|
|
BEST OF 2005 www.toptipp.hu
|
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
ZENE BEST OF 2005 |
| |
Az Év Zeneszerzője: KURTÁG GYÖRGY Földvári Napok
Koncert: FESZTIVÁLZENEKAR Dal a Földről Fischer Iván
Karmester: FISCHER IVÁN Mahler-ünnep Fesztiválzenekar
Oratórium: JENEY ZOLTÁN Halotti beszéd Kocsis Zoltán NFZ
Kortárs-koncert SOFIA GUBAJDULINA Silenzio Kaczander Orsolya /fuvola/
Pannonhalmi Napok A keresztfán Keller -Vonósnégyes
De Profundis III. Vonósnégyes Elsbeth Moser /hegedű/
Vladimir Tonkha /bajan/
Kortárszenei szólista: ROZMÁN LAJOS /klarinét/ Kagel: Schattenklange
Zenekari szólista: ROSSANA CALVINO /oboa/ BuFeZ Mahler: Dal a Földről
Szóló-koncert: CSALOG GÁBOR Messiaen: Vingt Regards sur l'Enfant-Jésus
Szólóprodukció: ROHMANN DITTA Ligeti: Gordonka-verseny MRádióKortárs-sorozat
Kamara-koncert: KACZANDER ORSOLYA KELLER ANDRÁS MRádióKortárs-sorozat
KURTÁG: Három darab, Bagatellek PETER VAHI: Digitális szerelem
Vonósnégyes: ECKHARDT Violetta, Sipos Gábor, Sosztakovics: 8. vonósnégyes
Bodolai Cecília, Markó György
Zeneszerző: ZOMBOLA PÉTER MRádió Kortárs-sorozat Lázár Eszter
Matiné-sorozat: AMADINDA Dobpergés Családi Koncert Zeneakadémia
Esemény: MONDO QUARTET Művészetek Völgye Taliándörögd
Opera-előadás: KISVÁROSI LADY MACBETH Vidnyánszky A. Operaház
Kamara-opera: EÖTVÖS PÉTER: BALCON Tavaszi Fesztivál
Opera-énekes: SZOLNOKI APOLLÓNIA Kisvárosi Lady Macbeth, A gólyakalifa
Énekes-szólista: CSIZMÁR DÁVID MRádió Kortárs-sorozat
Kamara-együttes: CORPUS HARSONA-KVARTETT MRádió Kortárs-sorozat
Dubrovay: Kvartett Ördögűző
Kórus: ÉSZT KAMARAKÓRUS Arvo Pärt: Te Deum Őszi Fesztivál
Színész-zenekar: KRÉTAKÖR SZínészTánczZenekar Szentendre Városháza
Költő-énekes: LOVASI ANDRÁS Kispál és a Borz
Jazz-koncert: DÁNIEL ANNAH Magyar Tudományos Akadémia
Musical: HORGAS ÁDÁM Lüzisztraté Ódry Színpad
Félsiker: TAVASZI FESZTIVÁL 2005
Legnagyobb gyalázat!!!: Művészetek Procc-Palotája nagy koncert-terme
V E N D É G J Á T É K O K
Koncert: BERLINI FILHARMONIKUSOK Simon Rattle Operaház
Szólista: LEONIDAS KAVAKOS Bartók: II.hegedűverseny Berlini Filharmonikusok
Karmester: SIMON RATTLE Stravinszkij: Tűzmadár Berlini Filharmonikusok
Pódium-énekes: CRISTINA ZAVALLONI Berio: Népdalok BuFeZ Fischer Iván
Együttes: LES ARTS FLORISSANTS Rameau: Les Paladins
VISSZAvagy
UGRÁS A LAP TETEJÉRE
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A PÓKKÁ VÁLT LÁNYIPHIGÉNEIA Vasvári Emese Lakás-színháza |
| |
Ő volt az első Sárbogárdi Jolán, végzős főiskolásként az Ibusár, végállomásban, aztán a le-
gendás Csányi-féle Szentivánéji-ben mennydörgőhangú őslény-Heléna, a maga felháboro-
dott sértettségében... Nem vicc: túl jó volt, túl eredeti, nem bírta el a kisstílű budapesti
nemkő!-színházi posvány. Játszott itt-ott, de végül is eltűnt, hogy most váratlan újdonság-
gal lepjen meg. Mert volt ugyan már lakásszínház a ziláltemlékű 70-es években, ahol inkább
performance-jellegű kísérletezés folyt, civil közreműködőkkel, de Vasvári Emese lakása va-
lódi színházzá avanzsál, azzal az óriási többlettel, hogy szó szerint orrhossznyira tőlünk zaj-
lik a cselekmény. Euripides tragédiáját egy lócán kucorogva játsszák, csak a szöveg él, de
az nagyon! Emelkedett sorokat nálunk elég ritkán képesek nevetséges öblögetés nélkül,
érthetően, egyszerűen, mégis szárnyaló pátosszal mondani. Latinovits óta talán egy Rába
Roland és két nagyasszonya a magyar színháznak: Törőcsik és Csomós Mari. Vasvári dekla-
mációja a villámokat szóró Zeuszé, heves, tágas, a lélek pokoli bugyraiból tör elő, sistergő
elevensége mellett arányosan értelmezett, karizmatikus hatásossága ellenére messze kerü-
li a szélsőségeket. Egy nagyformátumú orátor, oratrice! Ő..., érthetetlen, hogy nincs rá
szükség a honi színjátszásban, személyiségére teátrumot lehetne építeni..., - lám, most
megtette Ő maga!!! Kellékez és berendez, rendez, játszik és most már darabokat is ír, sa-
ját igényei szerint. Eszkimó mese ihlette a Pókká vált lány-t, amely különös mitológiájával,
mellbevágó fordulataival igazi csemege. Ketten játsszák a hat szereplőt, a tenyérnyi szoba-
sarok örvényes szakadékká szédül, a végtelen óceán misztikus terét Szabó Tamás szájhar-
monikája teremti meg, aki zenéjében gyönyörű ívet feszít a zörej-effektusoktól a lebegő
dallamokig. Tapsolunk, pogácsázunk, beszélgetünk a szereplőkkel és úgy hallgatjuk a cso-
dálatos Vasvári Emesé-t, akinek minden témához akad dramatikus hozzátenni valója, mint-
ha folytatódna az előadás, - de hiszen valóban így van: az ő mitikus létezése ez a színház.
