spilák Lajos. Félkézzel fuvolázik, a másikkal dobol, Escamillo torreá-
dorként selypegő hangon udvarol, bábkezével gitározva szerelmes románcot énekel.  Meg-
komponálja a kórusokat, a zene finom hálójával fogja össze a produkciót.
Parti Nagy Lajos  virulens mesélőkedvvel végül a spanyol királyi udvarba röpíti hőseit, ahol
Izabella királynőként  Nyakó Júlia osztja a szót. A "szeretet bélpoklosa" ő, ám ez leginkább
a bikaviadal imádatában nyilvánul meg. Kemény harcot aligha ígéri a félős torreádor és a ki-
fejezetten pacifista Gabika bika, a szépszavú  Sipos György  csatája.
Fodor Tamás  rendezése pazar ötletekkel csempészi be az andalúz festőmágus, Picasso ké-
peit a színre, kedvenceink a királynő szavaira kórusban tátogó portrék, de ne hagyjuk ki a
bikaviadal miniatűr árnyképeit sem.
Az előadás gyújtópontjában a címszereplő  Pallagi Melitta csillagfényű gyermeke sugárzik.
Kamaszos karcosságú hangja különbözteti meg a mesefiguráktól, közvetlenül naiv, elbűvölő-
en hiteles.  Kalandvágyó fürgesége élteti, infánsnői szépsége Velasquez-t és /jaj nekem!/,
az ábrándos múlt tündérkorát idézi.
Chagall után Picasso, bízunk abban, hogy nem jutunk el Salvado Dali-ig...,  a Stúdió K pro-
dukciója egészséges arányban vegyíti  a gyermekszínházat a fölnőtt mulatsággal,  a szöveg
erejét a látvány gyönyörűségével.

2 0 1 4

A vérszopó görénycsapat alapos pusztítást végez a baromfiudvarban, Dér Zsolt, a zselézett
tarajú Kakas dalban kukorékolva gyászolja háremét.  A kutyák lelkesen nyomoznak, az állat-
farm lakói bosszúálló hadjáratra kelnek,  mely lassacskán Bréma felé vált irányt.  Működik a
rasszizmus, a megvetett patkányok hiába próbálnak csatlakozni.
Maga az Osztály írt  Grimm meséjéből a darabot,  szellemes dialógok,  csattanós poénok zá-
poroznak, az állati szövegek egyénítése is sikeres.  Az invenciózus zene  Kovács Adrián  és
Mátyássy Szabolcs munkája, a szövegíró Vecsei Miklós már az első számban brillíroz: az "IÁ"
szótagból, (tragédIA, mánIA, demokrácIA, stb.) építi fel a Szamár-himnuszt,  melyet a báván
mosolygó, usanka-füles  Baki Dániel megejtően dús orgánuma elementáris humorral szólal-
tat meg.
Nagy nehezen az élénk mimikájú  Figeczky Bence  vezette patkány-trió is csatlakozik, a kí-
nai vendéglőben a házigazda  Panda,  Ember Márk  fogadja a vándorokat, de ide érkezik a
baseball-ütős görénysereg is. Kitör a háború,  Olasz Renátó barna mezben, Papp Endre fe-
ketében csap össze,  Gyöngyösi Zoltán és Georgita Máté  harci piruettjeire  Medveczky
Balázs nagyívű kickbox rúgásai válaszolnak. Eszméletlen lendület, szédítő mozgások, robba-
nékony dinamika:  Hegymegi Máté koreográfiája a színpadi harcművészet új dimenzióit mu-
tatja meg.
Nagyszerűen funkcionál  Kálmán Eszter  egyszerűségében találó,  lécekből ácsolt díszlete,
jelmezei maszk és állatságok nélkül,  ötletes stilizáltsággal karakterizálnak.  Kedvencünket,
a Bárányt is csak a fejre húzott kapucni és a kötés bunda-textúrája hitelesíti.
A második részben csökken az akciózás, teret kapnak viszont a magánszámok, többen is ki-
tűnnek hatásos muzikalitásukkal. Bodoky Márk mercutiós búcsújában "miau"-ba hal, Blahó
Gergely kutya-songjára a mágikus hangú Kölyökutya,  Osváth Judit  licitál,  de nem marad
le a széphangú  Görény-Nagyasszony,  Kiss Andrea  sem.  Rujder Vivien  báránypatáit me-
resztgeti, kitűnő alakítását bűbájos bárány-balladával tetézi.
Kocsis Gergő  rendezése egy perc nyugtot sem hagy  a katzagásba bódult közönségnek, a
legkisebb humor-lehetőséget is kihasználja, szívderítő produkciót hoz létre az elementáris
tehetségű osztállyal.  És ezt az előadást Nullától Száz éves korig nézhet bárki, vidámság és
mese, tanulság és gyönyör!

Szücs Zoltán  epizódfüzére az különféle addikciók szellemes bemutatása, színdarabot nem
lehet belőle készíteni, de a mutatós jelenetek nagyon alkalmasak egy tantermi kitárgyalás-
ra. A kávé-csoki-cigi-függés aránylag még ártalmatlannak tűnik,  Urbanovits Krisztina  anyu-
kája vészt szimatolva hallgatja lánya,  Szabó Viktória Zsuzsanna  követelőzéseit.  Az utóbbi
név még ismeretlenül cseng: a tini-szerepeket a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközép-
iskola Drámatagozatá-nak tanulói játsszák.
A felnőttek sem mentesek az ilyen ártalmaktól:  Száger Zsuzsanna hiszterikája a shoppingo-
lás eszeveszett megszállottja.  Ivák Bence  songjában a netfüggők, Facebook-addiktok him-
nuszát énekli,  a zenekar lelke  Némedi Árpád,  aki tanári helyzetgyakorlatra is vállalkozik.
Diszkóban csábítgatja áldozatát, észrevétlen "Kati-t" csöppent kólájába, jó messzire megy
az erotikus következmények bemutatásában is.  Partnere,  Burján Fanni  aztán a követen-
dő példát is megvilágítja egy jól irányzott altesti rúgással.  Több ilyen jelenet nem illeszke-
dik a függőségi enumerációba, de ha már itt vagyunk, nem árt az ilyen figyelmeztetés!
Czukor Balázs  szépen illeszti össze a változatos szituációkat,  nagyszerűen bánik diákszín-
játszóival, a K.V.-s és kolibris színészek egységes csapatot alkotnak a lelkes ifjakkal. Vajon
mennyire adekvát  az anyához kapcsolódó függés? - ám a vinnyogó csecsemő  Bárdi Gergő
és a határozott színészi karakterrel bíró  Ivák Bence  szikrázó komikummal élteti a csecse-
mő-duettet.
Bizony, mi szerencsések  ugyanolyan értetlenül viszonyulunk  a drogosokhoz, mint az a kő-
merev anya, aki képtelen felfogni  elvonón lévők helyzetét,  Barna Lilla  elszánt akarattal
jeleníti meg  a visszaesés rémével küzdő lányt.  De akad itt mesés figura is:  Krausz Gábor,
aki Micimackóként viaskodik a méz-függőség démonával, irigylésre méltó támogatói vannak,
az említett csodás kisasszony-szereplők: Zsebibaba, Malacka és Kanga...
Nem baj, hogy nem színdarab! Elindítja a nehéz témáról való gondolkodást, kiindulópontja
egy tartalmas beszélgetésnek és jóízű mulatság is volt!

A friss szerzemény  Ágoston Péter  naiv, ám fürge mozgású, gyors észjárású legényként ha-
mar a középpontba kerül  Jeney Zoltán  mesejátékában. Fegyverhordozója lesz Gyenes vi-
téznek,/Szatmári Attila/, akivel a csuklással fertőzött királyt gyógyító virág keresésére in-
dul. Az áhított jutalom fél királyság plusz a királylány keze,  Lovas Rozi, a páncélruhába és
dörgő hang mögé rejtező kisebbik királylány is beszáll a versenybe.
Színhely a mesebeli Balaton vidéke, a kiliti-láztól gyötört Csobánc király birodalma, ahol az
uralkodás pillanatnyilag  Akarattya hercegnő kezében van. A hossú út sötét erdőn, veszé-
lyes mocsáron át vezet, a humoros kalandokat  Schmidt Ferenc  dorombos, kobzos, teke-
rőlantos zenéje kíséri.
Egyszerű a cselekmény, kedvesek a poénok,  a darab igazi értékét  Göttinger Pál találéko-
nyan igényes rendezése jelenti. Mérsékelt tempó, ám a szituációk  szépen rajzoltak, a kis-
sé erőtlen együttes összmunkája feledteti az egyéniségek hiányát.
A kevés kivétel között kiemelkedik   Auksz Éva  Bakonyi Banyája,  érdekes karakter,  látvá-
nyos jelenlét, hatásos éneklés.  A lovak országában rolleros paripák köröznek  Elek Ányos
pompás koreográfiájában, nyerítő körforgásuk magasan veri a Nemzeti János vitézének ke-
rékpáros ménjeit. A megpróbáltatások hosszú során derekasan helytáll  Ádánd, a dübörgő
léptű ál-vitéz:  Lovas Rozi  hetyke bájt kölcsönöz marcona metamorfózisának.
A legjobb természetesen kedvenc hősünk,  Rév Fülöp, akit  Ágoston Péter  arányos eszkö-
zökkel,  a kamaszos lendület hetyke dinamikájával alakít. Érett játéka,  elragadó éneklése
előre vetíti a jövőbeli "komolyabb", széles műfaji spektrumot felölelő szerepek  várva várt
lehetőségeit.

Végre egy barátságos, egyszerű, kedves látvány a Nemzeti deszkáin!  Fecsó Andrea  díszle-
tében a  Karaván Színház  játssza  az  Urbán Gyula  Minden egér szereti a sajtot meséből
adaptált darabot. Juhász István és Dobos Judit szürkeegér Papa-Mamája első szóra eleven
erővel teremt vígjátéki hangulatot, az Artistaképző növendékei gumiasztalon szaltózva, te-
li torokból énekelve adják a rózsaszín egércsapatot, a virgonc Soma,  Rózsa Krisztián akro-
batikus mozgása, kamaszos hangja, sziporkázó játéka azonnal feltűnik.
Veér Bertalan  vezetésével komoly zenészgárda húzza a talpalávalót, Kun Attila koreográfi-
ájában derekasan helytáll a társulat. A szürkék sajt-lakomáját nagyfülű fehéregér család ér-
kezése zavarja meg. Szeréna mama,  Sipos Eszter  hisztériáival gyötri férjét, Farkas Sándor
arisztokratikus Albin papája erélyes fellépésével szerzi meg a beköltözhetési jogot.
A rendező  Tóth Géza  élénk tempójával,  a mulatságos helyzetek maradéktalan kihasználá-
sával teremti meg a folyamatos kacagás légkörét. Nem hiába várjuk a felcincogó egérszere-
lem felbukkanását, a virgoncszürke Soma és a hófehér egérlány, Tenki Dalma tüneményes
kettőse poétikus dallamívekkel szárnyaló kettősben talál egymásra.
A szőrszínből fakadó  etnikai ellentétek,  a szülők rasszista felháborodása azonban közéjük
áll.  Kiutat csak a  Nagy Macskamágus jelent,  aki külön-külön ellenkező színűvé varázsolja
őket, ami inverz módon, természetesen ugyanolyan különbséget hoz létre. Horváth Gyula
Antal, Pascal, a győzhetetlen humorú varázsegér végül rendbe teszi a dolgokat,  az egész
együttes énekes-táncos fináléval tetőzi a mesés komédiát.
Minden szempontból példás kooprodukció, öt színház közös munkája. A sok helyről tobor-
zott csapat együttműködése kiváló:  a kaposvári színház régi erőssége, Sipos Eszter, a k2
társulat titánja,  Rózsa Krisztián,  a még színinövendék  Farkas Sándor és Tenki Dalma, a
Karaván Színház  saját neveltje,  Horváth Gyula Antal  úgy játszik együtt, mintha időtlen
idők óta egy társulatban lennének.
Mi felnőttek pedig ugyanúgy izguljuk, nevetgéljük végig  az ismerős gyermekkori történe-
tet, mint az óvodás-iskolás korosztály, amely ilyen élményekkel biztosan a jövő közönségé-
vé nő fel.

Néhány tantermi erőpróba után nyilvánosan idilli helyen került bemutatásra a jeles társu-
lat (Szül! Szeret! Hal!...!!!) legújabb darabja. A Palotanegyed hátsó fertályában egyemele-
tes házikót foglaltak el független művészek,  a körfolyosón parányi mű-és próba-termek, a
pincében színház.
Pap Gábor  szövegkönyve a régi idők felvételi vizsgáinak, egyetemi buktatóinak problémáit
vizsgálja,  ám a protekció, korrupció, zsarolás és megalkuvás dilemmái manapság talán még
égetőbbek.
Az alulról induló Eszter felvételijén  miniszterasszonyi támogatást kap,  önállósága, igazság-
kereső szókimondása rövidesen a vezető-tanárral való összeütközéshez vezet.  Istár fénye
oratóriumát egy feketelistás ellenzéki költő szövegére írja,  a diktatúraellenes hangvétel,
a forradalmi hevület joggal rémíti meg a múltjában sötét foltot rejtegető professzort.
Benya Kata, az Esztert játszó  Németh Eszter és  Boros Ádám három szólamban vezeti fel
a vitatott művet, utóbbi zeneszerzés-tanárként pazar dühkitöréssel próbálja elnémítani a
veszélyes hangot.  Megismerjük félelmének okát,  egyszer egy titokzatos telefont kapott,
amely az egyetemi állás elnyerését bizonyos feltételekhez kötötte.
A nézők itt kapcsolódnak be,  merész találgatás indul,  ki és mit mondhatott a telefonba?
Nagyon jól eső, hogy a mai közönség sok mindenre gondol, csak éppen a besúgói beszer-
vezés nem merül fel. Ez manapság talán /még!/ nem feltételezhető...
A játszók összegezik a véleményeket és a további fejleményeket ez határozza meg. Igazán
izgalmas lehetőség, a színjáték eleven részesévé tesz.
A színészek pompás játékuk mellett a barátságosan könnyed kapcsolatfelvételben is nagy-
szerűek, mindenre figyelnek, mindenre reagálnak, mindenkit meghallgatnak.
Takács Ádám  elefántként tombol a fegyelmi tárgyalás diszkrét porcelánboltjában, minisz-
terasszonyi hamisságával  Manyasz Ildikó  rajzol leleplező karakterképet,  Boros Ádám  a
szemünk előtt törpül lobogó hajú forradalmárból  meghunyászkodó törpeségbe.  Németh
Eszter tekintetében az igazságkeresés lángjai lobognak, míg énekében fenséges tisztaság
szárnyal.  Az arisztokratikus szuggesztivitású   Benya Kata  kiválóan jelenít meg egy magas
intellektusú, okosan helyezkedő személyiséget, kinek csábos vonzereje szolgalelkű álnok-
ságot takar.
Pap Gábor  koncepciója, textusa, zenéje egyaránt dicséretes,  rendezése újabb sikerre
vezeti az egyre ütősebb  Trainigspot Társulat-ot.

Az ifjú filmes  low-budget filmet forgat nagymamájáról.  A koncepció ügyében alaposan haj-
ba kap az egyik színésszel. Döntőbírónak a gimnazista nézőket kéri fel, néhány jelenet után
vélekedjenek a cselekmény fordulatairól.
A nagymama lelassult nyugalommal tesz-vesz, örömmel fogadja gimis unokáját, saját magát a
filmrendező, Antal Róbert játssza.  Nem rossz fiú,  inkább szertelenül gátlástalan, elolvassa
a deportálás miatti kárpótlásról szóló levelet,  a csinos summa felkelti kapzsi érdeklődését.
Látszólag nem sokat tudott eddig a 44-es időkről,  faggatózni kezd.  Közbelép az Apa: erről
nem lehet beszélni! - azt a gyalázatot nem lehet pénzzel megváltani.
Apa-fiú vitájába beszáll a közönség,  feltűnően éretten áll hozzá  az erkölcsi problémához,
bár elsősorban  nem a múltbeli szörnyűségek érdeklik,  sokkal inkább a fiú hozzáállása. Ho-
gyan folytatódjon a darab és a film?
A szereplő drámatanárok nagy beleérzéssel stimulálják a beszélgetést,  az észrevételek ma-
gától értetődően épülnek az előadásba.  A szövegkönyvet író és a Nagymamát árnyalt érzé-
kenységgel játszó  Romankovics Edit, az Apa szerepében  Bori Viktor és a fiatal filmrende-
ző  Antal Róbert  drámapedagógusi szerepkörükben is  kiválóan teljesítenek.  Fokról fokra
alakul az előadás, a nézők aktív részvétele izgalmas atmoszférát teremt.
Az idős hölgy meghal, az apa szeretné eltüntetni a múlt tragikus emlékeit,  de a fiú vissza-
rakja a falra a képeket,  filmjét pedig figyelmeztető mementóként alkotja meg.  Múlhatat-
lan fontosságú téma, nagyszerűen felépített produkció, nemcsak fiataloknak!
Szeretnénk egy hónap múlva találkozni  az ifjú közönséggel,  vajon felébredt bennük a ki-
váncsiság: mi is történt a maga torzítatlan valóságában azokban a rettenetes időkben...

Nem pénzért, nem bosszúból, nem féltékenység miatt. Két gimnazista megöl egy harmadi-
kat, aki ráadásul a barátjuk. - Miért? A kérdésre nem kapunk választ, de  Kiss Márton  da-
rabja elborzasztó bepillantást enged a kamaszlélek,  az emberi lélek legsötétebb bugyrai-
ba.
Úgy tartjuk, a mostani fiatalok, a pornó-oldalak jóvoltából, mindent tudnak a szexről, ám
az álszent tabuk, a nyílt beszéd helyetti malackodás, a pedagógia sunnyogása  miatt való-
színűbb,  hogy a 70-es évek ifjúsága  gátlásmentesebben,  felszabadultabban kezdte sze-
relmi életét. Mészáros Tamás  nagykamasza még a nadrágját sem meri lehúzni bátortalan
akciójánál, a leendő domina,  Alexics Rita egymás után csalódik a körötte keringő fiúcs-
kákban.  Racionálisan mérlegel,  megfigyel és tanulmányoz:  Ruszina Szabolcs  éles voná-
sokkal rajzolja meg jéglelkű karakterét, uszályában naiv hiszékenységgel bizonytalankodik
Szanitter Dávid  ámuló kamasza.
Kiss Márton  találó dialógusokkal,  egymásra épülő szituációkkal exponálja az alaphelyze-
tet,  amely az életidegenség  szürreális bakugrásaival halad a tragédia felé.  A két fiúnak
semmilyen etikai, erkölcsi érzéke nincs, érzelmi kötelékek sem korlátozzák ösztönlényük
szélsőségeit.  A hajléktalan nem ember, ölhető, de akkor a tőlünk távolodni akaró barát
is áldozatul eshet radikális akaratuknak.
A Csöngő-patak áramló képe,  sustorgó hangja  fokozódó feszültséggel telíti a drámát, a
a homlokra szorított  töltött pisztoly  félelmetes jelenete után,  lassú léptekkel közele-
dik a szörnyű vég.  Lehetne "action gratuit",  ok nélküli cselekvés,  de az igazság sokko-
lóbb: azért ezek a gyerekemberek nagyon is tudják, mit miért tesznek.
Elképzelni se tudjuk,  hogyan reagál majd erre  a fiatalkorú közönség,  az előadás utáni
beszélgetések bizonyára  még érdekesebb szempontokat fognak felvillantani.  Minket le-
taglóz, megbénít, némaságba fojt az elképesztően hiteles, embertelen erejű produkció.
A felnőttek  teljesen értetlen világa is megjelenik.  A Tanár úr fensőséges fölénnyel szi-
vatja  alárendelt diákjait,  a Tanárnő  gúny és nevetség tárgya  idült alkalmatlanságával,
Mult István  mind a két szerepben  csalhatatlan intonációval, ellenállhatatlan humorral,
dermesztő szuggesztivitással formálja pompás karakteralakításait.
A Kolibri Színház, a Hello náci!-ból ismert Nagy Triumvirátusa,  Mészáros Tamás, Ruszina
Szabolcs és Szanitter Dávid  újra igazolta klasszisát,  Kiss Márton rendezése kiemelkedő
fontosságúvá tette merész darabját, mely a fiataloknak legalább annyira ajánlott, ameny-
nyire a nagykorúaknak kötelező.

A hajó teste szálas seprűzet, a fedélzet merész csúcsban meredő szemeteslapát, Odüssze-
usz dugóhúzóként kormányozza  a ragyogó-kék asztallap mediterrán tengerén. Az angol al-
kotók három színésszel,  szellemes dialógusokkal,  bravúrosan animált háztartási arzenállal
jelenítik meg a homéroszi eposzt.
Krómozott fazéksisakban  először  Dévai Balázs  harsány hősét láthatjuk, a Lótuszevők szi-
gete után  Jerger Balázs-ra  száll a gasztrokellék fejdísz.  Ő már inkább a csavaros eszű vi-
téz furfangjaira koncentrál, megfontoltan okos karakter. Szorcsik Kriszta is bejelenti cím-
szerepi igényét, de női kvóta híján eltanácsolják,  nincs min bánkódnia, parádés hölgysze-
repek egész koszorúját kapja cserébe.
Káposztaleveleket morzsolva Kirke-ként hódít, balzsamos /színész/női csábítása védhetet-
len, a vega-évek szextermése két kis káposztafej. A Kyklopszot sikerül elkerülni, annál ve-
szélyesebben ágaskodnak  Szkülla és Karibdisz  szirtjei:  habot okádnak a szájas szifonok.
Philippe Genty és Mary Underwood  rendezése  egyetlen ziccert sem hagy kihasználatla-
nul, úgy záporoznak az ötletek, mint a mennydörgő tengeri vihar.  Hajótörés, menekülés,
újabb sziget, újabb kalandok, robbanékonyan sorjázó humor-petárdák.
Ki tudna ellenállni  Calypso tangóritmusban vonagló bájainak, a földközi borok mámoránál
is erősebb a táncoslábú asszonyi kihívás.
A heves iramú játékban remekelnek a színészek,  nemcsak a szöveget, a karaktert hozzák
bravúros lendülettel, megmozgatják a háztartási eszközök, a konyhakellékek teljes reper-
toárját, nem is bábszínészek:  életre keltői ők a kezes tárgyaknak.  A kópésan népi buffo
Dévai Balázs, a racionálisan ütős  Jerger Balázs, a tüneményes szuggesztivitású  Szorcsik
Kriszta  hahota-orkánok közt varázsolja el a publikumot, a kisiskolásoktól nagykamaszokon
át a gyermeki szívvel kacagó felnőttekig. A  Bárka, Odüsszeusz legyezővitorlás hajója ten-
gerre száll, jöjjön hát mindenki egy kalandos utazásra!

Kilóghat bárki a sorból,  bárki lehet "más". A bigott katolikus, az autista,  a meleg, a cigány,
a kerekesszékes.  Szabó Borbála  hat gimnazista szereplőt mozgat jellemző szituációkban, a
szúrósra hegyezett röpke jelenetecskék kaleidoszkópja  tág spektrumban tárja elénk az in-
tolerancia eseteit.  Heves szócsaták, kiélezett sértések, félperces összecsapások. Kápráza-
tosan tömör dialógusok, túlzásokat kerülő, ám abszolút hiteles diák-nyelv, humor-villámok a
tragikum sötét felhői között.
Ficzere Béla  rendező alaposan megmozgatja színészeit, a sapkával, sállal jelzett alapfigurák
mellett jut mindenkinek felnőtt szerep is,  a szülőket, tanárokat,  a doktor bácsit, pszicho-
nénit is ők játsszák.  Kőszegi Mária celeb-sikerekre áhítozó, súlyosan extrovertált bulimiás,
zabál és kihány,  de sokgyermekes anyukaként álságos jósággal eteti családját. Merev nyak-
kal értetlenkedik az autista  Jászberényi Gábor, öntudatlan áldozata az osztálytársi és a ta-
nári elutasítottságnak.
Maga az előadás nem interaktív, száguldó iramban, egyvégtében pereg le előttünk, a nézők
a később kapnak lehetőséget. Valamelyik szereplő helyzetébe képzelhetik magukat, megír-
ják naplójukat, rajzzal ábrázolják a problémát, tanácsaikkal segíthetnek.  Az egyik fémmun-
kás szakközépben például a deréktól béna lánynak kerekesszéke felturbósítását ajánlották
fel...
Látszólag a legelőnyösebb tulajdonságok  Réti Adrienn-ek jutnak:  szőke, kékszemű, jómó-
dúak a szülei, okos és szép, - csak oxigénhiányos születés okán mozgáskorlátozott. Nyomo-
rékozzák, ki akarják zárni az iskolai Ki mit tud-ból, szülei meg állandó korholások mögé rej-
tik keserű csalódottságukat.  Sugárzó erővel énekel,  a szuggesztív alakítást érzékletesen
árnyalja az irigyelt külső mögött búvó tragikus sebzettség.
Cikázó mozgás, gunyoros szemtelenség,  fürge észjárástól fénylő tekintet,  a cigányfiú, aki
arcátlanul sérteget,  keményen ellenáll, ha vádolják,  nem lop mobilt, de egy kóbor ezres
csak a markába ragad néha.  Sütő András Miklós sokszínűen kidolgozott figurát formál, de
magyarbunkó buzizó apaként is félelmetes, - nem szívesen ebédelnénk vele.
A kontyosan szigorú bigott  Sipos Vera  szimpatizál harmonikusan szelíd,  visszafogott visel-
kedésű osztálytársával,  az óvatos közeledésből ebédmeghívás lesz.  A terített asztal fölött
melegeket gyalázó szitkok röpködnek, a vendég nagyokat hallgat, a lány a keresztény tole-
ranciára hivatkozik. "Őt is ezzel gúnyolják, pedig nem is, ugye?" - néz rá Horváth Zoltán-ra,
aki egész alakításának teljes belső átlényegülésével, rezzenéstelen némasággal mond igent.
Célzatosan tantermi a produkció, de biztos, hogy némi bővítéssel  Szabó Borbála  briliáns
textusa,  Ficzere Béla  rendezése normál színpadon is kiválóan megállná a helyét.

Bóbita elvesztette versét, eltévedt az erdőben. Az érkező kisközönséget kéri, segítsen ne-
ki hazatalálni. A gyermekek párnái jelzik  pillangó,  gomba,  kishal,  felhő,  hullám-voltukat,
mely a játék folyamán aktív szereplővé teszi őket.
Két házikó-oszlop között karcsú ív feszül, a mesefigurák ezen bukkannak fel, a háttérzenét,
alkalmatos gesztusokkal, egy szál csellón maga Novák János prezentálja. Száz motívum, ezer
ötlet, minden szituáció megkapja az invenciózus zenei támogatást.
Bóbita  bájos koreográfiával  Török Ágnes  magyar hangján szólal meg,  a többi szereplőt a
rendező  Szívós Károly  kelti életre.
És hullámzik a víztükör, szálldosnak a felhők, bólogat a gomba, utat mutat a röpködő pillan-
gó.  Észre se veszik a gyerekek,  máris eleven alkotói lesznek a darabnak,  a felnőttek meg
ájult csodálattal, kicsit irigy büszkeséggel követik az eseményeket. Weöres Sándor tündér-
mondókái, bűvös ritmusú versei mesés atmoszférát teremtenek,  sokat ismerünk, még több
első hallásra belénk dobban. Minden gyermekverse a legkomolyabb tiszta zene, a többi pe-
dig egytől egyig egy gyermeklekű varázsló csodatette.
Hallgattuk a Kalákával, motyogtuk ábrándos estéken, dúdoltuk a kiságy fölött,  most meg a
kicsinyek oldalvizén lopózva, tágra nyílt szívvel éljük át újra.
Jöjjenek hát a három évesektől a dédikig, lelkes kismamákkal és szerencsés kísérőkkel, jöj-
jenek a Kolibribe, Weöressel Bóbitázni a Fészekben!