Bejelentkezés telefonon: 266 3220 vagy 06/30 619 5857 Műsor: www.lakasszinhaz.hu
|
|
|
|
|
RÓMEÓ és JÚLIAukrán-lengyel-román-magyar kooprodukció KOMPÁNIA |
| |
A RakétaBázis NagyHangár-jának csupasz betonfalai. A színpad tátongó mélységénél csak az
előadás elmélyült gondolatisága nagyobb. Egy deszkalejtő, néhány zenész, köztük a buda-
keszi Kompánia Társulat vezetője, a produkció inspirátora, Lukács László. A tánc, a pan-
tonim, de elsősorban mégis a verbális színészi eszközök jelenítik meg a shakespeari tragédi-
át. Több nyelven játszanak az alternatív szcénában jeleskedő társulatok tagjai, azonban az
eredeti gesztusnyelv jóvoltából, felirat és szinkrontolmács nélkül is könnyen követhető a
cselekmény. A Végzet Angyala éteri lebegésű balett-mozgással viszi sorban áldozatait a ha-
lálba, Tybalt népiesen kackiás, Júlia tisztaságát átszellemült komolysága adja, kiváló karak-
ter-kettős a Capulet-házaspár. Neveket sajnos, nem említhetünk, bár legalább a magyar
szereplők azonosságát illene tudni. Lukács László koncepciója, rendezése és az általa ve-
zetett Kompánia, a nyelvi határokat negligáló, Back to Babylon című nemzetközi produk-
ció biztos fundámentumát adja. Egységes, gyönyörű látomás kerekedett a sokszínű gazdag-
ságból, mivel az összes résztvevő magától értetődően bírja és használja a kortárs színház
nyelvét és eszköztárát. A lengyel siratóének, a magyar népdal, az ukrán tánc-dallam magá-
tól értetődően szervül a zenei háttér árnyalt szövetébe.
A Pulcinella közlegény olasz-magyar-román együttműködése után, lám, ismét sikerült a
Zsámbéki Nyári Színház-nak egyedülálló jelentőségű euro-produdkciót létrehozni. De a
nagyszerű Kompániá-t és az invenciózus rendezőt, Lukács László-t, most már gondosan
szemmel tartjuk, szoktak Ők a Szkénében játszani... 2006 augusztus
|
|
|
|
|
BRONTÉKVégzős zenés osztály Spinoza |
|
A híres láp-regény persziflázsa, ahogy mondjuk egy shakespeare-i királydrámából Übü lett.
De a nővérek identitása erősen kétes, szerencsére a játszóké nem, egytől egyig szépszál
legények a végzős Ascher-Novák csapatból. A lelki mazochista Anna a mi Táncsicsunkkal
levelez, a Biblia-forgató atya legszívesebben sorba hágná lánykáit, a mocsár elbűvölően
pruttyog /P-vel!/, a szereplők szilaj kedvvel játsszák a telivér abszurdot. Györei Zsolt és
Schlachtovszky Csaba merész ötlettel vágtak bele, jól kiforgatták a történetet, az ere-
deti szöveg ájtatos romantikáját röhejes mondatokba plántálták át. Polgár Csaba Sarolta-
ként nyársatnyelt, kőkemény lázadó, legalább annyira igazi férfi, mint a Daumier-karikatú-
rákat idéző apafigura Herczeg Tamás interpretálásában. Tarjányi Tamás túl szimpatikus
ahhoz, hogy öreg kopasz kéjenc legyen, de böcsületes szakmaisággal oldja meg feladatát.
Az ábrándosan álmodozó Emíliát Vári-Kovács Péter bűvösen naív mosolya és elementárisan
energikus játéka teszi feledhetetlenné, az egyetlen nővér azonban Friedenthál Zoltán
Anná-ja, akiről egyszerűen nem hisszük el, hogy férfi... Ahogy távolból imádott Táncsicsa
leveleit olvassa, ahogy apjának könyörög, hogy neki csak száraz kenyeret és poshadt vizet
adjon, ahogy szenvedni akar és tud mindenki helyett: belülről formált, tökéletes azonosú-
lás, színészi bravúr! A cselekmény két napját elválasztó éjszakában, megindító finomsággal,
eleven muzikalitással szólal meg az ötök négyszólamú kórusa, hát az maga a megdicsőült éj.