Már a Semmi és az Iglic jelezte, hogy a Bábszínház az eddigi, inkább szentimenti bugyutács-
ka negédtől elfordulva, az otromba brutalitás túlzásaiba tévedt.  Horror szürreál, szókimon-
dónak álcázott kegyetlenség, ütősnek célzott hamisság.  Daniel Danis darabja is beleillik a
sorba. Utcagyerek underground Londonban, bujkálás a csontvázakkal zsúfolt pincében, jó,
lopás a betevő falatért, rendben, prostitúció egy álomért,  már sok egy kicsit!,  aztán egy
áruló sorstárs likvidálása, meg egy indok nélküli emberölés?!?, végül keserű happy ending...
Amúgy a pénzükért szexet kívánó undorító fölnöttek/?/,  titkos/?/rendőrök,  akik kinyírják
a hajléktalanokat?!?, mivel az olimpia miatt  meg kell tisztítani a fővárost...  Szemenszedett
hazugságok kusza zagyvaléka, alamuszi sokkolási szándék, a gang-törvények misztifikálása.
Talán másik darabot kellett volna választani!  "Erkölcstan helyett" azért nem ezt a gátlásta-lan feltűnési viszketegséget ajánlanánk.
De! De, de!!! Mégis valami fontos és jó születik.  Gáspár Ildikó  rendezése,  Neudold Júlia
játékmesteri munkája, a közönség maximális együttműködésbe hozásával rendkívül értékes
előadást hoz létre.  A két  elementárisan játszó  színész,  Spiegl Anna és Bercsényi Péter
az első perctől magával ragadja a gimnazista nézőket, akik mikrofonba vijjognak, zörögnek,
beszélnek,  a hangtöredékek a looper pedál segítségével lüktető akusztikai háttéré állnak
össze. Véleményüket kérik, reagálásra buzdítanak, közös alkotássá hatványozzák a játékot.
A történet is kibontakozik lassan, az elárvult Kivi,  a befogadó galeri és az egyre közelebb
kerülő Licsi rettenetes sorsa,  melynek elviselését csak az összetartás, az álmodozás és a
kíméletlen droghasználat teszi lehetővé.  Hihető a szerelem,  kedvesek a gyümölcsnevek,
elfogadható az illemtan-kódex.  A "fekete ház" prostitúciója, a gyilkosságok,  a rendőrség
irreális öldöklése azonban aláássa az együttérzést, a kimódolt végkifejlet giccsé torzít.
Ahogy  Spiegl Anna, "esküvőjét" ünneplendően  zacskókat durrogtat velünk,  ahogy folya-
matosan bevonnak a cselekménybe,  ahogy tortát, avagy vegeta karalábét falunk a végén,
ahogy  Bercsényi Péter kommentálásával  Monopolyt játszhatunk vele,  az viszont maga a
csoda!  Aki részt vesz benne, legközelebb nem a "báb"-színházat keresi,  hanem derűs mo-
sollyal jön, egy eleven közösségi együttlét reményében.
Felemás eredmény, de nem félig üres, vagy félig tele: csordultig van jóval, csak a poharat
kéne kicserélni...

Kényszerleszállás a Tháliában: két kedves űrlény landol,  elfogyott az energiájuk. Amúgy is
eléggé ügyefogyottak,  nem tudják feltölteni  HiHiméter-üket,  a közönséghez  fordulnak
segítségért. De a gyerekek nem értik a távoli kozmosz nyelvét, szerencsére van nyakbava-
ló tolmácsgép, amely magyarul beszél.
Jampó és Pojka,  Horváth Gyula Attila és Manyasz Erika  ádáz lendülettel bohóckodik, a
klasszikus tréfák mellett felbukkannak  az űrkorszak sistergő poénjai is. A hátteret  Dóczi
Sándor kreatív graffitijával ékesített űrparaván adja, a kozmikus zenei effektusok  Fekete
János Jammal, a színes szkafanderek  Juhász Dóra  munkái.
Egyre jobban belelendülünk az energiatartály feltöltésébe,  felállva táncolunk, karlenget-
ve kiáltozunk, sírunk és nevetünk: egymás után gyulladnak ki  a növekvő energiaszinteket
jelző lámpácskák.
Méhes Csaba és Feuer Yvette  rendezése  nem kíméli a két színészt.  Iszonyatos iramban
kell mozogni, játszani, beszélni, folyamatosan reagálni  a közönség tanácsaira.  Mert a kis-
korúak gátlástalanul vesznek részt az űrmentési munkálatokban,  jobbnál jobb ötletekkel
támogatják a földöntúli látogatókat. A produkciót interaktív jellege, a nézők eleven rész-
vétele teszi fergeteges hatásúvá.
A csúcsponton szögletes léptekkel ballag be Hirobit, a robotember, hogy teljes üzemfe-
szültségbe hozza az űrmasinát.  Fekete János Jammal  csak a végén leplezi le magát, ha-
misítatlan gépemberként funkcionál,  geometrikusan téblábol, elzuhanva majdnem agyon-
nyomja bohócainkat, zörejes géphangon recsegi kozmikus üzeneteit.
Az egész előadást a komikum, a látványosság, az aggódó izgalom  humoros egysége jellem-
zi, látható módon a kísérő szülők is belevetik magukat a fergeteges játékba.
A Bohócok a Láthatáron Csoport előadásaival  a nyomorban fulladozó  Borsod és a többi
elszegényedő megyét járja,  ám darabjukban  semmi direktség nincs,  fantázia és mese a
javából,  csipetnyi öröm a szürke hétköznapokban. Ahogy Fellini bohócai a Nyolc és fél-
ben az űrrakéta kilövőállása mellől menetelnek a végtelen felé, úgy indulnak mosolyt ho-
zó küldetésükre vigasztalan jelenünkben.

Ami a meztelenség a kortárs színházban, ami az állott szex a kommerszben,  az a skandináv
gyermekdarabokban az obligát szellentés.  Doktor Proktor Pukipora nyomán  Jörg Hilbert
és  Felix Janosa  mese-musicaljében is  erőteljes indítás  Szabó Győző,  Koksz, a sárkány
fingó belépője. A zöld tájfun által sokkírozott kis nézők hatalmas kacagással vetik bele ma-
gukat a bádoglovag és a röpködő kísértet komikus viadalába.
Szélvész várkisassszony, az újonc  Bánovits Vivianne  nemcsak beszélő süveggel rendelke-
zik  Egri Bálint  képében,  megjelenésben, játékban, énekben is figyelemre méltó. A hős
bádogember udvarában délceg kiállású táncosok,  Gombai Szabolcs, Székely Szilveszter,
Vislóczky Szabolcs  képviseli a lovagi erényt,  a harcias mozgékonyságot pedig motorizált
csodaparipa, Tüzespatkó biztosítja.
Bozsik Yvette rendezése,  Vati Tamás mobil díszletében invenciózusan vezérli a komikus
forgatagot, nem fukarkodik a technikai eszközökkel,  miniautó hozza a hercegi parancsot,
a légtérben leples kísértet szállong.  A rivaldánál kevésbé rémítőek  a csodaszép kísértet-
lányok,  Hasznos Dóra,  Szarvas Krisztina,  Tóth Andrea  balettje varázsosan bájol. Jó kis
énekszámok, ötlet-cunami, poén-fergeteg, a cselekmény mulatságos fordulatai célirányo-
san vezetnek a végkifejlet drámai párviadalához.
Mohai Tamás  bravúrosan mozog zörgő páncélzatában, lendületesen énekel, hitelesen vi-
tézkedik, hetyke kamaszsága, nagyszerű játéka azonnal kivívja szimpátiánkat. A nehezebb
vívás azonban még hátra van. A röpködő kísértet, Vati Tamás  nem könnyű ellenfél, gesz-
tusai erejét már jól ismerjük, de most pazar énekléssel is meglep.  A két nagyágyú össze-
csapásában, a fenyegetően robogó minitank igazi ágyúval támad, amíg a Rozsda lovag vág-
tató paripáján, egy szál csavaros lándzsával veszi fel a harcot.
Tüneményes produkció, kicsik-nagyok öröme. Zene, mese, látvány egysége, az együttes
összeforrott játékának áradó komikuma, 3 éves kortól nézhető, valóban családi musical!

A Kísértet után és a Police behabzsolása közben, a Kolibriben Jo Nesbø játékosabb oldalá-
val találkozhatunk, bár ördögi fantáziájának bakugrásai itt is kriminális izgalmakat keltenek.
Novák János  rendezése a korszerű színház rugalmasságával követi az ágbogas fordulatokat,
Orosz Klaudia  szoba-konténere több helyszínt is adekvátan realizál,  jelmezei, röpülő báb-
jai most is színgazdag változatosságot mutatnak.
Fehér Dániel és Czupi  druszája a csintalan Truls és Trym ikerpárként rosszalkodik, de ez
semmi  ahhoz a gonoszsághoz képest,  amit alávaló holdkaméleon-párként képviselnek.  Az
életveszélyes űrlények vonzó változata  Alexics Rita, míg  Szanitter Dávid a médiumceleb-
ségből manipulálja föl magát, ilyenkor a választások idején igencsak tanulságos módon köz-
törvényes diktátorrá.
A Doktor Proktor   sorozat harmadik kötetéből  Petrikovics Edit és Kárpáti Péter  gyúrt
humoros elemekben bővelkedő izgalmas darabot, a Professzor alakját kedvenc Tóth Jocó-
nk hitelesíti. Találmányai, első legjobban a legendás pukipor, vizuálisan is felerősített rob-
banásokkal gyorsít a második kozmikus sebességre.
Ruszina Szabolcs és Megyes Melinda  a háztáji pedagógus-szerelem kibontakozásának ne-
hézségeit rajzolja meg, utóbbi harcos aktivitása még a pipogya Királyt,  Mészáros Tamás-t
is mozgósítani tudja. A nagy csatát a kiskorú Bülle és Lise páros vívja bizakodó családi hát-
térrel: a fiút  Erdei Juli  Anyukája és a Rácz-ikerlányok,  a kislányt a  Török Ági - Szívós
Károly szülők támogatják.
A cserfes  Andruskó Macella és a natúr-szerepek után karakterben is elementáris  Bárdi
Gergő gyermekhősei a közönség fokozódó együttérzésével harcolnak az egész emberiség
megmaradásáért,  így egyikünknek sem kell  a mohó holdkaméleonok gyomrában végezni.
Természetesen állat-szereplő is van,  Perry, a Hétlábú szívópók tüneményesen riogatja a
maszkos támadókat.
A pezsgő atmoszférájú előadás bizonyára még arra is rávesz mindenkit, hogy a Proktor-kö-
teteket kézbe vegye, olvassa, újraolvassa és végső fokon: OLVASSON!!!                   2014

2 0 1 3

Szörnyű emlékeink is vannak az "ülős" darabokról.  A vitathatatlan nagyságok,  Schilling és
Zsótér előadásai is szószátyár unalomba fulladtak.  Igaz, éppen az  Örkényben imádtuk az
Arab éjszakát, több Schimmelpfennig opusz is okozott kellemes meglepetést. De hogy gye-
rek-darab színészei szimplán székekben ücsörögjenek, mozgás, jelmez és díszlet nélkül?!? -
az példátlan merészség.
Mácsai Pál  koncepciója ennyire vészes előjelek ellenére fényes diadalt arat. Elvileg felol-
vasószínház,  a példányok ott zizegnek a játszók előtt,  ám az eleven artikuláció, a sajátsá-
gos effektusok, a szikrázó lendülettel átélt szituációk hiánytalan élvezetet generálnak.
Ficza István narrátori méltósággal kezdi  Czigány Zoltán történetét, melyet Fekete Ádám,
még mindig e.h., értő kezekkel dramatizált.  Megismerjük a  Puszta Pizzéria  legújabb cse-
megéit, mulatunk a  Vajda Milán - Pogány Judit páros faluvégi beszólásain.
A traktor nehézkes beindítása, a lódobogás, a miniszteri Audi suhanása  mind-mind a színé-
szek test- és száj-zörejei által jönnek létre, tökéletes és költségkímélő megoldás! Kerekes
Viktória és Debreczeny Csaba is alkotói humorral vesznek részt a komédiában,  gyerekek,
felnőttek azonos örömére.
Több ezres állományú hangjátékgyűjteményünk bizonyítja, mennyire fontosnak tartjuk ezt
a manapság  méltatlanul elhanyagolt műfajt.  Végre nem vonja el figyelmünket  a divatosan
eluralkodó látvány-dömping,  szárnyal a fantázia,  talán még az olvasásnál gyakoroltnál is in-
tenzívebben. Zenét hallgatunk így, kikapcsolódva a vizuális ártalmakból. Itt viszont, jóízű rá-
adásként, látjuk a nagyszerű előadókat, élvezzük a pompás gesztusokat és a heves mimikát.
Máthé Zsolt  irányításával   gyakran zümmögő kórussá is alakulnak,  a végjátékban pedig az
elementáris invenciójú  Kákonyi Árpád kánonját éneklik, a higanymozgású muzik-kobold sa-
játkezű vezényletével.
A produkció középpontjában a táltoslovak Hacsek és Sajó-i kettőse áll.  Gálffi László örök-
ké értetlenkedő, mindent félreismerő  Csoda, akinek aztán az éleseszű  Kósza,  Znamenák
István próbálja elmagyarázni a valóságot. A két színész ragyogóan lovagolja meg a kínálkozó
lehetőségeket, szeretnivalóan botladoznak a humor ösvényein. Könnyed játékkedvük nem
csökkenti a szokatlan föladat teljesítésének bravúros virtuozitását.
Hozza a nagy művek korszerű olvasatát, jeleskedik zenésebb alkotásokkal is,  megadja mód-
ját a népszerű komédiáknak és most íme, iskolásoknak,  valamint az őket kísérő boldog fel-
nőtteknek nyújt, vakmerő műfaji húzással fergeteges örömöt:  Mácsai Pál  színháza kozmi-
kus sebességgel szárnyal.

Ha valamit utáltunk, hát az a tökciki operaházi karácsonyi giccs.  Juronics Tamás  fantasz-
tikus koreográfiája azonban végre kortársi szintre nemesíti az obligát gyerekmesét.
Már az első, gyerekszobai jelenetben jóleső feszültség vibrál. Az iskolás lépkedések között
Májer Gábor rosszcsont Fricijének heveny grimasz-groteszkje élénkít,  Drosselmeyer nagy-
bácsi, a habcsók hajzatú  Juronics Tamás  varázslatai hamarosan tündérvilágot kerítenek.
A gonosz rágcsálók,  élükön  Csetényi Vencel  Egérkirályával elárasztják a színpadot, még
az Egérkirálynő,  Zsadon Flóra is megjelenik: tüllfüles figurája még   Horányi Júlia  káprá-
zatos jelmez-arzenáljából is kiemelkedik, hófehérben pedig ö adja Marika alteregóját is.
Palman Kitti robbanékonysága, gyermeki mosolya besugározza az ajándékdobozok alkotta
teret, bábszerelme,  Czár Gergő, virtuóz fából faragott akrobatika után,  poétikus mozgás-
ívekkel uralja a szíveket. Mint Dada és Cukorszilva Tündér, Markovics Ágnes végtelen ked-
vességgel tipeg a kozmikus sebességgel váltakozó jelenetek sűrűjében. Sziporkáznak az öt-
letek, még az egerek is egyénítettek,  ám a késsel-villával fogyasztott csata a Diótörő Her-
ceg győzelmét hozza. A Zöld Batman-i bátor Baltazár,  Kiss Róbert  is jól verekszik, torkos-
sága azonban bajba sodorja.
A tortaszeletes színpadot csillagokkal pettyezett függöny mesésíti, a szokott betétek hat-
ványozott szépséggel sorjáznak. A  Zazzy Design  tündérliliom porzókat formázó fejdíszei
előlegezik meg a Virágkeringőt, melyet a Barbie-rózsaszín  Hajszán Kitti és a vakítóan dél-
ceg  Horváth M. Gergő  álompárosa táncol.  Piros ruhában, copfosan lebeg be a léggömb-
övezte  Bujdosó Anna, a polgárok helyett a lufik pukkadoznak.  Apából vedlik aranymellé-
nyes eunucchá  Tarnavölgyi Zoltán, de nem tudja megóvni aranytrikós, hullámzókarú Se-
herezádét mohó pillantásaiktól: elbűvölő a varázslatos  Tóth Andrea.
A produkció gyújtópontjában  Palman Kitti  áll, mit áll!, ezer gesztussal kelti életre kará-
csonyi mese Marikáját,  fürgén villog fel s alá, lefegyverző mimikával, tüneményes mozgás-
sal élteti gyermeki hősnőjét. Egyvégtében színpadon van, de nincs két egyforma mozdula-
ta, a nagyszerű koreográfiát  elementáris átéléssel formálja meg,  alakítása az évad legna-
gyobb teljesítménye.
Mit mondhatunk még   Juronics Tamás mesterművéről anélkül, hogy az (elkerülhetetlen!)
elfogultság vádja érjen?  A kiváló dramaturgiai koncepción,  a leleményes koreográfián, a
személyes hatáson túl, a finálé mindenre ráduplázott. A Mester, aki már hógolyó-csatával,
bonbon-esővel sikerrel vonta be kis nézőit a játékba, végül jótét öregapóként kikérdezte
őket: "jó volt a Karácsony? - Az ajándékok? - A bejgli? - A Diós, a Mákos? - És a Diótörő?!? "
Eszméletlen!!!  Még senkinek nem jutott eszébe,  hogy a legavatottabb, legőszintébb kö-
zönség véleményét tudakolja...
Együtt kiabáltuk a lurkókkal: Jó volt! Nagyon! - és legyen Jövőre is!!!

Négyen a tetőn, ugrásra készen. Elegük van. A félkegyelmű gyerekből, a celebkudarcokból,
az aktuális pasi viselkedéséből.  Öngyiloskjelöltek,  kivétel a később betoppanó, nagymúltú
rockerből pizzafutárrá lecsúszott J.J., Farkas Attila, de nemsokára ő is kedvet kap az utol-
só röpüléshez.
Na de ha elkezdünk beszélgetni, kiokádjuk agyoncsócsált problémáinkat,  kissé távolabbról
nézve objektívebben látunk, a többiekkel összehasonlítva is csökken konfliktusunk súlya. A
társaság addig diskurál, míg elindul megkeresni egyikük hűtlen fiúját.
Gigor Attila  dramatizálása itt megszakítja  Nick Hornby regényének fonalát,  a gimnazista
nézők  kisebb csoportokban tárgyalják meg a történteket.  A színészek és a moderátorok
találó kérdéseket vetnek fel: Hogyan tálalna a sajtó, a TV, a média egy ilyen esetet? a di-
ákok jobbnál jobb ötletekkel lepik meg a játszókat, igen tájékozottak a bulvárfogásokat il-
letően.  "Az államtitkár lányának szerelmi bánata",  "Szakadék szélén a TV-sztár", Bebukott
rock-énekes bukása" stb. A következő részben el is hangzanak a legjobbak, ekkora ismert-
ségről még Martin, /Fábián Gábor/, az eddig oly sikeres műsorvezető sem álmodott.
A kis csapat buliba megy, ott keresi a gátlástalan tini Jess elkódorgott párját.  Pofátlanul
agresszív, hevesen szókimondó, nem tisztel az senkit és semmit.  Gyors a mozgása, gesztu-
sai szinte szikráznak, elemi csapás, lézerkard, két lábon szédelgő gyújtóbomba. Hay Anna,
a felejthetetlen Antigoné, a Ganymed vakító meztelenségű örök Évája, a színikritikusi bu-
taság észbontó karikatúrája  (Európa! Európa!),  most egy újabb  bravúros alakítással nyű-
göz le. Szavainak géppuskaropogása, tűéles ritmusa, mágikus szuggesztivitása a történések
gyújtópontjába helyezi,  színpadi figurája ellentmondásosságában is kihívja együttérzésün-
ket.
Ahogy, végül,  a többiek is...  Gigor Attila  összefogott, arányos rendezése mindegyik sze-
replőnek lehetőséget ad  a nézői szimpátia kivívására.  Sokszor belelátjuk saját élményein-
ket, megéljük az annyi fejfájást okozó, nevetséges problémákat.  Persze vannak megoldha-
tatlan dolgok, ha valakinek fogyatékos a gyermeke és azt kénytelen ápolni, hiszen nevelés-
ről aligha lehet szó, az nehezen talál kiutat.  Hajós Zsuzsa,  a megértés és átélés teljessé-
gében, révedt pillantásaival, halk szavaival hitelesíti hálátlan szerepét, míg a beszélgetések
idején éppen találékony, éleseszű reagálásokkal, gyors kérdéseivel, fürge válaszaival tűnik
ki.
Láttunk egy színdarabot teljes kifutásában, nemcsak átéltük, át is gondoltuk konfliktusait,
része voltunk az alkotásnak,  hatványozva éreztük át a színházi munka nehézségeit és örö-
mét. A Kerekasztal "színházi nevelési" produkciója életszükséglet az ifjúságnak, de bizony
ráfér a betompult felnőttekre is.

Számtek osztályba járt, szeretett volna a dráma-tagozatra átkerülni.  Varga Attila hitelesen
mutatja be kálváriáját, elhatározásába hiába egyezik bele anyukája /Bari Amália/, a zordon
vaskalaposság megakadályozza, a kétszer is megpróbált átlépést.
Bangó Roland  nagyszerűen játssza a dermesztően elfogult, lehetetlen feltételeket támasz-
tó Tanár Urat,  hogyan is tanulhatna be egy járatlan fiatal, néhány nap alatt,  három mono-
lógot és öt verset?
A Káva-menetrendnek megfelelően, itt kapcsolódik be a közönség, a gimnazisták elmondják
véleményüket, tanácsokat adnak Attilának, jobbnál jobb ötletek merülnek fel.  Moderátor-
ként  Takács Gábor  hallgatja, irányítja a pezsgő hangorkánt,  összegez és megadja a játék
további irányát. De az informatikusok felkészületlen, hanyag, nemtörődöm ofőjét is ő adja,
aki a diákok jogos lázadását "Dögöljetek meg!" kiáltással és szigorú megrovással töri le.
Óriási a felháborodás, a nézők sorra mesélik el suli-élményeiket, sokkal nehezebb azonban
megoldást találni az elénk állított problémákra. Szóljanak a szülők?  Tárgyaljanak a tanulók?
Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba?
A pedagógusok is elpanszolják bajaikat.  Kardos János  a radikális megoldások szenvedélyes
híve, Kovács Richárd (Cafu) a pótlék elvonását fájlalja, de mindőjük közül egyedül  Csatlós
Melinda szépen éneklő tanárnője érez együtt a problémásnak kikiáltott diákokkal.
Sereglei András  rendezése keményen fogja össze a cselekmény gubancos szálait, a nézői
reagálások a szemünk előtt épülnek be az előadásba. Nagyon helyes, hogy felnőtteknek is
játsszák, ráfér ez a tudatlanságban tévelygő szülőkre, de még inkább a pedagógusokra!
Magántanulói menedékben vészeltük át a középiskolát, melyet anno még iskolának volt ne-
vezhető,  a mai,  egyre színvonaltalanabb, egyre inkább központilag lebutított, egyre gyen-
gébb intézményekbe semmi kedvünk se lenne járni. De mit tegyenek a mai diákok?

Nagyszerű színészek kerülnek ki a  Színművészeti bábos osztályaiból,  aztán kevés szó esik
róluk, eltűnnek a szakma számára terra incognita bábszínházakban.  A most végzős osztály
néhány jelese önálló produkciót készített, melyet sikerült bemutatni a Kolibri Évnyitón.
Tenyerükkel ütik a padlót,  a testüket és minden kezük ügyébe kerülő tárgyat. Imponáló
nyitány, eleven lendület, sugárzó akarat, tobzódó energiák. Árnyjáték következik, a négy
furfangos állat meséje: hogyan győzi le a  Kakas, a Kutya, a Macska és a Szürke Szamár a
vicsorogva fenyegető, rettegett fenevadakat.  A figurák sima csomagolópapíron elevened-
nek meg, veszély esetén összegyűrődnek, majd széthajtva támadnak fel újra. Az 5 játékos
hihetetlen precizitással dolgozik, ketten a sablonokat mozgatják a fény előtt, míg a többi-
ek a vetítőfelületekkel mozognak szigorú koreográfiával.
Gyurmából emberalak formálódik,  pálcika kezek-lábak elevenednek groteszk pantomimmé.
Spiegl Anna  ujjaira tűzött babafejekkel a hátán játszat kedves szituációkat,  homokba raj-
zolt jelek a szemünk láttára alakulnak váratlan formákká.  Állandóan szól a zene,  az éppen
ráérő színészek muzsikálnak,  harmonikától cajonig terjedő, változatos hangszer-arzenálon.
Komikum, líra,  mese és látványosság egyaránt megfér  a gondosan szerkesztett műsorban,
az ifjú titánok valóban kitanulták a "bábos"-nak nevezett, de annál sokkal tágabb világú ani-
mációs műfajokat.
A három kismalac története drótból formázott figurákkal látható,  hiába tátog a vonalrajzú
farkas, végül diadalmas trófeaként szegeződik a falra.  Kicsik, nagyik, pöttöm apróságok és
komolyságukat vesztő felnőttek élvezik az ötletes jeleneteket,  nincs hiány meglepetések-
ben sem,  hiszen itt még a széklábak is játszanak: a darabjaira hulló ülőalkalmatosság fából
faragott királyfiként táncol...
Gyaníthatóan a Kolibri  Macska voltam Londonban  című remeklésében főszereplő  Fehér
Dániel  viszi a prímet,  ám ő csak ekvivalensen első az egyenlőek között.  Az énekes-zenés
fináléban, ahol  Czupi Dániel  furulyán,  Hoffer Károly  hegedűn,  Szollár Tibor ütősként
bizonyítja sokoldalúságát,  fergeteges hangulatban tetőzik  a kiváló produkció,  amelynek
külön értéke, hogy díszlet-jelmez nélkül, bárhol, bármikor eljátszható!

Simone Fontanelli  egy szál klarinéttal kísért felolvasószínházi változatot készített a híres
meséből,  Harangi Mária  rendezése viszont ezer ötlettel eljátszatja  az abszurddal kacér-
kodó történetet.  Mátravölgyi Ákos  elmés forgószínpadkáján  egy, csak egy legény állja
a sarat, de micsoda csodalény!
Öreg asztalosként kételkedve méreget egy fadarabot, könnyen oda is adja, a szintén álta-
la megszemélyesített  Gepetto Mesternek.  Nincs időnk a csodálkozásra,  villanásnyi váltá-
sokkal rövidesen tucatnyi szerepet is eljátszik, miközben ízesen meséli a fabáb kalandjait.
Mult István  minden figurához talál jellegzetes hangot, mozgást találó gesztusok egész so-
rát. A Bábos kásás orrhangon nyújtja át öt arany ajándékát,  a Róka fisztulás ravaszsággal
sántikál, ám rablóként csak fojtogató kezét látjuk.
Pinocchiót egy míves fadarab, a hangszernek látszó és főleg hangzó klarinét jeleníti meg,
Rozmán Lajos  azonban nemcsak eljátssza   Simone Fontanelli  helyenként pokoli virtuo-
zitást igénylő zenéjét, de él a tekintete, érzékenyen reagál,  létezésével nagyszerűen el-
lenpontozza a monodráma főszereplőjét.  Vak Macskaként oson, elveszetten kukucskál ki
a börtön-rácson,  csacsifület növeszt és a végén meg is szólal.  Az igen tág dinamikai spek-
trumú, kortárs zenei nyelvvel kacérkodó szólamot,  Kagel-en, Messiaen-on edzett szólista-
ként fölényes biztonsággal abszolválja, könnyedén követve a szituációk fordulatait.
A lepel mögül  az aranyra éhes rablók kampós botja közelít fenyegetően,  a Kékhajú Lány
csillogó ernyőként forog a légben,  az akasztást krétarajz,  a vagány Kanóc-ot léggömbzsi-
nór jeleníti meg.  Harangi Mária  fantáziája  minden momentumot pompásan képes megfe-
leltetni, játékosan dolgoztatva meg a fürge gyermeki képzeletet,  meg a mi nehézkes, na-
gyon szürke állományunkat.  Kiválóan funkcionál a tenyérnyi színpad, gördülékenyen vált
színről színre.  Árnyjátékban látjuk a szegény hazudós bábu megnyúlt orrát csipkedő har-
kályokat, a cápa gyomrában pedig vonalrajzos bábfilm-kockákban követjük hőseinket.
A végjátékban Rozmán Lajos-nak már csak a fúvóka marad, ám ő azt is ezerféleképpen ké-
pes megszólaltatni, halálsikolytól a szarkacserregéssig váltogatva a hangszercsonk regiszte-
reit.  Mult István, a produkció abszolút hőse sem adja alább,  Noé galambjaként szárnyal
fehér kesztyűsen, bársonyos basszusa poétikus atmoszférát teremt,  sokoldalú árnyaltság-
gal használja csodás orgánumát.
Így az ámuló gyermekközönség  nemcsak  Collodi bábumeséjét hallhatja, láthatja újra, de
megismeri a korszerű színház tündér-nyelvét is.

Jó volt anno a Macskák társaságá-ban lenni,  de mit kereshetnek a Temze partján?  Paul
Gallico regényéből   Horváth Péter  adaptált, hetyke dalszövegekkel spékelt, lendületes
színpadi játékot.
Már az előtérben elkap az állati varázs, 16, azaz Tizenhat embernyi cirmos ritmizálja élénk
farkcsóválással a címadó dalocskát.  Orosz Klaudia elképesztő változatosságú jelmezeinek,
maszkjainak révén  mindegyiküknek külön karaktere van.  Azok a szőrös lábszárak, azok a
bojtos farkak, hát még az orrok, fülek, borzas frizurák!
A fejünk felett 3D-ben megjelenített baleset nyomán, a kórházi ágyon életéért küzdő kis-
fiú álmában Fehér Macská-változik,  a belészerelmesedő  Orange Jennie jóvoltából potya-
utasként Glasgow felé hajózik. Fehér Dániel és Megyes Melinda tökéletes metamorfózis-
sal hozza a két főszereplőt, sikerrel kerülik el   Szanitter Dávid fekete vezérmacskájának
kandúrkodását,  éneküket  Alexics Rita és a Rácz ikrek  vokálja és a teljes macskakórus
kíséri.  Novák János  rendezői, zeneszerzői mivoltában egyaránt  ezer ötlettel, karmeste-
ri pontossággal vezényli az együttes tökéletes összjátékát, amelyet Lakatos János koreo-
gráfiája tart dinamikus vibrálásban.
Néhány szimpla emelvény  kreatív használata és a kitűnő háttérvetítések  a helyszínek ér-
zékletes stilizációjában realizálódnak,  a váltásokat végrehajtó díszletezők szintén négylá-
búak, illetve humanizált matrózok... A hajófenékben, a hajdani Kemény Henrik cintányér-
jaival csapkodó,  vidám indulót cincogó egérsereget  a bujkáló macskapár semmisíti meg,
(remélhetőleg ez elkerüli az állatbarátok szigorú figyelmét). Veszélyesebb ellenfél  Krausz
Gábor óriáspatkánya,  majd a buzogányokkal zsonglőrködő fajtárs,  Bárdi Gergely.  Mivel
mindenki  több szerepet is játszik,  ők ketten is visszanyerik szimpátiánkat matrózi, tűzol-
tói minőségükben.  Czupi Dániel  szintén több figurában bizonyít átütő énekkel, viharos
energiájú játékkal.
Költői szépségű a derengő vízalatti homályban játszódó életmentési kép,  nagyon féltjük
a víztől nem irtózó hősöket, ám a lírai zenét bármeddig elhallgatnánk...
Fehér Dániel Fehér Macskáját, sziámi cica képében, még  Andruskó Marcella sem tudja
elcsábítani,  hűsége azonban mit sem ér, lázálmából felrévedve, Peti visszatér  Erdei Juli
ölelően dadusi karjaiba. De mi lesz az elbűvölő  Megyes Melinda  Jennie macskalányának
sorsa London utcáin?
Kacagtató izgalmak közepette  vibrál a színpad,  a villámöltözések mestereinek nagyszerű
csapata  tánccal,  énekkel hatványozza a - nem győzzük hangsúlyozni! - frenetikus jelme-
zekben tomboló cicavíziót.  "Tám-tá-ráttá-táttá-tá" - skandáljuk a refrént, mely a rock 'n
roll, twist és soul betétek után fergeteges fináléval zárja a produkciót.
Macskák Londonba! Kicsik és nagyok a Kolibribe, újra a Macskák társaságába!

Mikó Csaba  mesejátéka jól megírt, szépen kidolgozott anyag,  vállalja a tanulságok sulyko-
lását is,  vannak karakterei, van humora, kedves bája.  Hatásosságán sokat ront a rendezés
kusza esetlegessége.  Már a szereposztás is támadható:  a sós és a keserű játszóit meg kel-
lene cserélni, - az extrém személyiségű, filmen biztosan érdekes  Nemes Anna  játéka leg-
feljebb az első széksorból vehető észre,  ráadásul éppen a szárnyas Fantáziát is meg kéne
jelenítenie.  Értelmetlen a nézőtér váltása,  sokkal jobb föntről nézni  a tágas teret, mint
alant nyakunkat nyújtogatni.
Az első rész hosszadalmas és széteső, de még itt is találunk becses értékeket. A tűz, a ke-
rék, az írás feltalálásának története,  Orbók Áron tudományos előadásában, pantomimmel
vizualizálva igen szellemes. Krausz Gábor nemes egyszerűségében inkább lusta, mint kövér,
Székely Rozi  virulens energiával forgolódik uralkodója körül.
Szünet után meglódul a tempó,  Bárnai Péter nagyszerűen hozza a gazdag Utazó délceg fi-
guráját, dikciója, akrobatikus ügyessége igen tetszetős. A verekedések azonban feleslege-
sen hosszúak,  szegény Kövérkirály útkeresése is akadozik,  természetes, hogy az apró kö-
zönség egész jeleneteket szabdal szét szüntelen megjegyzéseivel.  Az interaktivitást is ke-
zelni kell és ehhez a jószándék vajmi kevés.
Bízzunk abban, hogy  Csuja László  még sok mindenen változtat, talán még a tapasztaltabb
pályatársak véleményére is hallgat.  Ám nem hallgatjuk el erényeit sem, például az  Éhség
alakítójának megtalálását.  A finomléptű, mosolygós hangú, gráciőz modorú  Béres Miklós,
minden létező sablont felrúgva,  szimpatikus vonásai mögé rejti  sátáni lényét, különleges
színészi aura övezi, visszafogott zeneiségű játéka fantasztikus élmény.

Tizenévesek Tavasza! A néma tartomány utcáin diákok, egyetemisták tüntetnek, a színház-
ban is szót kér a tisztatudatú generáció: a Kolibri  Delete-je, a Bárka Harmadik Hullám-a,
a Vörösmartysok Jövőképtelen-je után, a Katona József Színház szárnyai alól egy vadonat-
új alkotócsoport lép elő.
A patinába merevedett intézmény táján  friss szelek fújdogálnak,  nemcsak a szocreál elő-
tér nyit brutálbetonban az utca felé,  a színházszerető diákok is helyet kapnak  egy klub-
ban, véleményformáló együttműködésre.
Végh Ildikó  vezetésével a tagok írnak a színház előadásairól, terveikről, a színészekről és
az elvárásaikról.  Egy év után kiderült, kikívánkozik belőlük a vélemény mindennapjainkról,
a közéleti hamis ideológiákról is: magyarságról, magyarságunkról, hazáról és a hazaffyakról.
Egyenként mondják el,  átélten tagolva,  mindenki a saját szavaival.  Dermesztően hiteles,
egyszerűségben támadhatatlan.  Míg a harsmagyar  "legszívesebben szürkemarhának öltöz-
ne", a mi ifjú hazafiainknak és gyönyörű többségben lévő hazalányainknak a magyar nyelv,
a magyar költészet a meghatározó.  "Berzsenyi!, - Ady!,  - József Attila!, - Pilinszky!", röp-
ködnek a szent nevek, de már ott fénylik  Petri György és Parti Nagy Lajos is...
Magyaranya  a több gyereket tervező ásó/kapamenyasszony és az egyedülnevelő,  teljes
önállóságot kedvelő szingli-öntudat is, magyar a vér és magyar a bánat.
Töretlen egységben peregnek a jelenetek, monológtól párbeszéden át a szavalókórusig,
ezer formában tündöklik előttünk a magától értetődő szókimondás lehengerlő ereje.
Hogyan vélekednek rólunk a külföldi fiatalok? "...folyton esznek" - és ezt a magát a sárga
földig lezabáló, rút sybarita vázak gasztrobemutatója érzékelteti is, míg a légben nem ép-
pen hízelgő vélekedések rajzolják meg szellemi elnehezedésünk karakterképét.
Egyedül a több fokozatban gyorsuló,  csizmaveregetős tánc jelent egy kis gyógyírt,  nem
csoda, hogy nem mindenki büszke nemzeti hovatartozására, könnyedén váltana lakhelyet,
hont és életet.
A tizenhat ember telerajzolja a falat vágyaival, gondolataival, a krétarajzok előtt bontako-
zik ki két fiatal félszegen induló, gyönyörűségesen visszafogott, katartikus poézisű jelene-
te. Már rebbenve érintkeznek az ajkak, már a földön hevernek el bágyadt mámorban, mi-
kor dalosajkú fiúk robbannak be.  Háromszólamú slágerzene festi alá az idillt,  ám éles vál-
tással a Himnuszba mennek át: ...a magyar Rómeó és Júlia megadóan emelkedik vigyázzba,
nekik még ez sem sikerül/?!?/.
Névsort írni képtelenség. Nincsenek elsők az egyenlők között, csak egyenlők az összes el-
ső fényes gyülekezetében. Amíg ilyen dolgok születnek, felcsillan a remény, hogy amit mi
már nem tudunk, merünk kimondani,  azt a küszöbön toporgó, érintetlen generáció a ké-
pünkbe vágja. Most már csak csatlakozni kellene. Hangosan.

Petőfi a könnyebb falat,  Ady Endre sokat írt róla,  fordítva ez nem áll, így a szembeállítás
féloldalas.  Gyermek,  szabadlelkű diák,  a természet isteni csodája, ám  Kovács Krisztián
már első pillanatban inkább a villogó szemű, komor kamaszt állítja elénk, félelmetes belső
és külső azonosulással. Aztán látjuk a rossz tanulót, amint, hála egyre extenzívebb oktatá-
si rendszerünknek, épületes baromságokat hord össze nagy nemzeti költőnkről, nevetünk
ugyan,  de főleg sírni lenne kedvünk, az adys harmadik hatványon.  Katona László  nemes
dikcióval szórja, a prózájában igencsak racionális poéta igéit,  nincs itt duhaj mámor, rob-
banékony indulat, józan, mértéktartó és tűpontosan igaz. A közönség is megkapja a magá-
ét, Csinszka levelét bájos kékharisnya olvassa fel, az ex-Petrovics pedig egyenesen egy di-
áklány ölébe furakodik.  Nagyon szeretjük ezért,  életében ez nyilván nehezebben ment
volna, emlékezzünk csak az agg Jókai szavaira: "Hogy milyen volt? ... Borzalmas."
Az idézetek kiválasztása,  szembeállítása,  színházzá formálása  Scherer Péter  rendezővel
együtt a két színész és a dramaturg  Gyulay Eszter remek munkája.  A legtöbb idézet ed-
dig ismeretlen volt számunkra,  pedig a költők hétköznapjait megmutatók a legalkalmasab-
bak az irodalomtanítás elevenebbé tételére. Hogy Sándorunk szétgyalogolta a lábát, - ezt
a hollósörényű hippi  el is szilajkodja,  hogy  Ady párkapcsolatait a legfinomabb kifejezés-
sel megélhetésinek minősíthetnénk. Bezzeg Petőfié, de adjuk át ebben a szót a másik köl-
tőóriásnak:  "Petőfi szerelmi élete titok,  miként az elefántok násza is az, holott az elefán-
tok igazi életében is a szerelem a fő."
Szellemes ötletek, feszesre érett tempó, kiemelkedő színészi hozzáállás. Fergeteges kaca-
gások közben szeretjük meg egyre jobban ezt a két esendő embert, nem irodalmi nagysá-
gukért: a homlokukat övező babér a magánélet krumplifőzelékét ízesíti. Petőfi felnyújtott
bal karja váteszien mereszti mutatóujját az égnek, de ugyanilyen heves energiával fordul
be "a konyhába...". Ahogy  Kovács Krisztián  örökmozgóként jár fel s alá, ahogy Ady meg-
tört szemekkel, karszékbe rogyva haldoklik, az immár örökké élővé testesíti alakjukat.
A végén  Katona László  gitárján megpendül az emblematikus  Cseh Tamás-dal,  sorjázik a
százféle halál, hullanak a hősök, porlanak a poéták,  soraik azonban létezésünkben élnek
tovább.  Boldog lehet  az a szakmunkás-generáció,  amely a heti egy magyar-órán,  ilyen
zseniálisan rendhagyó módon ismeri meg költészetünk nagyjait.

Másfél évtizede iskolásoknak játszik a Káva,  interaktív előadásai  az igazi színházi élmény
mellett beleszólni és játszani is engedi nézőit.  Az  Apalabirintus, a Digó, a Gubanc alap-
darabok,  nagyrészt első színházi beavatók a serdülőknek.  Mostantól fogva bázisuk,  ját-
szóhelyük az alternatív MU Színház-ban van. Óriási nyitást jelent ez a szakma és a közön-
ség felé, jobban szem előtt lesz és az előadások a felnőttek számára is láthatóak lesznek.
Mindenkire ráfér  egy kis bevezetés az aktív véleményformálásba:  a produkció szünetei-
ben a nézők kitárgyalhatják a szereplők problémáit,  alakíthatják a szituációkat, befolyá-
solhatják további színpadi sorsukat.
A februári sajtótájékoztató résztvevői azon melegében be is ültek a Bábok-ra, mely egy
királyfi viszontagságain keresztül  világította meg  a felnőtté válás,  az önállósodás,  a ka-
maszkori identitáskeresés nehézségeit.
A Főudvarmesternő, a káprázatos szuggesztivitású  Milák Melinda új beosztottját oktatja
az udvari protokollra, ők ketten próbálják beöltöztetni a durcásan ellenálló trónörököst,
aki folyamatos sértegetésekkel,  megalázó módon lázad a kényszer ellen.  A közönség két
csoportra válik,  az udvarhölgyek igazukról győzködik az egyiket, míg  Kardos János, a bu-
rokban született herceg,  viselkedéséről vitázik, további ténykedéséhez pedig segítséget
kér a hallgatóktól.  Kitörni? Alkalmazkodni? Elfogadni? Elmenekülni? -sorjáznak a kérdések,
ám a játékban új szereplő jelenik meg.
Gyombolai Gábor  vagabund világcsavargó,  a zöld pázsiton a legelésző tehénről filozofál,
ráismerünk Büchner Leonce és Lénájának felejthetetlen soraira. Bizsergetően zsongnak
bennünk az el nem hangzó mondatok is, a "pokol csak a kontraszt kedvéért van", vagy a
"válasszunk egy kényelmes relígiót", de a szabadság távlatai így is megnyílnak az útkereső
királyfi számára. Hiába sikerül végre beöltöztetni, hiába vágja oda lesújtó véleményét az
öntudatára ébredő udvarhölgy,  a vaskosan szókimondó  Romankovics Edit, a királyi sarj
nem fogadja el a koronát, hátat fordít a belénevelt rendnek.  Nem tudjuk, milyen lesz a
sorsa, de lehetőséget kapunk a saját választásaink végiggondolásához.
Színháznak elsőrangú,  pedagógiának életfontosságú,  élménynek pazar! Jó lenne kisisko-
lásnak lenni és már korán így ismerkedni meg a színházzal, így szembesülni a még csak ho-
mályosan felderengő létkérdésekkel.
Nagyon jó helyre került a  Káva Műhely, reméljük, többi produkciójuk is látható lesz itt
a MU Színházban a nagyközönség számára,  - biztos, hogy utána mindenki egyből elhozza
a gyerekeket is.

Ropog a kavics a talpuk alatt,  hevesek, túlzók, bizonytalanok:  Sturm und Drang, ez a ka-
maszkor, a rettenetes szélsőségek pokoli évada. Új fiú érkezik az osztályba, föntről bukik,
idősebb, érettebb, keményebb, irigyli-csodálja mindenki. Lakos nem sokat beszél, de né-
ma kívülállása imponáló, bandája, pénze is van,  a nadrágját pedig félülepig letolva hordja.
Csabesznek is  nagyon tetszik,  amit legjobb barátja,  Boti, a számítógép-virtuóz nem néz
jó szemmel. A lányok természetesen rajonganak érte, a jó tanuló-jó sportoló eminens Dó-
rit is beleértve.  Két bajnokság és három ötös-dolgozat között  Császár Réka,  a nagylány
a zongoránál, titkon róla ábrándozik.  Fehér ruhája szétterül a pianínón és lám,  megjele-
nik a tiniálmok vagány kishercege,  hosszú övénél fogva, hangszerestől lassúdad maga felé
húzza a lányt, a nézők által közrefogott fehérmurvás ösvényen végig...
Ha csak ez az egy  csodálatos kép lenne, akkor is felsőfokon kellene  Vidovszky György
rendezését dicsérni! De már az komoly tett, hogy  Győri Katalin  kiváló megfigyelésekre
épülő, éles szituációkat, jól megrajzolt karaktereket felvonultató,  ám dramaturgiájában
következetlen darabjából,  Tasnádi István értő segítségével, a nagyszerű epizódokból fe-
szes tempójú, szerkezetileg is erős produkciót hozott létre.
A megszédült Dóri szerelmeslevelét, a vágy gátlásos tárgya, tipikus kamaszreakcióval nyil-
vánossá teszi,   Kőszegi Mária és Czupi Dániel  fergeteges gúnydalban  közhírré is teszi.
Nagyokat nevetünk, remekül szórakozunk a fantasztikusan mozgó-éneklő pároson, pedig
a mélyben iszonyatos sebeket kap a leleplezett lány, de az elkövető is. Bárdi Gergő egy-
hangú dallamot pötyög gitárján, elszigetelt magányába a bumfordi natúrburs Csabesz hi-
ába próbál behatolni.  Boti,  Ágoston Péter, finom megfigyeléseivel  messzebbre jut: az
osztályideál  Lakost verik otthon,  haverjainak imponál,  de senki sem szereti. Amikor ő,
számítógépes sikere után, apai ölelést kap, a fiú csak dermedten bámulja:  Bárdi Gergő
tekintetében, fagyott lángokkal ég a kitaszítottak, szeretetlenek minden fájdalma.
Az előadás katartikus csúcsa után, bekövetkezik a váratlan vég, az osztálytársak önmagu-
kat hibáztatva keresik az öngyilkosság okát.  Ebben a labilis életkorban egy szikra is elég
a végzetes lépéshez, bár jó lett volna kicsit tudni, mi is volt az a porszem, amely a tetté
kristályosodás robbanását beindította.
A  Kolibri Színház  drámapályázatának nyertes darabja azonban  így is értékes előadássá
érett, biztos, hogy gimnazista célközönségnek máshogy, még többet mond, mint nekünk,
"okos" felnőtteknek. Vidovszky György és saját nevelésű, egyedülálló csapata újabb lét-
fontosságú előadással ajándékozott meg.

2 0 1 2

Óriási a pezsgés a diákoknak színjátszás vonalán, követhetetlen mennyiségben, imponáló
színvonalon dolgoznak a régebbi és a legújabb társulatok.

CARLOS ÜGY
A Maladype első jelentkezését  Balázs Zoltán  lenyűgöző személyisége dominálja.  Olyan
hévvel, olyan meggyőző hitelességgel vázolja fel törekvéseiket, annyira kimunkált, átgon-
dolt a koncepció,  majdnem azt mondjuk,  akár meg se kell már nézni...  Schillerből kiin-
dulva a cselekmény fordulatait azonban a közönség reagálásai adják,  így minden előadás
egy önálló produkció lészen. A Leonce-variációkon izmosodott csapat, élén Lendváczky
Zoltán-nal, Orosz Ákos-sal garantálja az együttjátszás izgalmait.

MENJ EURÓPÁBA!
Fiatal menekültek beszámolói alapján íródott, megdöbbentő képet fest az idegeneket fo-
gadó reakcióinkról. Hegedűs Barbara  egy romkocsmában találkozik a kalandos úton érke-
zett afgán  Csányi Dávid-dal.  A jócsaládból való bölcsészlány ámulva hallgatja  az exodus
szürreális történetét,  Kárpáti István rendezésében egyetlen jelenet is megmutatja a té-
mában rejlő lehetőségeket. Csupán a nézők bevonását kellene még kitalálni...

MOBIL
A legkeményebb kihívást a  Krétakör  vállalta:  WC-képek az osztályfőnöknőröl,  a tettes
itt ül a diák nézők között, hamar kiderül, ki volt, de vajon kiadja-e közösség?  A felvilágo-
sultabb elveket valló igazgató úr,  Terhes Sándor  erélyesen nyomoz, dilemmája, hogyan
büntessen, mit tegyen iskolája jóhíre érdekében.  Percenként olyan eldöntendő kérdé-
sek merülnek fel, megvalljuk, nem tudnánk helyes válaszokat adni, legfeljebb pénzfeldo-
bással.  Sárosdi Lilla a bűnös ellentmondásos személyiségét  félelmetes eszközökkel tár-
ja fel, egyszerre utáljuk, megvetjük és értjük meg egy kicsit. Ofő-csere: az újat szintén
Romankovics Edit játssza, a régi jóindulatúan konzervatív volt, utódja poroszos agresszi-
vitással kezd fegyelmezni.  Egyre újabb mögöttes rétegek  világosodnak meg, egyre több
a kérdés, lehet, hogy minden mögött az önkormányzat kegyeltjének az igazgatói székbe
ejtőernyőzése áll?  Nagyon erős, nagyon idegesítő, hosszas utóvitákat gerjesztő alkotás!

SORSLABIRINTUS                       Egri Bálint                     Manna Kulturális Egyesület
Egy állami gondozásból szabadult/?/ cigányfiút követünk a nagyvárosba való érkezésétől.
Munka? Lakás? - mi az első? Lakni? -de hol? stb.  Az alternatívákat a közönség, megbeszé-
lés után szavazással dönti el. Hetvenöt, 75!!! kidolgozott jelenet várja az életre keltést,
Egri Bálint rendezésében parádés színészcsapat játssza, a karakterek mellett, a környe-
zetet is megjelenítve:  a pályaudvar kétszer is megjelenik,  fekete, majd rózsaszín szem-
üvegen át nézve. Panelproli főbérlőként  Feuer Yvette remekel, könnyű neki, mögötte
az akcióbrutál  Ficzere Béla  izmai tornyosulnak. A Fiú a Házból, Sütő András Miklós rit-
ka kedvességgel ad jótanácsokat sörözés közben, Kőszegi Mari/e/ hihetetlenül izgalmas
woyzecki egyéniségét kölcsönzi a szomszédlánynak.
A főszerepet,  felváltva a  Kávás  Kardos János-sal,  maga a rendező  Egri Bálint  játssza,
jó érzékkel egyesítve a tétován tébláboló fiú és a közönséggel kommunikáló drámatanár
szerepét.  Van, aki puhánynak tartja, /bizonyára normális családban nőtt fel/,  van, aki
harcos ellenszegülésre biztatja:  de mindenki szimpátiáját elnyeri.  Míg a Mobil például
zaklatottan zűrös volt, találóan olyan, mint az ábrázolt jelenség, a Sorslabirintust a gon-
dosan kimunkált tiszta szituációk jellemzik, noha a felmerülő dilemmák  továbbgondolko-
dásra ingerlően múlhatatlanul motoszkálnak bennünk.
Felejthetetlen bravúr az albérleti szoba élettelenre keltése: élő színészekből tárgyiasul
a berendezés. Feuer Yvette pislákoló állólámpaként bólogat,  Ficzere Béla hályogos te-
kintetű állótükör,  a sarokban  Sütő András Miklós  Andersen TV-je gubbaszt.  Kőszegi
Mari/e/,  ha már széplányként  nem tehette,  baldachinos ágyként öleli magába korunk
antihősét.

Nem zenés játék, nem mesemusical, nem dramatizálás:  Petőfi Sándor  zseniális szürreáliá-
ja egy az egyben, szó szerint elevenedik meg.  Kukorica Jancsi és Iluska patakparti idilljét
videokamera közvetíti, Tisza Bea  mostohán gonoszkodik, a birkanyáj  Kormos Gyula  basz-
szusán béget. A gyönyörűséges textust deklamáló narrátor-kvartettben ívelt muzikalitással
szárnyal  Török Ágnes és Farkas Éva simogató orgánuma, a népzenei háttér elragadó hite-
lességét  Sipos Mihály  hegedűje,  Kecskeméti Gábor furulyajátéka szavatolja.
A huszárok élén  Szívós Károly  délceg toborzó-kapitánya és egy igazinál valóságosabb pa-
ripa, melynek láttán nincs az a juhászbojtár, aki fel ne csapna regrutának! Tagjait hentes-
anatómia formálja, nyihog, kapál, rázza sörényét, mind a nyolc lába mozog és még a füleit
is hegyezi. Orosz Klaudia mesterműve kedves fejecskét hordoz, a hátán igazi nyerget, fel
is pattan rá  Mészáros Tamás, hogy hegyen-völgyön és a Kutyafejűek birodalmán át, segít-
ségére siessen a muzulmánoktól szorongatott francúzoknak.
Hiába csempészi be  Gazdag László  törökméz-árusa kinder-janicsárjait, a mi Janink magát
a szultánt is kettéhasítja.  Megyes Melinda  királyian gyönge leánykája bele is vöröslik az
epekedésbe, a felséges  Mult István  mimikai bravúrjai sem lágyítják meg vitézzé avanzsált
hősünket, szerelmes szíve hazahúzza.
Novák János rendezése  mindent átfogó eréllyel használja  az összes lehetőséget. Színész
és báb, tér és hang, fény és zene szoros kölcsönösségben építi a produkciót, a kivetített
mozgókép,  az élő szereplők,  a jelzett és valós tárgyak aránya tökéletes.  A látott-hallott
csodák ellenére  mindig a verssorok viszik a prímet,  most tanuljuk meg igazán értékelni a
"lánglelkű forradalmár"-nál nagyságrenddel több, káprázatosan sokoldalú költőóriást.
Liszt Ferenc tomboló romantikája hullámzik  a fólia-tengeren,  de a nagy madár szárnya is
plexiben suhan,  a Fazekas-báb  gülüszemekkel álmélkodik, de bámulata  Ruszina Szabolcs
magyar hangján szól.
Úgy áll a mente a nyalka  Mészáros Tamás-on, ahogy azt a virtus előírja, de színészi játéka
a bánat, a vágy, a komor elszántság mélyrétegeit is feltárja. Vele hányódunk az óceán hul-
lámain, kapaszkodunk  a sárgakarmú griffmadárba,  győzzük szolgáinkká  a stilizált ábrázatú
góliátokat. Hatalmas karjaikban át is visznek hét tengeren is, - de jó is lenne minálunk né-
hány pánsíp-kódra mozduló robot-gigász...
A Háry Jánost, sajnos, nem láthatjuk eleget és elegen, ám szerencsénkre Petőfi már köz-
kincs,  kisiskolásoktól a vénekig  mindenkihez eljut majd a János vitéz százas szériája!  Fel-
idézzük a mesés kalandokat, legyőzzük a sárkányt és elhisszük a lehetetlent.  Az út végén
Tündéri Ajándok, a gyermeki tisztaságú Iluska,  Nyirkó Krisztina  vár. Neki nem kell szőke
paróka,  sugárzó személyiségébe belelátjuk  minden szerelmünk "milyen volt szőkeségé"-t,
hangjának selyme ragyogón fénylik,  játékának erejét  elbűvölő hitelessége adja.  Ezen a
színpadon játszott egykor a hajdani premier Iluskája,  Medgyaszay Vilma, - úgy érezzük, a
mienket is emlegetni fogják száz év múlva! Ahogy a  Kolibri Színház előadásának szívet-lel-
ket forrósító előadását is.