A pompás, élvezetes előadás végén úgy üvöltözünk örömünkben, mint ama brontei szelek.
Tényleg: - el kéne olvasni...? El bírnánk...?!? - De mindenképpen nézzük a Spinozá-ban... |
|
|
| |
|
CALIGULAMundruczó Kornél Radnóti Színház a Szikra Moziban |
| |
Filmjeiben natúrában volt erős, a stilizálás bizonytalan utakra viszi, színházi rendezéseiben
viszont racionális keménységgel irtja a maníros középszert, komor energiákkal bizonyítja
stílusteremtő képességeit. A Sartre-opera, Térey Nibelung-ja után most Albert Camus fé-
lelmetes remekművének megalkotása az újabb szenzáció. A legkisebb jelző sem tűnik el, a
káprázatos szöveg hihetetlenül élénk, pontosan értelmezett formában hömpölyög, vissza-
adva a színjátszás ősi, oratorikus jellegét. A mozgások geometriája, a pantomiszerű merev-
ség fokozza ezt a szertartásosságot, aminek éles ellentéte a sárga-narancs fényfal, a forgó
kristálygömbök és a rózsaszín-lila diszkófények alkalmazása. A nézőkkel övezett előtér és az
emelt pódium következetes kontrasztja, az éles fényváltások dinamikája kiválóan tagolja a
több mint kétórás cselekményt, amelynek feszültsége egy pillanatra sem csökken. Néha
egyetlen szó, pl. a "vér!" emelődik ki egy vörös reflektorral, máskor a játszóra összpontosu-
ló színre a háttér azonos fényei rímelnek. Ha csak a világítás szempontjából nézzük, egye--
dülállóan eredeti, nagyszerűen kivitelezett, revelatív produkciót látunk /Erdély Mátyás/,
amely a gusztustalanul taszító disco-feelinget szürreális látomássá transzformálja.
Mundruczó Kornél minden mozzanathoz megtalálja a valóságfeletti megjelenítés adekvát
módját, de a részletek gondos kidolgozottsága mellett, lenyűgöző tempóban képes össze-
fogni az előadás nagyívű egészét. Groteszk kitöréseket a líra gyönyörűséges pillanatai kö-
vetik, az Nagy Ttsilagos égbolt vetített fénypontjai suhannak a falakon, érzelmes föléfesté-
sét adva a poétikus frázisoknak. Beúszik a slágerzene, rejtett asszociációi észrevétlen erő-
sítik a szituációt, ha kell, dalra is fakadnak a szereplők, még hitelesebbé téve a színházi va-
lóságot. Szokatlan feladatát példásan teljesíti a társulat, ki kell emelnünk Mészáros Tamás
halálba-menetelős énekét és Kovalik Ági-t, aki sikolyos hisztériától jut el a szerelmi líráig.
Akiről nem elég ódákat zengeni, akiről tanulmányt kell majd írni, az Rába Roland Caligula-
ként. Gigantikus szerepe sok-sok jelenet maximális erőfeszítést igénylő vágtáiból épül, der-
mesztő intenzitású maratonját mégis győztesen száguldja végig. Óriáscsecsemője gügyög,
gyászoló kamasza makogó autista, vérnőszöen vijjog, poétikusan ábrándozik a Holdról: ezer-
féle hang kél iszonyatos lelkének fortyogó bugyraiból. Nem is az emberi lényt látjuk, ha-
nem a fékevesztett, zabolátlan tudatalatti fertelmes megtestesülését. Elegáns keringő, vak
toporgás, szilaj toporzék avagy ironikus hajladozás: a gesztusok, mozgások dinamikus sok-
színűsége mesterien árnyalja a diabolikus képet. Soha nem láttuk a "világ én vagyok" omni-
potens abszurdjának ehhez fogható ábrázolását, amely a Hazám,Hazám diktátorkája, a Mi-
zantróp Célimene-je és a Nibelung-lakópark Hagen terrortörpéje után újabb szupernovája
a Rába Roland-galakszisnak.
A Szikra mozi csodálatos játszóhely, azt példázza, nem millárdokat kell "nem.szinhaz.hu"-ra
pazarolni, hanem csak egy kicsit kell körülnézni, hol is lehetne korszerű színházat játszani.
Persze Mundruczó is kell és az Ő nagyszerű csapata, hogy létrejöhessen ez a varázslatos
élmény, a bőség mennyei mámora, a kortárs teátrum igazi ünnepe.