Úgy kezdődik, mint egy rendes színház: Tibit külföldre utazó szülei néhány napra tanárné-
ni szomszédjukra bízzák, kutyástul.  A pedofób  Sárosdi Lilla azonban egyiküket se szíveli,
ridegtartásra rendezkedik be, szegény Gubanc kutyát pedig kiköti az erdőbe. Tibi megszö-
kik, az iskolás nézők csoportba szerveződve indulnak vele  az elveszett négylábú keresésé-
re, mi felnőttebbek ezalatt a pedagoginával társalgunk.
Lesújtó az eredmény, poroszos elvein, szigorú módszerein nemigen találunk fogást, ahogy
a mindennapi életben sem bírunk  a frusztrált, tehetségtelen,  szerencsétlen tanerőkkel,
de maga a beszélgetés adott egy kis muníciót iskolai ütközéseinkhez.
A gyerekek közben megtalálják a boszorkány-kunyhót, melyben Gubanc /Sereglei András/
raboskodik.  Romankovics Edit gonosz nyanyája pokoli próbák elé állítja a kölyökcsapatot,
Tibi, azaz  Bori Viktor  vezetésével azonban, közös erővel győzedelmeskednek. Pedig nem
könnyű, például, rezzenéstelen arccal szobrot alakítani, hogy csak egyet emeljünk ki a fel-
adatok közül. A lényeg, hogy összefogva, együttesen kialakított stratégiával,  saját ötletek
alkalmazásával sikerül!  A koraérett bakfis éppen úgy részese a küzdelemnek, mint a bohó-
kásan körbe-körbe futkosó óvodás...
Schilling Árpád rendezése, a félelmetes színésznői átlényegülés, a színésztanárok hihetet-
len közvetlensége, kapcsolatteremtő képessége  mindannyiunk számára  rendkívül tanulsá-
gos, eleven színházi élményt jelent.
A Tóth Miklós  rendezte  Digó,  Fassbinder darabjából indul ki,  de a játszók egyből a né-
zőktől is kérnek véleményeket.  Kardos János  harciasan győzködi haverjait,  meg kell lec-
kéztetni a görög vendégmunkást,  aki sorban hódítja el barátnőiket.  Gyombolai Gábor, a
józanul gondolkodó Brúnó és a tétova  Takács Gábor végül is hajlanak a rossz szóra, bőrka-
bátot öltve, jól elverik hárman az idegent.  Fantasztikus, hogy a "digó"-t is  az őt Paul-ként
eltángáló színész játssza, a fejkendő csak látható eszköze a nagyszerű karakterformálás ad-
ta színészi hitelességnek.
A tinédzserkorú közönség most már teljes aktivitással kapcsolódik be a játékba, a végkifej-
letet közösen alakítja ki,  többen át is veszik és meglepő magabiztossággal játsszák tovább
a szerepeket.  Megtudták, hogyan alakul ki a rasszizmus, az idegengyűlölet és hozzáállásuk
mindenképpen toleránsabbá vált.
Három nőfigurát alakít  a tüneményes  Milák Melinda. A szende álmodozó Pault hagyja el
a napfényes Göröghonról regélő legény miatt, az agresszív kocsmatündér azért uszít bosz-
szúra, mert kimaradt az apollói termet erotikus áldásaiból,  a harmadik, a kisvállalkozó mű-
helytulajdonos, asszonyi és munkaadói bájaival  láncolja magához  a mediterrán amorózót.
Metamorfózisai tökéletesek,  szinte észre sem vesszük, hogy mindig ugyanazt a színésznőt
látjuk.
Az intolerancia áldozata maga is rasszista: "nehogy má' egy törökkel kelljen együtt dolgoz-
nom!", de bennünk bizonyára oldódik kissé a másság ugarmagyar gyűlölete. A Káva színész-
tanárai a pontosan formált előadással  elindítják a gondolkodást,  percek alatt élénken vi-
tatkozó csoportokkal beszéltetik meg az eseményeket, nem sugallják, mégis rávezetnek a
helyesebb megoldásokra. Évtizedes munkájuk hatása felbecsülhetetlen és hogy merre ága-
zott el, mutatja mennyi követőjük lett: az idei Tantermi Projekt-re 136 pályázat érkezett!

Legfeljebb megélhetési gyermekdarabra számítunk, de az emelvényekkel kialakított impo-
náló térbeliség első látásra többet ígér. Mikó Csaba, aki Idill-je és beszédoperája mellett
már az ifjúsági irodalomban is feltűnt, épkézláb mesejátékával egy jóízű előadás lehetősé-
gét teremti meg.  A kifutón artisztikus testhelyzetben a Bolond ücsörög, boldogan ismer-
jük fel a  Cserenadrág  mórikálva kamerázó rendőrnőjét, a  Körbe K-ban elképesztő lélek-
tani mélységeket megjáró tinédzsert, a mimika-virtuóz  Gergely Katalin-t.
Sorbán Csaba királyi udvarában  Kovács Anni  királylánya először szürreálisan groteszk fri-
zurájával,  Fehérvári Gabi  trópusi madárszínekkel bolondított öltözékében kelt élénk ér-
deklődést, ám nem marad adós az árnyalt jellemrajzzal sem.  Molnár György a Pásztorfiút
játssza,  aki valószínüleg termelési gyakorlatát  a nyájjal töltő egyetemista, ahogy  Koncz
Andrea  is (furkós)botcsinálta, a királyság ellen tüntető férjemuramat helyettesítő Főtes-
tőr.  A szellemesen stilizált különösségek sorát gyarapítja  Csillag Botond  erőteljes álre-
metéje, míg  Orbók Áron  a mesebeli intrikus gonoszság összes vonását sűríti a hatalomra
törő Főtanácsos alakjába.
Pregnáns tempót diktál  a rendező  Csiki Zsolt,  következetesen építi fel  a szituációkat,
különdíjas az oldalfüggönyök vészjósló mozgatása és a háttérből  belátszó, behallatszó tö-
megek érzékeltetése. Kiegyensúlyozott szerkezet, szikár stílus, hatásos játékmód.
Fekete Réka Thália  nevéhez méltó súlyt ad az Udvarhölgy rezonőr-szerepének, józan el-
lenpontját képezve  Kovács Anni  extrém komikumának.  A példásan szervezett összjáték
biztató jövőt jósol a társulatnak, csak legyen hol megmutatni további produkcióikat.
Kis- és nagy-kamaszok,  kíváncsi felnőttek,  jó mulatságra vár,  a lakmuszpapír két véglete
között, a szivárvány összes színén tobzódva játszó Lakmusz Csoport!

A háztetőn természetesen Chagall hegedűse húzza  Spilák Lajos  égi vonójával, de Lovas
Dániel  nyughatatlan Boldizsárja, édesanyját keresve,  földi kalandokra indul fehér szama-
rával.  Zalán Tibor  sokadik mesedarabjában is tud nóvumot nyújtani,  a vityebszki háttér
előtt ősi regék archetípusai jelennek meg mai környezetben.
A Városi lámpa duruzsló hangon igazít útba,  Sütő András Miklós  Rendőre mintha egy An-
dersen-meséből lépne elő, ám a lápvidéken pajkos lidércek csábítanak. Németh Ilona em-
berbábjai mókásan kedvesek, de kedvenceink a pompásan karakterizált állattársak. A Fél-
fülű Nyúl  Nyakó Júlia magyar hangján fontoskodik, a jeles közéleti személyiségről mintá-
zott Kakas  harsányan kukorékol, a gülü-szemű Béka harcsaszája  Homonnai Katalin  jósá-
gos orgánumán tátog.
Zebulond, a FeHér Szamár címszereplőhöz méltó mozgáskultúrával tűnik ki, nemcsak figu-
rája, animálása,  de filozofikus megszólaltatása is remek!  Nagypál Gábor  játéka a termé-
szeti lények  életmentő racionalitását tükrözi,  Fodor Tamás  rendezése az Eiffel csúcsá-
ra vezérli az összeforrott együttest.
A fantasztikus bábokkal, nem könnyű versengeni, egy élő színész azonban, Bűvész létére
is megmenti  a teátrumi dolgozók becsületét: többszöri konferálásával  Spilák Lajos  bű-
bájosan jeleníti meg a cirkuszigazgatói konfliktusokat.  A hídon itt is át kell menni, az út
végén a fiú ott lógázza lábait a rézserpenyő Holdban, a megtalált Anya ölelésében.
Mi meg, a varázslatos Szamárral együtt, vágyakozva bámulunk fölfelé,  ahonnan simogató
gordonka-hangja szól, ahonnan Homonnai Katalin forrón sugárzó szempárja tekint ránk.

Eszmélésünk első nagy olvasmánya volt, hétévente újraolvassuk, nagyon féltünk: hogyan
lehet az egyedülálló írói csodát színpadra tenni?!?  Gyarmati Kata adaptációja rácáfol a
kételyekre, összefogott, racionális, a cselekményen túl igen sok gondolati mélységet is
meg tud mutatni.  A dialógok kamaszosan frappánsak, a konfliktusok nemcsak a diákélet-
ből is erősek, a dramatizálás szerkezetileg kiegyensúlyozott és erőteljes.
Vidovszky György  rendezése már a szereposztással telibe talál: az általa kinevelt nagy-
szerű fiatal csapatban minden karakterre jut adekvát színész.
A terem hosszabbik oldalán  katonásan sorjáznak hőseink ágyai,  a jobboldali pódiumon
tanyáznak a rosszfiúk:  Blahó Gergely, Márton Gábor és a bunyósszívű  Bárdi Gergő, ve-
zérüket, a zsigeri gonoszság megtestesítőjét, a pengeéles  Juhász Lajos állítja elénk.
A szobatársak között  Mesés Gáspár  a tétova kisfiú,  Koloszár András  az élesnyelvű jó-
barát,  Vitányi-Juhász István a felnőttes határozottság,  Kulcsár Balázs  a váratlan düh-
kitörések,  Pomlényi Attila  az alkalmazkodó középutasság képviselője.
Gados Béla  háromszor triumfál,  a gyűlölt Schulze őrmester,  majd az  Orvos emberibb
alakja után Hanák atyaként oszt igazságot.  Vidovszky György  a brutális jelenetekben
is mértéktartó, a sűrűsödő feszültséget kiváló tempóérzékkel fokozza, marad energia a
szembeszegülés momentumainak kibontására is.
Medve szerepében  Dér Zsolt  szuggesztív stílusa érvényesül,  az első anya-képben fel-
rémlett pontról pontra azonos intézeti élményünk,  a remény, hogy hazavisznek, a csa-
lódás, hogy csupán kötelező szülői látogatás volt...  Varga Anikó tudattalanból sugárzó
mély tragikuma most is lélekbe markolóan hat, megértő aggódása, rejtett fájdalma szín-
padi jelenlétét az előadás katartikus csúcspontjává emeli.
Egri Bálint  tohonyának tűnő,  alamuszi szenteskedő,  nem sejthetjük,  hogy alakosko-
dó taktikája hozza el a váratlan győzelmet.  Az Ottlik Géza alterego Bébét az érzelmek-
től túlfűtött tekintetű  Horváth Zoltán  játssza, passzív, de gondolati síkon ő a legerő-
sebb, vibrálóan érzékeny lénye, árnyalt mimikája, visszafogott deklamációja teszi emlé-
kezetessé gyengéd figuráját.
Fiataloknak szóló produkció?  Igen, mert talán el is olvassák azok, akik még tudnak, de
aligha szűkíthető így le a közönség, kemény lecke, nagy iskola minden nézőnek.

2 0 1 1

Lutz Hübner két darabot is ír évente, ez az egy így is visszavonhatatlanul meggyőz színmű-
írói nagyszerűségéről.  Néhány négyzetméternyi térbe zárja össze  két szereplőjét, ráadá-
sul, a korkülönbség van vagy ötven év... A kiöregedett boxbajnok szobafogságban senyved
az öregek otthonában,  a kamaszfiú börtönhónapjait váltja ki  a szobafestéssel.  Egyre job-
ban megismerik egymást, a Vörös Leo randi-stratégiával segít, a mázolóvá szelídülő áruházi
szarka pénzt szerez  a külföldre meneküléshez.  Az ócskapiacon vasúti jegyet érő forintok-
ká válnak az aranyérmek, bajnoki serlegek, irány a Portugáliában élő régi ellenfél, csupán
az éber portásokat kell még kijátszani.
Bagossy László  üveg-ketrecbe sűríti a cselekményt,  úgy figyeljük, mint a vadakat az állat-
kertben.  Többlépcsős jelenet-sor, az ismerkedés stációi, csiszolt játék, emelkedő feszült-
ség.  Bárdi Gergő,  aki már a  Webáruház diák-közegében észrevetette magát, pattogó ka-
rakánkodás után megfogadja az udvarlási tanácsokat, laza könnyedséggel éri el a természe-
tes hitelességet, vagány szövegeit is arányos hevülettel vezeti elő.  A fotelben gunnyasztó
öregember lassúdad ébred tetszhalálából,  egyre aktívabb lesz,  kapva kap a menekülés le-
hetőségén,  már a pontos haditervet is kidolgozza.  Németh Tibor  minimális gesztusokkal,
annál intenzívebb lelki energiával szeretteti meg hajdani sampionját, összeszorul a szív, mi-
kor nekiindul: "huszonhét másodperc a kijáratig..."
Csak az a fránya automata-sebváltó fog ki rajta, az ő Zsigulijában nem ilyen volt...  Lemon-
dőan süpped vissza a kucorgó vegetálásba,  még egy esélyt azért  ad még neki a sors, vagy
inkább Jojo találékonysága.  A második kísérlet 3 másodperccel többet igényel, újra össze-
szorul a torkunk, együtt számolunk a szabadító harmincig: sikerül-e a szabadulás...
Gyönyörűséges karácsonyi ajándok: legyőzhető a generációk távolsága és örökké él a jobb
élet reménye.  Bagossy László és a két színész alkotó-munkája  elgondolkodtató élménnyé
varázsolja a plexi-cellába zárt előadást. Kiütéses győzelem a Kolibri szorítójában!        2011

Már a belépő emlékezetes: kedves környezet, szépvonalú fotelek,  a theához akácmézet
és citromnyomó csipeszt/!/ is kapunk.  Az átlagcsalád átlaglakásában hétköznapian zajlik
az élet,  amíg az ablakban  fel nem tűnik  Fejszés Attila  Celofán nevű,  zöld szakállú mu-
musként. Szerencsére rövidesen megismerkedünk a pergőnyelvű Hébehóval és a terebé-
lyes Böhömmel,  Őmumusságuk  Kis Domonkos Márk és  Stubnya Béla  energikus játéká-
val igen hamar a szívünkbe férkőzik. A valóság és a mumus-világ között kószál Páder Petra
és Illés Dániel  testvérpárja, az átjárást egy pirosmintás takaró biztosítja.
Rákos Péter mesejátéka,  Bornai Tibor  zenéjével a gyermeki fantázia igaza mellett teszi
le a voksát,  Felhőfi-Kiss László  rendezése a komikum összes lehetőségét kiaknázza, len-
dületes tempója  az utolsó percig fokozza az izgalmakat.  Nem marad adós  a karakterraj-
zokkal sem,  Urmai Gábor  lágyszívű tutyimutyi apukája még egy lírai önvallomásban is el-
dalolja a csalási alávetettség megbékélt bánatát, míg az élesnyelvű domina-anyuka a való
világ  sistergő középpontjába kerül.  "Hiszen mumusok nincsenek!"-harsogja,  keményen
leckézteti csemetéit, szegény férjeurát meg villámló tekintettel egzecíroztatja.  Molnár
Gyöngyi  karizmatikus drámai ereje  még egy ilyen köznapi figurából is  nagyívű alakítást
formál, takarító-songja, átütő orgánumával, hevesen akcentált soraival és a ritmikus moz-
gás vulkánikus elánjával harci indulóként rengeti meg a panel-falakat.
Mese-musical, de a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, a kisebbek-nagyobbak
pedig huncut együttérzéssel kacaghatják végig a kedves lényekért való szurkolást.  2012

Komótosan behúzza színre  a bábosok, seperc alatt színpaddá alakítható  ekhós szekerét,
Háry Jánostól,  a nagy Napólenon át  Ebelasztin báróig  az összes férfiszerepet  eljátssza:
Szívós Károly  atlaszi fundámentoma a rendkívül összetett előadásnak. Egy másik gördülő
alkalmatosságon  Orosz Klaudia bábjai függenek, a hölgykoszorút Török Ágnes szólaltatja
meg a legelképesztőbb regisztereken.  A Császárné disztingvált alt, a bögyös Örzse mezei
mezzo, a neuraszténiás Mária Lujza fejhangon sipákol, ne feledkezzünk meg a Fehér Puli-
lány harcias staccatoiról sem...
A határt öles kucsmában didergő muszka silbak őrzi, a hetykebajszú Háry megmutatja, mi
az a magyar virtus,  el is viszi magával a császárlány Bécsbe. A hosszú út szalagján billeg a
hintó, fickándoznak a lovak, csaholva gurul a puli-gombolyag, hősünk meg táncolva halad,
csak úgy szikráznak fényes sarkantyúi! Kodály zenéje végig jelen van,  élőben a vitézi kiál-
lású  Szegedi Csaba  énekli a címszerepet, míg  Megyesi Schwartz Lúcia  Örzseként, ete-
tés közben  a periszkópnyakú kétfejű sasnak dalol.  Pezseg a színpad, robbannak az ötlet-
petárdák, nagyszerű az animáció, minden gesztusnak egyedi értéke van.  Novák János ke-
mény ritmusban görgeti a cselekményt,  a bejátszott zenét  Oberfrank Péter  zongorája,
Farkas Rózsa  cimbalomjátéka teszi élményszerűvé.
Kitör a háború, a  Hej Nagyabonyban toborzójára  gyermekek sereglenek a színpadra, ko-
bakjukra csákót csapva nyergelik paripáikat.  A franciák kuglibábként dőlnek el a kis vité-
zek lengő golyózáporában, még a toronnyá magasodó Napóleon is fogságba esik. Ünnepel
is a császári udvar,  a nyárson forgó menüsort  még a nagyétvágyú  Puli sem bírja szusszal.
A közönség soraiból újraverbuváltak herceg-fiakként, -kisasszonyokként éneklik az  Á, Bé,
Cé, Dé-t,  természetesen a felnőttek sem maradnak ki a kórusból!  Összeboronálódnak a
párok, suba subához, guba gubához,  de mielőtt obsitosként visszatérne falujába, Hárynk
még az örök magyar keservet is megszólaltatja: "Felszántom a Császár udvarát..."
A műmese a bábok stilizáltságában  tündéri valósággá válik, a majd' elfejtett népdalok kö-
zös nyelvünkké, Jánosunk nagyotmondásai szívmelengető ábrándozássá. A gyermekek ma-
guk formálják a játékot,  a nézők együtt élnek a színpaddal, az opera emelkedett műfaja
test- és lélek-közelbe szelídül.
A Szöktetés és a Haydn-opera útját követve,  Novák János újabb öles lépést tett hétmér-
földes csizmájában a gyermekbarát zenés színpad terepén, Török Ágnes és Szívós Károly
egyedülálló színészi teljesítményéhez pedig  meg sem próbálunk  méltató szavakat találni,
reménytelen: elég egy gigászi Hozsánna!
/Jó lesz sietni:  a szerzői jog önkénye miatt, ( az az átkozott 75 év!),  csak 9, azaz Kilenc
Előadás lesz !!!/

A hétvégeken muszáj valamit találni!  Egy helyet, egy bulit, nőket, fiúkat, piát, drogot, ex-
tázist.  A teljes csapat, négy gramm elszívása után,  reményt vesztetten kódorog Siófoktól
Agárdig, végül jobb híján órákig didereg a vasútállomáson. Jellegzetes élményeik sorjáznak
előttünk, a sörbe kevert drog, a szeszfajták pénztárcához mért hosszadalmas válogatása, a
kivédhetetlen csoport-vonzás: ott kell lennem!, a legnagyobb flashek mámorító emléke.
Tasnádi István  céltudatos terepmunkával  kutakodott,  valós beszámolók epizódjaiból kiin-
dulva,  a kamasz-szlenget takarékosan használva,  ökonomikusan felépített szerkezetben ír-
ta meg pregnáns szövegkönyvét. A pattogó dialógusokat egy-egy szereplő kisebb magánmo-
nológja szakítja meg,  családi helyzetről,  szülőkről esik szó,  vagy éppen egy extrém öröm-
forrásról:  "Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot igazi intim-
torna..."
Vidovszky György magabiztosan vezeti az évek során kinevelt tanítványait, az együttes ho-
mogenitása példaszerű,  a karakterek erővonalai  egymást erősítő hálózattá szerveződnek.
A Bárka-hodályt most először sikerült betölteni: Heike Vollmer csúcsára állított tetőszer-
kezete pőre háttérként, bejátszható emeletként, előrenyomuló, végzetes falként is félel-
metesen funkcionál.  A diszkóközeg hangorkánja ízlésesen szelídítve is hatásos,  dinamikai
váltásai  árnyaltan illeszkednek a cselekményhez.  Ez mondható el  Sarah Jane Siels  fény-
használatáról is, mindamellett a legemlékezetesebbek a reflektor előtt legyező kézzel szag-
gatott, az elsuhanó vonatablakok chaplini képét idéző pulzáló fények voltak.
Szabina, /Könczei Anna/ inkább kémiát tanulna, de nem tud ellenállni  a majdnem felnőtt
Atesz, /Balla Richárd/ csábításának, elmegy a buliba, hogy a fiúknak könnyebb legyen fel-
csípni valakit, ám Kapolcson ugyancsak megtalálja éles hangját, amikor barátnőjével hajba
kapva, földharcban küzdenek  ideáljukért. Vitányi-Juhász István fölényes hangadója a tár-
sas eseményeknek,  sorba fejeli le az izgágábbakat,  bár a pult mögül kiemelkedve, puszta
látványa elég a meghunyászkodáshoz.  Juhász Lajos  temperamentumát  a pia-vita és a ko-
lostori zsályaszívás /"Ott ült Jézus!!!/ frappáns elbeszélése jelzi, de ketrec-táncban is igé-
zően vonzó tud lenni. Az összetéveszthetetlen orgánumú  Koloszár András néhány benyö-
gése szállóige-gyanús: "én kommunikációt és média-tudományt tanulok",  "hogyan basszuk
át /a legendás huszonnyolcig/azt a tíz évet?!?", vagy a kötözködési nagy-adu: "Buzi vagy?!?"
De mit kezdhetünk a  "bebaszós" révülettel?  Ne vegyük észre?  Tiltsuk?  Szörnyülködjünk?
Az impulzív  Császár Réka és a drámai intenzitású  Varga Anikó  csúcs-jelenete erélyesen
vágja szét a gordiuszi csomót, hiszen az ősök is mindent megpróbáltak:  habszifon, kodein,
szipu, kéjgáz és gracidin, máktea és gomba, (hogy maradhatott ki a csavarlazító?!?),  plusz
a szex orrba-szájba,  - hát akkor mi a különbség? Az, hogy ma tömegben lehet és könnyen
hozzáférhető, de nem lesz több függő, mint eddig. /Csak számoljuk bele a gyógyszereket,
az alkoholt, a csokokoládét etc/.
A két generáció együtt hentereg a sztroboszkópos orgián,  amely fölött a kivételek fehér
angyalalakjai lebegnek.  Dér Zsolt  Somá-ja permanensen rögzíti mobilos portréit,  hosszú
viaskodás után dönti el,  hogy 27 ezres szerelésében  elmegy a nagy buliba. Vágyainak tár-
gya, a jókislány Janka is leküzdi viszolygását,  pedig Ö soha nem szív, neki Tonio Kröger fé-
lénk szerelme imponál és persze a megtévesztően közömbös Soma... Herman Flóra, dimen-
ziót váltva, csörgős gólyalábakon,  Szabó Gergely  eszelősen szép,  hullámos színekben alá-
omló ruhájában érkezik,  hogy  Ivánovics Beatrix  poétikus hárfahangjaitól kísérve, megta-
lált párja karján emelkedjen az éteri magasság ironikus szférájába.
Kígyózó mozgásával tűnik ki a fekete Petra,  tánctudására a buligazda  Dévai Balázs is felfi-
gyel, bűvölő szavaival a pódiumra és magához is csábítja.  Sipos Viktória hitelesen mutatja
meg a belecsúszás heveny folyamatát, mellyel kissé már a későbbi szétcsúszás veszélyeit is
érzékelteti.
Az apropóul szolgáló tragédia  megkerülhetetlen rettenete mesterien összefogott,  irtóza-
tos fortisszimóban csúcsosodik,  a ljubimovi függöny-fal  vonagló tömbbé préseli a menekü-
lőket.  Elsötétedik a tudat, dermedt csönd után a társulat a fal mentén sorakozik. Várja a
bebocsáttatást. A szigorúbban ellenőrzött diszkóba,  - vagy talán  a kisbetűs élet csikorog-
va nyíló kapuját lesik?
Mindenkinek szól, - csak az álszent Nagy Testvér ne nézze.

Mennyi tévedés, mennyi előítélet sújtotta a Kolibrit!  Magunk is csak egy véletlen folytán,
az állatszereplős Hamlet idején jutottunk el oda... Igaz, azóta nemes egyszerűséggel a leg-
jobb pesti színháznak aposztrofáljuk, mely minden célkitűzését maradéktalanul megvalósít-ja.  Mesedarab, csecsemőszínház 0-tól 3 éves korig, kamasz-előadások, operák/!!!/ és aktu-
ális felnőtt-opuszok. Fantasztikus látványvilág, erős társulat, vendég-rendezők, saját rende-lésre írt művek. A nemzetközi kínálat naprakész követése,  sikerek hazai és külföldi fesztivá- lokon.
A két évtized története képben, szóban, bábuban, de akad itt komplett díszlet is,  Mozart
Varázsfuvolájának miniatűr bábszínpada, melynek proszcénium páholyában maga a császári
fenség figyel. Felelevenednek az emlékezetes régi előadások, örömmel látjuk a még műso-
ron lévők fotóit is.
A megnyitón a hajdani szigorú műítész,  Nánay István  vonta vissza ünnepélyesen korabeli
kritikáját, azóta már régen rajongó híve ő is az egyedülálló gyermek és ifjúsági, azaz csalá-
di theátrumnak. A társulat pedig a zenés darabok, többek között a Macskák társasága, a
Bors néni, a Locspocs dalaival melengette szívünket.

Leporella bánata, hogy lapjai üresen tátonganak, ám a jóképű Selyemhernyó segítségével
kedves állatocskák népesítik be a képkereteket. A játszók énekszóra szövik a színes fonal-
hálót, melynek réseibe fürge egerek fészkelik be magukat.  A "csodálatos bogárlét"-ről da-
nolászó hatlábúak  a hundertwasseri labirintus kacskaringóiban keresik egymást,  míg a se-
lyem-kukacok az eperfák leveleiből rágják magukba a bábozódási energiát.  Szemünk láttá-
ra születnek a képek, szalagból, pálcikából és a többfunkciós gombolyagokból.
A képzőművészeti ihletésű történéseket  Németh Ilona fékezhetetlen fantáziája realizálja,
tárgyi,  mozgási,  animálási ötleteihez  Spilák Lajos  szolgáltat zenei hátteret. A színészek
is zenélnek, a puffanóan kongó műanyagcsövek ritmuson kívül melódiákat is képesek meg-
szólaltatni. Cini-hang, bogár-szó, hernyóének egyaránt hitelesen hangzik Rusznák Adrienn
és  Lovas Dániel  szájából,  Kárpáti Pál  piros cápafiókái leendő fogaikat csattogtatják. A
színes gombolyagok végül a kis közönség kezébe kerülnek,  lesz is nagy dobálózás a színek
dalaira, melyek kedves szövegét  Gál Flóra  írta.
Imádjuk a négy és fél órás maratoni remekműveket, voltunk már egész napos előadáson is,
de most csak ámulunk,  mennyi szépséget,  ízes humort,  játékos éneklést tud  a tervező-
rendező  Németh Ilona  és lendületes csapata  a rövid időbe sűríteni,  amely mosolyos él-
ményként mennyei hosszúsággá változik.

Vijjogó sziréna, menekülők bújnak a konténer-óvóhelyen. A naturalista indítás érdektelen
perceivel nyit a gyermekeknek szánt előadás, az értelmetlen bádogfalakat később még fel
is díszitik. Boccaccionak pestisjárvány kellett, Shawnak elég volt a londoni eső egy alkalmi
társaság összetereléséhez, ajánlataink: vasutas-sztrájk, repülőtéri köd. A helyszín elképze-
lését azonban tanácsosabb  a nézői fantáziára bízni:  üres színpad, körfüggönnyel és csak
úgy kezdjék el mondani...
Olvasunk "tárgyanimáció"-ról is,  de hát itt egyszerűen eljátsszák  Parti Nagy Lajos meséit,
néha ugyan valóban kellékekkel, de a hiteles színészi megjelenítés a lényeg, ami az esetek
győzedelmes kétharmadában  sikerül is.  Nagy kár, hogy az egymás közötti torzsalkodások, 
az anyagcserefolyamatok, az alvás-ébredés képei  többször is feleslegesen torpantják meg
a leleményes fabulák áradását.
Kocsis Rozi  markáns figurát teremt,  Tengely Gábor  éles deklamációval hitelesíti karakte-
rét és mondanivalóját,  egyáltalán nincs szükség a csipeszelt képecskékre, a madártávlatú
vetítésre.  Rab Viki minimálgesztusokkal hozza a teknősbéka-létet, Ragán Edit-nek sikerül
az elbeszélés dinamikájával egyensúlyba hozni  a takarítás felmosórúd-rókáját és a tollsep-
rű-kakast. Kiemelkedő élmény  Pallai Mara lábfejjel abszolvált egér-históriája, melyben az
annyira hiányolt poézis hangja is megszólalnak.
Dicséretes  Pelsőczy Réka merész koncepciója, elképzeléseinket azonban mindig az adott
együttes lehetőségeihez kell igazítani.

Nem messze  a magyar Bauhaus minta-házaitól árválkodik  Molnár Farkas  félbemaradt "Ma-
gyar Szentföld" temploma. Ha felépült volna, a harmincas évek vasbeton-építészetének uni-
kális kuriózuma lenne,  így oszlopos félkörívében kortárs meseoperát láthatunk. A legendás
Cupido és a halál után a  Halastó Kórus nagyobb fába vágta fejszéjét. Jonathan Dove ope-
rájában nincsen próza, a zenei anyag áthangszerelhető, de az énekszólamok nehézségei el-
kerülhetetlenek.  A kiváló kórusban nem minden szerephez található megfelelő énekes, de
a rendezés ötletessége és a mozgalmas látvány elfedi a kisszámú hiányt.
A férjszerzést hadászatilag megoldó Hildebrand király,  Nényei Pál  grandiózus alakításában
erőteljesen indítja a darabot, bábokkal duplikált lányai közül  Szebeni Gabriella lágy tónu-
sával,  Pribay Veronika  vehemens játékkal,  marathoni útjának stációit vascipőben araszo-
ló  Vásárhelyi Zsóka  állóképes muzikalitásával tűnik ki. A humoros fordulatok az állati vőle-
gény, a disznófejű Rácz Lőrinc drabális bejövetelével komorulnak el, de az esküvő illusztris
vendégserege, a kezükben tartott képekről felismerhető  politikusok, hírességek, celebek
ujjongó kórussal éltetik a három királyi párt.
A kórustagokból álló zenekar,  Tóth Árpád  vezetésével biztos zenei alapot jelent, a billen-
tyűsök: Hajdú Melinda és Hám Bernadette, Madaras Sándor/harmonika/, Biksz Judit/fuvo-
la/, Jankó Dániel/klarinét/, Cserne Klára/szax/,  Juhász Éva/koboz/, Gózon Éva/gardon/,
a csellószólista  Pribay Valéria és a vendég  Tömösközi László az összes ütőhangszereken,
de mindegyik, közben énekkari feladatait is teljesítő szereplő  a maximális teljesítménnyel
járul a sikerhez. Hatalmas báb-alteregójával erősítve  Joós Andrea  Nyanya-királynője lép a
színre és az animális vőlegény elrablásával megteremti a várva várt konfliktust. A férfiak hát-
tal álló sorfala függönyként zárja a felvonást,  irány a bukolikus büfé, ahol vajaskenyér, pa- lacsinta és Elvarázsolt Disznós bögrékben szódás málnaszörp vár.
Göttinger Pál,  mint narrátor huncut koboldként köti össze a jeleneteket, titkokat sejtet,
megelőlegezi és magyarázza  a történéseket,  rendezőként pedig  jó tempóban mozgatja a
nagylétszámú szereplőgárdát, sárkánykígyókkal szelet vet, felhőkbe röpít és a vadludak röp-
pályáját is meghatározza. Nemcsak a sürgölődő szolgahadnak van hisztérikus koreográfiája,
de a Nyanya-bábu gesztusai is boszorkányosak.
A férjét kereső legkisebb lány az  Északi Szél  házába téved,  Mitruly Enikő és Turchányi
Márton veszekedő kettősének komikuma,  majd  Juhász Orsolya és Sztojanov Georgi mon-
dén rocker-párosa az előadás csúcsait jelenti. A  Hold  imbolyogva lebeg  Madaras Sándor,
Meszerics András, Murányi Norbert és Novák István  lírai kvartettjének sejtelmes hangjai-
ra, utat mutatva a Tejút kastélya felé. A túlmozgásos boszorkány-lány  Emerencia: Polonyi
Artemisz, energikussága ellenére alulmarad  a kitartó szerelemmel szemben,  a szőrös kan
herceggé változik, de a mese bűbájos varázsa tovább vibrál a befejező kórusban. melyet a
már jól ismert, tizenkét tagú gitár-együttes hetvenkét húron kísér.

A Dark play óta /meg/osztódással szaporodnak a chat-manipulációs darabok, szemléletesen
mutatva  az intrikusi eszközöknek az othellói kendő óta felgyorsult  technikai fejlődését. A
hacker  Tasnádi István  darabjában lány,  az osztály Hamupipőkéje,  aki jelentéktelenségét
kompenzálja,  midőn bosszút áll  az őt semmibe vevő kispályás celebeken.  A történet nem
fordul tragédiába, ám a befejezés érzékelteti a még keményebb folytatást.
A Bárkában, Kolibriben cseperedett Vidovszky-csapatban  garmadával találunk tehetséges,
takarosan képzett színészpalántákat,  a rendező minden kockázat nélkül,  akár meg is dup-
lázhatta volna a szereplőket.  Dér Zsolt szimpatikus kiállású,  lendületes ámorózó, de a mé-
lyebb lelki rezdülések is megjelennek energikus játékában. Az érett színészi eszközökkel bí-
ró   Varga Lili  éppen most került be  a Színművészetire,  erős egyéniség izgalmas profillal,
legfeljebb szakmai tanulnivalója van, személyisége eredendően töretlen hitelességű.
A majdnem professzionális aktorok ellenlábasául, merész kontrasztként  Vidovszky György
Nemes Anna személyében egy szinte civil szereplőt választott. Halkan beszél, jelenléte, ar-
tikulációja teljesen mentes a színpadi emelkedettségtől, szürke egér a sikeremberek köze-
gében, dokumentarista vágókép a barátok közt. Elszánt tekintete, rideg akarata, kívülről fi-
gyelő, érzelemmentes hozzáállása azonban megkerülhetetlenül állítja  a cselekmény gyújtó-
pontjába. Szemünk előtt nő fel föladatához, igazolva rendezői pedagógiát és bátorságot.
A személyes találkozást felülíró web-képek,  levelezési szövegek változatos háttérül szolgál-
nak, a minimális eszköztár ugyanúgy sikeres, mint a hézagos információ-tartalmú internetes
ismerkedések.  A tempó eleven,  fokozódó izgalommal lessük,  hogyan fog hősnőnk ebből a
csávából kimászni, de nem érezzük át  a virtuálisan felsült szerelmesek csalódását, valahogy
nekik se lehet szurkolni. Ám a cselszövőnek, akinek kisszerű furcsaságával mégis sikerül be-
lopni magát szívünkbe, két izmos fiúkart kívánunk az internetpolip sikamlós csápjai helyett.
Fontos előadás:  hiába magyarázzuk mi nagyokosok a tiniknek, ne adják ki magukat annyira
a Facebook-on,  ne az üzenőfalra írják ki több tucat embernek percenkénti hangulatváltá-
saikat és főleg ne egy bevált jó szöveg, vagy egy fotó alapján lelkendezzenek előre, - nekik
ez a darab élményszerűen, nyilván sokkal több elgondolkodni valót nyújt.

Az osztályfőnök helyett egy komplett zenekar sétál be a tanterembe, gitárok, dobszerelés,
hangfal.  Ahogy Ljubimov Hamletjének egérfogó jelenete kezdődött,  minden színész kezé-
ben hangszer, amely nem akadálya, gazdagítója a teljes értékű játéknak.  Jankovics Péter
bele is vág, krónikásként mesél az előzményekről: - tucatszor láttuk a szophoklészi alapmű-
vet, de most derült ki először,  hogy pl. Kreón csak gyámkirály,  végső fokon trónbitorló...
Máthé Zsolt, megőrizve az eredeti szerkezetet,  mai fülekhez igazította a szöveget, eleven
ritmusú, a karakterekhez illeszkedő textust alkotott, érzékenyen egyensúlyozva a klasszika
és a szleng között.  Matkó Tamás dalbetéteihez emelkedetten szellemes, fürge invenciójú
szövegeket írt, melyek a történet tagolása mellett a cselekmény továbblendítői is.
Gigor Attila  az első padtól az utolsóig teljes teret bejátszatja,  a fordulópontokon graffit-
tikkel is illusztrál, gondos elemzése az emberi viszonylatok hajszálpontos képét rajzolja fel.
Az együttes olyan pátosz nélküli természetességgel játszik,  mintha egy orrunk előtt zajló,
közvetlenül érzékelhető eseményt látnánk.
A zenei alapot  Szabó Zoltán, nagydobbal erősített  basszusgitárja adja,  de Ő az is, aki az
apjával szembeszálló Haimónt szikrázó hevességgel állítja elénk. A címszerepben  Hay Anna
a tőle megszokott, elsöprő energiájú játékot  ragyogó dikcióval hatványozza,  ókori  Szent
Johannaként a megszállott erkölcsi helytállást testesítve meg. Igazsága meggyőző, szuggesz-
tivitása ellenállhatatlan, a mindennapi hősiesség mitologikus ikonjává istenül.  De mennyire
emberi tud maradni!  Tudattalan mélységekre rezonáló,  fájdalmas  blues-ában egy boldog-
ságra termett fiatal lány búcsúzik  élettől, szerelemtől. Dalát  Pető Kata  halk énekszólama
séri, mely észrevétlenül úszik át a gyász-ária gyönyörűséges largo-jába.
A Hirnök alakját  Lajos András  a dráma gyújtópontjába emeli. Még a harmonikája is fújtat,
midőn a rossz hírrel futva érkezik, szédületes mimikával, pazar gesztusokkal előre mentege-
ti magát,  még a nézőket is bevonja önigazoló magyarázataiba.  Második jelenésében hang-
szerével kisípolja  az idézett obszcén szavakat,  kétségbeesetten libikókázik a félelem és a
remény között. A baljóslatot is Ő exponálja,  a mobilt az agg jós, Teiresziász csörgeti meg,
a jószimatú előérzet  veszélyt jelez:  "...mindig mi szoktuk hívni,  de most ő jelentkezik !?!"
Sokkal több, mint Hirnök: a hatalmi téboly, a diktatúra eszelősségei között reszketve lavíro-
zó, túlélésért küzdő nádszál-létünk önképe.
Az utóbbi időkben reményteli divatja támadt a Tantermi Színházaknak. Fontosabbnál fonto-
sabb előadások költöznek  az iskolafalak közé,  Mohamedként mutatva meg a kötelező szín-
ház-látogatásoktól görcsölő fiataloknak, milyen is a nekik s főleg róluk szóló igazi theátrum.
Ha csak ennyit tett volna az  Alternatív Szcéna, - hiszen a legtöbb produkció innen szárma-
zik, - csak ezért megérdemelné a legnagyobb elismerést és támogatást.

Diákokkal ülünk be  egy átlagos család átlagos nappalijába,  együtt érzően lesve mindenna-
posan ismerős problémáikat.  Anyuka a pamlagon eszeget, kamaszfiú, bakfislány csipegeti a
vacsit, a családfő elszántan próbálkozik  komolyabb témákkal.  Könnyű neki: négy is van be-
lőle, az alteregók füves vetésforgóban váltják egymást.
Most például a fiúgyermek  makacsolja meg magát,  ő bizony nem jön enni, inkább azon az
átkozott-áldott Facebookon csetel a barátaival. Beindul a nehéztüzérség a vacsora rituális
fontosságának védelmében:  először  Romankovics Edit  szeretetteljes naturalitása győzkö-
dik, majd az apa-figurák egyre hevesebb attakjai következnek.  A férfiasság behemót képvi-
selője,  Takáts Gábor hamar feladja, békésebb falatozásba menekül,  Gyombolai Gábor ra-
cionális érvekkel operál, az ezermester  Bori Viktor  kézügyességével, míg az érzelmesebb
Sereglei András  lelki ráhatással próbálkozik. Hasztalan minden erőlködés, a kiskorú egyed
kedves válaszokkal veri vissza a támadásokat.
Eddig is érdekes,  a drámatanár színészek  abszolút hitelességgel teremtik meg  egy amúgy
normális családi fészek atmoszféráját, a gyermekek is jól játszanak, de nem ez a lényeg, hi-
szen most jön csak a java! A szereplők a közönséggel net-nélküli, direkt csevegésbe kezde-
nek,  kérdeznek,  tréfálkoznak és lám,  alig kell néhány perc és a tinédzserek igazi párbe-
szédbe bonyolódnak velük. "Volt nálatok ilyen?", "Te hogy látod?", "Nálunk ez máshogy tör-
ténne!", "Biztosan ugyanígy csinálnám..." - röpködnek, a vélemények, reflexiók,  elevenen
lüktető pezsgéssel telítődik a levegő:  valahogy így kellene otthon is szót érteni!
Perényi Balázs  rendezése akkurátusan vázolja fel az alaphelyzetet,  gondosan kidolgozott
jelenetek, pregnánsan rajzolt karakterek kerülnek ki a keze alól, a tanmese azonban a né-
zők és a színészek fantasztikus interakciójában válik valóságossá.  Megtanulhatjuk, hogyan
lehet megbeszélni, kitárgyalni, megvitatni valamit és hogyan kell  odafigyelve, érvelve kiala-
kítani véleményünket.  Na meg talán egyszer, a színházi élmény értékelését sem egy kurta
"hát vicces volt"-szerű tőmondattal intézzük el...

Újabb darabbal gyarapodott  a tantermekben játszható repertoár,  dupla öröm,  hogy ma-
gyar kortárs író műve.  Németh Ákos alámerült a diákok világába és kegyetlen éleslátással
szembesít azzal a  rettenetes ténnyel,  hogy a kisdiákok  általános iskolájában is veszettül
folyik a gyógyszerezés,  ami nemcsak előszobája az aktív drogozásnak, de már maga is az! A
dráma látlelet, igazi konfliktusok nincsenek,  de a szituációk sokat mondóak,  a karakterek
élesen rajzoltak, a dialógusok elevenen életszagúak.
Perényi Balázs csak az iskolai előadásokban megszokott, bárhol megtalálható padokat, szé-
keket használja, néhány tologatással váltja a jeleneteket, kamaszosan fürge a tempó, apró
jelzésekkel is  tökéletesen realizált a helyszín.  A szereplők  nem cuki gyermekszínészek: a
Bárka és a  Kolibri  műhelyében edződött, mesterségben kiművelt, tehetséges és már-már
rutinos tinédzserek.
A dílerré előlépő Marcella szerepében, aki a drog-üzlet kitalálója, nagy manipulátor és egy-
ben máris függő,  - nem tudunk kőszínházi felnőttet elképzelni,  aki  Császár Réka  extrém
figurájának zsigeri agresszivitását, koravén dikcióját  felülmúlni tudná.  Egyszerűen hihetet-
len, hogy az utolsó pillanatban ugrott be, megkerülhetetlen gyújtópontja a produkciónak.
Alárendelt üzlettársa,  a csúnyaságát sminkkel kompenzáló barátnő,  Kőszegi Mária  jól ér-
zékelteti a félszegségből  a féltékeny dühkitörésig vezető változást,  de hitelesen vált visz-
sza mindig segítő testvérré is.  Bárdi Gergő pattogó izomember, aki titkolt lelke mélyén ta-
lán mégis  emelkedettebb finomságra vágyik.  A legösszetettebb, legnehezebb feladat a to-
lókocsiba bénult lányé,  hiába éles eszű, szinte informatikai zseni,  teljesen kiszolgáltatott
a családjának, testvérének, társainak,  mint lány pedig igazán nem várhat semmi jót. Szép-
séges arca eltökélt jellemet, kemény elszántságot takar, pregnáns artikulációja céltudatos
akaratot:  Simon Lea  játéka nemcsak  szellemi fölényét teszi  magától értetődővé, de azt
is, hogy nincs az az elkapatott nőcsábász,  aki lépcsőmászás ürügyén ne venné boldogan a
karjaiba. Érzékenyen árnyalt, gondosan kimunkált, sokszínű alakítás.  Kosznovszky Márton
az igazi bumfordi lúzer.  Félmosolyaival enyhíti kudarcait,  botladozó félszegsége állhatatos
kitartását rejti,  fantasztikusak hosszan kitartott,  méla csöndjei!  Jókat kacagunk,  de egy
pillanatig sem nevetjük ki: - mintha saját kamaszkori énünk köszönne vissza...  Bár mi ennyi-
re nem voltunk ügyesek,  hiszen ez a  Bálint addig csűri-csavarja,  addig forgolódik tétován
ide-oda,  míg végül a legkínosabb helyzetekből is kivágja magát. Amikor elérhetetlen szerel-
mének tárgya  rajta kéri számon a házfalara rótt  vágyódó üzeneteket,  vehemensen tagad,
felháborodva tiltakozik, majd oldalra fordul beijedt arccal: feledhetetlen pillanat!
Nem hisszük, hogy ettől a diákok iszonyodva fogják kerülni a hangulatjavító tablettákat, de
Perényi Balázs  és a nagyszerű együttes jóvoltából,  belekóstolhatnak az igazi színház nyúj-
totta mennyeibb gyönyörűségekbe.

A hóviharban eltévedt kamasz-pár föld alatti kunyhóban talál menedéket, a sötétben észt
nyelven monologizálva tapogatózik be  a kucsmás fiú,  majd a csonttá fagyott magyar lány.
Basic English szókincsük éppen csak a legszűkebb kommunikációt teszi lehetővé, de így a
magyar iskolarendszer hiányosságai sem annyira feltűnőek:  a diákközönség pontosan érti
a szűkszavú dialógust. Sallai Nóra és Pomlényi Attila a legnagyobb természetességgel mo-
zog a hat négyzetméteren, tűzgyújtás, ennivalót keresés közben az esetlen bemutatkozás
is megtörténik.  A fiú roppant büszke arra, hogy nem orosz, a lány kételkedik,  de az egy-
másra utaltság lassan azért oldja a gyanakvásokat.  Horváth Péter és Aare Toikka darabja
a lehetőségekhez képest jól építi fel a minimális cselekményt,  igazi konfliktus nem tud ki-
alakulni,  a drámai helyzetet legfeljebb  a halálfélelem sűríti.  A betemetett kunyhóból ki-
mászva, a dühöngő viharban csapdát lehet állítani holmi nyulaknak/?/,  a tűzrevaló fogy, a
begyújtáshoz már  a lánykori emlékkönyvet is fel kell áldozni.  A végén már összebújva me-
legednek az egyetlen ágyon, csak a színészi hitelesség tartja ébren az érdeklődést. A ren-
dezés érdeme, hogy a két nagyszerű fiatalból a maximális teljesítményt hozta ki, a passzivi-
tásában is erős kisugárzású  Sallai Nóra és a heves artikulációjú  Pomlényi Attila  lüktető
életet lehel a kissé kimódolt mondatokba.
Felvillannak a felmentő sereg lámpafényei, megmenekül a szimpatikus kettős, mi meg eltöp-
renghetünk: hogyan is viselkednénk egy hasonló szituációban és elhatározhatjuk, hogy ke-
ményen nekifekszünk a nyelvtanulásnak.

Fábri Péter  Balladájában Pireneus király elűzi népét, aztán meg búsan árválkodik a síkság-
ból kiemelkedő Pireneusok csúcsán. Kilenc Múzsa látogatja meg és minden csáberejét lat-
ba vetve próbálja életre galvanizálni. A Színházi Alkotók Fiatal Társulata, a  Sz.A.F.T.a mi-
tologikus meséből igazán zaftos,  az erő és a tehetség nedveitől duzzadó előadást varázsol
elénk.
Müller Ádám,  aki egyben a társulat vezetője,  királyi egykedvűséggel állja  a Múzsák roha-
mát, noha a hölgyek arcát fehér maszk fedi, kezük, lábuk, mozgásuk nagyon is csábító a le-
bernyegük mögött rejtőző animátorok jóvoltából.  Uránia sikert és bukást  egyaránt jósol,
a Történelem múzsája,  Klió tanulságos históriákkal traktálja, Thália pap/nő/jeként  Boros
Ádám  viharzó komédiázással szórakoztatja.
Eck Attila dramaturgiai segédletével  Alexics Rita  biztos kézzel alakítja a szituációkat, ke-
ze munkáját dicsérik  a bábok és ami a legfontosabb, az arcnélküli színészek mozgatása, az
innovatívan kialakított gesztusrendszerek.  Pontosan felrajzoltak a karakterek,  szikrázik a
humor, elég egy suta bólintás elmenőben és máris derül a közönség. Könnyű dolguk van a
múzsáknak:  egyikük,  Eck Attila és Boros Ádám  megszemélyesítésében,  gitáron  négyke-
zes/!!!/ Django Reinhardt-i szólót imitál, az istenien ellenállhatatlan Erato,  Birtók Lili ha-
sonlóan,  négy Síva-karjával öleli áldozatát, aki végül megtörik,  Melpomoné tánca annyira
elbűvöli,  hogy ájultan tangózik  Lendvai-Nemec Melinda  szerelmes ölelésében.  A legen-
dás hősök is megelevenednek,  Heraklész és az önmagát  /sarkán/ kiütő  Akhilleusz, a ret-
tenetes amazon: Hyppolita.  Utóbbit  Manyász Erika  játssza, aki később az Epika múzsája-
ként meséli el  Orfeusz történetét.  Az isteni dalnok lantjának hangjai  még az állatokat is
megszelídítik, a kés-villa-olló s egyéb kéziszerszámokban tárgyiasult sereglet boldogan tán-
col,  Cerberus ádáz kutyái is kezesbárányokká ájulnak.  Végzetes visszafordulása ugyan ha-
lálát jelenti, tátogó feje tovaring a Léthe hullámain, de akkor is fenségesen énekel...
Alexics Rita  rendezése a tiszta deklamáció, a látvány és a pantomim elemeit  a szerkezet
tömör egységében fogja össze,  él a mese és él a komikum, - ki hitte volna,  hogy az ókori
mitológia hőseit ilyen könnyedén közel lehet hozni a diákkorú nézőkhöz...

A függöny mögül a Narrátor, korhűben:  Kikiáltó tudósít a színfalak mögötti készülődésről,
egy korabeli társulat produkciója következik, csak előbb köhögje ki magát mindenki... Így
már az első pillanatban  cselekvő részesei leszünk  az előadásnak,  nagy derültség közben
krákogjuk az utolsókat.
A színpadon az ég világon nem történik semmi. Tempós, akkurátus beszélgetések, jelenték-
telen szereplők,  sehol egy konfliktus, sehol a drámai szituáció - és mégis! Ámulva figyeljük
az akvárium-lét titkos izgalmait. Az  Észak-Dél háború idején,  Szabó Tibor  szatócs diskurál
boltjában  indián barátjával,  akit  Kálmánchelyi Zoltán  zöld arccal és derekas köpönyeg-
forgatásokkal jelenít meg.  A káposztáshordón a leendő  Kis Lord trónol,  Grünwald Dávid
azonnal feltűnik pompás beszéd-és játék-készségével.
A háttérben felhők, hullámok, csaták lassúsad képei mozognak álomszerűen, a jeleneteket
balladák,  western-songok tagolják,  élő zenekarral,  féltucat énekessel.  Kiss Mari  komor
dalokat ad elő, a  Melis László válogatta-hangszerelte számok varázslatosan szólnak a négy
vokalista, trombita, cselló-gitár-basszus összetételű zenekar jóvoltából. Az összes muzsikus
énekel, olyan nagyszerű színészeket is találunk köztük, mint Poppre Ádám és Lévai Tímea.
Az akusztikus térben halk füttyök, kopogások, fura neszek is szólnak, tovább erősítve az at-
moszféra ködös lebegését.
Jeles András  különös színházi stílusát a legendás  Mosoly birodalma  után nemrég éppen
ebben a színházban csodálhattuk a  Nevető ember,  húsz év után újrateremtett változatá-
ban. Bachi monotonitás, a tempó fojtott Largo-ja, indulatok, konfrontációk helyett a meg-
álló idő csöndje. A beszédmód sokszor hangsúlyozottan furcsa:  Szerémi Zoltán  ügyvédje
tanácstalan fejforgatásaival, bizonytalan szüneteivel, az indián torokhangjával, a gyermekét
sirató anya néma sírásával karakterizál. Néhány díszlet-elemmel tökéletes helyszínek alakul-
nak ki, de hát  Jeles András-nál még az illemhely is transzcendenciát hordoz...  A hajócsa-
var vízszintesen forog  a fedélzeti hintaszékek alatt,  a hintó imbolyogva döcög a birtok ka-
pujától a bejáratig vezető három mérföldön.  A lakájok balettlépésben,  a nagykalapos höl-
gyek pipiskedve közlekednek, a hétköznapi egyszerűség talán csak a fantasztikusan hiteles-
ségű Kis Lordot,  Grünwald Dávid-ot és bájos mamáját,  Csonka Szilviá-t jellemzi.
Több jelenet epizódszerű,  mellékesnek is tűnhetne,  ha nem lebegne fél méterrel a reali-
tás felett, ha nem lenne révetegen álomszerű, mint az egész fenséges előadás. Mert nincs
semmi, nincs sztori, nincs poén, nincs kifejlet, - csak Színház van, csak katartikus vízió.
A Senkiföldje tengerpartján, hintalovon ülve bóbiskol árnyképünk, csatamezőn araszolunk
a homályos halálba és bársonyruhácskás szőke gyermeknek álmodjuk magunkat...
Balogh János  cilinderesen elegáns narrátora  tapsra vezényli a társulatot és mi forrón ün-
nepelve köszönjük meg a kiváló társulatnak, hogy világra hozta ezt a költői látomást.