|
|
|
|
|
BUDDHA SZOMORÚSzabó Réka L1 Táncművek |
| |
Elindul egy csavaros monológ, magával vitázik valaki, majd dia-, tria-, végül abszurd penta-
lóggá bővül, kedves, ironikus, fanyar. A szereplől lassacskán karaktert kapnak, fokról-fok-
ra rajzolódik ki sorsuk és jellemük. Jelenetecskék, parányi performanszok, játszott és el-
táncolt gesztusok. Sokféle jó zene segíti a mozgás-élmény kibontakozását, szapora szavak
és szűkszavú mondatok. A három táncos saját eszköztárát veti be, improvizációik egyedi-
ek, hangsúlyozottan nem a koreográfus stílusát jelenítik meg. A leghosszabb utat, magát a
Nagy Tao-t járja be Gőz István, miután szó szerint kivetkőztetik polgári biztonságából, bo-
torkálva keresi a létezését igazoló papírdarabkákat, órányi menetelése végén pedig elsé-
tál a Semmibe. Színpadi létezése a kifosztott megsemmisülés alig eleven felkiáltójele. Köz-
helyeket citál üvegcséibe Kövesdi László, majd feneketlen zsebeibe rejti őket és baljós
csörömpöléssel tétováz. Dózsa Ákos súlyos önpusztító fiúja megbékélve merül a Nirvána
csillagkörébe. Szász Dániel vibráló gyorsasága, virtuóz hevessége elementáris energiával
ábrázolja az öntelt hiúságot, amely végül tükrének rabjává teszi. Zambrzycki Ádám maga
az abszurd groteszk, végletes mozdulatai, mimikája, keserű humora egy igazi off-alternatív
Nagymestert sejtet. Ahogy eltűnik a fotelben /?!?/, ahogy csak-azért-is megnevetteti a
nagyérdemű közönséget, ahogy áll, ahogy él, hát az fantasztikus!
Szabó Réka a Véleten-ben feladta a talányt, merre is kóborol még a műfajok és stílusok
határvidékén, ezzel a darabbal nagyszerű összegzését adta merész elképzeléseinek.
|
|
|
|
|
NÉGEREK MALADYPE Utolsó előadás: 2006.április 18. |
| |
Első látásra letaglózott. Elképzelhetetlen dolgok történtek képben, hangban, stílusban.
Az isteni Genet-vel egymagasságban szárnyalt Balázs Zoltán alkotó géniusza, az éneke-
sek fantasztikus koncentráltsága, a Maladypé-sek virtuóz játéka, az egész mű gigászi
arányú konstrukciója. Aztán, az egymást követő alkalmakkor, egyre több mélyrétege tá-
rult fel a káprázatos alkotásnak, minden újabb előadásra egyre fokozódó izgalommal ér-
keztünk. Mert: SZÉP AZ, AMI EGYRE JOBBAN TETSZIK ... és ennek a szigorú követel-
ménynek ez a páratlan produkció maradéktalanul eleget tett. Az utolsó, Hatodik alka-
lommal a katarzis vakító fehérizzásban égett, talán még sűrűbb, talán még kiélezettebb
volt, mint valaha, csak elbotorkálni lehetett utána némán, hogy aztán a végtelenségig
lehessen idézni a jövőben a felejthetetlen pillanatokat. A Négerek-kel Balázs Zoltán
színháztörténelmet írt: bár lekerült a műsorról, hatásában, emlékében örökké élni fog.
|
|
|
|
|
NÉGEREK MALADYPEr.: Balázs Zoltán Bárka |
| |
Harang zúg, zsolozsma búg, lábujjhegyen osonunk be az áhítatos térbe. Gombár Judit
sejtelmes, költői fehérségeibe öltözött, roma színészek néznek farkasszemet a feke-
téket feketében játszó "fehér"-ekkel. Énekelnek: monológot, dialógot, fantasztikus
gesztusokkal, szuggesztív mimikával és végestelen végig...
A Teomachia óta várjuk, hogy a merész és hihetetlenül invenciózus Balázs Zoltán vég-
re maradéktalanul meg is valósíthassa zseniális elképzeléseit, ne akadályozza ebben az
alkalmatlan társulat. Csak a saját csapat, a Maladype teszi ezt lehetővé !
Jean Genet drámai szövegét csak néha deklamálják, a szereplők play back-elnek a
a szintén játszó énekesek recitativóira, áriatöredékeire, teljes átéléssel imitálva azt.
Sáry László, néhány ütőhangszeres effektustól eltekintve, szinte a capella operát al-
kotott, kongeniálisan jelenítve meg a drámai összecsapásokat, a textus legapróbb moz-
zanatáig. Emberfeletti feladatot oldanak meg nagyszerűen az énekesek: a több, mint
kétórás darabban folyamatos jelenléttel, hibátlan énekléssel, óriási koncentrációt ki-
vánó szinkronitással. Mindegyikük nevét nagy ovációval muszáj leírnunk: Fodor Beatrix,
/szoprán/, Szolnoki Apollónia /alt/, Böröcz László/tenor/, Hámori Szabolcs/basszus/
és Gavodi Zoltán /kontratenor/.
Balázs Zoltán páratlan arányérzékkel építi fel a "fekete mise" gigantikus látomását, min-
den pillanatban váratlan mozgásokkal lep meg, szinte minden szótaghoz talál kifejező
vizuális gesztust, egy önmagában teljes, önmagát értelmező színházi alkotást teremt.
Kép és szó, hang és fény, ostinato-mozgás és robbanékony kitörések szervülnek góti-
kus építménnyé: egyedülálló, félelmetes, lenyűgöző !!! A társulat heroikus összmunká-
val valósítja meg a rendezői elképzelést, mindenki külön-külön önálló karakter, mégis
magától értetődően testesíti meg a mű egységes stílusát. Ki kell emelnünk Dévai Ba-
lázs virtuózan robbanékony figuráját, elképzelni se tudtuk, hogy ilyesmire is képes !
A Bárka Színház túl visszhangos tere használt az előadásnak, méretei pedig a nézőtér
nagyvonalú felépítését tette lehetővé. A Maladype és Balázs Zoltán csodálatos pro-
dukciója pedig polgárjogot szerez a Bárkának az igazi színházak között...
|
|
|
|
|
J.A.1937...idesereglik, ami tovatűnt..." Illés Edit ATP /m/Színház |
| |
Annyi mindent összvehazudtak már a szegény Attiláról, bolond volt, beteg, nem ííís..., egé-
szen az orvosi és emberi etikát durván sértő, pszichoanalitikus napló közzétételig, amely
tudományos szempontból usque annyi érdekességével bír, mint egy utcaseprő tudatalatti-
jának ilyetén feltárása. Irodalmárok, grafológusok, múltba- és jövőbelátók szélhámos csür-
héje gazdagodott már a koncon, amelyet mohón csócsált a szenzációra éhes köznép,-vers-
olvasás helyett. Nem voltak sokkal jobbak az ájtatos képpel zengedezett J.A.- műsorok sem,
ezért fokozott örömöt jelent az Illés Edit vezérelte előadás, amely kizárólag a dokumentu-
mokból merít. Cédulák, levelek az utolsó hónapokból, valós tényekre épülő fiktív dialógok.
Kulcsszereplő maga a költő, ő idézi leveleit és a hozzá írott sorokat. Álom és látomás: a sze-
mélyek megelevenednek, válaszolnak, majd elfújja őket, mint az álompihét. De kapcsolatba
lépnek egymással is, I.Gyula gigantikus bábként utálható, Vincze Márton keze- és színész-
munkája jóvoltából, Tényi Anett a rideg Jolánt és Julika takarítónő aggodalmát fogalmazza
meg hatásos módon, számos más nőalak mellett. Flórát Kovács Ágnes Anna, az egyéni hite-
lesség kivételes adottságával, magabiztos színészi erővel jeleníti meg. A költő egyáltalán
nem volt olyan, mint megformálója, de Soós Attila teljes átlényegülássel testesíti meg a
minden költőben megbúvó, József Attilában pedig domináns, naívan gyermeki személyiség-
jegyeket. A fantázia és a valóság mezsgyéjén bukdácsoló, csupaszon kiszolgáltatott, védte-
len emberről soha nem született ennyire együttérző, mégis minden ízében reális ábrázolás.
Mi sem bizonyítja jobban a tiszta szerepformálás elmélyültségét, mint az, hogy nem ismer-
hetők fel az eredeti és a színész által, az öröklött jogvédők galád kényszeréből írt monda-
tok. Soós Attila egyből feltűnt egy mégoly dicstelen film reveláns meglepetéseként, vakí-
tó őszinteségének szuggesztív sugárzása megkerülhetetlenné teszi a jövőben is. Hogy miért
"lélek-" a gordonka, nem tudjuk, de tökéletes akusztikai hátteret adott, ahogy a racionális
fényváltások is a cselekmény tartópilléreit biztosították. Illés Edit rendezése túlmutatott
a szokásos realizálás rutinján, egy egységbe kovácsolt, térben-időben komponált gondolati
építmény adott keretet a páratlanul izgalmas tartalomnak.
Csak remélni tudjuk, hogy az irodalom- és színház-rajongóknak egyaránt életbevágóan fon-
tos produkció nemsokára a Városi Színház-ban is látható lesz.
|
|
|
|
|
EMPEDOKLÉSZ Balázs Zoltán Maladype |
| |
A felejthetetlen Négerek-ben a legjobb operistákra play-backkeltek élőben a szereplők,
ebből következik, hogy ha Sáry László csodálatos zenéjét a színészek éneklik, az nem
megy !!! Kár volt megpróbálni, egy újabb, igen eredeti előadás omlott így be. Mert a ren-
dezői elképzelés és a megvalósítás is nagyszerű, ha csak látni kellene, nem is lenne semmi
baj...Bár Hölderlin káprázatos nyelvéhez erősebb orátorok kellettek volna, egyedül Dévai
Balázs áll helyt gyönyörű szövegmondással. Énekben is remekel, másfél órás, időtlenségé-
ben varázslatos pantomimje pedig nagy ajándék, a mű összetartó szövete. Játszani, mozog-
ni, beszélni, rap-pelni egyaránt nagyon tudnak az ős-maladypések: Oláh Zoltán és Balogh
Rodrigo, hálátlan szerepe ellenére ismét kitűnik az egyre erősödő Horváth Kristóf. De
mindez nem feledteti a vokális megjelenítés gyengeségét, ami teljességgel kizárja a joggal
remélt katartikus élményt.
|
|
|
|
|
A SÖTÉTSÉG HATALMAJay Scheib Pont Műhely Trafó 2005 |
| |
Végre értelmes alkalmazását láthattuk az egyidejű video-technikának, amelyet általában
az üresjáratok leplezésére használnak. A cselekmény főtere, amelyet elég ritkán szemlél-
hetünk közvetlenül, három nézőpontból is állandó megfigyelés alatt tartható. A kamerák
beállítása, látószöge változó, dinamikus ellenpontját képezve a külső játéktér akcióinak.
Jay Scheib Tolsztoj-adaptálása, jelenetezése, nyelvi aktualizálása mesteri, eredeti, ren-
dezése összefogott, gördülékeny, igazi reveláció !!! Minimális, annál hangsúlyosabb a ze-
ne: egyszál gerjesztett gitáron Márkos Albert, a videó úrnője pedig a korlátlan akció-
készségű Leah Gelpe.