Schilling Árpád  Hamlet-jével kezdődött, a Krétakör ebben is példamutató volt: színházat
az osztálytermekbe! A másik uttörő a  Kolibri Színház, amely a már legendás Klamm tanár
után most a sajnálatosan egyre időszerűbb  Hello náci!- val is jelen van.
A KOMA a több éve futó  Plazma  mellett bábos előadását, a fantasztikus Sárkány-t hozza,
Manna a többszörösen díjazott  Kicsi nyuszi hopp-ot.  Utóbbihoz hasonlóan a  Nézőművé-
szeti Kft  Gyává-ja, Scherer Péter és Kovács Kri sztián-nal a főszerepben szintén a devian-
cia életveszélyes terepén kutakodik.
A  Kaposvári Csiky Gergely Színház  készülő darabját mutatja meg  Takács Géza rendezé-
sében, az  Osztályellenség  minden bizonnyal a rendezvény kiemelkedő darabja lesz.
Elmondhatatlanul fontos kezdeményezés, a színházakkal legfeljebb kötelező szervezésben,
a legrosszabb produkciókat látó diákság végre találkozhat a róluk, nekik szóló darabokkal,
ráadásul házhoz jön a csoda és az előadás után vitára, beszélgetésre is nyílik alkalom.
Most már csak nekünk, okos felnőtteknek kellene melléjük ülni a padokba!

Felfújt csúzda, mászóka,  pörgők, forgók,  al- és felvilági játszótér:  Csík György  díszlete
virgonc színességével  már az első pillanatban megteremti  az oldott hangulatot.  A vörös
séf-libériába bújtatott,  egyáltalán nem félelmetes  Hádész Henrik:  Gados Béla  ármányo-
san kevergeti a kannibál-levest, a három párka heves békétlenkedés közben nyirbálja éle-
tünk fonalát.  Rugalmas eleganciával szökken a színre  Seress Zoltán,  káprázatos mozgása
hatványozza éneklését, mellyel  Dinyés Dániel  "Nő,nő,nő" songját a toplisták élére lendí-
ti.  Szabó Borbála  tömény meseszövése, ötletes fordulatai a vágyott kihívást jelentik a ki-
tűnő   Göttinger Pál  rendezőművészetének. Ütnek a dalszövegek, csattanósak a poénok, 
sűrű a tempó, szédítő a forgatag.
Az együttes elképesztő lendülettel játszik, a legapróbb mozzanat, a legkisebb gesztus is a
helyén van,  Katona Gábor  invenciózus koreográfiájának fokozott igényeit is teljesíti. Vil-
lanásnyi jelenetek élezik a feszültséget,  a mindent átszövő zene adekvátan szervül a kon-
centrált cselekménybe.  Tangó, foxtrott,  swing vagy keringő:  Dinyés Dániel  bámulatos
könnyedséggel hajózik a stílusok óceánján, kompozíciós képességeinek jellemzésére elég
egy példa: ahogy Grüllé és Haplusz kánonja,  földi halandók megjelenésével többszólamú-
vá dúsul, majd az isteni belépésekkel okeghemi multiplicitásban teljesedik ki.
Kálid Artúr  vadul meresztgeti tőrét és szemeit  Kovalcsik Anikó  batman-szárnyaiban, lá-
nyos bájait szőke parókája,  gengszter-szemüvege  sem rejti,  Telekes Péter  a nárcizmus
kórképét, később a gyermeki csalódottságot  rajzolja meg hitelesen.  Szorcsik Kriszta ké-
sei feltűnése  csak igazságosztó szerepre  ad lehetőséget,  Varjú Olga,  az emberbarátság
oldalán megpróbál ellensúlyt képezni a gonosz erőkkel szemben, de a végzetességében ké-
jelgő  Spolarics Andreá-t csak a bécsi walzer 3/4-e képes megfékezni.
A komikum tobzódása közben átszellemült szépségű Varga Anikó és Ilyés Róbert poétikus
egymásba simulása a földi-égi szférák határán,  hasonlóan katartikus a széplány visszaválto-
zásával beteljesülő Philemon és Baucis konstelláció.  Az énekben-játékban egyaránt jeles-
kedő  Réti Adrienn  és a visszafogott pantomimjével remeklő  Kardos Róbert  kettőse,  a
fiatalos tobzódás kavalkádjában,  megható kontrasztként jeleníti meg  a kortalan érzelmek
szépségét.
Göttinger Pál, mélymuzikális attitűdjéből fakadó ritmusérzékkel alkotja meg  a meseopera
arányos szerkezetét,  kimunkált ötletekkel gazdagítja, az egységes összmunka erejével tel-
jesíti ki a pompás textus lehetőségeit.  A zenés darabok rajongói  máris átköltözhetnek a
Bárká-ba,  a gyermekek pedig örömmel dúskálhatnak  a táncok, a zene, a humor és a játé-
kosság Szín-Házi özönében.

Beoldalog:  srácosan vékony,  arcán sebhely,  szinte motyog,  elbizonytalanodóan rágódik
mindenen.  Szenvtelenül mondja el, hogyan fosztották ki a Klauzál-utca sarkán, belőtt álla-
potban, fényes nappal.  Egy fiú a házból:  furcsa kedvességével  Kovács Krisztián  azonnal
kontaktust teremt a diáknézőkkel, egyikükkel el is pantomimezi bűntényt.  Intelligens, so-
ha nem volt szegény, elhisszük, hogy tulajdonképpen a Színművészeti felvételire készül...-
- ne, ha a súlyos függőség nem akadályozná meg ebben.
A mérnökember apa kétségbeesett tehetetlenséggel próbálkozik,  bezárja, fenyegeti, kö-
nyörög és ígérget,  se a szép szó,  se a dühroham sem eredményes.  Scherer Péter  maxi-
mális intenzitással próbálja megállítani a biztos pusztulásba vezető úton, de nem tudja pó-
tolni a gyermekkorban elvesztett érzelmi biztonságot. Az Anyag erősebb: "leszoktam - visz-
szaestem, tiszta lettem - újra kezdtem" jellemzi a fiú a végzet iszonyú mókuskerekét. Még
elképzelni is szörnyű, mit tennénk, tehetnénk hasonló helyzetben? Ha gyermekünk, roko-
nunk, barátunk vergődne hasonló szituációban?!?  Másfél év Komlón, vagy a vallási fanatiz-
mus segíthet?  /Eddig egyetlen közeli ismerősről tudunk,  túróscsuszán kezdte /11 adag/,
máktea, fű, kokain és hernyó után  végül a gyorsítóknál kötött ki.  Vakmerően sárkányre-
pül, siklóernyőzik: negyvenéves már, kevesebbnek látszik...- szerencsés kivétel!/
Gyulay Eszter, Surányi Judit, Gáspár Anna  alkotói közreműködésével  a két színész dro-
gosok naplóiból teremtette meg a félelmetes szövegkönyvet,  amelyet felnőttnek gyerek-
nek, bulifüvezősnek, hétvégi önpusztítónak, partydroggernek egyaránt látni kell.
Kovács Krisztián  minden kézenfekvő sablont elkerülve,  a veszélyes végletekig magára vé-
ve az egyáltalán nem képzeletbeli figura attitűdjét,  lélekszorító erővel jeleníti meg a ret-
tenetes út stációit.  Egy perce még pókfutás-párbajban mérkőzött egy nézővel,  örült az
elnyert százasnak és máris  a nehezen szerzett anyag  belövését mondja el, mit mondja! -
halálos kínban vonítja: hol a vénám, a véná..., a vénááá... a borzalom farkasüvöltése hasít
elviselhetetlen percekig.  Több, mint színészet,  teljes azonosulás a testetlen szenvedés
poklával, melynek dermesztő szuggesztivitása életre szóló hatású.
Ezért kell minden iskolásnak látni,  ezért kell kötelező színház-mánnyá tenni. Álszent "pre-
venció, inkvizíciós büntetgetés,  gyáva mellébeszélés helyett legyen Tantermi Projekt ez
a rendkívül értékes és még annál is fontosabb produkció!

Parti Nagy Lajos neve garantálja, hogy Jevgenyij Svarc meséje nem lesz mentes aktuális
áthallásoktól:  a Hősöm tere a mintájára  a múlt, a jelen és a rettegett közeljövő árnyai
belengik a tantermi küzdőteret.  Néhány iskolapad,  Bodor Kata  rendkívül karakteriszti-
kus bábjai és a nagyszerű csapat, mely immár a bábanimálásban is jeleskedik: csak ennyi
kell egy életfontosságú, megkerülhetetlen produkció sikeréhez...
Polgár Péter magyar hangján morcos kandúr kelleti magát a kályhasuton, a betévedő sár-
kányvadász és mi is tőle tudjuk meg,  milyen sárkányi terror alatt nyög a város.  Követke-
ző szűzi áldozata Sármány levéltáros, /Derzsi Dezsö/ szépséges leánya, Elza lészen, de ezt
még egy kiégett,  sok diadalt megért harcos sem tűrheti,  Láncz L. Ottó, Lancelot lovag
reinkarnációja párbajra hívja az elbizakodott tűzokádót, aki mindössze Háromfejű létére
sem lebecsülendő ellenfél.  Megismerkedünk  a Drakon-barát  Polgármesterrel és a kép-
viselők korrupt bandájával,  na meg a vitézünk életére tőrével törő polgármesterfivel.
Nem csoda, hogy a dallamos hangú  Lass Bea elbűvöli a megmentőt, Mohai Tamás ravasz-
di legényként,  depresszív szövegével azonnal szerelmet vall neki:  "...meghempergetett
ember vagyok,  (persze, a megszabadított lányok...),  hivatásos szabadságkutató,  csakis
véres munkámnak élek...", -a szokásos bakfisvakító lila gőz, amely azonban rövidesen iga-
zi etnavezúv hevületű vallomássá fokozódik:  "úgy foglak szeretni,  hogy magadat is meg-
szereted velem..."
Vékes Csaba  rendezése a játék, az animáció, a térbeli mozgatás  tökéletes egységét te-
remti meg. A bábuk sokszor az élő szereplők kifeszített tagjain járnak,  a padok a piac, a
vár,  a szobák színtereit alkotják  mobil díszletként,  a ritmus és a tempó lendülete folya-
matos feszültséget tart:  a Stúdió K produkcióin edződött rendező  százszázalékos hatás-
fokkal honosította termékeny tapasztalatait.
Valcz Péter  síri hangján pöffeszkedik be a félelmetes  Sárkány,  két ráncos civil arcával
félemlítve meg a lakosságot és a nézőket,  de nemsokára fejvesztve sem tud menelkülni,
három sárkányfeje is odavész. Nem kis meglepetésre, a Polgármester veszi át az uralmat,
ahogy ez  a szabadságharcos forradalmak után szokás,  diktatúrája még zordabb  szörnye-
teg elődjéénél. Fekete Zsolt bámulatos hangváltásokkal eleveníti meg az új kényurat, fia,
a megszabadított széplány kezére ácsingózó kockafejű Henrikként  Jaskó Bálint lubickol
groteszk karakterábrázolás nagyszerűen kihasznált lehetőségeiben. Szabó Vera besegít a
tűzokádó életre keltésében, a nép soraiban viszont három tűzről pattant házisárkányt je-
lenít meg fergetegesen.
Iskolásaink számára főleg a  /Nem Kő'!/-színházak  vackait szervezik a tájékozatlan tanerők,
ahelyett, hogy ilyen előadásokat hoznának oda, a tanterembe!  A Kikatt és a Klamm tanár
úr után, most a jó irányba mozduló KOMA is megalkotta Tantermi Produkcióját, tessék él-
ni vele!!!

A mesebeli királylányt megelevenedett mézesbáb,  Kis Domonkos Márk,  a bumfordi Mézes
Mackó kíséri kalandos útján  Szabó T.Anna  zenés játékában.  Páder Petra  szépen énekel,
bizonyára prózában is meg fogja találni ezt a muzikális könnyedséget. Tilinkószó, hetyke lé-
tezés:  Illés Dániel  rátermetten vitézkedik  mezítlábas pásztorfiúból  nyalka huszárrá avan-
zsálva.  Felhőfi-Kiss László  lendületes rendezésében tempósan bonyolódik a mulatságos
történet, melynek színterét  Fógel Adrienn  enyhén stilizált díszletei adják. Vibráló vonal-
rajzú a szál-erdő, de kedvencünk a csálé-tetejű boszorkány-kunyhó. Lakója sem akárki: bo-
szorkányban ennyire vonzót  még nem nagyon láttunk,  Fekete Linda  életveszélyesen de-
koltált éjlila köpönyegében  játékban, énekben egyaránt lenyűgöző.  Csengery Dániel  ze-
néjét kiegyensúlyozott dallamosság jellemzi,  a varázsos érzelmesség a pokolbeli díszletfor-
dulat után magátó értetődő könnyedséggel vált rock-os tombolásba.
A mézes falatokra érzékeny ördögfiókák eddig is vidították  a kis- és túl-koros közönséget,
de most egyből  az ördögök királyának  tüzes birodalmába érkezünk.  A lamellás, lovagi jel-
mez-remeklésben feketéllő   Stubnya Béla,  Rácz-Koncz Eszter és Mezei Léda  csitrikram-
puszok társaságában kiadós ütésekkel szeretgeti Arzén-apukát, mivel náluk minden fordítva
van:  a legnagyobb pofon jelzi a túláradó szeretetet. /Mekkora sikerük lenne Bel-Budapes-
ten.../ A Jó Szavak Méze azonban megteszi hatását,  Urmai Gábor, a markánsan diabolikus
fejedelmi főördög, frontemberként pokoli fináléba békíti a teljes társulatot.
A hosszú taps után  a kicsik mézeskalácsot is kapnak,  a hatványozottan fiatalkorú ElepHán-
toknak be kell érni az ormánycsiklandó illatokkal...

A turbószárnyakon suhogó énekes  Vándorbogáncslepke /Hegedűs Barbara/ és a Led-villo-
gós Jánosbogár /a harcművész  Elek Ányos/ pókhálóba gabalyodik.  Juhász Kristóf Botsás-
kájának segítségével nemcsak kiszabadulnak,  de rögvest meg is alakítják,  a bogár- és ter-
mészet-mentő  Kitin Klánt.  Zságer-Kovács Ákos  kit-indulójára, táncra is perdülnek: "Osz-
tott a szemünk, ízelt a lábunk... -Kin van kitin? Mindenkin!"  Az ádáz Hőscincér nem csatla-
kozik, a Ganajtúró bogár pedig annyira csúnya és büdös, hogy kínjában a gonosz Szitakötő
szépítőszereire és desodorjára szorul. A globális kozmetikumok azonban abból a szemétből
készülnek, amit a szorgos Kitin Trió szedett össze a kertben. Lázas keresés kezdődik: hová
vitték a hangyaseregek a nehezen összegyűjtött hulladékot?
Juhász Kristóf környezetvédő meséje cikázó fordulatokkal,  frappáns bogár-nyelven pörge-
ti a történet fénylő pókfonalát, rendezése szigorú fegyelemben fogja össze a fürgén rajzó
ízeltlábúakat. A tündéri környezet  Kovács Nóra látványtervező fantáziáját dicséri, a teljes
játékteret alul-fölül körülölelő leplek első látásra varázsos hangulatot teremtenek. Nem ki-
sebb gyönyör  Horváth Lilla  jelmezeit figyelni:  Döglégy néninek  pikkelyes szárnya,  tea-
szűrő szeme van, de Pókanyó potroha, se semmi, kedvenceink a drótkefe-csápok és a sás-
kalábak collstockjai...
Nincs szüksége aranyos kutikula-kencére:  Urbanovits Krisztina  gúnyolt bogara igaz való-
jában a karakter-ábrázolás  Szent Szkarabeusza!...,  de nem felejtjük ízesen teringettéző,
petézésre készülő Döglégy asszonyságát sem!  Gombai-Nagy András Zöld Szitakötője, még
a katicapöttyöket is négyszögesíteni akaró  dizájner-ragadozóból szelidül ájtatos gyógynö-
vény-üzérré,  Száger Zsuzsanna  vörösben-feketében, szilaj energiákkal egy egész rovarse-
regletet jelenít meg, vitézkedő Cincértől Katica-lányon át a jóságos Pókanyó-ig.
A kis nézők többször is bekapcsolódnak a játékba, az utat fenyőerdőn, gombán, virágokon
át, végül pedig láncba fogódzva  szedik, adogatják  a sok csúnya szemetet,  a jelszó: "Kert
mindenkiért, mindenki a kertért!"
Gyertek hát Kicsik és Nagyok a KKK-ba, a Kitin Klán Kert-be!!! " - PÁ-frány Veletek!"

Legszívesebben szabadversben írnánk: annyira poétikus, annyira szárnyaló, annyira mesés!
Mórocz Adri  rátermett játékkészséggel  jeleníti meg  a nagycsoportos  Panni gyermekbe-
tegségeit, melyek között a gyomorrontásban főszerepet kapnak a  Hasznos Dóra és Fülöp
Tímea által hajladozva légiesített,  féktelen torkoskodásra csábító barackfák.  A mozgás, a
zene, a szó és a látvány egysége már az első percekben  Bozsik Yvette  világának páratlan
formanyelvén szólal meg.  Morcos pedellus-szakiként bukkan elő  Vati Tamás, aki, mint im-
máron állástalan színész-táncos, a százarcú díszletként funkcionáló doboz-kollekciót terve-
ző-kivitelező ácsművészként is remekel. A mobil-kockákból folyamatos átrendeződéssel for-
málódik létra, pad, pulpitus, olimpiai dobogó, sőt: iskolatáska/!/,  Pethő József fényeffek-
tusai pedig a tér sokszínűségét biztosítják.  Szemán Béla Tanító bácsija olyan, mintha egy
Magritte-képből lépett volna ki,  Székely Szilveszter  stréber eminens  Berzsenyi Kriszta
kövérítő krinolin-hasával.  Az osztály időzített bombája Kockás Peti:  Krisztik Csaba  rossz-
csontja durcás tekintetével,  akrobatikus nyüzsgésével  az előadás virgonc motorja. Beját-
ssza a világosítók erkélyét, reszketünk, mikor veti alá magát egy duplaszaltóval, /képes len-
ne rá.../,  tyrannoszauruszi hangbravúrjával  diákolimpiát nyer, Ámor nyilát azonban ő sem
tudja kivédeni: áfonyás rágógumival környékezi meg a már egyáltalán nem pöttyös Pannit.
A tornaórából összetett versengés lesz, az állathang-viadal gyorsuló crescendóban csúcso-
dik, szappanbuborék-fújásban már mindenki győztes,  de a színpadi létezés aranyérmét mi
a fantasztikus mimikájú, higany-mozgású   Góbi Ritá-nak adjuk.  Fizikai versengés mellett a
szellemi is helyt kap: a reményfutamban  Horváth Zsuzsa  bűbájos nagymamai mesemondá-
sa nyeri el  a pálmát.  Gombai  Szabolcs  vasöklű tornatanárjáról kiderül,  hogy hajlékony
tangó-táncos, ahogy a teljes társulat is meggyőzően bizonyítja imponáló sokoldalúságát.
Bozsik Yvette koreográfiája, térkezelése, a szituációk pontos kidolgozása magabiztos nagy-
mestert mutat, akinek eszköztára szinte kifogyhatatlan,  arányérzéke pedig mindig biztosít-
ja a szerkezeti egyensúlyokat.  Kicsiket-nagyokat egyaránt magával ragad az elsodró lendü-
let, robbannak a humor-petárdák, a végén a bimbózó érzelmek is felsejlenek.  Kockás Peti
gumi-problémákon rágódik: "Csak barackos van, amit nem szeretsz..." - de az elomló válasz:
"...hát...mindegy!" és ezután a félénk puszi is  csókká válik.  A Vati-kockák Jákob lajtorjája
a mennyei diszkóba visz és mi boldogan lebegünk a szépség szivárványos óriásbuborékában.

Collodi fabábjának újabb kalandjait  Alekszej Tolsztoj nyomán  Zalán Tibor avatott keze fa-
ragta tündéri mesejátékká,  a nyelvi lelemények,  szellemes beszólások mulatságos fordula-
tokat színeznek.  Nagypál Gábor  orrondi iskolakerülője inkább színházba járna, pénz híján
azonban elűzetik: a brusconi brutalitású színházcsináló, Carabas Barabas a konkurrens nép-
szórakoztató egység, a kocsma-kifőzde macskakarmai közé kergeti.  Nyakó Juli a rókalelkű
Alissa képében galád fondorlattal, blues-os csábítással próbálja pénzét kicsalni, a retúrban
röpködő tömegközlekedés,  Lovas Dániel berregő denevérszárnyaival az utolsó pillanatban
menti meg.  Spilák Lajos, aki a létező összes gitárfélén szólaltatja meg  Monori András  ze-
néjét, a mérgezett tyúkjaival zsaroló  Kakas csendbiztos szerepében is bizonyítja szárnyaló
képességeit, de négylábú Artemon-ként se kutya...
A jelenetek könnyed gördülékenységgel peregnek,  Fodor Tamás  elképzelései találóan in-
novatívak, a gondos kidolgozás pedig arányos egyensúlyt teremt. "Báb"...miért is használjuk
kicsinyitő képzőként: "bábkormány", "bábként mozog" stb.,  amikor a színpadon sokkal töb-
bet képes kifejezni, mint az élő ember, mivel semmiféle kötöttsége nincs,  valós és stilizált
egyszerre,  a külső, a gesztus,  az átváltozás lehetősége korlátlan.  Németh Ilona és Bodor
Kata töretlen alkotókedvvel karakterizálják az ember-állat együttest, a róka-szakácsnő mel-
lett ne felejtsük el a kandúr-pincért sem. Fémes hálóit szövi az örző-védő pók:  Homonnai
Katalin többi alakítása között a kékhajú Malvina lírikus agresszivitásával jól megfér a retten-
tő görög tájakról zsugorított  Tortilla teknős  bölcsessége.  A fából faragó szegény embert
és kontrasztját,  a gonosz színigazgatót  Hannus Zoltán testesíti meg,  maszkja, hanghordo-
zása bravúros telitalálat.
Kezünkben az Aranykulcs, a Titkok Kapuja megnyílik.  A harangok mesés zenéje a földi bol-
dogság mennyei békéjévé oldja zegzugos kalandozásunkat.
Mindig is  iskolakerülő rosszcsontok voltunk,  hát azért is ilyen színházba fogunk járni,  ha
lesz pénz, ha nem! - /Majd viszünk tésztalevest.../

2 0 1 0

Első változata a MÜPÁ-ban készült,  nagyszínpadon, nagyzenekari kísérettel.  Mendelssohn
zenéjének tételei teljességükben hangzottak el.  A Kolibri barátságos terében, a szimfoni-
kusok impozáns látványa nélkül  időnként hosszúnak tűntek mégoly nagyszerű zenék is, mi-
vel a bábszínpad kivetített képei sokszor csak önismétlésekkel tudják az időt kitölteni.
Finom elúsztatásokkal könnyen megoldható ez a probléma,  természetes, hogy a stúdiómé-
retek változtatásokat igényelnek. Megéri: az előadás összképe elbűvölő, a két titán művei-
hez a látványvilág, a színészi- és báb-játék egyenrangú alkotóelemként társul.
Az asztalnyi pódiumon hol  az Akropolisz előtti téren,  hol a tündérek lakta erdőben zajlik
a négy szerelmes párcserés története,  egyik szemünkkel  Orosz Klaudia  bábjait, a másik-
kal plazmavetitős képüket figyelhetjük.  Az aktorok nemcsak szóban és mozgatásban jeles-
kednek,  de felváltva kezelik a kamerát is,  sőt, édes ráadásként  arcjátékukat is élvezzük
ősszművészeti produkciójukban.  Persze énekelnek is, a muzsika élő részét pedig zongorá-
ján  Bizják Dóra képviseli.
Feltűnik a minden lében kanál Puck,  Megyes Melinda  manós ördöngősséggel  bogozza ki
s be a szerelmi szálakat, lendületes humorral katalizálja  a cselekményt,  de űrsiklóként is
NASA-i rekordokat döntöget. A lengedező szalagfüggönyök erdejében bemasírozó mester-
emberek próbáját  Ruszina Szabolcs ácsolja össze,  a szereposztás legszebb álmainkat te-
tőzi. A serényen szerény  Erdei Juli a Hold-at és a Fal-at képezi,  Tisza Beá-nak jut a sok-
oldalú oroszlán-rész,  Bodnár Zoltán szoknyás szerepben a szerelem résnyi lehetőségével
küzd. Tomporának szűk a szamárbőr, de alakításának teljességében briliáns komikai vénája
sugárzik:  Tóth Joczó  alfától omegáig, Á-tól iá!-ig bravúrosan aknázza ki szerepe összes le-
hetőségét.  A beszédes olvasópróbát az erdőben hahotázzuk végig, a királyi pár előtti elő-
adás viszont varázsos pantomimben ingerel tapsra.
Novák János rendezése egységes egésszé ötvözi a szöveg és a zene,  a bábokat animáló és
a lényükkel játszó színészek munkáját, a tér és a látvány mozgékony hátterét. Szóra, zené-
re,  képre tágul  a kicsik szeme,  mi felnőttebbek pedig  gyermeki örömmel merülünk el a
mesés képzelet tündérvilágában.

Baljós expozíció! - Csuklyás angyalok, valami furcsán fura képkeretben aláhulló gyermekbá-
bok, Bach és amitől legjobban irtózunk, (jézusom!): szienkiewiczi megváltó-mítosz... De né-
hány dermesztő perc után,  játszani kezd a Kasimir-ből tovább fejlesztett, ezerarcú keret,
fürge váltásokkal változik  kollégiumi hálószobává, terített asztallá,  telefonfülke lesz avagy
vízibicikli.  Megismerkedünk a WC-ben cigiző tanulókkal, akik karcosan életszagú, szellemes
beszólásokkal örvendeztetnek meg.  Szanitter Dávid a luciferi örök kétkedő, a mindent ki-
figurázó Deda-ként kamaszosan vehemens, elementáris humorral remekel, barátját, Pétert,
a depressziós hallgatagot Mészáros Tamás hitelesen kelti életre. Azt eddig is tudtuk, hogy
a Kolibri bábszínészei játékban, beszédben is milyen kiválóak, most fordult a kocka: három
prózai színész animálja bábokat, míg a többiek, felnőtt-szerepek eljátszása mellett, a kiegé-
szítő bábmozgatást is végzik.  Példás összmunka, igazi együttes-bravúr!  A vízibiciklizés után
a stégen üldögélés összehozza  a gimnazista párt,  Háy János  a titkos kamaszgondolatokat
kihangosítva,  az egymást kereső kezek  tétovázó közeledésével  az első szerelem poézisét
teremti meg.  Itt már a Máté Passió is helyére kerül,  a lélekbe markoló mezzo-ária motívu-
ma, szüntelen megújuló formában, végig is kíséri a történetet. Külön értékelést kíván a bá-
bok arca:  a született rosszcsont  húsos realitása  és a hyperérzékeny fiú  gyógyíthatatlan
sebzettsége.  Bagossy László  azonban nemcsak ezzel tűnik ki,  rendezése értelmezésben,
szerkesztésben, ritmusban is hibátlan, a térváltások, a képkeret szüntelen metamorfózisai-
val, bámulatos innovációk,  a töretlen ritmus is mintaszerű.  A szülők,  tanárok bemutatása
is találó, legemlékezetesebb az extrém észjárású matektanár  Németh Tibor, aki egy hatá-
sos zenei betétben, mint play-back dobvirtuóz is nagyot alakít.  Közben a cselekmény óva-
tos sunyisággal halad a tragikus végkifejlet felé, a szörnyű tett motivációit utólag nem egé-
szen értjük, de a színpadi élmény bűvöletében elfogadjuk a lehetséges magyarázatokat. A
retardált kamasz Péter paranoiásan féltékeny,  tanárra, barátra,  de a lány apjára, bátyjá-
ra is, nyomasztja a családi szeretetlenség és az iskola, a kollégium légköre, ráadásul barát-
ja a felnőttlét kilátástalanságát jövendöli és hagymázos keresztrefeszítési rémképekkel tö-
mi a fejét. Hiába győzködi  a darabban  egyetlen normális lénynek tekinthető Zsófi, hiába
rajzolja meg a szerelmes lányt  Megyes Melinda az érzelmek skáláján szuggesztíven játszva,
az egyre zavarodottabb lelkületet  már semmi sem  tarthatja vissza.  A képkeret szeszélye-
sen variózó távolodása jelzi  a teljes kétségbeesést,  a szerelmesek lábai, melyek a csókje-
lenetek végén tündérien billegő sarokemelésekbe animálódtak,  most végzetes lépcsőkön
haladnak felfelé, részvétlen angyalok lebegő közegében.
Istenkísértő vállalkozás, vizuális remeklés,  melynek vakmerősége elnyeri jutalmát: a célkö-
zönség gimnazisták  visszafojtott lélegzettel élték át,  csakúgy, mint a bámulatba dermedt
vájtszeműek.

Maga az író Erich Kastner jelenik meg  Tóth Jocó  kedélyes alakításban,  hogy a  Combino
villamoson tanulmányozza a hétköznapi emberek életét, így bukkanva rá az éppen kirabolt
Emilre,  aki a tettest üldözi.  Kicsit zegzugos események után,  hosszadalmas kitérőkkel fé-
kezve, végül csak beindul az igazi történet: egy egész gyerekcsapat száll be a hajszába. Az
utcán zenélő kamaszok révén  sokat énekelnek, táncolnak,  népes seregletükben  kitűnik
a mát több ifjúsági darabban látott  Bárdi Gergely és a Stúdió K  Rácz Viviven projekt-jé-
ben nagyszerű teljesítményt nyújtó  Pomlényi Attila. Ruszina Szabolcs gigászi energiákat
mozgósítva lendíti előre a kissé akadozó játékot,  Mészáros Tamás Emiljének nem jut elég
föladat, az izgalmas nyomozás java csak a második részben következik. A furfangos detektí-
vek a Kolibri Színházba csalják a mit sem sejtő rablót,  aki ráadásul még betörő is és inter-
aktív játszmába kényszerítve, saját erőből leplezik le. Egyszeriben felélénkül a nézőtér: ak-
tív részei leszünk az eseményeknek! Nem nagyon szeretjük a közönség kimódolt, erőltete-
tett bevonását,  de itt most valami végtelenül bűbájos,  valóban közreműködésre késztető
dolog történik.  Piros, zöld, kék jelzésekkel megkülönböztetett  gyerek-csapatok verbuvá-
lódnak és az időközben megszökött bűnöző után erednek.  Szanitter Dávid, aki megnyerő
külseje mögé rejti igazi gonoszságát,  az előtéren át menekül,  lépcsőn fel, létrán le, nyo-
mában a fürge üldözőkkel:  mindezt élő TV-közvetítésben élvezhetjük  benn a nézőtéren!
Bravúros, szépen kidolgozott megoldás, az elfogási jelenet észrevétlenül simul a virtuózan
felépített, énekes-táncos fináléba.  Minden jó, ha jó a vége!  A pénz meglesz, az elegáns
rabló a dutyiba, a gyerekek meg az iskolapadba kerülnek vissza...

2 0 0 9

Mi vének székeken ücsörgünk, de az igazi közönség, 0-tól 3 éves korig, zokniban kucorog a
párnákon,  a színpad előtt.  Szerencsés szüleiknek is jut hely  a padlaton,  ahol a csöppnyi
örökmozgók alig várják, hogy a történések aktív résztvevői lehessenek.  Festékpacás, köny-
nyű, fehér ruhában  színészek énekelnek,  tollakat lebegtetnek,  kezükben kotyog-ketyeg,
a Cage-i preparált zongorát idéző tekergő-arzenál. A vetített háttér aprókat hullámzó vízfe-
lület, amely  Gór Erika  gesztusai nyomán  szinkronban követi  az eseményeket. A dalok ze-
néje  Novák János-é, a tündéri mondókákat  Orbán Ottó  varázsolta. Azóta is dudorásszuk:
"Álmában rágcsál egy kicsit, álmodik egy kis párizsit"...  A jókedvű koboldok  asztalkák alatt
bújócskáznak, kesztyű-bábjaik mellett zokni-lábtyűiket is bevetik tréfás játékukba,  - feltű-
nik egy törpe-vízesés, míg a falon toll-vitorlás hajócskák ringatóznak. Evezünk is derekasan,
csapásainkat bugyborékoló gurgulázás  crescendoja kíséri,  autóval robogunk, a búgócsigá-
ban harangozó vonat döcög,  majd árnyképek tűnnek elő a tengeri látképben. Persze mi is
tudunk ám tíz ujjunkkal  kutyát, nyulat, farkast idézni,  de ki vetekedhet a bálnával,  mely-
nek irdatlan testét  Ruszina Szabolcs formázza, csapkodó farkát  Megyes Melinda, lélegze-
tének szökőkútját  Alexics Rita?!?  Mészáros Tamás végre leleplezi akusztikus inkognitóját,
nagyszerű gitározással végig ő adja a zenei hátteret.  Ki tud ellenállni ennyi édes jónak? A
gyerekek lassan felbátorodva,  egyre közelebb kerülnek  az áhított tárgyakhoz, majd telje-
sen birtokba veszik a színpadot. Általuk muzsikál már a sok kis tekergő,  forog a búgócsiga,
szállong a szappanbuborék,  hozzányúlnak ők mindenhez és bizony  olyan dolgokat is mível-
nek velük, amiről oksági elménk álmodni sem képes.  Mert a kisgyermek nem színházba jön
valamely elvárásokkal,  nem a tartalmat kéri számon, nem a húzónevekre kíváncsi és nem a
"kritika" sugallataira hallgat.  Csak elképesztő intenzitással figyel, - csak hall és csak lát: szí-
neket, mozgásokat, mimikát és gesztusokat, titkot talál és varázslat bűvöli el.  Átéli a legap-
róbb rezdülést is, átérzi az emberi cselekvéseket, mindent észre vesz, - mindent megtanul.
Korán kezdi: micsoda néző lesz belőle...!!!
A rendezés összhangzó egységbe fogja ezt az univerzális gazdagságot: szöveg és játék, gesz-
tus és hangsúly, zene és ének, tárgyak és játszók,  színészek és gyermekek alkotják együtt
a bűbájos létezés csodáját. /Gesammtkunst - összművészet:  Novák János  a csecsemőszín-
ház Wagner Richárdja!?!/

Annyira fontos előadás, hogy még  Mária Terézia császári és királyi fenség is ott trónol az
Eszterházy kastély miniatürizált színházának páholyában.  A történetet bábok játsszák, de
énekhangjukat ifjú operaénekesektől kapják, akik már az első percben meghódítanak len-
dületes nyitó-quintettjükkel. Arcvonásaik, ruházatuk visszaköszön  Orosz Klaudia  pompás
karakter-figuráin,  a zord apa,  méretes állával tátogva,  még play-back-elni  is képes  Kiss
Tivadar tenorjára.  Az énekesek, finoman jelzett gesztusokkal,  az éneklés szüneteiben is
követik a cselekményt,  néha még kézbe is veszik  színpadi alteregoikat,  a báb- és az élő-
szereplők játéka  így teljes egységben hatványozódik meg.  A csavaros észjárású Vespinát
Wágner Adrienne, áhított szerelmesét  a bariton  Kelemen Dániel  személyesíti meg mar-
káns eszközökkel.  Pataki Potyók Dániel  lírai tenorja jól illik  az élvetegen csalfa Nencio-
hoz, Celeng Mária kimagasló vokális teljesítménnyel hitelesíti Sandrina gyengéd érzelmeit.
Novák János rendezésében találékony ötletességgel,  mesteri összhangban alkot egészet
a bábszínpadi és a vokalizált játéktér, az élőbbnél is élőbbé varázsolt "néma"-szereplők el-
képesztő létezésére pedig alig találunk szavakat... Bólogatnak, járkálnak, dülöngélnek, ug-
rálnak,  elképednek, rettegnek,  csodálkoznak és örülnek,  kezük-lábuk mozog, de már az
se meglepő,  ha ormányos medveként forgatják fejüket körbe-körbe. Ugat a házőrző, miá-
kol a macska, egy egész birkanyáj fantasztikus metamorfózisának leszünk tanúi, amikor bá-
rányfelhővé bodrosodik az égen,  de az se kutya,  midőn a párjára találó lány kacéran fe-
jére húzza szoknyáját és legott szárnyaló léggömbbé változik!  A tucatnyi bábszereplő be-
szédhangját egytől-egyig az őket bravúrosan mozgató színészektől kapja, Szívós Károly és
Török Ágnes animátori virtuozitását  legfeljebb a hangbéli múlja felül:  káprázatos változé-
konysággal, olykor két különböző alakként társalognak önmagukkal.  Próbáltuk szusszanás-
nyira csak az ő tevékenységüket figyelni, követhetetlenül szédületes:  szemvillanásnyi idő
alatt cserélnek bábot, pozíciót, hangot és karaktert, még "nézni is tereh", - vissza is fóku-
szálltunk egyből a bohókás komédiára... A két nagyszerű bábművész munkássága fényesen
bizonyítja, hogy a bábszínpad mindenre képes, valóságostól a mesés szürreálig, hajmeresz-
tő groteszktől a szédült abszurdig.  Az előadás előképe a kettejük merész elképzeléséből
született  Szöktetés a szerájból, melyben különösen  Szívós Károly emlékezetes énekesi-
bábosi mivoltában: három férfiszerepet abszolvál fölényes biztonsággal, közülük Ozmin sze-
repében tökéletesen kialakított, emklékezetes karaktert állít elénk.
Eszterházáról lekéstünk, de a Kolibriben mindannyiunknak ott a helye:  így lészen a mosta-
ni gyermekekből operabarát! /Ami a szülőknek sem ártana.../

Döngő acéllemez a padló, vaskos plexiszékek, Tóth József díszletében a cellát spotlámpák
fényrácsa határolja. Itt kerül össze egy órára a verekedés után előállított lengyel vendég-
munkás és a kölyök-náci.  Feszült kíváncsisággal lessük párbeszédüket: - értjük a komcsivá
vedlett öreg kripto-nyilasokat,  a felvételi nélkül bekerült, feleslegesen képzett ifjú törté-
nelemtanárokat,  a középkorú Fideszből  jobbra szorult karrieristákat,  de hogy mitől válik
nácivá egy 17 éves kamasz, hát az bizony rejtély...
Tudjuk, hogy azonnal egymásnak ugranak,  tudjuk, hogy a rendőr közbelép, az első megle-
petés az, amikor a siheder tátott szájjal hallgatja  a szovjet nómenklatúra luxus-Csajkáinak
felújításából élő autószerelők történetét, a vörös bőr-ülések, a fekete lakk dicshimnuszát.
Mészáros Tamás politikai korrektségre szocializált egyenruhása akkurátusan bilincsel, min-
denkihez van  egy kedves és egy keménykedő  szava,  talán a már régebbről ismert  német
fiúhoz húz, de az "idegen"-t is tüntetően "Kovalik Úr"-nak szólítja. A nyakigláb Hitlerjugend
félelmek és kételyek között  őrlődik,  reá leselkedik  a nagyobb veszély,  Ruszina Szabolcs
pontosan érzékelteti  belső bizonytalanságából sarjadó tétova agresszivitását.  Érett érzel-
messég, dacos ellenállás jellemzi  Szanitter Dávid  lengyelét,  alakításának tere és mélysé-
ge van, külön elismerés jár  a tört németség bravúros megalkotásáért.  Tóth József rende-
zése töretlen tempóval vezet a végkifejletig:  szembesülhetünk azzal, hogy a már-már meg-
értő szánakozásunkat kiváltó, Martens-bakancsos legényke még csak félig náci,  de a jövő-
ben aztán életveszélyesen azzá válik.
Pedig milyen jól elcsevegtek közös filmélményeikről, még a rend zord őre is beszállt külön-
véleményével:  végső fokon egyszerű, kedves fiatalemberek! A híres tömegpszichológiai kí-
sérletben a résztvevők  felváltva voltak  rabok és börtönőrök és másodperceken belül ved-
lettek át a lehetőségeknek megfelelően,  - a nagyszerű előadás  a tapsrendben villant egy
hasonlót: ingüket, zubbonyaikat cserélgetve, három variációban hajol meg  a fantasztikus
triumvirátus, hiszen bárki lehet idegen, bárki lehet rendőr és majd' mindenki náci is...
A Bárka Hamletjében értelmetlen truvájkodás volt a sorsolásos szerepcsere, de itt igazán
beleférne! Vetésforgóban, esténként váltogatva kellene játszani!  Katonai kellék biztosan
akad, - sajnos, van kitől kölcsön kérni...

Litvay Nelli  avatott kézzel  dramatizálta  a legkisebb fiú kalandjait,  erőteljesek a figurák,
izgalom és humor is van bőven. A jól felépített cselekményt  Wittek Béla zenéje tagolja, a
pengetett népdal-motívumok társulnak  változatos ütős-effektusokkal. A legapróbb gesztus
is megkapja akusztikus hangsúlyát,  a zenei háttér  az egész darabot összefogó szövetté áll
össze. Baksa Imre irányításával az együttes felszabadultan komédiázik, lendületes a tempó,
töretlen a játékkedv, a tenyérnyi térben, szinte jelzések nélkül realizálódik a királyi udvar
éppúgy, mint erdő-mező, avagy a vészjósló mocsár. Vass György,annyi briliáns karaktersze-
rep után, kamaszkirályfiként bizonyítja természetes hitelességét, gyermeki rácsodálkozása,
kedves hősiessége egyaránt szívmelengető. A sajnálatosan ritkán látható  Molnár Erika jó-
ságos dadusa,  bölcs erdei tündére  a kezdet és a vég két sarkalatos alappontja,  kivétele-
lesen szép deklamációja most is feltűnik.  Gyakoriak a villámgyors szerepcserék, ebben ta-
lán  Ficzere Béla  jár az élen, akinek spektruma  a királyi atyától a vérszomjas farkasig ível
és aki minden alakváltozáshoz képes  a tökéletes belső azonosulás eszközeit megtalálni.  A
bőség zavara: - talán mégis a  Mocsári Pribék  szerelmetes gonoszságát szerettük a legjob-
ban...  Kovács Andrea mesés színpompájú, fantáziadús ruhái eleven látványvilágot varázsol-
nak elénk, a sok pompás jelmezen túl, a zipp-záras nádszálak sem szégyenkezhetnek... Her-
cegi díszben pompázik, majd végóráit élő paripaként látjuk újra:  Kövesdi László-t nem az
egyébként kitűnően funkcionáló  szőr-bekecs és lapátfogazat  teszi valóságossá. Bicebóca
járás, megtört pillantások, nagyszerű mimika, - totális átlényegülés,  amely később,  újabb
metamorfózissal  szilaj táltos-ménné varázsolja.  A színpadi szerepekben  ritkán látható szí-
nész felejthetetlen csodalova, bízvást az utóbbi évek legjelentősebb állat-emberalakításai
közé tartozik.  A zsámbéki előbemutató után,  ősszel már az  Új Színházban kerül a kis- és
nagy-közönség elé a kitűnő mesejáték, gyermekek és szülők örömére.

A fantasztikus Pepe:  Scherer Péter,  aki  Klamm tanár úrként  már igen nagy pedagógiai
múlttal büszkélkedhet, első rendezésében kiválóan gyümölcsöztette az osztálytermi szín-
házban szerzett tapasztalatait. Most is az  iskolai padokban ücsörgünk, egy bukásra érett
diák és egy szerencsétlen tanárnő történetét figyelve. Utóbbit a tanítási kudarcok után
diákja ökölcsapása is a padlóra küldi,  kettejük párbaja azonban ezután,  más síkon, meg-
lepő fejleményekhez vezet. Pelsőczy Réka egy elhibázott pályaválasztás, egy felismert al-
kalmatlanság és egy kudarcos magánélet  minden keserűségét  nagyszerűen jeleníti meg,
megmutatva, hogy a pedagógiához elsősorban nem a tudás, esetében a földrajz ismerete
a lényeges, hanem a felfokozott érdeklődés az ember, a gyermek lelkivilága iránt. El is in-
dul ezen az úton s bár tétova kísérlete nem egészen sikerül, alapvető tanulsággal szolgál
az iskolai nevelés kérdésében. Szanitter Dávid sokadik kamasz-szerepében ismét elemen-
tárisan hiteles,  rettegő agresszióban égő tekintete, félénk bocsánatkérése,  a majdnem
férfi cinkos kikacsintása:  egy újabb színészi remeklés emlékezetes pillanatai. Félkézről a
brutális apát is eljátssza,  kiben a rettenetes traumák okozóját ismerhetjük fel.  Scherer
Péter jó érzékkel szabja meg a cselekmény tempóját, kihasználja a diák-közönséggel való
összjáték csábító lehetőségeit,  esélyt ad  a színészek kreativitásának,  minden lehetősé-
get megteremt  a szituációk teljes kibontásához. Szívünk szerint természetesen az érzel-
mi szál  kiteljesedésének szurkoltunk,  amely csúcspontját  a papírrepülők poétikus szár-
nyalásában érte el. De emlékezetes Pelsőczy Réka könnyes keménységű monológja is, a
megoldás emberséges módjának felismerése,  vagy az a nézés,  amikor egy önfeledt pilla-
natban női szemmel vizslatja szépszál tanítványát.  A végkifejlet persze más, mint amit vá-
runk, a megváltás elmarad, de így van min rágódnunk az előadás utáni beszélgetésig.
Mert kis szünet múltán, a diák-nézők elmondhatják véleményüket, nem az előadásról, hi-
szen lelkes tapsukkal azt már kifejezték, de a témáról, a jelenségről, arról, hogy mit szól-
nak hozzá, éltek-e már át hasonlót és főleg, hogy mit tennének ilyen esetben. a  Kolibri
Színház, nem eléggé köztudott és nem eléggé értékelt módon,  immár évek óta vállal fel-
világosító, nevelő célokat,  életfontosságú problémákat  jelenítve meg   korszerű színházi
eszközökkel,  párbeszédet teremtve az alkotók, a pedagógusok és a diákok között.  Nem
a széplelkű kioktatás,  nem a kötelező kioktatás,  hanem az élmény átérzett valósága, az
érzelmekre ható  színházi közeg és az egyenrangúan folytatott beszélgetés  ad kikezdhe-
tetlen alapot ezeknek az életfontosságú produkcióknak.

Nekik legalább rossz anyukájuk volt... Nem szívesen emlékszünk vissza az emberek, barátok
nélküli magányos otthontolanságra, különösen azok az iskola és legalább felületes tanulási
kapcsolatok nélküli, siváran hosszú nyarak!...amikor az egyetlen menekülési utat a heti há-
rom nagyregény elolvasása jelentette. Dani is a híres gengszter-páros életrajzába fantáziál-
ja magát,  Boni pedig  csak egy jelre vár,  hogy felrúgja azt a semmit,  amiben él és világgá
fusson.  Anders Duus műve újabb példája annak, hogyan tudnak Északabbra ifjúsági színda-
rabokat írni, a kioktató felülnézet helyett, az empatikus egyenrangúság vállalásával. A svéd
gyermekversek óta  tucatnyi alkotást ismerhettünk meg a  Kolibri jóvoltából, reményünk,
hogy egyszer nálunk is gyökeret ver ez a szemlélet. Benedek Judit fürge tempóban perge-
ti a percenként változó helyszíneken zajló cselekményt, amit átgondolt fényváltások, hang-
és zenei effektusok segítenek.  Színészvezetése is példás: két anyai alkalmatlanság élezi az
ellentmondásokra annyira kényes kamasz-lelkek konfliktusait: Tisza Bea a hiszteroid bizony-
talanság kapkodó kórképét rajzolja meg,   Erdei Juli önhibáján kívül válik gonosszá érzelmi
fogyatékos merevségében.  A hetyke gengszter-ideál és a félszeg kiskamasz  ábrázolásában
egyaránt nagyszerűt nyújt  Mészáros Tamás, kihívó mosolya vakít, tétova kisfiúsága tökéle-
tesen hiteles. Mestere az ajtókirúgásnak, művésze az apró gesztusoknak, rezdülésnyi mimi-
kának.  Kettejük közül Boni a felnőttebb,  ő küzd az igazáért, ő kezdeményez, őt már a va-
csora-kötelezettség sem béklyózza,  pizzát minden sarkon lehet kapni...  Megyes Melinda
a süvöltő kitörések mellett az összeszorított szájú halkság szuggesztív eszközeit is megtalál-
ja, a kudarchoz szokott lélek gyönyörűséges csöndjével  nyugszik bele az újabb veszteség-
be.  Alakításában szemünk láttára  lépi át  a lázadó gyermekkor és az alkalmazkodó felnőtt-
ség aláaknázott határmezsgyéjét. Reméljük, nem mindenkiben mozgat meg ennyire mélybe
süllyedt emlékeket, de mi, minden ésszerűséget vesztve, végig sírtunk.

2 0 0 8

Megelevenedik a híres Brueghel-kép, karikázik a kisfiú, ketten meg hordón lovagolnak, rö-
pül a labda, táncolnak a lányok. Szinte percnyi váltásokkal, szédítő tempóban sorjáznak a
jelenetek, a kreátor-rendező minden mozzanathoz talál gesztust, mozgást, figurát. A nap-
színpadon a sugárzó mosolyú   Krausz Aliz  vezérletével tündéri bakfisok hol táncot lejte-
nek, hol lóháton vívnak kardcsatát.  Négy lány, de mindegyik külön egyéniség, amit mege-
rősít az egyforma ruhák, apró változtatásokban megnyilvánuló változatossága. A jelmezter-
vező Orosz Klaudiá-t dicséri, hogy még a villanásnyira feltűnő, pompás mimikájú Vislóczki
Szabolcs vőlegényi zubbonya is gyönyörűséges élmény. A bábokat  Török Ágnes és Szívós
Károly animálja, utóbbi bravúros birkózásban még önmagát is legyőzi,  de tótágasa is olim-
piai szintü. A  Fábri Péter-Novák János  szerzőpár dalai  egyáltalán nem gyermekiek, kife-
jező szöveg párosul  reneszánsz beütésű  dallamossággal.  Végig szól az élő zene,  száll az
ének, lüktet a tánc, pezseg az élet. Vati Tamás klerikális segéderőként először ájtatosan
füstölög, majd a quasimodói púpos harangozó gonosz vigyorával rémít-nevettet halálra. A
Nagy Kaszás helyett lesújt  a hóhér pallosa is, majd a vakok menete forrasztja ajkunkra a
mosolyt:  Novák János  torokszorító sirató-énekére  lebegő bizonytalansággal,  memento
mori-ként vonul az előbb még annyira kicsattanó vidámságú csapat...
Életre kelteni egy statikus képet,  drámai szituáció nélkül izgalmas színházat csinálni, alig-
gesztusokból építeni lendületes koreográfiát: páratlan teljesítmény!  Bozsik Yvette meg-
alkotta a táncnyelv  bartóki  Mikrokozmoszát, gyermekeknek,  akik az előadás végén akár
meg is tanulhatják a lépéseket, ahogy a színpadi bábokkal, játékokkal is megismerkedhet-
nek.   Így  valóban  nem  "csak" színházban vagyunk hát,  hiszen ez mindannyiunknak  egy
Reneszánsz  Családi  Mulatság!

Amennyire megszépült a szerelmes természetű Vén Nyanya Csúfság, annyira számítóan int-
rikus Áterpáter lett belőle:  Szanitter Dávid ismét érvényesíti  fantasztikus színész-egyéni-
ségét.  Csodás püspöklila nem-miseruhájában kifinomult eszközökkel,  mézes-mázos mimiká-
val hálózza be áldozatait,  karrierista gonoszsága ellenére  képtelenek vagyunk utálni,  in-
kább szánakozva mosolygunk, amikor kisiskolássá lefokozva  bűnhődik.  A másik gyújtópont
a címszereplő  Koloszár András, aki meglepő érettséggel,  a született játékkészség termé-
szetességével állítja elénk kamaszhősét. Ruszina Szabolcs negyedperces felbukkanásokból
is képes teljes figurát formálni, hogy aztán Ötnegyedben/!/ ritmizálja penge logikáját. Az
udvari méltóságok körében Mult István mézesajkú főjogásza, Kormos Gyula über-pedagoi-
gosza és a pazarul poéntírozó  Gazdag László:  Dagi, az óriáskirály  jeleskedik, nem marad-
hat említés nélkül  Mészáros Tamás, aki most délceg hősszerelmesként nagyszerű.
 Kőváry Katalin példás egységbe forrasztva a társulatot, pregnáns tempóban, kimunkált je-
lenetekben realizálja  a pompás szöveg adta  lehetőségeket.  A Kolibri Színház  igazán kie-
melkedő vizuális élmény-színvonalában is fényesen megállja helyét  Libor Katalin  díszlete-
jelmeze.  A Gyíkkirály maszkja,  a Manók fejedelmének moha-háncs öltözéke,  a Vízek Ura
uszonyos kékje csak esetlegesen kiragadott példa a gazdag invenciójú ruhatárból, nem is
beszélve olyan csodákról, mint a beszélő Kispárna,  vagy az életrevaló ülőalkalmatosságok.
Az utóbbiak animálóinak is  kijár a dicséret,  ahogy az éneklő almácska-lányoknak is.
Sokféle formája volt már  Szabó Magda  opuszának,  filmen, TV-n,  dián és képregényben,
de minden bizonnyal  ez az elevenen lüktető,  varázsos változat áll a legközelebb hozzánk.