Kitűnően és merészen választott szereplőket a rendező. Isabelle Lé telitalálat, feltűnő-
en jó Pereszlényi Erika, végre Urbanovits Krisztina is megmutathatta markánsan sok-
színű egyéniségét. Pogány Judit a tőle meg szokott csúcsformát produlálta, a felejthe-
tetlent ebben az előadásban azonban Scherer Péter. 20 évet öregedett, kizárólag be-
ről építkező, színészi eszközökkel: a jószándékú naívitás, az együgyűségében bölcs apó-
ka figuráját állítva kontrasztként a haszonleső, elvetemült gonoszság mocsarában. Mos-
tanság egyre-másra lep meg fantasztikus alakításokkal: a Krétakör Felolvasószínházában
egy sámlin ülve játszott el egy teljes életet, sírása ugyanúgy felkavaróan katartikus volt,
mint mostani, dermedt premier planja, a drámai felismerés szörnyű pillanatában.
Muszáj ezt a nagyszerű előadást valahogy műsoron tartani, reméljük, ősszban
az üresjáratok leplezésére használnak. A cselekmény főtere, amelyet elég ritkán szemlél-
hetünk közvetlenül, három nézőpontból is állandó megfigyelés alatt tartható. A kamerák
beállítása, látószöge változó, dinamikus ellenpontját képezve a külső játéktér akcióinak.
Jay Scheib Tolsztoj-adaptálása, jelenetezése, nyelvi aktualizálása mesteri, eredeti, ren-
dezése összefogott, gördülékeny, igazi reveláció !!! Minimális, annál hangsúlyosabb a ze-
ne: egyszál gerjesztett gitáron Márkos Albert, a videó úrnője pedig a korlátlan akció-
készségű Leah Gelpe.
Kitűnően és merészen választott szereplőket a rendező. Isabelle Lé telitalálat, feltűnő-
en jó Pereszlényi Erika, végre Urbanovits Krisztina is megmutathatta markánsan sok-
színű egyéniségét. Pogány Judit a tőle meg szokott csúcsformát produlálta, a felejthe-
tetlent ebben az előadásban azonban Scherer Péter. 20 évet öregedett, kizárólag be-
ről építkező, színészi eszközökkel: a jószándékú naívitás, az együgyűségében bölcs apó-
ka figuráját állítva kontrasztként a haszonleső, elvetemült gonoszság mocsarában. Mos-
tanság egyre-másra lep meg fantasztikus alakításokkal: a Krétakör Felolvasószínházában
egy sámlin ülve játszott el egy teljes életet, sírása ugyanúgy felkavaróan katartikus volt,
mint mostani, dermedt premier planja, a drámai felismerés szörnyű pillanatában.
Muszáj ezt a nagyszerű előadást valahogy műsoron tartani, reméljük, ősszel újra műsor-
ra kerül, minden kortársszínház-barátnak és kortárs színházbarátnak látnia kell !!!
|
|
|
|
|
MOMOCsáki Csilla ATP Junior Stage |
| |
Michael Ende meseregénye kedves olvasmány, Csáki Csilla adaptációja, rendezése, a ka-
maszkorú szereplők által, jelentős színházi eseménnyé emelkedik. Mert nemcsak ráter-
metten lelkesek, de képzettek és kiműveltek is, érezni rajtuk az előző produkciók alakí-
tó hatását, a közös munka éveinek tapasztalatát. De jó is lenne! minden oskolában egy
ilyen színjátszó csoport !!! Túl az emberformáló pedagógián, a színészképzés alapveté-
sén, lendületes, múlatságos, pompásan élvezhető előadás született, amely a korszerű
megjelenítés számos eszközét épkézláb módon használja. Vetítés, árnyjáték, narrátor,
Kiss Zsuzsanna szinte a semmiből varázsolt jelmezei, /néhány tekercs csomagoló-fólia és
hullámpapír.../, mozgalmas tér-használat, karakterjelző pantomim-elemek. Talán zenél-
ni mégse kellene /így!/, egyébként a lányok állják a sarat, még a fantasztikus Elek Feri-
Szanitter Dávid csoda-páros társaságában is. Elöbbi Beppo utcaseprő gyengéd lassúsá-
gát teszi szerethetővé, kedvenc SzanDál-unk pedig ismét, immár hányadszor! igazolja
jellemábrázoló képességének sokoldalúságát. Most éppen egy kedvesen léha, lustálko-
dásra termett, sikerről, gazdagságról ábrádozó ifjoncot hozott, aki azonban a beteljesü-
lő showman-karrier csúcsán sem veszíti el emberségét és egy váratlan pillanatban, drá-
mai dühkitöréssel védi meg szegénysorban szerzett barátját. Mert Othello, sőt, Lear is
tud lenni! Biztos, hogy az ifjú csapat több tagjával találkozunk még színpadainkon, ve-
zetőjük, a rendező Csáki Csilla nevét máris megtanultuk és nagyon bízunk abban, hogy
ez a tűzről pattant előadás máshol, mások számára is látható lesz.
|
|
|
|
|
GOMBROWICZ:
YVONNE BURGUNDI HERCEGNŐ Szív-Kamara Színház |
| |
2004 ősztől 2005 nyaráig... és alig látták azok, akiknek kellett volna !!!