Generációk szerették a képernyőn, a mai gyermekek szerencsésebbek: a gonosz hétfejű
TV-sárkány helyett  a jószívűen emberséges Színházban ismerkedhetnek meg vele.  Virág-
motívumos, mozgékony díszletek /Boráros Szilárd/,  de igazi ruhákban igazi manók,  igazi
színészek és egy valóságos Süsü, életnagyságban... Harangi Mária biztos kézzel kovácsolja
egységbe a különböző generációk játékstílusát,  derűs nyugalommal szövögeti a mese fo-
nalát,  ezzel együtt, a kimunkált részletek mellett, végig képes izgalmas lendületet diktál-
ni.  Ömböli Pál és Fila Balázs bumfordi katona-kettőse  nyitja meg a humor forrásait, de
a mesés szakállú és csodás hermelinpalástban pompázó  Józsa Imre sem adja alább kifino-
kultan mulattató játékával. Kovalik Ágnes hitelesen szépséges királylány, Galambos Erzsi
Dadusa remek karakter-tanulmány.  Meglepő biztonsággal működnek  a gyermek-Gergők,
igaz,  Csórics Balázs apai szárnyai alatt  könnyen beletanulhatunk a röpülésbe...  A most
végzős színiegyetemista  hús-vér mesehősként lopja magát a szívünkbe,  hangban, tempó-
ban, arányos erőben és fickós furfangban egyaránt tökéletes. Királyfivá való nyíltszíni át-
vedlése és kackiás belépője nem véletlenül ragadtat tapsra, elhíresült egykezes kézenát-
fordulását pedig most sárkányfarkon átbucskázva mutatja be.  A szintén még e.h. Gulyás
Balázs és  Horváth Andor tág spektrumú  faipari tevékenységben jeleskednek,  a Három
Manó pedig  vibrálóan eleven háttere a cselekménynek.  Ők:  Bakos-Kiss Gábor, Fejszés
Attila és a pillangóléptű Molnár Gyöngyi, élénk mimikával, kreatív gesztusokkal nemcsak
követik a történéseket,  de hanggal és mozgással kedvesen kommentálják is. Az árnyjáté-
kos vetítésben a teljes sárkány-történelmet megelevenítik,  színpadi létezésük elementá-
ris intenzitása  biodíszlet voltukból  az előadás permanens főszereplőivé emeli őket. Osz-
tatlan elismerés illeti  Süsü megszemélyesítőjét,  aki maratoni távon animálja, szó szerint
súlyos jelmezét.  Füstokádva és lángot fújva, lépegetésen,  táncon és élethű ajak-mozga-
táson túl,  Dányi Krisztián hangjával, játékával  nagyszerűen formálja meg emberszabású
őslény-kedvencünket. Alakítása egyetlen szóval jellemezhető: bravúros!
Harangi Mária  nagyvonalú koncepciója,  hibátlan rendezése újabb lépéssel vitte előre a
József Attila Színházat egy korszerű, újdonságoktól nem riadó, de mindig nézőbarát játék-
stílus felé. Mi pedig próbáljunk meg lassan elindulni tűzokádó sárkánytermészet harciassá-
gából a barátságosabb egyfejűségbe.

Casting a Kolibriben: nehéz szerephez jutni  Ruszina Szabolcs és  Szanitter Dávid mellett,
most is marad a két CzímerÁllat, Bagoly és Nyestkutya képében, de szegény Bekkanko cse-
rébe egyből elnyeri a huhogással, ugatással őt segítő közönség szimpátiáját. A no-színházat
idéző játéktér, a pompás állat- és emberjelmezek, a varázslatos arcfestés  Orosz Klaudiá-t
dicsérik, különösen emlékezetes a háttér gyűrt papírreliefje és az egyujjas fehér lábtyűk.
Asaya Fujita  mesejátékának  középpontjában  Juki,  a vak lány áll,  Megyes Melinda reb-
benően érzékeny alakításában, nem kell grimaszdémonnak lenni ahhoz, hogy elrablásán ér-
demben elgondolkozzunk.  Mészáros Tamás a komikum adta lehetőségeken túl, meggyőző-
en ábrázolja az önfeláldozó szerelem erejét, amely katartikus példájával, a végkifejlet elle-
nére fenségesen pozitív kicsengéshez vezet.  Novák János rendezése és zenéje fokozza a
a japán környezet hitelességét, a humoros gegek, játékos izgalmak mellett olyan poétikus
szépségű képet is tud teremteni, mint a havas hegyek fényében vöröslő  juharfákról szóló
szerelmi jelenet. A Hegyistennő, a mágikus hangú Erdélyi Juli "deus ex zsinórpadlás"-ként
tesz igazságot emberek-állatok-démonok között,  Mult István zord vadászként, a két Rácz:
Kármen és Kriszta Mókus és Vadliba képében teljesíti be az égi akaratot. A szépséges tör-
ténet, komolysága ellenére sem veszít bájos lendületéből,  úgy tűnik, az élénken reagáló
gyermekek mellett a kísérő szülők öröme sem volt kisebb,  a poétikus látvány pedig talán
a leghatásosabb csábítás a jóra...

A népligeti Vurstliban  Paprika Jancsi, Kemény Henriknél  Vitéz László verekszi ki az igazát,
Zalán Tibor csodás játékában az ókori Thészeusz kezd hasonló módon karrierépítésbe. Út-
ban Athén felé Periphétész képében egy valóságos B-közép Bunkósember áll útjába. Bodor
Kata téglafejű izomszekrénye /"magyar" hangja Hannus Zoltán/, megkapja a magáét, ahogy
a másik bábalkotó,  Németh Ilona fenyőhajlító rablója is, aki agyafúrt hősünk szálfacsúzlija
által, szó szerint kettészakíttatik.  A páratlan leleménnyel kifundált útonállók, a fordulatos
cselekmény, a pattogó dialógusok a gyermeki fantáziájú szerzőt dicsérik, a színre állítás az
egész társulatot, élén Fodor Tamás-al.  Németh Ilona  még az ifjú vitéz bájos orczájába is
képes karakter-vonásokat csempészni,  Minótaurosza pedig valóságos kezes bárány,  annál
félelmetesebb  Bodor Kata Öreganyója kocafejű halálos alvilági állatával.  Annyira kifejező-
ek a bábok,  hogy /ógörög/ feliratozással,  akár Spártában is értené mindenki a darabot...
Na de nekünk itt vannak a fantasztikus színészek, akik túl a mozgatáson, hangbéli szerepal-
kotással lehelnek életet beléjük.  A lábmosós bitangból  Athén urává emelkedett  Hannus
Zoltán egyetlen odavetett félmondattal tökéletesen jellemez/"anyád hogy van?"/,  Nyakó
Júlia állatsereglete Kocától a Teknősbékáig,  Homonnai Katalin hölgykoszorúja gonosz ba-
nyától a szerelmetes Ariadnéig terjed.  Nagypál Gábor, hetyke legénykedésen túl,  a gro-
teszk irónia színeit is fel tudja villantani,  Lovas Dániel három figurájában mesteri hangvál-
tásokkal karakterizál. A földi szférák zenéjét  Spilák lajos szolgáltatja, aki komponista-elő-
adóként uralja extrém hangszer-arzenálját,  mennyei rezgettyűje, doboz-xilofonja és egy-
kezes fuvolajátéka egyenrangú akusztikus paralelje a bravúros produkciónak.
Tanulságos előadás:  egymást irtó módszereink cizelláltabb változatai mellett,  lassan nem
árt ókor-ókor a bunkósbotot is elővenni...

A legendás Kaposvári Színház évtizedek óta híres zenés darabjairól, musicalek, operettek
arattak látványos sikereket a szélesebb közönség és az idézőjeles megjelenítésre is érzé-
keny vájtszeműek körében.  Furcsa, hogy most egyes hangok  holmi megújhodásként ün-
neplik ezt az akkurátusan színre vitt,  gyermeknek-felnőttnek  egyformán kedves produk-
ciót, pedig ez "csak" a hihetetlenül magas kaposvári alapszint!
Micsoda indítás! Nagybőgőtokként álldogáló koporsók tövében  Tóth Eleonóra orgánuma
gyalázza  Hunyadkürti György Grimm-mesébe illő temetkezési vállalkozóját, beóvakodik a
csélcsap  Sipos Eszter, tercettjük hátterében  a felrévedt hullák is énekelnek... Pompás
kép és ez csak a kezdet: a tömegjelenetekben a kis zsebtolvajok, avagy az utca népének
precizen koreografált örvénylése,  a dialógusokban jól formált szituációk,  énekben-zené-
ben hatásos hangzatok érvényesülnek.  Tóth Richárd markáns brutalitásának ellentétpár-
ja az úri osztályt méltón képviselő  Karácsony Tamás,  Kőrösi András hangja jobb időkben
pedellusi állásnál többet érdemelne. Nagy szükség van  Szabó Mónika energikus vezénylé-
sére, a natúr és az erősített hangok aránya bizonytalan és sokszor megnehezíti az éneke-
sek dolgát.  A nagyszerűen játszó   Kiss Diána Magdolna, aki összetett szerepének legap-
róbb mozzanatát is hitelesen bontja ki, jobban járna, ha saját, operai szintű hangján szó-
lalna meg:  a színpadon, kontroll hiányában, a túl hangos zenekar  nehezíti az intonációt.
Ennek ellenére, mindkét számában meggyőzően mutatja meg  vokális képességeit, nem is
beszélve az éneklés közben/!/ abszolvált akrobatikáról,  melynek csúcspontján, egy kitar-
tott "B" kíséretében, Lecső Péter fej felett kitartott,  egykezes nyomásgyakorlatának víz-
szintes súlyzójaként végzi.  Kovács Zsolt,  aki történelmi hőstől,  rejtő jenői figurákon át
a cigánysor kisemberéig, minden szerepében egyedülálló hitelességgel szólal meg,  Fagin
tolvajprofesszorként  a szörnyű dickensi világban is  felbukkanó, furcsa emberséget jele-
níti meg,  búcsú-songja az együtt érző katarzis magasába röpíti az előadást. A gyermekkö-
zönség, amely azért nem járt még túl sokat színházba,  nem véletlenül,  ezt a számot tap-
sojta szinte végig, hogy aztán a finálé után irdatlan dzsungeli őrjöngéssel köszöntse a tár-
sulatot. Hát él még a Kaposvári Színház?  Él még a színpad, a társulat? Addig jó, amíg a kis
tolvajok  a színen nyúlják le a lóvét,  addig jó,  amíg kellék-kincsektől duzzad  az orgazda
zsákja...

Kicsit álmatag a vízivilág, sehogy se akar beindulni az előadás, az úszni tanuló /!!!/ "kis", 190 centis víziszörny hányattatásai az iskolában  nem szolgáltatnak elegendő muníciót,  bár a ki-
válóan játszó-mozgó stúdiósok  növendék-szörnyecskéi és a városi tanácsnokok  báb-kara, a
groteszk Polgármesternővel /Tisza Bea/ az élen, reményteli várakozássá izzítják a szünetet.
Mult István hang-bravúrja: a Másfél kalózkapitány erős felütés, amit a langyos vízbe belesis-
tergő elragadó sárkánylány /Tisza Bea!!!/ és a bájos szörny  Ruszina Szabolcs szerelmi ket-
tőse tovább fokoz. Végre a levegő sem csak a szélgépben dühöng: a karate-stílben röpködő
Yokomoto mellett egy kortárs-balett bukdácsolását idéző  Pelikán-Postás is feltűnik, ponto-
san kézbesített divatlapját mámoros dallal ünneplik a tüneményes szörny-nénik /Erdei Juli
és - ki is lehetne más?!? - Tisza Bea... !!!/  Megoldódik a rejtély, Hol-Landia is megmenekül,
Tűz a Vízzel összebékül,  Novák János ötletgazdag rendezésében / és frappáns zenéjével!/,
újabb sikerdarab született, amelyben a víziszonyban szenvedő szülők is boldogan mártóznak
meg. Móka, kacagás, finálé-fotó: Csíííz!... Nem!: VÍÍÍZ! /A fotós is természetesen  az elbűvö-
lően sokoldalú T.B.../

A katedrán a szikrázó humorú Pepe, osztálynaplót lapozgat,  gyanakodva vizslatja a padokban
gubbasztó nebulókat, azaz minket, a Közönséget,  de hamarosan bekeményít és ádáz élet-ha-
lálharcot kezd az Osztály, a Tanári Kar, majd hogy nem az egész világ ellen. Vád és önvád, me-
nekülés és támadás,  együttérzés és viszolygás  ambivalens érzületei váltakoznak.  Kai Hensel
monodrámája nagyszerű játéklehetőséget nyújt, amelyet  Scherer Péter  maradéktalanul ké-
pes kiaknázni. A szimpatikusan hétköznapi tanárember percről percre többet árul el magáról,
egyszerre tűnik majdnem gyilkosnak és biztos áldozatnak.  Ez a feszült kettősség vibrál a gon-
dosan kidolgozott, ezerarcú alakításban, amely a joviális felszíntől a torzult lélek legsötétebb
bugyraiig rajzol hiteles képet  egy nem is annyira ismeretlen személyiség-típusról.  A kétség-
beesés, a gyűlölet, a félelem, a bosszú tükröződik  az őrületes átváltozásokra képes arcon, a
szuggesztív jellemábrázolást változatos gesztusok,  dermesztő szünetek,  frappáns ritmusváltá-
sok jellemzik.  A színész magától értetődően reagál a  nézők legkisebb rezdülésére is,  így vá-
lunk mindannyian az előadás cselekvő részeseivé.  Nevetünk is nagyokat,  de olykor hangunk
bennszakad,  harsogva díjazzuk  az iskolai emlékeinket idéző kiszólásokat,  de ránk fagy a mo-
soly a embertelen indulat-kitörések kegyetlenségétől.
Csodálatos monodrámák korát éljük,  Ibusár, Magam asszonya, Túlélési gyakorlatok,  de biz-
tos, hogy sajnálatosan aktuális témája miatt  ez a produkció a legelgondolkoztatóbb. Mert ki
is itt a hunyó?  A diák, aki utálkozva battyog reggelente a vesztőhelyre, a tanár, aki mégis ta-
nítani szeretne, de nem tud, a "pattanásos barbárok"  osztálynyi hada,  avagy a kontraszelek-
tált, alkalmatlan és alulértékelt tanári maffia?  Talán a lehetetlen oktatási rendszer, a két év-
szados késésben toporgó eszement követelmények?  A humán értékek térvesztése, /annyira
biztos ez ?!?/, a "tömeg-kultúra"-átlansága,  vagy tényleg a felnőtteket leköröző, laptopot pö-
työgtatő informatikus érzelmi analfabéták?
Nahát: erről lehet és kell beszélni,  vitatkozni...  és erre ad óriási lehetőséget ez,  a színészi
bravúron messze túlmutató előadás! Tessék iskolákban is játszani, de ne csak a diákoknak !!! 

A tütüs hóttciki,  spiccelő csontvázak, bájkandúr súlyemelők:  láttuk mi a Hattyúk tavát a
régi nem is olyan szép időkben,  de ez most egy húzósan kedves mese a szerelemről, a go-
nosz varázsló még gonoszabb lányáról, ártatlan fehérből ármányba feketedő hattyútündér- 
ről: fekete mágia - hófehér hepiend,  Csajkovszkij bűbájos -zenéjével. Érdemes volt kiötöl-
ni a világos, értelmes és végül is a jókat jutalmazó cselekményt. Lenyűgöző a szegediek tu-
dása, tényleg a teljes együttes fantasztikusan táncol és játszik, hiszen ez ma már táncszín-
házi alapkövetelmény, mégis bámulatos és lehengerlő.  Haller János  a nagyon szerethető
nyakigláb királyfi,  akinek szeles cséphadaró-akrobatikája kifejező muzikalitással párosul, a
sátánian energikus  Kopeczny Kata  robbanékony virtuozitása első intrikus-szerepében, az
eszementen komédiázó vadász-hadász békák: megannyi értékes szuper-teljesítmény az egé-
szen tökéletesre kerekedett produkkcióban.  Juronics Tamás sziporkázó ötletekkel, kacag-
tató gegek áradatával elégítette ki  ifjú közönségét,  de a koreográfiában újra csillogtatta
alkotó tehetségét. A futkosós vadász-jelenet, a kacsacsapat toporgása  Finta Gábor sajnos
túl rövidre szabott szólójával, a rabságukban bénán vergődő hattyúlelkek, a látvány és moz-
gás szerkezeti felépítése, mind a fénykorát élő táncszínház-kreátor utánozhatatlan stílusát
mutatja.  Palman Kitti spicc-cipő és forgások nélkül is maradéktalanul idézi a klasszikus em-
lékeket, a megejtő kéztartás, a gesztusok lírai tágassága, a poézis ellenére is szilajon vihar-
reográfikus elképézelés brilliáns életre keltése: táncosi csúcs-teljesítmény!
Sajnos,  a felnőtt-változatban  csak a táncosok bravúros munkáját  emelhetjük ki,  a darab
egy elhibázott, ál-pszicho erőltetés dramaturgiai csapdájában vergődik, nem kínálja az azo-
nosulás katartikus lehetőségét,  míg a mesés táncjátékban  éppen ezzel találkozhat,  talán
először, a kiskorúak mindenre fogékony drága közönsége és a melléjük szegődött felnőttek
szerencsés csapata. ...Ha nincs gyerek: kérjünk kölcsön erre az örömünnepre !!!

Betiltották a mesét,  a varázsszavakat,  a tündéreket, a boszorkányokat...!!! Ide vezettek a
megszoritások: a szépen induló mese-darabot durva kommandósok verik szét, a bujkáló me-
sealakokat pedig  terror-egységek fogdossák össze... - Szerencsére egy-két szemfüles ked-
vencünk idejében kereket old és nagytitokban  mégiscsak eljátszik nekünk néhányat. Leg-
újabb színházi együttesünk,  a frissen végzett  Ascher-Novák zenés Csodaosztály  HOPPart
Társulat-a, első önálló produkciójával repülőrajttal indult!
Harangi Mária  egészséges koncepcióval alakította  egységes darabbá  a keretjátékot és a
három  E.T.A Hoffmann és W.Hauff  mesét,  amelyek titkos mélye valós lélektani problémá-
kat rejt.  A Gólyakalifá-hoz már régebbi szálak kötik, operaházi rendezése komoly feltűnést
keltett, /óH! az a vérforraló tangó, a buja bíborban izzó Szolnoki Appolóniával.../ Frappáns
jelenetek, villogó dialógok, hálás szerepek, merész helyszín- és idősík váltások. Mint rende-
ző aztán hihetetlen ötletgazdagsággal, páratlan leleménnyel realizálta a biztos kézzel gyúrt
anyagot. Játékkocka-elemek szüntelen átrendeződése alakítja a változékony játékteret, az
Őry Katalin tervezte, sűrűn cserélődő pazar jelmezek és  Szabó Mónika minden szituációt
találékonyan támogató nagyszerű zenéje, fülnek-szemnek nyújt ideális közeget. Az aktorok
színészi-, énekesi- és mozgás-teljesítménye pedig  csak ujjongó felsőfokokkal fejezhető ki!
Megelevenedik a tükör, feleselnek az állatok,  álmok lebegnek, csodák fényeskednek, szív-
juk magunkba a fantasztikumot és azt is elhisszük,  amit nem látunk.  Lendület, kedvesség,
humor, őrület, - szinte örülünk a szünetnek, kicsit kipihenjük a káprázatot.  De jön még a
java...  Roszik Hella egy személyben játssza el a családi tablót,  csúf kisfiútól apáig-anyáig,
Tóth Simon Ferenc népi akrobatikája  még az ördöngős  Mátyássy Bencé-t is ájulatba ker-
geti, igaz, Ő később fergeteges dervis-hastánccal parádézik. Herczeg Tamás a komor hang-
fekvés és az ármányos indulat mestere,  míg  Vári-kovács Péter a luciferi rossz szikrázó dé-
mona,  Friedenthál Zoltán zsugori kövérként, romantikus szerelmesként egyaránt hiteles,
gólyakalifának meg egészen állat! A vén erdei csoroszlyában szinte felismerhetetlen az égi
Kiss Diána Magdolna,  bávatag tündérkéje is istenien butácska,  virtuóz pantomimje a me-
chanikus géplény szerepében nem akadályozza  Olympia nagyáriájának gyönyörűséges elő-
adásában, amely után  még a nagy Offenbach is összecsapná a tenyerét!  Kontrasztként a
híres dallam, mint az elhagyott menyasszony  fájdalmas panasza,  Radnay Csilla  lírai inter-
pretálásában, pianisszimóban is elhangzik: dramaturgiai, énekesi bravúr!  Bánfalvi Eszter a
szemünk láttára töpörödik törpévé, szédületes koreográfiával, bravúros intonációval, félel-
metes játékkal hitelesíti az Üvegmanó elképesztő figuráját,  /igaz, egy derék kolléga kezei
helyettesítik a két lábát.../
Harangi Mária és a  CsodaCsapat  az év egyik legnagyobb színházi élményével ajándékozta
meg a kicsik-nagyok seregét, biztosak lehetünk, a folytatás sem marad el, Ascher, Zsótér,
Pintér, Mácsai  után várjuk a többi arra érdemest,  Bagossy-t, Kovalik-ot, Vidnyánszky-t...
Ez a társulat kiköveteli magának a legjobbakat, mert minden elképzelés megvalósítására ké-
pes, sőt, mindig egy kicsit többre is!  Tovább is van, mondom még...!!!

Arthur király, a Kerekasztal, a Grál...: Wagner és annyi mozgásszínházi adaptáció után sem
ismerjük igazán  ezt a monda-kört.  Nem baj!   Fábri Péter lassúdad léptekkel  vezet be a
titkos világba,  ahogy kamasz-hőse is lépésről lépésre mozog egyre otthonosabban a lovagi
körökben. Sok izgalmas epizód, kaland,  temérdek kis és nagy szereplő, tréfa, dal,  párbaj,
móka és kacagás után meglepő módon, a mai színházban igencsak restellet Tanulság-ig jut
el a néző,  száraz didakszis helyett eleven emberi szituációk átélése révén.  A sokágú cse-
lekmény élményszerű megjelenítése  a rendező  Novák János-t dicséri.  Bábok, színészek,
vetítés, kórus, börleszk és monológ, flashback és animáció. A frissen pergő jelenetek egy-
szerre és külön-külön is élnek  a korszerű teátralitás frappáns eszközeivel,  a hihetetlenül
sok részelem  gondos szerkesztéssel és minden bizonnyal  iszonyatosan nagy munkával csi-
szolódott hatásos egésszé. Szinte filmszerűen kapcsolódnak a szcénák, az együttes minden
tagja példás fegyelemmel és akarással valósítja meg feladatát,  fény, hang, díszlet és az ját-
szó személyek mintaszerű összhangban nagyszerű előadást produkál.  Sűrűn cserélődő jel-
mezek,  rögbi-mellvérttől az fényes lovagi páncélig,  lenge selyemtől durva darócig:  Orosz
Klaudia, csupasz elő-gregoriánba oltott markáns dallamok, vésztjósló elektronikával mesé-
sített hang-kulisszák:  Novák János !!!  Kiemelendő a Terepasztalon kézikamerával háttért
varázsló  Bodnár Zoltán és  Sallai Virág,  sivatag, folyó,  erdő és hegycsúcs:  kéttenyérnyi
térélmény!  Mészáros Tamás  szívvel-lélekkel és humorral is állja  az örökös vesztes színpa-
di sorsát, Erdei Juli az oroszlánszívű Anya után, vörös Cundrie vulkánikus rapjével a Stone-
henge kőkolosszusait is megmozgatja.  Krausz Gábor imbolygó Révésze sokáig emlékezetes
marad, félő,  hogy az első betévedő velencei gondolás  azonnal elszerződteti...  Szanitter
Dávid darabos kamaszából fokozatosan bújik elő az öntudatlan hősiesség  gyengéd ábrázo-
latja, sugárzó jelenléte,  természetes hitelessége teszi  számunkra is megélhetővé az útke-
reső bátorság próbatételeit.  Az alterego tükör-figurájának  hálátlanabb szerepe jut most
Ruszina Szabolcs-nak, a párjeleneteikben azonban a tökéletes azonosulás ritka teljesítmé-
nyét nyújtja.
Tíztől Százig előre hát mind, aki mese,  monda- és színház-barát,  ismerje meg mindenki az
fényes Grál lovagjainak történetét... és az egyszerű eszközökkel,  óriási munkával és hatal-
mas tehetséggel élővé varázsolt korszerű színházat, amely a Kolibri Színház nagy titka!

Alkoholista szülők, drogos gyerekek, kődobálók kis gyilkosok, büntetés és bűn-megelőzés:
Kolibri-hagyomány, hogy meredeken belevág a legsúlyosabb kérdésekbe, éppen az ifjú kö-
zönséget szembesítve  a számukra leginkább tabunak kikiáltott,  de számukra a legtöbb ve-
szélyt hordozó témákkal. Na de családon belüli félgruppen vérfertőzés...: kicsit szorongva
kucorgunk a boltíves Kolibri Pinczé-ben, de percek alatt kiderül,  hogy ami Tóth Joczó-t,
a debütáló rendezőt illeti,  az nagyon is a helyén van. Térben, fényben,  képben és a leg-
fontosabban, a színészben, a színészvezetésben, a szituációk értelmezésében és megjele-
nitésében biztos kezekben van a gyeplő. A szuggesztív gesztusokkal gazdagon átszőtt natu-
rális jelenetek,  a rezzenésnyi tempóváltások mögöttes tartalmakat sejtetnek.  Erdei Juli
undorító létezésében is együttérzést képes kelteni, méltó ellenpólusa a mérföldes léptek-
kel fejlődő  Alexics Rita a következő generációt képviselve. Pillanatok alatt, észrevétlenül
huppanunk a legsűrűbb iszonyatba,  amely azért nem taszító,  mert az emberi kapcsolatok
szövevényével árnyalt. Mi lesz ebből, nem is sejtjük, de a rendező máris csatát nyert: egy
igencsak rázós expoziciót tett hitelessé, elfogadhatóvá, bizonyítván zsigeri tehetségét.
Megjelenik az Orvos, a Gyámügyes, később, mint Fehér és Fekete Manó, igaz, mindkétszer
egy buzgó rendőr kiséretében, nana!. itt készül valami...!!!  A horizont kárpitja meghasad,
árnyak stilizálják el  a vérnősző képeket,  átlépünk egy másik dimenzióba,  a szöveg verses
drámába vált, misztikus, mitologikus, tele rejtett utalással, az emelkedett stílus rítusaival.
És az együttes bírja!  Gazdag László és Sallai Virág  Tűz- és Föld-iszonyként is böcsülettel
helytáll,  Mészáros Tamás  pedig  szinte lubickol a Víziszony alakjában,  Kormos Gyula bru-
tális energiával ábrázolja és karikírozza is egyben azt a földiekkel játszó csalfa Reményt...
Fogalmunk sincs, mi történik,  de óriási, különleges és lenyűgöző,  csak annyit suttogunk
Juhász Gyula költőnk szavaival: "...nem tudom, hogy mi ez, de jó nagyon...!"
A ruházatok hirtelen változása  Orosz Klaudia  mesteri kezét dicséri, az ablakokkal tagolt,
jelképekkel titkosított,  egyénített és mégis összetartó egységet mutató jelmezek terem-
tik meg a szürreális teret,  párhuzamosan az indiai és flamenco-s  zenei közeggel /Bornai
Szilveszter/.
Ruszina Szabolcs ütődött Sanyiként  újabb bravúros alakításal rukkol ki,  a lear-i Bolond
szerepében aztán még tovább fokozza az iramot. Krausz Gábor, annyi pompás kis szerep
után, összetett és megfoghatatlan figurájával, talán a legjobban képviseli a fantasztikus
előadás extrém szellemét.
Hát ki ez a Jónás Tamás ?!?  Költőként már ismerős egy kicsit,  fogós dalszövegeket is írt,
de hogy ilyen,  talán egyedül a nagy  Wytkacy-hoz hasonítható drámát  adott nekünk !?!
Abszurd, groteszk - szürreál,  vízió és naturália,  szó szerint Ég és Föld: a téma a lét sará-
ban fetreng, de a korszerű színház szárnyal a felhők fölött.
Lélekvesztőbe ültünk rettegve és öt felvonásnyi értéket sugárzó, 65 percz után kiderült,
hogy gigantikus LélekEmelő-ben röpülünk a Hetedik Mennyországba.