Színjátszásunk súlyos évtizedekkel van elmaradva a korszerű játékmódtól. Persze, kell a
bevált, a naturalista, a társalgási stílus is, de nem lehet életképes egy színházkultúra,
amelyben csak elvétve fedezhető fel az orosz, vagy még inkább a lengyel színházra jel-
lemző stílusjegy. Nem véletlen, hogy Gombrowicz, Mrozek, Rozewicz színrevitele min-
dig kudarcba fulladt. Kivétel a szolnoki Tangó / Paál István/ és Gombrowicz: Esküvő-
je Kaposváron /Ács János/, mindkettő jó 25 éve. Az Yvonne értelmetlen semmiség-
gé csúfult Zsámbékinál, de Ascher kaposvári próbálkozása se volt több, mint jószándé-
kú próbálkozás.
És íme, most hegyeken át szökellve, megjött az igazi Gombrowicz, megszületett az első
hazai produkció, amely méltó ehhez a páratlan Géniuszhoz. Tenyérnyi színpadon, mini-
mális eszközökkel, ismeretlen színészgárdával... Maximális érzékenységgel, tehetséggel,
energiával és hozzáértéssel. Horváth Klára érti a művet, elképzelését szituációban, fi-
gurákban, tempóban kitűnően tudja realizálni, így az igen nehéz darab egyre hevesebb
atmoszférában fut fel a gyilkosággi kísérletek bravúros nagyjenetéig. Nincs is jelmezter-
vező, mégis: pl. a királynő bravúros átöltözései, egyre fojtottabb erotikájú ruhái a sze-
repépítés fantasztikus hátterét teremtik meg, ami egyaránt dicséri a színészt és a ren-
dezőt. A zenei közeg viszont egyedül őt, a kremeri szándékoltan hamis intonációtól az
olasz belcanto szívszorító érzelmességéig kiválóan használja a hangzó anyagot, amely rá-
adásul ritkán, vagy inkább sohasem hallott csodákból építkezik /és mindezt halkan !!!/.
Az együttes pompásan helytáll, olyan lelkesedéssel, odaadással, ami csak a legjobb al-
ternatív színházakra jellemző. A Kamarás démoni alakja szuggesztív felütésként uralja
az első részt, Horváth László extrém kenetteljessége mögött először sejlik fel a nem-
sokára mindent elborító agresszió, ajtófélfán kúszó-mászó magánszáma pedig briliáns
karakter-etűd. Először külsőségesnek tűnt Reitter Zsolt örökös vihorászása, mozdula-
tainak idegesítő tikkelése, aztán kiderült, hogy ez maga a kis hitvány királyka, aki végül
hiteles valóságában, nagyszerűen megalkotva vált emlékezetessé. Takács Panka Király-
nője kiforrott, grandiózus alakítás, melynek spektruma a hisztérikus komédiázástól a
tudatalatti elfojtás dermesztő tragikumáig terjed. Ahogy undorát leplezni igyekezve,
az etikett bénító fegyelmének eleget téve, megcsókolja a borzalmas Yvonne-t, ahogy
rettegve kiszabadítja csészébe szorított ujjait egy alma végzetes súlya alól, az önmagá-
ban is mesteri. De a sok gondosan cizellált apróság teljes karaktert színez, nagy ívű le-
leplezését egy önáltató, külső és belső rácsait áttörni képtelen embernek, aki mégis
szánalmunkat nyeri el, hiszen ő az egyetlen áldozat, aki felismeri létezése védhetetlen
beszorítottságát. Hálószobai nagyjelenete monológjában egy formátumos tálentum mu-
tatja be sokszólamú eszköztárát, ez a kép máris az egész évad egyik csúcsának látszik.
Friss tavaszi szelek fujdogálnak a Ferdinánd-híd felől: a nullaköltségvetésű színház meg-
újulási lehetőséget kínál az áporodott hivatalosságnak. Jön az off-off teátrum és jön
a nézők lelkesedésre vágyó csapata, bizony tisztelt vájtszeműek és szemtelenek, első
első dolgunk legyen megnézni ezt a korszakváltó előadást, a Szív-utcza--Podmaniczky
sarkon, a Szív-Kamara Színház-ban.
|
|
|
|
|
HEDDA GABLER art-e'-ri-a RS 9 2005 |
| |
Baráthy György rendezése már az első pillanatban csatát nyer: a távirányítós eingang,
Tárnok Marianna pompás karakter-bravúrjával, azonnal megteremti az ironikus értelme-
zés, a fel-felvillanó humor groteszk erőterét. Inkább emberi helyzetkép, kritikus látle-
let rajzolódik elénk, mint a nagy tragédia, de talán ma már nem is érezzük ezt az ibseni
világban. Következetesen épülnek fel a cselekmény erőltetett fordulatai, elfogadjuk a
tér-idő egység kalodájában kínlódó szerző lélektani bakugrásait, mivel nagyszerű lehető-
séget kínálnak a többszörös szerepjátékra. Szerepet játszunk a színpadon és színlelünk,
játszunk partnerünk felé is. Ebben a zűrzavarban egyetlen őszinte, naív gyermek: a ba-
lek-férj, akit Sáfár Kovács Zsolt prezentál fantasztikus sokszínűséggel. A legszimplább
mondat is kifürkészhetetlen mélységeket nyer, a leghétköznapibb gesztus is sejtelmes
aurát kap elementáris játékában. Rank doktora, arabeszk-beli férje inkább az extrém
egyéniség szuggesztívitásával hatott, most viszont kiérlelt, sokoldalú színészi eszköztárá-
nak elbűvölő hitelességével kápráztat el. Tabi Orsolya leleményesen ábrázolja a lelkes
kis-szerűséget, az együttes megbízhatóan valósítja meg a rendező elképzeléseit. Murzsa
Renáta izgalmasan sokszínű Berte cselédként, méltó párja a felejthetetlen Jule néninek.
A főszereplő kapcsán nem értjük a szereplőválasztást: tévedés-e, avagy kényszer ?!?
Nem is oly rég jeles színházunk zuhant nagyot Heddával, legfeljebb illusztrálásra futtotta,
Baráthy György azonban ismét meggyőzött arról, hogy saját világát tudja megjeleníteni
agyoncsócsált klasszikusok esetén is. Találó a két festmény: Gabbler tábornok a lánya,
a nagynéni halotti maszkja pedig az unokaöccs Jörgen vonásit viseli. Egyszem hosszú
pamlag képezi a játékteret, a kályhában viszont nem ég a tűz, így "kézirat nem ég el !"...
és a befejező kép csehovi-mihalkovi magasságokba emelkedik: a mű, az alkotás, a szor-
gos munkálkodás az örökké élő érték.
Az Artéria-társulat legújabb előadása nem mindennapi színházi esemény !
|
|
|
|
|
ARABESZKar-te'-ri-a Szív-Kamara Színház 2004 |
| |
Társulatépítő rendezői ujjgyakorlat, mert kit érdekelne Mauriac szenvelgős sztorija, ha
nem egy ennyire alkotóképes, kreatív egyéniség kezébe kerülne. Baráthy György gon-
dos elemzéssel rajzolja meg a figurákat, mozgáselemekkel választja el az egyes jelenete-
ket és mindvégig nagyszerűen kézben tartja a változatos tempóval felépített előadást. A
társulat összefogott biztonsággal, kiválóan oldja meg a gyors lüktetéssel változó képek
nehéz feladatát. Minimál díszlet, minimál kellék, maximális élmény ! Sáfár Kovács Zsolt
és Tabi Orsolya ostorozós-sírós kettőse az igazi katharzis csúcsaira röpített, a Nő ala-
kítója a későbbiekben is annyira hiteles volt, azt hittük néha, nem is játszik, hanem ön-
magában is ilyen... Páratlan színészi tálentumát mutatta meg Takács Panka, ismét bizo-
nyított a Nórában már feltűnt Hetényi Zoltán. Hernádi Szabolcs imponáló természe-
tességgel formálta meg a kamaszfiú alakját.
Baráthy György és az ar-te'ri-a /ezt azért lehetne egyszerűbben.../ széles alapokon
nyugszik, most is újat, kitűnőt produkált, sokat várunk tőle és most már végleg Szívünk
Kamaráiba zártuk.
|
|
|
|
|
BÁBELNAPepe-Jocó-Tamási Vidám Kisszínpad |
| |
Most Tasnádi István Nézőművészeti Főiskolá-jára járunk, de ne felejtsük el, hogy tanul-
mányainkat 96-ban ,kedvenc drámaírónk első, az áldott emlékű Egyetemi Színpad pályáza-
tán fődíjas Bábelná-jával kezdtük. A "külföldi nyelvek" rejtelmeiben Scherer Péter,
Tóth Jocó és Tamási Zoltán kalauzolt bennünket a Szkéné-ben, olyan sikerrel, hogy
évet ismételtünk, negyedévi rendszerességgel látogatva megúnhatalan előadásaikat.
Iskolabezárás után évek óta hiányoltuk őket, de most végre újra itt vannak és miután ma
talán még rosszabbul állunk nyelvtudás dolgában, mindenkinek ajánlott, sőt, kötelező ez
a tanumányi kirándulás.
Kezdetben vala a Stílusgyakorlatok, aztán a még mindig futó De mi lett a nővel? a Thá-
liában / Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó, Honti György, - kitaláló és rendező
Kiss Csaba/, de ez a triumvirátus volt a harmadik a nagy Hármasságok között, most meg
versenghetnek a Kapa-Pepe-Katona Laczy nézőművészeti tantestülettel...
|
|
|
|
|
NÓRAar-te'-ri-a RS 9 2003 |
| |
Baráthy György az ibseni cselekményt leleményesen egy színházi páholyba helyezte és
mindvégig következetesen, kiváló dramaturgiai érzékkel alkotta ujjá. A térbeli-időbeli sű-
rítés és a hangversenykulissza zenei hátterének kidolgozottsága, az előadás ritmusa igen
figyelemreméltó rendezői képességeket sejtet. A színészek lehetőségeik szintjén mindent
megtettek, kitűnt Hetényi Zoltán visszafogott Krogstad-ja, dr. Rank szerepében pedig a rendkívül izgalmas színészi karakterű Sáfár Kovács Zsolt-ot ismerhettük meg, aki hi-
tempóérzékével, szuggesztív alakításával a produkció motorjává vált.
Érdeklődéssel várjuk Baráthy György rendező következő munkáját, de addig is, nézzük
meg ezt az invenciózus Nórá-t.
|
|
|
|
|
|
|
